Vérfarkasok falva- Carme háza

/Kicsit változtatok a benti elhelyezkedésről, mivel a ház nagyobb, így többnek kéne bent lennie, ha nem baj/
/És a kinézete/
*Bemész az ajtón, ott van a folyosó, előtte a lépcső felfele. Bal oldalon ott az étkező és a konyha. Jobb oldalon a nappali. Fent 5 szoba, és azokhoz építve egy-egy fürdőhelyiség. Van padlás és pince is.*

*Gondolkodóba esett. Ha az örege semmit sem változott, akkor a csata után azonnal odament, egy kisebb lakomát készített aminek egyedül befalta a felét, a többit pedig otthagyta hogy legyen mire hazatérnie. Ugyanakkor Carme ajánlata sem volt rossz...A.J. ébresztette rá hogy még most is ragadt a kosztól és vértől, a haja pedig összetapadt csimbókokban lógott. Ez pedig a nagy kádat juttatta eszébe, ami a háza mögött található, és régen az apjával építették...már a gondolat is mosolyt csalt az arcára...de mire észbe kapott, a dolog már eldőlt, és úton voltak a házhoz. A hazalátogatás úgy tűnik, későbbre marad. Feszengve lépett be a teljesen idegen házba, gondolatai azonnal a fürdő és a haja felé irányultak. Ha csomókban kezd hullani a mocsoktól, kinyírom magamat.*

- Tudván hogy a beleim nemrég még kilógtak belőlem, és egyenesen egy csatából jöttem, akármilyen éhes vagyok, nem tudnék enni...szóval én a fürdésre szavazok, feltéve hogy van valami ruha jellegű dolog amit legalább addig felmehetek, amíg hazarohanok majd saját ruháért. Meg a hajam is tönkremegy, ha így folytatom.
*Próbálta leplezni az aggódást ami az utolsó mondatába vegyült...kevés sikerrel.*

*A házban vette észre, hogy Freya lelépett. Furcsállta is a dolgot, de sejtette, hogy az előbbi összeszólalkozásuk Carméval lehetett az ok. Nem firtatta tovább a dolgot. Emlékezett, hogy amikor Freya és Dilec szakítottak, milyen állapotban ment fel hozzá a lány. Elsírta nyűgét-baját, aztán hosszan ecsetelte, hogy mégis hogy hagyta ott a falut... Akkor fogadta meg A.J., hogy történjék bármi is, nem akar összeakaszkodni komolyabban a lánnyal, mert beszámíthatatlan. A ház látványán elámult. Annyira nézelődött, hogy egyszer neki is ment Gaulnak. Szerencsére pont nem a jobb oldalának.*

Jaj, bocs! Csak ez a PALOTA annyira más, mint az én vityillóm...

*Aztán Gauldoth elmondta, hogy inkább a fürdésre koncentrálna elsősorban, min az evésre.*

Hát... én se büdösen akarok az asztalhoz ülni. Mi lesz a menü, Carme? *ekkor újra végigfuttatta magában azt, amit Gaul mondott* A... hajad. Tönkremegy. A... hajad! *látszott rajta, hogy ezzel a problémával nem sikerült azonosulnia.* Engem nem zavar a hajam. Azt szokták mondani, hogy a lányok a samponválasztásnál ezeket veszik figyelembe: szín, illat, minőség, felhasznált növények, gyógynövények, ár, beszerezhetőség, milyen kiszerelésben adják, van-e benne balzsam, vagy külön kell-e hozzá, egyenes hajra vagy göndörre való... Ha nekem azt mondják egy tégelyre, hogy "SAMPON VAN BENNE!" akkor én már extázisban vagyok A hajad meg így is hosszú! Nem lóg bele a levesbe, mikor eszel? *minden bántó szándék nélkül kérdezte* Ruhát nem biztos, hogy érdemes Carmétól kérni... nadrág helyett kapunk majd valami rózsaszín kombinét.. Lehet, jobban jársz, ha otthonról kérsz valami testhezállóbbat! Ja, és ha arra jársz, hoznál nekem is? ^^ A rózsaszín nem megy a szemem színéhez...

Rendben, előkészítem a törölközőket.*már ment is volna fel, amikor meghallotta a rózsaszínű ruhákat.* Sajnálom, ha ezzel csalódást okozok, de nincs nekem pink cucc itthon. De ha kell, tudok adni férfi ruhákat is! Azok viszont vannak. Kaja: hús, gyümölcs és zöldség egy kevéske, meg innivaló. Akkor kell valami, hogy átöltözzetek, vagy átugrotok máshova szerelésért?* állt meg a lépcsőn. Mosolyogva tekintett vissza. Freya viszont nincs itt... Hol lehet? Elgondolkodott. De mindegy, ha nem akart velük tartani, akkor már úgysem tudják megkeresni, merre mehetett.*

*Lehet hogy A.J.hez beszélt, de a ház belseje elvonta a figyelmét. Igaz, a sajátja sem volt szegényes, de régen járt hasonló helyen, nem beszélve a fürdésről és alvásról. Szemmel láthatóan komolyan vette a haja ápolását, a reakciója is ezt tükrözte ahogy a mondókájába kezdett.*

- A haj karbantartása nagyon is fontos! Félreértés ne essék, én sem vacakolok vele sokat, de utálom ha mocskos, vagy rendetlen...vagy nem egyenes...vagy kócos.

*A rövid mesének azonnal vége volt mikor Carme felajánlotta nekik, hogy ad férfiruhákat. A gondolat szöget ütött a fejébe, és egy apró pillanatra egészen ijedtnek látszott. Mégis...mégis honnan vannak neki ruhái...férfiaknak? Kirabolja őket? Túl gyorsan és kedvesen hívott meg minket, és micsoda véletlen, hogy pont van nála ruha! ...talán Freya vele együtt dolgozik, csak ő majd akkor jön leütni minket amikor gyanútlanul fürdünk! Ilyen és ehhez hasonló dolgok kezdtek cikázni az agyában, aztán - talán pont ezen gondolatok hatására - egy tompa, lüktető fejfájás hirtelen megjelenése hessegetett el minden hülyeséget a fejéből. Gondterhelten összevonta szemöldökeit ahogy kezével megdörzsölte a homlokát.*

- Elfogadom a ruhákat, még ha csak ideiglenesen is...majd miután kialudtam magamat hazaugrok a sajátomért, meg keríthetek A.J.nek is valamit...de egyelőre szerencsés leszek, ha nem szundítok el a fürdőben.

Rendben. Maradjatok itt, nem akarom, hogy a koszos cipőtökkel összejárjátok a házat bárhogyan is.*indult fel a lépcsőn. Meg se várta a válaszokat, benyitott egy szobába. Kitárt egy szekrényt, és szinte belemászott, úgy kutakodott a számukra megfelelő öltözékért. Amint talált egy darabot, letette az ágyra, és tovább keresett. Aztán lement. A nappaliban is szétnézett. Végül előjött két pár cipővel.*

Remélem jók lesznek! Gyertek. Fent rendbe tudjátok magatokat rakni. A ruhákat fent átadom.

*A hajápolás fontosságának részletezésénél érezte, hogy megint össze fog zavarodni. Az olyan lányos dolog, nem? Hogy jön Gauldoth ahhoz, hogy ilyesmi ennyire számítson neki? Úgy vélte, ez is valami olyan érthetetlen dolog, mint Sayla, aki nő, de harcos, tehát a sárkányok női beolvadnak a férfiak közé, így teljesen megkülönböztethetetlenek lesznek... vagy valami hasonló. De már a hosszú szavak végiggondolása is lefárasztotta. Inkább megrázta a fejét, mielőtt nagyon összekuszálódnának újra a szálak. Ha Gauldoth haja fontos, akkor fontos!*

*Bólintott Gauldoth felajánlására* Köszönöm! Meglátjuk, hogy mit kapunk! Ha nagyon gázos, akkor kérnék majd valamit a te cuccaid közül...

*Amikor Carme mondta, hogy fent rendbe tudják magukat szedni, A.J. szinte hallani vélte a mennyei dalt, Halleluja, kis trombita..*

Köszi, Carme! Akkor én el is vonulok!

*Átvette a cipőt. Kicsit nagyobb volt, mint a lába.*

Ez amúgy kié volt?

*Közben felcsattogott az emeletre.*

*Egy bólintással köszönte meg a cipőt, fejfájása pedig új magasságokba hágott amint lehajolt hogy felvegye. Kicsit megszédült és a falnak kellett támaszkodjon egy pillanatra. Csak bírjam ki amíg le tudok feküdni...lehet, hogy az evést is későbbre halasztom... Vonakodva levedlette magáról a köpenyt és csuklyát, felfedve a meztelen felsőtestét. Furcsán érezte magát, rég volt már, hogy akárki ennyit lásson belőle. Összehajtotta, majd kevésbé koszos felével lerakta a padlóra, az ajtó mellé, aztán kirázta a hideg. Carme felé pillantott a köpenyre mutatva.*

- Ha rám hallgatsz, elégeted. Nem tudom hol volt, mielőtt felvettem.

*Azzal sietősen de kissé bizonytalanul felbaktatott a lépcsőkön, egyenesen a fürdőbe. Jelenleg semmit sem akart jobban, csak megtisztulni és aztán aludni. Miután a kád megtelt forró vízzel, ledobta magáról a maradék ruhát is, aztán időt nem vesztegetve elmerült a vízben. Minden olyan...kellemes lett. Nyugodt. Akár...akár el is tudna aludni, olyan kényelmesnek érezte a helyzetet...Mielőtt lecsukódtak volna a szemei gyorsan rájött hogy nem kéne elaludnia vízben, ha nem akarja egy szinttel emelni a Félholt gúnynevet. Akármilyen kényelmesen elhelyezkedett, gyorsan kellett végeznie, hogy aztán minél hamarabb elnyomhassa az álom. A fejfájás enyhült, de érezte hogy nem végleg. Lecsutakolta magát, majd nagy gondot fordítva rá, a hajából is kimosta a piszkot. Miután megszárítkozott a törölközőt a dereka köré tekerve átslisszant az egyik vendégszobába...ahol nem talált ruhákat. Lényegtelen, gondolta, megvárom amíg Carme ideér velük. A törölközőt magán tartva leheveredett az ágyba. Mielőtt kételkedni kezdhetett volna lecsapott rá a csata eredménye, és elnyomta az álom. Utolsó erejével magára húzta a takarót, aztán csak mozdulatlanul, békésen szuszogott.*

Egy régebbi fiúmé...*vakarta meg a tarkóját. Majd ő is felsétált a lépcsőkön, megfogott egy nadrágot és egy inget, és keresni kezdte Gauldoth-ot. A második szobában volt betakarózva a férfi, miközben aludt. Halkan lerakta az egyik székre a ruhákat, és kiment. Mivel A.J.-t látta, hogy merre megy, a neki szánt ruhákat utána vitte.

Amíg azok aludtak, Carme a konyhában szorgoskodott. Nem éppen a legkedveltebb foglalkozása, de ezt most meg kell tennie a vendégekért!

Nagyot sóhajtva fejezte be a főzést. Homlokát megtörölte. Maga után elpakolt, és fáradtan mászta meg az emeletre vezető utat. Bement a szobájába, és a párnái közé vetette magát. Még gondolkodott egy kicsit, aztán elnyomta őt is az álom.*

*Amikor beért a szabad fürdőszobába, fellélegzett. Jázmin és rózsaillatot érzett... húúúha, mit látott a polcokon! Ha most ő ezekből a tégelyekből tenne a kádba! Végignézte az összeset: Habfürdő, tusfürdő, még egy habfürdő, ez sampon, ez is, ez testradír - az meg mi a rosseb? -, szappanok és fürdőpamacsok. Milyen rég is volt már, amikor hasonló helyen fürödhetett! Egészen izgalomba jött. Vajon melyiket avassa fel? Míg engedte a meleg vizet a kádba, levetkőzött. Tudta jól, hogy ezek az illatok hamar semmissé válnak, igazából csak a fürdés erejéig és az alvásig érződik, így nem félt attól, hogy bárki is azt mondaná rá, hogy juj, de lányos a bukéd! Hát feltalálta magát: ami tégelyt látott a polcokon, mindegyikből öntött a vízbe. Majd beszállt és szépen ráérősen megfürdött. Mikor teljesen kihűlt a víz, kelletlenül kászálódott ki, és bugyolálta be magát egy nagyon bolyhos, fehér törölközőbe. Olyan kellemes tapintású volt és puha és meleg... ásított egy nagyot. Ami ruhákat Carme hozott neki, felvette, majd lement a konyhába. A többiek - Carme és Gaul -, már rég aludtak. Megnézte, hogy miket főzött a lány, elővett egy tányért és szedett magának. Mindenből. Mindenre kíváncsi volt! Az ízek mennyeiek voltak! Miután jól lakott elmosogatott maga után. Még utolsó erejével kiment a házból és egy pici virágcsokrot szedett. A konyhába a kész ételek mellé tette egy szép vázába, ezzel megköszönve a finom ebédet. Aztán ő is felment a szobába és lefeküdt aludni.*

*Az alvás rövid ideig volt pihentető, még álmában is visszatért a vérmezőre. A jelenet más volt...a zöld fű lassan lengedezett a tavaszi szélben, a felhőtlen eget pedig beragyogta a nap. A mező közepén...középen magaslott egy hegy, holtakból és haldoklókból emelve. Volt valami a tetején, ami szinte fizikailag vonzotta magához. Meg kellett látnia, meg kellett szereznie! Gondolkodás nélkül mászni kezdett, de csak a feléig jutott, mire a hegy életre kelt és kacagva-jajgatva rántotta őt magába...*

*Ébredését egy tompa puffanás jelezte, ahogy azt is, hogy arccal érkezett a földre. Nyugalom, csak álom volt...igazán számíthatott volna rá...őrült az, ki vérontás után nyugodt álmot vár. Két dolog szúrt neki szemet; az hogy ajka felszakadt az eséstől, és hogy valahogy sikerült leesnie az ágyról...a szoba másik végébe. Furcsállta, de először is fel kellett öltöznie. Magára dobta a Carme által otthagyott ruhákat, melyek kicsit szűkösnek bizonyultak, de megfeleltek amíg hazamegy átöltözni. Elkönyvelte magában hogy kétségkívül túl izmos ezekhez a ruhákhoz, azzal kiosont a szobából. Dilec a harcmezőn emlegetett valami szertartást a faluban, az elhunytak megemlékezésére...kötelességének érezte hogy elmenjen, hisz sokakat megölt, és még többet képtelen volt megmenteni. A lépcsőn lefelé osonva elgondolkodott, vajon milyen valódi különbség van e kettő között? Elüldözte a gondolatot, nem akarta tudni a választ. Egy pillanatra belátott a konyhába, és az asztalon található étkek segítettek megszaporázni a lépteit. Az ajtó halkan becsukódott utána.*

*Sokkal kényelmesebben érezte magát mikor visszatért egy fekete nadrágban, bőrcsizmában és egy bő fehér ingben, amelyre egy fekete bőrmellényt vett. A mellény egészét pár árnyalattal világosabb damaszkuszi virág minta díszítette, a medálja most a mellényen kívül lógott. Mintha a ruha egy régi ismerős lenne, furcsán kellemes érzés öntötte el, még a haját is lófarokba kötötte. Számát se tudta már az éveknek amióta nem hordta a régi ruháit, egészen elegánsnak érezte magát!...igazából tudta. Negyvenkettő volt a válasz. A konyha tartalma elbűvölte, pláne a gyomrát, ami türelmetlenül korgott már ébredése óta, de most elhallgattatja! A.J.hez hasonlóan mindenből szedett egy keveset...vagy inkább sokat. Minden falatot megízlelve gondolkozott az elmúlt nap eseményeiről és az eztán következő időkről az asztalnál falatozva.*

*Valami nagy puffanásra kelt fel. Talán csak álmodta, nem volt benne biztos. Végül minden erejét összeszedte, és kikelt az ágyból. Új ruhát öltött magára, haját is megcsinálta. Már ő is éhes volt. Lement, és a konyha felé vette az irányt. Szedett magának kaját, amit szeme-szája megkívánt, és ment az asztalhoz.*

Szia!*köszöntötte Gauldothot, miközben lerakta a tányért, és leült.*Hogy aludtál? Én valami rémesen... Remélem, te jobban!

* Mondta, de csak azért, mert soha nem szerette azt, amikor egy szobában van valakivel, és a csend... az a teljesen kínos pillanat! Ki nem állhatja azokat a perceket!*

*A.J. úgy aludt, mint akit agyonvertek. Gyűrötten ébredt. Ilyen puha ágyban évtizedek óta nem aludt, minden tagja fájt. Izomlázból állt ki az egész teste, minden mozdulatnál halkan, panaszosan felnyögött. Lassan, naggyon lassan ment le az emetről, a lépcsőn nagy kínok árán hajlította és nyújtotta a lábait. Mikor leért, látta Carmét és Gauldothot*

Sziasztok! Jhaj! Au! Nem maradtunk le véletle.. SSssz!! Jaj! Véletlenül a búcsúztatásról?

*Leült az asztalhoz melléjük*

Jooooaaaajjjj! Uh, Carme! Valami borzalmas ágyad van! Mi újság, ti hogy vagytok? Azt hiszem lassan haza kellene majd mennem...

*Kicsit elgondolkodott.*

Az ágyat én nem nagyon használom, szóval...*erre csak vállat vont.* Nem éppen a legjobban.

*Majd eljutott az agyáig a búcsúztató szó. Levágta tányérra a evőeszközöket, és felkapta a fejét. Kivételesen nem Oceanus miatt késnek!*

A francba!! Gyorsan, akkor gyerünk! Nyomás, oda kell érnünk! Miért vagyok ilyen szerencsétlen?*kapkodott össze-vissza.*

*Felpillantott a nőre amikor az belépett a konyhába, megpróbált teli szájjal köszönni, de mivel az elég nehéz, így előbb lenyelte a falatot.*

- Jó...reggelt!
*Nevetve megrázta a fejét és bekapott egy fél szelet húst, amit szinte rágás nélkül küldött le.*
- Dehogy. Az apám is megmondta, háború után minimum pár napig ne számítsak rendes alvásra, mindegy, hányat harcoltam már végig. Igaza is volt a vén csatalónak...mindenesetre köszönöm a vendéglátást, azt hiszem A.J. nevében is beszélhetek. Igazán kitettél magadért, ahhoz képest hogy alig ismersz minket. Legalább is engem.

*Egy őszinte mosolyt villantott Carme irányába mielőtt kiürítette volna a poharát. Elégedetten dőlt hátra a székben, megszemlélve a pusztítást amit az asztalnál végzett. Egy szikrányi lelkiismeret furdalást érzett, de végül is, ha az étel elkészült, úgyis megromlik...szóval előbb-utóbb meg kellett enni. Aztán A.J. toppant be a konyhába, vigyorogva kísérte a szemével. Nincs hozzászokva az ilyesmihez. Helyes, ne is legyen.*
- Nem hiszem, hogy lemaradtunk volna. Nem emlékszek időpont említésére, de nagyon heves harc volt. Ha én most vagyok működőképes, akkor a többiek valószínűleg nyúzottabbak lesznek még ilyenkor is...hoztad is az élő példát.

*Tovább vigyorgott, de aztán ahogy a férfi leült az asztalhoz, zavart érzett az erőben. Valami...furcsa...illat, nem, szag...illat...többféle virágot érzett. Rengeteget. Mi az ördög...? Elnevette magát a gondolatra hogy mi történhetett amikor A.J. beszabadult a fürdőbe. Pár köhintéssel és torokköszörüléssel szabályozta a nevetést, de még mindig vigyorgott, de már Carme kirohanásán is. Mókás volt ahogy kapkodni kezdett, így inkább nem szólt neki, hogy még semmilyen menetet nem látott odakint.*

- Nos...miért akarnál hazamenni? Dilec emlegetett valamit arról hogy visszafogadna minket a falkába. Kíváncsi vagyok, hogy alakul a dolog, úgyhogy én szeretnék elmenni a búcsúztatásra. Meg aztán, mégis csak tisztelet kérdése a dolog.
Egyébként *a vigyora szélesedett, alig tartotta vissza a nevetést*, mivel fürödtél? Igazán...csodálatos...illatod van. Egyáltalán nem nőies, vagy...vagy valami ilyesmi.

*Az ő orra már csurig telt virágillattal, így már fel se tűnt, hogy kondenzcsíkot húzott maga után. A búcsúztatóra csak lebiggyesztette az ajkát, hogy hát: így jártak.*

Lassan esteledik. Ha végeztetek, akkor esetleg elmehetünk a mezőre! Hátha találunk ott még valamit! Carme! Nyugi! Egyél előbb... ezen a pár percen már nem múlik semmi!

*Gauldoth falka-visszatérésére kicsit összehúzta a szemöldökét*

Szerinted azt komolyan gondolta? És mi rá a biztosíték, hogy a falka is szívesen látna minket? Elvégre... kis híján meglincseltek minket! Ide akarsz visszajönni? Meg szerintem Dilec csak szívatott minket.

*Az illat említésére megszaglászta magát. Talán enyhén érzett némi frézia és sárgadinnye illatot. Egy csipet fehér pézsma is mintha keveredett volna hozzá. Meg ibolya, vanília és orchidea. Lótusz, tubarózsa, narancs, tulipán, szantálfa... Durcás lett az arca*

Nem tudtam, hogy melyiket lehet használni, így mindegyiket kipróbáltam! Tán baj?

*Keresztbe tette a kezeit és újra lajstromba vette az illatkompozíciót. Hamarosan rosszul lesz!*

Carme! Mivel lehet ezt leszedni rólam? :'(

*Végignézett Gauldoth-on*

Hé! De jól nézel ki! Mintha csak rád öntötték volna! Mind kimegyünk a búcsúztatásra, ugye?

Ne aggódj, nem olyan rossz a sza...illatod.
*A mosoly azonban lefagyott az arcáról és csendesen hallgatta A.J.t, arca meg se rezzent. Mély sóhajjal újratöltötte a poharát, amit aztán a szájához emelt.*

- Nézd, lehet, hogy neked nem hiányzik mások társasága mert születésedtől fogva kiközösítettek, nem úgy mint engem. Én jól emlékszem milyen volt az életem, mielőtt az egész felett átvette az irányítást az átok. Ötven év hosszú idő, az ilyesmi megőrjíti az embert. De semmi sem tarthat örökké.

*Ide-oda lötykölte a vizet poharában, és figyelte ahogy az táncot jár benne. A.J. szemébe nézett, az ábrázata komor, zord.*

- Számtalanszor láttam aktuális ellenségeim utolsó pillanatait, ahogy a szemükből lassan kiveszik az élet, ahogy néma sikolyra nyílik a szájuk. A tekintetből sokat ki lehet olvasni, nyilván te is tudod. De tudod-e, mit mond a legtöbb haldokló tekintete?... Szinte mind azt üvölti a világra, "miért? Miért most, még nem akarok elmenni, nem így, még nem fejeztem be!".
*Lassan megingatta a fejét, aztán kiürítette a poharát.*
- Két napja még le se szartam volna a falkát. De én nem akarok magányban, egyedül meghalni, úgy, hogy meg sem próbáltam helyrehozni az életemet. Nem akarom ugyanazt érezni az utolsó pillanatomban, amit már megannyiszor láttam. Megbocsájtottam a falkának. Az egyszerű népség retteg attól amit nem ért, de nem gonoszak.

*Halvány mosoly húzódott el az arcán ahogy végigfuttatta szemeit a konyhán.*
- Te, Freya, Carme, és még...még pár más személy ráébresztett, hogy bőven vannak olyanok, akik nem félnek. Tegnap a régi Gauldoth Waerjak eljárta a Táncát és meghalt a harcmezőn. Az életemet új vizek felé evezem. Úgy illik, hogy elmegyek a temetésemre, nem? Akkor már elegánsan kell öltöznöm.
*A téma bár komor volt, már mégis szélesen mosolygott, mint ahogy általában. Aztán az illatminta-gyűjtemény felé bökött, és felkacagott. *
- Egyébként addig meg ne halljam hogy te is meg akarod tanulni a Táncot, amíg egy izomláz így kikészít!

Én azt hittem, hogy ez a vázában lévő virágokból árad. Igazán megnyerő egy hatás!*viccelődött.*

De tényleg, igyekezzünk! A kaja ráér, nem? Búcsúztató most éppen csak egy van! Nyomás- nyomás!*terelte őket ki az ajtóhoz.*Egyszer be kell szereznem valamit, hogy ne kelljen szaladni!*és már futottak is.*

/Remélem így jó. -->Mező: Búcsúztató- Carme, A.J és Gauldoth/

*Meghallgatta Gauldoth véleményét a visszatérésről, és elmosolyodott. Gaulnak volt szerencséje ahhoz, hogy megtapasztalja, milyen, amikor tényleg a falka tagja vagy. A.J. már nem is emlékezett az igazi nevére. Már kicsinek is kiközösítették, mert nem olyan volt az átalakult formája, mint a többi vérfarkasnak. Az anyja korán meghalt, így nem is volt arra esélye, hogy megtudja az igazat, miért csak egy egyszerű korcs lesz belőle teliholdkor, nem pedig egy kétméteres izomagyú terminátor... Mindenki csúfolta, megvetette, nem játszottak vele, és miután árván maradt, egy-két hónapokat húzott le a falka különböző családjainál, közkézen forgott a gyermek A.J. nevelése, senkit nem érdekelt különösebben. Amikor betöltötte a 16. éveét, amikor a falka férfivá avatja a suhanc fiúkat, ő a szertartás és tisztelet helyett egy batyut kapott és egy 'Soha viszont nem látásra!' cédulát, és szélnek eresztették. Elvégre férfivá érett, így már nem kell a falkának gondoskodnia róla. Sosem tudott beilleszkedni sehova. Talán ezért is viselkedik olyan furcsán most, mióta találkozott Carméval és Gauldothtal. Freya mindig mellette állt, de ő egymaga nem tudta elhitetni A.J.-jel ott fent a hegyen, hogy a világ nem csak rosszból áll. Csak nagy sokára felelt*

Megbocsájtottál nekik? Ez... ez erős jellemre vall. Hát, ha a múltat ezzel a ceremóniával el lehet temetni, akkor csatlakozom. Éljünk új életet! Tiszta lappal!

Az izomlázat meg hagyjuk! Legközelebb inkább a földön alszom, elvégre ahhoz a keménységhez vagyok hozzászokva és semmi bajom nem lesz! csak várd ki a végét!

*Amikor Carme kitoloncolta őket, azt hitte mentem meggebed. De nem volt ideje sajnáltatni magát, Carme őrült rohamot diktált.*

->>>> Mező: Búcsúztató//

*Hamarosan megérkeztek a házhoz. Letette óvatosan a lányt. Már minden tagja fájt, amikor nem rá figyelt a lány, akkor engedte, hogy a meggyötörtség kicsit átjárja a testét, de mikor újra rá pillantott Carme, kihúzta magát és lehengerlő mosolyt villantott.*

Szóval, itt volnánk... Mi lesz az esti program? Kaja - fürdés - szunya, vagy fürdés - kaja - szunya, Vagy csak szunya?

*Végre, földet értem. Gondolta, mikor a férfi letette. *

Én először letusolok, és ha te is, akkor előbb megmutatom, hogy mit kell mire használni, oké? Aztán ehetünk, és én megyek aludni. *bólintott.*Na, akkor battyogjunk fel, hogy mivel kell fürödni, mik kellenek a hajra.*benyitott a házba.

Nagy, üres csend honolt bent.*Otthon... Édes otthon!*mosolygott, mire Oceanus is beszárnyalt egy nyitott ablakon. Megsimogatta a jószágot, és elindult fel a lépcsőn.*Jössz?

*Kicsit csücsörített a szájával, mikor azt taglalta a lány, hogy el fogja magyarázni, hogy melyik piperét mire kell használni. De inkább mondja el, mint hogy megint úgy illatozzon, mint egy virágoskert.*

Rendben.

*A bagoly érkezésére elmosolyodott, majd figyelte, ahogy a lány elindult felfelé a lépcsőn.*

Persze, megyek!

*Felszaladt hozzá, majd bementek a fürdőszobába. Újra szemügyre vette a piperés polcot, és végigolvasta az összeset.*

Jó. Tehát a sampon az a hajra való, azt tudom. De mi a különbség a kamillás és a rózsakivonatos között? *Levett két tégelyt, az egyik sárga, a másik rózsaszín kupakos volt.* Mikor melyiket kell használni? Az egyiket este a másikat reggel? És ez a temérdek tusfürdő? Mi az a habfürdő? És mi az, hogy testradír? Az mire való? Jaj, hamarosan megint össze fogok zavarodni! :S

*kuncogott hogy a férfi ennyire nem ért ezekhez a dolgokhoz. Persze honnan is érthetne hozzá*

-Na tisztázzuk! Először is nem kell mindíg mindent használni. Ezt itt... *mutat körbe a szereken* -ezt nevezik választéknak.

-A kamillásat akkor érdemes használni ha ki van pirosodva a bőr. A rózsaillatút buli előtt... *rápillant A.J.-re jelentőségteljesen* -de ez NŐI illat. Ha ezt használod azt fogják gondolni rólad hogy a fiúkat szereted.

A tudfűrdő a bőrre való fürdéskor, a habfűrdő viszont a vízbe hogy jól fel habosodjon. A bőrradír a pattanások megelőzásáre való és csak kicsi kell belőle...makszimum hetente.
DE Neked erre NINCS szükséged.

Ezt használd!
Ez aloe verás és alig van illata. Nem fogja zavarni az orrod és más sem hiszi majd azt hogy Dilecet akarod felcsípni egy körre. *ugratja*

A többit is használhatod ha akarod, csak nem javaslom, ha nem akarsz megint illatfelhőt eregetni.

Itt *nyit ki egy kis aktót* találsz tiszta törülközőt. Nem szokás egymásét használni. Innen válassz egyet és használd azt. A hajadra ezt a sampont használd, mert ennek nem túl nőies az illata *mondja a sok sok információt, közben szépen kikészít a férfinak mindent, hogy mit használjon.*

Míg végzel elkészítek egy kis harapnivalót és előszedem a háló ruhádat.
Az az a ruhadarab amit alváshoz hordanak a felnőtt férfiak. Még apámé volt. Jó lesz rád. *mondja neki azzal elindul dolgára, hadd fürödjön A.J.*

-a füled mögött is mosd meg! *kiáltott még vissza miközben lefelé tartott*

Választék... *ismételte, miközben intelligensen bólogatott.*

*Amikor azt taglalta Carme, hogy a női illatokból az következik, hogy a fiúkat szereti, elsápadt. Gaul akkor azért vigyorgott rá olyan furán. Kicsit kínosan érezte magát, önkéntelenül is közelebb oldalazott Carméhez. A tusfürdő és habfürdő kapcsolata kicsit összezavarta, mert tulajdonképpen mindkettőtől habos lesz a víz. És ha a vízben vagyunk, akkor az már fürdés. Mindegy, ebbe inkább nem akart belemenni. A bőrradírra fellélegzett, hogy neki ezt nem kell használni, amúgy is olyan bizalmatlan volt vele szemben. Valami szer, ami leradírozza a bőrt? De a pattanásokra való, ahogy Carme magyarázta, így már rendben volt. Aztán kapott egy tégelyt, közben hallgatta a további információkat.*

Aloe vera... *mondta Carme után.* Dilec? Nem, nem kell!

*Még egy lépéssel közelebb ment hozzá, már egészen mellette állt. Elvette a sampont, amit Carme mutatott neki. Amikor a hálóruha fogalmát is megmagyarázta neki a lány, kicsit megsértődött. Jó, sok mindent nem tanítottak meg neki, de talán a saját nevét még meg tudja mondani és be tudja kötni a cipőfűzőjét is. Ismerte a hálóruhát! Bár sosem kapott szépet, mindig csak az éppen soros befogadó család levetett, régi rongyait kapta estére... Nem nézett Carme után, mikor kiment, csak biccentett egyet és egy halk köszönömöt morgott az orra alatt. A kedves figyelmeztetés után leroskadt a kád szélére.
Nagyon hülyének érezte magát. Itt van, felnőtt férfiként, és mint egy gyerek, újra fel kell fedeznie a világot! Kényelmetlenül érezte magát. Nem akart a múltra gondolni, gyorsan próbálta elhessegetni a gondolatait, inkább megengedte magának a vizet és azokkal a szerekkel, amiket kapott, gyorsan lefürdött. Igen, ennek már egyáltalán nem volt bódító virágillata! Sokkal jobban érezte magát. Még lubickolt egy kicsit, majd kiszállt és megtörölközött. Mivel Carme nem mondta meg, hogy hol lesz a hálóruha -amit még mindig ismert-, bement először a szobába, ahol előző nap volt elszállásolva. De nem talált ott semmit. A ruháiba már nem szívesen bújt bele, mert hozzá képest elég retkesek voltak. Így kénytelen-kelletlen egy szál törölközőbe osont le a földszintre. Bekukucskált a konyhába, hogy ott van-e a lány.*

Carme! Izé... a... hálóruha?

*Odalenn gyorsan felvert 20 tojást és beleszelt egy szál füstöltkolbászt, megfűszerezte és kisütötte hagymával. Ez volt a leggyorsabb amit össze tudott hozni kettejüknek. Szétnézett a konyhában.. 2 napja nem is mosogatott. Jó lesz most ez.. aztán holnap majd készít valami normálisat. Elővette a kenyeret és felszelte majd kis kosárban az asztalra tette, mellé két tányérra felpúpozta az ételt. Jókora kupacok lettek, de ő is éhes volt, biztosan A.J. is az. arra gondolt lehet kicsit túlmagyarázta a dolgokat de remélte nem sértődött meg a srác. Hosszú napjuk volt mindkettejüknek. Ennyi talán még belefér. Hallotta lejönni AJ-t és megfordult. Látta őt egy szál törülközőben.. vizes hajjal.. tisztán... hmmm.. kicsit elpirult a saját fantáziájába, de mély levegőt véve összeszedte magát.*

-Bocsáss meg! Máris adom. Csak kicsit eltöltöttem az időt. Addig telepedj le és láss hozzá nyugodtan az evéshez. A hálóruha nem éhes de te bizonyára igen. Mondta és odalépett hozzá, megfogta a férfi meztelen vállát és az asztalhoz vezette miközben beszélt. Milyen puha a bőre... gondolta s hogy elterelje saját gondolatait játékosan megborzolta AJ haját.*

-Tedd csak le magad nagyfiú és egyél, mindjárt jövök aztán én is csatlakozom. Majd utána pancsolok. *Nem akarta kihagyni az együtt evést a fürdés kedvéért. Bár szeretett volna már a vizet, de a látvány túl csábító volt. Felsietett az atyja egykori szobájába és áttúrta a szekrényt és sikeresen megtalálta a pizsamát. Finom pamut anyaga volt és sötétkék színe. Könnyű nyári divatos fazonban. Talán egyszer sem hordta az öreg mert túl fiatalosnak tartotta. Carme elmosolyodott ahogy elképzelte benne a srácot. Lesietett vele a konyhába és mosolyogva az asztal szabad területére tette*

-Meg is van. Remélem tetszeni fog. Hogy ízlik a rántotta? *kérdezte mosolyogva és igyekezett fegyelmezni magát hogy ne legeltesse a szemét olyan feltűnően.*