A Vérfarkasok falva -Utcák

Én ott leszek, ahol a legnagyobb szükség lehet rám!*mondta higgadtan.*

Na jó, elég! Akkor mindenki ott lesz velem kint a mezőn! Na jó, lássátok MENNYIRE kedves vagyok, válasszatok magatoknak fegyvert és menjünk ki az udvarra. Hamarosan összegyűlnek a harcosok, akikkel kimegyünk! Kell egy rövid lélekerősítő szónoklatot tartani, majd ti is meghallgatjátok, mert úgy érzem, rátok fér!

*Míg a többiek válogattak, addig ő kinézett az ablakon*

Felhős lesz ma az ég... nem biztos, hogy végig tudjuk játszani a meccset farkas alakban. Jó fegyvereket válasszatok!

*Előbb Freyához szólt*

Nem akarunk alapítani egy céget? Az lenne a nevünk: Vigyorgó Életmód-Tanácsadók! Szerintem tök sokat kaszálnánk! Dilec lenne a referencia!!! Feltéve, ha sikerül kizökkenteni ebből a gyászos stílusból...

*Megnézte ő is a fegyvereket, összevetette a sajátjával*

Nekem van sajátom, köszönöm. Kíváncsi leszek arra a lelkesítő szövegre! Lehet, inkább Freyyára és rám kellene bíznod! Majd mi lelkesítjük az embereidet! Olcsón megtesszük, kamatmentesen és pénzvisszafizetési garanciával! Ha 20%-ot meghaladó lesz a haálozási arány a csatamezőn, akkor az 50%-át visszaadjuk a fizetésünknek. Mit szólsz?

*Carménak nem kellett végignéznie, mik vannak. Odament egy szép, nagy kardhoz, azt levette, és magára helyezte. *

Nekem bárhol jó! De ha ott kellek, akkor rendben. Benne vagyok.*Hallotta amit A.J. mondott. Kuncogott halkan.* Nem hiszem, hogy a harcosoknak egy békesztori kell. Inkább egy biztató, lázító szónoklat. *Dilecre pillant.*Ez nem az én asztalom, ha Dilec nem engedi, majd titokban suttogva adhattok "erőt" a katonáknak! *Kacsintott A.J.-re, és még megnézett pár fegyvert.*

*Elégedett mosolyra húzódott a szája, mikor a helyzet lassan lecsillapodott. A felajánlásra alaposan végigszemlélte a fegyverraktárat, fel-alá járkált a kardok között. Elgondolkodva méregette mind az oldalán lógó kardot, mind a kiállított darabokat. Már mikor feladta volna, meglátott egy hasonló méretű kardot, mint az övé. Felemelte, és alaposan átvizsgálta, összehasonlította a sajátjával. Szinte tökéletesen egyezett a sajátjával, csillogó szemmel csatolta fel a kardot a másik oldalára. Végignézett a csapaton, továbbra is mosolyogva. Úgy tűnt, eddig tartott a hazatérés félelme.*

Ti aztán furcsa egy bagázs vagytok, azt meg kell hagyni. Már nem bánom, hogy eljöttem ide.
*Sejtelmesen Dilecre pillantott. Ha csata lesz, akkor mindent belead majd. Hangja olyan volt mint egy gyereké, aki csínytevésre készül, arca is hasonlóról árulkodott, egy kis gonoszsággal vegyítve.*
Mondd csak...vannak valahol szögek? Jó sok kéne. A nagyobbik fajtából...

*Freya az engedélyre néhány dobókést és dobócsillagot tett el csizmája belső zsebébe, valamint íjász felszerelést aggatott magára. Biztosra akart menni, ezért válogatta össze mindazokat a fegyvereket, amikkel tudott bánni. Rossz előérzete volt. Dilec által említett lelkesítő sztorira csak gúnyosan elhúzta a száját, volt már része ilyesmit végighallgatni, sosem unatkozott annyira egész életében, mint akkor. A.J. ötletére felkapta a fejét.*

Ez nem semmi! Minden elismerésem a tiéd, jó ötlet! Vigyorgó Életmód-Tanácsadók... *ízlelgette a nevet, majd Carméhez fordult* Hidd el, ha valamit, akkor pofázni és az emberekkel bánni nagyon tudok. Ha esetleg Dilec felsülne a "biztató és lázító" szónoklatával esetleg besegítek majd.

*Gauldothra pillantott, elégedettséggel nyugtázta, hogy a férfi már sokkal jobb kedvre derült, mint amikor a városba érkeztek. A szöges kérdésén elgondolkozott.*

Sehogy sem tudok rájönni, hogy mire kellenek neked a szögek. *közelebb húzódott hozzá, és suttogva kérdezte* Valami egyedülálló fegyvert akarsz alkotni? Engem beavathatsz! *kacsintott felé cinkosan.*

Szööög? Hm, itt a fegyvertárban nem hiszem, hogy találnánk! Kint a műhelyben szétnézhetünk! A lelkesítő beszéd után lesz egy pár percnyi időnk, annyi elég lesz, hogy összeszedj majd magadnak néhány szöget? Gyertek, menjünk ki!

*miután kiértek a belső udvarra, Dilec megint elordította magát, a tornyokban ácsorgó őrök mind kihúzták magukat*

Semmirekellő lusta bagázs! Ti, ott fent! Fújjátok meg a kürtöket! A Nap lemenőben van, hamarosan indulunk az első bálunkra! Remélem, mindenki felvette a lakkcipőjét! Mindenkit itt akarok látni 2 percen belül, ha nem, a fejetekkel fizettek érte!!

*Az őrök megfújták a kürtöket, a falak szinte beleremegtek. Az összes harcos gyorsan összekapta a fegyvereit, harci öltözékét és elindultak kifelé gyülekezni. Mintegy 400 főnek kellett kitódulnia az udvarra, ahol kényelmesen elférhettek. Dilec gonoszan elvigyorodott és Freyára és újdonsült vállalkozótársára pillantott.*

Kezditek ti?

*Megszeppent a hirtelen érdeklődésre a sötét elf részéről. Egy pillanatra egészen ijedtnek aztán szégyenteljesnek tűnt, mintha az ötlet csak a fejében lett volna jó. Dilec válaszát hallva bárgyú, félénk vigyorral kacsintott Freyára és visszasuttogott.*
Mondjuk úgy, hogy...egy segítő kezet akarok nyújtani velük a csatában.
*Ahogy kiléptek a fegyverraktárból és a vezér kiadta a gyülekező parancsát, gyors léptekkel elsietett a műhely irányába.*

*A.J ahogy észrevette, hogy Gauldoth gyorsan lelép, gondolta a nyomába szegődik. Szépen ment mögötte két lépés távolsággal, bár gyorsan kellett szednie a lábát, ha tartani akarta a tempót. Mikor beértek a műhelybe, ami szép rendben volt tartva, kicsit meghökkent. Nem ilyennek képzelte el. Tiszta volt és... üres. A falon csak néhány szerszám árválkodott, egy gyaluasztal, néhány fiókos szekrény és egy-két nagyobb zsák hevert a fal mellett.*

Hm... A szögek nyilván valamelyik fiókban lehetnek... Ha már úgyis keresgélsz, akkor adhatnál nekem is egyet-kettőt! Mindig híján vagyok, Freya meg sosem tart magánál tartalékba, ha kéne.

*Elkezdte húzkodni a fiókokat, és a hatodik próbálkozásra talált néhányat. Biztosan véletlenül kerültek oda*

Nini! Itt van öt darab! *kivette az egyiket és jól megszemlélte. A hegyes vége pont a szemközti fal felé nézett* Látod?! Ez például pont abba a falba való! *jegyezte meg okosan és mutatott a szemközti falra* Elég lesz öt? Vagy mennyire van szükséged?

*Közben további fiókokat nyitogatott. Talált egy metszőollót*

Nahát! Ez meg mi? Valami öldöklő szerszám? *nagyon rég látott már ilyesmit, és talán metszőollót használat közben még soha... a magányos és kirekesztett élet átka.* Mi lesz a szögekből?

*A műhely bejáratához érve jött rá csak, hogy A.J. követte. Meglepetésében felhúzta a szemöldökét, de nem szólt semmit. Ám a következő meglepetés akkor érte, mikor beléptek az épületbe; szinte üres volt, és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint legutóbbi látogatásakor. De legalább senki sem volt bent, hogy kérdezősködjön, így ő is nekilátott a kereséshez.*

Francba...legutóbb itt még egy egész kovácsműhely állt. Tovább voltam távol, mint hittem.
*Felpillantott, ahogy A.J. keresése sikerrel járt, de ahogy meghallotta hogy csak ötről van szó, elhúzta a száját.*
Tartsd meg őket, meg amennyit találsz. Nekem annál egyébként is nagyobbak kellenének, nagyjából...húsz centisek.
*Pillanatnyi csalódottsága eltűnt és elnevette magát, ahogy a másik férfi a metszőolló rejtélyén dolgozott.*

Nem, azzal a növényeket tartják rendben...viszont...ha memóriám nem csal és tényleg te voltál az, mi már egyszer futólag találkoztunk. Körülbelül...harminc éve, egy télen, a kunyhódban. Amikor az a förtelmes hóvihar volt. Bár már biztos nem emlékszel...

*Fiókot fiók után nézett át, mindhiába. Az utolsó szekrény egyik alsó fiókját kihúzva megcsillant a szeme; teli volt nagy, házakhoz használt szögekkel. Kivette a fiókot, feltette a műhely asztalára, majd egy kalapácsot is odakészített. A.J. szemeibe nézett, ahogy elkezdte lecsatolni a karvédőjét.*

A szögeket bele fogom verni a jobb karomba, hogy egyfajta fegyvert csinálhassak magamból. Meg hogy az ellenfél majd maga alá szarjon, amikor meglát.

*Olyan egykedvűen, széles vigyorral arcán mondta, mintha magától értetődő, hétköznapi dologról lenne szó. Letette a bőrdarabot az asztal szélére, majd a kesztyűt is lehúzta, felfedve a vézna, szürke kézfejét. Eztán az ingujját is letépte, egészen a válla felső részétől; az egész karja sovány volt, szürke. Élettelen. Számtalan vágás nyoma látszott rajta, szinte teljesen befedték az egészet. Felvett egy szöget a fiókból és egy határozott mozdulattal, rezzenéstelenül pár centire belenyomta az alkarjába, úgy hogy a szög majd kifelé nézzen, aztán kezébe vette a kalapácsot, és A.J.re vigyorgott.*

Mondanám, hogy menj ki ha nem bírod a vért, de egy csepp sem fog folyni.

*Miközben Gauldoth válaszolt, véletlenül hozzáért a kezéhez. Ez az alkalom is azon kevesek közé tartozott, mikor kártya nélkül láthatta a jövőt. Elszörnyedt, ahogy megtudta, hogy a férfi mit tervez magával, annyira megdöbbent, hogy még csak le sem beszélte, csak nézett maga elé. A kürtökre felrezzent, Dilec válaszára csak legyintett egyet.*

Adok neked egy esélyt, aztán majd ha szükség lesz rá, meglátom mit tehetek.

*Ebben a pillanatban hallott egy éles koppanást a műhely felől. Lelki szemei elé idézte a képet, enyhén kirázta a hideg, majd elkezdett gyógyító igéket mormolni, hogy nehogy még nagyobb kár keletkezzen a végtagban, bár úgy érezte az egész teljesen felesleges. A fájdalmat tudta csak lecsökkenteni, viszont azt több éves tapasztalata által drasztikusan.*

Már ha egyáltalán tud fájdalmat érezni... *motyogta maga elé.*

*Bár ha nem, a bűbájnak akkor is lélekemelő hatása van. Így már nem nehezedett Freya mellkasára az az iszony, úgy érezte legalább egy kicsit hasznos lehetett.*

*a két tudós előtt haladt... nem is figyelve azok ketten lemaradtak e vagy sem.
Karba tett kézzel nem volt kényelmes .... így a finom anyagú, fekete, holdacskamintás pizsama nadrágjának korcába akasztotta mindkét hüvelykujját, zöld-fehér csíkos mintás zoknis lábait határozottan pakolgatta egymás elé.*

*Fütyörészve lazán sétált Dilec vélt irányába, a farkasok gyülekezőterére. Rózsaillatát már ismerték itt ezért különösebben nem zavartatta magát, elvégre ő a házikedvenc "medve". Különben se fogja Dilec megöletni mielőtt behajtaná a szívességet. De ha mégis erre kerülne a sor, vagy patkány alakban slisszol majd el, vagy denevérként elrepül. Ezért aztán teljes nyugalommal sétált megkeresni a leendő falkavezért*

*A felajánlásnak, hogy megtarthatja a talált 5 szöget, nagyon belelkesült. Gyorsan zsebre vágta őket, a metszőollóra elfüttyentette magát*

És én még azt hittem ezzel vágják le az árulók orrát!

*Szépen visszatette a helyére és kutakodott tovább. A kunyhós találkozásra elgondolkodott*

Igen, rémlik valami nagy hóvihar... És igen, bejött hozzám egy rejtélyes idegen... de csak a vihar elültéig maradt. Te voltál az? Emlékezni emlékszem, csak az arcmemóriám rossz! Ezért elnézésedet kérem. Bár akkor sem haverkodtál nagyon...

*További fiókokat húzgált ki, majd amikor Gauldoth beszélni kezdett és letépte az ingujját... csak pislogott.*

Te meg mit művelsz? Megőrültél??

*Épp nyúlt volna a férfi karjához, de ekkor látta csak, hogy az milyen élettelen színű, mennyire satnya és zombiszerű. Pislogott még néhányat. Egyszerre egy csomó dolog keringett a fejében*

Mégis mi vagy te? Az... az ott az... ami olyan kéznek látszik! Izé, a... tiéd? Miért nem olyan, mint a többieknek? Öhm... minden oké vele? Kuruzsló látta már? Vagy amputálásban még nem gondolkodtál? :S Tudod, nekem is volt egy szemölcsöm, Freya hamar eltüntette, nem tudom, lehet, érdemes lenne időpontot kérned nála, hátha segíthet...

* Holir elnyújtott, öblös lépésekkel halad Kuku után. A pizsama jelenlétét már kizárta a tudatából, így mindenkinek jobb. A falu utcái most kihaltak, a játszó gyerekeket sem kell kerülgetnie, mint első alkalommal. Azon az útvonalon haladnak, amerre ő is ment, nincsenek túl messze a gyülekezőhelytől. Már messziről hallani a harcosok nyüzsgését, és érezhető a levegőben a várakozás feszültsége. A hold hamarosan feljön, talán csak percek kérdése a felbukkanása, akkor kezdetét veszi valami egészen elképzelhetetlen. *

* A megtermett paraszt megőrzi a nyugodtságát, ahogy az épület felé halad. Arra sejti Dilec-et, és most az elsődleges célja a levelek átadása és egy gyors megbeszélés vele. Lopva pillant Kukura, majd a sárkányra, jóformán csak ellenőrzi, hogy megvannak-e még. *

*Dilec várt még egy kicsit, de mivel már minden harcos kijött az udvarra és teljes csendben várták a további utasításokat, úgy döntött, elkezdi a szónoklatot.*

Testvéreim! Eljött a nap, melyre már atyáink és azok atyjai is átkot szórtak! Amikor a sziget békéjéért véreteket és életeteket kell áldoznotok! A veszély, melyet az ellenség és serege, ármánykodása és gonoszsága éltet, nemcsak kint a téren fenyeget titeket! Ha most elbukunk, a szégyent a családotok, gyermekeitek, asszonyaitok fogják a vállukon cipelni, miközben rabláncon lesznek innen elhurcolva! Engeditek ezt? Hagyjuk magunkat megalázni? Hagyjuk, hogy egy ilyen hitvány alak és csatlósai bemocskolják nemzetünk jó hírét? A falka szent szövetségét? Én azt mondom: ma éjjel minden eldől! Kint, a holdfényben bebizonyíthatjátok, mennyire vagytok férfiak! Belemárthatjátok kardotok az ellenség húsába! Megízlelitek a halált! És onnantól kezdve fogtok tőle igazán félni! Ott kint fogtok férfivá érni! Megtapasztalni, hogy az élet milyen illúzió! Hogy a szeretet, a család, a falka, a demokrácia mind könnyen illanó rózsaszín pára! Egyedül a halál az, ami biztos! És ezt most MI fogjuk osztani! Ki tart velem???

*Hosszú csend következett ezután. Valahol egy tücsök felciripelt. A harcosok sután egymásra pillantottak. Ha eddig nem is, most kezdtek csak el igazán félni. Ölni kell???*

Ki tart velem??? *ismételte meg a kérdést, de látszott, hogy most egy pillanatra elbizonytalanodott. Mi lelte a csapatát?* Mind bátor harcosok vagytok! Kint a csatatéren egymásért, a falkáért, szigetért küzdünk! A jó érdekében! *még mindig semmi reakció. Felsóhajtott, Carméra nézett.* Na, most mi van ilyenkor??

*Holír nyugodtsága kicsit őt is megnyugtatta de nem is emlékezett rá mikor.. talán úgy 500 éve leheettt utoljára ennyire ideges amikor megkérte Milennia kezét az atyjától. * Feltűnésmentesen megtapogatta magánál a főzeteket és Gaiához imádkozott hogy mielőbb túl legyen ezen az egészen.*

*Carme fáradtan felsóhajtott, orrnyergét összecsípte.*

Ah, férfiak...

*Gyors helyzetelemzés után úgy látta, ezeknek a pasiknak inába szállt a bátorságuk. Hát nem volt mit tenni, hangulatot kellett teremteni. Dilec mellé sétált és szembenézett a harcosokkal. Nem szólalt meg. Csak a lábával dobbantott kettőt. Aztán tapsolt. Két dobogás, taps. És megint. Pam-pam, taps! Pam-pam, taps! Lassan a csapat is kezdte átvenni a ritmust. Először elég vérszegényen, de egyre bátrabbak voltak. Amikor érezte, hogy lassan kezd megjönni a kedvük, elkiáltotta magát*

We will, we will rock you!!!

*Erre a teljes csapat visszaénekelte a sort, közben ütötték az ütemet.*

*Dilecnek hamar leesett a tantusz: itt biza' énekelni köll! Gorsan a helyzethez illően felvette a stílust, és Carme mellé állt. Énekelni kezdett, mire a teljes falka vele együtt zengte, akárcsak Carme. A hangulat a tetőfokára hágott*

https://www.youtube.com/watch?v=pqVgMMGB6bw

// //

*Arra vette az irányt ahonnan a dobogást és tapsot hallotta*


*amikor odaérkezett elcsodálkozott kicsit hogy mennyien vannak, de nem állt meg. Míg a pamm pamm taps erősödött ő odabattyogott Dilec mellé és azonmód pizsamakorcbadugott hüvejkujjas laza beállással megált mellete.. majd ritmusosan elkezdett bólogatni, aztán lazán szteppelgetett mert buli van*

* Holir átvág a farkasok között... az első goromba pillantásnál meggondolja magát és inkább megkerüli a csoportot. Oldalt olyan helyre áll, ahonnan az alfa könnyedén észreveheti a kellő pillanatban, főként, hogy a szél is arrafelé viszi a szagát. Nem akar közbeszólni a lelkesítő beszéd alatt, viszont a csendet valamilyen szinten komikusnak találja. A kísértés egyre nagyobb, szinte lehetetlen neki ellenállni. * Halállal kezdeni a vetőkártya szerin' nem jó jel! Ingyen sör annak, aki vitézű harcol! * Kiáltja közbe, mire páran összenéznek a tömegben. * Há', ez nem ment át... * Mormolja halkabban. Ha már sikeresen felhívta magára a figyelmet a tervei ellenére, odaslisszol a vezető mellé és felé nyújtja a leveleket. *

Ahogy ígértem, meggyüttem. A könyvet odaattam az őrzőknek, oszt ezeket a leveleket kaptam cserébe... meg a magas legényt. * Mutat a sárkányra. * Valami gyógyító, aszonták kísérjem e' ide, mer szükség lehet rá... * Mondja a tőle telhető leggyorsabban, és inkább félreáll a vizslató tekintetek elől. Bár nagyobb terepen állnak, még így is megcsapja Kuku rózsaillata. *

* Épp csak félre tud állna a központból, kezdetét veszi a hangulat emelése. Ahhoz képest, hogy milyen a vonyításuk, a ritmus érzékük ott van. Azon kapja magát, hogy lábdobogással csatlakozott a dallamhoz. *

*A rózsaillatot már messziről megérezte, és magában nevetett. Valójában kellemesen csalódott Kukuban, elég szétszórt, izgága fiúnak tűnt, nem hitte, hogy valaha is látja még. És lám! Ekkor Holir átadott neki egy levelet. Fejbiccentéssel megköszönte, majd utána kezdte el a táncos műsort. Amikor Kuku besteppelt mellé, majdnem kiesett a ritmusból, de hősiesen kitartott. Mókásnak találta. De valójában nem a ruha miatt húzódott mosolyra a szája. Ez a két "idegen", Holir és Kuku, állták a szavukat és most tényleg itt vannak! A zene végénél a harcosok első sora megindult kifelé a Bázisról, közben kántálták a lelkesítő szónoklatot. A hold hamarosan elő fog bukkanni... Dilec intett Carmének, hogy jöjjön vele, közben gyorsan átfutotta a levelet*
Köszönöm a segítséget, Carme! Nélküled nem sikerült volna! Holir! Meséld el kérlek, hogyan sikerült kimenekítened a könyvet? Kuku! Neked mióta van ilyen vagány pizsamád? Illik az illatodhoz, mondták már? :-) kíváncsiak vagytok a harcra? Gyertek, tartsatok velünk! *A műhely előtt haladtak el, ahova Dilec bekiabált* Ti nem jöttök?

*erre végképp nem számított.. a könyvekben nem volt leírva hogy az éj lényei rituális táncot járnak csatába indulás előtt. ez különös dolog.. emlékeztette magát hogy írnia kellene majd róluk egy tanulmányt a későbbiekben*

*Ő maga nem beszélt, hagyta Gildast érvényesülni, de üdvőzlően bólintott mikor Gil őt említette* *Amikor elindultak, ő is sodródott velük*

Csak nyugalom. Hozzá ne érj, különben fájni fog.
*A szög áthatolásának csak a kalapács fémes csengése a szögfejen adott jelet. Már a következőt kereste a fiókban, lassan, hogy közben tudjon válaszolni is a kérdések áradatára. A szavak sok évvel ezelőtt még bántóan érték volna, de most csak kuncogott egyet, és legyintett párat a jó kezével, eztán folytatta a procedúrát, újabb és újabb szögekkel.*

Nyugalom, nyugalom. Azt hittem, ennél azért jobban informált vagy, ha már egy másik kitaszítottról van szó. Volt régen egy balesetem. A testem jobb fele szinte teljesen...szebb szó híján, elhalt. Fehér mágiával tartom kordában a rothadást.

*Karja egyre jobban hasonlít valami groteszk buzogányra, sietnie kell, ha nem akar elkésni a csatáról. Amint megérezte a Freyától érkező gyógyító erőket, a műhely falán keresztül is az ő irányába kapta a fejét, aztán elmosolyodott, magában elmormolt egy köszönömöt. Tovább folytatta a magyarázatot.*

Persze, hogy látta már kuruzsló. Nem is egy, és elég erősek is. De az erőfeszítés és az áldozat ami a gyógyításhoz kéne, túl nagy lenne. Valószínűleg az én testem sem bírná ki. De már hozzászoktam. Érzem a fájdalmat, de a folyamatos rohadás érzése elég...domináns. A szögek szinte felüdülés.

*Azt vette észre, hogy kintről éneklés és valami ritmus szűrődik be. Kettőt pislogott, és a kalapács is ütemre vert, mire felröhögött, de folytatta. Talán pont emiatt, de hamar készen volt. A karja könyöke és kézfeje kivételével egészen csuklótól vállig teli volt vagy negyven szöggel amik ide-oda álltak, hogy egy csapás akármilyen irányból fájjon. Felkapott egy nagyobb rongyot, és jobb vállára terítette, hogy eltakarja a kezet, legalább a csatamezőig. Aztán a másik farkas felé fordult, és mélyen a szemébe nézett.*

Készen vagyok, mehetünk vissza. Tudod...hiába rejtettem el ezeket a testrészeket akkor, télen is, valahogy úgy éreztem, nem vetnél meg érte. És ha jól látom, most sem a félelem és megvetés az első reakciód. Talán furcsa, és butaság, de...ez segített hogy ne utáljam meg az összes élőlényt, amiért ők is gyűlölnek engem. Úgyhogy...azt hiszem, köszönöm. Az hogy ma is tudok mosolyogni, és kedves lenni, részben neked köszönhető.

* A refrén utolsó "We will rock you"-ját ő is énekli a maga tájszólásos hangján. Kicsit sajnálja, hogy a jelenetnek hamar vége szakad. Egy biztos: tudnak bulizni. * Mindig ekkora mulatságokat csaptok? * Teszi fel a kérdés, a hangjában elismerés cseng. * Néha meg köllene hínotok a szomszédokat is. Tudtam én, hogy hiányozni fog neked a jó Holir... * Elmosolyodik, ami kifejezetten bamba ábrázatot kölcsönöz neki. * Há' az egy nagyon hosszú történet... Megpróbálom rövidíteni a kedvedér'. * Elindul a vezér mellett, közben megvakarja a tarkóját. * A hátsó ajtón mentem bé, ahunnét kijött a két fogoly. Benn nem maradt senki, úgyhogy eccerű vót végigmenni a folyosón. No, oszt a végin vót egy titkos szoba... de nem is vót az olyan titkos, mer' meg vót repedve a fal, oszt beláttam. Az egyik tégláva' nyílt, sokat nyitottam mán ki ilyeneket, úgyhogy nem vót nehéz. Bementem, ott vót a könyv egy nagy állványon, de a fénytő' megijedt bent valami szörnyű fekete bestia. Főkapta azt a salátát, ekezdett vele kifelé repűni. Majdnem az erdő szélin értem utó, eszedtem tőle, asztat vittem egyenesen. Nem akartam visszafordulni, mer' nem tudtam, hogy mi a helyzet. Ha ekapnak a Balthazar emberei, akko' bajba löttünk vóna. * Magyarázza kissé vontatottan. *

Ennyi az én kis történetem... A csatába nem csatlakozom, mer' nem vagyok én nagy harcos... de segítek ellátni a sérűteket a Borisz barátommal együtt e! * Bizalmaskodóbb tónusba vált. * Idefigyejjé... Emondok neked egy titkot, de nem tüllem hallottad, mer' akko én kikapok. Az ellenfeled mérgezett kardokkal harcol. Ahogy a két penge összecsattan, megmelegszenek, oszt beszipkázzák a mérget, amitő hallucinának a farkassaid. Van nálunk bőven ellenszer, de nem tudunk odarohangáni mindenkihő... Kerüjjétek ahó' tudjátok. * Tudja, hogy a vezetőn kívül azok is hallják akik közben csatlakoztak hozzájuk, de nem zavartatja magát. Ez a legtisztább módja annak, hogy a helyzet kedvezőbb legyen a számukra. A számításai szerint az információ gyorsan fog terjedni. *

*Bár Freya tudta, hogy Dilec szónoklata nem lesz sikeres, kicsit elszomorodott, látva a férfi kudarcát. Carme viszont hamar úrrá lett a helyzeten, majd a sötét elf is csatlakozott az énekléshez, nagyon élvezte. Meglehetőst ledöbbent, mikor egy holdacskás pizsamás srác bukkant fel a vezér mellett, de ezek után a tájszólásos ipsére és a másik colira már ügyet sem vetett. A kardokról szóló figyelmeztetésre viszont gombóc gyűlt a torkába. Tehát az íjjal és dobócsillagokkal kell harcolnia, valamint az évek óta nem használt támadó bűbájokkal... nagyszerű. Gyorsan elkezdett kotorászni tenger sok zsebében, míg végül megtalálta, amit keresett. Egy mágikus amulett volt. A nagyanyja azt mondta, hogy jól jöhet majd a rázós helyzetekben, többet nem volt hajlandó megosztani. Mivel Freya nem tudhatta, hogy a nyaklánc mire jó, minden vészhelyzet esetén a nyakába akasztotta, a színes gyöngyökkel tarkított láncot. Ilyenkor mindig úgy érezhette, hogy a nagyanyja vigyáz rá. Dilec mellett lépdel.*

Azért vigyázz magadra. Ne felejtsd el, hogy nekem ígérted a bőröd. *vigyorodott el, és talán a nyaklánc hatásától, de az összes félelem kiszállt belőle, egyre határozottabbnak érezte magát. Raden fel-alá járkált, nem kis ellenszenvet váltva ki macskaszerű megjelenésével a vérfarkasokból. Ő is sejtette, hogy harc következik.*