A Vérfarkasok falva -Utcák

*Először a sas zuhan el mellette majd amikor kuku körbenéz szembe jön a másik nyílvessző amit próbál elkerülni így az nem szíven hanem combon találja. Felvijjog ami bagolysikításnak felel meg majd a fájdalom miatt visszaváltozik eredeti alakjába és egy pizsamás srác bezuhan az erdőbe. *

-Gildasz segíííííccss!!! *kiáltja zuhanás közben*

*a gallyak tompítják az esést de eszméletét veszti mikor földet ér*

Szent Gaia!*sikkant fel ahogy meglátja, hogy a másik goni helyett a bagoly kezd zuhanni. Nem várt Selestinától választ, futni kezdett arra, amerre a zuhanó lényt látta. Sok fa útját állta, de végül elérteaz eszméletét vesztett férfit.* Te voltál az?*kérdezte leguggolva, bár tudta, hogy nem fog válaszolni.*

*Jól megnézte. Holdas pizsamában és női parfümmel elég vonzó látványt nyújthatott. Rakoncátlan fehér fürtjeit elseperte Kuku arcából. A "szép" pillanatot minden tönkretett az, hogy Harmonia elkezdte rázni erősen az élettelen testet. Mikor nem vált be e módszer, két oldalról felpofozta.*

Talán ha elkezdeném kopaszra nyírni, akkor felkelne?*gondolkodott Harmonia, és megnézte kardja élét.*

*Harcolt tovább. A többiekkel ellentétben ő nem ment Dilec felé, hanem hátul segített, a harc legjavában. Hullottak a vérfarkasok, akár a legyek. Hamarosan kiszorult a tömeg közepéből, lassan araszolgatott Borisz - Arorua felé. Aztán megtörtént... a Holdat egy óriási esőfelhő takarta el, mire A.J., akár az összes többi vérfarkas ismét emberi alakot vett fel. Mindenkin agyontépázott ruha lógott, mindenki tele volt sebekkel. Vesztettek erejükből és sebességükből. Egy pillanatra mindenkin úrrá lett a döbbenet. Aztán hamar észbe kaptak. Kellenek a fegyverek! Viszont azok szanaszét hevertek a mezőn, mindenfele. Ki mit kapott fel, azzal folytatta tovább a másik csépelését. A mérgezett kardok összekeveredtek a "sima, hazai" kardokkal... kilátásba került egy jó nagy káosz. A.J. is, fáradtan, de felkapott egy kardot. Minden tagja fájt, de tovább küzdött. Egy tőle kétszer nagyobb tag támadt rá.*

*Mikor észrevette, hogy Balthazar kevésbé magabiztos, már tudta - a fekete mágiát most blokkolja valami. Gyorsan cselekedett, mielőtt az egyre sűrűsödő és növekvő ellenséggyűrű bekebelezte volna. Egyenesen Balthazar felé rontott, aki felvette a támadó pózt. Mikor Dilec ugrott, B egy jól irányzott kitérő manőverrel Dilec mellé került, és egy kis tőrrel végigszántotta az oldalát. Dilec felordított és bukfencben érkezett. Nem törődött a sebbel, elvégre farkasalakban ez nem fájt annyira... Aztán egy felhő eltakarta a Holdat. B és Dilec is emberalakot öltött. Na, ekkor érezte meg a vágást és a vérét, ahogy végigfolyt egész a combjáig. B nem késlekedett, felkapott a földről egy kardot (az övéi közül), Dilec pedig egy másikat (szintén a mérgezettből), és vad párbajba kezdtek.*

*Nem léphetett senki a kettejük harcába, ez "tiszta menet" volt. Pár perc után Dilec úgy érezte, már nem is fáj a sérülése. Sőt! Balthazar is mosolyog! Krumpliorra van! A ruhája pedig úgy lebeg körülötte, mintha csak vízben lennének! Mintha mindketten vízben lennének... zúgni kezdett a füle, és úgy érezte, menten ellepi a víz. Fel kell úsznia! Fuldokolni kezdett, de úgy gondolta, azért még bemos egyet az ellenségnek! Felkapott a földről egy pajzsot (gondolta ha feljut a felszínre, azon fog szörfözni), és orrba vágta vele B-t. Teljesen váratlanul érte a férfit, nem volt ideje védekezni, így a pajzs eltörte B orrát.*

* Már későn vette volna észre a további üldözőit, de a hófehér farkas időben érkezik. Kizárásos alapon A.J.-ként határolja be a személyét, és csak egy apró biccentéssel köszöni meg neki. A macska alakban könnyedén mászik a fák ágain, fel egészen a lombkorona csúcsáig, hogy beláthassa a terepet. Ekkor hallja meg Kuku hangját, amit a csata zaja mellett felé hoz a szél. Látja zuhanni a fiút, pár pillanatig megfagy benne a vér. Nem foglalkozik semmivel, elrugaszkodik az ágról, át egy másikra és onnan tovább, hogy a lakótársa mellett érjen földet. Meglepetésére egy lány is ott van vele... * Egy elf... * Elfintorodik a hangján, macskaként igencsak vékonyka és bársonyos jutott neki. * Kuku! Tarts ki! Már másodszor pánikolok miattad... szerintem direkt csinálod. Meg ne merj nekem halni, mert... mert... * Elharapja a mondatot, az elfre pillant. * Megpróbálok segítséget szerezni. Maradj mellette! Húzd ki a nyilat és szoríts valamit a sebre, ne hagyd elvérezni nekem!

* Kissé nevetségesnek érzi a helyzetet, hogy vékony, macskahangján akar parancsolgatni, de ez nem a megfelelő idő ennek a vitatására. Igyekszik a lányt egy dühös fújással megsürgetni, míg ő maga is mozgásba lendül. A pillantása nem sokáig keresgél, megtalálja a sárkányt, ő az elsődleges cél. Elég könnyen baktat előre a lábak között, amikor az éjszaka elveszti a sápadt fényeit is. * Kezdődik a tánc... * Az útja éppen A.J. felé viszi, kivillantja a fogait, ahogy elmosolyodik. Felugrik a tagbaszakadt alak hátára, a lendületet kihasználva nyomja a sáros földbe a fejét. * Lógtam neked eggyel. A hangommal ne törődj... * Morogja, és már iszkol is tovább. Néhány fejen átugrik, mire eléri Aroruát. * Segítened kell! Kukut eltalálta egy nyíl, el fog vérezni! * Szól a sárkánynak. Nem tehet mást, felveszi az eredeti alakját. *

Ennyit a bohóckodásról, ide több fog kelleni... * Megropogtatja a nyakát. A többségnél még így is alacsonyabb, de ez nem rettenti vissza. * Nem azért jöttem el idáig, hogy bárkit is elveszítsek... * Szűri a fogai között. A mágia derengése veszi körbe, a közelében lévő ellenfelek feltűnően lassulnak és gyengülnek. A távolban látja Balthazart... de az ő célja más: Eleika. Itt kell lennie a közelben... Érzi a mágiáját. Érzi az akaratát, de valahol fedezékbe bújt. Ha a nő és Balthazar elesnek, vége lesz az öldöklésnek és a csatának is... talán. *

* Végül arra jut, hogy az egyik elvezethet a másikhoz, és szemmel láthatóan másnak is szüksége van egy kis segítségre. Dilec... furcsán mozog, vagy mágia vagy a méreg hatása alatt van. Gildas a tarisznyájába nyúl, előveszi az egyik fiolát abból a típusból, amit ő készített. * Dilec! * Kiáltja el magát. Elhajítja felé a fiolát, az üvegtárló perdül egyet a levegőben és a kard élének csapódik. Ahogy a hordozó megtörik, a főzet beteríti Balthazart és a Dilec-et is, majd pillanatok alatt láthatatlanná válik. Balthazar szeme elkerekedik a meglepetéstől, nem számított arra, hogy az alakváltók követe felbukkan majd a harcban. Gildas csak elmosolyodik, de a mosoly hamarosan lefagy az arcáról. A háta mögé került egy farkas a rosszabbik oldalról, már nem tud teljesen kitérni az ütése elől. A három ágú fegyver széles sebeket ejt a vállán, az ütés ereje egy közeli fának csapja. *

* Gil hangos nyekkenéssel landol, megrázza a fejét, hogy magához térjen. Egy ilyen sérülés nem állíthatja meg, még nem... Feltápászkodik a földről, a támadója néhány intése után a csapdájába kerül, és a fuldokolva vergődik a sárban. *

*Megdöbbent mikor látta az eltakart holdat, de még jobban, mikor felismerte, hogy Dilec is és Balthazar is mérgezett kardokkal harcolnak. A vezér ráadásul egy elég súlyos sérülést is beszerzett, és nála nyilván nem volt az ellen anyagból, amire most szüksége lett volna a rontás ellen. Tekintetével végig pásztázta a helyet, de a Holir nevű egyedet nem találta, csak a másik magasat, így jobb híján rohanvást érkezett a mellé.*

Kellene egy ellenszer. Nem tudom, mennyire vagy jártas a gyógyításban, de mintha úgy hallottam volna, értesz hozzá, ketten többre mennénk, Dilec mindjárt elvérzik, és még csak fel sem fogja, mert hallucinál! Ha most hal meg, az egész támadás összeomlik nélküle, és Balthazar győz. Gyere!

*Észérveket sorakoztatott fel, de hangjában látszott, hogy kétségbeesett a lehetséges következménytől. Próbálta volna rángatni, nem sok sikerrel. Közben egyre idegesebb volt, kénytelen volt bevallani magának, hogy félti a Dilecet. Ekkor látta meg egy számára ismeretlen alakváltó közbelépését, mire megkönnyebbülten sóhajtott.*

Kösz, már nem kell.

*Hálából leszedett az idegen háta mögül két sunyi szerzetet, biccent az alakváltónak, és újból beront a harcolók közé.*

*Megérkeztek, már messziről is zaklatottan pillantott le a harcra. Óvatosan vette elő az íjat s egy nyílat húzott fel, majd kidölve oldalra lőt bele a rókába mely két sassal együtt igen csak összeröffent egy bagyollyal. Sejtette ,hogy ha ez a felállás van, nem normális állatok lehetnek. Ekkor szálltak le. Rápillantott Harmoniára.*
Rendben, de kérlek, vigyázz magadra!
*Mondta komolyan, habár szavai vége inkább gyengédebben voltak, féltőek. A bagoly hangjáraő is felkapta a fejét s amint felismerte a vissza alakult alakváltót, szemei elkerekedtek.*
Kuku!!

*Kiáltott fel, ám mielőtt léphetett volna ,hogy oda fusson az előbb meglőtt róka, egy másik, nagyobb alakban jelent meg s állta útját. Elkomorodva lépett hátra pár lépést, míg kezével a még mögötte lévő Khaledet tolta hátrébb.*
Maradj ott....
*Suttogta neki. Látta,hogy Harmonia Kuku után futott, így bár aggódott, de tudta a srác egy ideig biztonságban van. Minden figyelmét az ellenfelének szentelhette. Tudta ,hogy nem lesz ez így egyszerű, mivel ő távoli harcos. Nem olyan jó közel harcban......
Ekkor eszébe jutott amit még Gildas mondott neki! Hirtelen maga elé ejtette fegyverét s kezeivel négy darab fénygömbött teremtett, melyeket utána igyekezett egymásba olvasztani ,hogy minnél nagyobb legyen a fénye. Ezt elég gyorsan sikerült össze hoznia, így míg az alakváltó abban a pillanatban a szeme elé kapta a kezét, ő hirtelen lendületből kapta fel az egyik íját s egy fordulattal szúrta bele az állat szívébe.*
Gaia bocsásson meg....

*Felkapta fegyverét ,majd az elf fiúra pillantott komolyan.*
Maradj itt, tartsd magadnál ezt a fényt, nagy szükséged lehet rá!
*Hallotta a hangokat amire elkerekedtek aggodalmasan a szemei, az ellenfél már nem csak ott középen volt.*

*Kerek szemekkel figyeltea macskaféle állatot, aki parancsokat kezd neki osztogatni. Mikor végre elment, Harmonia egy fájdalmas képpel hozzányúlt a nyilához és húzni kezdte. Hallani lehetett, ahogy a húsból lassacskán kibukkan a nyíl hegyes vége. A vér csak úgy jött, megállás nélkül. Felsőjének bal oldalát letépte, kulacsából öntött rá egy kis vizet, és erősen a sebhez szorította. *

Ez a szél, és a te hibád!*beszélt a férfinak, tudván, hogy ő még mindig nincs magánál.*Ha nem repültél volna a nyilam elé, most nem lenne semmi baj!

*érezte hogy Eleika a csatatér alatti járatból küldi fel a fekete mágiáját. Felé összpontosítja az eregiát hogy minél jobban megzavarja. Így most már Eleika fekete mágiája ami elsősorban gyengül és nem az egész területé.

Neki is könnyebb így fókuszálnia. Ekkor jött Gildas és egy lány akit nem ismer.. Kuku elvérzik, Dilec is elvérzik, körbenézett nagyon sok volt a sérült. A lány később azt mondja nem kell a segítsége. Arorua nem habozik, pajzsot von maga köré és Gildast kérdezi:

-merre van kuku? *miközben a válaszra vár elkapja Gildas karját hogy megsegítse és nem mágiával hanem a képességével jókorát gyógyítja ami az érintéssel lépett működésbe.*

Ahogy megkapja a választ, a súlyos sérült felé siet magán a mágikus pajzzsal, megérint pár útjába kerülő harcost az övéik közül.. a képesség működésbe lép és ameddig az érintés tart, gyógyulnak a sebek.
(ki ki eldönti kit sikerült megérintenie)

-Eleika közvetlenül a csata alatt van. *kiáltja erős hangján Gildasnak, meg annak aki még hallja* Egy ideig tudom zavarni a mágiáját de ha majd túl sokat gyógyítok gyengülni fogok és ismét teljesen fog hatni a mágiája idefenn.

* Séléstina mellett indul el, de ahogy a nő kiteszi a kezét, kénytelen mögé húzódni. A szagok, a hangok, a képek... mind borzasztóak a számára, de igyekszik magát tartani. Nem mutatja, hogy kétségbeesne, ám valójában fél. A háború gondolata a fejében nem volt ennyire elkeseredett, mint a valóságban. Összeszorítja a szemét, a róka fájdalmas nyikkanása még visszhangzik a fülében. Amikor lassan felpillant, már egy teljesen más alak fekszik az állat helyén, egy alakváltó. *

* A nő szemébe néz, tétován ugyan, de bólint. * Rendben... Séléstina, légy nagyon óvatos, rendben? * Látja a küzdő tömeget, viszont nem tudja eldönteni, hogy egyáltalán ki az, aki a jó oldalon harcol. A számára mindenki ugyanolyan nagydarab és ijesztő, ugyanolyan gátlástalanul szabdalják a másikat... nincs akkora különbség. Érzi, hogy szemtől szemben nem lenne túl sok esélye velük szemben, talán csak akkor, ha megfagyasztja őket. A hangja ilyen ricsajban és ennyi kiáltozás között mit sem ér... *

*Emberi alakban is tökéletesen tudott mozogni. Meg se állt. Míg a többiek megszeppenve figyelték a változást, addig Carme előrerántotta kardját, és hol a mellkasba fúrta, hol pedig lefejezte a másik oldal katonáit. Ruháján szaggatásnyomok voltak, keze vérben ázott, haja kócos lett.

A rózsa-haverja, aki állítólag együtt vol valamikor Dileccel, zuhanni kezdett. Miközben gyilkolt, figyelte, hogy nem e megy arra ellenség.*

*Átváltozott emberi alakba, fegyverét pedig előkapta.*

Robbantsuk szét a tömeget!*Ahol csak gonoszat látott, egy gyors kézmozdulattal már csak egy robbanás, és hullanak a földre a harcosok. Ezt még megismételgette 2X. Majd se szó, se beszéd, beszalad a tömegbe. Olykor kardját használja, de leginkább felrobbantja a felé közeledő vérszomjas lényeket.*Mulatságos*nevette el magát, és elvezve nézte azokat, akik általa már csak darabokban lehetnek a helyszínen.

- Rendben... Séléstina, légy nagyon óvatos, rendben?
*Vissza pillant rá, majd bólint egyet kedvesen, de még int neki ,hogy ne legyen szem előtt.*
Bújj el, akkor gyere elő, ha gond van.
*Nézte ahogyan Chris öldökölni kezdett, látta ,ahogyan a többiek harcoltak. Kicsit elkomorodott.....sosem szerette ezt. A következő pillanatban előr futott valamenyit, de azért még nem volt túl közel a résztvevőkhöz. Mégis távol Khaledtől. Nem szerette volna a fiút bajba keverni. Beállt, komolyan és precizen mérte fel a terepet ,majd felhúzta az íját s még várt egy kicsit. Ekkor vette észre a tömegben Carmet s ahogyan harcol. Hihetetlen volt elsőnek számára, aztán meglátott pár farkast akik hirtelen akartak rátörni. Elengedte a már felhúzott íjat. Szinte a szélnél is gyorsabban ment az a cél felé, s mielőtt a farkasnőre támadhatott volna már testébe furódott a fegyver.
Újabb és újabb íjakat kapott elő a tartóbol, hol kisebbet ,hol nagyobbat, más-más végüt, attól függően ,hogy milyen messzire és hogyan céloz. Szerencsére már tudta ,hogyan válasszon, másodpercek alatt, így ez nem vett el sok időt. Hallotta ő is a mély hangot. *

Eleika...de hol lent?
*Kérdezte magától csendesen ahogyan fél szemmel a környezetett figyelte, majd megrebbentek a szemei. Az ellenfelei közül két farkas ,ember alakban kivált onnan s észrevéve a lesből nyílazót, felé igyekeztek. Méglőtt egyet ,majd amint úgy érezte ,túl közel vannak, karjában tartva kezdett el futni, igen gyorsan , kikerülve őket.*

* A gyógyító hangja könnyedén kiválik a számára a tömegből. A kérdésre válaszul a fák felé mutat. * Arra, egyenesen! Ha minden igaz, akkor van vele egy elf lány is, aki próbál neki segíteni... * Ahogy Arorua a karját érinti, érzi, hogy a seb egyre kevésbé fáj, pillanatok alatt múlni kezd. A helyén pusztán a vágásból kifolyt vér marad a karján, egy biccentéssel köszöni meg. * Jövök neked eggyel! * Szól utána. *

A csata alatt... A francba, a járatok! Megpróbálom megkeresni! * Kiált válaszul. Újból a nagyobb macskaként jelenik meg és kezdi róni a telepet, de ismerős arcot lát meg, így lefékez. * ~ Séléstina... mit keres itt? ~ * Irányt változtat, látja, hogy a lányt üldözik. Beugrik közéjük, ott a véres mancsú macskából az eredeti alakja bontakozik ki másodpercek alatt. Mágiát használ, azzal kényszeríti hátrálásra az ellenfeleket. * Fuss! * Kiált oda a lánynak. * A széleken jobbak az esélyeitek! Fedezd azt a babkaró alkatú gyógyítót! * Amint Sélés tovább indul, ismét macskává alakul, és újból futásnak ered. Az idefelé úton látott egy rést, ahol a talaj beszakadt... ott átférhet. *

* Megduplázza az erőfeszítéseit, ha Eleika nem tudja használni a mágiát, nőnek az esélyeik... Nincs messze a helytől, pár méter választja el pusztán... egyre közelebb kerül... a szeme sarkából látja, hogy közelítenek felé, de elrugaszkodik. Ebben az alakban éppen beférne, ám az egyik farkas gyorsan reagál, elkapja a hátsólábánál fogva és kifelé húzza. Az alakváltó érzi, hogy ebből nagy baj lehet, a macskából egy igen fürge nyest lesz, aki kicsúszik a szorításból. Még az előtt elkapja a tarisznyát is, hogy a törékeny üvegek a behullott köveken landolnának. *

* Amikor már biztos benne, hogy nem érhetik el, ismét Gildasként jelenik meg. Hallja, hogy a feje felett léptek dübörögnek, olykor homok hullik alá a csatázók súlya alatt a mennyezetről, de nem törődik vele. Egyenesen a célja felé halad: mindenképpen meg kell találnia a nőt. Néhány folyosó után eléri a célját: ott áll vele szemben... Farkasszemet néznek, a másodpercek egészen hosszúnak tűnnek. *

*Higgadtan kaszabolta azokat, akik B-vel voltak. Hamarosan vagy 3-4 farkas is célba vette. Mire Carme lendített volna gyilkos fegyverével, azok felnyögtek, és letérdelve, végül a földön holtan hevertek, hátukból nyílvesszővel.

Az időjárás sem kegyelmezett. Hangos dörejjel szórta villámait minden fekete felhő. Az eső szakadt.

Úgy tűnt, nincs kegyelem, számára pedig kímélet. Sokan támadták meg. Lefogták, de ő próbált ellenállni.*

Dilec!*küszködött a sokaság ellen sikertelenül.*

*Arra indult amerre Gildas mutatta és öles léptekkel sietett át a harcolók között. Néha a mágikus pajzs auráján csattant egy egy kard vagy karom, de nem törődött vele. A harc nem tartozott a feladatai közé. Odaérve a fák közé látta hogy egy vöröshajú lányka van a kuku nevű alakváltó mellett és szorítja el a vérző sebet*

-Üdv neked! Köszönöm, innen átveszem!

*mondta neki és leguggolt a sérült mellé, a homlokára tette a kezét és megkezdte a gyógyítást, a combon lévő seb nagyon csúnya volt de a zuhanás miatti törött csontok és belső vérzések is megtették a magukét. Arou most is csak a képességével gyógyított és átmenetileg eloszlatta magáról a mágikus pajzsot is, hogy a mágikus erőit Eleika köré tudja koncentrálni.
Remélte hogy vagy Gildas vagy valaki aki hallotta a szavait időben elintézi a nőt és akkor onnan már csak a gyógyításra koncentrálhat, mert sok sérült lesz a végére akiket mind el kell lásson.*

*azt álmodta hogy melege van.. furcsa melegség vette körül, meg cseng meg fény ami nem vakított de mégis fény volt... aztán zajok szűrődtek az álomba és a fény is eltünt. Kinyitotta a szemét és ágakat látott.. meg a nagydarab fehérhajút, meg egy lányt*

-Csáka! *köszönt nekik mert nem értette elsőre hogy miért nézik, aztán meglátta a nyílvesszőt és eszébe jutott.. Az ellenség lelőtte. Az emlék miatt összerándult és a combjához kapott. Rémülten vette észre hogy a pizsama vértől lucskos. Elvette a kezét és a tenyerére nézett.. piros.. valóban vér.

-WÁÁÁ VÉRZEM! MEG FOGOK HALNI! MEG FOGOK HALNI!

*Egy lapátméretű kéz fogta be a száját mire kuku rémülten kapálózni és tiltakozni kezdett. De a kéz erősebb volt és hallotta a sárkány hangját.*

- Halgass és figyelj! A seb elmúlt és már nem is fáj! Megértetted?

*kuku rutinból bólogatott mire a kéz eltűnt a szájáról egy pillanatig csend volt*





-WÁÁÁ LELŐTTEK! MEG FOGOK HALNI!

*csatt*

*kuku érezte az égő foltot az arcán és még látta ahogy Arou keze tova lendül*

-ÁUCS Hékás ez fáájt! Hóvirág mi a francnak pofoszkocc! *A pofon helyét dörgölgette közben felült és szemügyre vette a lányt. *

-Szega kiccsaj! Mizu?

*A futás alatt hátra-hátra tekingetett. Nagyon úgy tűnt ,hogy üldözői nem akarnak kifáradni, és lemaradni, pedig már örült volna neki. Már nem is tudja pontosan mikor, egy nagymacska csatlakozik a kis együtteshez, majd amint az földet ért, más alakban állt előtte. Megtorpant egy pillanatra, szaporábban vette a levegőt, s aggodalmasan tekintett vissza ,amint látta ,hogy segítőre lelt. Kihasználva ezt a kis időt, szusszant halvány mosollyal.*
Gildas.... *Mondta ,majd határozotabban bólintott, azzal indult tovább sietősen arra, tudta most nincs itt az ideje egy kedves báj csevelynek vagy hasonlóságoknak, bár még vissza-vissza pillantott aggodalmasan.* Rendben!

~ Babkaró alkatú gyógyító.... istenem, itt minden van csak az nem! ~
* Futás alatt néha-néha igyekezett újra lőni, hogy hátvédként segíthessen, legalábbis azoknál akiket konkrétan ismert. a sok farkas férfi között ,nem ismerte ki magát, nem tudta melyik ellenség és melyik társ. Meglátta ,hogy Carme körül ismételten többen voltak, a szőke lányt könnyebben felismerte ,még így is a tömegben. Az eső miatt, haja arcára tapadt, kezei között megcsúszott az íj, így meg kellet állnia ,hogy koncentrálva kilőhesse. Hosszan húzta ki magát a helyes tartásba s lőtt, majd ismételten, és megint. Bár még így is kicsit lassabban ,mint eddig. Az eső ,most nem segített túl sokat, habár, most először, örült annak ,hogy a holdat eltakarták a felhők. Ismételten lőtt volna ,mikor a közelében egy kisebb robbanás volt.*

~ Ahhhh... Gaia nevére...mi ez...~
*Érezte ,hogy valami folyik a halántékánál, és a szájánál, lassan pillantott fel. Megérintette eme pontokat, de mivel nem fájtak neki ,hamar rájött ,hogy nem ő vérzik. Szerencséje volt, de ettől függetlenül, keze és oldala sajgott. Nem bírt rendesen mozogni, egy test volt felette, úgy tűnt már nem élt. Szomorúan pillantott az élettelen testre, még akkor is, ha ellenség volt. Egyetlen öröme ebben a pillanatban ,hogy őt nem láthatták. A hatalmas alak elrejtette. Sóhajtott ,majd megpróbálta magáról letolni.*
~ Hogy lehet egy férfi ilyen nehéz ?~
*Első probálkozásra nem mozdult túl sokat, így hátravetette a fejét egy sóhajjal. Abban a pillanatban öröm fény csillant a szemeiben, hiszen az erdős részen, a fák törzsei között észrevett valakit.*
~ A babkaró alkatú gyógyító!!~
* Szinte újult erővel kezdte letolni magáról ,majd inkább taktikát változtatni, kikúszni a test alól.*

*Harmonia eleresztette a fiú lábát, és kicsit arrébb ment. Elég ijesztő látvány volt, amikor az elordította magát. Majd kapott egy nagy taslit érte. A piros kéznyom ott volt az arcán.

Kuku köszönt neki, mire Harmonia rögvest letámadta egy szoros öleléssel.*

De jó, hogy nem haltál bele!*nem tudta, hogy Kuku mit gondol, ki lőhette le, vagy ki nem, de azért tartotta a száját.* Nagyon fáj?*elengedte, kezeit Kuku vállára rakta, s aggodalmas arccal nézte annak zöld szemeit.*Más bajod ugye nincs?

Lassan elfáradok. Holnap izomlázas lesz az egész karom!*amint meglátta, hogy Carmét megfogják, elindult felé. Selestina persze segített. De voltak még, akik abban a pillanatban rugaszkodtak a lányhoz. Chrisnek nem kellett több, egyenesen a férfira célzott, és az már robbant is több darabra.

Chris odarohant a nőhöz, és fedezték egymást. Carme karddal, Chris képességével harcolt.*

/Nagyon sajnálom az unalmas regényt, de tegnap nem tudtam írni, így fel kell zárkóznom valahogy. /

*Hamar maguk alá gyűrték a Dilecet és Balthazart őrző farkasok, ekkor borult be az ég és változott vissza mindenki a kevésbé szőrös alakjába. A zűrzavart kihasználva a mező szélére rohant, és egy fa mögé ült, hogy gyorsan ellássa sebeit, amennyire csak tudta. Vér és verejték keveredett a testén esővízzel, ahogy remegő kezekkel szorítókötést tett bal karjára, majd fájdalmában felkiáltott, ahogy fel akart kelni a földről. Az adrenalin kezdett elmúlni, így megérezte a hasán ejtett sebet. Szitkozódva vette észre, hogy egy farkas jól célzott karmolása után már nem sok tartotta bent a belső szerveit. Összeszorított fogakkal lecibálta magáról a bőrpáncélja maradványait, és rögtönzött kötést helyezett a hasára.*

*Ahogy megpihent a fűben, eszébe jutottak édesapja szavai, mielőtt elhagyta volna a falut. 'Ne add fel, fiam, a végsőkig. Addig van remény, amíg te azt akarod.' A sablonos de szívéhez közel álló szavak fáradt mosolyt csaltak az arcára, ahogy a fába kapaszkodva álló helyzetbe húzta magát, és kivonta a kardját. Meg kell próbálnom. Ha megpihenek, már nem fogok felébredni. Nem a mocsokban fogok meghalni. Nem így. Ilyen és hasonló gondolatok cikáztak a fejében, ahogy gyógyító erejét a hasát szántó sebre koncentrálta. Ki kell bírnom. Nem halhatok meg barátok nélkül. Nem halhatok meg egyedül. Még annyi dolgom van. Furcsa érzés öntötte el. Nem érezte a seb fájdalmát, sem a végtagjai nehézségét, sem a fáradtságot, amit a csata és a gyógyítás használata váltottak ki. Tudta jól, ez mit jelentett. Már közel járt, sietnie kellett. Kivont kardját maga elé tartva masírozni kezdett, varázsigét mormolva. A kard pengéje sötétkéken izzani kezdett, ahogy egy pillanatra megállt és felvette a családja ősi kardstílusának pózát.*

*Amikor megindult, a mormolás dallamos kántálássá alakult, mozdulatai pedig olyanok voltak, mintha bálban táncolt volna. Az elegancia és légies mozdulatok meghazudtolták magukat, amikor lecsapott. Az első lendítéssel egy fej hullott a sárba, a másodikkal egy kard tört darabokra, a tulajdonosa egy karral szegényebb lett. A varázsige énekké hangosodott, ahogy a mozgása gyorsult. Az ének egy régi, erővel bíró csatadal volt; az oldalán küzdőket, akik csak hallották őt, elöntötte a remény és az élni akarás érzése. Hangja és látványa újult lelki erőt öntött beléjük. Alig állt meg hogy kivonja a második kardját, azonnal a két vezért őrző gyűrű felé vette az irányt. Elsietett Carme és Chris mellett, majd a pengék vihara nagy sebességgel csapódott bele a védőkbe. Páran ugyan tovább rosszabbították sebesüléseit, de végül elérte a célját, és szétzilálta a védelmet, egy utat nyitva Dilechez. Tovairamodott, nem állhatott meg. Félte, akkor nem tudna újra elindulni. Ide-oda cikázott a harcmezőn, révületben volt, hangja túlzengte a fém zaját. A tekintete azonban nem arról árulkodott, hogy sokáig bírná már.*

*Amikor kuku túl volt a pánikon koncentrált. Még mindíg érezte Eleika próbálkozását így mágikus energiáit a fókusz, vagyi ss a nő köré öszpontosította. A Nő ereje gyengülni érződött, vagy fárad, vagy megzavarták talán... de Arou nem vette ezt komolyan, mert az is lehet hogy csak trükk. Most hogy nem gyógyított sóhajtott egyet hogy ismét megerősítse koncentrációját, a mágikus pajzs ismét aurát öltött körülötte és feállt hogy visszamenjen a csatatérre, mert lehet Dilec a lány szavai ellenére mégis elvérzik ha nem siet.*

-Javaslom maradjatok együtt és vigyázzatok egymásra... kuku, ne keverd bajba a kis hölgyet! -utasította az alakváltót és azonnal visszaindult. Elhaladt pár halott mellett majd egy nagyobb tetemnél furcsa dolgott vett észre.. Valaki vagy valami mozgott alatta. Felemelte a tetemet és egy elf nőt pillantott meg.. a tekintete élénkségéből és az ajka piros színéből kiindulva nem volt kivérzés közeli vagy agonizáló állapotban*

-Üdvözlöm. Javaslom keljen fel onnan és tartsa távol magát a csatától *mondta neki , majd a tetemet könynedén félredobta Szigorú tekintete azomban nem a nőt figyelte hanem a csatázókat. A sújosabb sérülteket igyekezett észrevenni az ő oldalukról, hogy időben a segítségükre siethessen.

Az állatokon túl egy sötételf harcolt vitézül.. Gildast nem látni, talán apróbb alakban van...a szőke farkasnő és .. nocsak ... ők remekül állták a sarat. A fehér farkason segíteni kell és Dilecen is egyértelműen.. aki a legsújosabb eset az a berzerker táncosként küzdő fickó. Utolsó erőfeszítésnek tűnik amit csinál. Látta hogy a harcosnak nincs konkrét úticélja így öles léptekkel elindult felé hogy elkapja. *

*miközben futott felé, pár kard ismét ártalmatlanul csattan a pajzsán. Odaérvén amikor a fickó éppen levágja ellenfelét, hátulról ragadja meg az öltözékét a grabancánál fogva és húzza hátra hogy baljának tenyerét a homlokára tegye.

a pajzsát nem engedi le mert vélhetően a harcos támadásnak vélte a mozdulatát és önvédelemből csapni fog.
Azomban így az Eleika körüli fehér mágia gyengül.. tudja hogy sietnie kell.

Nem mágiát hanem a képességét használja, hogy több erőt fordíthasson Eleikára. Friss sérüléseket, vérző sebet, frissen törött csontot és frissen szakadt húst gyógyít a lehető leghamarabb.

Érzi hogy valami nincs rendjén a fickóval mintha fekete mágia tenyészne a testében de ezzel most nincs idő foglalkozni, még csak nem is kezdi pásztázni azt.*

* Eleika látja, hogy valaki közelít felé. A pillantása dühössé válik, ahogy végigméri az egyre közeledő alakváltót. Számított rá, tudta, meg fogják találni, de nem ilyen rövid időn belül gondolta. Nem vár, azonnal támadást indít Gildas felé, aki kitér a mágia elől. A varázslat fénye még sokáig megvilágítja a mögötte elterülő járatot. * Nem gondoltam, hogy itt találkozunk következőnek... Biztos, hogy jó oldalt választottál, alakváltó?
Nem voltak elég meggyőzőek az érveitek. Velem szemben nem jön be a "segíts nekünk ÉS porig égetjük a házadat" illetve a "segíts nekünk VAGY porig égetjük a házadat" metódus... Egészen odáig elmentem, hogy bemocskoltam miattatok a kezemet. Kezdem érezni, hogy szerencsém volt, amikor lejöttem ide. Ellentétben a többiekkel, nekem nem okoz gondot a párbaj egy nővel, nem lesznek kétségeim miattad...
És mik a terveid? Megpróbálsz végezni velem idelent? Attól még Balthazar könnyedén eltiporja azt a bolhás vakarcsot!
Balthazart már éppen leápolják... és nem abban az értelemben, ahogy te tennéd egy romantikus estén...
* A nőt elönti a méreg, az ereje akkora erővel robban ki a testéből, hogy a fehér mágia meginog, a járat plafonja pedig több ponton elkezd beszakadni. *
Essünk túl rajta... * Gildas elrugaszkodik, egyenesen a felemás szemű vérfarkas felé. A varázslatok folyamatosan cikáznak, a falakról pattannak le. Amikor összeütköznek, tűzijátékot megszégyenítő szikrákként oltják ki egymás erejét.

Az alakváltó érzi, hogy ha sokáig elnyúlik a harc, ő is meggyengül... ráadásul fel kell mennie innen, mert a többiek... Rádöbben, hogy valójában törődik a többiekkel. Az aggodalom a fent küzdő barátaiért belülről kezdi felőrölni. Kuku... Séléstina...
A kétségek arra ösztönzik, hogy minden erejét összeszedje, és a lehető legnagyobb tudását vesse a harcba Eleika ellen. A nő nem túl tehetséges mágus, de az akarata és az ereje nagy, köszönhetően a tiltott könyvnek. Olyan varázslatokat alkalmaz, amelyeket Gildas csak mesékből ismert addig. *

Már értem... a csata áldozatait akarod felhasználni...
Hosszú ideig tartott rájönnöd! Ennyire naiv lennél?! Innen nem jutsz ki élve! Egyikőtök sem fog!
Ha én nem jutok ki, akkor te sem! * Egyszerre indultak el egymás felé, Eleika kezében fénylő gömb izzott. Az alakváltó nem tér ki a támadás alól, Eleika a mágiája a mellkasának ütközik. Gildas karmai mélyen a nő vállaiba vájnak, az erős fájdalmat, ami átjárja a testét, próbálja legyőzni. Némán formázza az ajkaival az igét, aminek az ereje kitörés előtt hatalmas szelet kavar körülöttük. A járat teteje beomlik, de a légörvény felkapja a törmelékeket és a levegőbe röpíti. A mágia villámként cikázik a levegőbe, végül Eleika testébe csap.
Az eső sűrű cseppekben hullik le fentről, a kövér vízcseppek beborítják az egymással szemben álló mágusokat. Gil zihálva veszi a levegőt, a találat ereje átjárja a testét, a látása homályosul. Eleika kicsúszik a kezei közül, eszméletlenül esik össze a sáros földön. Az alakváltó térdre kényszerül... koncentrálnia kell, hogy ne veszítse el az eszméletét, de életben van.
A csata zajai távolinak tűnnek a számára, a vízcseppek csobbanásait lassú, tompa puffanásokként hallja visszhangozni a fülében. * Egy megvan... a többi rajtatok áll. * Mondja csendesen, és boldogan elmosolyodik, miközben a vérfarkas teste mellé hanyatlik. *

*Mikor már tudta, hogy egyedül is képes lesz segíteni Dilecen, visszavonta Borisz felé irányuló kérését. Átverekedte magát a tömegen, és a vezér mellé toppant. Zsebéből egy fiolát rántott elő, s Dilec legsúlyosabb sebére borította annak tartalmát. A testrész fehér fénnyel felvillant, majd a következő másodpercben már semmi sérülés nem volt a helyén.*

Remélem örülsz, mert ez egy több száz éves bájital utolsó cseppjei voltak, amit az imént pazaroltam el rád. A továbbiakban vigyázz jobban magadra!

*Ekkor csendült fel az ősi ének, melyre még gyerekkorában tanította nagyanyja. Elmosolyodott, és hangosan énekelni kezdte az öblös hanggal, keresve annak tulajdonosát. Mikor meglátta Gauldoth-ot, már bánta, hogy valóban drasztikus pazarlás volt exe karcolására önteni a folyadékot, hisz Félholt már alig élt! Rohant volna felé, ám ekkor Borisz sietett segítségére, és nekilátott a gyógyításnak. Freya hirtelen megtorpant, megkönnyebbülten sóhajtott, bár ez nem tartott soká, mert hangos robajjal beszakadt alatta a föld.*

Na szép. Nem elég, hogy csurom víz vagyok ettől a rohadt esőtől. *mormogta. Raden egy íves ugrással szállt mellé, próbálta felnoszogatni a lányt.* Várjunk csak! *hirtelen felállt, ekkor vette észre az eszméletlen Eleikát, és a férfit, aki Dilecen segített. Az alakváltó mintha motyogott volna valamit, majd ájultan dőlt el. A nőt arrébb rugdosta, de látótávolságon belül helyezte el, és a körülöttük lévő sziklák segítségével a kővé dermesztés varázslatot alkalmazta rajta, enyhén megspékelve egy titkos csavarral, amitől sokkal nehezebb a szabadulás. Ezután figyelmét az idegennek szentelte. Fent nem zavartatták magukat, tovább harcoltak, a csata zajai ide is lehangzottak. Néha leesett egy-két élettelen test.*

Lássuk csak! Jó, rendben, életben vagy... fekete mágia... Megmentselek? *egy pillanatra csendben maradt, majd felcsattant* Ó! Jól van! *lecsatolta erszényét övéből, és hosszasan kutakodott benne. Közben mentálisan próbált az ismeretlenre koncentrálni, hogy pontosan meghatározza a bajt. Végül több üvegcse löttyét összeöntötte, köztük rengeteg erős rontásoldó volt, valamint olyan szerek, amiket ha túladagol, bármelyikbe egyesével bele lehetett volna halni.* Kész. Tudom, hogy te is értesz a kotyvasztáshoz, és igen, tudom, mérgek is vannak ebben a bájitalban, de hidd el, hogy használni fog! *beszélt a férfihez, de csak magát próbálta megnyugtatni. Remegő kézzel adta be az orvosságnak szánt zavaros lét. Pár pillanatig nem történt semmi, majd a sebesült mocorogni kezdett. Freya magabiztosan elvigyorodott.*

Megmaradsz.

*Úgy tűnt ,hogy éppenséggel sikeresen megszabadul a felette lévő tetemtől,amikor hirtelen lett túl nagy könnyedség rajta. Felpillantott, s most az a nagydarab gyógyitó állt előtte, akit keresett. Bólintott szavaira ,mialatt felállt. Az eső miatt, tiszta sár volt, ruhája enyhén szakadt meg, de pár karcoláson, apróbb seben kivül semmilyen súlyos baja nem volt.*
Maga a gyógyitó ,igaz? Gildas kért meg rá, hogy igyekezzek önt...
*Kezdte el ,miútán meghallgatta a javaslatott, de a férfi már tovább is ment. Csak nézett utána, úgy tűnt nehezen segíthet most. Fél pillantással mérte fel környezetétt, majd amint megtalálta fegyverét felvonta. Látta,hogy a robbanás miatt az íj eltört több helyen, így vissza tette. Semire nem tudja használni. Ismételten körbe pillantott. Úgy tűnt a csata most egy nagy területre összpontosult, ő pont kiesett ebből. Amint nem koncentrált minden erejével a fizikai támadásokra ,kezdte érezni a fehér és fekete mágia összecsapásából keletkező nyomást.Úgy tűnt abból a kevéske zajból, kiáltozásból amit hallott, igaz volt,hogy Eleika valahol éppenséggel használja a tanult varázslatokat, s mivel a gyógyitó, kicsit fáradtnak, de még mindig elszántnak tűnt, úgy vélte a felszin alatti energiák csatája köztük zajlik most is. Segíteni akart. Már csak a barátai miatt is, az ártatlanok miatt is. Vett egy mély lélegzetett és halkan motyogott valamit, ha nem is sokkal, de a mágiák közti egyensúly megbillent a fehér javára. Koncentrált ,hogy a ragyogást fent tudja tartani, ezzel is segítve kicsit a másik gyógyitótt és a harcosokat. azok közül többeket apró fény vett körül.*

*Kezdte kicsit szaporábban venni a levegőt ,mialatt állt, koncentrált. Nem tudta pontosan mennyi idő telt el, nem is számolta, mivel igyekezett fent tartani a ragyogást. Egy kis ideje már zavar keletkezett a fekete mágiában ,ezt ő is érezte, de más még nem. Aztán hirtelen...... Szemei elkerekedtek amint látta a felvillanó átkok, ás varázslatok egymásnak ütközését, mind olyan nyomást keltett a mágia használok között ,hogy érezhető vált a használó általi végkifejlet..... Aztán eltünt. Ijedten tekintett fel,mivel rossz gondolatok járták át elméjét. Túlságosan eltünt a fekete mágia, túlságosan kevés volt az, amit mégérezni lehetett volna. Igyekezett még fent tartani a ragyogást, de mivel úgy látta a gyógyitó lépésben van, lassan gyengébbre vette ezt a segítséget s energiáját inkább arra fordította ,hogy sietősen haladjon át a tömegen. Látta a harcoló idegen farkast, látta A.J.-éket...látta ,hogy Carme és Chriss mennyire összeszokottan harcol...szinte mindent látott, ám igyekezett kerülni a hirtelen találkozásokat. Nem volt fegyvere, csak a mágia amit használhatott volna. Mialatt ment szeme az erdős egyik része felé vetült. Nem látta az elf fiút, így megnyugodott,hogy megfogadta a kérését.*

Freya! Minden rendben ?
*Látta meg az ismerős alakot nem messze s hamarosan odaért. Aggodalmasan pillantott a nőre ,de látta ,hogy semmi komolyabb baja nincs ,így nyugodtabban mosolyodott el.*
Hála az égnek....
*Lassult le, majd még párat lépett s ekkor észrevette a mellette levő Eleikat s az alakváltót is. Annak felismerésénél úgy érezte megfagyott az ereiben a vér s nem kapott levegőt. Hirtelen termett a sötételf mellett. Nem akarta egy barátjár sem elveszíteni.....nem..*
Mi történt vele ? Adtál be neki valamit ?
*Érdeklödött hirtelen ,hogy tudja bele kell e neki avatkoznia. Keze meg megremegett. Először Kuku...most ő... A lány válaszára bólintott, de a sérülések egy részét még látta.*
Rendben.... Freya ,kérlek ,most majd ne érints meg.
*Kérte rápillantva kedvesen ,majd komolyabban pillantott előre. Koncentrált, majd halkan motyogott valamit, s kezét a férfi homlokára tette. Az egyre jobban kezdte vissza nyerni eredeti színét, az apróbb karcolások, a mágia által okozott sérülések, kezdtek eltünni a testéről. Mind beggyógyult, úgy tűn.
Homlokáról a fájdalom és koncentrálás miatt, egy kis izzadtság csep gördült le térdeire.*
Ha elvettem a kezem.....meg kell keresni a gyógyitót.