A vérfarkasok falva - Waerjak ház - 3

*~pallos? Fegyverek… mégis ki a fene ez a fickó. Ha Selestinát bántani fogja akkor … oké.. erre nem gondolunk~*
-Öhm… hátú minden rendbe… *mondta válaszként a kapitányos kérdésre, és magasabbra emelgette a lábát biztos ami biztos le bukjon fel göröngyben. Így gólyalépésben követte a hangot egészen addig míg abba nem maradt. A tölgyfa alatt leoldotta a fejéről a kardigánt és pislogott párat, mert az általa kedvelt teljes sötétséghez képest ez még mindig túlzottan fényes volt. De legalább nagyjából elviselhető volt a szem-szúródás, de még így is könnyezett tőle. Ő maga ugyanis sosem edzette magát a napfényhez. Mindig gondosan elbújt előle és most egészen napfelkeltéig kinn volt. Ezzel igencsak halmozottan teljesítette a napfényadagját*
*A kardigán levétele után egy hunyorgó, bozas, poros és sárcsíkos arcú, horzsolt alakváltó mérte végig tetőtől talpig Tulkast és simán el tudta képzelni mire kapta azt a sok plusz nevet. *
-Hát.. a kisasszon Cerestina Sajika émmeg kuku vok, de híhhacc alakvátónak is ha mán mekszoktad. Hallgatok arra is. *mondta és felfelé nézett meglátta Selestinát fenn kapaszkodni és menten ideges lett! Ide oda mászkált Tulkas előtt és oldalt, hogy elkaphassa a lányt ha leesne*
- Asztán vigyázva tegyed le te nagy…. nagy…. vigyázzá rá!

*Halvány zavart mosollyal tekintett a férfira, mialatt az válaszolt. Igen, már egészen biztos volt benne ,hogy a félelmetesebb külső mögött sokkal nagyobb szív rejlett ,mint gondolta volna. Már csak abból is ,hogy nem rögtön ellenségként tekintett rájuk, hanem segített. Amellett ,meg most is, viccelődött, habár érdekes tónusban és stílusban, de mégis csak poénkodott, és szerencsére Kuku szavait sem vette magára.
Megnyugodva hunyta le egy kicsit a szemeit, s vett pár mély levegőt. Nem sikerült elérni napfelkelte előtt Yeraltit, ahogy kívánták, most meg mindenképpen várniuk kell míg lemegy a nap. Talán ez a plusz idő a javukra válik. Talán.
Ismét felpillantott amint a farkas elmondta hogy áll hozzá a politikához. Csendes mosollyal hallgatta meg, de nem szólt közbe. Nem volt lényeges ez a dolog ilyen szempontból. A kérdésére viszont rákapta a tekintetét s bólintott párat. Habár ő nem látta akkor a farkast... illetve ,inkább túl sokat is látott, úgy tűnt a férfinak rémlett pár olyan alak ,mint ők. Ez nem is volt túlságosan meglepő.*
Igen, mindketten itt voltunk a csatában. Részt vettünk a magunk módján, örülök ,hogy megismerhetem Waerjak úr. Bizonyosan minden becenevének külön története van, mi azonban leginkább, csak egyel-egyel büszkélkedhetünk.

*Amint Kuku bemutatta magukat a mosolya kicsit szélesebb lett. Időnként még mindig meglepődött mennyi inden történt azóta ,hogy bekerült a tanácsba, hogy megismerte a többieket és Kukut is természetesen. Nagyon nagy szíve....és gyomra volt az alakváltónak, s amennyire most ő, ugyan annyira szerette volna ő is megvédeni a srácot. Nézte ahogyan ide-oda mászkál alatta. Zavartan elmosolyodott.*
Ne aggódj Kuku, nem kívánok leesni!
*Jelentette ki határozottan ,mert így is gondolta. Amint a láda hirtelen kezdett lejjebb kerülni, még görcsösebben kapaszkodott, majd ahogyan lassan egyre lentebb került, s szinte már a lábai alatt érezte a szilárd talajt, könnyebben engedte el a tárgy széleit. Úgy emelte zöld szemeit az alakváltóra. Halk nevetéssel simogatta meg a feje búbját, a haját kicsit még kócosabbá téve.*
Ne aggódj ennyire.... tényleg nincs baj. Waerjak úr segít nekünk, bizonyosan nem hajított volna le.

*Szétnézett a házon. Takaros volt, talán sokakat elijesztett volna, és valóban nem olyan volt ,mint amiket megszokott oda haza, de hát már sok fele volt ,s egyik helyen sem volt ugyan olyan az "otthon". Ahhoz képest amik itt a közelben vannak, ez igazán mondható otthonnak...még akkor is ha a kövek inkább valami zárkára emlékeztették. A tölgyre pillantott mely most árnyékot adott nekik. Elmosolyodott, ahogyan hallgatta annak szavait. Úgy tűnt az élet máris észrevette ,hogy van valaki aki megértheti. Hallgatta s úgy pillantott vissza a farkasra.*
Igazán köszönjük a segítséget. Nem szeretnénk a terhére lenni Waerjak úr. Mellesleg... a tölgy azt hiszem büszkén beszél arról mennyi mindent látott erre, de jelenleg inkább az oldalán lévő kisebb kártevők zavarják.
*Mutatott annak a törzsére.*

*Csak amikor beljebb mentek és már nem szúrta a szemét a fény és már nem kellett aggódni hogy selestinát leejti a nagydarab , akkor kezdett derengeni kukunak hogy a farkasfaluban töltött kajacsórós időszakaiban hallotta már ezt a nevet.. Ahogy Selestina újra kiejtette, már egészen biztos volt benne. A Werjakot biztosan a félholt kapcsán hallotta már a faluban, de a Tulkas név is ismerősen csengett, bár ő az innen onnan összeszedett információkból inkább más beceneveket adott volna neki. Neálljazútjábamertkettéroppantó Tulkas, Élvemegnyúzhacsakránézel Tulkas, Nelopjakajámbólmerttégedeszlekmeg Tulkas….*

-Öhm.. naon csecse házikó! *mondta ahogy végre megszokta a szeme a félhomájt. Ez már neki is kellemes volt, nem úgy mint a kinti napfény.Elsápadva nézte a fegyverarzenált és eszébe jutott hogy csak egy kés van nála. Ez így eléggé egyenlőtlen lesz ha baj lesz, de majd kitalál valamit.*

*A fogas vigyorra visszavigyorgott és megvakarta a füle tövét. Úgy tűnik az üregben összeszedett néhányat a régi pajtásaiból. *
-ahha… montad.. csak asztán ahho is tarcsad magad! A királylánynak nem eshetik baja! Akkó is megpróbálom megvédeni ha harapó! *Na jó ez eléggé meredek kijelentés volt, tekintettel arra hogy nincs hova menekülni és a fickó ÓRIÁSI és ehhez méltó szemfogai vannak! De nem tudta megbocsájtani magának ha Selestinának baja esik... mellesleg Gildas se bocsájtaná meg neki, akinek viszont ő nem bocsájtja meg hogy szó nélkül képes lelépni. megrázta a fejét mielőtt belebonyolódna ebbe az egészbe és igyekezett határozott arcot vágni miközben az újonc bolhát kergette a füle mögött.*

Úgy vélem időnk lesz ,mint a tenger, s habár lehet nem számomra nem a legkellemesebb a harcos történetek, mégis azt hiszem ,hogy Kuku biztosan szívesen meghallgatná, vele együtt meg én is. A harcos történetek nem csak arról szólnak ami a nevükben van. Mellesleg, a fajok különböző dolgai, nagyon is érdekes tud lenni.
*Amint beértek s végre a láda teljesen a földre került, ő óvatosan átmászott a kanapéra. Az sokkalta kényelmesebb volt. Nem csak mert nem ingott. Ezután pillantott fel, körbe nézett. A házak belseje általában nagyon is árulkodóak voltak. Most sem volt ez másként. Habár Waerjak úr azt mondta nem érdekli a közélet vagy a politika, a könyvek, papírok láttán, mégis dolga van időnként némelyikkel, ebből adódóan meg megvan a maga véleménye ezekről. Ahogyan körbe pásztázta szemeivel a hatalmas szobát, illetve szoba részeket, vissza pillantott a férfira. Ekkor vigyorogtak össze az alakváltóval. Kedves mosollyal nézett utóbbira ismételten. Még mindig védelmezte... bár talán neki volt igaza. Időnként tényleg túl hamar tudott megbízni másokban....de jelenleg nem is tudott volna mást tenni. A kérdésre bólintott.*
Nem vagyok benne biztos, hogy van e törés....de zúzódás mindenképp. Tudok gyógyítani természetesen, de sok segítség lenne, ha mégis kaphatnék az egyik ilyen szerből. A végeredmény mindenképp biztosabb lenne.

*Dúdolásra mozdult meg a füle párszor. Arra pillantott, valószínűleg a kert felől jöhetett. Nem értette pontosan, de csak arra tudott gondolni ,hogy a kedves asszonyság lehet az. Vissza pillantott a férfira.*
Ha sikerül meggyógyítanom a lábam, szívesen segítek a tölgy kérdésben. Nem szeretném ezzel terhelni a kedves feleségét. Bizonyosan sok dolga van.
*Nézte őket, majd Kukura pillantott.*
Ülj csak le..... pihenned kell, nagyon sokat utaztunk az éjszaka.
*Maga mellé a kanapéra tette le a könyveket, amiket előzőleg kapott vissza még a farkastól . Azokat nézte csendesen.*
A csatában sok más nemzetiségű is volt... közülük, maradt itt valaki.. nem tudja Waerjak úr?
Mellesleg....elnézést, hogy személy szerint nem mutatkoztam be, habár közvetetten mégis megtörtént.
*Pillantott Kukura kedvesen ,majd vissza. Kezet nyújtott az óriás felé.*
Séléstina Saika vagyok, az erdei elfek egyik tanácstagja.

*Letámasztotta a pallost és az alabárdot is az egyik fotelhoz, aztán kuncogott egyet.*
- Nagy tett kell ahhoz, hogy valakiről nevek kezdjenek keringeni a harcmezőn. Ott pedig a nagy tettek nem szépek a nem harcedzetteknek. Finom hölgyek és... harcra kész, bátor alakváltók nem biztos, hogy a legjobb közönség.
*Kuku felé pillantott, csak legyintett egyet. Majd elmúlik az idegessége, nincs azzal semmi gond, ha feszült egy ilyen helyzetben. Vigyorogva magyarázni kezdett.*
- Kuku, ugye? Ha bántani akartalak volna titeket, akkor rögtön megtettem volna, mivel odakint nem voltak szemtanúk - és itt sincsenek. Ha eddig nem tettem semmit, akkor most se fogok.
*Levette a vastag szürke köpenyt, amit a fegyverek mellé terített a fotel háttámlájára. Aztán az egyik szekrényhez sétált a konyhában és elővett egy vörös folyadékkal teli üvegcsét. Hátrapillantott az elfre, elgondolkodott, és inkább egy áttetszőt vett elő. Visszalépdelt a kanapéhoz, és átnyújtotta az üvegcsét.*
- A nejem receptje, kicsit keserűbb az átlagnál, de hatásos gyógyítófolyadék. Akinek mellesleg nincs valami sok dolga, éppen otthon húzza a lóbőrt, csak áthoztam a fiamnak pár fegyvert a gyakorláshoz. De ha megoldanád a tölgy bajait, azt megköszönném.
*Megint az alakváltóra pillantott és a kanapéra intett.*
- Úgy van, pihenj le nyugodtan. A kanapé se harap.
*Leült a fotelra, aminek a fegyvereket is támasztotta. Felhúzta az egyik szemöldökét a kérdésre, alaposan eltűnődött rajta. Nem nagyon értette, hogy mire akar célozni a lány.*
- Mármint hogy konkrétan itt, ebben a házban? Csak egy sötét elf, Freya. Valami dolga akadt a tegnapi bálon és elment, a fiam, Gauldoth elég csalódott is volt miatta... de miért kérded?
*Felkelt a fotelból és előrébb lépett, aztán meghajolva kezet csókolt Selestinának. Jobbszeretett így tenni a nőknél, mintsem kezet fogni. Eztán visszahuppant oda, ahonnan felkelt.*
- Tanácstag, sejthettem volna. Örülök, hogy segíthettem a bajban. Mellesleg, hova ilyen sietősen? Ha üldözőik vannak, akkor örömmel küzdök meg velük!
*Bár tudta, hogy valószínűleg nem ez a helyzet, azért remélte - megint. Kezét megpihentette az egyik buzogányon. A kertajtó küszöbét ekkor lépte át egy hosszú, barna nadrágot viselő férfi, Gauldoth. Félmeztelen és meglehetősen izzadt volt, csupán a vállaira volt dobva egy törülköző. Megilletődve toppant meg pár lépés után, miközben újra megtörölte a hegfedte felsőtestét.*
- Vendégek, ilyen korán? Történt valami?

*Elgondolkodik a lehetőségen majd tagadólag megrázza a fejét. Nem érezte úgy hogy szívesen meghallgatna ilyesmit. A harcos mese gondolatára is beugrott neki Eleika…meg az íze és a gyomra görcsbe rándult.*
-Inkábbne köcce! *visszafojtott egy öklendezést és inkább lehuppant a kanapéra a hellyel kínálásra és élvezte hogy belesüpped. A kényelme nem tartott soká, megint vakaródzni kezdett, ezúttal az oldalán.. majd a fején, és aztán abbamaradt.. az újonc bolhák még rohangálósak~gondolta. Bár azt furcsállotta hogy a lány nem szedett ilyet össze a barlangban.. akkor lehet a folyóparton akadtak rá? Fura… *

*Gyanakodva méregette továbbra is Tulkast, bár az, hogy eddig se bántotta őket és az érvelés kezdte meggyőzni. Alapvetően bizalmatlan volt a vérfarkasokkal szemben, de ez inkább tudható be annak, hogy rendszerint patkányalakban lopkodta a kajájukat, vagy éppen felé repülő tőröket kerülgetett. Töprengése közepette megszemlélte a levetett köpenyt és fogadni mert volna rá hogy az is tele van fegyverrel. Egyáltalán minek egy ekkora fickónak fegyver? *

*a beszélgetés fonalát rögtön azután elvesztette hogy elhangzott a tanács és a háború szó. az agya automatikusan kiszelektálta a többi szót, mint érdektelen flancosnépi politikai hablagyot amit úgyse értene meg, csak megfájdulna tőle a feje. A belépő alakban biztos volt hogy látta már valahol. Integetett neki*
-Csá! Mizu? *Köszönt a tőle tellő udvariassággal és érdeklődött a házigazda hogyléte felől, majd könnyed eleganciával kapott el valamit a tarkóján és nézte meg mi az de aztán csak elnézett hirtelen előre a valami után...* -Gyááá ez elpattant. *kapott utána a padlón, de sikertelenül. Lecsúszott a kanapéról és feszülten szemezett a padlógerendákkal hogy merre lehet a szökevény.*

Értem..akkor talán tényleg jobb ,ha ezeket a történeteket máskorra halasztjuk.
* Figyelte ahogyan Kuku lassan helyet foglal. Ekkor tűnt csak fel igazán neki ,hogy a srác egyre többet vakarózik. Minél tovább nézte, akaratlanul is érezte, hogy ő neki is viszketni kezd a feje. De nem nyúlt hozzá, mert abban is biztos volt, ezt csak bebeszélte most magának. Lehunyott szemekkel pillantott el, majd végül ismételten a férfira.*
Köszönöm szépen.
*Pillantott az üvegcsére s lassan felnyitotta azt. Amint megérezte azt az átható illatot melyet az viselt, el is vonta a fejét s gyorsan tette vissza az üvegre a fedőt. Helyeslően bólintott.*
Igen..ismerem ezt a receptet. Mindjárt ki is próbálom.
*Aztán még mielőtt ezzel kezdett volna foglalatoskodni hosszan bólintott ismételten.*
Értem.... szóval akkor ez nem az önök háza. Elnézést...csak először azt hittem....
*Motyogta s elgondolkodott. Mintha dudorászást hallott volna az imént. Ha az asszonyság nincs itt, akkor viszont ki lehetett? Hirtelen kapta vissza a fejét.*
Persze, megnézem mi történt. Megteszem ami tőlem telik.

Igazából...úgy értettem ,hogy a faluban. *mosolyodott el, ám amint Freya neve előkerült, szemei szinte megcsillantak érdeklődéssel telve. Hátha ő látott valamit, valakit, hátha tud valamit! Aztán a mondat végére kiderült ,hogy már el is ment. Halkan felsóhajtott.*
Kár.... szerettem volna megköszönni neki amit mondott még ..... Ohh... csupán érdeklődés..semmi több.
Nem sokakat ismerek a faluból, s de voltak páran akik megfordultak itt s barátaimnak mondhatom őket. Csupán ezért.
*Mondta el nyugodtan, őszintén amit gondolt ,végül lepetten pillantott a férfira amint az hirtelen felállt a fotelből, hiszen úgy vélte a kézfogáshoz talán nincs messze. Az régies, illedelmes köszönésformára egy pillanatra zavartan tekintett rá, még mindig furcsa volt időnként, ha valaki ezt használta, végül kedvesebben elmosolyodott.*
Az.. bár nem olyan hosszú ideje. Ohhh nem..nem.. csak siettünk. Mint látja Waerjak úr, a barátom alakváltó.. szerettünk volna Yeraltiba érni mielőtt felkel a nap...habár ez alapjáraton nagyon kockázatos ötletnek bizonyult. Útközben meg meg is kellet egy időre állnunk. Ettől függetlenül nagyon is értékelem a kedvességét és bátorságát. *nézett vissza a férfira.*
Egy barátunkat keressük... talán maga is látta a napokban. Magas férfi.. talán pár centivel magasabb csak nálam, hosszú fekete haj, sárgás, szinte aranyló szemek és világos bőr. Valószínűleg ő is inkább sötétben mozog.....
*Remélte abban a pillanatban ,hogy a férfi tudhat valamit Gildasról, habár ennek az esélye elégé alacsonynak számított. Hirtelen egy idegen zavarta meg a beszélgetést. Felpillantott a léptekre, melyeket előre jelzett hosszúkás füle. Amint meglátta a félmeztelen férfit vissza kapta a fejét, s kicsit azt lehajtotta.*
~Kellemetlen..kellemetlen....~
*Gondolta s nem is pillantott fel még egy ideig, így nem tudta azt sem észrevenni ,hogy egyáltalán ismerős e neki az az alak. Kuku ugrálni kezdett, legalábbis az alacsonyabb látásmódból ezt leginkább észrevette. Nem értette hirtelen mit kergethet ,majd amint megértette felszólalt hirtelen.*
Kuku óvatosan! Nehogy fellökj valamit!
*Pillantott vele együtt fel, majd ismételten, hihetetlen gyors mozdulattal vágta vissza a fejét lefelé pillantva. Náluk ezt nem igazán illet, főleg idegent. És ahogyan erre gondolt....jutott eszébe ,hogy akkor az iménti dudorászás is ettől a férfitól jött. Aztán megint tovább ment az agya... Freya elment és ez a férfi sajnálta....derengett neki valami... a csatában... az azutáni ünnepségen....*

*Megdörzsölte a borostás arcát, miközben hallgatta az elfet a Yeraltiba vezető útjukról. Legyintett egyet, ahogy megint köszönés következett, már a sokadik.*
- Igazán nem tesz semmit, nem teher, tényleg.
*Gildas személyleírásánál újra gondolkodóba esett, és megint megsimította borostáit. Bólogatni kezdett, ahogy a távolba nézett amíg az emlékei közt kutatott.*
- Láttam valaki ilyesmit, igen. Varázsolt a csatamezőn, ha jól emlékszem. Azt hiszem, a kocsmában láttam utoljára, de nem biztos. Viszont erősen kétlem, hogy a faluban maradt volna.
*Tagadólag meg is rázta a fejét, nyomatékosítva a válaszát. Némán figyelte az alakváltó vadászatát...valamire, aztán egyik szemöldökét felvonva kérdően Selesre nézett.*

*Gauldoth a reakciót látva szemeit forgatva sóhajtott egyet. Rothadok vagy sem, senki nem akarja látni a testemet...na tessék. Miután végzett, ledobta a törölközőt és felvett egy, a kertajtó kilincsére akasztott passzos fekete pólót. Úgy látszott, a felső jobb ujja valamikor hosszú volt, mert valaki durván letépte. Dúdolgatva a nappali felé sétált és fellökte a láda fedelét, ami meg volt pakolva különböző színű gyógyfőzetekkel, főleg élénkvörössel és türkizzel. Kivett ezekből egyet-egyet, aztán mintha csak most vette volna észre a társaságot, feléjük fordult és vigyorogva meghajolt.*
- Bocsánat, udvariatlan vagyok. Gauldoth Waerjak, korábban Félholt, már csak ex-Félholt.
*Nem zavartatta magát tovább, jóleső sóhajjal lehuppant a kanapé másik oldalán levő fotelba, apjával szemben. Kibontotta a két flaskát, a türkizt egy húzóra megitta. A másodikkal még várt, de csak mert gondolkodott. Az üres fiolával Selestina felé bökött.*
- Nem te voltál ott a gödörben, a csatában? Amellett a szétkapott hulla mellett, Freyával?
*Eztán következett a szinte izzóan élénk vörös folyadék, most annak az üvegével mutatott Kukura.*
- Te meg a kocsmában a térdemre másztál, a megemlékezésen. Nem?

*Kuku nem figyelt a beszédre csak akkor amikor Gildas személyleírása került szóba. De amikor kiderült hogy csak a kocsmában látták utoljára megcsóválta a fejét és inkább a „vadászatra” összpontosított. Látni vélte a szökevényt Tulkas lába szárán amint fölfelé haladt.. talán elkaphatná.. de nem akart Kifordítalakhogymegnézzemamájadhamegtámadsz Tulkas  irányába semmiféle félreérthető mozdulatot tenni.. Így aztán csak békésen nézte ahogy a szökevény bolha eltűnik a nadrág szárában.*

*Az ifjabb vérfarkas jöttére ő nem fordította el a fejét, sokkal inkább megbámulta ahogy megpróbálta hova tenni a képét. a kocsma.. igen.. rémlett valami.. kocsma, meg hogy talán a térdén vagy az ölében volt.. bevillant egy ölelkező férfi páros képe és hogy valami megnyalta az arcát… Ennél a gondolatnál önkéntelenül is megtörölte a képét*
-Ahha.. remélem csak aszt. Fura dógokat csináok ha iszok. Nem hasznátad ki a helyzetet ugye?!? Emlékszek ám hogy vagy te vagy másvalaki képennyalt! *mondta és rutinosan elkapott egy újabbat, most elnyomta mielőtt megnézte. Tényleg bolha.. de ez nem fekete hanem vörös.. és nagyobb is mint a régiek*

-Humm.. *kommentálta a felfedezését, majd elpöckölte a kinyírt jószágot*

*Hirtelen kapta fel a fejét amint Tulkas azt mondta ,hogy látta az alakváltót, de reménye csak hamar eloszlott amint a férfi a mondata végére ért. Mosolyt engedett meg, szokásosan, pihenni az arcán, de annak vége csak egy parányit emelkedett meg a jobb oldalon. Végül is..nem volt gond, azért megkérdezte.*
- Azért köszönöm, ez is sokat segített. Mi is akkor láttuk utoljára.
*Időközben már a másik farkas is felvett valamit, így felé tudott pillantani. Észrevette ,hogy talán kicsit megsértette előzőleg, így zavartan nézte. Most, amint láthatta jobban, rögtön beugrott neki ,hogy többször is látta. Leginkább Freya társaságában. Érdeklődve járatta az agyát a fejlemények után, s csak arra rezzent meg ,majd tekintett fel a férfi arcához ,mikor felé hadonászott az üres üvegcsével s bemutatkozott.*
- Séléstina Saika, elnézést ha megsértettem előzőleg Gauldoth, de nem vagyok az ilyenekhez hozzá szokva. *elmosolyodott először zavartan a saját butaságán, majd kedvesebben s bólintott.* Igen, én voltam ott Freyával, maga...te meg később. Illetve még találkoztunk az ünnepségen is... ahol leginkább még Kukuval voltam. *Pillantott itt rá az alakváltóra egy mosollyal ,majd vissza.* Ahogy mondtam Waerjak úrnak is, éppen Yeralti felé mentünk...csak útközben történt egy kis balesetünk. Nem szeretnénk zavarni, és igaz Waerjak úr már engedélyét adta, de azért szeretném ha a házigazdát sem zavarnánk.....estig ha nem lenne gond.

*Azzal rápillantott ismételten Kukura. Megrezzent amint az állatot látta, vagy valami olyasmit s inkább zavartan elpillantott, arra ösztökélve magát ,hogy ne kezdjen vakarózni, már csak a gondolattól se ,hogy ő benne is lehet ilyesmi. Végül kihasználta a pillanatnyi csendet, és kinyitotta a fiolát mely a kezében volt, majd beleivott. Egy pillanatra elhúzta a száját, tényleg volt olyan kesernyés ,mint amennyire a farkas mondta előzőleg. Ekkor érezte ,hogy a fájdalom enyhül, így koncentrálni kezdett, és úgy helyezkedett ,hogy lábbait jobban láthassa. A szoknyát eligazgatta, a felsőjének alját arrébb vonta, majd kezeit, amik körül halvány világos fény keletkezett most a lábához tartotta. Habár figyelt a körülötte lévő dolgokra, most leginkább arra koncentrált ,hogy meggyógyuljon. A külső nyomokból fog maradni, horzsolás, folt is akár, de a belső törés ,zúzódás bizonyosan meg fog gyógyulni. Legalábbis igyekezett. A képességét nem akarta használni, mert ide nem illet.*
- Kuku..utána megnézlek téged is, jó?
*Kérdezte csendesen, habár ha beleegyezett, ha nem az alakváltó, akkor is szerette volna megnézni . Hosszú szőke hajának alja, ami halvány barnába ment át most lengett kicsit, szállingózott a lány körül.*

*Gauldoth egy pillanatra furcsán nézett Selesre a megsértéses dolog hallatán. Mikor is? Vállat vont, aztán inkább ráhagyta. Amint a nő befejezte a történetet, legyintett egyet és válaszolt.*
- Ugyan, rá se ránts. És persze, hogy maradhattok, ha akartok. Nincs azzal semmi gond, pláne ha fontos ügyben jártok, ami nyilván úgy van, mert másképp nem sietnétek ennyire. Hogy keveredtetek bele a csatába, egyébként? Nem tűntök olyanoknak, akik egy cseppet is szeretik a harcot.
*Érdeklődve Kukura pillantott, aki nagyon el volt foglalva...valamivel. Visszagondolt a kocsma estéjére és lassan megingatta a fejét ahogy válaszolt.*
- Nem, nem használtam ki, sőt. Inkább te néztél úgy ki, mint aki ki akarta használni a helyzetet. Azt hiszem, utána Arorua vitt el téged a kocsma mögé, mielőtt kitört volna a küzdelem ott is...
*A vigyora most szélesebb lett, amint visszaemlékezett. Tulkas eközben a ládában turkált üvegcsengések közepette, és miután érzett valamit a nadrágszára alatt, rácsapott a vádlijára. Ám nem zavartatta magát miatta, inkább tovább kutakodott csendben. Gauldoth a kis csend után "visszatért", és az elfre nézett.*
- Egyébként engem ugyan nem zavartok, főleg amúgy is meditálok és edzek, most az edzésen lesz a sor, ha kipihentem magamat. Fater, mindent hoztál ami kell?
*A kifejezésre "fater" felkapta a fejét és összeszűkült szemekkel nézett a fiára, marcona ábrázattal. Fenyegetően megrázta a levegőben az öklét.*
- A szádra, kölyök, figyelj! Mert ha nem, akkor nem csak edzés lesz!
*Gauldoth vigyorogva legyintett megint csak. Úgy látszott, a meditálás eléggé feldobta a kedvét.*
- Haggyadmár, öreg! Bár küzdhetünk is, nekem nyolc. Arorua kiválóan meggyógyított, én pedig nem fogok ülni és pihenni, minél hamarabb szintre fogom hozni az újonnan visszakapott felemet. Nehogy már valami nyeszlett, koordinálatlan marhát lásson meg Freya, amikor hazajön!
*Tulkas röhögött egyet, aztán bólogatni kezdett. A méreg amilyen hirtelen jött, el is múlt, s talán valós sem volt.*
- Persze-pesze, ez a beszéd. Az edzőkard viszont valószínűleg itt van a pincében, mert nálunk csak a kisebbiket találtam. *mondta, aztán megcsapkodta a fotelhoz támasztott pallost.*

*A kanapé előtt a padlón üldögélve nézte ahogy Selestina gyógyítja magát. Különös látvány volt éd egyben megnyugtató. Egyrészt hogy nincs baja a lánynak, másrészt hogy Gildas se fogja puszta kézzel kitépni a szívét*
-Engemet megnézni? Minek aszt? Nekem semmi bajom királylány hehe. *vigyorodott el koszos képpel majd Gauldothnak válaszolt*

-Én ki is hasznátam? Mer? Aszondod tán lesmacisztalak? Nekem úgy tűnt én kaptam olyat, csak nem tom kitű. *emlékezett vissza nyelvre az arcán, de nem tudta kié lehetett* -Hááát.. ő vitt aszonták.. meg rémlik is. Asszem úgy be vótam rugva hogy asse tuttam hun vagyok. Valami erőset fogtam ki… *figyelte ahogy Tulkas a nadrágszárára csap és sejtette hogy kevés ez egy bolhának…. ötlete támadt. Mi lenne ha megviccelné őket.... Míg emezek beszélgettek, addig a hajába túrt ott ahol a bolhák rendszerint tanyát ütnek a füle mögött. Nem kellett csalódnia, amint megtette a mozdulatot menekülni kezdtek. Egyet sikeresen kikapott majd mint aki jól végezte dolgát ártatlan mosollyal elengedte a padlón, hadd menjen amerre neki tetszik.*

Lehet...de azért örülnék ha ebben biztosak lehetnénk. *Pillantott felé kedvesen ,majd folytatta. Szerencsére úgy érezte túl volt a nagyján, így már jobban tudott figyelni a környezetére is. A fény azonban nem csillapodott, még mindig tette a dolgát. Halványan elmosolyodott Gaul megállapítására s habár nem tudott szemkontaktusba elegyedni vele, ahogyan illene ha valakivel beszél, de válaszolt rá a maga részéről.*
Apám az egyik falú vezetője, mivel készenlétben voltunk mi is, figyelnem kellet a környezetre.... sajnos az egyik elf lány túlságosan látni szeretett volna világot, amivel nem is lett volna gond, de rossz időpontot választott rá. Akkor találkoztam egy sárkánnyal még... Ő vitt minket végül a harcba, mivel nem hagyhattam elmenni a lányt. Az én felelősségem volt.
*Amint befejezte a fény lassan tűnt el s a haja is ismételten a hátának csapódott s vállaira omlott. Ezután pillantott vissza rájuk kedvesen.*
Kuku akkor külön volt ott, tudtom szerint segített Dilecnek. Később ott találkoztunk ismételten, majd együtt mentünk vissza az emlékezésre is. Habár... nem látszik, de népem között én egyike vagyok a Vhā'iṭa bō-nek. Tudom, közel harci tudásom közel sem olyan magas, vagy tapasztalt ,mint a tiétek..vagy a nagy harcosoké, de távolsági fegyverekben éppen olyan jól bánnók, hogy kiérdemeljen ezt a címet.

*Azzal kicsit félre pillantott. Szinte gyorsan vonta vissza a lábát, amint meglátta ,hogy Kuku a fejét rázza. Ismételten érezte ,mintha viszketne. Zaklatottan pillantott az alakváltóra ,majd inkább a fal felé, mégsem vakarta meg magát.*

*A családias légkör megmosolyogtatta. Ez egészen más volt ,mint amit Gildasnal érzett... mégis kellemesnek volt szintén mondható. Ahogyan beszéltek egymással , vagy időnként a reakciók. Nagyon érdekesnek bizonyultak.*
Freya bizonyosan boldogan tér majd vissza.

*Gaul hevesen megrázta a fejét Kuku kérdéseit hallván.*
- Nem, nem úgy értettem, hogy ki is használtad, csak úgy tűnt, mintha nem állna tőled túl távol... mindegy. A lényeg, hogy nem volt semmi, és nem tudom ki nyalt meg, mert én is eléggé kész voltam.
*Sóhajtott egyet és megpaskolta a hasát, úgy tűnt, most értek le a főzetek. Talán várni kellett volna a kettő között... vagy a sorrend számít? Mindegy, már nem volt mit tenni. Hallgatta Seles újabb történetét arról, hogy is keveredtek a csatározásba, ám megakadt az elf szó hallatán. Elég régen hallott már elf beszédet, nagyon furcsán hangzott ez neki, rá kellett kérdeznie*
- Vha... mi?
- Fehér íj, kölyök. Az elf íjászok legjobbjai, így rémlik?
*Tulkas közbelépésének köszönhetően a férfi megvilágosodott és bólintott egy nagyot, az arcára egy másfajta, talányos félvigyor ült ki, amint folytatta.*
- Ja, igen! Úgy már ismerős, igen. Párszor voltam már a célpontjuk, nem szeretnek a falu közelében. Főleg miután az az öreg elf csak úgy kilehelte a lelkét az orrom előtt. Valami Rassadin volt, legalábbis azt kiáltozták páran a tömegből. Hm, ki tudja, talán az apád is lőtt rám akkoriban!
*Jókedvűen nevetett, már jó oka volt rá; ez mind a múlt volt. Lehet, hogy ő volt a Félholt, de már nem. A nevét így könnyebb lesz tisztára mosnia, ha úgy akarja. Majd még eldönti, fog-e azzal törődni. Előbb a fontosabb dolgokkal kell bajlódnia, úgy bizony. Tulkas maga mellé tette a ládát és előre dőlt a fotelban, háta roppant egy nagyot a mozdulatra, de nem úgy tűnt, mintha érdekelné.*
- Hát ha az vigasztal, valószínűleg jobban bánsz a karddal, mint mi az íjjal. Lehet, hogy kiálltam már egy feloszlott zsoldossereg egysége ellen egymagam, de egyáltalán nem tudok lőni. Ahogy senki sem, akinek Waerjak vér van az ereiben, ez így megy.
*Gauldoth megintcsak bőszen bólogatott helyeselve.*
- Ez igaz, egyszer hátba lőttem a vén kecskét, amikor megpróbáltam.
- Tudod, erre nem feltétlenül kéne büszkének lenned, ugye?
*A "kecske" csak megdörzsölte a homlokát, aztán megint hátradőlve elterpeszkedett a fotelban.*
- Kit érdekel, amíg úgy táncolok ahogy, lehetek rettenetes íjász. A Vadász Íjával egyébként is mesterien tudnék lőni, ha akarnék.
*A dicsekvést Tulkas apró köhintése követte amiből Gauldoth rögtön rájött, hogy nem feltétlenül jó ötlet a mágikus tárgyakról beszélni amiket a pince alatt őriznek már évszázadok óta. Az őszhajú férfi eztán furcsán nézett Kukura, majd kimért hangon kérdést intézett hozzá.*
- Kölyök. Te bolhás vagy?

*Kuku vállat volt* -Hát ockaj királylány.. de én szótam…. *azzal ültéből guggolásban odapenderült és leült elé a padlóra, hogy a lány szemügyre vehesse, ha akarja. Ekkor vette észre a lány térdén a szoknyája alá igyekvő bolhát. Gyorsan odakapott és elkapta, majd elpöckölte a szobában.*
-Addig jó míg nem hasznátam ki!  *válaszolt Gauldoth-nak* -Csinátam mán furcsa dógokat ilyen téren.. de asztat nem mostan mondom el! hehehehh *nevetett ha arra gondolt hogy megviccelte Gildast is, pedig akkor nem is volt részeg* -Hát.. én nemtom kivót, de ha te se emlékszel akkó lehet te vótá! De nemmbajaz.. én megértem… *legyintett és bal keze körmeit kezdte vizsgálni, amiből az egyik kicsit felszakadt az esésnél*
*Az elf szó furán csengett de úgy volt ezzel is mint az összes hivatalos megnevezéssel. Nem értette. A magyarázat után elismerően nézett a lányra, és suttyomban lesepert róla még egy bolhát, ami mérgelődve elpattogott a nappaliban*
*Tulkas hozzá intézett kérdésére elvigyorodott és vállatvont*
-Há most méé! Te tán nem vagy az? *kérdezett vissza mert azt hitte viccelődnek vele. Ő ugyanis az elmúlt pár nap kivételével mindig is bolhás volt és Gildast leszámítva, akinek láthatóan tisztaságmániája és élősködőundora volt, joggal feltételezte magából kiindulva azt, hogy más is így van ezzel.*

*Értetlenül kapta a tekintetét az alakváltóra amint az a lábánál, szoknyájánál tüsténkedett. Szinte észrevétlenül igazgatta vissza az anyagot combjaira. Inkább nem szólt semmit.*
Rassadin ?
*Gondolkodott el ,majd egy kicsit a föld felé pillantott. Ismerte az öreget, habár volt egy időszak, amikor senkivel nem beszélt, az öreg látta azt ami valóban nyomta a lelkét. Senki nem tudta megmondani ,hogy hogyan.... Talán sokan nem is foglalkoztak igazán vele. Halványan elmosolyodott az öreg emlékére. Hirtelen beugrott neki hogyan is nézett ki....régen nem gondolt már rá. Kicsit megrázta a fejét.*
Rassadin úr már nagyon idős volt. De a környezetében lévők ezt nem mindig fogták fel. Sajnálom, azt ahogyan viselkedtek... bizonyosan megijedtek.....
*Majd kicsit felnevetett.*
Lehetséges, az apám sok mindenkire lőtt már. Régebben számolták is.

*A másik farkasra pillantott ahogyan hallotta ,hogy roppant meg a háta. Akaratlanul is összeszorította a hangra egy pillanatra a szemeit. Elég hangos volt, bár úgy tűnt a farkas nem igen foglalkozott vele.*
Mindannyian máshoz értünk, és épp ez a szép az életben. Sokkal unalmasabb lenne ,ha egyformák lennék, vagy egyforma szintű jártasságaink, képességeink lennének.
*Zavart mosollyal harapott picit az ajkába, ahogyan elképzelte a jelenetet.*
Mindenki hasonlóan kezdi... magam is meglőttem a tanítómat párszor a legelején....habár szerencsésen kikerülte.
*Nézte őket ,majd érdeklődve döntötte kicsit meg a fejét amikor a Vadász Íjáról esett szó. Nem pontosan tudta miről van szó... de mintha egyszer valami ilyesmiről hallott volna. Ám mielőtt kérdezhetett volna, Kuku szavai elterelték a figyelmét. Egy pillanatra a borzongás és az ijedelem futott végig az arcán.*
Mióta ? Hiszen...nem volt benned semmi!
*Nézte hosszan s megrezzent amint ismételten érezte ,hogy viszket a tarkója. Megrezzent ijedten.*

- Nem, biztosan nem én voltam - annyi alkohol nincs, hogy én más férfi arcát nyalogassam, ez biztos.
*Mondta teljes meggyőződéssel, aztán nyújtózott egyet a fotelban. Valamivel megint jobb kedve lett, hogy a főzetek végre megnyugodtak a gyomrában, és a hatásaikat is kezdte érezni. Mondjuk még várnia kellett rá, hogy teljesen hassanak, de nem is baj, a pihenés jót tesz. Selest kezdte hallgatni, amint az öregről beszélt, aztán bólintott, amint visszagondolt.*
- Hát, legalább mosolygott mikor elment. Ne sajnáld a reakciót, az a természetes. Általában nem kerültem életveszélyes állapotba, de ha nem lett volna halott a fél testem, akkor elég gyorsan kivégeztek volna.
*Tulkas eközben nagyban helyeselni kezdett, amint elővett egyet a vörös italok közül és ide-oda forgatta a kezében.*
- Így van, van aki távolsági támadásokra, van aki közelharcra specializálódott. Azon belül fegyverekre is lehet, de mi szeretünk mindegyikben kiemelkedők lenni, ugye kölyök?
*Gauldoth csak vigyorgott válaszként, ám az rögtön eltűnt mikor meghallotta, hogy Kuku valóban bolhás. Lábbal a fotellal együtt hátrébb lökte magát, aztán apjához szólt, aki viszont a borostáját dörzsölte ahogy gondolkodott a dolgon.*
- Na akkor mi legyen?
- Hát, szerintem szólni fogok anyádnak, hogy keverjen valami mérget ha irtani kellene őket...
*Előre dőlt és a térdeire könyökölt, kezeit pedig összekulcsolta maga előtt, ahogy Kukura nézett, halványan mosolyogva. Nem bosszantotta túlságosan a bolha dolog - őt nem, a bőre elég vastag volt ahhoz, hogy ne érdekelje.*
- Te pedig úgy nézem, nem vagy hozzászokva a fürdéshez, de szerintem most jól esne neked egy. Egyébiránt meg nem, nem mindenki bolhás. Tulajdonképpen elég kevesen.

*Ráhagyta Gaulra a választ, mert egyrészt úgyse emlékezett a történtekre, meg az se zavarta volna ha tőle kapott nyalást, de az se ha nem. Az ilyesmin nem akadt fenn, sokkal inkább zavarta hogy kezdett éhes lenni.*
-Hát jóvan! Akkor nem te vótá! Osztán mit iszó? *kérdezte a főzetes üvegekre bökve* -Megin berugsz?

*kuku vállat vont Selestina kérdésére* -Asszem az üregben gyöttek össze. Benned is van az előbb szettem le egyet. *magyarázta meg a lány térdén való tüsténkedését, majd Tulkas szavaira figyelt*

-Hékás! Neemáán! Füröttem a csata után Gildasznál! Oszt azóta meg nem is lettem koszos! Ez is csak por! *paskolt le magáról pár kisebb porfelhőt.* -ha a bóha a gond akkor Ceres is bóhás meg te is! osztán akkó most mindenki föröggyék meg pár pattogó bigyó mijatt?

Halott a fél tested? *ismételte meg a férfi szavait mialatt eltöprengett azokon. Nem ismerte annyira, és nem is sokat hallott erről ezelőtt, így habár úgy tűnt a férfiben mély nyomott hagyott, valószínűleg sok helyen másképp nézhettek rá.*
Sajnálom, de nem hiszem ,hogy felénk túlságosan elröppent volna ez a hír...és ha mégis találkoztál nálunk is emiatt másfajta viselkedéssel... nézd el, hogy valószínűleg nem verték nagy dobra. Legalábbis én ezelőttig nem igazán hallottam erről a dologról.
*Vonta feljebb a lábait ,majd elmosolyodott. Mindenki egyetértett abban a kérdésben ,úgy tűnt.*

*Döbbenten nézte Kukut s már megpróbált hátrébb csúszni amikor meghallotta azt amit nem akart.*
Bennem? Rajtam ? *Vakarta meg ismételten a tarkóját ,majd mikor Gaul hátrébb került a fotellal, ő is hirtelen felpattant, el is feledkezve arról ,hogy még nem is olyan régen baja volt a lábának. Arcára ki ült a pánik.*
Amikor beestünk a gödörbe ? Azt hittem ott csak a varangy volt... bár csak ő lett volna!
*Jelentette ki. Fajából kiindulva, szeretik Gaia teremtményeit... de vannak bizonyos bogarak, rovarok akiket még ő sem szívesen látott. Ahogyan a fürdőről esett szó arra kapta a fejét. Végül ismételten Kukura. Bőszen bólogatott.*
Pontosan! Én meg is fogok....ha ez lehetséges.
*Csendesült el a végén.... csak nézte az alakváltót, majd eszébe jutott valami. Zavart mosollyal kezdte el.*
Gildas is megfürdetett...ő sem szerette a kis barátaidat... nem akarod meglepni azzal ,hogy megint megfürdesz?

- Te jó ég, még jó, hogy nem verték annál nagyobb dobra! Így is elüldöztek, amikor csak meglátták a torzszülöttet. A Félholtat. A Vámpírt, Emberevőt, Démont, ki tudja, még mi a fenét találtak ki rólam amíg olyan voltam. Előbb hallgattak a félelemre, mint a józan eszükre vagy lelkükre, balga nép...
*A hangulatingadozása most meglátszott. Remegő jobbjával idegesen beletúrt a hajába, másik kezének elfehéredő ujjaival pedig belemarkolt a kartámlába. Tulkas köhintett egy aprót, mire észrevette magát, és mély levegőt vett, megpróbált lenyugodni. Egy kék löttyel teli fiola landolt az ölében, amit apja hangja kísért.*
- Küldj le egyet.
*Gaul engedelmesen lecsavarta a fiola tetejét, ami csepegtetős volt. Kimért egy cseppet, amit le is nyelt. A hatás szinte azonnali volt, jókedvűen vigyorogva elnyújtózott a fotelban, és zsebrevágta a fiolát. Tulkas ismét krákogott, mire Gaul elővette és visszadobta az üvegcsét.*
- Ó, drága édesapám, te mindig vigyázol rám.
*Most Tulkas tette el a szert, miközben nevetve megrázta a fejét.*
- Nem nagyon bírod ezt, mi?
- De. De igen.
*Az ősz farkas sóhajtott egyet, aztán Selestinára nézett.*
- Persze, hogy te is fürödhetsz. Sőt, a ruhákat sem ártana gyorsan kiöblíteni, biztos ami biztos a bolhák ellen. Na meg elég koszlottak is az út miatt. Gauldoth biztos tud adni estig váltóruhát. Ugye fiam?
*Az említett egy pillanatnyi késést követően mosolyogva kapta fel a fejét, hevesen bólogatva.*
- Persze, adok én ruhát. Nem probléma. *Itt egy kicsit megállt, aztán ártatlan arccal hol Kukura, hol Selesre nézett. Puhatolózó, óvatos hangnemben folytatta.* - ...Egyébként van kint egy többszemélyes kád... ha ti...
*Tulkas szabadjára engedett egy harsány kacajt, szerencsére nem fülrepesztőt. Fejét fogva kérdezte meg a fiát.*
- Kölyök, mennyit aludtál az éjszaka?
*A kölyök furcsállta a kérdést. Felvont szemöldökkel bár, de válaszolt rá.*
- Nem.
*Újabb kacaj jött Tulkastól, ezúttal csendesebb, de még mindig jól mulatott. Gyorsan szabadkozott a fia helyett.*
- Hjaj... elnézést, amint látjátok, nem tehet róla. Na mindegy, a fürdő az emeleten van, bal oldalon az egyik ajtó. Találtok törölközőket meg mindent amire szükség van. A másik ajtó azon az oldalon a háló, Gaul majd kikészíti oda a ruháitokat, mire végeztek.
*Gauldoth nagyon komoly arccal egyenesedett fel a fotelban, felemelve az ujját. Fontos dolog következett.*
- Még valami! A fürdőben van egy magas nyakú üveg, benne kék folyadékkal. Az egy kiváló sampon, de ha lenyeli valaki akkor erős méreg, úgyhogy inkább ne használjátok. Valamint a folyosó másik oldalán a zöld ajtót véletlenül se nyissátok ki.

*kuku szomorú arccal hallgatta a fürdés lehetőségét. Nem is értette Serestina miért akarta annyira. ezek szerint itt mindenki retteg pár pattanó bogártól? De egy dologban igazat adott a lánynak Gildas is utálta őket és ha ezen múlik hogy Gaia kegyelméből előkerüljön, akkor vállalja a megmérettetést.*

*A Gauldoth kezébe repülő kék löttyöt tartalmazó fiola ismerős volt neki. Mintha már látott volna valahol hasonlót Hóvirágnál, de nem volt benne biztos. Amúgy is amikor Gildassal főzőcskéztek ő inkább punnyadt. a kinti kád ajánlatából neki a mondat azon része esett le hamarabb hogy „kint” *
-Nem köcce! De az a NAPFÉNYBEN van! *tiltakozott és csak később esett le neki az utalás amire a feje tetejére tette a kezét és vörös lett.*

-Nem.. nem nem nem… aaaz nem lenne jóóó. *mondta és lelki szemei előtt megjelent Gildas képe amint a körmeit feni. Figyelmesen végighallgatta a kék sampon történetét és eszébe jutott hogy Gil is mindig mindenre azt mondja hogy halálos méreg pedig csak nem akarja hogy a koboldok piszkálják. ezek után egyértelmű volt számára hogy azt fogja használni. És ha a zöld ajtó is tilos, akkor az azért lett mondva mert szeretnék hogy oda benézzen és így keltették fel az érdeklődését*

*Selestinára nézett, majd úgy vélte úgyis beszélgetnek még és jobb hamarabb túlesni ezen az egészen, föltrappolt az emeletre és benyitogatott az ajtókon. Az egyik valami hálószoba volt, ezért onnan kifordult. A másik ajtó vele szemben volt a fürdő. Oda bement és nekilátott vizet engedni magának. Aztán legórta a cuccait és belecsobbant a vízbe. Elmerült teljesen és a víz alatt elkezdte össze vissza dörgölni az arcát és a haját, majd feljött levegőért. Szórakozottan figyelte, hogy a vöröses nagydarab bolhák nagyokat rugdallva próbálnak úszni a vízen. legalább két tucat volt belőlük. Mivel alapból nem szerette ha valaki meghal kimentette őket a kádon kívülre. Mikor mind biztonságban voltak levette a magas nyakú kék folyadékos üveget és a kezébe engedett egy kicsit. Aztán az üveget visszatéve a hajára kente a löttyöt ami először semmit nem habzott, aztán furán bizseregni kezdett tőle a fejbőre és buborékok kezdtek kinőni belőle ahogy pezsegni kezdett. Kicsit megdörgölte még, aztán szemét száját összeszorítva és orrát befogva lemerült a víz alá, majd szabad kezével jól összeborzolta a haját hogy kiöblítse a sampont. Mikor felbukkant a víz alól és kidörgölte szeméből a vizet, döbbenten látta hogy a víz szürke. Gaia-ra! Ez a kék valami kimosta a hajából a színt! ~gondolta és kíváncsian vett még a samponból és azzal fürdött meg mindenhol.*

* A víz csak még szürkébb lett és azt vette észre hogy az a fura szer mintha világosított volna a bőrén is.. most pont olyan világos lett mint Gildasé. Kiugrott a kádból és leeresztette a vizet, majd magára kapott egy törülközőt és megtörülgette a haját és magát is. Ahogy elhaladt a ruhája mellett, azt tapasztalta hogy a bolhák elugrálnak előle, mintha félnének valamitől… fura… Egy szál törülközőben a dereka körül trappolt le a nappaliba hogy Selestina tudjon róla, ha befejezte a beszélgetést, akkor szabad a fürdő*

-Hááá jó az a sampon Gajuldosz! Tisztára kifakútam tülle!

*Zavartan nézte a férfit. Tényleg nagyon felzaklatta a dolog, így kicsit előrébb hajolva emelte rá zöld szemeit nyugtatóan.*
Habár a népemet hívod balgának, szerintem egy dologban mindegyik nép egyforma. A lények átlaga fél attól amit nem ismer. Sajnálom, ha annak idején kellemetlen dolgokat tapasztaltál nálunk, de elhiheted...a népem nem balgább ,mint a többi. Viszont ami volt azt sajnálom, bár úgy vélem ezek a gúnynevek ,mint akár a félholt... elégé túlzás. Láttalak a harcban és utána a kocsmában. Igaz ,hogy más voltál...de az ha mások vagyunk csupán azt jelenti ,hogy más oldalról kell megélnünk azt amit a többieknek is.
*Mosolyodott el őszinte kedvességgel ,majd vissza ült, egyenes háttal s körbe pillantott. A plafont a környezetet. Időnként tett ilyet, csak úgy hirtelen. Ám a mosolya nem tűnt el, nem volt hatalmas, de éppen annyira elég, hogy a másik megérthesse mit akart mondani, vagy nyugtatni. Időközben persze figyelte a kék löttyöt is. Még nem látta ezelőtt.*
Ha jól láttam Freya akkor is a közeledben volt.. most meg ,hogy vissza tértél a normálishoz...szintén veled van...nem igaz?

*Amint a fürdésről esett szó, váltóruhával együtt a szemei felcsillantak a megkönnyebbüléstől. Nem akart felesleges gondot, de most már látta ,hogy náluk ez tényleg nem jelentett azt. Lehajtotta a fejét, jelezve a háláját, ám amint Gaul hirtelen csendesebben és finomabban utalt a dolgokra.....Felkapta a fejét! Fehéres arca most lángokba borult amiknél csak élénk zöld szemei virítottak ki. Maga elé emelte kezeit s szinte egyszerre visszakozott Kukuval egy ütemben. Hebegett, habogott.*
Nem..nem..nem szabad! Meg mi nem úgy vagyunk! Mi csak...másként....
*Feladva a dolgot, ejtette vissza a fejét s nézte az ölét, ahol kezei most zaklatottan piszkálták egymást. Teljesen zavarban volt! Nem csak magától a gondolattól! De még az is ,hogy szegény Kuku.... imádja őt..de másképp...ha Gildas ezt hallaná....
Vett egy mély levegőt, s mire felpillantott az alakváltó már ott sem volt. Elgondolkodott.. sampon...kék... igen.. megvan...
Bólintott s igyekezett vissza szerezni természetes bőrszínét.*
Nagyon szépen köszönjük.
*Elgondolkodott ,majd felpillantott. Remélte ,hogy Kuku azt csinálja amire kérték. Hallotta a víz csobogását... ez megnyugvással töltötte el. Vissza pillantott lassan.*

Tudjátok... mi csak jó barátok vagyunk. Nem több. Nagyon a szívemhez nőt...de nem olyan értelemben. habár idősebb nálam... időnként mégis úgy érzem ,mintha az öcsém lenne....
*Elmosolyodott halványan.*

*Amint az alakváltó leért lassan felállt.*

*Gauldoth legyezett párat a kezével, jelezve hogy Seles félreértette őt.*
- Nem, nem a te néped balga. Mindegyik. Nagyon kevesek nem kezeltek nyílt utálattal vagy megvetéssel, fajtól függetlenül. Vagy attól függetlenül, hogy ismertek-e előtte. A név pedig nem túlzás, hisz láttál abban a veremben.
*Tulkas éppen közbe akart szólni, hogy elterelhesse a témát, de szerencsére Seles szóba hozta Freyát így fellélegzett. Gauldoth arcán megint nyugodt terült szét, jól mutatva a hangulatingadozásait.*
- Ha úgy érted, akkor együtt vagyunk, igen. Ő egy angyal. Ha nincs, akkor tovább gyilkoltam volna amíg meg nem ölnek, hiába lett vége a csatának.
*Jobbján folytonosan dobolt az ujjaival, azelőtt és azután is, hogy ismét beletúrt a hajába.*
- Remélem, hamar visszajön.

*A heves tiltakozásokra csak lassan bólintott egyet, a két vendéggel ellentétben nem aggódta túl a dolgot.*
- Ah, rendben.
*Ennyit mondott mindössze, aztán felment az emeletre, hogy előkészítse a ruhákat a hálóban. (azt majd döntsétek el, mit kaptatok. ) Miután az ágyra rakta őket egy-egy halomba hajtogatva, visszatért a foteljába és lehuppant, Seles éppen ekkor magyarázott, már valamivel higgadtabban.*
- Hát, elég gyerekes... könnyű úgy éreznie az embernek, mintha a kisöccse lenne, gondolom. Nekem ez nyilvánvaló volt, de a kölyök feje egy kicsit szét van csúszva.
- Jó okom van rá.
*Aztán vállat vont, mire meghallotta Kukut. Annak ellenére hogy kiderült, tényleg a mérgező samponnal mosdott meg nem kapott szívrohamot, aminek megvolt a maga oka.*
- Hát, egészségedre. Ezek szerint szerencsére nem nyeltél le belőle, pár csepp is elég gyorsan, fokozatosan lebénítja a főbb izmaidat, aztán a tüdőt, majd a szívet.
*Tulkas helyeselt, közben megsimította saját hosszú ősz haját.*
- Igen, a királyvérnek elég ronda hatása van, de a megfelelő elegyben a hajra kerülve erős és selymes haja lesz tőle az embernek. Kiváló sampon!
*A volt Félholt ekkor jött rá, hogy az alakváltó nem öltözött fel. Tiszta satnya, ez bezzeg nem zavarja az elfet...! Jól van... Nem mutatta ki a hiúságát, ennyire azért nem volt erős az a csepp. Helyette inkább emlékeztette Kukut a ruhákra.*
- Kuku, a ruhák a hálóban vannak. Folyosó bal oldala, fürdővel szembeni ajtó. A zöld ajtót pedig annyira komolyan mondtam, mint amennyire az a sampon méreg.