Saika ház, és a mellette lévő lakás

/ Bocsi csak telefonon nem tudok sziint váltani./

*Gulába elmosolyodott még a vendégeken , majd bólintott Kuku felé, aki az egész tányéral visszament aludni. Annak örült, hogy Chriis ebben egyetértett vele. Legalább vakaki meggyőzhette a láyokat, ha ö nem is.
Végűl sohajtott egyet s hátradölt a székben, most egy kedvesebb mosollya.*
- Ha tényleg nem adjátok fel, akkir azt ajánlom akudjatok egyet rá, s holnap keressétek, főleg az erdő kőzelében.
Vagy ma, de még sötétedés előtt. Ha viszont az állatok támogatják, akkor nehezebb dolgotok lesz.
Igen..... valószinű ,hogy ez lesz... csak azért én is aggodóm érte ,s megértem Dia oldalát is.
* Ült vissza Sélés is a helyére az asztalhoz s majd megigazgatta ax előtte lévő tányért s ugy folytatta.*
Talán valamelyik állat megyőzhető arrol, hogy segitsen nekünk , de ha mégsem, akkor bármerre lehet a szigeten.... mivel farkas háton ment el.
Ami a Malaiat illeti... * fordult Chris felé.* Pár nap múlva lesz. Pontosabban 4 nap múlva, ugy ogy ezt
még nem számoltam bele. S este lesz, akkor kezdödik, amint besötétedet.
- Reméljűk akkor el tudsz jőnni. * mosolyodott el Gulába, majd átpillantott Diara ,most megértőbben.*
- Hidd el, nem lessz semmi baj. Meglesz majd.

*Hallgatta egy darabig a szót, de szinte rögtön elnyomta az álom. Utolsó ébrenléti pillanatában mintegy ösztönösen magához ölelte a sütis tányért és kényelmesen álomba szenderült a kellemesen besötétített szobában. Már nem is hallotta miről folyik kinn a szóbeszéd... hamarosan halk hortyogás hallatszott ki a szobából az ágy alól.*

*Nem szólt semmit, csak úgy volt, és hallgatta a beszélgetést. Hamarosan rájött, hogy kint süt a nap, és Zephyr egy ALAKVÁLTÓ! Magától úgysem jönne be, úgyhogy neki kell intézkednie. Gyorsan kihajolt az ablakon, csakhogy a madár már nem volt ott. Most mit tegyen?*Öhm... Megbocsátotok? Csak pár perc, és jövünk- jövök!*botlott meg a nyelve, és ezzel kirohant az ajtón.*

Zephyr! Merre vagy Zephyr?*kiáltozta.*

___________________________________

A nap égette a bőrét, de amennyire ismerte magát, még bírni fogja egy darabig. Meglepetésként érte, hogy Vanille hangja az ő nevét ordítja. Ajaj, ez nem lesz jó! Megfordult, és a hang irányába sietett. Pont háttal állt neki Dia, így hátulról magához húzta, és befogta annak száját, s csendre intette.*

Meghibbantál?*kelt ki suttogva, s eleresztette a nőt.*Bárhol is légy, ne sikoltsd a nevemet! Az is elég baj, hogy üldöznek, és még hozzá az is feltűnő, hogy ilyen jóképű vagyok. Szerencsére mindenhol álnéven ismernek egy másik arccal.

Szóval, nem is az az igazi neved, hogy Zephyr?

Te vagy az ötödik személy, aki tudja a valódi külsőm és nevem. Bízok benned!

*Vanille elmosolyodott, megfogta a férfi kezét, és húzni kezdte Selestina házába.* Selestina, nem baj, ha hoztam egy vendéget? Csak addig marad, ameddig én is, úgy megfelelne?

- Ha szeretnétek, én fentről át tudom fésülni a terepet, úgy gyorsabban haladnánk.* ajánlkozott Chris, bár mindent összevetve az egész keresősdi reménytelennek bizonyult. Ha Harmonia el akart tűnni, akkor senki sem találhatta meg. Majd akkor lelnek rá, ha a lány is úgy akarja, amire eddig nem nagy esély mutatkozott.*
- Négy nap, négy nap... öö, oké, majd megbeszélem Gerettel. Még egyszer köszönöm a meghívást, feltétlenül eljövök, hisz nyertem egy táncot Gulábával. *mosolyodott el.
Micsoda szerencse lenne, ha azt a négy napot itt tölthetné! Persze ez csak egy kósza ábránd volt, nem szerette volna magát más nyakába varrni, Geretet meg megdumálja otthon. Otthon... milyen régóta nem használta ezt a szót!
Értetlenül felvonta a szemét Dia furcsa viselkedése láttán, majd az ismeretlen "Zephyr" név felcsendülése hallatán.*
- Nem egyedül ment megkeresni Harmoniát? *kérdezte, majd újabb sütemény szeletet csent el az egyik tányérról. Olyan kellemes itt minden. Nyugodt. Békés. Még madárcsicsergést is hallani, aminek a hangja sosem szűrődött le földalatti bunkerének falaiig. Hozzá tudna szokni egy ilyen környezethez, ám úgy tűnt, ehhez nem épp a legmegfelelőbb szakmákat választotta. Ennek ellenére máris maga elé képzelte egy tóparti ház álomképét.*

* Míg Séléstina elrendezett mindent maga körül, addig Gulába még vissza pillantot Diára. Látta rajta ,hogy másként viselkedik ,mint szokott. Elgondolkodott ezen ,majd éppen szólt volna amikor a lány kirohant. Erre már a szőke hajú elf lány is felpillantott zavartan. Chris kérdésére bólintott.*
De....én is úgy tudtam.....
- Úgy tűnik ma egészen sok vendégünk van. Ez is ritka.
*Mosolyodott el az idősebb elf lány ,majd belekortyolt a vízbe, s elgondolkodott. Chris szavaira bólintott, egy mosollyal. Végül ismételten legyintett rá.*
- Úgy csinálsz mintha ez nagy dolog lenne.
Mert az.....

*Mosolyodott el a húg kedvesen rájuk ,majd még a srácra.*
Ha szeretnél ide jönni, és Geret úr engedi..akkor gyere nyugodtan. Tudod...mint a fogadott bátyám örömmel várlak.
*Elmosolyodott kedvesen. a "Fogadott báty" szóra Gulába hirtelen tekintett rá.*
- Mi a szösz?
Gulába!
*Pillantott rá ,majd csak nézték egymást kedves mosollyal. Egy pillanatra néztek ,majd halkan nevettek. Úgy tűnt régen voltak így összhangban egymással. Nagyon is kellemes volt a hangulat. Végül az idősebb kicsit sóhajtott ,s előre pillantott. Elgondolkodott azon amit Chris is mondott neki ,meg Kuku. Fél szemmel sandított vissza sötét szemeivel a húgára, mialatt Séléstina Chris felé pillantott.*
Szóval... akkor tényleg segítenél nekünk a keresésben. Ha hiába, ha nem..... szeretném megpróbálni. Tudom ,hogy ... ha nem próbálnám meg, akkor haragudnék magamra.
*Gulába kicsit elmosolyodott ,majd megrázta a fejét picit, s félre pillantott.*

*Amint visszatért Dia, az idegennel mindketten hirtelen pillantottak fel. Gulába komolyabban ,míg húga lepetten ,majd kedvesen.*
- Ahh.. dehogyis.. gyertek csak be... hozok még poharat.
*Azzal vissza ment a konyhába.*

*A szoba ajtaja a beszélgetőkhöz nyílt és benn csábítóan sötét volt egy alakváltó számára. Jóleső hortyogás hangjai kezdtek kiszűrődni egyre hangosabban, majd egy kis mocorgás után csendesebben*

*Zephyr nem szólt egy szót sem, még egy heló-t sem nyögött ki. Komoran nézett végig a társaságon.*

Igen, a víz jó lesz. Köszönjük.*s oldalba bökte a férfit, hogy ő is mondjon végre valamit.*

Remek.*tett hozzá ennyit, és tovább nézte a szobát. Az egyik helyiségből nagy zaj szűrődött ki.*Van egy disznótok? Ekkora ricsajt nagyon más nem adhat ki...*állapította meg. Dia örült, hogy Zephyr beszélgetést kezdeményezett. *

És akkor most mit csinálunk?*kezdett bele Vanille, és leült. Zephyr is így tett kényelmesen elhelyezkedett egy széken.*

- Így megy ez, miattam van. Vonzom az embereket! *legyintett komolytalanul.*
- Hát, igen. Engem nem szoktak ilyen eseményekre hívni, hacsak nem kirámolni kell a vendégeket. Persze ez esetben ettől eltekintek, tekintettel lévén arra, hogy ti hívtatok meg.
*Jólesett a megszólítás. Gulába kérdésére csak büszkén kihúzta magát.*
- Így igaz. A fogadott bátyja vagyok, ő pedig a sosem volt húgom. *elmosolyodott, jó volt úgy érezni, hogy van valami családféléje, ha nem is vérrokonsággal megáldva. Hálás volt Selesnek, amiért megajándékozta ezzel.*
- Persze, hogy segítek. Ugyan sietnem kell, mert hosszútávon nem bírják a szárnyaim, de minden tőlem telhetőt megteszek. Ettől függetlenül merem állítani, hogy nem fogjuk megtalálni.
*Visszatért Dia egy férfi társaságában. Chris megörült a jöttének, hisz láthatóan amolyan "gengsztervagyoknemerjmegszólítani" pasas volt. Tudta, hogy jól fog szórakozni.
Viszonozta a rideg pillantást egy gúnyos, már-már provokáló vigyorral. Aztán egy pillanatra megrezzent.
Te, ez most ledisznózta Kukut?!*
- Elismerésem, ha te trillázóbb hangot adsz ki alvás közben. Mellesleg igazán kulturált személyiség vagy. Bejöttél, természetesen napszaknak megfelelően köszöntötted a jelenlévőket, különös tekintettel a hölgyeket, bemutatkoztál, nem tettél sértőnek vélhető megjegyzéseket a jelenlegi vendéglátóid számára... *hangja végig könnyed volt, ami csak még vészterhesebbé tette megnyilvánulását. Eszmefuttatásában Dia kérdése zavarta meg.
Innentől kezdve csak figyelte az idegent. Nagyon nem volt neki szimpatikus, számára úgy tűnt, veszélyes a fickó. Volt benne valami furcsa, megmagyarázhatatlan sötétség. Másképp nem tudta megfogalmazni, de megfelelőnek tartotta a leírást. Készenlétben állt, ha esetleg harcra kerülne a sor.*

* Gulába csak nézte őket. Érdekes dolgokat hoztak össze. "fogadott báty", "sosem volt húg", mind olyan dolog, amire ő azért nem nagyon gondolt, még annak idején sem. Persze, ő sokkal zárkózottabb volt a többi néppel szemben, leginkább élt a sajátjában, s tisztelte annak dolgait. Séléstina ,ha nem is volt közvetlen teljesen, de érdeklődött más népek kultúrájával és személyeivel szemben. Elmosolyodott egy kicsit, majd hagyta ,hogy ez megmaradjon nekik.*
- Végül is.... Gaia szerint mindenki egy nagy családba tartozik.
- Én is így gondolom.
*Tekintett a húgára ,aki elgondolkodott ezen, végül megint megrázta a fejét.*
Ha nem is. De megpróbáltuk... és Diának is könnyebb lesz biztosan. Igazából.... megértem Harmonia szüleinek az aggodalmát....

*Gulába hosszan nézte a férfit, annak szavaira kicsit összevonta a szemöldökét s karba fonta a kezeit. Nem nagy örömmel tartotta volna itt ha lehetséges, de ez nem az ő lakása.*
- Mint gondolom azt még te is tudod ,hogy a disznókat nem egy fa tetején szokás tartani, azt meg nem hiszem ,hogy ezt a helyet egy óllal össze kevernéd......
*Séléstina hirtelen termett Gulába és Chris mögött mialatt megérintette mindkét vállát, jelezve ,hogy ne csináljanak semmit. Zavartan pillantott az idegenre és Diára.*
Ő az egyik vendégem, szintén ,mint most jelenleg te. Ha lehetséges, megkérnélek rá ,hogy óvatosabban bánj a szavaiddal. Nagyon fontos személy a számomra.
*Azzal nézte ahogyan helyet foglalnak ,de még nem lépett el a már kiválasztott helyéről. Próbálta összerakni magában ,hogy Dia honnan ismerhette ,de végül is halványan elmosolyodott. Nem szabadott rögtön előre ítélni. Chrissel sem volt minden karika csapás az elején, és időnként Gildas megjegyzései miatt is lehet mások így vélekednek. Lehetséges ,hogy ez a férfi sem olyan teljesen, mint ahogyan elsőnek bemutatta magát. Most ő vette át nővére helyett a vezetést.*
Éppen arról beszélgettünk ,hogy még most, sötétedés előtt a környéken körbenézzünk az egyik eltűnt elf lány ügyében. Dia szeretne jönni.... gondolom akkor te is velünk tartasz.
- Én maradok. Legalább figyelek a "hangos" vendégünkre. Meg így legalább egyes körzetbe csoportokra tudtok válni.
*Pillantott a férfira ,majd vissza a szoba felé, ahol a hang csendesedni kezdett.*

*Zephyr szúrósan nézett Chrisre, viszont válaszra nem méltatta őt. Diára pillantott, aki látszólag szégyellte, hogy vele van. Igazából nem érdekelte senki, még Dia sem. Hisz se ő, se Dia nem ismeri a másikat. * Én itt még új vagyok!*szólt Gulába felé*Honnan tudjam, hogy mik a szokásaitok? Ki gondolt arra, hogy egy malac nem lakhat egy házban háziállatként? Csak gondolj bele, nem itteni vagyok.*mondta higgadtan, és elmosolyodott. *Selestinára emelte a tekintetét, mikor az nyugodtan kérte meg, hogy legyen tapintatosabb. Bólintott.*Ha este körül megyünk, akkor veletek tartok, de ha mégis nagy vizet zavarok, akkor elhagyom a csoportot.

Nem!*kiáltott föl, s hirtelen szájára tette a kezét. Kicsit elgondolkodott, mert tudta, hogy most senki sem kedveli Zephyrt, de Vanille felállt, és közelebb lépett a férfihez.*Szükségem van rá, és ha nem is a legudvariasabb lény, én vele leszek, bárhova megy!*még sosem tört ki magából így, méghozzá Selestinával szemben. Remegett, hangja összecsuklott, de próbált határozott lenni, és ezzel a tartással kiment a bejárati ajtón, hogy megnyugtassa idegeit.

Wáuw...*bámult maga elé, de meggondolta magát. Az, hogy Dia kiállt mellette, arra késztette, hogy a lánnyal maradjon. Persze csak addig, amíg annak szüksége van rá. Nem nézett senkire, nem nézett farkasszemet senkivel. Csak azt az ajtót figyelte, amin Vanille kirohant.*

- Diplomatikus válasz, meg kell hagyni! *nevetett fel Chris. Gondolataiban egyre nagyobb tisztelet kezdte el övezni Gulába személyét.*
- Harmonia szülei! *felhorkantott* Szerintem részben ők is felellősek azért, hogy a lányuk ilyen beszámíthatatlan lett, ráadásul... *folytatta volna még, de idejében ráült a szájára* Bocsánat. Mindig elragadtatom magam.
*Zephyr még csak nem is reagálta le őt különösebben. Régebben talán leforrázva érezte volna magát emiatt, egy apró kiskutyának, aki bele-belekap az emberek bokájába, de azok arrébb sem rúgják. Azóta kifejlődött benne az általa csak egészséges önbizalomként emlegetett tulajdonság, így elkönyvelte magában, hogy Zephyr egyszerűen csak nem tudott méltóképp visszavágni. Máris jobb kedvre derült.
Gulába hangja hirtelen rideggé vált. Meglepte a gyors váltás. Már ő is épp újra megszólalt volna, mikor Seles megérintette a vállát. Jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóól van na! Jó fiú leszek! A lány persze sokkal finomabban beszélt, mint ő. Elképesztő, hogy még ilyenkor is udvarias tud maradni!
Zephyr kijelentésére majdnem felpattant, hogy 'valóban, elég sok vizet zavarsz, öcskös!' mikor Dia kikelt magából. Nem értette a reakciót, tökéletesen feleslegesnek vélte, hisz senki nem léett fel pártfogoltja ellen. Persze ha még várt volna olyan három másodpercet, máris jogos lett volna a megnyilvánulás. Mindenesetre Diát is besorolta a nem beszámítható személyek listájába. Talán csak kimerült, vagy a sok stressz okozta, nem különösebben érdekelte, de akkor sem így kellett volna viselkednie.
Zephyr bárgyú arca láttán szemét forgatta.*
- Menj már utána és hozd vissza! Mondd meg neki, hogy felesleges ez a fesztivál. *mondta, közben szeme egészen mást tükrözött. Az egyetlen személy, akitől itt tartanod kell, az én vagyok.*

Tudod..eredetileg, fordítva lett volna ez a dolog. Gulábot akarták tanácsosnak, ezért vele szemben ezeket a dolgokat erősebben vették.
*Mesélte kedvesen a szőke hajú lány ,mialatt nővére arcán csak halvány kedves mosoly ült meg a reakciókra. A szülők említésénél kicsit elgondolkodott, de végül nem tett hozzá semmit. Ismerte az asszonyt és a férjét. Jó emberek voltak, akiknek nehezebben sikerült elérni a boldogságot. Amint Chris elragadtatta magát rápillantott parányit megcsóválva a fejét, hogy ennek nem itt és nem most van az ideje. Séléstina kicsit szomorúbban pillantott a sárkányra ,majd hirtelen tette mutató ujját ajka elé.*
Csitt.
*Jelezte neki ,hogy ne kiabáljon. Több okból se. A vendégek miatt, az előítélet miatt és Kuku alvása miatt se.*

*Megrázta a kezét jelezve ,hogy nincs semmi gond ,miután Zephyr megszólalt.*
Nem..nem probléma egyáltalán. Örülök, ha segítesz nekünk, és láthatóan Dia is jobban érzi akkor magát!
*Kezdte s kicsit megszorította a vállakat, amire a nővére megengedett egy kis mosolyt.*
- Az embert azt várhatja el, amit ad másoknak, de ténylegesen ha segítesz egy kicsit is a kutatásban, megkös....
*Mielőtt befejezhette volna Dia kitört ,majd kirohant. Még ő is csak nézett utána egy pillanatig.*
Hagyd csak...beszélgessetek inkább, megyek én!
*Szólalt fel Séléstina, azzal ment is a lány után. Egy kisebb csend telepedett le, így Gulába vette át a szót.*
- Bizonyosan abban a korban van Dia, amikor a hormonok szeszélyesebbek... épp csak kialakult a normális felállás a testében. Elégé fiatal még.
*Mondta mintegy magyarázatilag, aminek végül is logikai szempontból volt is alapja.*
- Szóval... hol ismerkedteted meg Zephyr?

*Séléstina amint utolérte a lányt, megfogta a vállát s kedvesen , bár zavartan pillantott rá.*
Hé..hé.. Dia, nyugodj meg. Nincs semmi baj...egy kis összeszólalkozás az idegeneknél megszokott...nem ? Nyugodj meg, senki nem mondta ,hogy nem látjuk szívesen Zephyrt. Gyere menjünk vissza.... igyál egy kis vizet..pihenj mielőtt elindulunk. Láthatóan..kicsit elfáradtál...

*Dia ott üldögélt, és töprengett. Neki most kell Zephyr! Csak most. Utána mehet, amerre kívánkozik, de segítsen megtalálni Harmóniát.

Letüdőzte a friss levegőt. Olyan nyugtató volt a csend, s a fák illata. A meghitt pillanatot Selestina törte meg, amire Vanille meg is rezzent. Nem szólt semmit, hallgatta a nőt. Igaza volt.*Nekem azért kell Zephyr, hogy hátha tudja, merre lehet Harmónia. Aztán felőlem kedvükre sértegethetik egymást a többiekkel, ha minden rendben lesz. Nagy utat tettem meg. Elmentem a Vérfarkasokhoz, hogy megtudjam, hogy vissza kell jönnöm. Itt vagyok, de senkinek sincs meg az a tudása, ami nekem kell. És sajnálom, de még nem ismerem annyira Zephyrt, hogy rászóljak: Légy udvarias!*mosolygott Selestinára.*

*Zephyr belenézett Chris szemeibe. Szinte olvasni lehetett bennük. Ezen kuncogni kezdett.* Figyu, nem ismerem a csajt. Összefutottunk, és vele maradtam, mert kért tőlem valamit. Úgy mint ezekben a percekben. Minek menjek utána? Egyszer úgyis visszatér hidegvérrel, nem? Ami azt illeti, én nem félek semmitől. Se harctól, se tőled, se a haláltól, vagy mástól, ami a többi lénynek természetes. Mitől álljon fel a szőr a kezemen, hm? Ha kell, megmutatom, mire vagyok képes. Nem akarom felfedni a múltam, de már a kezdetektől olyan vagyok, amilyen. És nem hátrálok meg még tőled sem!*nézett szúrósan a férfire, majd Gulába kérdésénél a nőre tekintett.* Vérfarkasok falva, kocsma. Ennyit kérdeztél, ennyi rá a válaszom.*vont vállat. Ha többet akar tudni, kérdezzen pontosabban.*

*Nem szerette ezt a témát. Nem volt számára idegen, hisz Seles már korábban említette, és mégis. Valahogy úgy érezte, hogy nem rá tartozik, ezáltal mintha sáros cipőben mászkálna egy tisztára sikált helyen. Nem, nem jó érzés. Gyorsan le is zárta egy felettébb intellektuális "értem" nyögéssel.
Mikor lecsiccsegték, bocsánatkérő mosollyal vállat vont.
Úgy látszott, Selestina ura a helyzetnek, Dia után ment.
Gulába ésszerű magyarázatot próbált találni a Chris számára teljességgel értelmetlen kirohanásnak.*
- Aha biztosan. *szólt a megjegyzésére, de lerítt róla, hogy egyáltalán nem ért egyet.
Zephyr nemes egyszerűsége után gonosz vigyort villantott.*
- Nem félsz semmitől? Pedig lehet, hogy kéne! *ezzel tenyerében egy elektromos nyalábot villantott fel úgy, hogy Gaulába nem láthatta a törzsétől. Nem akarta, hogy a nő udvariatlannak tartsa, amiért nyíltan elfogadja a kihívást a lakásban* Talán majd egy következő alkalommal megmutathatod a minden bizonnyal eget rengető képességeidet. *mondta csendesen, de tekintetével még mindig kommunikált a másikkal. Legközelebb elkaplak, aztán majd meglátjuk, mit tudsz!*Jelenleg vendégségben vagyunk. Ezt tartsd tiszteletben, no meg észben. *micsoda szerencse lett volna ezt a palit ismerni, míg a sziget bűnözői között működött. Úgy érezte, ha nem itt, nem most találkoztak volna, hanem épphogy egy kicsivel hamarabb, rengeteg közös balhét bonyolítottak volna le együtt. Hjaj.*
- Zephyr, drága, beavatnál minket a Diával való találkozásotok összes részletébe? *kérdezte gúnyos hangon. Eszméletlen, hogy milyen ellenszenves neki ez az alakváltó!*

*Kedvesen elmosolyodott felé ,majd oda sétált s leült mellé. Megértően pillantott rá ,majd vissza előre.*
Természetesen...én is féltem Harmoniát. Ezért is kértem a többieket is ,hogy ha tudnak akkor segítsenek. Azonban sajnos abban is van igazság amit ők mondanak... habár tudom téged ez nem vigasztal... hiszen, neked más a feladatod.
*Felpillantott a égre.*
~ Én is aggódóm valaki miatt aki szintén "eltűnt". ~
Ismerted személyesen is Harmoniát ? Nem hiszem ,hogy teljesen...akkor tudhatnád ,hogy nem először csinált ilyesmit.
De....
*Pillantott rá és megérintette kedvesen a vállát.*
Menjünk vissza és keressük meg őket... mit mondasz?
Zephyr meg.... nem ismerjük....a fiúk természetes ,hogy kakaskodnak... majd szólunk, ha rosszabb lesz a helyzet. Csak nyugodj meg... pihenj egy kicsit.

- Ha lehetséges.... akkor ne itt bent menjetek egymásnak..... sőt, nem pártolom azt ,hogy egymásnak rontsatok.
*Gulába ezután nem szólt közbe. Hallgatta őket, majd hátradőlt érdeklődve figyelve a két férfit.*

*Felnevetett, mikor Chris kihívóan megmutatta az ereje egy kis részét. Fejét csóválta, miközben próbálta megtartani hidegvérét.*Bocsánat, ha ezzel most engem csak vidítani fogsz. Attól, hogy valahol kimutatod magad, én nem fogok magam alá vizelni. A viselkedésed egy kölyökéhez hasonló, kérlek, nőj fel. Azt hittem, sokkal érettebben tudsz viselkedni. Persze tévedhet bárki, nem de? *felsóhajtott, és tovább hallgatta Chris undorral teli beszédét, ami érezhetően azt sugallta Zephyrnek: itt nem vagy szívesen látott vendég. Szedd a sátorfádat, és takarodj!*

Én tudom, hogy nem otthon vagyok. Mégis nekem mondod, hogy ezt tartsam tiszteletben, mikor egy veszélyes dolgot mutatsz más házában, ami hamar rosszat okozhat, akár csak egy lökés kell hozzá, és az egész lakás kárba vész. Tartsd észben, Drága! És az, hogy én és Dia hogyan jöttünk össze, az miért is lenne a te ügyed, hm?*direkt kétértelműen szólt, és várta a reakcióját a srácnak.*

__________________________________________

Mindent meggondoltam, és igazatok van! Nem az én hibám lesz, ha Harmónia nem szeretne még visszatérni. Sajnos nem ismertem, mert ha ismerném, akkor talán tudnám, hogy most merre kószál.

Szerintem is inkább menjünk be, remélem nem csináltak bent semmit a fiúk. *felállt, és kezet nyújtott Selestinának segítségül, hogy ő is feltápászkodjon.*

*Kezdett egyre jobban észhez térni. Bár nem szerette volna bevallani, mégis volt valami abban, amit Zephyr mondott. Eszébe jutott a pár nappal ezelőtt hisztérikusan, kétségbeesetten harcoló Wrahn. Önkéntelenül is hozzá hasonlította magát. Villámcsapásként hatott rá a felismerés. Kelletlenül fejezte ki magában tiszteletét Zephyr felé, jól megjegyezte ez az alkalmat. Ő mindig, minden esetből tanult, és ez most sem volt másként.
Mindez elegendő löketnek bizonyult ahhoz, hogy visszatérjen nemtörődöm stílusához.*
- Ne csodálkozz, ha a tahóságod kihozza az emberből az állatot. *vont vállat. Elhúzta a száját, sóhajtott. Véleménye szerint jóval idősebb lehetett az alakváltónál, kettőjük közül mégis utóbbi volt képes megőrizni hidegvérét. Pedig az ilyesmit Chris is gyakran alkalmazta, ha szüksége volt rá. Általában ettől csak még dühösebbé vált beszélgetőpartnere, előbb-utóbb totális idiótát csinálva magából. Chrisnek sem sokon múlt. Még szerencse, hogy idejében észrevette. Így is épp eléggé átkozta magát a helyzet miatt. Eldöntötte, hogy nem becsüli alá Zephyrt.
Mikor megütötte a fülét az "össze jöttünk" szófordulat, majdnem elvigyorodott. Az a havibajos tyúk tökéletesen illik hozzád. - gondolta epésen, ám az előbbi tapasztalattal gazdagabban nem mondta ki véleményét, szeme sem rebbent.*
- Jó kérdés! Valóban nem bizonyul az egész elég érdekesnek ahhoz, hogy végighallgassam. Köszönöm, hogy felhívtad erre a figyelmemet. *biccentett felé kedvesen. Játszott. Az előbb is ez volt a hiba. Túlságosan véresre vette a dolgot.
Indokolatlan ellenszenve csendes tanulmányozásba csapott át. Gyakran figyelte meg a környezetében lévő embereket. Némelyiktől csak egy-egy mosolyt, pillantást szerzett meg, melyet később kamatoztathatott, de akadtak olyanok, akiktől egész tulajdonságokat, viselkedésformákat lopott képzeletbeli raktárába. Így az évek alatt szép lassan összegyűlt a hisztis ficsúr manírjaitól kezdve a megbomlott elméjű férfi kitöréséig tartó, széles választékú jelmeztár. Ha úgy akadt, csak elővette az egyik maszkot, s az, mint régi jó barát simult rá arcára.
Az képességét ért kritikát fel sem vette. Részben, mert idegesítette, részben, mert nevetségesnek találta, és részben, mert fájdalmasan igaz volt. Hát igen. Ha mással nem is, legalább magával őszinte volt.*
- Tudom uralni az erőmet. *mondta számára ijesztően őszintén, másoknak biztosnak tűnő hangon. Hosszú idő óta először érezte úgy, hogy ez valóban így is van* De igazad van. *hajtott fejet előtte.
Hosszú munkálkodása alatt megőrizte talán egyetlen olyan tulajdonságát, ami elválasztotta őt a többi bűnözőtől. A hibáit mindig felvállalta, elismerte. Az már más kérdés, hogy vállalta is e értük a felelősséget, de ha kérdőre vonták sohasem hazudott.*
- Elnézésedet kérem, Gulába. *mosolygott rá a nőre. Hangjából, arcvonásaiból semmit sem lehetett leolvasni, viszont pillantása, akár egy nyitott könyv, őszinte megbánást, talán egy kevés szégyent mutatott.*

*Az elf nő egy pillanatra értetlenül pillantott a két férfira, mivel nem értette ,hogy most miről is van szó, s miért is mehetett volna kárba maga a ház. Ettől függetlenül nem forgatta a fejét ebben az értetlenségben, csupán a szemeiben lehetett parányi zavart látni. Felvonta kicsit a két kezét.*
Fiúk... ésszel. Ésszel... várjunk a vitával, meg hasonlóval.
*Azután hagyta ,hadd tárgyalják ezt le. Végül észrevette ,hogy Chris felé fordul. Szemeiben látta, hogy őszintén gondolja a dolgokat. Picit sóhajtva legyintett.*
A lényeg ,hogy nem történt gond.
*Mondta azzal az üres poharakra pillantott.*
A lényeg az ,hogy tudjatok együtt dolgozni a keresésben... majd lassan. Gondolom, külön váltok majd az erdő fele. Nem igaz?

*Séléstina bólintott kedvesen a lány felé. Örült ,hogy megértette amit mondani szeretett volna neki. Felállt ,majd lassan követte, egy kedves mosollyal.*
A fontos az, hogy megpróbáltad megkeresni. Bármi legyen is majd a végeredmény. EZ a legfontosabb, így nem okolhatod magadat. Természetes, hogy a szülei aggódni fognak, de idővel biztosan jelentkezni fog. Már... nem mintha ,én nem aggódnék miatta.
*Kedvesen pillantott rá mialatt mentek.*
Értem... akkor ez az ismeretség Zephyrel nagyon rövid. Bízol benne gondolom, ezért is kérted a segítségét...nem?
*Nézett még rá. Hamarosan visszaértek a fához, csak fel kellet menniük.*

*Zephyr már nem is szólt egy szót se. Látta Gulába tekintetét: nem értette, miről van szó, amiről ő és Chris között folyt a beszélgetés. Szeretett volna menni, újra a saját útján járni anélkül, hogy bárki is felismerje, és beköpje őt. Erre megrázta a fejét. Nem...nem... Az nem fog megtörténni. Akár csak egy lény, aki tud szólni, és rohanna is egy katonához, hogy: Ő az, ott van!, Zephyr azt azonnal megölné. Sok imádott gyilkossági módszerei voltak. Nyaktörés, szúrás, stb. Itt elvigyorodott gonoszan.*

Éreztem valamit, hogy talán ő majd tud segíteni. De annyira nem vonzódom hozzá, hogy vele tartsak a keresés után. Valami vonz, és valami taszít. Már a kezdetektől így van. Egyszerre nyugodt vagyok és félek, amikor mellette állok. Csak addig kell, amíg meg nem találjuk Harmóniát, vagy lefújják a nyomozást. Aztán visszatérek a saját kerékvágásomba.*mosolygott, és visszagondolt azokra az időkre, mikor mindenféle tárgyat épített.*

- Ésszel? Azt hiszem, ez a felszólítás alapjaiban véve téves feltételezéseken alapul. *vigyorodott el* Ne aggódj, minden rendben. Vedd úgy, hogy nem is történt semmi. Mi Zephyrrel tiszta puszipajtások leszünk, majd csak figyeld meg! *nevetett egyet. Jól esett neki, ezzel ki is fújta az összes felgyülemlett feszültséget.*
- Valóban, ez egészen optimista megközelítés... Te amúgy szeretsz papnő lenni - jó-jó, tudom, hogy még nem vagy teljesen az - de boldoggá tesz amit csinálsz? *kérdezte, maga sem tudva honnan jött a kérdés. Nem baj. Néha úgy viselkedett, mint egy lepke az éjszakában. Akárcsak ők a lámpások között, ő is ide-oda "verdesett" a gondolatai között, gyakran hangosan is kimondva azokat, így gyakran váltogatta a témákat.*
- Igen, a legjobb ötlet a különválás, de az a helyzet, hogyha még valami csoda folytán Harmonia ott is tartózkodna e pillanatban, akkor is egy erdő elffel van dolgunk. Nem fogjuk megtalálni. Hacsak ő nem szeretné, hogy ráleljünk, de ez esetben is csak játszana velünk. Akár lehetne egy "hajtóvadászatot" is tartani - az elnevezést ne szó szerint értsétek. Ha egy adott területen kerestünk egy személyt, külön váltunk és a kijelölt rész szélétől egyre befelé haladtunk, miközben... *miközben menekülésre kényszerítettük, majd elkaptuk...* Ööö, vegyétek olybá, hogy nem mondtam semmit.
*Fintorgott egyet, ezzel leplezve hirtelen támadt gyomoridegét, majd tenyereit nadrágjába törölte, mintha ezzel eltüntethetné baltetteit. Zephyr gonoszan elvigyorodott, akárha csak megérezte volna emlékei keserű élét.*
- Mi az, Zephyr, mi jutott eszedbe?

*mély álmából arra ébredt hogy megint ki kell mennie... megfázott volna? Vagy csak sokat vedelt a kocsmában... vagy.. áhh igen.. biztos a hóvirág tehet róla. Kelletlenül tolta ki a sütistányért az ágy alól és maga is kimászott. Még négykézláb megszagolgatta a sütit és ott hagyta a padlón, nem törődve azzal hogy míg aludt, időközben jópár hangya is befészkelte magát az édességbe. Megborzolta kusza a haját és kisöpört belőle egy pókot ami az ágy alatt akart korábban vadászni, majd kiment a szobából és átvágott a beszélgetők között. Újabb alakot vett észre de túl világos volt a szemeinek ő meg túl álmos volt ahhoz hogy szemügyre vegye. *

*amikor elhaladt mellette akkor csapta meg az ismerős szag az orrát. Ezt a fickót látta már korábban Balthazat és Eleika házában. Ez az az alakváltó akivel a farkasok annyit beszélgettek mindenféle bonyolult és érthetetlen dolgokról miközben ő a leesett kajadarabokat szedegette össze patkányalakban. ... de hogy mi a francnak van itt arról gőze sem volt, de nem is igazán tartozott rá ezért nem is tett fel kérdéseket*

-Csá Zeffi! *köszönt neki álmosan és bevonult a mellékhelyiségbe*

Értem. Lehetséges, hogy tud. Erről nem tudok semmit mondani, hiszen, nem ismerem. De azért reménykedjünk benne.
*Pillantott rá kedvesen ,majd amint odaértek kinyitotta az ajtót s előre engedte a lányt. Miután Dia bement, ő is követte. Úgy zárta ismételten ki a fényt. Látta ,hogy Kuku elsétál álmatagon előttük, közben a másik hármasra tekintett , akik az asztalnál beszélgettek. Elmosolyodott.*
Örülök ,hogy minden rendben. Telik az idő.
Mit gondoltok ? Szeretnétek kicsit még pihenni, vagy lassan körbenézhetünk ?
*Fél szemmel még követte addig Kukut, míg az el nem tűnt, csak azután emelte vissza pillantását a a többiekre.*
Hm ?
*Meghallgatta amit Chris mondott. Egy pillanatra elkomorodott ,majd ezt felváltotta ,valami kedvesen vonás az arcán és a szemeiben. Úgy foglalt ismételten helyet.*
Régebben, ezt a módszert használták sokan, a vadászok közül. Elégé eredményes tud lenni, de ott a vadat a végén elfogják...vagy leölik. Mi meg ugye ezt kihagynánk.

- Puszipajtások? Igen..igen... nem mondom ,hogy lehetetlen ,mert történt már ilyesmi... de azért ez már tényleg túl pozitív gondolat.
*Mosolyodott el határozottan, majd észrevette ,hogy a vendégük most valamin elvigyorodott, de valószínűsítette ,hogy az nem éppen a téma ,hanem sokkal inkább egy belső gondolat, így nem foglalkozott túlságosan vele. Felfogta, "figyelte" de ráhagyta. Mivel azonban Chris kellemesebb partnernek bizonyult a pillangó effektusban szállingózó kérdéseivel, és a témák közti ugrálásával, úgy döntött ismételte részt vesz inkább ebben.*
- Hogy boldoggá? * A hirtelen kérdésen ,egy kicsit meglepődött. Még sosem gondolkodott ezen, mivel számára ezt kijelentették s úgy vélte ennek így kell lennie. Másra a faluban nem igen lenne haszna. A faluból meg nem kívánt sokkal messzebb menni. Talán régen még elgondolkodott kicsit ezen... hiszen ,mint tanácstag mehetett volna...de menni? Már ez a feltételezés is túl bohém a mostani helyzetét nézve. Megvonta a vállát.*
- Ezen nem gondolkodtam, hogy őszinte legyek. Ez amolyan kijelölt út nekem. Tudod, mivel az esküvőm vissza lett mondva, végül is csak örülhetek annak ,hogy valamit még tehetek. A papnősség nem rossz dolog, és mindig Gaia és az elfek közelében lehetek.

*Chris szavaira ,majd hirtelen elhallgatására nem szólt semmit. Úgy vélte jobb, ha ebbe nem avatkozik még bele. Majd elmondja neki ,ha úgy kívánja. ha nem akkor sincs semmilyen gond. Közben megérkezett vissza a két lány, így rájuk emelte sötét tekintetét. Bólintott feléjük, ám a következő pillanatban Kuku ment át itt. Hirtelen tekintett fel, egy parányit aggódva a fény miatt, de aztán látta ,hogy nem történt semmilyen baj, így csak akkor emelte vissza a pillantását Zephyre, amint annak a másik alakváltó köszönt.*
- Ohh.... ismerítek egymást ?
*Nézte a férfit ,majd az álmosra pillantott. Amint vissza fele sétált kérdezett.*
- Honnan ismered a vendégünket Kuku?

*Az édes gondolatokat elhessegette egy szó, amit még Chris szájából végképp nem akart hallani: PUSZIPAJTÁSOK. Megborzongott, teljesen kirázta a hideg. Fanyar ábrázattal a férfi felé fordult, hogy: Nem, erről ne is álmodozz! *Csak pár harcmódszerre gondoltam, ennyi. *Próbálta nem figyelembe venni a Puszipajtás elnevezést. Szörnyen rosszul lett, ha csak az eszébe villan, hogy ez egy olyan srác szájából csúszott ki, akivel így nem szimpatizál. Persze Zephyr tudta, hogy Chris Gulábának hazudik. Nem szép dolog füllenteni, nem-nem!*

Majd kijött egy fehér hajú fickó. Zephyrnek nem rémlett, hogy valaha találkozott volna vele. Ha ez adta ki a hangokat, akkor örökös nyoma lenne, és emlékezne rá. Koncentrált, de nem talált válaszra, hogy vajon ki a frász ő. Nem kerülgette a kását, nem tettette, hogy ismeri.*

Találkoztunk már? És ha egy bizonyos Zeffit keresel, a tudtom szerint itt nincs, keress máshol.*az ajtó felé kapta a fejét, mert Dia toppant be rajta meg Selestina. Felvetették, hogy már indulhatnak akár most is.*Nekem megfelel ebben a percben a kutatás.

*Nem látott semmi bajt, egy rongálásnak sincs baja. Ha volt valami, akkor biztos csak beszédileg fokozták a hangulatot. Zephyrre tekintett, aki csatlakozott a kereső-csapathoz. Remek, eddig hárman vannak. Vajon ki jön még?*Számomra jó e pillanat.*Egyezett bele Dia is.*

- Igen, elég pozitív. Jajj, Zephir, ne berzenkedj! Tudom, hogy szimpi vagyok neked! *mondta, majd tekintettel lévén az undorára még huncut mosollyal kacsintott is egyet neki. Torkát kacaj kaparta, melyet nem hagyott szabadulni. Emlékezett a meleg srácra, akitől ezt a mimikát leste el.
Homlok ráncolva Gulábára nézett. Összeszorult a gyomra. A gyermeki önmaga jutott eszébe. A mocskos kis csavargó, aki aljas megbízóinak bármit elintézett pár garasért. Szép lassan hírhedt bűnözői fejessé nőtte ki magát, dolgozott lélek, kedv nélkül. A két helyzet tökéletesen nem ugyanaz volt, s mégis. Átnyúlt az asztalon, megfonta a nő kezét. Arca komolyságot tükrözött.*
- Kérlek, most jól figyelj rám. Bármit tégy is, gondolkozz el egy percre, és tedd fel magadnak a következő kérdéseket. Boldog vagyok, ha ezt csinálom? Örömöt okoz nekem ez a tevékenység? Elégedett leszek ettől? Talán badarságnak tűnnek, de akkor is fontosak. Ne hagyd figyelmen kívül a boldogságodat. Olyasvalamivel kell foglalkoznod, ami az égig emel, ami szárnyakat ad, amitől egésznek érzed magad! Ettől ne is add alább. Ne légy kishitű. Bárki, a körülményeitől függetlenül valóra válthatja a céljait, mert nincsenek lehetetlenek! Merj nagyot álmodni! *kiáltott elragadtatottan, csillogó szemekkel. Aztán zavartan elmosolyodott, visszahúzta a kezét. Tekintete tompává vált.
Selesre nézett.*
- Igen, rendben. *bólintott nevetve. Ha tudta volna, hogy az előbb milyen kevés kellett volna hozzá, hogy Zephir nyakának ugorjon! De nem baj. Most már tényleg puszipajtások lesznek! - gondolta, és még jobban nevetett. Hosszú másodpercek után kitörölt egy könnycseppet a szeméből, de vállai még akkor is rázkódtak.*
- Felőlem akár most is mehetünk. *szólt, mikor észrevette, hogy a lány elkomorodott. Elszégyellte magát. Alig ismeri ezt az elfet, mégis ilyen idegen reakciókat vált ki belőle. Végérvényesen búcsút mondhat eddigi életének. Majdnem fintorgott, aztán megállt félúton a grimasz felé. Várjunk egy aprót! Hisz ő cseppet sem bánja! Ettől is nevetnie kellett, de tekintettel a többiek véleményére, inkább visszafogta magát. Helyette egy eszméletlen széles, elégedett mosoly telepedett arcára, levakarhatatlanul.
Kuku után bámult. Ezek meg honnan ismerik egymást?*
- Igen. Gyakrabban mészárolták le őket. Harmoniához viszont nem mernék hozzányúlni. Nem százas a csaj. /intézte szavait Seleshez, de közben Zephir arcát fürkészte.*

*Chris évődését már nem hallotta, pedig milyen jót derült volna rajta…. dolga végeztével megkönnyebbülten jött elő és a neki némiképp hosszú nadrágot igazgatta magán amire kívül lógva hagyta Gil egyre gyűröttebb felsőjét. A szoba felé navigálta magát amikor a kérdést megkapta Gulábától és leesett neki hogy mintha befelé a fajtársa is kérdezte volna ugyanezt… Először nem is értette miért kérdés ez.. aztán leesett neki ahogy kicsit éberebbé váltak a gondolatai.. hát peeersze.. Ez a fickó nem is látta őt még ebben az alakban a másikban akkoriban meg nem éppen ilyen jólápolt volt.*

-Nem ösmejjük egymást *törölgette ki a csipáit miközben Gulábának válaszolt és visszafogott egy ásítást. Ez után Zephyr-hez lépett, megállt mellette majd hüvelykujjával felé bökött miközben még mindig Gulábához beszélt*

-Csak láttam mán párszó! Csupa bonyolút dógokró tud beszéni. Még aszt is tom hogy milyen tetoválás van a lába szárán a nadrág alatt de ő asse tutta eddig hogy a világon vok. Télleg nem! *majd az emlegetett felé nézett.. aztán kicsit fel hogy a szemébe nézzen*

-Osztán Esz itten nem Balta-zár meg Elejka háza! De mégcsak nem is Moregáné! Meglep hogy itten is itten vagyol! *aztán kicsit eltűnődött, mert eszébe jutott pár ok…*

-vagy inkább mégse nem lep meg… *vállat vont* Kicsit néha elkő veszni mi? *kérdezte, de nem várt választ erre a kérdésre. Tudott eleget az utcáról és arról is hogy néha el kell tűnni bizonyos helyekről, még akkor is ha ez a fickó nem tűnt hajléktalannak. Sosem érdekelte igazán hogy mi köze volt ennek a fickónak a vérfarkas pároshoz, de akaratán kívül is eleget hallott az összejöveteleikből miközben maradékokat majszolt a kis résekben. De nem kombinálta össze semmivel.. a politika nem kukunak való..... Beballagott a szobába és előhozta a tányért rajta a pár megmaradt sütivel. Odavitte Zephyrhez és a férfi mellkasához koccintotta.*

-Esztet akkó hát neked hagytam……. *kínálta meg vele mint kóbor a kóbort, amolyan Yeralti utcai szokás szerint. *