A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*A sárkány hegy lábánál van az erdőben. Mér kezd lemenni a nap és tábort vert a színes társaság. Bár csak Leiran nem sárkány, mégis elkísérte kedvesét a vadászatra. Kikapcsolódás neki is kell. A tüzet Erasra bízta. Mégis csak ő a nagy vörös sárkány. Ő a vacsorának valót készítette elő. A folyóból hozott vizet a húst és a zöldséget megmosni. Úgy gondolta köretnek egy kis tavaszi salátát készít és sült húst, aki nem szeretne köretet enni annak nem kell aki pedig húst nem akar enni annak ott van más.*

Kedvesem! Nem tudod hova raktam a késem? Itt a tűz mellett nem sokáig tartana a jég tör... *Mondta kicsit elhőzva a száját.*

*Sayla odalépett és kihúzott egy vadász kést a csizmájából és oda nyújtotta Leirannak.* Parancsolj, de segítek a hús feldolgozásában. *Mondta és egy másik kést elővéve mellé ülve együtt készítették elő a sütéshez a húst. Hamar kész lettek a hússal és már fel is húzta a nyársra.*

*fehér sárkány alakban üldögél egy nagy sziklán és a lemenőfélben lévő napot nézi... meg a vöröses árnyalatot felvevő indigókék háttéren úszó felhőket.. jilyen különös formájuk van... milyen lassna úsznak az égen.. mintha tenger lenne és hajók... A belőle áradó nyugalmat és harmóniát sugárzó fény egyre inkább előtűnik és erősebbnek hat, ahogy sötétedik. Nem csatlakozik a beszélgetéshez hanem magában elmélkedik és élvezi a szellőt. Néha a farka hegyével mozdul csak. Zöld szemei csak a felhőket figyelik. Ernes Lerian körül rohangál fürgén ide oda leeső cafatkák után kutatva. *

*A többi sárkány férfival elmentek még egy kicsit a vadászat második szintjére. Sárkány alakban köröztek a magasban, majd a környéken repdestek ,hátha találnak valamit. Vacsora idő lehetett, amikor visszatért s leszállt hozzájuk ,majd emberi alakban sétált a két nőhöz.*
Látom Sayla megtaláltad a helyed. Többet kellene ott lenned!
Mit készítesz Leiran?
*Lépett mellé érdeklődve ,majd beleszagolt.* Húús...
Finom...
*Azzal körbe pillantott.*
Senki nem látta a szépfiút?

*Morogva pillantott Erasra.* Vigyázz a szádra a te csajodnak segítek a húst előkészíteni meg sütni ő fogja... *Mondta morogva de legszívesebben Erashoz vágta volna a húst csak sajnálta.*

A selyem fiú a folyó egyik szikláján fekszik és gyönyörködik önmagába... esküszöm, ami belőlem nőiesség hiányzik az benne triplán meg van. *Mondta bosszúsan, majd fel állt a húsok mellől és a felállított sátorba ment be és kihozott magának egy üveg sárkány bort.* Nos mi a helyzet oda fent? Vannak vadak a közelben? *Kérdi Ersra pillantva és kihúzva az üvegből a dugót bele iszok egy jó nagy kortyot a sárkány borba.*

Isteni! Imádom ezt a nedűt! *Mondta és meg törölte a száját.*

Tavaszi salátát és sült húst.... de látom azt amit kértem nem hallottad... *Sóhajtott* A tüzet megraknád nekem kedvesem? *Kérdi Erasra pillantva reménykedve hogy azt nem neki kell megcsinálni.*

Remélem meg teszed...*Mondta és lenézett Ernesre akinek ledobott egy olyan cafatot amit úgy sem ettek volna meg. Lassan húzta fel a nyársra a húsokat. Befűszerezte és egy tálcára tette. Mikor Ernes a húsokhoz ment volna az orrá ra koppintott.* Az nem a tiéd...*mondta és elvette onnan.* Elmegyek kezet mosok... nem nyúlni a húshoz világos? *Szigorúbban néz Erasra mert tudja az ha éhes még nyersen is képes lenne megenni.*

*Ernest a nyakába rakva megy a folyóhoz és leguggolva mossa meg a kezét, majd fel állva Aroura pillant.* Eras keres... és kicsit vigyázni kellene Ernestre... nem akarom hogy meg egye azt a húst amit a harcosok fognak enni... még a végén őt nyúznák meg...*Mondta komoly arccal és tartotta a férfi felé állatát.*

*Lerian hangjára elvonja tekintetét a színes felhőkről és a lányra néz*

-Ernes gyere ide *mondja és szárnyával hidat tart a kisróka és maga körött a víz felett. Ernest fürgén átugrik a szárnyra és végigszalad rajta majd megpihen a gazdája hátán aki csak ezután áll föl. Még mindig sárkány alakban egyszerűen átsétál a folyón. A sodrás nem viszi el, ahhoz Arou túl nagy.*

-Ha keres akkor mennem kell. Nem várathatom meg az úrfit. *Mondta kicsit még mindig révetegen az ábrándozás utóhatásaként, majd elsétált Lerian mellett. Hatalmas termete ellenére léptei könnyedek és puhák voltak ahogy bebóklászott a kis táborba. Amikor megpillantotta Erast fejet hajtott. Csak kívülállónak és idegennek lehetett furcsa ahogy egy nagy fénylő fehér sárkány fejet hajt egy vörös hajú ifjú előtt, de számára ez teljesen magától értetődő volt.*

-Hivattál uram! Rendelkezz velem!

Jól van na..megcsinálom a tűzet...
*Ropogtatta meg a vállait ,majd a kis rókára pillantott s kacsintott rá. Amint Leiran elment, egy apróbb szelett elcsent ,amit késöbb ketté tépet.*
Igen Sayla...igen jó kis vadakat lehetett látni. AZért is voltunk ennyi ideig el. De még el vannak a többiek. Gondoltam vissza nézek ,hol tartotok.
*Majd a nő kezében lévő italra pillantott. Összevonta szemöldökét.*
Azért csak ésszel az itallal, kell késöbbre is!

*Amint A férfi megjelent sóhajtott egyet. A hús egyik felét az állatnak adta ,míg ő megedte a másikat.*
Éhes vagy már Arorua ? Jó ,hogy jöttél, bár remélem ,hogy nem fogsz itt unatkozni..a sok vadember között.

Meg jött a felvágós fehér sárkány is...*Húzta el a száját és nyújtózva egyett végig ropogott a háta és újra meghúzta az üveget és Erasra pillantott és oda adta a kezébe az üveget.* Ne aggódj hoztam eleget... ez a három napos vadászat tökéletes kikapcsolódás lesz. *Vigyorodott el főnökére pillantva, utána a fehér sárkányra.*

Meddig akarsz még ebben az alakban tetszelegni magadnak? Itt nincs akinek villogj a fehér pikkelyeiddel és amúgy is a fekete szebb. *Vetette oda és a húsokra nézett.* Eras minek hoztuk magunkkal? Nem hiszem hogy szükség lenne a gyógyítására... inni meg úgy se fog ha csak parancsot nem adsz neki rá... komolyan fel fordul a gyomrom tőle... Ennyi hajlongást életemben nem láttam mint tőle... Ha nem vigyázol Arou akkor ki újulhat a lumbágód... *Próbált viccelődni, bár tudta hogy semmi baja igazából.*

Főnök... a tűzet meg kellene csinálnod... Leiran mérges lesz, hogy még mindig nincs oda rakva...Bár ha össze veszel vele majd én szívesen megvigasztalom. *Mosolyodott el sunyin.*

*Mikor látta Arou még mindig nem alakult át emberi alakra ő is felvette sárkány alakját fekete füst kíséretébe és morogva pillantott a férfira.* Ha nem akarod hogy kirángassalak abból a bőrből akkor jobb ha felveszed az emberi alakod... így amúgy sem ehetsz és mindjárt vacsora... Leiran direkt csak miattad készít tavaszi salátát...

*Lassan vissza érkezett és még látta ahogy Eras a falat hőst Ernesnek dobja mély leveőt véve oda megy hozzá és a vállába üt, persze ez vissza talál és inkább neki fáj a dolog. Megrázza a kezét.*

Mit mondtam? Várd meg míg megsül... mellesleg mikor akarod megcsinálni a tüzet? *Kérdi kissé bosszúsan.* Nem hiszem el hogy ennyit se lehet kérni tőled... Mi az bor? Már most kezded az ivászatot? *Kérdi mivel Eras kezében volt már az üveg. A két átváltozott sárkányra pillant köztük a kakaskodó Saylara.*

Sayla legyen eszed... ne csináld a feszültséget épp elég van belőle így is...*Mondta és mély levegőt véve kivette Eras kezéből az üveg bort és meghúzta. Jó nagyot kortyolt belőle bár miután lenyelte Eras felé tolta miközben köhögött.*

Fene vigye el... ez még mindig erős... *Mondta kicsit fuldokolva de lassan jobban lett.*

*elengedi a füle mellett a fekete sárkány beszédét mintha nem is hallotta volna. Neki más a főnöke.*
-Nem igazán nevezném unatkozásnak. Ebben a környezetben remekül lehet elmélkedni. Azon elmélkedtem hogy mennyire minden összefügg minden mindennel.. *kezdte de aztán rájött hogy Erast ez vélhetően nem érdekli így abbahagyta a mondatot. *

- sőt kifejezetten örülök ennek a kirándulásnak. Nem sűrűn teszek ilyet. *kicsit szomorúvá válik a hangja mert eszébe jutott, hogy valójában Eras anyja halála óta nem engedett meg magáénak nagyobb eltávokat, nehogy megismétlődjön az eset és ne legyen elérhető amikor szükség lenne rá*

*amikor a sárkánylány felvette sárkányformáját futólag rápillantott de láthatóan nem érdekelte hogy a másik mit puffog. Még csak szóra sem méltatta a célozgatásokat, csak letelepedett és ahogy sötétedett, a fény körülötte egyre erősebbnek tűnt*

*Sóhajtott. Egy ideig élvezte ,hogy Sayla állandóan morog, de végül csak intett neki, mialatt az sárkány volt.*
Sayla! Vigyázz a szádra! Azért jöttünk ,hogy szórakozzunk, ne kötekedj. Majd csak akkor ha engedélyt adok rá.
*Vigyorodott el ,majd csak nézett ahogyan az ital a kezébe került. Persze ezért megkapta a büntetést, mely igazából neki nem is fájt, sőt meg sem érezte. Elvigyorodott a lány felé.*
Én nem ittam, Sayla kortyolgatott, de igyál nyugodtan. Ám csak ésszel, semmi kedvem megfogni a hajadat, miközben rókázol, és csak figyelmeztetlek, ez ellen még Arorua sem tud majd tenni semmit.

*Megrázta a fejét ahogy a lány vissza akarta adni neki.*
Nekem MÉG nem kell. Csinálom a tűzet.
*Azzal kicsit arrébb ment. A már összegyüjtött galyakat egymásra tette, majd felállt s hirtelen csettintve gyuladt ki ott a tűz. Megropogtatta a kezeit, büszkén kihúzva magát.*
Ennyi volt...*majd rájuk pillantott még, egy még szélesebb vigyorral.*

Hogy érted az összefüggéseket szépfiú?

*Sayla Erasra pillantott és morgolódva vissza alakult.* Akkor mond meg ennek a bájgúnárnak hogy ne meressze itt a fehér pikkelyeit... *Mondta és mély levegőt véve és igyekezett lehiggadni. Oda ment Leiranhoz és elvette az üveget.*

Nyugi nyuszifül... majd én megfogom a hajad. *Mosolyodott el csábosan, most Eras fejét kezdte el húzni azzal, hogy Leirannak udvarolgat kicsit.* Segítek neked felpakolni a húst... ha már a kedves párod csak lopkodni tudja a húst...*Mondta Eras felé pillantva és szemében gonoszság villan meg. Ha nem engedi a fehér sárkánnyal kötöszködni akkor majd kötözködik vele.*

*Leiran nagyot sóhajt és Saylara néz.* Köszönöm a segítséget, de megoldom... nem fogok annyit inni, hogy hányak azt az örömöt nem adom meg Erasnak...*Mondta és megfogta a tálcát és a rögtönzött rácsra tette sülni a húsokat. utána vissza tért a tavaszi salátának a hozzávalóihoz és gyorsan pucolta meg azokat.* Komolyan néha őgy érzem hogy csak főzni hoztak el...*Mondta kicsit sóhajtva.*

Köszönöm a tüzet Eras... neked nem tart olyan sokáig... Nekem az eloltása jobban megy...

Ohh én igazán örülök hogy itt vagy velünk Nyuszi fül, ne félj mellettem nyugodtan aludhatsz ha eleged van abból a két ajtós szekrényből.

*nem értette miért zavarja a Sayla-t az hogy az eredeti formájában van. Mindíg is jobb szeretett így lenni. Aztán eltűnt ez a gondolat a fejéből amint Eras kérdezett*

-A felhőket figyeltem éppen amikor az az érzésem támadt hogyminden össezfüggésben van mindennel, mint ok és okozat. Azok is amelyek látszólag függetlenek egymástól. Mint amikor a hangya megy a fán és nem lát elsőre mást csak a kérget és a levelet nem biztos hogy tudja hogy az valójában egy fa. De valójában minden élő és egységes. Tudom hogy Gaia az persze... De annyira tisztán engedte érezni magát, hogy láttam az életfolyamot is Eras! *lelkendezett*

- Láttam benne mindent ami születik és ami elmúlt összefüggésben azzal ami van. Olyan volt mint a víz körforgása.. leginkább ahhoz tudnám hasonlítani.. annyira világos és egyszerű mégsem tudom szavakba önteni.. olyan... mint a cseppek a tengerben az a születés, a felhők az élet, a cseppek pedig végül visszahullanak a tengerbe ... ez biztosan jelent valamit.... *mondta réveteg tekintettel és ismét a felhőket kezdte bámulni és közben megértéssel bólintott mintha onnan hallott volna valamit. Fénye felerősödött és egy halk dallamot kezdett dúdolni magában Gaia szívéről.*

Nem, nem csak főzni! Hanem dalolászni, és szórakozni is.
*Nevetett fel egy nagyot.*Te ajánlottad fel ,hogy megfőzől.
*Azzal csak felvont szemöldökkel figyelte ,ahogyan Sayla most őt, s így egyetemben kedvesét spécizte ki. Megvilogatta éles fogának fehérjét s szemei vörösen villantak a nő felé kihívóan ,majd inkább Leiranra pillantott.*
Nyuszifül, mikorra lesz körübelül kész?

Sayla...nézd meg merre vannak a többiek.
*Adta ki a parancsot egy széles vigyorral ,majd le is intette közben. Csak ezután tekintett fel a férfi szavaira, lelkes mondataira. A döbbenet kiült az arcára, majd rángatózni kezdett a bal szeme. Úgy figyelte, egy fura vigyorral.*
Biztos, hogy......ő a legnagyobb fehér mágús?
*Pillantott suttogta kedvesére.*

Szentfazék...mit súg Gaia?
Milyen lesz a mai esténk?

*Leiran nem vette fel Sayla udvarlását és nem is mondott rá semmit. Hallgatta Arou mondandóját és utána Erasra pillant fel nevetve. Közben Sayla morogva repült el sárkány alakjába.*

Igen ő a legnagyobb... de kedvesem... mit vársz egy idős sárkánytól aki remeteként éli az életét egyedül abban a hatalmas szellős házban? *Kérdi rápillantva és meg veregette a vállát.* Ha a hús megsült akkor már lehet enni. Arou ha éhes vagy a saláta kész. Kérlek lassan csatlakozz hozzánk emberi alakodban. Tudom hogy szereted a sárkány alakod viszont engem kezd feszélyezni, hogy az orrom alá dörgölitek azt, hogy én nem tudom ezt megcsinálni. Kisebbségi érzésem van... és ha bele gondolok az éveim számába öregnek...*Furcsa fintor jelent meg az arcán és tágabbra nyíltak szemei, majd lerakta a salátát az asztal szerűségre.*

*Sayla elrepült a többiekért fekete füstöt hagyott ott ahol az átváltozás előtt volt. Morgolódott út közben, hogy nem hagy neki Eras semmi mulatságot. Mikor megtalálta a többieket a csapatból intett nekik, hogy jöjjenek vissza nemsokára vacsora. Együtt kanyarodtak vissza a tábor felé és együtt szálltak le. Tőle nem meg szokott módon kecsesen szált le miközben át is alakult. Haja fellibbent és a fehér sárkányra nézett elkomorodva.*
Főnök... Arounak ad már ki parancsba hogy igyon bort... olyan mint akit karót nyelt...*Mondta és behunyva a szemét keresztbe tett karokkal ment a tűz mellé és leült oda.*

Itt vagyunk Eras!*Mondták a többiek együtt.*

*a lány kérésére minden további nélkül felöltötte emberi alakját és Erasnak már ebben a formában válaszolt. A fény aurát ebben az alakban nem viselte így nem derengett az alakja, csak amennyire a természetes fényben szokott. Ernes az átalakulás miatt megélénkült és körbeugrándozott, majd ismét meglelte Leriant.*

-Gaia azt súgja nekem hogy az este csendes lesz és langyos, de pontban hajnal előtt kiadós esőre kell számítanunk. De a hajnal nagyon szép lesz párásan Tele lesz a völgy föld közeli ködfátyollal

*mondta lelkesen és kezével vízszintes mozdulattal imitálta hajnalban megjelenő sávokat.. lelki szemei előtt már gyönyörködött is a jelenségben*

*Kedvese melltt állt s bólintott annak szavaira.* Igazad van...100 év alat én is ketyós lennék a teljes magánytól......
* Jelentette ki s csak sóhajjal konstatálta ,hogy a húsok még csak most kerülnek a tűz környezetébe. A lángok kicsit megcsapták, mintha pörkölni kívánták volna, gyönyörű sárgás-narancsos fényükkel, majd ismételten alább hagytak. Végül sóhajtott a sárkány férfi szavaira ,mialatt az eget kémlelte.*
Remek.....akkor kell valami fedél éjszakára.

Ködfátyol..nem fátyol...lényegtelen. Ha szép is, nem fogom úgy értékelni ,mint mondjuk ti ketten. *Értette is Leiranra és a gyógyitó sárkányra.* Szóval ha lehet ne is keltsetek fel engem.
*Azzal körbe pillantott ,hogy miből is lehetne valami kis odut építeni majd estére. Fülét megcsapta a sárkány férfiak köszöntése, akik szintén helyet foglaltak a tűz körül. Volt amelyik csendben, másik végig nevetve terjeszkedett ott. Ám a vadak amikről beszélgettek, már most jónak tűntek. Lassan lépdelt arra.*
Úgy érzem kellemes esténk lesz.
Az ám! *Azzal előkapott egy üveg bort ő is.* Gyerünk...mindent bele.

*Mély levegőt véve nézett Eras után és megrázta a fejét és Aroura pillantott.* Köszönöm...*Mondta és a lábánál lévő Ernesre pillant. Leguggol és hagyja hogy nyakába másszon amit meg is tesz. Azonnal kényelembe helyezkedik Leiran kebleire téve fejét.*

Nem foglak felkelteni... és mire hoztuk a sátrakat ha nem fedezéknek?*Kérdi érdeklődve és mutatott a felállított sátrakra. Az egyik lesz a harcosoké... az egyik Saylaé és Arou-é és egy a miénk... A negyedikben ugye bár az elejtett vadak és a többi élelem van. Direkt gondoltunk esősre is... szóval nem értem mi bajod van... Inkább iszogass a barátaiddal. *Mondta és oda ment a tűzhöz és tett rá fát, majd megforgatta a húst. A róka nyugodtan pihent Leiran nyakában és keblein.*

Hé szent fazék? Te nem jössz ide? Ennyire hozzá szoktál a magányhoz? Inkább szórakozz kicsit... Eras...*Pillantott rá.* Hangulat gyilkos lesz Aroru. Addig pedig nem fog velünk kikapcsolódni, míg azt parancsba nem adod neki...*Mondta ki kerek perec.* Te se akarod hogy hangulat gyilkos legyen igaz? *Kérdi és meghúzza a boros üveget és kezd igen csak feloldódni dühe és feszültsége.*

*Sayla invitálására közelebb telepszik.. söt, egyenesen mellé ül le azon megfontolásból hogy ha dühöngeni akar akkor ne a többieken keresztül tegye hanem közvetlenül mellette. Így egyrészt kisebb a sérülések veszélye, másrészt nem zavar másokat, harmadrészt talán hamarabb lecsillapodik. Türelmesen a lányra mosolyog*

-Itt megfelel Sayla? *Térdeire fekteti a karjait és az eget vagy a tüzet szemléli, de nem nyúl a borokhoz.*

*Felsóhajtott ,majd szurosan tekintett egy-két emberére akik hazudtak a sátrakról. Azt mondták nemkerültek elő. Vcsorgott egy kicsit ,mialatt vissza ült. Megmozgatta végtagjait.*
Hosszan gondolkodtam.jó ötlet e egymáshoz rakni azt a ketőtt.*mutatott rájuk.*
De aztán rájöttem ,hogy Sayla bántaná maximum..de azt meg nem érzi meg Arorua....
*Nevetett fel kicsit.*

Nem parancsolom meg...jelenleg. Majd ha úgy alakul, akkor lehet esély lesz rá. de addig is..jó ez így.

*Leiran kicserélte a húsokat a rácson és mély levegőt vett. Közben Eras vállára helyezte finoman kezét.* Nyugodj meg életem. Sayla ha eleget iszik nem fog pattogni, ezt te is tudod... már most is oldottabb látod. *Mosolyodik el kedvesen és puszit nyom az arcára és felrakja az újabb adag húst és oda adja az első 5-öt az 5 sárkánynak, köztük Erasnak is. Az tavaszi salátás tálat Arou elé rakja le kedvesen.*

Ugyan Sayla hagy majd iszik ha akar... *Mondta csendesen.*

*Sayla Aroura nézett mikor az mellé ült és elfogadta a húst Leirantól.* Köszönöm Leiran...*Mondta és mély levegőt véve oda nyomta Arou kezébe a sárkány boros üveget.* Igyál...*Mondta egyszerűen és tömören, de nem volt már benne bosszúság. Egyenlőre a bor megtette a hatását. Enni kezdett, de mikor megszólalt előtte lenyelte a falatott, ebben nem tudott a férfiakra hasonlítani.* Tudod Arou mi a leg idegesítőbb benned? A higgadtságod... vághatok akármit a fejedhez neked az arcizmod se mozdul... miért? Egyszerűen nem bírok erre rájönni.* Fakadt ki és a férfi szemeibe nézett mélyen.*

-Köszönöm Lerian! *mondta amikor megkapta a salátás tálat és épp olyan rajongással fogott neki a saját vacsorájának mint a többi sárkány a húsnak.*
-hmm… ez nagyon finom lett! *dícsérte meg őszintén. Magának is hasonlóan szokta elkészíteni de nem feltétlen ekkora odafigyeléssel. így most ez különösen ízlett neki*

*Sayla borgőzős kérdésére csak elmosolyodott és kedvesen a lányra nézett miközben átvette tőle a palackot.*
- igen, elhiszem hogy ez nagyon idegesítő lehet a számodra. *mondta és még mindig kedélyesen mosolygott, majd elfordította nyugodt zöld tekintetét és a tüzet nézte. A lángok játéka visszatükröződött az ékszerein mintha csak incselkedne mindenkivel aki látja*
- Köszönöm hogy ideadtad a bort, és engedelmeddel tovább is adom, mert én nem szoktam alkoholt inni. Te pedig eleget ittál már. *azzal továbbnyújtotta a palackot a soron következőnek és visszatért a salátájához*

*Fitorra húzódott a szája és nézett Aroura mennyire nyugodt és ez megint kezdte kicsit idegesíteni.* Te nem vagy esetleg kicsit homo? Ezek az ékszerek elégé azzá tesznek... nem zavar? *Kérdi és mikor a férfi tovább nyújtja a boros palackot és látva, hogy nem húzta meg kapkodva vetette utána magát.*


Héééé Én azt neked adtam oda nem másnak. *Mondta és épp hogy nem feküdt bele a salátás tálba de Arou ölébe igen. Megfogta a palackot és szinte kirántotta társa kezéből és vissza ült. Morogva nézett a férfira.* Nem vagy az apám, hogy megmond mennyit ihatok és hogy mennyi nekem az elég! *Sziszegte fogai között a férfira nézve. Pillantása dühös volt és ingerült. Távolabb tartotta Aurotól az üveget, hogy ne vegye el tőle, de közben a másik oldalán lévő harcos elvette és bele ivott. Sayla ekkor afelé fordult és gyilkos pillantást vetett rá aki behúzva nyakát adta vissza az üveget.*

Én is így gondoltam pajtás... *Mondta és vissza helyezkedett törökülésbe és bele ivott a borba, majd evett rá még pár falatot.*

Köszönöm Arou és örülök hogy ízlik.*Mosolyodott el kedvesen és újra megforgatta a sülő húsokat, utánna Letelepedett ő is Eras mellé. Lábait maga mellé helyezve csüccsent le féloldalasan.*

- a Feleségem nem panaszkodott *mondja mosolyogva és cseppet sem kapta fel a vizet a lány újabb offenzíváján. Inkáb mulatságosnak találta. Amikor a lány keresztbemászott rajta felemelte a salátástálat és a hátára tette amig visszafelé nem kezdett mászni, akkor megint leemelte róla mintha mi sem történt volbna eszegetett tovább. Jól megrágva minden falatot. *

-valóban nem vagyok az. De ennek ellenére úgyvélem az alkohol nem az az ital ami a legjobbat hozza ki bárkiből is. *jegyzi meg és végignéz az iszogatókon és beletörődve sóhajt egyet, majd iszik egy kis friss vizet*

Persze ,hogy látom. Bár szerintem Sayla szinte mindig ilyen, ha iszik, ha nem.
*Nevetett fel, s több sárkány is elvigyorodott erre a kijelentésre. Igen, a fenevad nyugodtabban kezdte ostromolni más agyát, mialatt az ővét már ostrom alá veték. Elfogadta a húst ,majd megvárta míg Leiran is leül s akkor kezdett enni. A férfiak egy része, meg megnézte az örző lányt, hiszen nem igazán szoktak vadászatra nőt hozni....mivel Saylat nem tekintették úgy annak, és ő ezt ki is kérte magának, így számukra most igen kellemes látványt nyújtott a friss húsi. Ám amint észrevették utána az úruk pillantását, rögtön szerte szét néztek ,mint az ártatlanok. Ezután nyújtotta a tálat a lánynak.*
Kóstold meg te is.

Mi van Sayla? Máris vissza tértél a normális nők közé ,hogy egy férfi ölébe tolongsz?
*Felnevetett a csipkelődésen és a látványon is. Tudta ,hogy ezért a másik sárkány még kapni fog, de hagyta most őket kicsit. Mindig kellet egy kis pihenő, és ez most annak volt betudva. Amint összevesztek a palack boron, felállt kicsit s elvette Sayla-tól ,miután az vissza szerezte a mellette ülőtől. Megkocogtatta felé.*
Egészségedre!
*Azzal meghúzta ,végül átadta Leirannak, úgy hagyva Saylat ital nélkül. Megrázta a fejét egy vigyorral a szentfazék szavaira.*
Lehetséges, de nem kell mindig jónak lennünk. Törvényeket nem sértünk..de szórakozunk kicsit..igaz fiúk?
IGEN!