Saika ház, és a mellette lévő lakás

*Könyökére támaszkodva hallgatta Chris mondandóját, közben gondolkozott. Valóban igaza volt, megváltozott. De... nem sokat. Várható volt, hiszen szinte csak egy pillanat telt el előző találkozásuk óta - legalábbis számára, de a másik férfi szempontjából sem telt el sok idő. Később kellett volna összefutniuk - mulatságosabb lett volna, az biztos! Sebaj. Kaján vigyorral bólogatott arra, hogy a csúcson kell abbahagyni.*
- Van benne valami igazság, tényleg nem semmi teljesítményt hoztál össze. Hálás lehetsz az amnesztiádért, hisz ha jól tudom, a sárkányok kíméletlenül hoznak ítéletet a bűnözőik felett, pláne ha azok a "csúcson" vannak. Biztos különlegesnek tartanak, nem? Pláne, ha fontos helyed lesz, ahogy azt az előbb hallottam... *vont vállat miközben belekortyolt a még gőzölgő teába. Nem rossz, lassan felzárkózik az információk terén. Bár a Gildas név nem volt neki ismerős, azért még figyelt - ki tudja, mikre jöhet rá egy félig-meddig kellemes társaságban, félig-meddig gyanútlanul beszélgetve vagy hallgatva.*
- Ezek szerint már megvan a párod az ünnepségre. Szerencsés flótás lehet. *mosolygott kedvesen, miközben a térdére helyezte a csészét. Lehet, hogy nem értette már teljesen a szerelmet, de el nem felejtette, milyen az. Nem távolodott el annyira a természetes élettel rendelkezőktől, hogy ne ismerje fel a bimbózó románcot apró jelek alapján. Elnyomott egy ásítást, de úgy, hogy jól látszódjon. Úgy döntött, eleget látott-hallott egy időre, és még egyébként is dolga van mielőtt leszáll az éj. Át kell néznie a mágus naplójának maradékát és Cernunnoshoz is fordulnia kell bűnbocsánatért. Gyorsan kiitta a csésze maradékát, amit letett az asztalra.*
- Azt hiszem, nyugovóra térnék. Esetleg egy... szobát kaphatnék, hogy ne legyek itt útban? Igazából akárhol jó, csak le tudjak ülni. *mosolyodott el hálásan.*

*Apró sóhajjal, zavartabb pillantással hallgatta végig a két férfi beszélgetését aminek központi témája hol Retnar apjának ,hol pedig Chris sötét múltjának egy-egy része volt. Vagy a teljes egész. Lényegében boncolgatták, néha érlelődve, ahogyan a lány kihallotta az egészből. Az első pillanatban ,hogy Chris csatlakozott a beszélgetéshez, nem gondolta ,hogy rossz ötlet lett volna ez az egész. Nem csak a vendégeskedés, hanem ,hogy őket össze engedi. Elvégre eddig nem is történt gond... most ahogyan egyre jobban telt az idő s hallgatta őket, nagyrészt csendben viszont egy hang, mélyről kezdte ennek ellenkezőjét visítozni. Nem volt hülye....csak talán nem akarta észrevenni ezeket a jeleket. Csendesen pillantott maga elé. Ő is úgy vélte, hogy Chris nagy esélyt kapott most Erastól....s habár azt is tudta ,hogy a férfi sosem fog megszabadulni a múltjától, mivel az örökké árnyékként fog loholni a feje felett, mégis remélte ,hogy nem kell túlságosan sokat megtudnia belőle. Nem szerette a kegyetlenséget. Még apjánál sem, amikor ő tett valamit a fajukért vagy hasonlók... Még... egy kicsit régebben erről beszéltek Gildassal, az ő szavai szinte beugrottak az emlékezetébe.... a vezetők sosem lehetnek csak jók. A vezetőknek nem lehetnek csak fehérek ,de csak feketék sem...... Ezt nagyon jól tudta, mégsem akart tudni ezekről a dolgokról , ha lehetséges volt. *
- Bizonyosan minden rendben lesz ott.

- Tessék ? *pillantott hirtelen rájuk és értelmes, kedves arcán először ült ki a zavar. Párat pislogott feléjük, majd halvány mosollyal igyekezett a zavarát leplezni. Vagy..egyáltalán akarta leplezni ? Talán. Nem most, nem itt, így "idegenek" előtt kellet ezt részleteznie ,vagy kielemeznie. Halkan sóhajtott ,mintha ettől gyűjtött volna erőt.*
- Mondtam... hogy nem biztos ,hogy eljön...de természetesen ,ha mégis ,biztosan találkozol vele. Mellesleg...azért ezeket nem teljesen jelenthetem ki.....
*Tette össze a kezeit maga előtt egy kis mosollyal, de még így is látszódott ,hogy kicsit zavarban van az adott témától.*
- A hagyományaink szerint így is úgy is táncolnom kell... lényegtelen , hogy az ünnepségre éppenséggel van e "párom" vagy nincs.
*Itt igyekezett komolyabban magyarázni ,mialatt szamár fülekbe tette a kifejezést, melyet még előtte használtak. Nagyon fontos volt számára a férfi... ezt már nem tudta magától sem tagadni...de nem akarta..még túlságosan nagy dombra verni.... először is, biztonságban szerette volna látni. Újra.*

*Észrevette a nyílt jelzéseket a férfitól,hogy pihenne. Igazából megértette, neki is volt még biztosan dolga estig. Először, lekíséri majd Christ Gulábához, míg ő elmegy intézkedni...de előtte...*
- Arra van egy szoba amit használhat.
*Mutatott balra egy kis helyiségre amiben valóban volt egy kényelmes karosszék, meg valamilyen garnitura féleség. A másik szoba azzal szemben a sajátja volt, de biztos volt abban ,hogy hasznlni fogja még estig, így nem akart átjárós helyet adni a vendégnek.*
- .... Gondolja ,hogy elég lesz? Igyekezett megmutatni a férfinak.*

*Mi ez a fej? Ez a vigyor? Most gúnyolódik rajta? Ommmmm... nyugi.*
- Igen. Erastól kaptam ezt az egész új élet lehetőséget. Kicsit furcsa lesz, hogy a törvény másik oldalán fogok állni. Vagy ha épp egy egykori kollégát fogok sittre vági... Bár remélem erre nem kerül majd sor. *idegesen beletúrt a hajába. Tényleg! Most gondolt csak jobban bele! Mi van, ha csak azért akarják, hogy katona legyen, hogy visszaéljenek a bűnözőkről tudott információival? Márpedig egy jó ember nem dobja fel a régi barátait, még akkor sem, ha már nem egy csónakban eveznek. Homloka szinte kockás ráncokba szaladt ezektől a nyomasztó gondolatoktól.
Kedvesen rámosolygott Selesre. Vajon mivel érdemelhette ki ezt a lányt?*
- Nem tudom, hogy fontos helyem lesz e. Még egyáltalán nem beszéltem senkivel ez ügyben. De azt elmondhatom, hogy mindenre kiterjedő kiképzést kaptam mentoromtól, és ha hozzávesszük a hozott tudást, stratégiailag valóban az lenne az ésszerűbb, ha magasabb pozícióba helyeznének. Mindenesetre én így is, úgy is elégedett leszek. Már attól szerencsés vagyok, hogy megkaptam ezt az esélyt.
*Egészen meg volt hatva Seles zavarától! Hogy ez a lány milyen ártatlan! (Még) Nagyon aranyos! Eemélte, hogy a férfi is hasonlóképp érez, mint az elf. Legalábbis ajánlotta a férfinak. Senkinek nem fogja hagyni, hogy játszadozzon a lány érzelmeivel, esetleg kihasználja azokat (bár ő maga régen gyakorta művelt ilyesmiket még kiscsikó korában).
Alig észrevehetően felvonta a szemöldökét. Gyanús dolog után kutatott, észre akart venni valamit, ami Retnar ellen szól. Ugyan ez nem történt meg, jól tudta, hogy ez még koránt sem jelent semmit. A rohadt csepűrágó! Itt merje hagyni a házban? Addig ő lemehetne Gulábához... Esetleg ha Seles is jönne vele.*

*Feltápászkodott a székről és magához vette a tarisznyát, mikor Seles a szoba felé mutatott. Az apró olajlámpást is felvette és lentebb állította a fényerejét amint enyhén meghajolt Chrisnek.*
- Akkor később. Örültem a találkozásnak, Chris.
*Halvány mosollyal kísérve megfordult és követte az elfet, majd belépett a szobába. Boldogan bólogatott, miközben kifejezte a köszönetét.*
- Elég, és még több is. Köszönöm a vendégszeretetet, jó tudni, hogy vannak erdei elfek, akik nem néznek ferde szemmel ránk.
*Miután Seles előtt is meghajolt, becsukta az ajtót és körbetekintett. Barátok között is puritánnak mondható volt a hely, de tényleg nem kellett több a számára. A behúzott vastag függönyökön a nap sugarai nem hatoltak át, de ő jól tudta, mikor ér véget a fény uralma. Mindig érezte a zsigereiben, amikor a hold átvette a hatalmat az ég felett. A szék karfájára akasztotta a tarisznyát, ő maga pedig előtte kuporodott le, a padlóra. A karosszéken csak a könyökét támasztotta, azon meg a fejét, miközben pár percig az előkotort naplót olvasta. Remélte hogy talál másféle érdekességeket is, de a mágus kéziratának utolsó jó néhány oldala teljes sületlenség - szegény ördög végleg megőrült. A lámpás hasznát vesztette, így kioltotta a lángot és készülődni kezdett egy személyes rituáléhoz, melyet minél gyakrabban véghezvitt. Remélem, ez most a valódi megoldás lesz. Féltérdre ereszkedett, megrázta a fejét és emlékeztette magát. A remény az első lépés a csalódás felé. Tervezz és cselekedj, Segomonos. A földre tenyerelve és lehorgasztott fejjel furcsa nyelven kezdett beszélni, fennhangon, dallamosan de nem énekelve. Egy idő után csend honolt a szobában, de ő mintha kővé vált volna, mozdulatlan maradt.*


*Mély levegőt vett és kinyújtóztatta a tagjait miközben felkapta és elrakta az olajmécsest a tarisznyájába. Akkor, tehát, eljött az ünnepség ideje. Zajokat és nyüzsgést hallott az ablak túloldaláról, és amint elhúzta a függönyt, beigazolódott. Már csak mesterséges fények égtek a faluban és csoportok jártak-keltek az utakon. Akkor... nézzünk körül. Kilépett a szobából és elkezdett felöltözni, igyekezvén hangtalannak maradni.*

*Bólintott feléjük.*
Leginkább a fontos ,hogy helytállj...de szerintem ez menni fog. Gressil úr időnként érdekes humorral van megáldva...de bizonyos ,hogy tudja a maga helyén ,hogy mit kell tennie. Abban hálás vagyok ,hogy segít neked.
És ezt természetesen majd neki is megmondom.

*Bólintott a vendégnek, mivel látta ,hogy tényleg örömmel fogadja el amit tudott neki nyújtani. Csak annyira volt berendezett, vagy fenséges, ahogyan náluk majdnem minden szoba. Az erdei elfeknél nem volt meg az a fenségesség érzése ami mondjuk fajtájuk másik ágán.*
Kellemes pihenést...
*Nézett a férfi után ,majd becsukta az ajtót s átpillantott a másikra. Kedvesen nézte, kicsit megdöntötte a fejét.*
Köszönöm ,hogy türelmes voltál. Ma reggel érkezett....bizonyosan elfáradt. Szóval.. sikerült a kiképzés ? Szeretnéd látni Gulábát ?
*Mosolyodott el kedvesen mialatt belekarolt a fogadott bátyjába. Kicsit frissebbnek érezte magát.*
Kuku szerintem lent alszik...szóval nem tudom a nővérem vajon mit csinál, de nem sokára kezdődik minden....
*Kíváncsian pillantott rá.*
Remélem azért majd mesélsz....és..persze,hogy várod az estét.

// Nem tudom ,hogy szeretnéd Freya..ugorjunk vagy nem... Azért írok X"D//

*Lent nézett körbe hosszan. Már kezdett egyre jobban besötétedni..sőt... a lámpások fénye, a díszek mind jelezték neki ,hogy hamarosan elkezdődik a Malaia. Ideges volt kicsit... remélte mindenki jól érzi amgát...és el is tudnak majd jönni.... Hátra pillantott ,majd kis mosollyal Chris felé.*
El kell ugranom majd öltözni...meg készülődni... bemész addig Gulábához és Kukuhoz?

*Bólintott.*
- Ne aggódj, igyekezni fogok. Egyszer még büszke leszel a te bátyádra! *kacsintott rá mosolyogva, majd magához húzta, és adott a feje búbjára egy puszit. Bár sosem volt családja, ez a gesztus mégis olyan természetesen, ösztönösen jött, hogy még önmagát is meglepte vele.
Meghajolt Retnar előtt. Legszebb mozdulatait vette elő, legtökéletesebb mosolyát, s talán épp ezért, vagy ennek ellenére, az egészből maró gúny áradt. Vénasszonycsúfolás. Szeme játékosan megvillant.*
- Én szintén. Remélem, hogy még találkozunk. *fogalma sem volt, hogy mihez kezdene, ha ez valóban bekövetkezne, mindenesetre akkor és ott elhatározta, hogy onnantól kezdve a lehető legjobban fogja érezni magát. Úgy vélte, hogy ez a helyzet talán mégis tartogathat számára még meglepetéseket.
Türelmesen kivárta, míg az elf elkalauzolja Hrutlandot a házban, és rendelkezésére bocsát egy szobát.*
- Türelmes? Nem hinném. Ugyanolyan forrófejű voltam, mint bármikor máskor. Úgy látszik, vénségemre sem tudom kinőni ezt a jellemvonást. *vigyorgott* Igen... Hogy is fogalmazott Geret? Eredményes, igen ez volt az!
*A vigyor mosollyá szelídült, amikor meghallotta Gulába nevét.*
- Persze, hogy szeretném látni. Viszont szerintem jobb lenne, ha egyelőre még nem tudna az itt létemről. Esetleg lehetne ez amolyan meglepetés.
*Ezután mesélt az eltelt idő alatt történtekről, a megpróbáltatásokról, néhány látványosabb közelharci mozdulattal szórakoztatta a lányt. Közben szép lassan telt az idő.*

*Szétnézett. Szinte gyermeki öröm járta át a díszek láttán. Maga sem értette, honnan ez az izgatottság, de nem is érdekelte. Fantasztikus kedve volt.*
- Igen, azt hiszem, most már igen. *közben megigazította a nyakkendőjét - ő már előbb átvette elegáns öltözetét. Kicsit kényelmetlenül érezte magát benne, de a fiatal lányoktól kapott lopott pillantások, melyek végigkövették az utcán, míg Gulábához igyekezett, kárpótolták.*

/>>>> Gulába Saika sátra/

*Figyelmesen gombolta fel vastag utazóköpenyét, halkan dúdolva. Nem szándékozta elhagyni a falut, anélkül semmiképp sem, hogy megtudott volna valamit a könyvekről. Ugyanakkor valamiért nem szerette volna itt hagyni a köpenyét sem - vagy a táskáját-, amíg odalent császkál az ünnepségen.
Ismerős szárazságot érzett a szájában, ajkain - vérre volt szüksége. A zajok hiánya alapján egyedül volt a házban, aminek örült, hisz így kapott magának egy kis teret. Tarisznyájából elővette az egyik üveget, melyet Aurelius oly figyelmesen színültig töltött az élet nedvével. Meglötyögtette a skarlát folyadékkal teli üveget, és elégedett volt a látvánnyal; a lötty nem volt zselés, az őrző elég alvadásgátlót tett a fajtársa vérébe. Kihúzta a dugót az üvegből és mohón inni kezdett, mintha napok óta szomjazott volna. Ha élő testből táplálkozott képes volt visszatartani magát, még ha ott százszor nagyobb is a kísértés, ám itt nem volt rá szükség, hogy óvatoskodjon. Nagy kortyokban fogyasztotta el az üveg vért, széles mosollyal nyalva le a maradékot szája széléről. Az alvadásgátló utóíze szörnyű, a másoknak halálos méreg hatása viszont számára egészen bódító volt: réges-régen rituáléknál használt gyógyfüvek füstjére emlékeztette.
Ám ez sem tartott sokáig, a szervezete gyorsan semlegesítette a szert, és éppen nyílt is az ajtó - a belépő elfet pillantotta meg, miközben visszacsúsztatta az üres üveget az oldaltáskájába. Felcsillant a szeme, arcán pedig mosoly terült el, ahogy visszaemlékezett a szavakra: A könyvek jelenleg nincsenek nálam. Már elvittem valakihez akit úgy gondoltam nagyon is érdekelne... ha minden igaz majd ő is eljön. De nem terelte azonnal a témára a szót.*

- Jó estét, Selestina. *búgta kellemes, nyugodt hangon, ahogy felé fordult.* - Napközben ugyan hasztalan voltam, de most szeretném valamivel meghálálni a kedvességedet egy ilyen idegen sötételf felé. Segíthetek valamiben? Boldogan teszem.
*Nem is hazudott akkorát - néha jól esett visszabújnia a normális életbe, még ha csak rövid időre is. Pláne akkor, ha ilyen ünnepségről volt szó.*

// Seles, gondoltam itt akarsz átöltözni/készülődni. Ha nem, akkor szólj Skypeon és átírom. //

*Az idő gyorsabban eltelt fogadott bátyjával ,mint gondolta volna. Egy mosollyal nézett rá, időnként kicsit el, s végig hallgatta a történeteit. Miután kint elbúcsúztak, lassan tért vissza, még mindig vissza merengve a történetekre amik Christ érték mostanság.*

*Úgy érezte, hogy lassan az este hangulata kezdi megkörnyékezni. Bár pontosan még mindig nem tudta ,hogy mit is érez..... csak ment előre. Reménykedett, abban ,hogy minden rendben lesz.... kicsit izgatott volt, hogy végre eljött a táncának ideje, és hogy sokan megjelenhettek itt...és mégis, maga Gaia kedves ünnepe és szentsége, egy olyan egyedi érzéssel töltötte el a szívét amit most nem tudott megmagyarázni. Talán...ezek együttes keveréke miatt nem tudta kifejezni azt...mi folyik le most benne.*

*Amint beért észrevette a férfit. Elmosolyodott felé kedvesen.*
- Fel is keltél Retnar ?
* Kérdezte ,majd körbe pillantott ,mialatt behúzta maga mögött az ajtót. Megrázta fejét ,mire szőke tincsei hullottak egy kicsit utána. Csak ezután pillantott rá élénk zöld szemeivel.*
- Igazából nem nagyon... át kell öltöznöm, meg fel kell készülnöm ,mivel én nyitom jelenleg a táncot, de reméltem ,hogy nem keltelek fel....
*Mosolyodott el *
- De ha megvárod, ígérem gyors leszek, utána körbe vezetlek amíg nem kezdődik az ünnepség.

- Úgy tűnik, az utazás nem fárasztott ki annyira, mint elsőre éreztem. *bólogatott elgondolkodva. Valójában esze inkább a vér hiányán járt, mintsem az utazáson és a fáradalmakon. Botor módon felkészületlenül jött, hiszen csak azt az egy üveget hozta, amit az imént fogyasztott el. Egyelőre nem volt sürgős a dolog, hiszen csak holnap lesz mikor újra innia kell, és újabb egy-két napig szomjazhat még mielőtt drasztikusan változni kezdene a külseje. Legfeljebb, ha még többet csúszik a dolog, majd másnap beoson valahova, mikor a hold már leszállóágba kerül. Amint ezt eldöntötte, odébb állt hogy utat adjon az elfnek, akinek a beszédét szinte csak fél füllel hallgatta.*
- Örömmel venném, ha körbevezetnél. És még nagyobb örömmel nézném a táncodat... meg persze a többiekét is. Kérlek, hacsak az ünnepség nem követeli, miattam ugyan ne siess - én ráérek.
*Óvatos bók, köretnek bársonyos mosollyal. Az ilyesmit tényleg nem lehet elfelejteni... az utolsó szót kiejtve szemei csibészül villantak egyet. Halhatatlanságával még úgy is jó volt viccelődni, hogy csak ő értette a poént.*

*Kis mosollyal hallgatta a válaszokat, majd picit fordult a férfi felé. Habár úgy tűnt ki ,hogy Chris és közötte volt valami kellemetlen szféra, úgy tűnt az idő, illetve talán az este elmosta ezt. Remélte ,hogy magán az ünnepségen sem lesz semmiféle hasonló dolog, hiszen , nagyon fontosnak vélte, s habár a két faj elégé régen szét szakadt, még Gaia-t is másként nevezték, még is csak egy istennőt tiszteltek, egy természetet szerettek, így ha más nem is kötötte össze őket, ez mindenképp. És ez a láncolat elég volt ahhoz, hogy úgy vélje, remélje ,hogy Retnar mindenképpen jól fog viselkedni az ünnepségen.*

- Köszönöm, igyekszem a legjobbat nyújtani. Még kislánynak láttam először és azóta alig vártam ,hogy én is vezethessem egyszer a táncot, habár, teljesen más indokból ,mint sokan gondolnák.
*Kedves mosollyal pakolt még el egy-két dolgot, szinte észre sem vette ,hogy nosztalgikusan emeli ki kedvesen a szavakat, még ha ezt a másikat nem is igazán érdekli. Azonban amikor erre felfigyelt, zöld szemeit ráemelte a másikra.*
- Sajnálom... csak kicsit elkalandoztam. Mindenesetre örülök, hogy habár a fajunk különvált, most mégis, ha kicsit is ,de együtt ünnepelhetjük azt, ami mélyen mindkettőnk népének fontos.

- Ugyan-ugyan! Gyors leszek és utána körbevezetlek. Az ünnepség kezdetéig még van kis idő...és amúgy is. Kalí mindig elnyújtja a bevezetőt.
* Szemeiben kicsi boldogság ült meg. Igen, a nyugalom, az ,hogy nem kell aggódnia Gildasért, mert biztosan jobban van, mégha el sem jön, és pihen, az ,hogy itt vannak akik fontosak neki... az este ahogyan kezdi magával ragadni. Mind hatással van rá. Boldog, és ezt akarva- akaratlanul egy idegen is láthatja rajta. Szavai végén hamar eltűnt a szobájának ajtaján, ahol ,ahogyan ténylegesen akarta, készülődni kezdet.*

* Talán 5-10 perc közé volt sorolható az időtartam míg el volt. Addig szépen elkészült s mindent úgy tett-vett ahogyan a hagyományok megkövetelték. Amikor kilépet egy hosszú fehér ruha volt rajta, ami mell alatt volt egy barnás finom szalaggal megkötve és hasonló színből készült a pánt is ,mely leomlott a vállain. Lejjebb, még a kezein is volt egy kis hasonló díszítés, s kiengedett haját egy hagyományos elf ékszer díszítette.*
- Mehetünk?

*Karba font kézzel dőlt a falnak, úgy figyelte élénken Selestina mozdulatait és szavait. Mintha elégedett lett volna, rábólintott a hallottakra.*
- Ugyan! Semmi kétségem, hogy kiváló ünnepségen vehetek majd részt.
*Mókás volt, ahogy az elf elveszett a gyermekkori emlékeiben. Nem is mókás, talán... nem tudta megmagyarázni. Bár nem volt létszükséglet, furcsán jólesett nézni a másik elfet - nem, az elfet -, ahogy emlékezett. Hasonló volt ez ahhoz a frissítő érzéshez, mint mikor friss vért vett magához, de mégis valahogy más. Talán úgy érezte tőle hogy ő is halandó, egy kis változást kaphatott az örökké mozdulatlan életében. Ki tudja, annyit biztosan tudott, hogy szívesen tapasztalta meg ezt a megmagyarázhatatlan érzést. Ezért nem is szólt, amíg Seles ki nem zökkent magától, majd megrázta a fejét.*
- Semmi gond. Hasonlóak az érzéseink - bár nem tudom, mennyien szoktak megfordulni a Malaián a népem tagjai közül. Örülök, hogy legalább én itt lehetek. Idejét sem tudom már, mikor vettem részt hasonló ünnepségen...
*Dehogynem. Pontosan tudta hányszáz éve volt, hogy legutóbb ilyenkor itt járt. Elmerengett a dolgon, és mire visszanézett az elfnek csak hűlt helyét lelte.
Amíg várakozott, úgy döntött mégis a házban hagyja az oldaltáskáját. Elvégre, ki tudja; talán útban lesz az ünnepség közben. Letette a táskát az ajtó mellé, majd a nyakékjét piszkálva várakozott. Amint Selestina kilépett, végigmérte és elismerően bólintott majd vigyorogva tapsolt párat.*
- Hamisítatlan elf szépség, ezt nevezem! *azzal kitárta előtte az ajtót, melynek túloldaláról tipikus fesztiválzajok szűrődtek be a lakásba. Ez még őt is mosolyra késztette, egy pillanatra meg is feledkezett róla, miért is van itt. Úgy döntött, ennyit megengedhet magának a mai estén.*
- Igen, vezess hát körbe. Említetted, hogy már régóta más okból szeretted volna vezetni a táncot, mint azt mások gondolnák. Megtudhatom az okot?

*Amint újra kijött mosollyal pillantott rá. Meghajolt kissé.*
- Köszönöm, habár inkább csak olyan vagyok ,mint a többiek.
*Mosollyal pillantott felé kedvesen ,majd tovább indult előre. Amint Retnar előre engedte, megköszönte s mialatt lemászott érdeklődve pillantott vissza a másik elfre.*
- Hát tudod...válaszolva az előbbi kérdésedre... mióta külön vált a két nép, azóta ez az első esemény amin megjelenhetnek.... nem mintha ellet volna tiltva....inkább csak nem akartak jönni...
*Zavartan elvigyorodott kicsit, bár pontosan tudta ,hogy ez nem teljesen így volt. Érthetően a két nép nem szerette azóta egymást. A legkevesebb volt ,hogy nem is jelentek meg egymás ünnepségein. Ez a gyülőlet azonban kicsit elszomorította.*

- Hogy miért ?
*Pillantott felé érdeklődve ,majd kedvesen előre.*
- Sokan azért szeretik a táncot vezetni ,mert akkor nem csak Gaia előtt tisztelegnek, hanem a bevezetése is ők vannak szem előtt. *magyarázta nyugodtan.*
- Kislányként... teljesen elvarázsolt az egyik ilyen táncos... akkor eldöntöttem ,hogy szeretném ezt megcsinálni...de emellett.... én inkább Gaia miatt tisztelegnék ,mint a bevezetés előtt.....
*Zavartan mosolyodott el.*
- Van valami...ami konkrétan érdekel?
*Lépett ki ,majd megvárta míg vendége követi. Még volt a tánc előtt egy kis ideje és szerette volna megmutatni amit tudott, vagy, esetleg oda vezetni Gulábáékhoz, hogy ne tévedjen el Retnar. Hiszen hamarosan előre kell mennie ,hogy megnyissa a táncot. Nyugodtan haladt lefele, most nem került a többi ház között kiépített hidakon és létrákon keresztül. Hamarabb megoldotta. Amint leért megigazgatta világos ruháját ,majd a férfira emelte a szemét. Az mögé mutatott.*
- Ott van a nővérem sátra. Szeretném ha velük tudna tartani, ha mennem kell. Gulába is kedves és sokat mesélhet. Sőt... Gaia-ról talán ő többet.
*Pár lépéssel indult meg ,majd még vissza-vissza pillantott egy mosollyal. Gyermeki mosoly volt szinte, láthatóan már most izgatott volt kicsit.*
- A falu közepén gyújtottuk meg az ilyenkor hagyományos tűzrakásunkat. Az köré szoktunk ülni a táncok alatt, majd az egész faluban kisebb programok várják az ittlevőket. Természetesen a fiatalok a bevezetés után leginkább táncolnak... mivel ilyenkor felügyelet alatt és mégis természetesen tudnak ismerkedni.
Remélem majd megtalálod ami érdekel... bár ha komolyabban szeretnél beszélgetni, apám is biztosan élvezné. Mindig szereti a komoly beszédet.
*Elmosolyodott azzal elhúzta a sátor "ajtaját".

[ ---> Gulába Saika sátra ]

- Persze, ugyan állást sosem foglaltam, de jól ismerem a két nép közötti... nos, feszültséget. A saját bőrömön is tapasztaltam korábban, ezért is kerültem már jó ideje az ünnepségeket, pedig szerettem volna eljönni. Nem vagyok valami nagy harcos, így nem kockáztattam.
*Tovább figyelte az elfet ahogy sétáltak - elégedetten látta, hogy senki sem akart balhézni vele. Bár a "saját bőrén" dolgot kitalálta, tényleg el kellett hagynia már ünnepségeket az elfek közti ellentét miatt, nehogy tényleg tegyenek is valamit ellene. Nem szerette a feltűnést.
Úgy tűnt, Seles magyarázatát kielégítőnek találta, mert mosolyogva bólogatni kezdett, ahogy hallgatta.*
- Ez nagyon helyes - a táncosoknak előbbre kell helyezniük az istentiszteletet, mint a személyes érzelmeket. Legalábbis addig, amíg táncolnak.
*Egy pillanat szünetet tartott, aztán zavartan felkacagott. Élvezte a helyzetet, a társaságát, az egész légkör tetszett neki.*
- Biztos furcsa lehet, ilyet hallani egy sötét elf szájából... nem, inkább vezess körbe és mutasd meg, amit te magad fontosnak ítélsz. *válaszolta, azzal Selestina vezetésére bízta magát a falun keresztül. Lassan de biztosan teljesen hatalmába kerítette őt a hangulat, amihez a nő közelsége is hozzásegített. Szinte el is felejtette, ki ő valójában - most ő volt Retnar, Hrutland fia, nem pedig Segomonos, az éjszaka egyetlen valódi, időtlen szülötte. A sátorra nézett, aztán vissza az idegenvezetőjére.*
- Biztos vagyok benne, hogy ott is jó kezekben leszek.
*Érdeklődve hallgatta az események és a rokonok leírását, eszébe véste mindet.*
- Értem. Még egyszer köszönöm, hogy itt lehetek. Csak még annyit... itt lesz az, akinél a keresett könyvek vannak?
*Ennyit kérdezett csupán, aztán bebújt a sátor hasadékán, de még várta a választ.*

[ ---> Gulába Saika sátra ]