Saika ház, és a mellette lévő lakás

* A húst hamar befalják; miután végeztek, jóllakottan dőlnek hátra a széken. A háziasszonyra pillantanak, feljebb tornázzák magukat és meghajolnak, már amennyire a teli bendő engedi. *
Köszönjük a vacsorát!
Jóllaktunk! * Látják a változást a nő arcán, jó jelnek könyvelik el. *
Mint a duda...

* A további lehetőségekre összenéznek, megfogják egymás kezét, és pár lépésből álló körtáncot adnak elő örömükben. * Díszítünk, díszítünk! * Hajtják közben dallamosan. A rövid műsor nem tart sokáig, Kuku pillanatok alatt eltereli a figyelmüket. Két oldalról mellé fészkelnek, kíváncsian nézik, hogy mit csinál. A hajtogatott díszek elvarázsolják őket, az állukkal finoman körözve figyelik a guruló virágcsodát. * Kuku nagyon ügyes! * Ceki benyúlt az asztalra és a díszt kezdi piszkálgatni. *

* Gulába kérdésére Rav megrázza a fejét. * Mi nem tudunk ilyet... De tudunk sok mást! * Vigyorodik el a végére. * Csak ahhoz el kell hoznunk néhány dolgot otthonról, mert csak azokkal lesznek igazán szépek. * Míg a testvére a díszt bűvöli, addig kénytelen helyette is beszélni. * Nem biztos, hogy lesz olyan szép, mint Kukué... de megpróbáljuk!

*Felpillantott és meglátta az asszony vonásait.. ezek szerint ilyen lesz majd gulába és Selestuina is idősebb korban*

Szójjel! Te SZÉP vagy! Mindig ilyen képet kéne vágnod akkó nem tűnnél öregasszonynak! *érkezett a bók * Amikó ráncolod a szemődököd tejjesen máshogy nézel ki!

-De köszi! Nagyon finom a kaja télleg! Tökre ügyesen főzől! *mondta és tovább evett Gulábával ugyanazzal a módszerrel mint eddig. Gaia-ról szóló mondatnál majdnem félrenyelt mert az előbb pont ugyanez járt az eszében. Lehet hogy Ceresmama is gondolatolvasó mint az öreg varázsló az örzőknél…*

-hehe köszi Gulába! Terro-tú tanútam még kicsi koromban. Asztán sokat gyakorótam amikor unatkosztam. Egy időben minden hülyeségbő hajtogattam valamit. Majd megmutatom hogyan köll… persze csak ha édekel. *Látta Ceki elmélyült érdeklődését és szórakozottan felé gurította a díszt. Mire az egyenesen nekigurult Cekinek de könnyű mivolta miatt csak megpöccintette az orrát és megállt. *

*Kíváncsi volt Rav vajon azokról a díszekről beszél e amit Yeralti utcáin szokott látni amikor banzáj van, vagy valami másról, de hagyta kibontakozni kis barátját. Inkább elvett még egy falatot a közös tányérból és Gulába mosolyát figyelte*

* Cekinek már csak az tűnik fel, hogy a dísz vészesen nagyobb lesz, végül pedig az orrának koccan. Lehajtja a fejét, aprót tüsszent, mint egy macska, majd óvatosan leemeli a remekművet, úgy kezdi el nézegetni. A tekintetében szikra csillan, sikerült rájönnie a szalvétákból álló csoda nyitjára. Hallja a dicséretet, boldogan elmosolyodik rá: ritka, hogy valaki nekik bókol, és a szigorú asszonyól végképp nem várták. * Köszönjük! * Nyújtóznia kell egy kicsit, a díszt két kézzel emelve teszi vissza az asztal szélére. Mindkét koboldnak hízik a mája, büszkén húzzák ki magukat, és alaposan megjegyzik a pillanatot. *

* Gulába kérdésére Rav válaszol, mert ő van hozzá közelebb. Először csak bólogat, utána megszólal. *
Ühüm... de sietünk vissza. Majd akkor megyünk, amikor ti Kukuval keresitek az alapanyagokat. Gyorsan megjárjuk, utána pedig segítünk nektek. * Ceki visszazárkózik Rav mellé, biztos, ami biztos alapon. *
Most tudunk repülni...
Nem tűz a nap sem...
Fentről könnyebb tájékozódni...
És nem tévedünk el megint!
* Aztán jóval halkabbra váltanak, mert nem tudják a korábbi mondatok kicsattanó örömével folytatni. *
Megnézzük, hátha otthon van már a főnök...
Biztos hiányzunk neki...

-Áhh.. nekünk csak napparra köllene a szobája! De ahogy mán montam neked, még egy szekrény is jó! Csak sötét legyen benne. *mondja és bekapja az utolsó falatot majd beletörölné a száját és a kezeit Gulába ruhájába mert ő van kéznél… de az utolsó pillanatban megáll a mozdulatban, mert pont elkapja Kalí tekintetét, aki mintha pontosan tudta volna mire készül… és a tekintetében egy alapos elverés ígérete sejlett… Kuku inkább a szalvétadísz után nyúlt és végül abba törölte meg maszatos képét és kezeit *

-Hát ez tök jólesett! Köszi Szójjel! *böff* -Szeintem mehetünk is! *Felállt és felkapta Gulábát is hogy induljon vele dísz alapanyagot gyűjteni* -kábé hajnal előtt visszahozom a cuccokka együtt, addigra tán a két pupák is visszaér, osztán a szobában leszünk hajtogatni. Kőnne cérna meg tű... vagy tőllem lehetnek ilyen kicscsontok is vagy akármik, csak össze lehessen vele rakni a kicsi részeket! Ockaj így mindenkinek? Elfek? Pupákok? NA?

Okcaj! * Érkezik kórusban a válasz Kuku kérdésére. * Neked is hozunk majd olyasmit, amit tudsz használni a díszekhez!
Tettünk félre szép dolgokat hozzá...
Sietünk vissza hozzátok!
Még hajnal előtt jövünk, hogy tudjunk segíteni...
Hamar összeszedjük, ami kell, mert...
A nagyja a titkos zsákban vaaaan... * Halkan, sejtelmesen suttogja, miközben elnyújtja az utolsó szót. Kérdés, hogy ezek után mennyire titkos az a titkos zsák... *

Még egyszer köszönjük a vacsorát! * Mondják hangosan, hogy Soleiel is hallja. A földig hajolnak, úgy hátrálnak az ajtó felé. Odakint az egyikük denevérré változik, a másik pedig kicsi tücsökként ül fel a hátára, ahogy kirepülnek a faluból. Végig magasan szárnyalnak, ebből a távlatból könnyebben megismerik a terepet, és egész hamar visszatalálnak a hegyhez. *

-> Rav és Ceki haza

-Siessetek vissza pupákok! Ha Gildasz nincsen otthol akkó haggyatok neki cetlit írással, osztán gyertek visszafelé hamar! *mondta nekik és aggódva nézett utánuk. Nem akarta hogy ők is eltűnjenek*

-Csáka! Majd hozom! Nem lesz baja… asszem… *cukkolta még egy kicsit a szülőket*

*Kivitte Gulábát az ajtó elé, majd kisétált vele egy szélesebb ágra.. ott aztán lelógatta jobb lábát és a földig növesztette, aztán a balt is ugyanígy. Amikor már két lábbal állt a földön, szépen visszarövidítette azokat eredeti méretére és letette a lányt hogy álljon meg egy kicsit. Majd mint ahogyan a gyerekek lovacskásat játszanak bebújt négykézláb a lábai közé*

-Nyehehehe *nevette a helyzetet majd így alakult át szürke lóvá, eleve a hátával emelve fel a lányt. Így nem kellett felmásznia*

-Kapaszkoggyá Jól! Osztán mongyad szeinted merre tanálunk valamit meg akármit és bármit! Meg azoknak valamit amibe belegyűthettyük! Aszontad van egy ilyen sátrad vagy mid.. abban van olyan?

Gulába és Kuku elmentek hozzávalókat gyűjteni
HSZ-eket áthelyeztem.
---->Elf Falvak körüli erdős ligetes terület --->>

*kimászott a lány alól és felkapta a kosarat. Megbolygatta benne a holmikat. A hangja alapján jócskán tele volt a kosár*

-Asszem ezekbő most megcsinálom a díszeket asztán alszok reggel... Van köszte ami megszárad ha így hagyom és akkó mán nem fog hajóni! De te aluggyá csak.

*felnéz és elmosolyodik. * -Ne agóggyá.. nem fognak főkelni. Ahogy lehosztalak úgy fel is viszlek! Asztán én ezzel elleszek szerintem reggelig. Vagy amikó a kobódok visszagyönnek. Legalább azokat megcsinálom még mostan, amik száradósak. *szögezte le aztán megnyújtotta a karkait és lábait, s egyszerűen a létrszerű (vagy inkább gigantikus botsáska) kuku feltette a kosarat az ajtó elé.... aztán visszatöpörödött eredeti méretű kukuvá. Aztán ismét ölbekapta Gulábát mielőtt a lány tiltakozhatott volna és megint hátborzongatóan létraforma lett ahogy felemelte és letette az ajtó elé. amikor a lány a helyén volt, megkapaszkorott az ajtó melletti ágban és úgy töpörödött vissza eredeti méretére , ezzel felhúzva magát az ágra.

-Huhh.. mára eleget nyútószkottam asszem... XD *mondta és benyitott Selestina lakásába mintha ez annyira természetes lenne a számára. Becipelte a kosarat és letette az asztal mellé, majd visszanézett hozza e gulábát, vagy inkább maga szeretne bejönni*

-Hehehh! Nem sok dógod vót még alakvátókkal ugyi? Nade asszem mára télleg elég vót nekem ebbő... Inkább nekilátok ezeknek itten! *oda-oda pillantott hogy kell e segítség a lánynak, de amikor bejött csak a széket húzta ki neki hogy le ülhessen ha akar. *

-Igen én is asszem... Pont jó! Amúgy felkőtöttem vóna öket érte *fellódította a kosarat az asztalra és felült mellé törökülésbe. Kivett egy marék hajlékony gallyat, közé tett tás bogyós gallyat és elkezdte összecsomózni, összefonni őket körkörösen. A bogyós vessző spirálos színt vitt a kerek fonott vessződíszbe. Amikor elkészült a késsel levágta a maradékot és elkötötte a végét. *

-Na hogy teccik? *Mutatta az elkészült díszt a lánynak és nem jutott eszébe hogy talán nem is látja a sötétben. Találomra vett ki újabb dolgokat és fogott hozzá a díszeknek.. egészen elmélyült benne és szaporán dolgozott.*

-Hély királylány! Télleg aluggyá! Majd szólok ha meggyöttek a kobódok oksa? Látom fáratt vagyol! *mondta neki és tőle szokatlan törődés érződött ki a hangjából.*

*Észrevette hogy a lány elaludt. Letette az éppen kezében lévő félkész diszt és nagyon halkan lelopakodott az asztalról. az ágyhoz ment és felhajtotta a takarót, megigazította a párnát. Visszalopakodott a lányhoz csendben, és óvatosan felemelte hogy ha lehet ne ébressze fel és az ágyba vitte. Lefektette, betakargatta és kisimította az arcából a haját. Melléült az ágynak a földre és öklét az ágy szélére állát az öklére téve nézte pár percig ahogy alszik.*

*Aztán felállt és kinyitotta teljesen az ablakot, hogy ha a koboldok érkeznének könnyen ide találjanak. Ő maga pedig visszatelepedett az asztalra és újra dolgozni kezdett a díszekkel. Az idő csendben telt. A díszek sorra szaporodtak a hajnal pedig elérkezett. *

*Már nem volt több alapanyag amit feldolgozzon. A hajnal előtti szürkület fénye sok fonott, tűzött ragasztott díszre esett amik elszórtan hevertek kis kupacokban vagy csak úgy összevissza az asztalon és a padlón. a halvány fény kiemelte a színeket és formákat, mintákat, amiket éjjel Gulába nem láthatott tisztán. *

* Kuku sóhajtva csukta be az ablakot. Nem várt tovább. Rav és Ceki nem jöttek vissza hajnal előtt. Remélte hogy nem esett bajuk. Nem akarta ők is eltűnjenek.. Lehet hogy a távollétük jót jelent.. lehet hogy megtalálták Gildast. Ezt most nem tudta eldönteni, de érezte hogy fáradt. A becsukott ablakra elhúzta a sötétítőt is és bebújt Gulába mellé az ágyba. Ölelve bújt hozzá hogy legyen valami biztos pont .. és szinte azonnal el is aludt. *

*Arra ébredt hogy rettenetesen feszít a húgyhólyagja… érezte hogy kénytelen lesz kikelni az ágyból bármennyire kényelmesen van is. Kinyitotta szemeit és látta hogy Gulába ébren van. *

-Csá…. Hátte mán nem alszó?.... *hallatszott az álmos hang aztán mocorogni kezdett és felkelt. Emlékezett merre mutatta Selestina a helyet így ezzel nem volt gond. Viszont ahogy az ajtón kilépett a reggeli fényár köszöntötte. A külső részen ugyanis nem sötétített el este.*

-Hehh!!!.... *méltatlankodott és szorosan becsukva a szemeit tapogatta ki a másik ajtót, mert ha menni kell akkor bizony menni kell… a hálószoba ajtaját nyitva hagyta hogy könnyen visszataláljon, így beszűrődött oda a reggeli fény, Derűsen megcirógatva benn a tárgyakat.*

*megkönnyebbülten jött elő a mosdóból és a gyenge mágikus fényben egy álmos kócos kuku nézett Gulábára és telibe ásított egyet miközban a nadrág korcát huzogtta felfeké. Ez még mindig gildas holmija volt és emiatt kicsit hosszú neki.. Lábujjai kandikáltak ki a nadrág aljából ahogy a gazdájuk lehajolt hogy kicsit felhajtsa aztán indult is vissza a szoba felé mert ő még nem sokat aludt.*

-Köcce hogy elsötítetted! Így mán nem verek le semmit *mondta a lánynak aztán minden különösebb komment nélkül visszasétált a hálószobába az ajtót nyitva hagyva és bezuhant az ágyba arccal előre*

-Megin le fogok esni…. *dünnyögte bele a párnába, utalva arra hogy egyedül lesz az ágyon, de alig mondta ki, félig már aludt is. Egyébként is a lánynak biztosan van jobb dolga egy ünnepség előtt, mint vele aludni nappal hogy ne essen le…. talán nem is fog leesni…. de a gondolatok kuszává váltak és mintha lépteket hallott volna kintről… aztán már folytatta is az alvást*

*Amint kijött a fiú megnézte ,majd csak enyhe mosolyt engedett meg. Látta rajta ,hogy még nagyon fáradt.*
- Menj vissza aludni...majd én figyelek a díszekre...meg ezekre.
*Választ a két kobold hollétéről nem kapott, de ezt annak tudta be ,hogy Kuku jelenleg még túl fáradt. Valószínűleg meg sem hallotta hirtelen. Bólint arra amint megköszöni a sötétítést ,majd nézi ahogyan beljebb megy és bevágódik az ágyba. A fénnyel együtt, megy utána s megnézi, látja ,hogy szinte el is aludt. nyugodtan teszi kicsit félre a botjait s takarja be az alakváltót óvatosan. Csak ezután húzza ki magát ismét. Egy kis ideig kedvesen nézi m a világos kócos hajat, a fáradt arcot, mely már átadta magát az álmok birodalmának. Hálás volt neki, már csak ezért a két napért is. Nem sokkal később arra kapta fel a fejét, hogy neszeket hallott. Lépteket...és nem is egyét. Tudta ,hogy nem a koboldok ,mivel azok nem így jönnének, vagy a lépteik nem ilyen hangot adnának ki.
Megfogta ismét a botját s igyekezett kifele, majd becsukta maga mögött az ajtót. Úgy pillantott a belépőkre.*
- Séléstina! Kuku alszik..csendesen....

*Jelezte a lánynak, aki belépet ,majd nagy mosollyal s ámmal indult nővére felé, aki végül hirtelen ölelt át. Végül bólintott annak szavaira s míg körülnézett a fény teljesen beáramlott az ajtón. Észrevette a díszeket. Meglepődött ,majd közelebb sétált. Megérintette őket, a kosarat meg letette.*
Ő csinálta?
- Igen...hát nem ügyes ? A Malaia-ra készítette...ahogyan Rav meg Ceki is jön segíteni.
*A lány tekintette egy pillanatra megrebbent s úgy kapta fejét nővére felé. Hitetlenül.*
Rav...és Ceki is itt voltak?
- Igen...és jönnek vissza.
Ah...akkor remélem nem volt gond anyuéknál.... jut eszembe....
*Lépet vissza az ajtóhoz s jelzett Chrisnek ,hogy jöjjön be nyugodtan.*
Képzeld...találkoztam még egy vendéggel.

- Igen, erre. Nem is értek vele egyet. Az élet nem pusztán katonáskodás. Sokkal több annál. Talán egyszer Geret is talál valakit, aki megérteti vele ezt. Majd meglátjuk. Mindenesetre időnként úgyis felkereslek majd. Ezt ne vedd fenyegetésnek.
- Áh, értem! Már megint a süti. Cukros néni! Így csalogatod fel magadhoz a gyanútlan férfiakat. Gildason tesztelted már? Bár ő nem tűnik annak az édesszájúnak. *idézte fel azt a néhány emlékfoszlányt, amikor a csatában látta a férfit.*
- Már egyre kíváncsibb vagyok erre az ünnepségre. Lehet, hogy valahogy elérem, hogy elengedjenek. *kezdte már is tervezgetni magában a részleteket, közben megérkeztek* Szép ház! Vagy fa... vagy mi... *mondta, inkább felcaplatott a lépcsőn Seles mögött.
Amint beléptek, máris egy nő jött velük szemben. Selestina a nyakába szakadt. Elmosolyodott, látva a számára szokatlan jelenetet. Pár szót váltottak egymással, amiből Chris nem túl sokat hallott, majd ráterelődött a figyelem. Enyhén meghajtotta magát - hisz ez nála már csak így megy.*
- Chris Hailer. Örvendek. Te biztosan Gulába vagy. Seles már mesélt rólad.

Hehe.. nem vettem fenyegetésnek. Gyere nyugodtan. Ha itt vagyok, úgyis megtalálsz!
*Majd szavaira hirtelen meglepődött s egy pillanatra zavartan pillantott rá ,majd elnevette magát. Ez a nevetés sem volt túl hangos, vagy zavaró. A jelleme tükröződött benne.*
Nem..nem vagyok cukros néni...és nem szoktam férfiakat felcsalogatni. Ahh.. a sütit ? Hát..nekik csináltam először....de nem csalogattam senkit sehova! Neked sem mondtam most ,hogy kötelező jönni.
*Rázta meg a fejét mosollyal ,mialatt határozottan kijelentette ezt.*

------------

*Gulába hosszan megnézte a vendéget ,majd húgára pillantott enyhe mosollyal.*
- Azt hiszem mindenkinek nagyon furcsa, hogy ennyi idegen jön erre fele mostanság.
*Majd lassan, de biztosan a botjai segítségével közelebb botorkált a sárkányhoz és kezet nyújtott neki.*
- Igen, a nevem Gulába Saika. Örvendek Chris Hailer. Ha már itt vagy, csak üdvözölni tudlak. Foglalj csak helyet, csak kérlek csendesen. Kuku alszik, egész éjszaka dolgozott.
Persze...persze.... máris beviszem a díszeket ,hogy ne legyen bajuk. Addig üljetek csak le!
*Azzal felvette az említett tárgyakat óvatosan, és bevitte a szobába. Csendesen mászkált, az ajtót is csak annyira nyitotta ki ,hogy a fény ne zavarja nagyon az alakváltót az alvásban. Bent, megkereste az asztalát, s oda kezdte letenni őket, figyelve arra ,hogy ne gyűrődjenek össze. Amint ezzel végzett, az ágyhoz lépdelt s kedves mosollyal nézet Kukura. A kis fény még mindig ott volt a lány körül, hogy lásson valamennyit, de ekkor lejjebb vett a fényéből, hogy még véletlenül se legyen zavaró az alvónak.
Leült az ágy szélére s úgy pillantott rá. Még mindig aggódót Gildasért, de az ,hogy Chris megnyugtatta és Kuku bízott....sok erőt adott most neki arra ,hogy ő is így tegyen. Az meg ,hogy a koboldok itt voltak..csak jót jelenthetett!
Elmosolyodott hálásan.*
Köszönöm Kuku.

*Eközben a sötét hajú elf nő a vendégre nézett ,majd amint az asztal tiszta lett, kihúzta az egyik széket.*
- Ülj csak le..... ahogy látom a kosár tartalmát ,ebből sütemény lesz. Te is arra vársz? Vagy szeretnél előtte enni valami mást ? Biztosan nem rég érkezhettél.
* Elég lassan, de most biztosan lépdelt kicsit arrébb, majd pillantott a konyha felé.*
- Ha gondolod, készítek neked valamit enni. Azt hiszem Séléstina ,most úgy is a sütivel lesz elfoglalva.
- Jut eszembe..... még sosem láttam idegent egy szárnnyal a hátában....és ne vedd tolakodásnak a kíváncsiságom, csupán, azon gondolkodtam, Gaia biztosan érdekes feladatott szánt neked, hogy így születtél.

*Most hogy nem volt kibe kapaszkodni ide oda dobálózott az ágyon. Hol a feje lógott le, hogy a lába.. egyszercsak sikerült leesnie ismét és teljes életnagyságban. Hangos puffanás hallatszott a csukott hálószobaajtó mögül és halk dünnyögés amit nem lehetett érteni teljesen, de mintha flancos ágyakról szólt volna amik ledobálják az alvókat*

*Lehúzta az ágyról a párnát és a takarót, majd bevackolta magát az ágy alá. Ott a legnagyobb kényelemben helyezkedett el újra és visszaaludt. *

*Kezet fogott Gulábával, az intésre óvatosabban mozgott, minél kevesebb zajt csapva. A távozó Seles után nézett, majd leült a számára kihúzott székre.*
- Én nem várok semmire, nem ezért jöttem. Csak meglátogattam Selest. Barátok vagyunk. Azt hiszem sokat köszönhetek neki. *gondolt vissza a beszélgetéseikre.*
- Igen, köszönöm. Amolyan mindenevő vagyok, teljesen mindegy mit raksz elém. Nem szeretném, ha sokat fáradnál miattam. *mosolyodott el, de inkább csak udvariasan, még nem tudta hova tenni a nőt.*
- Ugyan! Egyáltalán nem tolakodás. Minden valamirevaló szépérzékkel megáldott ember elkezd gyanakodni, hogy "hopsz, itt valami nincs rendben". De nem így születtem. Egy visszásan elsült kísérlet eredménye. Mindenesetre már hozzászoktam a velejáróival. Például egyes ajtókon néha nem férek be, ott egészen speciális pózban gyömöszölöm át magam. De az emberek reakciója a legérdekesebb. Mindegyik más. Vannak akik csak kíváncsiak, mint te. Bevallom, ők szórakoztatnak a legjobban. Egy időben különböző rémmeséket hintettem el magamról. Mikor még számított a karrieremnek, tudod. *szólt, de nem hitte, hogy a nő hallhatott volna róla* Azt hiszem ezentúl ezeket nem alkalmazhatom, így is elég botrányos lehet a körülmény, hogy Eras egy bűnözőt képeztet ki. *kalandoztak el gondolatai, aztán a Gulába által használt botokra bökött.*
- Ahonnan én jöttem, úgy tartják, hogy választ válaszért, történetet történetért. *szemet szemért, fogat fogért... Áh, azok a régi szép idők!* Mi történt veled, hogy ezekre kényszerülsz? Már ha nem veszed tolakodásnak. *idézte a nő korábbi szavait.*