Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

*Kukuval a sok évnyi utcai élet megtanította hogy sose aludjon túl mélyen.  Az idegen landolása könnyü volt és rugalmas, de a levegő mozgása, az illata így is beférkőzött az alakváltó tudatába. Szemei felpattantak és ahogy tekintete a sötételfre tévedt már fel is szökkent a talpára.  Gulába elé állt és onnan méregette a másik fickót. Nem tudta eldönteni hogy varázsló vagy nem. Nem szerette a varázslókat. *

*Már éppen azon volt hogy  Gulába védelmében rendezkedjen, mikor leesett neki hogy a lány nem tűnik ijedtnek.. és ha a fickó az ünnepségre jött akkor lehet ő is valami tanácstag akit mindenki ismer csak ő nem. Még a megkezdett mozdulatot folytatva megborzolta a haját, majd zsebre vágta a kezeit és hunyorogva kisandított a sátorlapba vágott ablaknyíláson. Hamarosan kellemetlen félhomály lesz idebenn, mert a sátor  azért mégsem teljesen sötét.*

-Hát! Akko beszéjjetek csak, én osztán nem zavarok. *mondta és Gulába ágya felé vette az irányt, majd befészkelődött az ágy alá a mélységesen mély árnyékba. *

*Pár pillanat után kijött onnan, odasietett Gulábához, megölelte, adott neki egy „jóéjt” puszit az arcára majd visszasietett az ágyhoz, kivette Selestina feje alól a Gulába illatú kispárnát és újfent bevackolt vele az ágy alá a finom kellemes sötétségbe*

<<a topicot átneveztem sátornak hogy ne kelljen költöztetni - Arorua>>

*Amikor az agresszív reakció elmaradt, megkönnyebbült. Nem szeretett volna balhét csapni, és úgy látszik az erdei elfek között vannak még ilyenek - annak ellenére, hogy ő pedig sötét elf. Halovány mosoly villant meg az arcán, mintha fáradt lenne.*
- Jómagam is szokatlan vagyok, mit mondhatnék...
*Feltápászkodott hogy bemutatkozzon, ekkor azonban az alakváltó ugrott felé. Már majdnem a tőréhez nyúlt, de időben megfékezte a mozdulatot, így úgy tűnt csak felsőteste elé kapta a kezét védekezésképpen. Amikor Kuku megnyugodott, ő is így tett. Enyhén meghajolt az elf nő előtt, és továbbra is halkan beszélt, tekintettel lévén a másik kettőre.*
- A nevem Retnar, könyvtárosként dolgozom az őrzők városában. Épp pár... igen ritka és fontos könyv nyomában jártam, hogy bővíthessem velük a központi könyvtárat. A vélt helyükön azonban csak egy papírt találtam, ami ebbe a faluba vezetett.
*Ideges oldalpillantásokat vetett az ablaknyílásra, rátért a tárgyra.*
- Különösen érzékeny vagyok a nap fényére, így sajnos muszáj menedéket kérnem... de amint lehull az éj leple, tovább állok hogy felkeressek bizonyos Selestina Saikat. Esetleg ha ismerős a név, útbaigazítást is elfogadok.
*Megingatta a fejét, és összehúzta fehér ingén a köpenyt, ami alatt magához szorította a tarisznyáját.*
- Köszönöm, nem vagyok szomjas... hogy ünnepség? Nem, nem is hallottam ilyesmiről.
*Gyors pillantásokat lopott az alakváltó felé, aki az ágy alatt kuporgott.*

*Gulába hirtelen megdöbbent amikor Kuku felpattant az öléből. Azt sem tudta hirtelen mit reagáljon, hiszen úgy vélte ,hogy a férfi nem veszélyes...sőt azt hitte ,hogy a fiatalabb alakváltó..legalábbis külsőre, éppen alszik.*
- Kuku, nincs baj!
*Szólalt fel erélyesebben ,de még így sem túl szigorúan, hiszen csak őt akarta megvédeni. Szavaira megrázta a fejét.*
- Nem zavarsz... ne légy buta....
*Kezdte utána pillantva, s csak akkor fordította el a fejét ,mikor látta ,hogy bement az ágya alá. Halkan sóhajtott vissza pillantva.*

- Retnar... értem....
*Kezdte azzal meglepődött Kuku gyors pusziján amivel feltűnt mellette ,majd el is tűnt. Utána pillantott s kedves mosoly jelent meg az arcán. Nagyon jól esett neki, még ha ezt igyekezett nem kimutatni is. Amint a fényről esett szó, lassan s nehezen, de felállt, a botokra támaszkodva, majd elbicegett a férfi mellett a sátor "ablakához" s jobban ráhúzta az anyagot ,majd így tett az ajtónál is.*
- Sajnálom, de ezen a leplen nem sokat tudok sötétíteni ha felkel a nap..főleg délben....de ha már itt tartunk...
*Kezdte s ekkor hallotta meg a halk nyöszörgést. Az ágya felé pillantott.*

*Selestina, miután Kuku kivette a feje alól a párnát, halkan felszusszant majd nyöszörögni kezdett. nagyon fáradt volt... alig aludt valamit, de a mozdulatra, bármilyen óvatos is volt.. felkelt. Halkan ült fel, szemeit törölgetve finoman ,mint egy gyermek s úgy nézett előre.
Gulába elmosolyodott ,majd a férfira pillantott vissza.*
- Ne keressen túlságosan tovább. A nevem Gulába Saika, azt hiszem a húgomat keresi.
*Bökött a fejével az ágy felé.*
- De a beszélgetést... szerintem folytassuk majd fentebb.... ott lehet sötétséget csinálni.

*Kuku a feje alá szuszakolta a kispárnát és pár mélyet szippantott bele. Kényelmesen hasalt el a sátor alsó lapján. Nem zavarta fekhelye keménysége. Hamarosan csak ritmusos halk hortyogása hallatszott ki Selestina alól.*

*Aggály fonta körbe a lelkét, ahogy a sátorban valamivel sötétebb lett - bár a hajnali fény így is épphogy pislákolt, már ez is aggasztotta.*
- Tessék?
*Felvont szemöldökkel fordította fejét az ágy irányába, ahol egy erdei elf pihent. Mosoly terült szét az arcán, úgy tűnik a szerencsére egyre jobbra és jobbra fordult. Magában köszönetet mondott Cernunnosnak, aztán jobban a fejébe húzta a kalapot és megkomolyodva nézett a sátor bejárata felé. Közben pár gyors pillantást vetett Gulába botjaira is.*
- Nem áll szándékomban sürgetni a jó szándékú megmentőimet, de nap tényleg nem a barátom... sietnem kéne, ha még máshova akarunk menni.
*Szokásos jeges tekintetével mérte végig Selest. Elég volt egy pillantás, karizmai elárulták íjásztudását. A könyvek tudásával valószínűleg mit sem tudna kezdeni, morfondírozott magában. Talán megbízás volt, valaki másnak... mindegy, az írásokat meg kell szereznem.*
- A jó szerencsémnek viszont örülök. Nem csak kedvesek a vendéglátóim, de még azt is megtaláltam, akit kerestem.
*Lassú mozdulattal a sátor ajtaja felé intett, majd összehúzta magán a vaskos köpenyt, aztán lehajtott fővel hagyta, hogy vezessék.*

Mi történt....mennyi az idő?
- Hajnalodik Seles.... sőt vendégeink is vannak akik nem bírják a napot. Nem kíséred fel őket a faházba ? Idelen a sátor mit sem véd.
*A szőkés lány megtörölte a szemeit ,majd sóhajtott s úgy nézett előre. Nem ismerte fel az idegent...így csak hosszan nézte. Habár arra rájött ,hogy ő sokkal türelmetlenebb. Nővérére pillantott ,mialatt felállt lassan, ki az ágyból s megigazgatta a ruháját.*
A vendéged ?
- Téged keres.... Kuku elbújt az ágy alá. Őt ne keresd ,majd elintézzük. Készítsek neked egy teát?
Megköszönném... nagyon fáradt vagyok...
*Suttogta a fiatalabb elf s csak utána emelte rájuk zöld szemeit, amin még meglátszott ez a fáradság. Halkan sóhajtott, most értette csak meg amit a nő mondott. Zavartan pillantott az idegenre.*
Engem keres ?
Ah..... persze... menjünk feljebb...
* Indult meg ,majd a testvére mellett megtorpant. Az éppen elindult ,hogy a teát megcsinálja.*
Utána felvigyelek ?
- Nem kell. Kuku elbújt idelent. Azt hiszem itt maradok vele.
Rendben....
*Suttogta mialatt az ágy felé pillantott. Elmosolyodott.*
Hadd pihenjen....
Kérem jöjjön velem...és...
*Nézte az idegen alakot s gondolkodott ,hogyan is hívhatná. Még fáradt volt, de így sem akart illetlen lenni, ezért egy kedves mosolyt megengedett.*

*Megvárta, amíg az ébredező elf összeszedte magát. Vissza kellett fojtania egy sürgetést, nem akarta, hogy még a végén elküldjék pimaszságáért, hogy aztán más úton kelljen megszereznie amiért jött. Na nem mintha azzal gondja lett volna - pusztán csak szerette a legkisebb ellenállás útvonalát választani, meg párszáz évente jól jött egy kis érintkezés másokkal, mint Aurelius. Halk sóhajjal újra meghajolt, koppanva megpöccintve fejfedője karimáját.*
- Retnar vagyok, üdvözletem. Szörnyen röstellem, hogy ilyen korai órában zavarok, ráadásul ha jól hallom, egy ünnepség előtti esten? - *évezredek alatt begyakorolt, bűnbánó mosoly villant át az arcán.* - Őszinte sajnálatom, ha ezt tudom, biztos nem indulok útnak.
*Lassú mozdulattal a sátor ajtaja felé intett, majd összehúzta magán a vaskos köpenyt, aztán lehajtott fővel hagyta, hogy vezessék.*
- Kérem, vezessen.

Nincs mit....csak én vagyok fáradt...nem zavar minket.
*Törölte meg ismételten még utoljára a szemeinél az arcát ,majd még vissza pillantott a nővérére aki csak bólintott felé. Ezt megismételte a fiatalabb is, azzal tovább indult s elhúzta a sátor bejáratát.*
Üdvözlöm Retnar! A nevem Séléstina Saika..... bizonyosan engem keresett ? Sajnálom, de még nem hallottam önről...
*Pillantott rá, valóban sajnálattal. Nem hazudott, de nem akart illetlen sem lenni a férfival. Hosszan nézte, talán az apjával lehet egy idős... legalábbis hirtelen annyira saccolt volna.*
Erre kérem.
*Vezette a nem messze lévő létrához. Felfelé mutatott kedvesen.*
Odafent lakom, csak ott tud átmenetileg elbújni a nap elől....
*Kezdte, majd eljutott az agyáig az ünnepség tudata és ledöbbenten állt egy pillanatra előre nézve. Kiment a fejéből hirtelen! Fáradtan elmosolyodott.*
Ugyan, nem tehet róla. Zárt ünnepség a népem között, kevesen ismerik... habár, még sok sötét elf is emlékszik rá a tudomásom szerint, még ha nem is tartják meg.
*Azzal követte.*

*Gyors főhajtással elköszönt Gulábától, majd követte Selestinát.*
- Részemről az öröm. De még mennyire, hogy önt kerestem. Szerencsére nem kellett sokáig, az erdőszéli járatból egyenes út és egy papiros vezetett idáig.
*Amint a létrához értek muszáj volt kitennie magát a napfénynek, pontosabban a kézfejeit. Mikor sietősen felmászott a létra tetejére, az égett hús szagát már halványan lehetett érezni, de meg sem nyikkant, nyilván hozzá volt már szokva az ilyesmihez. Amint tehette, behúzódott egy árnyékosabb helyre és újfent összevonta magán a köpenyt, a kalapot pedig megigazította a fején, hogy ne érje nap. Így várta, hogy az elf beljebb vezesse.*
- Elnézést a kellemetlen... szagért. Máris teszek ellene. - *mondta, de a legtöbb amit tehetett, hogy hagyta regenerálódni a szövetet a vastag, fekete ruhadarab alatt. Eközben és amíg vendéglátója is felért, elgondolkozott. Zárt, népi ünnepből nincs sok, de ekkortájt egy sem... el lenne tájolva? Felvont szemöldökkel nézett az érkező elfre.*
- A bizonyos ünnepség talán csak nem a Malaia? Azt hittem, az később van...

Erdőszéli járat ?
*Gondolkodott el azon amit a férfi mondott ,majd hirtelen esett le neki! Ám még nem kérdezett rá, majd bent. Még szerencse ,hogy hagytak üzenetet! Ha tényleg övé az a sok könyv......
Megvárta amíg felmászik a létrán, úgy követte. Majd fent mielőtt beengedte volna az ajtón rápillantott ismételten.*
Így már értem, hogy talált ide.
*Meglepődött ,de kedvesen megrázta a fejét.*
Ha gondolja, biztosan van még rá kenőcsünk. Az égési sérülések sosem kellemesek.
*Azzal kinyitotta az ajtót.*
Menjen csak be, máris elsötétítek. Amúgy is, várunk barátokat, akik közül, csak ugyan így nem bírják a napot.
De bizony az... Hm ? Igazából... pontos időpontja sosincs. Bizonyos időszak után számolva tartjuk meg mindig. Hiszen, az évenkénti változások miatt, mindig változik ,hogy melyik nap mikorra esik. Igaz, volt az utóbbi években is ,hogy később került rá sor, de ez az év így hozta.
*Mosollyal követte be a lakásba s amint bement, máris behúzta az ablakoknál a fa redőnyt és elsötétített.*
Ha gondolja maradhat estére, lényegében ez régi közös ünnepünk. Jut is eszembe.... remélem sikerült mindent elrendezni...*fogta meg kicsit a fejét arra gondolva, hogy elmentek csak csapot-papot itt hagyva Kukuval.
Már nem ásított....nem azért mert nem volt fáradt, ez látszott világos bőrén is, inkább csak azért mert tartotta magát.*
Ami a könyveket érinti..sajnálom, nem tudtam ,hogy valakihez tartozik. De nem hagyhattam csak úgy ott őket. Nem csak a tartalmuk miatt... minden könyv a maga nevében egy kincs.

((  Saika ház, és a mellette lévő lakás ))

*A kispárnának nagyon finom Gulába illata volt.. ahogy az egész sátornak is. Az ágy alatti kellemes sötét időközben félhomállyá derült, de mivel nem volt annyira erős a fény mintha odakinn lett volna, ez nem volt igazán zavaró az ágy alatt alvó alakváltó számára. Elégedetten hortyogott és mikor elfeküdte a hasát, az oldalára fordult... Majd a hátára... ... pár perc múlva a másik oldalára ..... majd ismét a hasára és így már újra kényelmesen aludt tovább. * 

*Órákkal később egy betévedt szöcske ciripelt mellette. A hang annyira idegen volt neki hogy meglepődve kinyitotta a szemeit, majd gyorsan vissza becsukta. Majd szaporán pislogva nyitotta ki és éppen az utolsó centin múlt hogy ne fejelje meg az ágy alját. *

-Hoppá.. esz köz~e vót! *dünnyögte, majd rájött hogy még mindig szomjas. A virágváza felé sandított és kispárnával együtt kimászott az ágy alól. Hunyorgó tekintetével Gulábát keresve ásított egy hatalmasat. *

*Kuku ásított egy hatalmasat miközben nyújtózott, ezért nem vette észre az apró balesetet*
-Aha.. ! Mongyuk még tuttam vóna! Meg ha lehet akkó fogok is! Kinn úgyis világos van még! *szögezte le az egyszerű tényt és felkapta a vázát. Kivette belőle a virágokat, kiitta az összes vizet, majd visszatette a virágokat a helyükre és karjába törölte a szája szélét.*

-Mit varrsz? *kérdezte és a ruha mellé guggolt hogy közelebbről szemügyre vegye a finom hímzéseket és a szép anyagot.* -Eszetet fogod viselni este? Megnészhetem? *kérdezte kíváncsian és már egészen közel tolta arcát az anyaghoz hogy megvizsgálgassa. Igyekezett az eszébe vésni a részleteket és elképzelni a lányon.*

*Kuku számára egyértelmű volt hogy a ruhát magától távol tartva nézze meg, hiszen rendszerint ő lenne az aki összekoszolná a dolgokat. Alapból ez nem zavarta volna, de most Gulába ruzhájáról volt szó és ez már önmagában arra ösztökélte hogy vigyázzon a kelmével. Alaposan megjegyezte minden részletét, majd visszaadta Gulábának a drága ruhadarabot. Egyet gondolva felvette az elf alakját a ruhával együtt, majd ahogy jött, az alakváltó varázs nyomban el is illant kuku pedig kimerülve a padlóra huppant törökülésbe*

-Gyaaaa… elfelejtettem hogy nappaa van! *borzolta meg a haját szokott mozdulattal*
-Szal Esztet majcsak este tom megmutatni! *vágott kissé csalódott képet majd elvigyorodott és zsiványan Gulábára nézett*

-Táncóhatnék én is Krisszel ha nem akaasz táncóni véle. Hehehe! Szerintem pojén lenne! *mondta és hanyattvetette magát a padlón, a tarkója alatt kulcsolva össze az ujjait. A sátor tetejét nézte és a rajta táncoló árnyékágakat amiket a nap rajzolt oda. Pislogott pár nagyot aztán inkább csukva tartotta a szemét mert úgy kényelmesebb volt. *

-Nagyon akarsz táncóni Krisszel? A krapek tutkó ne felejtette el hogy felkért! *Ahogyan én sem felejtettem el és ha igent mondasz akkor Chris alakját is felveszem hogy ellopjam tőle a táncot – tette hozzá gondolatban*

*figyelmesen hallgatta és összevonta a szemöldökét, aztán a homlokát redőzte majd csöcsörített ahogy arra koncentrált hogy megértse miről is beszél pontosan a lány. Végül egy széles mosollyal és bólogatással adta tudtára hogy érti - legalábbis nagyjából- amit mondott.*

-Hát.. asszem én esztet úgy mondanám ha régen nem az történt vóna ami vót akkor tán mosse az lenne ami van. *megint összevonta a szemöldökét ahogy végiggondolta a saját szavait és megvakarta a búbját* ,
- Asszem ennyi.

-Hát ha táncótok akkó táncótok. Akkó addig majcsak kitanálok magamnak valamit! *vonta meg a vállát majd felállt Gulába kispárnáját szorongatva és körbelesett hogy merre lehet a sátorban a WC. Aztán rájött hogy a sátrakban aligha van ilyen.. talkán pont azért mert sátor. *

-Mingyán gyövök. *mondta és letette a kispárnát az asztalra, odasétált a sátor bejáratához, összeszorította a szemhéjját és elhúzta a takarót hogy kilépjen a fényre. Kezeit előre kinyújtva tapogatózva haladt míg el nem jutott egy fáig.. aztán a következőig. Kettő jókora fa... aztán megérezte a gajjak ropogását a talpa alatt, ez már biztosan nem ösvény.. és bokrok.. végre bokrok. Elégedett sóhajjal könnyített magán nem figyelbve hogy éppen most locsolt meg egy jól gondozott fűszerágyást, majd dolga végeztével megforsult és visszaindult tapogatózva. Egyik fa... megvan... másik fa.. megvan... harmadik fa... HARMADIK FA??*

-Öhnm... Gulába? .. Gulába?.... Merre is vagyol? *kiáltozta a sátortól nem messze*

*Remélte hogy a lány szólal majd meg, de nem így történt. Valósággal ledermedt.. Ez a hang azé volt aki egyszer kirángatta az ágy alól ő meg tökönrúgta. ez a szigorú hang egy szúrós tekintetű, varázslónak kinéző öreg elfé, Gulába apjáé. *

-Hát… *kezdte és legvakargatta a feje búbját még mindig csukott szemmel.*

-Csá Kalí! Nem tuttam hogy eetapostam valamit. Aszittem bokor!  *mondta mert úgy vélte ha le is vizelt valamit az majdcsak nem pusztul ki tőle, elvégre ő nem mérgező mint a mélységi berunda gyíkok amiknek a piszka elporlasztja még a követ is.*
-Szal… asszem igen! Gulába sátrábú gyüttem ki de a fény mijatt nem tanálok vissza. Odavezetnél lécci? *kérte és remélte hogy eléggé udvarias, mert azt csak még mostanában próbálta ellesni hogyan kell*

-Amúgy aszt tuttad hogy ijjesztőbb tucc lenni mint egy barlangi rém? Nem hallottam hogy gyössz! Persze lehet hogy a csurgástó mer aszittem mán szétpukkanok!

-Gyaaaaaa *megkönnyebbülten sóhajtott de a szemét nem nyitotta ki. Odabotorkált a hang irányába majd előre nyújtott kezekkel beleütközött valamibe.. egy ing, egy orr.. haj.. hegyes fülek, mogorva grimasz…*

-Hátte meg vagy megfijatalottá mijótta nem láttalak vagy a kezem tompább mint a szemem.. vaccsak sokat aluttá! *dícsérte meg az öreget hogy milyen jól tartja magát, majd az inge ujjába csípve  követte az előljárót*

*Gulába hangjára előbb az egyik, majd a másik szemét nyitotta ki. Ezek szerint nem is voltak messze. Hunyorogva belépett a sátorba maga után húzva szegény papát és odabenn  lelkesen magához rántotta, megölelgette*
-Tod ahhoz képest milyen otromba pofákat tucc vágni tök jófej vagy ám! Én télleg csipázlak öreg! Mégeccer! Köcce! *köszönte meg a segítséget, majd felvette Gulába kispárnáját az asztalról és mélyet beleszippantott, majd magához ölelte és úgy nézett hol a lányra hol az apjára, de végül a lányon állapodott meg a tekintete.*

-Csini leszel abba a ruhába! Dejazé pihennyé is mijelőtt este bulizó! *azzal lehuppant Gulába ágyára és kényelmesen elhevert rajta. Ásított egy nagyot, pislogott pára hosszút de még ébren maradt és úgy nézte a másik kettőt.*

*Már az ágyon szendergett amikor a kézmosás kérdése eljutott az agyáig. Megszagolta a kezét, mivel nem érzett semmi szokatlant vállat vont majd a nadrágja ülepébe törölte, bár addigra már mindegy volt*

*közben igyekezett nem elaludni és figyelni a beszédre. A vén elf aggódónak tűnt mégis megkérte a lányát hogy vele maradjon. Nocsak milyen jó fej az öreg de tényleg. Elmosolyodott magában, sóhajtott egyet és a feje alá gyömöszölte a kispárnát. Valahogy meg kell hálálja az öregnek ezt a figyelmességet. Valami viccel.. de mivel? ezen tűnődött mikor meghallotta hogy mielőtt Gulába használja, mossa ki. Megint megszagolta a kezét, majd a felsőjét amit viselt. Azon se érzett semmi különöset, hiszen Selestina kimosta. De hogy az öreg azt akarta hogy Gulába használja őt … erre igazán nem számított. Gyorsan hátat fordított nekik az ágyon, hogy ne látszódjon mennyire vörös a feje. Egy részről persze szerette volna .. sőt.. álmodott is róla hogy így történjen.. de hogy tényleg.. erre igazán nem számított a komor nézésű elftől. A szíve összevissza vert és az álmosság is kiröppent a szeméből ahogy a háta mögé hallgatózott. Próbált nyugodtan lélegezni és úgy tenni minta aludna… Gaiara! Mi lesz ebből.. egyáltalán mit kell csinálnia majd ha Gulába használni akarja?* 

*Ahogy abbamaradt a beszélgetés és Kalí távozni készült, Kuku belekapaszkodott kispárnába és igyekezett kicsinek látszani. Még nem tisztázta magában a hirtelen jött dolgot, még nem állt készen semmire, Kalí túl hamar megy el.. *

*De hiába pánikolt, a pillanat hogy Kalí kilépett a sátorból feltartóztathatatlanul elérkezett. Kettesben maradtak és ahogy a lány megszólította majd kiugrott ijedtében. Nem gondolta volna hogy ennyire ... fura lesz ez az egész. Valahogy másmilyennek képzelte.. most hagyja így történni vagy szóljon hogy ez neki túl gyors..*
*hallgatott a csend pedig hosszúra nyúlt.. talán ha nem mond semmit akkor azt hiszi majd Gulába hogy alszik és akkor nem fogja használni sem... De Gulábának túl jó hallása volt, ő meg túl összevissza lélegzett. Felült hát, még mindig háttal a lánynak a kispárnát pedig a hasa előtt szorongatta. Abba kapaszkodott bátorításul.*

-Hát.. tán ő.. tán nem... vaccsak amit mondott... nem a kimosás merasztat mán megszoktam... de... *hú na ezt most hogy mondja el??? A legjobb lesz csak egyenesen.. majd Gaia eldönti a többit*

-Szal én nem ismerem a.... szokásokat itt és lehet megbántalak, de... de én ... *mély levegő* ... szal ... én nem akarom hogy hasznájjá... *felsóhajtott a végén ahogy kimondta és lehorgasztotta a fejét de a világért se fordult volna most meg. Nem akarta látni hogy Gulába most emiatt mérges vagy nevet vagy bármi... nem akarta azt sem, hogy így lássa. Érezte hogy lángol a képe és legszívesebben egérré változott volna hogy elillanjon, de ezt egyelőre nem tehette meg. A párnacsücsköt tekergette amíg arra várt hogy mi fog most történni. Talán már nem is kell majd a társasága estére. Talán éppen most rontott el mindent. Mert bár szívesen eljátszott a gondolattal hogy esetleg ő és Gulába... de azt nem így képzelte el. S talán pont emiatt nem is lesz belőle soha semmi.. abbahagyta a párnacsücsök tekergetését és behunyta a szemét. Gaia segíts...*