Saika ház, és a mellette lévő lakás

*Gulába meglepődött ,mikor Chris hirtelen megragadta a kezeit ,majd komolyan beszélt hozzá. Tényleg meglepődött ,nem csak kicsit, nagyon. Túlságosan is. Elszokott az ilyen hirtelen dolgoktól. Szavai mélyen ütötték meg, s kicsit feltörték a már megszokott felső réteget a lelkében ,melyet az évek alatt gyűjtött össze. Végül halványan elmosolyodott.*
- Nagyon szépen köszönöm Chris. Kívánom,hogy mostantól olyan dologra találja az életben, amely örökké veled marad és amellyel jól fogod érezni magad. Csak úgy, békében önmagaddal, mint ahogyan te kívánod nekem. Semmi sem lehetetlen? Akkor legyen így...... veled is.
*Aztán ismételten a többiekre pillantott ,majd az érkezőkre. Kicsit elmosolyodott.*
- Ha így van, akkor talán jobb ha indultok is.
* Eltolta magát az asztalól ,majd annak szélébe kicsit megkapaszkodva, állt fel. A botért nyúlt, úgy pillantott Kukura aki közben megvendégelte az idegent. Bólintott.*
- Kuku... te is mész velük?

*Kedvesebben pillantott Chrisre ,amint az hozzátett még. Bólintott . az utóbbi időben ő is észrevette ,hogy Harmonia furán viselkedett... de ebben talán Gaia terve volt hatással. A lánynak meg kellet önmagát találnia.... talán ezért is ment el egy kis időre. Ezekre a gondolatokra megnyugodott. Valahogyan most azt érezte ,hogy Gaia vigyázz a lányra.... s ezalatt a gondolat alatt... valahogyan azt is érezte, hogy nem csak ő rá vigyázz Gaia. Akaratlanul is a szívéhez emelte a kezét a gondolatok alatt.
Amint arról volt szó ,hogy induljanak kicsit elmosolyodott.*
Menjünk....
Azért... Harmonia nem örült... nem kell félni tőle. * Tette még hozzá. Kedvesen pillantott most nővére felé és segített neki. Csak ezután kapták mindketten fel a fejüket. Valaki kopogtatott .*
- Vársz még valakit ?? * vonta fel a szemöldökét Gulába.*
Nem......
*Aztán az idegen bejött. Az egyik elf katona férfi volt. Hosszan nézett végig a vendégseregen. Keresett valakit ,majd amint a két lányt meglátta ,hirtelen hajolt meg. Tekintette aggodalmas volt, lihegett. Úgy tűnt sietett.*
- Mi történt ?
- Kalí.....
*Kezdte a férfi mire a két testvér szeme megrebbent, kinek jobban. Séléstina eleresztette a nővérét.*
Mi történt vele ?
- Jöjjön kisasszony! De.... csak maga...
*Sélés végig pillantott a társaságon ,majd ajkába harapott. Bólintott.*
Kuku... kérlek, helyettesíts engem pár órára a keresésben.... majd megkereslek titeket! Sajnálom...tényleg....
*Azzal elment a katonával. Gulába döbbenten nézett utánuk ,majd sóhajtott, inkább vissza ült s elgondolkodott.*
- Jobb ha mentek... az este már elérkezett.... nem biztos ,hogy ha túl sokáig vártok... találtok bármit is...

*Chris csak jópofa akart lenni. Ez kitudódott a babamosollyal megfűszerezett mondatból: Tudom, hogy szimpi vagyok neked. Erre Zephyr megrázta gyengéden a fejét válaszul, és tovább meredt a semmibe. Aztán Kuku szólt. Szíve gyorsabban vert, mikor Balthazár és Eleikáról motyogott. Ha nem figyel oda, még akár véletlenül is kicsosszan a titok, hogy valójában ki is ő! Épp elég az is, hogy itt van, és még az igazi nevét használja. Már készült a támadásra ez ellen a fehér hajú srác ellen, ha nem indult volna el vissza a szobájába. Egy tányér sütit hozott, amivel megkínálta őt. Zephyr átgondolt mindent, és csak most jutott el az eszéig Kuku szavai. Eszét vesztve pattant fel kényelmes helyéről,a tányért kicsapva a kézből, és a férfi felsőjét megmarkolva nyomta a falhoz Kukut. Mérges volt, kívül viszont komor arcot mutatott. *

Ide figyelj, tökmag! Az az én dolgom, hogy milyen ügyeket végzek, stimm? Te kis kukkoló! Fogd be azt a lepcses szádat, különben beverem az arcod, vagy akár rosszabb is. Úgy tűnik mégsem ismersz eléggé ahhoz, hogy tudd, bármit elérek.

*Dia ijedtében meg se tudott szólalni. Bár féltette Kukut, félt Zephyrtől is, ezért nem mert közbelépni, csak elkiáltotta magát:*Zephyr!*Ekkor már Selestina elment, és nem tudta, mi tévő legyen Zephyrrel. Segítséget kérő szemekkel tekintett először Gulábára, majd Chrisre.*Zephyr, menjünk!*bátorodott meg, és rángatni kezdte a férfi karját, mire az elengedte Kuku pólóját, de szúrósan nézett Dia szemeibe.*

*Hálásan tekintett Gulábára, ez volt az a pillanat, mikor őt is legalább annyira megszerette, mint húgát.*
- Köszönöm.
*Seleshez fordult.*
- Én egy szóval nem mondtam, hogy az lenne! *szólt ártatlanul, majd csak pislogott a lány után. Vajon mi történhetett Kalíval?
Hallgatta Kukut. Elővigyázatlan csacsogásából többet tudott meg Zephyrról, mint ő az idegen azt valaha is akarhatta. Gúnyos vigyorra húzódott a szája.*
- Óóóóóhh! Hát ezért vagy ilyen goromba! Bizonyára nem vagyunk elég úri népek a szánalmas Balthazar és az elmebeteg Eleikához képest. *alkarjára erősített hosszú tőr immár a kezében volt, hanyagul játszadozott vele, lilás nyalábokat vezetve a tárgyba. Tudta, hogy ezúttal teljességgel higgadt, nem hibázik, ha harcra kerül a sor.
Gonoszul elvigyorodott, mikor látta a másik viselkedését Kukuval szemben. Most ő volt felül.*
- Hogy is mondtad, Zeffi? *a tőrt elhajította, az beleállt a falba, közvetlen az alakváltó feje felett, néhány tincset le is vágva a támadó frizurájából. Chris ekkor már állt, odalépdelt Kukuhoz, megveregette a vállát, egy csak általa látott hajszálat vett le a srác ruházatáról* Legközelebb ne kínálgass sütivel olyanokat, akiken látod, hogy nem édesszájúak. *intett fejével, hogy menjen Gulába mellé.
Zephyr hallgatni látszott Diára.*
- Tökéletesen beleillettél abba a veszett kutya bandába. Hisz te sem vagy különb. *szólt ridegen, de ez össze sem volt hasonlítható az előző sértegetéseivel. Ezek a szavak keményen, határozottan csengtek, minden undort és indulatot mellőzve. Az ilyen hang jobban hasít, mint a legdühödtebb átkozás.*
- Igen, gyere, Zephyr, menjünk ki. Beszélgessünk! *kiáltott fenyegető lelkesedéssel* Adnék pár atyai jó tanácsot. Diát nyugodtan itt hagyhatod!
*Ekkor reppent be a holló.*
- Pillanat! *emelte fel mutatóujját, majd csípőre tette a kezét, hanyag testtartásba vágta magát. Némán, gyorsan olvasva futotta végig a levelet. Mély, karcos nevetést hallatott, maga sem tudva, hogy benne volt e az a jó adag gúny, avagy csak ő képzelte oda. Zsebébe gyűrte az üzenetet.*
- Gulába, ne haragudj. Azt hiszem, haladéktalanul indulnom kell egy fontos ügy miatt. *nézett ki az ablakon, azon morfondírozva, mennyi idő alatt érhetne a Vérfarkasok falvába* Ne aggódj, nincs semmi gond, és végtelenül sajnálom, hogy nem vehetek részt a keresésben. Ígérem, a következő látogatásom alkalmával mindenért kárpótollak titeket. Talán még a szívélyes fogadtatásotokat viszonzandó, átmoshatom egy kicsit udvariatlan vendéged agyát. *nézett várakozóan a nőre, várta az utasítást, elvégre az ő háza, jelenleg ő volt otthon, ő parancsolt* Amúgy van kedvetek bálba jönni?

*nem igazán fűlt a foga olyasvalaki kereséséhez akit nem igazán ismer, de ha már egyszer Selestina kérte akkor elgondolkodott rajta. Talán tényleg segíthetne. Bár inkább maradt volna itt Gulábával. Vagy Selestinával.. ki tudja.. lehet segíteni kellene neki valamiben*

-Nemtom Gulába… lehet megyek ha mán Ceres akarja, de nem ismerem aszt a lyánkát. Csak eccer láttam és akor is fura vót.

*Zephyr ingerült reakciója annyira meglepte hogy teljesen ledermedt. Fogalma sem volt miért viselkedik így a másik, hiszen ő nem kukkolási szándékkal volt ott.. azt pedig végképp nem is értette miről beszélnek, most miért kell ezért ennyire haragudni… értetlenül meredt az elrepülő süti és tányér után, majd ösztönösen hátralépett egyet a másiktól, de már túl későn. A másik alakváltó egy pillanat alatt a falhoz préselte hogy csak úgy nyekkent és a levegő is kiszorult a tüdejéből. Rémületében elkerekedtek a szemei, azt hitte itt a vég. Hirtelen szólni sem tudott csak levegő után kapkodott és hasztalanul próbálta eltolni magától a másikat. Régen érezte magát ennyire tehetetlennek és gyengének... kiabálni akart de nem tudott... *


* Chris hangját hallva valamelyest visszatért a lélekjelenléte, talán mégsem hal meg ma. A tőr pendülése és az hogy a fickó elengedte a pólóját valamelyest megerősítette ebben a reményben. *

-de … pedig szereti a sütit…. tom… *mondta mert nem értette a célzást… Azonban mikor Chris azt emlegette hogy elmegy megint kezdett bepánikolni. Hogy? Haladéktalanul elmegy? És itt hagyja ezt a tagot nekik? *

-Uhm.. ... Asszem én meg ittmaradok Gulábával. *semmi esetre sem akarta hogy ez a fickó felügyelet nélkül maradjon a lánnyal. Bár láthatóan Zephyr éppen a bőrére pályázik nem fogja olcsón adni. Mély levegőt vett és nem nézett rájuk, inkább összeszedte a törött tányérdarabokat és sütiket*

Atyai jó tanács?*nevette el magát.*Ugyan, kérlek. Senki sem hülye. Nyugodtan mondhatod, hogy szét akarod verni az arcom.*simította meg az állát. Szeméből eltűnt a harag, helyébe vidámság került. Megnevettette őt Chris.*Akárhogy légy idősebb, mindig is számomra egy vakarcs leszel. Képzett vagyok, és olyan szövetségben állok, amit csak képzelni lehet. Olyan információkhoz tudok hozzáférni, ami akár a sziget másik felén zajlik. *Mosolygott, és megrázta a fejét.*Mindenre fel vagyok készülve, ezt vésd az eszedbe, bárhol lecsaphatok rád. Te komolyan ki akarsz velem állni? Remek. De valami sötétebb helyen, vagy amint feketébb az ég, és bármi megengedett. Rendicsek, puszipajti?*annyira mulatságosnak találta, hogy még ez is kijött a száján akadozás, vagy hányás nélkül, és hozzá még kacsintott is. *

Nyugsza van csajszi. Tudom, hogy ez nem az én házam.*mutatott körbe.*Az enyém ennél előkelőbb... Lehet, hogy már pár napja nem volt portörlés, de azért na. *beletúrt a hajába, és kinézett az ablakon. Igen, tökéletes időpont ez arra, hogy harcoljanak. Azután meg meglátogathatná az otthonát... Hiányzik az az életközösség. Erre rábólintott.*

*Jobbnak vélte Zephyr hangulatát, mikor elengedte az Kukut. Hangja könnyebb, lágyabb volt. Furcsa, nem lehetett érezni azt a komolyságot, amit eddig cipelt. Tekintete a földön gyűjtögető srácra, s hamar segítségül sietett neki. Szedte a sütik kisebb darabjait, a morzsaszemeket összeseperte. Aztán jöttek az éles tányér törött részei. *

Jól vagy?*suttogta Kukunak.*Sajnálom, hogy Zephyr így kiborult. Az... az én hibám, biztos vagyok benne- au!*vágta meg az ujját. De nagyon nem is foglalkozott vele, tovább szedegetett a padlóról mindent. A megvágott ujját persze feltartotta, hogy össze ne vérezzen valamit.*

- Áhh, én mindig szoktam! *bizonygatta Gaulábának.
Valami kezdte megülni lelkiismeretét. De mi lehet az? Körbenézett a társaságon. A határozottan álló Gulába, a zavart Dia, az ijedt Kuku, és a vicces kedvében lévő Zephyr volt az összes jelenlévő. Tekintete visszaugrott Kukura. Igen, ez a pillantás a ludas. Sóhajtott. Nem hagyhatja itt Zephyrt. Indulás előtt feltétlenül be kell iktatnia a verekedést. Megvakarta fejét, közben hatalmasat sóhajtott.*
- Hát most, hogy mondod, szívesen letörölném róla ezt az önelégült vigyort, semmi kétség. Jól van, a te kedvedért innentől kezdve nem használok hasonló átvitt értelmű kifejezéseket, hogy ne érezd magad olyan prolinak. *a vakarcs szóra felvonta szemöldökét. Dupla hiba. Semmilyen körülmények közt ne becsüld le az ellenfelet. Mindig add meg a tiszteletet a náladnál idősebb harc partnernek. A rövid önfényező prédikáció hallatán elnyomott egy szolid ásítást, nem nagyot, de azért elég észrevehetőt.*
- Tisztára összecsináltam magam. Igazán hatásosan bánsz a szavakkal, tényleg. *bólogatott unottan, a nedvességet törölgetve szeméből* Ezt már mind tudtam. Mindazt, amit most így hirtelen önhittség céljából elmondtál magadról, sikít rólad, és nem jó értelemben. Nagyon öntelt vagy, úgy jársz fel-alá, mintha tied lenne az egész kóceráj. *vállat vont* Ha már feltétlenül ragaszkodsz a kakaskodáshoz, én is képzett vagyok, kapcsolatok számomra is bőven jutottak, nekem sem a legálisabbakból. Ha kicsit távolabb látnál magadtól, észrevehetted volna, hogy akárhányszor vihogj is úgy, mint egy jól megpakolt csitri, akkor is legalább olyan jó ellenfélre akadtál, mint amilyennek magadat tartod. *elhúzta a száját. Hát lám, ilyen gyorsan veszi át az ember az alpári stílt. Milyen elszomorító!* Hogy bárhol lecsapnál rám? Igen, ez is rád vall. Hátulról támadsz. Nem is vártam többet. *ahogy a feltételek között megemlítette a "bármi megengedett opciót" gonosz félmosoly derült fel arcán* Te akartad!
*Kinyitotta a bejárati ajtót, intett Zephyrnek, hogy menjenek ki.*
- Akkor hajrá. Na acsarkodj, inkább bizonyíts! Kuku, maradj itt. Mindjárt jövök. *majd halkabban hozzátette, hogy csak a fiú hallja* Hamar le akarom zavarni. Épp ezért nem igazán fogok törődni, hogy ezt milyen fizikummal valósítom meg. Biztos ami biztos, készülj úgy, hogy lehet, hogy itt-ott össze kell varrnod, de úgy, hogy ma bálba megyek! *szórakozottan mosolygott, mintha csak azt mondta volna, hogy szép az idő.*

*Gulábának igazából mondania sem kellett volna, kuku nem tágított mellőle. Valamiért úgy érezte hogy vigyáznia kell rá.. Bár félt ettől a fickótól, nem általlott volna az ő fejét is leharapni ha arra kerülne a sor, ha Gulába veszélyben lett volna. Dia szavaira felpillantott és megrázta a fejét. Nem a lány tehet a másik viselkedéséről.*
-Enn jól vok! De te is legyé jól! *Eltolta Dia kezét a cserepek felől, nehogy újra megvágja* Esztet majd én csinálom, te csak vigyed innen a zsibágyás hapsidat mer a harcisárkány meg fogja gyepáni osztán akkó annyi lesz neki. *mondta alig hallhatóan a lánynak és magában reménykedett is benne hogy így lesz. De amikor kicsit később Chris megerősítette ebben, nem tudta hogy jó ötlet e. Azt hallotta az elfekről hogy nem igazán szívlelik az ilyen csörtéket. Lehet Christ vennék elő azért amiért elveri ezt a pupákot. Ha meg a másik veri el.. áhhh.. az úgyse lesz…*

*Felpillantott Chrisre a szavait hallva és megrázta a fejét*
-Nem kő bajba kevereggyé miatta harcigép. Nem ér annyit a fickó. Csak há ő Balta zár meg Elejka csatlósa. Nem több egy vesztesné akinek mostan búkánnia kő, mer bisztosan attó tart odateszik Balta zár mellé pajtizni! *mondta ki hangosan hogy a többiek is jól hallják, de szavaiban nem volt semmi él. Inkább csak a szavak jelentése volt súlyos. Zephyr viselkedése ugyanis arra a következtetésre juttatta hogy így van ahogy sejti. Nem volt benne biztos hogy ez az igazság, de ahogy reagált a szavaira.. és ha visszagondol… akkor bizony lehet ebben valami. De lehet hogy nem.. de mindegy… a fickó úgyis elárulja magát előbb utóbb. Ő pedig ott lesz hogy megvédje Gulábát*

Chris. Akármit is mondasz, nem fogok megsértődni, mert jaj egy rossz szót szóltál. Most már jó kedvem van, és nektek köszönhetően elhatároztam, hogy hazamegyek. Kuku, ha ekkora a szád, valamikor rád is sort kerítek!*itt vett egy nagy levegőt. Visszagondolt arra a sötét, élettelen házra, ami sikoltozik a csöndben. Az ablakokon át beszüremlő levegőt mutatja a függöny lágy mozgása. És egyetlen hű barátja, Death. Vajon most mi lehet vele? Bár Zephyr nem sietett, tudta, hogy Death tud magára vigyázni. Kiment az ajtón, lesétált egy üres mezőre, ahol szabadon lehetett mozogni.* Nem, nem arra gondoltam, hogy hátulról vágom el a torkod, úgy szeretem csinálni, hogy közben láthatom az arcokon az utolsó szikrát. Egyeseken élvezetes látni a homlokon megjelenő cseppeket, hogy a szív hevesebben ver. Az áldozat szeme pedig azon van, aki meg akarja őt ölni, vagy a gyilkos fegyveren. Teljesen másra gondoltam, mikor azt említettem: minden megengedett. Persze az olyanok, mint te, azok egyből az amatőrökre gondolnak.

Kabátján egy csomó eszközt hordott, amit támadásra/ védekezésre fel lehet használni. Előrántotta kardját.* Azért mondtam, hogy minden szabad, mert nem akartam határt. Akkor jó a játék, ha bármeddig el tud menni az ember. De, az mégsem fair, ha te villámokat szórsz, nem de? Ezért vetettem fel e mondatot.*megropogtatta nyakát, ellazult. Felkészült a harcra!

*Dia felszedett minden sütit, a tányért Kukura hagyta. Egy szemeteshez sétált, és beleöntötte azokat. Felfigyelt a srácok vitájára. Tudta, hogy ha Zephyr veszt, akkor sok sebe lesz, és úgy nem fog segíteni keresni. Nem jó ötletnek tartotta az egészet, de nem tehetett semmit. Halassza el a keresést, vagy menjen egyedül? Egész végig ezen gondolkodott.*

*Kuku szavaira elmosolyodott.*
- Rendes ember vagy te, Kuku! Minden bizonnyal igazad is van, de természetem ellen vallana, ha most nem ejteném meg ezt a küzdelmet. Szeretnélek megvédeni titeket. Azt hiszem, ti vagytok az elsők, akik ilyen elhatározásokat ébresztettek bennem. Kellemes érzés. *mondta inkább csak hangosan gondolkozva, a semmibe bámulva. Hirtelen megrázta a fejét, rávigyorgott a srácra* Nyugi, nem lesz baj.
*Ajkai keskeny vonallá keskenyültek a betolakodó fenyegetésére.*
- Zephyr, ne acsarkodj, hisz csak az igazat mondta. Talán jobb megjegyeznem, hogy személyesen ő tépte le a hőn szeretett Eleikád fejét. Na bumm. Ki hitte volna? Te biztosan lemaradtál róla, akkorra már árkon-bokron túl lehettél.
*Kukura nézett.*
- Mindjárt jövök. Ne rohanj ki minden zajra. Inkább csak ha feltűnően nagy a csend a csata hangzavara után.
*Ezzel máris követte kifelé Zephyrt. A nap már jócskán lemenőben volt, így a fényviszonyok már nem hátráltathatták az alakváltót. Hamarosan egy üres mezőn találták magukat. Tökéletes. Sehol egy zavaró tényező, viszonylag a falutól is biztonságos távolságban van, így ha megerőlteti magát, senkit nem tud megsebezni a villámaival.*
- Áh, értem. Nem tudtam, hogy a profizmus együtt jár az efféle perverziókkal is, kérlek, nézd el nekem. *előhúzta kardját, lassan árammal töltötte meg. A kékes szikrák halk pattogással villantak fel, majd aludtak ki.*
- Fair, vagy sem, ez van. De így számomra sincsenek határok, tehát ugyanott vagyunk. Mindegy, talán kezdjük is!
*Felemelte tenyerét, egy másodperc alatt fényes jelenéseket hívott le, s mintha csak bőrszíjak lennének, kétszer-háromszor ostorként megsuhintotta őket maga körül. Egyik kezében a karddal, a másikban a sajátos fegyvereivel rontott Zephyrre egy erélyes kardcsapással.*

*A tányérdarabkákat összeszedegetve oda sétált ahova Dia is szórta az ő részét. Belenézett, hümmögött egyet, kikapta belőle az egyik nagyobb darab sütit, majd utána beleszórta a tárolóba a pólójába gyűjtögetett cserepeket. A darabok csörömpölve hullottak alá épp amikor Zephyr hozzá intézte fenyegető szavait. így nyugodtan tehetett úgy mint aki nem hallotta. Chrisnek az Eleika haláláról ejtett megjegyzéseire émelyegni kezdett a gyomra de hogy elterelje erről az érzésről a figyelmét, inkább a kimenekített sütidarabrol szedegette le a rátapadt koszokat, majd majszolgatni kezdte. Ezzel legalább elnyomja azt a rossz ízt.. Eleika nem volt finom.... *

*Visszanézett a másik kettőre akik már kifele tartottak. Gulába láthatóan a helyén ült és bölcsen kimaradt az egészből. Elismerően nézett a nőre amiért ilyen higgadt és nyugodt tud maradni, de a kíváncsisága győzedelmeskedett. Ezt úgy érezte látnia kell.*

-Há Inkább meg nézem Verőgép! Köcce amiér megvédesz és nem is leszek hálátlan! De gyövök szúkónni! Te meg maj' aggyad meg neki asztat ami jár! hehh! *az esélyek egyértelműen a sárkány javára valóak. A harcban látta mikre képes. Ha elengedi az erejét a másik fickóból pirítós lesz egy pillanat alatt. Miközben a másik két férfi lement megküzdeni, ő és kényelmesen elhelyezkedett a lombkoronában egy ágon, ahonnan jó volt a kilátás *

-Utólag ne alakíccsá szabályokat sindzsás zsivány! Ha minden lehet akkó minden lehet! CÖ! *kontrázta ő is Kezében a majszolt sütidarabbal lábait lógázta, majd visszanézett a ház felé, hogy Dia is kijön e*

Eleika? Valami hatalommániás nőszemély. Balthazár? Könnyen befolyásolható ostoba. *vont vállat, és a felé rontó srácra nézett. Egy könnyed mozdulattal egy lépést arrébb lépett, és Chris után dobott egy kisebb tőrt, ami elszakította a karján a ruhadarabot. Vajon meg is vágta őt? Mély levegőt vett. Nem akart olyan gonosz lenni, hogy nekifusson a kardjával. Megvárta, amíg Chris rohant oda hozzá.*

*Dia is kiment végül, és felmászott egy fára, ahol tökéletesen lehetett látni a küzdelmet. Nem szurkolt senkinek, csak reménykedett, hogy egyik félnek sem lesz baja. Nem, ő ezt nem akarja látni! Elhelyezkedett egy kényelmes pozícióban a fán, és figyelt. *Csak ne legyen egyikőjüknek halálos sebe!

*Észrevette Kuku hirtelen hangulatváltozását. Elszégyellte magát. Ezt éppenséggel lehet, hogy nem kellett volna felhoznia... Hogy lehet ilyen tapintatlan?*
- Rendben, majd igyekszem. Ne nevess hangosan, ha esetleg bénáznék. *fenyegette meg komolytalanul mutatóujjával.
Amint Zephyr kitért előle, vele fordult, de olyan szerencsétlenül, hogy még éppen elkapta a feléje eldobott tőrt. Hm-hmmm. Hát igen. Ez talált, de nem túl mély a seb. Ellenfele talán észre sem veszi, s mivel a bal keze, a kardforgatásban sem akadályozza különösebben. Az áramokkal meg majd feleolyan lelkesen játszadozik.
Még egyet pördült, így újra szemben találta magát az alakváltóval. Gyorsan le kell tudni. Csapott egyet az ostorral, de az utolsó pillanatban nem vitte be a támadást, hanem a kardjával sújtott a jobb kar felé. Meg sem várva a csapás eredményét egy villámot küldött Zephyr mögé, hogy az ne tudjon hátrálni. A lábakra koncentrálva célzott a fény-nyalábokkal. Gyorsaságával próbálta tompítani védtelenségét, hisz míg csak arra koncentrált, hogy mihamarabb kivonja a forgalomból a másikat, nem törődött az önvédelemmel.*

*A szisszenésre felcsillantak a szemei. De rég is harcolt már úgy, hogy valóban tétje is volt a küzdelemnek! - sóhajtotta drámai kifejezéssel az arcán. Azok a hajdan volt, régi szép idők! A rúgást szándékosan nem kerülte el. Igazából akárhányszor használta az erejét, legtöbbször a kezéből kilökve, egyszer sem sebesült meg. Így most kíváncsiságból engedett az erőszaknak, vajh' mi történhet. A legrosszabb esetben is csak meghal. Így hát tárt karokkal zuhant a fény-nyalábba, s ahelyett, hogy átesett volna rajta, vagy sérülést okozott volna, teljesen más történt. Az megtartotta! Szó szerint! Szinte vízszintesen feküdt a levegőben, ám mihelyt ezt felfedezte tovább esett, de valami megváltozott rajta. Talán inkább benne. Olyan furcsán bizsereg mindenütt... Kezeire nézett, s azokon folyamatosan kékes hullámok villóztak. Tehát, most saját magát kell fegyverként használnia. Elképesztő egy ötlet! Annál jobb. Remélte, hogy Zephyrt is meglepheti ezzel a fejleménnyel.
Hirtelen megpördült, az ostorokat egy könnyed kézmozdulattal eltüntette markából, majd a kardot is messzire elhajította úgy, hogy az tökéletesen beleszúródott a talajba.
Fellendítette lábát, majd ezzel a lendülettel elsütötte ökleit kétszer. Amint földet ért, megpróbálta kibuktatni az alakváltót.*

*Egy darabig nézte őket aztán lassan de elkerülhetetlenül megelevenedtek előtte a harc nem is olyan régi eseménye. Már nem is a két alakot látta maga előtt hanem két vérfarkast akiket látott egykor egy asztalnál sörözni amikor maradékért koslatott patkányként az ebédlőjükben.. Aztán látta ahogy az egyik ádáz gyűlölettől torzult arccal leöli a másikat... A gyomra görcsbe rándult és érezte ahogy a süti jön vissza. Eszébe jutott Eleika íze.. ott volt a szájában a húsa a vére.. érezte ahogy a lé lefolyik a torkán és a nyers vérfarkashús mócsingokban lóg a koponyáról.. Öklendezni kezdett és már nem bírta visszatartani.. Egyenesen lehányta az ágak közül alatta harcolókat*

*Látta ,hogy a harc milyen irányt vesz, de még nem gondolta úgy ,hogy gond lehet. Lassan szinte észrevétlenül kezdett besötétedni, és igen sokan már nem járták kint az utcákat. Ami,jelenleg hasznos is volt.
Azonban amint észre vette ,hogy itt a fán, kint a másik kettő aggódik, majd az alakváltó hányt, egy kis aggodalom töltötte el. Nem volt ehhez azért hozzá szokva. Már éppen fordult volna ,hogy kinézzen amikor észrevett valakit. Megtorpant s döbbenten nézett egy kis időre. Pislogott párat, de az alak már eltűnt a szeme elől. Kicsit jobban, most érdeklődve hajolt közelebb az üveghez. Rossz érzése támadt, ám ekkor ismerős léptek, meg hangok ütötték meg ahelyett a fülét, amit várt volna, s észrevette a közeledőt. Habár a rossz érzés nem tűnt el.... kicsit megkönnyebbült.*

* Szerencsére nem telt el túl sok idő. A lárma, amivel elment, nem volt vak, de korántsem annyira ijesztő, mint aminek akkor hitte. Hamarosan már a haza fele úton volt, hiszen fel akart ugrani egy- két dologért, mikor fények zaklatták meg tekintetét. Döbbenten torpant meg ahogyan látta ,hogyan támadják egymást. Csendben nézte őket ,majd sietősebb léptekkel indult tovább. *
Elég legyen!
*Kiáltott fel. Finom és kedves vonásain ,most határozottság tűnt ki. Nem akart itt bonyodalmakat, és azt sem akarta ,hogy bármelyikük megsérüljön. Lehet ,hogy Zephyr ellenségesen viselkedett... leginkább nem is őt féltette, hanem Christ, de azért nem akarta ,hogy bármelyik megsérüljön, már pedig tudta.... érezte ,hogy ennek a kimenetele mindenképpen jó pár sérüléssel járna.
Amint megállt szinte kettejük közé a kisebb szünetüket kihasználva ismételten lendületből ,hogy egyikre-hol másikra pillantva kiáltotta el magát.*
Elég legyen!
*Persze meglepte amit látott, de nem mutathatta ezt most sokkal jobban ki. Ahogyan Chris ereje úgy tűnt erősödött, vagy ahogyan a másik alakváltó tett -vett.........
Épp időben lépett el, így nem érte el Kuku rosszullétének maradványa, de ijedten kapta fel a fejét hozzá.*
Kuku!
* Kerülte ki a tócsát, majd úgy sietett a fa felé.*

*Nem érte váratlanul az ugrás, viszont az azonnali visszavágás eléggé. Már túl későn fordította el a fejét, így Zephyr egyenesen belerúgott az arcába. Jeges fájdalmat érzett ínyében, hirtelen vér öntötte el a száját, majd lezsibbadt az egész.*
- A fogam! *pislogott kettőt, majd természetellenesen felnevetett, valószínűleg kínjában. Ha már úgyis földre került, a rúgás erejével vezetve arrébb gurult. Kiköpött egy kis vért, valamint az immár feleslegessé vált fogat.
Seles közeledésére felvonta szemöldökét. Jó-jó, hogy az ő lakása körül történik mindez, meg ilyenek, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy megszakítson egy küzdelmet. Ráadásul ilyen gengszter feelinges, "mindent lehet" fajtát!
Felállt, sóhajtott egyet, miközben a lány kettejük közé állt. Zavart mosolyt villantott fel, majd Zephyrre nézett amolyan mindjártfolytatjukcsakvárjegypillanatot tekintettel.
Kuku épp odacélzott, ahol Seles állt, így Christ nem érintette a dolog. Mi lelhette a gyereket? Az a sok süti biztosan! Mikor az elf eltűnt, megkerülte a hányást, megállt az alakváltó előtt. Eszméletlen gyors mozdulattal lökte fel öklét, gyomorszájba vágva vele a férfit. A sárkány nem engedte, hogy az eldőljön, utána nyúlt, néhány jól irányzott ütéssel sújtotta az arcát.*
- Fogat fogért, pajtás! *szólalt meg feldagadt nyelvvel torz kiejtéssel, mikor Zephyr a földre került, ő maga pedig a betolakodó torkán pihentette a kezét.*

*Neki is átjött a másik üzenete. Hjaj. Nem rajta múlt, nem rajta múlt. Mindenesetre Seles egészen gyorsan eltűnt a színről, még csak mondani sem kellett neki. Ügyes lány.*
- Akkoj mont má meg mit haszcnálc a pjotkó lagaszctáshoz. *mondta lassan artikulálva, hiába. Nem is lett volna olyan fájdalmas az a rúgás, hogyha nem harapott volna rá közben a nyelvére, hogy a rohadt életbe! A kedves mosolyt viszonozta, ám a gonoszra elkomorult. Le akarja tudni az egészet gyorsan. Gyorsan! Ezt előre ki is jelentette Zephyrnek. Nem akarta megölni, épp ezért semlegesítette már a villámos érintését a rúgás alkalmával, tehát akkor se alattomoskodjon, ha már egyszer a földre került! A mindvégig korrekt volt. Ezt tőle is elvárta. Követte az alakváltó pillantását. Valami dögöt hívott ide.*
- Tipikuscs. Hoctál magadnak erőcsítécst, mer' nem bírod egyedül. 'ánalom.
*Nyugodtan várta az újabb támadót. Amint megharapta a kezét, áramot vezetett az állatba.*
- Helyety kics jószág. *bólintott Chris, de több hozzáfűznivalója nem volt. Ő nyert, a földre kényszerítette Zephyrt* Végezctünk. Takajodj a kojccsal együtt. *szólította fel a távozásra halálosan komoly arccal, de még magának is komikusnak hatott. Elvigyorodott. Nem kellett volna. Arca még mindig sajgott a rúgástól. Fájdalmas grimaszt vágott, ezt is csak óvatosan.*

*ne gondolj Eleika ízére… böff.. ne gondolj… sütire gondolj .. sütire… süti… turáztatta magát agyban és alábbhagyott a hirtelen jött rosszulléte. Ekkor látta hogy majdnem eltalálta Selestinát és a küzdő feleket.. hoppszzz… talán jobb ha most gyorsan lelép. Látta ahogy Selestina erre felé sietett ő pedig gyorsan mókussá változott és elindult a fa másik oldalán lefelé. Már majdnem lenn volt, amikor meglátta a betrappoló farkast aki Megragadta Chris karját.. Ez nem lesz jó. Chris szája véres volt.. sérült volt.. és most a másik erősítést kapott. Érezte hogy elönti a düh ahhoz hasonlóan amit el akart felejteni. *

*gyorsan gondolj másra.. ne gondolj a harcra ne gondolj a harcra.. harc.. Hirtelen eltűnt belőle minden korábban érzett félelem, és elöntötte valami egészen más . Nem az a vak gyűlölet mint a csatamezőn, hanem valami.. amit nem tudott megnevezni. Átalakult termetes szürke grizlivé és a kukumaci hosszasan és erőteljesen elbődült, hogy kifejezze méltatlankodását. De csak a farkasra nézett és nem a két küzdőre. Odacammogott és a farkassal szemben, Chris másik oldalán megállt. Várta, hogy közbelépjen ha kell, de saját maga legnagyobb örömére, tudott uralkodni az indulatain. Lecsüccsent és onnan dörmögött a farkasra*

-BRUMM!

Bocs, az én fogaim igaziak, de amit az előbb kiköptél, azt helyettesíteni nem igazival lehet.*mosolygott.* És Deathet nem hívtam ide, szabadon kószál amerre akar.*vont vállat.* Ha lenne szíved, és ismernéd a körülötted élő környezetet, akkor tudnád, hogy a hűséges állatok HŰSÉGESEK.*emelte ki az utolsó szót, hogy a másik jól értse. Hogy lehet ennyire hülye? Ezt nem tudni? Belőlem ki nem néznék, és mégis tudom. Tanultabb vagyok, úgy tűnik. Neki nem tellett ilyesmikre. De még olyanra sem, amit önmagától is megtanulhatott volna. Forgatta a szemét. Látta, hogy Death nem vette fel az áramütést, semmi baja. Ez jó! Ő az egyetlen lény, akihez ragaszkodik.* Megértem, ha nem szeretnéd befejezni a harcot. Így egy kezdő tipikusan feladja.*igazgatta meg a ruháját.*

Akkor talán még látjuk egymást. Azért nem voltál rossz. Örültem, hogy megismertelek, csak kár, hogy nem hamarabb! Nem de?*kuncogott. Meghajolt ellenfele előtt, hogy megadja a kellő tiszteletet. Azért nem nyújtott kezet, mert gondolt arra, hogy a srác még simán kiütheti egy villámcsapással. Ekkor jött oda Kuku. Ez most komoly? És még én vagyok a szánalmas? Nekem nem kellett hívni, magától jött Death, és ez meg azt hiszi, hogy ettől most nagy lett? Egyszer be kell verni azt az önelégült arcát, különben még elbízza magát. Death még jobban morogni kezdett, olykor meg is indult támadni a nagyra nőtt plüssmacit.* Nevetséges, ha azt hiszed, egy Brumm-tól berezel tőled Death. A neve nem egyértelmű? Gyere Death, hagyd. Ő csak akkor tud normálisan küzdeni, ha valami iszonyatosan felmérgeli, és tudjuk jól, mi volt az!*Megfordult, és elindult, majd eltűnt a fák között a farkassal együtt.*

*Dia elrugaszkodott az ágról, amin ült, és mikor földet ért, az alakváltó nyomába eredt. De hiába körözött a fák körül, nem lelt rá.* Úgy tudtam, segítesz!*ült le.*

Persze, fogok is!*nyögte ki. Dia a hang irányába ment, és Zephyr ott volt egy fa tövén roskadozva, oldalát szorítva. Vanille elővette táskáját, és egy ruhaanyagot vett elő. Azt a férfi sebére kötötte. Zephyri elnevette magát.* Tudod ki vagyok, és mégis ezt csinálod? Miért nem viszel el egy börtönbe?*kíváncsiskodott.*

Egy olyan lány vagyok, aki bárkinek megbocsájt, akármit is tett. Mindenkinek jár még egy esély arra, hogy megváltozzon...

Tőlem ne várd ezt!*rázta meg a fejét. Elgondolkodott, mikor meglátta, hogy a lány kissé szomorú. *El akarsz menni abba a bálba? Régen voltam gyűlés-hülyeségen! Menjünk mulatni?