A Vérfarkasok falva -Utcák

*Már a "színpadon" is érezte a rózsaillatot. Nagyon furcsállta a dolgot.*

*Mikor elindultak, velük sétált még két férfi. Carme kicsit mérgesen, de közelebb húzódott Kuku-hoz, és megszagolta.*

Hé! Ez az én parfümöm illata! Te elloptad?*Elég viccesnek vette ezt, de éles pillantással várta a választ.* Ha nem te voltál... Dilec!*Tisztára kikelt magából. Az az övé! Lányoknak!*

-Csá kiscsaj! *köszön Carme-nak*
-Jóó nyomod macukám! Jaa a rózsa! Nemmm csaklisztam bébifész!

Asztat Dilec tolta rám miután eggyütt pancsisztunk! Te hogy asz mekkora perverz állat! *gondol vissza a jelenetre*

- De csípom azé me utánnna meghívott vacsizni meg kocsikázni! Láttad vón hogy kicsípte magát Hülyén áll neki a harizsnya *mondta derűsen miközben szteppelgetett és dudrászott magának.

-monnyuk vót képe lelépni mire felébrettem... *tette hozzá és nem érzékelte hogy ez az egész mennyire kétértelművé teszi a történetet*

*Freya elképedve hallgatta Carme és Kuku eszmecseréjét. Miután a srác elmesélte az "együtt töltött" este részleteit, vigyorogva vállat vont.*

Igen, ilyesmi jellemző rá. Bár, nem látszol az esetének, kérlek, ne vedd sértésnek. Freya vagyok. *a vigyort még mindig nem tudta levakarni arcáról, és várta Dilec reakcióját.*

*Figyelmesen hallgatta Gauldoth-ot, és bólintott*

Amíg nem ismered meg a másikat, miért is ítélkeznél felette? Nem okozol magadnak nagyobb kárt ezekkel a szögekkel, mint az ellenségnek? Úgy nézel ki, mint egy sündisznó! Na, fene bánja, gyere, siessünk, mert itt hagynak!

*Ahogy kiment a műhelyből, már az utolsó emberek hátát látta, azt is csak messziről*

Pontosítok: MÁR itt hagytak! Gyere, mert lemaradunk a buliról! A táncról már így is lemaradtunk!

*tette hozzá elszontyolodva, valahol reménykedett benne, hogy hasonló éneklős-táncolós show még lesz valamikor. Olyan szívesen megnézte volna! *

Borisz?

*A névre lett figyelmes. Aztán észrevette, hogy Holir mellett van valami. Illetve valaki. De így szemmagasságban nem látott belőle sokat. Felnézett. Még fentebb. Még egy kicsit... és megtalálta az arcot!*

Üüüüüüh! Jó magasra nőtt ez a Borisz barátod! A hormonok, mi? Én Dilec vagyok! *mutatkozott be a magas fazonnak.* Jó, hogy ilyen nagy vagy! Kitűnsz a tömegből! Legalább a sebesültek tudják majd, merre kell menniük!

*Hallgatta Holirt tovább, a méregnél kicsit elgondolkodott*

Minden harcosnak tömör tölgyből készült a pajzsa. Talán ha azt részesítik előnyben a kard helyett, nem esik nagy bántódásuk!

*Holir jól számított, alig mondták ki az utolsó szavakat, már a legelső sorok is erről beszéltek. Közben Dilecék kicsit gyorsítottak a tempón, hogy ők vezessék a csapatot, elvégre így illik. Kuku szövegére egyre vörösebb lett, na nem a lányos pír miatt, hanem a pulykaméreg festette át az arcát. A hold növekvő ereje kezdte átjárni minden porcikáját, szemei egyre fürkészőbbek lettek, viselkedése lassan ösztönös. Az adrenalin lüktetett a testében.*

Mit hablatyolsz itt közös pancsiról meg harisnyáról?? Ugyan már! Nem is úgy volt! Örültem, ha azt az ujjnyi retket levakartam rólad! Azt hittem, meg fogjuk találni a tavalyi atlétát, annyi kosz jött le rólad! És az a bűz... muszáj voltam valamit használni! A kaja meg kellett... tudtommal te meg kihánytad! Kárba ment mind! A harisnya egy gyenge pont, ezt inkább hagyjuk! A kocsikázásban pedig hívő lettem miattad! Végigimádkoztam az egész utat, csakhogy kibírd ép gyomorral!

*Freya kommentjén ledöbbent*

Freya! Magánéleti dolgokat nem viszünk bele, harcolni megyünk! Legyél egy kicsit komolyabb! Öhm... Érettebb!

*Gondolkodott két levegővétel között*

Felhős az ég... *Ezt Holirnak mondta* Nem tudjuk végig kitartani a farkasalakot, kénytelenek leszünk fegyverekkel is harcolni. A pajzzsal jól lehet védekezni, meg kupán vágni az ellenséget, de egy kard mégis nagyobb előnyt élvez... Ha igaz ez a méreg-dolog, legyetek nagyon figyelmesek! Szükségünk lesz rátok!

*megkönnyebbült, hogy Dilec nem ismerte fel.. eszébe jutott ugyanis hogy ezt a fickót látta a tanácsterem folyosóján egyetlen röpke pillanatra amikor kirobbanva a könyvtárból, vehemensen a kém után vetődött.*

-Igen! *mondta szűkszavúan és szigorú arcán nyoma sem volt a belső tépelődésnek*

-Úgy lesz! *mondta és tartotta a lépést a csapattal. Nem volt túl nehéz. volt aki kettőt is lépett míg ő csak egyet*

*Úgy döntött, feladja a további magyarázkodásra való kísérletet amit jelzett is mikor lemondóan megcsóválta a fejét. Azonnal rohanni kezdett a csoport után ahogy kiléptek a műhelyből, közben A.J-hez szólt.*
Lehet, hogy neked ez a normális, de nem mindenkinek, különben nem löktek volna ki minket a falkából, nem? Mindenesetre, jó tudni, hogy vannak kivételek.

*Átvergődte magát a tömegen, ami egyébként sem volt könnyű, pláne nem ennyi szöggel a karjában, még ha azok el is voltak takarva. Végül nagyobb gond nélkül elért a csoport elejére, de visszavett a tempóból amint megérezte, majd meglátta az új jövevényeket Dilec körül. Valami nem tetszett neki a helyzetben, ennek ellenére a vezér mögé lépett és megkocogtatta a vállát, hogy magára vonja a figyelmét.*

Gondoltam szólok, hogy beértünk titeket. A világért sem hagynánk ki ezt a mókát. *Hátra bökött A.J. felé, majd témát váltva az új jövevények felé biccentett miközben felmérte őket.* Még több segítség?

A pajzs sokat segíthet... * Lopva körbepillant, elég sokan gyűltek köréjük. Ott van a farkas, aki segített megszökni a foglyoknak, a Carme nevű nőt is látta már korábban... Az ismeretlen férfit valami különleges lengi körül, így a feltűnőséggel nem foglalkozva, végigméri. * Mondhatni, gyüttünk segíteni... de nem vagyunk mi jótékonysági szervezet, he! * Vágja rá egy féloldalas mosollyal. A meglepetése akkor teljesedik ki, amikor megpillantja a sötételfet is nem messze magától. Elgondolkozik, mintha valahol látta volna már a nőt. Inkább igyekszik a feladatra koncentrálni, legalábbis többnyire. Rá kell döbbennie, hogy Kuku nem csak őt képes pillanatok alatt kihozni a sodrából: Dilec vörös arca mindent elárul. Magában jót derül rajta, felesleges lenne közbeszólnia. *

* Az elkövetkező csata súlya talán nem nyomja rá annyira a súlyos billogját a jelenlévőkre; a légkör fele annyira sem feszült, mint amire először számított. Dilec kijelentésére felpillant az égre: esőfelhők. * Ha szerencsénk van, akkor esni fog... Remélem nem vagy babonás, mer' így a víz lehűti a kardot, oszt kevesebb gond lesz a méregge'. Mi majd megteszünk mindent, ami tőlünk telik, de osztat ti is ügyesek legyetek. * Közelebb húzódik valamelyest a sárkányhoz, a szeme sarkából néz rá. * Kemény menet lesz... * Mondja neki a normál tónusában. * Légy résen...

* Messziről ugyan, de mozgást lát: velük szemben valahol már Balthazar emberei állnak csatarendbe... *

Érettebb? Hát azt hiszed nem vagyok elég érett? *vigyorodott el* Hm... ezt még eddig sosem vágtad a fejemhez.

*Dilec Kukuhoz intézett szavai után csak még jobb kedve lett.*

Khm... Honnan is ismeritek egymást?

*Közben próbálta kiüríteni elméjét és több éves mágikus tapasztalatait felidézni. Lehunyta a szemét, mélyeket lélegzett, közben, hogy tudjon lépést tartani a többiekkel belekarolt Dilecbe. Kántálni kezdett, tudta, hogy nem fogják hülyének nézni, hisz még itt élt Dilec párjaként, több varázs trükköt is mutatott, köztük ezt is. Egyre gyorsabban mormolt, görcsösen csimpaszkodott a férfi karjába, mire a távolban vérfagyasztó üvöltések, és vonyítások morajlottak fel. Úgy hallás alapján a nagyobb testű ragadozók válaszoltak Freya hívására, és nyilván azonnal elindultak a tisztásra. A nő szemei hirtelen felpattantak, keze ernyedten engedte el a vezért. Raden magabiztosan ment elöl, a holdfény számára is közvetített némi energiát.*

Ne ijedjetek meg. A hamarosan megérkező állatok velünk vannak, nem fogják bántani a minket, épp ezért szeretném, ha mindenki figyelne rájuk, hogy ne okozzanak nekik sérülést a harc hevében.

*Kicsit furcsán érezte magát. Már régen nem használt a jósláson kívül más varázslatot. Egyszerűen csak nem volt rá szüksége, bár míg nagyanyjával élt, magas színvonalon kellett gyakorolnia napi szinten, ezekre még mindig emlékszik, mégis tartott a ma estétől. Úgy érezte, hogy kellemetlen meglepetéseket tartogathat számukra. Előkapta tarotját, és Dilec felé fordult.*

Húzz egy lapot! *mondta ellentmondást nem tűrő hangon.*

Tudod, a kitaszítottak előtt két út van: vagy elhiszik, hogy a világ rossz és maguk is azzá válnak, vagy felismerik, hogy a magunk által felállított előítéletek hamisak, és ellentétesen cselekszenek...

*Ezután vágtattak át a tömegen és vették fel a ritmust a többiekkel. Hamarosan megérkeztek a tisztásra, mindenki elfoglalta a helyét. Tőlük nem messze egy kisebb csapat látszott felsorakozni, egyelőre csak baljós előérzet járta át Dilec seregét. Figyelt a beszélgetésekre A.J., de Kuku, Freya és Dilec párbeszédébe nem szólt bele. Hallotta a kardra csöpögtetett méregről is a pletykát, és hogy Holir a társával gyógyítók. Vagy valami hasonlók. Gauldothnak súgta*

Lehetőleg kerülj majd ki a süni kezeddel, majd fedezzük egymást! Akkor nem lesz senkinek bántódása!

*Hallotta, ahogy Freya az állatokat hívta. Mivel értett a nyelvükön, már messziről hallotta őket: "Mi a f*** van?! Mé' kő menni? Azt a teremburáját! Hát illik ezt, ilyen idősen...?! Stb." De mind elindultak a hívószóra. A.J. csak vigyorgott ezen. Lehet, Freya nem teszi zsebre, amit majd a vadak mérgükben elkövetnek.*

*Dilec bólintott, mikor Gauldoth lejelentette, hogy beérték őket.*

Minden segítő kézre szükségünk van! Köszönjük, hogy itt vagytok!

*A letakart végtagra kicsit furcsán pillantott, de nem tette szóvá. Amikor Freya belekarolt, már épp kikelt volna magából, ekkor a lány mormolni kezdett. Beletörődve sóhajtott egy nagyot, és hagyta, hogy kapaszkodó legyen. Még mindig nem csípte!*

*Aztán a lány előállt a kártyáival*

Miért nem hagysz nyugodtan élni? Ha jót húzok, elbízom magam... ha rosszat, akkor meg a kártya hazudik! Úgyhogy felesleges, a csata végkimenetelét úgyis tudjuk!

*Otthagyta a lányt, és gyorsan szemrevételezte a harcosait. Aztán a távolban ácsorgó ellenséget. Nagyjából kiegyenlített lesz a meccs, ha a küzdő feleket nézzük. Ebben lesz az izgalom. Elkiáltotta magát*

Miután legyőztük a bolhás kutyákat, mind meg vagytok hívva egy felejthetetlen partira! Megígérem nektek! Holir jól mondta: ingyen pia mindenkinek! Két kupon erejéig! És nemcsak farkasok, hanem elfek - sötétek és fehérek, őrzők, sárkányok, alakváltók, mind ott lesznek! És a ráadás: ÉNEKELNI fogok! Sztárvendéget is hívunk!

*A tömeg lelkesnek tűnt*

*Arorua igyekezett nem a frontvonalon lenni hanem kicsit hátrébb szélen hogy belássa a terepet, és ne kelljen találattól tartania. Az ellenszereken kívül mással is készült. Eras figyelmeztette hogy feketemágia használata várható. Elméjében ezért előkészítette a varázslatot, hogy fehérmágiát terítsen a területre ami átmenetileg kioltja hatás ellenhatásként a feketemágiát.

Amint véghezviszi a varázslatot és fenn is tudja tartani, a feketemágia addig nem fejti majd ki a hatását. Ez nem bontja meg ugyan a feketemágia szövedékét, de átmenetileg ártalmatlanná teszi azt. Ha például Gaia ne adja.. de pár zombi is felbukkanna, az ugyanúgy zombi maradna, de nem mozdulna amíg az őket mozgató feketemágia és a területre ható fehérmágia kioltja egymást.

Koncentrált és előkészítette az elméjét. Ezért ő nem figyelt sem a párbeszédekre, sem a pizsamás bohócra sem a közeledő állatokra. Szigorú ábrázatáról semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni. Egyáltalán semmit*

*Mikor Dilec otthagyta, elképedve nézett utána, legszívesebben hozzávágta volna a pakli kártyát, de igazat adott neki. Mármint nem a nagyképű megjegyzésében, hanem, hogy jobb nem tudni a jövőt. Újabb rögtönzött megnyilvánulását a tömeg felé csak egy fintorral díjazta. Az állatok lassan elözönlötték a tisztást. Az egyszerű rókától, a legnyomasztóbb küllemű szörnyszerű lények is válaszoltak hívására, jelentősen megnövelve ezzel a sereg létszámát. Érezte a többiekből álló feszültséget, ő is kezdte átvenni tőlük. Látta a távolban álló sereget, Radent már alig tudta visszatartani nyakörvére erősített láncával, hangosan üvöltött ő is, akár a többi idehívott állat. Nehezen tudta meggátolni a támadást, végig zsorválta magában a bűbájt.*

Dilec, nem akarlak siettetni, de vagy te indítod most magadtól a támadást, vagy az állatok fogják idő előtt elkezdeni a harcot. Hogy nézne már az ki? IGYEKEZZ!

*Dilec is tudta, hogy el kell kezdeni a harcot. De amikor kiadta volna a jelet, elvonyította magát. A Hold teljes valójában előbukkant, mire az összes vérfarkas felvette szőrös alakját, ahogy a vezér is. Elszabadultak az ösztönök, ruhák recsegtek, farkasok vonyítottak. És egyszerre, egy emberként megindultak az ellenség felé, Dileckel az élen.*

*Pár másodperccel Gildas után ő is meglátta a mozgást a távolban. Hiába, a kardforgatás és a csatamező szeretete benne volt a vérében, nem tudta tovább türtőztetni magát; egy hahotázó kacajjal előrántotta a kardját és letépte a rongyot, mire a vézna, halott kar és az azt "díszítő" szögek hatása nyilvánvalóvá vált: hamar egy kör közepén állva találta magát. Volt aki a félelemtől, volt aki az undortól kiáltott fel, ahogy arrébb siettek tőle. A mérgezett fegyverekről és a csatáról való beszédbe hamar kurjantások vegyültek, mint 'Itt a félholt! Visszajött az átkozott!', a bátrabbak röhögve sündisznóhoz hasonlították. Próbálta kizárni őket, figyelmet sem venni róluk. A múltnak nem most van az ideje. Ekkor egészen hátulról egy öblös, érdes hang szólalt fel.*

Utolsó bolondok! Nem látjátok, mekkora erő kellett hogy visszajöjjön és értetek harcoljon?! Szégyenbe hozzátok magatokat, ha kevésbé küzdetek a falkáért, mint valaki, akit az kegyetlenül kilökött magából!
*A hangra egy pillanatra lefagyott arcáról a gyilkos, harci láztól torz mosoly amíg hátrakapta fejét. Ismerősként csengett, de nem tudta hova tenni a fejében. Hiába pásztázta a harcosok tömegét, nem találta meg a hozzá társuló arcot. De az elérte a célját, a farkasok tartották a távolságot, de már közel sem látszottak ellenségesnek. Elméjét újra a csatára összpontosította.*

*A hold ekkor villant meg, és átváltozott. Az átok erre a formájára is kihatott, jobb lába, karja és törzsének nagy része vézna és halottszürke volt, még szőr sem nőtt rajta. Látszólag ez azonban mit sem akadályozta. Vadul felzárkózott az első sorba, hangosan üvöltve, magára és a groteszk alakjára hívva fel a figyelmet.*

*Még mondott volna valamit, de felhangzott a vonyítás és a farkasok átalakultak. Nosza kuku is átalakult... egy rózsaillatú puha tollú bagollyá és felröppent a magasba hogy onnan szemlélje a harcot.

Esze ágában sem volt verekedni, se ereje, se tapasztalata hozzá. Fentről azonban jól látta hogy Baltazár és csapata is megindulnak.. okéé.. de hol van Eleika?

Körberepült odafenn, de sehol nem találta.. Se emberi, se átalakult formában. Vajon hol lehet? Ellenben észrevett egy kis rókacsapatot széles ívben a saját vonaluk mögé igyekeztek kerülni.

Még jókora út volt nekik hátra de gyanúsak voltak... Az állatok ... az igazi állatok harcoltak. ezek a rókák csakis alakváltók lehetnek... Nem tetszett ez kukunak mert nem tudta hogy melyik oldalhoz tartoznak.... Vagy Baltazár és Eleika bérencei, vagy segíteni jöttek Dilecnek...

Biztos ami biztos... ahogy elrepült a settenkedők felett jól célzottan eltalálta az elől lévő "róka" fejét egy adag guanóval*

* A vonyítás még sokáig visszhangzott a fülében, majd a hatalmas, átváltozott farkasok megindultak. *

* Gildas, azaz Holir félrehúzódik a tömegből, az egyik szélső vonalban talál magának menedéket pillanatnyilag. A tekintete Kukut keresi, de nem találja a csatázók között. Ez némi aggodalomra ad neki okot, viszont nem veszti el a fejét. Tudja, hogy most nyugodtnak kell maradnia, és résen kell lennie, különben ő is megjárhatja. Ez most nem játék, itt életek forognak kockán mindkét oldalról. A küzdőkhöz állatok is csatlakoznak, egyre több alak bontakozik ki a fák közül és a bokrok takarásából. *

Nem kispályán játszunk, azt látom... * Füttyent elismerően. A füttyentésre több farkas is felkapja a fejét, nem feltétlenül Dilec oldaláról. A nyugodt ácsorgás csak idáig tarthatott, óvatlan mozdulatával ideális prédává vált. A fák közé siet, ott felveszi az eredeti alakját, hogy könnyebben mozoghasson. Az első támadóját egy fájdalom átok találja telibe, az izmai görcsberándulnak és úgy dől el a földön, mint egy zsák. Fájdalmában nyüszít. A második jelentkező karján halvány, derengő fény fut végig, ami ellen már nincs ideje tenni. Ütni akar Gildas felé, de nem jár sikerrel, a mozdulat közben lehanyatlik a keze. * Majd legközelebb... nem volt bennetek elég... gyűlölet. * A végét szándékosan kihangsúlyozza. *

* Nem Holirt személyesíti meg újból, hanem egy jól megtermett macska képében kapaszkodik fel egy fára, és onnan figyeli az eseményeket. Még nincs szükség az ellenszerre, szerencsére a felek nem részesítik előnyben a kardokat. Még a számára is kissé félelmetes, ahogy a farkasok vadul csaholva kapnak egymás torka felé, a fogai hangosan csattognak. *

*A.J. a többi vérfarkastól eltérően, nem nőtt meg két méter magasra, se 200 kilósra. Gyönyörű, hófehér farkasalakot vett fel, és amikor megindult a sereg, és elkezdték őt lökdösni, kicsit inába szállt a bátorság. Megállt egy helyben, toporgott, nézelődött. Aligha vennék komolyan. A többi igazi állat is beszállt a meccsbe, úgy gondolta, elvegyül közöttük. Egy nagydarab harcosnak a nyakára ugrott és hátul elkapta. Körmeivel végigszántotta a hátát, mire a vérfarkas ledobta magáról. Szembe kerültek, nem adta olcsón a bőrét A.J. Küzdött a falkáért.*

*Miután leterítette, észrevette, hogy Holir eltűnt a fák között. Mivel tudta, hogy ő nem kapott harcos képzést, gondolta utána szalad, hátha segítségre van szüksége, mivel Gauldoth eltűnt valahol a tömegben... persze az őrült kacaját és kiáltását messzire lehetett hallani, de úgy vélte, nincs rá nagy szüksége. Amikor tisztes távolságba ért, nem találta ott Holirt. Valaki más tette ártalmatlanná az ellenséget. Aztán macskává alakult át, és felszaladt a fára. Vajon ezt Dilec tudja? Még három farkas maradt a fa körül, és látszott, hogy mindenáron el akarják kapni az alakváltót. A.J előbújt a fák takarásából és morogni kezdett, mire a farkasok felé fordultak. Könnyű prédának tűnhetett, rávetették magukat. A.J. ügyesen kitért a harapások, karmolások elől, és kit combon, kit vállon vagy épp nyakon harapott. Megmutatta, ki az erősebb. Mikor a farkasok közül kettő eliszkolt, a harmadik pedig elterült a földön, még felnézett a "macskára" véres pofával, majd visszasietett a harcolók közé. Freyát és Carmét kereste a tekintetével.*

*Dilec, mint a falka legnagyobb és legerősebb tagja, akár egy buldózer, minden(ki)t tönkretett, aki az útjába került. Rövid úton átvágta magát az ellenség sűrű táborán, és egyre csak Balthazart kereste, aki a csapata mögött várt türelmesen. Tuti csapda! De Dilecet most az ösztönei irányították, és úgy érezte, megállíthatatlan. Ereje teljében volt, egyre rövidült a két vezér között a távolság. Eleika nem volt sehol... Kb 10 méteres távolságban mégis befékezett, úgy érezte, valami nagyon gonosz dolog van készülőben. Megállt és morogva várt. Négyen ráugrottak hátulról, velük bonyolódott közelharcba.*

*Vérfarkasokhoz képest is vadul, bömbölve rohant neki az ellenfeleinek. Az átkát kísérő fájdalom ige szinte azonnal térdre kényszerítette a legtöbb farkast, akik könnyű prédává váltak, így nem sokaknál kellett ténylegesen küzdenie. A vézna testrészek külsőt meghazudtoló sebességgel és erővel csaptak le amit csak értek, szenvedést és sebeket osztva a vérmezőn. Bundája máris csöpögött a vértől, és ha a sajátja is volt, nem érezte a fájdalmat. Most átadta magát az esztelen őrjöngésnek, amit ötven év magánya és szomorúsága táplált...nem! Ennek nem most van itt az ideje! Ez nem bosszú, most nem magáért harcol. Lassan, amennyire csak képes volt, elcsitította az elméjét, de tovább küzdött. Ahogy a feje valamelyest kitisztult, újra belemarkolt a rossz előérzet. Arra kezdte el átvágni magát az ellenfeleken, amerre az érzés vitte. Nagyjából húsz méterre lehetett tőle, amikor meglátta Dilecet ahogy egyszerre négy ellen küzd. Mivel egy oldalon harcoltak, a félelmetes látvány erőlöketet adott neki, ami pont kapóra jött, ugyanis a csatatéren való bámulást két, majd egy harmadik fajtársának többirányú támadásai jutalmazták. Bár hamar a földre küldte őket, érezte ahogy jobb alkarcsontja több darabra tört, és egy helyen csontot is látott. Amennyire csak ilyen alakban tudta, koncentrálta a gyógyító erejét és tovább harcolt, egyre csökkent a közte és a Dilec közötti távolság. Ahogy pár méterrel közelebb került és meglátta a másik nyugodtan álló vezért, rájött hogy csapdáról van szó. Nem értette viszont, hogy mi képes ilyen jeges előérzetet gerjeszteni benne. Egyre többen állták az útját, ahogy vezére felé közeledett, ami tovább erősítette gyanúját. Át kellett jutnia hozzá. Vonyítva, újult erővel kezdte csépelni az ellenfelek élő falát.*

*a fehér mágus fekete mágiát érzékelt és azonnal elereszettte az erejét.
A ragyogás, az erő és a kitartás litániáit zsolozmázta magában és erősen koncentrált.

Halvány derengés vette körül az övéit..
fáradságuk elillant, erejük megnövekedett, a derengő aura pedig megszüntette a feketemágia miatt érzett félelmet és rossz érzéseket valamit a hatás és ellenhatás törvénye miatt átmenetileg felfüggesztette annak hatását. bár nem törte meg. Koncenrtrált hogy fenntartsa ezt az állapotot mert ha megszűnik akkor a feketemágia elszabadul. Próbálta behatárolni a feketemágia fókuszpontjának helyét, mielőtt a másik fél határolja be az ő helyzetét.*

*A hold fénye megvilágította az egész teret, s a farkasok őrülten loholtak az ellenség felé.

Mind mindegyik farkas, Carme is átalakult. Mély levegőt vett, és felvette a gonosz arcát. Vicsorogva rohamozta meg Balthazar egyik csatlósát. Rögvest torkon fogta, és kiszorította belőle az életet. Erre kettő másik rátámadt.
Fehér bundája a vér, és a a föld miatt lett piszkos.

Két lábra ágaskodva felvonyított a holdra. Akit csak ért, ráugrott és egy kisebb küzdelem után már ment is a következőhöz.

Egy ismerős baráti arcot sem látott. Sok mindenkit próbált elkapni, és ez kölcsönös volt. Hol a szőrét tépték, hol megharapták. Keze saját vérétől ázott.

Lihegve tekintett szét. Nincs szünet, nem lehet megállni. Hasogatott mindene a fájdalomtól.*

Még csak most kezdtük!

*Freya végre szabadjára engedhette az összes állatot, és velük együtt Radent is. Elszabadult a pokol. A tisztás hamar egy hatalmas vértócsává vált. Mivel az ellenség közül senki sem használt kardot, így ő bátran használhatta sajátját, nem kellett tartania a méregtől. Érezte az erő löketet, valaki bűbájt gyakorol az övéikre. A coli! Magában hálát rebegett neki, bár így ő sem igazán tudta hatásosan alkalmazni a fekete mágiákat. Kis koncentrálással tűzcsóvák keringtek körülötte, a közelében álló ellenséges farkasok bundája hamar meggyulladt, és míg azok kínjaikkal voltak elfoglalva, elintézte őket. Teljes sötétséget teremtett maga körül, bár a lángok elárulták helyzetét, nem pontosan. Raden nem tágított Freya mellől, hamarosan patakzott róla is a vér, szerencsére még nem a sajátja. Freya mellkasát hirtelen jeges rémület fogta el, nem tudta, mi lehet az. Kereste a helyet, hogy honnan jöhet, és Dilecet pillantotta meg. A barom! Egy nyilvánvaló csapdába akar épp belesétálni. Próbált a közelébe jutni, közben minden útjába eső ellenséget harcképtelenné tett, bár közben ő is jelentősen kezdett leamortizálódni. Dilec körül viszont egyre több vérszomjas farkas alkotott gyűrűt.*

*a róka dühüsen nézett fel kukubagolyra de nem fedte fel magát hogy móresre tanítsa. Ez elég infó volt kukunak.. a barátinak nem lett volna oka rejtőzni, de az ellenségnek igen. Rögtön le is adta a jelet bagolyhangon*

-Háárom alakvátó a bokrok alatt az ellenségtő sunnyog a mieink mögé! Hááárom alakvátó róka sunnyog a mieink mögé az eesőnek szaross a fejebúbja ne nyújjá bele! *köröz a rókák felett mire kettő átváltozik sassá és rátámad a bagolyra .. kuku összevissza kezd röpködni hogy lerázza őket. Az ágak között ő van előnyben kisebb termete miatt közben hajtogatja:

-két béna sas meg egy szarosfejű róka alakvátó sunnyog a mieink mögé.. lebuktak lebuktak!!! HÁHÁHÁ

*Megérkeztek. Ezt a pillanatot várta már mióta. Nem bírt magával. Nem hallgatott egy szóra sem. Leugrott Chrisről, és körülnézett. Kicsit távolabb voltak, de ez őt nem zavarta.

Mindenki egymás ellen harcolt. Nem látott senkit, akivel baráti viszonyba lennének, és menne neki segíteni.

Lassan hátranyúlt, elővett egy nyilat, az íj mellé szegezte, azt megfeszítette, és bevett egy célpontot. Jobban szétnézett. Észrevette a fent kergetőző madarakat, és már lőtt is. Elővett még egy nyilat, és azt is hamar kilőtte.*

Selestina...Nem a csata miatt ver oly gyorsan a szívem. *többet nem is tudott mondani. Előrántotta karját.*Úgy elengedsz, ha Chrisen harcolok?*fordult felé.*

*Nem tudta, hogy miért, de nagyon dühös lett hirtelen. Rossz életeket akart kioltani. Segíteni a jónak. És ha Selestina megtagadja kívánságát, akkor futva tör a harcosok közé, és onnantól a saját ura lesz.*