A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*hümmögve elgondolkodik és sóhajt egyet*
-Nem lesz könnyű ügy. De nem akarlak itthagyni és nem is tervezem meghalni. Ez csak amolyan….. végszükség *próbálta kifejezni hogyan is értette. Kicsin bűnbánóan nézett a lányra. Amikor felcsattant a hangja és tiltakozott, jámborul letette az üveget és mellé lépett, majd megölelte a lányt.*

-Nyugalom kedves! Nem lesz semmi baj. Tudom mit csinálok. Az a lehetőség, hogy Gaul és én is belehalunk persze fennáll, de azért nem az a valószínű. *próbálta nyugtatni és adott egy puszit a feje búbjára* -De ha mégis megtörténne.. akkor jó lenne ha valaki megtenné amit meg kell. Majd inkább a bácsikádat kérem meg rá. De erre ne is gondolj inkább, mert tényleg nem meghalni megyek hanem gyógyítani. A megoldás kulcsa mágikus úton ivódott az agyamba. Nekem kell végrehajtanom a műveletet és nem másnak. Gyere kérlek *mondta neki és az álla alá csúsztatta mutatóujjáthogy megemelve a fejét a szemébe nézhessen. Arou zöld szeme nyugodt volt, derűs és békés. Nyoma sem volt benne annak hogy tartana attól hogy rossz történne így szavai még őszintébbeké váltak tőle.*
-Semmi baj nem lesz! Hígyj nekem Sayla. Bízz Gaiában és bennem is. Nem fogok felkészületlenül belevágni. Biztosra fogok menni. *lehajolt és finoman megcsókolta* -gyere…

---------------------------------------------------

*Peter közeledő léptekre lett figyelmes, de a paravántól nem látta ki jön.*
-Francba ezzel *dünnyögte és éppen nyűgösködött volna még egy kicsit a paraván és a helyzet miatt, amikor Eras állt meg előtte. *
-Köszönöm uram! Sokkal jobban ! * üdvözölte sárkányformában a felettesét, majd nyomban kérdezett is*
Meddig kell diétánzi? *némi aggodalom érződött a hangján, mert bár éppen pukkadásig tele volt, azért a diétát nem szerette… még hallani sem*
- Semmi kaja, vagy azért valamit lehet… ugye nem akar zöldségekkel terrorizálni a szentfazék? *dünnyögte*
-Persze hogy visszajövök! Amilyen hamar csak lehet! *válaszolta a kérdésre és megnyugodva vette tudonmásul hogy a bajtársai megoldják majd a munkáját amíg kénytelen pihenni*

*Egyszerűen nehéz lenyugodnom ahallottak miatt. Érzem ahogy Arou megfogja a kezem és puszit ad a fejem búbjára. és kezeim ökölbe szorítva küzdök könnyeimmel. Mikor felemeli a fejem mélyen nézek a szemeibe.*

- Megteszem...*Mondom határozottan.* -Ha menned kell legalább azt lásd utoljára aki szeret. *Mondom halkan és letörlöm az épp gyülekező könnyeket.*

- De ha elpatkolsz akkor az nem jós álom volt... *Mondom határozottan.* -Szóval már ezért sem halhatsz meg világos?! *Kérdem mélyen a szemeibe nézve.*

-Ha itt mersz hagyni felébresztelek szét rúgom a segged... *Mondom a valószínűtlen fenyegetést és karjaiba simulok.*

-Nem bírnám elviselni, ha el kellene veszítselek... főleg úgy, hogy az én kezem által... *Mondom és igyekszem nem erre gondolni de nem megy.*

-Gauldothot viszont előszeretettel fogom lefejezni... *Gondolok inkább a kellemesebb részére a dolognak.*
_________________________________--
Leiran:

*A tüzet nézve figyelem néha a folyó felől mikor ér vissza Arou és Sayla. Felállva kavarom meg a főzetet mikor már forr a víz.*

Akkor jó....
*Nézte hosszan a sárkányt. Tudta ,hogy ha most elkezdené megszidni, akkor nem tenne jobbat. És talán nem is lenne igaza. Hiszen ő tudta ,hogy az ételben van a kék löttyiből.... Hosszan nézte ,majd a kérdésre széltében vigyorodott el.*
De...de.. Bizony zöldséget kell enned addig.... legalábbis húst biztos nem ehetsz...hogy ,meddig? Nem tudom..nem vagyok orvos...de talán 4-5 napig biztosan.
Ohh...kaja lehet...csak nem akármi.
*Majd felnevetett.*
Nem tudom mivel akar téged terrorizálni...de legalább rendbe jössz tőle! Máskor gondolkozz mielőtt falsz itt.
*Majd szavaira csak elismerően bólintott. Örült ennek a hírnek legalább. Azzal a farönkhöz sétált ami a másik oldalt helyezkedett el a sárkánytól, s arra ült le. Hosszan nézte Petert fürkészve.*
Hmmm

*Mélyen a szemébe nézett és próbálja megnyugtatni*
-Köszönöm! De nem lesz semmi baj! Nem hagylak itt… mert… szerintem jó álom volt *mosolyodott el szélesen* - Ott voltam az álmodban, tehát biztosan nem lesz semmi gond! *hüvelykujjával finoman elsimította a kitörni próbálkozó könnyet és megcsókolta a lányt*
-Nem hagylak itt. Nem mernélek. Gauldoth-t pedig ne fejezd le idő előtt. Az senkinek nem lenne jó. Meg fog gyógyulni és én meg majd megírom a tapasztalataimat a zombesztinuszával kapcsolatban. Legyen mit olvasnia a gyerekeinknek…. mennyi is lesz? *terelte másra a témát és felsegítette a lányt hogy visszamenjenek a táborba*


----------------------------

*Peter lelki szemei előtt mindenféle borzalmas zöldségek jelentek meg normális kaja.. avgyis a hús helyett.. elképzelte hogy azt kell ennie majd és beleborzongott.. sose szerette a gyengélkedőt, de hogy ezen a koszton kelljen élnie több napon át…. Tekintete visszatévedt Erasra és észrevette hogy még mindig őt nézi. Kezdte magát kényelmetlenül érezni a fixírozó tekintet előtt.. nem tudta most letolás jön, vagy valami rosszabb… az utóbbira tippelt.*
-Sajnálom főnök! Máskor majd kevesebbet iszom .... és akkor kevesebbet is eszem! *mondta őszinte megbánással a hangjában*

*sikerül karjaiban megnyugodnom és mélyen nézek a szemébe. Még mindig gyűlik egy kis könny a szemembe amit ő töröl le gondolkodó ujjával és behunyva szemem érzem ajkait enyémen. Kicsit bizonytalanul viszonzom csókját eleinte, majd felbátorodva ölelem át nyakát. Most egy magasak vagyunk így, hogy ő előttem guggol. Lassan engedem csak el és nézek a szemeibe. Mikor Gauldoth kerül ismét szóba kicsit szélesen elmosolyodok akaratlanul is.*

- Miért? Pedig elégé tenyérbe mászó egy arca van... főleg az az állandó vigyor... *mondom mélyen a szemeibe. Akkor mikor én találkoztam vele igen csak idegesítő volt.* - Szerintem senkinek nem hiányozna. *Állapítom meg de komolyra fordítom a szót.*

- Nem fejezem le idő előtt... ezt megígérhetem. Nem szeretek feleslegesen igazi nyomós ok nélkül életeket kioltani... *mondom határozottan és lassan ahogy fel egyenesedik és fel áll én is fel állok. Jól esik kedvessége. Ő az első akitől ezt a kedvességet elfogadom. A palackokat felvéve tartom ölemben és úgy indulok meg mellette sétálva.*

- Nos kettő szaladgált körülöttünk az utolsó képnél és már másodjára voltam terhes... *Mondom elhúzva a szám.*

-De már csak emiatt a Gauldoth dolog miatt reménykedem igazadban hogy az egy jós álom volt, mert ha az... akkor nem veszítelek el, de attól még mindig félek, hogy én állapotos leszek az álom szerint... de a táborba ezt a témát hanyagoljuk... így is elégé eltávolodtunk most a dolgok miatt Erassal, bár én még mindig a főnökömnek és a barátomnak tartom... csak kell nekünk egy kis idő. *Mondom elgondolkodva és mély levegőt véve sétálok mellette a vizes palackokkal.*
____________________________
Leiran:

*A táborban a bogrács mellett állok továbbra is meg meg kavarva a főzetet akkor mikor kell. Arou biztos találkozott Saylaval és beszélgetnek. Had beszélgessenek. Lassan meg is hallom ahogy jönnek vissza fele. Nem értem amit beszélgetnek, ahhoz még túl messze vannak.*

*Csak arra pislogott ismételten mikor a sárkány elkezdett bocsánatot kérni. Elmosolyodott ,majd megrázta kicsit a fejét.*
Hagyd csak.. végül is a vadászat félig erről szól. Mindig iszunk.
Csak máskor egy minimális határt tarts be....mert most így adtál nekem plusz munkát...és persze Laosnak és Dekterimnek is. De a lényeg majd mindenképpen az ,hogy rendbe jöjj. Szóval parancsba adom ,hogy tartsd majd be a diéta szabályait.
*Komolyan pillantott rá, végül kicsit szórakozottan.*
Mellesleg... a másik két palimadár is csút részeg lett. Ott hortyogtak az erdőben... én rúgtam ki az üveget a fejük alól. Komolyan mondom, örök emlék lesz. Majd nyugodtan piszkáld vele őket.
*Vigyorgott. Szándékosan kerülte a másik témát.*

*Örült hogy nem akadt ki.. ezek szerint sikerült kicsit megnyugtatnia. Az jó. Ő maga ugyanis tényleg nem igazán aggódott.. nem hitt abban hogy balul sülne el a dolog. Amikor az emlékműnél imádkozott érezte Gaiát.. nagyon is úgy érezte hogy dolga van még az életben. Nem most lesz vége. Átkarolta a lányt a séta közben, hátha valahogy erőt tudna adni neki.*
-Tenyérbe mászó képe? *meglepetés ült ki az arcára majd jóízűen felnevetett*
-Biztos hogy ugyanarról a farkasról beszélünk? És ahogy láttam nagyon is hiányozna egy leánynak. az a lány ott volt a vizsgálaton is. azt hiszem azok a könnyel nem véletlenül folytak patakokban, hanem azért a.. khmm.. tenyérbemászó képű farkasért. *megint kuncogott és közben beértek a táborba. Észrevette a főzetet ami igencsak készen volt már*

-Ohhóó… kezdek szórakozottá válni! Köszönöm hogy vigyáztál a főzetre Liran! *mondta mikor odaértek, majd elengedte Saylát és kihajtotta a parázs fölül az edényke tartóját és leemelte róla a főzetet. Ezzel az adaggal ki is bírja reggelig, de a biztonság kedvéért még főzök egyet, hátha kiborul… egy tartalék sosem árt! *mondta és felvett egy hűltebbet, feldobta a levegőbe és biztos kézzel elkapta.* -Jöhet a következő itatás. A későbbi órákban már nem kell ilyen sűrűn. … *mondta majd a betege felé nézett és meglátta Erast.*

-Úgy látom kicsit várnom kell. *mondta kedélyesen, majd letelepedett és hagyott maga mellett is helyet hogy Sayla is leülhessen és kérdőn nézett fel rá*

-csüccs?


....................................................................................................


-Igenis uram! * vette a parancsot és nyelt egy nagyot. A „diéta” szó nála elég nagy mumus volt, de hát megérdemelte. Csak magának köszönheti. Annak viszont örült hogy láthatóan Eras nem neheztelt túlzottan az okozott károkért. *

*A sztorira élénkebb lett. Minden részletre kíváncsi volt*
-Csút részegek? hehheh! De szerettem volna látni! Vannak rémképeim arról hogy énekeltek…. de nem emlékszem tisztán….

-Igazán? *Kérdem teljesen ledöbbenve.*

- Becsajozott az a magának való tenyérbe mászó alak? *kérdem és megrázom a fejem.* -Jó ne mondj többet és szerintem ugyan arról beszélünk csak más szemszögből. *Finoman karjaiba simulok, bár még mellkasának is könnyedén neki dönthetném. Ahogy beérünk a táborba Leirant pillantom meg az üstnél, majd Arou elengedve siet oda.*
____________________
Leiran:

-Ugyan ne köszönd meg, én is gondolkodtam, hogy kifordítom, de nem tudtam te meddig szoktad főzni, szóval inkább nem tettem, de látom ugyan addig, mint Zerenka. *Mondom kedvesen elmosolyodva és jó volt rájuk nézni ahogy vissza felé jöttek.*

- Annyira jó így látni titeket. *mondom kicsit hallkabra véve a hangom.* -Látom Gaia ma tavasszal is dolgozott elég szépen. *Mondom kedélyesen és leülök oda ahol eddig ültem és vissza adom Arounak a dolgokat. Érdeklődve figyelem őket.*

- Nocsak valakinek igen jó kedve van Arou. Mi az oka szabad tudnom? *Kérdem érdeklődőn rájuk nézve.*
__________________--
Sayla:

*Vissza érve látom Arou levegőbe dobott palackját és elkapását annak és mosolyogva nézek rá, majd leül és maga mellé invitál, de én nem mellé ülök le hanem inkább ölébe. Nincs itt Eras nem kell magam vissza fogni.*

-Itt kényelmesebb. *Mondom felpillantva rá.* -Na meg egészségesebb is. *mondom kicsit felkuncogva, majd Leiranra pillantok és nagyot pislogva nézek rá.*

- Ugyan ennek Gaianak semmi köze... *mondom mert mint harcos társaságban tagadom, hogy hinnék benne.*

- Nincs Gaia, csak a természet... *mondom behunyva szemem és mély levegőt véve szinte eltűnök kedvesem ölében.*
_______________-
Leiran:

-Gaia maga a természet Sayla. *Mondom mosolyogva és tényleg jó rájuk nézni, majd Aroura pillantok.*

- Most, hogy nincs itt Eras és nem veletek van elfoglalva szeretnék nektek sok boldogságot kívánni, mert nagyon szép pár vagytok. Ellentétek, de pont ez tesz kettőtöket együtt egy kerek egésszé. *Mondom elmerengve mosolyogva. Igen az ellentétek nagyon is vonzzák egymást.*
_________________________
Sayla:

-Na azért te és Eras sem panaszkodhattok. Ti is kiegészítitek egymást, bár pont fordított felállásban... te vagy az ész ő az erő... itt én vagyok az erő ő az ész... a nagyapám lehetne, de az se zavar. *Mondom és mély levegőt veszek.*

- Csak az hogy civil lettem... de ennek így kellett lennie... *mondom magam elé nézve újra kicsit elszontyolodva.*
______________________________
Leiran:

-Nem rossz olykor civilnek lenni... gondolj bele... megszabadulsz attól a sok papírmunkától amit Eras a nyakadba sózott elég gyakran. A küldetések megírásának dokumentációitól, a sok körmöléstől... koncentrálhatsz csak magadra és a kedvesedre... na meg majd a gyerekeitekre. *Mondom mosolyogva de látom nem igazán volt nyerő a gyereket felhozni, mert Sayla szemében rémületet vélek felfedezni.*

- Kérlek bocsáss meg ha rosszat mondtam. Nem akartalak megbántani. *Mondom egyből magyarázkodón.*

Sayla: Ugyan ne magyarázkodj Leiran... igazad van, de én bízom benne hogy azok a gyerekek még váratnak kicsit magukra... bár... *Gondolkodom el de megrázom a fejem. Nem nem akarok erről beszélni.*

Leiran: Bár? *Kérdem érdeklődőn, de látom, hogy nem akar róla beszélni.* -Sayla nekem elmondhatod. *Mondom komolyan ránézve.*

Sayla: -Nem felejtsd el. Nem érdekes. *Mondom mosolyt erőltetve arcomra.*

Akkor azok a rémképek igazak voltak! A két bothangú úgy nyivákolt ,hogy szerintem a vadakat is messzire kergették!
*Nevetett fel öblösen s úgy nézte a beosztottját.*
Igazából nem tudok sokat mondani.... ugye csapatokban indultunk el...aztán ők lemaradtak még veled...gondolom együtt kezdtetek el inni. Az út alatt nem nagyon találkoztunk velük, csak a végén. Akkor volt ez az esett.
Képzeld el ,hogy az a két mafla ott fekszik a földön, egyiknek üveg másiknak a hátizsák van a feje alatt....és bőszen horkoltak..de hát tudod ,hogy hogyan.
*Szélesen vigyorgott s mialatt magyarázott ,időnként ezt be is mutatta.*
Szörnyűek olykor...komolyan mondom.
*Szavai ellentétben voltak azzal ahogyan mondta. Látszódott rajta ,hogy csak poénkodik. Legyintett.*
A dal amit énekelnek meg.... szerintem út közben találták ki!

*Nem tekintett hátra, se a paravántól visszább, így azt sem láthatta ,hogy az öreg s Sayla visszatért.*
Majd írnom kell a kedves nejednek egy szép üzenetet emiatt viszont...

*felderült a név hallatán*
-Áhh a jó öreg Zerenka! Olyan régen láttam… Hiányzik néha a morgása. Ezt ne így csináld, azt meg inkább amúgy…. *idázi fel az emlékelet mosolyogva és sóhajt egyet, kezében játékosan megpörgetve a palackot.*

-Óh én nem mondhatom el miért jó a kedvem, mert a szavamat vette valaki.. *sandít Saylára és párszor megemeli a térdeit bokából, hogy lovacskáztassa* .. vajon ki lehet az..

-Gaia igenis létezik, függetlenül attól hogy elhiszed e vagy sem *foglalt ő is állást Leiran véleménye mellett* -Ő maga az élő bolygó. A folyók az erei, az élők pedig egy egy sejtje.. Bármerre nézel őt látod mindenben és te magad is a része vagy. *mondta a lánynak és adott neki egy puszit*

-Köszönöm Leiran Örző! Úgy tűnik az ellentétek nagyon is vonzzák egymást Persze meglesznek a nehézségeink.. Ez a civil dolog.. Aztán Geret bácsi akit idővel vélhetően kedves papának is szólíthatnék.. ő biztosan megkerget majd de legalább nem fogunk unatkozni. Ugye Sayla?

*Leiran pozitív gondolatait hallgatva Saylát figyelte, vajon ő is így gondolja e, vagy inkább bántja a dolog.. de úgy tűnt inkább a gyerek téma az ami feszélyezi a lányt*

-Nyugalom Sayla! Emlékszel arra amit a túra elején mutattam? *utalt arra a jelenetre amikor a hátizsákját előre véve eljátszotta a terhes önmagát amint szüntelen nyafog.*

-----------------------------------------------

*Peter jóízűen és hangosan felnevetett ahogy elképzelte a jelenetet amit Eras mesélt*
-Teljesen idióták De hát ők már csak ilyenek! Hagytak bort egyáltalán, vagy visszafele már csak az üreg palackok jutottak?
-Arra még emlékszem hogy reggeli után elkezdtünk inni. Deki nagyon belelendült, Laos meg kontrázott. Persze én se akartam lemaradni. Elvoltunk egy darabig, aztán a következő emlékem az hogy eszem és nem bírok leállni…. De addigra ők már nem voltak itt. Azt hiszem előbb bealudtam a bortól azért mertek itt hagyni Nem tudták hogy az alvó Peter még lehet éhes Peter…

-Jajj a nejem… Lesz hiszti…*a témaváltásra egy kicsit aggódni kezdett* -Így is duzzogott amiért nem leszek vele pár napot és egyedül kell hálnia. Most meg ez… Még hozzá se bújhatok mert nem tudok visszaváltozni. Teljesen ki lesz borulva emiatt… Ugye lehet korlátozni a látogatást a gyengélkedőn? Benn tölthetem ezt az időszakot? Van most hely, vagy otthon kell lábadozni?

Leiran: -Igen Zerenka már csak ilyen volt. *Mondom elmosolyodva Aroura nézve.* -Ő is hiányol téged. Mikor meglátogatom régi mesterem mindig mondja hogy az a ló kötő Arorua Norgard mikor fogja már meglátogatni. Szeretne már egy jót szakmázni, mert ugye velem nem tudja megtenni. Hiába ő tanított engem, a gyógyítási pálya számomra vakvágány volt. Jó nem azt mondom, hogy nem veszem hasznát azoknak amit megtanultam, mert mondjuk a mágiákat igenis hasznosítom, és adom át az ifjú tanulóknak az iskolában. Bár elégé kérdéses meddig tudok még ott tanítani. Hiába szerettem... most hogy a tanács vezetését apám átadta, nem igazán hiszem, hogy időm lesz bemenni az órákat megtartani. Ha be is megyek percenként biztos, hogy meg fognak zavarni papírokkal és egyéb dolgokkal, az pedig a diákok felé se jó. *Mondom ki őszintén a gondolataimat és a tűzbe merülve gondolkodom.*

- Találnom kell a helyemre másik tanárt és még a harcművészet oktatónk helyére is, aki az év végeztével szeretne, már úgy mond nyugdíjba menni. Ahhh... még ezek is ott vannak... Most csak gondoljatok bele... az elmúlt 3 hétben alig tudtam bemenni az iskolába, mert mindig úton voltam. és ezelőtt 4 nappal még nem is voltam vezető... akkor mi lesz ezután? *Kérdem bár inkább csak magamtól, majd ismét rájuk sandítok. A saját dolgaimat kevésbé nem tudtam pozitívan nézni.*

- Látod Sayla ezek miatt mondtam, hogy jobb lesz neked civilként... nem lesz papír munka...

Sayla: -Nekem a papír munkával sose volt gondom, de igen talán az volt a nehezebb része az egésznek. Sok időt felemésztettek a megírásuk, de ez most már a fiúk baja... Inkább a társaság a srácok a bátyáim fognak hiányozni... bár egyikükkel így rokonságba leszek... amit sose hittem volna. *mondom ki gondolataim és Aroura nézek ahogy meg lovacskáztat és elhúzom a szám.*

- Nem vagyok kis gyerek és ha elmered mondani az álmot én esküszöm nem mondok el neked többet ilyet. *Mondom komolyan.*

Leiran: -Álom? Milyen álom? *Kérdek rá érdeklődőn.*

-Sayla nem ér pont előttem titkolózni. *Mondom és a két sárkányra nézek odébb akiken látszódott hogy tudnak róla, mert mikor oda néztem elfordítva fejüket fütyörésztek.*

- Mi inkább elmegyünk sétálni egyet! *Vágta oda Dekterim és fel állva el is siettek Laossal.*

-Na szép... még ők is tudják? *Kérdem visszanézve Saylara.*

Sayla: -Sajnálom Leiran, de nem akarom, hogy tudd... Annyira már ismer mindenki, hogy ha elmondom ugyan olyan izgatott leszel mint ez a drága férfi akinek az ölébe ülök... Azt pedig nem akarom, hogy Eras fülébe jusson, holott ez még semmit nem bizonyít... *Mondom és keresztbe fonom karjaimat.*

Leiran: - Olyan vagy... *Mondom kicsit felkuncogva, persze megértem.*

- Ami pedig Geretet illeti... tuti ki fog akadni akár csak Eras... Sayla is elégé nagy letolást fog kapni, és ő nem fogja azt nézni, hogy nő pedig ő tudja a legjobban, de arra lelkiekben készüljetek fel, hogy megpróbál majd titeket szétszedni és Saylat vissza rángatni az általa vélt valós természetébe. Holott be kell látni előbb utóbb mindenki megtalálja a párját. Ha Sayla "végleges" párja egy nő lett volna a Sárkányok törvényeibe igen csak bele ütközött volna... De ezt ti is tudjátok. Erast sem értem ilyen szempontból. Jó most neki inkább az fáj, hogy elveszített ezzel egy bajtársat és szerintem fél attól is, hogy egy barátot. Még meg kell békélnie ezzel a helyzettel is. De ezzel szerintem ti is tisztában vagytok. *Mondom mosolyogva és lehunyom a szemem.*

- Fuh de bölcs vagyok... *Húzom el a szám és megrázom a fejem.*

Sayla: -Mert az is vagy, bár neked is vannak kitöréseid. De én úgy gondolom alapjáraton igen tapasztalt vagy már a szigeten élőkkel kapcsolatban. Főleg így a sárkányokat illetően, mert elégé sokat tartózkodtál itt. Csak nehogy ez balul süljön el. *Mondom és kedvesemre nézek aki szemébe látom, hogy nagyon el akarja mondani Leirannak a boldogsága okát. Nagyot sóhajtva dőlök mellkasának és kezéből kivéve a palackot húzom kezeit magam köré, mint egy biztonságot nyújtó burkot.*

- Mondd el Leirannak a boldogságod okát kedvesem ha már ennyire szeretnéd... de csak halkan! Eras ne hallja. *Mondom bele törődve, hogy mindenki már a bizonyíték előtt tudni fog a dologról és ha meg még se lesz az mindenki csalódott lesz.*

-Azon gondolkodom, még meglátogatom mielőtt a farkasokhoz indulnék. Még akkor is ha Eras úgy dönt hogy nem enged el. Nagyon régen nem láttam és jó lenne vele újra találkozni. De ha mehetek meggyógyítani Gauldoth-t, akkor pláne jó lesz vele konzultálni. Nagyon sok jó ötletet adhat .

*Aztán egy ideig csak hallgatja a két nő beszélgetését, Leiran nehézségeit nem kommenteli, de egyetértően bólint, mert szerinte is sok minden fog változni a nő életében. Amikor az álomra terelődik a szó és végül Sayla engedélyt ad hogy elmondja, megrázza a fejét.*

-Megígértem hogy nem mondom el. A fiúk előtt véletlen elszólás volt mert aggódtam érted. De most itt vagy te is. Majd elmondod te. *mondja határozottan de kedvesen, és átölelve tartja, majd megint meglovacskáztatja szórakozottan*

*Jóízűen nevetett fel a sárkánnyal ,mialatt bólintott felé.*
Igen azt hiszem nem komplettek, de mikor voltak teljesen azok? A lényeg ,hogy jó harcosok.
*Vigyorgott majd csak hallgatta s lemondóan sóhajtott fel.*
Nem...talán egy-két üveg még maradt, de több nem. Minden beszlopálták és azt hiszem azokat kamatoztatja most az öreg a saját készítményei tárolására. A lényegen mit sem változtat, azt hiszem ha vissza értünk, átmenetileg korlátoznom kell az ivászatukat a laktárból.
*Nevetett egy kicsit ,végül ismételten a sárkányra pillantott ahogyan az beszélt.*
Hát tudod Peter, én sem gondoltam ,hogy a részeg Peter, lehet éhes Peter is.... vagyis ennyire éhes. Komolyan...olyan ,mintha nem etetnének otthon rendesen!

*Aztán észrevette a viselkedés váltást amikor az asszony került szóba. Szélesen elvigyorodott s karba fonta a kezeit.* Ohh...csak nem az asszony viseli otthon a nadrágot Peter ?
*Nevetett ,majd elgondolkodott azon amit kérdezett.*
Hát...ha gondolod külön neked nyitva tarthatom a gyengélkedőt, úgy ,hogy vendégeket nem fogathatsz az "állapotod" miatt. Egy kis ideig meg tudlak védeni az asszonytól... természetese csak baráti szeretettből. Bár lehet utána erősebben elővenne téged.
*Nevetett kicsit.*

Sayla: Jól van akkor én meg nem mondom el. *Mondom határozottan és mikor ismét meglovacskáztat behunyva szemem vonom össze szemöldököm és egy gyengédebb de határozottabb mozdulattal húzom hátra karomat és hasba könyökölöm.*

- Mondtam, hogy nem vagyok gyerek hogy lovacskáztass... Majd lesz épp elég gyerek akit lovacskáztass... csak győzd kivárni. *Mondom határozottan és mikor kinyitom a szemem és Leiranra nézek már látok valami fényt a szemébe.*

Leiran: Szóval az a kiáltása Arounak, hogy a hasát ne... hmm *Mosolyodok el kicsit csintalanul Aroura nézve.*

-Értem most már... szóval jól gondoltam, bár ez még igen csak korai féltése Sayla hasának, ezért úgy gondolom köze lehet az álmodnak hozzá. Bocsi jó a fülem és Arou elégé hangosan kiáltott, de nyugi Eras nem hallotta meg csak én. *Mondom határozottan amire először megfeszülő arc megenyhül.*

Sayla: -Igen annak a kiáltásnak köze van az álomhoz, de ezek szerint felesleges titkolnom...*Mondom és mély levegőt véve fojtott hangon mondom el azt amit álmodtam. Annyira hangosan csak, hogy Leiran Arou és én halljuk. Ahogy elmondom a képeket és a jeleneteket csak mosolyogva bólint Leiran.*

Leiran: -Igen ez lehet egy jós álom, főleg, hogy ott a síremléknél álmodtad. Azon a helyen idők óta nagyobb a mágikus erők koncentrálódása és egyik kutatásom pont a jós álmokról szóltak amit még régebben végeztem. Sayla én csak arra kérlek, hogy vigyázz magadra. Nem tudhatod, hogy az a fekete hajú nő véletlen nem-e Gaia volt. Ő bármilyen alakban meglátogathat az álmodban. *Mondom mosolyogva és Arour pillantok bólintva sokat sejtetően.*

-Zerenka örülni fog neked, főleg ha ilyen vidáman mész hozzá. *mondom sokat sejtetően, bár burkoltan.*

Sayla: -Leiran ne kezd te is jó? Nem akarom még... Még nem érzem magam felkészülve rá. *Mondom és tényleg nagyon nem fekszik nekem még a gondolat se, hiába emlékszem vissza Arou hátizsákkal eljátszott jelenetére.*

-A nagybátyám nem hiszem, hogy szét akarna szedni minket, de én úgy gondolom választás elé fog majd állítani... vagy a Black család vagy Arou... Én nem akarok örök életemre olyan besavanyodott lenni, mint ő... ha választanom kelessz a szívemre fogok hallgatni. *Mondom határozottan de sokat sejthetően.*

*Laos együtt nevetett erassal, öblös sárkányhangját a tábor másik végén is hallani lehetett*
-Azt hiszem Deki ki is száradna. Szegény Deki! *mondta de nem túl sok együttérzéssel. azomban amikor az asszonyra került a szó csak megrázta a fejét.*

-Valóságos kínzómester! Vegetáriánus kosztra akart fogni mert valahol azt olvasta hogy az egészséges! Zöldségeket? Én???? Soha!!! Aztán ha iszom eszembe jut az asszony.. róla a kosztja.. aztán persze hogy ki vagyok éhezve! *vezette le a logikáját és Erasra nézett igazolást várva*

-Azt nem tudom mennyire lenne jó ötlet. Ha a gyengélkedőn se adnának enni akkor teljesen mindegy ha otthon éhezem… *mélyet sóhajtott a gondolatra mintegy búcsút mondva megannyi finom falat lehetőségének de a sóhaj beindított valamit amit már nem tudott visszafogni.. a hang után lesunyta a füleit.*
-Hoppáá…!

---------------------------------------------------------


*Arou szórakozottan lovacskáztatta Saylát miközben hallgatta a beszélgetést. Ő már hallotta a történetet és magában már el is döntötte hogy ez bizony jós álom lesz… így csak mosolyogva hallgatta őket. Zerenka neve hallatán szélesebben elmosolyodott.*

-azt hiszem nagyon fog örülni. Eléggé sokat nyaggatott annak idején, hogy mikor lesz már babánt Milenniával. Még titkos főzeteket is adott hátha segítenek *kuncogott* látnod kellett volna milyen piros arccal próbálta elmagyarázni ifjabb magamnak hogy miként kell használni azt a szert …
*mosolya csak Geret várható reakciója hallatán halványult el*

-Ennyire csak nem lehet bolond. Vagy ha mégis, egyszerűen ne vegyél tudomást a döntéséről. Zsémbes vén sárkány aki makacs is, de nem kőszívű vagy kegyetlen. Ő belől nagyon jó sárkány. Idővel majd megérti hogy nem megrövidebbítve lesz hanem épp ellenkezőleg… pláne ha jós álom.. *tért vissza az előző gondolataihoz és máris mosolygott újra*

Ki is száradna...nem...ki is fog száradni! Meg kell téríteni az elfogyasztott alkoholt!
*Nevetett továbbra is. Most végre nem gondolt arra ,ami majd kint várta. Még ha rossz helyzetben is volt a harcosa, jókat derültek a dolgokon.*

*Csak hallgatta ahogyan az asszonyáról beszélt, és most áldását mondta az égnek ,hogy Leiran nem ennyire erőszakos az étellel szemben, sőt ő csinálja neki a legfinomabb húsos kajákat. Igen...meg van áldva vele. Pedig még nem is az asszonya. Észrevette ,hogy a sárkány vár valamire tőle...talán arra ,hogy rábólintson.*
Ahm... Igazad van..ez az asszony igazi kínzómester.... de te vetted el.
*Nevetett fel* Nem hiszem ,hogy örülne ha hallaná, hogy miatta iszol többet. Igazítsd meg otthon kicsit a gatyát!

Rendben..én felajánlottam.. nem mondhatod ,hogy kegyetlen vagyok! Sőt...manapság inkább lágy szívűbb lettem...szörnyű... *gondolt bele abban a pillanatban s ebből csak a hangos puffanás hangja ébresztette fel. döbbenten nézett ,majd felnevetett, egészen addig amíg nem érezte meg. Akkor befogta az orrát s egy széles vigyorral legyezett a kezével.*
Uram atyám..te rothadsz belül ? Ahm..... Ezt nem fogja überelni Laost azt hiszem!
*Nvetett ismét ,hogy ne hozza ismét kellemetlen helyzetbe.*

*Peter is nevetett vele együtt aminek következtében még ropogtatott párat. Harsány nevetése bezengte a tábort, láthatóan sokkalta jobban volt mint amikor rátaláltak a kötelekbe gabajodva*
-azt hiszem lehet ő maga küld majd a gyengélkedőre, ha nem akar folyton szellőztetni *nevette ahogy elképzelte a neje mit fog szólni ehhez az egészhez*


*Arou felfigyelt a hangra és megpaskolta Sayla combját, jelezve hogy fel szeretne állni*

-Ideje megitatnom Peterrel a következő adagot, mert most jobban van ugyan, de ha azt akarjuk hogy reggelre röpképes legyen akkor tenni is kell érte.

-Sayla, akkor picit változna a terv… Elkísérjük Petert a gyengélkedőre, aztán én teszek egy kört a cuccaiddal míg a papírokat intézed, majd ismét találkozunk a központban. Onnan útba ejtjük a húgomat a tortáért, majd a nagybácsidat hogy megpróbáljon minket elkalapálni, aztán amikor kifárasztottuk őt, hazakísérlek hogy pihenj és aludd ki magad. Addig meglátogatom Zerenkát. Nem hiszem hogy a beszélgetésünk érdekelne téged, ezért oda felesleges együtt mennünk. … Majd hazamegyek én is és segítek neked aludni…*ennél a mondatnál huncut fények gyúlnak a tekintetében* … s aztán… ha az Uralkodó is beleegyezik, akkor mehetünk is farkast gyógyítani… Megfelel így neked is? Persze ha szükséges akkor változtatunk a menetrenden, de talán így a legegyszerűbb...

*összegezte és közben magában elgondolkodott hogy úgy tűnik, ha tényleg jós álom... akkor a húgának lesz igaza és nem volt felesleges elcsomagolni és eltenni a gyerekbútorokat... persze majd át kell festeni kékről fehérre.... De abbahagyta a gondolatot, ne szaladjon túlzottan előre mert nem akarta egyelőre nagyon beleélni magát.. Inkább a főzetet lötyögtette meg hogy megnézze eleget hűlt e már. *

-Na igen Zerenka már csak ilyen. Nem csak téged nyaggat, vagy nyaggatott... Na ha megtudja hogy már van kedvesem akit szívből szeretek... huhúúú azt hiszem számíthatok arra hogy én is kapok szereket...*mondom Aroura ránézve.*

-Csak én olyat ami előre hozza a termékeny időszakot... na akkor aztán Eras.... kiakadna. *Mondom elgondolkodva és mosolyogva nézem őket. Annyira jó így látni őket.*

Sayla:

*Egyre inkább idegesít az, hogy lovacskáztat és a fejem egyre jobban kezd dagadni. Láthatóan nem zavarja az, hogy hasba könyököltem. Mikor végre abba hagyja és a combom pacskolja meg hátra nézek rá és hallgatom meg. Az ajánlatán én is elmosolyodok és megsimítom arcát.*

- Jól van jó lesz így. *mondom mosolyogva és csókot lopok tőle és lassan szakadok el.*

- De én még nem akarok innen fel állni. Így olyan jó *Mondom kicsit kinyújtva a nyelvem, de végül mégis felállok és kezem nyújtva állítom fel Arout is. Leiranra nézek és mély levegőt veszek.*

- Ebből a szempontból Eras és én is egyformák vagyunk. A különbség az, hogy ő neki kevésbé kell a gyerekkel oly módon foglalkoznia, mint nevelés... rá már csak az oktatás maradna, de ismerve a ti szokásaitokat az is rád maradna és a tanáraitokra. *mondom őszintén és Peter és Eras felé nézek.*

- Mindegy... én még nem akarok gyereket, szóval én nem hiszek az ilyen dolgokban. Lassan készíteni kellene egy kis vacsorát, de Petert kíméljük, meg a sült hús illatától, mert csak megint meg éhezne... *mondom Leiranra nézve és ő is bólint, így neki kezdenek együtt vacsorát készíteni. Kimossák a bográcsot, majd abba kezdenek el főzni.*

HAHAHA... na igen...az is egy megoldás. Ha látja ,hogy vagy, akkor az csak megpuhítja majd a szívecskéjét egy kicsit. Igazi sárkány asszony..... Nem mindig olyan egyszerű...bár úgy vélem...ez szinte minden nemzetségnél megjelenik.

*Nem sokkal később felpillantott meg megjelent Aroura. Biccentett felé ,aztán még Peterre pillantott.*
Látod... azt hiszem jön a következő kör.
Mit a diagnózis ? Mennyi idő míg teljesen rendbe jön? Biztos az az egy hét ?
Holnap már mozgatható?

-HAHH! Igazi házisárkány a szó minden értelmében de úgy tud hízelegni ahogy senki más *nevette Peter aztán megjelent Arorua és visszafogta magát*
-Igen Arou, egy hetet mondtál, de sokkal jobban vagyok. Lehet hamarabb helyrejövök, mit gondolsz?


*A fehér sárkány Viszonozta Sayla csókját, s mikor elengedte, Leiran számára nem láthatóan, de belecsípett a lány kemény fenekébe. Majd a szokásos kicsit szórakozott és réveteg mosolyával vitte a következő adag főzetet a nevetgélők felé. A kérdésre lelkesen felmutatta a palackot, majd meglötyögtette és Erasnak címezve válaszolt*

-Ebből még ötöt kell meginnia reggelig és röpképes lesz. Kisebb szüneteket tartva de önállóan képes lesz visszarepülni a központba. *majd Peterre nézett és tekintete doktorosabbá változott*

-egy hét szükséges ahhoz hogy kiürüljön belőled a sok felzabált étel. De ha hamarabb túl akarsz lenni rajta, akkor a második naptól kaphatsz hashajtókat amik egy nap alatt kipucolnak. Akkor a harmadik nap végére, vagy a negyedik nap közepe körül már felveheted az emberi alakodat is. De én nem javaslom ezt a radikális módszert mert nagymértékű folyadékvesztéssel jár ami vesekövet okozhat, vagy általánosan rossz közérzetet. De ha ragaszkodsz hozzá csak szólj és olyan hashajtót adok ami nagyon is hatásos lesz, abban biztos lehetsz. *fejtette ki bővebben és a mondandója végére ismét a kicsit szórakozottan mosolygó gyógyító lett. Láthatóan elképzelte ezt a lehetőséget*

-Eras úrfi, kérlek mondd, mikor kereshetlek majd fel a válaszért a farkasos üggyel kapcsolatban? Holnapután reggel esetleg alkalmas lesz?

-Milyen far... *Jött a kérdés, de nem tudta befejezni a mondatot, mert amint Peter kinyitotta a száját, azonnal landolt benne a főzettel teli palack és már folyt is le a tea a torkán*

Ühm... igen..igen. A nők ebben nagyon is jók. Hagyod magad s egy idő után azt veszed észre ,hogy már a bőröd alá is bevonták magukat. Persze képletesen.
*Vigyorogva bólintott egy kicsit, de aztán csak Arout nézte.*

Értem.... ennyivel jobb már akkor.
*Nézett hosszan vissza Peterre ,majd ahogyan hallgatta Arout, legyezgetni kezdett az orra előtt, elképzelve a dolgokat.*
Ha ennél a helyzetnél maradsz akkor inkább maradj otthon. Nem tudsz vissza alakulni, és ilyen formában a belőled kijövő sza.......maradandó anyagok elég bűzösek lesznek....
*A végére egy kis vigyort biggyesztett ,hogy azért Peter ne vegye magára.*
De inkább adok neked egy hét pihenőt ,mint hogy utána nagyobb bajod legyen. Jó emberem vagy...nem akarok gondot.

*Az öreg kérdésére ismételten rápillantott hosszan. Elgondolkodva ,végül megvakarta a tarkóját. Ki is ment egy pillanatra a fejéből.*
Igen... akkor jó lesz. Majd akkor megbeszéljük. Addig átgondolom... meg azt hiszem az apámmal is beszélnem kell erről. Ebbe sajnos még van beleszólása.

Igyál csak kicsi Peter ~ Jó fiú vagy!
*Nevetett amint figyelte az eseményeket.*

*Saylaval kettesben maradva beszélgetünk általánosabb dolgokról kisebb hosszabb szünetekkel, de talán most tudunk először ténylegesen beszélgetni. Ez a Sayla sokkal jobban tetszik, mint az aki eddig volt. Már sokkal inkább egy erős jellemű nő, mint egy állandóan ingerült fenevad, bár ő igazi házisárkány lesz Arounak.

A beszélgetés kezd oldott lenni és elkezdünk nevetgélni, ami már a fiúkhoz is elhallatszód hat, de nem igazán foglalkozunk vele, mert a jó hangulat nekünk is kijár. Arouval való emlékeimet osztom meg, mikor Zerenkánál tanultunk mind a ketten, ami nekem kedves és mulatságos emlék és a mulatságos történeteken Sayla is felnevet.*

*miután megitatta Petert barátian meglappogatta nagy sárkánypofáját*
-Köszönöm Eras úrfi! Ott leszek a válaszért. Remélem megkapom az engedélyt. *mondta és a nők felé, fülelt a nevetgélésre, de Peterhez beszélt*
-Ebből még kettő reggelig és rendben leszel. Lassan elkezdhetsz mozogni kicsit, ahogy sikerül. Jót fog tenni. *bíztatta és szórakozottan elmosolyodott mert pontosan tudta mit fog előidézni a mocorgás*
-Aztán jót fogsz aludni és hajnalra már sokkal jobban leszel. *fordult vissza felé és egyetlen nekirugaszkodással fellendült a harcosra. Végigsétált a hátpikkelyei mentén a pupozódó horpaszához, ott leguggolt és kicsit megnyomogatta*
-Már nem olyan kemény. Szépen haladsz vele. *Dícsérte meg Petert, majd leétált róla a lába felől.

-Mászókának néz… *jegyezte meg a sárga sárkány halkan Erasnak, hogy az öreg ne hallja* -szerintem direkt csinálja... *kezdte, de félbehagyta a mondatot amikor a fehér sárkány a feje felé indult*

-Azt hiszem most magatokra hagylak benneteket. További szép estét Eras úrfi! *hajolt meg illendően majd Petertől is elköszönt és a sátra felé indult. hogy átvegye a túrázó cipőjét kényelmesebb fehér klupára. Magában hálát adott Gaiának amiért nem felejtette el odatenni kényelmes papucsát.*

Átgondolom Arorua, átgondolom.
*Mondta bólintva, ezzel erősítve a szavát. A mozgolódás meghagyására kicsit elgondolkodott. Volt ötlete arra ,hogy éppen mi következhet azután, így éppen azt gondolta át ,hogy mennyivel mehetne majd egy kicsit arrébb ,mikor meghallotta az embere szavát. Elvigyorodott rá, majd kicsit felnevetett. Csípőre tette a kezét, úgy nézett végig a világos sárkányon.*
Örülj ,hogy legalább annak néz valaki. Az is több ,mint a semmi.
*Nevetett fel, majd kicsit megvakarta a tarkóját ahogyan vissza pillantott a többiekre.*

*Amint az öreg sárkány elment, vissza pillantott a másikra.*
Lassan én is köszönök, mint hallottad az utasítást, ideje egy kicsit mozognod! De nekem még megbeszélésem van az ágyammal.
*Vigyorgott szélesen.*
Javaslom egy kis eregetés után ,te is tarts vele egy kis megbeszélést. Hasznos tanácsokat tud osztani.
*Nevetett ,majd intett neki.*
Estét!

*Azzal vissza fele sétált. Hamarosan elért a táborig, megtorpant.*

*A beszélgetés tovább zajlik Sayla és Leiran között. Egészen addig, míg Arout meg nem pillantják a sátornál. Ekkor hirtelen nagy csend ül a lányokra és mikor összenéznek akkor tör ki belőlük egy kisebb nevetés, de igyekeznek visszafogni. A következő amikor csend telepszik rájuk az akkor van mikor megpillantják Erast. Leiran mosolyogva néz rá és mély levegőt véve áll fel és lépked közelebb hozzá. Finoman simítja meg mellkasát.*

- Valami baj van Eras? *Kérdi kicsit oldottabb hangulatban. Ki ment a fejéből már a közel múlt eseményei.* -Éhes vagy? Csináljak valami vacsorát? Mondjuk egy könnyed zöldséges salátát? *Kérdi és kuncogva gondol arra mi is lesz erre Eras reakciója.*

-Nyugi csak vicceltem. Viszont igazán segíthetnél kitalálni, mit is főzzek nektek vacsorára, mert már igen csak kifogytam az ötletekből. Tudom, hogy szeretsz teli hassal aludni. *Simítja meg arcát mosolyogva.*
_____________________________
Sayla:

*Miután Leiran fel állt mellőle ő is feláll és egy könnyed mozdulattal hajol meg Eras előtt és megy inkább Arouhoz a sátornál. Fenekére csap mikor az épp behajol a papucsáért a sátrukba és megvárja, míg a fehér sárkány kibújik onnan.*

- Hogy van Peter? *Kérdi könnyedebben, majd hucut mosollyal néz fel rá.*

- És te hogy vagy Oszohtoszoifészoh? (hógolyó őrző nyelven, Zerenka hívta mindig így Arout)