A sárkány hegy alatt elterülő erdő

Ahhh nem nincs baj. Átnéztem a dolgokat a fejemben ,hogy mire kell figyelnem az elkövetkezendőkben. Sok lesz a papírmunka... nagyon sok....
*Sóhajtott ,mert ahogyan belegondolt, már kirázta a hideg. Holnap már az asztalnál ülhet.... és az apjával megvitathatja Aroura dolgát. Mondjuk erre a kérdésre kicsit felvonta a szemöldökét, mivel abban a pillanatban szemtanúja lett azoknak a közös dolgára a sátornál. Ívesen fordul vissza kedvese felé.*
Nem vagyok éhes....... inkább ledőlnék lassan.

(Nem tudom én jövök e.. vagy hogy számítjátok most, ha nem én, akkor bocsi Arou XD)

*Peter sóhajtott egy nagyot és hümmögve mocorgott egy kicsit. Legnagyobb meglepetésére a korábbiakhoz képest könnyebben fel tudott állni. Elköszönt Erstól, majd kisebb totyogós sétára indult a tábor közelében*


*Arorua hálás volt, amiért az Úrfi átgondolja a lehetőségeket. Vele sokkal könnyebb beszélni mint az Uralkodóval. Legalábbis ami az ő dolgait illeti. Gondolataiban elmerülve érte a támadás. A papucsaival a kezében hirtelen fölegyedesedett a hátsóját ért ütés miatt és ezzel a mozdulattal majdnem lebontotta a sátrukat. Előbújt és a mosolygó Saylát látta maga előtt. *

-Oszohto...? Hogy? *ez első kérdésre akart felelni amikor felfogta a másodikat. Csak Zerenka nevezte így. Értetlen ábrázattal meredt a lányra*

-Honnan tudod ezt a nevet? *Peter felé pillantott és látta hogy a kanárisárga sárkány megfogadta a tanácsát és mozog kicsit* -Peter jobban van és jobban is lesz... De honnan tudtad ezt a becenevemet? Persze a Hógolyót a bácsikád is előszeretettel használja, de milyen apropóból mondtad az örzők nyelvén? *kérdezte és kibújt a cipőkből, s felvette a kényelmes papucsokat. Megkönnyebbülten sóhajtott. Nem szokott hozzá hogy hosszabb sétákat tegyen cipőben. Jó ideje már csak a papucs amiben nem fájdulnak meg a lábujjai*

*Teljesen ledöbbenve néz rá és kezét homlokára teszi, hogy ellenőrizze a lázát, de nem meleg a fejem. Mosolyogva néz rá.*

-Rendben kedvesem. Akkor veled tartok. *Jegyzi meg és vele együtt megy a sátorhoz és levéve a cipőjét megy be a sátorba és nézek ki rá. Mikor bejön elhelyezkedik, hogy könnyedebben öltözhessen át, aminek neki is kezd.*

- A papírmunkában, majd segítek. Nyugi otthon rám is rengeteg fog várni és én egy nappal többet kellesz megcsinálnom. *Mosolyodik el és próbálja oldani kicsit a hangulatot.*
__________________________
Sayla:

*Felnevet arckifejezését látva és ajkába harapva néz rá csillogó szemekkel.*

- Nocsak édes kétkedés, hogy honnan is tudom beceneved ezt a fajtáját, bár ennél azért okosabbnak hittelek, hogy magadtól is rá jössz. Szerinted én eddig csak malmoztam Leirannal? *Kérdi oldalra biccentve a fejét.*

- Örülök, hogy jobban van Peter, és hogy rendbe jön. Lassan viszont lassan aludni kellene térnünk. Kimerítő lesz a holnapi napunk. *Sóhajt fel bele gondolva mennyi repülés is vár rájuk.*

*Kicsit felvonja a szemöldökét a lány reakciójára, majd amint a homlokára teszi a kezét fúj egy picit arra.*
Nem vagyok lázas..... csak most nem vagyok éhes. Ritkán, de velem is megtörténhet, nem igaz?
*Vont vállat, lehunyt szemmel és kicsit felvont fejjel. Amikor Leiran a homlokára emelte a kezét, az jutott eszébe ,hogy az öreg is pont ezt csinálta ,már csak poénból is ,mielőtt eljöttek. Rábólintott a lány szavaira. Még a tűz felé pillantott, megnézte az embereit ,majd Peter felé, aki ügy tűnt ténylegesen megfogadta az öreg sárkány tanácsát és már el is indult a dolgára. Kósza gondolatként átfutott az agyán ,hogy örül ,hogy nem a táborban fog eregetni, bár az azért még az ő szívét is meglágyította ,hogy a srácokkal fingó csatába kezdtek, elég gyerekesen, hogy jobb kedvre derítsék a sárga sárkányt. A hadsereg mindig ilyen volt. A társaknak, össze kellet szokniuk, hiszen a férfiak sokszor nem lehettek családjukkal, védték azt ami védhető, és amit védeni akartak. Így a bajtársiasság pont olyan könnyedén kialakult egymás között, mind másoknál a rivalizálás. Egy nagy család, nagyon sok típusú alakkal, és emlékkel. Erre a gondolatmenetre egy pillanatra megtorpant és magában megdicsérte a saját gondolatait.*
"Ejj ejj Eras. Okos vagy te az istenit! "

*A sátorban rápillantott a lányra. Látta annak felhőtlen kedvét, amiben, szokása ellenére most nem igazán tudott osztozni. De annak őrült azért ,hogy ő ezt nem várta el tőle. Most hirtelen nem tűnt az ki, hogy a kirándulás alatt kedvese összeesett, vagy amit utána csináltak. Minden egy kicsit messzebbnek ,és egy pillanatra hihetetlennek hatott. Végül ismételten megrántotta a vállát, úgy tűnt ez a mai fő reakciója. Legalább is így este tájékán. Persze Leiran nem tudhatta a gondolatait, mélázásait ,így ezek a mozdulatok egészen más dolgokat is jelenhettek volna. Kedvese ajánlatára kicsit megemelte a kezét s legyintett.*
Nem szükséges. Magamnak kell elvégeznem őket, mellesleg ,most Arorua is megtalált valamivel, amit jobb átrágnom mielőtt az öreg elé viszem. *Célzott itt most a saját apjára. Persze mialatt beszélt, már levette magáról a csizmákat, amik a sátor sarkában foglaltak ezután helyett ,majd a felsőjét is ugyan így, egy kis mozdulattal hajította el.*
Meg itt van ugye Chris kérdése is, írnom kell oda is......
*Ahogyan ecsetelte már nem csak a fejében ,hanem szóban is őket, lehetett látni az arcát ,hogy elnyúlt a gondolattól és a sok teendőtől, és ezekkel még nem ért véget. Ki kellet támasztania a fejét.*
Meg aztán, jobb ha kicsit többet vagy most az apáddal.
*Pillantott végül hosszan kedvesére.*
Mielőtt bejelentenénk a dolgokat, te is be akarsz vezetni egy-két dolgot tudtommal, és így könnyebb lenne.

-Ahh hát persze hogy tőle! *esett le neki és kicsit megcsóválta a fejét… ki tudja mikről beszélgettek a nők míg kettesben voltak. Talán az ifjúkori hóbortjairól is?.. áh nem.. akkor nem a becenevével kezdte volna a lány hanem a történettel a fehér kacsákról akikkel egy éven át önkéntesen együtt élt a természetben, mert ezen a módon akart közelebb kerülni Gaia-hoz. *

-aludj csak kedves! *adott a homlokára egy puszit.* Egypár perc és én is csatlakozom, csak hozok egy kis innivalót éjszakára. Te nem vagy szomjas? *Kérdezte miközben egy üres palackot vett fel, amiben korábban főzet volt és a folyó felé indult vele hogy megmerítse. Klupája jellegzetes klaffogó és kissé csoszogó hangja követte fáradt lépteit. Bizony ő is eléggé álmos volt már. Az utóbbi pár napban sokkal aktívabb volt ebben a formájában mint az utóbbi századokban. Kimerítőnek érezte.. valahogy sárkányformában sosem fáradt el ennyire hamar.. vagy talán csak a sok séta az oka.. töprengett magában*

*Türelmesen hallgatja kedvesét majd kicsit elgondolkodva húzza fel térdeit. Azokat átölelve helyezi rá fejét.*

-Igen... be kellene hozni pár dolgot, mielőtt bejelentjük, hogy együtt vagyunk, mert utána már a törvényeink alapján nem lesz lehetséges, mint mondjuk a választásos vezetői posztot mellettem, bár igazából olyan kellene, aki inkább stratéga, mint sem diplomata. Dilec még fiatal ehhez, így ő kiesik, te is ki esel, mivel neked pont elég ez a teendő amit a néped ad. Na meg persze te is fény nemzetségű vagy, és már így is épp elégszer kaptuk meg már azt, hogy a fény nemzetségeihez húzunk. De valljuk be. A fény nemzetsége, mióta az embereket ki kellett raknunk, mert üldöztek minket... megcsappant a számotok és valamilyen szinten, talán mi is inkább a fény nemzetségéhez kezdtünk el tartozni... *Filózik el a dolgokon maga elé nézve.*

-Bár még mindig inkább semlegesek maradtunk... Apám egyszer nem döntött a fény nemzetségeinek javára azért, mert őket preferálta... és én se fogok. Ha így tettem volna, akkor Balthazar ügyét nem hagytam volna Dilecre... *Hosszabb csend telepszik a sátorra és Leiran se szólal meg csak miután Eras elhelyezkedett a hálózsákjában.*

-Félek Eras... Mi van, ha apám rosszul döntött és nem vagyok vezetőnek való? Ha... ha nem leszek képes megbirkózni a feladattal? *Teszi fel azokat a kérdéseket, amik hirtelen a gondolataiba kavarogtak és élesen hasítottak bele. Behunyja a szemét és megrázza fejét kezét homlokára téve.*

- Felejtsd el... aludjunk inkább... *Mondja végül és ő is befekszik a hálózsákjába és most először nem Erashoz bújik, hanem ellentétes irányba fordulva nézi a sátor falát gondolataiba merülve.*

*Halkan felnevet Arou arc kifejezésén és szája elé teszi a kezét. Mosolyogva néz fel rá és mély levegőt vesz.*

- Most először beszélgettem Leirannal ennyire kötetlenül és jól esett, bár furcsa is egyben... olyan dolgokról beszélgettünk amiről nem hittem, hogy tudok beszélgetni. *Gondolkodik el egy kicsit a dolgokon és mikor Homlokára kap egy puszit elmosolyodva néz fel rá és megrázza a fejét.*

- Nem nem vagyok szomjad, de megvárlak. *Jelenti ki és néz Arou után. Elégé hihetetlen neki, hogy valaki ennyire megérintette és hogy képes volt neki menni érte a felettesének. Jó ha tud erről az átvállalós dologról, nem lett volna ez, de akkor is... kicsit elszomorodva megy be a sátorba és kezdi el levenni csizmáját és felesleges ruháit, ami pusztán kesztyűiből és nadrágjából áll. Miután ezeket levette a hálózsákján ül le török ülésbe és bokáit fogva merengve tekint maga elé. Lassan hunyja be a szemét és egy rövidke meditációba kezd, amit még Geret tanított neki.

Lassan merül el a belső világában amit a fekete füst homályosít el és lengi teljesen be. Egy réten van amire ez a sűrű fekete köd telepedett. Mély levegőt véve lassan tünteti el a fekete ködöt, hogy amit eddig eltakart azt ő most láthassa. A hold és a csillagok világítanak belső világában és lassan ereszkedik le a hold fénye egy virágra. Egy lila rózsa. Sayla megpillantja a fény sugarat ami a rózsára világít. Lassan közeledik és ahogy odaér látja mi az.

~Lila rózsa.... ez vajon mindig is itt volt?~ Óvatosan érinti meg a kis növényt és ahogy ezt megteszi 200 évvel korábbi események kezdenek leperegni a szemei előtt. Az egész tűz eset, amikor családja nagy részét elveszítette. Hirtelen engedi el és esik hanyatt a fűben és szemeibe könnyek gyűlnek.

Eközben a valóságban Sayla szemeiből is kicsordul a könny, de látszik rajta, hogy nem itt van.*

Az őrzők mindig is semlegesek voltak és maradjunk annyiban ,hogy ez így van jól. *Kicsit megmozgatta a végtagjait ,mert most érezte ,hogy elzsibbadtak. Nyújtózkodott, hogy kiropogjon mindene ,mielőtt elalszik.*
Lehet ,hogy sokkal kevesebben lettünk, de ez sok mindennek köszönhető. A lényeg az ,hogy még vagyunk, és azért valljuk be, az utóbbi kétszáz évben már sikeresen duplázódott a születések száma. Legalábbis nálunk, ez pedig egyáltalán nem rossz.... Lehet az apám érdekes vezető mások szemében, mivel mi ugye katonai beállításágiak vagyunk, de erre mindig figyelt.
És igen.... még a szavazást előtte le kell vezetned. Valószínűleg, ha elmondod, hogy miért hívsz majd össze egy gyűlést, akkor olyanok is elfognak jönni a sötétség népéből, akik csak ritkán jelentek meg. S ugyan így lesz a fény népénél is, habár egy kicsit bundázunk.
*Engedett meg egy szabadabb vigyort.*
Hiszen, a fény népe nem választható...

*A csendet kihasználja, hátradől és kényelmesen elhelyezkedik a hálózsákban. A lány szavaira végül ismételten kinyitja a szemeit s hosszan pillant rá. Felül, kicsit felsóhajt.*
Leiran... apád nem ok nélkül döntött. Valószínűleg ő tudja a legjobban ,hogy mi lesz, vagy mi történhet. Menni fog. Nehéz lesz, nem hazudok neked. Főleg az elején ,mert sok minden szakad rád és még nem vagy elég felkészült. De menni fog, mert képes vagy kompromisszumokra és figyelsz a többi népre. Ez pedig nagyon nagy változás lesz. Aztán, idővel teljesen bele is fogsz jönni.
*Dőlt vissza ,majd lehunyta a szemeit.*
Nem szabad ezen aggodalmaskodnod, mert akkor csak erre koncentrálsz, és azzal rontod el a dolgokat. Figyelj, légy precíz és hagyd ,hogy menjenek a dolgok aszerint ahogy mennek.
*Vont vállat ,majd felnevetett halkan magán. Szinte már álmosság szólalt meg a hangjában.*
Persze.. ezt pont én mondom neked. *Ásított egy nagyot.*
Én vagyok a precízség és a szorgalmasság mintaképe.

*Hallgatja Erast és mély levegőt véve fordul felé és néz rá.*

- Te mindig tudod, mit kell mondanod nekem igaz? *Kérdi kicsit elmosolyodva és finoman simítja meg az arcát.* -Persze ez nem mindig volt így, és ez így van rendjén. Kicsit fura, hogy pont te lettél az az egy, akit szeretni tudok tiszta szívemből... Ahh már megint ezek jutottak az eszembe kérlek bocsáss meg nekem... *Rázza meg a fejét és elvéve kezét a férfi arcáról teszi maga elé a párnára. Behunyja a szemét és úgy próbál meg kicsit tisztább fejjel gondolkodni.*

- Inkább aludjunk. Hosszú volt a mai nap. *Mondja fáradt álmos hangon és kijelentése után nem sokkal halk szuszogása is hallatszik. Tényleg elég fáradt volt.

~o~
Kis idő után, mikor már a teljes tábor csendes volt és feltehetően mélyen aludt Leiran arca lassan kezdett el egyre pirosabb lenni és álmában grimaszolni.

~Hol vagyok? -Teszi fel kérdését zaklatottan. Egy hatalmas nagy réten áll álmában, ahol nincs más csak a pusztulás. Vörös az ég alja a fű kiszáradt és életnek nyoma sincs. Zavartan kicsit félve indul el egy régen kitaposott ösvényen. Lassan halad és a távolba mint ha a földön heverő testeket pillantana meg. Megtorpan. Nem érti az egészet. Lassan indul el ismét a testek irányába. Mikor odaér a földön heverő testek halottak és szikkadtak. A bőr a csontvázakra tapadt és olyanok, mint ha kiszívták volna belőlük az élet nedvet. Teljesen megrémül és kapkodja idegesen a fejét, mikor egy hang szólal meg mögüle. Nem ismerős neki. Hirtelen fordul egyet tengelye körül, de nem lát senkit.

- Nem sokára érted is eljövök! -Sziszegi az ismeretlen hang baljóslatúan. A zaj abba marad és csak a néma csend marad a réten. Hirtelen valami megfogja a bokáját. Mikor lepillant egy eddig mozdulatlanul heverő test fogja erősen a lány bokáját.~

*Rémülten zihálva riad fel a rossz álomból. Halkabb sikoly hagyja el torkát és felülve kapkodja a levegőt. Riadtan tekint körbe a sátorba és eleinte nem tudja hol van. Elkezd kimászni a hálózsákból melyet magára tekert és így esik ki a sátorból. Nem nyugszik lelke menekülni akar. Nem tudja hol van,v agy mi történt vele csak az álomból maradt rémképei kísértik még mindig. Ahogy sikeresen kivergődik a sátorból a hidegebb levegő téríti némiképp magához és kezdi felismerni a hold által megvilágított tábort. Peter a tábor mellett békésen alszik, míg Dekterim és Laos a tűz mellett fekszenek hálózsákjaikban. Térdre rogy és maga előtt megtámaszkodva próbál megnyugodni. Mély levegőket véve próbál kicsi hűvöset kreálni maga köré, hogy érezhetően forróbb testét lehűtse.*

- Csak... csak egy rossz álom volt... nem... nem valóság. *Pórbálja nyugtatgatni magát halkan. Nem akarja a többieket felkelteni. Visszanéz a sátorra és ekkor tűnődik el, hogy került ki onnan ide.*

*Eras mélyen aludt, talán sokkal mélyebben ,mint az utóbbi hetekben bármikor. Nagyon kimerítette ez a dolog a mai nap folyamán. Nem is gondolta volna ,hogy ennyire le tudja szívni egy ilyen "csip-csup" ügy. Hamar elaludt, nem kelt fel a lány mozgolódására, csupán a sikolyra. Felült hirtelen, de akkor már Leiran eszeveszetten "ugrott" ki a sátorból. Értetlenül nézett utána, megtörölte a szemeit ,hogy képzelődött e. Végül fáradtan ,osont ki ,majd hátulról megölelte hosszan. Szinte még aludt.*
Csak álmodtál drága.... nem kellene még egy kicsit aludnunk....
*Ásított egy hatalmasat.*

*Megmelengette a szívét a gondolat, hogy Sayla és Leiran jót beszélgettek. Sayla máris jobb kedvűnek tűnt. Talán nem is lesz olyan szörnyű a harcosnak a civil élethez való hozzászokás… Na jó, erre talán túlzás volna következtetni annyi alapján hogy jót beszélgettek, de talán egy egészen kicsit.. talán könnyebb lesz ha Leiran is támogatja őt. Bízott az örző képességeiben ahogy mindig is, de most kifejezetten hálás volt neki amiért beszélgettek.*

*Gondolataiba merülve merítette meg a palackot a folyónál és nem is figyelt az apróbb neszekre amik az éj sötétjében, bokortól bokorig lopakodva egyre közeledtek felé. A palack hörbölve megtelt. Kiemelte a vízből és lecsepegtette, majd a parti kőre helyezve belenyomta a dugót amivel lezárta azt. A nesz eközben már egészen a háta mögé került de a gyógyító a tudatlanság legnagyobb nyugalmával egyenesedett fel. A mozdulat után érdeklődve hátrafordult mert mintha valami megzörrent volna.. de nem látott semmit. Tűnődve összevonta szemöldökét egy pillanatra, talán csak egy csipkebokrot mozdíthatott meg a szél .. nem törődött vele, hanem inkább visszafelé csoszogni a táborba. Ha figyelmesebb lett volna, vagy ha élesebbek lennének az érzékszervei, vagy rendelkezne a harcosok ösztöneivel, talán észrevette volna a bokor alatt a karmokat a kövön amik akkor húzódtak vissza amikor felállt, de így a legnagyobb lelki nyugalommal sétálgatott vissza a táborba.. a nesz pedig bokorról bokorra követte őt.. egyre közelebb és közelebb érve.*

*A magas prédának láthatóan gondja akadt a lábán lévő csoszogó szerkezettel… letette a palackot és levette a lábáról a valamit. Megrázogatta hogy kipottyanjon belőle egy kavics… remek.. addig sem figyel.. közelebb.. csak még egy kicsit…. már érezte a szájában az óvatlan préda vérének ízét amikor a holmi vissza került a lábra és a préda újból elindult a szokott hangos csoszogásával.. bizonyára életképtelen hogy ilyen hangos.. sebaj.. finom lesz... izmai megfeszültek és ugrásra készült… izmai megfeszültek és kilőtték a testét egyenesen a préda irányába..*

*Arou megkönnyebbülten lépegetett tovább most hogy a kavics már nem volt a kupában. szórakozottan lengette a palackot maga mellett és az elkövetkező napokról ábrándozott, amikor észrevette.. Azonnal leguggolt érte. Egy Baragiagomba!!! Micsoda ritkaság! *

*Ám a ritka gombát nem szemlélhette tovább, mert valami nagy tömeg szelét érezte villámként elsuhanni a tarkója felett. Ha nem guggolt volna le akkor az a valami pont elkapta volna. *

-Gaiara! *nyögte elkerekedett szemekkel és érezte ez nem az az idő hogy azon gondolkodjon mi lehetett ez.. Lehet hogy csak tréfa, de lehet hogy nem… A tőle telhető legnagyobb klupa-papucsos futó civilsárkány sebességgel rohanta végig a táborhoz vezető pártíz métert és a vizespalackkal fegyverként maga körül hadonászva kiabált*

-Segítség! Valami meg akar enni!! SEGÍTSÉG!

*morogva szökkent karmos talpaira a túloldalon. Meglepő volt ahogy a préda elkerülte a támadását! Talán mégis figyelmesebb mint gondolta. Most pedig menekül.. ez viszont jó jel.. a menekülő préda húsa finomabb. Főleg ha hagyja egy kicsit menekülni... követte hát a nem túl gyors ellenfelét.. talán sérült amiért ilyen esetlenül mozog.. és milyen furán hadonászik... jó lesz vele fogócskázni kicsit. A várható móka és lakoma felpezsdítette.. szorosan a préda nyomában maradt és hol jobb hol bal oldalról morrant rá kicsit*

*Belső világából és a meditálásból Leiran halkabb sikolya, majd a puffanás húzza vissza utána meg Arou segély kiáltása. Hirtelen elképzelni nem tudja mi történik, így kirohan a sátorból mezit láb és csak a kardját veszi csak magához. Mire kiér Leiran mögött Erast pillantja meg és látja, hogy Leirannak csak rossz álma volt és azért sikoltott, de Arout sehol nem látja, így elrohanva mellettük rohan a fehér sárkány hangja felé. Amint eléri védelmezőn áll elé kardját kivonva. Egész felélénkült, te arcán még ott maradt egy könnycsepp.*

- Mi a baj Arou? *Kérdi és hátra pillant, de utána meghallja a morgásokat.* -Áhh értem... könnyű célpontot nyújtottál egy kimérának... *Jegyzi meg és a morgás irányokat figyeli, de egy helyben áll. *

- Maradj mögöttem. *Mondja határozottan és továbbra is a támadást várja.*
________________________________________
Leiran:

*Amikor átöleli Eras érezhetően össze rezzen és utána megnyugodva konstatálja, hogy csak kedvese az. Karjaiba bújik.*

- Kérlek bocsáss meg... nem... nem akartalak felébreszteni. Igen... vissza kellene menni aludni. *Suttogja, de ekkor Sayla rohan el előtte kardjával és csak ez után hallja meg Arou segély kiáltását. Nem érti mi történhetett, de felállni is alig van most ereje. Inkább lelki ereje nincs, mint fizikai. Az még lenne, de csak figyel a távolba.*

- Mi... mi történhetett? *Teszi fel bizonytalanul a kérdést, és utána újra Erasra figyel.*

*Sóhajtott ahogyan a lányt ölelte. Nem szerette ilyennek látni, mostanság pedig túl sokszor sikerült. Sokkal erősebbnek ismerte meg, de az elmúlt napok, az elmúlt hét- hetek alatt, sokkal törékenyebbé vált. Attól a naptól kezdve, hogy szóban összehozták őket a gyűlésen és ő mást mondott..... azóta, mintha Leiran mindent túlságosan magára venne.... vagy csak nem tudja.
Annyit megértett ,hogy ,mivel ő az erős, a kedves valamivel a gyengébbik nem.. ahogy normális, és van általában...... itt eszébe jutott Arou és Sayla.... Általában....*
Nem haragszom és nem is mondtam. De igen, az lenne a legjobb ha ezt tennéd.
*Akarta fel venni, de ekkor rohant el mellettük Sayla, s azzal egy időben, vagy kicsivel előtte hallotta meg a fehér sárkány hangját. Elkomorodott ,majd felmordult.*
Nem tudom....

*Kapta fel a lányt, azzal pár gyors lépéssel a sátorhoz ment. Ott letette ,leguggolt hozzá.*
Feküdj le... pihenj. Ne menj innen sehova!
*Mondta ,azzal kivette onnan a kardját s utána rohant ő is arra. Hamarosan elért oda ,majd hátrébb húzta egy kicsit Arout. Vöröses, komor szemeivel nézte a férfit.*
Mi történt ?
*Kérdezte ,majd meghallotta a morgást. Sayla felé nem szólt ,hiszen már nem volt a főnöke. Nem adhatott neki parancsot, lassan tett előre pár lépést.*
Ez nem Kíméra... az már támadott volna.

*Arou pánikba esve futott be a táborba. Arcán a rémület tükröződött, amit egy kósza pillanatra elsodort a tény, hogy meglátta Saylát. A rémülete egyszerre adta át a helyét a megkönnyebbülésnek és a kíváncsiságnak amint meglátott valamit a lány arcán, de a kósza pillanat elmúlt és a gyógyító helyből ugrott egyet és menedéket keresett Sayla mögött amint egy az eddiginél dühödtebb morgást hallott meg a háta mögül*

*Dinamikus mozgásával játszi könnyedséggel üldözte a prédát. Nem sietett, bőven volt ideje, a préda meg túl esetlen volt ahhoz hogy eltűnjön előle. De ahogy megérezte az újabb szagokat óvatosabb lett és egyben dühösebb is. Ez egyszerűen nem lehet igaz! Dühös elnyújtott morgással adta ki mérgét amikor észrevette hogy a préda a csordájához menekült. Előjött a bokrok közül és kerülni kezdett a csorda körül, hogy felmérje az erejüket. Hatalmas macskaszerű testében tökéletes harmóniában mozgott a színtiszta izomtömeg. Halálos kecsességgel lépdelt elő. A Hold fénye hidegen és tompán fénylett az éjszín lényen. Mellső lábainak szárnyas nyúlványát szorosan maga mellett tartotta, míg izmos farka ide oda járt. Morogva agyalt a legoptimálisabb támadási stratégián. rubinszín macskaszemei a csordát pásztázták*

*Eras úrfi hangjára próbálta kicsit összeszedni magát és lenyugodni, de továbbra is fedezékben maradt.*
-Inkább.. arra a lényre hasonlít ami a Freya nevű sötételffel is volt.. Nem lehet hogy pont az övé? *reménykedett, mert nem volt ínyére sem az hogy közülük valaki megsérüljön, sem pedig az, hogy egy ritka, intelligens ragadozónak essen baja. Ha Freya a gazdája akkor plán nem kellene bántani, mert annak a lány biztosan nem örülne.*
-Talán Raven volt a neve? Vagy ilyesmi…. *mondta halkan és le nem vette a szemét az állatról. Kezében a palackot szorongatta*

*Laos és Dekterim is előjöttek, de ők Eras utasítására várva nesztelenül besoroltak a bokrok mögé, hogy a jövevény ne érezze meg a szagukat.*

*Nem igazán tudott az ellen tenni, hogy Eras ölébe kapva vitte a sátor elé. Mélyen nézett a szemébe és mielőtt elmehetett volna kezét megfogva húzta kicsit közelebb magához és egy rövid csókot lehet ajkára.*

- Vigyázz magadra. *Suttogja aggódó hangon, majd elengedve Eras után pillant. A sátor előtt maradt és próbálta kivenni az eseményeket. Látta hogy a srácok is csatlakoznak Erashoz és a bokrokba vetik magukat hangtalanul. Jelenleg nem tudott volna segíteni, csak hátráltatni őket, így ott maradt egyedül.*
_________________________
Sayla:

*Észreveszi a társaságot Eras személyében, de nem kap parancsot amire kicsit rossz érzés keríti hatalmába, de hamar elüldözi azokat. Bólint a férfi szavára, hisz igazat kell adjon neki. Amikor előkerül az állat alaposan szemügyre veszi.*

- Nem ez nem Raven... Raven felismerne téged, hisz látott téged, és engem is. *Mondja határozottan és az állat mozgását figyeli. Nem támad és inkább Arou közelében marad. Óvatosan lépked abba a formációba amit még nagybátyjától tanult, ha ketten vannak megvédeni egy személyt. Úgy helyezkedik, hogy Arou Eras és közte legyenek.*

- Uram... még most az egyszer... kérem... adjon parancsot... irányítás nélkül nem tudjuk hatásosan megvédeni Arout. *Mondja, Sayla hangja most a régi. Az amit Eras jól ismer. Az elszánt törekvő, aki életét adná népéért és a barátaiért. Észre veszi a bokrok közül a fiúkat, de nem pillant oda, és várja Eras parancsát. Ha ezt most megtagadja tőle, hogy még egyszer utoljára az oldalán harcolhasson, mint bajtársa, talán soha nem fog tudni neki megbocsájtani. Tartja a védekező pozíciót és az állat mozgását figyeli. Körül járja őket. Felméri az erőviszonyokat, de talán jobb lenne ha visszavonulót fújna.*

*Komoran figyelte a lényt, bármi is lehetett az. Nem tudta pontosan beazonosítani, mert egyiknek sem felelt meg teljes egészében. S mégis most itt állt előtte, s hosszan mérte őket végig. Mint valami ragadozó. Érezte annak kutató pillantását, szinte zsigereiben volt az -az érzés ,hogy a vad rá akar marni a húsra..... de nem engedhette... és mégis, amint annak szemeivel találkozott, értelmet talált benne. Értelmet, mely egy pillanatra megzavarta. A tudat, több volt ott ,mint kellene.
Csak  Sayla szavaira kapta vissza a tudatát, habár eddig is figyelt arra ,hogy ne érhessen a dög túl közel Arouhoz. Rásandított az öreg sárkányra egy kicsit fél szemmel.*
Van nálad valami ami ide csalhatta ?

*Tudni akarta ,hogy mi az ok a hirtelen támadásnak. Hogy van egy, egyáltalán egy értelmes oka. Észrevette az embereit a bokornál, de szándékosan nem jelzett még nekik. Jobb ha ott vannak ,mert ha úgy alakulna, akkor közbe tudnak lépni, amikor a szükség hozza. Jelenleg, ezt tudta legjobban elgondolni. Pár lépést tett, leginkább csak kényelmes pózba állt, kardját ellenfelén tartva, készen arra ha csapásra kerülne a sor.*

Nem tudom milyen parancsot adhatnék én neked.
*Mondta komoran ,majd mégis megvillantak vöröses szemei egy pillanatra és rántott egyet a kardon.*
Vas ököl a 6-os órájában.
*Mondta s azzal együtt tudta ,hogy a nő érteni fogja. Még most az egyszer... de nem miatta. Inkább az öreg miatt.*

-Akkor nem Raven… lehet nem is az volt a neve.. De még sosem láttam ilyen lényt… *Arouban kezdett alábbhagyni a rettegés most hogy Sayla és Eras úrfi is kardot ragadott. Egészen meg is volt hatva hogy az is Úrfi kiáll érte.. De ezzel egy időben elő is vette az aggodalom. Mert bár tisztában volt vele hogy az Úrfi remek katona is egyben, azért mégiscsak ő az Úrfi.*
 
-Nem volt nálam semmi csak ez a vizespalack.  Lehajoltam megnézni egy gombát amikor épp elrepült felettem.. kicsit hozzám is ért.. azt hiszem az.. az egy támadás volt.. aztán .. elfutottam *vallotta be röstellkedve* -Sajnálom hogy idehoztam, de nem jutott eszembe más..
 
*Épp hangot is akart adni egyéb aggodalmainak Az Úrfi és Sayla testi épségét illetően  amikor meglátta a két másik harcost. Elmosolyodott feléjük és remélte most már biztosan túlerőben lesznek. Felkészítette az elméjét arra, hogy gyógyító aurát vonjon a társai köré, hogy  ne legyen baj.*
 
*A csorda tagjai nagyon közrekapták a prédát. Ha a vörösebbik felől támadna nagyobb ellenállás várható. A kisebb felől lenne talán….. megtorpant ahogy észrevette a préda tekintetét. Valami van mögötte. Ez biztos. Túlságosan mélyet lélegzett, túlságosan elfelejtett félni… Nem sandított maga mögé.. nem érezte a szagot. A füleit viszont hátrafelé hegyezte. Nem hallott semmit, ösztönei azt sugallták neki hogy legyen óvatosabb. Még mindig mereven állt amikor a csorda vörös tagja  vartyogott valamit. Talán ő a csordavezér … válaszul mélyet morrant és újra elindult.  Alig tett pár lépést amikor vér szagát érezte az egyig óriáslevél felől. Szemét a csordán tartva a szag irányába indult. Igen.. ez egyértelműen vérszag. A csorda elejtett valami vadat és nem falta fel.  Új ötlete támadt. A zsákmányukat orozza el ha a gyenge csordatagot védik. Ha a zsákmányt védik, lesz alkalma elkapni a fehéret. Megnyalta a szája szélét és célirányosan a kajasátor felé vette az irányt. Hatalmas izmai gyilkos kecsességgel hullámzottak az éjszín irha alatt.*
 

*Laos nagy szemekkel meredt a jószágra, majd Erasra.. ez el akarja venni a kajájukat??  *

Sayla:

*Türelmesen vár és fájnak neki Eras szavai, de végül meg kapja a parancsot és cselekszik is. Támadást intéz az adott formációba, de ekkor az állat más fele iramodik meg. Erasra pillant, és védve Arout áll vissza mellé, Úgy gondolja neki Arou mellett a helye, hogy megvédje.
_____________________________________
Leiran:

*Lassan fel állva aggódva áll a sátor mellett. Figyel türelmesen, de amikor megpillantja az élelmiszeres sátor felé tartó vadat hirtelen a sátor elé húz egy jég falat aminek teljes erejével neki rohan az állat, de ekkor felé fordulva morog rá. Nem sok ereje maradt, de azt felhasználva ejti csapdába a vadat. Térdre rogyva ziháltan veszi a levegőt.*

- Eras! Csapdában van! *Kiált oda, bár már látja rohan vissza felé, mivel ő itt volt. Az állat viszont a jég kockában vergődik és próbál kiszabadulni. Némi erőt még mindig igénybe vesz Leirantól, hogy kordában tartsa.*

*Fél füllel hallgatja a fehér sárkányt, habár minden gondolata és pillantása a vad felé irányul. Épp csak fél szemmel sandít rá, majd ismételten előre, s csak kezével jelez Arounak ,hogy nem lényeges az egész. Itt van és kész... vagy legalábbis ő ezt gondolta, hogy a másik érti... az már nem jutott eszébe.
Amint Sayla támadásra lendül ő is készen áll arra ,hogy a formáció saját részét csinálja meg, ám ekkor a szörnyeteg más merre indul. Egy pillanatra meglepődött, majd amint látta ,hogy a sátor felé ment, hirtelen lendülettől vezérelve kezdett vissza fele rohanni. Csizmája alatt, felkeveredett a por is, kardját kivonva maga mellett vitte.*
Maradj az öreg mellett!
*Szúrta még oda Saylanak ahogyan elfutott mellette, s szabad kezével a feje fölött leírt kőrből úgyan ezt üzente az elbújtaknak is, hogy figyeljenek. Azután ért oda ,hogy Leiran lezárta. Látta ,hogy nagyon megerőltető neki.*
Francokat, majd fogunk kaját... inkább magaddal törődj!
* Morrant fel, mialatt egy kecsesebb és mégis annál több erővel megáldott mozdulattal lendítette kardját a vadba.*

*Arou aggódva figyelte a jelenetet. Nem akarta hogy bárki is megsérüljön. Még az állat sem.. Ha ez is olyan mint Freya állata akkor intelligens valamennyire. Talán meg lehetne ezt beszélni....Épp meg akarta osztani Eras úrfival ezt a feltevését amikor a cselekmények felgyorsultak és az állat fájdalomüvöltése belé fojtotta a szót.* 

-Gaiara... Miért kell ez.... talán csak éhes.... *Leiranra, majd Saylára nézett várva hogy megerősítik a  feltevését*

*Érezte, és talán hallotta is, ahogy a nyaka beleroppant a lendületét hirtelen megfogó valamitől. Pislogott párat.. hogy kerül ez ide.. meg akarta kerülni de ott is ugyanolyan jégakadály állta az útját pedig megesküdött volna minden agyarára hogy az előbb még nem volt ott. Bajt érzett és ösztönösen hátrálni kezdett, mert itt valami nagyon fura... De farkán már érezte is a hideget.. rosszat sejtve hátraugrott de már nem fejjel hanem jóval inkább erre alkalmasabb testrészével döngette meg jóóó alaposan az akadályt, a farkával. A jégbörtön beleremegett a csapásba és ő ennek a hirtelen idekerült jégtömegnek a masszivitását és az erejét kezdte felmérni újabb és újabb farokcsapásokkal, egyre szívva ezzel Leiran erejét. A közeledő csordavezért nem vette észre.. talán túlságosan beütötte a fejét, vagy túlzottan az új dologra figyelt, de a csordavezér mellső lábaiból kinőtt hosszú agyara áthatolt a jégen és belefúródott a bal mellső lapockája alá. A fájdalom elöntötte az agyát és felordított kínjában. az erő kifutott belőle de csak egy pillanatra.. hátrább húzódott az agyartól amennyire lehetett és a következő csapásra már felkészült. Farka erős pörölycsapásaival döngette a jégfalat figyelmeztetve a csorda vezetőjét hogy ha nem tágul onnan akkor támadni fog. Bár nem igazán volt ínyére harcolni a fickóval, ha nem lesz más választása, ezt fogja tenni*

*Amikor döngette a farkával a jégfalat arca kissé eltorzult, mert erősebben kellett koncentrálni, hogy fennmaradjon a jégfal.*

- Nem... nem ereszthetem ki, mert ránk támadna. *Mondja szaggatottan és mély levegőt véve. A kard könnyedén hatolt át a jégfalon, majd be is forrt mögötte.*

- Eras... ez egy különleges és ritka faj... Hoz... hoz... hoz ki egy elejtett őzet... *Mondja ziháltan és még mindig próbálta tartani magát, bár egyre nehezebben ment. Az illúzió sokkal jobban menne neki, de már nem lenne elég alapos ahhoz, hogy becsapja az állatot. Ajkába harapva hunyja be a szemét és szorítja össze utána. Arcára kiül az erős koncentráció és hogy igen csak kezd kimerülni.*

~ Ki kell tartanom, míg meggyógyul kicsit a sebe és biztos lehetek benne, hogy elmegy. Nem most nem hallgathatok Erasra.~ *Fut végig az agyába és ajkaiba harapva próbálja tartani magát. Az biztos ezután mélyen fog aludni. 

Mikor Eras teljesíti kérését és kihozza a vadat a sátorból Kinyitja a szemét és a férfira néz. Hallja a szitkozódását, amiért ilyen makacs, de szeretne ő is segíteni és jelenleg neki van csak olyan képessége amivel fogva tudja tartani. Amint a jégfalhoz ment a tetemmel nézek rá.*

- Nyitok egy rést... dob... dobd be neki. *Mondja szaggatottan és érzi teljesen ereje végén van, bár tudja nem hal bele csak ezután egy alapos alvásra lesz szüksége. Már kezei remegnek amin támaszkodik.*

__________________
Sayla:

*Aroura pillant.*

- Lehet hogy éhes, de akkor is választhatott volna valami más zsákmányt, mint te... *Mondja komolyan ránézve és közel lép hozzá.*

- Leiran nem bírja sokáig fogságban tartani. *Mondja felnézve kedvesére, majd vissza a lányra.*

- Remeg a karja... és ugyan most oda adnak neki egy őzet, de ki tudja meg elégszik-e ennyivel. Bár te is sárkány alakra válthattál volna... Bár meg értem, hogy megijedtél. *Mondja ki őszintén és csak figyeli az eseményeket.*

- Azért jól vagy? *Kérdi érdeklődőn újra Aroura pillantva.*

*Figyelt. Felvonta a szemöldökét a vad reakcióján. Hiszen nem ezt várta. Eddig sokkal okosabbnak gondolta, s arra várt ,hogy észreveszi, vagy valamilyen ellenséges reakciót talál vele szemben. Megsebesítette, de kicsit felolvasztva a jeget vonta ki kardját, majd hagyta ,hogy a lyuk újra eljegesedjen. Eltette a fegyverét.*
Nagyobb volt a hangja, mint maga az egész ügy.

*Nem hagyta ki a látószögéből, de valamivel nyugodtabban mozgott körülötte. Sóhajtott Leiran szavaira, de rábólintott. A sátorhoz lépett s kivett onnan egy nagyobb őz húst. Azt utána az álla szájához emelte.*
Kell ?
Ne beszélj annyit öreg! *mordult még fel Arou szavait hallva.* Mint látod nem öltük meg.... az biztos ,hogy megevett volna téged.... de azért tehettél volna ellene bármit.
*Nézte az állatott. Belenézett a szemébe ,mialatt összevonta a szemöldökét. Tartotta a farkas szemet. Megakarta neki mutatni, hogy ki jelenleg a falka vezér.*
Ha jó leszel kapsz kaját.
*Lengette meg előtte.*
Tudom ,hogy értesz.

*Sayla válaszára mély levegőt vett és bólintott. Valóban nem sok kellett hozzá hogy ez az állat őt egye meg vacsorára. Bármennyire is a béke pártját fogja nem hagyhatja ezt a tényt figyelmen kívül. Az a ragadozó abban a jégszobában most is veszélyes.*
 
- Jól vagyok persze! Köszönöm! *Mondta Saylának halkan, és sóhajtva csípőre tett kézzel kezdett fel alá sétálni miközben magyarázkodott*
 
-Igazatok van.. én csak… humm.. *gondolkodott mit is mondjon erre* .. tényleg megijedtem. Nem jutott eszembe semmi, csak hogy fussak.  *mondta mindkettejüknek és röstellte magát, amiért idecsalta a vadat a táborba. Ha eszébe jutott volna sárkány alakba váltani, akkor talán megijedt volna a ragadozó és elszelel mielőtt ez az egész megtörténik.*
 
 
*a bal mellső lába sajgott ahogy ráhelyezte a súlyát, de nem hagyta el magát. az ellenfél nem szabad hogy lássa mennyire komoly a sérülése, csak így maradhat életben, csak így harcolhat. A csordavezér visszakozott, legalábbis kihúzta az agyarát a jégből. Remek. Talán meggondolja magát és továbbáll. Tekintetével mereven követte a vörös bundájút aki visszatért egy adag zsákmánnyal.. Ez meg mi? A kölykének nézi? Ezek egyre furcsábbak. Az őz vérének illata finom volt. Megnyalta a száját és a mozdulatra előtűntek hófehér agyarai. Halkan morrant egyet… hát persze hogy kell… kapott is egyet utána a jobb mancsával, de aztán hangosabb morranással nyugtázta magában hogy ne terhelje a bal mellső mancsát. Fel alá kezdett járkálni a ketrecében, a vörös bundájú csordavezér tekintetét mereven fogva. A fal döngetését abbahagyta. értette a játékot, ami arra megy ki, hogy ki bírja tovább. Ebben pedig nagyon jó játékos volt.. csak annak az őznek ne lenne ilyen finom illata.. megint megnyalta a szája szélét és abbahagyta a járkálást. Nyugodtan leült, a csordavezér tekintetét még mindig nem eresztve, de nyugton maradt. Higgadtan nézett vele farkasszemet bár néha nyelt egy egy aprót mert az őz illata teljesen megtöltötte az orrát. Morrant egyet de nem villantott agyart. Várt.*

*Keresztbe fonta a karját és Arout figyelte.*

- Arou... ne azon gondolkozz mi volt a baj, vagy mit tehettél volna, ne sajnálkozz... Inkább azon gondolkozz miként segíthetnél... Mondjuk Leirannak... Nem fogja tudni tartani sokáig... és ha a jég eltűnik... ez a fenevad Erasra támad, vagy esetleg Leiranra, és akkor ne hidd, hogy Eras olyan fűh de jó hangulatban lesz, hogy megengedje neked a vérfarkas gyógyítását... *Hangja kimért és őszinte volt. Halkan mondta, hogy csak Arou hallja mellette és újra a lányra pillantott, majd Erasra a zsákmánnyal és az állatra, aki most nyugodtan ül és figyeli Erast. Lassan indult meg közelebb, de csak két lépéssel.*

- A füst nem zavarná meg... valószínű könnyedén felreppenne a levegőbe és onnan támadna. Jelenleg mindannyian sárkány alakra válthatunk... kivéve Leiran... és akkor ő lehet az áldozata... Megvédeni nincs már ereje. *Kezdi el hangosan mérlegelni a helyzetet. Kardjára teszi kezét és a fiúkra néz. Nincs joga parancsot adni nekik, hogy menjenek és Leirant védjék, bár szíve szerint megtenné, de ő csak egy ex katona, aki minden formációt, harci technikát kívülről tud. Ekkor jut eszébe az a technika amit nagybátyja tanított mind kettejüknek Erassal.*

- Uram! Ha bemehetek hozzá a jég tömlöcbe talán el tudom kábítani, míg el vonja a figyelmét! *Szól oda félhangosan és úgy véli ez lenne a legjobb köztes megoldás, ha lebénítanák az állatot egy rövid időre, míg elviszik innen és elé rakják a zsákmányt.*
__________________________
Leiran:

*Most hogy a fogoly nem döngeti a jég falat könnyebb dolga van, de így is percről percre gyengül. Érzi talán nem sokáig bírja. Ajkába harapva koncentrál. Ahogy Eras kihúzza a kardját rögtön vissza is forrasztja a keletkezett lyukat, bár nem érti ez mire volt jó. Ezzel csak hamarabb fogy az ereje. Csodának tartja egyáltalán azt, hogy eddig bírta tartani. Sayla hangjára lesz figyelmes, ahogy a kábításról beszél és hogy be akar menni hozzá.*

-Az túl veszélyes... *Mondja el-el haló hangon és ziháltan veszi a levegőt, de nem hallják meg amit mondott.*

*Igyekezett nem koncentrálni a többiek szavaira, a kisebb vitákra. Tudta jól, hogy az öreg mennyire gyáva, így nem is rótta fel igazán neki. Erre már rájött a Földalatti városban, amikor élvezettel ijesztgette. Az agyában helyet kapott azonban Leiran s az hogy ő gyengül. Ezért is volt most itt, ilyen közel a fenevadhoz. Ha megszűnik a jég, el kell kapnia, bár annyira bízott, elrejtett embereiben ,hogy tudják mi a teendő ha ez megtörténne. "Mindig véd az ártatlant! " Ahogyan kimondja a harcosok egyik szabályzata. Jelenleg itt Leiran és Arou az ártatlan.... meg... talán Sayla... igen..mint már civil....de utóbbi kettő figyel egymásra, így nem ők voltak az első helyen.
Amellett inkább az állatra figyelt. Látta ,hogy morog, majd járkál, végül még is leül. Tudta, hogy benne lesz ebben a játékban, ez pedig most sokat segíthet a helyzetükön...ha csak nem ront. De elég biztos és határozott volt Eras ahhoz, hogy tudja, meg fogja most szelídíteni. És Ő fogja ezt megtenni. Nem először csinált ilyet.
Ismételten meglógatta a húsdarabot, de nem vonta el a szemeit. Vörös, a fényben kicsit megvillanó szemei rátapadtak a másikéra s határozottan sugározták, hogy annak gazdája ritkán ad fel bármit is. Amit a fejébe vesz, annak úgy kell lennie.*

*Ismételten lépet párat, majd újra meglengette a húst, hogy annak illatát a szél az állat felé fújja. Majd megtorpant és szembe állt vele. Kicsit megemelve a húst. Beleszagolt a levegőbe.*
Hm... nagyon finom... tudom ,hogy éhes vagy.. miért nem adod meg magad?
*Meghallja Sayla szavait. Elkomorodik, ez látszik az arcán, így láthatja az állat is, hiszen nem fordul el tőle. Nekik meccsük van.*
Nem hiszem,hogy most ebben a pillanatban tisztességes lenne, ha becsapnám. Ez egy nagyon okos jószág. Ritkán látni ilyet.... inkább tartanám meg b tervnek Sayla. Amúgy is, ha rosszul sül el a dolog, a te dolgod ,hogy véd Arouruat. A többieké Leiran..... én meg figyellek téged.
*A végét már csendesebben mondta, csak az állatnak.*