Alakváltó mindennapok - vol2 - "A meglepetés" (Raghnall Gildas, Kuku, Selestina Saika)

*Kuku befejezte a szegélyezés dekorációt a tortán... mindjárt alkonyodik és Gildas fel fog ébredni. Rav és Ceki szerencsére tudta tartani a száját és segítettek díszíteni a házat. Mindenhonnan aranysárga díszek lógtak fekete fonott szalagokkal és sárga és fekete szmájlis léggömbökkel megtoldva. Az asztalon rántott húsok többféle körettel dekoratívan a tányérokra pakolva... Rav és Ceki most tették a helyükre az evő eszközöket és már arról beszélgettek hogy mi lesz az ajándék.*

*A csokoládétorta sárgára színezett krémhabbal volt díszítve és óvatosan az asztal közepére tette. Mivel nem tudott írni ezért nem írt rá semmiféle idézetet, csak rárajzolt a krémmel 3 ákombákom vigyorgó fejet.. Cekit, Ravot és Kukut... aztán némi töprengés után oda kanyarintott még egyet aminek égnek álló hosszú haja volt... *

*Amint ezzel is megvoltak megfogta a két pupákot a hóna alá kapta és felmentek a fürdőbe hogy lemossák magukról a krémet és a csokit ami valami úton módon a szájuk köré is jutott. Amikor mind tiszták lettek visszamentek aludni... eléggé fáradtak voltak így mindhármójukat hamar elnyomta volna az álom.... De kuku túl kíváncsi volt hogy milyen képet vág Gil erre az egészre, ezért mókus alakban odasunnyogott a lépcsőfordulóhoz és elrejtőzött a korlát egyik szélesebb rúdja mögé... várt.. és várt...*

* A lépései egyre sietősebbek voltak, hogy közelebb érjen. Mivel nappal volt, kevesebb volt az esélye ,hogy észreveszik, de azért még így is volt egy csuklyás köpeny rajta. Nem szeretett volna feltűnést, és nem is tudta pontosan ,hogy mi folyik itt. Igyekezett valamennyire beleolvadni a környezetébe, vagy pedig az itteni elfek közé addig is. Ebben nagyrészt segített az is ,hogy Rav és Ceki még múltkor adta neki oda ezt a köpenyt. A levelet s két kobold írta akik azt kérték, hogy sietősen érkezzen. Azért is volt ez furcsa neki, mert egyedül kellett ide találnia. Ám megoldotta.*

*Amint odaért felsóhajtott. Örült ,hogy nem történt semmi baj. Kopogott, majd várt. Amíg nem lépett be a házba, addig nem kívánta levenni a csuklyáját.*

*majdnem elbóbiskolt miközben várt.. aztán meghallotta a kopogást. Uccu neki mint akit puskából löttek ki a kukumókus a bejárati ajtóhoz ugrált- Már ennyi lenne az idő.. vagy korábban érkezett. Gildas szerencsére még nem ébredt fel. Átváltozott az ajtóban és kinyitotta hogy beengedje Selestinát. Titokzatos képpel, és folyton a lépcső irányába lesve tessékelte be a vendéget*

-Csá Ceres! Gyere be gyósan királylány! *suttogta neki és becsukta mögötte az ajtót amikor bejött. vigyázott rá hogy ne nyikorogjon, bár egy kicsit.. mintha nyisszogott volna*

-Gyere erre főfelé! Sompolyogjá! Ügyesssen meg haakan! Mingyá főkel! *suttogta tovább és megfogta a kezét, mert világosságot nem akart most csinálni... lopakodva elindult vele a lépcső irányába*

*Amint kinyitódott az ajtó s végre beléphetett megkönnyebbült. Érezte ,hogy nagy kő esik le a szívéről. Ő nem érzett semmilyen haragot a sötét elfek iránt, de azt tudta ,hogy ez nem viszonzott ebben a formában. Így örült ,hogy végre megérkezett. Amint meglátta a mókust, és felismerte benne jó barátját elmosolyodott. Úgy vonta le magáról a csuklyát is.*
Szia Kuku! Itt vagyok....történt valami ? A levélben nem mondtatok semmit...kicsit kezdtem megijedni....
*Mondta, bár reflexszerűen csendesen, hiszen az alakváltó is úgy beszélt.*

Felkel? Ki kell fel? Mi folyik itt Kuku? Mi ez a nagy titkolózás?
*Ment utána csendesen. amikor a lépcsőhöz értek és Kuku megfogta a kezét, előtte levette a csizmáját, majd szabad kezébe véve őket követte a lépcsőn, hogy ne csapjon zajt. Habár többet nem tudott meg ebből a dologból.*

-Még nem tőtént semmi se.. de tőténni fog *súgta neki vissza ahogy vezette felfele a lépcsőn. Lefelé sandított néha, és nagy denevérfüleket növesztett hofy figyelje hogy hall e lentről bármi neszt, de nem hallott semmit. *

-Gildasz fő fok kőnni.. de majd benn eemondom * óvatosan nyitotta a hálószoba ajtaját ahogy felértek. Bentről Rav és Ceki ritmusos hortyogása hallatszott. Kuku gyorsan vissza is zsugorította a fülét a normális méretre. Bevezette a lányt és óvatosan becsukta maguk mögött az ajtót. Aztán bekapcsolta a fénycsinálót hogy legalább egy kicsit lásson a lány. Rav és Ceki szétdobva magukat az ágyon fel sem ébredtek a fényre*

-Te vagyol a meglepi! Ma van a Gildasznak születése napja! *suttogta neki kicsit már hangosabban*
-de még nem ébrett fel! Ezé kellett titokba felgyönni!

Éértem....
*Suttogta neki, mialatt hosszan nézte, amint felfelé vezetik. Mást nem is nagyon tehetett, hiszen az egész ház el volt sötétítve. Amint végre beértek a szobába meghallotta ,hogy a két kobold hortyog. Hangjuk szinte versenyre kelhetett volna a másikéval. Amint Kuku kicsit hangosabban szólalt hozzá bólintott. Végre egy kis fény is keletkezett.*

Meglepetés? A szülinapja ? Pont ma?
*Kérdezte lepetten, mialatt hosszan nézte a srácot ,majd hálásan elmosolyodott ,hogy meghívta őt is. Hirtelen hajolt felé ,majd ölelte át.*
Olyan aranyos vagy! Köszönöm ,hogy engem is meghívtál...és bár nem tudom mennyire lesz meglepetés...köszönöm! Semmiről sem tudtam....biztos nagyon fog nektek örülni!
*Csendesen beszélt, mégis kiérződött belőle ,hogy hálás, és ő is boldog.*

*Aztán egy kis idő után elengedte az ölelésből s kihúzta magát. Úgy pillantott körbe a szobában. Már volt előzőleg itt. Megigazgatta a haját.*
Szóval...itt kell addig "elbújnom" ?

-YEP. pont ma! Megvénül! :d És hát rád gondótunk hogy jöhetné! Gildasz persze semmirő se tud! *megkapja az ölelést és viszonozza is* -Köcce hogy elfogattad! ^^ Bocsesz hogy nem ment ki senki eléd de az feetünő lett vóna!

-igen igen itten! Üjjé le nyugottan, pihennyé! *Arrébb gurította az alvó koboldokat hogy helyet csináljon*
- Hozok neked valamit ! Szomjas vagy éhes vagy? *kérdezte*

-Meet akkó hozok valamit fel... de nemsoká felkő és lenn van fincsa kaja meg torta.... *mondta izgatottan. Bár ő is nagyon korán kelt, de túlságosan fel volt villanyozva ahhoz hogy aludjon*

-nyaaaa..... meddig alszik méég!! *toporgott fel és alá. Legszívesebben felköltötte volna Gildast, de akkor oda lenne a meglepetés... *egyik füléből megint nagy lapátnyi denevérfület növesztett és az ajtóra tapasztotta hogy hallja felkelt e már a ház ura*

Ugyan..ugyan semmi baj! csak először nem tudtam ,hogy mi történhetett....és bevallom kicsit aggódtam ,de így már jó. Így már értem...és tényleg köszönöm ,hogy meghívtatok!
*Mosolyodott el felé, majd amint kicsit helyet csinált neki, óvatosan ült le oda. A két alvó koboldra pillantott. Kedvesen nézte őket, hosszan. Nagyon aranyosak voltak.
A kérdésre hirtelen emelte rá a tekintetét.*
Csak egy vizet...ha nem gond.....

Várj csak... csináltatok neki tortát ? Meg finomságokat ,? Jajj...nagyon ügyesek volttok! ha tudtam volna, akkor örömmel segítettem volna nektek!
*Mondta érdeklődve és kíváncsian ,majd amint elgondolkodott ezen az egészen, egy pillanatra megdöbbent.*
Váá...várj.... én nem tudtam...én nem hoztam neki semmit!
*Zavartan nézte az alakváltót ,ahogyan az az ajtónál fülelt, majd maga elé pillantott, elgondolkodva.*
Jajj...

-Ne agóggyá királylány! Elég meglepetés vagy magad neki! Hozok neked vizet *mondta halkan és kilopakodott óvatosan az ajtón… … majd átsomfordált a fürdőbe mert nem akart feleslegesen zajt csapni odalenn.. Körbenézett és felvidult arccal vette le a polcról Gildas sárga fogmosó poharát. Lazán kiborította a benne tárolt kellékeket a polcra. Alaposan kimosta a csapban hogy ne legyen fogkrémes mert az nem jó ízű… aztán mert bele vizet majd azzal lopakodott vissza a szemközti szobába*

-Királylány! Nesze igyá! *Adta neki oda óvatosan a poharat, hogy ki ne lötyögtesse*
-Hozok még ha szomjas vagy!

* Nem sokkal alkony után, Gildas ébredezni kezd. Lassan felül az ágyban, még álmatagon nyújtózik egyet, mielőtt félrelökné a takaróját és letenné a lábait a hideg kőpadlóra. Nem ágyaz be, majd a lelkes önkéntesei megcsinálják ha kivakarászták a csipát a szemükből. Kinyitja a szekrényét, egyszerű ruhákat vesz elő magának, mert nem tervezi, hogy bárhova is megy a nap folyamán. Végre... pihenés. Még annyi időre visszaül az ágy szélére, hogy megfésülje a haját és befonja, majd újból talpra állva, maga mögött hagyja a szobáját. Felfelé indul az emeletre, meg akarja mosni az arcát. Alig ér fel a lépcsőn, hatalmasat ásít, akkorát, hogy még a könnye is kicsordul tőle. *

* Betámolyog a fürdőbe, az ajtót csak félig csukja be maga után. A mosdókagyló fölé hajol, hideg vízzel öblíti le az arcát; csak azután veszi észre a rumlit a polcon, hogy megtörülközött. Ráncolni kezdi a szemöldökét, nem érti, mi történhetett. Kinyitja a szekrényt, a pohara, amiben ezeket a holmikat tárolja, egyszerűen köddé vált... Vagy a koboldok... vagy... KUKU! Már megint valamire készül... Ennyit a nyugodt pihenésről, vagy éppen a lazításról! Sosem lehet eléggé résen, ha nem akar egy újabb bosszantó csapdába sétálni... *

* De mit csinálhatott a fogkefével...? Először csak megböki a karmával, majd lassan felemeli az eszközt. Alaposan átnézi, megforgatja, végül még meg is szagolja, de nem tapasztal rajta semmilyen furcsaságot vagy változást. Akkor a pohár a tét... Mi mindent lehet kezdeni egy kopott fogmosópohárral...? Bármennyire is töri a fejét, nem jut semmilyen válaszra. *

* Eközben Ceki nagyot fordul... de nem az oldalára, hanem teljesen pozíciót vált, így a lábát egyenesen Rav arcába nyomja. Rav elkapja a lábat, és mint aki egy plüssmackót ölel, egészen magához szorítja. Még jóízűen cappog is álmában mellé; ő a hasán alszik, de a karjait és lábait maga alá húzta. Nem ébrednek fel sem Kuku, sem pedig Séléstina motoszkálására, ahhoz túlságosan is elfáradtak korábban a sütés-főzésben. *

Ahh... remélem....
*Mosolyodik el ,majd csak vár. Nyugodtan és csendben ül, úgy mintha az a hely lenne a számára kijelölt, és mást nem is vehetne célba. Amint Kuku visszatért a kicsit kopott pohárral, megköszönve veszi át, és kortyolgat bele. Nagyon jól esett neki a hosszú utazás után. A szavaira csak megrázza a fejét.*
Nem köszönöm....elég volt. Csak már nagyon szomjak voltam.
Gondolod lassan felkel? És..ha igen...utána mi lesz? Mi a menete a meglepetésnek?
*Érdeklődött csendesen, de egyre izgatottan. Úgy érezte, kicsit kezdi átvenni Kuku izgatottságát, hiszen nem tudta mi történhet majd. És...és mégis szülinapja van!*

*Nem sokra rá, meghallották a lépteket és a nagy ásítást. Elmosolyodott rajta, elképezve, hogy vajon ehhez éppen milyen mimika társulhatott. Halkan kuncogott egy kis ideig, végül zöld szemeit Kukura emelte, várva a következő lépést.
Rav és Ceki még mindig aludtak. *
Biztosan...kifáradtak...
*Motyogta feléjük.*

-Asztat nemtom.. asztat nem tanátuk ki.. de elő van minden készítve
*izgatottan téblábolt fel alá míg Selestina ivott, majd amikor végzett visszavette tőle a poharat és az ajtó felé indult amikor meghallotta az ásítást. Vigyorogva nézett vissza a lányra és ujjával az ajtó felé bökött jelezve hogy ő is hallotta*

-Van egy ötletem…. *suttogta nagyon halkan* -fokd a két kobódot és vidd le az ebédlőbe addig feltartom a fűdőben. Asztán megyünk mi is le.. vagy valami hasonló….. *mondja és kaján vigyor jelenik meg az arcán*

-Ahogy meghallod becsukódni asz ajtót mán indúhacc is velük Csinájjá magadnak fényt ha akarsz lefelé, csak el ne essé! Asztán üjjetek le kényelmesen az ebédlőben *kacsint egyet neki suttogva és lopva kinyitja az ajtót, majd eltűnik mögötte … pár pillanat múlva hallatszik a fürdőszoba ajtajának csukódása ahogy kuku becsukta maga mögött*

------------------------

*Kuku bement a fürdőbe mert félig nyitva volt az ajtó.. most is kócos volt mint mindig. Becsukta maga mögött az ajtót és ahogy megfordult majdnem nekiment Gildasnak. Kezében a sárga fogmosópohárral vigyorgott mint a tejbetök, de nem szólt semmit. Visszatette a poharat a polcra és belepakolgatta a dolgokat, közben le nem apadt a vigyor az arcáról. Egyértelmű volt hogy tett valamit.*

*Gildasra nézett és hátrálni kezdett az ajtó felé, a háta mögött kitapogatva a kilincset… nem szólt még mindig, csak vigyorgott*

* Még mindig a fogkefével és a fogkrémmel bábozik, amikor Kuku betéved a helyiségbe. Mindig is lassan ébredő típus volt, ilyenkor még sokkal védtelenebb, mint amilyennek látszik. A tekintetét lassan emeli a lakótársára, a vonásai feltűnően mogorvának hatnak, habár ennek az egyetlen oka az, hogy még mindig nincs teljesen magánál. Először csak felszínesen nyugtázza, hogy Kuku ott van vele... Kuku... pohár... *

* Amint a felismerés elér a tudatáig, összeszűkíti a szemét, és hirtelen fordul utána. * Állj. Mit csináltál a cuccaimmal? * Szegezi neki a kérdést, és tesz felé egy lépést. * El a kilincstől és válaszolj... vagy kifilézlek helyben.

*Bólintott Kuku felé, majd óvatosan felállt és várt. az ajtóhoz lépkedett miután az alakváltó kiment s fülelt. Nem tudta vajon mit talált ki, bár ahogyan ismerte s abból a mosolyból csak arra tudott következtetni, hogy ennek a mellék ága igen csak zajos lesz. De mindent a meglepetésért!
Vissza sétált az ágyhoz s siettében kezdte keltegetni a koboldokat, mivel nem tudta mennyi ideje lehet.*
Rav... Ceki...felkelni...fiúk...
*Próbálta halkan keltegetni őket, de úgy tűnt nem jött ez így össze. Hirtelen sóhajtott és először kibontotta őket egymásból, majd az egyiket felemelte, megtartotta s lassan igyekezett a másikat is magához szorítani. Bár nem voltak nehezek, a két súlyt egyszerre kicsit megérezte, s mivel nem akarta ,hogy zajosak legyenek, igyekezett sietni.*

*Halkan lépett ki. Fülelt egy kicsit ,majd lefelé lépdelt a lépcsőn nesztelenül. A fokokat egymás után vette, halkan, azokon szinte ,mint egy tollpihe lépkedett még ezzel a plusz súllyal is. Arra nem figyelt pontosan ,hogy egy-egy kobold éppen hol helyezkedik el, melyiknek éppen hol pihen meg a feje. Bár azt érezte ,hogy talán Rav feje van a vállán..... akkor Cekié merre lehet ?
Már nem volt sok ideje ezen gondolkodni. Hamarosan leért s letette őket egy-egy székre óvatosan az ebédlőben. Sietett, így talán kicsit kapkodott is, főleg azután ,hogy úgy tűnt az egyik le-ledöl a székről.*
Jajj..jajj kérlek keljetek föl!
*Kérlelte őket, s ekkor vette észre a tortát és a süteményeket.*
Gaia nevére....

*Elkezdte lassan kinyitni az ajtót és fogva a kilincset lassan oldalazott hogy ki tudjon rontani a fürdőből ha futni kell*

-Nemcsinátam velök semmit! *mondta fülig érő vigyorral és ahogy Gil közelebb lépett, ő úgy hátrált. Pillanatok teltek el így, mert Gil álmos volt még… hagyott neki időt hogy mérgelje magát, közben vigyora néha pukkadozó röhögésben akart kitörni…. Aztán zsiványság csillant a szemében, mert úgy gondolta Selestina már bizonyára a helyén van…. *

*Ami most jött azt ő se gondolta volna még az est leszállta előtt, de nem akarta megváratni a lányt. Hirtelen ráugrott Gilre és jóóóó alaposan megölelte. Ezzel egy úttal leszorítva maga mellé a karjait, majd egy jókora cuppanós puszit adott az arcára és már el is engedte, mert tovább túl veszélyes lett volna ezt művelni. Gyorsan kapott a kilincs után hogy nyissa az ajtót és meneküljön. Csak egy pillanatra lesett maga mögé hogy lássa Gildas eléggé éber és mérges e ahhoz hogy kergesse vagy be kell vessen mást is hogy lecsalja az emeletről.*

* A koboldok megérzik, hogy elmozdították őket a fekhelyükről, már a lépcsőn lefelé ébredezni kezdenek. Rav feljebb kúszik és elfekszik Séléstina vállán úgy, mint valami sál, míg Ceki menet közben felhúzza a lábát és megvakarja vele az állát. Ahogy az utóbbi a széken landol, hangosabb horkantás jelzi az ébredése pillanatát. Nem érti, hogyan kerülhetett ide. Oldalba böki a társát, aki abban a pillanatban kiszúrja Séléstinát. *
Sélés!
Jó estét!
Ideértél!
A főnök még nincs itt... * Bukik ki belőle az elmés megállapítás. A szó a torkukra fagy, ugyanis odafentről hangos kiáltás hallatszik... *

Nem csináltál semmit...? Akkor miért volt nálad a poharam? Nem veszem be, hogy meg akartad sétáltatni, ahhoz már nem vagyok elég fáradt... * Dünnyögi. * Kíváncsian várom a választ... Legyen mondjuk öt másodperc... Négy... Három... Kettő... * Nem fejezheti be a számolást, mert az ölelés orvtámadásként éri. * Kuku! Engedj el! Nem hallod!? * Kiált rá fennhangon, és próbálja kiszabadítani legalább az egyik karját. Az akció ébresztésnek tökéletes, rövid idő alatt teljesen magához téríti. * Ha egyszer kiszabadulok... és ki fogok szabadulni a karmaid közül... akkor addig ütlek, amíg lélegzel, te Gaiacsapása! * Amint lazul az ölelés, Kuku után lendül azzal a szándékkal, hogy most elkapja. Az áldozata lefelé kezd menekülni, így sebtében követi is. Odalent tökéletesen hallani lehet, ahogy a lábak szaporán dobognak a padlón és vészesen közelednek... *

Sziasztok!
*Mosolyodik el kedvesen feléjük.*
Hogy vagytok?
*Érdeklődik felőlük ,majd a megállapításra helyeslően bólint.*

Még nincs itt... Kuku foglalta le, amíg ide jövünk. És....
*Kezdte ám ekkor meghallotta a nagy kiáltást, majd a hozzá tartozó szavakat. Lepedten pillantott fel és várt . gy pillanatig csendben.*
Azt hiszem..... Kuku...elérte a célját.....
*Motyogta s ezután már hallani lehetett, a lépcsőn száguldozó léptek erősebb hangját. Kicsit behúzta a nyakát enyhe mosollyal.*
Jönnek.....

*Nevetve menekült lefelé, mert egy pillanat késlekedés is túl veszélyes lett volna. Szerencsére nem volt rajta zokni mert a lépcsőre ráfordulva a kanyarban tuti elhasalt volna a lendülettől. *

*Ösztönösen kapta le a fejét, épp csak elkerülve Gildas karmait amik görcsösen meg akarták ragadni a grabancánál. Érezte ahogy elsüvítenek a feje felett épp csak érintve a kócait. Dobogva rohantak lefelé. Kuku az utolsó 3 lépcsőfokot inkább ugrotta mert Gildas gyorsabb volt nála és nem akarta hogy beérje. Kigurulva az esést azonnal felszökkent és ismét az ösztönei mentették meg Gildas karmai közül mikor jobbra hajolva tett egy kis kitérőt. Bemenekült az ebédlőbe és vigyorogva bújt Selestina mögé. Onnan kukucskált kifelé, mert nem akarta elszalasztani Gildas ábrázatát.*

-Bódog szülinapot Gildasz! *mondta neki nevetve, de nem jött elő, nem akart vörös posztó lenni a megvadult bika előtt. Előbb hadd vegye észre Gildas hogy mi is van tulajdonképpen*

Jól vagyunk...
Kicsit álmosan...
De lesz sok sütiiii...
Csináltunk finom vacsorát is, ha éhes vagy...
* A fentről leszűrődő hangokra inkább csendben maradnak, túlságosan is félelmetesek ahhoz, hogy a két kobold azonnal nyikkanni merjen. *
Kuku...
Hiányozni fooooogsz... * Közlik végül fojtott hangon, hüppögve. *

* Kuku csak pár milliméternek köszönhetően ússza meg Gildas csapását. A karmai néhány szálat így is rövidebbre vágnak a hajából. * Ne aggódj, a következő pontosabb lesz! * Mennydörgi utána. A lépcső sem jelent neki komolyabb akadályt, már jópárszor volt alkalma végigrohanni rajta. Kis híján elkapja a prédát, de a fürge lakótárs kicsúszik a kezei körül egy jól megtervezett ugrással. * Az konyhánál vége a dalnak... * Mondja diadalittasan. Úgy fékez be az ebédlőajtóban, hogy megkapaszkodik a falban, így jó formán csak a haja lendülése tudósít a korábbi iramról. A meglepetés ereje azonnal megállítja, kissé értetlen ábrázattal nézi az asztal körül összegyűlteket. * Mi a... ? * Nyögi ki teljes döbbenettel. * Sélés... Kuku... * Nem engedi el a támaszát, az értetlenség helyét őszinte meglepetés veszi át. Boldog születésnapot... *

* A szabad kezét megemeli, az ujjain pengeti végig a napokat, és rádöbben, hogy tényleg: most van a születésnapja. Megremeg a keze, leengedi és lehajtja a fejét is. Nem akarja, hogy a többiek lássák a meghatódottságot az arcán vagy a tekintetében. * Én... köszönöm. * Nyögi ki végül. *

Igen..igen láttam ,hogy mennyire ügyesek voltatok! Már ha csak ide...a tortára nézek is ezt látom....
Jajj...fiúk ne aggódjatok! Nem lesz baja Kukunak!!!!
Remélem
* Mosolygott feléjük, végül a behúzott nyak érvényesült, ahogyan a koboldok is kicsit megszeppentek. Az ajtó hirtelen nyílt ki s még gyorsabban vágódott be rajta valaki, aki rögtön ő mögötte keresett menedéket. Egy pillanatra megdöbbent, majd zavart mosollyal sandított az alakváltóra.*
Mi..mit csináltál?

*Aztán befutott, vagy lendült az ünnepelt is. Kedves mosollyal figyelte a férfi mozdulatait ,mialatt úgy tűnik lassan felfogja a dolgot. Persze ehhez bőven rásegített Kuku szavai is. Boldog szülinapot....*
Boldog születésnapot!
*Teszi hozzá ő is, szinte ugyan olyan fontossággal, aztán gyengéden mosollyal figyeli, hogy a döbbenet ,hogyan alakul át. Amint lehajtja a fejét, megsimítja még Kuku buksiját, mintha csak megdicsérné, majd sietősebben, de szinte nesztelen léptekkel siet a férfi elé s öleli át szorosan. Ez nem volt nehéz neki, hiszen még mindig mezítláb járkált az előző ,kívánt csend okán.
Átölelte, mialatt kifele pillantott zöld szemeivel, mert tudta ,most nem fog találkozni azzal a szempárral, amit szeretett nézni. Végül lassan elengedte s fél oldalasan pillantott a többiek felé.*
Az ő érdemük..... Kuku, Rav és Ceki csinált mindent......
Hát..látod mennyire fontos vagy nekik ?
*Pillantott vissza rá. Hangja tapintatos volt és nyugodt.* És persze... nekem is.

*Széles vigyorral nézte ahogy Gildas számolja a napokat és végre leesik neki hogy tényleg születésnapja van. Most már elő mert bújni Selestina háta mögül, de a fedezéke megelőzte. Egy fejsimit kapott és ellépett előle… Kíváncsian nézte hogy összeölelkeznek. Szélesen elmosolyodott és felkapta egyik kezébe Cekit, a másikba Ravot és kitárt karokkal, a koboldokat lobogtatva ő is nekilendült*

*Alig mondta ki Selestina az utolsó csendes kedves szavakat mikor érkezett a roham*

-NAGYÖLELÉÉÉÉS!!!! *Rav – kuku – Ceki hármas körbekapta őket, menthetetlenül összetolta és jóóól megszorongatta és úgy maradt*

-KUPACMONYOOOOR!!! *belefért még egy kis plusz szorongatás lelkesen majd csend lett*

-Hum? *figyelt fel kuku és vicces denevérfüleket növesztett* -Kinek tőt csonytya hogy szipog? *tanácstalanul egyik füléhez tette Ravot, a másikhoz Cekit, megbontva ezzel a kört, de aztán már nem is hallotta a hangot így nem tudta beazonosítani.*

-Jöhet a Torta? *Lelkendezett tovább és a koboldwalkmannal a fülén csinált egy kis világosságot hogy Selestina jobban láthasson. Ekkor előbújtak a színek is. A sárga és fekete színű lufi-szalag díszítés, a minden jóval megrakott és hajtogatott szalvétákkal kidekorált asztal a közepén a csokoládétortával… rajta a rajzokkal*

-ottan van a sütike ^___ ^

Boldog szülinapot, főőőőnöööök! * Csatlakozik Séléstinához a két kobold is a jó kívánsággal. Érdeklődve nézik a fejleményeket, először nem értik, hogy az ünnepelt vajon miért nem néz egyikükre sem. *

* Gildas nem hallja a lépteket, így nem számít az ölelésre sem. Lopva pillant csak a nőre, majd sután viszonozza a gesztust. Kerüli a pillantását, inkább behunyja a szemét; nem mindennap söpri el ennyire a helyzetek hevessége. Emlékeztek rá... annak ellenére, hogy ő teljesen elfelejtette. Ha emlékezett volna rá, akkor sem tervezett volna különösebb ünneplést, ugyanolyan nap lett volna a számára, mint a többi, de így... Ez a pillanat örökre az emlékezetébe vésődik. A korábbi bosszankodás távoli emlék, mintha sosem történt volna meg igazán. Nehezen tudná körülírni azt, amit érez; annál nehezebben jut szóhoz is. *

* Hallja Séléstina hangját, tudja, hogy reagálnia kellene rá, de bármennyire is próbálkozik, nem jön a nyelvére egyetlen csípős megjegyzés, semmilyen beszólás vagy zsörtölődés. Egyetlen szót tud csak kipréselni magából. * Köszönöm... * Súgja szinte elcsukló hanggal. *

* A koboldok csillogó szemmel és hangos "Vííííííííííííííí" kiáltással, közelednek Kuku kezében Gildas felé. Ahogy bekerülnek az ölelgető zúzdába, belecsimpaszkodnak a hozzájuk legközelebb eső személyekbe. Ceki a fekete hajú alakváltó dús fonatát találja meg magának, míg Rav Séléstina ruháját. Fülelnek, ők is hallják a szipogást, és már váltig állítanák, hogy Gildas volt, de a barátjuk ismét emeli őket. * Tortaaaa! * Terelődik el a figyelmük pillanatok alatt. *

* Gildas nem próbál meg menekülni az ölelésekből, inkább igyekszik uralkodni magán. Miután már fogyatkozik a szottyongatók száma, lassan kinyitja a szemét. * Nem gondoltam volna, hogy ilyesmi eszetekbe jut... * Séléstinát finoman maga mellett terelve közelíti meg az asztalt a tortával, amely már csak felteszi az i-re a pontot. A díszítés, a tálalás... Ritka eset, hogy ne tudjon szóhoz jutni, de ez azon alkalmak tökéletes példája. *

*Váratlanul érintette a másik három orv támadása, de csak felnevetett rajta. Ahogyan Kuku próbálta örömmel összenyomni őket érezte ,.hogy az egyik kobold a ruhájában kapaszkodik meg. Még mindig nem tudott kivenni sokat a férfi arcából, hiszen nem nagyon mutogatta nekik. Amint a többiek, úgy ő is elengedi, habár a halk szipogás okán még rajta hagyta zöld szemeit. Még sosem látta ilyennek.....
Látszott ,hogy jól esett neki ez az egész...és ez őt is boldogsággal töltötte el.
Amint egy kis fény vetült a helyiségre körbe pillantott. Kuku ismételten bevetette a legjobb tudását a díszítésben, habár valószínűleg Rav és Ceki is besegítettek ebben. Aztán jött a torta.... Tekintetét oda vonzotta a sütemény, melynek csalogató illata most érintette meg a lány szaglását.
Ám a halk szavakra vissza fordult.*
Mond csak..hogyan felejthették volna el?
*Kérdezte csendesen és kedvesen ,mialatt megérintette finoman a férfi kezét, ahogyan az maga mellett terelgette az asztal felé. Amint odaértük még jobban körbenézett, majd amint meglátta a tortán lévő fejecskéket halkan kuncogott.*
Melyikőtök ötlete volt?
*Nézett rá a három "bajkeverőre", végül vissza a férfira. A kezét még nem engedte el.*
Kívánj majd valamit mielőtt elfújod!

*A tortán mindössze egyetlen rózsaillatosított gyertya égett. részben azért nem nem fért volna el annyi ahány éves Gildas, részben pedig azért mert Kuku csak ezt találta a fiókban. *

*Vigyorogva húzta szét kicsit a tányérokat hogy közelebb húzhassa az ünnepelthez a tortát. Óvatosan, nehogy bármi is koccanjon vagy eldőljön, majd mellétett egy jó hosszú nyelű kést is egy vízzel töltött vázában. Ez utóbbit az ablakban találta üresen, csak el kellett mosnia mert poros volt. A váza hálásan csillogott amiért újra munkát kapott, tartva a kést a tortaszelés ünnepi pillanatához. Kukut és Cekit letette a füléről egy székre, nehogy még egyszer a fülébe vijjogjanak.*

*Selestina kérdésére kihúzat magát* -háát.. még írni nem tok, szal meg kellett ódani Az ott Gildasz rajta látod? *mutatott az égnek álló hajú figurára* -Csak tégedet nem tuttalak rárajzóni cépen… meg Te úgyis a meglepetés vagyol, szal nem rajzóhattalak rá. *magyarázta*

-Fujjad! Szejjed! Egyed! *segített Gildasnak fülig érő vigyorral a tennivalók felsorolásával, mert látta hogy nem jut szóhoz.*

* Séléstina kérdését hallva halkan felsóhajt. * Nem szoktam igazán ünnepelni a születésnapot... tavaly egyedül azért tartottunk vacsorát, mert a bátyám erősködött... * Aprót köhint, hogy leplezze az elérzékenyülése utolsó kis foszlányát is. * Elfelejtkeztem róla, hogy most lesz... Sikerült meglepnetek, őszintén... és nagyon kedves tőletek... * Ahogy megállnak az asztalnál, felpillant és elmosolyodik. Az egyik oldaláról Kukut, míg a másikról Séléstinát húzza oda magához, így egyszerre öleli meg a kettőt. *
Mi iiis! * Csatlakoznak hozzá a koboldok, miután Kuku letette őket. Sikeresen összeöleli Gildas és Kuku lábát, valamiért félig megbilincselik Séléstinát is. *

* Amikor Gildas végül elengedi őket, alaposan szemügyre veszi a tortát. * Miért áll égnek a hajam rajta? Állj. Nem biztos, hogy tudni akarom. * Mondja nevetve. Mielőtt elfújná a kellemesen illatozó gyertyát, behunyja a szemét. A kívánságát nem mondja ki hangosan, de elég kellemesnek ígérkezik ahhoz, hogy mosolyogjon hozzá. Elfújja a lángot, az eseményhez Rav és Ceki szolgáltat háttérzenét, ahogy magas, kissé rekedtes hangjukon énekelni kezdik a "Boldog szülinapot" kezdetű dalt. Itt-ott elfelejtik a szöveget és át is költik, de a szándék az igazán fontos. *

Kérem a tányérokat; mivel roppant nagylelkű hangulatban kaptatok el, ti is kaptok belőle. * A mosolya innentől kezdve szinte elsöpörhetetlenné válik, boldognak érzi magát a társaságban, és szerencsésnek is. A gyertyát félreteszi egy szalvétára, majd fordít egyet a tortán, nem akar rögtön belevágni a rajzokba. Megemeli a kést, a legelső szeletet Séléstina tányérjára rakja, utána Kuku kap, a két segédjének pedig egyszerre adja a szeletet, hogy ne próbáljanak megküzdeni az első falat jogáért. Magának vág utoljára, mielőtt helyet foglalna, még egyszer alaposan végigméri az édesség díszítését. *