Saika ház, és a mellette lévő lakás

-Áhhh én nem vok varázsló! *értette félre* Őtet Gildasz varázsógattya úgy láttam. Amúgy jah. Ő is odavan a bundáméé!

Köszönöm hogy írtá neki! Ha majd eccer megtanulok írni akkó majd teletömöm levelekkel!
*elgondolkodott a kérdésen* -nemtom.. a fonal jó puha meg minden, de belegumbacolódok. A toboz azé jó meet összevissza pattan De bármi okés. *ismét leült és az egyik mancsát a tobozon pihentette*
-Akkó nem lesz szerdes süti.. de nem gond. én bármit képes vok megenni. De télleg! :d A leocsmányabb eddig egy száratt denevérdög vót. *nevette de aztán észbekapott hogy nem Gildassal beszél hanem egy elf papnővel azitől puszit is kapott* -esztett lehet nem kellett vóna elmondanom. Azóta mán fogat is mostam ám! Meg régebben vót! *próbálta menteni a helyzetet* A vacsi bisztosan sokka finomabb lesz! *ahogy már nem játszott, az ébersége ismét odalett és kezdett egyre hosszabbakat pislogni és lassabban beszélni. Ásított egy nagyot, hiszen odakinn még mindig nappal volt. Még csak pár órát aludt.*

-Asszem még aaszok. De te csinájjad csak a dógodat amit szeretnél! Vagy aluggyá fenn az ágyon én meg majd odalenn hogy ne essek le. Vagy ha fogsz hogy ne essek le akkó alhatnánk együtt is. *jotott eszébe a lehetőség és most tényleg eszébe sem jutott hogy ezt máshogy is lehet értelmezni*

-Hát úgy éétem, hogy ő varázsógatyta nem én. Tiszta ideg lesz ha elmondom neki hogy aszitte Ceres anyuja hogy a lánya szeretője vok Meg majd amikó megmondom neki hogy én mán aluttam az ágyában Olyan vicces amikó zsémbel! Majd meglátod! Lehet meg is fog keegetni!az elsz ám a móka! Tán nem az ünnepségeteken mondom eel neki mer ha akkó kerget össze vissza akkó mi kapjuk majd a tökönrugást! XD

-Ockaj az jó lesz! én meg megtanitlak díszeket csináni a bármibő meg az akármibő.

-Süti *mondta és a függőleges cicapupilla teljesen kitágult a gondolatra* -Én nem haraguttam! De télleg! De ha sütit csiná nekem akko még meg is csókolom!

*ásít még egy nagyot és furcsálkodóan néz rá amiért nem lehet az ágy alatt aludni amikor pedig ott sokkal kényelmesebb. De betudja ezt furcsa elf szokásnak és beletörődik*
-Háááát *ásít* -ha nem akaasz unatkozni akkó lehet jobb ha alszó! Mer én asztat fogom csináni!
*leszökken és leül a padlóra és felveszi az emberi alakját.. amely formában éppen törökülésben ül. Így könnyebb előszedni az ágy alól a takarót és a párnát. Ezzel a kettővel macskaként nehezen bánt volna el. Felpakolja az ágyra és elrendezgeti majd zöld tekintete találkozik Gulábáéval. Aszeme nem volt más macskaként se, de most egyértelműen nem olyan cica aki az ágy alól előmerészkedett a lány nyugtató hangjára. Elmosolyodott és vicceset odatartotta szürkeszín haját és két ujjával felcsípett egy tincset.*
-Esz ugyanaz a bunda ... Semmi simi? *kérdezi reménykedve*

-Peesze nem az ünnepségen… majd férehijjom… .. hehh…

-Sok sok dísz lessz! Majd este kerítek hozzája anyagokat. *mondta és a simi után felélénkülve felugrott az ágyra majd lehupapnt rá Gulába mellé és az állát a lány vállára tette és közvetlen a fülébe mondta*

-Akkó alszol velem hogy ne essek le? Jóvagyok így is vagy vátozzak átal valamivé hogy jobban férjünk? De asztán ha elalszom lehet véletlenű visszavátozok….

*Hátratámaszkodott a kezeire ahogy elővette a sztorit* - nem sokszóó de nagyon héha vót ilyen mán… mongyuk akkó genyaság ha pont denevérként alszok egy barlangban… Nem jó fejreesni…. Gaia ilyen vicceket csiná velem.. jó humora van neki Én is megcsinánám mással ha tunnám
*szummázta és befészkelte magát az ágyba a takaró alá *

-Nem akarok igazi bunyót! Inkább nem megyek oda! Ha Te se mész akkó tán én se! Akkó tán kibirom!

-Szal engemet arra taní, hogy ne alugygak fejjel lefelé.. de amikó meg ágyon alszok mint ez is mindíg leesem... *mondja és feltartja a takarót hogy Gulába is kényelembe helyezhesse magát.* És mikó alszok összegondolom a díszeket

-igen az alvás asz tisztességes szándék.. mongyuk én néha tisztességtelenű sokat alszom. *ásít egy nagyot* Be tucc gyönni vagy segijjek?

*Mikor a lány elhelyezkedett kuku is kényelembe helyezte magát és szinte rögtön el is aludt... Szokásos forgolódása miatt hamarosan keresztbe aludt Gulábán... aztán megfordult és a másik irányba keresztbe nyúlt el rajta és nem ébredt fel semmiféle mocorgásra. kisvértetve mégis siekrült visszakeverednie eredeti helyzetébe azt leszámítve hogy Golábához bújva és őt ölelve aludt egészen estig... amikor felébredt angyot nyújtózótt és meglepetten vette tudomásul hogy nem esett le az ágyról*

-Wáááá! NEm estem le Gulába!

-Asszem igen! ^_^ Télleg most előssző nem estem le! És te mé vagy még álmos? *Nézett rá kérdőn és ő láthatóan majd kicsattant az energiától. Máris nagyon éber volt.*

-Nem tom mennyi az idő *felpattant és az ablakhoz sietett majd résnyire kilesett.. nem jött be fény. Gyorsan kinyitotta az ablakot és az esti levegő jött be rajra* -de asztat tom, hogy ideje menni összeszedni a valamit meg az akármit és a bármit. *az ablakba szökkent és egyik lábát kilógatta rajta a másikat pedig a párkányon pihentette*

-Na akkó? Gyössz? *annyira fel volt villanyozva hogy még arról is elfeledkezett hogy mostanra már kezd éhes lenni és azt is elfelejtette hogy Gulábának esetleg más igényei is lehetnek mielőtt útra kelnek.*

Ockaj! *mondta és már viharzott is kifelé. Odakinn átugrott az egyik ágra és mókussá alakulva föl alá futkározott az ágakon egy darabig. Aztán neszeket hallott a Saika házból és felugrott az ablakba. Odabenn Látta az öreg fickót akit véletlenül megrúgott üldögélni egy asztal mellett és Selestinaanyut amint éppen tesz vesz valamivel. Beszökkent a kukumókus az ablakon és elfutott a padlón keresztül a lábaihoz és ott ugrándozott osze-vissza a lába alatt hogy észrevegye*

-Máma este meglovagótatom Gulába lyányodat is! *viccelődött vele mókushangon*

* Az út a két koboldnak nem kevés időt vesz igénybe, no persze, nem véletlenül. Még sosem jártak a falvak környékén, így minden apró részletet megcsodálnak út közben. Azokat a részleteket is kénytelenek alaposan memorizálni, amikre még csak nem is gondoltak korábban, ugyanis hatalmas kerülőket építenek be a kis utazásba. Amikor már ötödszörre haladnak el egy öreg fa mellett, gyanakodva méregetik a tájat. *
Erre már jártunk...
Mintha láttuk volna azt a követ...
Meg a fát...
Meg a bokrot...
Itt minden csupa fa és bokor...
Szerinted odatalálunk?
Oda fogunk... * Ceki szorosabban öleli magához a levelet, mint egyetlen támaszpontot. *

* A távolban megpillantanak a lombok között egy apró, pislákoló fényt. Újabb lendületet vesznek és egyenesen arra indulnak, ezzel sikeresen elérve a központi falut. Joggal érzik magukat kicsinek a magas fák és nagyobb házak tövében sétálva. Rav leengedi a lapulevelet, de nem hagyja el; a két kobold szorosan egymás mellett battyog. *
Próbáljuk meg hívni...
Talán válaszol... * Susmognak össze. *
Kuku...
Próbáld hangosabban...
Kuku! * Kezdik együtt szólongatni, de nem mernek kiabálni. Csak reménykednek benne, hogy a barátjuk meghallja őket. *

-Nem viszem el meccire! Csak a világ végire…..*csipogta a mókus és nevetett hogy most nem lettek sokkosak a szülők*

*Felugrott az asztalra és nekifutásból végigcsúszott rajta majd lepottyant a túlvégen pont mikor Gulába benyitott*

-Itt vok itt vok *hadarta a turbómókus a lába alatt*

-Ki keres? *kérdezte de már ki is szokott az aktón végigfutott az ágon és oda vissza ugrált mikor meghallotta a koboldokat.*

*Lefutott a kérgen hozzájuk és átváltozott szürke kuvassá és jóó alaposan képennyalta mindkettőt!*

- Rav! Ceki! Háá mit kerestek Ti itten? Mizu? Gyüttetek előszéének az ünnességre? Cerest táncótattyák.. osztán még nem tott sütit csináni. De biztos fog majd. *csaholta nekik* Giidasz is gyönni fog az ünnességre! Majd figyuzzatok oda hogy fee fogom zabossítani van mán hozzája ötletem

-A királylány meg Aki ottan van fönn Ceres tesója. Kébzejjétek egy ágyba háltunk! *súgta nekik közelebb hajolva és bizalmaskodva*

* Először csak a mozgást látják, majd a jól ismert alakot. Rav örömében elejti a laput, mindkét kobold futni kezd Kuku felé. Amikor bizonyossá válik a számukra, hogy a kutya nem fog fékezni, pánikolva próbálnak megállni, de hasztalan. Az ütközés ereje magával sodorja a hármast, de a két hű segéd ezt nem tudja bánni. Megölelgetik a barátjukat, majd Ceki beletörli a nyálas arcát Rav felsőjébe. *
Kuku!
Már aggódtunk miattad!
Nagyon aggódtunk! * Megrázzák a fejüket. *
Nem az ünnepségre jöttünk...
Kaptunk levelet!
Szép levelet!
Szebbet, mint amilyet a főnök ír... * Majd visszarázódnak gyorsan a valóságba, mielőtt a papíros bűvölete ismét magával rántaná őket. *
Azt hittük, hogy a főnök itt lesz...
Veled...
Veletek... * Korrigál a másik. *
Régóta nem láttuk...
Ilyenkor már haza szokott jönni...
Vagy üzen... * Elhallgatnak, összenéznek, majd inkább tovább lépnek a témán. *

* A koboldok felnéznek az ablakhoz, integetnek felfelé, hátha látják őket. * Egy ágyba...? * Kérdez vissza az egyik megszeppenve. *
És hogy akarod felbosszantani Gildas-t? * Kontrázik rá a másik, és kíváncsian figyelnek. *

*nagyon megörült a két koboldnak ezért kaptak még egy kör kutyanyelvet köszöntésül*

-Örűűlök hogy gyöttetek ^___^ *lelkendezett aztán ahogy hallgatta őket szép lassan lehervadt az arcáról a mosoly*

-Gildasz eltűnt? *csapásként érte a hír… pedig a tanácsteremben már hallott rá utalást de nem vette komolyan, hiszen miért ne lehetne dolga.. De most hogy Rav és Ceki is ezt mondja kezdett formát ölteni benne a pánik. *

-Asz nem .. nem lehet hogy eetűnt! Aszonta gyön az ünenpségre! Nem lehet hogy eetünt! Bisztosan csak dóga van ugye? *nézett a két koboldra de eléggé tanácstalannak és talán megviseltnek is tűntek* Kapkodta a kutyatekintetét hol az egyikre hol a másikra majd eszébe jutott Terro esete.. ő is eltűnt.. ugyanígy eltűnt. Nyüszíteni kezdett mint akit kővel dobtak meg és vinnyogva elszaladt a fák közé. Most nem akart válaszolnia kérdésre hogy mit tervezett el viccken .... hiszen Gildasz eltűnt! És nem akarta hogy így lássák, se Gulába, se Ceres se a kobódok.

Messzebb a bokrok alá bújt és visszaváltozott kukuvá. Hátát egy fának vetette hogy ne lássa senki és ott sírdogált… próbálta elűzni magától a rémes gondolatot hogy ismét odaveszett az akihez kötődött.*

Tudjuk, hogy azt mondta...
Lehet...
Lehet, hogy csak valahol feltartják... * Próbálják kimagyarázni, de már késő, látják a változást Kuku arcán. *
Amikor a vérfarkasokhoz mentetek bulizni...
Korán hazajött.
Nem szólt semmit, csak lement a pincébe.
Ott álltunk az ajtó előtt és vártunk...
Aztán hallottunk egy koppanást és bementünk...
De nem volt bent senki...
És...
Azóta nem tudjuk, hol van...
Azt hittük, csak meg akar viccelni...
És itt vár ránk...
Kuku! * Szólnak utána, de ebben az alakban nem érhetik utol. Ekkor pillantják meg a tőlük nem messze álló nőt. Lassan Gulaba felé fordulnak, és szomorkásabban néznek rá. *

Az én nevem Rav...
Én pedig Ceki vagyok. * Mutatkoznak be egy parádés meghajlás kíséretében. *
Szolgálatodra.
És azt hisszük...
Hogy tönkretettük az estét. * Néz abba az irányba, amelyikbe Kuku ment. *
Sajnáljuk...
A főnököt kerestük...
De nincs itt és rossz híreket adtunk át...
Nem vagyunk éhesek...
Köszönjük...
De szívesen segítünk! * Itt felcsillan a szemük és kihúzzák magukat. *
Jól tudunk mosogatni,
Takarítani,
Főzni,
Javítani.

*Sírt és közben igyekezett gondolkodni. A sírás lassan szipogássá szelídült és Kukuban megérett az elhatározás. Annak idején is átkutatta a szigetet, most is ezt fogja tenni. De akkor kicsi volt és nem gondolkodott. Most már nem kicsi .. legalábbis korban nem. Most már ügyesebb lesz! És okosabb is! *

*Gildasz azt ígérte itt lesz az ünnepségen. Ezért először itt fogja várni… Ha nem lesz itt akkor ….. akkor pedig elmegy az öreg varázslóhoz az őrzőknél és megkéri hogy őt is kerestesse meg… hiszen Terrot is kerestetni fogja azt ígérte… igen.. ez lesz a legjobb. ezzel a tervvel összeszedve magát határozottan felállt.. majd vissza leült a kobakját dörgölve szaporán, mert egy benyúló ág alatt egyenesedett fel.*

* Oldalra lépett és kezébe törölte az arcát, elmázolva rajta a port ami a bokor alatt tapadt rá, majd elindult visszafelé Ravhoz és Cekihez. Ő nem fog eltűnni.. nem hagyja őket magukra az biztos. És még Gulábát is meg fogja lovagoltatni igen…. De nem akarta így lássa ezért visszaalakult kuvasszá és vissza loholt a barátaihoz. Képen nyalta Ravot és Cekit, majd Gulába lábaihoz ment és onnan szólt nekik. *

-Hé pupákok! Úgy hallottam a királylány zabát emlegetett! Nyomás rabójjatok rá vagy kihúzom a gatyátokat a nadrágotokbú és lerágom a pucátokat! *mondta nekik és játékosan megindult feléjük mint aki menten be is akarja váltani az ígéretét*

* Óvatosan araszolgatnak közelebb az idegenhez, aki a megítélésük szerint nagyon is hasonlít Séléstinára. *
Még nem jártunk itt...
Most látjuk először a falut...
És a környékét...
Már eltévedtünk idefelé...
Pedig időben itt voltunk. * Amíg beszélnek, szinte egyszerre pillognak abba az irányba, amerre a barátjuk ment. Nem akarták szó nélkül otthagyni az idegent, viszont Kuku után is szeretnének menni. Szerencséjükre a nő kihúzza őket a slamasztikából. Szaporán bólogatnak, ezzel jelezve, hogy máris indulnak. *
Jobb ha az egyikünk itt marad... csak a biztonság kedvéért... * Böki ki Rav. *
Én megyek, te maradsz... Nem.
De...
Kő, papír, ollóóóóó! * Kezdik el kisorsolni. Ceki, mint vesztes indul el, aminek kivételesen nem örül. A koboldok nem szoktak hozzá a fák nyikorgásához, az erdő zajaihoz, így a nyakát behúzva toporog előre. Hallja, hogy valami vagy valaki közeledik felé, de a végeredményt nem várja meg: visítva rohan vissza a társához. *

* Ceki bevetődik Rav mögé, aki egy sebtében szerzett botot talál magának fedezékül. Mind a ketten a nő előtt állnak, hogy elrejtsék vész esetén, de nem túl meggyőzőek remegő térdekkel. *
Íííííííííííííííí! * Sipítanak félelmükben. *
* Amikor rádöbbennek, hogy ki áll velük szemben, megkönnyebbülve nevetnek fel. Minden további kommentár nélkül ölelik meg a kuvaszt, és hol ránéznek, hol pedig a házigazdára. *
Szóval tényleg maradhatunk?
Nem leszünk láb alatt...
És szívesen segítünk... * Szabadkoznak. *
Kaja... * Bukik ki Cekiből a megjegyzés, de a szokottnál jóval halkabban. *