A Vérfarkasok falva melletti hegy

*A.J. a szokásosnál is nyűgösebben ébredt. Kényelmes kis fakunyhójában eléggé lehűlt a levegő, és se tűzifája nem volt, se ennivalója, amit a tűz fölé rakhatott volna. Mérgelődve kászálódott ki az ágyából, felöltözött, nyújtózott néhányat, majd úgy döntött, ideje lesz némi vacsora után nézni.
Egy dárdát vitt magával, a régi fegyverek, amiket még a faluból hozott anno magával, vadászatra amúgy se jók, és a jelenlegi feladatukat (ajtótámasz, ék a szék lába alá) most tökéletesen ellátják, így azokat nem háborgatta.
A kinti hűvös levegő átjárta minden tagját, de ehhez már rég hozzászokott. Egy holló repült hozzá, és telepedett le a házikó tetejére.*

Igen, vadászni megyek. *A holló kétszer megrázta a fejét* Nem, nem érdekel, hogy mi zajlik lent, hiába vannak nagy sztorijaid! Menj, és pletykáld el a nénikédnek! *A holló odarepült hozzá, és a fejénél kétszer körbeszállt. *Hogy érted azt, hogy senki nem ment el a farkasok közül a megbeszélésre? Vakkakas vagy, hallod-e?! Biztos, hogy elmentek, nem kockáztatnák a békét! Valaki csak akadt, aki elcsoszogott oda! *A holló csak nem hagyta* Az elf faluban? Ugyan már! Hisz akkor a hegyen keresztül kellett volna jönniük, de itt nem járt senki! Meg vagy te huzatva! Agyadra ment a magasság!

*Elindult vadászni. Halkan, de annál sebesebben mozgott, egyre távolabb az otthonától. Egyszer megtorpant, amikor leláthatott egy szűk résen a fák között a vérfarkasok falvára. Békésnek tűnt.*

Frászt mentek ezek az elfekhez! Vagy ha mégis, akkor nem a hegyen keresztül...

*Folytatta a vadászatot*

*A.J. miután befejezte a vadászatot és finom vacsorát készített magának, úgy döntött elmegy sétálni egyet. Hajnalban minden olyan békés, ez mindig feltölti energiával. Egy peremen megállt, pont lelátott a farkas falura. A köd már ellepte, csak egy-két nagyobb ház teteje kandikált ki a tejfehér pamacs alól. Már épp indult volna tovább, amikor a fejében egy gyenge nöi hang szólalt meg: ''segíts!'' A.J. meg is riadt egy pillanatra. Ilyen még sosem fordult elö vele! Ekkor újra hallotta: ''segíts! Meg akar ölni! Nem vagyok egyedül! Kérlek!'' Egy láthatlan erö húzta a falu széle felé. Bár furcsállta, de nagyon valósáfosnak tünt a vészjelzés. Valaki bajban van! Úgy döntött, segítenie kell, így elöhalászta a régi fegyvereit a házikójából, melyek mit sem vesztettek élükböl. Leporolta öket, majd lement a vérfarkasok falujába*

>>>> vérfarkasok falva)

*Gyors, határozott léptekkel indult el. Már rég nem látta barátját, és úgy érezte,épp az ideje a látogatásnak. A.J. azon kevesek közé tartozott, akiket közel engedett magához. Meg persze elfogytak az élelmiszer tartalékai is, és le akart látogatni a Vérfarkasok falvába, így nem úszhatta meg, mert tökéletesen útba esett. Végül is legalább nem Dilec-től kell vásárolnia, hisz akkor nem tudhatja, hogy nem e köptek az italába. Nagyon utálja az önjelölt vezér, és Freya se lenne szomorú, ha mondjuk egyszer halált jósolna a számára. Letekintett az apró házak tömegére. Raden, hőn szeretett állata finoman a lábához dörgölőzött. A felkelő nap sugarai még nem borították el a tájat, ezért jól látott minden apró részletet. Hideg csípős szél borzolt a hajába. Didergősen összébb húzta magán ruháit, majd folytatta útját, míg rá nem lelt a környezetébe olvadó viskóra.*
- A.J.! *Tárta ki az ajtót nagy lendülettel. A szoba silánysága most is hamar elvette életkedvét. Mihelyst látta, hogy a házigazda nincs otthon, komoly gondolkozóba esett. Most kitakarítson (ezzel is javítva azon esélyét, hogy barátja esetleg magától segítene neki), vagy inkább nézze meg, hogy a dugi kaját még mindig ott tartja e a férfi, mint a legutóbb?*
- Hjaj, a fene essen beléd! * Dobta le kendőjét a válláról, felgyűrte blúzának ujját, és nekilátott, hogy rendet teremtsen a legénylakban.*

*Mikor észrevette, hogy tárva-nyitva áll az ajtaja, megtorpant. Aztán fülelni kezdett, és ekkor meghallotta Freya hangját, miközben a házát takarítva dudorászott. Elöntötte a méreg. Már megint mindent összeborogat, elrak a helyéről, és semmit nem fog megtalálni! Viszont Freya ért a gyógyításhoz! Gyorsan besiettek a házikóba*

Freya! Segítened kell! Tedd le azt a zoknit, annak még semmi baja, hallod?! És nekem ne gyere azzal a szöveggel, hogy már ő maga könyörgött neked, hogy a koszosokhoz dobd!

*Leteszi a gyereket az ágyra úgy, hogy melléférjen a nő is. Mind a ketten elaludtak út közben*

A farkasok valami szörnyűségre készülnek! Át kell őket menekítenünk a sárkányokhoz! Ők majd vigyáznak rájuk, de az utat már nem biztos, hogy kibírnák ilyen állapotban! Kérlek, segíts!

Nem hiszem el! Akárhányszor idejövök, folyton bajba kerülsz? Honnan loptad ezeket a szerencsétleneket?
*Puffogott, de közben szeme se rebbent. Már nyitotta is táskáját, és előszedett jó pár növényt és kristályt. Az ásványokat elhelyezte a két sebesült különbözőtestrészein, és az apró kavicsok hamarosan el is kezdtek halvány fénnyel pislogni. A füveket egy fiolába kezdte el tépdesni.*
Pár óra múlva már magukhoz fognak térni. Nem olyan súlyos a helyzet. Most kellene őket szállítani? Az is megoldható lenne. * Gondolkozott, mialatt vizet öntött a készülő bájitalra. Raden közben odabújt az ágyon alvókhoz, jelezve, hogy érti, mi a helyzet, és segít őket megvédeni.*
Raden el tudná cipelni az egyiket. Közben persze elmesélhetnéd, hogy hogy történt mindez. * Pár csepp szérumot megitatott a betegekkel. Azok még eszméletlenül is fintorogtak a keserű italra, de utána vonásaik mintha kisimultak volna, nyugodtabbnak tűntek.*
Innen számítva másfél óra. Úgy érzem valami szertartáshoz készítették elő őket, de míg alszanak, nem tudom pontosan megmondani, mi a bajuk. Most egyelőre egy erősebb rontás oldót kaptak. Tudod, hogy mihez kellettek? Netán láttál olyasvalamit, míg kicsempézted őket, ami utalt volna erre? Teszem azt egy nagyobb oltár, koponyák, ilyesmi.

*Teljesen elképedve bámul Freyára*

Szerinted mégis mi a fenét csináltam?! Kértem egy idegenvezetőt, aki megmutogatta, hogy igen, ez itt egy koponya, amúgy a szöktetés közben ez egy igen fontos momentum, csak hogy tudjak róla, ebből éjfélkor egy naggggyon gonosz szertartás keretein belül szoktak áldozati vért inni! Freya, hol volt nekem arra időm, hogy körbenézzek?! Amire emlékszem az az, hogy rohadt vastag volt az a kötél, amit le kellett róluk fejtenem! Nem tudom mihez kellettek, de meg akarták ölni őket! Ebből kifolyólag nincs másfél óránk. Talán egy kicsit még várunk, de hamarosan indulnunk kell, mert bármikor ránk törhetnek Balthazárék! Innen pedig nagyon messze van a legközelebbi sárkányváros! Félek, fel is gyújtják majd az otthonomat, amíg én ismeretlen foglyokat szöktetek! Te jó ég, mit tettem?! Freya! A farkasok valami szörnyű dologra készülnek! Máskülönben miért kellett volna nekik két elf? A hollóm azt mondta, hogy betörtek a falujukba. Meg mindenfélét mond össze-vissza. Mágikus könyv, meg hasonlók. Mi van, ha a farkasok a sziget ellen akarnak fordulni?? De hogy tehetnek ilyet? A saját fajtám! Hogy tehetik ezt? Mi lesz velük? Szólni kell a Tanácsnak! Én... én most akkor el fogom árulni a fajomat? Freya!!! *a pánik szélére sodródott, ezt a hirtelen jött stresszhelyzetet nem tudja kezelni, nem ehhez van hozzászokva. Teljesen ellentétes ez a reakció ahhoz képest, mennyire megfontolt és nyugodt szokott lenni, a megtestesült hidegvér... Túl sok volt neki mára ez az adrenalin löket.*

*Raden fenyegetően elkezdett morogni A.J.-re, ő sem bírta a feszültséget. Freya nem nézett a férfira, míg az kikelt magából, csak néha pillantott bosszúsan ingerült állatára, utasítva ezzel, hogy maradjon csendben. Halkan pakolta vissza a bájitalkeveréshez szükséges edényeit, majd hirtelen mozdulattal az egyik hideg vizes fazekat visszakézből hozzávágta A.J.-hez.*

Mi a fene ez a havibajos hiszti, he? Nem hittem volna, hogy tudsz ilyen öt éves kislány is lenni! Igazán összeszedhetnéd magad! Ha nem néztél körül, hát nem, végül is mindegy, majd megteszek minden tőlem telhetőt. Tehát Balthazárék mindjárt itt lesznek... és te két ilyen állapotban lévő elfet akarsz elszöktetni nappal, egy fényre érzékeny lénnyel? Bevallom, minden alkalommal meglepsz, amikor találkozunk. Nem az otthonod miatt aggódsz, hanem azért, mert meg kell emelned azt a punnyadt valagadat, és tenni valami hasznosat! Fogd fel úgy, hogy végre nem itt fent fogod sajnálni magad, hanem teszel egy kis egészségügyi utazást. Bár lehet, hogy menet közben megölnek, de ez már igazán mellékes. Szóval csak azt szeretném mondani, hogy kapd össze magad, higgadj le, és viszont akarom látni azt a halál nyugodt vérfarkast, akit megismertem. Csak úgy megjegyzésképp, nem válna károdra, ha felgyújtanák ezt a viskót. Eléggé lehangoló, nem csoda, hogy ideg-összeroppanást kapsz itt nekem. Úgyhogy ne nagyon sajnáld. Majd segítek egy másikat építeni, vagy legalábbis keresni egyet valamelyik városban.

*Sóhajtott, közben próbált egy bátorító mosolyt villantani barátjának, eredménytelenül. Azt hitte, hogy ez egy újabb idilli találkozás lesz, megint együtt töltenek pár napot, míg Freya jósol neki az összes kártyájából, ilyen-olyan bajára gyógyszert készít, A.J. ellátja élelemmel, és egy kiadós veszekedés után a nő továbbállna. Persze mindig valami kis apróságon kapnak össze, amire már a következő viszontlátás alkalmával már nem is emlékeznek. De nem így történt. Most véresen komoly problémák zúdultak a férfi nyakába, amikkel láthatóan egyedül nem lesz képes megküzdeni, így Freyának segítenie kell a terhek cipelésében.*

A Sárkányok Városába akarod vinni őket? De hiszen ahhoz le kell mennünk a hegyen, legalább két folyón, és egy erdőn át kell caplatnunk! Nappal! Remélem azért van ennél használhatóbb terved is!

*Az edény egészen kibillentette a pánikrohamból, hosszan elnézte, ahogy az a fejéről a földre esik, és hangos csilingeléssel elgurul. Épp Freya lábánál állt meg. Nem nézett a szemébe, csak a fazekat bámulta nagy szakértelemmel. Igaza volt a lánynak, MOST nem viselkedhet így! MOST van szükség csak igazán a nyugalomra és tiszta fejre. Freya után megszólalt a harcos, aki segített menekülni*

Amúgy csak hogy tudjátok, nem minden farkas akarja a sziget vesztét! Csak Balthazárék! Szóval nem a teljes falka lépett rossz útra! Mi is Balthazar ellen vagyunk... Dilec nyilván szívesen fogadna titeket is a táborában! Bár... a félvérekkel elég hadilábon áll... *pislantott sunyin A.J.-re, aki fel se vette a célzást.*

Hát jó! Egyelőre nincs használhatóbb ötletem. Szerintem hamar ránk találnak és hamarosan a keresésünkre indulnak. Kevesen vagyunk, nincs elég fegyverünk és van két sebesültünk. Hogy ebből kimásszunk, csodának kellene történnie! Amúgy vevő vagyok az ajánlatokra!

Azt hiszem, nekem vissza kellene mennem, megfigyelő vagyok...

Úgy gondolom két élet, amely veszélyben forog sokkal fontosabb, mint az, hogy naphosszat mozdulatlanul kukkolj!

*A férfi csak elhúzta a száját, de maradt*

*.Oceanus szárnyalt sokáig az égen, mire végül rálelt egy épületre. Leereszkedett az ablakpárkányra, és kopogni kezdett. A plusz sebesség miatt levegőhöz kapkodott. Miután nyugodt tempóban lélegzett, benézett a faházikóba. Látta az ismerős férfit, az elfeket, meg valamilyen lányt egy furcsa lénnyel. De ez nem érdekelte. Oceanus folytatta a kopogtatást. Lehet, hogy rátámad az a házi kedvenc..*

*Mentek a hegyen. Keresték A.J.-t, ahol tudták, de nem volt sehol. A szél miatt nem lehetett kivenni, hogy éppenséggel merre járnak. Carme reménykedett, hogy Oceanus-nak szerencséje van.*

Hölgyem, szerintem menjünk a hegy felé! Ott megvárjuk a madarát!

És telepedjünk le ott, a hegyben, amíg meg nem érkeznek?

Ha jól láttuk, a szárnyas gyors. Ha így van, talán már meg is találta a két elrabolt elfet. És mire a kezdőpontra érnénk, ők is ott lesznek.

Rendben.

/Bocsánat bele piszkálok a dolgokba. A vérfarkasok nem tudnak akármikor átalakulni farkassá csak teliholdkor és az a játék idő szerint ma este lesz, de még csak dél van. Bocsánat azt a részt kivágtam, hogy ne legyen félre értés.(by Aurelius)/

*Raden elkezdett még idegesebben mocorogni, és egy nagy ugrással az ablakhoz vetette magát.*
- Raden! *Dorgálta Freya, majd észrevette a baglyot.*Jujj, de szép vagy! Raden, azonnal gyere ide! *Az állat meghunyászkodott, majd elvonult az egyik sarokba. Freya légies léptekkel az ablaknál termett, és beengedte az állatot. A karjára vette és elkezdte simogatni.*
- A.J. te vagy ilyen vadakkal suttogó. Látom, hogy mondani akar valamit. Hajrá! *Odatoppant a férfi mellé.*

*A.J. a bagolyhoz lépett és telepatikusan megkérdezte, hogy mi járatban van. Miután elmondta a bagoly, hogy mi szél hozta, A.J. úgy döntött, hogy elfogadja a segítséget. Megmondta a bagolynak, hogy hova hozza a harcosokat és Carmét.*

Hamarosan többen leszünk! Maradjatok itt, én elmegyek szétnézni, hogy követtek-e minket!

*Újra magához vette a fegyvereket és kiosont a házból. Elindult visszafele a faluhoz, hogy megbizonyosodjon róla, van még elég idejük az induláshoz. Rövid séta után viszont meg kellett lapulnia. Egy kisebb felderítőcsapat lett az elfek és megszöktetőjük után szalajtva. Ez baj! Elég nagy baj! Fogy az idő, a felderítők egyre közelebb kerülnek! Talán ha egy fél órájuk még van... Bár ha valóban annyi harcos jön, mint ahogy a bagoly mondta, akkor lesz esélyük megküzdeni a felderítőkkel. Gyorsan visszaosont a házikóba*

Követtek minket! Hamarosan ideérnek! Készüljetek, itt vér fog folyni!

*Oceanus elszárnyalt keresni gazdáját.*

Oceanus!*Tekintett fel Carme*Megtaláltad őket, ha?* Oceanus tett egy kört a fejük fölött, és elindult vissza. Carméék utána futottak. Mikor odaértek, habozás nélkül benyitottak a házba.*A.J. Örvendek a szerencsének! A híres nevezetes farkas.*mosolygott* Carme vagyok, és ők az ideiglenes testőreim, amíg eljuttatjuk az elfeket az otthonukba épségben. Hogy vannak? *nézett az említettekre. Tekintete visszatért az épület tulajdonosára.* El kell érnünk a hegyig, ott van egy járat. Azzal elérjük a célt. De sietnünk kell. Dilec számít ránk!

*Oceanus Carme vállán pihent, de szemét mindig Radenen tartotta a biztonság kedvéért.*

Vér fog folyni?
*Kérdezte Freya szomorúan. Utált harcolni, bár értett a kardforgatáshoz. Szinte még el sem kezdhette sorolni az ellenérveit, mikor berobbant egy szőke nő négy férfi társaságában. Miután végighallgatta, nagyokat bólintott, hisz amúgy sem tehetett mást, a magát Carmének nevező mini Napóleon már ki is osztotta a feladatot.*
Látod, hogy nem kell verekednünk? Siessünk. Csak azt nem tudom, hogy hogy kellene szállítanunk az elfeket, hogy a lehető legkisebb bajuk essen.
*Gondolkozott hangosan, közben kezét végig a mellette ülő Radenen pihentette, hogy az nehogy valami meggondolatlant cselekedjen a kis tollassal.*
Na, mindegy, kapja fel valaki őket, és induljunk. Semmi kedvem kikotorni a kardomat a rozsdából. Évek óta nem kellett használnom, szeretném, ha ez így is maradna. A.J., ha szeretnéd, tehetek egy védő mágiát a házadra, hogy ne gyújtsák fel, bár lehetnek apróbb mellékhatásai... virágok lepik majd el, állatok keresik fel, és ritkán látsz majd esőt. Talán jót is tenne a környezetednek.

*Felsóhajtott*

Mindegy, egy kis védőbűbájnak viszont örülnék... Hátha lesz hova visszajönnöm! Na, eezk a harcosok elég jó erőben vannak, majd ők hozzák a sebesülteket! *a két elf még mindig aludt. A két legnagyobb vérfarkas felkapta őket, és bólintással jelezték, hogy indulhatnak. A.J. vett egy mély levegőt, és nyitotta a sort: ő lépett ki elsőnek a házikóból. Az összes harcos követte. Megvárták Freyát, hogy véghez vigye a bűbájt*

Merre kell indulnunk, Carme?

*Sayla mikor jelezték neki hogy felszálhat, fel is röppent. Óvatosan repült, hisz tudta utasa nem éppen van odáig érte. Finoman szált és siklott a levegőbe. Figyelt utasára és egyenesen a hegyek felé vette az iránt. Odafentről szépen lehetett látni a dolgokat. Nem repült nagyon magasan és folyamatosan lefele figyelt, majd a hegyen egy kisebb mezőn pillantott meg egy viskót.*

Az lenne az cukor falat? *Kérdi és lefele mutatott. Mozgást is látott ott, elégé sok embert így lassan ereszkedni kezdett, hogy utána kérdezzenek náluk a dolgoknak, Ha esetleg ellenség akkor könnyedén ledobja őket a hegyről, ha nem akkor viszont meg vannak. Lentebb ereszkedett és Carme közelében volt. Szárny csapásai elégé nagy szél vihart kavartak és nézte őket, hogy ellenséges szándékúak-e majd megpillantotta az elfeket a két farkas karjába és teljesen leszált melléjük. Mikor letelepedett sarkával kissé megcsapta a kunyhót így annak teteje kissé megrongálódott.*

Hupsz... bocsi...*Mondta meg húzva a fejét, majd egyenesen rájuk meredt, kihúzva magát, ezzel védelmeze Selestinát.*

Az elfekért jöttünk! Kérlek titeket adjátok át nekünk őket... vissza szállítjuk őket az elfek falvába. *Mondta kemény hangon. Sárkány hangja egyáltalán nem volt nőies és elégé dörgő volt. A távolba megpillantotta a közeledő futó vérfarkas csapatot és elhúzta a száját és csak ennyit mondott.* Bocsi Selest most nem fogsz látni...*Miután ezek a szavak elhangoztak sűrű füst lepte el a kis házat és a környéket. Annyira sűrű volt hogy jóformán senki se látott az orránál tovább. Sayla viszont a Várfarkasokat egyesével szájába fogva ültette fel a hátára. A pakolással finom volt és nem harapta meg egyiket se sértően. Miután a kint lévőkkel végzett és az elfek is a hátán voltak feléjük fordult. Rossz szájíze lett.*

Mindenki itt van? Vagy van még valaki a kunyhóban? *Hangja sürgető volt.*

*Freya végre megkönnyebbült, hogy indulhatnak. Gyorsan elmormolta a bűbájt, és sietett a többiek után. Az égen hamarosan egy sötét sárkány tűnt fel. Mihelyst meglátta, minden aggodalom kiszállt belőle, úgy érezte megjött a felmentő sereg. Leszállásakor hangos robajjal bezúzta a ház tetejét, és helyét abban a pillanatban kúszó virágok lepték el. A sárkány eldörögte mondandóját, majd elsőként a sötét elfet vette szájába, Freya azt hitte, hogy itt véget is ért még jó formán el sem kezdődött kalandja, de mikor legközelebb kinyitotta szorosan összecsukott szemét, már a lény hátán ült. Raden védelmezőn mellébújt.*

Nem, senki nincs már a házban. * Mondta, de csak úgy a levegőnek, hisz a sűrű ködtől nem látta, hogy merre is kellene fordulnia, hogy a kérdésre illendő módon feleljen.*

*Carmének új volt a repülés dolog. Élvezte is, meg nem is. Félt! És hogy ne essen le, az előtte lévő vállába belekapaszkodott.*

Ez az első utam sárkányon, nem bánod?*Érezte a szőrmét, ami a ruhát fedte azon a helyen. Felismerte, hogy az nem más, mint A.J. lesz! Olykor Sayla kanyarodott, lejjebb ereszkedett, vagy fentebb szárnyalt, Carme erősebben megkapaszkodott a férfiban. Szinte lenézni is alig mert. *Remélem ez az utolsó, amikor egy sárkányon kell utaznom... *A két dolog, ami megnyugtatta, hogy Oceanus ott szárnyalt mellettük, és hogy valakibe kapaszkodhat, hogy ne essen le.

*Az utazás alatt pihent kicsit, közben figyelte a tájat. Ilyen magasról még sosem látta ezt a területett, bár a hegy közelében sem járt még nagyon. Mialatt haladtak, egyre közelebb ,csak a srákánynő hangjára lett figyelmes. Szemeivel azonnal megtalálta a beszélt pontott, s parányit bólintott.*
Talán...nem tudom pontosan, de nagyon remélem.
*Azzal jobban megkapaszkodott benne, főleg mikor a leszállás kezdődött.*
Kérlek siessetek. Nem szeretnénk ,ha bajotok esne, és az úton látttuk ,hogy erre fele jönnek farkasok.
*Azzal abban a pillanatban Sayla mindent elintézett. A sötétben behunyta szemeit reflekszerűen egy kicsit ,majd kinyitotta zöld szemeit, habár sok mindent nem látott. Nem sokkal késöbb bólintott Sayla szavaira ,majd a hangok irányába pillantott.*
Sajnálom,hogy nem a legkényelmesebb a találkozásunk, de örülök a találkozásnak, amint biztonságos területen vagyunk, megköszönöm ezt szemtől szemben is.

/Bocsi A.J. Nem várlak meg menekülnünk kel XD /

*Sayla mikor kapta a választ, hogy nincs senki már ott aki, hozzájuk tartozna egy mozdulattal fel röppent a sűrű feketeségből ami a pakolászást tökéletesen elrejtette.* Kapaszkodjatok... kicsit rázós lesz a felszállás... fel erősödött a szél.* Mondta még a sötétségben majd felszállt és igyekezett óvatosan repülni utasaival. Addigra az ellenséges farkasok a sűrű ködöt érték el és ahogy felszállt szét kavarta azt. Gyorsan iramodott, meg hogy dársák ne repüljenek felé. Egyenesen az Elfek faluja felé vette az irányt, de mikor tisztes távolságba ért a hegytől a mezőn szállt le, mert pihennie kellett. Kicsit sok volt az utasa és már régen repült ilyen gyorsan és ennyi utassal a hátán.

/ Az erdő elfek falva melletti mező (Freya, Carme, A.J. Selestina társaságában)/