Saika ház, és a mellette lévő lakás

*Mire odaért volna Kukuhoz, ő már leugrott és macivá alakulva Chris mellett foglalt állást. Az aggodalma erősödött, de azt is észrevette ,hogy már régen kicsúszott ez a kezéből. Nem irányíthatta a történteket...így csak hosszan nézte ahogyan az események követik egymást. Nem tetszett neki, de nem tehetett most semmit. Ez talán olyan dolog volt, amit az apja említett még régen neki.*
" A férfiaknak időnként meg kell mutatniuk Ki az úr a háznál?! dolgot. Van ,hogy a büszkeségük miatt harcolnak és ezt rejtik másmilyen szavak mögé, de legvégül bármennyire is hámozod, a vége ugyan az lesz. Ha egy férfi a büszkeségéért harcol... legyen az bármi amiben hisz, az a harc nem a tied. Abba , nem szólhatsz bele."
*Apja szavai még mindig tisztán csengtek a fülében. Akkor sem értette pontosan mit is jelentett az egész, sőt, egészen eddig a pillanatig nem értette igazán. Csak most fogta fel ,hogy miért harcolnak... miért "tetszik" ez nekik. S habár még mindig nem értett vele egyet... lassan be kellet látnia, hogy ebbe nem szólhat bele.*

*Zöld szemeiben kisebb félelem csillant ahogyan figyelte a kimenetelt... majd váratlan vége lett... s az alakváltó a farkassal távozott. Dia pedig utánuk. Még hosszan pillantott az elf lány után, de ráhagyta a dolgot. Hitt Diában, habár még fiatal volt, de a érzéseiben hitt. S ő úgy érezte... most kell neki Zephyr segítsége. Annál többet nem adhatott neki, hogy bízik benne.
Lehunyta a szemeit ,majd a másik kettőre emelte. Az aggodalom nem tűnt el, csak egy parányi félelem csillant mellé, amint észrevette ,hogy Kuku ugyan az a medve, mint akkor. Megrezzent az emlékek folytán.
Keze remegve fogta meg a korlátot, mialatt íves ajkai szavakat formáltak, habár csendeseket az estére való tekintettel.*
Jól vagytok?

- Miélt, szeretnéd halálig folytatni? *újabb majdnem vigyor, de még időben eszébe jutott, hogy ez jelen helyzetben nem ajánlatos. Milyen heves érzés kapta el, hogy valóban megölje ezt pökhendi férget a korcsával együtt! Szinte hallotta a lenéző gondolatait, melynek kereszttüzében ő állt. Idegesítő volt, de sikeresen leküzdötte magában a késztetést.
Majdnem ugrott egyet a hirtelen mellette termett medvétől, mire tudatosította magában, hogy az csak Kuku.*
- A frászct hosztad lám, ember! *egyem meg, de aranyos!!!!! Még sosem látott ilyen bolyhos állatot. Azért nem semmi. A srác lejött miatta, hogy segítsen neki. Egészen meghatotta a gondolat. Hálásan nézett a medvére.*
- Talán jobb így. *vont vállat Zephyrnek, majd ő is meghajolt. Nem szólt semmit az újabb sértegetésekre, tudta, hogy csak tovább heccelné vele magát, és nem állna meg ott, hogy két vállra buktatja a másikat.
Értetlenül nézett az alakváltó nyomába rohanó lány után. Mit eszik a csaj azon? Alapvető súlycsoportbeli eltérések. Nem egészen világos számára a vonzalom eredete.
Seles kérdésére hisztisen sóhajtott.*
- Nem, nem vagyok jól. Bevelték a képemet, többször is gúnyocs hangvételben szóltak hozzám és fázom. Még egy fogam is kiesett, ész majd ketté halaptam a nyelvemet! *szólalt meg nyűgös hangon. Arca jobb oldala már szivárvány színben játszott, halántékán vékony vérpatak folydogált keresztül.*
- Össze kell szednem magam, elvégre bálba készülök. Köszönöm, Kuku, hogy mellém álltál. *elindult felfelé a lépcsőn. Az oldalán lévő seb minden lépésnél kinyílt, majd becsukódott. Összeszorított állkapoccsal fintorgott, bár így meg a foga helye sajgott. Ördögi kör.*

*Ült a fűben és nem moccant, nem vette le a szemét Zephyrről és a farkasról míg el nem mentek. Utána Chrisre nézett és a maci fújt egyet mintegy közölve a véleményét a bajkeverőről. De az hogy a sárkány megijedt tőle egy pillanatra arra vigyorogni kezdett ami megveformában inkább tűnt vicsorgásnak, így gyorsan abba is hagyta. Aztán Selestina felé pillantott és meglátta a szemáben az aggodalmat. Csak nem azt hitte hogy megint fejeket fog leharapni? Vagy igen? Na jóóó egy pillanatig ő maga is azt hitte de nem így történt. Mancsait a mackóorrára tette és úgy nézett a lányra… most biztosan mérges lesz… Gillel ellentétben őt nem akarta hogy mérges legyen. Borongós gondolataiból Chris fura beszéde zökkentette ki. Mókás volt ahogy nem tudta kimondani az R-t de láthatóan nem volt túl jó állapotban. *

-Előbb kellett vóna legyönnöm segítni …. *furdallta a lelkiismeret hogy nem előbb vedlett át medveformába*
-Neked gyógyító kéne ha máma este mán táncóni is akaasz!!! *állapította meg a nyílvánvalót majd ismét Selestinára nézett és látta hogy szinte reszket.. ajjaj.. Hirtelen ötlettől vezérelve alakváltásba fogott, ám ezúttal Gressil kicsiny szürke mását elevenítette meg és ide oda szökkenve sietett Chriss mögött*

*Amint elmentek észrevette ,hogy mindketten felé jönnek, vissza a házba. Az ablakból eltűnt már a testvére alakja, így úgy gondolta, valószínűleg előre gondolkodik és kikészít egy-két dolgot, amire szükség lehet. Chris sértett, és elégé mókás kiejtésű szavaira egy picit felhúzta az orrát ,ami jelezte ,hogy kicsit haragszik, mégsem volt ez az ő arcán goromba ,vagy kellemetlen. Aztán ez az egész átváltott parányi szomorúságba ,ahogyan hagyta ,hogy elmenjen mellette a sárkány. Nem örült a csatájuknak..... s azzal ,hogy megtartotta magában ezt az egész gondolatot, jelenleg csak minimális reakciót mutatott a dolgokra. Félre pillantott, zöld szemeivel nem akart túl sok igazságot elárulni a vendégeinek, nem akart jelenleg gyengének tűnni. Mégis, még így is figyelte, ahogyan a srác küszködik a fájdalommal, látta annak sérüléseit fél pillantásból. A medvét szándékosan kerülte el pillantása, habár akkor sem haragudott Kukura, nem is tudott volna....,de még élt benne parányit az akkori döbbenet.....
Kuku szavaira kedvesebben pillantott arra, végül mégis megadta magát, amint úgy érezte, hogy nem árulja el jobban magát. Amint meglátta az alakváltó próbálkozását, kis sárkányként, hálásan tekintett rá. Ha nem lett volna ilyen az időzítés talán még halkan kuncogott volna rajta.*
Amint beértünk, megnézem mit tehetek. Megnézem a sebet és keresek rá valamit. Valamennyire én is értek a gyógyításhoz....de az ,hogy ma már táncolj és mulass....
*Sóhajtott egy kicsit, bevárva a kis szürke sárkányt, akit utána kezeibe vett ,majd karjaiban vitt be.*

*Bent Gulába szintén ült, de már az asztalon össze volt készítve pár üvegcse, egy kis kötszer, tál, morzsoló ,meg kosár tele szárított növényekkel. A nő hosszan nézte meg a társaságot, nagyot sóhajtott ahogyan látta Christ.*
- Máris ellátták a bajodat ? Nem túl hízelgő.... * Mondta ,mialatt körbe nézett az összegyűjtött dolgokon, habár egy kisebb mosoly bujkált a szája szegletében, ebből lehetett tudni ,hogy nem kötekedett, csupán igyekezett oldani a hangulatot.*
- Ceres, nézd majd meg mit tehetünk érte. Kiraktam mindent, ami hirtelen eszembe jutott.
Rendben Gulába...
*Bólintott ,majd lassan adta át az elf nőnek Kukut, még egy pillanatra megsimogatva a fejét gyengéden. Nem akart neki rosszat.
Csak ezután fordult meg zavartan a sárkány felé, mert nem tudta mit mondjon neki. Gyors pillantással mérte fel a sebeit, egy kicsit elkomorodott azoktól ,majd parányit határozottabban pillantott, hosszan annak szemeibe.*
Elfogadod... a segítségem ?

*Közben a sötét hajú elf nő megnézte Kukut, felvont szemöldökkel.*
- Ugye tudod ,hogy nagyon büdös lesz majd odalent ? Ha így reagálsz a dolgokra... nem hiszem ,hogy adok sütit neked..... úgy tűnik nem bírja a kis gyomrod.
* Azzal mély kedvességgel csikizte meg pár érintéssel az alakváltó-sárkány hasát.*
- Ma már.. legalábbis nem kapsz enni. Maximum alvás előtt.

*Zephyr csak azért is meggyőzte Vanillet, hogy elmenjenek a buliba. De ahhoz, hogy ne ismerjék fel a férfit, át kellett alakulnia egy másik személlyé. Felsorolt több külsőt, például: Vörös csajszi; hadirokkant, stb. A Zephyrt fura érzés öntötte el. Talán megenyhült? Ő?? Az képtelenség... De mégis jól érezte magát Diával. Ilyen eddig nem öntötte el a lelkét. Boldogság, tényleg jól érezte magát. Várjunk. Ácsi! Nekem van lelkem? Mióta? Kérdezte önmagától. Komolyan, hazamegy, és el kezd edzeni! Akár egyedül, akár Deathtel is! Inkább megfutamodott ettől az ötlettől. Death még neki is sok lett volna!

Na, felkészült, hogy átformálja testét valami menő stílusú pasassá. De amíg ez a lány a közelében van, eszébe sincs tönkretenni akármit. Csak szórakozni fognak menni, ismerkedni, meg efféléket csinálni. El sem hiszi, hogy ő csak ezekkel a gondolatokkal játszik a fejében. Sebaj, ezt az estét kibírja így! Most pedig hajrá!



Hogy nézek ki?

Elbűvölően! Csodás!*mosolygott. *És utána jöhet a Harmóniás ügy, ugye Zephyr?*Zephyr bólintott.*

Ja. Viszont amíg ez a külsőm, addig Robert vagyok. Rendicsek?*kacsintott.*Indulhatunk?

Honnan tudod, hogy merre kell menni?

Sok mindent tudok. Vannak még titkaim, ami csak én tudok!

/-->Vérfarkasok falva- Brayen kastély/

*Kuku fogvillogtatása most mosoly, vagy vicsor volt? Inkább mosoly. Nem? Mivel ő most óvatosan bánt mimikáival, csak intett egyet.*
- Nem, ez így volt jó. Ne ploblémázz lajta. Táncolni még csak-csak tudnék, de ezzel a fejjel még a legelkeseledettebb öleglányt sem tudnám a palkettla csalogatni. *tapogatta meg arcát, ami már jócskán be volt dagadva* Biztos vagyok benne, hogy volt abban a lohadt csizmában egy fémvasalás.
*Selesre nézett. Haragszik? Miért? Teljességgel korrekt viselkedést produkált. Eltüntette a kellemetlen látogatót a lehető leggyorsabb úton, s ráadásul még csak nem is a házban intézte el mindezt, mert úriember lévén tekintettel volt a törékeny bútorzatra. Még a tekinteté is kerüli! Hát ez elképesztő!*
- Lendben, nagyon köszönöm. Elnézést az esetleges kellemetlenségekélt. *tette hozzá, biztos ami biztos alapon. Már egészen jól szuperált a nyelve, csak az "r" hangon kell egy kicsit dolgoznia.
Gulábára nézett. Majdnem felnevetett. Igen, ezt most megérdemelte. Felvillantott egy takarékos vigyort.*
- Majd legközelebb jobban igyekszem. De ezt nézd! *elfordult, hogy csak a bal oldala látszódjon* A jobb profilomla dilekt vigyáztam neked!
*Nem értette Seles zavarát.*
- Pelsze... Valami baj van?

*Hagyta hogy Selestina ölbe vegye és sárkáyfarkával a lány karjára tekeredett, szárnyacskáival pedig egyensújozott, míg át nem lett adva Gulábának. Ott kényelmesen elhelyezkedett és rájött hogy ebben az alakban nem lehet dorombolni...*

*Elnézte Chris szenvedését és sajnálni kezdte a sárkányt. Ezek szerint alaposan helybenhagyta a fajtársa. Remélte hogy nem futnak össze újra vele. Vagy ha mégis, akkor nem fogja hagyni hogy újra ezt tegye egy barátjával.*

-Clisnek táncpaltnel fog kölleni. *szólalt meg kötekedve, de rögtön meglepődött mennyire fura buborékos hangja van ennek a sárkányformának. Buta arcot vágott mert eddig még nem próbált beszélni ebben az alakban, csak vijjogott. De most nem tudta eldönteni Chrisnek vagy neki van e furább beszéde.*

*Gulába szavai hallatán kitágultak függőleges pupillái. Hogy nem lesz süti???*
-De nemattó vót! *buborékolta kétségbeesetten* -Nem is ettem szinte semmit! Akkó mé nem lehet? Csak.. .. asz.. idegességtő vót... :S

* A vissza kérdésnél egy pillanatra zavartan pillantott a sárkányra, mert az kizökkentette az egész dologból amiben éppen benne volt, és ez látszott is az arcán. Felfogta ,hogy az aggodalma talán túl sok volt, míg igazából Chris előző szavaira ,vagy hanglejtésére nem is figyelt, csupán a fájdalma miatt lehetett olyan amilyen. Ezek elég gyorsan száguldottak át az elméjében, így a zavar után, megenyhülve mosolyodott el. Végül is... miattuk tette, nem igaz? Lehunyta szemeit, úgy mosolygott egy kis ideig.*
Elnézést... nem nincs semmi..... várj akkor.
*Oldottabb lett a környezett, legalább is így érezte. Miután Chris megmutatta kellemesebb látványt nyújtó profilját Gulábának, azután óvatosan ,de megfogta Sélés a sárkány állát. Úgy nézte meg közelebbről a sérüléseket, hogy biztosan tudja éppen mit csináljon vele. Nem volt olyan jó gyógyító, mint mondjuk Yris, de attól függetlenül, már csak a képessége miatt is sokat gyakorolta, főleg egy-két részét.
Igyekezett óvatosan érinteni, nem akart neki plusz fájdalmat okozni. Zöld szemei komolyabban pásztázták a most feldagadt arcot. Pár percig nézte, néha meg-meg fordítva a fejet, hogy mindent lásson ,majd eleresztette.*
Ülj le... mindjárt hozok valamit. Meg megmosom a kezem.
*Azzal elment a konyhába ,hogy eleget tegyen a szavainak.*

*A nő mosolygott a válaszra, örült annak ,hogy a sárkány vette az adást, és nem sértésnek vette fel a szavait. Nem is annak szánta.*
- Tökéletes... látom az a profilod kicsit szebb ,mint a másik. Hízelgő ,hogy még a harc alatt is figyeltél erre. De abban igazat adok neked ,hogy ezzel a megjelenéssel, 10 vénlányból talán egyet kaphatnál ki. Máris azt hiszik ,hogy valami rossz fiú vagy... a negatívabb értelemben.
*Ezután hagyta ,hogy a húga kezelésbe vegye a másikat s figyelmét az alakváltónak szentelhette. Simogatta Kukut, nagyon aranyosnak találta ,így , kis sárkány alakban is, habár ő teljesen semleges volt más népek szülötteivel. Amikor Kuku megszólalt inkább csak a hangjára figyelt fel, amire széles mosollyal reagált le.*
- Nézzenek oda, miket nem tanulhat időnként az ember. Most ebben a pillanatban nem tudom eldönteni, melyikőtök járt rosszabbul.
*Mosolygott, úgy tűnt, habár általában zárkózottabban viselkedett, humoros oldala, vagy felfogása most utat tört magának.*
- Táncpaltnel Kuku ? Nem is tudom..... kit ajánlanál ? Még a végén kénytelen lesz téged elvinni annak amint felveszel egy számára előnyösebb alakot.

*A sütis szavakra mélyen bólintott. Látta a kétségbeesését az alakváltónak, de mintha anyai "szigort" vett volna fel, nem úgy tűnt ,mint aki megváltoztatja a döntését. Ezután lépett ki ismételten a szőkés elf lány s egy kis tálba kevéske vizet hozott, melyet az asztalra tett le ,majd elkezdte belemorzsolni a gyógynövényeket, melyeket aztán még aprított is.*
Ne legyél igazságtalan vele Gulába.... bizonyosan csak az lehetett az oka. Láttam én már Kukut sokat, sőt rengeteget enni, hogy semmi baja nem történt.
- Rendben...rendben, hiszek neked. De ami azt illeti....
Azt majd eltüntetem onnan. *Pillantott hátra kedvesen a másik kettőre ,majd a kis sárkányra pillantott.* Van a konyhában egy tálon még sütemény ha szeretnél. Már az utolsó adag, de gondolom ebben az izgalomban megéheztetek.
*Azzal megfordult ismét közelebb ment a sárkányhoz. Az asztal szélére tette a tálat, benne a már masszába állt zöldes dologgal.*
Ez itt egy általunk használt gyulladás csökkentő...csillapító. * Mutatott rá.* Használjuk általában minden félére, főleg égési sérülések esetén, vagy erős fájdalmakkor, aminek köze lehet értelemszerűen gyulladáshoz. Na most... mondjuk neked az arcod inkább bedagadt, de mikor megérintettem az arcod alját. * Itt rámutatott a sajátjára. * Akkor éreztem ,hogy ég egy kicsit a bőröd. Így úgy vélem ez majd gyorsabban leviszi a duzzanatokat az arcodról.
*Azzal most ott hagyta az asztalt s elé sétált.*
Ám előtte meggyógyítalak annyira amennyire lehet. itt gondolok főleg a sérüléseidre. Fogat növeszteni sajnos én nem tudok.
*Itt már kedvesebben mosolyodott el.*
De biztosan tud valaki ebben is segíteni neked. Engedelmeddel....
* Azzal most két oldalról érintette meg a sárkány arcát, még mindig óvatosan. A kezeibe fogta, már amennyire lehetett, hiszen a tenyere így is jóval kisebb volt a férfi arcánál. Hüvös keze nyugtatta talán annak arcát, majd ahogyan koncentrálni kezdett és magában elmondott apró szavakat úgy halványan fénylett fel a keze körül valami egy pillanatra, majd az átterelődött a pontokra, ám a fény ezután már nem látszódott. Gyógyított.*

- Lossz fiú negatív éltelemben? Olyan nincs, de még ha lenne is, ne mondd, hogy nem nézek ki még így is jól! *szólt egy balos félvigyor kíséretében.
Hát úgy látszik tényleg nem. Különben miért nézne rá mindenki ennyire szánakozva? Tényleg ilyen siralmas kinézettel bírna? Mindenesetre délcegen kihúzta magát, s még egy óvatos mosolyt is felfestett arcára. Kuku furcsa hangjára felnevetett, majd rögtön abba is hagyta. Áú! Amúgy az alakváltó most rajta akart gúnyolódni? Ő is ilyen hülyén beszél... Na szép! Egyszer próbál hősiesen viselkedni, akkor is mindenki így viselkedik vele - gondolta hisztis felindulásából, majd finomabb lelkületű énje megszólalt: Teljességgel hülye vagy.*
- Majd kelítek én magamnak táncpaltnelt. Mál amennyiben Seles össze tud foltozni. *végigmérte Kukut* Áhh inkább egy vén hölgy!
*A lányra nézett. Mi ez a zavar még mindig az arcán?*
- Lendben.
*Az elf érintésére felszisszent.*
- Ettől a kutató tekintettől mindjált elpilulok! *legyintett kislányos zavarral, bolondozva. A felszólítás szerint járt el, lehuppant egy székre várakozni. Amint visszatért nem tudta levenni a szemét az "undorító szmötyis" tálról. Az most a fejére lesz kenve? Kicsi ijedten pillantott a lányra.*
- Ahhha...
*Megnyugodott, mikor Selestina odasétált hozzá, hogy meggyógyítsa. Talán nem is lesz szükséges az a trutymó!*
- A fogamat nem bánom, nem a frontvonalból esett ki, innentől kezdve mindegy.
*Ahogy Seles megfogta az arcát, behunyta szemeit. Hmm... nem is rossz.*

-Hehe… nem rossz ötlet de én nem tok táncóni! *nevetett fel buborékoló hangon és most elfelejtette az L betűket kihangsújozni, így egyértelművé vált hogy az előbb csak Chrissel viccelődött, ő maga nem racchol*
-Meg asztán nem megyek sehuva, hacsak nem Gídasz házába, mer a két pupák még mindég nem gyütt elő.
*A gondolatmenetet nem folxtatta, mert bőszen helyeselt Selestina szavaira… vagyis bőszen bólogatott. Az evéssel nem szokott gondja lenni.*
-Köcce de most nem kő több süti. Majd fogok verebet! Hús is kő néha! *bugyborogta és feljebb tartotta mini tüskés állát hogy Gulába jobban elérje. Félig leeresztett szemhéjjakkal figyelte Chris és Selestina ténylesését. Egyértelműen élvezte a helyzetét.*

*Gulába kicsit felnevetett s habár már Kukura figyelt még válaszolt a sárkánynak.*
- Mondtam én valaha neked ,hogy jól nézel ki ?
*Mosolygott továbbra is. Az étel dolgot végül rájuk hagyta, és nem szólt bele. Séléstina jobban ismerte Kukut ,mint mondjuk ő.*
- Lehet..de vicces lett volna, ha téged visz el táncolni. Legalábbis... én megnéztem volna.
*Azzal folytatta a kis sárkány kényeztetését. Amikor az felemelte az állát azt kezdte óvatosan simogatni.*
- Látom tetszik....

*Séléstina elmosolyodott amint a foltozásról volt szó. Bőszen bólintott rá.*
Igyekszem megtenni a lehető legjobbat!
*Mosolyodott el, majd még előkészült. Amint a kutató tekintett került szóba egy pillanatra megrezzent és meglepődött ,mialatt a sárkányra nézett, majd halkan kuncogni kezdett. Tudta ,hogy csak viccelődött vele.*
Miattam ? Ugyan már.....

Igen... Rav és Ceki még nem ért vissza... valószínűleg dolguk akadt...de örültem volna ha én is láthattam volna őket.....
*Vagy egy 10 percig gyógyította ,mert biztosra akart menni. Ezután óvatosan vette le a kezeit, de a tapintása és a gyógyítás melege szinte még ott maradt 1-2 percig , így a sárkány ezt észre sem vehette. Ezalatt az idő alatt, az ujjaival nyúlt bele a masszába ,majd a zöld krémet elkezdte finoman és gyengéden bemasszírozni a férfi bőrébe. Tudta ,hogy ettől jobb lesz, és nem is kell túl sok idő. Nagyon óvatosan dolgozott, végül mégis elvonta a kezeit. Chris arca teljesen zöldbe burkolózott a krémnek köszönhetően. Elvonta kezet ,majd elkezdte megtörölni őket.*
10 perc és sokkal szebb lesz. Addigra beszívja a bőröd is.
*Nézte hosszan zöld szemeivel.*

- Mondtad valaha, hogy nem? Nekem amúgy sem kell mondani. Elég ha látom, hogy hogy néznek rám a nők. ...Na jó, ez elég fellengzős duma volt, ami alapjáraton nem is lenne gázos, de ezután egy macsós vigyort és az egyik szexi kacsintást kéne nyomatni, amit én jelenleg nem tudok produkálni. Hjaj. Szomorú történés. Vedd olybá, hogy nem mondtam semmit. *legyintett lemondóan.*
- Mi ez a kishitűség, Selestina? Miért ne pironkodhatna miattad akármelyik férfi? Na, mondjuk én most csak hülyültem, de ne legyél ilyen szerény, nem mindig jön jól.
*Szótlanul élvezte a gyógyítást. Az összes fájdalom zsibbadássá szelídült, s egy röpke másodpercig még úgy is érezte, hogy a foga is megvan. Kegyetlen illúzió. Mi ez a hideg az arcán? Jajjj, ne már! A zöld szmötyi? Fhajjjjjjjjjjjjjj! Undorodó grimaszt vágott, amint elképzelte magát. Horrorisztikus látvány: amúgy is absztrakt festmény számba menő arcát most zöld massza fedi, persze nem annyira, hogy alóla ne köszönnének vissza a tarkabarka színek.*
- Tíz perc? És utána eltűnik a zöld szín? Meg úgy az összes? *kérdezte elhaló hangon. Mondd, hogy igen, mondd, hogy igen!*

*Gulába szavaira felkacsintott rá. Remélte a lány érti a jelzést, hogy tervez valami hasonlót ő maga is. De nem akarta lebuktatni magát idő előtt. Megpróbált helyeslően dorombolni az álla simogatására,de ebben az alakban ez nagyon fura hangot eredményezett. Mintha méhecskék duruzsoltak volna*

-Kicsit kőberepűök hogy lássam gyönnek e mán, asztán csinálunk még pár díszt ha kő még! *mondta és bocsánatkérően Gulábára nézett amiért meg kell szakítsa a kellemes időtöltést* -Mingyán gyövök.... *kicsit hozzádörgölőzött a kezéhez, de óvatosan, hogy a minitüskék nehogy megkarcolják a lányt, aztán leszökkent az öléből és szárnyra kapott. Landolt egy rövidet Chris vállán és bele méhecskeduruzsolt a fülébe majd szökkent is tova hogy kiröppenjen az ablakon*

- Nem tudtam ,hogy ezt szükséges kijelentenem.
*Mosolyodott el, de még mindig a kis sárkányt cirógatta. Észrevette annak pillantását , így tudta , hogy Kuku még készül valamire. Halvány mosollyal rázta meg a fejét. Közben észrevette a másik kettőt is, mikor a húga elállt az útból és megtörülte a kezét. Mulatságosnak vélte a sárkány mimikáit.*
- Úgy félsz attól a krémtől, mintha megenne! Inkább örülj annak ,hogy használtuk. Hidd el, pompásan fogsz kinézni utána! *Kezdte majd a végén még Kukura pillantva, csak úgy viccelődve hozzátette.* Már amennyire ez lehetséges....
Gulába!
*Pillantott Sélés a nővérére, aki erre ,mint aki ártatlan megrázta a vállát ,majd elengedte Kukut. Séléstina nézte ahogyan a kis sárkány még "megtámadja" Christ ,majd elmegy. Szavaira már előtte bólintott.*
Reméljük hamarosan ideérnek. Vigyázz magadra!
*Azzal vissza pillantott a sárkányra. Látta a fancsali arcot ,így kicsit lehajolt ,hogy egy szemmagasságban legyenek. Értetlenül nézte zöld szemeivel.*
Nem lesz tőle semmi bajod. Ha lenne, nem használtam volna..... nem kell aggódnod, a bőröd teljesen beszívja és még a színe sem marad meg. Csak azért zöld mert különböző gyógynövényeket morzsoltam bele, majd kevertem össze.
* Húzta ki magát és sétált kicsit a helységben ,majd a saját kezeibe masszírozta a krémet, ahogyan vissza fordult a sárkányhoz, ám ekkor már az asztal oldalának dőlt. A zöldes krém egyre halványabb lett, majd ténylegesen látszott ,hogy szívja be világos bőre. Utána megmutatta a kezeit felé.*
Látod... én sem mostam le, és voilá.. itt sincs. Gulába....
- Ahh én azt hiszem ledőlök. Az utóbbi pár napban felborult az alvásom, és holnap át kell néznem valamit.
*Állt fel ,majd lassan lépkedett Chrishez. Kezet nyújtott felé.*
- Te úgyis bálba mész, szóval jobb ha most elköszönök. Nem gondoltam volna ,hogy a sárkányok között vannak ilyen humoros emberek. Öröm volt megismerni.
* Azzal a húgára pillantott hosszan.*
Ha kell valami....
- Szólok.
*Majd még megvárta a választ, végül bement a szobába. Sélés végig követte a tekintetével s csak azután, sétált a székhez ,majd leült rá. Maga elé pillantott, végül fel a sárkányra.*
Most már jobban néz ki.... szerintem nem lesz nagyon..sőt szinte nyoma az egésznek.

- Nem baj. Legfeljebb azt mondom majd, hogy álarcosbálra készültem. Ha nagyon akarom, akkor beállíthatom magam egy zombinak. *vont vállat. Nagyon kedves volt Selestől, hogy meggyógyította. Már egészen jól érezte magát, tettre, indulásra készen. A lendület, amivel Kuku a vállára szállt, kis híján leborította a székről* Héj! Gyere csak ide, Kuku! *de akkor az már el is tűnt. Legyintett.*
- Vendégeket vártok? *kérdezte teljesen feleslegesen, hiszen ez szemmel látható volt. Akkor végül is épp jókor indul el. Bár majdnem meggondolta magát. Új emberekkel megismerkedni! Új manírokat tanulni! Valljuk be, Geretnél nem túl izgalmas az élet. Mindegy, nem kellemetlenkedhet itt tovább, amúgy is dolga van. Sóhajtott.*
- Jól van, köszönöm, hogy megnyugtattál, meg persze a gyógyítást. Leköteleztél. *vigyorgott bocsánatkérően. Már nem is olyan fájdalmas!* Te tudsz valamit! *tapogatta állkapcsát.
Kezet fogott Gulábával. Mosolygott.*
- Ugyan, túl kedves vagy. Azért remélem jó benyomást tettem. Ha mégsem, akkor most szólj, mert ez esetben még muszáj találkoznunk, hogy megváltoztassam a véleményedet. *vigyorgott* Jó pihenést! *intett utána.*
- Nagyon hálás vagyok. Köszönhetően neked, majdhogy úgy nézhetek ki, mint egy normális ember. Kitettél magadért. Ez amolyan veled született képesség? Mióta gyakorlod?

- Valami hasonló. Már tegnap nálunk voltak, csak haza ugrottak. Őket várjuk vissza. Segítenek az ünnepség előkészületeiben.
*Bólintott a nő mialatt úgy tűnt, lassan de biztosan a sárkány egészen elfogadja, hogy a trutymó hatásos volt. Szavaira elmosolyodott.*
- Nem várhatod el ,hogy itt és most öröm nótákat zengjek arról ,hogy megjelentél. Annyit viszont mondhatok ,hogy örülök ,hogy megismerhettelek, ahogyan úgy vélem a többiek is élvezték a társaságod. Habár, úgy vélem ha a sors úgy hozza, az ünnepségen még látod a falut.

*Séléstina tette el a dolgokat, majd a férfira emelte zöld pillantását mialatt az hálálkodott. Elmosolyodott. Hagyta ,hogy Gulábával beszélgessenek ,csak utána válaszolt ő is.*
Hagyd csak. Csak azt tettem amit kellet. Egy barátnak amúgy is segítünk... főleg ha a fogadott bátyóról van szó.. nem igaz?
*Kuncogott egy keveset halkan maga elé. Ez a kifejezés még mindig vicces volt egy parányit. Végül miután nővére bement a szobába, kihúzta magát s teljesen felé fordult.*
Ugyan... ha tudok segítek, azt hiszem ez természetes.
Nem teljesen.... *elmosolyodott, ahogyan elpillantott.* Ha a képességemet használtam volna, akkor az egész csak átmeneti lenne.... jelen pillanatban még, és talán csak később tudnám megszilárdítani.. talán. Azt még gyakorlom.
*Pillantott vissza rá.*
Inkább maradjunk annyiban ,hogy ,mint a legtöbb elfnek, nekem is tanulnom kellet mágiát. Leginkább fehéret, feketét sosem tudtam még csak használni sem....de tanulni se... nem megy. *Megdöntötte kicsit a fejét.* Nem vagyok olyan húú de jó.... de sok mindent megtanultam, amennyi kellhet. Főleg ,hogy tanácstag lettem... volt egy elvárás.. egy minta amit el kellet ,hogy érjek.  Yris persze, jobb nálam gyógyításban...de én jobban kezelem az íjat... mondjuk... ez most így a végén értelmetlen hasonlítás volt.
*Nevetett kicsit zavartan ,hiszen barátnője vak... ám tudta ,hogy Chris az előző időkben nem jött ki jól a lánnyal, így örült,hogy ő is meg tudta gyógyítani.*

- Áhh, értem. Nagy a készülődés, meg minden. Biztosan jól fog sikerülni az ünnepség ilyen szervezés mellett.
- Félreértettél. Ezzel csak ara akartam célozni, hogy még így is, úgy is látni fogsz még. Igen, mindenképpen megpróbálok majd eljönni, de nem tudom, hogy Geret hogy áll majd hozzá. Elválik. *sóhajtott mélyet. Ma még bulizik egy nagyot, aztán vissza kell mennie. Vegyes érzelmek borították el lelkét a gondolat nyomán.*
- De igen, nagyon igaz. Mi az, mit nevetsz? Ez igazán nem szép dolog, fogadott húgom! *próbált szigorú arcot vágni, de talán először életében nem sikerült. Elnevette magát* Jól van.
- Átmeneti? Mármint... szó szerint? Eltűnnek a sebek, majd egy idő után visszatérnek? Érdekes. *hallgatta a lányt* Tanulni sem? Furcsa egy teremtés vagy, az biztos! Akkor gondolom emiatt a fehér mágiát még jobban kellett tanulmányoznod, hogy ellensúlyozd a feketében lévő hiányosságaidat.
*Az utolsó megjegyzésen pislogott egyet, majd váratlanul elkezdett nevetni.*
- Nem tudom, azért furcsa is lenne, ha éppen ő lenne jobb nálad íjászatban!

Sajnálom.. nem tudok ez ellen tenni... kijött. *Kuncgott tovább ,majd lassan vett egy mély levegőt ,s úgy pillantott vissza rá. Látta ,hogy fogadott bátyja mégis beadja a derekát.*
Sérteni, nem sértettelek meg....~
*A vissza kérdezésnél bólintott, egy kicsit zavartabban.*
Igen... ilyesmiről van nagyrészt szó... tudod, a sérüléseket arra az időre én veszem át.... Az is előfordulhat ,hogy bennem nagyobb kárt okoz ,mint az eredeti szerzőjében...pont emiatt van az ,hogy egy idő után... visszatér.. inkább úgy mondanám a képességem jelenleg inkább csak időhúzásra jó.... ezért kell ,hogy valaki tudjon gyógyítani..de már gyakorlok.. hogy tovább fejlesszem a képességem.
*Mosollyal pillantott rá.*

*Bólintott, leült s úgy folytatta.*
Pontosan.... tudod.. egy monda szerint az őseink nem használhattak egy jó ideig csak fehér mágiát... később kezdett el keveredni a mágia tudomány .... valószínűleg bennem inkább olyan "gének" maradtak meg, mely az egyikre fogékony, de a másikra nem... vagyis ilyen szinten.
*Kedvesen pillantott rá ,majd zavartan mosolyodott el.*
Fura ? Igen... azt hiszem....

*Meglepődött ,majd parányit felnevetett.*
Nem szép dolog kinevetni a fogadott húgod!

- Kijött! *horkantott fel bosszúsan, de szeme játékosan csillogott. Hirtelen felnevetett* Mifelénk ezt nem erre szokták mondani! *kitörölt egy könnycseppet a szeméből, amit előzőleg a kacagás csalt oda* Hát ez éppenséggel igaz, ez esetben elnézem a "kijött" kuncogást. *bólintott határozottan.*
- Szóval addig te őrizgeted a sérüléseket. Szerintem akkor talán az öngyógyítást kellene gyakorolnod, hmm? Hallottam egy olyan vén mágusról, aki ugyanilyen technikát használ. Lehet, hogy nem is olyan nehéz, főleg, hogy már úgyis jártas vagy az ilyesmiben. Egy próbát megérhet. *vetette fel ötletét* Igen, eben biztos vagyok, lelkiismeretesnek, és szorgalmasnak tűnsz. *mosolyodott el bátorításképp. Lelke mélyén drukkolni kezdett Selesnek, hogy véghez vigye céljait.*
- Ez nem rossz elmélet, és így jobban belegondolva lehet is benne valami. De végeredményben ettől vagy te különleges, egyedi. Nincs ezzel probléma, míg folyamatosan tanulsz, illetve fejleszted magad. Bár ez mindenkire vonatkozik. Nagy hiba, ha valaki nem hoz ki minden tehetséget magából, amit csak lehet. *idézte fel rég elhunyt főnöke gyakran használt szavait szinte automatikusan. Meg is lepődött miután saját szájából hallotta viszont azokat, majd csak megrázta a fejét, furcsán elmosolyodott.*
- Jó, igazságod van, de azért ez tényleg érdekes megállapítás volt a részedről így a végére.

*Picit lepetten tekintett rá, s abba hagyta amit éppen csinált.*
Nem ? Bocsánat... nem vagyok annyira otthon a sárkányok dolgaiban... vagyis..ennyire nem.
Bár úgy vélem..elég vicces dolgot jelezhettek így.. ha így nevetsz.
*Kuncogott kicsit.*

Igen... erről van szó. Jelenleg. Hiszem ,hogy tudom még fejleszteni a képességem.
*Elmosolyodott ,majd érdeklődve nézte ahogyan az öreg mágusról esett szó.*
Igazán? Még nem hallottam róla.... majd mesélhetnél még... ha lesz időd.
Ühm.. igazad van... ezt figyelembe veszem és majd erre terelem átmenetileg a tanulmányaimat.
*nevetett kicsit ,mialatt elpakolt még.*

A különleges és egyedi nagyon megkülönböztető....
*Végül megtorpant és hallgatta. Elmosolyodott kedvesen felé. Nagyon bölcs dolgokat mondott. Bólintott rá.*
És pont ezért...remélem ,hogy te is kihozod a legjobbat a mostani helyzetedből Chris. Nagy dolgot kaptál... új esélyeket. Ezeket nem szabad elszalasztani.
*Nézte ,majd sóhajtott picit. Kipillantott az ablakon.*
Mikor kezdődik a bálod?

*nevetett még egy kicsit.*
Igaz..igaz.

- Hát... izé... mikor a "mifelénket" emlegettem, nem kifejezetten a sárkányokról beszéltem, hanem csak úgy általánosságban azokról az alantas társaságokról, ahol előző hivatásom miatt gyakran meg kellett fordulnom... Igazából nem is olyan lényeges tudnod, mire gondoltam! *legyintett kitérően.*
- Mindig van feljebb! Idő? Tényleg, az idő! *felállt* Azt helyesen teszed. Nem árt, ha újabb módszert tanulsz. *vigyorgott.*
- Igen, tudom. Nem akarom elbaltázni. Viszont... *végignézett magán* Haza kell mennem átöltözni. És talán ezzel már lehet, hogy le is késtem a bált, de még mindig jobb így próbálkozni, mintsem hogy ilyen csapzottan akarjak bejutni. Még a kerítés kapujából sem engednének tovább! Na! *odament hozzá, megölelgette a lányt, majd kicsit eltolta magától, a szemébe nézett* Vigyázz magadra! Azért a tanulás mellett a szórakozásra is hagyj időt. Ha bármi gond lenne, csak írj. *puszit nyomott a homlokára, majd ruganyos léptekkel elindult kifelé.Az ajtóból még visszanézett* Köszönöm szépen a vendéglátást, jól éreztem magam! Add át üdvözletem Kukunak és Gulábának! *integetett. Ekkor szállt le rá a sólyom. Rosszat sejtve elvette tőle a levelet, elolvasta.*
- Hát, az úti cél nem változott, csak ezek szerint nem fogok bálozni. Nagyszerű! Valami parancsról beszél. *sóhajtott* Mindegy. Szia! *mosolygott rá. Sietve letrappolt a lépcsőn, s azzal a lendülettel már át is változott sárkány alakjába, majd nagy gyorsasággal szelte a levegőt.*

/Chris >>> Sárkányok Városa - Black ház/

*Értette ,hogy a sárkány  leginkább ki akarta kerülni a témát, amibe sikeresen belekeveredtek egy-egy szó folytán. így nem is erőltette a dolgot. Egy kedves mosollyal biccentett rá, s elfogadta ,hogy a téma terelésre ment.
Bólintott*
Egy kis kerülő, de biztos vagyok benne ,hogy jól fogod érezni magad!
*Nevetett kicsit, s amint maga előtt látta, picit meglepődött, majd az ölelésnél kedvesen elmosolyodott. Vissza ölelte, s utána csak egy bólintással jelezte ,hogy értette amit mondott.*
Köszönöm, és úgy lesz! De te is vigyázz magadra!
Úgy lesz, úgy lesz! Amint lehet, átadom nekik, és várunk szeretettel az ünnepségre ha tudsz jönni!
*Nézte kedvesen ahogyan elindult, s az ajtóig követte. Amikor a madár megjelent az üzenettel, meglepődött, majd kicsit aggodalmasan tekintett rá. Végül, parányit zavar mosollyal nézte ,s aprót sóhajtott.*
Rendben.... de.. .*elmosolyodott * Biztosan nincs semmi baj!
Kitartás!
*Nézte ahogyan elmegy. Hosszan nézett ki az ajtón ,majd a tájra. Sötét volt már. Se Kuku... se a koboldok....se Chris..se Gulába. Egyedül maradt. Halvány zavart mosollyal lépkedett vissza ,majd becsukta maga mögött az ajtót. Kezeit tördelte kicsit. Az elmúlt kellemes, kicsit zavart majd újra vicces órákat felváltotta a csend és a magány. Ezzel sosem volt gondja...de most így előjöttek a gondolatai is. Mialatt haladt előre, eszébe jutott amit Chris mondott....*
Nincs semmi gond....
*Suttogott maga elé, majd az is eszébe jutott, hogy Kuku sem aggódik, halványan elmosolyodott, de végül ebből az lett, hogy elkezdte törölgetni a szemét, megelőzve azt ,hogy aggodalma folytán kibuggyanjon egy-egy könnycsepp is. Hiszen....*
Nincs semmi baja.... biztosan...nincs baja....

*Körberepülte a minisárkány a környéket. de sehol nem látta a koboldokat. Pedig már itt kellett volna lenniük. Talán Gildassal van valamiés azért késlekednek…. *


*Vissza akart menni Yeraltiba Gildas házába hogy megtudja… de egyben aggódott is hogy nem találna ott senkit.. Vagy azért mert mindenki eltűnt, vagy azért mert már úton vannak. Miközben az erdő felett körözött igyekezett nem pánikba esve gondolkodni. Ha Gildas és a koboldok rendben vannak, akkor semmi baj, majd jönnek. Ha úton vannak akkor éppen elkerülné őket ha Yeraltiba menne. Ha pedig eltűntek, akkor nem fogja őket egyedül megtalálni. Terrot sem találta meg. Most viszont nagyobb és okosabb. Eszébe jutott hogy akár segítséget is kérhetne. Elvégre erre valók a barátok nem igaz? Fura volt a gondolat hogy vannak barátai… és hogy máris a segítségüket kérje. De így kell lennie. *
 
*A minisárkány visszakanyarodott Selestina háza felé és belibbent az ablakon. Furának találta a csöndet és egy pillanatra meg is rémült hogy itt is mindenki eltűnt, de aztán megpillantotta a lányt is amint magában szipog. Gaia-ra mi lehet a baja?  Besurrant az ablakon és mire a talpa a padlóra ért már puha macskamancs lett belőle sárkánytalp helyett. A szürke cica pár ugrással ott termett Selestinánál és az ölébe ugrott. Dorombolva dörgölődött a lányhoz és bajszával megcsiklandozta az arcát*
 

-Mi a baj Királylány? *kérdezte tőle halkan*

* A széken ült, az asztal mellett amire elgondolta egy -egy pillanatban ,hogy rá fog dőlni, de végül nem tette meg. Ismételten törölgetni kezdte a szemeit ,majd abba hagyta s elgondolkodott. Nem volt oka rá, mégis féltette. Pár nap telt el..nem is olyan sok még, de mindaz amit hallott már a gyűlésen is, apró félelemmel járta át. S habár Chris és Kuku viselkedése is megnyugtatta, pontosan tudta ,hogy Leiran akkor szintén aggodalmas lett...
Persze... ez mással is járt... ekkor halk szipogással pillantott előre. Zöld szemeivel hosszan pillantott az estébe. Nem tudta Kuku vissza tér e..vagy a két kobold, de nem merte feloltani a villanyt...és most nem is érezte annak szükségét annyira..*

*Ismételten megtörölte halkan a szemeit, amikor fülei megmozdultak s felfigyelt egy halk neszre, a következő pillanatban pedig már a cicus ült az ölében. Megilletődött ,mert nem akarta ,hogy Kuku így lássa. gyorsan törölte meg a szemeit s kedvesen mosolyodott el.*

Semmi..semmi Kuku....
*Halkan suttogott, de kedves mosollyal pillantott rá. Zöld szemeiből kitörölte a könnyeket.*
Vissza jöttél hát? Találtál valamit ...valakit?