A vérfarkasok falva - Waerjak ház 1

Maga egész végig a pincében volt? Hogyhogy csak most jött elő?

*Kérdezte egy kis gondolkozás után.*

A neve Raden. Azt ne kérdezze, hogy milyen állat, mert még sosem láttam hasonlót. A nagymamám, Aleina Rawidan ajándékozta nekem. Biztos miatta olyan ismerős a családnév. Ha még így sem ugrana be, sziget boszorkányaként is szokták emlegetni.

*Tette hozzá, közben zöldségeket pucolt, húst kockázott. Zavara lassan elmúlt, már nem is értette, mitől érezte magát olyan furcsán.*

Ha már úgyis itt van, tudna nekem adni egy nagy lábast? Sehol sem találok.

*Aztán beugrott. A tekintete! Amiatt érezte magát zavarban. Talán meg akarta bűvölni? Mintha bele akart volna látni a gondolataiba. Kirázta a hideg. Hallott már olyan mágusokról, akik egy pillantással el tudták mondani a személy egész élettörténetét. Mindenesetre, nem tart vele majd túl hosszú szemkontaktusokat.*

Ön is itt él a feleségével a közelben?

*Bólintott, majd közelebb lépdelt, be a konyha részbe.*
- A kocsma előtti csetepaté után idejöttem, hogy keressek pár dolgot meg elolvassak ezt-azt.
*Lerakta az asztalra amit hordozott, majd a pinceajtó felé mutatott és sejtelmesen vigyorgott.*
- Nem csak annyi fegyver, páncél és könyv van a család birtokában, mint amennyit itt fent lát. Több évszázados, gyakran elveszettnek hitt tárgyat vagy tudást őrzünk odalent.

*A hangja és ábrázata is egészen komolyra vált ahogy beszélt. Pár másodpercig feszült csend következett, aztán megint kisimultak a vonásai és mosolyra fakadt.*
- Majd egyszer lemehetne megnézni. Biztos találna valami érdekeset, tudom hogy kegyed nem olyan aki kiadná a család titkait, szóval attól nem félek.
Igen, a falu szélén élünk egy kisebb házban. Néha átnézünk ide, hogy rendben van-e a hely.

*Aztán meghallotta Aleina nevét amire felcsillant a szeme. Kiemelt egy lábast egy szekrényből és odanyújtotta. Odafent abbamaradt a víz hangja.*
- Persze, a boszorka! Szóval az ő unokája vagy? Enyém a megtiszteltetés, ha találkozol vele, majd add át neki a Waerjakok üdvözletét!
*Azzal mélyen meghajolt, ám mikor felegyenesedett aggodalom ült ki az arcára.*
- Ugye még életben van?

Értem. Igen, minden bizonnyal.

*Próbált közömbösnek látszani az említett pince iránt, de egyből kíváncsiság ült ki a szemébe. Sóhajtott. Türelem. Aztán említette a farkas, hogy majd egyszer ő is lemehet. Ennek megörült.*

Persze, átadom. Életben van még. Ha nem így lenne, arról biztosan tudna már. Azt szokta mondogatni, hogyha meghal, akkor valami hatalmas dolog fog történni, hogy mindenki tudja, hogy ő nincs már. Mindig is szerette a figyelmet.

*Nevetett fel, közben a lábasba rakta az alapanyagokat.*

Húsleves lesz. Remélem szeretik, mert nem fogok mást csinálni.

*Mondta még mindig vigyorogva. Egyre szimpatikusabb volt neki a férfi, csak zavarta, hogy magázza. Hallotta, hogy odafent megszűnt a vízcsobogás. Akkor lassan Gaul is itt lesz.*

Ha lehetne, tegezzen.

*Tulkas éppen elkapta a pillanatnyi kalandvágyat és tudásszomjat a nő szemében. Percről percre jobban megkedvelte ezt a teremtést! Amint az öregasszony személyes próféciájáról hallott, csak hümmögve bólogatott. Aztán egészen ellazult a testtartása mikor a tegezés javaslata felmerült, nyilván megkönnyebbült.*
- Gah, köszönöm, már éppen kérdezni akartam. Egek, ki nem állhatom a formalitásokat!

*Felhúzta az egyik szemöldökét, szórakozottan kérdezett vissza.*
- Megkérdeztél egy vérfarkast, hogy szereti-e a húslevest?
*Léptek zaját hallotta fentről, Freya vállára tette a kezét és közel hajolt hozzá, már nem volt olyan vicces kedvében.*
- Nem tudom a fiam mit mondott neked, de sokkal többet jelentesz neki, mint azt el tudnád képzelni. Kérlek, vigyázzatok egymásra.

*Azzal az asztalhoz ment, a vászonbatyuból kivett egy fém alkarvédőt és szélesen vigyorogva dobásra készült. Gauldoth épp ekkor jött le egy apjához hasonlóan kigombolt ingben, még enyhén nedves haját törölgetve.*
- Freya, van itt valaki? Beszédet hallo--ÁHH!
*A hangja egy meglepett kiáltásba csuklott el ahogy elhajolt a fejére célzott nehéz tárgy elől, ami előbb a falon aztán a padlón csattant. Felemelte a páncéldarabot és visszadobta, apja ügyesen elkapta és gyermetegen kuncogva visszarakta a batyuba.*
- El kellett volna kapnod, olyan lassú vagy mintha halott lennél!
- Te vagy lassú, vén kecske! Freya, nyilván már nem kell bemutatnom titeket egymásnak...

*Tulkas odalépett Gauldoth-hoz és megölelte, amit az egy halk nyöszörgéssel fogadott.*
- Apa, ne Freya előtt...
- Ó, fogd már be, poronty!

*Mindketten mosolyogva ültek le az asztalhoz. Az őszhajú egy futó pillantást vetett a készülő ételre, aztán kinyújtózott.*
- Ha nincs más programotok, evés után majd vidd le a kedvesed a belső termekbe. Úgy láttam nagyon kíváncsi rá...
*Gondosan, bár nem feltűnően figyelte a sötét elf reakcióját a megnevezésre.*

*Látta, hogy bár pillanatnyi idő volt az, míg nem uralkodott a vonásain, a férfi mégis elcsípte. Nem baj, előfordul. Örült, hogy a másik beleegyezett a tegezésbe. A kérdést most már tényleg abszurdnak tartotta.*

Megszokás. Hallottam egy sárkányról, aki nem eszik húst, és azóta mindig megkérdezem az embereket, hogy szeretik e az olyan ételeket.

*Hirtelen meglepődött, Tulkas közeledése miatt, de megnyugodott, ahogy meghallgatta a halk szavakat. Bólintott. Összerezzent a fém csendülésére, majdnem leborította a fazekat, de még épp elkapta. A forró lábas megégette a kezét. Jól van, ez semmiség ahhoz képest, amit a kocsmában műveltél le.*

Már azt hittem vízbe fúltál. Igen, már összeismerkedtünk. Mindjárt kész a kaja.

*Elkapta a nagyanyja hiánya, mikor látta a két farkast összeborulni. Kicsit rossz néven vette, hogy Gaul nem szeretné, ha látná ezt. MERT? Pedig el sem tudja hinni, hogy mennyire szereti az ilyen pillanatokat. Aztán leültek, míg ő bent szorgoskodott. Az idősebb Waerjak megjegyzése megint elöntötte a "most aztán lebuktam" érzés, hisz nem akarta, hogy... várjunk... kedvesed? Hm... nem is hangzik olyan rosszul.*

Áh, nem muszáj, ráér később is.

*Raden odament Tulkashoz (hisz Gaulra haragszik), hozzádörgölőzött. Közben szánt néhány jól irányzott gyilkos pillantást Gauldothnak. Freya vizes ruhát kötött a kezére. Magát nem nagyon szerette gyógyítgatni, a nagyanyja arra tanította, hogy azt mások segítésére használja. Épp ezért, amikor csak tehette, hagyományos úton kúrálta magát. Fogta a fazekat, az asztalra helyezte. Visszament tányéraikért, mindenkinek szedett. Radent sem hagyta ki, neki is az asztalra terített meg. Lehuppant egy székre.*

Jó étvágyat!

*Gauldoth nemes egyszerűséggel szokása szerint enyhén elpirult de nem látszott meglepettnek, míg Tulkas őszinte vigyorral nyugtázta, hogy a dolog kettejük között komoly.*
- Nem kell szégyellni, ha érdekel a gyógyítás akkor biztosan érdekelni fog a...melyik folyosó, is, kölyök? Gyerünk, szenilis vén kecske vagyok, segíts ki a tudásoddal!
*Gaul egy pillanatra megszeppent aztán gondolkodóba esett.*
- Az észa...fehér mágia...nem, az a keleti folyosón van.
*Az öreg bólintott ahogy hátradőlt a székében. Mindketten észrevették Freya kezein a kötéseket, összenéztek, aztán Tulkas egy apró tégelyt vett elő a nadrágja zsebéből, Freya felé csúsztatta.*
- Tessék, a nejem csinálta. Azt hiszem az égésekre is jó. Tartsátok meg, otthon van még vagy egy vödörnyi.

*Gauldoth sértődöttség és meglepetés keverékével figyelte ahogy Raden az apja mellé szegődik...sőt, hozzádörgölőzik! Mindketten jó étvágyat kívántak, aztán enni kezdtek. Az ifjabbik törte meg előbb a csendet, aki azzal szembesült hogy apja simogatja az állatot! Ó, nem csak Raden tudott ám tekintettel ölni, most rajta volt a sor! Szemezésbe kezdett a bestiával, miközben beszélt.*
- Miért nem bír engem Raden?
- Mert egy kislány vagy, azért! *Felnevetett, de Gauldoth továbbra sem törte meg a szemkontaktust.*

Keleti és nyugati folyosó? Hát mekkora az a pince?

*Kérdezte elámulva, és máris kezdte úgy érezni magát, mint a kisgyerek, akit édességboltba fognak vinni. Lelki szemei előtt vadabbnál vadabb képek jelentek meg, hatalmas könyvtárakat, szebbnél szebb páncolokat képzelt el. Már alig várta, hogy láthassa azt a helyet.*

Én mindkét mágiáról szívesen olvasgatok, főleg így a harcok után. Biztosan tudnék valami újat tanulni. Esetleg valami hatásos támadó varázst, vagy nem is tudom.

*Hálásan tekintett Tulkasra, ahogy odaadta neki a tégelyt.*

Köszönöm, evés után kipróbálom, de nem nagy ügy. Volt már rosszabb is. A nagyanyám például többször is alávetett amolyan fájdalomküszöb emelési gyakorlatoknak. Szokva vagyok az ilyesmikhez. Sőt! Olyan is előfordult, hogy mikor még nem igazán bírtuk egymást Radennel, csak úgy rám szabadította, és harcolnom kellett vele! Bogaras egy vénasszony, az biztos, az öregedés meg főleg nem tesz neki jót.

*Raden egész végig erre várt. Gaul viszonozta a nézést. Erre enyhén elkezdett morogni, izmai ugrásra készen megfeszültek. Freya még éppen időben pattant fel, rácsapott az állat orrára, nyakörvénél fogva az ő székéhez vezette.*

Nem tudom mi lehet vele. Talá... *ekkor esett le neki! Hisz Raden féltékeny! Nem mondta meg a többieknek, helyette halkan leült, folytatta az evést, közben végig az állatot cirógatta.*

*Büszkén nézett össze apa és fia, mikor Freya a termek méretéről kérdezett.*
- Hát a lábaid nem fognak elfáradni, de azért van mit bejárni.
- Ha a boszorka unokája vagy akkor lehet, hogy az odavezető ajtó is ismerős lesz majd. Meg a világítás.
*Mikor Freya torkán akadt a szó Tulkas pislogott párat aztán a homlokára csapott és felröhögött, míg Gaul végre megtörte a szemkontaktust és zavartan nézett hol egyikre hol másikra.*
- Lemaradtam valamiről?
- Felejtsd el kölyök, majd megérted! Viszont Freya, ha olyan magas a fájdalomküszöböd, akkor nyugodtan fogd csak meg a kezét!
*Gaul beletörődött a dolog homályába, aztán apja viccét meghallva közelebb húzta magához a jobb karját.*
- Na ez meg viccnek is rossz ötlet...apropó, egy sárkány gyógyító felajánlotta hogy megnézi mit tehet az átok érdekében. Arorua Norgard.
- Nem ismerem a nevet...de a vén szívem minden dobbanásával reméli hogy többre képes mint az a többi sarlatán akik eddig próbálkoztak!
*Az utolsó szót szinte undorral köpte ki. Szinte a fogait csikorgatta ahogy visszagondolt a számtalan pojácára akik azért sodorták újra meg újra veszélybe a fia életét mert hírnevet akartak szerezni maguknak azzal, hogy ők gyógyították meg a szörnyet! Vérlázító! Lehunyta a szemeit és megcsóválta a fejét. A düh elpárolgott, az asztalra könyökölt és megtámasztotta kezein az állát.*
- Szóval...mikorra várhatom az unokáimat?

*Gauldoth szemei elkerekedtek, szájában megállt a kanál és egy olyan egészen rövid de annál furcsább hangot adott ki magából, mint mikor torkon rúgnak egy veseköves zsiráfot. A vénség ezzel mit sem törődve rezzenéstelenül, fia számára végtelenségbe nyúlóan hosszú pillanatokig vonszolta tekintetét egyik jelenlévőről a másikra. Aztán öblösen felkacagott, eddig bírta. Ó, hogy imádta szívatni a fiatal párocskákat!*

*Nem tudta, hogy Tulkas vajon mire célozhatott az ismerős résszel, de remélte, hogy fel fogja ismerni azt, amit várnak tőle és nem okoz csalódást. Ő is az idős farkassal nevetett, hisz újfent lebukott, ezúttal Raden által, de már kezdte megszokni. Úgy vélte, hamar össze fog barátkozni vele. A felszólításra megrázta a fejét.*

Azt hiszem arra még gyúrnom kell, hogy tisztességesen kezet tudjak vele fogni. Majd dolgozom rajta.

*Mondta, közben Gaulra nézett, kacsintott egyet. Remélte, hogy tudja, hogy az apja igazán nem okoz számára kényelmetlenséget, sőt! Nagyon élvezi a társalgást. Aztán Aroura terelődött a szó.*

Ő gyógyította meg a csatában megsérültek jelentős részét. Tisztességes embernek tűnik, nem hiszem, hogy naiv ábrándokba ringatna bárkit is. Szerintem minden tőle telhetőt megtesz majd.

*Látta a pillanatnyi dühöt, de az szerencsére hamar elpárolgott. Aztán a következő kérdés teljesen meglepte, elkezdett nevetni. Nem mintha nevetségesnek találta volna az ötletet, de ő még sosem gondolkozott hasonlón, és számára elképzelhetetlen volt az ilyesmi.*

Hát, nem tudom. Szerintem nem vagyok anya típus. Viszont Gaulból remek apa válna.

*Szólt, majd észrevette Tulkas arckifejezését. Szóval csak játszik velük! Hát, jól van, ennek fényében örült, hogy nem jött zavarba.*

*Gauldoth csak üveges szemekkel nézett Freyára és Tulkasra ahogy arcvonásai aprókat rándultak a gyerek említésére, de aztán összeszedte magát és folytatta az evést. Apja Freyához fordult.*
- Kevesen 'anya-tipusok' csak úgy. Annak majd eljön az ideje, a feleségemmel is így volt, bár ő még mindig olyan őrült mint volt. Talán jobban is!
- Te sem panaszkodhatsz, ha eszementségről van szó! Emlékszel amikor habzó szájjal kergetted ki a faluból azt a Loriniel-ficsúrt aki meg akarta venni a Harcos festményét?
*A kandalló felett lógó régi képre mutatott, apja egy pillanatra össze volt zavarodva, de aztán bólogatva nevetetni kezdett fiával együtt mikor eszébe jutott a szórakoztató jelenet.*
- Hah, persze! Szerintem összevizelte magát mielőtt elérte volna az ajtót!
*Tulkas közben Radenhez nyúlt és megcirógatta az állát. Szegény kölyök, annyi mindent felejtett az érzelmekről ötven év alatt! De te, Rawidan-lány...te majd eszébe juttatod őket.*
- Igazán szép énekhangod van, tényleg összeilletek. A nagyanyád tanított énekelni is?

*Csendesen kanalazgatva hallgatta Tulkast.*

Hát az őrültség hiányával nekem sincs gondom! Nem tudom, emlékszel e, jó pár évvel ezelőtt, mikor teljesen lerombolták a városfalat. Nos, az én voltam... de ez nem is őrültség, mindinkább az indulatok kezelésének hiánya. Nem is értem, hogy ennek ellenére hogyhogy embereken segítek, vagy, hogy miért engednek a közelükbe. Többször is megkaptam már, hogy ön- és közveszélyes vagyok. Például a kocsmában is majdnem betörtem a fejem, közben jó pár alkalmam lett volna "véletlenül" megvágni egy-két lábat.. Mindenesetre, próbálok nagyanyám nyomdokaiba lépni, amolyan vándor vajákosként. Lehet, hogy Radennek is már agyára ment az egy helyben lét, azért viselkedik ilyen furcsán.

*Nézett az állatra.*

Loriniel? Ne is mondd! Rokonaim. Nem igazán jó a kapcsolatom velük. De sssssshh! Ne is említsd a nevüket, mert a következő pillanatban felbukkannak. Nem egyszer történt már ilyen. Ijesztő. Ma is összefutottam Thetával. Épp kirámolta Balthazar házát, mert tartozott neki. Ha valaki, akkor ő biztos meg tudná szerezni a festményt. Mellesleg, az unokatesóm.

*Itt egy kicsit elmélázott, Tulkas elkalandozott tekintete rázta fel. Megint ez a furcsa nézés!*

Énekelni? *mikor is énekelt?* Ja, hogy a konyhában! Nem, én nem tanultam, csak izé... ha olyanom van, akkor csak elkezdek dúdolni, vagy ilyesmi, sokszor észre sem veszem. Raden is megnyugszik tőle.

*Közben befejezte az evést.*

*A nap folyamán Tulkas most először látszott teljesen megdöbbentnek. Hogy ez a törékeny lány rombolta volna le a városfalat?! Egyedül?! Gauldoth elég jól ismerte már az öreget ahhoz, hogy tudja mi jöjjön ezután; odanyúlt Freya tányérjához és a sajátjával együtt pár centire megemelte. Épp időben, mert egy izmos tenyér csapódott az asztalra egy hangos "HÁHH!" kíséretében, amit kacagás követett, mintha a vén kecske meg akart volna fulladni. Gaul erre csak fejcsóválva forgatta a szemeit, de látszott hogy jól szórakozik a mutatványon.*
- Freya Rawidan, a feleségem imádni fog téged! De ha ti egyszer összevesztek valamin, akkor tegyétek egy távoli, üres mezőn!
- Sehol sem lennénk biztonságban...
*Tulkas elmorzsolt egy könnyet a szeme sarkából amíg bólogatott és lehiggadt, rég nevetett már ilyen jót.*
- Igen, igen...jó ég, részvétem. Senkinek sem kívánnék olyan rokonokat! Viszont az a Theta-lány vagy ki jobb ha távol tartja magát innen, mert ha ajánlatokkal kezd dobálózni akkor átharapom a torkát! Az a ficsúr aki hazarohant elég üzenet lehetett nekik, hogy ne próbálkozzanak semmiféle alattomos trükkel!
*Újabb vidám kacagás, Gauldoth azonban furcsán vigyorogva a harmadik fél felé fordult és megrázta a fejét, jelezvén hogy az öreg most valószínűleg nem viccelt. Ő is befejezte a levest és keze játékosan közelebb vándorolt, majd megállapodott Freya kézfején. Pimaszul vigyorgott.*
- Láttam hogy néztél amikor a pincéről volt szó...meg akarod nézni, vagy halasszunk a dolgon pár évet...?

*Háhá! Most aztán sikerült megdöbbentenie! Elégedettséggel nyugtázta a tényt. Aztán hirtelen összerezzent a harsány nevetésre. Először nem értette, de aztán valóban komikusnak találta még csak a gondolatot is, hogy valóban ő tette volna a földdel egyenlővé a falat. De mégis megtörtént.*

Nem szoktam veszekedni! Én inkább csak az álláspontomat szoktam védeni...

*A részvétnyilvánításra értetlenül összevonta a szemöldökét, majd elvigyorodott. Végre egy hely, ahol megértik!*

Hé! az egyetlen személy, aki bánthatja őket az én vagyok. Meg a nagyi, de hát ő mindig is béketűrő természet volt, nem hiszem, hogy élne ezzel a jogával. Theta egy darabig úgysem fog erre bóklászni, azt hiszem megviselték a harc történései.

*Örült Gaul közeledésének, megfogta a kezét. Már épp igen mondott volna, de ekkor hiányérzet fogta el. Vajon mi lehet? Elfeledkezett valamiről. A.J.!*

Azt hiszem, előtte meg kellene keresnem A.J.-t. Nem is tudom,hogy egyáltalán volt e hol aludnia. Hogy felejthettem el? Remélem jól van.

*Ezzel a lendülettel fel is állt, majd várakozón pillantott a két férfira.*

- Rendben-rendben, majd nem ölöm meg őket ha kereskedni akarnak. De nem ígérhetem, hogy nem lesznek utána rémálmaik!
*Kaján vigyor húzódott Gaul arcára ahogy A.J. lett a téma. Halványan emlékezett ahogy látta Carme társaságában elhagyni a kocsma környékét.*
- Ó, szerintem talált helyet...de menjünk, nézzük meg. Kíváncsi vagyok, most is megviselte-e a pihe-puha ágy.
- A.J.? Azt hittem őt láttam meghalni a tegnapelőtti csatában, de ezek szerint nem. Jó hírek napja a mai!

*Mindketten felkeltek az asztaltól, Tulkas intett hogy mindjárt jön, ahogy lesietett a pincébe. Az ifjabbik elfoglalta helyét Freya mellett és átkarolta a derekát.*
- Az estét illetően...nem gond, ha első próbálkozásra nem sikerült teljesen eltüntetni a lidércnyomásaimat. Majd tovább próbálkozunk, én bízok a tudásodban. Te vagy az én lila szemű angyalom.
*Kicsit jobban magához húzta és megpuszilta a homlokát, de aztán hirtelen elfordult és elkapott egy felé irányzott övet, amire egy tőr és egy hosszúkard voltak csatolva. Morogva felvette aztán a pincéből előbukkanó apjára förmedt, aki szidással rákontrázott, de látszott hogy csak cukkolják a másikat.*
- Apám, ha muszáj fém tárgyakkal dobálóznod, ne akkor tedd amikor Freya mellett állok, rendben?
- Akkor jobban teszed ha elkapod majd őket, lajhár! Apropó lajhár, tegnapelőtt szörnyű volt a lábmunkád! Fogadjunk, nem is edzel rendszeresen!

*A férfi épp befejezte az acél sípcsont- és alkarvédők felhelyezését amikor kilépett a pinceajtón, oldalán két zöld színű buzogánnyal melyek nagy fejei öklöket formáltak. Odadobott még két-két fekete acélból készült alkarvédőt és sípcsontvédőt a fiának is, aki felvette őket. Tulkas eléjük lépett és röviden elmagyarázta a dolgot Freyának.*
- Egy Waerjaknál mindig legyen fegyver, anélkül még a piacra se megyünk ki! Viszont volna itt még valami...
*Úgy tett mintha nagyon mélyen elgondolkozna, aztán egy ördögi vigyor termett az arcán. Egyetlen gyors mozdulattal széttárta a karjait és egy acélosan szoros ölelésbe nyalábolta fel az előtte álló két alakot.*
- Áldásomat adom rátok, ifjoncok! Bár Freya te gondolom idősebb vagy nálam...nembaj, a lényeget értitek!
*Megpördült velük aztán lerakta őket. Gaul csak vigyorgott a dolgon, fiatalabb korában is mindig ezt csinálta az öreg amikor nagyon örült.*
- Tehát, merre keressük A.J.-t?
- Van még egy kis szabadidőm, ha nem gond akkor elkísérlek titeket.

*Ahogy Gaul átkarolta, behunyta a szemeit. Élvezte a pillanatot, pár napja először érezte magát teljes biztonságban.*

Köszönöm.

*Suttogta maga elé. Majdnem ő is adott egy puszit, mikor a következő pillanatban a férfi kifordult öleléséből. Már majdnem kezdte rosszul érezni magát miatta, mikor rájött, hogy csak újabb alacsonyan repülő fémtárgyak keringőznek a levegőben. Micsoda meghittség! Majdnem megkérdezte, mi ez a nagy csatakészültség, mikor felvilágosították.*

Ez azért túlzás, nem? Ha majd esetleg lesz egy közös fiúnk, nem fogom engedni, hogy mindenfelé harci öltözetben járjon, ezt már most leszögezem!

*Váratlanul érte a fordulat, hogy hirtelen az összes levegő kiszorult a tüdejéből. Kicsit magára vette, de nem tellett tőle többre, minthogy tátogjon, akár egy hal. Mikor elengedték, mély lélegzetet vett.*

Csakhogy tisztázzuk, százkét éves vagyok. Az még nem valami nagy kor felénk. Ha mondjuk vérfarkas lennék, kb annyi idős volnék, mint Gauldoth.

*Még mindig főleg az oxigéncserével volt elfoglalva.*

Azt hiszem, menjünk a Bázisra először.

/(utólagos engedelmeddel elviszem magunkat, mert már úgyis beleegyeztél:D) Gaul, Freya, Tulkas >>>> A Vérfarkasok falva/

*Ahogy odaérnek, előresiet és egyik kezével kitárja az ajtót, közben teátrálisan meghajol.*
- Hölgyeké az elsőbbség!
*A kis mutatvány után követi őket a házba, és becsukja maga mögött az ajtót. Beljebb sétált a konyhába, kivett a szekrényből három mézboros üveget amiket az asztalra helyezett, aki kér az majd vesz. Újabban rákapott az édeskés ízre, mióta újra itthon van. Bár Aleinának is elővett egyet, azok után hogy látta hogy nyakalta be a farkasvért, sejtette hogy nem fog neki kelleni, de azért illetlenség lett volna kihagyni a szórásból. Enyhe bocsánatkérő tekintettel nézett az öregasszonyra.*
- Attól félek Aleina, nem szolgálhatok erősebbel. Nem tartunk itthon mást, de ebből legalább jó sok van. Egyenesen az erdei elfektől hozattuk.

*Nekidőlt az asztal szélének, szájához emelte az üveget és elégedetten sóhajtott fel miután ivott belőle. Még mindig megnyugtatóan pillantott fel a fiatalabbik sötét elfre.*
- Freya, szerintem kicsit...túlaggódod a dolgot. A közeljövőben nem akarok letelepedni, elvégre én is öt dekádon keresztül főleg a szabad ég alatt aludtam, mert onnan senki nem kergetett el. Semmi gondom sincs az utazgatással, sőt!
*Egy apró böffentés szakította félbe a mondandóját, talán a főzetek még mindig rendetlenkedtek a gyomrában, vagy így üdvözölték a pár korty bort. Köhintett párat, aztán folytatta.*
- Jólnevelt vérfarkas úriember vagyok, igen. Ha gondoljátok, valamikor levezetlek titeket a pincébe, eléggé bízom bennetek ahhoz hogy megmutassam, ha kíváncsiak vagytok rá. Bár a lejutás így hárman nehézkes lesz...de valahogy majd megoldjuk.
*A mondandója végét pár hosszabb korttyal zárta le, várva a válaszokat.*

- Óóó, köszönöm. *pukedlizett a már jól betanult módon és belépett. Figyelte, ahogy Gaul már egyből az italok után nyúl, megcsóválta fejét* Én nem kérek, köszönöm. Nem gyakran iszok alkoholt, ráadásul tekintve, hogy mi történt legutóbb is, mikor ittam... *gondolt vissza a kocsmában előadott produkcióra.*
- Igen, azt hiszem igazad van. Viszont ezt most elveszem... *lépett oda, és kivette a férfi kezéből az üveget* Nem kötekedésből mondom, de nem ajánlatos ráinni azokra a főzetekre, amit ma benyakaltál, még akkor sem, ha jó részüket kihánytad. *lerakta az italt az asztalra.*
- Felőlem lemehetünk, de azt hiszem, neked most pihenned kell. Ha szeretnéd, tudok készíteni neked valamit, amitől ki tudod majd magad aludni.

*Enyhén belekapaszkodott Gaulba, ahogy áttipegett a bejáraton.*
- Rendes gyerek vagy, kösz.
*Nem zavartatva magát körbebámészkodott, néhány tárgyat fel-felvett, megforgatta, megnézte, majd visszarakta a helyére. A hozott italokra lesajnálóan fintorgott.*
- Áhh, egye fene! *felkapta az egyik üveget, húzóra eltüntette a felét* Bevallom, nem is olyan rossz úgy ízre. Egyszer majd hozok neked igazi sötétet. *mondta, jól hangsúlyozva a sötét szót. A föld alatti városban így hívták azt a bitang erős alkoholt, amit ott készítettek. Amolyan helyi különlegességnek számított arrafelé.*
- Fiam, nem azért, tudom, hogy jelenleg nem vagy különösebben rosszul, de jobban járnál, ha kifeküdnéd a mai napot. Máskor is le tudod venni a lábáról az unokámat. Csak úgy lábjegyzetben szólva, ez már amúgy is sikerült.

*Ezek összeesküdtek ellene! Mézbor megvonás és ágy általi halál. Egyáltalán nem érezte magát rosszul! Jó, lehet hogy még nem harcolt volna ha nem az élete függ tőle, és lehet hogy kicsit tényleg homokos volt már a szeme meg gyengék a végtagjai...ah, a pihenés már nem is tűnt olyan rossz ötletnek. Megadóan felemelte a kezeit, emelt fővel kellett fogadnia a vereséget.*
- Legyen-legyen, lepihenek...Aleina, téged pedig szavadon foglak, és szerintem apám is örülne neki.
*Kinyújtózott, a vállai és gerince hangosan roppantak meg a mozdulatsorra, elégedetten nyögött fel a hangokra, aztán megvakarta az arcát.*
- Nem szükséges készítened semmit, ha jól emlékszem Arorua adott neked pár főzetet, amiket már meg kellett volna innom.
*Bár, végül is az előzőket is kihányta. Így visszatekintve nem is értette, miért. Ivott már erősebb főzeteket és többet is, része volt a kiképzésnek. Összeráncolta a szemöldökét.*
- Most hogy belegondolok, nem is tudom miért hánytam ki őket... a gyomrom elég sok terhelést elbír.
*Megvonta a vállát és elindult az emelet felé.*
- Apropó hányás, el kell űznöm ezt a szájszagot... Aleina, attól tartok hogy neked a kanapé jut, nem nagyon vagyok felkészülve vendégekre. Freya, neked pedig gondolom nincs ellenvetésed az ellen, hogy sajna meg kell osztanod velem az ágyat?
*Szélesen vigyorgott amíg el nem tűnt a lépcső tetején, aztán belépdelt a fürdőszobába és a tükörbe nézett. Tényleg elég nyúzott volt az arca...a haja viszont rendben volt, legalább ez oké volt. Fogat mosott majd az arca következett, a hideg víz jól esett bőrének. Elindult vissza a földszintre, még a lépcsőn járt mikor megszólalt, olyan volt mint egy kisgyerek aki nem akar aludni menni.*
- Aleina, te nyilván nagyon értesz az ilyesmihez...mi volt ez a szellemes dolog? Minél hamarabb a kezeim közé akarom kapni azt a mocskot aki ezt előidézte.

- Helyes. *mosolyodott el* A sötéttel vigyázz majd! Ha hazamegyek, a nagyi mindig belém adagol egy pohárral, de ilyenkor általában egy-két nap kiesik a memóriámból. Remélem, te majd jobban bírod!
*Aleina legyintett*
- Azért valljuk be, nem nagyon kell rád tukmálni!
- Jóóóóóóóóóóóól van, nagyi! *ölelte meg hátulról, egy puszit lehet az anyóka feje búbjára* Nem csoda, ha melletted nőttem fel! *elővette a táskájából a sárkánytól kapott fiolákat, Gaul felé nyújtotta* Tessék!
*A farkas felsétált, Freya nagyanyjára nézett.*
- Kérlek, viselkedj. Remélem nem maradsz sokáig. *mondta, de hangjában érezhető volt, hogy csak viccelődik, nem gondolja komolyan.*
- Freya, ezeket a szellemeket valaki iderendelte. Bosszút állni. A szertartáson áldozatot használtak fel. Egy félvért! *mondandója végére hangja suttogássá szelídült.*
- Félvért? De akkor...
*Aleina csak bólintott.*
- Akkor lehet, hogy el sem tudjuk őket pusztítani, míg be nem teljesítették a feladatukat. Persze ezt sem tudhatjuk biztosan, mert nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen rituáléval állhatunk szemben pontosan. Lehet, hogy több részes. Abban az esetben a szellemek egyre erősebbé válnának. De az is lehet, hogy csak elszúrták, azért sikerült ilyen rövidre az egész. Akkor újabb próbálkozásokra lehetne számítani...
- Túl sok a lehetőség, igen.
*Gaul ekkor tért vissza.*
- Nem akarlak kiábrándítani, de hozzá képest valószínűleg egy mérges kiskutya lennél. Hatalmas ereje lehet... Azt javaslom, ne próbálj meg hőst játszani. *mondta, közben balsejtelmeivel játszadozott. Hirtelen vidám hangon megszólalt* De mára legyen ennyi elég! Menjetek aludni! Gyerünk, sipirc! *mondta, intő mozdulatot téve kezével.*
*Freya kellemes estét kívánt, elindult felfelé a lépcsőn. A tetején megtorpant, visszaszólt Gaulnak.*
- Jössz? *emelte karját felé.*

*Felhúzta az orrát a mérges kiskutya megjegyzésre, játszva a sértődöttet. Na jó, egy kicsit tényleg magára vette a dolgot, de tudta hogy nem kellett volna, így maradt a szerep túljátszásánál.*
- Közlöm veled, hogy én nem játszom a hőst, hanem mindig az vagyok!
*Egyenként lehúzta a főzeteket, az üres fiolákat az asztalra pakolta. Várt pár másodpercet, eddig semmilyen ingert nem érzett hogy visszaküldje a folyadékokat, ami megnyugtatta. Elégedetten megpaskolta a hasát mintha csak azt mondaná neki "ügyes fiú!" aztán meglátta ahogy Freya felé nyújtja a karját. Sunyi vigyor kúszott az arcára, lassú léptekkel megindult a lépcső felé.*
- Persze hogy jövök, te meg remélem szereted a mentolt...
*Alig fejezte be a mondatot máris felszökkent a lépcsőn, elkapta Freya kezét és bepótolta az eddig elmaradt - vagy csak élvezhetetlen - csókokat. Szerencsére az ugrástól nem szédült meg, így nem bucskázott vissza a lépcsőn a nővel együtt. Együtt indult vele fel, fentről még vigyorogva intett a nagyinak.*
- Szép álmokat!
*Ahogy felértek egy futó pillantást vetett a folyosó másik oldalán levő zöld ajtóra, de csak annyit. Már indult is tovább a háló felé, nyitotta az ajtót, és belépett. Lecserélte az ingét egy hosszú ujjú pólóra, elővett egy kesztyűt és egy hosszú szárú zoknit. Felhúzta őket, rápillantott Freyára hogy magyarázatot adjon neki.*
- Csak azért, mert véletlenül sem akarom hogy éjszaka szörnyű kínokra ébredj fel, tudod...
*Lecsatolta és a székre dobta a fegyverövet, majd az ágyba ugrott és vigyorgott, most ő következett a kérdéssel.*
- Jössz?

*Aleina Gaul megnyilvánulására felvonta a szemét, végigmérte. Unottan sóhajtott.*
- Ahhhhha.
*Freya csak nézte, ahogy sorra gurítja le a bájitalokat. Már épp szaladni akart lavórért, amikor megkönnyebbülve tapasztalta, hogy minden rendben. Még a véleményt sem alkothatott a mentolról, Gaul máris mellette termett. Élvezte a csókot, ezúttal nem érte kellemetlen meglepetés alatta. Hozzábújt.*
- Jó éjt nagyi!
- Jó éjt nektek is! Aztán csak halkan! *kérte őket hamiskás mosollyal.*
*Freya csak forgatta a szemét a megjegyzés hallatán. Követte Gault. Már épp firtatni akarta a zokni és kesztyű fontosságát, mikor felvilágosították. Kiszúrt magának egy hatalmas pólót, kivette a szekrényből. Legalább a térdéig érhetett. Elfordult, a kék inget és passzos gatyát felváltotta erre az öltözékre. *
- Megyek! *ő is hasonlóképp vetődött az ágyba a vérfarkashoz. Jól bekucorodott a takaró alá, majd átölelte a férfit. Csillogó tekintettel nézett rá. Még mondani akart volna valamit, de szemei vészesen kezdtek lecsukódni. Nem mintha bármit is tett volna a mai nap folyamán. Egyszerűen csak túl sok stressz érte, emiatt merülhetett ki ennyire. Mindenesetre a jelen helyzetet egyenesen kellemesnek ítélte.* - Köszönöm. *mondta megint mindenféle indok nélkül, s légzése lassan szuszogássá szelídült.*


*Odalent Aleina kerített magának egy pokrócot, valamint egy másikat is Raiden számára.*
- Szépek együtt, nem? Azt hiszem, illenek egymáshoz. Ráadásul ez a Waerjak gyerek talán meg is tudná szelídíteni a mi kis Freyánkat! *suttogta, közben megsimogatta az állat fejét. Lefeküdt a kanapéra. Újra és újra végigjátszotta magában az este történéseit, próbált rájönni a miértekre. Már a sokadik zsákutca után végre őt is elnyomta az álom.*

*Fél szemmel nézte ahogy Freya átöltözik, meglepte ahogy az becsapódott az ágyba. Talán ő sem volt olyan fáradt... ám ennek pontosan az ellenkezőjét bizonyították a szemei: élénkek voltak, de látszott hogy csak őmiatta voltak még nyitva. Köré fonta karjait, a köszönömre ő is csak ennyit mondott.*
- Én is köszönöm.
*Sokáig figyelte még az alvó elfet. Tényleg volt mit köszönnie, az az egy ölelés a beszakadt veremben mentette meg az életét. Olyan közel volt már, épp ezért kínjában valószínűleg folytatta volna a harcot annak ellenére hogy az véget ért, egészen amíg levágják őt. Mély sóhaj következett mikor az ablakra pillantott... a besütő napfény délután pont rájuk fog sütni, ébresztőt fújva. Fel akart kelni hogy megigazítsa a függönyt, de Freya teljesen ráfonódott és ő maga is most érezte igazán a fáradtságot, így csak annyit tett hogy kicsit jobban betakarta őt, védelmet biztosítva neki a közelgő fény elől. Lassan őt is elnyomta az álom, álmában belefúrta az arcát Freya hajába ami egyáltalán nem zavarta, sőt, imádta az illatát. Ahogy elaludt szinte azonnal öntudatlanul távolabb húzta jobb karját, még álmában is vigyázva a nőre.*

*Még épp hallotta Gault, ám ezután mély álomba került.
A napfényre ébredt. Sziszegve kelt fel, mint valami kígyó, nem volt kellemes érzés. Magára húzta a takarót, de akkor meg túl meleg volt. Hatalmasat sóhajtott. A férfi mellette feküdt. Lassan kikászálódott az ágyból. Lement. Nagyanyja és Raden még javában aludt. Leült az állat mellé, simogatni kezdte. Mivel hallott már az alvás során történő átprogramozásról, olyanokat suttogott a fülébe, hogy: Gaul jó ember. Freya ugyanúgy szeret téged is, mint őt, és ehhez hasonlók.
Miután ezt befejezte, hamar elvetette az átöltözés ötletét, a konyhába csoszogott, kaját csinált magának.*

*Nem sokkal Freya után ébredt fel, körülbelül tíz perc telhetett el. Felült az ágyban és megvakarta fejét, elégedetten konstatálta hogy a haja nem lett kócos az alvástól. Épp talpra akart állni mikor visszarántotta valami; jobb keze álmában rámarkolt az ágy szélére és egész végig görcsösen szorította azt, első ujjpercei már szinte teljesen belemélyedtek a fába. Megborzongott a látványtól, de örült hogy az ágy járt így és nem Freya. A gondolatra egészen beszürkült a kedve, legközelebb majd lekötözi magát. Mivel már magánál volt elengedte az ágyat és felállt, lefelé vette az irányt, ott majd megtalálja akit keresett. Szerette volna megtréfálni az elfet, de úgy gondolta a padló recsegése amíg mögé ér elárulja a jelenlétét... nem baj, azért bepróbálkozott. Odaosont amennyire halkan csak tudott, Freya köré csúsztatta a kezeit és közelről a fülébe suttogott - tekintettel a két másik még szunyókáló vendégére.*
- Jó reggelt...! Hogy aludtál?

*A reggeli kábaság még javában tombolt benne, így ugrott egy kicsit, mikor Gaul átölelte.*
- Hjaj! *mondta, közben elmosolyodott* Megijesztettél. Ne settenkedj körülöttem. *összerakta a szendvicseket* Jó reggelt! Remekül. Remélem te is tudtál pihenni mellettem. *fűzte hozzá gyanútlanul, ő nem vette észre a férfi kezét, amint szétbontja az ágykeretet* Bocs, hogy így önkényesen használatba vettem a konyhát, de bíztam benne, hogy örülni fogsz neki, ha már reggeli fogad, amint felkelsz. Kicsit hamar jöttél. Na, nem baj! *ezzel Gaul szájába nyomott egy falatot.*
- A függönyt elfelejtettük behúzni. Nem volt kellemes ébredésem. Olyan igazságtalan, hogy nem bírom a napfényt!