Saika ház, és a mellette lévő lakás

-Semmi? *kérdezte hitetlenkedve*
-Tod Ceres! Mi alakvátók jól látunk a sötétbe. Asztán látom hogy vörös a szemed alja. De ha nem akarod elmondani akkó persze nem kő. De a semmié nem szokás bevizezni a szemet. *mondta és dorombolt mellé, de volt egy olyan érzése hogy valami fontos dolog lehet*

-Naná hogy visszagyöttem! De nem tanátam meg őket. Nem tanátam senkit. *hangjában érezni lehetett az aggodalmat, de nem hagyta abba a dorombolást*

-Tán közbejött nekik valami. Tán már úton vannak. Nem tom. *elgondolkodott és egy darabig nem is beszélt, csak  dorombolt a lánynak*

-Tán meg kéne nézni mi történt... De neked ünnepséged lesz majd és én nem akarlak egyedű hagyni. *nehogy te is eltűnj, tette hozzá még gondolatban, de ezt a világért se mondta volna ki. Már így is szomorú volt a lány, nem akarta mégjobban azzá tenni, vagy megijeszteni.*

-De ha eljöhecc akkó megjárjuk Yeraltit hamar. Odaérünk hajnal előtt, megnézzük mi a helyzet. Asztán este visszahozlak. Ha meg időközben idegyönnek a kobódok, akkó legyen nekik itt egy írás amit óvashatnak hogy várjanak meg.  *ötletelgetett és kérdőn a lányra nézett hogy szerinte ez megoldható e, vagy van e más ötlete. *

*Kedvesen nézte az alakváltót, aki most a szokásos macska alakban dorombolt az ölében. Simogatta, cirógatta a kis bundácskáját ,mely olyan puha volt ,mint a selyem. Elmosolyodott, mély szeretett érzet, már csak azért is ,hogy Kuku igyekezett megnyugtatni őt, nagyon figyelmes volt. Megborzolta kicsit a homlokánál a szőrt.*
Bocsáss meg Kuku.... hazudni nem szeretnék... és nem is hazudok. Csak aggódom....bár tudom nem kellene.. ezért mondtam ,hogy semmiség....
*Csendesen beszélt. Egyrészt mert nővére aludt a szobában, másrészt mert amúgy sem szerette volna túl hangosan elmondani ezt a srácnak.*

*Amint Kuku is beszélni kezdett, megérezte a hangjában ,hogy ő is aggódik. Nem csak ő volt vele egyedül... Kuku éppen annyira aggódik, csak nem mutatja ennyire ki. Ha nem egyedül lenne... ő se mutatná ki így. Most sem szánt szándékkal tette. Folyamatosan simogatta gyengéden, ahogyan az dorombolt. Megnyugtatta ez a mozdulat, ez az összhatás. Lassan a szipogása is eltűnt. Épp amennyire különbözőek Kukuval... éppen annyira egyformák bizonyos dolgokban.*

Jajj Kuku.... nagyon kedves vagy...
*Az ötletelgetésnél hosszan nézte. Meglepődött ,de mosollyal nézte. Vett egy mély levegőt, megdöntötte kicsit a fejét. Kicsit izgatottabb lett.... hiszen talán tehettek valamit.*
Megoldható! Persze... emiatt ne aggódj.... írok majd egy levelet, de Gulába is itt lesz, más nem ő átadja nekik az információt!
*Elkezdett gondolkodni. Tudta ,hogy anyja és apja nem örülne a dolognak... de ez most az ő döntése. Az ünepségre mindenképpen visszaérnek... nem lesz gond.*

*Élvezte a cirógatást.. egészen megnyugodott tőle.*
-Nem is úgy góndótam. Te nem hazudná! Csak nem tuttam mi bajod. De mán akkó tudom… *mondta de nem firtatta. Aggódtak mind a ketten. Ha egyedül lenne.. talán ő is így tenne.. De most egyikük sincs egyedül. Úgy érezte együtt megtalálják Gildast.*
 
*a lány kezéhez dörgölődött hogy kicsit még cirógattassa magát de amikor a lány nem visszakozott az ötlettől egészen fellelkesült.*
 
-Akkó siessünk. *felodrott a lány öléből az asztalra és a fogai közé vett egy tollszárat és a lány elé tette* - Myaaa… Írol akkó nekik valamit hátha idegyünnének? Én még nem tok írni…. *azzal figyelmesen nézte Cerest és egy pillanatra sem hagyta abba a dorombolást.*
 
-Írjá Gulábának is, meg a szüleidnek is hogy ne aggóggyanak. Majd vigyázok rád! Hónap este vissza is hozlak, akámire jutunk is. *Azzal kukucica lehuppant a padlóra és felvette emberi alakját.  Fel alá sétált amíg Selestina írt majd megállapodott az ablaknál. Kifelé kémlelt rajta egy darabig és nagy füleket növesztett hogy hallja a hangokat. Aztán visszazsugorodtak a fülek ahogy újra a lányhoz lépett*
 
-Még mindig nem gyöttek…   

-Megint ló leszek… hehehe.. anyud milyen ideges vót… *jutott eszébe a félreértés*  -.. amikó megmontam neki hogy meglovagótá..

Ühm....
*Bólintott kedvesen az alakváltóra. Amikor az asztalra ugrott, egy pillanatra meglepődött a lelkesedéstől, bár teljesen meg tudta érteni. Mosollyal bólintott, s amint megkapta a tollszárat , ismételten bólintott ,majd hamar szerzett egy-egy papírdarabot, pergament. Épp amit talált.*

*Most nem nézett rá mialatt írt, habár hallotta a dorombolást.*
Majd megtanítalak.... ahogyan mondtam... de most jobb ha én sietek ezzel.
*Írta meg a sorokat ,nem túl hosszan inkább tömören , de lényegre törően. Csak utána pillantott fel rá.*
Igen.. úgy írom ,hogy mindenkinek legyen, és így nem lehet belőle gond.
Rendben...akkor bele írom....
*Az utolsó szónál megrezzent a keze.*
~ Bármi legyen is...~
*Sóhajtott egyet, majd letette az íróeszközt s felállt.*

*Végig nézett magán, majd szerzett egy szalagot még gyorsan és össze kötötte a haját. Csak ezután lépett mellé, majd kinyitotta az ajtót. Elmosolyodott.*
Igen... kicsit félre értette....érthető ha félt, hiszen... Malaia előtt vagyunk és szeretnék tudni ,hogy a lányukkal mi történik.
*Sóhajtott egy picit.* De mint látod elnézést kért.... szóval, nézd el neki.

*Kuku igyekezett türelmesen várni de nem bírta megállni hogy ne nézegessen ki az ablakon míg Selestina elkészült*

-Há persze hogy elnézem neki! Szerintem vicces vót! *mondta és már indult is kifelé hogy lemásszon a fáról*

*Az éjjeli levegő kellemesen meleg volt és éjjeli virágok édes illatát hozta az enyhe szellő. Kuku mélyet szippantott belőle mert Yeraltiban más illatok voltak… Magában elhatározta hogy többet fog járni errefelé ebben az évszakban.. Odalenn átalakult szürke lóvá és  mellső lábával kapálva várta hogy Selestina felpattanjon rá*

-Nyihhehehehe... *vágtassunk!!!.. majd jóóó megkkapaszkoggyá királylány!!! *most már tényleg nagyon ment volna, bárhogy igyekezett is nyugalomra inteni magát. A dolog, hogy selestina segít, hogy vele tart és lehet hogy többet megtudhatnak teljesen felvillanyozta*

*Mialatt elkészült már észrevette ,hogy nem csak ő lett izgatott attól ,hogy végre tehetnek valamit, még akkor is ha kicsit is veszélyes, bár igyekezett erre egyáltalán nem gondolni, s csak úgy venni ,hogy bizonyosan más okból nincsenek ott... ahol kellene.
Csendesen ,mégis fürgén mászott le a lépcsőkön egyesével, majd rátekintett a már szürke lóra. Mpsollyal nézte. Többször segített már így neki az alakváltó.*
Igen... azt hiszem vicces volt. Legalábbis... így utólag vissza nézve.

Vágtassunk!
*Felült a hátára, majd úgy tett ahogyan kérte. Erősen, mégsem fájdalmasan kapaszkodott meg a sörényében ,majd ahogyan haladtak inkább a nyakára tette át a kezét, s azt ölelte át.
Ahogyan haladtak a szél elhozta a nyárral jött kellemes illatokat, Gaia apró üzeneteit, s a tücskök zenéjét. Lehunyott szemekkel hallgatta s élvezte ,hogy a szél belekap világos tincseibe. Az utóbbi napokban nem volt erre ideje. Még most is mindig meglepi Gaia adománya... a mai napig.*

*Lassan nyitotta ki a szemeit, rátekintett ahogyan haladtak. Kissé előre dőlt ,hogy kényelmesebben ülhessen s kapaszkodhasson.*
Gondolod ,hogy nem lesz semmi gond Kuku ?
*Kérdezte csendesen majd elmosolyodott.*
Yeraltiban éjszaka....köpeny nélkül.. örülök ,hogy mellettem vagy. De így is..szeretnék ott körbenézni.

---Elf Falvak körüli erdős ligetes terület ---->>

*Egyre nehezebben vette a levegőt, szárnyai meg-megrándultak a hosszas igénybevételtől. Csak akaratereje miatt nem változott át még sárkány-alakjába, pedig úgy jóval kényelmesebben folytathatta volna útját. Geret minden bizonnyal büszke lenne most rá, hiszen szinte mindig örömmel nézte, amikor határait feszegetve szenvedett.
Végre nekilátott ereszkedni. Körülbelül öt méter hiányzott volna még a vágyva-vágyott talajig, mikor szárnyai végleg csütörtököt mondtak. Elhaló kiáltás tört fel ajkai közül, de ez sem tartott sokáig. Gyomra azonnal a torkába szaladt, ahogy elkezdett zuhanni. Egy kidolgozatlan bukfenccel tompította az esést. Változatos szitokáradat közben porolta le öltözékét, hangos reccsenéssel húzta ki magát. Megmarkolta táskáját. Jó. Semmit sem hagyott el. Remélte, hogy az útközben szermányolt elegánsnak szánt göncei is bírták odabent a gyűrődést.
Felpillantott a kis faházikóra. Elmosolyodott. Örült, hogy még idejében eszébe jutott a meghívás. A rengeteg edzés olyan szinten lekötötte figyelmét, hogy a külvilág eseményei, történései, egyáltalán, hogy az idő telik, nem jutott el tudatáig.
Elindult, szinte alig látszott, hogy enyhén sántít. Felkapaszkodott a létrára. Amint egyre közelebb ért az ajtóhoz, valami nyomasztóan ismerős, édeskés szag ülte meg a levegőt. Mi lehet ez...? Elsápadt. Égett hús bűze. Rosszat sejtve csapott az ajtóra kopogtatásként, ám választ sem várva be is nyitott. Megtorpant. Kelletlenül várt két másodpercet, mire szemei pupillatág hozzászoktak a sötétséghez.
Megpillantotta Selest. Mihelyst megállapította, hogy nem ő sérült meg, tekintetét az idegenre szegezte. Mivel fogadott húga tökéletesen nyugodtnak tűnt, így kellemetlen érzése alább hagyott, de ennek ellenére gyanakodva mérte végig a férfit.*
- Megzavartam valamit? Mi ez a hangulatvilágítás? *vigyorodott el kajánul, közben szeme bizalmatlanul villant. Odament Seleshez, megölelte* Szia! *közben végleg megbizonyosodott, hogy a lánynak nincs semmi baja* Ki a barátod? *engedte el. Zavarta a sötétség, hogy alig lát valamit az ismeretlenből. Valahogy nem volt szimpatikus neki az ürge.*

// Értelemszerűen a post első fele még ehhez a hsz-hez tartozik. //

- Csak azt tudtam, hogy az elf faluban kell keressek valakit, a nap elől pedig rögtön a nővére sátrába húzódtam be. Cernunnos kegyes volt hozzám, hogy ilyen hamar keresztezte útjainkat. *mondta örömmel a hangjában, aztán enyhén meghajtotta a fejét, ahogy Seles felajánlotta a segítségét.*
- Nem szükséges a krém, igazán köszönöm. Kegyes volt hozzám a sors, így igen gyorsan gyógyulok.
*Belépett a házba amint felkínálták a lehetőséget, eztán körbefuttatta szemeit a berendezésen. Magában megjegyezte, hogy az erdei elfek még mindig nagyon tradicionálisak, ahogy több száz éve.*
- Még egyszer köszönöm a fáradozást. Nem mindenki tenné meg ezt egy jöttment vándorért.
*A Malaia további említésére egy másfajta, mélyről jövő mosoly jelent meg az arcán. Régmúlt korok ünnepségeinek emlékképei villantak át az agyán, akkoriból, mikor még fiatal suhanc volt, druidaévei előtt.
Szép idők voltak.*
- Ah, igen. Nagyon régen, egyszer jómagam is részt vettem pár ünnepségen.
*Jóleső sóhaj hagyta el ajkait, ahogy sötét lett. Ő most látott igazán jól, de tudta, hogy az erdei elf valószínűleg kényelmetlenül érzi magát.*
- Engedje meg...
*A köpeny alatt lapuló tarisznyájából előhúzott egy apró olajlámpát és gyorsan meggyújtotta, gyér fényt hozva a lakás ezen részére. Letette az asztalra, aztán elkezdte kigombolni a köpeny elejét.*
- Így mindjárt más. Ó, a könyvek nem az enyémek, ugyanis-

*Ekkor toppant be hirtelen egy újabb vendég, akit szinte rögtön felismert. Őt bízta meg egy-két évszázada egy meglehetősen furcsa betöréssel. Furcsa megbízótól a furcsa megbízottnak, minden összeillett. Fejében már formálta is a tervet, miként cselekszik ha felismerné az arcát, hangját.
A félbehagyott vetkőzést tovább folytatta, amíg a többiek köszöntötték egymást. A nehéz köpeny alatt buggyos fehér ing rejtőzött, a gyertya fényében pedig megcsillantak hideg ametisztszínű szemei és az arany torc nyakék. Levette a kalapot majd a köpennyel együtt felakasztotta egy fogasra, aztán kurtán meghajolt a másik kettő előtt.*
- A nevem Retnar, a hangulatvilágítást pedig a kedves vendéglátóm intézte így, a fényérzékenységem miatt. - *mondta, aztán kezet nyújtott Chris felé. A bőr még mindig vöröslött, kemény és sima volt, de lassú ütemben gyógyult a napégésből.*
- Amint azt az imént elkezdtem mondani, az őrzők városának könyvtárában dolgozom. Könyvek másolása és a beszerzése a szakterületem, más szóval szeretem gyarapítani a tudás tárházát. Amolyan szenvedélyem.
*Kimért mozdulatok, korokkal ezelőtt begyakorolt szöveg és személyiség. Csak egy újabb maszk amit pár száz év múlva elhajít, hogy ne váljon gyanússá. Aztán talán megint felveszi, ha kellően sok idő telt el.*

Cernunnos? *Kérdezett vissza miután a többinél egy bólintással jelezte ,hogy igenis figyel a férfi mondandójára. Tudta ,hogy a nővére éppen teát készít nekik, de azt is ,hogy egy kis ideig még nem mehet le, így inkább várt. A sötétség nem zavarta a szemeit... az utóbbi időben elégé hozzászokott, hogy állandóan körülveszi, de ettől függetlenül a látása nem javult. Éppen azon gondolkodott, hogy ismételten egy kis mágiát használ, pont , mint amikor Kuku volt itt, de a férfi megelőzte. Lámpást gyújtott. A keletkezett gyér világítás tökéletesnek nem volt mondható, de több volt ,mint a semmi. S ezzel már megelégedett a fiatal lány.
az ünnepség témán elmosolyodott, habár sok minden elválasztódott a régi időkben a sötét és az erdei elfek hagyományai között, az ünnepség maga ha nem is fizikálisan, de lélekben és emlékekben létezett. Bólintott.*
Akkor igazán tudja mik várhatóak. Nagyon sokat készültünk rá, habár be kell vallanom ,hogy az utóbbi pár napban, nem tudtam mindből kivenni a részem.
De mi, még ma is nagyon szeretjük ezt az ünnepséget. Hiszen... a tisztelet és a szeretett Gaia felé nagyon fontos.

*Ezután már hallgatta volna a könyvek miatt felhozott magyarázatot, ám hirtelen kopogtak ,majd be is robbantak szinte az ajtón. Lepetten kapta arra a fejét, majd a vendég láttán boldogabban mosolyodott el. Chris is eljött! El tudott jönni! Akkor..bizonyára a koboldok és majd Gil is el tud.....
Az ölelés meglepte ,de örömmel fogadta s viszonozta. A kérdésre rá ,majd Retnarra pillantott.*
Egy vendégünk, nem rég érkezett és a nap miatt lett elsötétítve. Kuku lent aludt el.
Örülök ,hogy mégis eltudtál jönni! Bizonyosan jól teljesítettél és azért is!
*Azzal vissza pillantott ,s hagyta ,hogy a két férfi bemutatkozzon egymásnak. Bőszen bólintott a szavaikra.*
Értem... így már érthető..... A könyvek jelenleg nincsenek nálam. Már elvittem valakihez akit úgy gondoltam nagyon is érdekelne, de szintén tanácstag, így nem hiszem ,hogy gond lenne belőle.... ha minden igaz maid ő is eljön. Maradjon az esti ünnepségen és megtudják beszélni a dolgokat a könyvekkel kapcsolatban.
*Azzal vissza pillantott Chrisre.*
Még kicsit fáradt vagyok...de... nem vagy éhes ? Szomjas ?

*Szinte kisfiús öröm töltötte el, mikor Seles is megölelte. Bár Geret szívébe is jócskán belopta magát, ő képtelen volt kimutatni az érzéseit. Chris számára ez az apró, kedves gesztus igazi fényűzésként hatott. Az idegen bemutatkozott. Már éppen hajolt volna meg ő is, mikor megtorpant. Héj, héj! Ez a meghajlás az övé! Meresztgette a szemét, hunyorgott. Végül felismerte. Vidáman felnevetett, ám valójában közel sem örült iménti felfedezésének.*
- Tehát Retnar... *hangja alig észrevehetően gúnyos volt, de tudta, hogy Segomonos ki fogja hallani belőle. Anno még nem ilyen névvel futottál, ember!*
- Chris Hailer, bár azt hiszem, felesleges bemutatkoznom. *a fényhiány miatt nem sokat látott belőle, de az a kevés, amit mégis, elég is volt. Egykori megbízóját látta maga előtt. A könyvbuzeráns. Bogaras, furcsa egy fickó volt. Valahogy nyomasztóan különös az egész ember. Ezért is ismerte fel. Régen rengeteg mozdulatot, grimaszt, esetleg mindentudó pillantást raktározott el magában, hátha szüksége lesz majd rájuk később. A megbízó-végrehajtó viszony ellenére sosem volt neki kényelmes a közelében lenni, mindig megmagyarázhatatlan fenyegetettséget érzett körülötte. Most sem volt másként. Nem tetszett neki az álnév. Néhai közös balhék ide vagy oda, ha csak a legkisebb jelét fogja látni, hogy fenyegetést jelent a Saika család számára, azonnal kiiktatja. Ezek a gondolatok néhány másodperc alatt száguldottak végig agyán, miközben angyalian mosolygott. A felé nyújtott kezet figyelmen kívül hagyta. Legutóbb csaknem meghaltam miattad!
Meglepődött, mikor az őrzők könyvtára szóba került. Háh! Annak idején semmit sem tudott a titokzatos sötét elfről, ám most már akár fel is tudná keresni, ha esetleg valamit meg kéne torolni rajta...
Sóhajtott. Segomonos manírjai már nem hatottak újként, átlátott rajtuk, mint egykori tanítvány mesterén. Elhúzta száját, majd egyből mosolyra derült, amint Selesre nézett.*
- Köszönöm szépen, nem kérek semmit. Te meg azért próbáld kipihenni magadat estére. Bár téged nem kértelek fel előre táncolni, mint Gulábát, azért nem hagynálak ki. Erről jut eszembe, mi újság Gulábával? Kuku nem kergette még őrületbe?

- Cernunnos, bizony. - *bólintott mellé.* - Sok neve van, én pedig így hívom, míg ti Gaianak. Sokat olvasok, sok érdekességre akadok. - *Magyarázta el türelmesen, de aztán másra terelte a figyelmét; sejtette - egy frászt, tudta, hogy a kölyök felismeri. Jó megfigyelő volt, ami kellett is a betörésekhez, nem csodálkozott akkor se meg most se. Kicsit talán örült is a dolognak, legalább szórakozhatott és színészkedhetett kedvére az egyedüllét után, csellel dolgozhatott céljaiért. Szinte látta maga előtt a sakktáblát. Gyalog előre.
Megszeppent, arca gyors átmenettel zavarttá vált. Elfeledkeztem volna talán valami régi ismerősről? Kellemetlen... kínos félmosoly terült el az arcán, amikor visszahúzta a kezét.*
- Hogy... tessék? Felesleges?
*Gyors, bizonytalan és segélykérő pillantás Seles felé, aztán vissza. Egészen büszke volt magára, nem rozsdált be a századok alatt. Megingatta a fejét.*
- Elnézést, de... nem ismerős az arca... honnan kéne ismernem, ha nem sértem meg? Talán a gyér fény teszi...
*Lehajolva a lámpáshoz nyúlt és tekert egyet a rászerelt apró fogaskeréken, mire a szobában felerősödött a fény. Így már valamivel több volt idebent, mint félhomály.*
- Így. Már mindenkinek kényelmesebb, ennek a fényével nekem nincsen gondom.
*Felemelte a lámpást és közelebb tartotta Chris arcához, ide-oda helyezve azt és vizsgálva a férfit. Lemondó sóhajjal húzta el a lámpát, most a saját arcát fürösztve a fényében. Vonásain könnyed táncot járt pár árnyék, amikor megrázta a fejét.*
- Nem, nem ismerős. Pedig általában jó az arcmemóriám, biztosan nem téveszt össze valakivel? - *kérdezte immár egykedvűen, aztán lerakta a lámpást a helyére. Mosolyogva megingatta a mutatóujját Seles panaszainak hallatán, amikor szóba került az ünnepségre való készülődés.*
- Ugyan, az iránta való alázat és szeretet valóban fontos, de a díszeknek főleg a lelkünkben kell jelen lenni. Nemde?
*Körbepillantott, aztán lehuppant egy faszékre. Lassan bólogatva elmerengett a hallottakon, miközben megigazította a magas szárú bőrcsizmáját. Nincsenek nálam... valaki, akit úgy gondoltam nagyon is érdekelne... tanácstag... remélem, ez nem bonyolítja túlságosan a dolgokat. Végigsimította a nyakékjét, majd mosolyra fakadt.
Huszár előre.*
- Átgondoltam. Örömmel maradnék a fesztiválon, bár nem a legdíszesebb ruhámban érkeztem. - *mondta enyhén sajnálkozva, széttárva a karjait és felhívva a figyelmet világosbarna lovaglónadrágjára és a bő szabású elől díszes fehér ingre.* - De ahogy a mondás is tartja, kellemeset a hasznossal. Régen vettem már részt Malaián, és talán még gazdagíthatom is a könyvtárat.

// Bocsi skacok ,hogy csak most válaszolok, de orvoshoz kellet mennem, mert nagyon rosszul lettem. Elkaptam valami nyavalyát, ezért , előre is bocsi, ha nem túl hosszú a reply vagy ilyesmi... //

- Ahh igen... hallottam róla, hogy esetleg más népeknél más a neve. Bár, végül is a lényeg nem is a neven van, hanem sokkal inkább azon akit takar és amiben hiszünk. Legalábbis ,így gondolom.
*Kedvesen pillantott rájuk, s csak fél szemmel figyelte ahogyan bemutatkoznak egymásnak. Habár fülei, néha meg mozdultak, egy -egy kintről jövő zaj miatt, alapjaiban nem érzékelte a két férfi között kialakult légkört. Épp elkapta a segítségkérő pillantást ,amire halkan sóhajtva, kedvesen pillantott fogadott bátyjára.*
- Chris... bizonyosan elfáradt Retnar úr. Ha találkoztatok is már, majd később, amint mindketten frissebbek lesztek, újra megbeszélitek ezt.
*A végét már úgy mondja ,hogy a konyhában van. Ha a többiek nem is kérnek semmit, neki szüksége van egy teára. Legalább. Este táncolnia is kell.... mialatt leforrázta a melegített vízzel a kiválasztott leveleket hosszan elgondolkodott. Fizikailag is kifáradt, de lelkileg még jobban. Elmosolyodott. Végre minden rendben lesz.*

*Teával a kezében tért vissza a beszélgetéshez, mialatt lebajlódhatott a még mindig nyitott kérdés, hogy ismerik e egymást. Persze fél füllel hallotta a konyhában is amiről beszélgettek, de éppen a gondolataival volt elfoglalva leginkább bent. Hosszan nézte a jelenleg jobb világításban meg az idősebb vendégét ,és Christ is.
Meglepődött a férfi szavain ,majd megcsóválta apró zavarral a fejét.*
- Nem panaszkodok úgy igazán, hiszen én is nagyon vártam..és valóban nem a díszítés a fontos, de manapság meg kell adni ezt a fajta látványos tiszteletet is. A fiatalok érdeklődését nem lehet akármivel felkelteni.
*Mosolyodott el ,majd maga elé pillantott hosszan. Fiatalok ? Úgy beszélt ,mintha olyan öreg lenne... halkan sóhajtott maga elé, szinte észrevétlenül. Azért annyira nem öreg. Ezután ismételten rápillantott a sárkányra.*
- Hogy Kuku ? *Halkan felnevetett s csak megrázta a fejét ,mialatt belekortyolt az italba.*
- Nem, csak most értünk vissza, szóval nem volt ideje rá. De Gulaba türelmes és komoly teremtés, nem hiszem ,hogy csak hamar sikerülne neki. Most lent vannak...Kuku ott aludt el. Hm ?
*Elmosolyodott.*
- Köszönöm, megtisztelnél vele.

- Remélem tetszeni fog önnek Retnar úr. Azt nem tudom ,hogy önök tartanak e még Malaia-t ,de reménykedem benne ,hogy a milyen elnyeri tetszését, vagy újra érzi Gaiat, illetve Cernunnost.

*Keresztbe fonta karjait, fölényes vigyor terült szét képén, úgy figyelte Retnar alakítását. Hanghordozás, tartás, gesztikulálás. Ugyanaz minden, mint hajdan. Nem tévedett, ugyanazzal a személlyel volt dolga megint. Ezt valószínűleg a másik is tudta. De akkor mire fel ez a színjáték?*
- Ugyan, Hrutland, hagyd már! *szólította az anno általa ismert nevén* Felesleges az egész erőlködés, én... *ekkor erősödött fel a fény. Eleinte hunyorognia kellett, hogy hozzászokjon az új világításhoz. Szemét forgatta Hrutland bohóckodásán, majd megdermedt. Egy tizedmásodpercig teljesen elhűlt arcot vágott, de hamar újrarendezte vonásait. Nagy nehezen sikerült átlagosan figyelmesnek látszó tekintettel néznie az előtte álló lényt. Másképp nem volt hajlandó nevezni. Ennek a valaminek nem így kéne kinézni - fiatalnak, erejének teljében - épp ellenkezően. Már legalább fél lábbal a sírban lenne a helye! Ez volt az a pont, mikor enyhe szorongás fogta el. Miféle fekete mágiával paktált le az öreg?
Vagy ezért érezte magát mindig kényelmetlenül a közelében? Ez nyomasztotta? Mert mindig is ilyen volt, és ő megérezte? Valami istentelen teremtmény... Vajon mit akarhat Selestől? Mindeme eszmefuttatás alatt rezzenetlen mimikával állt, majd unottnak szánt mozdulattal vállat vont.*
- Úgy látszik, Seles, valóban tévedtem. Felejtsd el. *hatalmas önuralom kellett hozzá, hogy ne rendezzen jelenetet, hogy ne kezdjen el vádaskodni, és magyarázatot kérni.
Pillantása a semmibe révedt. Retnar, Hrutland - a fene tudja, ki ő! - szavai szinte elúsztak mellette. Mit akarhat itt? Miért ilyen fene nyugodt? És ő maga miért nem?! Kézfején egy aprócska elektronyaláb villant fel leplezett, de annál nagyobb dühöngése alatt. Ura vagyok a képességemnek. - lélegzett mélyet. Ez elég volt, hogy lehiggadjon. Főleg, hogy amint az előbb hallotta, Retnar is itt marad a fesztiválra.
Jól van, csak viselkedj úgy, mintha egy megbízatásodon dolgoznál! Elsődleges pont: megtudni a gyanús elem terveit, célját. Ha ez esetleg negatívan befolyásolná a megbízód (ez esetben saját) érdekeit, akkor lásd > második pont. Második pont: tudomást szerezni a szóban forgó személy gyenge pontjairól, azoknak felhasználásáról az ellenséges tag ellen. A harmadik pont-ot már felesleges lenne kifejteni...*
- Türelmes, annyi szent! Hisz engem is elviselt. Ez elég figyelemreméltó dolog. *vigyorgott immár tökéletesen jókedvűen* Majd lemegyek hozzájuk köszönni. Rég láttam már őket.

*Kedvesen mosolygott Selesre, amibe egy kevés őszinte elismerés is vegyült. Na, valaki aki nem begyöpösödött és nem ragaszkodik foggal-körömmel a tradíciók minden egyes pontjába! Ez már igen!*
- Jó gondolatok, valóban.
*Ha Seles nem a konyhában lett volna, utána szólt volna, hogy nem is fáradt ő annyira, igazán nem kell aggódnia emiatt, de így nem tette, helyette csak mulatott magában Chrisen. Élvezte a kis játékot, a kölyöknek vágott az esze mint korábban is. Persze látta, hogy meglepődött, de remélte nem olyan ostoba, hogy pánikolni kezdjen. Bár egy kedves barátja lakásában úgysem tesz ilyesmit...
Egy pillanatra meglepődött, aztán a homlokához kapott és halkan felkacagott.*
- Hrutland...? Jó, így már értem. Hrutland az édesapám volt. Pár éve már újra belépett Cernunnos körforgásába, de ameddig köztünk volt, sokszor mondták, hogy kísérteties a hasonlóság köztem és a fiatalabb önmaga közt. És alig kilencven év választott el minket...
*Távolba révedő, üres tekintet. Halvány mosoly, a hab a tortán; emlékek közt kutatott, legalább is úgy tett. Akkor zökkent csak vissza, mikor az apró kék villanást látta Chris kezén. Nem hozta szóba, csak ártatlanul rámosolygott. Mikor Seles visszatért a teával és a fiatalokról beszélt, felhúzta egyik szemöldökét és megengedett egy félmosolyt. Már az ilyen fiatalok is idősnek érzik magukat? Leányom, te aztán tudod, hogy kell öregnek éreztetni valaki mást...*
- Az már igaz; kell egy kis fény meg mulatság, haladni kell a korral. De amíg nem vesz el az ünnep lényegéből, legyen! Nem?
*Kérdezte megint csak mosolyogva, aztán a teáért nyúlt. Megállt félúton a visszaülésben, amíg hallgatta az elfet, ahogy kifejezi a jókívánságait. Igazán kedves lány ez, jó, hogy még vannak ilyenek. Visszahuppant a székre és belekortyolt a teába.*
- Ugyan, biztosan elnyeri majd a tetszésemet. Ebben nem kételkedem.
*Keresztbe tette a lábait, pillantása pedig kíváncsian fürkészővé vált ahogy a sárkányra szegezte szemeit. Alig vett levegőt az előző mondat után, már fújta is a következőt.*
- Tehát ha jól értem, ismerte az atyámat... milyen kapcsolatban voltak, szabad tudnom?

- Rendben....
*Pillantott a lány a sárkányra mialatt az bevallotta ,hogy úgy tűnik csakugyan összetévesztette a férfit valakivel. Hosszan nézte fogadott bátyját. Kezdte érezni ,hogy valami zavarja őt....csak még nem értette pontosan mit. Már éppen kérdezett volna valamit, amikor Retnar magyarázatot adott az egyik kérdésre. Bólintott rá kedvesen.*
- Így már minden érthető...nem igaz Chris ?
*Pillantott rá hirtelen s nyugodtabban nézte. Ezután kiöntött a három csészébe teát. Ha kérnek, úgy is magukhoz veszik őket, ő megteremtette hozzá a lehetőséget. A sajátját magához vette. belekortyolt s csak ezután pillantott vissza a férfira, majd bólintott. Kedvesen nézett a nedűbe, amely úgy tűnt most igen csak jól esett neki. Lassan, talán a levegő hatására...vagy mert figyelnie kell, de újra éberebb lett...valamivel.*
- Pontosan. Habár egy-két dologban én is szeretem inkább a hagyományos vonalakat, de időnként tennünk kell a fejlődésért is. Természetesen mindenki más, így, nem erőltethetjük ezt egymásra. *Bólintott. Így is gondolta. Igyekezni kell megtalálni a középutat. Ismételten felpillantott az idegen férfi felé.*
- Remélem.
*Azzal lassan átpillantott Chrisre. Még mindig érezte felőle azt...de majd megkérdezi kicsit később...legalábbis így a vendég előtt biztos nem. Kitudja mi zavarja... nem szeretné fogadott bátyját kellemetlen helyzetbe hozni. A hirtelen változásnál, aprót meglepődött, de ezt a kis zavart halk nevetéssel igyekezett leplezni.*
- Úgy beszélsz ,mintha szörnyű lennél! Pedig ez nem igaz! Gondolj egy kicsit többet ilyen oldalról is magadról....
*Mosolyodott el felé ,kicsit meglökve kedvesen. Aztán csak vissza pillantott a férfira, aki Christől kérdezett.*

*Ha az előbb nem csúszott volna ki az irányítás arra az egy villanásra kezéből, most szinte toporgott volna dühében. Hazudik, hazudik, hazudik! Érzi a zsigereiben! Ő egy tökéletes megfigyelő. Senki nem lehet valaki tökéletes klónja, még ha apa-fia kapcsolatról is van szó. Még a legkiválóbb alakváltó sem tudna minden grimaszt, pillantást visszaadni (mondjuk ha ő az lenne, biztosan képes lenne rá, de most nem ez a lényeg). Viszont, ha ez a felállás, akkor valóban nem tudja, hogy milyen teremtmény lehet. Létezik egyáltalán ilyesmi?
És még képes belevigyorogni a képébe! Csak így! Jól van, jól van, meg kell hagyni, nem semmi alakítás, de azért őt nem fogja átverni. Elhúzta a száját, megcsóválta fejét, mintha csak egy szülő volna, aki gyermekét dorgálja, aki épp az imént tett valami meggondolatlan butaságot.*
- Igen, Seles, ez megmagyarázza a tévedést. *biccentett a lánynak, majd a sötét elf felé fordult* Tehát az apád. Persze, így már minden érthető. *alig tudta visszatartani a nevetését. Hiába mindenféle próbálkozás, ő akkor is tudja az igazat - és a megfelelő pillanatban fel is fogja használja ellene. Újra elkapta a vadászösztön, mint régen, amikor ráállították valakire.*
- Óhh, neked muszáj hinnem. Rendben, megfontolom ezt az eshetőséget is. *nevetett a lányra.
Talán mégsem kéne semmi ésszerűtlent elkövetnie, hisz mégiscsak hamarosan Eras alkalmazásába fog kerülni. Akkor pedig hivatalosan jófiú lesz. Ez azt jelenti, ha meg is öli Retnart, nagyon precíz, tiszta munkának kell lennie, nem szabad, hogy kiderüljön. Morfondírozásából a kérdés zökkentette ki.*
- Hmm. Hát, még a régi szép időkben találkoztunk. Mint tudni illik, akkor még amolyan profi bűnöző voltam. Azt hiszem, az apja, ha nem is profi, *gúnyos grimasz* de valami hasonló lehetett. Mindegy. Holtakról vagy jót, vagy semmit, nem igaz? *mosolyodott el elnézően* Bár talán ebben az esetben el lehetne ettől tekinteni. *megvillantotta százkarátos vigyorai egyikét - nyíltan a másik tudomására hozta, hogy tudja.
Persze neki ettől nem lett jobb, sőt. Fogalma sincs, hogy mi ez az egész, vagy hogyan tudná likvidálni - ha egyáltalán lehet. Azért próbálkozni fog, hisz legutóbb a férfi is majdhogynem a halálba küldte őt. Bár magának sem akarta bevallani, félt. Mindenesetre nem engedte, hogy bárki is észrevegye ezt. Így csak nagyvonalúan legyintett.*
- Volt egy kis tartozásom a felmenőjének. *kedves mosoly - Seles jelenléte miatt. Felvette a teás csészét, és mintha csak annak mondaná, megszólalt közönyös hangon* Végeredményben örülök, hogy találkoztunk. Így talán magának törleszthetem majd az elmaradást. *felpillantott, szeme baljósan megvillant - ez már valóban Retnarnak szólt.*

*Bólintott Selesnek, de egyébiránt nem firtatta tovább a Malaia témáját. Testbeszédéből és az istenséghez való hozzáállásából eleget megtudott a személyiségéről. Chris azonban már érdekesebb téma volt - a férfi alig fért a bőrébe, és egyértelmű volt, hogy miért viszket annyira a tenyere. Figyelmesen, érdeklődve hallgatta a történetet "apjáról", aztán felcsillant a szeme, mikor szóba került a férfi múltja.*
- Ah, szóval ön az apám sötétebb kapcsolatai közül való. Értem...
*Szerencsére beleélte magát a szerepbe, és így gyanakvóan, szinte sértődötten húzta össze a szemöldökét a mondat második felére.*
- Hogy mondta? El lehetne ettől... tekinteni?
*A kölyök alig tudja türtőztetni magát. Játszadozni akar. Abból nem eszik, ó nem... talán csak egy kicsit. De nem az ő szabályai szerint. A baljós pillantás - bár egyenest a szemébe nézett - mintha fel se tűnt volna neki, rögvest mentegetőzni kezdett.*
- Ugyan kérem, nem szükséges semmiféle tartozással bajlódni, akármiről is legyen szó. Nekem nem tartozik semmivel. *Mosolyra mosollyal felelt, mely örömteli volt és invitáló. A szemeiben semmi (számára) különleges nem volt, ugyanúgy révedt előre mint mikor réges-régi életekről emlékezik meg. Csak ezúttal Christ fürkészte így, többezer éves szemekkel egy százhatvan éves arcban.* - Bár... ha valami igazán személyes, becsületbeli dologról van szó, akkor nem mondhatok rá nemet. Mindketten adózhatnánk ennyit az emlékének... nemde?
*Belekortyolt a teába és magában elismerően megjegyezett két dolgot. A fiú még mindig ugyanolyan, de csiszolódtak az érzékei és valószínűleg a képességei is. A másik dolognak hangot is adott, mikor jólesően meglepett arckifejezéssel az elfre nézett.*
- Ez a tea remek, rég ittam már ilyen jót. Különleges gondot fordítotok a teafű nevelésére és gondozására, igaz?

*Csendben figyelte őket, érdeklődve ,mégis egy-egy hozzászólásnál halkan sóhajtva ,vagy éppen megrázva kicsit a fejét. Persze mindent apró mozdulatokkal tette, így egyik sem volt nagyon szem előtt, vagy bántó. Belekortyolt az italba, és örült azért annak, hogy elérkeztek ehhez a naphoz. Az elmúlt időszakban sok minden történt.
Lassan felpillantott. Gondolkodóan pillantott a sötét elf vendégére, végtére is az ő apja volt a téma. Azon is törte a fejét ,hogy közbe szóljon e ,de lényegében neki nem volt semmi köze ehhez a dologhoz, így csendben maradt. Bár azért figyelt, ha Chris túl messzire menne, legalább itt van.*

Tessék ?
*Pillantott fel hirtelen amikor Retnar felé fordult a kérdéssel. Egy pillanatra Chrisre pillantott, majd vissza. Most kezdett egy kicsit érződni a levegőben valami..... ami fura volt....
Halványan elmosolyodott.*
Természetesen nagyon figyelünk rá. Elvégre... leginkább mezőgazdasági és kereskedő nép vagyunk. Mi ebből is tartjuk fent magunkat, így fontos a jó termény....
És persze Gaia is ,hogy így is velünk van.
Az őrzőktől jött most is Retnar úr?

*Felnevetett. Most már görcsmentes volt. Nem érdekelte az egész. Az egyedüli tényező, ami kizökkenthette volna nyugalmiállapotából az lett volna, ha Retnar megtámadja Selest. Viszont mivel egyre inkább kezdett megbizonyosodott abban, hogy nem erről van szó, lehiggadt - de ettől még ugyanúgy figyelt. Jól van, akkor játsszanak! Úgyis rég volt már hasonló színészi képességekkel megáldott ember (?!) közelében.*
- Ne húzd fel az orrod! Tudom, hogy nem jó érzés belátni az ilyeneket, főleg hasonló helyzetekben, de senki sem tökéletes. Az apád sem volt az. Minden bizonnyal te sem vagy az. *megveregette a másik vállát. Kiváló! egészen természetes, közvetlen. Még önmagát is meglepte. Kezdte egyre jobban komolyan venni a "szituációs gyakorlatot".
Kicsit már bánta előző nyílt közlését (ami persze nem volt olyan nyílt a bent tartózkodó lány miatt), hisz most tökéletesen bárdolatlannak tűnt Seles előtt, pedig ő a "megnyerően pimasz, ám tökéletes modorú" bátyja. Hjaj.*
- Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Egyszerűen csak eszembe jutott, hogy a megboldogult felmenőd sosem szégyenkezett sem hiányosságai, sem elkövetett bűnei miatt. Bátran, már-már büszkén felvállalta azokat. Igazán tiszteletreméltó tulajdonsága. Volt. *ohohó! Micsoda rögtönzött hazugság, kérem szépen!
Jajj, már megint ez a pillantás! Régen is ezzel tudta az őrületbe kergetni! Emlékezett, mennyi ideig tartott, míg begyakorolta. Végül persze hosszú tükör előtt töltött óra után sikerült. Gondolt egyet, felvette ugyanazt a tekintetet, így válaszolt Hrutlandnak.*
- Nem is tudom. Majd még gondolkozom rajta. Talán lehet, hogy nem fenyegetné lelkiismeret-furdalás a szívemet, ha mégis kihagynánk. *Majd akkor küzdenek meg, ha ő akarja. Akármilyen öreg is hozzá képest az aggastyán, akkor sem fogja szabályozni az ő kényelmes tempóját, tisztelet ide vagy oda. Hogy az idősek milyen türelmetlenek manapság! Pislogott egyet, arcáról hirtelen eltűnt az időtlen pillantás, helyette szélesen vigyorgott.*

*Selestina kérdésére bólintott, a válasz előtt szájához emelte a gőzölgő teát.*
- Talált. Egyenest Aureliustól indultam, előtte meg kellett beszélnünk pár dolgot. *mondta kimérten, közben egy gyors pillantást vetett Chrisre. A srác úgy tűnt legalább olyan jól szórakozott, mint ő. Legalábbis... úgy tűnt.*
- Tudom, hogy nem volt tökéletes. Ennek ellenére az alapvető tiszteletet azt elvárom. Ha nem túl nagy fáradtság.
*Szúrós szemekkel sorolta a szavakat, de ezek megenyhültek, szinte ahogy befejezte a mondatot. Maga is egészen élvezte a színjátékot, nem kellett küszködnie a beismeréssel. Az elf - egy másik, az agancsos istenhez valóban hű személy - társasága is kellemes volt számára. Nem mintha Aurelius nem tisztelte volna Cernunnost, de ő a sajátos, aggastyán módján. Tekintete elidőzött a tea tükröződő felszínén; ő vajon miként tiszteli az istenséget? Vagy lesz-e egyáltalán megbocsájtása? Csak remélni tudta, hogy igen.
Felnézett Selesre a gondolataiból, aztán kis idő után megszólalt.*
- Amint az imént kiderült - *biccentett Chris felé.* -, az édesapám nem mindig volt teljesen törvénytisztelő. Annyira, hogy az itt álló... úrral végeztette el a munkáit.
*Hezitált egy pillanatra, hogy minek nevezze. Fiatalúr, kölyök... de az túlságosan kívül esett volna a személyiségén. Hátradőlt, hetykén átvetve egyik kezét a szék támláján, bizalomgerjesztő mosolyt varázsolt az arcára.*
- Ennek ellenére biztosíthatom afelől, hogy az én nevem nincs befeketítve hasonló csalárdságokkal és olcsó trükkökkel. Már ha ilyesféle aggályai lettek volna. Másrészről, ha már valaki annyira szeretné... *futó pillantás Chrisre* ... akár tegeződhetünk is mindhárman. Ha az úgy kényelmesebb.
*Eztán a férfi felé fordult megint, mihelyst kiitta italának maradékát. Csalódottság futott át az arcán, de csak amolyan bohókás, ahogy a tartozásról ejtett szót.*
- Igazán? Most már pedig sajnálnám, ha meg sem tudnám, miről van szó. Felcsigáztad a kíváncsiságomat.
*Hogy ez... mi ez a nézés? Sértegetni akar... Szabad kezével a nyakát vakarta, amíg előre hajolva lerakta a csészét. Ebben a pillanatnyi pózban nem láthatta az elf, amit ő a sárkánynak üzent; kecses mozdulattal végighúzta mutatóujját a nyakán. Egyebet nem tett, szemei és arca semmilyen szándékot nem árultak el, amint újra felnézett rá.*
- Persze nem kell sietni, meg aztán, mégiscsak kettőtök dolga volt. Nincs túl sok beleszólásom.

* Összevont szemöldökkel pillantott Chrisre lassan ,majd amint Retnar újra megszólalt, most ő rá pillantott, enyhén elmosolyodva. Hosszan hallgatta ,csak a végén rázta meg a fejét.*
Aggályaim nem voltak ,miként nem is tudtam eddig ,hogy maga kicsoda. Ha tiszteletben tartja a falum, és az itt lakókat, nincs is okom rá ,hogy másképp tekintsek magára. Az ,hogy máshol mit tesz..vagy tett, az a tanácsra tartozik. Ha ott, bizonyítékként én is megtudok valamit, természetesen kötelességem másképpen viselkedni nekem is. Mivel azonban ez nem történt így meg, sem ön,az ön apja vagy Chris esetében sem (Hiszen Eras maga vette a keze alá őt.) szükséges ,hogy aggályoskodjak.
*Közben persze ahogyan beszélt, épp csak, szinte észrevétlenül fogta meg fogadott bátyja karját, figyelmeztetve ezzel az apró érintéssel arra, hogy nyugodtabban viselkedjen...*
Az apja ,meg nem maga. Habár a családnak befolyása van egymásra, nem hiszem ,hogy ezért kellene magát éppen skatulyába tennem.
*Szavai most nyugodtabbak voltak, mégis szigorúbb hangvétellel ,mint ezelőtt. Igyekezett felhívni mindkét személy figyelmét arra ,hogy jelenleg ő nála tartózkodnak. Neki meg kötelessége ,hogy figyeljen a falura..ha csak így is.*
Legyen... akkor tegeződjünk... ha így kívánja. Ha lehetséges, akkor egy későbbi időpontban beszéljétek meg a múltbéli dolgokat. Ma Gaia-nak van a nagy napja. Nem lenne helyénvaló, bármilyen apró konfliktus... Ha máshol mégis, itt semmikép.
*Amint a férfi letette a csészét s az kiürült, elvette ,majd újra öntött bele egy kis forró italt. Ezután kicsit hátrébb lépett ,majd az ajtó melletti ablakhoz ment. Hosszan nézett ki. Már elkezdték a díszítést.*

*Nagyvonalú mozdulattal legyintett.*
- Igazán nem fáradtság. * szólt nyájasan. Magában közben nagyot sóhajtott. Ugyan már, szegény szerencsétlen hogyhogy nem tudott már meghalni? Hmm... Lehet, hogy valami tuti mágikus cucc. Egy pillanatra eljátszadozott a gondolattal, hogy valahogy megkaparintsa ezt a tudást, de gyorsan ki is verte a fejéből. Az örökké tartó élet nem neki való. Ugyan nem nagyon reklámozta, de elég nagy szíve volt. És most, hogy kezdett kicsit beilleszkedni a társadalomba, barátokat szerezni, nem tudta volna végig nézni az ő halálukat. Túl későn ajánlkozott ez a lehetőség. Bezzeg egy éve! Mit meg nem adott volna az ilyesmiért!
Sajnálkozó arcot vágott.*
- Azt hittem, hogy tudtad miben utazik az öreg. Izé, utazott... *bosszankodóan rázta meg fejét feledékenységén, hogy folyamatosan jelen időben beszélt az állítólagos apukáról. Az viszont kicsit zavarta, hogy mintha enyhe lenézést észlelt volna Retnar szavaiból. Mintha nem végezte volna tökéletesen a munkáját! Még ilyet!
Seles ekkor fogta meg karját. Kicsit összeráncolta szemöldökét. Elvetette volna a sulykot? Mindenesetre nyugtatóan a lányra kacsintott, hogy érzékeltesse, tudja, hogy mit csinál.*
- Ohohó! Mondani akárki mondhat bármit. Nem mindenki olyan őszinte, mint én. Az majd idővel úgyis kiderül, hogy milyen ember is vagy valójában. *alig érezhetően bizonytalanul ejtette ki az "ember" szót* Nem hittem volna, hogy szükséges az önözés, hiszen talán méltán jelenthetem ki, hogy hármunk közül én vagyok a legidősebb, nemde bár? *vigyorodott el.*
- Kíváncsi? Ha akarod valamikor megbeszéljük négyszemközt. Nem szeretném, ha nagyon untatnánk Selest.
*Elnézte Retnar üzenetét. Gúnyosan elmosolyodott. Kezével mintha hanyagul lesepert volna valami szöszt a válláról. Megcsóválta fejét, de a gúnyos grimasz csak nem akart eltűnni. Lám, lám, büszke a szentem! Első számú gyenge pont.*
- Valóban nincs hozzá közöd. *bólogatott. Hogy menjen így le Gulábáékhoz, mikor ez a félholt itt ténfereg Seles körül? Miért nincs már ennek a naiv leányzónak egy fiúja, aki vigyázna rá mindig? - bár gondolatban próbált felháborodott lenni, azért mégsem tudott haragudni az elfre.* Mondd, Seles, Gildas is el fog jönni az ünnepségre?

*Mikor Seles választ adott neki, gyors főhajtással fejezte ki felé a köszönetét, amiért megértő volt vele.*
- Érett gondolkodás. Tanácstaghoz illő. Igaz ami igaz, valóban nem az édesapám vagyok, bár személyiségünk alapjaiban - na meg külsőleg - nagyon hasonlítunk. Az írott tudás szeretetét is tőle örököltem...
*Ál-merengés a múltba, miközben gondolkodik. A sárkánnyal még akadhat gondja, de ki tudja, talán még az is elég, ha folytatja ezt az egészet. Talán nem is kell tennie semmit. Talán.*
- Idővel kiderülhet mindenkiről, hogy milyen ember, valóban. De nem tervezem túl sokáig rontani itt a levegőt, nem mintha rejtegetnivalóm lenne. A kódexek nem másolják le magukat, ugyebár...
*Már éppen válaszolni akart Chrisnek a négyszemközt megbeszélés ötletére, de Selestina "enyhén" utalt rá, hogy nem szeretne konfliktust. Ismét fejet hajtott, ezúttal elnézését fejezve ki.*
- El is feledkeztem róla, hogy hol vagyok... sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam. Nem állt szándékomban hasonlót tenni. Chrisnek is igaza van - megbeszélhetjük négyszemközt.
*Kezébe vette az újratöltött csészét, egy gyors köszönöm után. Chrisre nézett, ideje volt információt gyűjteni.*
- Szóval... megváltoztál, ha jól sejtem? Nem tűnsz olyasvalakinek, akit felbérelnek dolgokra. Dicséretes dolog az ilyesmi.

*A lány enyhe sóhajjal pillantott mindkettejükre ismételten ahogyan bekapcsolódott a beszélgetésbe. Halvány mosoly azért ott volt világos arcán, de örült annak ,hogy Chris talán értette amit üzent neki a kar megfogással. nem mintha annyira aggódott volna..legalábbis nem azért mert rosszat tett volna a sárkány. Csak el szerette volna ma kerülni azokat a konfliktusokat amelyek egy ilyen beszélgetésből kialakulhatnak.*
- Nem minden ember fehér vagy fekete.... de sokszor a döntéseink alapján vállunk ezzé vagy azzá.
*Nézett egyikről a másikra ,majd egy mosollyal bólintott Retnar felé és meglökte kicsit Christ.*
- Pontosan! Mostantól fontos helye lesz a sárkányoknál! Igaz ?
*Büszkébb mosollyal pillantott fogadott bátyjára. Annak kérdésénél meglepődött ,majd őszinte mosollyal válaszolt. Még az élénk zöld szemei is mintha megcsillantak volna.*
- Képzeld, hogy előkerült! Igaz...megsérült...de a fontos ,hogy él és jól van! *Emelte kicsit szívéhez a kezét ,majd megrázta a fejét.*
- Megsérült..ezért azt üzentem neki a koboldokkal ,hogyha fáradt ne jöjjön el......de... *esett le neki a dolog.* Miért is?

*Eszméletlen! Még mindig teszi a fejét az ipse! Kezdett kicsit unatkozni. Enyhén mintha csalódott is lett volna. A kezdeti riadalmat méla beletörődés váltotta fel. Ki hitte volna, hogy egy örökké élő lény nem is olyan izgalmas, mint amilyennek hangzik?*
- Ennek felettébb örülök. Nem mintha zavarnál, vagy ilyesmi... *tökéletesen szabadkozó arc. Hopsz, hopsz! Jó, visszanyomta az ásítást. Kicsit megrázta fejét* Akárcsak az apádat hallanám. Ő is folyton a könyveket bújta. *furcsa ez az egész helyzet. Nem kéne történnie valami nagy durranásnak? Elvégre mégiscsak egy természetellenes jelenséggel áll szemben!*
- Megváltoztam volna? *rohadék! Te is tudod, hogy mit sem látszik a külsőmön az eltelt idő nyoma! Megdörzsölte állát. Borostája szinte csikorogva sírt fel ujjai alatt* Sosem voltam gonosz ember. Alapvetően jó sem, bár ez most mellékes. Egyszerűen szeretem az új dolgokat. A régi melómba már belefáradtam. És amúgy is. A csúcson kell abbahagyni, nem igaz? Ezeratszáz évre visszamenőleg az én fejemre tűzött vérdíj volt a legmagasabb az összes kolléga közül. Ez nagy szó, főleg, ha hozzávesszük, hogy lényegében az egész szakmát autodidakta módon tanultam ki. *vállat vont. Különösebben nem volt büszke ezekre, az ilyesmikre ép lelkületű érző lény nem tudna. Hát ő sem.*
- Nem tudom még. Elvileg holnap fogok találkozni Eras-szal. Kíváncsi vagyok rá.
*Végig vigyorgott, ahogy Seles mesélt. Teljesen belehabarodott a fickóba* Áhh, semmi, semmi! Csak emlékeztem, hogy egyszer említetted, és már akkor is úgy tűnt, hogy kedveled. Gondoltam rákérdezek, hogy mi van vele. *újabb kacsintás* Azért majd mutass be neki. Le kell csekkolnom a tagot, tudod. Amolyan fivéri kötelességem.