Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

Az Erdő elfek a fák lombjai között építenek házakat maguknak. Mivel erdőben élnek, így nem kell fákat kidönteniük a területekért.

*Úgy sikeredett az utazás ahogyan várta. Az öbölig még hamarabb eljutott, de ott várnia kellet egy kicsit. Miútán azzal együtt közelebb ért a saját területükhöz, megállt egy kis időre. Úgy nézett körbe a zöldesen, a természet lágy ölén, s örült ,hogy Gaia még mindig megajándékozza őket ilyen csodákkal. Amint a napra pillantott szeme elé emelte kicsit a kezét. Kora nyárhoz képest kicsit melegebb volt, mint máskor, ám szerencsére még nem túlságosan. A kis kulacsból, melyet magával hozott és még feltöltött az örzők városában, kortyolt egy kis vízet, majd vissza zárta, s újra utnak indult.*

*Nem ment haza, nem is oda tartott, hanem egyenesen a 3. falu körzetébe, olyan közel ahol eddig történtek a rombolások. Nem hitte ,hogy fényes nappal megjelennek a farkasok, de nem szívesen szeretett volna találkozni velük. Amint elért a számára kijelőlt helyre körbe pillantott. Jelenleg minden nyugodt volt, a madarak csicsergése sem árulkodott másról. Összecsapta a tenyerét ,majd még közelebb lépdelt és társalogni kezdett. Megérintete a fák törzsét, majd lehunyott szemekkel kezdte a beszélgetést. Egyenként, vagy 10 percig mindegyikkel. Volt amelyik beszédesebb volt, mások egyáltalán nem szerettek volna közölni semmit neki. Olyan is volt aki haragudott még mindig, más arról panaszkodott,hogy az ágai letörtek, pedig vagy 100 éve nővesztette őket, és most kezdheti előről. Meghallgatta mindet, csendesen és nyugodtan, majd ő adott megnyugvást azoknak, amelyek megértették őt. csak ezután tartott egy kis pihenőt. Kijebb egy fűves résznél ült le, s maga elé tette íját, meg a napernyőt is amit eddig hozott magával. Vigyázott rá ,nehogy baja essen, hiszen épségben szeretné vissza adni az alakváltónak. Az ővé...bár nem, ezt nem hihettel ,hiszen nem valott a férfira olyan holmi ami ennyire rószaszín és csipkés. De lehet ,hogy valakié akit ismer...igen ez lehetséges, habár azt mondta el lehet vinni. Mégis...úgy gondolta ,jobb ha vissza adja. Csendesen ült s evett pár falatott, kicsit érettebb bogyókat, amiket még az erdőben szedett. A fejében már elkezdte írni a jelentést, amit majd el kellet volna helyeznie a kijelőlt helyen, habár..ha ma találkozik Gildasal és Kukuval akkor felesleges az ,hogy itt hagyja a jelentést. Ám ami benne állna.....szinte úgyan az amit már tudtak. A farkasok között töbször látták azt a Balthazár nevüt..legalábbis a küllemét írták le, de tudta ,hogy ő az. Abból amit tegnap Kuku mesélt. Azonban beszéltek egy másikról is, aki külön-külön tévedt erre, s úgy tűnt a többi farkas lassan követte csak. Ezen elgondolkodott...remélte nem egy másik aki szintén azt akarja amit Baltazár és a nösténye...habár lehetséges, hiszen most harcok vannak a vezetői posztért.*

Egy szűzet vittek el nemrég a 3. falúból..ez már biztos, bár jobb ha apám nem tudja....a többiek tudják, elég ennyi egyenlőre. Maximum, kérvényezem ,hogy este már ne menjenek ki.
*Motyogta mialatt felállt, magához vette a dolgait, és tovább indult. A fűben nesztelenül lépkedett még így is, és elég gyors volt. Hajlékonyan ugrotta át a kisebb akadályokat amelyek előbe kerültek. Azt a helyet kereste, amely a fejében volt már tegnap este is. Hosszan kutakodott magában merre is mehetne, de ez a terület azóta változott. Ő meg régebben volt erre fele sokat. Éppen megállt egy kicsit ,hogy körbe nézzen ,merre is mehetne, mikor apró hangra lett figyelmes a füle, amely emiatt mozdult meg. Szinte hegyezte, s abban a pillanatban, azzal alendülettel kapta le a hátáól az íját ,s beállva húzta fel a nyílat. Háta egyenes volt s feszülten figyelt az irányba melyről a nesz jött. Kezei nem remegtek, hatázottan tartotta a bokros felé a fegyverét, úgy ,hogy készen álljon a lővésre. Bármelyik pillanatban. Szemöldökét öszevonta s várt, de úgy tűnik a kisebb mozdulat tulajdonosa is. Tudta ,hogy nem a természet játszik vele, meg tudta különböztetni ezeket a hangokat.*

*Az a valami hirtelen útnak indult s a lány azzal a lendülettel követte. A fegyvert maga mellett tartotta, hátha szüksége lenne rá, de könyeden és gyorsan futott utána. Hamar kicselezte a bokros, majd az erdőben lévő ágakat ,melyek az útját próbálták állni. Nem is figyelte mennyi ideje futott, mikor hirtelen megtorpant. A hang abba maradt, mintha a föld nyelte volna el. Feszülten figyelt ,de semmit nem hallot. Ajkába harapott elkomorodva, majd körbe tekintett. Semmi. Sóhajtott s pár perc után eltette fegyverét, vissza a hátára, úgy lépkedett lassan előre, tovább. Nem ismerte az erdőnek ezt a részét, és nem is úgy nézett ki ,mintha Gaia állandó védelme alatt állna. Szomorúan hajol le néha, megnézve a hervadt virágokat, és a korhadt fadarabokat, melyekkel találkozott. Csak ment előre, amikor hirtelen egy nagyobb kőre lett figyelmes. Megtorpant . Döbbenten nézte, zöld szemei elkerekedtek s a levegő is benrekedt a tüdejében.*
Úgyan az a minta!
*Suttogta maga elé, ekkor ismét meghallott valami, de az most csak egy mókus volt. Ez kizökentette, így az égre pillantott.*
Úristen..el fogok késni!
*Mondta ,majd hirtelen kezdett el vissza fele futni. Szerencsére tudta merről jött, de az öböl nem volt túl közel, így sietnie kellet.*

(Öböl-kikötő)

*szerencsére az út közben nem történt semmi, miden nyugodt volt, és úgy tűnt ez az éjszaka már így is fog maradni. Amint odaértek az 5. faluhoz leszállt a lórolt s annak orrát megsimogatva vonta maga után. Nem kellet sokat sétálni, hiszen a központi fán lakott a családjával, a legnagyobb fán a faluban. Csendesen sétált ,hiszen nem akart felkelteni senkit. Kicsit távolabb, volt egy fából összetett karám ahol már pár ló aludt. Csendesen vezette oda Leiran-ét, majd miútán megszabaditotta a nyeregtől és megetette, megitatta, oda terelte be. Kedvesen mosolygott rá.*
Jobb lesz neked most itt, mint a szabad ég alatt. Nyugodtan tudsz aludni majd, reggel jövök és ismételten megetetlek ,meg ilyenek, mielőtt a gazdid érted jönne. Rendben?
*Simogatta meg az orrát, mire a ló most kedvesebben nyerített. Csak ezután hagyta ott a többi lóval.*

*Kisétált az 'utcára' s hosszan nézett szét. Minden olyan csendes volt. Körbe pillantott ,majd az ég felé emelte zöld szemét. Nézte a csillagokat, a sötét eget s az azon fénylő holdat. Örült ennek a kis időnek, amikor semmi nem zavarta meg, és nem is kellet a gondokon aggodalmaskodnia. *
~ Ma este már nem lesz valószínüleg támadás... azért jó lenne valamilyen védelem....de már mindenki alszik. Mondjuk..egy egyszerű riasztó igét még én is tudok.~
*Vissza sétált a fához, halkan dudolva egy dallamot, majd végig húzta a legöregebb fának a törzsén a kezét gyengéden. Érezte ahogyan az válaszol, elmosolyodott s kedvesen pillantott rá. Suttogott neki.*
Kérlek...figyelj ma éjszaka a falura....holnapra intézzek védelmet...mára viszont a te bölcsességedben kell bíznom.
A szemem a tietek, ma estére nem lesz gond az álmokkal. Gyere ülj csak le, el dudolod azt a dalt ?
*Kedvesen bólintott. Csak ő érthette jelen pillanatban a fának szavait, melyek úgy hangoztak elméjében, mint egy idősebb ,bölcs emberé. Csendesen ült le annak törzséhez. Felhúzta a lábbait s a holdat nézte a lombkorona lyukain keresztül. Közben halkan dudolgatta a dallamot, a fának, magának. Úgy érezte megnyugszik tőle, habár maga a dal, nem teljesen erről a belső nyugalomról szólt. *

*Elaludt, csendesen döntötte fejét a lábbainak, mialatt azt átölelte kezeivel. Úgy aludt el. Szerencsére szélcsend volt, és kora nyár, így az idő sem hűlt le annyira. S így, ha gond is lenne...rögtön hallaná, ha Himāna draṣṭā, vészt szólna.*

( Ezt dudolta, s szokta dudolni, ha valakit érdekel^^ https://www.youtube.com/watch?v=sILdmMeAO-0)
[Folytatás XD]

*Kora reggel arra kelt ,hogy Himāna draṣṭā kelti. Hirtelen pattant fel, pedig abba a pillanatban azt sem tudta ,hogy a feje merre áll. Gyorsan törölte meg a szemeit s rohant kicsit előrébb a napra, amelynek sugarai most teljesen bevilágították a falut. Annak lakóinak nagyrésze szintén ébredezett, mivel hétvége utolsó napja volt a gyerekek tovább aludhattak, míg a felnöttek közül volt már, aki belekezdett a munkájába. Például a kovácsok, vagy azok akik gyüjtögettek a családnak aznapra. De ez most mellékes volt. Amint körülnézett már látta is ,hogy a bölcs fa miért ébresztette fel. Nem ellenség volt, legalábbis nem olyan akire számított, hanem egy szomszédos elf falunak a "fiatalabb" vezetője. Nem értette mi oka lehetett arra ,hogy átjöjjön ebbe a faluba, de amint közelebb sétált pár lépést, észrevette ,hogy ez a férfi a 3. faluak a vezetője. Abban a pillanatban elakadt a lélegzete, csak a nevére figyelt fel amit egy erős férfihang kiáltott. Felpillantott a fa lombjai közé s ott látta Kalít, az apját. Az intett neki ,majd elindult, tudta lefelé jön. Megvárta őt ,majd mögötte pár lépéssel ,kicsit lehajtott fejjel mentek a jövevények elé. Azok megálltak a lóval, majd a vezető leszállt és kezet nyújtott a férfinak. Az megfogta.*

Minek köszönhetem a vendéglátásodat Ḍārka ātmā ?
Hírek miatt jöttem Kalí. *Mondta s azzal a lányra pillantott.* Válaszokra.
Ha a tanácsról érdeklődsz, akkor hamarosan megérkezik az örző is.
Nekem az is jó, de a lányodnak is ott kell lennie.
Természetesen. Menjünk, addig körbevezetlek.

*Leiran futott ahogy csak tudott és hamar beért a központi faluba, ahol Selestina lakott. Mikor beért a faluba megkapaszkodott egy fába és ziháltan vette a levegőt. Mikor rendeződött a lélegzette, kihúzta magát és körbenézett. Nem messze onnan meglátta Selestinát. Oda rohant hozzá és meghajolt köszöntve őt.*

Jó reggelt Selestina, elnézést kérek ha késtem. Sok dologról szeretnék veled beszélni, vagy egy sejtésem, hogy hogyan kerültek ide a farkasok, de majd ennek a kiderítésére kell a segítséged is. Délre megérkeznek az őrző harcosok is védelemnek. Látom még tegnap estére nem értek ide. *Mondta kicsit kapkodott levegővel és gyorsan.*

*Amint a lány odaért ,egy mosollyal pillantott rá. Boldog volt ,hogy láthatta. Nagyokat bólintott szavaira ,majd megrázta a fejét.* Majd mindenképp utána nézzünk, annak a dolognak.
*Fogta meg a kezét s tovább indult előre. Komolyá vált az arca.*
Nem..nem értek ide, de nem volt gond. Viszont, Dárka itt van. És velünk akar beszélni Leiran! Sietnünk kell...de meg kell beszélnünk mennyit mondunk neki el jelen pillanatban..nem szabad mindent.

*Siettek az egyik közeli kis vendéglő felé. Amikor elértek a fához még rápillantott.*
Mehetünk?

*Ő is komoly arccal ment vele és bólintott.* Igen hallottam hogy ide tart... Szerintem rád bízom mennyit mondunk el, de biztos hogy veled kapcsolatban kétségei lesznek amit eloszlatok. Bár biztos, hogy ellenem is lesz kifogása... *Mondta és mély levegőt véve. Bement Selessel a fogadóba, és egyenesen Kali felé ment és mikor oda ért meghajolt üdvözlés kép.*

Szép napot kívánok önöknek uraim.*Mondta komoly arccal és Dráka úrra pillantott.* Hallom beszélni óhajtott velem. Jó magam is fel akartam keresni, de kezdje ön, mit szeretne tőlem. *Hangja szokottnál is komolyabb és keményebb volt.*

De előre leszögezem, én vizsgálom az ügyet, és hozok döntést. Természetesen elfogulatlanul és a békét szemelőt tartva. Szóval semmit ne hagyjon ki, amit észre vett. Minden egyes részlet fontos lehet. Remélem meg értette uram. *Tekintete ellentmondást nem tűrő volt.*

*Hosszan bólintott.*
Igen...valahogyan én is így hiszem. Azonban mindenképp túl kell ezen lennünk. A jelentéseket úgyis megkapod hamarosan, és úgy tűnik egyre több mindenre derül fény ígyis ,hogy nyitott füllel járunk.
*Majd elengedte s kedvesen pillantott rá.*
Rendben..akkor menjünk.

*Felmentek a fa lombjai között léső épületbe ,majd ott is egy kis elkerített részre ,ahol a két férfi, meg még néhány szolgáló volt. Utóbbiak a háttérben álltak s vártak csukott szemmel, míg előbbiek éppen valamilyen italt fogyasztottak el. Meghajolt előttük ismételten ,majd miútán Leiran helyet foglalt, ő is így tett. Dráka ezután pillantott rájuk. Hosszabb kicsit göndöres vöröses haját megigazgatta ,majd komolyan nézett rájuk.*
Természetesen ,ahogyan eddig is, most is tiszteletben tartjuk a tanács döntéseit. Ám ez a beszélgetés elkerülhetetlen. A kisebb vandalizmustól eltekintettünk, szólván önöknek ,hogy ez még nem olyan szörnyű vétek.....de két lakó eltünt. Több szerencsére nem, ám róluk hírt nem kaptunk.
*Erre a lány elkomorodva sütötte le a fejét. Ő tudta ,hogy már nem is fognak kapni.*
Ám...ígyis szeretnénk alap felvilágósítást kapni a tanácstól ,hogy mégis mi folyik itt ? És mit várhatunk?
*Kalí bólintott.*
Pontosan..sajnos ez a nemzetségünket fenyegette meg.
Apám....

*Leiran keresztbe tette a lábait és térdére helyezte kezeit és komoly pillantással nézett a férfire.*

Őszinte válaszokat akarok én is így jó magam is az leszek. *Mondta kimérten.* Selestina is tanúsíthatja, hogy már a vandalizmus felett sem akartam szemet hunyni tekintve azt, hogy ez határsértéssel is jár ami nagy bűn... Már ekkor előre helyeztem az ügyet. Mai napon Őrzők érkeznek a falvakba védelemre, mivel tudniuk kel hogy a mi támogatásunkra mindig is számíthatnak. Én csak azt nem értem, miért várták meg azt hogy Selestina eljöjjön a tanácsba hozzánk, azzal, hogy értesítsenek a vandalizmus felől? *Kérdi komolyan és szinte fenyegetően beszélt, mint ahogy atyja is szokta.*

Küldhettek volna egy madarat hozzánk segítséget kérve. Azért vagyunk mi őrzők, hogy segítsünk és fent tartsuk az egyensúlyt aminek a határ átlépés a vandalizmus éppen, hogy nem része. Remélem érthető voltam. Ha az első megjelenésükkel a farkasoknak értesítettek volna minket valószínűsítem, hogy az eltűnések elkerülhetőek lettek volna. De ez csak az én meglátásom. *Mondta megrovóan, de mégis diplomatikusan. Arca vonásai kemények voltak.*

Az hogy mi áll a háttérben még vizsgáljuk és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ezt minél hamarabb lerendezzük, de amit jelenleg elmondhatok az annyi, hogy a vérfarkasok falvában zavargások hatalmi harcok vették kezdetét. Ezért mondtam az előbb hogy ha hamarabb értesítenek, akkor erről is hamarabb szereztünk volna tudomást. Nos mivel hatalmi harcok vannak így egyből jön, hogy vannak radikálisok akik már maguk a rendszer ellen lázadnak. De ennyi elég lesz önöknek. Az eltűnt személyeket szándékomban áll kerestetni, de nekem ahhoz pontos külső leírás kel és név. Nos mivel megkapták a válaszukat most én kérdezek.

Mikor kezdődtek ezek a vandalizmusok, és ennek az időpontjára számítva mikor tűnt el az első elf? Valamint az erdőt járva, nem vettek észre furcsaságokat? Mondjuk üregeket az öreg fákban, vagy az avarba elrejtett fa ajtókat. Fontos lehet.

*A két férfi egymásra tekintett ,majd össze bólintott.*
Értem. A vandalizmus 2 hete kezdődött el, 4 naponta 1-szer ami úge kijelőli ezt a 3 alkalmat. Erről számolt be a kisasszony a tanácsban. *Itt rápillantott ,majd vissza ismételten.* Az, hogy miért nem szóltunk egyértelmű. Nem akartünk belőle külön próblémát, így találkát szerveztünk le az öreg vezetővel. Sajnálatos módon utána hallottuk ,hogy meghalt. .... Az áldozatok meg...
Egy nő s egy gyermek. A nő neve Amphion, szűz volt még. A gyermek az öcse ,Turul. Haza fele tartottak mikor elkapták őket.
*Szólt közbe s érezte magán atyja zavart tekintetétt. Ám ő Leiranra pillantott sokat sejtetően.*
Mivel pontosan ahogyan mondtad a hatalmi harcok nem fejeződtek be, nem tehetünk rögtön harcra felvívó cselekedeteket.* Itt vissza pillantott a két férfira.* Mivel nem minden farkas van a béke ellen.
*Dráka az asztalra csapott.*
Az jelen esetben lényegtelen! Ellenünk támadtak, egy nőt és gyereket vittek el. Személyesen is simertem őket! Itt nem holmi kedveskedésről van szó Séléstina! Kalí, nem értem miért engedted a tanácsba, még mindig nem változott meg. *Mondta komorabban ,majd Leiranra tekintett.*
Ami meg a kisasszonyt illeti. Köszönjük a védelmet, előre is, és reméljük nem kell használniuk képességeiket ,hogy megvédjenek minket. Ami a madarat illeti, nincs mentségem, csak az ,mmint mondtam ,hogy az öreggel lett volna találkózonk, ám hirtelen halálozott el. Túl hirtelen is ,ha engem kérdez.
*Kalí komolyan figyelt, bár lány észrevette azt az apró gesztúst Dráka szavai után, mintha hajlana rá. Maga elé pillantott.*

*Komoran pillantott az erősködő férfira és szemöldöke meg remegett, de ujját feltartotta.* Fogja vissza magát uram... azt hogy mikor indítunk háborút az a mi döntésünk, ha ön másként látja, le kell váltatnunk a pozícióból azt pedig nem szeretné ugye? *Hagyta kicsit elgondolkodni a férfit.* Nos akkor pedig moderálja magát. Nem önöknek kellett volna ezt intézni hanem szólni nekünk. Nem apró cseprő ügyről van szó hanem az egyensúly megháborítása. Remélem felfogja a szavaim súlyosságát.

Selestinára meg egy rossz szavuk nem lehet! Igen is hasznos tagja lett a tanácsunknak, és ÉN nem engedem hogy leváltsák. Nem ön ellen szól ez természetesen Kalí úr, hanem pont, hogy a kételyeit oszlatom el a lányával szemben. Selestina tökéletesen tette a dolgát. Ellenben önnel Dráka. *Pillantása a két férfi között ingadozott és látszott, hogy nem elfogultság beszél belőle.*

Nem indítunk háborút, még nem. Természetesen erre az eshetőségre is elkezdődtek a készületek de ez mellékes. Mivel nem minden farkas van ellenünk, feltehetően csak egy kisebb csoportról van szó. A legfontosabb az hogy arra rájöjjünk, hogyan jutottak ide anélkül hogy a sárkányok észrevették volna őket. Egy eshetőség van erre csak. Biztos információkból tudom, hogy csatorna hálózat van a szigeten amit valaki, vagy valakik nagyon régen építettek ki, amin keresztül észrevétlenül mozoghatnak a farkasok, ha ezt felfedezték és feltérképezték. Az idős vérfarkas hirtelen hunyt el és nem hiszem, hogy természetes halállal. Sok még a kérdéses rész, de ebben biztos vagyok, hogy nem a föld felett haladtak. Az idősebb Gressil az említett napokban kint volt vadászaton, ha ott haladtak volna ő észrevette volna és meg állította volna őket. Ebben nem kételkedem, így csak ez maradhatott. Most a legfőbb feladatunk ezeknek a járatoknak a kivezetőiket felfedezni és eltemetni. *Elvette a poharát amit időközben hoztak neki. Gyümölcs levet hoztak neki és bele ivott és figyelte a két férfi reakcióját. Miután vissza lerakta vissza helyezkedett kényelembe és a kezét is vissza helyezte térdeire. Kifogástalanul kezelte a helyzetet.*

Ebben a felderítésben kérem a segítségüket, de ezt addig kell megtennünk míg nappal van. Nem halogathatjuk. Az őrzők nemsokára itt lesznek és vigyáznak a falvakra mindaddig is míg mi kutakodunk. Mint mondtam mivel itt nincs hegy, hogy elrejtett barlangokba végződjenek a járatok, így elöregedett üreges fákban és az avarban rejtett ajtókat kellene keresni. Szükségem van a harcosaik területi tapasztalatára. Ha elvágjuk ezt a lehetőségüket, a sárkányok könnyű szerrel elcsípik az elkövetőket. Vagy menjünk tovább nyitva hagyjuk a kijáratokat, de őrséget oda állítva mielőtt lecsaphatnának elfogjuk őket és elítéljük. A fogdába viszik őket és kivallatjuk, hogy hol lehetnek az eltűnt személyek. A reménykedve az épségükben. Amennyiben ez nem így lesz gyilkosságért is elítéljük őket. A felbujtókat is elfogjuk. Remélem meg értették a tervem lényegét. Mihelyt megvannak a kivezető utak üzenek a sárkányok harcosainak akik ide jönnek és felügyelni fogják az elfogásukat. Ez nem csak a maguk ügye... Ez a Sziget közös ügye. Remélem világos a számukra.*Hangja ellentmondást nem tűrt és helyesen ítélte meg a helyzetet. Nem mindent mondott el a férfiaknak, de épp elégbe avatta be őket.*

*Dráka nem szólalt meg amikor az örző lány beszélt. Tiszteletben tartotta szavait, természetesen azért is ,hogy maga a rangja és tisztsége se bánja. Amint a beszélgetés befejeződött bólintott ,majd Kalíra pillantott, de annak lányát szándékosan hagyta ki.*
Megyek, összehívom azokat akiket hoztam. Segítünk a keresésben kisasszony.
*Hajolt meg mélyen Leiran előtt ,majd Kalíra tekintett.* Mienk lesz a keleti és déli rész...tietek a nyugati és északi. Rendben?
Rendben. Nem sokára én is kiküldöm őket.* Állt fel ő is ,majd ismételten kezet fogtak. Dráka megint meghajolt ,majd távozott. Kalí egy ideig még állt ,csendben hangtalanul ,majd a két lányra pillantott komolyan, de egy fél mosoly ott kuszott fel az ajkának szegletébe.*
A bölcs Aurélius nagyon büszke lenne magára Leiran, ha most hallotta volna ,hogyan beszélt és kezelte a helyzetett. Örülök ,hogy a tanács nem változik, vagy legalábbis nem sokat. Megyek, össze szedem az embereket.* azzal meghajolt s elindult volna de a lány hirtelen szólalt fel meghajolva.*
Apám! kérem a nyugati részt hagyja Lerien kiasszonyra és rám!

*A férfi hosszan nézett az örző lányra ,majd végül bólintott.*
Rendben, akkor késöbb találkozunk. Ma marad velünk kisasszony?

*Tartotta magát és hagyta had beszéljék meg a dolgot, csak annyit tett még hozzá a két férfinak, ha találnak egy ilyen kijáratot akkor azonnal értesítsék őt. Elvette az asztalról a poharát és ismét bele ivott. Behunyta a szemét. Majd mikor Dráka elköszönt nézett fel rá és felhúzta a szemöldökét.*

Valakitől elfelejtett elköszönni uram... a tiszteletlenséget nem tűröm. Ő az elfek követe, jobb lesz ha tiszteletet tanúsít iránta...*Mondta és csak ezután köszönt el tőle. Újra beleivott a gyümölcs lére és mikor kérdést felé intézték, kedvesebben pillantott a férfira, mint az előbb.* Nem hagyom hogy bármi is változzék uram. Ma estére maradnék, szeretném személyesen felügyelni az őrséget, hogy úgy viselkedjenek ahogy azt nekik kell. Remélem nem fog gondot okozni a sárkányok közelsége önöknek, de tény, hogy ők a legjobb harcosaink. A sötét elfek sajnos nem jöhetnek, mivel politikai státuszuk igen instabil tekintve, hogy most pont a vérfarkasokkal van a gond, akik az egyetlen bejáratuk előtt tanyáznak. Nem akarom őket bajba sodorni, de ezt kérem ne vegye úgy, hogy ők benne lennének ebben, mert kezeskedhetem, hogy nekik ehhez semmi közük. *Mondta komolyan, de már közvetlenebb volt.*

A lánya pedig tényleg kiváló munkát végez.

Értem. Nekem semmi gondom nincs a sárkányainkal, sőt néha jobban kijövünk velük, mint éjszakai rokonainkal. Ettől függetlenül természetesen elhiszem amit mond. Hiszen a most parányit törékeny béke a tét.
Számunka nem oko gondot a maradása Leiran kiasasszony. Majd Séléstina megmutatja merre tud lepihenni ha elfáradna, és mi nálunk ,várjuk majd egy vacsorára.
*A lánya felé pillantott, majd biccentett kedvesebben, végül ismételten elköszönt az örzőtől.*
Akkor késöbbiekben.
*Elment.*

Köszönöm Leiran...hogy szavaiddal megvédtél.
*Kotyolt bele a barackos italba ,majd maga elé pillantott. Annak édeskés íze teljesen lefoglalta egy pillanatra.*
Dráka mindig is ilyen volt. Apámmal való viszonya nem jutott el odaáig, hogy engem is valamire méltasson. Mondjuk megértem. *Forgatta a poharat.* Él álltam az utjába, amikor a nővéremmel tervezték az esküvőt.
*Majd sóhajtott s lassan felállt.*
Gondolom reggeliztél már. Szólj ha majd éhes leszel, s akkor lassan indulhatunk is. Mit szólsz? Amúgyis..van valami..amit szeretnék neked megmutatni.

*Mikor kettesben maradt nagyon felsóhajtott és Selestinára pillantott kedves mosollyal. Már nem volt olyan rideg és kimért.*

Téged esetleg csak én dorgálhatlak meg... Igen reggeliztem bár a reggel nem volt épp gond mentes, de ettem valamennyit. Jelenleg túlságosan is ideges vagyok ahhoz, hogy bármit is egyek... ez pont elég.*Mondta az italra nézve.* Viszont komolyan mondtam amit mondtam, nem azért mert a barátnőm is vagy egyben. Nem vagyok elfogult csak azért mert barátok vagyunk. Ha megdorgállak akkor sem a barát hanem a vezető szól belőlem. Atyádnak is komolyan mondtam. Ezt nem kell megköszönnöd. *Mondta és a végét lehúzta egy huzatra az italnak és felállt a helyéről.*

Induljunk, mert minél hamarabb végére kell járni a dolgoknak. Nem akarok túl sok időt tölteni ezzel az üggyel. Remélem jó híreket kapok majd a vérfarkasok falvából. *Mondta komolyan gondolva.* Viszont lehet, hogy már most küldetek egy üzenetet Erasnak, hogy estére szükségem lesz rá és a harcosaira. Az őrzők ugyan ügyes harcosok, de nem sok esélye van egy farkas ellen, főleg hogy közeledik a telihold...*Mondta komolyan aggódva a dolgokért.* Nem akarok több áldozatot... Menjünk. Közben megírom az üzenetet.*Mondta és indult el kifelé és lerakta az italokért a fizetséget az asztalra.*

Nem is kértem, vagy kérném ,hogy légy velem elfogult.
*Nézte kedvesen majd bólintott s követte.*
Rendben legyen úgy ahogyan gondolod.
*Azzal ,ő is fizetett ,majd lement a lányal. Amint a fűre léptek körbe pillantott. Látta ,hgy apja is valóban szervezi össze a másik csapatott. Kicsit meglökte a lány vállát.*
Menjünk gyorsan mielőtt elindulnak. Jobb lenne ha így tudnám megmutatni neked...amit találtam tegnap.

*A telihold miatt rápillantott. Számára a hold mást jelentett ,mint Leirannak, de be kellet látnia ,hogy tényleg nagy veszélyt fenyegetett. Mialatt haladtak komolyan beszélt. Tudta merre menjenek, hátán ott diszelgett fegyvere.*
Nem minden farkas akar háborút..a radikálisokat kell megállítani..de előtte információt kell szerezni, s ez most nem a mi dolgunk. A mienk a másik, az itteni terep védelme...és ahogyan mondtad a járatok keresése.
Ahogyan mesélted...nekem is eszembe ötlött,hogy tegnap volt itt valami. Nem tudom mi, ki...de volt. Ám hirtelen tünt el...ezért talán ott van az egyik ilyen átjáró.
*Lassan kiértek a faluból.*
Eras úrák idehívása okos gondolat Leiran..csak ne legyen túl kihívó...tudod milyenek a farkasok. Nem szeretnék én sem gondot, ahogyan te sem, se az alakváltóknak, sem a sötét elfeknek.

*Ment Selestina után. Követte és hallgatta amit mondott. Közben már írta is a levelet Erasnak.*

Gildas rendkívül nagy bajt hozhat magára és a népére, ha balul sül el a dolog. Aggódom érte is, de én nem masírozhattam be oda csak úgy, hogy számon kérjem a dolgokat főleg, hogy nincs konkrét vezetőjük... *Nagyot sóhajtott és figyelte az erdőt.*

Igen védelem, de őröket kell állítani a kijáratokhoz, ezzel elkaphatjuk a szabály szegőket anélkül, hogy bemennénk a vérfarkasok közé. Ugyan a paktum nálam van, de ez ide már kevés... Főleg mivel nem a föld felett haladtak... Reméltem egy egyszerű paktummal megoldható a dolog, de ez már komolyabb ügy... Nem akarlak megrémiszteni, de mind a ketten kemény vizsga feladatot kaptunk... Viszont annak örülök, hogy jó atyáddal és Drákaval sikerült helyesen viselkednem. Valahogy nehéz volt magamat abba a szerepbe tuszkolnom, de tudom, most már, hogy ez a helyes... vagyis a legcélravezetőbb. Dráka stílusa sose tetszett nekem... Ne sajnáld, hogy megmentetted a nővéred egy ilyen kétszínű alaktól... csak jobban járt. Sunyi és kétszínű. E szerint kel vele bánnom. *Mondta és szavai őszinték voltak.*

Bocsánat, hogy leteremtettelek tegnap este a földalatti város bejáratánál, igazából neked is igazad volt, de még nekem is bele kell ebbe rázódnom. A finomkodás itt már nem elég... Viszont amit nem mondtam a két falu vezetőnek, az, hogy csak remélni tudom az eltűntek épségét, viszont már én se hiszek benne, hogy egészségesen kerülnek elő.

*Hangja halkabb lett és szomorúsággal vegyített, de egyben dühös is.* Ha Dráka nem maga próbál meg intézkedni, hanem szól ez az egész elkerülhető lett volna... Nem tűntek volna el, hanem valamennyire csírájában tudtuk volna elfojtani a problémát... és még ő tartja magát felelős vezetőnek. *Sziszegte a fogai között. Lassan közeledtek a hely felé és hirtelen torpant meg. Nem követte Selest és meg fogta a kezét, hogy ő se menjen tovább. Hallott valamit maguk előtt. Valaki járt erre felé.*

Maradj csendben. *Utasította, de hangját nagyon halkra vette vissza, és óvatosan lépkedett előre. Kezébe jég kardot hívott elő egy könnyedebb mozdulattal. A levelet bedugta a táskájába. Érezte a fekete mágia nyomait, és már ez is feszültebbé tette. Lassan ment tovább és Selestinát maga mögé tolta, hogy védelmezze. A neszek felé közeledtek és azok egyre hangosabbak lettek. Hátra fordult a lány felé és ujját szája elé tette, nyomatékosítva hogy csendben, viszont szerette volna ha a közelébe marad. Lassan halad előre és mikor egy bokor mögé értek, legugolt és a lányt is magával húzta. Lassan lesett ki a bokor mögül. Egy alak volt a kövek mellett. Vélhetően vérfarkas. Selesre pillantott komoly tekintettel és fojtott hangon szólalt meg.*

Menj vissza a faluba gyorsan, és egy madárral küld el ezt a Sárkányok városába azon belül pedig a Harci központba. Eras ott lesz. Legalábbis ismerve őt oda ment. Siess.*Mondta komolyan és oda adta neki a táskájából a papírost, és utána vissza fordult a kövek és az alak felé. Feszült volt és ajkaiba harapott. Mérlegelte a vérfarkas erejét.*

~Nappal van... mégis mit keres nappal idekint? Nem hagyhatom elfutni... de Seles se maradhat itt. Remélem engedelmeskedik és elfut... Nem akarom hogy baja essen.~ *Gondolatai cikáztak, és nem értette, mi ez az egész. Miért van itt.*

Igen..igen. Én is ettől félek. Úgyan akkor, nem szólhatunk ebbe teljesen bele. Úgy értem..valamennyire mégis csak más dolgaik vannak nekik. Úgyan akkor én teljesen megbízom bennük, mert tudom ,hogy a béke jelenleg nekik is megfelelő.
*Mondta mialatt sétált vele s allgatta a lány szavait. Sokszor bólintott arra amit kimondott, de végül nem tett hozzá semmit. Már megbeszélték ezt.*

Pár nap telik csak el..mégis mennyi minden tud változni.
*Megrázta a fejét.* Dráka akármennyire is kétszínű...vagy szörnyű alak, a nővéremet szerette és ő is őt, habár érdekházasság lett volna. Nem megmentettem..éppen ellenkezőleg.
*Most tünt fel először, finom arcán egy fintor, majd imételten megrázta a fejét.*

Semmi baj..én sem szerettem volna megsértődni. Nagyon sajnálom...csupán igyekszem megtalálni a középutatt Leiran, hiszen barátnők vagyunk, de Gildasékat is megkedveltem.

*Szomorúan pillantott rá ,majd halka sóhajtott.* Már nem élnek..nem is éltek szerintem sokáig...de igen. Ez a felelőtlenség őt érínti...és szomorú, hogy ő jelenleg ezt tudván igyekszik kibújni belőle. Habár...*kezdte el de ekkor csendre intették. Befogta a száját s a füleit megmozgatta. Ő is hallotta amit a lány. Elkomorodott. Csendben, nesztelenül követte mialatt keze készen állt rá,hog elő kapja íját és felhúzza a nyílát ha szükséges. Az ,hogy itt volt valami, csak megerősítette abban ,hogy múltkor is jó helyen járt.*

Micsoda? *Hangja csendes volt, épp hogy a másik hallhatta. zaklatottan tekintet rá.* Nem megyek vissza nélküled! Annyira tudok harcolni ,mint te..nem hagylak itt....*majd a levélre pillantott ami a kezében volt már ekkor. Határozottan tekintett rá.* Adj nekem 2 percet. ne támadj rá...itt is vagyok mindjárt.....

*Azzal úgyan olyan nesztelenül futott vissza fele. Nem ment sokat, csak annyit,hogy távol legyen a farkastól ,majd odahívott egy madarat. Kedvesen simitotta meg a puha tollakat.*
Ezt vidd el a sárkányok városába..keresd Eras Gressilt...siess!
*Azzal a holló hirtelen szállot fel és repült arra amerre kérték. Utána nézett ,majd sietett vissza. 2 perc....nem is telt le.*
~ Remélem nem csinál semmit!~

*Mikor látta hogy Selestina mégis hallgat rá továbbra is figyelte az ismeretlen alakot. Figyelt és tanulmányozta ám szíve hevesen vert. Egyedül egy farkas ellen nem volt esélye. Ajkába harapva fontolgatta, hogy mit is tegyen. Még nem támadt, de látta, hogy az alak menni készül, így kénytelen volt tenni valamit, hogy fel tartóztassa. Talált egy követ amit eldobott, hogy zajt keltsen és marasztalni tudja. Ha azt keresi amire ő gondol, akkor egy könnyű áldozat aki nem hallja a motoszkálását könnyű prédának számít. Így is lett ahogy gondolta. A farkas elindult a hang irányába és ahogy látta, hogy be jött a csel óvatosan indult el utána. Halkan járt és lopakodott, majd hirtelen hátulról elkapta a grabancát és a torkához emelte a kardot.*

Megállj te határ szegő.*Sziszegte a fogai között. Az alak tényleg egy vérfarkas volt és szerencsére a délelőtti óráknak nem volt erős, elégé le volt gyengülve. Sikeresen hátra fogta a farkas kezeit egyik kezével, de a kardot nem vette le a torkáról.*

Áldozatot kerestél igaz? *Kérdi és erősen tartotta, és tuszkolni kezdte az egyik fához. Az elégé küzdött ellene, de nem volt sikeres. Még mindig zaklatott volt és aggódott, hogy ne legyenek társai itt.*

*Arra ért vissza ,hogy Leiran épp a fához próbálja tuszkolni a farkast. Felsóhajtott..pedig megkérte ,hogy várjon!*
Leiran, óvatosan , nem biztos,hogy ellenünk van! Nem támadt senkire és semmire.
*Lépdelt ő is oda ,de a fegyvere biztonsági okokból a kezében volt.*
Nem lenne szerencsés, rögtön mindenkire bélyeget tenni...lehet ez szül késöbb viszályt.

*Nézte őket, olyan távolságból ,hogy bármit tehessen ha éppen nem jól sül el a dolog. Füllelt ,de nem hallott máshonnan zajt. Csak ez az egy vérfarkas volt itt.*
A levelet elküldtem....

*Selestinára néz miután már oda szorította a farkast a fához.* Az lehet hogy nem támadt senkire, de a felderítők nem is támadnak... a másik meg az hogy a törvényeinket akkor is megszegte. nem hiszem hogy bármelyik elf engedélyt adott volna neki Elf területre lépni... *Mondta és utána a vérfarkasra figyelt, aki próbált szabadulni. Kevés sikerrel. Leiran elvette kardját a torkától de egyik kezét annyira hátra csavarta, hogy az fájjon és ne tudjon mozdulni. Mivel előtte volt a fa így előre fele se tudott menni, hogy kibújjon a fogásból. Ezt még Erastól tanulta. Amolyan önvédelmi fogásként. Ez most neki pont kapóra jött, mert az így szabad kezével eltudott venni egy kötelet ami a fán lógott. Eredetileg a farkasok hozhatták oda áldozataik megkötésére, de most pont egy Vérfarkast kötöztek meg vele. Miután jó szorosan megkötötte maga felé fordítva leültette a fa tövébe és kardját felvéve indult el újra szét nézni, és mikor ő is megbizonyosodott afelől, hogy nincs ott más Selestinához fordult.*

Nem akarlak megsérteni, de nekem több évem volt a harci tapasztalatokra... Szóval én még valamivel jobban harcolok mint te, és azért küldtelek vissza a faluba, hogy biztonságban legyél. *Pillantása a fekete mágia áldozati köveire futott.* Ezt akartad nekem megmutatni igaz? Ez kérlek egy tökéletes és hamisítatlan fekete mágiai áldozati kő és kör egyben... *Odament a kőhöz és megvizsgálta. Elhúzva a száját fordult vissza. Nem mondta ki, de már tudta, hogy a két eltűnt személy már nem fog előkerülni. Vért pillantott meg ugyanis a kövön. A farkas elé ment és leguggolva nézett a szemébe.*

Kezdjünk egy alap kérdéssel rendben ordaskám... Mi a neved és miért vagy itt?

*A farkas nézett az őrző nő szemébe mély megvetéssel és a földre köpött jelezvén, hogy nem beszél.*

Áhh értem, szóval nem akarsz beszélni... *Mondta és megfogva a grabancát közel húzta magához és úgy nézett a szemébe. Leiran szemei fenyegetően csillogott és szinte csak pár centi volt a két arc között.*
Jobban jársz ordaskám ha dalolsz, ha csak nem akarsz egyenként megválni az ujjaidtól, majd karjaidtól végül a lábaidtól... A törvény téged már nem véd. Én magam kaptalak határ szegésen ami alapból bűn és pechedre egy másik tanács tag is látott... szóval akár itt helyben megölhetnélek... de ha szépen fecsegsz akkor kegyesebb leszek hozzád. *Látszott, hogy nem igazán blöfföl, így a farkas keménysége mintha enyhülne.*

A nevem Eric... Balthazar és a neje küldött felderítésre. Én se értettem miért pont nappal kell jönnöm ide, de nem mondhattam nemet a parancsra. *Húzta be fülét farkát a kemény legény.*

No látod így már mindjárt más... szóval Balthazar volt... és felderítés a feladatod... Balthazar neje állította ezt a követ ide? *A farkas csak félve bólintott*

Jó így jóba leszünk... *Mondta és vissza engedte a fához és fel állt úgy nézett le rá.* Akkor dalolj tovább. HOgy jutottál ide anélkül, hogy a sárkányok megláttak volna?

Egy föld alatti alagút rendszeren át... Tele van vele a sziget. Nem tudom ki építtethette, de minden főbb településnél van két kijárata, a farkasoknál csak egy...*Mondta és látszódott a félelem a szemébe. Nem erről volt szó mikor csatlakozott Balthazarékhoz.*

És merre vannak ezek a kijáratok itt az elf falvaknál? *Kérdezte hangja továbbra is kemény volt.*

Az egyik itt van a közelben. A tenger part felé kel menni egy olyan métert. Egy öreg tölgy fába van elrejtve. Nem lehet eltéveszteni. Azon a környéken az az egyetlen öreg fa. A másik pedig a 3. elf falu közelében a tisztás és az erdő peremén. Az avarba rejtett álcázott fa deszkákkal van letakarva, egy kő mellett aminek elvontan, de farkas fej alakja van. *A vérfarkas kellő félelem érzettel dalolt a dolgokról.* Kérem ne öljön meg. Én még élni akarok, a feleségem és a gyerekeim várnak haza. A nejem utasítására léptem be Baltazhar bandájába. Mindent elmondok amit tudni akar, csak ne bántson. *Hangja kérlelő és könyörgő volt egyszerre.*

*Leiran a farkasra nézett és össze szűkítette a szemeit és oda lépett elé és leguggolt újfent.* Miért ne bántsalak? Ti talán nem ugyan ezt tettétek azzal két elrabolt erdő elffel? Megöltétek őket ennél a kőnél egy ostoba mágia miatt, ami állítólag hatalmat ad...

A nőre és a kisfiúra gondol? *Kérdi megszeppenve.*

Igen rájuk! Mond mit tudsz róluk!

Még élnek! Balthazar házában a pincében tartják őket. A vérük kell annak a megátalkodott nőnek, én nem bántottam őket, nem és én szemeltem ki, hanem Balthazar!

*Mikor ezt meghallotta megkönnyebbült, de mégis félt, hogy szegények mit élhetnek ott át.* Kész vagy segíteni nekünk a kiszabadításukban? Elmondod töviről hegyire amit tudsz erről az egészről, és talán eltekintek a határszegéstől és vissza térhetsz az otthonodba... ha csak az új vezér nem dönt másképp. A belső dolgaitokba én nem szólhatok bele...*Mondta őszintén és mintha egy pillanatra megenyhült volna az arca, de hangja kemény maradt. A farkas csak bólogatott erőteljesen. Leiran felállította a foglyot és Selestinára nézett.*

Vidd vissza a faluba, a továbbiakban ott fogjuk kihallgatni, amint Eras megérkezik. Én ellenőrzöm, hogy igazat mondott-e a kijárattal kapcsolatban, és amint megérkezett Eras utánad megyek. A foglyot helyezzétek biztos helyre, és mondd a többi Erdő elfnek, hogy ne bántsák. Értékes a számunkra, és rendes hivatalos tárgyalást kell kapnia. *Mondta és pillantása kedves volt, és bizakodó. Talán sikerül visszahozni a két eltűnt személyt.*

Tudom Leiran csak...
*Kezdte ,ám az örző folytatta amit elkezdett és ő semmit sem tehetett. Hamarosan az íjat is leengedte ,mert látta nem lesz rá szükség. Leiran mindent elintézett...egyedül. Szavaira ,mikor a farkast már 'ártalmatlanította', bólintott. Ajkát nyitotta ,hogy megvédje magát ettől függetlenül, végül még sem szólalt meg ,csak félre pillantott. Hátára akasztotta vissza fegyverét. Lassan sétált arrébb, s nekidölt az egyik fa törzsének. Onnan figyelt tovább. A kőre pillantott.*
Igen, én is tudom mire való....beszéltünk már róla, még a gyűlésen....a terítőre is ez a jel volt masszatolva.
*Direkt nem mondta ki sem Gildas ,sem Kuku nevét, hiszen a farkas ott volt, s habár valószínüleg már nem jut majd visszaa falvába, egy jó ideig, biztosra akart azzal menni, hogy nem ad esélyt sem arra az eshetőségre, hogy barátai bajba kerüljenek.*

Jobb ha elmondod amit tudsz. Jelenleg te vagy a legrosszabb helyzetben és senki nem fog rajtad segíteni. Nem jártok ki ilyenkor nagyon, így magától érthetödő ,hogy nem fognak senkit utánad küldeni.
*Mondta csendesen. Látta,hogy Leiran elővette gorombább énjét s ezzel rábírta ,hogy beszéljen. Beszélt is. Sokat, s bár nagyrészét már tudta, legalább nem neki kellet elmondania Leirannak. Viszont a hír ,hogy az elfek mégis életben vannak megkönnyebbüléssel töltötte el.*
Hála Gaianak....
*Suttogta maga elé ,véve egy mély lélegzetett ,aztán emelte csak vissza a tekintetétt. Az ,hogy elmondta az ordas ,hogy pontosan merre vannak a járatok ,szintén egy megkönnyebbülést hozott szívének kis szegletébe. Legalább ez is megvan.....ha belegondolt, nem is járt tőlük messze...*

Természetesen.
*Lépett oda, látta ,hogy barátnője megenyhült ,így ő is adott egy parányi mosolyt, de nem tudott többet, vagy jobbat. Megfogta a karját a farkasnak , majd elindult, de még vissza pillantott, parányit aggodalmasan.*
Siessetek ha Eras ideért.
*Mondta ,azzal biccentett köszönésképpen s tovább indult a farkassal. Az tudta a lány irímát tartani. Csendben haladtak, hiszen inkább gondolataival volt elfoglalva melyek most mégerősebben nyomták a lelkét. Ahogyan haladt mégis észrevette ,hogy az ordas rápillantott, talán megerősítést kívánt az előzőekről. Halkan sóhajtott, rápillantott féloldalról ,majd ismételten előre. Hangja nyugodt volt, még így is.*
Leiran kisasszony lesz a következő fővezető egyszer, jobb lenne nem kihúzni a gyufát már most nála. Mint látod, fogja tudni vezetni a demokráciát, s pont ezért, biztos lehetsz abban ,hogy megtartja a szavát. Tárgyalásod lesz, nem pedig azonnali ítélet. Ez, talán neked kedvezőbb.
A Központi faluba megyünk, viselkedj jól, nem szeretném ha bajod esne a tárgyalásokig..mint mondtad családod van, Gaia nem szereti elválasztaní a szereteiket egymástól, és hogy őszinte legyek én sem.

*Egy jó ideig repült, bár elég hamar odaért már az elfek területére. Fentről nézte ,hogy a lány merre lehet, vagy legalábbis az a hely ,amit leírt. Mikor megtalálta elkezdett alászállni ,majd hirtelen alakult át s egy ugrással ért talajt. Kihúzta magát, aggodalmasan tekintett szét, majd amint meglátta az örző lányt, hogy nincs semmi baja, megnyugodott. Most inkább a méreg szállta meg. Úgy indult meg felé, habár ez a belső tűz ,csak a vöröslő tekintetében jelent meg, tartásában ,még mindig olyan erőteljes volt.*
Leiran!
*Hangja a természet csendjében erősen szólt, és szigorúan.*

*Hagyta hogy Selestina elvigye a vérfarkast és utána nézegette a fekete mágia áldozati helyét és komor arccal figyelte. Arra lett figyelmes hogy mögötte puffan valami. Megpördült tengelye körül és már kezében is volt a kardja, támadó állásban. Mikor látta hogy Eras az kicsit megkönnyebbült és nagyot sóhajtott, ám mikor az dörögve mondta ki a nevét elégé meg rezzent.*

Igen Eras? Mond? Láthatod, hogy nem esett bajom... elmenni még se hagyhattam a vérfarkast.* Tudta nagyon jól, hogy most miért haragszik.* Mondtam ügyesebb lettem mióta utoljára megküzdöttünk egymással, még ha az csak gyakorló volt is... Sikerült meg tudnom hol vannak a kijáratai a földalatti járatoknak. Egyenlőre csak az elf falvakbelit kérdeztem meg. Gyere megmutatom az egyiket. Utána pedig menjünk be az elf faluba Selestina lekötözve vitte be oda.*Mondta komoly pillantással.* Köszönöm, hogy jöttél.

*A vérfarkas kicsit meg illetődött mikor elmondta ki is tulajdonképp az aki "legyőzte" és akinek elmondta a dolgokat.* Ő... ő lenne Geron Leiran kisasszony? *Hangja meglepődéstől volt ittas és utána inkább csak csendben maradt. Nem ficánkolt, nem akart szabadulni, mert tudta, hogy ha megszökne az nem vezetne jóra, így is átkozza a napot mikor hallgatott feleségére. A faluban is rendesen viselkedett. Nem szólt csak ha kérdeztek.*

*Sayla repült elől a levegőben. Sietős tempót diktált a többiek számára, akik szinte vakon követték, mivel Erashoz mentek. Az út közben nem szólt semmit, csak töprengett Eras szavain. úgy érezte valami nagyon rossz hírt kaphatott, mert még ha leplezte is de szemében tükröződött valami új a számára.*

Nemsokára ott vagyunk! Legyetek résen! *Mondta a többieknek akik csak bólintással jelezték, hogy megértették. Mikor a központi falu felé értek lassan ereszkedtek le és mielőtt földet érhettek volna emberi alakjukra változtak. Nem messze voltak Selestinától. Meghajolt a lány felé mélyen.*

Szép jó napot kívánok önöknek. Eras úr már megérkezett, de valószínűsítem az ő ulticélja más merre vezetett. Minket küldött ide. Állunk szolgálatukra. *Mondta őszintén és nem megjátszva magát. A másik 3 harcos is meghajolt Saylaval együtt, majd mikor felegyenesedett a lány a többi is. Külsőre nem volt különbség egy nő és közte, viszont arcvonásai és szeme elárulta, hogy nem épp nőies típus.*

*Komoran nézte a lányt ahogyan közelebb lépett. Hosszan nézte, és derekára emelte egyik kezét.*
Ide figyelj.... Engem az nem érdekel, hogy mennyit fejlődtél az istenit! Ez akkor is ostobaság volt, mert nem tudhattad ,hogy volt e még itt másik vagy hasonlók. Te vagy Aurélius lánya, sokkal óvatosabbnak kell lenned, már emiatt is! Siettem..hamar ideértem, várhattál volna!
*Mondta azzal bólintott s megfordult.*
Menjünk akkor, késöbb meg megnézzük azokat a helyeket amiket mondtál.

A legjobb embereimet hoztam, négyet, így pont el tudjuk osztani őket a két járatra,így az örző harcosok maradhatnak a falu bejáratoknál. A farkast, jobbnak vélem ha majd elszállítjuk hozzátok, s ott zárjuk addig el, míg ez az egész le nem folyik. Várnunk kell az esti jelentésekre is.
*Vonásai komolyak voltak, ritkán lehetett csak így látni, maximum harcok előtt.*
Apámmal megbeszéltem a taktikai részleteket ,ha mégis szükségessé válnának, jelenleg azonban nincs erre szükség. Ám könnyebb lett így ,hogy ki tudtad faggatni az ordast.
*Fél szemmel pillantott rá. Tudta ,hogy felemeli a hangját, vagy harcolni fog ellene az igazáért, de tudta most neki volt igaza.*