A sárkány hegy alatt elterülő erdő - Öreg Norgard ház

Az erdei ösvény egy tisztásra vitt. Itt a zöld puha lombok közül egy termetes kőház bukkant elő.  Az épület félig be volt futva évszázados borostyánnal ami egészen a tetőszerkezetig futott s odafenn a magasban még virágzott is. Ez egyértelműen jelölte a korát, mert erre csak a korosodó tövek képesek. Mintha csak tudta volna magáról, önelégülten lengedeztette szirmait a fák lombja felett érezhető könnyed nyári szélben.

Ám a növény minden igyekezete ellenére sem tudta elfedni a kőfalakon foltokban még fellelhető réges-régi koromnyomokat. Itt is járt régen a tűzvész, de a kőépület falai gond nélkül átvészelték azt. A ház tetőszerkezete, ablakai és ajtaja szakszerűen pácolt és festett fából készültek. Láthatóan újabbak voltak, alig pár éve lehetettek kicserélve.  

A ház előtt szépen gondozott virágoskert bontotta szirmait. Tarka petúniák szegélyezték az utat és feltűntek az ablakok párkányain is. A ház oldala mögött a tisztáson egy öreg platán állt rajta egyik vízszintes ágán egy széles, felfüggesztett hintaággyal, benne pedig egy hortyogva szendergő hosszú kék hajú fiatallal. Az alvó alak egyik lábát kényelmesen és hanyagul átvetette a támlán, míg másikat a tartókötél mellett a karfán.... egyik karját lelógatta a selymes fűre, a másikat keresztben a mellkasán pihentette. Láthatóan nem vette észre a jövevényeket*

-Nocsak! Az unokaöcsém, Xanton is itt van.  Őt is biztosan ismeritek, hiszen a kötelékben van. *Intett a kényelmes hintaágyban alvó alak felé, majd mosolyogva tovább sétált a ház irányába a petúniákkal szegélyezett utacskán. Egészen felvillanyozta a gondolat, hogy találkozhat a szüleivel és csupa jó hírt mondhat nekik.*

-Igazán nincs mit kedvesem. *Mondom picit elmosolyodva, majd átveszem a kicsiny fiókát, aki remegve bújik a kezembe. Már nem is figyelek a két másik sárkányra melettem hanem a kicsi bagollyal kezdek el foglalatoskodni. Mikor elindulnak én is utánuk megyek mosolyogva.*

- Ne féj kicsike itt már biztonságban vagy és fel fogsz nőni. *Mondom kedvesen és sétálok tovább.*

-Jobban is teszed, hogy így szereted. *Veregeti meg ismét a vállát.* -Ha nem így lenne... *Nem folytatja a mondatot, inkább hallgat, majd elhúzza a száját.* -Az esetedben igaz, de az enyémben nem! *Húzza fel büszke orrát, majd barátjára néz mikor közel hajol hozzá.*

- Mégis mi? *kérdi a szavak befejezetlenül maradnak és taszigálni kezdi barátja.* -Hé ne taszigálj! *Kiérnek az erdőből a tisztásra, ahol a Norgard ház van és nyugodalommal konstatálja, hogy itt nem változott semmi. Meg látja ő is a szunnyadó alakot és meg rázza a fejét.*

- Hiába Zenim... a Norgard lustaságot örökölte.  *Morranja Geret kicsit elégedetlenül.*

*Arou szavaira kapom fel a tekintetemet a kis bagolyról és mikor meg látom a szunyókáló Xantont a szemöldököm rángatózni kezd. Előre baktatva Arou kezeibe adom a kis baglyot.* -Vigyáz rá kérlek. *Mondom neki és egyenesen a nyugágyhoz menve egy jól irányzott rúgással fordítom fel a nyugágyat Xantonnal együtt.*

- Mi az, hogy itt lopod a napot a szabadnapodon?! Te mihaszna semmire kellő! Inkább edzened kellene a hegyekben! A kezedbe nyomtam az edzés terved! *Kiabálok rá felháborodottan, mert alig tudom elhinni, hogy itt henyél ahelyett hogy dolgozna a tovább menetelén.*

-Majd megtudod… *válaszolta Geretnek széles mosollyal és érezte, hogy egyre nagyobb csomó készülődik a gyomrában de ennek nem adta jelét. Remélte, hogy minden rendben lesz és Sayla igent fog mondani… de legfőképpen azt remélte, hogy meg meri kérni a kezét és Geret nem tépi ki a helyéről a vállait a szülei szeme láttára… Bár az hogy az öregek itt vannak talán pont hogy meg fogja menteni ettől, hiszen előttük mégis csak nem tenne ilyet.*

-Igen! Azt hiszem ebben rám hasonlít! Én is szeretem azt a hintaágyat. *hagyja jóvá Geret mondataiban a csipkelődést majd kicsit visszapiszkálódik, hogy mégis adjon valamit cserébe*
-Pedig mind azt hittük hogy a harcos élet majd változtat ezen, elvégre a hirhedten kemény  Black kezek közé került.     *mint végszóra Arou megkapja a baglyocskát aki értetlenül pislog Sayla után.  Arou már sejti mi készül, de nem szólalt meg hogy figyelmeztesse unokaöccsét, inkább óvón a pelyhes kis jószág szeme elé tette az egyik tenyerét, hogy az ne lássa mi történik.*

-Ó! *kommentálta amikor  a srác arccal a földre nyekkent, majd Geretre pillantott* -ami engem illet azért örülök hogy nem a harcos pályát választottam… és annak is hogy kiürült a kedvenc pihenőhelyem. *kommentálta derűsen ezt a tényt is, majd folytatta útját a ház felé*

-Jöjj barátom! Hagyjuk kicsit Saylát intézkedni,  utána úgyis bejönnek.


*Xanton nem értette miféle misztikus elemi erő repítette a levegőbe a világ legkényelmesebb és legbiztonságosabb pihenőhelyéről. Arccal a fűbe érkezett és ahogy meghallotta volt felettese hangját el is feledkezett arról hogy már nem az. Azonnal vigyázzba akarta vágni magát de első nekifutásra a feje koppant a függesztett nyugágy alján. Másodjára már ment a dolog és igyekezett nem álomittas vagy fancsali képet vágni, de arca azonnal megnyúlt amikor Sayla vállai felett megpillantotta Geretet is. A korosodó fekete sárkány keményebb hírnévnek örvendett mint maga a bestia aki épp most rúgta fel. Elsápadva nyelt egyet és ismét Saylára nézett.*


-I.. Igenis! Csak beugrottam elhozni Ernest-et és itt marasztaltak ebédre. Éppen csak 10 percet aludtam esküszöm!  *mentegetőzött és közben próbálta fejben összerakni a dolgokat. Azt már hallotta hogy Arou és Sayla.. de eddig nem vette teljesen komolyan… illetve nem értette miért pont itt és pont most vannak.. ráadásul Gerettel együtt.*

-Ugye tudod, hogy nem szeretem, ha titkolózol. *Mondja ki Geret elégedetlenül, majd látja a kis incidenst és elégedetten mosolyodik el. Igen ez az ő Unokahúga. Arou után indul, hadja ezt Saylara elintézni. A harcos ne lustálkodjon a szabad napján se. Akkor se lankadhat a figyelme egy harcosnak sem.*


- Igen Arou neked nem való a harcos lét. Egy harcos mindig legyen készen és legyen éber. Xantonnak a veszte az lett, hogy nem volt elég éber. Lankadt a figyelme. *Mondta a kommentárt miközben bementek.*

*Szúrósan nézek Xantonra és mikor majdhogy nem szalutál megragadom a kezét.*

- Nekem ne Szalutálj nem vagyok a felettesed már! *Mondom szemeibe nézve és elengedve a karját fonom keresztbe.*

- Itt van Ernest? Ez egy remek hír. *Mondom és bólintok.* -Attól mert a nagyszülőknál vagy ebéden a figyelmed nem lankadhat Xanton és te kérted figyeljek oda rád te lókötő! *Hívom fel a figyelmét.* -Oda adtam a kezedbe, a neked készített edzés tervemet. Egy éved van rá, hogy felküzd magad a posztomra. Ha ezt nem tartod be... megmondtam a segged szét rúgom, bár sajnos már nem velem kell megküzdened érte. *Mondom keserű szájízzel és nagyot sóhajtok.*

-Nézd Xanton te többre vagy képes mint amit mutatsz így ki fogom belőled hozni a maximumot... van most már elég szabad időm, szóval... jobb ha résen vagy a szabad napjaidon is. *Hívom fel a figyelmét, majd látom Arou és Geret már bementek.* -Azért örülök, hogy láthatlak. *Enyhül meg végül a bestia vissza fordulva Xanton életében elősször láthatja kedvesen elmosolyodni a lányt.*

*Xanton összepréselt ajkakkal hallgatta a korholást. Igaza volt Saylának. Mindig ébernek kell lennie és keményen kell küzdenie ha el akarja érni a kívánt eredményt ő pedig engedett a kísértésnek és úgy eleresztette magát hogy ha egy medve lett volna a támadója az mind fel is falhatta volna mire észreveszi . Mélyet sóhajtott és igazat adott a lánynak.*

-Köszönöm Sayla! És igyekezni fogok! Megígérem Neked! *fogadkozott, majd amikor a lány mosolyát látta hirtelen eszébe jutott hogy egykori bajtársa NŐ.*
-Ejha! Tényleg a bácsikámmal jársz? Piszok szerencsés ha ezt az elbűvölő mosolyt láthatja reggelente! *bókolt azonnal ahogy minden nőnek szokott*


-Te azt sem szereted ha nem kertelek. De hidd el, nem sokáig kell már várnod. *mondta mosolyogva és kopogás nélkül nyitotta az ajtót, hiszen hazajött, nem pedig idegenhez.*
-Milyen szerencse hogy sosem vonzott a harcos lét. Az a rengeteg vér és brutalitás. Rémálmokban kísértenének. Így nyugodtan és hosszan tudok aludni…. *ingerkedett, hiszen a munkája során is látott elég véres dolgot, bár nem okozta hanem gyógyította azokat*
*Mondatát nem fejezhette be mert a hangjára korát meghazudtoló sebességgel sietett elő a konyhából az előszobába egy alig 180 magas öreg nénike fehér felkontyolt hajjal. Aszott arcán sugárzó mosoly terült szét ahogy ráncos kezeit előre tartva ellenállást nem tűrően sietett a két magas férfi felé!*

-Fiam!  Hát megjöttél! *ölelte meg Arout aki lehajolva köszöntötte őt egy puszival, s a nénike már libbent is tovább*
-Geret! *szólította meg a vendéget és szemeibe örömkönnyek szöktek* -Drága kicsi Geret! *...és a vékony gyöngécske karok szeretettel megölelték a hatalmas harcost és lefelé húzták, hogy ő is megkaphassa a pusziját*
-Gaiara elfelejtettem hogy megnőttél te is! Nemrég voltatok kicsik! *mondta majd kiabált egyet* -Apjukom! Gyere csak! Itt van a pótfiad!  Eljött Geret is a mi Arounkkal!  *alighogy kimondta ezeket a szavakat, csoszogó hang hallatszott a nappali irányából, majd hamarosan megjelent egy botra támaszkodó,  a feje tetején már kopasz, szín ősz apóka. Az egyik kezében a botot és egy régi alaprajzot  szorongatott. Feltehetően ezt olvasgatta mert a másik kezében egy okkulárét tartott a szeme elé, úgy mérte végig az előszobában állókat! *


-Hahaaa! *nevetett amint felismerte őket!* -Engedd beljebb őket! Gyertek csak be! *invitálta a „fiatalokat” és csiszicsoszi tempóban elindult vissza a nappali irányába, hiszen majd úgyis utolérik*

- Én is résen leszek és ezt én ígérem meg neked. A szart iskihajtom belőled a szabad napjaidon. *Mondom szemeibe nézve komolyan, majd a mosoly utáni megjegyzésére le is fagy a mosoly az arcomon.*

- Igen Arouval vagyok együtt. *Mondom és az udvarlására féloldalasan húzom fel a szemöldököm, majd egy hirtelen mozdulattal termek mellette és egy jól irányzott erős ütést mérek hasfalába. Kénytelen előre görnyedni, mivel nem vesztettem sokat erőmből.*

- Ne udvarolj nekem! Attól, mert nő vagyok és nem az a bestia, még mindig nagyot ütök, és ellátom a bajod. *Morranom fülébe mert most kénytelenül is legörnyedt hozzám. Mikor kiegyenesedik jut eszembe, hogy ezt nem kellett volna, mert ha vissza üt kénytelen leszek leállítani. Mielőtt megszólalhatna elfordulok.*

- Menjünk be. *Mondom és elindulok befelé.*

-Szép napot Arana néni. *Mosolyogva Hajol le ő is és ad ő is puszit egy gyengéd öleléssel egyetemben.* -Nos igen eléggé megnőttem és ez köszönhető a szülői gondoskodásnak és az önök gondoskodásának. *Mondja kedvesen. Valahogy az ő közelükbe mindig megenyhül akaratlanul is és kedves lesz ő is, még ha Arouval csépelik is egymást... pontosabban ő Arout. A kicsoszogó idős Norgardra néz Morricra pillant egy szelíd kedves mosollyal, majd beljebb lépked Arouval egyenesen a nappaliba.*


-Jó színben van Morric bácsi. *Mondja egy sunyi vigyorral az arcán.*

*Akkor lépek be az ajtón amikor Arou megy leghátul a nappaliba. Hirtelen futok oda és a nyakába ugrok hátulról és nagy puszit nyomok az arcára.* -Itt vagyok szerelmem! *Mondom kicsit önfeledten, mert ez a kis oktatás nagyon is jól esett, majd zavartan pislogva nézek a két idős sárkányra és elengedve Arou nyakát pottyanok le talpra mögötte és lépek előre. Megköszörülve a torkom és meghajolok.* -Üdvözlöm önöket. Sayla Black vagyok. *Mutatkozom be, majd kicsit zavartan egyenesedem fel.*

*Nagybátyám csak egy rosszallóbb pillantást vet rám, majd bólint a rendes bemutatkozásra.* -Arana néni, Morric bácsi ő az unoka húgom Sayla. Grent lánya. *Mutat be ő is magyarázatot adva még inkább kilétemre.*

*Xanton már akkor sejtette hogy valami baj lesz amikor Sayla arcáról lefagyott a mosoly. Védekezőn az ágyéka elé kapta a kezét hogy megmentse későbbi leszármazottait de a hasfalára kapta az ütést. Nem kommentálta a lány szavait mert egyelőre azzal volt elfoglalva hogy kapjon levegőt, inkább csak intett hogy megértette és bólintott hogy persze, menjenek be. Nem akart most belemenni a verekedős játékba mert ha a nagyija kinéz az ablakon félreértené és túl sokáig hallgathatná hogy egy harcos nem verekszik lányokkal… Hagyta előre menni volt felettesét és ő maga csak utána lépett be a házba, pár lassú lélegzetvétel után,  hogy engedjen a fájdalom*

*Az Arana néninek nevezett anyóka elégedetten szemléli milyen szép szállá nőttek a gyerekek, majd az apóka után tessékeli őket és ő maga is a nappaliba megy hogy elpakolja az asztalról a hímzéseit és több helyet csináljon.*
-Igen Apa! Egyetértek Gerettel! Mindketten jó színben vagytok! *dícsérte meg az öregeket mire anyja elmosolyodott apja pedig okkulárét tartó kezével legyintett egyet*

-Az én színem már rég elment amikor megőszültem. *értette el Geret sunyi vigyorát*
-De még egy helyen megvan és onnan nem tűnik el!!! *makacskodott és látványosan saját bogárfekete szemeire mutatott,  hogy Geret láthassa nem minden fehér ami sárkány!*

*Arou majdnem elnevette apja utalását, de akkor megérezte hátán az ugrást. Bár szerette volna, de nem  kapott hátra Sayláért, mert a kezében még mindig a fiókát őrízte. Éppen be akarta mutatni a lányt mikor Geret megtette. Elmosolyodott, mert reménykedett, hogy hamarosan még egy titulust lehet hozzátenni . a gondolatra ismét ideges szorítást érzett a gyomránál.  Annyira lefoglalta figyelmét az amit tervezett, hogy észre sem vette Sayla elszólását. Szülei csodálkozó és meglepett tekintetét annak tudta be, hogy még nem találkoztak a felnőtt Saylával.*

-Sayla, ők a szüleim. Arana, az édesanyám, és Morric az édesapám! :)Kérlek foglaljátok el magatokat, rögtön visszajövök, csak gondoskodom erről a fiókáról. *azzal nyurga léptekkel  elindult a konyhába, hátha talál valami kis húst a madárnak. Nem kellett csalódnia, mert apja imádta a húsételeket. Kivett pár aprót a nyesedékből és egy tiszta ruhát a konyhaszekrényből, majd lendületes lépteinek csak a hangját lehetett hallani ahogy felsietett a szobájába az előtérből nyíló falépcsőkön.*

-Mindig összeszed valami állatkát az erdőből. Már kis korában is ezt művelte. *Törte meg a pillanatnyi beállt csendet Arana néni és szemeiben izgalmas fény gyulladt ahogy megértette Sayla elszólását. Gyorsan lekapkodta a maradék hímzéseit az asztalról és odatolt még egy széket a korábbi háromhoz.*

-Kérlek üljetek le!  Mindjárt kész az ebéd! Jó nagy adag húst sütöttem. Hexos, légy szíves hozz még két széket az emeletről! *utasította az unokáját aki máris követte nagybátyját ugyanazon az útvonalon.*

*a papóka hagyta hadd irányítsa az asszony a teendőket, ő maga csak a lányt nézte és valami különös csillogás volt a fekete szemeiben. *

-Üdv minálunk Sayla Black! Örülök hogy látlak! *ajkai megremegtek és mélyet szippantott a levegőből ahogy megrohanták az emlékek és a gondolatai, de a tervrajz összehajtogatásával elterelte a késztetést arra hogy elérzékenyüljön. * -Ez aztán az örömteli nap! *mondta*
- Remélem Te szereted a húst! *Tette hozzá kijelentésként és nem kérdésként,  mintha ez valami nagyon nagyon fontos dolog lenne*



*Odafenn Arou begyakorlott rutinnal etette és itatta meg a fiókát, majd helyezte el a ruhával kibélelt mű-odúban. Aztán erős szívdobogással húzta ki a fiókot az asztala oldalán. Megkönnyebbülten mosolyodott el hogy még mindig ott van. *

*Sayla különleges nő volt. Nem kérhette meg a kezét egy egyszerű lánccal. A tradicionális sárkány esküvőkön a nő nyakába láncot akasztanak hogy jelezzék, már van ura. De Sayla természetéből kiindulva előbb fojtana meg bárkit az eljegyzési lánccal mintsem hagyná hogy a nyakába akasszák egy esküvőn.  A Norgard család azonban mindig is hagyománytisztelő volt. Ezért találta ki ezt a megoldást... Talán jó lesz... oké .. mély levegő... nyugalom...~csitítgatta magát*

*Arou mindig is kedvelte az ékszereket de már korán csak egy bizonyos színt részesített előnyben. Húga igyekezett leszoktatni erről és születésnapjára rendszerint színes kövekkel ellátott ékszereket kapott tőle. *

*Elégedetten vette elő a fiókból a sötétlila ametiszt kövekkel ékesített fekete aprógyöngyös nyakéket. Fehér selyemkendőbe  hajtogatta és a karjára vetette, majd dobogó szívvel indult meg lefelé. Mire leért Xanton éppen akkor tette az asztalhoz a hatodik széket.  Az édesanyja éppen a terítőt rendezgette el és közben csacsogott valamit, hogy az ebéd perceken belül kész és hogy addig isznak e valamit…  apja pedig Saylát fixírozta fekete tekintetével mintha már mindent tudna valahonnan. Arou tekintete Saylát kereste és igyekezett nem remegő tagokkal vinni a karján azt a bizonyos kendőt. *

-Ugyan már Morric bácsi... koránt sem ment el a színe, hisz sárkány pikkelyei, még mindig olyan szép feketék, mint a szeme színe. *Mondja ki komolyan és büszkén kihúzza magát a fekete sárkányok egyik díszpéldányaként. Leül a nappaliban és úgy néz fel Saylara és nagyot sóhajt, mivel elszólta magát.*

-Nagyon örülök asszonyom. Uram. *Köszönök még egyszer ahogy Arou bemutatja nekem őket és meghajlok, mint ahogy a harcosoknak szokás. Nem tehetek róla ezt nem fogom tudni kiverni a fejemből. Felegyenesedve sietek oda és veszem fel az egyik hímzést.* -Had segítsek asszonyom. *Mondom és kedvesen és figyelmesen segítek elpakolni a hímzéseket.*

- Igazán szépek a hímzései asszonyom. *Mondom kedvesen, majd Morricra pillantok, aki a húsról kérdez egy kijelentő mondatban. Kicsit pislogok az öregre.*

- Nem uram én is vegetáriánus vagyok. *Mondom ki erős szarkazmussal, amire nagybátyámtól kapok egy taslit.*

- Beszélj tisztelettel Morric úrral! *Morran rám én pedig vissza morranok.*

- Ne csapkodj mert itt helyben leharapom a kezed pikkelyestől! *Mondom ki neki. Utálom mikor ezt csinálja.* Had legyek már önmagam!

- Legyél de tisztelettel! Ők Arou szülei! *Morogja ismét.*

- Ne morogj mert fel fő az agyvized és nem akarok utánad takarítani. *Mondom ránézve és vissza fordulok.* -Elnézést, ha tiszteletlen voltam. Én nem tudok csak zöldségeken, gyökereken, bogyókon és gyümölcsökön élni. *Mondom ki és Arana néni karomat fogva ültet le a kanapéra nem messze Morric bácsitól. Az asztal terítőt kezdi el rendezgetni. Morric bácsi arcán viszont látható egy apró mosoly a kis veszekedésünkön.*

-Kértek egy kis pálinkát? *Kérdi szórakozottan Morric bácsi.* -Geret neked feltétlen innod kell. *Mondja és utána rám néz.* -Szép kislány? Te iszol? *kérdi hízelgően amire hevesen rázni kezdem a fejem.*

- Nem köszönöm uram én nem ihatok. *Mondom elmosolyodva és jön a következő kérdés, de Arana néni felegyenesedve veszi elő a kis hordó pálinkát és a poharakat.*

- Én kérek Morric bácsi köszönöm! *Mondja egyből Geret, mert meglátta Arout és a kezén a fehér kendőt.*

-Miért nem ihatsz kedves? *Kérdi kíváncsiskodva Morric bácsi amire zavartan pillantok rá. ~Arou hol vagy már. Megint el fogom magam szólni.~ Nagyot nyelek amikor Morric bácsi is felnéz és Xanton is leül egy széles vigyorral. Értetlenül nézek körbe, majd meglátom kedvesemet és elmosolyodom.*

- Hát meg jöttél? Gyere ülj le ide. *Invitálom magam mellé nyugodt hangon.*

*Arou lemaradt az apróbb Black zsémbelésről mert túlzottan el volt foglalva a gondolataival. Mikor meglátta Xantont leülni tudta hogy tudja mire készül. Remélte Sayla majd jól megagyalja az unokaöccsét ha nevetni merészel. Anyja elfoglaltságot mímel, apja és Geret is láthatóan rájöttek mire készül, mert pálinkázni kezdtek. Arou megnyalta a szája szélét, neki is jól esne egy kis szíverősítő. Annak idején az első lánykérésén nem volt ilyen ideges mint most. Mély levegő.. kifúj…*

*Sayla invitálására elmosolyodott és bátorságot gyűjtött. Szándékosan nem nézett a két pálinkázó fekete sárkányra és igyekezett nem tudomást venni a görcsről ami a gyomorszáját szorongatta. *

*Ahogy Saylához ért ünnepélyesen megállt, majd letérdelt elé, mintha az apja elé térdelne le. Felemelte maga elé, könyékben vízszintesen, de pontosan derékszögben meghajlítva a kendős kezét majd határozottan a szemébe nézett és várt egy pillanatot. Alapesetben itt az atya közbevághatna, de Sayla aligha tudta miről van szó, másnak pedig nem volt joga ezt megtenni,  ezért folytatta.*

-Megkérlek Téged, Sayla Black, aki Silien Renion és Grent Black leánya, hogy Te légy a feleségem!
Hogy fogadj el engem a Te férjedül!
Fogadd el házamat a Te otthonodul!
Hogy fogadd el a rokonaim a Te rokonaidnak!
Hogy hozzám mint a Te hű társadhoz fordulj!
Házamba mint a Te szerető otthonodba térj haza!
Hogy rokonaimmal mint tulajdon édes családoddal bánj, míg Gaia másként nem rendeli.

Kérlek válaszolj azzal, hogy ezt a hitvesi zálogot magadhoz veszed és őrized míg szükség nem lesz reá Gaia szent színe előtt, vagy itt és most véglegesen eltéped azt!

*mondta és maga is meglepődött hogy nem remegett a hangja közben, bár levegőt úgy érezte hogy alig kap. Kitakarta a karján lévő kendőből a nyakéket és Sayla elé emelve tartotta a karját. Némán várva a választ. Közben elképzelte milyen arcot vágnak Geret, Xanton és a szülei.. Lelki szemei előtt megjelent ahogy Geret lenyel még egy pálinkát és remélte hogy így is történik, s nem zavarja meg Saylát válaszadás közben. Nem mert rájuk pillantani, karja is enyhén megremegett annyira izgult mi fog történni most.*

*Arout figyelem, majd mikor nem leül, hanem letérdel elém teljesn meglep. Ahogy kendős kezét felém tartja derékszögben meghajlítva kicsit értetlenül nézek rá és utána a fehér kendőre. Nem igazán értem mi folyik itt. Gyorsan körbe pillantok a csendben, és látom ahogy nagybátyám csendben ülve inkább lehajt még egy pálinkát és lerakja az asztalra. Morric bácsi szinte azonnal tölt neki, amit felvéve tartogatja azt, most bácsikája.

Ahogy Arou ismét szól szemeibe nézve teljesen meglepődöm, azon amit mondani kezd. Elpirulva zavarba jőve nyelek egy nagyot és közben igyekszem nem elérzékenyülni, de mondandója végére késő. Ahogy kitakarja a nyakéket arra pillantok. A lélegzetem is el áll egy pillanatra és igazából nem tudom mit kellene tennem, így szívem szerint cselekszek. Szemeim könnybe lábadnak és remegő kézzel ugyan, de elveszem a nyakéket és magam mellé rakva azt hirtelen ölelem meg a nyakát. Behunyva szemeimet.*

- Örökre a tiéd leszek Arou. *Suttogom a fülébe szorosan ölelve és nem foglalkozva a környezettel, melyet azóta ki is zártam magam körül ajkaira tapasztom enyéimet és szerelmesen érzelmesen csókolom meg.*

_____________
Geret:


*Behunyva szemét veszi figyelmen kívül Arou bizonytalan lépteit. Látható mennyire izgul. Még jobban, mint annak idején Grent... Ebből látta mennyire is beleszeretett unoka húgába barátja. A leány kérés nem teljesen így van legalábbis a szöveg, de tekintve, hogy jelenleg Saylanak nincs apja és már nagy korú, így neki kell önmaga sorsáról dönteni. Még ő se szólthat bele. Az éppen kuncogni vágyó Xantonra pillantott szúrósan és az vissza folytotta a nevetést, és inkább lehúzta a 3. pohár pálinkát. Amint Sayla igent mondott azzal, hogy elvette és nem összezúzta hanem maga mellé rakta és csak utána ölelte meg Arout tudta, hogy a válasz igen.*


- Gratulálok... *mondta ki az első gratulációt és lerakta a poharat, majd az "Ifjú" jegyesekre pillantott. Keserű szájízzel, hogy a Black név ezzel elfog tünni a köztudatból. Talán annyi vígasztalta, hogy Sayla és ő is beírták magukat Black ként a köztudatba, de itt "kihal" ez a családnév.*

*Arou  szíve nagyot dobban amikor Sayla láthatóan elérzékenyülve elveszi a zálogot és maga mellé tette.. nem tépte el .. nem tépte el… ez járt a fejében majd jött Sayla ölelése és a mindent elsöprő csók*

-Gratulálok kedveseim! *ujjongott Arana és elmorzsolt egy örömkönnyet a szeme sarkából. Xanton pedig, aki eddig Geret pillantására összehúzta magát, szintén megkönnyebbült a válaszon. Gratulált ő is, majd felállt és odasorakozott pálinkáért a nagyapjához.*
-Töltsön nekem is nagypapa! Erre inni kell! *mire a papóka készséggel töltött Xantonnak is és Geretnek egy újabbat.*

*Arou a csók végén még egyszer szorosan magához ölelte Saylát és csak aztán állt fel vele együtt. Most hogy megkönnyebbült végre boldogan a többiekre pillantott. Öreg barátja nem tiltakozott és ráadásul ő gratulált neki először. Legszívesebben őt is jól megszorongatta volna. Ahogy rápillantott látott valamit abban a mindig makacs tekintetben. Mintha elvesztett volna valamit. Saylát? De hiszen Geret családja ezzel csak gyarapodik és nem fogy. Aztán mint villám hasított belé a felismerés. Túl régóta ismerték egymást ahhoz semmint szavakba kellett volna ezt önteni. Arou tudta jól hogy mi fáj a barátjának. Talán sikerül orvosolni ezt is, hogy ne felhőzze el semmi a mai napot.*

Volna Saylával még egy bejelenteni valónk. *mosolyodott el és kedvesére tekintett, megfogva a kezét s megcsókolva azt. Majd visszapillantott a többiekre. Anyja már éppen ment volna ki az ebédért, de visszalépett. Xanton a poharával volt elfoglalva, Apja kíváncsian fürkészte azzal a sötét szemével hogy vajon mire készül még ez a kölök… Geret pedig már azzal a „már tudom mi következik most” tekintettel nézett rá és a pálinkás poharát forgatta az ujjai között. Arou cinkosan kacsintott rá egyet és magában megjegyezte hogy „de nem tudsz mindent vén róka” *

-Hamarosan apja leszek két gyermeknek akiket Sayla, leendő feleségem a szíve alatt hord. *hatásszünet* *Mosolyogva figyelte a csodálkozó arcokat és Saylára tekintett ragyogó szemekkel, majd még mindig kedvese tekintetébe révedve folytatta*

-Mint apjuk, akitől a gyermekek a családi nevüket kapják, úgy szeretném, hogy a gyermekek a BlackNorgard, azaz a „fekete sárkány” jelentésű családnevet viseljék tekintettel a Black család számára. Hacsak Te atyám és a jelen lévő Black-ek másként nem gondolják.

*Morric örült hogy ül, mert az hogy ismételten nagyapa lesz megrogyasztotta volna amúgy sem túl erős térdeit. Ráadásul többes számban.. tehát ikrek.... A név kérdés elsőre furcsa volt neki.. nagyon meglepődött, de öreg volt és tapasztalt. Valahol a szíve mélyén mindig is szerette volna ha a Black család neve is fenn marad. A saját családja népes volt. Neki soha nem kellett azon aggódnia fennmarad e a Norgard név. Családjaik pedig mindig is jóban voltak. Geret egyszer majdnem a veje lett.. pedig hogy szurkolt neki hogy összejöjjenek. tulajdon fiaiként szerette mind a két Black fiút és a sajátjaiként gyászolta a családot amikor megtörtént a katasztrófa. A "fekete sárkány" jelentésű családnév pedig egyáltalán nem volt ellenére. Most már nem volt semmi amivel elterelhette volna figyelmét a saját elérzékenyüléséről. Felállt és odacsoszogott az ifjú jegyesekhez és magához ölelte mindkettejüket. *

-Én a magam oldaláról áldásom adom rá gyermekeim és gratulálok nektek! Remélem megérem még hogy az unokáim is láthassam. *szipogott, majd az ölelés végén Arou gyöngéden visszasegítette a foteljébe és éppen állt volna fel, de apja elkapta fia nyakát és még szipogott egy kicsit mielőtt egy atyai tockossal jelezte neki hogy most már felállhat*

*Hallom a gratulációkat a csók közben, de jelenleg nekem csak Arou vagyok. Mikor elszakadunk mosolyogva nézek a szemeibe és szorosan bújok karjaiba és hagyom, hogy fel álljon velem. Nem tudom szavakba önteni mit érzek.*

- Köszönjük. *Szusszanom megköszönve a gratulációkat a jelen levőknek, majd nagybátyámra nézek, akinek a szemeiben látom a gondolatát. Igen ez nem csak őt bántja, de ez ellen sajnos nem tehetek. Ha nem lesz családom... akkor is ki fog hallni a Black családnév. Mikor kedvesem szól a családnak felnézek rá elmosolyodva és a kézcsókra össze préselem ajkaim és látom Arana néni már épp kimenne, de erre megtorpan és vissza fordul. Kíváncsian szemlél minket és a jelen levők, ki ki a maga módja szerint, bár annyira én nem tudom kikövetkeztetni.

Hagyom kedvesemet beszélni, és mikor szünetet tart én sem szólalok meg, csak elmosolyodva simítom alhasamra kezemet. A családnévvel viszont engem is meglep. Felkapom kedvesemre a tekintetem, majd az ölelés ráz vissza kezdeti döbbenetemből. Viszonzom az ölelést.*

- Biztos, hogy meg tetszik érni az unokáit, és erős fekete sárkányok lesznek.*Mondom bíztatóan mosolyogva és elengedve pár lépésnél énis segédkezem, majd nagybátyámra nézek ő miként határoz.*
_______________
Geret:


*Arou bejelentése miszerint még van mondani valójuk csak megrántja a vállát hiszen ő már tudja és sokat sejtetően néz barátja szemébe mosolyogva. A pálinkát forgatja a kezei között. A hír az ikrek érkezéséről nem lepte meg, ám az utáni viszont igen. A családnévvel igen csak meglepte és kitágult szemekkel nézte az ölelkezős jelenetet Morrical. Nah ha most Aurora a felesége lenne, a tulajdon unoka húga lenne a sógornője. A gondolatra is elhúzta a száját és xantonra nézett. Ez a derék legény viszont a fia lenne. Egy igazi Black...A gondolatai nagyon elkalandoztak és a válasz előtt lehúzta a pálinkáját és az asztalra tette.*


- Ez egy nemes gesztus tőled... öreg barátom. Gratulálok ezzel most sikerült meglepned. *Válaszolja maga kimért hangján és lassan kinyitva szemét nézett mélyen Arouéba.* -Megtiszteltetés, ha gyermekeitek család neve BlackNorgard lesz. *Mondta ki bele egyezését és elmosolyodott.*

___________________
Sayla: 

*Ahogy Geret bele egyezett Sietek oda egyenesen hozzá és ölelem meg a nyakát. Vállait simítom meg.*

- Akár mennyire is perlekedem veled nagybátyám. Én akkor is szeretlek. *Mondom neki amire Geret megölel egy rövid időre majd eltol magától.*

- Ne ölelgess itt engem! Harcosok nem ölelkeznek! Főleg nem egy másik harcossal. *Mondja megrovóan és megrázom a fejem. Arcához hajolva adok egy puszit, majd fel egyenesedve nézek rá.*
-Szeretném, ha majd te kísérnél be az oltárhoz. *Mondom ki kívánságom, mivel nem él atyám, így választanom kell egy személyt aki az oltár elé vezet majd. Ennyit tudok a dolgokról nem többet.*

- Megtiszteltetés a felkérésed. *Mondja majd újra kedvesemhez fordulok.* 

-Köszönöm, hogy a BlackNorgard család nevet kapják a gyermekeink. *Mondom és anyós jelöltemre nézek nagyot nyelve. Az kezd érdekelni, mikor esik le neki a tantusz, hogy nagy mama lesz újra, az apja Arou és kérdezi meg tudok-e főzni.*

*Moric a lány szavaira huncutul kacsint egyet. Naná hogy meg fogja érni a legújabb unokáit, pláne ha van rá esély hogy ők is éjsötét pikkelyekkel lesznek majd. Valójában nem volt baja a más színnel, de egy igazi Norgard igenis sötét mint az eleven éjszaka!*
-És persze mind húsevők! *súgta oda leendő menyének halkan, mintha ez a kettejük titka lenne*

*Apja érzelmi kitörésének csillapodása után Geret válaszát várta és nézett rá kérdő tekintettel. Két lehetőség volt. Vagy beleegyezik hogy a Black név örökre egybeforrjon a Norgarddal, vagy irgalmatlan méregbe gurul és szülei egy nem mindennapi kergetőzésnek lesznek tanúi. Elől futna a fiuk, aztán Geret hogy elverje őt pedig Sayla üldözné ugyanezzel a szándékkal. De nem így történt.*

*Ahogy reménykedett benne, apja válasza után Geret is jóváhagyta a dolgot. Szélesen mosolygott barátjára és a jelenetre ahogyan a két Black is össze ölelkezett. A gombóc ami szorította gyomorszájnál elmúlt és megnyugodva vette tudomásul, hogy Geret fogja bevezetni a lányt az esküvőre. a lehető legjobban történt minden és annyira örült hogy majd kiugrott a bőréből.*

-Na ha harcosoknak nem lehet ölelkezni, akkor majd megteszem én! *mondta és azzal a lendülettel megragadta Geretet és alaposan megszorongatta*
-Még az esküvő előtt felveszem a Black nevet a sajátomhoz, hogy a gyerekek már ezt örökölhessék! Ezentúl akkor szólíthatlak papának? *kötekedett hogy legyen módja öreg barátjának milyen apropóból levezetnie rajta a sok bejelentés okozta feszültséget. Moric és Arana már rutinosan húzódott félre az útból, hogy egérutat nyerjenek a fiuk számára. A jövendőbeli anyós pedig letörölgette a megható pillanatok könnyeit az egyik hímzett kendőcskéjével amit a kezében felejtett, majd Sayla vállára tette a kezét és könnyed hangon mondta neki, mert mintha aggodalmat vagy féltést látott volna megcsillanni a lány tekintetében.*

-Jöjj kedves! Segíts nekem megteríteni míg ezek a nagy gyerekek futkároznak egy kicsit.  *Hangjában nyoma sem volt afféle aggodalomnak hogy bárkinek is baja eshet. Látott már efféle jelenetet éppen eleget* -Egyet se aggódj! Csak játszanak! Majd hozzászoksz amikor a tieid is így fognak kergetőzni! *vetítette előre a jövőt láthatóan teljesen felvillanyozva*





*Xanton elhűlve nyelte le a pálinkát és meredt a bácsikájára. Ő még soha nem látta ilyennek. Valójában soha nem látta a két jóbarátot így együtt. A Harci központban ha mindkettő jelen volt egyszerre, sosem viselkedtek így egymással.. mármint Arou nem viselkedett így, hiszen ott mindennek megvolt a maga etikettje.*

* Éppen ezért teljesen új volt neki a mindig olyan pedáns és tartózkodó bácsikája pimaszsága a méltán hírhedt Gerettel szemben. Előbb a nagyszüleire pillantott. Nagyapja láthatóan nem zavartatta magát, sőt, kifejezetten örült a pezsgésnek. A nagymama pedig a legnagyobb lelki nyugalommal tereferélt Saylának. Xanton ekkor kérdőn Sayla szemébe nézett és egy jelre várt. szerinte közbe kell e lépni és ha igen akkor ő teszi meg vagy inkább rá bízza a dolgot?*

*Leendő apósom huncut kacsintása mosolyra invitál és mellé lépkedves finoman fogom meg a vállát. Hallom suttogását és kicsit fel kuncogok.*

- Természetesen, nem fogom hagyni, míg kicsik, hogy ne egyenek húst, hisz a fejlődő szervezetnek kell a benne lévő tápanyag. *Mondom helyeslően. Miután Geret eltolta magától, mert hogy a harcosok nem ölelkeznek Arou lépett oda hozzájuk és ő is megölelte bácsikámat. Ilyenkor kicsit jobb érzés rájuk nézni, majd mikor kedvesem megemlíti, hogy az esküvő előtt felveszi nevéhez a Black nevet akaratlanul is elmosolyodom. Azonban nem maradhat el a csipkelődés. 

Nagyot sóhajtva hajtom előre lemondóan, majd leendő anyósom lép oda hozzám és kezét vállamra téve invitál, hogy segédkezzem neki. Reá emelem barna tekintetem amiben megcsillan valami kis félelem szerű.*

- Természetesen segítek. *Mondom, majd mondataira újra az éppen kitörő nagybátyámra pillantok.* -Mondhatjuk, hogy nagyjából már hozzá szoktam, bár ismerem Geretet és az erejét, és ezért valamelyest mindig félteni fogom Arout. *Mondom ki az igazat.* -Bár azt is tudom, hogy annak ellenére, hogy ilyen zord a külsője érző szívet takar. Csak nem mutatja.

*Geret viszonozta egy hátba veregetéssel az ölelést, majd mikor piszkálódón elkezdte papázni hirtelen szorította össze a szemét remegő szemöldökkel.*

- 1... 2... *Kezdett el számolni, jelezve, hogy most éljen az egér út lehetőségével, és Arou élt is. Az apja melletti ajtónál járt Arou mikor a székből ülve kimondta a 3-mat és startolt is utána.* -3! *Mondta fen hangon és felpattanva rohant el a szülők között és Sayla mellett egyenesen a gyógyító után.*

- Tudod kit nevezz te papának! Ha elkapom a grabancodat addig csépellek míg ki nem verem ezt a fejedből! *Kiáltja utána és zeng tőle a ház.*

* Lemondóan sóhajtok bácsikám viselkedésére és kicsit rosszallóan fonom össze a karjaim. Xantonra nézek és megrázom a fejem.*

- Hagyd őket Xanton... esélyed nincs Geret ellen, hogy leállíthasd... nekem nincs nem hogy neked... *Hívom fel a figyelmét és hosszan nézek a szemeibe.*

- Xanton... egyet kérnék tőled... nem szeretném ha a nénikédnek hívnál, mert akkor hasonló játékokat fogunk űzni, annyi kivételével, hogy én tényleg laposra verlek, mivel tudom, hogy meg tudod magad védeni. *Mondom és ismét haloványan kedvesen elmosolyodom, majd Arana nénire nézve megyek ki vele a konyhába. Előttünk húznak el a folyosón Először Arou és utána Geret egyenesen ki az udvarra. Bemenve a konyhába segédkezek jövendőbeli anyósomnak a terítésben.*

*Arou csak erre várt. Azonnal startolt és még a kanyarban lerúgta a klupáit hogy gyorsabban futhasson. A lábbelik a lépcsőzugig repültek és ott koppantak a falon.*

*Morric papa elégedetten bólint a lány szavaira és láthatóan máris a szívébe fogadta. Legalább az unokái rendesen esznek majd ha más a fia nem akar. töltött magának és Xantonnak még egy pohárkával, majd ő is észrevette unokája aggódó ábrázatát és csak legyintett egyet.*

*Xanton egyik szemöldökét felvonva igyekezett erőt meríteni a többiek nyugodtságából, hogy a bácsikájának tényleg nem lesz semmi baja*
-Sosem láttam így őket. Ez nekem még új! *vallotta be majd Sayla szavaira elmosolyodott és megdörgölte a korábbi ütés helyét a hasán* - Nem vagyok őrült. Nekem elég lesz az edzés is, nem kérek plusz verést köszönöm! *nevette el végül magát és megemelte Sayla felé a poharát, majd leöntötte a felest*

-Köszönöm a segítséget kedvesem! Szerencsére bőven készült a húsból így senki sem marad éhen. Arou pedig eszik majd egy kicsit több gyümölcslevest, mert az az előétel annak aki szereti… és utána egy kis aszalt almát. *mondta és közben kivezette a lányt a konyhába és a szekrényből leemelt az étkészletből 6 darabot. Lapos mély tányérokat és átadta Saylának. * -Rögtön viszem az evőeszközöket és a poharakat, addig ezeket kitennéd kérlek? Vigyázz el ne üssenek ezek a rakoncátlan csikók! *utalt a kergetőzőkre és elégedetten vette tudomásul amikor végre az udvaron folytatták és nem odabenn*
-Legalább edzésben tartják egymást. *kommentálta kissé hangosabban ki a nappaliból Moric és kissé előredőlve kilesett a nappali ablakán. Miközben a teríték az asztalra került ő onnan figyelte a jelenetet ahogy a hintaágy és a platán körül kergeti Geret a fiát. *

*Ebben a ténykedéséből a hirtelen páraként beszökő sült hús illata zökkentette ki. Valósággal mintha az orra rántotta volna az étel irányába a figyelmét. A felesége hozta be széles mosollyal a jókora adag húst*

-És a többiek mit esznek? *kérdezte incselkedve a papa és meglepett arcot vágott mintha tényleg ezen kellene gondolkodni*

-Készítettem gyümölcslevest is előételnek. *nyugtatgatta Arana és kiértette férje szavaiból a főztjének szóló dícsértet*
-Az pont jó lesz nekik! *vágta rá azonnal Morric*

-Xanton, légy szíves szólj ki a Geretnek és Arounak hogy jöhetnek enni! *adta ki az utasítást az unokájának aki aggodalmas pillantást vetett ki az ablakon ahol éppen most gyűrte maga alá Arout a volt tábornok.*
-Megteszem ami tőlem telik. *mondta és mély levegőt véve kihúzva magát, határozottam megindult ki az udvarra. Odakinn Geret éppen Arou karját feszítette hátra egy vallatófogással. Ez egy eléggé fájdalmas fogás volt, bár sérülést nem okozott az alany általában vinnyogni szokott egy ilyentől és eléggé közlékennyé válik. *

*Meglepetten tapasztalta hogy az öregedő és aluszékony bácsikája azonban keményebb fából van faragva mint ahogy eddig képzelte róla. Még csak meg sem nyikkant olyan hősiesen tűrte a fogással járó fájdalmat, s közben egyszerre engedett Geretnek és egyszerre cukkolta. Arounak esélye nem volt már menekülni, mégis folyamatosan az „igen papát” hajtogatta. Xanton szégyenkezve nézett magába. Eddig meg volt győződve arról hogy ő egy kemény kötésű és szívós harcos. Erre kiderül hogy nem így van. Eszébe véste, hogy máskor ne becsüljön senkit alá és tényleg ideje komolyabban venni az edzést hiszen még a civil bácsikája is sokkal szívósabb nála.*

-Öhm…. *Közelebb ment hozzájuk de kissé még töprengett hogy ő mostantól hogyan szólítson kit…. aztán végül maradt a neveknél* -Geret tábornok! Arou bácsikám! a nagymama üzeni hogy meg van terítve az ebédhez, gyertek be enni. *az üzenetet átadta, kíváncsian várta lesz e hatása egyáltalán a dolognak és hogy milyen állapotban kel fel a gyógyító… gondolatban arra a következtetésre jutott hogy a gyógyító képessége tehet róla hogy ennyire jól bírja a gyűrődést. Biztos folyamatosan gyógyította magát közben*

*Elveszem a tányérokat Arana nénitől és kedvesen nézek rá. megvárom az evőeszközöket is, amit belerakok a mélytányérokba.*

- Nincs mit megköszönnie, természetes hogy segítek. *Mondom ki kedves hangon, majd látom, hogy Arou és Geret miként viselkednek. Megrázom a fejem elmosolyodva.*

- Mint két rossz gyerek... *Szusszanom, majd elindulok a nappali felé vissza, hogy megterítsek.*

- Csak nem fognak elsodorni, ha igen mind kettőt elverem. *Jegyzem meg és látom már odakint kergetik egymást szerencsére, így nyugodtan át viszem a porcelánokat és megterítem az asztalt. Fel kuncogom Morric megjegyzésén.*

- Nagyon jó illata van. *Mondommosolyogva, majd Xanton után nézek és ki az udvarra.*

- Azt hiszem jobb ha utána megyek. *Mondom mikor látom nem elég határozott Gerettel.*

*Geret végig kergette Arout és mikor kiáltozta utána nagy hangosan hogy "Fogd be!" Mikor elkapta ez csak folytatódott és Geret feszegette hátra a karját, persze nem annyira, hogy azt el is törje, de nem volt messze tőle. Mikor Xanton megszólalt rápillant a kölyökre és össze szűkítve szemeit áll meg a mozdulatban mind addig míg Arou meg nem szólal megint, hogy "Igen papa."*

- Azt mondtam fogd be! Nem vagyok papa! *Morran rá és egy közepes erősségűt üt a hátra feszített kar lapockájába. Ekkor érkezem ki és határozottan oda lépkedve fogom meg erősen Geret vállát.*

- Elég volt! *Mondom össze szűkített szemekkel.*

- Nem míg be nem fejezi a papázást! *Morranja nagybátyám. Nem tudok mást csinálni az ideg dúcot megfogva bénítom le kedvesemet fogó karját. Ernyedten engedi el a kart és zuhan le mellé amire felpattanva morogva néz rám vészjóslóan.*

- Hogy merészelted?! *Csattan a hangja.*

- Úgy, hogy már szóltak, hogy ebéd! Ideje abba hagynod... Papa... *mondom amire ismét csak még jobban dühbe gurul kioldja magának a karját és felém indul meg. Megfogva karomat már dobna is el, de megtorpan a mozdulatban. Jobban is teszi.*

- Nőket nem bántok. *Morranja, amivel viszont engem húz fel. Fogaim szorítom össze és vészjósló morranás hagyja el fogaimat, ha Kedvesem nem pattan fel és állít le, most valószínű verekedés lesz.*

*A nagyi örült hogy Saylának is tetszik a sült illata és elégedett mosollyal készítette a húst az asztalra, majd visszatipegett a levesért, hogy az is a helyén legyen mire a fiúk bejönnek. Morric papa közelebb húzódott az asztalhoz és a levegőbe szimatolva várta mikorra kerül mindenki elő*

*Xanton nyelt egyet amikor Geret rámeredt de örült hogy leállta a bácsikája kínzásával amikor Arou tovább cukkolta őt. Nem is tudta melyik a rémísztőbb. Geret ádáz tekintete vagy az hogy a bácsikája minden bizonnyal megunta az életét. Éppen mondani akart valami békítőt amikor Sayla megjelent és beszólt Geretnek. Ezek után egyenesen és gyorsan haladtak a fejlemények egy verekedés felé. Xanton éppen azon volt hogy kemény katona módján közéjük áll hogy megvédje a terhes nőt aki egykor a felettese volt és bajtársa, de most már rokon, nagynéni.. tényleg.. akkor hogy is van most ez? Megint összezavarodott.. tőle fiatalabb a nagynénije… *

*De mielőtt bármi történhetett volna egy széles mosolyú Arou lépett a két Black közé és mindkettejüket megölelte, amíg elkurjantotta magát.*
-Aki utoljára ér be az ebédhez, az a pipogya! *hangzott a gyerekes versenyre való felhívás, és kérdés nélkül kézen fogta Saylát hogy előnyhöz jussanak a másik kettővel szemben. Láthatóan kutya baja sem volt.*

*Egyszerűen dühít az ha lenéznek és ez a megjegyzése Geretnek lenéző volt. Nagyon is. Hirtelen fekete sűrű köd lepi el agyamat a haragtól és épp füst kezd kigomolyogni kezem alól, mikor Arou karol át Gerettel együtt. Hirtelen döbbenek rá majdnem verekedtem, holott oda kellene figyelnem magamra, hiszen nem csak magamért felelek jelenleg, bár ezt Geret nagyon jól tudta, és ezért is nem dobott el. Más esetben már rég megtette volna. Engedek kedvesem húzásának és viszonozom kéz fogását és bemegyünk a nagyszülőkhöz.*

- Bocsánat kedvesem. *Motyogom magam elé halkan, és szerintem tudja miért. Homlokom dörzsölöm meg, majd Arana lép mellém és simítja meg a vállamat.*

- Mi a baj kedves? *Kérdi lágy meleg hangon érdeklődve. Felkapva a fejem nézek szemeibe és kínosan mosolyodom el.*

- Semmi, csak... még furcsa nekem, hogy... nem vagyok már a harcosok kötelékébe, és nem csak magamra kell vigyáznom. *mondom ki magam elé nézve zavartan, majd finoman simítja meg a karomat.*

- Ugyan kedvesem ne emészd magad. Gyertek üljetek le. *Mondja és finoman leültet az asztalhoz Arou pedig mellém ül. Morric mellé kerültem szembe Arana nénivel. A következő aki belép az Geret és xanton egyszerre. Ők is helyet foglalnak az asztalnál én pedig nagyot sóhajtva nézek Xantonra. Látom a zavarát.*

-Mi zavart ennyire össze Xanton? *Kérdem ránézve, de bácsikám felel.*

- Szerinted mégis mi zavarhatta össze. Xanton családos férfi és idősebb nálad mégis a bácsikájához mész feleségül... *mondja a maga morgós stílusába és végig mustrálja az asztalt.*

- Jaj! Xanton! Ne hogy engem nénjézni kezdj mert akkor én nem tudom mit csinálok. Sayla kész! Nem vagyok már a felettesed, hanem rokon leszek, de ne hívj a Nénjédnek, ha csak nem akarsz egy hasonló helyzetbe kerülni, mint Arou. *Hívom fel a figyelmét.*

*Xanton némi tétovázás után eredt a többiek nyomába. Ezt a gyerekes játékot pont a bácsikájától! De ha belegondolt legalább a két Black nem verekedett össze. Megnyugtatta az a gondolat, hogy bácsikája talán pontosan ezért találta ki ezt a gyerekes játékot. Meglepetésére Geret nem sietett lehagyni őt, hanem egyszerre érkeztek meg. Ezért önmagában egy rövid hálát rebegett neki. úgy döntött, hogy ebéd után tényleg nekikezd azonnal edzeni mert kezdte összeszégyellni magát*

*Arou értette Sayla válaszát és egy vígasztaló puszit lehelt az arcára.* -Ugyan már! Majd belejösz. *mondta és az ajtó felé sandított ahol a másik két sárkány lép be egyszerre. ez számára zat jelentette hogy Geret lenyugodott és nem hagyta hátra az unokaöccsét hogy őlegyen a pipogya *
-Szerinted összebeszéltek? *kérdezte a kedvesét cinkosan, majd ahogy inkább a korbéli különbségek és a belőlük fakadó probléma merül fel sóhajt egyet és Xantonra nézett.*

-Hallhattad. Saylának nevezd Saylát ahogy én is Geretnek fogom nevezni Geretet.   Az, hogy rokoni szálak is lesznek a jövőben, ne zavarjon. Lényegében mindenki pontosan ugyanaz aki eddig is volt. *mondta neki a szokásos nyugodt  hangján, majd körbepillantot hogy mindenki leült e már. *

*Xanton helybenhagyta a választ és jelezte hogy így lesz. Nem akarta ezt így megfogalmazni de úgy tűnt Geret a veséjébe látott.*

*Morick papa csak arra várt hogy elcsendesedjenek majd átvette a szót.*
-Hálát adok Gaiának amiért családunkat újabb gyermekekkel megáldotta  és hogy az ő kegyelméből ismét sokasodhatunk és hogy eggyé válnak a családjaink. Ezen a szép napon azt kívánom mindannyitoknak hogy emlékezzetek majd erre a boldog napra akkor is ha éppen borúsabb napok jönnek.  *mondta ünnepi hangnemben, majd a sültre tekintett és nyelt egy nagyot*

-De ennyi legyen tőlem a  beszéd, mert ahogy én is, biztosan Ti is éhesek vagytok már. Jó étvágyat mindannyiótoknak! *fogta rövidre és hagyta hogy a fiatalok szedjenek elsőnek maguknak, ő majd csak a végén szedett. *

*Arou jó nagy adagot mert ki magának a gyümölcslevesből  mert tudomása szerint rajta kívül itt mindenki inkább a másodikkal fogja kezdeni az ebédet.*
-Szedhetek neked is egy kis levest szívem? *kérdezett rá azért a biztonság kedvéért.

*a család többi tagja tényleg kihagyta a levest és a hússal kezdték az étkezést, még a nagyi is. Sorra jóétvágyat kívántak, majd nekiláttak jóízűen a sültnek aminek nem csak az illata volt finom, hanem az íze is*

- Nem mint ha csak Xantonnak lenne problémája ezzel a nagy kor különbsággel. *Teszi még halkan hozzá, amit igazából csak Xanton halhat, mivel ő ül mellette a legközelebb.*

*Kedvesem megerősítése ezen témában jól esik ée megsimítom kedvesem kezét finoman, majd leendő apósomra és szavaira nézek. Mindig emlékezni fogok erre a napra, még ha nem is öröm telin kezdődött, de Arou megkérte a kezem és ez már okot adott arra, hogy boldog legyek. Kicsit ugyan tartok a házasságtól, de mindenképp boldog a nap. Mikor Morric bácsi is leül és mindenki szedni kezd. Kedvesem kérdésére mosolyogva nézek rá.*

- Igen kérek levest és köszönöm, hogy szedsz nekem. *Mondom miközben oda nyújtom neki a tányéromat, mert tőlem a leveses fazék kicsit távolabb van és nincs olyan hosszú karom, hogy az asztal közepén lévőt elérjem, mivel eléggé nagy ez az asztal. Mikor szedett nekem mosolyogva hajolok oda és adok puszit az arcára. Hosszan elgondolkodom picit a leány kérése szövegén, majd megkóstolom a levest. Mosolyogva nézek Arana nénire.*

- Nagyon finom lett a leves. *Mondom kedvesen és tovább kanalazgatom, bár nem olyan sokat eszek belőle, mint Arou. A leves végeztével azonban ugyan abba a tányérba vágok le magamnak a húsból és szedek magamnak bőségese.*

- Szerelmem... viszont egy dolgot ki kell kötnöm a házasságunkkal kapcsolatban. *Kezdek bele a gondolataim kitárásához. Rápillantok kedvesen.*

- Amíg nincsenek meg a lakó szinten a falak nem lesz esküvő... *Mondom ki az ultimátumot.* -Én nem bírom úgy a hideg szelet mint te és a felhők át vonulásást sem. Sajnálom, tudom, hogy szereted nézegetni őket, meg így szereted a fellegvárat, de tudod, hogy beszéltük a kicsiknek sem jó így és nekem sem. *Mondom ajakamba harapva és bízom benne, hogy nem sértem meg ezzel az ultimátummal.*

*Geret jóízűen elvigyorodik és lenyeli a falatot.* -Hát igen egy asszony mindig megváltoztatja az életed és bekorlátoz. Még most visszakozhatsz hógolyó! még talán vissza vonhatod. *mondja kicsit rossz májúan, de erre csak egy anyag kendő landol a képében.*

- Fogd be! Vagy különben hozzád költözünk  a te házadba és minden reggel láthatod ahogy csókolózom Arouval. *Mondom szemeibe nézve. Elhúzza a száját és inkább folytatja az evést.*

*Xanton szemöldöke kérdőn vonódik fel Sayla csendes megjegyzésére és egy pillanatra megáll a szájában a falat, majd tovább folytatja és lopva körbepillant, kinek lehet baja ezzel. Majd tekintete megállapodik Gereten és visszapillant Saylára jelezve hogy kire tippel. Lassan eszik és minden falatot rendesen megrág. Magában már azon morfondírozik hogy melyik gyakorlattal kezdjen a bemelegítés után. Ahhoz pedig nem szabad hogy tele egye magát, még ha eredendően azt is tervezte mára hogy lazít egy kicsit. *

-Tessék kedvesem! *nyújtja vissza a tányért a gyümölcslevessel és büszkén körbepillant látja e valaki, hogy más is eszik gyümölcsöt. De édesanyján kívül, aki most is szerető tekintettel néz rájuk, aligha vette bárki is figyelembe ezt az aprócska tényt. A gyógyító arra a következtetésre jutott hogy anyja számított az érkezésére, hiszen aligha a fazéknak főzte a levest. Még egyszer anyja felé pillantott és mikor tekintete találkozott az öregasszony okos tekintetével már teljesen biztossá is vált benne, s elmosolyodott* -Nagyon finom a levesed most is! *dícsérte meg ő is, mire Anara elégedetten pillantott hogy egyikre, hol a másikra.*
-Atyám egyszer igazán megkóstolhatnád! *mondta mire Moric csak morgott egyet és a csontos tányérra dobott egy keményebb csontot aminek a két végéről azért a rend kedvéért még lerágta amit csak tudott.*

-Nem szorongattad meg eléggé Geret fiam! Túl sokat beszél még mindig! *morrantott egyet majd kíváncsian meredt fiára amikor Sayla bejelentette az igényeit.*
-Volt az már falakkal csak kiszedte. *mondta a lánynak* - Az alsó szint mindig nyitott volt de a lakószint egészen csinosra volt megépítve tágas szobákkal, nappalival és jókora fürdővel meg olvasószobával. Magam segítettem tervezni és építeni de ez a kölyök kiszedte az összes falat amikor elváltak. *köhintett egyet egy félrement falat miatt, majd levette Geret arcáról az időközben odaérkező kendőt és mintha teljesen természetes dolog lenne megtörölgette vele a száját mielőtt folytatta a beszédet, majd visszaadta Geretnek a kendőt. * -Mintha az alsó szint nem lenne elég azoknak a gomolygó páráknak meg a gyógyleveknek.

*”Hógolyó” éppen válaszolni akart Geretnek, de apja közbevágott. *
-Be kell látnod fiam, ha együtt akartok lakni akkor azt rendesen meg kell építeni, mert ha baja esik az unokámnak emiatt,nem csak én leszek aki szíjjat hasít a hátadból! *lovallta bele magát, mire Arou csitítólag felemelte mindkét tenyerét*

-Vissza be lesz építve a lakószint. Ez nem is kérdés. De ha leesnek, majd visszapattannak... *mosolyodott el hiszen nyílván csak viccelt, de apja nem tágított a témától*

-Ne hidd azt hogy nem kapnád meg a magadét ha ennek a lánynak és a babáknak bármi baja lenne! Bár nem tudlak úgy elkapni és megagyalni mint Geret, de azért még bírom magam és úgy megagyallak a botommal hogy azt se tudnád merre vagy fejjel! *folytatta és még zsémbelt volna pár percig de a felesége meglepte egy pohárka borral amitől máris jobb kedve lett. Arana nem felejtette ki a többiek poharát sem. Töltött Arou-nak és Saylának is, de a lánynak csak fél pohárral, hogy meg ne ártson. *

-Tudod atyám hogy nem hagyom hogy bármi baj történjen. *mondta teljes nyugalommal és mosolyogva elvette, majd lehúzta egyre Sayla borát, s feltöltötte a poharát narancslével.*
-Geret barátom! Megengednéd, hogy az építkezés idejére nálad lakjunk?

-Ki van zárva! Ha együtt akartok a házasságig lakni akkor itt az egész felső szint!
-De ha Sayla Gerettel szeretne lenni és meg Saylával?
-Akkor ideköltözik Geret is! *erősködött az öreg* -Edzeni itt is lehet az erdőben meg a hátsó udvaron! És itt legalább szemmel tud tartani ha akar!
*Arou ismételten elmosolyodott és magában elkönyvelte hogy talán Gaia vicce, de ahány fekete sárkánnyal dolga voltéletében, az vagy így vagy úgy vagy zsémbelt, vagy harapott, vagy verekedős volt. Még szegény Grent is tudott zsémbelni ha olyan kedve volt.*

-Mit szóltok ehhez Geret, Sayla? Úgy látom atyámnak már kész tervei vannak mindenre

-Igenis vannak! Még megvan minden tervrajz. Kiszámolva a legjobb statikus elvek szerint. Ha meg annyira a kilátás kell akkor meg lehet oldani mágikus erőtérrel. Nem vagy már gyenge varázsló, azt te magad is meg tudnád csinálni ha nekileselkednél. De ha neked nem megy, biztosan csak akadna varázsló ismerősöd aki besegítene. Csak utána kell járnod, kinyitni a szád és elmondani kerek perec hogy mit akarsz. Nem pedig hagyni hogy más találja ki mire is gondolsz édes fiam! *Dorgálta meg nevelő célzattal, mert szerinte a fia nem tudja eléggé kezdeményezni a dolgokat, majd lendületesen szedett magának még egy adag húst*
-Szedjetek még fiatalok! Arou szedjél még Saylának, ne kelljen kínálgatni! Geret, Te is egyél még! Nem vagy tán beteg?!? Ha igen csak szólj! Ismerek egy egész jó gyógyítót… *kuncogott*

*Eszem a levest jóízűen és igazából én minden evő vagyok, de a legjobban a húst szeretem. Meghallom Morric válaszát az ultimátumra és a volt feleség említésére akaratlanul is fel mordulok.*

- Nem akarom ugyan olyanra a lakószintet... az akkor volt én pedig nem a volt neje által kigondolt lakószintet szeretném. *Mondom és neki kezdte a másodiknak. Hallgatom a veszekedést de csak elmosolyodom rajta.*

- Uram nem lesz semmi gond. Erős nő vagyok tudok magamra vigyázni... többé kevésbé...*teszem hozzá a végét halkan és megnyalom a szám szélét és inkább hallgatok. Az apai zsémbelést nincs jogom félbe szakítani. Gerettel szemben megvédhetem, hisz ő az én bácsikám, de apóssal szembe szállni? Öngyilkossági kísérlet.

Egészen addig nem szólok, míg Arou el nem cseni azt a kicsi bort is amit kapok. Kikerekedett szemekkel nézek rá és oldalába ütök egy közepeset.* 

- Azt mondtad egy pohár bort megihatok! *Mondom rosszallóan és kicsit morogva veszem el a kupát a narancs lével. Bele iszok, hogy öblítsek torkomon.* -Még egy újjal hozzá érsz a nekem kitöltött borhoz és a kezed töröm. *Morrgom persze Arou tudja nagyon jól, hogy úgy se teszem meg és kicsit mérgesebben szúrom fel a villára a húst.*

-Nah nálam aztán nem fogtok lakni! *Morran fel Geret, majd Morricra néz.* -Köszönöm ajánlatát, de nekem most van egy tanítványom akit ráadásul a drága unokahúgocskám sózott a nyakamba... míg Eras át nem veszi, nekem nincs nyugtom. Őt pedig nem hozhatom ide, még veszélyecske... *mondja ki őszintén és nagyot sóhajtok. ~ Chris... vajon jól halad?~ Geretre emelem tekintetem és kérdeznék, mire apósom szólal meg hogy szedjenek még nekem. Oda kapom tekintetem.*

- Nem köszönöm én nekem elég volt így is jó adagot ettem a húsból és a levesből is ettem köszönöm. *Mondom és a tányéromra nézek.* -Nem mellesleg még itt van egy pár falatka. *Teszem hozzá.* 

- Nem vagyok Beteg Morric Bácsi, csak még nem jutottam el odáig hogy harmadjára is szedjek. *Mondja ki az igazat és mivel neki még vannak jó fogai a csontokat is ropogtatja. Na a csont az amit én nem szeretek, viszont eszembe jut a konyha és az, hogy én ott valamelyest főzni is szeretnék.*

- Arou! Majd a védő varázslatot is fel kell vonnod a lakószintre, vagy az alsó szintedre. *Emlékeztetem.* -A főzetek miatt nem szennyezhető az a rész állati eredetű hússal.

- Már bevihető lesz a húús?! Jáááj... *Simítja meg fejét.* -Emlékszem egyszer akartam oda bevinni és életemben először a hógolyó kergetett meg engem. *Eleveníti fel az emlékez feje búbját simogatva.*

-Hogy micsoda? *Kérdem ledöbbenve és Aroura nézek.* -Te megkergetted Geretet? *Kérdem szélesen elmosolyodva.* -Ne már! Ez csak kamu!

-Nem nem az... akkor még a lusta tohonya exével volt. *Morranja Geret.*

*Arou csak somolyogva hallgatja az atyai intelmek sorát. Az öreg egyre zsémbesebb a korával, de láthatóan egészséges és törődik a családdal. Ez bőven több volt mint amire számíthat ebben a korban.*

-Az akkori beépítést nem a volt nejem tervezte hanem az apám. De biztosan nem lesz apa ellenére ha változtatsz rajta. Mivel ehhez nem értek ezt rátok bízom. esetleg Hexos tud még benne segíteni. Ha majd már csak építeni kell, abból ki tudom venni a részem. *felelte és szedett még magának levest*

*Geret válaszára elmosolyodott.*
-akkor két lehetőség van kedvesem… vagy három… Az egyik az hogy az esküvőig külön kell laknunk, a másik az hogy az átépítés alatt is a fellegvárban leszünk, vagy a harmadik, hogy atyám ötletének engedve itt húzzuk meg magunkat. *a harmadik lehetőségre a mama vágott közbe*

-Itt kényelmesebben elfértek és minden megvan ami csak egy kismamának kellhet. Igazából a te és a húgod szobája is üresen áll. Az egyik lehetne a ti szobátok, a másik meg a nappalitok vagy amit akartok belőle amíg el nem készült a lakószint. Látod, mondtam én hogy kár kibontani a falakat, mert még szükség lehet rájuk, de te sose hallgatsz rám! Ezt biztosan apádtól örökölted! *szögezte le mire Moric bácsi elégedetten morrantott egyet és kitett még egy csontot*

-Látod kedvesem… végül kiderül számodra, hogy egy makacs, engedetlen és felelőtlen sárkány vagyok. *mondta és színpadiasan a szívére tette a kezét, de szája szeglete mosolyra görbült*


-Igen, a védőmágiát kénytelen leszek felhúzni mert a munkámhoz kell. De a lakószintet teljesen odabízom.
-Igen Geret! Akkoriban még nem volt elég varázserőm ahhoz hogy efféle pajzsokat tartsak fenn és éppen akkor vetődtél arra egy félig megrágott szarvassal amikor egy nagyon érzékeny varázsitalt főztem. *kuncogott ahogy felidézte az emléket*

-Sayla! Bár láttad volna azt a meglepett arcot amit a bácsikád vágott :d Repülés közben kellett megennie az ebédjét...   

*Xanton aki mindez idáig csendesen hallgatta a többieket, hitetlenkedve hallgatta a történetet. Tovább erősödött benne az elhatározás, hogy extra kemény edzést fog magán eszközölni. Az nem lehet hogy a civil rokon ennyivel keményebb legyen nála.... nála, a harcosnál...!!*

*Hallgatom Aoru válaszát az építéssel kapcsolatban és hosszan nézek rá. Megrázom a fejem.*

- Nem én akkor sem szeretném az akkori beépítést mivel az a volt nejedre emlékeztetne. 300 éven keresztül nem léptél túl rajta és nem kezdtél másik nővel. Szóval nekem ne mond, hogy ha ugyan olyanra lenne beépítve nem rá emlékeztetnének, még ha más színű is. Megértem, hogy miért bontottad ki annak idején, mert az hogy elhagyott, mert nem lehetett gyereketek akkor fájt. Bár mondom én aki abban az időben született mikor már 50 éve elhagyott a feleséged. *Mondom nagyot sóhajtva lemondóan, majd Morric bácsira nézek, és Arana nénire.*

- Köszönjük a felajánlást, szerintem itt maradunk, míg el nem készül a lakószint. *Mondom és kedvesemre nézek komolyan.* -Kedvesem... nem sok minden újat mondtál ezzel. *Modnom elmosolyodva megsimítva az arcát.*

-Úgy szeretlek ahogy vagy. *Jegyzem meg és Geretre nézek. Hát igen azt lehet jó lett volna látni.*

- Hát ez a kis emléketek engem is meg lepett... főként, hogy meghátrálásra kényszerítetted a nagybátyámat, bár ha étel volt nála nem csodálom, hogy nem nagyon erősködött és támadott ellened. *Mondom és Geretre nézek.*

- Ne pimaszkodj Sayla mert azok a gyerekek is csak 12 hónapig lesznek benned utána pedig jaj neked! Annyi a védelmednek. *Morranja rám amire felvonom a szemöldököm, majd kicsit bele gondolva meredek magam elé. Elveszem a kupát és lehúzom a narancs levet. Lassan állok fel az asztaltól.*

- Köszönöm szépen az ebédet nagyon finom volt. *Mondom és betolom magam után a széket és a tányér felvéve nézek az asztalnál ülőkre.*

- Elnézést... *Mondom majd a koszos tányérommal és evőeszközeimmel megyek be a konyhába ahol el is mosom. Az előttem álló 12 hónapra gondolok és igazából most először gondolok bele úgy isten igazán, hogy két élet növekszik bennem és 12 hónapig nem edzhetek, vagy legalábbis nem olyan intenzíven. Az életem fenekestül felfordul még ennél is jobban. A folyosóra kimenve pillantok meg egy tükröt ami előtt meg állok féloldalasan és lapos hasamat simítom meg.*

________________________
Geret:
-Azt hiszem most tudatosult benne, hogy 12 hónapon keresztül nem edzhet és semmi fizikai mederöltetőt nem csinálhat. *Jegyzi meg és folytatja az ebédet, bár lassan ő is teljesen jól lakik.* -Az elme pajzs már teljesen felbomlott Arou? *Kérdi érdeklődve barátjára nézve.* 


-Jobban fogtok járni, ha itt lesztek a szüleidnél, mert így atyád és édesanyád tud rá figyelni, hogy ne eddzen olyan keményen, mint szokása volt. Oda kell rá figyelned, mert mint mondtam képes túlhajszolni magát.

-Áhh azt nem Millennia tervezte, hanem az atyám. De majd megbeszélitek milyen legyen végül. Ehhez nem értek. Nekem majd akkor szóljatok ha már lehet építeni. Addig meg ellátom az alsó szintet a mágikus védelemmel.

*Anyja szavaira elmosolyodik és amikor Sayla beleegyezik a dologba szüleire pillant.*
-Nocsak. Úgy tűnik akkor hazaköltözöm egy kis időre Köszönöm én is hogy megengeditek!
-Nálunk mindig itthon vagy fiam!
-Így igaz! Bármikor hazaköltözhetsz amikor csak akarsz…
-Nem úgy értettem! Csak szeretném hogy tudjátok, hálás vagyok a segítségetekért!

*Xanton befejezte az ebédet és ő is felállt az asztaltól*
-Köszönöm az ebédet nagyi! Nagyon finom volt! De ha többet eszem lusta leszek mozogni. *mondta és ő is fogta a tányérját és kivitte elmosni ahogy Sayla is tette, majd további jó étvágyat kívánva kiment a kertbe és rögtön nekifogott a bemelegítő gyakorlatoknak*

-Ne aggódj emiatt Geret! szemmel fogom tartani hogy ne erőltesse túl magát. A pajzs .. nos ami az emlékeit elfedte az teljesen leomlott. Most már rajta áll hogyan képes feldolgozni a történteket. Nem lesz könnyű de majd segítek neki. És jót tenne ha te is gyakran meglátogatnád. Segítene neki feldolgozni az élményeket ha nem csak tudja hanem érzi is hogy te is mögötte állsz.
*Persze ez utóbbit azért is szorgalmazta ennyire mert ki akarta csalni Geretet a házából*