A Vérfarkasok falva -Utcák

Ez a Vérfarkasok falva, akik védelmezik az Alakváltók és Sötét Elf szövetségesük Városának bejáratát.

*Dilec magányosan lépkedett a falu egy kihalt utcájában. Ezt még a helyiek is inkább elkerülték, átkozottnak hitték a helyet. De Dilecet ez korántsem zavarta. Ostoba régi babona! Tudta, hogy tegnap senki nem ment el a kötelező kéthavonta megrendezett gyűlésre. Ki is mehetett volna el, ha még vezetője sincs a falkának? Veszett kutya mindegyik! Mióta meghalt a vezér, csak acsarkodnak egymásra. Közben elmulasztották a kötelező pár órás bájvigyorkodást az Őrzők Tanácstermében. Agyon kéne csapni mindegyiket álmában! A többi faj vezére már biztos komplett összeesküvés-elmélettel fog leszaladni a faluba, csak hogy megkérdezzék, amúgy mizu? Nem fogják szó nélkül hagyni a határsértéseket, sem a zavargásokat, amik az elf faluban történtek. Veszélyeztetik az egyensúlyt!
Erre megtorpant Dilec. Egyensúly? Mióta érdekli őt az egyensúly? Aztán eszébe jutott. A vezér nem magától halt meg. Ez megrémítette. Ennyire illékony lenne a béke? Egyetlen lény kidől a sorból, és máris minden a feje tetejére áll? Egyetlen szavába kerülne, és mögötte sorakozna fel a teljes falka... és tudta, hogy képes lenne az élükre állni. De ott volt a képben az a Balthazar. Meg a nője. Veszélyesnek ítélte meg őket. Jobb lesz óvatosnak maradni.
Bement a legsötétebb házba. Csendesen osont, minden neszre figyelt. De egyedül volt. Az elfek messze éltek a farkasokhoz képest. Miért oda mentek mégis idétlenkedni? Arról nem is beszélve, hogy láthatatlanok maradtak még a sárkányok előtt is. Pedig ha gyalogszerrel mentek, akkor az is legalább egy nap, és tuti lebukás. Egyetlen magyarázat volt csupán. Kutakodni kezdett a házban.
Az egyik szobában össz-vissz egyetlen poros, dohos szőnyeg árválkodott.*

Ne már! Ez annyira szánalmas! *sóhajtott Dilec, és elhúzta azt a ronggyá tapodott valamit. A holdfényben látta, hogy egy csapóajtót rejt*
*Felnyitotta. Egyáltalán nem nyikorgott. Két poros lépcsőfokot még engedett látni a gyér fény, amin lábnyomok voltak.*

Ipi-apacs, egy-kettő-három. Megvagytok!

*Alapos kutakodás után Dilec úgy döntött, eljött az ideje egy rövid eligazításnak a harcosok között. A nyomokból és szagokból ítélve csak ők járhattak a házban és mehettek végig a titkos alagúton. Egy térképet is talált nem messze a lépcsőktől. Minden fajhoz könnyűszerrel eljuthatott az, aki ismerte a labirintust, melynek folyosói bonyolult hálózatot alkottak. Se az alagutat, se a térképet nem vérfarkas készítette. Feltehetőleg évszázadok óta létezett, és valaki most felfedezte. Ahelyett, hogy hagyta volna úgy az egészet, ahogy találta, még csatlósokat is gyűjtött maga mellé. De nem is ez bosszantotta a legjobban. Hanem hogy mindez a háta mögött történt! Elöntötte a paprikaméreg, ha arra gondolt, hogy kijátszották, egy ilyen fontos dologban. Hamarosan elérte a Bázist.
A Bázis volt a falu legnagyobb épülete, mely otthont adott a harcosoknak. Kiképzőközpontok, hálókörletek, étkezők és minden szükséges helyiség megvolt ahhoz, hogy egy ütőképes sereget elő lehessen állítani. Persze, ez volt a 'nemes cél'. Ezt írták minden oklevélre, ezt vésték bele minden kőbe. Valójában csak arra szolgált, hogy a férfiak, akikben túltengett az energia, úgy érezzék, mintha fontosak lennének, és kulturált környezetben, szigorú felügyelet mellett kitombolhatták magukat.
A kapuban két őr strázsált. Dilec megállt mellettük, és gyorsan végigmérte őket. A házból már majdnem elillantak a szagok, de Dilec még éppen be tudta azonosítani, hogy hányan és kik voltak az elkövetők. Ez a két szerencsétlen nem tartozott közéjük.*

Mit műveltek itt? *förmedt rájuk hangosan*

*Azok ketten pislogtak, majd hebegni kezdtek*
Hát... hát mi izé, a... őrködünk!
Ja. Ja. Őrködünk!

És tegnapelőtt este? Akkor is itt voltatok! Gondolom, senkit nem engedtetek ki a kapun, a parancsnak megfelelően, ugye? *Amazok riadtan rázták a fejüket* Semmirekellők! Ugye tudjátok, hogy ha hazugságon kaplak, annak szörnyű büntetés lesz a vége? Ezt véssétek jól az eszetekbe!

*Bement az udvarba. A bástyákon őrködő fazonnak felkiáltott*
Fújd meg a kürtöt! Azt akarom, hogy mindenki legyen itt két percen belül! Az se érdekel, ha gatyában, de mind egy szálig itt sorakozzanak fel előttem!
*Az őr úgy fújta a kürtöt, mintha valóságos ellenség támadta volna meg őket. Kicsivel több, mint 2 perc kellett ahhoz, hogy mindenki kint legyen. Fegyelmezetten, felöltözve álltak és csendben várták az utasításokat. Dilec, akár egy alfahím, kezdett fel-alá járkálni a csoport előtt. Szinte tapintható volt a feszültség, amit magából árasztott. A harcosok egyre bizonytalanabbá váltak*

*Miután elég időt hagyott arra, hogy minden egyes harcos kellemetlenül érezze magát, és feszengjen a hadvezér társaságától, úgy döntött, itt az ideje a lelkifröccsnek*

Valakik azt hitték, hogy büntetlenül és észrevétlenül olyan dolgot cselekedhetnek, amiről soha nem fogok tudomást szerezni! Valakik voltak olyan ostobák, hogy ezt az állítást elhitték. Valakik most nagyon benne vannak a guzmóban. Aki felmeri vállalni tettét, annak talán nem veszem a fejét. Így van némi reménye az életben maradásra! Konkrétumokat nem fogok mondani, nagyon is jól tudják az elkövetők, hogy mire gondolok. Hagyok némi időt, míg elmondjátok az utolsó imátokat, utána lépjen elő az a 6 bolhás egyén, akik tiltott övezetben jártak!

*Már rég kiszúrta azokat a harcosokat, akik a házban jártak. Azoknak a szemük se rebbent a felszólításra. a Többi tagon, akik ártatlanok voltak, mély rettegés lett úrrá. Féljenek csak, jól teszik. Ami jobban bosszantotta, hogy a tettesek viszont halál nyugodtak maradtak. Szélsőségesek, oké... de vajon ki irányítja őket?*

Elég időt hagytam, úgy gondolom! Álljanak elő a bűnösök! *A 6 alak lassan elindult a csoport elé. Viszont akadt még két alak, akik előmerészkedtek.. Becsapta volna a szimata? Többen lettek volna? Miután megálltak, először a két potyázóhoz fordult* Halljam, valljatok színt!

Tegnapelőtt este elaludtam őrködés közben. A hátsó kapuknál voltam. Pár óra volt mindössze! Nem is értem, hogy történhetett meg...!

Pár óra maga az este! De mivel kialudtad magad, így megérdemled, hogy négy napig egyfolytában a hátsó kapukat őrizd! Nincs alvás! Így majd megtanulod, hogy mi a rend! Lódulj! *A másik potyáshoz fordult* Te?

Én is a hátsó kapuknál voltam, amikor...

Gondolom, tudod, mi a dolgod!

*A másik már szaladt is a társához, hogy együtt szobrozzanak 4 napig. Dilec a 6 harcosra pillantott, akik még mindig szemrebbenés nélkül álltak előtte.*

Helyes! A többiek menjenek vissza a hálókörletekbe! Hajnalban pedig végigcsinálják mind a 10 gyakorlatot! Egymás után ötször!

*A többi harcos kimeredt szemekkel sétált vissza a körletbe. Csak a 'szélsőségesek' és Dilec maradt kint.*

*kuku a patkányjáratból egy szélesebb természetes vízgyűjtő járatba sietett amiben egy macska már nem fért volna el.. föl alá rohangált a természetes labirintus szerű rendszerben. Apró körmei megkapaszkodtak a köveken. Hamarosan rátalált a járatra amit keresett. Magában többször is hálát adott már Gaia-nak a víz szokásáért amiért járatokat váj a kövekbe. A legtöbben még a fajtársai közül is túl átláthatatlannak és mocskosnak találták ezeket a járatokat hiszen minden szenny megtalálható volt itt ami képes volt leszivárogni a városból.

Az irgalmatlan bűz nem tántorította el kukut akinek patkánybundája hamarosan zöldesszürke iszamos trágyalétől volt csatakos. lábai izgő mozgó apró korhadékevő férgeken tapostak. Már jókora utat megtett a labirintusszerű járatba mikor megérkezett a farkasok gyakorló központjába. Végigsurrant az étkező helyiség fala mellett és megállt megrágni egy elejtett csontról az oszlásnak indult ínt, ahogy az igazi patkányok is teszik, és egy darabig hallgatta miről beszélgetnek a jelenlévők. amikor feléje repült egy másik darab csont azzal a célzattal hogy leüsse, kuku egy ugrással kitért előle panaszosan cicncogott és besurrant egy lukba. Onnan máris sietett tovább, s aztán tovább.

Több helyen is megállt rágcsálni valami szemetet és hallgatózni amikor egyszer csak meglátta Dilecet akit párszor megfigyelt már. Tudja hogy nagyon erős, nem is szeretne vele találkozni szemtől szemben soha.. Kicsit közelebb ólálkodott és egy kő árnyékában elkezdett megrágni egy döglött kiszáradt denevértetemet és közben figyelt és fülelt. Jó eséjjel talán hall valami érdekeset*

* A vérfarkasok falujának keleti szélénél ér be a településre. Még egy utolsó simítást végez a külsején, hogy átlagosabb vonásokat kölcsönözzön magának, majd lassít a léptein. Nyugodt tempóban halad beljebb, közben fogást vált a nyúlon. Az érkeztét először néhány gyerek veszi észre, az út mellett szaladnak és integetnek nekik. Egyáltalán nem úgy kezelik, mint egy idegent, ez azért jó jel a számára. Az egyik sarok mögül sietős alak rohan mellé. *
Szedd a lábad! Megfújták a kürtöket, mennünk kell! *Gildas odaveti a nyulat a gyerekeknek, és felzárkózik a másik farkas mellé. Ahogy megszólal, a hangja az ostobaság legmélyebb formáját tükrözi. *
Osztán... minek megyünk?
* A beszélgető partnere meg sem lepődik ezen, valahogy a vonásai tükröztek egy várható, hasonló reakciót. *
Minek, minek!? Gyűlés van! Szedd a lábad, ha nem akarsz lemaradni. Így is késésben vagyunk... Dilec nem lesz elnéző.
De há' én vadásztam...
Remek, vadásztál, de ez nem lesz jó kifogás. Gondolom te is a peremről jöttél, igaz?
Egen... onnan e! * Mutat egy északnyugat felé. * Valamerrő'... csak osztán eeeeltévedtem.
Hogy minden bugris minket talál meg... * Dünnyögi. *
Mondtá' valamit? Mer' velem ne szórakozzá...
Nem-nem... csak akkor voltam kíváncsi, hogy szerinted kinek kellene átvennie a vezető szerepét?
Én asztat nem tudom... Az a Dilec nagyon jól nyomja...
Ő tényleg tehetséges vezető... nem úgy, mint Balthazár, vagy az a félvér Randall... Folyton a békéről szaval, nincs benne semmi tartás. Érted, mire gondolok, igaz?
Értem ám... nagyon értem!

* Futásnak erednek egymás mellett, rövidesen elérik a gyűlés helyszínét, bár a többség már éppen indul visszafelé a hálókörletbe. A talpraesettebbik farkas mélyen meghajol, és lenyomja magával. * A legmélyebb bocsánatkéréssel tartozunk, amiért késtünk! A falun kívül voltunk, zsákmányt szerezni, amiket szétosztottunk a szegényebb körletben. Ez a srác szeretne hozzánk csatlakozni, most érkezett a peremről!

*kuku majdnem tényleg lenyeli a falat döglött denevért amikor meglátja Gildast megérkezni egy másik farkassal. Ez jó móka lesz.. vajon kibírja e szó nélkül Gildas azt hogy Dilec megregulázza vagy sem? Most nem ő szivatja a tudóst hanem ő saját magát... ezt érdekes lesz végignézni... De még érdekesebbé tehető - gondolja és eszébe jut valami. Sokkal viccesebb lesz ha Gil tud róla hogy ő végig fogja nézni a megaláztatását és hogy röhögni fog rajta. Meg persze így azt is tudni fogja hogy nem kell egyedül küzdenie ha arra kerülne a sor. Mivel egyedül ő képes felismerni ebben a retkes patkány alakban (már látta így) illetve a szagot is ő aggatta rá a löttyével, gyorsan cselekszik.*


*Mielőtt Dilec túl nagy figyelmet szentelne eme kettőnek, a két újonnan jött farkas előtt átszalad egy határozottan retkes patkány szájában a vacsorájával <száradt denevérhulla> majd egy pillanatra megtorpan rájuk néz és uzsgyi szalad is tovább a legközelebbi fedezékig. *

*A szél pont a patkánynak kedvezett, nem érezte meg a társaság a szagát. Mivel Dilec azt hitte, hogy egyedül vannak, keresztbe tette a kezeit és belekezdett a monológjába.*

Tudom, mit tettetek ezelőtt 2 nappal. És az a baj, hogy értetlenül pislogok! Ugyanis nem adtam utasítást sem a határsértésre, sem pedig a randalírozásra. Ki adta nektek a parancsot? Neveket kérek, majd pedig magyarázatot, hogy ezt miért tartottátok titokban előttem, és rebegjétek el nekem, hogy miért nem vizsgáltátok felül a parancsot! *A 6 tag csak mélyen hallgatott, állták Dilec haragos tekintetét* Mi ez a bárgyú pislogás? Halljam, kinek a nevében jártatok el? Nem érek rá egész este!

*Megszólalt erre a legmagasabb tag:* Miért kérdezed, ha magad is tudod a választ?

*Dilec szemében sötét fény csillant*
Attól, hogy Pistike pofája nem tetszik a játszótéren, még nem fogom meggyanúsítani alapos utánajárás nélkül! Utoljára mondom: neveket akarok hallani!

*Egy másik tag szólalt meg: * Balthazar adta az utasítást.

Most örülhetsz, hogy nem tépem ki tőből a nyelved! Ki az a Balthazar? Miért ugrottatok a szavára? Hova lett a józan eszetek?

*Újra a legmagasabb:* Balthazar lesz az új vezér. Ő és a párja. Miért ne hinnénk vakon az ő szavában? Nincs hatalmunk felülbírálni az akaratát!

*Dilec érezte, hogy stratégiát kell változtatnia. Egy enyhe mosoly szaladt át az arcán. Megvannak a bolondok! De mégis úgy tett, mint aki nagyon fáradt, és a rosszcsont kölykeit kellene megleckéztetnie. Felsóhajtott, és a földet kezdte rugdosni*

Most had mondjak el egy mesét. Egész rövid, nem nehéz megérteni. Van egy király, egy főpap és egy mágus. Hívnak egy zsoldost. Mindegyik azt kéri a zsoldostól, hogy a másik kettőt ölje meg. Melyikük marad életben? Kinek nagyobb a hatalma?

*Gondolkodóba esett mind a 6 fazon. Legelőször a legmagasabb tag nézett Dilec szemébe:* A zsoldos marad életben…

Akkor mondd, mégis miért nem az ő kezében van az irányítás?

*A tag nem felelt, így Dilec folytatta*

Annál van a hatalom, akinek odaadjuk. MI vagyunk a zsoldosok! Ha okosan cselekedtetek volna, akkor azt mondjátok, hogy Balthazar! Nem vagy vezér! A szőrös hátsódat se toltad el a gyűlésre! És amúgy is: büdös a szád! Nem megyünk át az elfekhez! Akkor mi lett volna? Szerintem toporgott volna, mint egy hisztis kölyök, akinek elvették a babáját! Vagy féltetek a bosszújától? Öreg hiba! Nem tőle, TŐLEM kell félnetek! Balthazar, mert magasan hordja az orrát a nőjével együtt, még nem lesz a vezéretek! Újra mondom: a hatalom annál van, akinek adjuk! *megragadta a legmagasabb torkát, és magához rántotta* Hibát követtetek el! Legszívesebben agyonvernélek benneteket, a sebeiteket bekenném mézzel és kitennélek a tűző napra száradni, hogy a legyek elintézzék a maradék melót veletek!

*Ekkor változott a szél iránya, és megcsapta Dilec orrát a patkány által behurcolt bűz. Elengedte a fazont*

3 hét fogda! A többi büntetést egyelőre még várjátok! Tűnés!!

*Az utolsó pár gondolatot talán már hallották Gil-ék. Dilec feléjük fordult. Előbb a vérfarkasra ordított rá*

Sejthettem volna… Te málészájú, hol az ördögben voltál?! Idióta, eligazítás volt, hogy szakadna rád az ég! Tűnés a konyhába krumplit pucolni! Megvan a 3 napi elfoglaltságod! Tűnj a szemem elől! *Gil felé fordult, már épp leteremtette volna őt is, amikor visszavett a hangsúlyból* A bázison élő minden egyes tagot életében legalább ötször már megreguláztam. Te nem vagy ismerős! Ki vagy, mit akarsz? *fintorgott még mindig a patkánybűz miatt, szemeivel kereste a lényt, de mivel nincs telihold, így esélytelen volt megtalálnia… csak nagyjából tudta beazonosítani a helyét. *

Értettem... azonnal megyek. * Nem mer ellenkezni, hanem rohan is tovább a dolgára. Nem kockáztatná meg, hogy ellenkezik Dilec-kel. *

* Gildas lenéz a lába előtt futó patkányra. Megismeri Kukut, de ennek nem mutatja a jelét, mert azzal mindkettejük sorsát megpecsételhetné. * Patkááááááááány... * Állapítja meg, ahogy néhány pillanatig még követi a tekintetével. A figyelmét utána a szemmel láthatóan ideges egyed köti le, érdeklődve figyeli. A bamba vonások mögött mintha némi értelem csillanna a kék szempárban, de az is lehet, hogy pusztán a hold tompa fényének a játéka. * A nevem Holir... * Kezdi a bemutatkozását. * A falu külső peremérő' gyüttem... Nem mozdútam ki otthunró', mer' hát ott vót rám szükség. Hallottam a híreket az öregrű, oszt gondótam, hátha hasznomat veszik itten is. * Lassan beszél, de nem bosszantóan lassú tempóban. * Meg há', nem nagyon értettem, hogy mi itten a helyzet. Odakünn beszének valami Balthazarról, meg másokrú... * Itt megvakarja a tarkóját, ezzel nyomatékosítva a beszéde mögött rejlő mély elgondolkozást. * Ő tűle hallottam, hogy ide kő gyünni. * Utal itt arra a farkasra, akit az előbb jól leteremtett a vezetőjelölt. * Biztosan megismert valahunnét, biztosan vadásztunk mán együtt.

*Dilec tekintete egyre sötétebb lett a benne gyülemlő harag miatt*

A peremvidékről, mi? Had világosítsalak fel, Hugó! *direkt nem mondja azt a nevet, amivel az egyed bemutatkozott* Aki vérfarkasnak született, teljesen tisztában van vele, hogy a Bázisra csak harcosok tehetik be a tappancsukat! És ahogy mondtad, nem tartozol ide! Szóval vagy nagyon elkallódott kölyök lehetsz, vagy valaki, aki be akar ide ólálkodni! *felkiált a bástyán strázsáló őrnek* Te, ott fent! Igen, ne nézz úgy, mint aki életében nem látott fehér embert! Mióta tenyésztünk patkányokat? Azt akarom, hogy azonnal irtsátok ki! Mi jön legközelebb? Bolha invázió? Igyekezz, mert eltöröm a lábadat, és azon fogok ugrálni, amíg az utolsó patkányt is el nem kapod! *Újra a taghoz fordul, csendesebb hangnemben* Tudod, ma valahogy mindenki hülyének akar nézni! Fáradt vagyok a kisded játékokhoz! Az egyenes válaszokat szeretem! Egyenes emberektől!

*Érezte, hogy valami nincs rendben. Ilyen tájszólása egyetlen peremvidéki prérifarkasnak sincs… De akkor ki lehet?*

*rág-rág* *ideoda rohangál a fedezékben, kaparász, fogja a dögöt és viszi magával egy másik fedezékbe ahonnan még hallja az eseményeket, de közelebb van egy hasadék amibe leléphet ha kell. Van egy olyan érzése hogy Gilnek hamarosan repülnie kell majd ha nem talál ki sürgősen valamit. Akkor pedig rajta fog múlni a további infó szerzése*

Aztat tudom én! * Vágja rá, ahogy kihúzza magát. * De szeretnék én is harcos lenni... vagy legalább valamit dógozni. A családom nagyon kedvelte az öreg Menegwhot, és ezér' ideküldtek engem. Nem vagyok én sem kém, sem valami úri nép, hogy hülyének nézzelek. De ha nem próbálok meg tenni, akkó sosem tudhatom. E' is mehetek éppen, ha jobbnak látod. Nem magam miatt gyüttem. * Egykedvűen megvonja a vállát. A tartásában és a beszédében nincs semmi támadó vagy arrogáns, leginkább meghunyászkodó. * Tisztelette' tartozom az előző vezetőnek, le szeretném róni. * Állja Dilec pillantását, bár fejet hajt előtte, ezzel elismerve, hogy nála feljebb való. * Összeszedem aká' a patkányokat is... Rusnya kis dögök, mindenbe belemásznak.

Biztosan furcsának tartod, ahogy beszélek... de én így szoktam meg eztet, kölyökkorom úta így mondok ezt-azt. Nem jártam tanúni, nem vót aki kijavítson. A ház körű dógoztam, évek óta pedig alig vótam kint, nem hogy ilyen messzi. A szüleim má' öregek, őket istápótam, ahogy csak tudtam. * A szülők említésére lesüti a szemét, hogy egy bánatosabb pillantást elrejtsen. *

*Dilecet sosem érintették meg az effajta megnyilvánulások, ezért lett belőle hadvezér. Csak felhúzta az egyik szemöldöklét, és keresztbe tette a kezeit. Szórakozik vele ez az ürge! Lehet, hogy Balthazar küldte, hogy mérje fel, mekkora tekintélye van itt Dilecnek, mennyire tartja a markában a sereget. Gonosz mosoly jelent meg az arcán*

Aztán honnét valók a szüleid? Ugye tudod, ha maradni akarsz, akkor az első holdtöltét meg kell várnod a fogdában? Amíg nem láttuk az átalakult formádat, nem mozoghatsz szabadon a Bázison. Farkas vagy, nyilván hallottál a száműzött A.J-ről, aki fent kolbászol a hegyekben. Nem akarunk magunk között tudni még egy félvért! Szóval, ha minden áron maradni akarsz, már szólok is a többieknek, hogy készítsék elő neked a királyi lakosztályt! Még van idő a holdtöltéig, úgy gondolom, lesz időd megszokni a helyet! Üdvözöllek a pokolban! *elé lépett és megragadta a grabancát* Én leszek a vezetőd! Apád helyett apád, mostantól én fogom irányítani az életed! Én vagyok a legszörnyűbb rémálmod! Nem tűrök ellenvetést, sem hazugságot! Ha bármit is tennél a farkasok, vagy a sziget bármely lakója ellen, én magam foglak agyoncsapni! A törvényeket tisztelni fogod, akár tetszik, akár nem! Nemcsak a sajátunkat, a közöst is! *már alig érezte a patkány szagát, de egyre jobban idegesítette. Elengedte a tagot, előkapott az övéből egy tőrt, és vaktában eldobta oda, ahol a lényt sejtette. Éppen hogy elkerülte az állatot, egészen mellette fúródott a földbe a gyilokszer. Újra a tagra nézett. * A patkányt bízd rám! KATONÁK! *bődült egy akkorát, hogy még a falak is beleremegtek* Hárman ide hozzám! Vigyétek legújabb sorstársatokat a legsötétebb fogdai cellába! Megvárjuk vele a teliholdat!

*3 őr a falakról már indult is Gilért.*

* Először behunyja a szemét, majd halkan felsóhajt. * Rendben... győzté. Tényleg nem vagyok farkas, viszont egy roppant fontos ügyben ke' veled tárgyalnom. A tájszólás buktatott le? * Újból Dilec szemébe néz. * A nevem valóban Holir, de nem árulhatom el, honnat gyüttem. Elnézést, amiér megpróbáltalak megtéveszteni, viszont csak a parancsaimat követtem. Csak abban az esetben fedhetem fel a valódi kilétemet, ha az álcám veszélyezteti a tárgyalást... és ez a helyzet olyan. Nem a türelmeddel akartam játszani ám, pusztán biztosra kellett mennem... Elég furcsa pletykák kaptak szárnyra, és a mesterem tudni akarja az igazságot. Valaki fekete mágiával játszik a népeden belül... és ehhő folyamatosan áldozatokat kell bemutatnia... Tülletek is biztos tüntek e', csak mán az elfeket is dézsmálják. * Összehúzza magát, hogy ezzel biztosítsa a vezetőt az alázatról felé. * Na, osztán én elvihetem innet azt a fekete mágiás könyvet biztos helyre, ha ránézek, rögtön felismerem. Akkor egy ellenfélle' kevesebb lenne neked is. Nem segítséget ajállok, hanem üzletet. * Bár nem mutatja, kíváncsian várja Dilec reakcióját. Látja, hogy az eldobott tőr Kuku orra előtt landol. * De fajin kis patkány az ott... az a kis gömölű, amelyik elrohant itten előttünk is... abbó' nagyon jó alapanyag lenne néhány főzethő'. Élve a legjobb.

*Mikor a 3 őr odaér, leinti őket, hogy várjanak. Újra keresztbe teszi a kezeit*

Jól van, beszéljünk nyíltan! Perceken keresztül váltig állítottad, hogy vérfarkas vagy... Most azt állítod, hogy nem vagy az, hanem csak úgy valaki! Azt se tudom, hogy honnan! Pletykákról beszélsz, mágikus könyvekről, amit lenyúlnál! Szerinted nem túl meredek, hogy azt kéred, ezek után bízzak benned? Biztos hallottad már, hogy a vezérek kard nélkül járnak, hátratett kézzel, felszegett állal. Tudod-e, hogy miért? Felfedik a nyakukat, és nincs náluk semmi, amivel esetleg védekezhetnének egy esetleges támadástól. Elég meggondolatlanoknak tűnnek, nem? Elárulom neked a titkot! Ez egy rejtett üzenet. Kihívás! Itt vagyok, kapj el, ha van elég merszed! ... Én itt vagyok. Hús-vér valómban! Te viszont csak játszol! Nem, nem bízom benned, nem, nem fogom veled megvitatni a belső gondokat, vagy akár a külsőket is, mert ez csak a vezetőkre és a Tanácsra vonatkozik! És igen, most rettentően felment az agyvizem! Fogjátok el! *A három őr elkapja a férfit* Van kedved továbbra is titkolózni előttem?

*Várakozón tekint Holirra*

*a tőr az orra előtt landol és a döglött denevért a földhöz szegezi. Valószínűleg a dög mentette meg az életét mert az tűnhetett patkánynak a tőr gazdája szemében. Hangosan cincog ahogy a patkányok ha megijednek és még csak rá se kellett játszania, eltűnik a lyukban.. odalenn gyorsan elrohan egy másik résen, majd balra és megint balra egy szűkebb nyíláson átpréseli magát... majd előtűnik az orra Dilec mögött egy kő alól, szemben Gil-el. Onnan leskelődik és fülel, de nem jön elő.*

SZERK: bocs Dilec, de én voltam a soros hozzászólásban, és nem vettem észre a HSZ-ed. Viszont előbb küldted el a HSZ-ed mint én, mert én éppen akkor gépeltem. Most mi legyen? Te szerkesztesz (mivel nem te voltál a soros) vagy én szerkesszek?

Tekintsük más szemszögbű a helyzetet. Azt kérdezed, hogyan bízhatná' bennem ezek után. Én azt kérdezem, hogy ha elárulom neked, ki a mesterem és honnat gyüttem, akkor mi a garanciám arra, hogy nem tennéd-e ugyanazt, amit anélkül? Ez némi kőcsönös bizalomra épül... Megpróbátalak rászedni, hogy körül tudjak nézni... nem sikerült, bevallom. Nem lenne értelme, hogy tovább próbákozzak ilyenne'. Valóban talpraesett és bőcs vezető vagy, nem lenne érdemes ócsó trükkökhöz folyamodnom. Egen, azt állítottam neked, hogy farkas vagyok, de montam mán, hogy ez vót a parancsom. Nem vagyok vezető, hogy felülbírájjam az ilyesmit. Ha a felettesemme akarsz beszéni, akkor engedj haza, hogy értesíthessem őt. * Amikor lefogják az őrök, nem veszti el fejét. * Nem játszadozok veled, mert a nyomodba sem érhetek... Teljesen komolybú beszélek veled. Ha elmondok neked mindent, akkor sem biztosított a helyzetem... Emelt fővel jársz, tehát tudod milyen, amikor másokért is felelős vagy... tehát azt is tudod, hogy a jó szolga minden helyzetben hű ahhoz, amit a mestere mond a számára... Te is ugyanezt várod el a tieidtől, miér' veszed támadásnak ugyanezt mástól? * Egyenesen a farkasra néz, nem próbál meg szabadulni. * Nem hisze' nekem... akko' engedd meg, hogy bizonyítsam az igazamat és te is látni fogod, mirő' beszétem. Nem fogok megszökni, az a gyávák megódása.

>>> Kuku, igazad van, bocsi! De megoldottuk okosba, marad így minden ahogy most van Ma sajnos este 10-nél előbb nem fogok tudni géphez jönni, úgyhogy megpróbálom úgy elkanyarítani a szálakat, hogy akár Ti is tovább tudjatok menni a történetben ///

*Dilec szólt a 3 őrnek*

Hozzátok be az irodába! A tőrömet meg szedjétek össze és hozzátok utánam! *Az egyik elszaladt a tőrért.*

Fúj! Egy döglött denevér van rajta!

*Dilec fáradtan sóhajt*

Akkor mellément... A patkány nincs meg?

Nincs!

Milyen kár! Öregszem...

*Ezuán bevitték a Bázis főépületébe Holirt, Dilec ment elöl. Nem volt semmi túlzott cicoma az épületben, mindent kőből faragtak: a padlót, a falakat, a padokat, rajtuk egyszerű, kézzel szőtt terítők feküdtek. A mennyezetről kovácsoltvas csillárok lógtak, rajtuk félig leégett gyertyákkal, melyek különös félhomály varázsoltak a folyosókra. Zord, mégis otthonos. Az aulából két oldalra íves lépcső vezetett fel a további emeletekre. Ők mégse felfele mentek, hanem a két lépcső közötti hatalmas tölgyfaajtóhoz igyekeztek. Dilec nyitott ajtót, és intett az őröknek, hogy hagyják magukra őket. Beengedte a tagot, majd becsukta maga mögött az ajtót.*

Foglalj helyet! Bár nem szoktam ilyesmit mondani, de olvastam valahol, hogy az illendőség így kívánja... *látszott rajta, hogy ebben a témában azért ki lehet rajta fogni. Az illem sose tartozott az erősségei közé. Felült az asztalára, Holirnak pedig a szemközt lévő széket ajánlotta fel.* Próbáltam megfejteni, hogy ki lehetsz. Okosnak tűnsz! Egy egyszerű, földművelő paraszt, legyen akármennyire is hűséges, az őröknél már régen nekiállt volna óbégatni. Áruld el akkor, ki küldött! Nem szeretnék találgatni, nyilván nem a Tanács.... Ők ennél azért sokkal diplomatikusabbak. Ez elég álnok dolog lenne tőlük, mit gondolsz? *mélyen a szemébe nézett, majd lepattant az asztalról* Bort? Jót tesz a fáradt idegeknek! Főleg estére! *Két kupát teletöltött, és egyiket Holirnak nyújtotta. Ő maga beleivott a sajátjába.* A vérfarkasok, akárcsak a többi lény, képesek hibázni. És tudom, hogy már az egész sziget erről beszél, hogy az elf faluban láttak néhányunkat. Biztosítani fogok mindenkit arról, hogy többé ilyesmi nem fordul elő. Még nincs vezérünk, a kedélyek kicsit ingatagok. *Újfent belekortyolt a borba, és elmerengett* Ami pedig azt a mágikus könyvet illeti... tudtommal Balthazar kiemelt figyelmet fordít rá, így nem rendelkezek felette. Ha annyira érdekel, kérdezd meg őt magát! Én úgyis csak egy egyszerű hadvezér vagyok. ... Úgy gondolom, én felforgattam minden lapomat. Most te jössz! Ha akarod, elmondod, hogy ki küldött és milyen célzattal! Ha nem, akár haza is mehetsz. Ígérem, hogy nem fog bántódásod esni, bármennyire is szeretném. Vagy maradhatsz itt is, hogy még jobban megismerjük egymást, kinek mi a kedvenc kajája, színe, zenéje, és érdeke ebben a politikai zűrzavarban... *Kiitta a borát, majd várakozón tekintett Holirra*

<<ok-ok :9>>


*Végighallgatta a beszélgetést és nyel egyet hogy megúszta a tőrt. ezzel a fickóval óvatosabbnak kell lenni - vonja le a következtetést. Viszont nem tántorítja el a tervétől. Visszatolat a szűk résen át addig amíg meg tud fordulni. a rátapadt nyáljás rothadék segít neki a műveletben. Aztán amikor ismét karnyi vastag üregejig jut megfordul és vissza mászik a farkasfaluből a köve közt leszivárgó szennyen keresztül az alsóbb üregekbe. Ott a vízgyűjtők természetes labirintusában rohangál egy kicsit ide oda majd megtalálja amit keresett.. egy másik járatok elindul újra felvelé egészen a szűkebb járatokig, ott kirogan egy éléskamrába a túsló fal alatt eltűnik majd irány még egy szintet felfelé..

Pár perc múlva lihegve áll meg a futás után a kovácsoltvas csillár magasságában egy repedésnél a két beszélgető személynek oldalt. Egy pillanatra kukucskál ki csak, hogy lássa minden rendben van e és hogy szusszanjon kicsit. aztán visszahúzódik, nehogy a farkas meglássa és még egy tőr repüljön. A falban hallgatózik és piheg mert ekkora mérethez képest kicsit hosszút futott.*

* Nem tiltakozik, követni kezdi befelé Dilec-et az épületbe. A magas, izmos termete miatt a léptei lomhán toppannak a kövezeten, a lépések szinte visszhangzanak a falakról. Körülnéz a helyen úgy, mint aki még nem látta belülről, majd elismerően bólint. * Otthunos. * Bókol ezzel maga módján a házigazdának. Amikor elérik a céljukat, és magukra maradnak, óvatosan megmozgatja a nyakát, hogy ellazíthassa. Elfogadja a kínált helyet, viszont a borból nem iszik. * Köszönet, de munka közbe' nem szabad innom, mer' megárt, oszt akko' én danolok. Nem fődműves vagyok, csak közöttük étem, megszoktam mán a beszédüket, meg mi egymás. Nem a tanács kűdött... hallottam mán a tanácsrú, azok nagy diplomaták. Inkább őrzőt kűdenének, nem pedig engem, a Holirt. * Most, hogy nincsenek mellettük az őrök, szemtől-szemben beszélhet Dilec-kel anélkül, hogy avatatlan fülek is hallanák őket. * Köszönöm, hogy meghallgatsz engem így es... Nem szeretném, ha túl sokan hallják, ami csak rád tartozik. Megpróbáhattunk vóna egyszerűen begyünni a faluba és megkeresni azt a Balthazar vagy milyen nevűt, akiről beszélté, de tisztábbnak tartotta a mester, ha először neked beszélünk rúla. Őszerinte neked van a legtöbb esélyed, hogy vezető legyé', oszt így vót a legjobb. Nem értettem tejjesen a tervit, de hát... * Itt megvakarja a tarkóját lapát méretű kezével. *

A mesterem neve Beyaz Kaplan... mindenki így híjja, akivel találkozik. Vándorló mágus. Még sosem láttam az arcát, de nem kétekedem a személyiben. Innet délen-délkeleten vándorol, úgy kutassa a szigetet és a mágiát. Egy holló monta neki, hogy itt van a könyv, ami keres. Nem szereti megszakítani a kutakodást, és amióta én vagyok a segéggye, engem szalaszt mindenhova. * Mondja teljesen őszinte ábrázattal. * Hogy is montad? Megvan... Ezek az én lapjaim. Emondom neked azt is, hogy még miket tudok ám! * Itt vesz egy mélyebb levegőt. * Van az a vöröses pofájú farkas meg egy felemás szemű asszonya... oszt aszondják, ők akarnak lenni a nagyfőnökök... Ha meg a tanácsnak nem tetszik, akkor őket is legyőzik valami mágiával. A mester szerin' bajt kevernek a könyvvel, ezér' akarja tőlük begyűteni. Oda akarja adni osztán az őrzőknek, mer' veszélyes írás. Ha nincsen könyv, akkor nekik sincsen hatamuk. Aztat nem kéri egyikünk se, hogy segítsé, csak nem árt, ha tudsz róla... meg hát, ha a harcosok vagy te személyesen idegent talász kostlatni, nyilván nem úszná meg eccerűen.

*Dilec figyelmesen hallgatta, miközben még egy pohár bort eltüntetett. Fejében mindenféle gondolatok kavarogtak: egy ismeretlen, messzi vidéki mágusról, egy fekete könyvről, Balthazarról, a Tanácsról, a szigetről, és az óráról, hogy már rég aludnia kellene! Fáradtan megdörzsölte a homlokát, de ekkor megdermedt. Enyhe patkányszagot érzett. Elfancsalodott. Az lehetetlen, hogy ennyire elárasztották a Bázist a rágcsálók! Biztos csak képzelődik. Vagy ő maga lenne...? Míg Holir beszélt, beleszagolt a ruhájába, de nem onnan jött a bűz. Reményvesztve inkább töltött magának egy harmadik pohárral. Miután Holir befejezte, halkan fogott bele a mondókájába*

Rendben van! Most gondolkodj logikusan, mert te egy okos ember vagy! Van egy varázsló. Hollókkal dumálgat mágikus könyvekről. És jön egy ilyen összeesküvés-elmélettel, hogy a Tanács ellen, meg úgy általában a világ ellen használhatná fel a benne rejlő erőt valami toprongyos alak az asszonyával együtt, és hogy ezt tetézzük, majd pont ez az ismeretlen idegen juttatja el az írást az Őrzőkhöz.

*Vett egy mély levegőt, és hosszan kifújta. Közben erősen gondolkodott: Balthazár és a nője ezen mesterkednének? Varázslattal akarják sakkban tartani a sziget lakóit? Erről még nem hallott, pedig az embereit már rég ráállította Balthazarék figyelésére. A könyvről tudott, de sajnos még ezt sem találták meg az emberei! Valami felett nagyon elsiklott! A sziget ellen lennének? Attól, hogy egyelőre nem tudja bizonyítani, ez a feltevés még igaz is lehet. Balthazarból nem, de a nőjéből kinézné ezt az aljas cselszövést. Kezeivel rácsapott az asztalra*

Alku! Alkut ajánlok fel! Csak neked, csak most, a varázslódat kihagynám a buliból. Fantomcégekkel nem üzletelek. Ha te segítesz nekem megszerezni a könyvet, akkor együtt elvinnénk az Őrzőkhöz. Hogy mi hasznod lenne belőle? Biztonság, elsősorban. Amíg a földünkön tartózkodsz, nem esik bántódásod. Másrészt busásan megjutalmaználak, tettedért a neved még a tankönyvekbe is bekerülne! Mit szólsz?

Sok félit láttam én mán... Az én logikám aszondja, hogy bármi megtörténhet. A mester mondogatta mindég, hogy készülj fel és számíts mindenre. Én aszondom, ne számíts semmire, mer' akkor nem érhetnek meglepetések. * Kissé hanyagul vállat von. * Há'... a helyedbe' én se örülnék ennek. Nem bíznék meg így egy idegenbe', ezér' mondtam, hogy engedj bizonyítani. Aszondod okos vagyok. Nem vagyok én okos, csak sok mindent láttam mán... Ami meg azt a tollat illeti, sokan tudnak az állatokkal beszéni, az végképp nem meglepű.

* Csendben hallgatja végig az ajánlatot, közben érdeklődve hümmög egyet. * Én csak a ma éccakát kaptam meg "szabadnak"... de ha neked megfelel, akko' mostan segítek neked. Nem érdekel a jutalom, meg a dicsőség... Nekem csak azzal köll foglalkozni, hogy az a könyv jó helyre kerűjjön. * Tart egy kis szünetet a beszédében, majd hirtelen a fejéhez kap. * Tuttam én, hogy valamit efelejtek! Az a farkas, akinél a könyv van, megkereste az alakváltók követit. Aztat akarta, álljanak mellé... A mester úgy hallotta, hogy fenyegették is űket, de errő' többet nem tudok. * Felkel a székről, hogy kinyújtóztassa a félig elgémberedett tagjait, majd támaszkodik a támlán. * T'od... * Kezd bele némi elgondolkozással. * hallottam, ahogy az embereidnek parancsótá... Ha télleg betartjátok a szabályokat, akko' nem problémázhatnak a többiek...

Na, oszt hogy gondótad te a könyv szerzést?

* Mala mikor elhagyta a biztonságot nyújtó város határát és belépett a hataloméhes farkasok falujának a területére egy rövid pillanatra megállt, hogy végigmérje a területet. Még nem ért el az első házakig, a fogadóbizottság máris elé állt. A rőt pofájú két csatlósa masírozott egyenesen elé, majd szolgájával együtt kísérték őket Balthazár rezidenciájára. Míg a gólem kint várt a szolgák átvették a számára könnyű telhet a kezükből, majd felbontva a ládát az elkészült fegyvereket az épületbe vitték. Mala, fejéről a csukját levéve pillantott körbe a méretes udvaron, majd amikor meglátta az ismerős arcú férfit elmosolyodott. *
Nagyon rég volt, nem igaz?
Igen... Akkor még egyész kis csenevész lányka voltál, talán a térdemig, ha felértél. Atyád? Két éve már, hogy utoljára hallottam szavát a saját szájából.
Sajnos ez részemről is épp úgy igaz, mint részedről, a politika gyakran szétszaggatja a családokat. Mikor utoljára láttam erős volt és egészséges, vénsége ellenére.
* Az ordas halkan felmorran, majd nevetni kezd. * Gyere beljebb, bemutatlak hitvesemnek. Nos, a politika gyakran okozza a szétválást, de akár össze is hozhatja a rég szétment családokat és az egy ügyért harcolókat. Eleike... a hitvesem... Mala, Dinechon lánya.
Asszonyom... Üdvözlöm.
Úgy hallottuk hitvesemmel, hogy örökölted atyád fejlett érzékeit, ami egy fegyverkovácsnak és ékszerésznek kell. Láttam a munkád, melyet szolgálónk hozott be házunkba. Dicséretes tehetség.
A fizettséged átadtuk gólemednek... szeretnénk neked még egy feladatot adni, természetesen a busás jutalom itt sem marad el.
Hallgatlak titeket...
Szükségünk lenne néhány ércre és ásványra, melyeknek a felkutatása rengeteg időt és erőforrást ölne fel. Te érzed a nyersanyagokat, érzed a belőlük áradó impulzusokat. Rengeteg félével akadt már bizonyára dolgod, mi két fémet s 3 ásványt keresünk... ajándékról van szó, egy harmadik félnek, s az alapanyagok felkeresése, majd megmunkálása számunkra túl nagy falatnak bizonyult.
Melyekről van szó? Talán segíthetek...
Itt a lista... Egy mágikus eszköz megépítéséhez van rájuk szükség...
Nem szükséges nagy mennyiség...A fémek közül mindkettővel rendelkezem... Az ásványok a kétesélyesebbek. Kettő lelőhelyét ismerem, de a harmadik... Azért messzebbre kell menni... Kicsit nyugat felé a hegygerincen, a Pangessai patak torkolatánál... Talán. Meglátom mit tehetek. Adjatok legfeljebb két napot... A gólemem elküldöm az ércekért, s azokat máris leszállítom... * Mondta mosolyogva, majd nem sokkal később, a pár kötelező tiszteletkört lefutva, távozott az épületből. *

Végül is ezzel fogsz nekem bizonyítani... A terv a következő: most lesz őrségváltás az embereimnél, akik megfigyelik Balthazart. Elmegyünk velük, viszünk magunkkal fegyvereket, ha esetleg megtámadnának bennünket, de most nem ez lenne a cél. A cél az, hogy megmutassam neked, hol is lakik az a Balthazar. A házában van valahol elrejtve a könyv. Holnap éjjel belopózunk, a részleteket majd akkor megbeszéljük. A mai feladatunk csak a feltérképezés. Gyere, válassz fegyvert! *épp mennének ki az ajtón, amikor megállítja Holirt, és fenyegetőn a szemébe néz* Elég volt a trükkökből! Nem bízom benned továbbra sem! Fegyvert adok a kezedbe, elviszlek az oroszlán barlangjához. Ha lebuktatsz, vagy ellenünk fordulsz, vagy kiderül, hogy az ő kezükre játszol, halálnak halálával halsz! Remélem, megértetted!

*Átvezette egy másik szobába, ami tele volt fegyverekkel. Itt mindenki megtalálhatta a neki megfelelőt: a kardoktól kezdve a pörölyön át az íjakig, minden stílusból volt legalább tíz darab.*

Holir! Kérlek, válaszd azt, amelyiket a legmagabiztosabban tudod kezelni!

*Ő maga egy kardot, két tőrt és dobócsillagokat tett el. Adott Holirnak egy bőrpáncélt is - nem ér sokat, de nem feltűnő, és még jól is áll. Dilec szintén felvett egyet. Utána kimentek az udvarra, ahol már készült az a 3 vérfarkas, akik megfigyelőknek voltak beállítva. Dilec elmondta nekik a ma esti tervet, hogy kivételesen ők is becsatlakoznak. Hajnalodott, sűrű fehér köd szállt alá a hegyekről, ami nekik kedvezett. Hosszú séta után elérték Balthazar házának környékét, majd óvatosabban mozogtak, közben meglapultak a dombok között. Egy fekete csuklyás alakra lettek figyelmesek, aki egy ládát cipelt magával. Felettébb gyanúsnak találták, megfelelő távolságból követték. Egy facsoport mögé bújtak végül, ahonnan még épp látni lehetett a házat, ahogy kijön a csuklyás alak elé a fogadóbizottság. Vizes acélszagot hozott a gyenge szellő feléjük.*

Fegyverek... de jó lenne hallani, hogy miről társalognak! *suttogta Dilec, közben a megfigyelők elfoglalták a nekik kijelölt helyeket, és eltűntek a ködben. Dilec és Holir magukra maradtak, csak messziről figyelhették az eseményeket* Szerinted *kérdezte a tagot*, ha ezek az alakváltókkal már felvették a kapcsolatot, akkor valószínűleg nem kispályán akarnak játszani. Szerinted mikor jön el az idő ahhoz, hogy mi is kiterjesszük a kapcsolatainkat a sziget többi népe felé? *Holirra nézett vészjóslón. Látszott, hogy hezitál a döntésen, de végül megacélozta magát* Ma átvesszük az irányítást a vérfakas falka felett! Nem várhatjuk meg a demokratikus választásokat! Kifutunk az időből! Ha a falka mögöttem áll, madarat küldök az Őrzőknek és a Tanácsnak, hogy véleményezzék a helyzetet. Muszáj lesz együtt működnünk!

*A ház mögött valahol 3 alakot látott mozogni. Csak egy pillanat volt csupán, majd őket is elnyelte a köd. Nagyon úgy tűnt, hogy menekülnek. Egy fekete holló repült el felettük. Dilec teljesen lemeredt.*

A.j?! Mit keres itt lent?

*A.J. miután besurrant a faluba, elérte Balthazar házát. Ügyesen kicselezte az öröket, nem vették észre. A nöi hang egyre erösebben csengett a fülében, szinte tudta, hogy a pincébe kell mennie. Az ajtót két vérfarkas védte. Halkan elövette a kardját és elrejtette a köpenyébe. Elindult az ajtó felé.*

Ör 1: állj! Ki vagy?

*A.J. odaért melléjük, és se szó, se beszéd, leütötte az elsöt, a másikat, mivel az rárontott, rövid kardozás és ökölharc után ártalmatlanná tette. Eszméletlenül feküdtek a földön. A.J. bement halkan a pincébe, ahol az elrabolt elf lányt és a gyereket tartották fogva. Mindketten riadtan néztek a férfire*

Ti meg mit kerestek itt? *a foglyok össze voltak kötözve, így sejthette, hogy nem szülinapi partira jöttek.*

Elf lány: segíts! Kérlek! Meg akarnak ölni minket! Valami gonosz varázslathoz kellünk, kérlek, vigyél ki innen! Nincs sok idönk!

*ezzel A.J. Is egyet értett, bár értelmet nem sokat vélt felfedezni a lány szavaiban*

Aljas rágalmazás! A farkasok nem tesznek ilyen szörnyüséget!

Elf lány: szerinted akkor miért tartanak minket fogva? Kérlek, itt háború lesz, segíts nekünk, vigyél haza!

*Elgondolkodott egy kicsit a férfi. Ha ez igaz, akkor nagy baj van! Mindenképp hazaviszi öket, aztán majd megoldódik magától a probléma!*

Rendben! Segítek. De együtt kell müködnünk!

*Eloldozta öket, és lassan elindultak kifelé a birtokról. Csendesen, a ködbe burkolózva*