A Vérfarkasok falva -Utcák

Khaled:
* A számára ismeretlen, véres alak egyre közelebb ér hozzájuk. Elég rémisztő látványt nyújt neki, attól függetlenül, hogy majdnem vele egymagas. Nem húzódik be Séléstina mögé, mert nem akarja elengedni. Csak reménykedik benne, hogy fiú nem jelent veszélyt a számukra. Lopva a nő arcára pillant, ő szemmel láthatóan nem tart tőle, így nem teszi szóvá a kételyeit.
Az események meglepő fordulatot vesznek, amikor Kuku megöleli Séléstinát és sírva fakad. Khaled pillantása megenyhül, halványan elmosolyodik. A bemutatkozásnál a pillantása még inkább felderül. * A nevem Khaled. Örülök, hogy találkoztunk... azaz... annak tényleg örülök, hogy találkoztunk, csak annak nem, hogy itt... szóval... * Kezd magyarázkodni, de inkább megrázza a fejét. A tekintete élénkebben csillan meg, amikor a fiú helyét egy mókus veszi át. * Te alakváltó vagy! * Állapítja meg az egyértelműt. *

* A fejére költözött mókussal egy darabig játszik, majd a kezébe veszi és a fejét simogatja, hogy megnyugtassa. * Ne félj... már nem eshet bajod. * Mondja neki csendesen. *

* Ahogy tovább haladnak, inkább csendben marad és feszülten figyeli a terepet. Nem marad le egy pillanatra sem a nő mellől. A földalatti város gondolata nagyon is csábítónak hangzik, de ebben a kérdésben ő nem dönthet mások helyett... Ráadásul annak a Gildas nevűnek a beleegyezése is kell. Hamar arra a következtetésre jut, hogy az említett személy fontos lehet Séléstinának és Kukunak is, mert fáradtan, kimerülten keresik a csatamezőn. Megfogalmazódik benne, hogy valószínűleg egy másik alakváltót keresnek, akit hamarosan meg is pillantanak... *

_______________________________

Gildas:
* Éppen az utolsó fiola cseppjeit csepegteti egy vérfarkas karjára. Miután végzett a művelettel, megtörli a homlokát, és hangosan kifújja a levegőt. * Végre... * Súgja halkan. Az ég alja már egyre világosabb színben tetszeleg, a vörös napkelte szinte igazolja számára a régi mondást.
A megürült üvegcsét a tarisznyájába teszi, majd a tekintetével Kukut kezdi keresni. Rövidesen megpillantja: Séléstina és egy másik, aránytalanul alacsony elf társaságában közeledik. Megemeli a kezét, int nekik, majd egyenesen feléjük indul. Dilec kiáltás még visszahangzik a fülében, de nem tervezi, hogy jelentkezne a szerepért. Éppen elég dolga volt Holirnak már, nincs szükség arra, hogy feleslegesen tisztelegjen. Éppen csak abban reménykedik, hogy kevesen ismerték meg a káoszban és a dulakodásban, illetve a halottak siratása alatt.*
Azt hiszem, hálát adhatok, hogy jól vagytok... * Mondja némi megkönnyebbüléssel, amikor közelebb érnek. * Ideje lenne hazaindulnunk, mielőtt túlságosan szemet szúrok. Mocskos dolog a politika, kár lenne még inkább belekeverni. * Jegyzi meg egy fintorral. *
Örülnék neki, ha pihennétek nálam egy keveset. A város közelebb van, mint a ti falvaitok és úgy látom, mind a ketten kimerültetek. Nem lenne bölcs döntés így nekivágni az útnak... * Kissé enyhébbé válik a pillantása. * Nem sok csatát láttam idáig... és fele annyiban sem vettem részt, mert nem harcos vagyok... viszont mindannyian ügyesek voltatok. Te is, Kuku. Egy ilyen küzdelem rengeteg veszteséggel és borzalommal jár, ha mindenki teljesen eszénél lenne közben, a világ egyik legnagyobb csodája lenne. Életben vagytok... ez pont elég.

* Alig fejezte be a mondatát, meglátja közeledni Dilec-et feléjük. * Úgy látszik, nem úszom meg... * Dünnyögi inkább csak magának, ahogy a vezetőt fürkészi a távolból. *

*Gauldoth reakciójára nem szólt semmit. Szimpatikus volt neki a férfi, szeretett volna rajta segíteni, hogy egy kicsit talpraesettebb legyen, de előtte ki kell puhatolnia, hogy hogyan álljon hozzá. A.J. szavaira csak halványan elmosolyodott.
Fáradt volt, nyűgös. Erre az állapotára nem tettek jó hatást a bekiabálások, és dobálások. Feltehetően ez volt az oka, amiért morcosan nyilvánult meg az utálkozó falusiakkal szemben. Durrant az agya. Behunyta a szemét, megmarkolt egy dobókést, hirtelen hátrapördült, és egy épp paradicsomot lendítő kezet szögezett oda egy cölöphöz az illető húsán keresztül. A férfi hangosan feljajdult. A tömeg felismerte Freyát, hisz utóbbi távozása alkalmával csaknem szétrombolta a teljes városfalat, ez elég mély nyomot hagyott a helyiekben. Elhallgattak. Újra kinyitotta szemeit, vontatottan pillantott végig a tömegen. Raden megérezte Freya hangulatát, fenyegetően felüvöltött, elkezdett fel-alá járkálni. Mindenki kitért a közeléből. A nő eszébe jutott, hogy A.J.-t is akkoriban űzték el, mikor ő először járt itt. Már akkor sem tetszett neki az itt élők virtusa, de most egyenesen undort váltottak ki belőle ezek az emberek. Újabb kést vett a kezébe, elkezdett hanyagul játszani vele. Hangja ridegen csengett, látszott rajta, hogy elég egy rossz fintor, és még dühösebb lesz.*

Még valaki esetleg? *kérdezte, minden szavát átitatta a metsző lenézés, közben a férfiből próbálták kiszedni a kést, de az makacsul beleállt a húsba és fába* Tudjátok, nagy rohadékok vagytok! De most tényleg. *kezdte volna el, ám ekkor egy újabb pengét hajított el, ezúttal csak egy ruha ujját hasítva át, ezután már senki nem próbálkozott* Ezt a két embert száműztétek innen, kitaszítottátok az otthonaikból, csak mert mások voltak. Nem olyanok, mint ti. Gondolom ezen kívül semmi más problémát nem okoztak nektek, és ti ennek ellenére simán tudtatok volna élni egy szép, boldog életet, de nem. Ti elzavartátok őket, jó. Mikor kitör a háború, ők mégis visszajönnek, és azért küzdenek, hogy megmentsék azt a szaros életeteket! *üvöltötte az utolsó mondatot, eszébe jutva, hányszor látta A.J.-t is, amint egy könnyet morzsol szét a szemében, letekintve a hegyről otthonára* És ti ezt művelitek? EZT MŰVELITEK? Még egy dobás, és elátkozom az egész falut! Megértettétek? Te miért nem mentél ki harcolni? *fordult ahhoz a farkashoz, akit megsebzett* Tudod mit? Nem érdekel.

*Mondta, bár tudta, hogy az elátkozósdi azért elég időigényes munka lenne. Feldúltan visszafordult, komoran megszólalt.*

Most már valóban mehetünk.

*Miközben elindultak jótevő sötétséget vont maguk köré, majd az egész falut bevonta, hisz úgysem szerette a napfényt, valamint mert még egy olyan szépen kivitelezett dobást úgysem tudna megismételni, mint az előbb.*

*Ahogyan egyre közelebb értek, kedvesen pillantott az alakváltó férfira. Már sokkal jobban nézett ki, habár látszott ,hogy kimerült ő is. De ezen semmi meglepő nem volt.*
Gaia óvta akit tudott..... de azt hiszem, Kukuval mi ketten, inkább mondhatnánk ezt. Ránk ijesztettél nagyon.....
*Motyogta ,majd megfogta Khaled vállait s maga elé vonta.*
Gildas, ő itt Khaled....egy...*Pillantott rá* egy jó barátom. Nagyon kedves tőled is...és Kuku is szóba hozta, de tényleg csak akkor ha nem zavarunk...talán még úgy hazamehetünk, ahogyan jöttünk....
*Pillantott körbe de nem tűnt most ki neki az ,hogy Chris vagy Harmonia a közelben lennének, vagy éppenséggel indulni kívánának. Viszont nélkülül, ilyen fáradtan, nehezen jutnának vissza, így emelte vissza zöld szemeit, kicsit félve.*
Csak ha tényleg nem próbléma..... Jó lenne látni Ceki és Ravot is újra.
*Nem engedte el az elf fiú vállát. Igyekezett megnyugtatni őt, az idegenek okán. Nem szerette volna ha félne.*

*Amint szavai kedvesebbek és közvetlenekebbek lettek Gildasnak ,megértő mosollyal pillantott Kukura. Abban a pillanatban rettenetesen megijedt tőle, de ha így ránézett, nem tudta ugyan azt érezni, azt a csontig hatoló félelmet, amit akkor. Kuku bolondosan kedvesebb volt annál. Elengedte Khaledet s egyszerre turta meg Kuku s a fiatalabb elf haját is.*
Látjátok! Megletettek dícsérve! Ügyesek voltatok...hiszen a lényeg ebben a pillanatban valóban az, amit Gildas mondott, hogy túléltétek!... És ő is....
*Pillantott a végén rá kedvesen, ám ekkor ő is figyelmes lett Dilecre. Nyugodtan nézte ahogyan közeledik hozzájuk.*

*Sejtelmesen kacsintott A.J.re ahogy a megrázta a mutatóujját. Hallotta, és látta a falusiak kezdődő reakcióját, ezért alig észrevehetően meggyorsította lépteit, akaratán kívül.*
- A családom generációkon keresztül fejlesztette, gyakorlatilag a vérünkben van a dal és a harci tánc. De...ha van rá egy életed, akkor intenzív, izomtépő gyakorlással és rengeteg dal megjegyzése árán megtaníthatlak.

*Próbálta tréfázással oldani a saját hangulatát, de nem sikerült. Amikor egy paradicsom centikre suhant el a fejétől, csak jobban a fejébe húzta a csuklyát. Hah...így már ismerős a hely. Eddig nem volt otthonos. Aztán Freya közbelépett. Több fokon meglepte a dolog: a dühe, a hevessége, a hirtelen viselkedésváltozás, és a mondanivalója egyaránt. Felszisszent amikor meglátta hol landolt az első kés, de aztán Freyára figyelt, és arra amit mondott. Nem volt sok emléke a csatáról, de nem rémlett, hogy akár csak fele ilyen haraggal küzdött volna. Ha nem faragták volna kemény fából, talán még meg is ijed tőle...elindult a fához szögezett férfi felé, majd ahogy a sötétség beborította a falut, megszaporázta lépteit. Mikor odaért egy gyors mozdulattal kirántotta a kést...Jó ég, tényleg dühös volt ha így belevágta. Amíg a köpenybe törölte a vért visszasietett a csoporthoz, aztán Freyának nyújtotta vissza a már tiszta pengét.*

- Igazán nem kellett volna az erőszak... pláne, hogy ettől nem lesznek elfogadóbbak. De a szándékot értékelem, köszönöm. Ötven éve a legtöbb amit kaptam a tolerancia volt, ha segítettem valami idegennek akinek vészhelyzetben szüksége volt valakire, és én ott voltam. Szóval ez most újdon...

*Elhalkult és pillantását egy házra szegezte, ahogy elmennek mellette. A tekintete kiolvashatatlanná vált és jobb lába is elgyengülni látszott egy pillanatra, ahogy sántítani kezdett rá. De ahogy távolodtak, összeszedni látszott magát.*

- Bocsánat, csak az emlékek néha...

*Ismét elcsendesedett egy kis ideig, de aztán egy mély sóhajjal levette fejéről a csuklyát. Arca végtelenül fáradt volt, évekkel öregebbnek, de ugyanakkor békésnek is tűnt most, ahogy a semmiből két útitársának szegezte a kérdést.*

- Ti voltatok már szerelmesek?

*Ahogy közeledett feléjük, beleivott a Freyától kapott főzetbe. Éppen csak a nyelvével ért a löttyhöz, mert Freya elmondása szerint, elég pár csepp és a migrénnek fújtak. Fura íze volt... Megtorpant egy pillanatra és megnézte az üvegcsét. A színe is más... valamikor már látott hasonlót... mindegy, megvonta a vállát és zsebre vágta a fiolát. Odaért a többiekhez*

Láttam, ti is mind vitézül harcoltatok, a falka nevében is szeretném megköszönni! Illetve úgy gondolom, mivel a többi fajt képviseltétek ebben az életveszélyes hely..zet..ben... *ez az íz a szájában. Elfintorodott, de próbált nem tudomást venni róla. Gildasra pillantott és jól végigmérte* Ismerős vagy nekem.. találkoztunk már? Szeretnélek mindannyiótokat meghívni az ünnepségre... *Valahogy nem volt az igazi a közérzete. Egyre a fiolán járt az esze.* Ugye eljöttök?

*És ekkor beugrott neki. Eszébe jutott, hogy minek volt ilyen íze, ilyen szaga és színe! Megsápadt. Tényleg csak pár cseppet nyelt le, de ez egyet jelentett: van kb 20 perce hazaérni a teljes megsemmisülésig. Begörcsölt a gyomra.*

Oh...jahjjj!! Majd... a bulin... találkozunk! Vigyázzatok magatokra!

*És elindult vissza a faluba, sietősen. Amikor kiért a látótávolságból, rohanni kezdett... az idő fogyott!*

*Egy szép madár repked a vérfarkasok falvába levéllel karmai közt. Dilec D.-t keresi. S mikor megtalálja egyenesen oda repül.*

<Levél>

"Tisztelt Dilec D.

Bánattal, és egyben örömmel fogadtam híreid. Elnézést kérek, hogy ilyen soká írtam, de kérlek nézd el nekem. Kimerültem a várakozásban és információk szerzésében. Elégé mozgalmas volt a tegnapi nap mindannyiunknak. A 2013. május 27-ét gyász napnak hirdettem ki! Minden tiszteletünk az elhunyt katonáké. A holnapi ünnepségre természetesen elmegyünk. Miénk a megtiszteltetés, hogy hívtál bennünket.

Tisztelettel: Geron Leiran"

*Még mindig dühös volt. Megrezzent, mikor Gauldoth felé nyújtotta kését. Igazat adott a férfinak. Valóban nem ért el semmit a két kirekesztettnek, viszont maga körül még több félelmet gerjesztett. Nem tudta elhinni, hogy valóban ő volt az az előbbi hisztérika. Még ő mondja magát lélekgyógyásznak. Ettől a gondolattól csak még rosszabb kedve lett.*

Köszönöm, nem kell. Tartsd meg. Visszatérésed első napja alkalmából egy emlék.

*Észre sem vette Gauldoth némaságát, ám mikor szerelmet említett azt persze meghallotta. Újabb harag lobbant benne.*

De igen. Azt hiszem voltam már. Rohadt Dilec! De nem baj, azt hiszem, most egy időre elintéztem... *ebben a pillanatban rohant el mellettük az imént említett férfi, és Freya gonoszan elvigyorodott* És van Isten! Háhá! Nem hiszem el!

*Láthatólag sokkal jobb kedvre derült.*

Dilec, kapkodd magad! Nem hittem volna, hogy így elfelejtetted! *kiáltott utána széles mosollyal az arcán.*

*megnyugodott hogy Gil is előkerült és mostantól az alvás igénye leszorította a ranglistáról az egyébként folyton elsőhelyezett evést*

-Nalássátok! Akkó mennyünk mán!
*Ránézett Gilre és Selestinára meg az égre ami könyörtelen tempóban világosodott. Úgy gondolta hogy a két újabb pártfogoltja nem eléggé utcaedzett, és egyébként se férnének le a járatokba, a felszínen kell lemenniük.

Ráadásul még mindíg ő volt a legkevéssé fáradt fizikailag, Gil megértő szavaitól meg egyenesen jobban lett. Egy pillanatig gondolkodott és máris egy szürke deres csődör kapálta mellettük a földet. Véres volt és sáros, de sokkal kevéssé kimerült mint a többiek*

-siessünk mán nem akarom végigskubizni a hajnalt! Pattannyatok fel gyerünk! Elbirok hámat belőletek, pláne ha Gildasz átvátozik valami macskává! akkó Selestina tuggya fogni is menet közben *adta az ötletet habár nem gondolta egészen végig ennek egyéb személyes vonzatait*

*felnyerített és kapálta a földet mellső lábával.*

-Rajta mááán!!!

*Elmosolyodott Gauldoth felajánlásán*

Én ráérek... fent a hegyen úgyse sok dolgom akad, éppen meg is tanulhatom. Ha nem gond, hogy egy ilyen szép és nemes családi hagyományt valami fattyú is elsajátít!

*Az emberek fogadtatásán meglepődött. Nem gondolta volna, hogy ilyen ellenszenvesek lennének. Aztán Freya kikelt magából. Ez a csaj tényleg nem ép! Kicsit talán zokon is vette, hogy olyan szinten hazazavarta a csőcseléket, hogy nekik Gauldoth-tal tulajdonképpen idejük sem volt reagálni. Egy lány védett meg két palit! Legszívesebben elkérte volna G-től a csuklyát, hogy elbújjon ő is.*

*Észrevette Gauldoth fura viselkedését a ház körül.*

Hé, minden oké? Mi ez a hely? Bemenjen Freya rendet tenni? Csak egyszer engedd be, garantáltan nem marad a házból semmi!

*A szerelmes kérdésen elvigyorodott*

Igen, ja... fent a hegyen, tök egyedül! néha megnéztem jobban a tükörképemet a folyóban, de úgy véltem, túl szőrös vagyok, így nem tetszettem magamnak. Néha még írok egy-két szerelmes verset, de tudom, köztünk sose lesz semmi... Te voltál már szerelmes, Gaul?

*Dilec elrohant mellettük, szinte csak a porfelhőt lehetett látni*

Freya! Mit műveltél??? *próbálta visszatartani a röhögést, lassan elérték a Bázis kapuit. Az őrök bekísérték a foglyokat az alagsorba, a cellákba, és betették Balthazart is*

CARMEEEE!!!! ITT VAGY??? *kiáltotta el magát a Bázis udvarán.*

*Nem volt ideje bájcsevegni, egyre rosszabbodott a helyzet. Hallotta Freyát és a kárörvendését, meg is esküdött magában, hogy amint módja lesz rá, kitekeri a lány nyakát! Aztán valami madár se akart róla lekopni, pedig hogy igyekezett elzavarni őt! Próbálta elhessegetni, de aztán észrevette, hogy egy levél van nála. Futás közben lefejtette róla, majd beérve a Bázisra, gyorsan bezárkózott a mosdóba. Elhatározta, ha ezt túléli, akkor lefekszik aludni. Viszont a búcsúztató ceremónián ott kell lennie a diplomáciai és a harcosok vezérének is... Áh, ő képtelen lesz kimenni. Két megbízható férfira kellett rábíznia a dolgot.*

* Elkomorodik a pillantása, majd aprót bólint. * Ebben igazad van... és tartozom miatta egy bocsánatkéréssel. Már csak akkor tudtam, hogy ez lesz a kimenetel, amikor elkezdtem megidézni a mágiát. Eleika halálos átokkal támadt rám, ezért ugyanazt kellett megidéznem, hogy a kettő végül semlegesítse egymást... Láttam a tekintetén, hogy erre készül, és ha nem hagyom magam eltalálni, akkor még mindig odalent küzdenék vele. Volt rá esély, hogy nem élem túl... ez volt a helyzet legkorrektebb mérlegelése. Köszönöm, hogy segítettetek. * A hangja most csendesebb a megszokottnál, és amint befejezte a mondatot, hosszabb időre elhallgat. *

* Amikor újból megszólal, már a tőle megszokott tónust veszi fel. * Jó új arcokat látni... ma elég sokkal találkoztam: úgy egy seregnyivel. Egyáltalán nem gond; ha zavarnátok vagy kellemetlen lenne a jelenlétetek, akkor nem ajánlottam volna fel a lehetőséget. Az a két mamlasz biztosan örülni fog neked... nagyon ízlett nekik a szeder is, de ezt még jó néhányszor hallani fogod. * Elmosolyodik Séléstina lépésén, megkönnyebbül, hogy a helyzet nem viselte meg annyira egyiküket sem.

* Amint Dilec odaért hozzájuk, rápillant. A kérdés hallatán felnevet, majd bólint. * Valószínűleg már találkoztunk... és gyanítom, hogy még fogunk is párszor. A többit majd a maga idejében. A meghívásodat köszönöm, nem ígérem meg, hogy itt leszek, mert nem minden rajtam múlik... Ha akkora ünnepséget csaptok, mint a csata előtti buzdítás, ad egy plusz érvet. * Felvonja a szemöldökét a hirtelen távozásra, de látja, hogy roppant sürgős dolga akadt. *

* Kuku ajánlata kecsegtető a helyzetben, bár a büszkeségét valamelyest sértené, hogy ha hazáig cipelteti magát... éppen elég volt a számára, hogy segítségre szorult többször is a csata alatt. Mérlegeli a helyzetet, de kénytelen belátni: nincs túl sok egyéb helyes opció. * Legyen... részemről rendben, de ne vállalj be olyat, amit nem bírsz. Nem foglak egész nap ápolgatni, mint egy irgalmas nővér. * Közli karba tett kezekkel, hogy a zavarát leplezze. Lemondóan, kissé idegesebben sóhajt fel, majd egy macska képét ölti magára; az a hosszú szőrű, fekete macska jelenik meg, amelyik a harcmezőn is átfutott párszor. Az állat először felpillant az égre, majd nyújtózik egyet és könnyed mozdulattal ugrik a ló hátára. Nem akar megszólalni így, az aránytalanul vékony hangja csak még rosszabb helyzetbe hozná. *

* Khaled egészen eddig inkább csendben maradt, érdeklődve figyeli a helyzetet. A gondolat, hogy még most ellátogathat a földalatti városba, egészen felcsigázza. Gildas nem túl szimpatikus neki, mert érez vele kapcsolatban valami megmagyarázhatatlan félelmet, de a vészcsengő hangját elnémítja a fejében. * Én szívesen mennék, ha nem gond... * Mondja kissé zavartan. *

*Hullákat nem szívesen akart pakolászni, így kicsit sétált a faluban. Akkor repült a vállára egy bagoly.*

Oceanus! Te gyáva, ki merészelted hagyni a harcot? Rég nem láttalak!*simította meg annak fejét.* Ment, amerre csak tudott, és elfutott mellette Dilec.*Hm...*Nem is fűzött hzzá többet. Aztán elment a bázisra is, hogy ne hagyjon ki egy helyet se, amit még nem nézett meg. Amíg arra sétált, a falubeliek odamentek hozzá és ezeket beszélték neki: "Vigyázzon magára!...Kerülje a sötét képességű nőt!......." Látta az átszúrt kezűt. A véres falat. Mély levegőt vett.*Ha kiderül, hogy ezt Freya tette, vagy bármelyik másik, aki Balthazárt vitte, nem hagyom szó nélkül.* Aztán hallotta a nevét. Nem sietett, nem akarta tovább veszteni azt a maradék energiáját. Elért a hang tulajdonosához.*

Bármit mondana bárki is... Ki volt az, aki rátámadott egy késsel az egyik falubelire? Freya, te voltál? Tudod, hogy kihúztad nálam a gyufát? Idáig vagyok veled!*mutatott a feje felé tenyerét vízszintesen tartva.*Még egyszer.... Csak, még egyszer!*nagyon dühös lett. *Nem tudok nyugodtan gondolkozni, amíg ez a közelemben van.*gondolt Freyára, és hogy jobban legyen, simogatni kezdte Oceanust. Majd A.J. -re nézett.*Mit akarsz?

*A két válasz egyaránt meglepte, azonban az egyik jobban, mint a másik. Ennek hangot is adott, mégpedig azzal, hogy felkiáltott.*
- Dilec?! Mármint az a Dilec, akivel korábban beszéltünk és ti meg...összevesztetek a csata...előtt...hát, végül is, sejthettem volna valami hasonlót. Így visszagondolva furcsa, hogy nem vettem észre.
*Így már mindjárt más volt a dolog. Minden értelmet nyert, hümmögéssel nyugtázta a rejtély megoldását. Ekkor Dilec rohant el mellettük...nagyon furcsa módon. Rendben, nem fogom magamra haragítani ezt a démont... A.J. válasza bár váratlanul érte, de nem annyira mint az előző.*

- Hát ezt...ezt megérteném, ha lenne valamilyen külső, szembetűnő, visszataszító, érintésre fájdalmas tulajdonságod. Tudod. Mint nekem. De gondolom ez van, ha világéletedben magányban éltél.

*A kérdésre először válla felett visszapillantott a házra amit az előbb hagytak el, hogy időt és bátorságot nyerjen a gondolatai összegyűjtésére. A pokolba is, azt mondták, barátok vagyunk...ne legyél már hülye. Mély levegőt vett, aztán hagyta, hogy a szebb emlékek kerüljenek előtérbe.*
- Voltam, igen. Nem az a világraszóló, nagy szerelem volt, de...jó volt. De ahogy a karomat és lábamat elvesztettem, úgy őt is. Igaz, nem abban a balesetben, de...de köze volt hozzá. Láttam a szemeiben, szánt engem. Bár gyűlöltem azt a nézést, tudtam, meg akart gyógyítani, minden áron. Banditák támadtak rá, mikor gyógyfüvekért járt az erdőben egyik este...

*Azon kapta magát, hogy a terve egyáltalán nem működött, és ezek nem a szép emlékek. Pár kézlegyintéssel mintha csak elhessegette volna a képeket a fejéből, és mosoly kúszott az arcára mikor félig hátrafordult, és visszamutatott.*
- A házamban laktam vele. Mielőtt itt hagytam a falut, megkértem a szüleimet, hogy vigyázzanak az otthonomra és...rá is. A hátsó kertben van eltemetve. Régen voltam már otthon, talán...talán haza kéne mennem egy kicsit.

*Furcsa volt kimondani az otthon és haza szavakat ennyi év után, főleg erre az épületre utalni velük. Érezte hogy nem hagyhatja ilyen sötét vizekben a beszélgetést, így A.J.hez fordult, gonosz vigyorral.*
- Ja igen, a hagyomány...nem vicceltem! A kiképzés szörnyű! Naphosszat litániákat és csatadalokat kell tanulnod, de nem ám olyan nyelven amit értesz! Előbb meg kell tanulnod, mit jelent az ének! Aztán a tánc. Tudsz táncolni? Majd fogsz. És harcolni. Egyszerre! A gyakorlástól és az erőfeszítéstől szét fognak szakadni az izmaid és szinte csak az ének bűvölete fogja mozgatni a tested, úgyhogy jobb ha tökéletesen tudod az egészet! De nem gyógyíthatnak meg rögtön, mert az a harcmezőn sem lehetséges! Biztos, hogy akarod?!

*Arca egyre és egyre félelmetesebbé vált, a végére már-már komikusan mániákus szintre emelte a mimikáját. Aztán várta a hatást.*

Menjünk haza! Gondolom Selestináék már elindultak...Chh! Ahhoz képest, hogy mennyire azt mondta, hogy félt engem, csak simán itt mer hagyni....Veled... Biztosan még nem ismer eléggé.

Na változz át paripává, ozt repüljünk. Anyámék örülni fognak, hogy újra látnak.*mindig paripának hívta, ha sárkány énje jön fel. Át is változott, és már repültek is.*

Hirelen rám tört az álmosság...*és Chris hátán elaludt.*

Oh, ugyan már! Hagyd a bókolást!*és szárnyalni kezdtek.

Hallotta, hogy Harmonia már alszik. Nem csoda, egész éjszaka fent voltak.

És mit mondjon, amikor hazaviszi? Rákeni Selestinára, csak hogy ne kerüljön bajba... Talán.

Végül elérték az Elfek faluját.

/-->erdő Elfek faluja Kettő magammal./

*Kukura pillantott amint átalakult ,majd egyre jobban kérlelte úgymond őket ,hogy siessenek. Igaza volt, hiszen tudta ,nekik jobban árthat a napfény ,mint nekik. Ekkor lépett oda Dilec, de sokkal nyájasabb volt ,mint ahogyan képzelte. Elég rövid volt a 'látogatása', meg is lepödött ezen az egészen, de végülis így sikerült arra koncentrálniuk ,hogy elmenjenek ,mielőtt a nap felkel. A dologra, hogy ünnepség lesz, kicsit sóhajtott. Végülis érthető...de nem tudja mennyire lenne jó. Ám ,ha a tanácsot nézik, akkor mindenképp illene itt lennie. Így előre tudta ,hogy ezen nem tud változtatni. És mivel este lesz..valószínüleg ma már nem is jut haza. Amint Kuku lovacska dobbantott rápillantott, ezután ugrott rá a macskává vált Gildas. Látta az elején ,hogy kicsit zavarban volt, legalábbis mozdulatai erről tanuskodtak, de csak csendesen kuncogott. Azt már alapjáraton megismerte benne, hogy jobban szereti, ha ő vezetheti a dolgokat, a maga módján.*

Gyere csak Khaled....
*Szólt kedvesen, csendesen. Nyújtotta a kezét mialatt felszállt Kuku hátára. Előtte volt a macska, míg mögé segítette fel az elf fiút. Amint az elhelyezkedett, a saját derekára mutatott. nem is gondolkodott el azon, hogy ez egy fiatal fiúnak, aki még nem volt mások között, kellemetlen lehet, legalábbis parányit piruló.*
Itt fogj meg, hogy nehogy le ess. Nyugodtan, nem kell félni. Jó, itt ölelj át, és akkor nem lesz gond. Ha Kuku gyorsabban menne, akkor kérlek erősebben kapaszkodj belém. Én majd fogom Kukut, meg tartom kicsit Gildast. A mancsokkal nem olyan könnyü kapaszkodni, nem igaz?
*Pillantott rá ezután az alakváltóra, s míg egyik kezével megfogta Kuku nyakát, s azt kicsit átkarolta, addig másikkal a fekete bundást ölelte parányit , gyengéden magához. Zavartan mosolyodott előre, de most nem tekintett rá.*
Előre is elnézést, igyekszek óvatosan tartani.
Mehetünk Kuku...kérlek ne fáraszd azért ki magad!

*Hallgatta a két férfi beszélgetését, jót derült A.J. válaszára, ám Gauldothéra újra elkomorodott. A Bázison összefutottak Carméval, tudta, hogy a lány nagyon nem tőri viselkedését. Az ellene szóló vádra mélyen meghajolt.*

Utólagos letolásoddal igen, én voltam. Én itt nem tartozom senkinek sem magyarázattal, főleg nem neked. Viszont Dileccel szívesen megbeszélném ezt. Ha majd kiszakad a mosdóból szólhatnál neki, hogy keressen meg. Megjegyezném... megtaníthatnád a kutyáidat viselkedni, mert eléggé elkorcsosultak. Ha nem így lenne, most a fickónak még mindig meglenne rendesen a tenyere. *vont vállat, Carme ellenszenvét nem érezte fenyegetőnek, bár tudta, hogy magas pozícióban van és nagy tiszteletnek örvend.*

*mikor mindannyian elhelyezkedtek tett pár lépést hogy érezze stabilan ülnek e aztán könnyed, majd egy iramosabb vágtába kezdett. A nő és a gyerek súlyát könnyűnek érezte ebben az alakjában, macskaként pedig Gildasnak is maximum a természete lehetett nehéz.

Arra gondolt hogy mennyit fogja majd Gil vérét szívni azzal hogy a nő rajta lovagolt.. meg ő is... persze a vérszívásnál majd a másik értelmét fogja használni. Jókedvűen nyehhhintett egyet, és mégjobban tempózott.. ez már igazán sebes vágta volt... hamar a falu határánál jártak. Nem sokkal Dilec futása után trappolt be a vérfarkasok közé de nem állt meg mert jobb szeretett volna mihamarabb otthon lenni.

Csak egy-egy jókora nyerítéssel adta tudomására a dübörögve vágtató deres a mondandóját:
Amikor előttük voltak azért nyerített hogy "UTAT!!!"
Amikor elporzott mellettük akkor azért hogy: "CSÁááá!!!"*

>--- Gildas háza-->>>

*Ahogy Carme befut, köszöntésképp biccent neki. Aztán a kis...vita? Hirtelen el sem tudta dönteni, mi a franc ez a nők között. A vita után feltűnően előrébb lépett egy kicsit, és Carméhez fordult egy széles vigyorral. Egyike volt azon kevés eseteknek mikor tudatosan próbálta alkalmazni a szemében rejlő erőt, és próbált teljes nyugalmat sugározni.*

- Nyugalom, nyilván Dilec és Freya el tudják rendezni az ügyeiket kettesben is, elvégre, nem tegnap ismerték meg egymást, ugyebár. A kéz egyszerűen gyógyítható, a kiborulása pedig, nos, érthető hogy egy lobbanékony személyiség miért reagálna így arra, ha különösebb ok nélkül meg akarják kövezni a két barátját. Nem de, Freya?

*Azzal perdült is a másikhoz, szintén mélyen a szemébe nézve, ugyanazzal a mosollyal.*

- Neked meg nem kell miattunk halálfélelmet kelteni a falusiakban, két életerős férfiról beszélünk, meg tudjuk védeni magunkat, ha arról van szó! Ha meg nem miattunk és csak meg akarod őket leckéztetni, vagy valami, azért ahogy viselkednek, akkor sem a legjobb módszerrel próbálkoztál. Majd legközelebb fogd vissza magad, ha lehet, jó?

*Hátrébb lépett, zsebre...kéne egy másik nadrág...zsebfoszlányokra vágta a kezeit, és várta a hatást.*

Viselkedni? Igen? Na ide figyelj... Ezek te miattad nem viselkednek, mert ha meglátnak, már egyből rossz kedvük lesz tőled! Talán tüntesd el magad, és majd postázzatok Dileccel, mert itt nem lát senki szívesen!

*Gauldoth-ra pillantott, amikor beszélni kezdett.*

Hát, nem tegnap... De mindenki jobban járt volna, ha a mostani vezér eszesebb lett volna akkoriban. És nekem ne mond azt, hogy nyugalom, mert azon a szinten vagyok, hogy ettől a szótól is kiborulok. Remélem hamar lerendezik azt az ügyet, már nem egyedül vagyok, hogy nem bírok békében lenni mellette!*nézett élesen Freyára.*

Sajnálom, veletek nincs bajom, csak ezzel a vén banyával...*higgadt le végül.*

*A.J figyelmesen hallgatta Gaul történetét a kedveséről és elvesztéséről. Még sokáig nézte a házat, amitől egyre távolodtak.*

Van egy házad? Szebb, mint az én kunyhóm! Boldog lehetsz, hogy ilyen szép helyen élhettél. A pároddal.

*Szomorú volt, amikor Gauldoth a támadást és gyilkosságot említette. Érezte benne a fájdalmat és az űrt, amit egy fontos személy elvesztése okoz. Aztán témaváltás következett. Gauldoth egyre fokozta azt a kínszenvedés részletezését, ami a Tánc tanulásával jár. Gonoszan elvigyorodott A.J.*

Hallottál már te engem énekelni? Ha nem, akkor készülj fel! Olyan poklot fogsz átélni, amire még legszörnyűbb rémálmodban sem volt példa! Táncolni tudok-e? Persze! Ha az elefánt a porcelánboltban stílust vesszük, abban profi vagyok! De úgy érzem, van elég kurázsi bennem, állok a képzés elé!

*És akkor a lányok elkezdtek civakodni... Hirtelen nem tudta, melyikhez szaladjon oda... mindkettőt le kellett volna fogni. Aztán látta, hogy Gauldoth aláírja a halálos ítéletét: a csajharcot próbálja megállítani. A.J. megfogta a vállát és óvatosan elhúzta onnan*

Gyere onnan szépfiú, ha jót akarsz magadnak! A cicaharcot ne zavard meg, mert a végén tuti te húzod a rövidebbet! A lányokat nem lehet megérteni... csak szeretni! Már amikor hagyják! Figyu már, nem vagy véletlenül kajás? Én már tök éhes vagyok! Menjünk inkább keressünk valami ehetőt! Dilec biztos nem bánja! *Lassan elvezeti onnan, közben súgja Gauldoth-nak* Maradj csendben, hátha nem vesznek észre minket! Ha mégis: tettesd magad kavicsnak!

*Hebegni és habogni kezdett ahogy A.J. vonszolta. Nem értette a helyzetet, mégis miért ilyen sürgős elmenni? Semmi gondot nem látott. Mire tiltakozhatott volna, a gyomra végszóra hangosan felkordult, így beletörődött a sorsába. Újra és újra meglepte, hogy a csata mennyi utóhatását nem vette észre amíg nem szóltak neki…és hogy mennyi energiát elvett belőle. Eszébe jutott, hogy a szülei valószínűleg a házában vannak…bár őket ismerve semmi sem biztos. Ha ott vannak, biztos van valami étel…*

- Hát, ha kaja kell, benézhetünk hozzám. Egy kis látogatás nekem sem árthat. Hacsak nincs valami más terved?

*Aranyosnak találta, ahogy Gauldoth próbált rendet teremteni.*

Tudom, hogy nem ez volt a legjobb, amit tehettem, de akkor jó ötletnek tűnt. Azért szép dobás volt, nem? Ne haragudjatok. És, Gauldoth! Te csak nem megpróbálsz elbűvölni a tekinteteddel?

*Carme megjegyzéseire elvigyorodott.*

Engem már akkoriban is a fél falu utált, hisz közel s távol Dilecet tartották a legjobb férfinak, akit így elhappoltam a lányok elől. Kár. Amúgy meg, felesleges törnöd magad, nem megyek el, engem csak Dilec dobhat ki innen, bár azért az is meggondolandó lenne. Nem tudsz felidegesíteni. Kezeltesd magad valami agyásszal. Azt hiszem a késdobálós mutatványom után én is hasonlóan járok majd el.

*Ezzel elintézettnek tekintette a dolgot, és a menekülő A.J.-ék közé lépett, mindkettő vállát átkarolta, egy szemernyi reményt sem hagyva nekik ezzel a szabadulásra.*

Csak nem kaját említettetek?

*Közben meglátta a srácot, akinek átlőtte a kezét. Ereje utolsó morzsáinak összekaparásával egy szempillantás alatt meggyógyította. Ezzel mára be is telt a varázsa.*

*Egyből elfelejtette Freyát, és a srácokhoz kapta a fejét.*

Szeretnétek enni valamit?*kíváncsiskodott..*Van nálam sok minden... És a házam is nagy, ahhoz képest, hogy egyedül élek Oceanust is beleértve. Ha gondoljátok, gyertek el hozzám.*mondta szemrebbenés nélkül.*

Nincs tervem, csak a cél biztos: enni kell! Ha azt mondod, hogy meghívsz, akkor elfogadom! A kunyhóm messze van, mielőtt odaérnénk régen éhen halnánk... arról nem is beszélve, hogy előbb akkor vadásznunk kellene valamit. Nem szoktak vendégek járni hozzám, így nem tartok magamnál dugikaját. De ha gondolod, oda is mehetünk. Nekem mindegy.

*Freya a nyakukba szakadt*

Ugh... békülj már ki Carméval! *suttogta neki*

*Aztán Carme felajánlotta a vendéglátást*

Hm... ez jól hangzik. Igazából szállás is kellene. Legalább addig, amíg gyűjtünk annyi erőt, hogy hazamenjünk. Meg ha már itt járunk... *megszaglászta magát* Lehet, sokat kérek, de a bukém se a legjobb.