A Vérfarkasok falva -Utcák

Szóva' megfigyeled azt a tagot... ez azér' megkönnyíti a helyzetet. * Elismerően bólint. * A mester így meg fogja érteni, ha holnap is együvök ide. Aztat én is tudom, hogy ott van... sőt azt is, hogy a könyvnek dögszaga van, mer' vért kő neki áldozni, csak aztat nem, hogy hun van az az ott. * Jelentőségteljesen bólint, majd követni kezdi a farkast. Ahogy megállnak, kissé talán bamba ábrázattal biccenti oldalra a fejét. * Trükökk? Ja, hogy úúúúgy trükkök! * Megrázza a fejét. * Nem fűznek semmilyen érdekek sem hozzád, sem ahhoz a Balthazarhoz. A te céljaid és a mesterem céljai hasonlítanak, és ez egy olyan lépés, ami mindenkinek jó. Nem dógozom magam ellen, mer' ha ti lebuktok, akko' én is...

* Dilec után lép ki a teremből, a pár másodperc alatt még utoljára visszatekint a helyiségre, a szeme pár pillanatig megakad a csilláron, majd távozik. A következő állomásuk a fegyverraktár, aminek a felszereltségén nem igazán lepődik meg. * Ha harcóni kő, nem szívesen hagyatkozok fegyverre... nem elég megbízhatóak. * Egy egyszerű tőrt vesz el a gyűjteményből a biztonság kedvéért, majd a derékszíjába tűzi. A páncélt, bár mosolyt csal az arcára, nem fogadja el. * Nem lesz erre szükség... én érzem itten e. * Mutat a hasára. * Osztán, ha fetérképeltük a terepet, nekem mennem köll, mert hajnalodik. Nappa' a mesternek dógozom, ő meg nagyon dühös, ha a Holir késik.

* Nem marad le Dilec nyomából, pusztán annyi távot tart tőle, hogy ha esetleg ellene fordulna, legyen ideje kikerülni a felé érkező csapást. A hajnal első sugaraira enyhén összeszűkíti a szemét, miközben felnéz az égre. * Még szerencse, hogy ekkora a köd itten... * Gyorsan hozzá is teszi a magyarázatot, hogy a mondandója kerekebb legyen. * A ködbe könnyebb úgy mozogni, hogy ne vegyenek észre olyan hama'. * A reszelős hangját suttogássá szelídíti, és fedezékbe húzódik. Árgus tekintettel figyeli a történteket; nem teszi szóvá, de megismeri a csuklyás nőt, aki után a gólem lohol a ládákkal. A kérdések hallatán a férfi felé pillant. * Őszintét akarsz hallani? * Kérdez rá halkan suttogva. * Desznyó dolog úgy megpróbáni magad mellé állítani más népeket, hogy a vezetőket fenyegeted... Ez szerintem nem túl efogadható, szal ha meggyőzésre akarsz építeni, bizonyítékot is kő mutatnod nekik arró', hogy nem ugyanazt csinálod, mint a vörhenyes. Nem szeretek beleszóni a politikába, mer' mocskos meg bonyolút, de én így gondolom eztet. Én a helyedbe' elébb próbánék meg beszéni a tanáccsal, meg ezekkel a fejesekkel, oszt ha nekik jó a véleményük, akkor sokat javíthatnak a helyzeten. Ha megállíjuk a holnap éjjel ezeket, akko' még sok időd marad.

* Ahogy az újabb alak felbukkan és Dilec a nevet említi, rögtön abba az irányba néz. * A.J? Róla beszété korábban, nem? Valami félvérnek, vagy minek montad... * Összeszűkíti a szemét. * Gyün vele két elf... az egyik nő, a másik pedig kölök még... mind a kettő súlyosan megsebesűt. Úgy mozognak, mintha szöktetné űket... * Vonja le a következtetést, amit a mellette lévő farkas is megállapíthatott vele egy időben. * Ha itt vannak az elfek, akkó most mán tudod, hogy igazat montam neked... * Elfintorodik. * Viszont akko' erre bent is hamar rágyünnek oszt lesz nagy káosz. * Nem látja sehol Kukut a közelben, pedig lopva keresi. Biztosabbnak érezné a helyzetet, ha az A.J. nevezetű farkast vagy a kovácsot tudná követni, de így be kell érnie azzal, hogy vannak még az ügyben érintettek, akik elég sok információval szolgálhatnak. *

* A nő igen rövid idő alatt végez az épületben, majd újra felbukkan az ódon bejárati ajtó takarásából. Gildas, azaz Holir, elégedetlenül felszisszen. * Nem lesz ez így jó... így észre fogják venni azt az ürgét a foglyokkal... Ha ez a kettő visszajut, akko' kicsit talán megnyugszanak a kedélyek. Hagynunk kőne őket futni. Te is farkas vagy meg az a Balthazar is... megpróbáhatná vele beszéni vagy tárgyani vagy hogy mondják olyan flancosan, na, a Holir addig körülnéz a házba', oszt kisurran. Itten megvárlak, a szavamat adom... Megvannak a módszereim. Lehet, hogy esetlen vagyok, de értek a lopakodásho'.

A francba! Megint elkéstem a megbeszélésről!*rohant Carme a farkasok gyülekezőhelyéhez lihegve*Ha olyan téma volt, akkor Dilec kinyír engem. Milyen kifogást tudok kitalálni? Lássuk csak... Megtámadott egy medve! Áhh, nem.*még gondolkozott egy percet, aztán feladta.* Én pancser.* Carme lekuporodott a földre, és a ködös eget szemlélte.*Most mit csináljak? Érzem őt, de nincs egyedül. Egy idegen, plusz még egy másik farkas két ismeretlennel.*Először elnézést kérek Dilec-től. Ez biztos helyes eljárás lesz, és nem lesz bűntudatom. Talán egy kicsi, hogy sosem tudok időben megjelenni!*Idegeskedett, aztán elindult.*

*Persze csöndben osont. A lány Dilec enyhén boros szagát követte. Ekkor a lány vállára repült Oceanus.*
Ez is a te hibád! Most megint a srác szemébe kell néznem. Mármint nem az, hogy nem szép vagy valami, csak utálom azt, amikor mérgesen tekint rám. Biztosan már azt is hiszi, hogy a szokásommá vált ez a lógásosdi. De mindig miattad kések, és én fizetek érte! *A bagoly csak pislogott a nagy sárga szemeivel* Ez nálam már rég nem jön be. Ismerhetnél, igazán!*Egyre erősebben érezte a "vezért", szinte már látta is őket. Látni lehetett rajtuk, hogy valami fontosat szeretnének.*

Dilec...Sajnálom, nem voltam a találkozón. Nagyon szükséges lett volna a jelenlétem?

*Carme végigmérte a terepet, hogy hol is vannak, de ez egyből az eszébe ugrott. Viszont a rejtélyes valakit még mindig nem tudta, ki a csoda, de azért őt is jól megnézte.*

*Dilec elmosolyodott*

Félreértesz, Holir! Nem a nagy demokráciát akarom megdönteni! Hanem ha itt végeztünk visszamegyek a Bázisra, és bejelentem, hogy a falka élére akarok állni. Ha elfogadnak, akkor a nép is felsorakozik mögöttem. Így Balthazar hívei számbeli hátrányban lesznek velünk szemben. Ha vannak támogatóim, akkor elmegyek a Tanácsba, és vázolom a népem helyzetét és elmondom mit tervez Balthazar. Ha viszont a harcosok nem állnak ki értem, akkor csak besétálok a Tanácshoz, és közlöm velük: én egy senki vagyok idehaza, a szavam semmit se ér, úgyhogy kapják össze magukat, és tegyenek valami a békéért.

*Közben történtek ott az események, rájött, hogy nem a csuklyás alak cipekedett, hanem mögötte egy gólem (!!! Bezzeg Holir megmondta, hogy meló közben nincs pia! ), de ezt már fel se vette. Viszont abban igaza volt Holirnak, hogy a menekülőknek falazni kell.*

Rendben! Én lemegyek és szóval tartom őket! Úgy gondolom két katonám fedezni fogja A.J.-éket. Te be tudsz észrevétlenül surranni a házba, hogy szétnézz? 15-20 percet tudok neked garantálni! Annál tovább ne időzz! Este találkozunk Bázison!

*Ezután elindult a ház felé. Észrevette, hogy valaki figyeli. Carme! Gyorsan megkereste a szemeivel, és amikor egy szöszi buksit megpillantott az egyik domb mögött, intett neki. Talán nagyobb fejtörést okoznak, ha ketten mennek. Dilec elérte Balthazar kapuját, és egy megnyerő mosolyt villantott az őröknek és a nőnek. Carmét közben várta*

Csá, skacok! Kora hajnalban már meló van? Helyes! Apátok, Balthazar merre van? Beszédem van vele!

*A.J. támogatta a két sebesültet, de rájött, hogy így hamar le fognak bukni. Sürgősen segítségre lenne szükségük, ilyen állapotban aligha jutnának haza, félúton holtan esnének össze. Segítségre van szüksége! Ekkor a nőt felkapta valaki. A.J. megpördült, kardját kivonva, de a vérfarkasnak a szeme se rebbent*

Fogd a kölyköt és fuss!

*A.J.-nek nem volt ideje a hezitálásra, hogy akkor most barát-e vagy ellenség ez az egyén, úgy tett, ahogy a farkas mondta. A vállára hajította a gyereket és rohanni kezdett. A két őr, akiket a pinceajtóban ütött le, viszont észhez tért. Az első dolog, amit megnéztek, maga a pince volt. Ami most üresen állt. Éppen elkiáltotta volna magát az egyik, mire hátulról elvágták a torkát. Dilec katonája volt az, mire a másik őr rárontott. A ház mögött heves harc hangja törte meg a csendet*

*A.J. és segítője rohant, ahogy a lábuk bírta, de a nap első sugarai már kezdték áttörni a ködöt, és tudva levő, hogy nappal kevésbé fürgék a vérfarkasok. Egyelőre senki nem követte őket*

*Gyorsan odaszaladt Dilechez* Szia! *Ilyenkor, mikor a nap előbújik, ő több energiát érez magában. Látta a menekülőket, látta, amikor elvágta az őr torkát.*Dilec, mit tervezel?*Kicsit odahúzódott a vezérhez, mert ott biztonságban érezte magát, mint távolabb tőle.

*Oceanus felszállt, és szélsebesen elrepült. Erre kicsit összerezzent a lány, aztán mély levegőt vett.*

* Csendben hallgatja végig a farkast, majd elvigyorodik. * T'od... asszem kicsit férreismertelek. Egész jófej vagy. * Határozottan bólint. * Akko' este. Ugyanoda megyek maj', ahun ma találkoztunk. Annyira nem vészesen nagy a hely, a negyed óra pont elíg lesz. * Megvárja, amíg Dilec elindul, és az őrök figyelmét leginkább ő köti le. Elrugaszkodik és elindul abba az irányba, ahonnan az A.J. nevű bukkant elő. Egy jól megtermett hordó takarásában, ahol senki sem látja, egyszerű görény formáját veszi fel, és a mancsait gyorsan kapkodva surran be a dulakodók lábai alatt. Apró lábai hangtalanul érik el a padlót, nem csap zajt, viszont a küzdők annál inkább. Beugrik a lehető legközelebbi helyiségbe, felveszi az eredeti formáját és a tenyerét Balthazar embere felé fordítja a takarásból. Némán mormolja az igét, így a marcona alak néhány másodperc után a torkához kap. Hörögni kezd, nem kap levegőt... A légszomj odáig fajul, hogy az alak térdre borul és habzó szájjal próbál oxigénhez jutni. Gildas az utolsó pillanatban elengedi a mágiát, így az áldozat életét ugyan megkímélte, de egy időre nem lesz vele gondjuk.

Kihasználja még az éjszaka utolsó foszlányait is, újból felveszi a görény formáját. A levegőbe szimatol, érzi a vér szagát a pince erős dohszaga mellett. Tovább rohan a folyosón, időközönként megáll, hogy nyomot keressen. Körül-belül 10 perc telt el azóta, hogy belépett a házba; már éppen feladná, amikor a falon repedést talál: egy rejtett kamrába vezet. Átszuszakolja magát a résen. Érzi, hogy az adrenalin szétárad az ereiben és izgatottság lesz rajta úrrá... Megvan a könyv. Ha ki akarja vinni, használnia kell az ajtót, a zsákmánnyal nem férne ki a résen. A görény alakja megnyúlik, a mancsain hosszú fekete karmok nőnek, míg a szőre helyét fekete, pikkelyes bőr veszi át. A hátából erős, inas szárnyak nyújtóznak ki, miközben felugrik az állványra a olvasmány mellé. Határozott mozdulattal csukja be, a két hátsó lába ujjait bilincsként szorítja rá, és a szárnyaival emelkedik meg. Elbírja az elátkozott olvasmányt, már csak az utolsó simítások vannak hátra...

Szapora lépteket hall a folyosóról, megtalálták a halottat, amit korábban ő is látott. A szemközti fal megremeg, lassan oldalra csúszik, hogy beengedje az őröket a terembe. A falakról visszaverődik a fáklya remegő gyér fénye. Gildas nem akar kockáztatni, nagyot suhint a szárnyával és előrelendül. A farkasok nem látják, hogy mivel van dolguk, minden olyan gyorsan történik. Elejtik a fáklyát, aminek a lángját a légáramlat az arcukba sodorta, a pillanatnyi zűrzavart kihasználva, az éjfekete teremtmény kicsap az egyik ablakon az épületből. Magasan a levegőbe emelkedik, hogy a szagát megkeverje a szél, és odalentről nehezebben követhetővé váljon. A nap vakítja ugyan, de kitartóan szorítja a zsákmányát. Odafent még nagyot kerül, hogy a megivott főzet hatásának utolsó maradványa is megszűnjön, ezáltal visszanyerve a saját kipárolgását, majd a hegy felé veszi az irányt. A városba vezető átjárón precízen bevitorlázik, csak a célja előtt száll le, és veszi fel a normál alakját. *

-> A földalatti város / Gildas háza

* Visszahúzva a csukját a fejére lépett ki az ódon épület bejáratán.. Pár utasítást adott hűséges monstrumának, majd elindult fel a hegygerinc mentén. Az első útja egy közeli, rég elhagyatott bánya felé vezetett, míg a felszínen tartózkodik szemét óvva a felesleges fénytől a biztonságot rejtő, ősi vájatokba húzódott vissza. Útja szerencséjére egyébként is ide vezette volna, hisz a kért komponensek közül kettő ezekben a járatokban bújik meg.

Eközben hűséges góleme a kovácsműhely felé igyekezett a Balthazartól kapott magas jutalommal, hogy miután azt lerakta, majd újból visszatért a rőtpofájú farkashoz a két ércet átadni mehessen mestere és teremtője után.

Mala mikor végre a közeli bánya bejáratához ért még egy rövid időre megállt és válla fölött hátrapillantott ellenőrizendő a terepet. A hajnali fény csak rontott látásán, így miután maga mögött mindent rendben talált egy aprócska fénygömb társaságában indult el a barlangok mélye felé. *

*Még egy őr eredt a nyomukba, de hamar elérték a hegyet és ott a tag már elvesztette a tájékozódási képességét, így kereket oldhatott A.J az elfekkel és újdonsült segítőtársával együtt. A nap már elindult felfelé az égbolt aljáról.*

Először menjünk be hozzám! Ott megetetjük-megitatjuk őket, aztán tovább kell állnunk! Messze van ide az elfek faluja, viszont ha már a sárkányok földjére érünk, ott már biztonságban lesznek! *röviddel ezután még hozzáteszi* Mi már kevésbé, valószínűleg minket fognak először gyanúsítani... de ha már leadtuk őket, majd lesz időnk magyarázkodni!

*Elvezeti a házához őket*

>>>> Vérfakasok falva melletti hegy//

Csak jöttem diskurálni kicsit, én se tudtam aludni! Hamarosan be kell adnunk a jelentkezésünket a vezetői posztért, gondoltam megvitathatnánk ezt-azt! Tudjátok, ünnepség, felvonulások, lefizetni a nagy fejeseket, meg ilyen standard dolgokat csinálni! Arra gondoltam, hogy meghívhatnánk a Tanácsot! Vagy mi magunk menjünk oda? Voltatok már szabónál? Hol lehet ilyen kampány zászlókat csináltatni? Nektek mi lesz a jeletek? Szerintem egy papucs kellene, mert az jelképezi Balthazart, meg egy fakanalat, mert tudjuk, hogy az asszonyok a konyhába valók! Persze a fakanál van felül, a papucs meg alatta, csak hogy érzékeltessük az egymás mellett - felett elfoglalt pozíciójukat *Csipkelődik, tudja, hogy most a saját biztonságával játszik. De nem félt, a kard ott figyelt az oldalán, a két tőr is megvolt maradéktalanul, a dobócsillagokhoz pedig mindig is értett. Carme tud magára vigyázni, belevaló csaj, és a katonái is valahol figyelik az eseményeket.* Ő itt Carme! Ismeritek? Ő lesz mellettem a kampányarcom! Ha már ketten indultok ti is, gondoltam én se maradok akkor egyedül!

*Magabiztosan lökte a süket szöveget, eléggé lekötötte vele a kinti tömeget.*

* Balthazar épp egy rövid vitát rendez le Eleikával, amikor meghallja kintről az ellene hangját. Morogva, indulatosan indul meg kifele... Végül is, hogy járja az, hogy meghívás nélkül jelenjen meg ellanlábasa a saját portáján, s merje szidalmazni a háza ajtajában? Bár az utóbbi gondolat nem tőle, hanem Eleikától származott ahogy haladt kifelé mégis kezdte egyre inkább a sajátjának érezni. Mikor kiért hangosan felmorranva elégedetlenül lépett kéretlen vendége elé, majd nyúlt a nyaka felé, hogy ruháját megragadva vonja kérdőre a másik vérfarkast. * Arcátlan ostoba kis pondró! Olyan vagy, mint egy utolsó csúszómászó Garl féreg, ami más bélsarában érzi istennek magát! Még is hogy van merszed házam és házam népe előtt így beszélni rólam és páromról? Te akarsz vezető lenni? Te? Se neved, se becsületed, ha ismernéd a tisztesség fogalmát úgy nyílt vitára észérvekkel hívnál ki, nem pedig gerinctelen módon támadnál aljasul, s próbálnál megalázni hűjeim közt! vagy tán ez az új divat az ilyen kis suhancok közt? Csak ugatsz, de harapni már nem tudsz, mert nem ismered az igazi harcok szabályait? * Eleika az ajtó belső oldalán figyelt, s követte a vitát sötét pillantásával. Hideg tekintete szinte érezhető volt, míg párja szeméből a vad, perzselő düh áradt. *

/ Dilec D. Tess egy szavad nem lehet, hogy nincs min meglepődni =) /

* Carme egyáltalán nem figyelte Balthazar mondandóját. Gondolatai most máshol jártak. Csak pislogott, amikor végül követte a beszédet. Nem tudta, hogy mit tehetne, hisz azt sem tudja, hogy Dilec minek jött ide? A nap sugarai egyre jobban előbukkantak, s felhőket átszelve tört feljebb az égen. A lány majd kicsattant, hogy minden szép élénk színben pompázik, de ez nem volt egy kedves ok, hogy csak úgy otthagyja Dilec-et. Maradt szépen a helyén, és közben figyelte, hátha felbukkan Oceanus. De az nem jött. Bár ez sem szomorította el. Picit mosolygott, és alig tudta megállni, hogy eltűnjön a helyszínről, és egy nagyot fusson. Ehelyett ott kellett csöveznie, és várni, mikor fordít egymásnak hátat a két férfi, és mindenki menne a dolgára. De ha már így esett, kitart!*

*kuku hallotta hogy a beszéd egyre halkul és aztán csend.. lopva kidugta az orrát, s épp akkor csukódott be az ajtó. dilec és Gildas kimentek és pont nem hallotta a beszédfoszlányt hogy hová... sebtében visszatolatott a szűk üregecskében egy elágazásik aztán szaporán futott lefelé, ismét át a raktárhelyiségen onnan vissza le a bűzös szennyel teli repedésekbe, járatokba.. csupa iszap lett már de nem akart lemaradni.. bár hallotta volna hova mennek. - gondolta magában.*

*Amikor az alsóbb szűkecske résekbe érte egy időre beszorult.. kipréselte magából a levegőt és átszuszakolta magát a pár újjnyi vastag résen .. innen már viszonylag kényelmes patkányvágtában lehetett haladni az első körletbe.. kileselkedett de a másik kettőnek nem volt nyoma. innen visszaindult a falu felé, rohanvást végigcsekkolta a főbb helyeket. Egyik alkalommal egy sötételf nő kis hijján a fejére lpett amikor kilesett a kövek közül... mögötte a gólem is a lukra taposott.*

*Kuku várt még egy kicsit míg a léptek rezgése eltávolodik aztán bújt elő és rohant a falig ahol egy következő járatba ment volna le amikor meglátta Dilecet és Balthazart vitatkozni... Gildas viszont sehol. Nem lehet hogy emez útközben levágta! Ugye nem! Érezte hogy átjárja az aggodalom és már szinte a kétségbeesésig fajul. Maga sem értette hogy miért érez így a zsémbes tudós eltűnése miatt. Igyekezett kiverni a fejéből a gondolatot és remélte megtud valamit eme kettő beszélgetéséből. Óvatosan fedezékről fedezékre közelebb lopakodott... Nem szerette volna ha eltalálja egy kóbor tőr, vagy meglássák.. mindíg a legrejtettebb résekbe bújt.. a rémesen büdös pöcegödör és ázottpatkány szaga viszont átitatta a levegőt.*

*Dilec először felvonta egyik szemöldökét, mikor Balthazar elkapta a grabancát. Nem ellenkezett, hagyta kis előnyhöz jutni. Minél tovább beszélt Balthazar, ő annál nyugodtabb vonásokat erőltetett magára. Miután befejezte, elismerően hümmögött egyet. Ejnye-no, hát valami nem jött össze az asszonnyal este? Gondolta magában. De paprikás hangulatban van valaki kora reggel! Még várt két pillanatot, amíg összeszedte a gondolatait (és megemésztette a hallottakat), aztán magabiztosan fogott bele a mondandójába.*

Isten mások mocskában? Ennél találóbb képet én magam se tudtam volna mondani! Ugyanis az a féreg sokkal jobban ismeri a ganély tulajdonosát, mint bárki más! Tudja, hogy mit evett, milyen betegségei vagy éppen élősködői vannak. Sokkal közelebbi viszonyban van a tulajjal, mind hinnéd! Hm, mondhatjuk azt, hogy én is valami hasonló vagyok. Igen, egy kicsit matattam a te mocskodban. A múltadban. Amit persze nem kötsz mások orrára. És tudod mit még? Ettől tényleg istennek érzem magam! *Elvigyorodott gonoszan és lefejtette Balthazar kezét magáról.* Tudom, hogy halt meg a vezérünk! *Tartott egy kis hatásszünetet, majd halkan suttogott, hogy csak ellenfele hallja.* Megöltél egy Tanácstagot! A könyvet használtad... Ő volt a főpróba, hogy megnézzétek, milyen erő rejlik azokon a lapokon! Gyilkoltál! A saját falkád alfáját! Ezért halálbüntetés jár. Nekem egy ilyen lény ne beszéljen tisztességről! És igen, azt teszek, amit akarok! Nincs nevem... de becsületem igen! Neked viszont mindenki ismerni fogja a nevedet, miután kimondták a hóhérnak! Becsületed sose volt, ezzel a szóval ne dobálózz, mert visszaüt. Ma este telihold lesz... ha még akarsz magadnak némi esélyt a győzelemre, akkor este kijátszod az összes lapodat! Máskülönben elvesztél.

*Megint körbelengte őket az az ismerős bűz...*

Ezt nem hiszem el... *egyenesen odanézett, ahol a patkány lapult. Ez a jószág kiszemelte magának! Követi őt! Az őrületbe akarja kergetni! Jesszus, egy patkánytól fog dilit kapni! De amit nem tudsz legyőzni, fogadd szövetségeseddé...* Este majd jön Holir, megmondom neki, hogy szedje össze a kártevőket! *mondta a rejteknek. Ekkor repült ki a lény a könyvvel együtt és szaladt előre pár őr, hogy hozzák a hírt: ellopták a könyvet, megszöktették a foglyokat! Meghalt egy őr, egy másik eszméletlenül fekszik. A tükörtojás odakozmált. Amíg Balthazar a fejetlenséggel volt elfoglalva, Dilec karon ragadta Carmét*

Csak egy pillanat! *odasietett a lánnyal együtt rejtekhez, ahol a patkány lapult és belesett* Gyere, mert megnyúznak! *nyújttotta az állat felé a kezét /hogy elfogadja-e vagy megszökik, majd megírod, közben viszem tovább, ha nem bánod /

Tünés innen! A Bázisra!

*Rohantak, ahogy a lábuk bírta. Nem az úton mentek, hanem mellette az erdőben, így hamar lerázták a nyomukba eredőket. Hamar elérték a Bázist*

*A Bázison, mintha a harcosok mindegyike tudta volna, hogy a mai nap valahogy más lesz, mint a többi, már rég felsorakozva várták a vezért, Dilecet. Mielőtt eléjük állt volna, megállította Carmét.*

Most nagy szükség lesz rád, jól figyelj! Itt egy térkép! *Inge alól előhúzott egy ócska papírlapot, amit a labirintusban talált.* Menj, keresd meg A.J-t és az elfeket! Vigyél magaddal még négy harcost, akik fedeznek titeket! Nézd, itt a hegyen van egy bányabejárat, amin hogyha bementek és tovább haladtok úgy 300 métert, lesz egy rejtett hasadék, ahol át tudtok vágni az elfek falujába! Te jól tudsz beszélni, majd elmondod, hogy milyen gáz van itt a farkas tanyán! Én megpróbálom a falkát a mi oldalunkra állítani, aztán felkeresem a Tanácsot. Készüljetek, lehet, hogy este itt még háború lesz! Áldásom rád! Ügyesek legyetek!

*Utána kiállt a harcosok elé, Vett egy mély lélegzetet - még mindig orrában érezte az orrfacsaró patkánybűzt... De tartotta magát, és fennhangon elkezdte:*

Testvéreim, vérfarkasok! Mint tudjátok egy ideje vezető nélkül tengődik a falka. Érzitek ti is az egyre növekvő feszültséget, a bizonytalanságot, és azt a megmagyarázhatatlan félelmet, amitől minden éjjel lúdbőrözik a karotok! Úgy vélem eljött az idő, hogy ennek véget vessünk, újra biztonságban érezzük magunkat! Azt mondják, ha megnevezzük a félelmünket, meg is tettük az első lépést afelé, hogy legyőzzük! Hát mondjuk ki a nevét! Mondjuk ki, ki az, aki miatt álmatlanok az éjszakáink! Ki az, aki miatt rettegünk a holnaptól? Ki az, aki úgy akar minket irányítani, hogy közben a porba tiporja minden eddigi szent törvényünket? *A harcosok mocorogni kezdenek* Miért hagynánk, hogy ő uralkodjon felettünk? Balthazar, aki fegyvereket gyűjt, aki mágiát használ fel saját vére ellen... aki megölte a vezetőnket!!! Egy Tanácstagot! Akarjuk, hogy Balthazar legyen az alfánk? Akarjuk, hogy egy ilyen becstelen, törvényszegő, aljas farkas álljon a falka élére? Akarjuk? *hangosan felkiált az egész tábor, hogy nem.* Akarjuk??? *most bátrabban és hangosabban kiáltották: nem!* Utoljára kérdem: AKARJUK??? *NEEEEEEM!!! NEEEEEM! üvöltötte a tömeg, a Bázis falai mind beleremegtek. A harcosok lábdobogással elkezdték kántálni Dilec nevét.*

*Carme még egy búcsúszót sem tudott kinyögni, mert a másik már rohant is. Hamar összeszedett négy bátor, erős "katonát". Mielőtt elindultak volna, magához hívta Oceanust.*
Repülj, ahogy csak tudsz! Keress nekem egy házat a hegyekben, nézz be az ablakán, és ha vannak bútorok, vagy van ott valaki, gyere vissza hozzám! Vezess oda!* a ragadozó szárnyas már el is tűnt, aztán Carméék is elindultak.*
(Vérfarkasok falva melletti hegy)

*Amikor a lény kirepült a könyvvel kuku remélte hogy Gildas az... legalábbis úgy tűnt.. mintha ő lenne. Egy kicsit megnyugodott mert ezek szerint nem esett baja*


*kuku megszimatolta Dilecet aztán cincogott egyet és fölszaladt a karján hadd legyen aminek lennie kell, mert talán így hall Gilről és talán más infót is megtud. Nem szólalt meg csak cincogott még egyet miközben pofátlanul betalpaltt Dilec ruhája alá, kis karmocskáival kaparászva fel magát és bűzös sikamlós iszappal kenve össze Dilec ruháját. Gyorsan és kitárően mozgott hogy lehetőleg ne lehessen lecsapni, meg sem állt a tarkójáig*
-agyonnecsapjá! hallod egykomám! ha vezír akarsz lenni egy kis sajtér mondok neked esztet asztat baltás zárró meg a felemás szeműrő*

*amikor a térkép gazdát cserélt és Dilec elhadarta amit akart ismér megszólalt vékony cincogó hangon*
-minden járatot ismerek hehehehehe darabonként egy puszi az ára! *tréfálkozik*

*Miután végigfutkosott a ruhája alatt Kuku, jött rá Dilec: ez egy NAGGGYON rossz ötlet volt... Miután kiderült, hogy a patkány vagy egy beszélő állat, vagy egy alakváltó, legszívesebben kitekerte volna a nyakát. De mivel menekülniük kellett, nem reagált rá semmit.*

*Miután elmondta Carmének, hogy mit kell tennie, és Kuku felajánlotta készséggel a szolgálatait, nyakon csípte az állatot, és maga elé tartotta*

Valóban? Előbb fürödj meg! Így sosem lesz belőled királyfi, senki nem fog megcsókolni! Amúgy is van egy jobb ötletem! Itt maradsz velem és elmeséled, hogy mégis ki vagy, honnan jöttél, mi a mesterséged! Felettébb kíváncsi vagyok! De előbb még van egy kis elintéznivalóm!

*Ekkor mondta el a buzdító szöveget, és miután megbizonyosodott róla, hogy a harcosok az ő pártját fogják, bement az irodájába. Ott letette az asztalra a patkányt és jól szemügyre vette.* Elég girhesnek tűnsz... Na, lásd milyen vagyok, elment az étvágyam, tessék, szolgáld ki magad! *tolta elé azt a roskadásig megpakolt tálcát, amit minden reggel behoztak neki. Volt rajta minden, mi szem-szájnak ingere: sütemények, kenyér, vaj, sajt, lekvár, méz, gyümölcs, gyümölcslé...* Apropó! Mielőtt hozzálátnál... Szeretném, ha egy kicsit megmártóznál egy adag szappanos vízben! Mit szólsz?

-de finyugillás orrod van te farkas! *mondja és már fürgén ugrik és mászik is bele a sütibe* -Asztamindenit de jó! ezé tejjesítem egy kívánságod! Én a szerencsehozó patkány vagyok! És naggyon sok a tudásom! Tudom pédáú hogy egy karomforma anyajegy van a seggeden! De nyugoggyá, nem montam el senkinek. (látta egyszer korábban átöltözés közben amikor kaját lopott) *nekilát falni habcsolni a kaját, nagy sebességgel tünteti el a sütit miközben beszél*

Szóva! *csám rág csámm* Baltazár egy bolyhos mamusz esztet mán tudod.. a felemás szemű irányíttya, annyira hogy még a kölykét is kigórta magábú amit Baltazár annyira szeretett vóna de mögötte csinálta a tanúja vótam a jelenetnek, tehát eszett baltazár tutker nem tuggya pedig tuthatná is ha emóndaná neki valaki de én bisztosan nem fogom mert a felemsá banya még a végén kitanána valamit rágcsálók ellen. Amúgymeg nehogy asziggyed hogy balazárnak nincsenek titkos tartalékai. okoszhat még meglepetést mert az asszonnyal karőtve titkosakat üzletel fegyverekre. Nagyon számíccsá minden meglepetésre ha vele nézel farkasszemet.. hehe *mondta a monológot miközben falt tovább*

-asztatat tuttad hogy a felemás szemű efláldozott több kölyköt is? meg egy elf gyereket is eccer, de esztet az elf nagykövetnem nemmontam el a tanácster... *köhh-köhh* szóval nemattamtovább senkinek.

-van valami sülted is vagy farkas létedre nem eszel húst?

* A külvilág szinte meg is szűnt számára, ahogy érzékeit követve haladt a nyirkos, rég elhagyatott bányában. Balthazár, családjának régi barátja, kérésére jött el ide. A három különlegességből kettő szerencsére egy helyen lelhető fel, így a már korábban felfedezett tellért megkeresve jött portyára. Ez a régi, kihalt bánya már rég feledésbe merült, még jóval korábban a családja használta, hogy egy nagyon erős sóhoz és szénhez jussanak. Ahogy elért a már jó ismert tellérig elmosolyodva pillantott végig a kiálló kövezeten. Lágy csillogás jelezte, hogy megtalálta amit keresett, egy sókristályokból álló sávot. Ahogy a kezét végigcirógatta az öklömnyi sókristályokon szemeit finoman lehunyva kereste azt a követ, ami idevonzotta. Nem kellett sokat haladnia, mire kinyitotta a szemét, majd az övére tűzött kis mechanikus fegyver segítségével, mely egy állítható, vékony pengéjű sarlóból állt elkezdett betörni a kristályok közt, hogy a várva várt Halit darabot. Ritka szép, kék példányt tartott a markai közt, bár maga a kristály nem volt akkora, mint a körülötte lévők a 4*4 cm-es méreteivel hatalmasnak bizonyult a társaihoz képest. *

* Lassan délidőre járt, mikor a következő úti célja felé indult. Bár a barlangok kiterjedt méretűek minden járata egy egy zsákutcába vezetett. A következő állomása a pegmatit tellérek felé vezetett, majd bár már tudta, hogy mi vár rá, de nem állt meg. A barlang járata egyre lejjebb és lejjebb vitte, majd halkan felsóhajtva állt meg. Lepillantott saját tükörképére, mely a víz felszínén csillogott, majd a fénygömböt a sziklamennyezetre rögzítve vetkőzni kezdett. Ruháitól megszabadulva összekötötte hosszú haját, majd fegyverét a szájába véve lépett az elárasztott kürtő sötét, szenes vizébe. Minden tudását latba kellett vennie, hogy maga körül a vizet megtisztítva tájékozódni tudjon a sötét folyadékban. Kiélesedett érzékszerveit kihasználva könnyedén lavírozott az éllel csipkézett hegyes szegélyek közt, majd ahogy lejutott a kürtő aljára keresni kezdte a számára erős kisugárzású ásványt. Még háromszor kellett a felszínre mennie az életet tápláló levegőért, mire megtalálta a kicsi, körülbelül 3 centis zárványos rózsakvarc darabot, amiért a hideg vízbe mártózott. *

* Mikor szerzeményét az ujjai közé kaparinthatta már érezte, hogy az ujjai kezdenek a hideg víztől megmerevedni, így sietve gyűjtott tüzet a kissé nyirkos szénből mágia segedelmével, majd mikor már sikerült eléggé megszárítkoznia fel is öltözött. A nap szerencséjére már lemenőben volt, így mikor a barlang szájához ért a szemét már nem bántotta annyira a kinti világosság. Kint, a barlang bejáratánál már góleme várta, akit avatatlan szem egyszerű szikkadarabnak is hihetett, ahogy ott ücsörgött a bejárat előtt. Parancsára a kőszörny elfedte a járat bejáratát, majd Hogy minél kevesebb nap érje bőrét a csukját jól az arcába húzta, majd sebes léptekkel indult el vissza a faluja felé. *

---> A földalatti város utcái

*Keresztbe tett karral hallgatta a patkányt. Amikor az anyajegyről ejtett szót, kicsit megugrott, mintha megcsípték volna. Elkerekedett szemekkel pillantott a habzsoló lényre*

Te mikor stírölted a fenekemet?!

*Úgy gondolta, jobb lesz résen lenni. Ezután a hirtelen kirohanás után inkább újra felvette a nagyon-erősen-koncentrálok stílust. Hallgatta tovább.*

Erről a gyerektémáról nem hallottam. Balthazarnak majdnem lett egy utóda? Amúgy beteg az a nő, bármit kinézek belőle! A tartalékokat sejtettem. Amitől jobban félek, hogy más nemzettségekből egész nagy szövetségi tábort összegyűjthetett. Ez ugye megint a sziget nyugalmát és biztonságát veszélyezteti. De ha minden jól megy, ma este minden kiderül! Én harcra számítok. *közben bement az irodából nyíló apró kis fülkébe, behajtotta az ajtót, hogy látni ne lássa a patkány, de ő hallja, hogy még miket mond. Levette a felsőjét és egy fintor kíséretében kidobta a kukába. Az előre bekészített mosdótálban megmosakodott. Jól beszappanozta magát, majd kiöntötte a vizet a lefolyóba, és egy nagy kancsóból új, hideg vizet töltött magának. Ezt még eljátszotta vagy háromszor. Amikor a tanácsteremnél köhintett a patkány, résnyire összeszűkítette a szemeit. Aztán jött a gyors témaváltás... Tiszta nadrágot vett ki a beépített szekrényből, amit gyorsan magára öltött, majd egy törölközővel a vállán, félmeztelenül jött elő.*

Az étrendemet Carme állította össze. Azt mondta, ha húst hússal zabálok, hamarabb el fogok patkolni, minthogy kimondanám: sült oldalas kemencében sütve, csülökpörkölt lecsós zafttal, szalonnával körbetekert pulykafalatkák, szűzpecsenye rántott hallal... *látszott rajta, hogy elgyengül, miközben mondja és maga elé képzeli a lakomát. A patkányra nézett, szemei fenyegetően megcsillantak* Farkas éhes lettem! *Hirtelen indult meg az asztal felé, de ott bevett egy éles kanyart, és a folyosóra nyíló ajtót kitárta sarkig* TE, OTT!!! *kiáltott az éppen arrafelé járó egyik harcosnak* Igen, te! Ha meg akarod érni az estét, most azonnal leszaladsz a konyhába és hozol nekem egy oldal szalonnát, pörköltet, báránybordát, marhacombot és egy sült malacot!

*A tag riadtan haptákba vágta magát, a felsoroláson pedig elhűlt* Ennyi?

*Elgondolkodott Dilec*

Hm, igazad van! Kicsit elszálltam. Legyen két sült malac! Almával a szájában! 10 percen belül mind itt akarom látni az asztalomon! Legalább két kancsó bor kíséretében! Ja, és hozzatok valami erős fertőtlenítőt az asztalomnak!!!

*A tag elszaladt, Dilec visszafordult* Amúgy nem vagy te véletlenül ismerőse annak a Holirnak? Olyan furcsán beszélsz, mint ő! És mondd... -*Leült az asztalhoz* Mi keresnivalód volt neked a Tanácsteremben?

*jót derül azon hogy Dilec előjön és láthatóan megtisztálkodott*

-Éhesletté mi? Na engem nenézzé me felforgatom a gyomrod! Gondolom nem véletlen vagyol iylen lengén hírtelen! Finyagulás az orrod egy kis szagtú, pedig esz van az egész város alatt.

*a felsorolás elején még rágja a sütit, a közepénél abbahagyja és figyel hogy mennyit még.. a két sültmalacnál már nem álljí meg szó nélkül*

-teosztán tucc zabáni, de eszett amúgy is tuttam! De ugye jut belőle egy kis patkánynak is? Ha acc akkor cserébe megmoshacc mielőtt nekiállsz falni.

-Holírt nem ismerem mee nem láttam még erre, a parasztoknál amit mondott, meg nem szeretek lenni mert ők még a maradékot is felhasznáják, a patkányokat meg igyekeznek elkergetni!
De hallottam a beszédit! Az jutott eszembe, hogy olyan mintha a számbú vette vóna ki a szót!!! Innen ebbő itten HE!

- Ne parákojjá farkaskoma én mindenhova belógok! A tanácsterembe is ha éppen finom kajaszag jön onnan. Amúmmmeg az egész szigetet ismerem *rág-rág* Mán mindenhun vótam... az Őrzők városában van egy faszántos vendéglő.. királyság a rántottájuk! Eccer majd kóstód meg! *rág-rág*

-többet mán csak puszié vagy zabáé mondok...

*Gonoszan elvigyorodott Dilec.*

Mi az, hogy?! Addig nem kapsz húst, amíg meg nem fürödtél! Ne is álmodj róla! Apropó! Azt gondolom azért tudod, hogy egy patkány gyomra sokkal kevesebb kaját képes megemészteni, mint mondjuk egy ember...

*Arra célzott, hogy illő lenne face-to-face tovább folytatni a beszélgetést*

Ha már ismered a titkos anyajegyemet, meg pusziért cserébe elejtesz még egy-két információt! *Hirtelen haragosan pillantott a kis jószágra* Eszedbe ne jusson többé ilyesmivel előhozakodni, mert a nyakadra lépek! Nincs puszi, kész! Viszont a fürdést elkezdheted, mert hamarosan hozzák a zabát!

*Ekkor elkapta a patkányt a nyakánál, két ujjal felvette és elég távolt tartva maga előtt bevitte a kis fülkébe. Betette a mosdótálba, majd a kancsóból a maradék hideg vizet ráöntötte. Gyorsan beszappanozta a kezét, és elkezdte levakarni Kukuról a retket.*

Sajnálom, de én csak abban a munkában bízok, amit magam látok el! Ha nem én fürdetlek meg, sose fogom elhinni, hogy te valaha is tisztára mosnád magad! *A retek ellepte a vizet. Fekete lett és dögszagú* Atya úr isten... Honnan jössz!? Mi a neved? *kérdezte fintorogva*

*amikor a célzás elhangzott, nem vette magára, csak rágcsált tovább idegelő hangosan amikor viszont Dilec a tettek mezejére lépett kuku elkezdett patkányhangon visítani meg ide oda mozogni menekülni próbálva de Dilec volt egyértelműen túlerőben. aztán egyszercsak egy tálban kötött ki és zúdolt a hidegvíz*

-ÁÁÁÁÁÁ Aszta rohatt jó... *de már jött is a szappan és telement vele a szája, prüszkölve köpte ki és szorosan becsukta a semeit hogy ne csípje. Megpróbált kiugrani de a szappanos vizes tál csúszott ő pedig visszatoccsant az egyre retkesebb lébe. Végül a hideg víztől áthűlve dideregve hagyta magát megsikálni, legalább hamarabb túl lesz rajta. Magában örült neki gogy ezt a jelenetet Gildas nem látja. Most tuti kárörvendene.*

-ha.... ggyad abba! Mos...mán hhh...tiszta vagyok *dideregte a vízben ücsörögve*

-ku..ku...ku..kuku *vacogta és megrázzta magát de ez nem sokat segített rajta.. de legalább körben szétszórta a retkes vizet*
-csa..csa...csatornábú

Eh, te anyámasszony katonája!

*Ezzel előkapott a szekrényből egy kisebb törölközőt, és a patkányt szépen körbecsavarta. Fogta Kukut, és kutatni kezdett a mosdótál alatti kis polcos szekrényen.*

Valahol itt kell lennie... Carme itt hagyta egyszer... hol az ördögben lehet...

*Felborított mindent, ami a keze ügyébe került, majd elővett egy nagyon szépen megmunkált kristályüvegcsét, benne valami rózsaszín lötyivel. Dilec a szájával kihúzta a dugót, mire nagyon kellemes, rózsa és mindenféle egyéb virágillat szállt fel az üvegből. Igazi, bódító női parfüm...*

Ha nem hahakszol, a hovábbi kehlemetlen saghoh elkehülése véghett...

*És már löttyintette a patkányra*

*a törülköző jóleső érzéssel töltötte el a hideg víz után, csak nem igazán tudott benne mocorogni. Megpróbálkozott kibújni és eliszkolni mielőtt jönne egy újabb átmosás de nem volt esélye sem ebben a méretben. így szorosan körbefogva pedig nem kockáztatta meg az átváltozást mert esetleg sérülésekkel járna. A figyelmét Dilec teleszájas beszéde vonta magára.. rápillantott és látta szájában a dugót. kezében valami üvegcse... és az az illat már jött is.*

-NNEEEEEEEEE!!!!!! *hangos patkányóbégatásba kezdett de hasztalan a parfüm teljesen átitatta a bundáját, beivódott a törülközőbe is.. kuku úgy érezte valóségos szédítő illattengerbe pottyant, a hirtelen erős illat csavarta az orrát és szaporán tüsszögni kezdett*

-Elég! ELÉÉÉG! HAGGYADABBAAAAA! Eressz el de rögtön te perverz patkánykínzó véreb! Te .. Te... *annyira dühös hogy nem jut eszébe mi lehetne a legnagyobb sértés amit a másik fejéhez vághatna*

-Te teeee TIKMONY! *valahol már hallotta a szót de nem tudta pontosan mit jelent.. de most ez hangzott elég furán és sértően*