Saika ház, és a mellette lévő lakás

*Az evés lehetőségére a kuvasznál beindult a Pavlov reflex és nyáladzani kezdett Ceki feje búbjára.
Majd farokcsóválva felkapta a szerencsétlenül járt koboldot a mellényénél fogva és elindult vele a fa felé.

Ott szürke nagymacskává alakulva felugrott vele és letette egy szélesebb ágra hadd kapaszkodjon. Majd Visszaindult Rav-ért és remélte viszonylag hamar el tudja kapni mielőtt elbújna, vagy magától észbe kapna és átváltozva felrepülne.*

-Gyüjjé csak ide Rav! Hadd kapjalak el osztán vigyelek főőő... hehehehehe *játszott velük. Most hogy már megvolt a terve, már nem volt kétségbeesett. Most máshogyan fog történni minden ebben biztos volt és emiatt újra önfeledten örült a látogatóknak*

Szóval te írtad a levelet?
Szépen írsz...
Nagyon szépen...
A főnök meg akarja tanítani Kukut is írni és olvasni...
De ő annyira csúnyán ír, hogy ha tőle tanul...
Akkor mindenki rosszul jár. * Rav oldalba könyökli Cekit. *
Nem is ír csúnyán... csak olvashatatlanul. Nagyon aprók a betűi...
Dőltek...
Díszesek...
És sok mindent egyformán ír...
Egy díszes hullámvonal! * Állapítják meg egyhangúan. *

Séléstina biztosan meg fog lepődni, ha meglát minket...
És nem hoztunk neki ajándékot...
Elfelejtettük...
Nagyon siettünk...
Megörültünk a levélnek és hát... * Itt egy kicsit elszégyellik magukat. *

* Elképedve néznek fel a magas fára, kénytelenek hátrahajtani a fejüket, hogy a tetejét is láthassák. *
Jó magas...
Hogy jutunk oda fel? * Ceki fejéről kövér patakban kezd folyni a nyál. * Esik... * Állapítja meg, ahogy kitartja a tenyerét. A szeme elkerekedik, amikor megemelkedik a földről, kapálózni kezd a kezeivel, mintha szárnyak lennének és repülni próbálna. * Vigyázz, vigyázz! Le ne ejts! * Hadarja és abbahagyja a mocorgást felfelé menet. Amint felértek, a hozzá legközelebb eső kapaszkodóba csimpaszkodik, ahonnan feszítővassal is problémás lenne lefejteni. *

* Rav már tudja, hogy mi vár rá, amikor Kuku visszatér hozzá. * Nenenene! Felmegyek én! De tényleg! * Az nem jut eszébe, hogy másik formát vegyen fel, így a rövid lábai nem viszik messzire, mielőtt az alakváltó elkapná őt is. * Mind meghalunk! * Kiáltja. Nem követve a társa példáját, ő úgy fordul Kuku fogásában, hogy bele tudjon kapaszkodni, ezzel talán egy kicsit meg is fojtogatva. * Öröm volt megismerni... * Mondja Gulabának megjátszott drámaisággal. *

*Szórakozott egy kicsit Ravval mielőtt elkapta és futott a sipákoló kobolddal egy kört Gulába körül, majd vele is felkapaszkodott a fára a szürke párcuc és Ceki mellé rakta.*

*átalakult kukuvá és lábát lógázva ült az ágon a két kobold mellett.*

-Téged is felhozzalak Gulába? Vagy hozzak le neked enni? *kérdezte és az ágon ültében hátradőlt megjátszva mintha leesne de nevetve lógott csak lefelé a térdhajlatával kapaszjodva.. kezeit lógatta lefelé és azok elkezdtek megnyúlni. nagyon nagyon... *

-Vagy csak felhúzzalak?

* Rav odafent kénytelen elengedni Kukut, helyette Cekiben kapaszkodik meg. Amikor a barátjuk megbillen, Ceki olyan fehérré válik, mint a hold fénye, Rav pedig nyújtja érte a kezét, de szinte kővé dermed. Csak jó néhány perc múlva jönnek rá, hogy az egész játék volt, a még mindig mozdulatlan Rav bal szeme enyhén rángatózni kezd. Megrázza a fejét, a bátorságát összeszedve pillant le a nőre. *
Segítő kéz...
Szó szerint. * Elengedik a támaszukat, Kuku mellett az ágra lapulnak, mint a macskák, épp csak a formájukat nem igazítják hozzá. Két oldalról megtámasztják a barátjukat és figyelmesen várnak, hogy kell-e segítség neki vagy a nőnek. *
Szóval... akkor családi vacsi? * Kérdez rá először Ceki. *
Szeretjük a családi vacsorákat. * Élénkül fel Rav. *
Csak ritkán van...
Mert mindig kajacsata a vége... * Adja meg a magyarázatot Rav. *

*Sajnos nem látta Rav ábrázatát ezért nem derülhetett rajta de a támogatásukat érezte két oldalról és mivel rettenetesen csiklandós, ezért erősen vigyorgott miközben hosszúra növesztette a kezeit. Megfogta a lány felemelt kezeit és elkezdett lassan visszarövidülni a karja, a lány pedig emelkedett. Mikor újra normál méretű lett elkezdte hintáztatni Gulábát, majd egy hóóó.rukkal meglendítette és erejét összeszedve maga mellé ültette … kilapítva kicsit Ravot aki szerencsétlenségére pont ott próbált segédkezni.*

-Bocsesz Rav tesó! *hadarta ahogy észrevette a történést és felpannat az ágon két lábra, majd ölbe kapva Gulábát egyensúlyozott borzalmasan ide-oda inogva, de azért lassan a ház felé haladva*


-Kapaszkoggyá királylány! Kapaszkoggyá! Nyugi nem szórlak el, csak ne sikiccsá a fülembe okkééé? *mondta jókedvűen és az ág levelei is reszkettek alattuk ahogy befelé akrobatikázott. Mikor szélesebb ágra ért hátranézett hol marad el Rav és Ceki! Gyertek haverok, mert nem jut! Vagy mégrosszabb.. akkóóó nem lesz kajacsata! *mondja és előresiet*

-Ja és mégvalami pupákok! *mondja és jelentőségteljesen megáll és komoly arccal néz rájuk*

-Itten az az illendőség ha a ház asszonyát szájon megcsókojjátok a ház urát meg ülepen rugjátok. De csak kicsit!!!

* A két kobold szurkol Kukunak, hogy a művelet sikerrel végződjön és senki se pottyanjon le ilyen magasból. Megkönnyebbülten lélegeznek fel, mert az ág alól már biztos a feljutás... ezért is váratlanul Ravot, hogy párnává redukálják. Már csak annyit észlel, hogy a nő alakja gyanúsan egyre nagyobb, és egy bizonyos részlet emelkedik ki főként előtte. Csak a jobb karja lóg ki alól, onnan integet először, majd jelez, hogy minden oké. *
Béke poraidra... * Szól közbe Ceki. *
* Miután Kuku előre viszi a nőt, Rav feltápászkodik, majd nagyot fúj a hüvelykujjába, hogy a teste visszanyerje eredeti vastagságát. Katonásan masíroznak utánuk, de egyikük sem mer lenézni. *
Megyünk!
Szaladunk!
Sietünk!

Nem mi szoktunk dobálózni...
Mi csak takarítunk utána...
A főnök és a bátyja nem mindig jönnek ki jól...
Olyankor csapkodnak...
De utána mindig hamar kibékülnek... * Nosztalgizának kicsit gondolatban. *
* A gesztusok hallatára összenéznek, kiül az ábrázatukra, hogy itt valami nem stimmel, de ha Kuku mondja, lehet benne valami... Gulaba hamar menti a helyzetet, viszont így sikeresen összezavarodnak. Rav tekintete világosodik meg először, majd okosan bólogatni kezd, mire Ceki is megérti. *
Értettük!
És Kalí túl félelmetes... * Toldja meg. *

*Ölében Gulábával lábbal nyitja ki az ajtót és beviszi a lányt*

-Csáka! Gyött hozzám két vendég! Rav és Ceki barátaim! Nameg Gildasz tanácsos baráttyai is *mutatta be a koboldokat Az elf lányok szüleinek*

-Segitenek ők is díszíteni!! ^_______^ -Oksa? *Ajánlja fel a nevükben egybőll, hogy még ellenkezni se lehessen*

*És félreállva a koboldok útjából széles mosollyal várta mi fog következni* *Gulábát még nem tette le.. jó lesz pajzsnak a szúrós szemű öreg ellen amikor majd ideges lesz.*

Bátyja ?
*Pillantott kérdőn a két koboldra ,majd végül is rábólintott. Egészen fura volt számára elképzelni ezt a helyzetet, hiszen Raghnall sosem nézett ki úgy, mint aki éppen dobálózna az étellel ha valami nem tetszik neki. De hát...sok furcsaság van a világban! Aztán nevetett. *
Igen... Kalí nagyon félelmetes....főleg otthon....
*Toldotta kicsit meg, hiszen volt ,aki félelmetesebb volt, legalábbis otthon. Amint beértek szembesülnie kellet a szülei pillantásával. Anyjának megremegő kezével és felvont szemöldökével, amely mintha kicsit rángatózott volna a hirtelen megjelent vendég áradat előtt, míg apja gyorsan pattant fel s rámutatott a két koboldra. Ám mielőtt bármit mondhatott volna, Kuku beelőzte. Rábólintott.*
- Tudom! Tudom, ők Raghnall kis ölebei! Láttam már őket régebben ,amint elkísérték....
*Azzal egy pillanatra csend települt a szobára s a férfi hirtelen mozdulattal termett az ablaknál. Tűzetesen végig pásztázta tekintetével a tájat. Gyanakodva mérte végül ismét fel a vendégeit. *
- Nincs itt...ugye?
*A nő csak sóhajtott ,majd befordult a konyha felé s pár perc múlva még két tányérral tért vissza.*
- Ha már így alakult..akkor legyen..... Séléstina ma este nem jön haza. Valószínűleg elaludt, majd holnap találkoztok vele.
*Azzal ismét a koboldokra pillantott, ám mielőtt azok közelebb jöhettek volna a fakanállal csapott a kezeikre szigorúan.*
- Csak akkor van vacsora ha kezet mostok! Nem fogtok nekem a koszos tappancsaitokkal össze fogdosni mindent! És ez rád is vonatkozik..lovagló úr!
*Tartotta most a fakanalat hosszan s fenyegetően Kuku felé.
Gulába csak elmosolyodott ezen, majd megveregette Kuku vállát, hogy nyugodtan tegye le.*

- Lovagoltál ?
Nem...
- Hozzá nyúltál valamihez?
Csak hozzá.
- Akkor te is moss kezet! Azonnal!
*Jelentette ki. Gulába döbbenten nézett az anyjára. A vendégek miatt teljesen úgy viselkedett ,mintha gyerek lenne, végül a többiekre pillantott.*
Menjünk inkább...
- Díszíteni akartok? Mi lesz holnap? Ide jön egész Yeralti ?
*Nézett össze a két szülő hosszan. Így kommunikáltak. Az asszony haragosan ,míg a férje most próbálta enyhíteni ezt.*

* Ahogy belépnek a terembe és meglátják Kalít, menten elszáll minden bátorságuk. Behúzzák a nyakukat, mélyen meghajolnak a házigazdák előtt. *
Jó estét...
Nem akartunk tolakodóak lenni...
Nem akartunk zavarni...
Vagy gondot okozni... * Magyaráznak tisztelettudóan. Kíváncsian néznek a bölcs férfira a kérdése hallatán. *
A főnökre gondol? * Megrázzák a fejüket. *
Csak mi jöttünk.
Mi ketten...
Reméltük, hogy itt lesz...
De nincs. * A hanglejtésük a megszokott, de az ábrázatuk kissé megnyúlik. A férfi is félelmetes a számukra, viszont a nő is pillanatok alatt kivívja magának a tekintélyt. Ha választaniuk kellene, hogy kitől tartanak jobban, valószínűleg egyszerre próbálnák elhadarni a két nevet. Amikor az asszony a fakanállal közelít feléjük, Ceki gyorsabban reagál, így ő megússza a koppintást, viszont a manőverezésből kifolyólag Rav duplát kap. Sértetten pillant a társára, aki csak szendén vigyorog mellette. *
Máris mosunk!
Igenis, asszonyom! * És már szaladnának is, csak azt nem tudják, merre. *
Merre is...? * Teszi fel a kérdést Rav, közben segélykérően pillant Gulabára. *

* Bár nem tudják azonnal, hogy miről is van szó, próbálják menteni a helyzetet. *
Szeretnénk segíteni...
Segítünk, amiben csak tudunk.
Ügyesek vagyunk...
Nem jön ide más...
Tényleg nem akartunk gondot okozni önöknek.
Bocsánat...

*Lemondó sóhajjal veszi tudomásul, hogy ugrott a vicc mert Ravnak és Cekinek inába szállt a bátorsága az öregtől, de nem hibázatta őket. Tényleg volt valami tiszteletet parancsoló az öregben… bár az ilyesmi Kuku nem szokta zavarni…. Viszont az feltűnt neki hogy az asszonyság meglehetősen hamar mérgesedik… ez jó móka lesz*

*Mikor meglátja hogy a koboldok kapnak a fakanálból örült hogy nem pakolta le Gulábát, mert ő így csak mutogatást kapott..*

-Gyóvanna! Asszonság! Megmossák a kezüket! Az én koszos tappancsaim meg éppen mást fogdosnak! Ehon he! *emelgeti meg Gulábát aki hiába jelzett neki, mert esze ágában nem volt letenni a lányt. Kellett a pajzs. *

-Dísziteni gyah! Gondótam ha mán itt megvárjuk Gildaszt akkó én besegítek díszeket gyátani. Nyugi nem fikás zsebkendőbű lessz! Asztán ha itten van Rav meg Ceki ők is besegíthetnek. Ők profi díszítősök. Hamaa felpakónák amit csinálunk Gulábával! *megint megemelgette a lányt*
-Szal ez nem az egész Yeralti, de ha akarod híhhatok még segíccséget.

* A koboldok felnéznek Kukura, látnak a tekintetében egy bizonyos szikrát, amit már ismernek... Itt valami készül. Izgatott kíváncsiság lesz úrrá rajtuk, de ezt próbálják leplezni, mert a morcos elfekkel nem jó ötlet ujjat húzni. A díszítéssel kapcsolatos megjegyzésekkel csak egyetérteni tudnak, szaporán bólogatnak is hozzá. *
Szeretünk díszíteni!
A díszek szépek!
Nem fogják megbánni...
De nem ám! * Ajánlkoznak magukat kihúzva. A kezeiket gondosan a hátuk mögé rejtik, nehogy kapjanak még egyet a fakanállal. A lelkesedésük, most hogy tisztázódik előttük a feladat mivolta, teljesen őszintévé válik. *

* Az enyhe szellőben Ceki érzi, hogy a nyáltól vizes feje már kezd megszáradni; óvatosan megtapogatja a feje búbját, hogy ellenőrizze. Mielőtt túl nagy feltűnést keltene a művelete, abbahagyja és inkább kihúzza magát, mintha nem tett volna semmit néhány másodperccel ezelőtt. *

* Körülnéznek, meglátják az ideális helyet a kézmosásra, így el is indulnak szapora lábdobogás kíséretében. Alaposan megmossák a kezüket, Ceki a fejét is a friss víz alá dugja a biztonság kedvéért. Hangos gyomorkorgás jelzi a részükről, bizony éhesek. *
Jó illat van... * Állapítják meg a teremben terjengő ételillatra. *

* Egymás mellett állnak meg az asszony előtt, lelkesen mutatják neki a kezüket, Ceki a fejét is. * Megmostuk!

*Felnevetett az egyszerre való nyomatékos válaszukon… és elképzelte mi lenne ezekkel az elfekkel ha itt lenne tényleg a fél Yeralti. Elkezdett körbeforogni Gulábával és felugrott az egyik székre is, de megtorpant ahogy Kalí ránézett…. Az idős elf szigorú ábrázata rá is hatással volt. Némán néztek egymásra egy pár pillanatig, aztán kuku szépen lelépett a székről. A gyomra bezzeg éppen ezt a csendes időpontot választotta hogy megkorduljon. *

<KORRRRRR>

- Ockaj! akkó elviszem a lyányod hadd mosson mancsot! *Úgy látta most enged az asszonyság akaratának és inkább megmosdik, mert láthatóan itt addig nem lesz kaja. Még most sem téve le Gulábát elvitte kezet mosni ugyanoda ahova a koboldok is mentek az előbb. Csak addig tette le a lányt míg ő is kezet mosott, és hogy en kelljen még egyszer fordulnia a képét is megmosta mert egy ilyen házisárkánytól kitelik hogy visszaküldi még ezért is. Amikor Gulába is megmosta a kezét, figyelmeztetés nélkül újra felkapta és visszavitte a többiekhez. Széles vigyort eresztett meg a szülők felé.*

-Na megmostuk. Mi mást kő még megmosni Ceresmama? *szólította meg ezen a néven, mert az igazit nem tudta*

Kuku is éhes... * Jegyzik meg, ahogy az ő korgásukra is érkezik válasz. Jól tudják, ha hamarosan nem esznek, akkor a morranások egész szonátájával fogják szórakoztatni a házigazdákat. Már korábban írtak hozzá egy dalt is, de Kalí és a felesége nem tűnnek olyan személyeknek, akik ezt díjaznák is. Gildas sem örült neki túlságosan, amikor először hallgatta végig. Mint kiderült, a kopogás az asztalon a karmaival nem a tetszésének elsöprő jele volt, hanem a fogyó türelemé... Pedig jó hangjuk van... a saját véleményük szerint. *

* Helyet foglalnak az asztalnál, felkuporodnak egy-egy székre. Egy kicsit nyújtózniuk kell ugyan, de felérik az asztalt, éppen úgy, ahogy otthon is megszokták. A tányérok felett figyelik a házigazdákat, bár már oldódik a hangulatuk, nem tudnak eltekinteni a szigortól. A helyzet úgy fest, valamelyest Kukut is megérinti, mert mintha ő is kicsit komolyabb lenne. *
Biztos finom az íze is!
Aminek ilyen jó az illata, rossz nem lehet. * Helyesel rá a másik. *
Amikor Kuku főzött a legutóbb, annak is hasonló volt... * Ceki éhesen cappog és megsimogatja a hasát, hogy csillapítsa vele a korgó kórust. *
Meg Séléstina sütije... és a szeder... * Kalandozik el gondolatban. *
Sokat fogunk díszíteni, ugye?
Mikor kezdjük?

-Tom hogy tucc menni Gulába, de ez most vicces. Csak egy kicsit hagygad még! *súgta a lány fülébe, de úgy, hogy az a kívülállóknak úgy tűnjön mintha most puszilná meg .*
*Az asszony felszólítására leült egy székre ölében Gulábával.*

-Nyugi Szójjel! Látod hogy így tud enni Gulába is meg én is. A szájának nincsen baja, tud enni így is! Asztán megyünk oszt meglovagótatom.. kerítünk akármit meg bármit a díszekhe! Csak segíjjünk, szal ne fécsed má annyit! Semmilyen baja nem lesz! *mondta és közben véletlenül se nézett Kalí felé, nehogy lássa azt a nagyon szúrós pillantást. Inkább gyorsan a kaja felé terelte a figyelmét hogy mihamarabb indulhassanak. Egy csomó különféle díszt akart csinálni. Azt nem tudta pontosan hova kerülnek majd az elkészült darabok, de azt majd úgyis Rav meg Ceki intézik. Bízott benne hogy felismerhető lesz a kezük nyoma. Selestina biztosan jobban táncol majd ha látja és ha Gil is előkerülne közben akkor az igazán szép lenne. Megdöbbent a saját gondolatain. Most már nem volt féltékeny az egyikre a másikért és viszont.. jó lett volna látni őket együtt. Bár így lenne. Bár visszajönne!*

-YEP Rav! jó sok díszt csinálunk, osztán csak gyözzétek kiteszegetni ahuva csak kell. Majd Szójjel megmongya huva köllenek! Ugyi Szójjel?
-Na szal! Minek van olyan fincsa illata mint annak amit én szoktam kotyvasztani?

* Sok dísz... szép díszek... ezek a legfőbb varázsszavak a koboldok számára. A tekintetükön látszik, hogy szinte tűkön ülnek, imádnak díszíteni és cicomázni, ezt a képességüket otthon csak nagyon ritkán kamatoztathatják. Összenéznek: már vannak ötleteik motívumokra, amiket mindenképpen megpróbálnak majd a többi közé csempészni. A "ki kér húst" kérdésre, egyszerre lendül a kezük a magasba, és még integetnek is hozzá, hogy nyomatékosítsák. *
Kérünk!
Szeretjük a húst!
Is...
Meg a díszeket!
Szépek lesznek, a szavunkat adjuk! * Meghajolnak. *

* Kalí tőlük kérdez, erre nem is igazán számítottak. Talán hirtelenjében nem hat annyira fenyegetőnek, viszont Gulaba diszkrét jelzése óvatosságra inti őket. *
Néhány napja...
Nem akartuk hazaengedni, mert már fáradt volt...
És féltettük is egyedül...
A Főnök ötlete volt. * Teszik hozzá gyorsan. *
Ki pihente magát nálunk...
És meglepett minket finom szedres sütivel.
Sütiiiiii...
Nagyon vigyáztunk rá!
A főnök átadta neki az egész emeletet, hogy senki se zavarja. * Az elf fiút kihagyják a történetből, mert tovább bonyolítaná. Csak reménykedni tudnak benne, hogy nem mondtak rosszat, vagy olyat, amivel kellemetlen helyzetbe hozhatnák Séléstinát az apja előtt. *

*A húsnál nem jelentkezett, mert az asztalra könyökölve nézte hogy az ölében ülő Gulába hogyan eszik. Amikor a lány kivett egy falatot, akkor ő is, ugyanabból a tányérból. És pont olyat, amit a lány is. Annyi különbséggel hogy ő nem használt evőeszközt. Ízlelgette az ételt és igyekezte megjegyezni.*

-Esz fincsa! Esz is!Az mi? Asztat nem eszed meg?
-YEP! Kaja után megyünk… Vagy vannak mán akámid és bámid hogy diszeket csinájjunk belőle? *kérdezte de közben megütötte a fülét Kalí kérdése*
-Akkó este lovagót meg először, meg alutt az ágyamban… ! *toldotta meg plusz két információval*

-Az elf stílust nem tom milyen, de ezek a díszek levelekbül lesznek hajtogatva. Hacsak nem attok mást hozzá amibő legyen. Itt a fák köszt csak leveleket meg gallyakat meg bigyókat lehet tanáni szerintem…. Szal ha nem vág a többihez akkó még most szójjá Kalii

* Rav és Ceki először kíváncsian nézegetik az ételt, majd megfogják az evőeszközöket. Nem kezdenek azonnal enni, először cselesen megvárják, míg más is hozzákezd: nem igazán ismerik az elfek ételeit és kíváncsiak rá, hogyan szokás kezdeni. Bár az első falatok után sem biztosak magukban, végül a kényelmesebb megoldás mellett döntenek. Először megeszik a köretet a tányérról, majd leteszik a kést és a villát. Két kézben fogják a húst, úgy kezdik el majszolni. Jó ízűen fogyasztják a vacsorát, ezt le sem tagadhatnák. *
Nagyon finom az étel...
Még sosem ettünk ilyeneket. * Szólnak közben egy-egy falat között. *

Séléstina nagyon kedves...
Nem hagynánk, hogy baja essen. * Bólogatva értenek egyet. *
Nem kell féltenie, ha velünk van! * Szinte látják maguk előtt a Raghnall-ház lakóit, ahogy fényes páncélban, lobogó köpenyt viselve feszítenek, mint az igazság bajnokai és persze a védtelen hölgyek megmentői. *

* A díszekről érkező információkat igyekeznek elraktározni. *
Ésésésés... csinálhatunk fényeseket is?
Vagy világítót?
Színeset? * Záporoznak belőlük a kérdések. Nem akarják ellopni a feladatot Kuku és Gulaba elől, pusztán meg akarják lopva toldani a díszek sorát. A "munka" feledteti velük az aggodalmat, végre kezdik magukat a réginek érezni a társaságban. *

-Köcce! Jó fej vagy, de nem mék el rá. Megigétem a királylánynak hogy nem megyek mer nem tok viseekedni. Mittomén hogy mi illik vagy ilyesmi. szal jobb ha nem mék el. Meg asztán Gulába se unatkozzon. *Miközben beszélt, a saját tányérján lévő ételt Gulába elé tolja hogy azt is felesben egyék meg. A húst persze leveszi róla*

-Körköröset aszt pont tudok.. Egy csomót tudok. *Elveszi Gulába szalvétáját, Ravét, Cekiét és a sajátját is és gyors kézmozdulatokkal hajtogatni kezdi azokat. 4 egyforma mintát hozott össze majd megnyújtotta a szabad kezét (a másikkal egy falatot tömött be éppen a szájába) és elvette Kalí és Soliel szalvétáit is. Azokból is ugyanolyan mintát hajtogatott szinte pillanatok alatt, majd kivette a szájából az előbb bekapott húsból származő kis vékony hegyes csontot és a minták hátán középen összetűzte azokat.*

-Tádááááá ! Ilyesmi akkó frankó? *kérdezte az asztal közepére gurítva a "virág"labdát. *
-Eszett meg lehet csináni szemétbű is.. De akár nagy levelekbő is. Meg ha van szines cucc akkó lehet szines is.. de egy csomó ilyet tok! *mondta és Terrora gondolt, hogy milyen jó hogy ezt megtanította neki.. legalább volt mivel elszórakoztatnia magát amikor egyedül volt .. színes szemétdarabokból sok ilyet hajtogatott annak idején. Vicces volt belegondolni hogy most ez akár uri népségek estélyén is lehet dísz. A világ nagyon furcsa tud lenni néha.... vagy csak Gaia útjai kifürkészhetetlenek...*