Saika ház, és a mellette lévő lakás

*Végig nézte amint Kuku forgolódik ,majd leesik az ágyról. Már éppen mondott volna neki valamit, vagy megkérdezte volna ,hogy jól van?, ám a srác könnyedén vackolta be magát az ágy alá. Lecsúszott ő is az ágyról ,majd hosszan s érdeklődbe lesett be alá. Amint látta ,hogy alszik tovább a fiú, kicsit kuncogott, de végül hagyta pihenni.*

*Gulába nyugodtan nézte az idegent. Szavaira elmosolyodott, amint a húgáról beszélt. Mostanában elég sokszor hallott ilyesmit, de sosem bántotta. Sőt, örült neki ,hogy Séléstina állta a sarat, és megtalálta az utat amit vinnie kell. Amint Chris elmondta ,hogy bármit megenne, a nő bólintott és úgy indult be a konyhába. Mivel csak egy nyitott ajtó választotta őket el, mindent hallott, a szárnyas históriáról. Elgondolkozott azon amit mondott, majd akkor szólalt csupán meg, mikor visszatért s letett Chris elé egy tányér ételt. Abban hús volt, egy kis krumplival, köretnek.*
- Egyél nyugodtan.
*Azzal leült vele szembe.*
- Akkor inkább ez lehet Gaia büntetése. Talán megsértetted valamivel a múltban...bár ha tudsz vele élni, és megtanultad amit akart, akkor nem lehet gond.
*Amint azt ecsetelte, hogy hogyan fogadják a szárnyát, vagy ,hogy nem fér be, elmosolyodott. Belegondolva, elégé komikus lehetett, bár leginkább az tette azzá ,ahogyan a férfi előadta ezt. A karrier szóra elgondolkodott. Nem tudta ,milyen munka lehet az, ahol érvényesek a rémmesék. Bár hamar megkapta az információt rá, akkor felvonta kicsit a szemöldökét. Főleg azon ,hogy Gressil ismételten valamit csinál, amit talán gondolt leginkább át. Bár ha férfiban nem is...a húgában bíznia kellene..... de azért a húga még naiv valamennyire...*
- Biztosan ok van arra, hogy mást kell csinálnod.

*Amint a lábáról s a botokról kezdett érdeklődni azokra pillantott. Értette az enyhén átírt verzióját a szavainak, csak parányit elmosolyodott. Mivel nem járkált jó ideje ki, így nem ismerte a férfi arcát, ha volt is plakáton, bár nem is kellet ,mert ő maga mesélte ,mi is volt...vagy mi is még mindig. A kérdésnél rápillantott sötét szemeivel s megrázta a fejét. Összekulcsolta a kezeit maga előtt, s letette az asztal lapjára.*
- 56 évesen megmentettem az akkor engedetlen húgomat pár betolakodótól. Meg akarta gyógyítani a súlyos sérüléseimet, de még nem tudta használni a képességét. Olyan erős fájdalmakat okozott ,hogy lebénultam. Ezekkel a speciális gyógyszerbe mártott kötésekkel és botokkal tudok járni. De lassan.
*Szavai nyugodtak voltak. Nem lehetett belőlük kihallani haragot vagy szemrehányást. Elmondta ,mint tényt. Akkor sem haragudott a húgára, ebbe meg már beletörődött, nincs miért mást éreznie.
Miután látta Chris reakcióját, felkapta a fejét. Az ajtó csukódott be mögötte.*

*Amint kilépett meghallotta ,hogy a nővére elmondta a történetet Chrisnek. Abban a pillanatban ismételten ráeszmélt minden akkori dologra s elvonta szomorúan a fejét. Nem szólt, hagyta őket beszélni, inkább megfogta a kosarat ,s bement a konyhába.*

*nem igazán volt ébren amikor leesett és bebújt az ágy alá és akkor sem vette észre Selestinát amikor nézte az ágy alatt. Békésen hortyogott kényelmes testhelyzetben ... és szedres sütikről álmodott. Néha cappogott és nyelt is, amikor azt álmodta hogy megeszi Gildas elől a sütijét*

- Köszönöm szépen! *mondta, lassan nekiállt az ételnek. Figyelmesen hallgatta.*
- Hát megsérteni éppen lett volna alkalmam. Mindegy, folyamatosan próbálok jobb lenni. *jelentette ki határozottan, bár nem említette, hogy miben. Elvigyorodott.*
- Igen. Unatkozom. Nálam már ennyi is bőven elég, hogy valami ostobaságot csináljak.
*Nem tudta, hogy már az első alkalommal beletenyerelt a százas körbe. Bár világ életében híres volt az érzéketlenségről, a történet hallatán megállt az evésben. Nem sok híja volt, hogy zavartan elpillantson. A helyzetet még tetézte, hogy időközben Seles is megjelent.*
- Ebbe most aztán jól beletrafáltam. Kérlek, ne haragudj. *mondta rezzenéstelen arccal, mialatt Gulába vonásait figyelte, de azokon sem látszott semmi. Talán csak néma beletörődés? Remélte, hogy a nő nem keseredett meg emiatt. Bár ez gyermeteg gondolat volt.
Észre sem vette, de keze a villával együtt félúton megállt a szája felé. Eltüntette a falatot. Gyorsan túltette magát különös balszerencséjén, hogy pont egy ilyen históriát rángatott elő. Könnyed, társalkodó formában folytatta a beszélgetést.*
- Mikor is lesz a Malaia? Már többen is meghívtak lent a térről. Igazán kedves emberek élnek errefelé. Csak azért kérdem, mert szívesen táncolnék veled. *tekintett Gulábára, hangjában szemernyi gúny sem volt, úgy látszott komolyan gondolja* Bár megértem, ha egy hozzád hasonló finom hölgy elutasítja az olyan jött-ment férfi felkérését, mint én. Mindenesetre egész este úriember lennék. Ha az egyetlen ellenvetés a bot lenne, emiatt sem kell aggódnod. Ha belém kapaszkodsz, egyáltalán észre sem lehet majd venni. *mosolygott olyasmi módon, akárcsak az imént lent a lányoknak, annyi különbséggel, hogy ez igazi volt. Várakozón pillantott a nőre.*

*A nő kicsit megrázta a fejét a bocsánatkérésre ,majd megengedett egy enyhébb mosolyt.*
-Nincs miért. Általában érdekli az embereket. Semmi okom nincs hazudni, és mivel a húgom barátja vagy, azt hiszem elmondhattam.
*Észrevette ,hogy a húga a konyhába ment. Kicsit összevonta a szemöldökét ,majd sóhajtott parányit, végül kis mosollyal pillantott vissza az étkező vendégre.*
-Még mindig foglalkozik vele, pedig sosem haragudtam rá.
- A Malaia? Lent ? Gondolom fiatal lányokra gondolsz...igen elégé különleges nekik ez az ünnep, bár sajnos a legtöbb fiatal már csak ezt a részét nézi az ünnepnek, és nem az eredetit, amiért létrejött régebben. Hiszen, elvégre még mindig Gaia áldását köszönjük meg leginkább.

*Szavaira bólintott.*
Kedvesek. Itt sem mindenki olyan ,mint tűnik, de azért a sötétség kevésbé formálódik meg a mi lelkünkben, itt Gaia ölén. Táncolni ? *Lepődött meg egy kicsit ,majd halkan nevetett egyet.*
Kedves vagy...komolyan ,de nem megyek. Sosem megyek el az ünnepségre....nem tudok táncolni így nem is terveztem ,hogy megjelenjek rajta. Az elején ott leszek míg Sélést táncol, aztán csak figyelem az ünnepséget. Ezt beszéltük meg Kukuval is, aki most úgy tűnik ebben a társaságom kíván lenni.
*Nézte a mosolyt hosszan ,majd sóhajtott kicsit a szavaira s barna pillantását az ablak felé fordította.*
Nem azért utasítalak el mert a te szavaiddal "jött ment alak vagy".... én nem ilyenekből indulok ki. Ha az vagy, ha nem, szerintem ez nem fontos, főleg nem Gaia ünnepségén. Egyszerűen... azért visszakozom ,mert nem tudok táncolni így. Nem érzem a lábaimat.
*Pillantott vissza rá, úgy tűnt azért egy pillanatra mégis csak elgondolkodott az ajánlaton.*

*Bent elkezdte készíteni a süteményt. Már a tésztával készen volt és a szedreket tette bele. Eszébe jutott mikor Gildassal együtt csinálták a többieknek. Akaratlanul is elmosolyodott ezen s elgondolkodott. Remélte ,hogy nincs baja....... Lassan befejezte ezt is, s amint betette sülni, indult vissza az étkező felé de még megtörölte a kezeit. Mikor kilépet elmosolyodott feléjük. Még épp hallotta Chris ajánlatát.*
Miért nem? Ugyan Gulába! Látod ,hogy felajánlotta..ne utasítsd el! Kuku miatt ne aggódj! Majd addig lefoglalom, vagy őt is oda húzzuk.
*Mosolyodott el kedvesen.*

- Igen. Talán sosem fog megbocsájtani önmagának. Tudom min megy keresztül. *szólt komoran, majd gyorsan megrázta a fejét* Bocsánat, hangosan gondolkodtam!
- Valóban, a java része fiatal lány. Ilyenkor mindig sajnálom a koromat! *nevetett fel.
Figyelte a nő vonásait, észrevétlenül magára kanyarította "szemüvegét", amit nemrég használt.*
- Ó, egyáltalán nem szeretnélek elrabolni Kukutól, hisz rendes srác. *bólogatott álkomolyan. Meghallgatta az érvelést, nagyon jólesett neki, hogy Seles díjazza az ötletet. Mivel befejezte az evést, gyorsan felpattant, Gulába mellett termett. Mélyen meghajolt előtte, majd mikor ránézett, sugárzóan mosolygott.*
- Hölgyem! *a lehető legóvatosabban fogta meg a nőt egy pillanat műve alatt, aki csak annyit érzékelhetett, hogy hirtelen áll* Csak megjegyzem, az úriember mivoltommal kapcsolatos kijelentésem csak a Malaiara érvényes. *bariton hangján elkezdett egy ismeretlen, lassú dalt énekelni. Gulába hátát gyengéden, ám biztosan tartotta, az elf lábfeje a cipőjén pihent, így tökéletesen egyszerre mozogtak. Chris remek táncosnak bizonyult, a lehető legkíméletesebben bánt a nővel, közben mélyen a szemébe nézett.
Nem tudta, mi ütött belé. Úgy tűnt, nála tényleg egy pillanat műve, hogy őrültséget tegyen.
Közben meg csak énekelt szívet tépően, egy elfeledett szerelemről, és az utolsó hangnál amolyan drámaian hátraeresztette Gulábát. Miután visszahúzta, rávigyorgott. Eleresztette az egyik kezét, de még így is stabilan karolta át.*
- Most van lehetőséged, hogy felképelj, vagy ilyesmi. De előtte még meg kell jegyeznem, hogy jól táncolsz, és még mindig fenntartom a kérésemet.

*Felsóhajtott Gulába azon amit Chris mondott. Ő is tudta ezt, de nem akarta,hogy a húga állandóan ezen rágja magát. Ő már beletörődött és elfogadta ezt, szerette volna ,ha Sélés is túl teszi magát rajta. De fél szemmel felpillantott. Egy bűnöző...vagy volt bűnöző ült vele szemben, aki megértette ezt az érzést? Furcsa dolgok vannak az életben, bár azt nem tudta pontosan ,hogy Gaia most miért mutatja ezeket így egymás után. A lehetőségekről...vagy ,hogy kezdhet új életet valaki? Talán ezért pedálozik a földanya egy bűnözővel..... ki tudja.
A fiatal lányok említésére felnevetett kedvesen. Ez hasonlított a húgáéhoz.*
- Hát igen.... máris megvan a csalétek...igaz? Ne érts félre...lehet ,hogy a vallásban élek...de nem vagyok fiatal...találkoztam régen sokféle férfival...a közös talán mindegyikben a fiatal lányok szeretete volt. Korodat? Nem hiszen ,hogy olyan idős lennél.....
*Nézte meg jobban.* Bár..ki tudja...nálatok....

Kuku nagyon aranyos srác. Nagyon jószívű!
*Bólintott ,majd ezután csak arra figyelt fel ,hogy a srác már mellette termet, majd mélyen meghajolt. Egy pillanatig értetlenül pillantott rá. Meglepte ez a dolog, főleg mikor már csak azt vette észre ,hogy áll. Hamarosan felfogta a dolgot, ekkor már a szavak után egy énekhang csatlakozott a csendes ,de pontos lépésekhez. Valójában ,ő tényleg nem mozgott, mégis olyan érzést keltettek benne, mintha együtt táncolna a férfival. Sötét szemeivel nézte annak szemeit. Nem jött zavarba, csak elmosolyodott, majd időnként felnevetett megrázva a fejét. A dal egy pillanatra emlékeztette a múltra, végül ezt megzavarta az ,hogy hátradöntötték, ekkor találkozott ismételten a szempárral.*
- Nem hiszem ,hogy egy táncot, és egy ilyen előadást, felképeléssel kellene megköszönni.
*Mosolyodott el mikor újra állt. Halkan sóhajtott ,majd elmosolyodott egy kicsit, de az őszinte volt.*
- Köszönöm Chris Hailer.
*Bólintott egy kicsit felé, azzal elnevette magát.*
- Persze ,hogy jól táncolok, amikor végig vezetnek. Rendben van, ha eljössz és még mindig így gondolod, akkor egy táncot ígérhetek.


*A lány hosszan nézte, ahogyan Chris ismételten akcióba lendül. Vissza gondolt arra amit előzőleg mondott neki. Őrültségeket képes csinálni, de időnként ezek másoknak nagy örömet okozhatnak...és ezt az örömöt látta most a nővére arcán is a tánc közben, és a délután folyamán. Kicsit kivonták a hétköznapokból, amelyek számára úgyan úgy teltek. Hálás volt ezért mindkét férfinak.
Kedvesen nézte őket, csak a végén tapsolt egy kicsit. Az éneknél kicsit meglepődött..... úgy tűnt még több meglepetést tartogat neki újdonsült báty jelöltje ,mint gondolta volna. Aztán hirtelen kapta fel a fejét.*
~A süti!!~
*Rohant be a konyhába, hogy kivegye a nagy adag süteményt, melyet utána elkezdett összevágni, és elosztani ,hogy legyen Kukunak és a koboldoknak is.*

*Ugyan már a nevetéseknél tudta, hogy nyert ugye volt, mégis felajánlotta a megtorlás lehetőségét. Ő mindig fair play-t játszott. Az összesítésre még szélesebb mosolyt villantott.*
- Ez esetben már alig várom az ünnepséget. Majd szépen kicsíped magad, ennek felügyelésére Selest bízom meg. Este jövök érted... *majd még némán mozgó ajkakkal végigvezette a "haditervet". Gulábára nézett* Ja, bocsánat. Kérem, foglaljon helyet! *ugyanazzal a kecses mozdulattal ültette le a nőt, mint amivel felemelte, csak egy kicsit lassabban* Én köszönöm. Az ember nem mindennap találkozik egy ilyen kivételes nővel.
*Mikor Seles tapsolt, kacsintott egyet felé. Ahogy hirtelen elviharzott, újra leült Gulábával szemben.*
- És mi történt azzal a pasival? Mármint akit kinéztek neked. Az előbb említetted. Ez amolyan vagyoni alapú házasság lett volna, vagy hogy? *kérdezte kíváncsian, hisz ha lettek volna érzelmek, egy igazi férfi nem hagyta volna magára Gulábát, amikor sérülést szenved* Bocsánat, hogy ilyeneket hánytorgatok fel. *tette hozzá kicsit halkabban, de egy szóval sem említette, hogy nem kell választ adnia. Nem akart ő udvariatlan lenni, de mindig is megrögzött kíváncsiskodó volt* Ha akarod, elintézem a fickót. *ajánlkozott cinkosan vigyorogva, nem lehetett eldönteni, hogy komolyan gondolta e, vagy csak viccnek szánta.*

*Ráhagyta ,hogy megtervezze a dolgokat. Kicsit mulattatta a dolog, de azért nem adta bele minden hitét, mivel bármikor bármi közbe jöhetett. Ő már ezekre állandóan készült. Biccentett amint vissza segítette a székhez ,majd leült. Azért nem gondolta volna ,hogy valamilyen formában részt kell vennie, részt fog venni az ünnepségen. Azt hitte jól megmarad ,mint csendes társ az alakváltóval és a koboldokkal. A húgára pillantott egy pillanatra ,látta az ő mosolyát, amire sóhajtva de elmosolyodott hosszan. Ekkor ment vissza Sélés. Ismét Chris felé pillantott.*
- Nem olyan kivételes ,mint gondolod. Ugyan olyan hétköznapi vagyok ,mint a többiek...csak egy kis hátránnyal.
*Elmosolyodott erre ,majd a kérdésnél egy kicsit meglepődött. Ez kiült arcára is. Hátradőlt s karba fonta kezeit. Nézett maga elé ,mintha átrágná magát a dolgokon.*
- Hát...igen érdekházasság lett volna. Még a Malaiam előtt történt. Nálunk igazából ez szokás...legalábbis a kicsit magasabb "rangon" lévő családoknál. A másik falu egyik fiával lett volna esküvőm, így megpecsételve a közösséget, meg hasonlók. Mondjuk...ezzel nem lett volna semmi bajom..ez nálunk nem olyan különleges dolog. meg persze, kivételesen én nagyon is szerettem az illetőt. Azt hittem ez viszonzott..de a baleset után le lett fújva az egész. Mondjuk nem haragszom...egy leendő faluvezetőnek a feleségének egészségesnek kell lennie. Én velem nem tudott volna sokat kezdeni.
*Elmosolyodva pillantott rá ,majd az ajánlatra kicsit felnevetett.*
- Nem... nem szükséges. És nem is lenne túl jó ötlet a 3. falunak a vezetőjét el tenni láb alól... Dráka elégé őrzött. Visszatérve az érdekházassághoz, mint mondtam nálunk ez nem ritka. Sőt...én azt is valószínűnek tartom ,hogy apám már nézelődik ez ügyben Séléstinának. Jó kezekben akarja tudni, ha már engem nem tudott.
De ezt azért ne mond neki... nem biztos ,s nem akarom ,hogy megijedjen....vagy ilyesmi.
- Talán meglepő...de én szeretek beszélgetni másokkal..így nem zavar a kíváncsiságod.
*Pillantott a szoba ajtaja felé ,majd szépen lassan vissza.*
-Érdekel még valami?

*A lány forgolódott a konyhában. Amint szétválasztotta a sütiket, a tálcára tett párat ,majd mellé tett egy kis krémet. Úgy vitte be. Akkor már lebeszélték a dolgokat.*
Sütit?

- Talán épp emiatt alakultak ki azok a tulajdonságok, melyek különlegessé tesznek. *nézett mélyen a szemébe, észre sem véve, hogy elcserélte a kivételes szót egy számára jóval kellemesebben hangzóbbra. A nő meglepődésén majdnem felnevetett, de még idejében fékezte magát.*
- Sosem voltam az érdekházasságok híve, bár néha nálunk is előfordul az ilyesmi. *emésztette a hallottakat* Nem tudott volna veled mit "kezdeni"? Hülyeség. A szerelem nem erről szól. A húgodnak már adtam egy kiselőadást ebből *intett a konyha felé.*
- Őrzött? Ugyan! Engem az ilyesmik sosem tartottak vissza, de ha nem élsz a lehetőséggel, akkor nem csinálok semmit. *szólt kicsit lehangoltan.*
- Viszont akkor ezek szerint nemhogy kivételes, de még rohadt nagy mázlista is vagy! Hisz így lehetőséged van arra, hogy találj valakit, akit igazán szeretsz, és a kapcsolatotokat nem fogja beárnyékolni az "érdek". Remélem egyszer rálelsz. Selesnek is ezt kívánom. Ha majd eljön az idő, hiába rang ide vagy oda, azt fogom neki tanácsolni, hogy hallgasson a szívére. Az sosem vág át. Még azt is eltudom képzelni, hogy segédkezek egy igazi, vadregényes menyasszony szöktetésben. Mert ha arra kerülne a sor, gondolkodás nélkül segítenék. Mellesleg szerintem ő hosszabb távon nem is bírna egy ilyen házasságot. *mondta el véleményét* Áh, ne reménykedj, ha valami még eszembe jut úgyis megkérdem, de jelenleg nincs ilyen.
*Seles ekkor lépett be. Chris már régóta érezte az ínycsiklandozó illatokat, de most, hogy közvetlen a közelében volt a tál, egyszerűen isteninek találta. Nem kellett többször noszogatni, máris elvett egy szeletet, hatalmasat harapott belőle.*
- Ummmmm...! Ez eszméletlen jó! *kiáltott fel, és még egy újabb falatot vett a szájába.* Azt hiszem, gyakrabban kell majd kimenőt kérnem.

*Nyugodtan tartotta a szemkontaktust mialatt beszéltek. "Különleges"... ez számára másképp hangzott , hiszen nem igen mondtak ilyesmit rá. Elmosolyodott elvonva a szemét. Most egy kicsit emésztette a dolgokat.*
- Mivel még nem igazán ismerlek...nem tudom eldönteni ,hogy igazat mondasz, vagy csak megpróbálsz vigasztalni. Bármelyik is, ettől függetlenül köszönöm. Mert tényleg kellemes érzést okoznak, még nekem is. Attól függetlenül ,hogy életemet utána Gaia mellé áldoztam, még érzek annyira ,hogy a bókokat értékeljem.
- Nem..nem erről szól. Ebben igazad van. Mondjuk úgy...talán megijedt..vagy nem szeretett annyira ,mint én őt. A lényegen mit sem változtat. *Egy apró mosollyal vont vállat, bár azért időnként lehetett látni a sötét szemein, hogy ha most már nem is, de régen sokkal jobban fájt neki. Azután felkapta a fejét.*
- A húgomnak?
*Pillantott ő is az ajtó felé, végül vissza s úgy folytatta, habár ez a kijelentés benne maradt a fejében.*
- Tudod, én valószínűleg már nem megyek férjhez. Hamarosan hivatalosan is elszegődök Gaia nevében, mint papnő. Azután pedig ez már biztossá válik...de forduljunk vissza...
*Összevonta egy kicsit a szemöldökét.*
- Séléstina talán bele nyugodna egy idő után a dologba, bár az biztos ,hogy kicsit bántaná. A szokásainkon ritkán változtatunk de....úgy mondod ezeket, mintha biztos lennél abban ,hogy oka lenne a szöktetésnek... már előzőleg is felfigyeltem erre....
*Főleg mivel Kuku is elszólta magát ezzel kapcsolatban, így volt egy apró sejtelme ,hogy miről is...kiről is lehet szó.*
- Tudod... ha igaz is amire gondolok, és mondjuk..már foglalt a húgom szíve... félek nagyobb bonyodalmat okozna, mint gondolnánk..legalább is eleinte biztos. Ne érts félre...én azt szeretném ,hogy boldog legyen...de a biztonsága és jövője is fontos. Legalábbis a szüleinknek igen. Nem szeretném ,hogy csalódjon....
- Akkor majd kérdezel.
*Elmosolyodott még.*

*Amint a sütemény kijött ő is kapott külön tányéron. Elmosolyodott.*
- Még mindig nagyon finom. Eltettél a többieknek is?
Igen persze... úgy hogy egyetek nyugodtan ebből!
*Majd felnevetett Chris reakcióján, leült hozzájuk.*
Nagyon örülök! Ha itt vagyok nyugodtan jöhetsz. Nem mondom ,hogy mindig lesz sütemény, de majd igyekszem!

*a sütiillat besomfordált a csukott ajtó alatt… ide oda kúszva a levegőben, bebújt az ágy alá hogy megcsiklandozza kuku orrát. Az alvó alakváltó a párna csücskén nyammogott és fészkelődött, mert álmában éppen egy nagy tányér sütivel rohant a replikázó Gil elől és még futás közben be akarta falni az egészet, hogy ne legyen mit visszavenni amikor szállásadója elkapja*

Ummmmm...! Ez eszméletlen jó! *kiáltotta Rav valami fura hangon és hirtelen a tányéron termett. Kuku meglepetéséban majdnem elejtette a tányért és utánakapott… aminek következtében alaposan beleverte a kezét az ágy lábába. Erre fölriadt álmából és nagy koppanással beverte a fejét az ágy aljába, majd visszanyekkent a párnára*

-Ceki zoknijára! há nem megin a fejem? Mééé mindig a fejem *dünnyögte és dörzsölgetni kezdte a feje búbját. A sütiillat viszont nem tűnt el… továbbra is ott volt és kukunak előjöttek az emlékei. Selestina sütit igért….. Azonnal megindult a nyáltermelődése és az álom is kiszállt a szeméből. Kimászott az ágy alól és lendületesen kinyitotta az az ajtót és sietett ki rajta. Majd megtorpant és összeszorította a szemeit… Megdörgölte az arcát és megborzolta a mindenfelé álló haját és közben a kint lévők képébe ásított *

-gyaaaaaa….. >.< *tudomásul kellett vegye hogy bizony-bizony még nincs este. Szaporán pislogott mint aki éppen hagymát pucol majd hunyorogva körbenézett a jelenlévőkön, amint a szeme kicsit szokta a fényt*
-Császtok! *üdvözölte a két lányt és Chris-t is*

-Há sütiszag van! *közölte álmos hangon a tényállást, az okot, a célt és a szándékot egyben*

*Végül elérték a házat. Miért lenne ő Selestinánál? Már megvolna Harmónia? Morfondírozott magában, majd arra eszmélt fel, hogy nincs mellette senki. Zephyr elment. Talán mondott egy búcsút is, de azt nem hallotta Dia a saját gondolataitól. Lehet, hogy nem kedvel itt lenni. Valami oka biztos van, hogy itt hagyott. Tekintetét az ajtóra szegezte, kezét lassan megkopogtatta azon. Várt, amíg kinyitja valaki az ajtót. *

- Vigasztalni? Ne vádolj ilyenekkel! Én mindig a drasztikus igazságot mondom, akármi is legyen az. Te most épp csak szerencsés voltál. *próbálta eltussolni a dolgot vigyorogva.
Hirtelen furcsa érzés ütötte szíven, ahogy hallgatta Gulábát a régi kérőjéről. Úgy szívtájon. Idegen volt. Talán... együttérzés? Sóhajtott. Úgy tűnik, végzetes folyamatok indultak el benne, ahogy elhagyta eddigi hivatását.*
- Ne haragudj, egyszerűen csak nem tudok hinni abban, hogy bárki boldog lehetne egy ilyen házasságban.
- Csalódni? Ha azzal lenne, akit szeret? Ha ez be is következne, addig rengeteg édes emléket szerezne, amit vén korában örömmel fog előkotorni. Inkább szárnyaljon a zuhanás kockázatával, mintsem, hogy leláncolva éljen szárnya fosztottan. *sóhajtott.
Rámosolygott Selesre.*
- Áh, azt hiszem a süti ígérete nélkül is jövök.
*Tompa koppanást hallott az egyik szoba felől, szélesen elvigyorodott, hisz ez azt jelentette, hogy Kuku felébredt. Akkor sem tudott komoly arcot vágni, mikor szemtől szembe arcba ásították.*
- Szia!
*Majd az ajtó felé nézett, ahonnan a kopogás jött.*

- Igazat beszélő sárkány. Rendben, ennyivel beljebb vagyunk.
- Tudod.... a szív egy nagyon fura dolog, sokszor okoz olyan váratlan érzéseket, amiket nem is hittél volna. Egy ilyen házasságban, ha legalább a tisztelet meg van, hidd el ,hogyha nem is rögtön, de hamar erősebb lesz a szeretett, amely később vagy még mélyebbé válik..vagy szerelemmé szövődik. De persze...ez változó..vannak kivételek.
*vigyorodott egy kicsit el ,majd megrázta a fejét ahogyan még elgondolkodott a dolgon.*
- Talán...ebben másképp gondolkodunk, de talán azért is ,mert más dolgokat tapasztaltunk...illetve máshonnan származunk.

--------------
Ennek örülök Chris! Nyugodtan jöhetsz, ha nem mennél máshova szívesen szabadidődben. Azt hiszem mi örömmel fogunk várni. Igaz Gulába?
- Persze.
*Elmosolyodtak kedvesen mindketten. Nem voltak egyformák, de azért volt egy kis hasonló vonás mindkét mosolyában. Ezután hallották meg a koppanásokat ,mire felkapták a fejüket.*
Ez Kuku volt....
- Lehet felébredt.... mondta ,hogy le szokott esni az ágyról ha egyedül alszik... szegény.
*Amint az ajtó nyitódott ,csak néztek hirtelen ,majd Séléstina volt a gyorsabb. Felpattant és gyorsan az ablakokhoz lépett. Kicsit besötétített, úgy pillantott vissza. Elmosolyodott, majd máris belépett a konyhába s egy kisebb tányérral tért vissza ami tele volt süteménnyel. Letette az asztalra.*
Gyere egyél te is.

*Azután hirtelen kapták fel a fejüket a kopogásra. Séléstina nővérére pillantott, aki bólintott, így a szőke lány ezután odalépett az ajtóhoz és kinyitotta. Amint látta Diát ott meglepődött ,majd boldogan elmosolyodott.*
Hát vissza értél! Nagyon örülök! Aggódtam amikor mondták ,hogy elküldtek téged!....várj...történt valami...hogy keresel?
*Pillantott rá először zavartan ,majd aggodalmasan.*

*meghallotta a némiképp ismerős hangot és szélesen elmosolyodott.. ez az a fickó akivel a fehér sárkányon ültek. amikor Selestinának hála kicsit sötétebb lett, már látta is a tagot*

-Némá! Te vagy aza öleggetős pacák! Hátte? *közölte meglepetését és érdeklődött mi járatban van errefelé a másik. De még mielőtt többet töprengett volna ezen selestina megjelent egy tányér sütivel. Eszébe jutott az álom.. lehet hogy ez is az. Körbenézett de nem látta Ravot se Cekit sehol. Ezek szerint nyugodtan eheti a sütit mert a többiek nem olyanok akik küzdenének az ételért. *

-Gyövök! *mindegy hogy álom e vagy sem.. ezt kár lenne kihagyni. Odalépett az asztalhoz, felvette a tányér süteményt majd azonmód le is telepedett a padlóra. Hátát az asztallábnak vetve és nekilátott a falatozásnak. Az hogy kopoktak nem érdekelte.. jusztse fog felébredni ebből a sütievős álomból!!! A belépő lányra sem figyelt oda… egyrészet mert a nyitott ajtón fény jött be, másrészt Selestina majd intézi, harmadrészt pedig… éppen sütit evett*

-Há’ ez baromira fincsa! *mondta és rutinos mozdulattal zsebrerakott belőle egy szeletet, hátha ott lesz akkor is amikor felébred, majd folytatta az evést és hol Gulábára, hol a szárnyas fickóra nézett.. megint Gulábára, megint a szárnyas fickóra, majd megcsóválta a fejét... na igen.. ez most tuti ő álmodja össze... de legalább a süti finom.*

Hosszú utat tettem meg, és vissza kellett térnem ide, hogy beszéljek egy Sárkánnyal, Chrisszel. Azt mondták, vele sokat volt Harmónia. Beszéltem 5 idegennel, egy kocsmárossal, egy madárral, akin keresztül Gerettel, és eljöttem egy farkas hátán!*direkt nem mondta el, hogy a madár és a farkas egy személy.*Nagyon nehéz feladatot kaptam, és ha az a srác se tud semmit, akkor ugyan ott vagyok, ahonnan kezdtem.... SEHOL! Elnézést, csak fáradt vagyok. *fogta a homlokát.*

- Látom, nem győztelek meg. Pedig egy leendő papnőnek nem kéne ösztönösen érezni az igaz, jótét lelkeket? *kérdezte fennkölten, túlzottan hangsúlyozva, mutatva, hogy még ő maga sem hiszi, hogy ráillene ehhez hasonló jellemzés.*
- Ahhha. Még mélyebbé. Tehát olyan lehet, mint amikor a barátoddal élsz együtt. Jó-jó, de mégiscsak haver. *fejtegette, nem lehetett eltéríteni nézetei mellől.
Úgy tűnt, örült, hogy mindketten beleegyeztek, hogy majd újra ellátogathat ide. Ő is elmosolyodott.*
- Szegény? Ugyan! Legtöbbször még jobb is a földön aludni, mint az ágyban! *mondta, ösztönösen is úgymond Kuku "védelmére" kelve, mert szánalmat vélt kihallani Gulába hangjából.*
- Öleggetős? Mármint, ölelgetős? *kérdezett vissza enyhén értetlenül, nem emlékezett, hogy valaha is megölelte volna a fiút* Áh, csak beugrottam megnézni Selest. Persze, ha tudtam volna, hogy itt vagy, hamarabb jövök. *viccelődött. Hamar észrevette, hogy Kukut, mint rendes férfi embert a gyomrán keresztül lehet megfogni. Ezt jól az emlékezetébe véste, talán még jól jöhet a későbbiekben.
Épp ezen morfondírozott, mikor észrevette Kuku közte és Gulába közt ingázó tekintetét. Most ő azt hiszi, hogy...? Elképzelni sem tudta. Bár, mi tagadás, egy kicsit csalódott, mikor kiderült, hogy a nő pap lesz. Mindegy.
A betoppanó lány őt kereste. Harmonia, Harmonia, Harmonia... Várjunk csak... ja iiiigen! Megvan! Felállt, megtörölte a száját, odasétált a két elfhez.*
- Én vagyok Chris Hailer. *nyújtotta a kezét* Harmoniát utoljára a vérfarkasoknál láttam, de akkor is nagyon furcsa volt. Azóta még csak nem is hallottam felőle. Szerintem nem kell aggódni, mindig is talpraesett csaj volt, most is biztosan jól boldogul. Bár tudom, hogy ti nyilván ezzel a tudattal nem elégedtek meg.*

*A nő kicsit elnevette magát Chris megjegyzésén.*
- De kellene, s általában érzem is. Ne haragudj, úgy vélem ,hogy most nagyon is változni fog az életed, s talán jótét léleké majd válhatsz...de jelenleg még nem vagy annyira tiszta.
*Kedvesen mondta, nem bántóan. A fejtegetésen elmosolyodott. Ezen úgy sem juthattak dűlőre. Úgy tűnik. Amint a védelmére kell az alakváltónak rápillant.*
- Ne érts félre, csupán úgy értem ,hogy ő mondta nekem.
*Azzal hosszan kedvesen nézte ahogyan Kuku evett. Kicsit megrázta a fejét, eszébe jutott az előző nap.*
- Egyél csak. Rav és Ceki még nem értek vissza, de biztosan hamarosan ők is megjönnek, ahogyan beszéltük. Valószínűleg megint eltévedtek....vagy nem találtak meg mindent. Chris Séléstinával jött, nem is tudtam ,hogy ti is ismeritek egymást.....
*Fél szemmel vissza pillantott az ajtó felé amikor a testvére oda ment. Hallgatta ,hogy a sárkányt keresik, ekkor pillantott vissza s észrevette ,hogy Kuku hol őt, hol pedig Christ nézi. Egy pillanatra összevonta szemöldökét, úgy tekintett az alakváltóra értetlenül.*
- Valami baj van?
- Jut eszembe.... tudom beszéltük ,hogy kihagyod a Malaiat s inkább együtt nézzük innen fentről...nincs kedved mégis egy kis időre lejönni ? Ígértem....egy.... *egy pillanatra elvonta a tekintetét mivel elég fura volt kimondania.* egy táncot Chrisnek, és nem szeretnélek egyedül hagyni.

*A lány hosszan nézett Diára. Csak hallgatta ,majd a magyarázaton elmosolyodott megértően.*
Elhiszem....gyere ..pihenj meg egy kicsit. Van sütemény és Chris is...
*Kezdte volna el, de ekkor az említett megjelent az ajtóban mellette. Mosollyal pillantott fel a férfira ,majd vissza Diára.*
Gyere inkább, beszéljük meg ezt bent.
*Azzal miútán a lány bejött becsukta az ajtót.* Foglalj helyet....
*Indult tovább elgondolkodva.*
Azt mondod Harmonia nem tért haza? Én úgy tudtam vissza jött... igaz mondták ,hogy ismét elment.....Jaj....
*Látszott rajta ,hogy zavarja a dolog.*

*a süti nagyon finom volt.. pont ahogy elképzelte.. Aztán Chris hangjára lett figyelmes*

-Na ölelgetőscsávó! Hát te fogtá a hóvirágon hogy ne essek le! *majd megcsóválta a fejét* - hogy a fenébe nem emlékszel rá az én ámomba amikó én meg emlékszem! Lehet te vótá a részegebb! hehhehh…
-Hehh haver! Mekkora poén lett vóna lehányni olyan magasrú.. *gondolkodott magában és megint harapott a sütibe* - tuti tökre szétterűt vóna mire leér osztán aszitték vón’ a farkasok hogy esik… *kuncogott ahogy elképzelte és tovább rágta a falatot és hallgatta ahogy beszélgetnek….*

-Mán az ágy alatt keltem fő! Akkó mán le vótam esve.. nem tom mikó asztán bevertem a fejem és főkel…. héé! *felkapta a fejét mintha most esett volna le neki valami. Döbbenten nézett a Chrisre, majd Gulábára*

-Hékás! Akkó én most ébren vagyok?!? *megcsípte a fülét és fájt*
- A pecsába! Akkó lassabban eszek hogy tovább tarcson! Letette maga mellé a padlóra a tányért és megtörülte a kezét Chris köpenyében míjd utánanézett ahogy a lányhoz ment. Túl sokat nem látott belőle, ahhoz még túl álmos volt, de azt észrevette hogy nem ismeri.*

-Csáka kiscsaj! *integetett neki a padlószintről és megeresztett felé egy széles mosolyt*
- Ha előbb gyötté vón, akkó maratt vóna süti, de ezekbe itten mindbe belenyaltam.. de ha nem zavar akkó egyé belőle. .. *ajánlotta fel, aztán Gulába szavaira lett figyelmes*

-Ehhh… *fészkelődött kicsit mert kényelmetlen volt a kérdés* -Megígétem Ceresnek hogy nem mék oda mert nem tok viseekedni. De te mennyé csak. majd én addig elleszek csak úgy … meg addigra mán csak itt lesz Ceki meg Rav is *meg Gildas.. tette hozzá gondolatban* és majd elleszünk

*Bement a házba, és szerencséje volt! Rögtön elé toppant egy fiú, aki Chrisnek vallotta magát. Majd köszöntötte őt egy sütizabáló fura alak.*

Öhm.... csáka, neked is, és nem kérek sütit, megeheted.*mondta, majd Chris felé fordult.* Akkor te lennél az! Örvendek.*hallgatta, és valóban az volt, ahogy az előbb mondta.*Ezt nem hiszem el.... Persze, hogy nem elégedünk meg azzal, hogy egy mondat által: jól boldogul. Most mi tévő legyek?

- Nem is leszek, ezt biztosíthatom. *vigyorodott el pimaszul, de oly módon, hogy nem lehetett rá haragudni. Majdnem kacsintott is egyet, de ezt az ötletet még idejében sztornózta. Azért mégiscsak egy leendő papnővel áll szemben!
A Kukus válaszra nem mondott semmit, vállat vont.*
- Én nem öleltelek meg! Vigyáztam rád. Az egészen más, én nem úgy... *majd elhallgatott, pislogott hármat, hirtelen felnevetett. Évek óta nem siklott ki egyetlen egy beszélgetés irányítása sem a kezei közül, és most lám, csőbe lett húzva. Képzeletben megemelte a kalapját a srác (esetleg férfi?) előtt* Jól van, jól van! *legyintett* Én már hánytam repülés közben egy mező felett. Talán mondanom sem kell, hogy egy estély után csapkodtam haza. Te biztosan szereztél volna egy-két ízes megjegyzést ha telibe kaptál volna valakit, én sajnos üres terepen közlekedtem akkor.
*Hallgatta a beszélgetést, közben nyugodtan ült.*
- Ha beleszólhatok, szerintem tudsz te jól viselkedni! Aztán meg amúgy is kell majd Gulábának egy jó kiállású fiatalember, aki védelmezi őt este, mert azt hiszem, elég kapós lesz aznap. *mondta sejtelmesen.
Odalent Selesnek nem mesélte el a kolléganőjével való kamu kapcsolat egy alkalomra nevezetű akció részleteit. Röviden: botrányosan jól sikerült. Mihelyst meglátták, hogy a nő nem szabad, minden férfi körülötte tolongott. Jó, az már mellékes, hogy Chrisnek nagyon kellett tepernie, hogy partnere annyira jól érezze magát, hogy szinte radioaktív kisugárzással bírjon, mágnesként vonzva az összes hímnemű egyedet a bálon. Jó pár húzására büszke volt, de ezt a legjobbak közt tartotta számon. Főleg, mint utóbb a hölgy egyik lelkes levelét olvasva megtudta, hogy az aznap este megismert férfival házasságot kötött.
Az idegen lány meglehetősen letörtnek látszott, sajnálta, hogy nem tud segíteni. Visszasétált, leült. Valami megoldáson gondolkozott.*

*A Sárkánysrác válaszán felnevetett. Legalább őszinte volt, ezt becsülte.
Amíg Séléstina az ajtóhoz ment, s beszélt, ő inkább az asztalnál maradtakhoz fordult... illetve azokhoz akik az asztal körül vagy mellett voltak. Bólintott Kuku felé.*
- Ne egyél olyan gyorsan ,mert még meg fog fájdulni a hasad! És ugye azt nem akarjuk... vagy még sütemény..nem kell kapkodnod!
*Nézte ,majd végül az ismerős hangra odapillantott. Intett a lánynak ahogyan az belépet.*
- Szia Dia. ... Harmoniáról van szó? Megint elment ?....
*Kérdezte s azzal követte testvérét a tekintetével, aki elkezdett fel-le járni, láthatóan zavartan.*
- Harmonia mindig is önfejű volt. Benne van abban a korban ,hogyha elmegy, akkor nem hozható erővel vissza. Nincs mi miatt idegeskednetek. Valószínűleg igaza van Chrisnek és semmi baja sincs.
És ha van? Nem szeretném ,hogy baja essen...attól függetlenül ,hogy önfejű...vagy sem. És Dia is ezt a munkát kapta úgymond.
- Mivel a szülők aggódtak. Hidd el..ez mindig így van. De előbb utóbb megértik ,hogyha nem lesz nyom. Sőt...lehetséges ,hogy egy időn belül maga a lány fog haza szólni ,hogy jó helyen van. Csak még keresi önmagát. Nem volt sosem gyenge..tudhatnátok mind ketten.
*Mondta nyugodtan és logikusan, hol Diára ,hol pedig a testvérére pillantva.*
- Olyan terhet veszel a vállaidra amit nem neked kellene. Ha két napon belül nem lesz információ, akkor Kalí sem fogja kerestetni.
*Állt fel lassan az asztaltól és megfogta a botjait.*
- Ki kér inni ? Akkor hozok.
*Azzal a konyhába ment el.*

*Zavartan pillantott maga elé, majd sóhajtott egyet. Keresztűzbe került úgy éreztem, és nem tudott ellene mit tenni. Úgy pillantott fel Diára.*
Pihenj meg itt egy kicsit. Aztán más nem még keressük egy kicsit a környéken. Ha nem lesz meg, sajnos nem tehetünk mást ,mint amit Gulába mondott. A keresést lehet meg fogják szüntetni.....
*Mondta ,azzal a többiekre pillantott bocsánatkérően.*
Sajnálom ,hogy megzavartuk a hangulatot..... éhesek vagytok még?
Kuku.... az ünnepséggel kapcsolatban... ha szeretnél jöhetsz...csak figyelni kell kicsit. De igen....
*zavartan elmosolyodott.* Gildas biztosan itt lesz és akkor nem leszel egyedül sem.
*Direkt nem szólt a hányós részre semmit. Nem igazán akart belemerülni a témába, s az egész csak arra a kis pillanatra emlékeztette ,mikor majdnem lezuhant.....*

*Hamarosan vissza jött Gulába s ekkor testvére pattan fel ,majd segített neki. Elvette a tálcát amin a poharak voltak és az asztalra tette, míg az idősebb elf vissza ült a helyére. Már nyúlt volna ,hogy öntsön mindenkinek egy kis vizet, de húga megelőzte. Így mialatt a poharak kikerültek a vendégekhez, ő vissza pillantott Chrisre.*
- Nem hiszem ,hogy ostrom alá kerülnék.... azért ne menjünk ebbe bele.... de annak tényleg örülnék..ha nem csak ülnél akkor... bár biztos vagyok benne ,hogy Rav és Ceki jó társaság lenne.

Gyere Dia...
*Adta neki is át a vízes poharat.* Gondolkodunk.

*Hallgatta a beszélgetést és kezdett képben lenni kiről is lehet szó. Két falat közben közbekotnyeleskedett*

-Az a csajszi aki olyan fura? .. de hát az kiment Ceressel a kocsmábú asztán a királylány mán néküle gyött vissza… Amikó a hóvirág meg az ölelgetős meg mindenki kimentünk akkó mán nem vót sehun. Peeesze részeg vótam, nem ugrik be minden. De asszem tán akkó tünt el nem? *tette fel a kérdést és megint ásított egyet, majd folytatta az evést, immár lassabban.. ahogy telt a hasa kezdett megint álmosodni, mert még keveset aludt.*

-Hehh.. az ilyen ünnepizék nem nekem valók! Te majd ottan lesze Gulábának! Ha nem vigyázó ré akkó megharaplak! *mondta* -mint eszt a sütit itt e!
-Megasztán ha elmennék úccse állnám meg hogy ne csinájjak eszt aszt kedvemre az olyasmi miatt meg vagy elkergetnek a rendészek vagy mások sikótoznak meg sipákónak… szal asszem esztet most jobb nektek ha kihagyom . nyugi.. maj csinálok mást *mondta nekik és úgy tűnt tapasztalatból beszél*

*Amikor előkerültek a poharak és a víz, ő is ivott egy jót, majd böffentett és újfent ásított*

-Na bocsesz de én még nagyon ámos vok! Maj este kőccsetek… *mondta és egyik kezében a sütistányérral, másikban a vizespohárral becsoszogott a szobába. Ott letette a tányért és a poharat az ágy mellé a padlóla le…. majd bemászott az ágy alá és elfészkelődött. Az ajtót nem csukta be, hogy hadd hallgassa a szót míg elalszik… *

*Gondolatai csak úgy futkostak össze-vissza Dia fejében. Le kell fújni a keresést...2napon belül... Hazaszól... Megrázta a fejét, s felsóhajtott. Elfogadta a vízzel teli poharat, és belekortyolt. Az az érzés, mikor lefolyik a torkodon a hűs ital, egy szétterjed a belsődben, ezt érezte éppen Dia is. Selestina szemeibe nézett, majd kifelé bámult az ablakon. A közeli fa egyik ágán ott gubbasztott madár alakjában Zephyr csendben, és várt.*

Igazatok van, mi nem tehetünk semmit. Az állatok fogadalmat tettek, nem mondják el, hol tartózkodik. Csakhogy mégis ott van az az aggódás, és a csalódott arcok, akik tőled várták azt, hogy hazahozod őt.*beszélt magáról.*És többször belemerülsz abba, hogy mi lett volna ha...? Akiket eddig kérdeztem, nem tudják, merre lehet, vagy egyszerűen nem is hallottak még Harmóniáról. De tudok valakit...*világosodott meg.*...aki még nem mondott semmit, mert nem is hoztam neki szóba.*Zephyr szeme megcsillant, de csak Vanille látta.*

Jah, persze, miről is szeretnél gondolkodni?*tekintett vissza Selestinára.*

________________________________________

*Zephyr tudta, hogy Dia utolsó előtti mondatában róla beszél. Ezen elmosolyodott, de mivel sokat kell várnia a lányra, hogy kifaggassa őt Harmóniáról, elmegy kicsit. Elrugaszkodott a fa ágáról, és repülni kezdett egy olyan helyre, ahol éppen nem járkálnak az elfek. A sűrű fák között pedig el tud rejtőzni, ha jönne valaki. Felvette emberi arcát.*

*Zephyr igazán híres volt gonoszságáról. Balthazár és neje tanácsadójaként helyeselt minden brutális és rossz ötletet, és ő is mondott párat. Számára az az idő eltűnt, mikor a nő meghalt, és a férfit elvitték egy börtönbe.

De miért lett Zephyr a sötét oldal tisztelője? Bármi harc, mészárlás vagy ilyenek voltak, ő élvezettel figyelte, vagy segédkezett a jók irtásában. Még most sem tudja, miért lett belőle az, ami? Persze ez sosem aggasztotta Zephyrt annyira, hogy mélyen belegondoljon miket cselekszik. Mit tehetne, hogy újra a gonosz legyen fent, és láncra verje mind azokat, akik a sötét erők ellen támadnak.

*Míg Gulába beszélt, komolyan bólogatott, mert az ő véleménye mellett foglalt állást.
Harmoniát mér régóta ismerte és gyakran kószált el. A mostani is csak egy ilyen eset lehet... - gondolta magában, de ő sem vélte így. Mikor legutóbb látta, a szokásosnál is furcsábban viselkedett, ráadásul valami szellemekkel is lepaktált, hogy "megváltozzon". Ki tudja mi lehet most vele? Valahogy rossz érzése volt ezzel kapcsolatban, de azért remélte, hogy bárhol is legyen az elf, jól van.*
- Nem kérek többet, köszönöm. Nagyon finom volt. *mosolygott Selesre* Legközelebb muszáj megtanítanod engem is ilyen sütit készíteni. Majd ezzel fogom boldogítani Geretet.
*Kukura pillantott.*
- Ne aggódj, nem kockáztatom a harapás veszélyét. De tulajdonképpen akkor mit fogsz tenni aznap este? *kérdezte kíváncsian* Mondd, Kuku, te mivel foglalkozol a szabadidődben? *Gulába kishitű megjegyzésére csak legyintett egyet. Majd meglátjuk!*
Hanyadikán lesz az ünnepség? Csak, hogy tudjam mikor kell jönnöm. *aztán eszébe jutott, hogy majd szereznie kell magának elegáns viseletet. Nincs egy petákja sem, már nem is lophat... Honnan szerez majd annyi pénzt, hogy egy tisztességes göncöt vehessen? Sóhajtott. Majd megoldja, ahogy eddig is mindent. Talán Geretnek van számára megfelelő. Ekkor eszébe jutott, hogy majd a nap végén haza kell mennie. Milyen kár! De nem sokáig szomorkodott, hisz még rengeteg ideje volt.*