Vérfarkasok Falva - Brayen kastély - BÁL

A Brayen kastély kb 60 év alatt épült meg, mostanában végezték el rajta az utolsó simításokat. Távol van a Vérfarkasok falvától, de mérete miatt már messziről észrevehető. Számtalan ablaka, ajtaja, szobája, folyosója van, (utóbbiak egy része a falba épített titkos járatok, melyekkel nemcsak a szobák, hanem a föld alatti titkos járatokkal is összeköttetésben vannak). A cselédség száma ennek ellenére csekély. A kastély szinte tiltott terület, csak engedéllyel lehet még a közelébe is menni. A banderiális sereg az épület alatt állomásozik, akik éjjel-nappal vigyázzák a kastély és lakói nyugalmát.

A bálterem:


*Theta díszes kísérettel érkezett. Szerencséjére már szürkült az ég, mikor elindult, így egyetlen sötét elfnek sem esett bántódása a napfény által. Enyhe izgalommal várta az estét. Rengeteg híres és befolyásos személy lesz ott! Mindenkivel meg akart ismerkedni! És nem kevésbé, ha alkalom adódik rá, akkor egy-két műkinccsel is gyarapítaná az otthoni gyűjteményét. A kastély előtt már most tucatjával álltak a hintók, amiket az inasok igyekeztek a kastély mellé parkolni. Mikor megérkeztek, segítettek a nőnek a kiszállásban, majd bevezették előbb a hallba, majd a bálterembe. Már gyülekeztek a szebbnél szebb ruhakölteményekbe bújt előkelőségek. Mindenféle nemzettségből vélt felfedezni ismerős arcokat. Medardot, vagy feleségét Anastasiát még nem látta a vendégek között. Kellemes csevegésbe bonyolódott egy gazdag üzletemberrel, egy sárkány férfivel, aki a sötét elfeknek szokott tüzes követ szállítani. A zenészek még csak most kezdtek rá a szalonzenére, az étkeket külön teremben tálalták. A vendégek mind elálmélkodtak a Brayen ház fényűzésén, és mind azt találgatták, hogy vajon miért övezi ekkora emberkerülőség és titkolózás ezt a családot. Theta mókusa leugrott a lány válláról és felfedező körútra indult. Theta rosszallóan megcsóválta a fejét, miközben folytatta a beszélgetést.*

*Idefele tettek egy kisebb kitérőt Dia otthonába. A lány kapott anyjától egy szép, fehér ruhát, és Zephyr is kapott egy ünneplőt, meg pár apai tanácsot. De Dia elmagyarázta, hogy nincs köztük semmilyen kapcsolat, és nem lesz soha! Sok magyarázkodás után végül elindultak. A család kölcsönbe odaadta előkelő hintójukat, négy lóval, hogy ne kelljen annyit sétálniuk.

Vanille alig tudta kivárni azt, hogy odaérjenek, viszont a férfi teljesen megőrizte a hidegvérét. Társalogni fog, kicsit flörtölni, iszogatni. Mind végig ezen agyalt, hogy mit tegyen, és mit nem. Az idő múlt, s odaértek a kastélyhoz. Elég ijesztően mutatott. Az épületnél sok őr állt, és az első személy, aki megállította őket, ugyan olyan őr volt, mint a többi. Benézett a hintóba.*

Nevet kérek, vagy papírt arról, hogy önöket elhívták a bálba!

Oerba család.*mondta nyugodtan. Családja nem volt olyan hercegi rangú, de mégis volt annyi hírnevük, hogy ennyivel bárhova beengedjék. A lovak tovább mentek. Ha az elején elengedték őket, akkor a többiek is tovább engedik. Az út végén, ahol már csak pár lépés volt ahhoz, hogy bent legyenek, kiszálltak a hintóból. Végigmérték a kastélyt. Eléggé magas, és a tornyoknál ott repdestek a madarak. Habár onnan lentről madaraknak tűntek, ki tudja, hogy ott ténylegesen mekkora állatokról van szó. *Oerba család.*szólt az ajtó őrének, aki hirtelen megugrott, és már nyitotta is az ajtót. Ennyi? Legközelebb ha valami dolgom van ilyen helyeken, rögtön ehhez a csajhoz fordulok! *

Alig vannak még, de sebaj! Majd megjönnek azok is, akik meg vannak ide hívva. Én még sosem voltam efféle gyűlésfélén.*nézett körül. A szoba hatalmas volt, és nagyon előkelő. Bár embereknek híja van.

Zephyr rögvest egy olyan helyre toppant, ahol piát talált. Akárhol is legyen, ő felkapott egy poharat, és kortyolgatni kezdte annak tartalmát. Helyiségből- helyiségbe ért, és egy helyen megállt. Valami szőrös ólálkodott az asztalon, és ez nagyon gyanús.*

Hé, haver! Legálisan vagy itt, vagy becsempészted magad? Ne félj, ha illegális bevándorló vagy, én falazok neked!*vigyorodott el. Meglepő, de az első, akivel társalogni kezdett, egy mókus volt. Méghozzá Theta mókusa.*

*A kastélytól messze állt le, odaadta a lovat egy arra menőnek. Megemelte ruhájának alját, hogy ne legyen koszos, majd elindult a bejárat felé. Magassarkújában kissé ingatag volt, párszor majdnem elesett, de ő nem állt meg. A sok ékszerre és műtárgyra gondolt, egyfolytában csak mosolygott. Egyre közelebb ért és akkor meglátta az őröket, rögtön lefagyott a vigyor arcáról. Kihúzta magát, elengedte a ruháját és magabiztosan közeledett az ajtóhoz. Közben elgondolkozott a családnevén. Inkább visszafordult, majd leállt tanakodni. Gyerünk már! Na! Mi az ? Valami Bright.... Ah Brightmare! Remélte, hogy apját meghívták, hiszen ő elég előkelő az ilyen partikhoz, de sosem megy el rájuk. Újra kihúzta magát és elindult. Az őr nem tűnt valami barátságosnak, meg se várta amíg megkérdezi ki ő, hanem rögtön a tárgyra tért.*
- Brigtmare család....
*Hangja kissé elhalkult, talán a nagy izgalom miatt. Nem mert pislogni. A férfi kicsit odébb állt jelezve azt, hogy bemehet. Glenice vett egy mély levegőt és belépett. Kívül nem látszott, de belül tombolt örömében. A bálterem felé vette az irányt, vagyis próbálta megkeresni. Bevárt néhány embert és inkább azokat követte nehogy elvesszen. Sikeresen beértek a szobába. A terem gyönyörű volt, tele régi és értékes tárgyakkal. Na jó, még nincsenek sokan, szóval most inkább vegyülök. Aztán, amikor már többen leszünk indul a hadjárat. Fejében kigondolta a haditervet, majd körülnézett, hátha lát ismerős arcokat. Az egyik lány nagyon ismerős volt számára, de nem ugrott be, hogy ki ő. Aztán eszébe jutott, a lány akinek azt a virágot kellett leszállítani. Odasuhant hozzá*
-Hello! Jó kis parti nem?

*A mókus felnézett a majszolgatásból, és végigmustrálta a hozzá szóló idegent. Se ékszer, se erszény... elkeseredett, de tett még egy kísérletet. Felmászott gyorsan a férfi karjára, átszaladt a vállán, le a másik kezén, egész a derekáig. De nem. Nincsen semmi! Sértődötten vinnyogott egy aprót, majd visszamászott az asztalra és mogyorót majszolgatott tovább, nem foglalkozott Zephyrrel. Aztán észrevette, hogy lebukott. Két nagy szemű mogyorót beletömött a szájába, majd gyorsan eliszkolt az asztalról, le a terítő ráncai között.*

*Theta már hiába ért oda, a mókus már eltűnt valahol. Zephyr mellé ért, végignézett rajta. Nem találta ismerősnek.*

Bocsánat, csak elvesztettem a háziállatom. De úgy tűnik, megint meglógott. *Az asztalról ő is felvett egy pohár pezsgőt és beleivott.* Honnan jött?

*Közben a zenészek már bemelegítettek és kellemes zenéket játszottak. A teremből nyíló étkező ajtaja még zárva volt, de sejteni lehetett, hogy nagy lakoma van készülőben. Az emberek egyre csak gyűltek, mindenféle gazdag és előkelő népség.*

Kíváncsi vagyok, milyen lesz ez a bál. Szerintem a jelenlevők nagy része csak a kíváncsiság miatt jött el. És az ingyen piáért... *Elvigyorodott, majd még egyet beleivott a poharába. A mókus most a vendégek lábai között szlalomozott, tömött pofazacskójával. Senkit nem zavart a jelenléte.*

*Csak sétálgatott, megnézte a díszítést, mikor hirtelen odatoppant mellé Glenice. Hamar hátrébb ugrott. Megfogta a fülbevalóját, a nyakláncot, viszont a karkötőjére már nem maradt keze. De folyamatosan figyelte, hogy a lány merre nyúl, és próbálta tartani a távot, hogy sehogy se tudjon Glenice bármit is megkaparintani tőle. Ismerte a fajtáját. Elengedte magát, karjait nyugodtan leengedte.*

Hát, nem tudom. Még nem olyan "vad" egy buli. Kevesen vannak, nincs zene...*ekkor kezdtek el játszani a zenészek egy kellemes muzsikát.*...Tévedtem. Már van!*mosolygott, majd figyelmeztette.*Remélem, ha hazafele indulok, semmi dolgom nem fog hiányozni.

Igazából már az egész szigetet végigjártam. Szóval nálam ez a kérdés nem érvényes. Lehetséges, igazad van. Csak az italokért jönnek. Jut eszembe, valami vén hapsi két tálca piával futott ki. Reméljük a legjobbakat, hogy a bál csodás lesz!*vigyorgott, és megitta azt a pár korty pezsgőt is, ami még a poharában volt. Kért még egyet, és azt is jóízűen itta.*

*Vanille kicsit ijedtnek tűnt. Glenice eleinte nem tudta miért, aztán rájött amikor a lány eltakarta az össze ékszerét.*
-Majd beindul, nem? Jó kis zene, bár én személy szerint nem rajongok érte.
*Kicsit elhúzta a száját. Körbenézett és tényleg nem volt még ott sok ember, ezért nem is igazán tudott belekezdeni a zsákmányszerzésbe. Felkacagott amikor a lány figyelmeztette őt.*
-Nyugi, nem azért vagyok itt, hogy lopkodjak, hanem, hogy egy kicsit szórakozzak. már olyan régóta nem voltam ilyen bálba.
*Glenice mosolygott, hogy Vanille nehogy észre vegye a hazugságot. Végignézett a lányon, tetszett neki a ruhája és ezt meg is mondta neki.*
-Nagyon szép a ruhád. Honnan szerezted?
*És most tényleg kíváncsi volt rá, nem csak azért kérdezte hol vette, hogy közben zavartalanul végignézze azokat a tárgyakat amiket majd el akar csenni.*
-Ééés ki is a házigazda? Nem igazán tudom...
*Végül is tudnia kellet, hogy kit foszt meg a vagyonától, mert ha nem elégedett akkor vissza tudja majd hozni neki.*

*Figyelmesen hallgatta a férfit. Magának való volt, ez egyből átjött. Theta csak kedvesen elmosolyodott.*

A Brayenek messze földön híresek a vendégszeretetükről. Bár ez még nem jelenti azt, hogy jó partit is adnak. *Figyelte, ahogy a férfi újabb pohár italért nyúl.* Ha már az elején eltompítja az érzékeit, mi marad a bálból meg az emlékezetnek? Vagy a többi vendégnek szeretne emlékezetes estét?

*Közben a tömegben feltűnt Medard. Előkelő ruhában, kihúzott derékkal, hosszú, hátrafésült hajjal. Meg-megállt beszélgetni a vendégekkel, közben tüzetesen körbenézett. Kimérten elmosolyodott, egy szolga lépett mellé és súgott valamit a fülébe. Medard bólintott, mintha jelet adott volna valamire, mire a szolga gyorsan kiszaladt a főbejárathoz. Talán terveznek valamit... Theta csak felhúzta a szemöldökét, de nem mondott rá semmit.*

Maga honnan ismeri Medardot? Bocsánat, még be se mutatkoztam! Theta Loriniel vagyok. Önben kit tisztelhetek?

*nyújtotta a kezét a férfi felé.*

*A kis mókus ide-oda cikázott az emberek között. Egyszer belefutott egy csizma szárába. Felnézett és Medard meghökkent arca pillantott le rá a magasból. A mókus sértődötten felcincogott, majd továbbiszkolt. Két lány mellé ért, akik között nem érezte a harmóniát. Felszaladt az egyik szoknyáján. A ruhán körbe volt valami csillogó öv. Hátha drágakő! De mire felkapaszkodott rá kellett jönnie, hogy Glenice ruháján a csillogó öv nem drágakövekből van kirakva. Totál kiakadt. Hát semmit nem tud elcsórni?? De hátha kap egy kis rágcsát... ha már feljött derékmagasságig. Felnézett Glenicere és legbájosabb pillogásaival szuggerálta őt: SÓS MOGYIT! LÉÉÉÉCCCI!!! A biztos hatás érdekében a vele beszélgető Diára is rápillantott a nagy szemeivel: SÓS MOGYIT!!! LÉÉÉÉCCCII!!!*

*Megnyugodott, mikor a lány közölte vele, hogy nem fog semmi rosszat csinálni. De azért mégis vigyázni fog értékeire Dia és figyelni fog.*

Én eddig még nem igazán voltam bulikon...*nyögte ki. Kicsit talán szégyellte is, hisz ilyen korban biztos már sokan voltak meghívva ilyesmi partykra. Amikor Glenice a ruhájáról kérdezett, Vanille végignézett magán. *



*Haja végig leomlott a vállán. Igazából nem volt hozzászokva ehhez a kinézethez, de mivel Zephyr rávette... Erről jut eszembe: hol van Zephyr? Körbenézett, de nem látta. Viszont most nem kereshette meg, itt van Glenice, és nem hagyhatja faképnél csak azért, hogy meglesse, Zephyr merre ólálkodik. * Hát, anyukámé, egy régi cucca. Felpróbáltam, és ez maradt rajtam. Szép, mint a tiéd. Honnan van a te ruhád? Nagyon csinos!*mosolyodott el.*

Ha jól tudom, valami Medardé ez a kastély. Sokan fognak eljönni még, hisz ez egy ünnepség. Bár azt nem tudom, hogy mire fel? *vont vállat.* Te, gondolkozol azon, hogy netán valakivel fogsz táncolni? Vannak ám helyes férfiak! Téged tuti, hogy felkérnek. Ellenállhatatlanul nézel ki!*vigyorgott. Most élhette azt az életet, amit eddig sosem. Szabad volt, csak ennyi számított. Ebben a pillanatban megjelent egy mókust, aki pár másodperc múlva aranyos szemeket meresztett a két lányra. Dia értette a jószág kérését, és körülnézett. Odasietett ahhoz az asztalhoz, ahol talált sós mogyorót. Néhány szem mogyival a markában ment vissza Glenice-hez, és az állat felé nyújtotta a zsákmányt.*

Személyem szerint nem ismerem Medardot. Csak hallottam róla. Az én apám ismerte az ő apját. Ennyi. *kezet rázott a nővel.*Az én nevem To...*A francba! Rossz név-rossz név! Gyorsan találj ki valamit, ami To-val kezdődik!...ny Stark.*mély levegőt vett. Hogy lehet ekkora balfék, hogy a saját álnevére sem emlékszik. Reménykedik benne, hogy egy harmadik név nem bukkan elő! Majd értesíti Diát, hogy változott a szerep.*

Nekem sok kell ahhoz, hogy én fokozzam egy bál hangulatát. Nyugodjon meg, velem nem lesz semmi baj...Remélhetőleg. Bízom benne, hogy maga sem lesz rosszabb állapotban. Sok alkohol árt az egészségnek... De nekem már úgyis mindegy.*nevette el magát, s megint a szájához emelte a pezsgős poharát.*

*Megvonta a vállát amikor a lány közölte, hogy nem szokott bálozni, hiszen ő sem volt efféle partikon már nagyon rég óta. Dia elkezdett forgolódni, Glenice is úgy tett.*
-Miért csináljuk ezt? Keresel valakit? Netán tán egy fiút? *Az utolsó kérdésekor elvigyorodott, mint aki már tudja a választ a kérdésre. Imádta a kerítőt játszani és most itt volt rá az alkalom. Újabb kérdésekkel kezdte bombázni a lányt.*
-Éééés? Helyes? Ismer téged? Fogsz vele táncolni?
*Kissé meglepetten fogadta Dia azt a kérdését, hogy honnan van a ruhája. Gyorsan elkezdett gondolkozni, hogy mit is mondjon, hiszen az igazat nem árulhatja el és gondolkozni sem gondolkozhat olyan sokáig. Tehát azt mondta ami először eszébe jutott.*
-Egy elf hölgynél szálltam meg és ő adta ezt a ruhát..... Köszönöm, szerintem is az.
*Eleinte erőltetetten mosolygott aztán már ténylegesen is. Figyelte ahogy a lány felel kérdésére, bólintott minden egyes szavára mintha tudná is ki az a Medard. Nem sokára a táncra terelődött a téma. Glenicenek egy pillanatra megállt a szíve. Ő egyáltalán nem gondolkozott azon, hogy itt majd táncolni is kell. Nem valami jó táncos, sőt ő még sosem táncolt. Végignézett a termen és tényleg voltak jóképű férfiak. Teljesen elpirult Vanille bókjai miatt.*
- Ááááá. Jobban járnak ha nem kérnek fel. Olyan két ballábas vagyok...
*Egy mókus mászott fel a ruhájára és az öve felé vette az irányt. Eleinte eléggé megijedt az állatkától, aztán a kis pici felnézett rá és olyan aranyos volt, hogy azt még Glenice sem tudta elhinni. Leszedte a rágcsálót a ruhájáról és a kezébe vette. Dia hozott egy kis mogyorót az állatkának. Glenice fogta a mókust és a feje elé tartotta, hogy jobban lássa. A lány szeme elkerekedett amikor meglátta a kis szarvat az állat fején és csak jöttek belőle a szavak.*
-Óóóóóóóó! Istenem de aranyos! Jujjj, nagyon cuki. Dia, ez ki mókusa, vagy csak idetévedt a picike?

*A kis mókus örült a mogyorónak. Bár Glenice tartotta őt, nem törődve vele jóízűen majszolgatni kezdte a zsákmányt. Nem érzett félelemet, nem tartott a két nőtől. NYAMIII!!! Habzsolta a csemegét, pár pillanat alatt el is tüntette. Izgett-mozgott kicsit, majd kijött Glenice kezéből, végigszaladt a karján, majd le a ruhán és ismét a padlókövet koptatta. Gyorsan eliszkolt az egyik asztal alá.*

Tony Stark. Szép név. *A "nekem már úgyis mindegy" kijelentésre és újabb kortyokra Theta csak felvonta a szemöldökét.* Értem. Reméljük, a sok pezsgő azért mégsem fog ki magán! Érezze jól magát az este folyamán!

*Egy őrző családhoz lépett oda, akik lelkesen üdvözölték. Nyilván régi ismerősök voltak. Medard lépett az asztalhoz Tony mellél.*

Szép jó estét! Stark. Nem túl gyakori név. Elnézését kérem, csak hallottam a beszélgetést. Kivel érkezett, Stark?

*Az öregnek éles szeme volt és fürkésző tekintete. Úgy tűnt, fel szeretné mérni, kik látogattak el szerény hajlékába.*

Igen, egy férfit keresek. Azt, akivel érkeztem...*megdöbbent, mikor Zephyrről kérdezte.*Helyes, viszont nagyon nem ismerjük egymást. És nem is hinném, hogy fogok vele táncolni.*rázta a fejét.*Ez azt jelenti, hogy nem tudsz táncolni? Igazából annyira nem nehéz, hisz a srác vezet, nem fordítva. Egy idő után már jól megy minden...Gondolom.*a mókus boldogan fogyasztotta a mogyorót, majd hamar eliszkolt. Dia utána nézett.* Nem tudom, hogy kié lehet az állatka.*vont vállat, s szétnézett. A teremben többen voltak, mint az előbb. Kezdtek jönni a meghívott tagok.*

Ne féltsen engem, megleszek. Önnek is további jó szórakozást.*már megint egyedül maradt. De ez az érzés hamar elszállt, hisz valami öreg úr jött oda hozzá. Zephyr rájött, nem akármilyen vénember érkezett mellé, ő Medard volt. A szeméből egyszerűen ki lehetett olvasni. *Én is így vélekedek a nevemről. Egy lánnyal érkeztem. Bár extra-gyorsan elvesztettem, de az is meglehet, hogy ő engem. Biztos elvan valahol valakivel.

*Figyelmesen hallgatta Diát. Glenice nem értette, hogy a lány miért nem a partnerével van, de végül is ez nem az ő dolga. Aztán az Vanille egy picit megnyugtatta, hogy nem valami nagy kunszt táncolni, de még így is félt egy kicsit.*
-Nem tanítanál meg engem táncolni?
*Ez a kérdés most nagyon komoly volt. Elfelejtette miért is jött valójában, már nem érdekelte annyira a lopás. Most csak élvezte a zenét és a társaságot. Kezében a mókus még mindig ette a rágcsát, de mihelyst elnyammogta kimászott Glenice kezéből, lemászott ruháján, majd elfutott.*
-Hmm....Lehet, hogy kintről jött.

*A hintóban töltött idő alatt elővette a nemesibb oldalát, elvégre egy bálról volt szó, és akármennyire is a harcmezőre született, attól még nem bánta, ha néha-néha részt vehetett egy ilyen eseményen. Kisegítette Freyát a hintóból, majd karon fogva, botjára támaszkodva elindult vele. Az őröknek felmutatta a címeres kesztyűjét, akik akadékoskodás nélkül beengedték őket a bálterembe. Körülnézett, látott pár ismerős arcot; észrevette Thetát, a két elfet a bázisról... A.J. és Carme még sehol, ahogy a szülei sem. Mozdulatai eleganciát és méltóságot sugároztak, hűvösen mosolyogva tekintett körbe további ismerősök után kutatva. A zene kellemes volt, a hangulat is jó volt, és már nem is érezte magát olyan cefetül. Egy arra járó felszolgáló tálcájáról lekapott egy pohár jó erős... pezsgőt?! Belekortyolt, mire az elegáns úriember helyét átvette egy szomorú kisfiú, hogy egy kis kötetlenséget és mókát hozzon kettejüknek. Vállai összeestek, tartása megrogyott, arca elszontyolodott. Freya felé fordult, tökéletesen és komikusan játszotta el a csalódott kisfiút.*
- Ez nem is erőőős...

*Az út alatt alaposan megbámulta a tájat, házakat, embereket, élvezte, hogy hintóban utazhat, hisz eddig mindig gyalogszerrel ment felkeresni egy-egy falut, várost. Elfogadta Gaul segítségét a kiszállásnál, de csak mert még szoknia a kellett a cipőt, ami máris elkezdte törni a lábát. Nem számít, pár óra múlva már úgyse fogja érezni őket. Megszemlélte a kastélyt.*
- Gyönyörű! *sóhajtott fel.
Gaul oldalán elindult befelé. Csak így beengedték őket a címer láttán? A Waerjak név ilyen elismert lenne errefelé?
Odabent meg kellett állapítania, hogy még életében nem volt ekkora teremben. Kezdett reménykedni, hogy ezúttal talán nem fogja halálra unni magát, és egy színvonalas mulatságban lesz része az este. Még mindig nézelődött, mikor Gaul nyígós hangon megszólalt mellette.*
- Miért baj az? Talán csak nem le akarsz részegedni? *kérdezte a szigorú tanítónő hangján.*

*Medard bólintott.*


Igen, sejtettem, hogy egy szép hölgyet kísér! Remélem, mihamarabb megtalálja, úgy látom, kezdenek gyűlni a vendégek!


*Az öreg hangja kedves volt, de éber. Közvetlen volt a férfivel.*


Mondja csak, ismeri a barátaimat? Szívesen körbevezetem, ha esetleg szeretné! *Látta a két üres poharat.* Örülök, hogy ízlik! A legfinomabb pezsgő az egész szigeten! Magam is nagy rajongója vagyok! De vigyáznom kell vele, koromra való tekintettel!

*Theta is lerótta a tiszteletköröket. A mókusát látta elillanni egy asztal alatt, de nem ment utána. Mire odaérne, az állat úgyis szőrén-szálán eltűnne... Az ajtó felé pillantott. Egyre nagyobb tömegek érkeztek. Aztán feltűnt egy ismerős arc. Ejha, de kicsípte magát valaki! És milyen csinos! Ah, szerelem! Mindenki kivirul tőle! Egy apró mosolyt elnyomott, miközben egy újabb pohár pezsgőt emelt az ajkaihoz. Odamenjen köszönni? Gauldothtal amúgy is akart a krónika miatt... Nem, még most nem támadja le őket! Had élvezzék az estét! Egyelőre eseménytelennek tűnt úgyis ez a kis muri. A zene halkan szólt, az emberek unalmas témákról csevegtek legmézesmázosabb álarcuk mögé rejtőzve. Mindenkit csak a kíváncsiság hajtott, hogy lássák: mit akarhat a remetévé lett nagyúr? Ismét belekortyolt az italba. Nem, nem megy oda Freyáékhoz. Majd azt mondja, hogy nem vette őket észre! Igen, ez jó lesz!
Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, a mókus alig szapora tempóban lavírozott az emberek lába alatt. Hol eltűnt egy-egy szék, vagy asztal, fölig érő függöny mögött, de láthatóan kifelé tartott. Tartott volna, ha nem botlik bele Freyába. Felnézett a lányra, két hátsó lábára állva, a feje majd' kitört. Mikor felismerte a kuzint, felvisított, azt hitte, itt van az a bestia macskája is! Először csak körbe-körbe kezdett rohangálni a saát farkát kergetve, majd megállt, szétnézni: GAZDIII!!! Mikor kiszúrta a tömegben Thetát, Freyának hátat fordított, megrázta méretes farát, majd nyílegyenest rohant a gazdához.*

*Amint elment a mókus, Dia Glenice-re nézett. Gondolkozott, hogy most hogyan tanítsa meg táncolni. Álljon be ő Vanille, mint egy férfi? Vagy kérjen meg egy úriembert, hogy segédkezzen nekik? A második sokkal jobb ötletnek tűnt, és kevésbé cikisnek. Bár Dia nyugodtan megtette volna az első gondolatot is, ha nem lett volna már ennyi személy a teremben. Az emberek csak úgy özönlöttek be az ajtón, minden pezsgőspohárnak meglett a gazdája. Ahány kéz, annyi ital tűnt el a tálcákról.

Dia körbenézett, és egy jóképű fickóra figyelt fel, akinek szeme sokszor tévedt Glenicre, s hosszan méregette. *Mindjárt jövök!*mosolygott, majd elment ahhoz a férfiúhoz, és megkérte, hogy kérje fel táncolni Glenicet, mert eléggé ügyetlen. A férfinak fülig ért a szája, elnevette magát, és elindult. Vanille bólintott barátnőjének, hogy fogadja el a felkérést.*

Jó napot, hölgyem. Láttam, hogy egyedül álldogál itt. Szabad egy körre?*hajolt meg Glenice előtt, és várta, hogy az elfogadja a táncot.*

*Tony körülnézett, és a nagy tömegben hirtelen észrevett valami rózsaszínt. Igen, ez Vanille lesz, az az ő haja!* Látja ott azt pink hajú, hófehér ruhás nőt? Vele érkeztem. Oerba Dia Vanille a becses neve. De úgy látom, egészen megvan.


Sajnos még nem volt szerencsém találkozni mindenkivel, így elfogadnám azt, hogy megmutatja a kastélyt is. Hálás lennék érte, mert eddig még csak ebben a szobában voltam, és tovább nem is mernék menni. *megdöbbenve nézett a kezében pihengető pohárra. Máris kiürült?*Korára való tekintettel? Ugye csak viccel? Tiszta fiatalos, ne beszéljen nekem zöldségeket! Még kinézetre sem néz ki annyira öregnek.*rázta meg a fejét, s biztatta Medardot.* Igyunk önre!*vett el két poharat egy mellettük elmenő pincér tálcájáról, s az egyiket Medardnak nyújtotta.*

*Sunyi módon visszatette a pezsgőt egy másik arra járó felszolgáló tálcájára, majd haptákba vágta magát, és mint egy jó katona, úgy válaszolt kedvesének.*
- Dehogy is! Csak arról van szó, hogy ez nekem olyan mint a víz...de túlélem, majd valahogy máshogy kell elszórakoznom. Ami veled az oldalamon nem lesz nagy kihívás, angyalom.
*Kedves mosolyát darabokra tördelte saját szívverésének rendszertelen dobogása, amit tisztán hallott a fülében morajlani. Úgy érezte, egy megvadult madár akar kitörni a mellkasából. Mellékhatás, Gauldoth, mellékhatás. Nyugalom. Szabad kezét a szívéhez emelte, masszírozásba kezdett. Egyenletes légzés...számolj ütemet... alig tíz másodpercig tartott a mutatvány, de mire a ritmus helyreállt, egészen belevörösödött. Egy mély levegővétel után vette csak észre, hogy mennyire feszültté váltak izmai, és mennyivel jobban támaszkodott a botra. Áldotta a sorsot, hogy úgy döntött elhozza. Ah, Freya! Bocsánatkérően nézett rá fel, tétován vigyorgott egyet.*
- Semmi gond, csak a gyógyulás felborítja kicsit a szervezetemet. Megoldom.

*Freya korábbi, még a házban feltett kérdését ügyesen elkerülte azzal, hogy az induláshoz készülődött, nem akart a gyerekekről és a Táncról beszélni. De ez olyasvalami volt, amit, mint utólag belátta, nem akart - nem szabad - halogatni. Talán nem is a legjobb alkalom volt ez a témához, de át kellett esni a dolgon. Halkra fogta a szavakat, nem szerette volna ha mások meghallják a témát.*
- Otthon megkérdezted, hogy ha lesz gyerekünk, ugyanúgy tanulnia kell-e majd a Táncot.
*Rövid szünetet tartott. Össze kellett szednie a gondolatait, nem tudta, hogy kéne jól összehoznia a mondanivalóját. Mindegy; majd jön magától. Remélhetőleg.*
- Igen, kell. Egyedül mi vagyunk rá képesek, hogy fenntartsuk ezt a művészetet, és nem vagyunk rá valami sokan. Nem hagyhatjuk, hogy hiába legyen mindazok munkája, akik előttünk voltak.
*Félrepillantott, a termet kezdte felmérni a fényes padlótól a díszes mennyezeten lógó cicomás csillárokig, a falakon lógó festményeket és a hatalmas ablakokat takaró finom anyagból varrt függönyöket is szemügyre vette.*
- Nehéz lesz, ez biztos. Apámnak is az volt, pedig ő egy rettenetesen erős ember. De... a vérünkben van az örökség. Így nem annyira nehéz a fiataloknak, viszont én... én szeretném, ha nem szakadna meg nálam a vérvonal, még ha két másik ága is van a családnak. Gondolom... nem repesel a gondolattól.
*Reményteli tekintettel fürkészte Freya szemeit és arcvonásait, próbált belőlük minél többet kiolvasni a szóbeli válasz előtt.*

*Rosszalló tekintettel, fejcsóválva szemlélte, amint Gaul csak úgy visszarakta a már használt poharat egy tálcára.*
- Szörnyű vagy! *vigyorodott el* Jól van, egyszer majd ha lesz a Földalatti városban egy olyan igazi sötét elf bál, elviszlek. Ott már az első öt pohár után a világodat sem fogod tudni. Mindig ez történik a külsősökkel. Majd vigyázok rád! *ajánlkozott* Óóó, akkor ezt most bóknak veszem, köszönöm. Még nem is jelentünk meg együtt sehol nyilvánosan. És a kocsma az nem számít bele!!!!
*Arca aggódóvá vált, ahogy észrevette a hirtelen változást. Újra elöntötte az a tehetetlen érzés, ami minden alkalommal elfogta, amikor szembesült a férfi betegségének nagyságával, s hogy ő azzal szemben milyen hasztalan. Visszamosolygott, mikor nyugtatni próbálták, mimikáiról egy szempillantás alatt eltüntette az összes negatív érzelmet. Bár nem régóta voltak együtt, azt azért már kitapasztalta, hogy a farkasnak fáj látnia, hogyha neki fáj látnia az ő fájdalmát... Na jó. Mi van?*
- Rendben. Ha bármi kell, csak szólj. Tudod, hogy szívesen segítek.
*Már majdnem el is felejtette a nemrég feltett kérdését, amikor Gaul önként felhozta. Látta rajta, hogy ugyan halkan beszél és óvatosan, azért ezek mégiscsak kijelentett, ellentmondást nem igazán tűrő tények. Gondolkozott. Hát azért évszázados hagyományok előtt csak fejet kellene hajtania, nem?
Követte párja tekintetét, de az csak a berendezést bámulta. Gondterhelten sóhajtott, majd arca hirtelen elszánt, már-már kemény vonásokat öltött. Ő egy Rawidan. Nem köteles semmi illetve senki előtt meghajolnia. De ezt még a férfinek nem muszáj tudnia. Amúgy is lehet, hogy addigra megbékél ezzel a sajátos művészettel, ezzel beleegyezését adva a tanításhoz.*
- Nem, nem igazán. De ez a te hibád. Ha nem meséltél volna leszakadt izmokról és szilánkokra tört csontokról, most nem lenne ellenvetésem... Viszont ez még úgyis arrébb van.

*A zene váltott, és táncosok vették körbe az itt időző társaságot. Mindenki kapott egy-egy kis ajándékot. Dia fehér virágokból alkotott koszorút kapott, ami kissé nagyobb volt, mint a feje. Így az olykor lecsúszott a szeméig is. Egyre jobb kedvre derült, ahogy a nők és a férfiak táncra perdültek és mutatványokat csináltak. Vanille dúdolni kezdte a zenét, amit játszottak a zenészek. Ekkor lépett oda hozzá egy jóvágású srác, hogy táncra kérje fel az elf lányt. Diát nem kellett kétszer kérni, elfogadta, és ment is. Vérében volt mindez. Pörgött-forgott, de soha ki nem fáradt. Aztán meglátta Zephyrt. Neki is kínáltak csokrot. Dia elnevette magát. Nagyon örült, hogy eljött ide.*

*Tony vonakodott elvenni a "karkötőt". Nem volt hozzá semmi kedve, hogy ő férfi létére ilyet hordjon. Még grimaszolt is, és szavak helyett inkább megrázta a fejét. Nem-nem. Ő el nem fogad semmi lányos dolgot. Medard viszont undor nélkül elfogadott egy RÓZSASZÍNŰ koszorút. Persze hogy nem akarta a tulaj elrontani az egészet azzal, hogy mogorván elutasítja azt, amihez éppen nem lenne kedve. *

Vigyázok rá, nem vesztem még egyszer szem elől. Az apja még megölni érte! Aztán az se lesz baj végül, ha végül elmarad a körbetekintés, nem hinném, hogy nagyon gyakran járnék erre. *a nő visszatért Tonyhoz, de most nem a virággal akarta nyaggatni. Zephyr kiitta a poharát, lerakta valahova, és Medardra nézett.*Megbocsájt?* kérdezte engedélyt kérve, hogy itt hagyhatja e az öreget, míg ő ellesz ezzel a bájos teremtéssel.*

- Tényleg, eddig még nem mutatkoztunk nyilvánosan. Nem zavar, hogy a félholt, a démon, a vámpír oldalán látnak?
*A kérdést bár viccnek szánta - így vigyorgott is mellé, - remélte, hogy a nőt tényleg nem zavarja a dolog. A gyorsabb zenét meghallva úgy döntött, ez a társalgás várhat pár napot, vagy jóval többet. Megint kezdtek elszaladni a lóval, ahogy korábban is. Mint két bolond... halványan vigyorogva válaszolt hát.*
- Ó, szóval azt mondod, el kellett volna titkolnom előled a részleteket? Ahhoz túlságosan szeretlek.
*Gauldoth, te szemtelen nyálgép. De ez majd talán jó végszót ad a témának... Ekkor lépett oda hozzájuk egy táncos, mire enyhén meghajtotta a fejét, hogy könnyen rá tudják tenni a koszorút... amikor is a kezébe nyomtak egy apró virágcsokrot. Pislogott. Aztán megint. A kezében valóban egy csuklóra húzható virágcsokor volt. Első reakciója a sértődés volt; ezek nőnek nézik, vagy mi a franc? Aztán végül is elismerte, hogy valószínűleg hülyébben nézne ki egyenes, hosszú hajjal ÉS rajta egy koszorúval. Meg az össze is kócolná idővel... Faarccal felhúzta csuklójára a díszt, nem kívánt hozzáfűzni semmit. Aztán ránézett Freyára, és megint furcsa érzés töltötte el a szívét, ám ezúttal kellemes volt. A zene, a hangulat, a fények, minden tökéletes volt, ahogy a nő is. Enyhén libabőrös lett a gondolatra. Minden tökéletes. Évtizedek teltek el azóta, hogy utoljára így érzett, de újra sikerült. Most nem számított a múlt, a régi sérelmek, hogy sokan - minden bizonnyal ezen a bálon is - még mindig egy félholt szörnyetegnek gondolták. Nem, semmi sem számított. Pár másodpercig állt némán, partnerét nézve. Aztán amint a felcsendült a legutóbbi zene, mosolyra fakadt és kinyújtotta a kezét.*
- Táncoljunk, szerelmem!

*Gauldoth háttal állt a bejáratnak, így nem láthatta amint édesapja belép az ajtón, hozzá hasonló öltözetben; buggyos ujjú fehér ing, melyet ébenfekete, arannyal szegett, ujj nélküli mellény fedett, egyszerű nadrággal és cipővel. A férfi azt sem láthatta, ahogy egy elegáns, fekete báliruhába öltözött nő szinte fellöki édesapját, amint belép a terembe, vadul ide-oda forgatva szemeit. Tulkas miután visszanyerte egyensúlyát, meglátta a tömegben Gault. Gyorsan megkocogtatta a nő vállát, aztán a farkasra mutatott. Az asszony égszínkék szemei szinte villámokat szórtak másképpen kifejezéstelen arcáról, amint elegánsan lépkedve megindult a férfi felé. Csak egy pillanatra vette le szemeit Gauldothról, hogy a mellette álló sötét elfre nézzen. Hosszú mutatóujját a szájához emelte, és megingatta a fejét, majd újra a férfit vette célba.*

*Értetlen képet vágott.*
- Zavarnia kellene? Nem tudom, észrevetted e, de azon emberek fele, akik ferde szemmel méregetnek minket, lefogadom, hogy biztosan segédkeztek a városfal újjáépítésében. Te legalább ha nem is épp fényes, de azért mégiscsak tisztességes hírnévvel rendelkezel. Lehet, hogy inkább neked kéne tartanod, hogy ilyen szeszélyes hisztérikával mutatkozol, mint én. Akárhányszor még ha csak egy pillanatra is megfordul ilyesféle baromság a fejedben, gondolj erre, és ne idegesíts többször ilyenekkel. Ha zavarna, egyáltalán nem lennék veled. Azt hittem, azért már annyira legalább kiismertél, hogy tudd, hogy ha bajom van, azt elég észrevehetően nyilvánosságra hozom. *félszegen elvigyorodott. Lábujjhegyre állt - hiába a magassarkú, Gaul még így is jóval magasabb volt nála - karjaival átkarolta a férfi nyakát, majd megcsókolta* Mmmm, lehet, hogy az előző hosszas papolásom helyett is csak ennyit kellett volna tennem.
*Nem volt ideje válaszolni, mert máris mellettük termett az egyik táncos. Ő egy lila virágfüzérből font koszorút kapott. Eligazgatta fején, hogy biztosan ne essen le, majd Gaulra nézett. Felnevetett.*
- Ne vágj már ilyen arcot! Még nem is olyan vészes... A babakék tökéletesen kihangsúlyozza a vörös szemeidet. Nekem tetszik. *jelentette ki, majd csak szótlanul mosolyogva viszonozta a pillantást.*
- Azt hittem sosem kérsz fel!
*Már épp végleg elsüppedt volna a maga kis rózsaszín ködében, mikor megpillantotta a boszorkányos belépőjű nőt. Csak nem a leendő anyós?! Nem tudta, hogy mit tegyen. Most tegyen eleget a némasági felkérésnek, vagy előrelátó gondoskodással figyelmeztesse kedvesét? Nehéz dilemma...*

*Szinte meglepte volna Freya regéje, de emlékeztette magát, hogy mindketten őrültek, így csak vigyorgott. Végül is igazat kellett adnia neki, tényleg nem csak neki van rossz híre...viszonozta a csókot, majd mikor vége lett, vigyorogva elgondolkodott.*
- Igen, ez megfelelő válasz a hülye kérdésekre. Talán többet kéne feltennem... a babakékről meg egy szót se többet, a lila virágok amiket te kaptál, viszont tökéletesen illenek a te szemeidhez.
*Tánc közben Freyát figyelte. Az arcán levő aranyszínű tetoválásokon gyönyörűen ugrándoztak a fáklyák fényei. Megpuszilta a puha arcot.*
- Amúgy szeretem a babakéket. De erről egy szót se senkinek.
*A magas, karcsú asszony sebes léptekkel ért egyre közelebb Gauldoth-hoz, aki összehúzta a szemöldökét.*
- Fura, végigfutott a hátamon a hideg...
*A nő ekkor ért mögé és helyezte vállára a bal kezét, melyről hiányzott a kisujj és egy kis rész a tenyér széléből, csúnya forradást hagyva csak maga után. Dallamos, lágy hangja volt, de mégis fenyegetően csengett ahogy kimondta a nevet, mikor odahajolt a férfi füléhez. Könnyűszerrel megtehette, körülbelül egyforma magasak voltak.*
- Gauldoth Waerjak.
*Az említett összerezzent a hangra, és egy apró kiáltást hallatott, ami sokkal kislányosabbra sikerült, mint szerette volna. Elengedte Freyát, odébb lépett és szembe nézett a jövevénnyel.*
- Anya! Szia! Mit keresel itt?
- Húsz tetves éve láttalak pár napig legutoljára, és így köszönsz nekem?
*Freyával még nem törődve lépett egyet előre. Korához és testalkatához képest nagy erővel markolta meg fia gallérját és rántotta őt egy szoros ölelésbe, már mindketten megenyhültek egy kicsit és mosolyogtak; Gauldothból elpárolgott az ijedtség, Yavannából pedig a méreg.*
- Idióta kölyök.
- Hiányoztál.
- Magyarázatot a bál után várok tőled, most elég tudnom azt, hogy még élsz. De igazán bemutathatnál.
*Gauldoth most jött csak rá, hogy Freyát elfelejtette. A két nő közé lépett, és nekilátott a dolognak.*
- Freya, ő itt az anyám, Yavanna. Anyu, neked pedig bemutatom Freya Rawidant, a páromat.
*Vigyor terült szét a férfi arcán, ahogy kimondta az utolsó szót. Anyjával is ugyanez történt, miközben felmérte a lányt. Életerős teremtésnek tűnik, Tulkas jól beszélt róla. Enyhén meghajolt előtte üdvözlésképp.*
- Örülök, hogy megismerhettelek. Tulkastól már hallottam felőled, nem kellett csalódnom. Annak is örülök, hogy ez a félnótás végre talált valakit.
*Gaul nem szólt semmit, csak a szemeit forgatta.*

*Nagy kő esett le a szívéről, hogy akár nyers kirohanásnak is simán elkönyvelhető monológját nem reagálta le negatívan.*
- Jól van, akkor ezt megjegyzem. Köszönöm szépen. Lehet, hogy direkt figyelték, hogy melyik állna jól az embereknek. Eddig kifejezetten tetszik ez a puccparádé. *pihent meg tekintete egy egészen tehetséges táncoson* Egyszer, ha nagyon sok időm lesz, megtanulok normálisan táncolni.
*A puszi utáni vallomásra halkan kuncogott egyet.*
- Na most lebuktál! Nyugi, bennem megbízhatsz! Mikor is van a szülinapod? *ha már úgyis a mágiával készült ruhákról beszéltek, talán alkot Gauldothnak valamit babakék színben. Biztosan örülne neki. Végig simított mutatóujja hegyével egy egészen halvány kis ráncon a férfi szeme sarkából kiindulva a halántéka felé* Hány éves is leszel?! *nevetett.*
- Nem csodálom, hiszen... *de ekkor Yavanna már ott is volt. Magáról megfeledkezve, mosolyogva figyelte a szokatlan hangvételű családi jelenetet. A nőről eddig képzeletben megalkotott képe rögtön semmivé foszlott. Hogy is hihette, hogy Gaul anyja egy törékeny, halk szavú, visszahúzódó asszony? Most már az egész feltevés valósággal nevetségesnek tűnt, nagy eséllyel nem is fogja megemlíteni a nőnek.
Mikor ráterelődött a figyelem, majd megtörtént a bemutatás, szokásához híven finoman meghajolt, épp egyszerre Yavannával.*
- Én is. Már nagyon kíváncsi voltam rád. *hirtelen elhallgatott. Öömm, az addig az etikett szerint is rendben van, hogy őt most tegezik, de ő is megteheti ugyanezt? Alig észrevehetően vállat vont, majd folytatta* Félnótás? Igen, nem is olyan rég beszéltük, hogy tökéletesen passzolunk egymáshoz.