A sárkány hegy alatt elterülő erdő

-Na én rengeteg történetet tudok De ha elmondod neki hogy elmondtam akkor az életemmel játszol *nevette, mert tudta hogy azért Geret nem ölné meg, csak megropogtatná vagy elkalapálná*

-a kenyér és vaj ellen nincs kifogásom, csak halott állat ne legyen benne Képzeld egyszer hallottam a piacon egy képtelen történetet valami vegetáriánus sárkányról. Fogalmam sincs honnan szednek az emberek ilyesmit. Mindenki tudja hogy ilyen nem is létezik. *mondja viccesen tűnődve. Ő maga két almát hoz ki a kajasátorból és leül Sayla mellé. Segít neki nézni az eseményeket*

*Mikor teljesen sikerült meg bizonyosodnia, hogy nincs baja megnyugodva nézett fel rá. Jól esik a homlok puszi és szorosan bújik oda hozzá. Még mindig csak a pokróca van körülötte, hogy kirohant a sátorból.*

-És mégis milyen rémálom? *Kérdi felnézve rá érdeklődve.* -Nekem elmondhatod. Miközben felöltözöm a sátorban. Mit szólsz? *Kérdi és finoman simítja meg a kezét. Ekkor érkezik vissza a két emlegetett kakukk tojás. Sayla viselkedésén teljesen elképed és pislog kicsit. Majd Arou is valami hasonló, pedig azt hitte, hogy a fehér sárkány ki lesz ütve reggelre.*

-Szép jó reggelt nektek. *Köszön oda a két sárkánynak és Erasra sandít.* -Velük kapcsolatos volt az a rémálom? *Kérdi halkan a férfitól.*

*Inkább nem is nézett az idilli együttesre ,csak kedvesére pillantott ,főleg amikor az feltette a kérdést. Eleinte nem válaszolt ,majd egy aprót bólintott.*
Jahm....de inkább együnk valamit.
*Azzal ő is odament s megnézte mennyi étel maradt. Nem...sok... többre számított. Aztán eszébe jutott más is. Amit még a részeg szentfazék tett. Még jó hogy nem evett bele! Még...a túrához tiszta fej kell, főleg mert Leiran is vele van...de ez nem azt jelenti ,hogy a többiek nem ehetnek. Intett.*
Hé..srácok! Egyétek meg..... nektek még pont van...

*Majd Sayla felé fordult.*
Készítesz nekünk is egy-egy szeletett ?
*Mutatott magára, majd Leiranra aztán ismételten magára.*
Üres a bendőm!

Sayla:

*Aroura pillantott mosolyogva és elkezdte levágni a kenyeret. Mikor Eras is kért felé nézett.*

-Persze készítek, de ne szokd meg. Nem vagyok házi tündér.*Monda a tőle jól meg szokott csípős nyelvén.* -De talán neked egy szelet nem is lesz elég főnök. Ha üres a bendő egy egész kenyeret megeszel egy ültő helyedben. *Kuncogott fel és azzal felszeletelte az egész kenyeret és neki látott meg vajazni. Ezt az egyet tudta rendesen megcsinálni. A többi az neki már túl bonyolult volt. Újra Erasra pillantott sunyi mosollyal.*

- Milyen volt az este Eras? Látom a kisasszonyt igen csak kikészítetted. Még felöltözni se volt ideje. Talán az éhséged alatt nem csak a gyomrod ürességére célzol? Azt nem felém kellene kimutatnod:P Valahogy nem jön be nekem a hozzád hasonló harcosok. Meg igazából a harcosok maguk. Nem bírnám elviselni az uralkodási vágyukat. *Mondta a végét már őszintén, de igazából csipkelődni kívánt, valahogy ez most még se sikerült.*

*Laos és a fiúk nekiültek a maradék elpusztításának. Jó ízűen ették és észre se vették a benne lévő turpisságot. Laos Saylara pillantott elvigyorodva.*

-Na azért te se panaszkodhatsz mert igen csak ki vagy virulva. *Mondta a maga megszokott ércelődős hangján és folytatta a reggelit.*

*Sayla behunyta a szemét és kényszerű mosoly jelent meg arcán.*

-Laos te inkább az evéssel foglalkozz, mert még a végén a pofádba találod a kajád, de nem éppen a szád belső felén. *Válaszolta meg. Egy csapásra vissza tért a pufogós Sayla.*
___________________________
Leiran:

*Látta, hogy Eras miként osztotta ki a munkát, és neki jóformán semmi dolga nincs. Örült neki, hogy végre nem neki kell a reggeliről gondoskodnia, bár nem mintha a főzést nem szívesen csinálta volna. Sayla megjegyzésére csak elpirult és magára nézett.*

-Nem azért nem volt érkezésem felöltözni, mert esetleg Eras nem hagyta volna... csak én még aludtam, mikor a puffanás megtörtént és kirohantam, de megyek is... *Mondta szelíd kissé álmos hangon, és vissza is ment a sátorba felöltözni. Hamar felöltözött és addigra már Erasnak és Arounak kész volt a szendvics, bár Arouén nem volt egyéb csak vaj. Erasnak már elkészített 5 karaj kenyeret jó vastag sonkával. Látta amint eszik, és mosolyogva odament hozzá és mellé ült a sziklára. Ekkor nyújtotta oda neki Sayla a kenyeret. Megköszönve fogadta el és ő is hozzá látott a reggelihez.*
_______________________
Sayla:

-Jó étvágyat nektek. *Mondta és kényszer mosollyal csinálta a saját szendvicseit, majd Erasra nézett.*

-Eléglesz? *Kérdi de fordul Arouhoz őszinte mosollyal. Hirtelen váltogatott. Arorua felé mindig őszintén vidáman mosolygott, míg a többiek felé ugyan olyan maradt. Maga se tudta miért van ez így, de egyenlőre nem bánta.*

-Neked elég Lesz Arou?

*Kicsik köhögött mintha félrenyelt volna, mikor látta hogy Laos mibe eszik bele. Egyik utolsó emléke az, hogy kék cseppet kevert a raguba.*

-Finom nagyon a kenyér köszönöm szépen ez elég nekem. Még van két almám *mutatja* és útközben is biztosan jót fogok enni Biztosan akad vadszeder, bogyók egyéb vad gyümölcsök Néhány gomba és növény is ehető nyersen. Tegnap eső volt, biztosan találunk útközben őzlábgombát. Annak mogyoróíze van és nyersen is ehető amíg nem hozza ki a spóráit *mondta és igyekezett nem a harcosokra pillantani akik a ragu maradékának ültek neki.*

-Azt hiszem talán mégsem utolsók leszünk.. Kezdek erőre kapni *mondta. Az említett erőrekapás picit még egy kicsit odébb volt, még csak most kezdte el gyógyítani saját magát, most hogy a hidegvíz és a reggeli józanított rajta. De érezte hogy mire befejezi mindenki a reggelit, határozottan jobban lesz*

*Csak figyelte ,hogy Sayla hangulata és viselkedése egyik pillanatról a másikra változik. Azért remélte ,hogy a későbbiekben a harcok, vagy küldetések alatt ez nem fog jelentkezni, mert akkor hamar kiesik a körből. Komoran nézte egy pillanatig ,majd elfogadta széles vigyorral a kenyeret. Átvette ,leült s úgy evett tovább. Amikor kérdezte ,hogy kér e még, majd igazából csak osztotta neki, széles mosollyal fogadta el őket. Fél szemmel követte ,ahogyan Laosék eszik a ragut. Elvigyorodott. Legalább ők lassabbak lesznek a túra alatt. Sokkal lassabbak!
A következő pillanatban a kedvesére pillantott. Mutatott felé egy szeletett.*
Ezt nem kóstolod meg? Finom.

*Amikor ismételten gúnyolódás célpontja lett Sayla szavai után, kedvesére pillantott ,majd vállat vont.*
Nagyon is jó éjszakánk volt, de biztosíthatlak ,hogy nem miattam van most még csak ennyiben. Várjunk csak!
*Kapta fel a tekintettét ,már éppen szólni kívánt volna, amikor a lány magától bement átöltözni. Amikor visszatért ismét megkínálta egy kis kenyérrel ,majd az égre tekintett .*
Úgy látom nagyon is szép időnk lesz!

Sayla, hagyd Laost! Igaza van. Úgy fénylesz ,mint még soha! de nem tudom ,hogy ez nekünk jó hír e..vagy sem.
*Gondolkodott el ezen ,majd maga elé pillantott. Lenyelte az utolsó falatokat.*
Kíváncsi vagyok ehhez Geret mit fog szólni. Bár most biztos lekötni Chris edzetése. Azért remélem a jelentéseket nem felejtette megírni amit kértem .....

*Erasra pillantva vett egy mély levegőt és lassan ő is el kezd enni. Ekkor emlékszik vissza arra amit Arou tett a raguval és körbe pillantott a többieken. Halkan szólalt meg.*

-Jól sejtem, hogy az a löttyi benne van amit Arou hozott magával? *Kérdi amire Leiran bólint.*

___________________
Leiran:

*Leül Eras mellé és el vesz egy szeletet és ő is reggelizni kezd. Folytott hangon válaszol.*

-Igen Sayla... az van benne. Szóval érdekes lessz számukra a túra. *Mondta és kicsit mint ha megsajnálná őket már így előre.* Mindenesetre a reggeli után indulunk is? *Kérdi Erasra pillantva. A Saylat ért megjegyzésekre direkt nem reagál, bár ő örül annak hogy ilyen jó kedve van.*
___________________
Sayla:

- És ha jó kedvem van az miért rossz? Jó oké... nem szoktátok meg tőlem...*Mondja és mély levegőt véve Aroura néz. Mikor Geret jön szóba kicsit elgondolkodik.*

- A jelentéseket sose felejti el megírni. Efelől ne aggódj Eras és elégé keményen megdolgoztatja a kölyköt, bár én még mindig keményebb edzést kaptam mint ő... de ezt nem fogom neki elmondani a kölyöknek. Akár idősebb akár nem nekem az marad. Egy kölyök. Az hogy mit fog hozzá szólni, túlzottan nem érdekel, mert az én életem és én hozom meg a döntéseim... Bár biztos nem fog repesni az örömtől. Talán még nem kellene elmondanom neki a dolgot. *Mondja komolyan és Erasra pillant.*

-Bár te tuti beszámolsz erről... Ti mindent meg beszéltek egymással. *Néz őszintén Erasra és eszik tovább. Csak hamar ő is befejezi.* -Mindegy megyek pakolok ruhát és kaját a túrára Arounak és magamnak. *Mondja és azzal felállva a rönkről a sátorhoz megy majd be is megy rajta.*
_____________________________-
Leiran:

*Hallgatta a beszédüket és megevett 2 szendvicset. Mikor Salya bement Erasra pillantott.*

- Tényleg elmondod Geretnek a dolgot? Bár gondolom ő is kért tőled egy alapos beszámolót Saylaról... mégis csak a nagybátyja aki felnevelte, bár nem tudom miért kellene dühösnek lenni emiatt Saylara... Arou... te tudsz valamit amit mi nem? *Kérdi a gyógyítóra nézve érdeklődőn.*

*eszegette az almát és csak hallgatta a beszélgetést. Geret neve hallatán úgy látszott gondolkodóba esett*

-Azt hiszem pontosan tudom mit fog mondani. Valami olyasmit hogy "kitöröm a nyakad te hógolyó!" De igazán szólva nem tettem Saylával semmi olyat amit ő maga ne akart volna. Sosem erőltetem a társaságom vagy az akaratom senkire. Az, hogy hogyan beszélik meg ezt egymás között szerintem belügy és nem tartozik másra. Még rám sem. *mondta őszintén, de remélte hogy Saylát később is láthatja és nem csak a vadászaton. Persze meg fogja érteni azt is ha a lány úgy dönt hogy nem akar tovább találkozni egy öregecske gyógyítóval. Hiszen olyan fiatal még. Inkább harapott még egyet az almából és mosolyogva nézte hogy Sayla pakol nekik. Ő maga nem igazán tudta miket kell pakolni. Régen túrázott utoljára és akkor is sárkányalakban. Akkor nem volt szükség ilyesmikre. Ebben inkább Sayla tapasztalatára bízta magát*

Én igazából csak annak örülök ,hogy kezelésbe vette a kölyköt. Bármit is csinált, jobb ha jó útra terelni, inkább ,minthogy utána üldözőbe vegyem, mert akkor viszont már nem engedném el. De a jó szívem most inkább adott neki egy újabb esélyt, illetve az ötleted, hogy elviszed Gerethez. Harcosoknál a pótlás mindig jól jön.
*Pillantott Saylara ,majd bólintott a szavaira. Hátradőlt a fa törzsének.*
Örülök is. Legalább pontosan tudom követni ,hogy miként haladnak. Én sosem szerettem jelentéseket írni....

D: Tudjuk ,mert van amikor velünk íratod meg!

*Eras csak elvigyorodott ,majd figyelte ahogyan Sayla bement, de még hozzá intézett pár szót.*
Azért Sayla, kemény szavak ezek, de tudod jól ,hogy Gerettel szemben nem így mennek a dolgok.
*Majd várt s végül kedvesére pillantott. Hallotta a szentfazék szavait is. Rájuk bólintott ,végül vissza kedvesére.*
Természetesen beszélek erről Gerettel. Elsősorban ő a felelős Saylaért, én csak a küldetések és a munka alatt. Inkább elmondom ,minthogy utána halljam Geretnek a káromkodó mondatait. Meg, mint tiszteletre méltó harcost.... megtisztelem azzal ,hogy egyetlen rokonáról elmondom amit kell.
A mi beszélgetéseink nem csak ezekben merülnek ki, ettől függetlenül.

Indulni? Hát reggeli után mehetünk is. Holnap reggel meg találkozunk a megbeszélt helyen.

Sayla:
*Sayla pakolt és kinézett a sátorból Erasra mert odabentről is hallotta azt.*

- Már nem vagyok gyerek, hogy pátyolgasson. Bár kicsit elgondolkodtató számomra az, hogy miért nem mutatott be Aroruanak eddig. Holott ahogy meg tudtam Arou és Geret szomszédok és barátok, bár elégé érdekesen mutatják ki a barátságukat. *Mondta és kidobott egy hátizsákot.*

-Arou! Ebben vannak a pokrócok, ruhák és a hálózsákok. A másikba pedig élelmet teszek el. Kenyeret és vajat. Meg vizet és sárkány bort. *Mondta miközben kijött a sátorból és a kajáshoz igyekezett.*

-Eras... egy kis húst is elvihetek, vagy vadásszak inkább és ezeket pedig vigyük majd haza. *Kérdezte a kajás sátorba nézve.*
_______________________
Leiran:

-Én nem mondtam, hogy csak ezekben merül ki a beszélgetésetek, de Geret természete igen csak nem mindennapi. Agresszív és mégis megfontolt és igazságosnak mondható. A harcok terén mindenképp. Minden tiszteletem az övé, viszont nem értem miért választotta inkább a magányt... Egészen a tragédiáig egyedül volt a tulajdonc saládját alig látogatta. Mikor bekövetkezett már nem volt magányos...

-De nem értem miért volt annyira makacs... holott szerette Aurorát. *Mondta halkan és Aroura pillant mély levegőt véve.*

-Megyek én is pakolok, mert így saylaék indulnak a leghamarabb. *mondja és fel állva ő is bemegy a sátorba és ugyan azokat pakolta be magunknak is.*

*Békésen üldögélt és figyelte az eseményeket. Amikor kirepült a hátizsák, felállt és maga mellé húzta, majd belefogott a második almába is. Lassan és ráérősen majszolgatta, közben a harcosok felé sandított hogy hat e már a szer.*

-Igen... jut eszembe hogy a vadászat után egy nappal meglátogatom Geret-et. Születésnapja lesz a vén méregszsáknak... Ha nem láttok többet élve akkor az azért lesz, mert zokon vette hogy egy sátorban aludtam az unokahugával. *mondta Eras szavaira*
-Legalább megnézem hogy halad Chris-szel, vannak e már törött csontok vagy mág kell neki pár nap....

-Leiran. Az hogy a húgommal kapcsolatban Geret miért döntött így, csak ő érti igazán. Sajnálom hogy így döntött de a húgom sokkal jobban sajnálta a döntést. Ő képes volt újrakezdeni az életet ezek után, Geret viszont leragadt a magányában. Azt hiszem egyszerűen rossz döntést hozott. Lassan 300 éve pedig már ha akarna se tehetne ez ügyben semmit. A makacsságának köszönhetően pedig nem fogadja el a tényt hogy lehetne családja ha hagyná. De esélyt se ad a sorsnak. Rose-t az aranysárkány lányt is hogy elüldözte maga mellől, pedig ő aztán igazán toleráns volt vele. Minden esetre én nem fogom egyedül hagyni öreg napjaira akárhányszor kerget is meg. *nevetett fel ahogy elképzelte a jelenetet amint kergetőznek* Úgyhogy viszek neki finom tortát!

-humm.. kár hogy nem télen született.. akkor lenne esélyem meglógni az öklei elől *tűnődött el mosolyogva, majd befejezte az almát és felvette a hátizsákot*

*Elgondolkodott a hallotakon, de nem szólt semmit. Csak végig hallgatta amint Leiran és Arorua kibeszélik Geret fél életét.
Végül még felpillantott Sayla felé , mikor az kérdezett töle.*
Nyugodtan vigyetek belőle, mi is fogunk. Holnap még mielőt hazamegyünk a skacokkal még vadászunk egy kicsit. Ha szükséges.

Sayla:

-Jaj Arou lehet nem jó dolog ha eljössz... Geret elégé dühös volt mikor eljöttem... Megkérdezte, hogy ki lesz ott. Nekem meg valahonnan rémlett hogy te is eljössz, így téged is mondtalak, hogy talán te is itt leszel. Erre olyan mérges lett hogy az valami hihetetlen. Kiabált velem és még pofon is csapot... Na csak az iránta érzet tiszteletem miatt nem ütöttem vissza. *Mondta vállat vonva és Erasra pillant.*

-Rendben Eras... bár én nem sokat viszek, mert csak én eszem sok húst Ernes pedig megkapja a hús cafatokat. *Mondta és előkészített húsból csomagolt be ilyen kis dobozokba és úgy tette be a táskába. Aroura nézett.*

-Igen a szülinapjáról tudok, de rád bízom a döntést, hogy eljössz-e *Mondta mosolyogva és oda sétálva elé egy kőre állt felé s oda hajolt a füléhez.*

-Én mindenesetre örülnék neked Arou. *Súgta és az arcára adott egy puszit és a hátizsákra nézett, majd Erasra.*

-Mi elindulunk. Készen vagyunk. *Mondta és leugorva kapta fel a nehezebbik zsákot és vette fel hátára.*

- Majd találkozunk! *Mondta és azzal elindult előre mutatva Arounak az utat.*
________________________________--
Leiran:

*Ő is össze pakolta a kellő ruhákat és pont a puszinál nézett ki. Intett nekik mikor elindultak, majd kimászva a sátorból lépett a kajás sátor felé. Mosolyogva nézte őket. Talán ő volt az egyetlen aki örül nekik.*

-Szép pár. *Jegyezte meg inkább magának majd ő is pakolni kezdte a kaját és a vizet. Húst is csomagolt el. Mikor kész lett oda vitte Eras mellé a két táskát.*

-Indulhatunk mi is kedvesem. Elkészültem. Viszed a nehezebbet? *Kérdi kicsit oldalra döntve a fejét és kedvesen mosolyog. Az épp evést befejező harcosokra néz kuncog rajtuk.* -Szerintem ők el se fognak indulni... *Mondja kuncogva, majd felveszi a ruhás táskát a hátára.*

-Nos? Indulunk? *Kérdez újra rá.*

*Komorabban hallgatta amint Sayla ecsetelte ,hogy Geret mit tett. Tudta ,hogy csak azért mert Sayla nem NŐ, hanem egy FENEVAD. Eddig ő is így volt vele, ezért merte megütni akár a gyakorlatok alatt...de most. Ahogyan nézte ,hogy elindulnak, ahogyan apró puszit nyomott a gyógyító arcára....elkomorodott. Ezek fényében nem tudta elfogadni azt amiket eddig tettek. Szépen lassan omlott benne össze a Saylaról kialakított kép....és tudta ,hogy nem csak benne, hanem a srácokban is. Lassan s komoran állt fel.*

-Szép pár.
Lehetséges, de az biztos ,hogy ennek nem lesz jó vége.
*Morogta ,majd bólintott a lány felé. Hosszan nézte annak kék szemeit, mialatt erős kezével finoman simított végig az arcát. Ő nem volt gyenge, és nem is fog az lenni. Már csak Leiran miatt sem. De ez a helyzet. teljesen más volt, mint a másik kettőé. Elvigyorodott majd elvette mindegyik hátizsákot.*
Add csak ide, hozom én. Én vagyok a férfi.
*Azzal a többiekre pillantott.*
Hát nem...de pont ez lesz a mi előnyünk.
*Kacsintott sunyin a lányra ,majd elindult, s bevárva őt ,ment mellette.*

*a puszira szélesen elmosolyodott*
-Biztos lehetsz benne hogy megyek. De ha Geret csontomat akarja törni csak mert együtt vadásztunk és aludtunk, stb... akkor majd vigyázz ne törje össze a tortát amit viszek Azért otthon is megkapnám a magamét a húgomtól és egy napra két verés még nekem is sok *viccelődött*

*hátán a hátizsákkal ballagott a lány mögött és már most előre szenvedett a sok gyaloglástól. Ernes bezzeg vígan ugrándozva követte őket. Hol előreszaladt hol hátra hol lepkét vagy szöcskét kergetett*
-Merre megyünk? *kérdezte, mert abba bele se mert gondolni hogy meddig. Egyelőre élvezte a sétát. Hátratekintett és még látta Erasékat indulni. Ezek szerint még korai pánikolni a fáradtság miatt. Oké.. akkor még szerencse hogy nem nyavajgott máris. Legalább addig nem kellene nyafogni amíg még látótávolban van a tábor.... *

*Mosolyogva néz rá vissza viccelődésére.*

-Azt nem fogom hagyni, hogy bántson...*Mondja komolyan és tovább indul. Mikor a célpontra kérdez rá megfordulva hátra fele gyalogol tovább.*

-Az Ősi síremlékhez megyünk ami itt van az erdőben. Az a hely a Szigeten elsőnek elhunyt idős sárkányoknak a síremléke. Elégé erős a fehér mágikus kisugárzása és rendkívül szép hely. Szerintem jártál már te is ott. *Mondja kedvesen és csak ránéz.*

-Sokat törtem egy dolgon a fejem Arou... hogy miért nem mutatott be nekem téged, ha barátok vagytok... és miért dörrent ekkorát, mert te is itt leszel a vadászaton... Egyszerűen nem tudom felfogni.... Viszont az hogy ő így döntött az az ő döntése. Ne erőltesse már rám is... Az, hogy nem csak a csajok érdekelnek akkor mi van? Mindenki annyira nagy dobra veri. Láttad Eras arcát is ma reggel?

*Kérdi és mély levegőt véve maga elé néz.*

-Csak tudnám mi ebben olyan nagy szám...

*Mosolyogva nézett kedvesére, és jól esett neki a simítás.*

-Nos lehet neked rossz előérzeted van, de nem az a lényeg, hogy boldog legyen? *Kérdi miközben kivette kezéből Eras a hátizsákot.*

-Ennyit még én is eltudok cipelni... ennyire nem vagyok hímes tojás. *Mondta, de nem tudta vissza venni a könnyebb zsákot. Egy idő után fel adta és csak sétált Eras mellett.*

-Miért talán félsz hogy nem tudom tartani az iramot, hogy ilyen cselhez folyamodtál? *Kérdi teljesen meglepődve és csak pislogva néz fel rá.*

-Ugyan már... ha nem lett volna akkor is mi indultunk volna hamarabb, így meg el se fognak tudni indulni a túrára, de mindenesetre ő bajuk, hogy nem figyeltek tegnap este...*Mondja megvonva a vállát és az előttük haladókra nézett.*

-Meg előzzük őket? *kérdi mosolyogva.*

*Gondolkodóba esett a kérdések hallatán, végül úgy válaszolt ,hogy nem pillantott a lányra, csak előre ment, kihúzott háttal, nagy léptekkel.*
Nem tudom. Egy harcosnál sosem az a fontos ,hogy boldog lesz e vagy sem. Inkább az ,hogy a becsületét, és erejét arra használja amire kell. A kettő össze egyeztethető, de csak kompromisszumokkal. A férfiak szemszögéből. Ilyenkor egy harcosnak a nejének tudnia kell elviselnie azt, amit mondjuk más feleség nem nagyon engedne.
Ugyan ez női szemszögből, viszont teljesen felborul. A nő bizonyos érzések hatására megpuhul, finomabb lesz és gyengédebb. Ugyan ez a gyengédség jelentkezhet bizonyos hatások alatt , akár harc közben is. Ezért illetve azért ,mivel a nők nagyon is fontosak a sárkányok nemzetében, nem is engedjük őket harcolni.....
Hiszen ritkán születhetnek sárkány bébik...és a gond, hogy nem is mindegyik éli túl az első éveket.
*Elgondolkodott egy pillanatra ,majd végül mégis a lányra emelte a tekintetét.*
Egyszer olvastam egy emberi történelmi könyvet.... talán ebben a szemszögben a legjobban a Spártaiakhoz tudom hasonlítani a mienkét. Tiszteljük a nőket, legyenek gyengédek vagy erősek. Lehetnek kisebb "harci" képességeik vagy tudásuk....de nem lehetnek tagjai a katonáknak. A törvény a sziget létezése óta él, mióta össze tudtuk terelni a sárkányokat, a túlélőket, akik nem voltak azért olyan húú de sokan.
És eddig sosem volt gond belőle....a zavar az, hogy most Geret és az én engedelmességem onthatja az első hibát...ezzel az életmóddal kapcsolatban.

Ne értsd félre...nem a szentfazékkal van bajom. Ha Laos vagy egy másik próbálkozik be vagy lesz ugyan ez...azonnal eltanácsolom. Mindkettőt.
*Hangja nagyon is szigorú volt, és megfontolt. Voltak jó pillanatai.*

Nem baj..hozom. Ne is legyél teljesen matyóhímzés. Az sem jó.
Ami meg őket illeti? Nem tudom....de így biztosan nem érnek oda.
*Vigyorodott el szélesen.*
Aztán viselhetik természetesen a következményeket.
Te viszont élvezd ki még ezt a kis időt.... hamarosan a vezetői poszt súlyával kell megbirkóznod...hivatalosan is.

*Elmosolyodott a gondolatra hogy a lány védje meg Gerettől*

-Nem tudom jó őtlet e az útjába állni ... hamarabb lenyugszik ha elkalapálhat én meg úgyis meggyógyítom magam

-Igen, ismerem a helyet és jártam is ott párszor *mondta majd elgondolkodott és elkerekedtek a szemei* -Az MESSZE van gyalog! Repülve alig negyedóra lenne de sétálva.... Biztos nem lehetne egy kicsit ... *hátrasandít hogy Erasék látják e őket, de sóhajtva veszi tudomásul hogy bizony igen... tehát nincs lopvarepülés.

-Nem tudom az okát, csak tippelhetek. Talán nem akarja hogy a gyerek és ifjúkori történeteit megtudd tőlem, mert én sokat bírok ezekről beszélni. Ha ezeket hallja valaki akkor a félelmetes Geretről vicces vagy gyengéd pillanatok is kiderülnek ami árt a rosszhírének Vagy csak meg akar tartani magának mert egyetlen élő rokona vagy. Vagy amiatt aggódik hogy a puhány hógolyó téged is elpuhít. Vagy amiatt aggódik hogy ha barátkozol egy Norgarddal akkor újra betoppanhat az életébe Aurora. * mondta és hozzátette gondolatban hogy "vagy csak tudja milyen nők az esetem"-de ezt már nem mondta ki*

-Eras úrfi arcát láttam igen. De amíg nem mond semmit addig nincs is semmi. Ha problémája van úgyis mondani fogja. Ő egyszerűen a harcosáért aggódik. de nem hiszem hogy tőlem féltene, inkább csak magadat magadtól. Nem tudom feltűnt e neked, de sokkal kedvesebb vagy hozzám mint bárki mással. Azt hiszem Eras úrfi aggodalma ebből eredhet. Sok galibát okozok úgy tűnik.

<kép a vadászó Laosról és Dekterimről >

*Továbbra is hátra fele sétált és hallgatta Arout, majd megfordulva bevárta és tartotta vele lépést.*

- Inkább rajtam töltse ki a mérgét. Én jobban bírom a verést... meg Geret is hamarabb lenyugszik, ha harcolhat. Na most egy szimpla verés nem olyan szórakoztató, mint egy harc. *mondta kicsit elgondolkodva Arou szavain.*

- Viszont ha én előbb utóbb nem válalom fel, hogy én tényleg nő vagyok... és nem szülök gyereket... amit teszek hozzá nem éppen fűlik a fogam hozzá akkor a fekete sárkányok kihalnak... Még ha a Black nevet nem is viszik tovább a gyerekek... azért nem lenne jó, ha velem tűnnének el a fekete sárkányok nemzetségünkből... Nem lennék jó anya. *Gondolataira elhúzta a száját. Ennyire elpuhult volna már most. Arou kisugárzása ennyire lenyugtatná. Nem... másokkal nem viselkedik másképp, mint eddig. Laost még most is elkalapálná, ha beszól. Ő nem változott. Makacskodik önmagába, majd felpillant Aroura.*

-Nincs is olyan messze! *Mondja Aroura nézve meglepődve.* Te is ki fogod bírni. Nem fogunk állandóan menni, de nincs repülés még lopva se! Igenis végig fogod csinálni. Ha kell a hajadnál fogva ráncigállak magam után. *Mondta határozottan a férfira pillantva. Képes lett volna meg tenni ez nem kérdés.*

-Nyavajogj, nem hat meg. Végig csinálod. Egy kis séta sose árt. *Mondja határozottan és előre néz. Arou további szava kicsit gondolkodóba ejti, de mikor a kedvességről van szó kicsit meglepődik.*

-Milyen barátnő lennék, ha nem lennék kedvesebb ahhoz akihez vonzódom? *Ezeken a szavain ő maga is meglepődik és maga elé néz. Nem gondolkodott mielőtt kimondta volna ezeket a szavakat. Csak úgy jött. Igen... vonzódik Aroruahoz, de vajon miért.* -Tudom meglepő volt ezt hallani tőlem, de valamiért... vonzódom hozzád. Egyszerűen nem tudok szabadulni attól a kényszertől, hogy melletted legyek. A barátnő még talán erős túlzás volt. *Gondolkodik és talán most először egy halovány pír jelenik meg arcán.*

- Nem akarom magam rád erőltetni, de... *Lopva pillant fel a magas férfira.* Nem csak a vadászat alkalmával szeretnélek látni. *Zavarba jött. Először életében és belül marcangolta is magát, bár ezt igyekezett nem kimutatni.*

-Nos igen a Spártaiakhoz lehet a legjobban hasonlítani a ti társadalmatokat, és meg is érthető a dolog, ám a változás állandó kedvesem, és talán nálatok se ártana egy két változás a társadalmi felépítésetekben. Jó megértem, hogy nem sok sárkány bébi születik és lassan is fejlődnek, de egy nőnek nem csak kis harci képességei lehetnek. Vegyük csak Saylat. Sokkal több mindent elért, mint 10 másik srác. Mert akarta. Kérlek ne úgy vedd, hogy én most a társadalmatok ellen az eszméitek ellen vagyok, csak azt mondom, hogy a változás nem mindig rossz dolog.

*Mondta a témánál maradva majd felpillantott kedvesére és elmosolyodott.* -De én nem szólok bele a te dolgod a te döntésed. A harcosoknak is kell boldogság, és igen a harcos feleségnek sokkal több mindenben kell engednie. De azt tőlem sose várd el, hogy ne aggódjam érted. Arra sose lennék képes. *Mondja ki kerek perec a dolgot.*

-Hát te is elég erős hátrányban vagy velem. Én is régen kirándultam ekkorát, de talán Sayla nem tudja még mire vállalkozott azzal, hogy Aroruaval lesz egy csapatban. De megoldják. Az hogy mi lesz ebből pedig rájuk tartozik. Neked és mindenkinek el kell fogadnia a dolgot. Ami nem lesz egyszerű. De ennyit róluk. Inkább élvezzük a sétát.

*Mondta mosolyogva és kedvesébe karolt.*

-Na pont ezért adhatnád ide a ruhás zsákot. De legyen cipekedj... te málhás szamár. *Nyújtja ki játékosan a nyelvét Eras felé és ezután elengedi és előre rohan játékosan. Igyekszik nem gondolni a vadászat végére. Még ki akarja élvezni a szabadságát.*

-Lassú málhás szamár! *Kiált vissza viccelődve Erasnak és újra szaladni kezd előre.*

-Háááát... ha minden áron meg akarsz védeni tőle, ám legyen. majd valahogyan meghálálom *mondta és csintalanul kacsintott egyet*

-Az anyaság kérdése azt hiszem mindíg nagyon félelmetes kérdés egy nő számára akkor is ha civil, akkor is ha harcos mint Te. A húgom teljesen pánikba volt esve amikor megtudta hogy anya lesz. De amikor megszületett Xantos és Xantana azonnal megváltozott benne minden. Én ezt nem értem teljesen, mert nem vagyok nő. Sosem leszek anya sem. De azt hiszem Gaia tudta mit csinál amikor a nőkre bízta ezt a feladatot. Én még egy kis sétától is képes vagyok nyafogni. Képzelj el engem anyaként *nevetett és előrevette a hátizsákot mintha nagy hasa lenne és a terhes nő járását is utánozva bohóckodott. * -jajj a derekam! Jajj a lábam! A vesém! Jajj! Jajjj a mindenem! *nyavajgott viccből, eljátszva azt mi lenne ha ő terhes nő lenne, de közben nevetett*

*a barátnő elnevezésen meglepődött de nem vette zokon! Sőt! Furcsa élénk fény költözött smaragd szemeibe*

-Milyen kár.... *kezdte és kis hatásszünetet tartott, de szája sarkában már ott bujkált a mosoly* .... hogy nem akarod rám erőltetni magad! *mondta és szélesen elvigyorodott mint aki most nyert dinnyeföldet* -Nekem is nagyon kedves a társaságod! Jó veled lenni, még akkor is ha lejárom a lábam és a hajamnál fogva fogsz elvonszolni.... De tudod az én otthonom mindíg nyitva áll előtted... mivel nincsenek falai. *kuncog* ... szóval az én ajtóm mindíg nyitva állna.. ha lenne.. Bármikor jöhetsz amikor csak akarsz. De persze én is szívesen megyek a Black házba. Majd kérek kölcsön valakitől egy páncélt..... *utal Geret kedvenc szórakozására*

*Látta Arou csintalan kacsintását amire elvörösödött és kicsit megköszörülte a torkát. Igyekezett nem zavarba jönni, de Arou volt az első aki ezt elérte nála.*

-Sose szerettem, ha a "gyengébbet" bántják. Ez nem változik sose.

*Mondta és mikor Arou az állapotosságról beszélt el is múlt a zavara. Mikor előadta a terhesnőt egyszerűen nem bírta ki jóízűen nevetett fel. Nem bírta és hangosan kacagott. Na ez is egy olyan dolog volt, ami nem volt szokása. Geret után ő volt az első aki nevetni hallotta. Teljesen kiment a fejéből, hogy Erasék mögöttük haladnak és talán egyre jobban közelednek.*

-Borzasztó lennél nő ként! Így is a nyafogásod még férfiként is kiakasztó, na de nőként. Hajaj... azt hiszem egyenesen kibírhatatlan hisztis csaj lennél. Törölte ki szeméből a nevetéstől oda gyűlt könnyeket, és úgy sétált tovább mellette.*

*A zavara vissza zökkent a mondatai miatt és mikor meglátta a különös csillogást a férfi szemébe, talán még jobban kipirult.*

- Én nem szeretnék a terhedre lenni, de köszönöm Arorua, hogy ezt mondod. Istenem... ez nem én vagyok. *Mondta zavartan és kezeibe temeti arcát egy pillanatra és ekkor hallotta meg a sietős lépteket mögöttük és hátra nézett. Látta Leirant futni feléjük de vissza vissza nézett a lány. Aroura pillant, és megfogva a kezét húzza be az erődbe. Letérnek az ösvényről. Most nincs kedve Erassal találkozni.*

-Másik úton megyünk. *Mondta és a férfi kezét húzva mentek ki a folyóhoz és mikor már messze voltak a másik pártól megállt és Aroura pillantott fel. Nagyon picit mosolyodott el.*

-A páncél lehet szükséges lesz, ha hozzánk jössz. *Mondja elgondolkodva és teljesen elé lép úgy néz fel rá.*

- Arou... szeretnék a barátnőd lenni. Egyenlőre még csak az, mert még azért korainak érezném ha már a kedvesednek hívnál. *Szavai őszinték voltak és finoman érinti meg a férfi mellkasát és megcirógatja úgy ahogy ébredés után a hasát cirógatta.* - Nem érdekel se a nagybátyám, se Eras, se senki más véleménye. Csak az, hogy veled lehessek. *Mondta teljesen őszintén és ez arcán is látszódott, mert ismét elvörösödött. Teljesen a férfihoz simul, de elégé tanácstalan mit is kellene most tennie. Nem volt semmilyen szer hatása alatt, és alkohol se volt a vérében. Szemei őszinte érdeklődéssel fürkészték a férfi arcát, hogy hogyan is fog most szavaira reagálni, és bízott a legjobbakban. Ezeket szíve mondatta vele és most nem akart eszére hallgatni.*

-Szeretném meg tudni, mi az amit tettél velem, hogy ezeket kimondjam... Egyszerűen nem tudok veled másképp viselkedni. Nem tudok közömbös lenni.

*Elhúzta a száját a változás emlegetésére. Nem kellet nekik változás. Már volt egy, a társadalmuknak elég nagy tragédiát is okozott, szóval elfogadták azt ami volt és nem kellet másik. Nem erőltették, a vezetőség pedig nem is akarta. Ezt persze egy valamennyire kívülállónak nehezére eshetett megérteni, de mivel kedvese elég makacs, tudta,hogy még ha el is magyarázná sem lenne értelme. Látszott ,hogy kezdi idegesíteni a téma, főleg mivel egyre csendesebb lett, s bizonyos szünetekben nem is válaszolt.....Csak egy idő után, tömören és hűvösen.*
Lényegtelen... Sayla után nem lesz női harcos, akár mennyire férfias, akkor sem. Menjenek kovácsnak ,fegyverkészítőnek ha nem akarnak otthon ülni, de harcos az én vezetésem alatt nem lesz több nő!

*Szavai kemények voltak és határozottak. Az biztos volt ,hogy amint ezt kijelentette, ez így is lesz. Amikor kedvese mégis a témaváltásnál döntött, rábólintott. Jobban is örült neki. Rápillantott hosszan s elmosolyodott. Örült azért annak ,hogy most Leiran sokkal jobban érezte magát ,mint pár napja. Az utóbbi időben nem volt túlságosan kellemes látni ,hogyan dolgozza fel az egyre nagyobb terheket.*
Nem is kértem ,hogy ne aggódj értem. Csak hallgass rám is.

Ohh..lehetséges. De azt hiszem én veled még mindig jobb helyzetben vagyok ,mint Sayla az öreggel.
*Széltében vigyorodott el. Kreolosabb bőréhez nagyon is passzolt a fehér fogsor ,mely most egy pillanatra kivillant. A hátizsákot nem adta át a lánynak. Felvonta a szemöldökét.*
Komolyan azt hiszed ,hogy ez nekem nehéz?

*Kérdezte ,majd látta ahogyan elkezdett játszadozni. Eleinte csak ráhagyta egy vigyorral ,majd amikor már cukkolni is kezdte ,megfeszítette a hátán lévő hátizsák szíját és hirtelen lódult utána.*

-A gyengébbik se szereti ha bántják *mondta tettetett szipogással ami nagyon is ellentétben állt egy komoly koros férfi képével, látszott is hogy nem komoly.*

*Amikor Sayla felkacagott vele nevetett ő is, mert tudta hogy ez mennyire igaz is! Még a saját húga is ezzel cukkolta alkalomadtán. De nem volt idő belemerülni gondolatban a nosztalgiázásba mert Sayla már le is húzta az ösvényről*

-Tudsz egy rövidebb utat az erdőn át? Nem így szokott kezdődni minden eltévedés? És ne hidd hogy a terhemre lennél! Ugyan már! Vicces lenne Geret egyik régebbi páncéljában megjelenni előtte.. persze előbb fehérre kell festeni ... aztán nagyon nagyon gyorsan futni...

*Amikor a lány konkrét kéréssel áll elő egy pillanatra elnémul de a jókedvét le se tudná tagadni. Leveszi a hátizsákot a hasáról és leejti maga mellé, majd átöleli és magához húzza a lányt és hosszan megcsókolja. Ez egyszerre választ ad úgyis mindkettő felmerült kérdésre.*