Egy kellemetlen vacsora (Selestina Saika, Eras Gressil, Geron Aurelius, Geron Lieran)

*Aurelius a nappaliban ücsörögve olvasgatta a jelentéseket, amik az őrzőktől érkeztek az emberek világából. Gondosan olvasgatja át és közben a gyógyteáját iszogatja amit Leiran készített neki. Egy idő után lerakja a papírokat és elzárja a szokásos helyükre és lassú tempóval sétál a vendég szobákhoz. Éjjelre itt marasztalta Erast és Selestet. Nem szívesen engedte őket haza éjjel. Ilyen esetekre mindig ott voltak a vendég szobák szám szerint 25. Bekopog Eras szobájának ajtaján, hogy meghívja őt vacsorázni. Ne egyedül a szobájába étkezzen.*

*Az istenért sem kívánt maradni, de végül az öregnek nem mondott nemet. Egyetlen örömhírre ,hogy nem ő volt az egetlen akit itt tartottak, bár még mindig megfordult a fejében többször is ,hogy Gilt bezzeg elengedte az öreg. Ravasz egy fószer az biztos...legalábbis folyamatosan hasonló gondolatok jártak a fejében miközben feküdt az ágyon, szokásához híven. Palástja ,most kényelmesen a szék támlájára volt dobva, csizmáját pedig ledobta az ágy mellé. A gyülés végén megjelent az öreg, rendet teremtve a káoszon, amit Lerian igyekezett megtörni, de ebben nem csak a srákány volt a sáros, hanem az alakváltó is. Most elvigyorodott, majd megkordult a gyomra. Ismét éhes volt. Nem adott igazatt az örző lánynak, mivel az csúnyán leszolta, nem is szokott sokat enni, főleg nem ma,mivel kivételesen tényleg átaludta a napot. A kopogásra felfigyelt ,majd felült.*
Szabad!

*Leiran az étkezőben már teríti az asztalt a vacsorához. Mivel tudja apja úgy sem bírja ki hogy Erast úgy is meghívja, mert nem bírja ki hogy épp ne játssza a kerítő szerepét, így 4 személyre teríti az asztalt, mert kivédendőn a kellemetlen helyzeteket ő Selestinat hívta meg vacsorára, hogy ne egyedül kelljen ennie a szobájába. A vacsorát ő készítette, és az első a lány első távolléte miatt az otthonától erdei elf ételt készített. Szerzett csirke húst, amit erdei fűszerekkel készített el, és készített sokféle salátát, köretnek pedig tört krumplit készített. Szépen tálalta az ételt szép edényekben. Miután kész volt ezzel ott hagyta a sütiket még a sütőben és Selestina szobájához ment és bekopogott hozzá és kedvesen beszólt.*

-Kész a vacsora, úgy gondoltam jó lenne közösen vacsorázni, közben jobban megismerhetjük egymást.

*Benyit lassan a szobába és nem sokat csak egy pár lépést tesz befele.*
-Szép estét Eras, a úgy tudom a vacsora készen van, viszont szeretném ha velünk vacsoráznál az étkezőbe. Min gondolkodtál el ennyire? Bár igaz a kérdésem inkább formalitás, hisz úgy is tudom mire gondoltál, vagy mi foglalkoztatott. Gildast azért engedtem haza, mivel ő éjjeli lény, így ő ilyenkor közlekedik leginkább, ha nappal lett volna őt marasztaltam volna, nem titeket. Kérlek bocsáss meg, de aggódom az épségetekért. Szeretném ha éjjel nem repkednétek így a gyűlések után. Ilyenkor a mi felelősségünk a haza fele utatok. Remélem meg érted. Minden esetre az étkezőt már tudod hol van, és a vacsora tálalva van. Szeretettel várunk az asztalnál.*Mondta egy enyhe mosolyal és kisétált az ajtón egyenesen az étkezőbe.

*Hosszabb volt a tanácskozás ,mint gondolta, mégis, ha meg is lepödött azért ,hogy marasztalták, nem bánta meg. Nagyon messze lakott, és egyedül nem biztos ,hogy biztonságos lett volna hazatérnie. Így még egy órája maradat küldött haza egy kis üzenettel ,hogy a következő nap kerül haza. Azóta a szobában ült. Tudta az örzőknek még dolga volt, ő pedig nem szerett volna zavarni, az ,hogy egyedül sétáljon meg teljesen lehetetlen volt, abban a tudatban ,hogy a sárkányok egyik tanács tagja is itt volt. Bár tudta mélyen, hogy nem bántaná, nem tehetné, gyermekkori félelme még mindig benne van, amin még nem tudott felül kerekedni. Így csak a nyitott ablakban ült s nézte az éjszakát, nézte a holdat, percekig, szinte elbüvölve. A hangokra az ajtó felé pillantott ,majd lassan szállt le az ablakból, becsukva maga mögött azt. Odasétált ,majd kinyitotta azt. A hangok alapján már rég felismerte a lányt, szavaira meg kedvesen elmosolyodva, bólintott.*
Ha nem próbléma.....örömmel megismernélek titeket. Főleg most, hogy remélhetőleg, habár nem kellemetlen okokból, de többet látjuk egymást.
Miért nem szóltál az étel miatt ? Segítettem volna...

*Nyugodtan figyelte ahogyan az öreg beljebb lépkedett. Ahogyan mindent elmondott elvigyorodott. Nem csalódott benne, sőt egyre töbször szokra meg ,hogy a fejében turkál. Mutatóujját mozgatta meg.*
Nem túl szép dolog mások gondolataiban mászkálni öreg....
*vigyorgott ,majd kihúzta magát s bólintott kipillantva a sötét éjszakába.*
Persze ,igazából megértem..legalábbis ezt a részét, de úgye nem gondolod ,hogy beveszem azt ,hogy engem féltesz egy kis harctól? Ismerred az elő életem...engem az élet eme terén nem kell félteni...de mit ne mondjak. A vacsora elégé csábitóan hangzik.
*Bólintott ,majd közelebb lépdelt.*
Ugyan ott van még ? Remek....akkor persze tudom. És..ki a szakácsnő..csak nem a kisasszonyka?

*Sétált lassan az étkező felé Eras mellett és rápillantott.* Igaz téged nem féltelek, ám itt nincs a talpnyalód aki fel akarna öltöztetni. Viszont van egy érdekes nő, aki igen csak meg izzaszt, igaz nem fizikálisan hanem inkább intellektuálisan, a beszólása is ott motoszkál a fejedbe ne tagad.*mondja elmosolyodva és mutatott rá. Még így meggörnyedve se volt sokkal alacsonyabb Erastól, tekintve hogy fiatal korában 200 cm magas volt.*

- Sőt az is fülembe jutott hogy atyád szeretné ha feleséget találná végre... istenem mint ha csak én lennék... bár igaz én vőt szeretnék ő meg egy menyet... *Mondta félre húzva a száját.* -Igen a lányom a szakácsnő és már nem éppen kicsi...

*Úgy néz ki kezd kibújni a szög a zsákból.*

*Kedvesen mosolyodik el és lassan indul el az étkező felé.* -Gyere menjünk, és ne zavartasd magad a vacsora miatt mindig én csinálom. Egész kicsi korom óta tudok főzni, szinte mióta az eszemet tudom, már nem éppen okoz gondot a főzés 1100 év után. *Mosolyodott el kedvesen, miközben mellette sétált.* Erdei csirkét csináltam tört krumplival és salátákkal. A saláták receptjei inkább az emberek világából vannak. Kicsit utánad néztem egy kicsit az archívumban. *Jött zavarba kicsit*
-Annyi van megemlítve hogy érdekel az emberi világ, ezért gondoltam, hogy megleplek egy kis ottani étellel. A salátáik elégé könnyűek.

Kurucz nem a talpnyalóm, csak egy félvér akit apám hozzánk vett, mint komornyikot és szolgálót. De még mindig nem bírom megszokni, engem nem kell öltöztetni! Nem születtem kékvérűnek!
*Kezdte el majd a végén már morogta az utolsó sort. Arra amit az öreg mondott elvigyorodott a fejét rázva.*
Hát tudja öreg, elégé csúnyán kiosztottuk ma egymást. Azt hiszem még senki nem mert engem ennyre leszégyeníteni ,mint a kedves kislánykája. Természetesen én ebből adodóan nem vagyok olyan finom úriember ,hogy ezt hagyjam viszonzatlanul. Abból ő sem tanulna.
*Mosolyodott kicsit el sóhajtva az egészen, még mindig érezte sértett FÉRFI büszkeségét. Amint azonban az öreg mosolyátt láta meg fél szemmel, kezdte gyanítani miről lehet szó, s amint a lényegre tért, végülis , már tudta is teljesen ,miért is kellet itt maradnia. A fejét rázta vigyorogva.*
Mindig is tudtam ,hogy maga nagyon sunyi, de eddig nem találkoztam ezzel az oldalával. De igen..játszunk akkor nyílt kártyákkal. Apám ezt szeretné, mivel száz év még és elérem a fél életemet....utódot meg természetesen ő is akar, és valljuk be ,a mi asszonyaink nem pározhatnak akármikor. De ahogyan Leriant nézem, ő sem az a tipus aki éppenséggel ezt sietetti.
*Lassan elértek a teremhez.*

*Kedves mosollyal hallgatta ahogyan beszélt hozzá. Érezte ,hogy a próbálkozásai is tele vannak nyugalmas kedvességgel, és nem csak álszent magamutogatással. Egy pillanatra lehunyta szemeit mosollyal, majd zavartan nevetett kicsit fel.*
Én csak 80 éves vagyok....bár tény nem is élünk olyan sokáig ,mint ti.
Értem...igazából nem próbléma...azt hiszem...
*Zavartan pillantott előre ,hiszen rögtön eszébe jutott a balesett ami régen történt s ami még mindig bántotta őt. Még mindig úgy érezte ő a hibás ebben. Hiszen nővére azóta nem tud járni. Hirtelen tekintett fel ismételten, lepetten nézte zöld szemeivel hosszan, majd elmosolyodott hálásan.*
Remélem viszonohatom hamarosan a kedvességed Lerian.....szívesen látnálak és körbevezetnélek a falumban.
*Ment vele vacsorázni.*

*Mély levegőt vett és újra felpillantott rá.* Igen tudok a vitájukról... valahogy ha a gyűlésen ti ketten együtt vagytok az sose lehet nyugodt... mindig kihozzátok egymást a sodrából... De tudod azok vitatkoznak állandóan így, akik gyűlölik egymást, vagy épp tetszik neki a másik fél és önmagának se akarja bevallani. 1800 évnyi tapasztalat barátom... igaz mi tovább élünk mint ti sárkányok, de az élet meghosszabbítható, ha valaki szeretné... Én már eleget láttam és tapasztaltam... nekem elég volt ennyi... Lassan át adom a vezetést a lányomnak... de még életemben szeretném látni az unokáimat... ugye meg érted, de Leiran foggal körömmel küzd ez ellen. Már az se érdekelne ha házasságon kívül születne egy gyermeke... vagy ha nem őrző a szíve választottja, de úgy szeretnék ebből a világból elmenni, hogy tudom, hogy ő boldog életet él.

*Mondta miközben bement az étkezőbe és lassan leült az asztalhoz.* A mi asszonyaink se termékenyek akármikor. Ebből a szempontból az embereknek van a legkönnyebb dolguk. Ők nekik havonta lehet reménykedésük a gyermek áldásra.*Lassan leült a helyére és a megterített asztalt nézte. Vajon a lányok merre vannak? Ha ide érnek ezekről kérlek ne beszéljünk tovább. Nem akarom, hogy Leiran dühös legyen rám.

*Kedvesen mosolyodott el és vállára tette a kezét.* Köszönöm a meghívást. Egyszer mindenképp elmegyek arra. *Mondta és szép lassan közeledtek az étkezdéhez.* Viszont elnézésedet kell kérnem, mert atyám minden bizonnyal Erast is az asztalhoz hívatta, ha feszélyezve érzed magad miatta akár a nappaliba is étekhetünk ketten. Nem szeretném, hogy kellemetlen legyen a számodra a dolog. Amúgy nem rossz sárkány ő... csak a modora elégé éles, de nem a modoráért szeretjük.*Mosolyodott el kedvesen.* És a délutáni vita miatt is bocsánatot kérek tőled, hiszen lehetett volna annyi eszem, hogy nem mászok bele a lelki világába és a férfiúi becsületébe.* Húzta ki egy kicsit a mellkasát utánozva a tipikus férfi mozdulatot mikor a becsületükről esik szó utána pedig kicsit kuncogott.*

De tény hogy sose bántott elfeket, csak a férfi hiúság mondatta vele, és mert szeret piszkálódni. De így legalább leszállt rólad és nem téged piszkált tovább. Erre legalább jó volt. *Mosolyodott el kicsit keserűen.* Nem akartam, hogy így láss főleg az első alkalommal.

Sajnos ehhez nem tudok mit hozzáfüzni. Mindkettőnk tapasztalata másban merül ki, illetve azért jóval idősebb vagy nálam ....
*Kezdte el ,de nem folytatta ,inkább hallgatta. Ritkán volt az ,hogy teljesen komolyan, és csendben volt, most mégsem tudott újat hozzá füzni ahhoz amit az öreg mondott. Karba fonta kezeit és úgy lépkedett kimérten. Most is sugárzott belőle a tekintély, még akkor is ,ha nyers, hangos és sokszor modortalan. Nem pillantott az öregre, de szavaira bólintott.*
Igen...de ha magamból indulok ki, a saját makacsságomból, amivel valjuk Lerian is rendelkezik bőven, akkor azt kell mondjam ,hogy minnél jobban erőlteti, annál jobban ez ellen lesz. Hagyja rá. Mondja el neki amit nekem is, hogy mindegy kit választ... elég ha ennyi feloldást ad neki.
*Elgondolkodott azon amit a lány a fejéhez vágott, majd ami kitört belőle a tanácsteremben. Ha így vesszük ez nagy különbség közöttük. Hiszen ő azért nem házasodott még meg, mert nem keltette senki fel úgy a figyelmét, hogy tudja vele fog maradni, nyersesége ellenére meg annyi becsülete van ,hogy ne hagyja el a kiszemelt nőt. Ezzel szemben a lány azért nem ment még férjhez, mert minden jelentkezőben azt látja ,hogy érdekből próbálkozik. VSzórakozottan vigyorodott el a gondolatmenetre, észre sem vette ,hogy hangosan mondja ki.*
Egyszer jól el kellene fenekelnie a lányt és akkor tudná, hogy ki akarja igazán és ki nem.

Hát igen..de ettől függetlenül, legtöbbjük túlságosan becsvágyó, és könyörtelen. Bár a történelmük igazán érdekes a harcok és háborúk szerint, néhol teljesen úgy érzem ,hogy a saját mocskukba ragadtak.
*Jelentette ki mialatt leült ő is ,majd bólintott.* Nem fogok..

*Bólintott ,majd lepetten pillantott rá, de végülis egy enyhe mosollyal nyugtázta a dolgot.*
Tény ,hogy nem a szívem csücske, de nem a modóra miatt, habár amiat sem lehet panasz....egyszerűen...*pillantott előre csendesebben, mivel nem szerette ezt kimondani, de úgy gondolta, vendéglátója megérti majd .* ... Tudod félek a sárkányoktól...inkább ez ijesztett meg, mint konkrétan az amit mondott. Ami meg a vitákat érinti....ne vedd magadra...az volt a gond, hogy mindketten túlságosan magatokra vettétek, s úgy éreztétek a másik szava mély sebként találja meg azt a pontott ami titeket a legjobban aggaszt az utóbbi időben.
*Mondta nyugodtan és megértően ,majd a fejét rázta, de végül elnevette magát arra ahogyan Lerian utánozta a büszke férfiakat. Helyeslően bólogatott.*
Igen..igen, pontosan így szoktak viselkedni! De hidd el nálunk is van ilyen tipusú elf a faluban. Ez nem teljesen egyedi, szóval.... és ha jól vettem ki, Eras nem vezetői családból származik...így az is nagy szó ,hogy itt van...nem ?
Bár én elgondolkodtam ,hogy mi okból...
*Gondolkodott el ,majd vissza pillantott ismét rá.*

*Megfogta a kezét kedvesen.*
Nem változott meg az ,ahogyan téged látlak ,csak azért mert belekeveredtél egy ilyen helyzetbe. Arányosan nézzük ,mindketten fiatalok vagyunk...mi a dolgunk, ha nem ez...hogy megtaláljuk az útunk?

Nos lehet igazad van, de én már feladtam a dolgot, és ha erről esik szó akkor egyből inkább kiviharzik. Nem hajlandó beszélni velem erről. De én nem kérem semmire csak feltártam a viták és a csipkelődések lehetséges okait.*Mondta kedvesen.* Lassan itt kellene lenniük, de én már farkas éhes vagyok. Inkább lássunk hozzá.*Mondta és megkínálta az étellel.* A lányom kitűnően főz, hisz te is tapasztalhatta már nem egyszer. *Mondta elmosolyodva kedvesen. Nem sok minden jár a fejében, főként az a szánalmas helyzet miként győzködi egy tanács tagot, hogy lássa be a dolgokat. Mély levegőt véve nézegeti az ételeket és szép lassan ő is szed magának.*

Tudod Eras én nagyra becsülöm a képességeidet, és értékelem a tanácsaidat. És a múltadra tekintve tudom, hogy jobb útra tértél. Az emberi világban van egy közmondás. Rablóból lesz a legjobb pandúr. Nos talán ebben van némi igazság. Náluk a pandúr egy olyan személy aki a közbiztonságért felelős. Viszont néha elgondolkodom, hogy talán igazad van az embereket illetően, és a saját mocskukban tengődnek, és semmi változást nem tapasztalok köztük.. főleg mikor az ereiket fitogtatják egymás ellen... csak azon csodálkozom, hogy Gaia eddig megtűrte őket és még mindig hagyja hogy szabadon tegyék amit akarnak... Ha el is pusztítják maguk körül a világot. Szerencsére ez minket nem érint.

*Elmosolyodott kicsit és örül a kedves szavaknak és viszonozta a kéz fogást.* Köszönöm a kedves szavakat, és nem fogom firtatni azt, hogy miért is félsz a sárkányoktól. Nem szeretek mások múltjában vájkálni. Na de menjünk enni. *Mondta kedvese és beértek az étkezőbe. Látta hogy apja és Eras már ott vannak. Mikor Erasra pillantott kicsit behunyta a szemét de mosolygott továbbra is. Elengedte Selestina kezét és oda kísérte a helyére majd ő is leült.*

Elnézést kérünk a késésért, csak volt egy kis dolgunk. Jó étvágyat kívánok a vacsorához. Erdei csirke hús, tört krumplival választható salátával. Ez francia saláta, ebben a tálban kukorica saláta van, és ez pedig egy Görög saláta nevű sajtos, zöldséges valami...*Mosolyodott el kedvesen. A tanács teremben lévő haragjából semmi sem maradt és igazából nem is neheztelt Erasra, mert ő kényszerítette egy ilyen vitába. Inkább magára haragudott miatta.*

Fogyasszátok egészséggel. *Kedves és közvetlen volt most, mosolygott őszintén. Haja fel volt fogva és arcvonásai igen finomak voltak, mozdulatai pedig kecsesek.*

*Nézte az ételeket. Valahogyan jobban néztek ki ,mint azok a sütemények amiket a tanácsteremben kaptak, de azoknak íze is elégé finom volt. Elmosolyodott ahogyan szedni kezdett húst a tányérjára, majd megnézte a zöldségeket.*
Hát ha másért nem is....de a főztjéért már biztosan elvehetné valaki. Bár, amig vénlány addig én is élvezhetem ezeket az ételeket, szóval nem is tudom melyik a jobb megoldás. Kurucz nem éppen főz zamatosan...néha olyan érzésem van ,mintha egy kővet izlelgetnék. Bár tudnám ezek mik.... én nem vagyok vegetáriánus...szeretem a húst. Ropogósan..vagy sósan....hm..
*Mormolta az orra alatt, miközben még mindig nézte melyik zöldséges tálbol vegyen. Bólintott az öreg szavaira.*
Gaia minket véd, az őseim közül az első vörös sárkány volt aki megsegítette az embereket. Vízet vitt nekik aszály idején, és mi volt a hála? Késöbb az egyik császár elfogatta őket...nem sokan élték túl, persze vegyük hozzá ,hogy a középkorhoz mérten ez semmi nem volt.*vont vállat* Valahol szentként tisztelnek minket...AZ erőként. De még mindig úgy gondolom ,hogy régebben legalább tisztességesen és becsülettel harcoltak! Manapság bárkit megölnek, vagy egy-egy bombát vagy mit dobnak a másikra...ez minden csak nem tisztességes harc. Már talán nincsenek igazi harcosok sem köztük.

*Ezután léptek be a lányok. Felállt s meghajolt, azért ennyit tudott ,hogy ezt így illik ,majd vissza ült s még mindig a zöldséket figyelte. Jobban nem figyelt most rájuk.* Na..akkor próbáljuk meg ezt....
*Fintorgott először ,márcsak a zöldség miatt is, de végül szedett a kukoricásból. Nem szólalt meg, nem akarta megmutatni ,hogy az agya helyén más is van, mint izom, de a lány mozgása, arcának vonásai és ahogyan a hosszú haja most fel lett fogva ,nem kerülte ki figyelmét.*
Jóétvágyat.

*Amint beértek meglátta a két férfit. Azonnal meghajolt ,főleg ,mivel az idősebbel még nem is találkozottm vagy ha ma igen ,csak futólag s nem tudott bemutatkozni. Parányit zavartan elmosolyodott.Még mindig hajolt.*
Jóestét! Elnézést a késésért, a nevem Séléstina Saika....az Erdei elfek közül.
*Aztán kihúzta magát s hagyta ,hogy a helyére kisérje a lány ,majd leült. Megvárta míg a másik is így esz. Észrevette ,hogy a sárkány most nem ad túlságosan több figyelmet nekik ,mint a délután folyamán. Ennek két okot tudhatott be. Vagy azért ,mert nem volt itt a jó vita partnere, vagy azért mert még mindig kicsit haragudott. Bár valahogyan úgy érezte az előbbiről lehetett szó. Megnézte az ételeket ,majd egy nagyobb mosollyal szedett utolsónak. Először a húsból, aztán a krumpliból és végül a francia salátából. Érdeklődve izlelgette az ismerős és az új ízeket is. Tetszett neki így elsőre az emberi konyha. Ezután ismételten érdeklődve nézet szét a csoporton.*
Jóétvágyat.
Reméljük nem késtünk túl sokat....de beszélgettünk kicsit.

*Aurelius mosolyogva pillant a lányokra és ő csak biccent.* Örülök a találkozásnak kedves Selestina értesültem, hogy édesapja átadta a helyét önnek, ez igazán nagy felelősség. Remélem a lányom és kedves barátom Eras nem rémisztette meg nagyon a gyűlés alkalmával. Igazából folyamatosan csipkelődnek, idővel majd hozzá szokik. *Mondta kedvesen két falat között.* Természetesen nem késtek sokat. Én lennék Geron Aurelius a vezető. Kérem ne magázz azért mert idős vagyok. Ha ilyen kedves és fiatal lányok tegeznek az nekem csak új erőt adnak a folytatáshoz.
*Mosolygott kedvesen behunyt szemmel.*

Atyám! Na de kérem ne udvaroljon, szegény előtt még ott az élet, nem hiszem, hogy egy ilyen öreg aggastyán kellene neki mint ön. *Mosolyodott el, apja csak egy mosollyal és egy legyintéssel intézi el lánya megjegyzését.*

Eras...*Hangját halkra fogta és lassan felpillantott rá és mély levegőt vett.* Bocsánatot kérem amiért izom agyúnak tituláltalak. Tudom, hogy nem csak az van benne, csak túl nagy volt a magas labda. Én hibám volt az egész vita. Ha nem teszem azt a meg jegyzést valószínű nem így végződött volna a dolog.

*Maga elé pillant és kicsit lesüti a szemeit, mély levegőt véve és leteszi az evő eszközöket, és kezeire néz.* Csúnyán viselkedtem és tényleg őszintén sajnálom a dolgot.* A végén egyenesen rápillant és szemeiben az őszinteség tükröződik.*

*Az öreg finom udvarló szavaira elvigyorodott szélesen, s csak ezukát harapott bele a szelet húsba. nyugodtan kezdett el enni, habár magában viccesen megjegyzett valamit, amiből csak azt lehetett látni, hogy motyog kicsit és bólogat így-úgy magában. Amint meghallotta a lány hangját nem pillantott fel rá, de figyelmes volt. Amint befejezte, megtörölte a száját a szalvétával, bár erős kéztetést érzet a kezére inkább, ám nem annál maradt, és rápillantott hosszan.*
Nincs miért, bevallom túlságosan belemerültem a Gilel folytatott csipkelődésekbe, mellesleg, én sem mondtam túl szépet utána ,szóval felejtsük inkább el.
*Vont vállat s ismételten enni kezdett. Amint ismételten felemeli csak úgy a tekintetétt ,találkozik a lányéval s látja benne ,hogy őszintén sajnálja. Ez kicsit ,meglepi s parányit sóhajt lehunyva szemeit egy pillanatra. Igyekszik tréfálkozni.*
Úgyan. Be kell vallanom ,hogy atyád miatt nem vennélek el, de ha már arra gondolok ,milyen ételeket készítesz, meggondolandó. Megérne egy misét....*vigyorodott el sármosan ,majd a villára egy kis zöldséget vett. Azt egy kis ideig bizonytalanul nézte ,majd nyugodtan folytatta az evést.*

*Az öreg szavaira felkuncogott. Nem vette komolyan, de mégis nagyon kedves gesztusnak találta tőle ezt az egészet. Kicsit emgrázta mosollyal a fejét Lerian felé ,majd ő is lassan elkezdett enni. Hallgatta ahogyan beszélgetnek, megértően pillantott a lányra s kellemes csalodással mérte fel a sárkányt. Úgy tűnik mégis van a férfinak agya..nem csak sör és mézeskalács. Annak viccelődésére rápillantott a lányra.*

*Eras utolsó mondatára kicsit felkuncogott és újra mosoly húzódott az arcára és ő is evett tovább. Majd Selestinára pillantott.* És mit szoktál csinálni, mikor épp nem a tanács ügyeivel foglalkozol? Tanítasz? Vagy dolgozol valamit? *Kérdi kedvesen közvetlenül, picit elmosolyodva. Igyekezett beszélgetést kezdeményezni a vacsora résztvevőivel.*

*Aurelius kapott az alkalmon és egyből még mosolygósabb és közvetlenebb lett.* Parancsolj Eras ha ő is belegyezik elveheted... csak rajta miattam ne fogd vissza magad! *Mondta szinte pattogósan, majd csak mosolygott és utána kicsit felkuncogott.* Tudjátok, hogy csak viccelek, de komolyra fordítva a szót...

Leiran akárkit választasz, fajtól független, ha szereted és boldog vagy mellette áldásom rá. Csak végre legyen családod és élj boldog teljes életet. *Mondta őszintén lányára pillantva.* A fajok közötti házasságot direkt nem tiltottuk be mert, a szívnek nem lehet parancsolni.

*Kedvesen hallgatta őket ,majd amint hozzá intéződtek a kérdések letette az evőeszközöket egy kis pillanatra s lenyelte az utolsó falatokat.*
Lényegében a faluban elég sok helyen besegítek, de igen, legtöbb időmet a tanítás és az orvoslás veszi el, vagy a gyakorlás. Bár mint mondtam, nálunk elég sok mindent figyelni kell iylen szempontból.
*Kedvesen mosolyodott el.*
És te mit csinálsz itt szabadidődben, vagy a hétköznapok alatt Leiran?