A vérfarkasok falva - Waerjak ház 1

*Ő is csatlakozott a nevetéshez.*
- Hát igen, méltán kiérdemeltük egymást.
*Már éppen válaszolt volna Gauldothnak, mikor becsapódott az asztallapba.
Csukott szemmel kezelte magát. Karcos hangok kísérték a gyógyítást, ahogy rakta össze a csontot. Grimaszba rándult az arca, mikor a férfi elkezdte törölgetni az arcát.*
- Ég a képemről a bőr. És nem csak Raden miatt. *lenézett a kék ingre. Eddig nem igazán mutatott bosszúságnál eltérőbb érzelmeket, de mikor meglátta a pacás ruhadarabot, kifejezetten szomorú arcot vágott* Óóóóóó! *próbálta letörölni a foltokat, ami alapjáraton lehetetlen lett volna, de a keze is véres volt, így csak rontott a helyzeten* Biztosan kedves asszony. *ekkor fedezte fel, hogy mindent összekent maga körül, hisz a padlót sem kímélte* Elég problémás vagyok. Ne haragudjatok.
*Tulkas javaslata hallatán Radenre pillantott. Az megrendülten figyelte a nőt. Nagyon rosszul érezte magát. Ő a vérfarkast szerette volna megviccelni. Aztán mindennek a tetejébe, nem elég, hogy a neki szánt csapdát átpasszolja másnak, még ő is vigasztalja meg Freyát! Persze ha neki is ujjai lennének, és hatalmas mancsai nem gyilkos karmokban végződnének, most ő ülne ott a nő mellett. A harc említésénél a rubin macskaszemek gonoszul megcsillantak. Igen, igen, igen! Csak eeeeeeeeegyetlen eeeeegy alkalmat kapjon, hogy engedélyezett módon megölhesse a farkast! Aztán minden úgy lesz, mint régen! Csak ő és Freya, amint utazgatnak a szigeten.
A sötét elf ha nem is tudta, homályosan sejtette mi zajlik le Radenben. Újdonsült párját is szemügyre vette. Méltó ellenfelek lesznek. Ő biztosan nem akarja megölni az állatot - nem úgy, mint ő azt. Lassan bólintott.*
- Azt hiszem, segítene nektek egy kis... hogy is fogalmazott Tulkas? Kiadós baráti mérkőzés... *nagyon rossz érzések fogták el. Raden nem fog leállni az első vérrel járó sérülésnél. Addig fog küzdeni, ameddig állni bír. Ez viszont azt jelenti, hogy igenis, Gaul kénytelen lesz súlyosan megsebesíteni a ragadozót. És ki tudja, hogy aztán mi lesz? Aranyos kis kedvence nagyon büszke jószág, de elismeri a nála erősebb, különb személyeket. Igen. Azután szó nélkül fogja tűrni Gauldoth jelenlétét. Talán meg is kedveli. Értékeli a harcban való jártasságot, valószínűleg ez az egyetlen dolog, amivel le lehet nyűgözni.*

*Elégedetten bólintott, hogy Freya elfogadta az ötletet. Ennek az egész hajcihőnek csak az vethet véget, ha Gauldoth világossá teszi, hogy ő a domináns hím a csapatban, az állatok már csak így működnek. Kacsintott, miközben "enyhe" utalást tett.*
- A bál előtt még van időnk a küzdelemre...
*A.J. panaszos nyögéseire fordult csak a férfi felé.*
- Ugyan már, az a nő nyilván nem azért szeret, mert olyan jó táncos vagy. És nem, nem kell magolnod. Tanulnod kell! Mit hittél, hogy mindig ott leszek melletted a tanulás folyamatánál? Nem. Ezeket azért kapod, hogy magadtól is tanulj, amikor csak akarsz. Persze csak ha tényleg elhatározott vagy.
*Három nagy méretű könyvet fogott a kezében, melyek ugyan nem olyan régiek voltak mint lent, a csarnokban tároltak, de látszott rajtuk az idő nyoma. Egyenként felmutatta őket.*
- Lábmunka, az alapok. A stabil, gyors léptek létfontosságúak az egyszerű harcban is. Birkózás és a kardvívás alapjai, valamint a harmadik könyv, a kardvívás alapjainak folytatása - ez utóbbi kettő tartalmazza a beállásokat és a mestervágásokat. Nyugalom, a nagy része kép, magyarázatokkal.
*Az ősz vérfarkas odasétált az asztalhoz, és lerakta a vérfolttól távolabbi részekre a könyveket.*
Tanultál már korábban kardforgatást? Éreztem, hogy szinte mintha ösztönösen értenél hozzá, így csak egy stabil alapot fogok adni neked, amire helyezheted a saját tudásodat. Ezután kezdjük el a választott Tánc mozdulatait tanulni, és amint úgy ítélem felkészültél, végrehajtod a rituálét. Végül elkezdődik a Tánc tényleges tanulása.
*Helyet foglalt egy széken, majd A.J.-re nézett egy mosollyal az arcán.*
- Van valami kérdésed, akármivel kapcsolatban? Szívesen válaszolok.

*Gauldoth visszahúzta a kezét, talán a nő még nincs túl jó hangulatban. Az viszont meglepte, hogy Freya ilyen gyorsan egyetértett az apjával. Azt hitte, hogy ennél azért többet fog hezitálni, bár így is látszott, hogy nem volt könnyű döntés. Radent félti, vagy őt? Mindkettőjüket? Mindegy is volt, őt nem kellett félteni, még ha szokatlan is volt számára a vadállatokkal való harc, vagy még ha Radenről is volt szó. Attól viszont tartott kicsit, hogy túlságosan megsebzi az állatot a harc hevében, de bízott Freya gyógyító tudásában. A nagymacskára vetette a tekintetét.*
- Biztos vagy benne? Úgy értem... szerintem Raden egyedül azért nem esik a torkomnak itt és most, mert te is itt vagy velünk.
*Most Freyára nézett, remélte, hogy elég súlyt fog hordozni a következő mondata.*
- Ugye tudod, hogy ha gyilkos ösztönnel támad rám, nem fogom visszafogni magam? Persze nem ölöm meg, de nem fogom kímélni. De ha komolyan gondolod, akkor rendben, csak legyél felkészülve a gyógyításra.
*A fegyverekkel tűzdelt falra nézett, úgy beszélt tovább kicsit elkalandozva.*
- Egy tollas buzogány, meg egy tányérpajzs lenne a legmegfelelőbb...
*Újra Radenre pillantott fél szemmel. Valamiért ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy cukkolja ellenfelét. Talán a fiatalkorának pimaszsága köszönt vissza. Talán tudat alatt kihasználta, hogy Raden nem egyszerű állat, hanem érti is amit mondanak neki, és érzései is vannak. A harag pedig rossz tanácsadó.*
- Cicus, remélem nem zabáltad túlságosan teli magad. Még a végén belassulsz tőle, azzal túl könnyűvé tennéd a dolgomat.

Ugye nem küzdeni akartok?

*Baljósan csengett a hangja, belevegyítve némi aggodalmat. Gaul is és Raden is megérik a pénzüket, ha egymásnak eresztik, annak jó vége nem lehet.*

Ezt a lépést ellenzem, de nagyon! Mi lenne, ha inkább csak megpróbálnátok egymást elviselni? Vagy... legyen egy nagy ölelés, és felejtsetek el minden eddigi rosszat, amit a másik iránt éreztetek és folytassátok tiszta lappal! Érezzétek a belőletek áradó szeretetet és osszátok meg egymással!

*A szivárványszínű monológnak három vaskos könyv látványa vetett véget.*

Az mind???

Aha, képek... legalább mozognak? :S Álló képekből nem egyszerű tanulni. Bár, ha nektek sikerült...

*Belelapozott a legfelsőbe, miközben válaszolt.*

Hogy tanítottak volna az túlzás. Inkább csak ellestem egy-két "technikát", de soha senki nem mondta, hogy jól csinálom-e vagy rosszul. Bevettek a tanoncok közé, de csak azért, hogy legyen egy élő céltábla.

Reméljük, eljutok a Tánc tényleges tanulásáig Ez már jelentene valamit...

Igen, van kérdésem!! *mondta volna, mikor megütötte a fülét a tollas buzogány emlegetése*

Ennek rossz vége lesz Muszáj most? Ma este? Tulkas! Mondj már valamit!

*Gyomorideg kapta el. Jó-jó, beleegyezett a dologba, de hogy ilyen hamar túl legyen rajta?!*
- Huhh... izé... ööö... ha Radennek is megfelel... *bizakodón pillantott az állatra, de az erre csak még büszkébben kihúzta magát, még gőgösebben emelte meg fejét* A.j., elismerésem, egyre jobban bánsz a szavakkal. Egyes esetekben viszont nem használnak, a jelenlegi is hasonló helyzet. Köszönöm, hogy segíteni próbáltál. *rövid szünetet tartott* Cserébe megtaníthatnálak táncolni.
- Tudom. *Ezért akarom, hogy egy kis alázatot taníts neki a vereségével. - akarta mondani suttogva, de még épp időben eszmélt rá, hogy búghatta volna akármilyen halkan, az állat valószínűleg meghallotta volna. Nem akart részrehajlónak mutatkozni. Nem is volt az. Csak az érdekeiket nézte. Radennek mindenképpen szerényebb magatartást kell tanúsítania Gaullal szemben, és a férfinek sem árt, ha tisztában van a ragadozó képességeivel. Ha Freya hosszasra tervezte kapcsolatát - márpedig ilyen álmokat dédelgetett magában -, ezen mielőbb túl kellett esni. Arcára kiültek rémült érzelmei, amit az elhatározás vésett vonásaira* Nem hagyom, hogy megöljön. *jelentette ki, de nem vélte biztosra, hogy a döntő pillanat hevében Raden meghallaná e parancsát* Neked sem hagyom, hogy megöld. *a következőket szinte fogai között szűrte ki* Innentől kezdve felőlem bármit tehettek, ott leszek készenlétben, ha baj van. De persze kisebb sérüléseknél nem lesz több, ugye, Raden? *kérdezte nagyon szigorú hangon, de ő is sejtette, hogy ez most már teljesen hasztalan.
Raden éles morgást hallatott, amit akár gúnyos horkantásnak is lehetett értelmezni felőle. Persze a választott fegyvereket fitymálta le. Freya is felfigyelt erre.*
- A harc egyenlőségi viszonyainak szempontjából kötelességemnek érzem, hogy szóljak, hogy Radent kevés holmi tudja megsebezni. Legjobb lenne, ha valamilyen elvarázsolt tárgyat használnál, vagy ilyesmit. *az állat erre csak jobban kidüllesztette a mellét. Hisz míg a másiknak fegyverek után kellett kutatnia, hogy megküzdjön vele, addig ő önmagában véve is halálos ellenség volt. Az evésre tett megjegyzés után csak nyújtózott egyet, nem hagyva ki farkát, amit rendesen nekivágott az egyik páncélnak. Fémes csengéssel horpasztotta be azt, nekikenve a falnak, de azért utóbbira vigyázott Freya miatt. Nem szerette volna, ha tiszteletlennek tartaná, de azért az mégsem állapot, hogy Gaul csak így szívja a vérét, és ő ne vágjon vissza a maga eszközeivel!*
- Raden! Mit művelsz? Nem szabad felvenni az ilyesmiket. Gaul, te is lehetnél legalább annyira bölcs, hogy nem kezded el a küzdelem előtt hergelni a küzdőpartneredet. Esküszöm, mint a kisgyerekek!

/bocsánat amiért ide írom az elejét is, de egy HSZ-ért lusta voltam a másikba írni ^^” /

*Carme hazasietett és megigazgatta szőke sörényét mielőtt kinyitotta a legtöbb farkaslakáshoz hasonlatos stílusban készült faajtót. Sietve belépett és szinte azonnal érezte hogy helytelen lépés volt.. szó szerint… ugyanis tökéletes ügyetlenséggel esett el a kirámolt cipőkben. Nagyot nyekkenve hasalt el a padlón és földet érve érezte, hogy az egyik cipő pontosan a lengőpordája alá szorul.. érezte a pillanatig tartó éles nyillaló fájdalmat, majd a szúró érzést amikor levegő után kapott. A bordája vélhetően megrepedt, talán el is tört...Ahhoz fogható volt az érzés, mint amikor kezdő volt a harcban és egy erős ütés eltörte egyik bordáját a másik oldalon… *
- Ez milyen ciki... *nyöszörögte magának és lassan, óvatosan feltápászkodott. Dühös mozdulatokkal rámolta vissza a cipőit a helyükre, közben fájó oldalát fogta mintha az segítene rajta. Egy magas sarkú elegáns cipellőt kinn hagyott és feltette a cipőstartóra majd lerugta mostani cipőit és bebotorkált a nappaliba. Gyógyítani nem tudott, gyógyitala nem volt.. ~Bárcsak itt lenne most Freya~ Óvatosan csüccsent le a kanapéra és pihent egy kicsit. Magában azon meditált, hogy ha kicsiket lélegzik, akkor nem is szúródik annyira. Körbejáratta tekintetét a helyiségen és minden gyanúsan ugyanolyan és csendes volt.. mint mindig amióta egyedül lakott. A férfiak láthatóan még nem értek vissza… Pedig milyen jó lenne ha most itt lenne A.J. A férfi kisfiús mosolygós arca jelent meg lelki szemei előtt és elöntötte az aggodalom. Remélhetőleg Tulkas vigyáz rá.. nem akarta hogy baja essen az edzés közben.. lehet azzal kezdik hogy móresre tanítják.. vagy mi van ha belekötöttek hazafelé jövet.. vagy ha nem is jön haza.. Egy olyan férfi akit a falka kivetett magából, aki mindig is magányos farkasként élt, talán nem is vette komolyan azt hogy itt maradhat… Talán hiába is vár rá. Ez a gondolat valamiért elszomorította.. Még sosem érezte magát ennyire letörtnek, pedig remélte hogy nem így van. Remélte hogy hamarosan hazajön és csak összekaják magukat és mennek a bálba… Talán a férfinak is lesz kedve jönni… talán… de az biztos hogy ő nélküle nem megy. Ha A.J.-nek nincs kedve vele tartani egy ilyen csicsás rendezvényre, amire józan ésszel gondolva eléggé nagy az esély, akkor ő sem fog menni. S nem csak azért mert nem lenne kísérője, hanem mert egyszerűen idegen volt tőle a gondolat hogy nélküle menjen…*

*a pihenés segített. a szúró érzés enyhült, de tompán és erősen érezte minden levegővételnél.. Ebből így ne lesz polka.. Találkoznia kell valakivel aki képes rendbe rakni még a bál előtt. Óvatosan felállt és odabotorkált a lépcsőhöz. A fenti szekrényben apja öltönye minimális átalakítással jó lesz a fiúra.. neki pedig bőven van alkalmi ruhája. De most nem akart felkapaszkodni a lépcsőn hogy előszedje. Lesz még rá alkalom ha visszajöttek A.J.-vel… ha a férfi még a Waerjakokkal van, akkor jobb ha most odamegy. Talán Freya is ott van.. talán annak ellenére meggyógyítja hogy tegnap előtt olyan undok volt vele… most kicsit azért bánta az esetet.. hiáa.... nem gondolta hogy szüksége lesz a lány képességeire és nem bírta megállni hogy ne szóljon be neki. Pedig nem igazán volt oka rá, az igazi indítéka mindössze az volt hogy még mindíg neheztelt rá Dilec miatt. *

*Kifelé indult és megállt a cipőjénél amit lerúgott. Persze hibás döltés volt. Most föl kell valahogy vegye. Megpróbált óvatosan lehajolni de az éles szúró fájdalom azonnal visszatért, hogy a könnye is kicsordult melé. Letörölte a cseppet és lassan aprókat lélegezve, egyenes tartással, lábujjával kotorta elő a papucsát. Feloperálta a lábaira és óvatos léptekkel kilépett az ajtón és becsukta maga mögött.*

*Lassú léptekkel haladt az utcán. A karját fájó oldalához szorította hogy csillapítsa a szúró égő fájdalmat ami a bordatörést kísérte. Aprókat lélegzett és lépkedett. szerencsére nem szólt hozzá senki. Nem akart magyarázkodni az állapota miatt. Az út most határozottan hosszabbnak tűnt mint amennyire emlékezett. Ahogy Gauldoth házához ért reménykedve elmosolyodott. Remélhetőleg mind itt vannak. Az ajtóhoz botorkált és másik kezével bekopogott rajta. Kiáltani nem kiáltott be, ahhoz nagyobb levegővétel kellett volna, aminek most eléggé szűkében volt.*

*Az öreg farkas olyan arccal hallgatta A.J. beszédét, mintha ágyékon rúgták volna. És ez akar tőle tanulni...! Egy pillanatra elgondolkozott, hogy mitévő legyen. Aztán inkább hagyta elmenni az egészet a füle mellett. Nem neki való volt az ilyen hippiduma!*
- Ha nem tanítottak, akkor elég tehetséges vagy, ezt meg kell hagyni. Annál könnyebb dolgod lesz, viszont a részletekről még beszélgetünk pontosabban.
*Aztán újdonsült tanítványa azt akarta, hogy mondjon valamit. Radenhez egészen hasonló módon felhorkantott, látszott rajta hogy irritálja A.J. hozzáállása, szinte vicsorogva válaszolt.*
- Kölyök, nem ítéllek el az előbbi mézesmázos szavaid miatt. Biztos megvan a helye az életben... valahol... de nem itt! Ha nem kerítünk sort erre, akkor ez az egész egyre csak durvulni fog. Pár napja ismerik egymást, és Raden máris eltörte Freya orrát, holott a merénylet Gaul ellen szólt!
*Keresztbe fonta a karjait, méregette a másik férfit.*
- Meg kell majd tanulnod, melyik esetben kell férfihoz méltóan harcolnod, és melyik esetben beszélned. Merthogy férfi vagy, nem? Ez a harc szükséges. Vitának helye nincs, ezt úgy is kijelenthetem, hogy nem én döntök a dologról.

*Gaul akkor kezdte érezni a feszültséget a levegőben, amikor Freya megígérte neki, hogy nem hagyja majd, hogy Raden megölje. Odahajolt és nagyon óvatosan megpuszilta a sötét elf orrát.*
- Nyugalom, nem fog megölni, nem hagyom. És én sem fogom, megígérem.
*Többet nemigen tudott mondani. Nem akart hazudni, nem ígérte, hogy Raden nem öli meg őt, csak azt, hogy nem fogja hagyni. A tétekhez képest mégis haláli nyugalommal szemlélte a helyzetet, félelem nélkül. Aztán elgondolkodott. Tényleg, mágikus állatról van szó... eszébe ötlöttek felhozott kardok, egyikük, régi barátja most épp kapóra jöhet. Vigyorogva bólintott egyet, a feszültség helyét átvették a harc előtti apró szikrák a levegőben, az izgalom. Kipakolja Radent, mint macskát szarni! Tokostól kihúzta az egyik pengét az övéből és az asztalra tette, a másikat az övbe tűzve hagyta.*
- Rendben, megfogadom a tanácsodat! Radent biztos keményebb fából faragták, mint hogy egy kis tűz megkottyanjon neki... nem?
*Tulkast nem izgatta a rombolás, Gaul viszont alaposan megfigyelte a csapást, ennyit megért egy páncél bezúzása. Szög, vélt erő, gyorsaság, irányíthatóság... a farkát mindenképpen kerülnie kell. Most hogy közelgett a küzdelem, észrevette, hogy egyre jobban a felszínre kerülnek önmagában az ellenszenvek. Az a gőg szinte hívogatta a pengét! Ő és Tulkas egyszerre nevettek, mikor Freya gyerekekhez hasonlította őket, ekkor azonban kopogtak. Amíg Gaul az ajtóhoz lépdelt, Tulkas elhintett valamit a tanítványának.*
- Látod ezt? A halállal néz farkasszemet, és nem fél. A félelem, meg az elővigyázatosság, vagy józan ész két különböző dolog. Sosem szabad félned, kölyök. Alapszabály.
*Gauldoth megint a tudat alatti berögzüléssel, a szablya markolatra helyezett kézzel nyitott ajtót, egy nyúzott arcú Carmének. Enyhe aggodalom ült ki az arcára, ahogy félreállt az ajtóból, hogy a nő be tudjon jönni.*
- Carme, minden oké? Nem festesz valami jól. A.J. itt van, ha őt keresed.

*Az, hogy Tulkas ilyen negatívan válaszolt, A.J.-ben is ellenállást váltott ki. Merthogy férfi vagy, nem? Ökör az, aki hagyja, hogy két lény ,akiknek barátként kellene viselkedniük, elagyabugyálják egymást! A baj az, hogy mindkét fél veszélyes. Gaul is és Raden is. Ennek nem lesz jó vége!*

Jó, akkor majd ápolgassátok őket!

*A kérdés eldöntetett. Hangos csattanással egy páncél ütődött a falnak. Itt vér fog folyni. Két olyan lény vére, akiknek össze kellene tartaniuk, mert egy csapatban játszanak. Tudta A.J., hogy az állatoknál kell egy vezérkép, amit harccal kell megoldani... de ezt nem akarta továbbgondolni. Makacsan kitartotta nézete mellett. Közben kopogtak.*

Nem félek. Ebben a játszmában én nem sérülök.

*Totál elhatárolódás. Hirtelen mintha láthatatlan, de annál áthatolhatatlanabb falakat húzott volna maga köré. Nem kívánt ebben részt venni. Arca elkomorodott, a könyveket letette, hogy kezeit keresztbe fonhassa. Tulajdonképpen most érte az első "támadás", mióta visszatért, amire ez a viselkedés volt a természetes és általa legkönnyebben kivitelezhető válasz. Tekintetébe harag és undokság költözött. Úgy érezte, hogy visszalibben egyik pillanatról a másikra a régi énjéhez. És ez a biztonságosnak vélt viselkedés vasmarokkal kapaszkodott belé. Észrevette, ahogy Carme áll az ajtóban, amit Gaul épp most nyitott ki. Furcsán lépett be... Na ne!!! Mi van ma az emberekkel?? Gyors lépésekkel odaért a lányhoz.*

Mi történt? Hol jártál?? *Eszébe jutott, hogy Dileckel volt. Még mindig a harag sugárzott belőle, de most pulykaméreg is társult hozzá. Nem tudta, mennyire súlyos az állapota, így nem merte ölbe venni. Lassan bevezette a nappaliba és leültette a kanapéra.* Dilec, ugye? Ezért még kapni fog! *olyan sötét hangszínnel mondta, hogy félő volt, a szavak már most halálos sérülést okoztak az említett férfin.* Freya! Gyere, segíts! Addig, amíg ki nem merülsz teljesen! *Fogta Carme kezét, közben mindenféle gondolatok kavarogtak a fejében. Aztán kicsit csendesebben hozzátette.* Utána pedig hazamegyünk. Nincs itt semmi látnivaló.

- Ezt azért megnyugtató hallani. *nyelt egy nagyot.
Mikor Tulkas felhozta a történteket, Freya szégyenkezve lehajtotta fejét, Raden viszont ezúttal közönséges állatnak tettette magát, mint aki nem is érti, miről van szó. A sötét elf felpillantott.*
- Tűz? *kérdezte bizonytalan hangon, majd kedvencére nézett. A kisebb ló méretű vadállatot körös-körül vastag bunda borította. Egy pillanatig visszatartotta a lélegzetét majd hangosan kifújta* Talán akkor kiegyenlítődöttek lesznek az erőviszonyok...
*A.J. magatartása megijesztette, rég látta már ilyen rideg márványszobornak, mint most. Egyre sápadtabb arccal tűrte, míg Gaul behatóan kielemezte magában ennivaló állatkájának csapását. Mind nyomasztóbb érzések kerítették hatalmába. Hála az égnek, ekkor kopogtattak. A hangokból ítélve Carme érkezett hozzájuk. Kedvese udvarias megjegyzésére elhúzta a száját. Nem illik ilyet mondani egy hölgynek! Felállt, elindult a bejárati ajtóhoz.*
- Szia, Carme! Uhhh... *mérte végig a nőt, de ekkorra már A.J. ott is termett. Követte őket a kanapéhoz, leguggolt Carme térdeihez, közben táskája után nyúlt* Mesélj, mit műveltél már magaddal? Nem hiszem, hogy Dilec hagyott volna helyben az edzés alkalmával. *mélyen a szemébe nézett, majd megrázta a fejét* Nem, tényleg nem. Csodálom, hogy idáig elpihegted magad. *mondta, szinte csak úgy magának, mialatt megtapogatta a bordát. Egy röpke másodpercig gonosz gondolatok jártak eszében, hogy megtorolja a korábbi sérelmeit, és például nem ilyen finoman vizsgálja meg... vagy elszórakozik a csonttal, míg összerakja... vagy rosszul forrasztaná össze és később ütne ki a baj... vagy addig-addig bűvölné, hogy a csont áthasítsa az egyik belső szervet... Áh, nem, nem nem! Ő nem bosszúálló fajta! Mély sóhajjal letett ötleteiről. Összességében a helyzet nem neki, hanem Carmének kínos. Udvariatlan és tapintatlan volt, most mégis az ő segítségére van szorulva. Freya tisztában volt ezzel, így nem ragadtatta el magát, nem élt vissza a helyzettel.*

*az ajtó kinyílt és Gauldoth puha hajkoronás feje tünt elő. A Félholt aki a hírek szerint félig zombi vérszomjas fenevad.. A csata óta most gondolt bele először hogy valójában ő tért vissza. Nem bírta megállni hogy el ne mosolyodjon az abszurditáson, ahogy a férfi családja a haját becsben tartotta. De jó lenne kipróbálni a samponját*

-Üdv!... Bejö…hetek? *kérdezte.. vagy inkább nyöszörögte halkan és tekintetét körbejáratta amint belépett. Úgy vette észre mintha valamit félbeszakított volna, annyi szempár szegeződött rá. Vagy ennyire rosszul nézne ki? Talán koszos az arca? Pedig megmosakodott amikor levette a gyakorlóruhát.*

*Gondolatiból A.J. dühös hangja rázta fel. Örült neki hogy a férfi máris el akarja vinni innen, ahogyan az is imponált hogy ennyire mérges... remélte hogy csak arról van szó, hogy potenciális támadójától védje és nem a Waerjak család bántotta. Ránézett Tulkasra és Gauldoth-ra is, de és nem értette miért merülne ki Freya teljesen.. nem tűnt senki sem betegnek. Ekkor pillantotta meg az említettet... Freya orra véres volt.. Gaiára! Ki bántotta ezt a nőt? Lehet hogy verekedtek valamiért és A.J. ezért lett mérges? El akarta a férfinak magyarázni hogy vele kapcsolatban nem ez a helyzet, hogy őt senki sem bántotta, de ahogy szóra nyitotta a száját és nagyobb levegőt vett azonnal érezte a szúró fájdalmat. Megrázta a fejét és szabad kezével megsimította a férfi arcélét és próbált megnyugtatóan mosolyogni hozzá.*

N..nem ő …volt.. én …tettem…. *mondta szaggatottan miközben A.J. leültetteHátradőlt és próbálta egyenesen tartani magát, hogy enyhüljön a fájdalom. Próbált több levegőt beszívni és borzasztóan kínosan érezte magát amikor Freya nevét hallotta. Ezek szerint ő is itt van… Valójában sejtette és remélte is hogy itt van, de most hogy szembesült a ténnyel nem tudta mitévő legyen. Fogalma sem volt mennyira haragszik a nő de tudta hogy mire képes ha mérges. Nagyon is emlékezett a falra.. Dilec nyomorára, ahogy önpusztító módon átitalozta a napokat és Carménak kellett összekaparnia .. Nem akarta ezt. Akkor már inkább a hónapos lábadozás. Amikor Freya mellételepedett és megvizsgálta, finoman megfogta a kezét és a szemébe nézett.*

-N.. nem kell.. ha te nem ..akarod… Tudom.. hogy… *ellhallgatott hogy megkeresse a szavakat, de annyira bonyolult lett volna elmondani hogy miért piszkálta Freyát és most nem képes annyit beszélni. Megszorította a lány kezét és próbálta hangosabban kimonadni.*
-Sajnálom!... ami.. volt.. de.. Dilec… barátom… és.. *de nem fejezte be a mondatot mert egyre nehezebb volt a beszéd, inkább csak legyintett egyet és témát váltott. A.J.-re nézett és elmosolydott*

-Ma bál.. lesz. és.. meghívtak.. minket. *emosolyodott és tekintete tetőtől talpig végigsiklott a férfin. Képzeletben már fel is öltöztette abba a fekete bársonyosan elegáns öltönybe* -Dögös leszel! *mondta ki egy szuszra és a támlára ejtette tarkóját és elvigyorodott* -Baromira!...Dögös!

*Tulkas főtt magában egy darabig, arcára is kiült a belső vívódása. Másféle kihívásokhoz szokott, nem az ilyenekhez! Ezzel a kölyökkel még sok ilyen gond lesz, szinte látta a jövőt, és nem nagyon tetszett neki. Megnézte magának Carmét, törött borda, de nem szúrt át semmiféle szervet, állapította meg gyorsan magának. Ültő helyében előre hajolt kicsit, amolyan meghajlásféleképp, utána gondolatai tovább kavarogtak. Ha minden problémára begubózik és elzárkózik mint egy gyerek, akkor nehézkes lesz a tanulás folyamata. Nem lesz ez így jó...*

*Gaul követte a duót a kanapéhoz. Aggódóan nézte hol A.J.-t, hol Carmét, de neki is gyorsan leesett a törött borda, hisz ő is szerzett hasonlót már jó párszor. Valamivel jobban megnyugtatta, hogy semmi komoly. Legalábbis most már nem, hogy Freya kezei közt van. Már ha végül tényleg meggyógyítja... hallotta viszont hogy a másik férfi minél hamarabb el akar tűnni innen, ami vegyes érzelmeket ébresztett benne, de főképp zavart. Nem értette teljesen, min kapta fel A.J. ennyire a vizet, az apja beszólásán? Pedig ez még szinte semmi volt az öreghez képest, de hát ezek szerint neki pont elég volt. Majd ők lerendezik, ő közben elkezdett szép csendben nyújtani. Tulkas arcára kiült az elhatározás és öregemberes nyögés kíséretében felkelt a székből és apró torokköszörülést végzett, ám nem figyelemfelkeltés végett. Gaulra sandított, mintegy segélykérően, ehhez illően halkan is szólalt meg.*
- Fiam, segítenél egy kicsit?
*Az említett csak kuncogva megrázta a fejét, abba sem hagyva a bemelegítést. Nagy gondot fordított a légzéstechnikára is, amit csak a beszéd szakított félbe.*
- A te sarad, öreg.
*Tulkas beletúrt a hosszú ősz hajába, és krákogott egyet.*
- A.J., nyilván megérted hogy Raden akármilyen intelligens állat is, csak egy állat. A létében van az, hogy ő most a domináns hím, a fiam pedig egy trónkövetelő.
*Gaul ekkor demonstrálta hajlékonyságát többek között azzal, hogy egyszerűen leejtette magát spárgába. Amíg kiszedte az övéből a szablyát és inkább kézben tartotta a tokjában, mert piszkosul zavarta a nyújtásban. Radenre nézett, de ezalatt A.J.-hez beszélt. A helyzet ellenére kedvesen mosolygott a nagymacskára.*
- Nem rajtam múlik a dolog, de ezt csak így lehet megoldani. Raden nem fog csak úgy megbarátkozni velem.
*Tulkas bólintott egyet, aztán mély levegőt vett mikor a kertbe vezető ajtó felé nézett, a közelgő harc lehetséges csataterek egyikére. Végül A.J.-re nézett.*
- Igen-igen, meg...mindazonáltal elnézést kérek a korábbi kirohanásomért. Vén bolond ökör vagyok már, és legalább annyira tapintatlan is. Esetenként, nem gyakran.
*Apró vigyor kísérte a bocsánatkérését. Egy férfi ismerje és vállalja a hibáit, igen, eszerint élt már régóta. Az utolsó mondat egy nevetést csalt ki a még mindig spárgában nyújtó Gaulból, mire apja egy lábmozdulattal fellökte őt, de Gauldoth még mindig halkan röhögött azután is hogy eldőlt mint egy zsák krumpli, majd miközben felkelt a földről. Amikor aztán abbamaradt a nevetése, rájött, hogy Carme vajmi keveset érthet az egész helyzetből.*
- Egyébként a lényeg az, hogy le kell győznöm a cicust egy küzdelemben, különben a rám célzott merényletei rosszul sülhetnek el másra nézve. Dominanciaproblémák vannak köztem meg közte.
*Közben Freyára bökött a fejével, egyúttal megmagyarázva a sötét elf sebesülését.*
- Ja, és a bálba minket is meghívtak. Mindannyian megyünk, ha minden igaz.

Hogy a francba tudsz magadnak ilyen sérülést okozni? *Tekintete önkéntelenül is Freyára vándorolt, aki épp most rakta helyre törött orrát. Mélyet sóhajtott. Nők... * Tudod mit? Inkább ne mondd!

*Míg Carme próbált valamit nyögni Freyának, néhány jógalégzés után érezte, ahogy kezd enyhülni az előbbi megbántottsága.*

Rakd hamar helyre Freya, nagy fájdalmai vannak! Ha nem muszáj, ne kínozzuk tovább!

*Tulkas bocsánatot kért, közben említette, hogy vén bolond, meg ökör, meg dominanciaprobléma, és csak így lehet véget vetni az örökös zsörtölődésnek a két hím között.*

Tudom... sajnálom. *Hogy ez a sajnálom mire lett mondva - az előbbi durcira, ami látszott, hogy már távozóban volt, vagy arra, hogy másképp nem lehet elintézni a dolgot, csak harccal -, balladai homály fedte. De A.J. ezt bánta a legkevésbé. Óvatosan felfektette Carmét a kanapéra, hogy kényelmesebben odaférjen a sérült bordához Freya. Közben kedvesére figyelt.*

Igen, mindannyiunkat meghívtak, csak... *fájdalmas arccal körbenézett. Segítséget várt valahonnan, de nem kapott. Megfogta a nő kezét. Nagyon elkeseredett, látszott, hogy nyomja valami a lelkét.* Carme... az a helyzet... hogy nem tudok táncolni... és ruhám sincs nagyon.

*Várakozóan nézett Carméra. Nem kellett volna. Amint jobban szemügyre vette, be kellett látnia, hogy a vérfarkasnak elég nyomorúságos ábrázata volt. Talán említenem sem kell, hogy egyből szánalmat váltott ki Freyából. Persze csak addig a néhány pillanatig, amíg elűzte előző rémes ötleteit, nem hagyva helyébe semmi más érzelmet. Úgy tűnt, éppen most osztott tiszta lapot a gyengélkedőnek. Hjaj. Barátságosan elvigyorodott.*
- Ne aggódj. Vedd úgy, hogy csak azért teszem, hogy minél előbb eltűnhess a szemem elől.
*Szúrós tekintettel fixírozta végig A.j.-t.*
- Ne siettess!
*Ezzel a nagyanyjától tanult módszerhez folyamodott. Egy lángot lobbantott tenyerében, míg másik kezét a csont fölé tette. Az energiát a tűzből áramoltatta a testbe. Igazán hatásos módszer volt, de inkább súlyos sérülésekre használták. Azért választotta épp ezt, mert szeretett volna tökéletes és gyors munkát végezni.*
- Mmmmmm... jóóóól van, talán most ráharaphatnál valamire... *szólt dünnyögő hangon, miközben hunyorogva koncentrált. Vajon milyen lehet Carme, amint épp vinnyogva szenved? Megrázta fejét. Na de ilyet! Hiszen épp az előbb bocsátott meg neki!
Ekkor egy éles reccsenés kíséretében hirtelen a helyére rakta a csontot. Ijedt kistányér szemekkel pillantott a nőre* - Ne haragudj, azért nem akartam ilyen gyorsan csinálni! Nagyon fájt...? *kérdezte a nyilvánvalót, majd tehetetlen grimaszt vágott* Egy darabig még érzékeny lehet, egy-két napig ne aludj az oldaladon... Bocsánat. *újra megvizsgálta* De most már azért rendben lesz.
*A zajra hátranézett, de csak Gaul vágta magát spárgába. Ahhhaaaaa... Nem semmi... Raden immár teljes nyugodtsággal állta a tekintetet. A vérfarkassal ellentétben ő szívét acélozta meg, mindenféle esetleges hátráltató tényezőt kizárva onnan, mint például forrófejűség, gőg, önteltség... Amivel ellenfele visszaélhetett volna.
A sötét elf hallgatta a beszélgetést. A közelgő harc gondolatát már egyre inkább kezdte szokni, de mégis hamar elszörnyedt.*
- Mindannyian?! De nekem sincs ruhám! *kapott a feje búbjához keserves fintorral.*

*Majdnem elnevette magát ahogy Gauldoth borultában is vigyorog, bár a lényegre csak később kapott magyarázatot. Nevetése a borda miatt inkább csak széles mosoly lett. S a bálban is mindenki ott lesz. Kezét ökölbe hajtotta és látványosan felfelé nyújtotta hüvejkujját, jelezve hogy teljesen helyénvalónak gondolja a dolgot. Jobb volt ez mintha beszélni akart volna.*

*A.J. bocsánatkérése ütötte meg a fülét? De mégis mi volt ami miatt ezt kellett? Kíváncsian nézett a férfira és megsimította arcát és ujját végigfuttatta ajkain.. hmm.. de jó is volna megcsókolni. Gondolataiból A.J. vallómása hozta vissza, de csak kedvesen elmosolyodott és megrázta a fejét hogy nem gond.*

-Majd… megtanulod… most.. én.. se … *de nem fejezte be a mondatot, mert Freya előbb befejezte a vizsgálatot. Kapkodva körbepillantott hogy mire tudna ráharapni, mert ha freya azt mondta hogy kell, akkor biztos most jön a bosszú.. De még mielőtt bármit is előkaphatott volna jött amitől tartott. Először csak a recscenő hangot hallotta, s csak egy pillanattal később érkezett a fájdalom… De az sokkal erősebb volt mint az eddigi. Érezte hogy betölti az agya legkisebb szegletét is. Fájdalmában velőtrázó sikolyt hallatott és megvonaglott Freya gyógyító érintése alatt.*

-ÁÁÁRRGGHHHHH…..!!!! *majd óriásira kidülledt szemekkel és barbárian grimaszba torzult arccal meredt a sötételfre.. az agya azon kattogott hogy most mit tegyen.. megköszönje előbb és utána üssön, vagy inkább fordítva…. Freya ártatlan bociszemei és csacsogása, miszerint minden rendben lesz stb stb… billentette a mérleget az ésszerűség irányába. Egy nagyot még fújt mielőtt megszólalt.*

-Köszönöm Freya! Hálás vagyok amiért meggyógyítottál! *Tekintete az állatra tévedt majd vissza Gauldoth-ra. Ezek szerint küzdelem lesz, a lány mégis a ruháról beszél.. akkor valószínűleg nem aggódik, vagy csak a gondolatait igyekszik elterelni a végkimenetelről.*

-Nálam válogathatsz is belőlük. *folytatta ő is a témát* Vedd úgy hogy felajánlom, cserébe a gyógyításodért. *tette hozzá, biztos ami biztos*

-Tigrisem! Te pedig mit szólnál egy dögös fekete öltönyhöz? Nagyon elegáns! És irtó jól állna rajtad! *ugrott máris a ruha témáról a kedvenc témájára, A.J.-re*

*Elégedetten vigyorgott látván, hogy A.J. mérge elkezdett elpárologni. Már csak idő kérdése az egész, rendes kölyök ez. Lapozgatni kezdett az egyik könyvben, a "pusztakézzel a kard ellen" részt vizsgálgatta, közben néha felnézett a folyó beszélgetésekre, de nem szólt semmit.*

*A két Waerjak egyaránt el volt foglalva, Tulkas a könyvvel molyolt, Gauldoth pedig még mindig nyújtásokat és légzőgyakorlatokat végzett. A reccsenésre mindketten felnéztek, ezzel egy időben be is fogták a fülüket. Helyesen is tették, mert a csont hangját követte egy sokkal rosszabb, Carme sikolya. Az ifjabbik vérfarkas szinte megesküdött volna, hogy az egyik ablaküveg beleremegett. Szinte egyszerre bólintottak elismerően, nem semmi mutatvány volt sem a csont helyre igazítása, sem az azt követő hangorkán. A ruhák gondja hallatán Tulkas becsukta a könyvet és beleborzolt a térdig érő alabástromfehér sörényébe.*
- Ami azt illeti, ha Carme házában nem találtok semmit, akkor biztos vagyok benne hogy mindkettőtöknek találunk valami göncöt. Úgy saccolom hogy a méreteid körülbelül megegyeznek a fiaméval, A.J, és Rosenak is beszereztünk egy csomó ruhát amit aztán sosem viselt, mert ki nem állhatta a hasonló rendezvényeket. Mondjuk meg tudom érteni.
*Látszott hogy segítőkész ugyan, de vajmi kevéssé hozza lázba a téma: egyszerűen nem szerette a bálokat. A legtöbb amire meghívták politikai jellegű volt, vagy valaki előbb-utóbb felhozott valami ahhoz kapcsolódót a társaságban. Ilyenkor kezdett el hatványozottan inni az elérhető italokból. Remélte, ehet-ihat-táncolhat majd nyugodtan.*

*Gauldoth nem csak testiekben, hanem mentálisan is készült az összecsapásra. Komolyságot erőltetett magára, már nem vigyorgott ide-oda. Látta apja tekintetén, hogy nagyon várja a harcot, meg is értette. Izgalmas küzdelem lesz, nem is emlékszik, mikor harcolt utoljára állattal. Pontosabban igen, emlékszik, csak nem szeretne. Ismerős érzések nyaggatták őt elméje zugaiból, de ő elfordult tőlük. Figyelmét elterelendő, úgy döntött beszáll a beszélgetésbe.*
- Így van, akár innen akár onnan, mindenképpen lesz ruhátok. Mondjuk ez így elég furcsa, hogy Medard csak úgy rendez egy bált és összehív egy csomó embert, talán be akar jelenteni valamit. Na de ott legalább nem kell aggódnom amiatt hogy megdobálnának dolgokkal, az előkelő népség nem mocskolja be a kezét. Amúgy... mi mikor kezdünk harcolni? Jön értünk hintó, vagy végig kell sétálnunk a díszes ruhákban a Brayen házhoz?
*Tulkasnak szemet szúrt, ahogy Gauldoth a comb külső és belső részére nyújtott, meg az hogy a sok beszéddel értelmetlenné teszi a légzőgyakorlatokat. Nem igaz, nem képes megjegyezni a helyes szöget és lábfej irányt! Az ősz farkas felvette a három könyv közül a legvastagabbat és megnézte, amíg Gaul beszélt; kemény gerincű, pont megfelelő a célra. Meglendítette a könyvet, és amint fia befejezte a beszédet, oldalról rásújtott annak térdére, mire az elvesztette az egyensúlyát és oldalra esett, de sikerült megtámaszkodnia a kanapéban. Tulkas vigyorgott - tökéletes csapás. Meglengette a könyvet miközben okot adott Gaulnak a tettére, akit különösebben nem rázott meg az eset, hozzászokott az egyedi jelzésekhez.*
- Hátsó lábfej előre néz, az elülső lábbal pedig ne guggolj le!
*A férfi szó nélkül bólintott és újrakezdte, ezúttal már helyesen. Tulkas A.J.-re pillantott ugyanúgy vigyorogva.*
- Igazán kár, hogy nem maradsz. Hasznos lenne gyakorlatban is megfigyelned, hogy mihez hasonlót kell majd elérned. Legfeljebb majd később bemutatjuk a fiammal a lényegesebb dolgokat, ne aggódj!

*Carme érintése jól esett neki. Teljesen visszarángatta a jelenbe, és arra a pozitív energiaszintre, ahol napok óta időzött. Aztán jött a reccsenés, majd a kiáltás. Fogta Carme kezét, de tartott is tőle, hogy esetleg kínjában eltöri... de szerencsére erre nem került sor. Volt a nőben decibel, miután véget ért a kiáltás, minden elnémult. Pár pillanatra teljesen elvesztette a hallását. Finoman megrázta a fejét, hogy tisztuljon az adás. Szerencsére ezek után már hallotta a körülötte zajló csevejeket.*

Köszönöm Freya! Rád mindig lehet számítani! Ne haragudj a sürgetés miatt..

Carme! Te már lassan ruhaüzletet nyithatnál! Bár nem vagyok annyira lelkes az ötletért, hogy öltöztetsz, mint egy babát, de jelenleg erősebb a kíváncsiságom, mintsem ezzel törődjek. Tégy a kedved szerint!

*Tulkas ajánlatára biccentett egyet.*

Ha nála nem találunk megfelelőt, jönni fogunk. Bár szerintem Carme mindent el fog követni, hogy jó ruhát tudjon adni, én még azt is kinézem belőle, hogy komplett öltönyt képes lenne rittyenteni két asztalterítőből és egy függönyből.. és még csak észre se vennénk, hogy miből készült..

Biztos furcsa a hirtelen meghívás, de engem még sose hívtak bálozni, így nem tudom megmondani. Ha küldene hintót, akkor mondta volna. Nagy bulit akar, nem hiszem, hogy lenne annyi lova - bár sose lehet tudni. De szerintem gyalog kell elmennünk hozzá. Az baj?

*Értetlenül nézett a többiekre. Nem illik gyalog menni? Ekkor egy hatalmas könyv suhant át a látószögén, ami Gaulon landolt. A könyvnek kutya baja!!! A.J. nyelt egy nagyot. Nehéz lecke... A riadalomból Tulkas hangja ébresztette fel.*

Maradni? Nem, úgy érzem a lelki egyensúlyomnak ezzel most ártanék. Nem akarom elrontani a bál estéjét a bunkó viselkedésemmel, így inkább visszamegyek Carmével készülődni. Majd elmesélitek élőszóban - és nem a sírotok mellett fennkölt himnuszban -, hogy hogyan sikerült. Feltéve, ha Carme látni akarja, mert akkor maradok. *A lányra nézett.* Mit szeretnél, Egyetlenke? Menjünk, vagy maradjunk? Ilyen kanviadal lesz... De hamarosan besötétedik és még fel is kellene menni hozzád. *Finom manipulatív hangsúllyal mondta ki az utolsó szavakat, miközben folyamatos szemkontaktust tartott a lánnyal. Az üzenet: MENNYÜNK MÁ'!! Aztán kicsit tovább vitte a fonalat gondolatban. Hm, van még idejük... és ketten, a lánynál... csak kettesben... vele... gonoszkodó vigyor jelent meg ajka szegletében, miközben a szemében hirtelen fellángolt szenvedélyt egy félrenézéssel palástolta. Nem kellett volna. Freya térdét látta meg, amin véres pöttyök jelezték az előbbi orrtörést. Felsóhajtott és megrázta a fejét. Vajon mit fog Gaul és Raden egymással tenni? Jobb lenne maradni, ha durvul a helyzet, közbe tudjon avatkozni? Áh, Tulkas úgyse engedné... Újfent Carmére pillantott.* Hogyan alakuljon az esténk, mit szeretnél?

Szíve másodpercekig kihagyott, mikor felcsendült az üvöltést. Egyszer hallott hasonlót, de az halálkiáltás volt, és legfeljebb feleennyire ijesztő. Tud valamit a csaj. Óvatosan nyelt egyet, majd eddigi tapasztalataiból kiindulva, fejét előrelátón behúzta, de végül mégsem ütötte meg Carme.*
- Ööö, A.J., azt hiszem ezért nem kell hálálkodnod. *úgy érezte trehány munkát végzett. Nem a végeredmény, hanem a kivitelezés zavarta, hisz az is legalább olyan fontos, mint az előbbi.
Elmosolyodott.*
- Jelenleg inkább itthon maradnék. Először szétnézek fent, hogy mit találok. *itthon? Mióta nem hívott így egy helyet sem! Próbált hanyagnak tűnni, de az igazság az volt, hogy azért nem akart elmenni a nővel, mert a közelben szeretett volna lenni, ha a harc esetleg tényleg túl véres kimenetelű lenne. Nagy megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy Tulkas épp ezt követően ajánlotta fel Rose ruháit, így tökéletesen a vágyai szerint alakultak az események. Mármint a harcot magát leszámítva, de hát igazán nem akadhat ki azért, hogy valami nem úgy történik, ahogy ő akarja?! Hát dehogyisnem!*
- Miért, milyen messze van innen a ház? *kérdezte rosszat sejtően. Magassarkúban végiggyalogolni a fél falut! Az lenne még a szép menet. Táncolni - az persze más! Az ellen nincs kifogása, órákig tudja ropni akár tíz centis sarokban is.
Újabb puffanás, ezúttal nem Gaul által, bár közvetve így is szerepet játszott benne.
A.J. becézgetései, majd hirtelen hangsúlyváltozása először elképesztette, majdhogy nevetésre sarkallta. Olyan abszurd volt így látni! Mindenesetre tökéletesen uralkodott arcán, az nem árult el semmit gondolataiból. Hát végül sikerült. Tényleg boldogságra talált ez a kis lelenc gyerek! - gondolta vigyorogva.*

Amikor végre kiürült a tudatából a fájdalom maradéka is, már teljesen őszinte volta mosolya. Pedig milyen jó is öltöztetni.. nomeg aztán lehámozni róla.. hmmm… De gyorsan visszaterelte a gondolatait, hiszen nem kettesben voltak. *

-Igen, tervezem már egy ideje hogy nyitok egy boltot. Az alsó szinten a nappali túlsó oldalán lévő ajtó egy használaton kívüli kis vendégszobára visz aminek külső ajtaja is van. Jelenleg csak raktárnak használom. Azt terveztem átalakítani a nyár elején és eladni pár dolgot.

-Freya, bár most nem jösz, azért majd nézz be hozzám valamikor! Tényleg szeretnék adni neked valamit a hálám jeléül. Nélküled ma este nagyon kellemetlen lett volna a bál.

-Ami azt illeti Dilec küldet hozzám egy hintót estére. Tehát még pont van annyi időnk, hogy hazamenjünk és rendbe kapjuk magunkat Tigrisem. *mondta neki és kiigazította a férfi homlokából azt a rakoncátlan tincset. A repülő könyv után nézett majd megcsóválta a fejét.. a Waerjakok nagyon furák… de kedvelte őket. Remélte hogy A.J. megtalálja Tulkassal a számítását. De várjunk csak.. miről beszél A.J.? Miféle bunkó viselkedés? Hum? Áhhh… hogy Gaul és a nagydarab jószág.. huhh.. A bál ki is verte a fejéből egy pillanat alatt. De igazat adott a férfinak, jobb lesz menni. Hosszúnak és vadnak ígérkezik a harc és ezt ő sem akarja ma este látni.. Sokkal jobb gondolatokat akar ma estére… sokkal sokkkal jobbakat . Gondolatai ismét elkalandoztak ahogy felkelt és A.J. karjaiba simult*

-Menjünk Tigrisem. Még ki kell csípjelek a bálra. *és még mást is szeretnék – tette hozzá gondolatban. *

-A bálon találkozunk! *mondta a többieknek* -Tulkas! Köszönöm hogy vigyáztál Vishous-re és remélem legközelebb is egyben kapom vissza.. tudod nem sok veszélyesebb dolog van, mint egy nő bosszúszomja *fenyegette meg viccesen és komolyan egyszerre*

-Viszlát és egy darabban gyertek *köszönt el és az ajtó felé indult A.J.-vel * (ha hagyja hogy Carme húzza magával)

*Hiába volt nagy a tét, akkor is izgatott volt. Kíváncsi volt, milyen lehet majd egy ilyen bestiával küzdeni, nem tegnap volt utoljára, hogy egy az egy ellen párbajozott volna. Bár igazán akkor volt elemében, mikor több ember ellen kellett harcolnia - a vándorévei alatt mestere lett ennek, - egyetlen ellenfél ellen is könnyedén állta a sarat. Az, hogy állatról volt szó, csak megfűszerezte a dolgokat. Valamit majd kitalál.
Befejezte a nyújtást, és nem sok híja volt, hogy elnevesse magát A.J. győzködése láttán: nehezen lehettek volna ennél egyértelműbbek a jelei. Nem is gond, minél kevesebb a jelenlevő, annál kevésbé terelődhet el a figyelme! Apja szólt közbe, ahogy felvette a könyvet a földről és visszarakta az asztalra, a többi közé.*
- Rendben, menjetek csak. A bálon találkozunk, ha Yavannát is rá tudom venni hogy eljöjjön.
*Egy tízkarátos vigyorral ajándékozta meg a jelenlévőket, melyet a nő és a közelgő mulatság gondolatai csaltak az arcára. Gauldoth eközben visszatűzte a szablyát az övébe, és levette jobb kezéről a kesztyűt. Nehogy már finomkodjon, ha Raden sem fog! Most, a gyakorlatok befejeztével látszott igazán, hogy nem egyszerűen csak nyújtott, hanem testét teljes egészében készítette fel a küzdelemre; egészen elsápadt, bőrének felsőbb rétegeiből az izmokba szaladt a vér, ahol igazán szükség volt rá. Apjához hasonlóan ő is vigyorgott a távozni készülőkre, intett párat, meg egy kis heccelés is belefért.*
- Csak aztán úgy szórakozzatok, hogy ne legyetek túl fáradtak a bálban táncolni!
*Tulkas erre a mondatra éppen csak meglegyintette Gaul nyakát a tenyerével, mire az elnevette magát. Az őszhajú férfi megcsóválta a fejét, de ő is vigyorgott. Apja fia... Gaul eztán Freya felé fordult egy biztató mosollyal. *
- Szerintem rendezzük le itt és most, minél előbb. Nem szeretném, ha megint más inná meg a levét ennek az egész hajcihőnek.
*Hátra pillantott, aztán a hátsó kertbe vezető ajtóra mutatott.*
- A kert megfelelne, elég nagy hozzá.
*Gauldoth eldöntöttnek vélte a kérdést, elindult az ajtó felé, aztán észrevette Freya arcát. A szíve egy kicsit összeszorult, hogy aggódni látta őt. Valamit tennie kellett, legalább megpróbálnia lenyugtatni. Ahogy mellé ért megállt és gyöngéden magához húzta miközben mélyen a szemeibe nézett, jobb karját háta mögé szorította, hogy véletlenül se érjen hozzá. Pár másodpercig nem moccant, csak nyugodt mosollyal arcán figyelte a nő arcának minden rezdülését. Gaiara mondom, gyönyörű...*
- Senki sem fog meghalni.
*Freya ajkaira suttogta a négy szót, mielőtt közelebb csúszott és megcsókolta, ajka hideg volt. Annyira törte csak meg a csókot, hogy megismételjen egy szót: "senki". Miután véget ért, pillanatokig még behunyt szemmel állt előtte az ölelésben. A harc előtt hagyta kitombolni az érzelmeit, átfuttatta az agyán az elmúlt pár napot amit együtt töltöttek. Arra a következtetésre jutott, hogy megkésve ugyan, de életének virágába lépett, és minden áron kapaszkodni fog ebbe a nőbe. Ő lesz a támasza, aki majd segít jobbá tenni az életét, életüket. Nem fog veszíteni. Amikor úgy érezte végzett, kuncogva kinyitotta a szemeit.*
- Bocs, ha kicsit jeges volt. Ha végeztünk, kapsz egy jobbat.
*Végigsimította Freya hátát, aztán vonakodva elengedte. Legszívesebben nem állt volna meg itt, de hívta a kötelesség, ki a kertbe. Kinyitotta az ajtót és kilépett rajta, egyúttal a szablyát is kivonta a tokjából, mire az szinte izgatottan szisszent fel, mint mikor a forró pengét megedzik a hideg vízben. Meglengette párszor a kardot, majd Radenre nézett. Az elméje már tiszta volt, a harcra koncentrált.*
- Kész.

*Tulkas Freya vállára tette a kezét és szelíden mosolygott, így kísérte ki amikor elindult.*
- Ha netalántán eldurvulnának a dolgok, engedd hogy beavatkozzak. Rendben?

*Freya mentegetőzésére felvonta a szemöldökét.*

Inkább a gyógyítás fájjon, mint a törés... de pár óra múlva még az emlékét is elfelejti legalább

*A boltos ötletre bólintott.*

Amúgy én értek a faragáshoz. Ha gondolod, készíthetek neked egy-két bútort oda, illetve díszeket. Majd mutatok néhány referenciadarabot Ha van kedved, valamikor eljöhetnél velem a hegyre! Van ott egy-két cuccom, el kellene érte majd mennem valamikor.
Nahát! Hintóban még sosem utaztam! Ha esetleg utazóbeteg lennék, tehetnénk el pár zacsit az útra.... Igen én is úgy vélem, hogy van időnk...
Freya! Majd neked is adok valamilyen ajándékot a gyógyításért!

*Carme vezette, hagyta magát, majd a küszöbön megtorpant.*

Egy pillanat! *Adott egy rövid puszit a nő arcára, majd felnyalábolta azt a három vaskos könyvet, amit kapott.* Uh... nehéz lecke :S

*Gaul beszólására megállt, és felé nézett. Komoly volt az arca.*

Én biztos, hogy vigyorogva fogok bálba menni... remélem, ugyanezt majd ti is elmondhatjátok magatokról. Minden jót!

*Körbenézett a társaságon. Tulkason kicsit hosszasabban elidőzött, elvégre neki kell majd a bíró szerepét betölteni, és ha esetleg eldurvulna a helyzet, neki kell közbeavatkozni... a mustra végén Radenre pillantott. Mivel értett az állatok nyelvén, ezért tudta, hogy milyen gondolatok foglalkoztatják a bestiát. Gondolatban mondott neki pár dolgot, amit az állat is hallott a saját fejében: Gaul fontos Freyának, akárcsak Te! Ne okozz a gazdádnak szomorúságot és fájdalmat azzal, hogy megölöd azt, aki a párja! Neked az a dolgod, hogy védd a családodat! És a családod bővült plusz egy fővel! Ne vedd el Freyától! És ne hagyd magad megölni se! Légy óvatos és ügyes! Majd újra megfogta Carme kezét, a másikban a három könyvet egyensúlyozta.*

Sziasztok! A bálon találkozunk!

---->>> Carme, A.J: Véfarkasok Falva: Carme háza///

- Ez egészen jól hangzik! Ha megvalósítod, majd beugrok megnézni milyen lett, meg hátha találok valamit. Ha ragaszkodsz hozzá, elmegyek. És ha már mindketten ilyen adakozó szelleműek vagytok, tudjátok, hogy imádom a süteményeket...
*Mosolyogva figyelte a párt. Hát nem édesek?*
- Sziasztok! *intett utánuk. A.J. mondatába valósággal belesápadt. Nyelt egy nagyot.
Raden meglepődve tapasztalta, hogy hozzá szóltak. Igaz, hogy a megszólítás inkább éteri volt, de A.J. akkor is hozzá beszélt! Figyelmesen hallgatta a tanácsokat, s bár nem minden pontjával értett egyet - legfőképp a második mondattal - azért kellőképp lehiggadt a harchoz. Köszönete jeléül leereszkedően biccentett egyet a vérfarkasnak.
Freya elképedve látta, hogy Gaul leveszi a kesztyűjét. Hogy az a rohadt...! Huhhh, jó, ő nem szól bele, majd úgyis összefoltozza őket, sebaj. Radennek meg elég vastag a bundája, nehéz lenne megérinteni a bőrét. - ezzel, meg még hasonló gondolatokkal nyugtatgatta magát.
Gaulnak csak bólintott, nem nézett rá. Az egész helyzet olyan abszurdnak tűnt számára, nem tudta elképzelni, hogy mégis hogyan kellene hozzáállnia. Mikor a férfi magához húzta, kínkeserves erők megmozgatásával próbált mosolyt varázsolni az arcára, de az eredmény meglehetősen groteszkre sikerült, így inkább csak mintegy minden mindegy alapon vállat vont. A csókot bágyadtan viszonozta. Ajjjjjjjjjjjjj! Nem akarta ő ezt a harcot! De talán ő tudta a legjobban, hogy mennyire szükséges.*
- Rendben. *és ezúttal már egy minőségében klasszisokkal jobb, halvány mosolyra is futotta.
Ahogy Tulkas kikísérte, minden olyan távolinak hallatszott, mintha víz alól beszélnének hozzá. Gondolataiba és kétségeibe merült. Mit tegyen, ha például előáll a klasszikus "immáron túl késő" helyzet? A szavak jelentése lassan értek célba. Beavatkozni? De hát ez alapvető lenne, nem? Vagy... vagy ez most egy enyhe célzás arra, hogy ha úgy adódna engedje, hogy Tulkas leállítsa Radent? Akármilyen módon? Erről van szó?*
- Először hagyd, hogy én próbáljam meg. Figyelmeztess, hogy mikor. *mondta élettelen hangon. Tett néhány lassú, kecses mozdulatot karjával. Vajon még mindig meg van e a kötelék? Amint befejezte a sorozatot, a csuklójától kezdve ezüstszínű fonál kezdett peregni, ami egészen Raden nyakáig vezetett. Nagy volt a kísértés, hogy ne kényszerítse azonnal az állatot a visszavonulásra, de egy perc tétovázás után mégis eltüntette a láncot. Legalábbis az avatatlan tekintetek elől. Hagyta magát kitessékelni.
Raden csak a szokásos felsőbbrendűséget sugárzó, finom mozdulataival sétált ki, minden lépésnél egyre jobban kihúzva magát. Bár nem tűnt valószínűnek, mégis megtudta kicsit növelni amúgy sem elhanyagolható magasságát.*

*Jól látta és hallotta, sőt érezte is mennyire aggódik a nő. Mindkettő fontos neki, ez így nem lesz jó. Gondolkozott, hogy fogalmazza meg minél finomabban a következő mondatokat, közben figyelte a mágikus fonalat mely mosolyra fakasztotta, bólogatva válaszolt.*
- Ez nagyon hasznos lesz, legyél készen a használatára.
*Elhúzta a száját. Hogy kéne...rendben, oké, megvan. A peckesen lépkedő Radent figyelte, aztán Gaulra pillantott, végigmérte a férfit: Lábak helyesen, súlypont remekül elosztva. Jobb kéz hátul, ahogy tanítottam, a fegyver rézsútosan előre..kiváló. Rohadt jó tanár vagyok. Freya felé fordult, megdörzsölte a vállát egy kicsit, aztán elengedte, és enyhén fejet hajtott.*
- A kérésed tiszteletben tartom, csak egyet kérek. Pontosan ismerem a fiam tűrőképességének határait, ezért kérlek, hogy azonnal cselekedj, amint én szólok. Azért szeretném ha csakis akkor vetnél véget a harcnak amikor mondom, mert nyilvánvaló, hogy az érzelmeid befolyásolnák a döntésedet.
*Mély levegővétel után megint fia felé fordult, őt nézte.*
- Kérlek ne szívd mellre a dolgot. Ha nem hagyjuk ezt végigfutni, és idő előtt vetünk véget neki, akkor az egész semmit nem ért, és kezdhetik elölről máskor. Rajtad pedig látszik, hogy el se kezdenéd ezt az egészet.
*Kis szünet után óvatosan, vigyorogva oldalba bökte Freyát a könyökével.*
- De azért tetszik, mennyire félted a fiamat is. Jó lány vagy te, Rawidan.

*Radenre fókuszált, figyelte minden mozdulatát. Egy gyors pillantással behatárolta magát; a kert hátsóbb részén, egy sík területen voltak. Nem akart hátranézni, de tudta, hogy három fa van maga mögött háromszög alakban elrendezve. Ott állították fel régen a függőágyat, hogy Rose és ő bele tudjanak feküdni...NEM! Újra összpontosított és Radenre nézett, aki mögött hasonlóan állt négy fa, négyszög alakban, szellősebben. Ismerd és használd ki a csatatér adottságait, visszhangoztak apja szavai a fejében megannyi évvel ezelőttről. Legyen.
Gyors és határozott léptekkel előre lépett maga előtt sebesen vagdalkozva a levegőt, hogy Raden ne ugorjon rá. A penge fenyegetően sziszegett, majd halk süvítést hallatott mikor Gaul elég közel érve előre ugrott és előre lökte a kardot, a döféssel az állat mellkasára célozva. Jobbját továbbra is a háta mögött tartotta, nem akart a szükségesnél több támadási felületet adni ellenfelének.*

*Nem tudta eldönteni, hogy a Tulkas által produkált mosoly enyhén szánakozó volt e, csak azért, hogy megnyugtassa, vagy valóban őszinte volt. Ez már a legalja. Még sosem történt vele olyan, hogy ne tudott volna beazonosítani egy-egy mimikát.*
- Össze van kötve a lelkünk. Ha akarom bármikor megállíthatom. *mondta ideges hangon inkább csak magának. Tekintete kitisztult, ahogy apósa hozzáért, elmúlt a tompaság. Helyette maradt a néma félelem, amitől szinte hányingere támadt. Tenyere jéghideggé, nyirkossá vált. Akár egy varangy.*
- Igen, ez ésszerű magyarázat. Majd igyekszem. *szólt halkan, maga sem tudva, hogy ha valóban odakerül, képes lesz e kivárni az engedélyt, hogy véget vessen a harcnak. Tulkas megjegyzésére csak egy újabb mosolynak szánt grimaszt vágott.*
- Nagyon pozitív jellemre vall, ha még ilyenkor is tudsz örülni az apróságoknak. *apróság. Hát igen. Számára már természetessé vált - ha lehet ilyesmiről beszélni ilyen kevés idő után -, hogy nem csak ő és Raden van, hanem csatlakozott hozzájuk egy harmadik személy is, akit szeretett és féltett.
Gyomrával küszködve figyelte a harcolókat.

Raden, bár erre várt, mióta csak Freya a harcmezőn átölelte Gault, tökéletesen nyugodt volt. Tudta, ha megakarja nyerni a küzdelmet, nem szabad elveszítenie a fejét. Egyelőre. A közeledő vérfarkas harcmodorát egy egészen picit giccsesnek találta (mi ez a sok csapkodás, mikor még lépésekkel távolabb van?) de el kellett ismernie, hogy egészen mutatós. Egy helyben ülve várta, míg a másik odaér, majd egy pillanat töredékére elmélázott. Átlagos esetben hagyná, hogy a kard eltalálja, hisz az csak lepattanna a szinte pikkelykeménységű bőréről, ráadásul a kialakult megdöbbenést kihasználva könnyen leszerelhetné a vérfarkast. Viszont mivel Freya erre előre figyelmeztette ellenfelét, így okosabbnak találta, ha nem kockáztat, míg nincs tisztában a kard képességével. Így aztán villámgyorsan lehajolt, szárnyait széttárta, a férfi lábai felé kapott, ezúttal már egyáltalán nem annyira finomkodva, mint reggel. Mivel még ki akarta élvezni a harcot, így nem akart nagyon súlyos sérülést okozni, csak valamit, hogy Gaul azért mégis érezze a törődést. Farkát előrelendítette, nem teketóriázott, ő is a mellkasra mérte az ütést.*

*Gyors! Így nem lesz könnyű, tapasztalt az emberekkel való küzdelemben! Ugrás közben csavart egyet a testén, jobbra irányította magát hogy elkerülje a csapást, a pengével pedig alulról fölfelé vágott rézsútosan, a szárny hártyásabb részét véve célba. Ahogy a penge megindult fölfelé a döfésből, felizzott és narancssárgán izzó, forró hamut kezdett el szórni a levegőbe, élének teljes hosszában. Minél hamarabb le akarta zárni a harcot, nem fogta vissza magát.*

(Tulkassal nem mindig fogok írni, mert furcsa lenne, ha minden gyors mozdulatnál két mondatot mondana. )

*Raden számított az ugrásra, így az nem lepte meg, a hamut okádó fegyver azonban annál inkább. Aljas dög! Hamut? Hamut?! Fú, hogy ezért egyszer még alád gyújtok, te mocsok! A másodperc töredéke alatt rugaszkodott el a talajtól, szárnyra kapott, majd Gaul mögött ért földet. Megpördült, majd rávetette magát a farkas hátára, s mintha csak dobbantóról vett volna lendületet, ellökte magát a vállairól. Persze nem restellt a karmaival biztosítani az ingatag helyzetén. Újfent szemben voltak egymással. Ekkor vette észre, hogy bizony a szárnyát célzó csapás talált, bár nem olyan mértékben, mint ahogy azt Gaul várta. Akkor ezért fájt úgy repülés közben! Továbbá felfedezett egy heveny kis tüzet a mellső lábán. Felháborodva a férfira üvöltött egy velőtrázót, aztán hasra vetette magát, és jobbra pördült a fűben, közben eloltva a lángot. Mikor újra talpon volt, már nyoma sem látszott nyugalmának, helyébe komor, keserű düh lépett.*

- Pozitívnak kell lenni még most is, hiszen a fájdalom csak átmeneti. Gauldoth ezt jól tudja, ezért élvezi a harcot addig, amíg senki nem hal meg. Nézd csak meg jól az arcát. Számunkra ez szórakozás, a háború szeretete a vérünkben van.
*Közben mosolyogva figyelte a küzdelmet, egy pillanatra se vette le a szemeit róla. Végig éber volt.*

*Gondolatban megmosolyogtatta a találat, de az öröme nem tartott sokáig; a légi akrobatika miatt nem rögtön stabilan ért földet és Raden pont ekkor ugrott a hátára. Érezte, hogy az állat ugrása és újabb elrugaszkodása előre fogja küldeni, a pengét oldalra húzta, véletlenül sem akart ráesni. Jobbját maga elé kapta, hogy tompítsa a földet érést, de ellenfele súlya és ereje túl nagy volt, így arccal egyenest érkezett a földre, kezével minimálisan tompítva a becsapódást. Hasról állóhelyzetbe lökte magát, immár ferde orrából és hátán több mély csíkból vér kezdett csörgedezni, mire szélesen elvigyorodott. Tetszett neki a küzdelem, ez az állati hevesség és nyers erő, amit láthatott. Többet akart, még többet! Támadj hát, drága ellenfelem! Sebezzük meg egymást, aztán essünk össze együtt! Gondolataiban megkérte a kardot melynek neve Rasa'Nir volt, hogy árasszon magából fényt, az pedig örömmel engedelmeskedett régi barátjának. Gauldoth a villanás idejére beszorította a szemeit, majd amint a vakító fény elmúlt, Raden felé futott - a penge oldalt szelte a levegőt süvítve és hamut szórva, hogy egy gyors ellentámadást legalább balról ellehetetlenítsen. Bár a másodperc törtrészére volt tőle az eredmény, felgyorsult elméje így is alig tudta kivárni a reakciót, kíváncsi volt rá. Míg a pengét oldalról akarta Raden mellső lábának tövébe mártani, jobbról háta mögül előre hozott kezével támadt, Raden orrára célzott ütést akart mérni tenyérrel, de leginkább szerette volna megszorítani, hogy a fájdalom nagyobb legyen. A ragadozóknak rendkívül érzékeny az orra, ennyit még ő is tudott, valamint csak ott volt képes megérinteni a bőrt. Két oldalról támadott, mindent arra tett fel, hogy Radent eléggé elvakította a kard fénye ahhoz, hogy ne tudjon reagálni.*