A Vérfarkasok falva -Utcák

*A tömény illattól Dilec szeme is menten könnybe lábadt... Nem is szereti ezt a pacsulit! Hamar betöltötte az apró fülkét a fojtogató parfüm, így gyorsan visszadugaszolta az üvegcsét, és menekülésszerűen kirontott a helyiségből, kezében a patkánnyal. Az ablakhoz rohant és sarkig tárta. Nem akarta kimondani, ami nyilvánvaló volt: nemcsak a patkánnyal, de SAJÁT MAGÁVAL is kiszúrt!! Hogy lehet valaki ekkora állat? A tikmonynál felhúzta a szemöldökét, miközben mélyeket lélegzett a friss levegőből. Mivel a szót még életében nem hallotta, de a patkány annyira meggyőzően vágta a fejéhez, hogy úgy döntött, nem fog kötekedni, enged az erőszaknak... ha tikmony, hát tikmony! Ekkor kopogtattak*

Ki a fene vagy?

A sültek, ahogy parancsolta! Az ebédlőbe szervíroztuk, mert ide nem fért volna! *hallatszott az ajtón kívülről. Kis szünet, majd bizonytalanul újra megszólalt a hang* Uram! Nővel van? A hölgynek is vigyünk valamit?

KUSS! Elég a sült! *közben a patkányt már egész kényelmesen tartotta fél kezében, a törölköző már nem szorította, hanem kellemes melegben tartotta. Az illat, bár még mindig érezhető volt, szerencsére kicsit alábbhagyott. Dilec az ajtóhoz sétált, és kinyitotta. Egy riadt harcos ácsorgott ott, és azonnal a patkányra tévedt a tekintete.* Mit bámulsz?

Öhm... az új háziállata? *kérdezte nagyon óvatosan.*

És ha igen, mi közöd hozzá?

De uram, ez egy patkány!

Tényleg? Nekem azt mondta, hogy medve! *A harcosra nézett, és amilyen utálkozva megkapta az előbb Kukutól a letolást, most továbbadta* Tűnés a dolgodra! Meg ne lássalak az épületben lébecolni! Szedd a lábad, te tikmony, ha jót akarsz magadnak!!!

*A tag futólépésben elindult, majd amikor a tikmony elért a tudatáig, lelassított, és megállt. TIKMONY? Hátrapillantott Dilecre, aki már át is ment az ebédlőbe. Tikmony. Ez valami nagyon új, de talán jobb, ha nem tudja meg, mit jelent!Biztos valami oltári szörnyű! Rohant, ahogy a lába bírta.*

*Dilecék besétáltak az ebédlőbe. A húsok és pácok íncsiklandó illata az egész termet elöntötte. Egy asztal roskadásig megpakolva várta őket*

Atya isten... *elámulva nézte az asztalt, és mintha hipnózisba esett volna, lassan elindult felé.*

*még mindíg Dilec által tartott törülközőben kuksolt és szaporán szedte a friss levegőt, kicsit még csípte a szemét az erős illat de már elviselhető volt. Amikor a a katona tekintete rátévedt nem volt nehéz eljátszania az ázott szembajos tüsszőgő patkány szerepét, mert Dielccel ellentétben az ő orra továbbra is a rózsaillat közvetlen forrásánál maradt. *

*A kaja említése miatt továbbra is nyugton maradt, ezt nem akarta elmulasztani. A sültek illatát sem érezte a sajátjától, de a látvány ami eléje tárult éppúgy megbabonázta mint a vérfarkast. Dilec hipnotikus lassú közeledését az ételhez már nem bírta cérnával. Ficergett a már nem annyira szoros bugyolában és kiugrott belőle.. rózsaillatot húzott maga után ahogy futtában az asztalhoz sietett, felugrott a székre, onnan az asztalra egyenesen nekiesve az egyik malacsültnek. Közvetlen közelről már átérezte az inycsiklandó illatokat a sajátján és amint beleharapott eszébejutott hogy nagyobb alakban tényleg többet bír enni.*

*Egy pillanattal később kuku teljes életnagyságban ült az asztalon <kép a karakternél> és falta a sültet mint aki még életében nem evett. Nem zavartatta magát hogy éppen egy vérfarkas lakomáját osztja meg saját magával, Ha elhajtják addig is annyi eszik amennyit bír.*

*Az alakváltás miatt a fizika egyszerű törvényei alapján a patkányalakban rákerült víz és a parfüm is nagyobb felületen oszlott el. Már nem tűnt annyira vizesnek, de a parfüm sokkal nagyobb felületről párolgott és a sültek illata mellett erős rózsaillat töltötte meg a levegőt.*

*Az átváltozáskor Dilec tudatáig csak egyetlen dolog jutott el: nagyon erős virágillat lengi körül az amúgy pazar lakomát! Ez egy kicsit kedvét szegte, de a malacsült látványa kárpótolta. És ekkor végre teljes alakjában láthatta Kukut. Aki az Ő malacsültjének állt neki!!! Majdnem elvesztette a türelmét, de mégis nyugalmat erőltetett magára. Szerencsére két malacot kért, így szépen letelepedett az asztalhoz, és diszkréten egész közel húzta magához a másikat. Meg még két sültes tálat, és hozzálátott.*

*Egy harcos lépett be hozzá* Uram! Mikor óhajtja bejelenteni a Tanácsnak, hogy ön lett a vezérünk?

*Két falat között gyorsan elhadarta*

Ha végeztünk, indulunk! Legújabb barátom, Kuku is velem fog tartani! Így készítsétek elő a hintót! *Kukura néz* Gyorsabb, mint gyalog... a föld alatti utakon viszont eltévednénk térkép nélkül. Azt pedig Carmének adtam. Nem szeretem a hintót... annyira nem méltó egy harcoshoz :S

*tele szájjal rávigyorog*

-momftammá hogy tejjesítem egy kívánfágod haver! *lenyeli a sült nagyját amit a szájában tömött*
-úgy ismerem az összes lenti járatot mint a tetveimet.. .. hoppáá azok mán nincsenek... *jutott eszébe Gil szere hatása
- de akkó is! ismerem a járatokat. A térképp itten van he! *mutat sültszaftos ujjával a saját fejére*
- a zaba megér annyit hogy e~mongyam neked, vagy odavezesselek. hehe mongyuk megnéznélek hintóban őfarkassága

*derül egyet a másik kárára és fal tovább, ügyet sem vetve arra hogy lassan hasfájásig zabálta magát. A sült viszont nem hagyja magát és kuku érzi hogy bizony nagyon szomjas a malac a bendőben... Körbenéz az asztalon és megtalál egy kancsót, gyorsan felkapja és azonmód meghúzza és csak nyeli csak nyeli a benne lévő bort.. amikor elveszi a félig kiürült kancsót a szájától egy hatalmasat böfög úgy hogy a kancsó visszhangzik belé*

-ughhh.... aszt hiszem tele vagyok *mondja de közben a süt maradékát nézi majd irígykedve Dilecre tekint akinek láthatóan sokkal nagyobb étvágya van mint neki. Letör pár darabot a sültből és kitömi vele a fegyvertáska maradék helyét a tőrök mellett.*

*Dilec pillanatok alatt eltüntette a saját részét. Ez a két fickó amilyen pusztítást képes volt véghezvinni az asztalnál, gyengébb idegzetűek már rég infarktust kaptak volna... Dilec is ivott rá majdnem egész kancsó bort, majd jólesően hátradőlt a székben és megpaskolta a pocakját.*

Igen, tudom, hogy van egy kívánságom! És ezt nem fogom elfelejteni, de egyelőre még tartogatnám a lehetőséget! Lehet, hogy csak évek múlva foglak megkeresni, hogy van egy kívánságom. Lehet, hogy hamarabb, Lehet, hogy már holnap vagy ma este. Szóval szavadon foglak majd, ha eljön az idő! *elgondolkodik, Kuku kulturáltnak nem mondható büfögésére csak vigyorra húzta a száját* Szerintem induljunk a Tanácshoz! Egész éjjel nem aludtam, és úgy gondolom, te se! Szóval maradjunk a hintós megoldásnál! Ott legalább pihenhetünk egy keveset, mit szólsz?

*Magához hívatott egy harcost, hogy készítsék elő a járművet és a lovakat. Hogy szép legyen a bevonulás, díszkíséretet is rendelt maguk mellé, de semmi fenyegető szándékkal*

Felveszek valami cicomás hacukát. *látszott rajta, hogy nem szeret kiöltözni. Végignézett Kukun* Te így jössz? Vagy átöltöznél? Keríthetünk valami hagyományos vérfarkas-dresst!

*tele hassal és tele borral eléggé könnyedén veszi a helyzetet.. sőt.. valahogy minden olyan humoros.. még Dilec is.*

-esti kívánság mi? HEHH! Tuttamén hogy nem véletlen vót az a kőni!
*elterül azonmód az asztal tetején kidudorodó hasán pihentetve az egyik kezét míg a másikkal a levegőben mutogatva magyaráz*

-nekem lehet mán ... kéne mennem.... *eszébe jut hogy vajon mi lehet most Gil-el? Az aggódó gondolatot azomban elnyomja a bor ami pillanatok alatt a fejébe száll*

-hukk .. de ki nem hagynám hogy lássalak puccparádéban és még nem vótam hintóba se szóva mennyünk

*mire Dilec kiöltözik kuku majdnem horkol de aztán még mindíg az asztalon való fektéből fölsandít a vérfarkasra*

-csini ruci! Minnyá belédesek! hehehehehe *kötekedik arcán most már egyértelműen részeg mosollyal*

-átőtözni?? mánis vetkőztetni akasz cimbi? NEm gyors tempó ez egy kicsit? *böff*

*megdörgöli az arcát a szabad kezével hogy egy kis életet kerítsen az agyába de sikertelenül. A legritkább esetben jutott alkoholhoz és sosem ivott egyszerre ennyit. ez meg is látszik. a szemei kicsit összeakadtak és nagokat pislogva nézi a plafont de az valamiért forog. Visszanéz dilecre és kigurul belőle a feltarthatatlan kuncogás a díszes ruha láttán*

-mint egy balerina *hukk*

-Jajj asszem becsipáztam vazzeg! *tette hozzá a nyílvánvalót, majd lassna feltápászkodott hogy indulhassanak. Tántorogva követi Dilecet*

*A kölnis beszólásánál majdnem elvesztette a türelmét, de úgy döntött, mégsem teszi. Inkább csak szorosan összeszorította az állkapcsát. Bár sosem volt komoly kapcsolata, egy dologban biztos volt: a nőkhöz vonzódik.*

Este háború lesz. Ha Balthazar is úgy akarja... Rendben, maradunk a hintós verziónál! Átöltözöm...

*Átment az irodájába, Kukut magára hagyta. Csak abban bízhatott, hogy valóban részeg és nem fog elszökni. Még hasznára lehet! A hagyományos vérfarkas-vezető-tanácsos öltözék valóban úgy nézett ki, mintha balettozni készült volna az ember. Fehér harisnya, szűk csizma, Felülre pedig szintén egy testre simuló, enyhén díszített ing és dolmány került. Dilec hátrasimította a haját, és végignézett magán.*

Biztos be fog szólni...

*Sóhajtott nagyot, és visszament az ebédlőbe. Kuku úgy feküdt ott, ahogy hagyta. A beszólására vér szökött az arcába, és mérgesen keresztbe tette a kezeit*

Ennyire ciki?! *újra végignézett magán. Mint valami ficsúr! Míg Kuku azzal volt elfoglalva, hogy a lehető leggyorsabban és legrövidebb úton elérje az ajtót, még gyorsan visszasietett az irodába, összeborzolta a haját, kitűrte az ingét, a tetejét kigombolta, a dolmányt levette. A hagyományos őrsmester zakót vette fel, ami tele volt kitüntetésekkel, zsebekkel és gombokkal, de ez már sokkal jobban állt neki. Így egy igazi "rosszfiú" benyomását keltette. Visszament Kukuhoz, aki közben már kiért a bázis udvarára. A meleg levegő még jobban fejbe vághatta őt.*

Te, Kuku! Hányni nem ér! Ha mégis, lehetőleg ne rám és ne a hintóba! Ajánlom a figyelmedbe az alvás lehetőségét! Remélem, brunyáltál indulás előtt, mert nem állunk meg egyetlen percre se! Így is beletelik 2-3 órába, míg odaérünk! Gyerünk, szállj be!

*nem volt abban az állapotban hogy észrevegye milyen hatással vannak a beszólásai a vérfarkasra, hogy már túllőtt e a célon vagy sem. A meleg tökéletesen megadta neki a kegyelemdöfést, a lába rogyadozott, az arcából csak zsibbadást érzett... mindenében csak zsibbadást érzett. amikor Dilec visszatért ismét széles tökvigyor ült ki az arcára*

- a szoknya lemaratt a harizsnyárú
*jegyezte meg, felhívva Dilec figyelmét hogy az örmester zakó és a fehér tradicionális harizsnya fölöttébb mókás együtt.*

-brunyálni.. jaaaahh peeeerszeee
*mondta és máris előretántorgott a falhoz. Ott háttalfordult a többieknek, az egyik kezével megtámaszkodott, és kis manőverezés után nekilátott könnyíteni magán. *

*dolga végeztével eltette amit kellett és visszatántorgott a hintóhoz.. már nem bírt két egyenes lépést megtenni, bezuhant a jármű aljába és nem moccant*

Az egyik útra kész harcos lépett Dilechez, miközben Kuku elment végezni a dolgát*
Öhm, uram, izé... A házikedvence, a medve *már az egész Bázis értesült az új jövevényről, és mivel Dileccel senki nem mert ellenkezni, a patkány szót nem használták előtte, csak a medvét. A rózsafelhő miatt mindenki tudhatta már, hogy a patkány az egy alakváltó, és ez az a fazon.* Szóval a medvéje az ön irodájának ablaka alá csinálja éppen... leüssem??

*Dilec feje egyre vörösebb lett, de nem a bortól*

Megérdemelné! Viszont ha most nem végzi el, akkor tuti a hintóban érik rá... *éppen menne a hintóhoz, mikor megfogja a harcos vállát* Egy vödör vízzel öblítsék le majd a falat meg a környékét...

*A harcos bólintott és egy másikat szalajtott el a vízért.*

Uram! Két vödör vizet hozattam, az egyiket a falra, a másikat meg a medvére! *ekkor jött Kuku, épp kettejük között tántorgotta hintóhoz majd zuhant be. Az őr elnézte egy ideig* Uram! Azt hiszem jót fog tenni a medvének a vödör víz!

Hagyd! Aludja ki magát! Addig is talán nem fog hányni! Pakold be rendesen azt a tagot!

*Az őr szalutált, majd felnyalábolta Kukut. Rövid szerencsétlenkedés után a szűk hintóban, végre felültette a menetiránynak háttal. Közben megérkezett a másik, kezében két vödör vízzel. Az egyiket letette, és már épp zúdította volna a másikat be a hintóba, mikor szemben találta magát Dilec haragos tekintetével*

Szeretnél még élni? A Tanácshoz megyek, te idióta! Egy részeggel, hintóval és harisnyában! Szerinted ha a hintóból akváriumot csinálsz, mennyivel fognak komolyan venni???

Öhm, elnézést uram! Igazából az összképen már nem változtat...

*Dilec nem bírta tovább, behúzott neki egyet. A tag elterült, miközben magára pocsolta öntötte a vizet. Francba a harisnyával! Többet öltözködik, mint egy lány! Beugrott az irodájának az ablakán és a zakóhoz illő nadrágba bújt, a megfelelő csizmával. Most már senki ne szóljon be neki! Még jó, hogy a parfüm végett nyitva volt az ablak... újra kiugrott, és beült a hintóba. Igazított Kuku fején: hogy az ablak felé nézzen, ha netán mégis baj lenne... A hintó elindult.*

*nem vette észre a bepakolást a kisebb szóváltást... és egyébként úgy semmit sem érzékelt az útból. egy egy nagyobb döccenőnél pattant és koppant a feje de csendben illatozva vévigaludta az utat, csak a célnál ébredt fel arra hogy megállnak.. Persze még mindíg forgot vele a világ, azt sem tudta hol van, csak dünnyögött valami értelmetlenséget a bogarakról*

-- örzők városa tanácsháza >> folyosó>>

*Dilec hamar visszaért a Bázisra, majd egyből nekiállt megszervezni a védelmet, ki hol áll majd őrségben, kinek mi lesz a feladata, hova mennyi embert kell csoportosítani. A fegyverek kiosztását, az őrségváltást, nyakig beleásta magát a munkába, és az összes harcos engedelmeskedett a parancsnak.*

*A fegyvertárban volt, nézegette a gyűjteményét. Minden egyes darabank megvolt a maga kis története, mindegyikről órák hosszat képes lett volna mesélni. Számára a legkedvesebb mégis egy kétkezes kard volt. Pengéje olyan éles, hogy akár a legfinomabb suhintásával is képes volt komoly sérülést okozni. A markolat kényelmes, kézbe simuló, végén egy farkasfejjel díszítésképp, a súlyelosztása tökéletes, a penge és a markolat találkozásánál pedig egy nagyítóüveg pihent, térképolvasáshoz. Ezt a kardot csak az igazi nagykutyák bírták el, forgatni még kevesebben tudták, egy egész csatát harcolni vele, pedig csak a kiválasztottak tudtak! Bár még nem volt alkalma Dilecnek kipróbálni, hogy egy valódi csatában bírná-e, de úgy döntött, most majd elválik!
Egy holló repült az ablakára, lábára egy apró kis tekercs volt kötve. Dilec odament és lefejtette róla az üzenetet. A holló gyorsan el is repült, így esélye sem volt válaszolni. Az üzenet rövid volt. Nyers. Lényegre törő. Csapda. Visszautasíthatatlan.

Drága Dilec! Nem fogom szó nélkül hagyni, hogy keresztül húztad a számításaimat a "barátaiddal"! Tartsuk be a szabályokat! Háborút indítok ellened! Ellened és mindazon farkasok ellen, akik melletted állnak! A seregem felkészült. Még eldöntheted, hogy mit teszel! Ha feladod a vezetői posztot és elismered a hatalmam, a falkát és az életedet megkímélem és békésen veszem át az engem megillető helyet! Ha viszont nem: a hegy lába előtti Óriástisztáson várlak este a holdfényben, hogy szemtől-szemben megütközzünk, távol a falutól, hogy senki másnak ne essen bántódása. Ez a kettőnk játszmája! Számítok rád! Üdv, Balthazar. Ui.: nagy sereget hozz, én is úgy készülök!

*Dilec összegyűrte a cetlit*

A holdfényben... milyen romantikus! És még gyertyatartókat is kér! Tudja vajon, hogy szeretem az olasz konyhát?

*Elgondolkodott. Ha a főseregével kimegy a tisztásra, akkor a falu csaknem védtelenül marad. Ha Balthazar átveri, a falkának vége! De ha nem jók a megérzései, és csak egy maroknyi csapattal vonul ki, viszont az ellenség teljes létszámmal lesz kint, akkor megint ugyanott van. Elmennie muszáj, ez egyértelmű volt. Ha nem megy, akkor nyilvánosan is elismeri, hogy vesztett és feladja. És mivel Balthazar elküldte a hadüzenetet, kénytelen beszállni a sakkjátszmába.*

*Freya egyre gyorsabban szedte a lábait, ideges volt. Kendőjével ernyőzte el a napfényt bőre megóvása érdekében. Legutóbb mikor itt járt, távozása meglehetőst hevesre sikeredett, a helybéliek biztosan nem felejtették el. Jól sejtette. A kapunál álló őr, mihelyst meglátta, összehúzta magát.*

Merre van?

*Kérdezte barátságtalanul, élvezve a kiváltott hatást. A férfi elhebegte, hogy Dilec a fegyvertárban leledzik.*

Köszönöm.

*Mondta, majd elindult az említett hely felé, mögötte társai. Az ajtó hangos nyikorgással tárult ki. Egyből felsejlett Dilec alakja az árnyékban.*

Áh, tehát még élsz. Hm... pedig azt hittem mire ideérek már a dögmadarak fognak játszani a húsoddal. Nem baj. Gondoltam benézek hozzád, ha már segítettem az elfeket szállítani, bár a te feladatod lett volna rendet tartani ebben a porfészekben.

*Nagyon kellett sietniük. Alig bírtak lépést tartani a sötét elffel. *

*Egyáltalán nem tetszett neki, ahogy Freya "üdvözölte" az újdonsült vezért. Az első gondolata egy kis nyaklevessel kezdődött, bár ezt nem tette meg. Cselekedete viszont elég hatásos lett volna.*

Az elfek biztonságban , mostanra pedig jobban is vannak.Csatlakozott hozzánk egy új tag is: Gauldoth Waerjak. Remélem nem volt semmi gond, amíg nem voltam itt.*emelte fel az egyik szemöldökét Carme. *

*Ahogy közelebb értek a faluhoz, egyre furcsábban kezdte érezni magát. Azt hitte, régen elengedte már azokat az érzéseket melyek miatt évekre elhagyta a helyet, de ezek szerint még maradt belőlük. Gúnyolódás, félelemmel és gyűlölettel teli tekintetek emléke bugyogott fel a felszínre. Tisztán látta rajtuk, igen, páran azonnal felismerték őt, még ennyi év után is, és legtöbbjük nézése ugyanazt sugallta, mint akkor. Mély levegőt véve megacélozta magát és követte Freyát a fegyverraktárba. Neve említésére meghajolt, de egyelőre nem szólt semmit. Úgy látta jobbnak, ha hagyja beszélni a többieket. Arrébb lépett párat a csoporttól, és a fegyvereket kezdte tanulmányozni. Néha A.J. irányába pillantott, és az arcát fürkészte.*

*A.J sem érezte magát a helyzet magaslatán. Mindenki tudta, hogy miért küldték el a falkából. Nem is tudta volna megmondani, hogy mit keres itt. De talán tartozik ennyivel a falkának... akik kigúnyolták, elüldözték, száműzték. De most úgy őszintén, mi a francot keres itt??*

*A kérdés kiült az arcára, és Freyára pillantott. De mivel a lányt most egész más dolgok foglalkoztatták, így tőle nem várhatott segítséget. Carmére nézett, aki pedig Freyával volt elfoglalva... Szűkült a kör... És ekkor összeakadt a tekintete Gauldoth-éval. Nem tetszett neki az ipse. Összehúzta a szemöldökét, és inkább Dilecet tanulmányozta. Volt rajta mit. Tulajdonképpen csak most esett le neki, hogy mit lát Dilecben: elszántságot és megbékélést. Nagyon jól ismerte ezt az érzést: mikor az ember megbékél a halállal.*

*De amilyen paprikás hangulatban volt Freya, ezen nem is csodálkozott. Várta a fejleményeket.*

*Meglepődött, hogy ilyen későn ért vissza Carme. Azon pedig még inkább, hogy ilyen nagy követséggel érkezett. Amikor Freya is előbukkant, egészen elvörösödött a feje*

Te meg mit keresel itt? Nem azt mondtad, hogy többet ide nem teszed be a patáidat? És én még hittem neked! Menj, keress inkább gombákat! Vagy madártollakat! Vagy nézd már meg légyszi, hogy kint vagyok-e!

*Carmét meghallgatta*

Köszönöm, hogy segítettél! Nem is tudom, mihez kezdenék nélküled! *Az új tagra pillantott, és felismerte. Egyszer-kétszer látta a férfit, míg kisebb volt, de a róla keringő pletykákat nagyon is ismerte. Keresztbe tette a kezeit* Áh, látom mégis csak felébredt benned némi honvágy, Gauldoth! Szeretettel fogadunk, de csak akkor, ha nem vagy Balthazarék oldalán! Elvégre... ha már A.J-t is visszafogadtuk, akár Te is beleférsz...

*A.J. szemei elkerekedtek* Mi van?! Visszafogadni?? TI??? ENGEM??? *Felnevetett* Hát mi van veled ember?? Megérintett a háború szele és meghülyített? Majd ezt megbeszéljük a háború után, ha már túléltük!

Komolyan beszéltem! *morogta Dilec az orra alatt* Mivel neked köszönhetjük, hogy az elfek biztonságban vannak, gondoltam ennyivel tartozunk neked!

Apropó! Ti miért is nem tudtátok kiszabadítani őket?

Elveted a sulykot...

*A.J. felemelte a kezeit, mondván, hogy megadja magát. Nem szólt többet*

Balthazar megküldte a hadüzenetet. Ez eddig rendben van. Ha a többi nemzettség nem kapott körlevelet, akkor feltételezhetjük, hogy őket nem óhajtja megtámadni. De mint tudjuk, ez is olyan ostoba feltételezés lenne, mint az, hogy Freya békülni jött ide... *kanyarodott vissza az előző témához és ráförmedt a lányra* MINEK VAGY ITT???

*Érezte Carme rosszallását, Gauldoth és A.J. zavarát, de úgy tett, mintha ebből semmit sem észlelne. Dilec köszöntése sem volt különb, mint az övé, kicsit rosszul is esett neki, enyhe deja vu csapta meg. Mikor az újdonsült vezér A.J. és Gauldoth visszafogadásáról beszélt, majdnem megbocsájtotta minden ellene elkövetett bűnét, csakhogy ezután megint hozzá szólt. Minden szava éles tőrként szúrt. Freya elszomorodott, mikor újból beszélni kezdett hangja sokat vesztett éléből, már-már úgy hangzott, mintha társalkodó partnerét valóban emberszámba venné.*

Mint az előbb említettem, én gondoskodtam az elfek egészségügyi állapotáról, míg a faluba értünk. Igazán hálás lehetnél, bár mit is várok, hisz tudom, hogy belőled hiányoznak ezek az alapvető emberi dolgok. Hogy minek vagyok itt? Ó, ugyan ne mond, hogy nem örülsz nekem! *vigyorodott el, bár ez is inkább egy erőltetett vicsorra sikeredett* Gondoltam beugrom segíteni, hisz rátok fér, ha már idáig fajult a helyzet, hogy két ártatlant nem tudtál megmenteni egyedül. *húzta el a száját* Tehát, azt hittem jól jön majd egy gyógyító, aki eléggé járatos a fekete- és fehér mágiában, de hát te tudod. Viszont ha a maradásom mellett döntesz ez a békülősdi nem rossz ötlet. Legalább nem kell állandóan attól tartanom, hogy elvágod hátulról a torkom "véletlenül". *az utolsó szót jól kihangsúlyozta, mikor együtt voltak a férfi előszeretettel magyarázta minden elkövetett hibáját ezzel "véletlen volt"* Szóval?

*Kérdezte üres hangon, de már egyáltalán nem volt benne biztos, hogy jó ötlet volt eljönni. Meg ha már ennyit gyalogolt, mindezek után lehetőséget adni Dilecnek arra, hogy elzavarja. Igazából már az egészet bánta, hiszen már valóban túljutott kettejük dolgán, most mégis feltépi a régi sebeket. Taktikai szempontból valóban az lenne helyes, ha a férfi úgy határoz, hogy Freya is velük harcolhasson Radennel együtt, hisz az állat ereje sem utolsó szempont. Viszont elválásuk elég drasztikusra sikerült, mindketten vágtak olyat a másik fejéhez, amit soha nem fognak elfelejteni. Míg a választ várta, töprengett, hogy vajon a hadvezér, vagy a hétköznapi farkas akarata fog e érvényesülni, közben átkozva magát, hogy egyáltalán betette a lábát ebbe az istenverte városba.*

*A honvágy szó legnagyobb meglepetésére jeges karmokkal mart bele mellkasába. Bal kezét jobbjához emelte és megmarkolta bicepszénél, ahogy Dilec felé fordult. Türtőztette magát, de tekintetéből és hangjából jól ki lehetett venni az érzelmi vihart, melyet a hirtelen "haza"térés okozott.*
Milyen...nemes gesztus. Csakhogy parancsra nem múlhat el ötven év megvetése. Nem tud...

*Hezitált, aztán inkább nem folytatta. Megrázta a fejét, és újra visszapillantott a fegyverekre, kezébe véve egyiket-másikat. Itt nagyobb erők munkálkodtak egy fontosabb eseménysorozaton, ez nem róla szólt. Már ötven éve meg kellett volna halnia, gondolatai ide-oda cikáztak. Azt hitte, ezt az énjét már maga mögött hagyta, de tévedett. Össze volt zavarodva.*

*Hallotta a lány melankolikus hozzászólását, és már éppen elérzékenyült volna, mikor eszébe jutott, hogy ahhoz szív kellene és érző lélek, ami belőle konkrétan teljesen hiányzott. Hűvös nyugalommal keresztbe tette a kezeit, és válaszolt.*

Na idefigyelj! Nekem ez a csajos nyifi-nyafi nem jön be. Ha idejössz, mondván, hogy velünk akarsz harcolni, akkor azt határozottan mondd, és megtántoríthatatlan légy, ne ilyen "hüp-hüp, ha nem jó, hogy itt vagyok, akkor haza is mehetek..." stílusban! Ha úgy gondolod, hogy nem fog összeakadni a lábad a harcmezőn és meg tudod magad védeni, abban az esetben szívesen látunk. Te leszel majd a vizes fiú. Vagy a büfés néni. Elvégre arra is szükség van és igazából erre a posztra még nem jelöltem ki embereket. Békülni VELED nem fogok, max a helyzettel MEGBÉKÜLNI, hogy itt vagy, de ez két teljesen különböző dolog. Megértetted?

*Ekkor figyelme Gauldoth felé irányult*

Parancs, hogy elmúljon a megvetés? A meghívásomnak ez nem volt része. Egy teljes falkának nem mondhatom meg, hogy mit gondoljanak rólad vagy hogyan viszonyuljanak hozzád. Felajánlhatnám, hogy tiszteletbeli falkatagnak nevezlek ki, de puszira nem osztogatják az olyat. Ha szeretnél kiváltságos lenni, amivel elfedheted a múltad, akkor itt az alkalom, hogy bizonyíts! *Nézte, ahogy kezébe veszi a fegyvereket. Az Ő fegyvereit! Erre kicsit borult az agya* Tudom, hogy nagy szakértője vagy a gyilokszereknek, de ha még egyszer hozzányúlsz, én töröm el a kezed!

*Felsóhajtott, majd végignézett a kis társaságon*

Éhesek vagytok? Hamarosan eljön az éj. Amúgy... éppen azon gondolkodom, hogy ez a Balgha Balthazar *itt egy kicsit megállt önelégült mosollyal az arcán, tetszett neki, hogy milyen okosan és humorosan adott az ellenfelének gúnynevet, de mivel semmilyen hahotát nem váltott ki vele, sőt összehúzott szemöldök kereszttüzébe került, inkább megköszörülte a torkát és folytatta komolyan* szóval ha ő a holdfényben akar velünk megküzdeni, akkor konkrétan a farkasoknak nincs szükségük a fegyverekre. Elvégre ha átváltozunk, ami elkerülhetetlen, akkor az ösztöneink vezérelnek és a fegyver csak akadályoztat majd a közelharcban. Én is csak azért viszek magammal egy kardot, ha netán hajnalig kitartana a harc vagy beborulna az ég, akkor meg tudjam magam védeni. A katonákat is felszereltem... de lehet, feleslegesen. Maradnak itt a Bázison is tartalékok, ha netán Balthazar mégis átverne minket. A faluban is szétszórva kisebb egységek fognak figyelni és szükség esetén harcolni... Ti hol szeretnétek majd lenni? Kint a Tisztáson, a küzdelem központjában, vagy itt valahol a faluban? Vagyok olyan nagylelkű, hogy meghallgatom a kívánságaitokat, aztán felülbírálom.

*Egyre dühösebb lett , míg hallgatta Dilecet. Határozottság, mi?! Egy kanál vízbe megtudná fojtani! Az elég határozott lenne? Kihúzta tokjából az újonnan feltuningolt kardját, és hirtelen mozdulattal Dilec torkának szegezte.*

Hát jó, ha már így felhatalmaztál rá, akkor elmondom. *kezdte fenyegető hangon, amit Dilec már jól ismerhetett, ilyenkor nem érdemes vele vitatkozni mert teljességgel beszámíthatatlan, továbbá ön- és közveszélyes* Nem leszek büfés néni, vagy vizes fiú! Harcolni fogok a tisztáson! *mondta, majd kitisztult a tekintete, látszott rajta, hogy gondolkozik, közben a karddal is hadonászott, leborított hat dárdát, három vaspáncélt, valamint két pajzsot, észre sem véve azokat* Kívánság... hm... csak annyi lenne, hogy ne legyél ilyen bunkó minden mozgó dologgal, ami szembe kerül veled! Nem is értem, hogy bírtalak ki több éven keresztül! *akadt ki, majd mikor meglátta, hogy Raden hozzádörgölőzik a férfi lábához, teljesen ledöbbent* Raden! Te elárulsz engem?!

*Carme nem tudta, hogy mit csináljon. Kezét a tőrre rakta, de segítségére sietett Raden.*

Freya! Nyugodj le!*majd felvett egy páncélt, jól megnézte, s visszarakta a helyére.*Eddig nem volt veled semmi bajom, de ha még egyszer fegyvert emelsz a vezérre...*csak egy fenyegető pillantással közelített a lányhoz, és megfogta a kezét, amiben a kard várakozott.*Értetted? Most szépen leteszed azt, vissza a hüvelybe!*türelmesen szemezett a jóssal, de bármire készen volt, ha mégis támadni akarna. *

*Dilecet annyira lenyűgözte a hirtelen előkapott "vadi új" kard, hogy hagyta Freyát, hogy a torkának szegezze. Kíváncsian pásztázta végig az egészet. Egy ilyen lenyűgöző kard látványára még megsértődni is elfelejtett. Sose vette komolyan a lányt. Aztán elkezdett Freya borogatni... minden csörömpölt, az a pusztítás!! Elefánt a porcelánboltban! Ekkor megint kezdte elveszteni az önuralmát és felmorgott. Már indult volna, hogy most elpusztítja a lányt, ekkor A.J. elé állt*

Dilec! Kontrolláld magad! Az ellenség odakint van! Tartogasd nekik az energiádat!

Az ellenség odakint van??? Ez a nő belülről rothaszt minket! Teljesen szétzilálja a csapatot úgy, hogy észre se veszed!

Ha magánéleti gondjaid vannak, abban tudunk segíteni! Mert ezek a kitörések arra utalnak, hogy nem vagy összhangban önmagaddal... *bólogatott intelligensen, miközben Freya hangja visszhangzott a fejében. Most nagyon okosnak érezte magát* Szóval, először is nézz minden nap a tükörbe és mosolyogj magadra! Mondd el, mennyire örülsz, hogy az lehetsz, aki vagy és örülsz, hogy láthatod magad! *És ekkor jött a kegyelemdöfés. Széttárta a karjait Dilecnek* És most ölelj meg!

*A döbbenet, ami Dilec arcára kiült, nem volt emberi... Mintha Freyát látná maga előtt, csak úgy 80 kilóval súlyosabban és szőrösebben. Kétségbeesetten kapta el A.J. vállát, és a szemébe nézett*

Megfertőzött... halálos kórban szenvedsz!! Nem mehetsz többé Freya közelébe, mert tönkretesz! És nem mellesleg: *Elkezdte összeroppantani a férfi vállát* Ha még egyszer így kifakadsz nekem és rózsaszín masnit akarsz a fejemre kötni, megöllek, hallod?! *Elengedte*

*A.J. a vállát masszírozta. tényleg majdnem összetörte!*

Köszönöm Carme, hogy kiállsz mellettem! Te vagy az egyetlen normális lény rajtam kívül ebben a teremben!

*Bólintott Dilec szavaira, miközben megpróbálta lenyugtatni magát. Óvatosan visszatette helyére az épp aktuális fegyvert, és újra a társaság felé fordult. 'Semmit sem kell bizonyítanom, a falkának kell bizonyítania, hogy nem szűk látókörű, gyáva barmok gyülekezete!' akarta mondani, üvölteni. De elfojtotta a hirtelen fellángoló dühét ahogy ezeket a szavakat is. Mély levegőt vett, ahogy levette nyakából a medált és újra megvizsgálta, mint azelőtt annyiszor. Remélte, hogy a hátuljára vésett szöveg hirtelen értelmet nyer és válaszokat ad, ha ezredjére is rápillant, de mindhiába. A vésések ugyanolyan mozdulatlanul és értelmetlenül szántották fel a medál hátulját. Talán egyszer rájön, mit jelentenek. Érezte hogy megnyugszik, ahogy visszaemelte a medált a nyakába. Csak akkor tudatosult benne hogy a feszültség nem csak önmagában volt, hanem átjárta az egész termet, mikor egy arra dőlő dárda fejbe vágta. Tennie kellett valamit, ez így nem lesz jó. Ahogy felvett egy levert pajzsot, gyengén egy még épen álló páncélzathoz ütötte, hogy hangjával magára vonja a figyelmet. Komoly, zord ábrázatot vett fel, ahogy végignézett a jelenlévőkön.*

Minden tisztelet mellett...Egy összecsapás küszöbén állunk, ahol egy faj fordul maga ellen, és lehetséges, hogy ártatlanok is áldozatul esnek. Ti pedig ennek ellenére úgy veszekedtek, mintha a személyes ellentéteitek fontosabbak lennének mások életénél.

*Helyre tette a pajzsot, majd a másikat is, és a dárdákat kezdte összegyűjteni, ahogy folytatta tovább.*

Fókuszáljatok a közelgő viharra, ne a belső ellentétekre. Fontosabb hát a múltatok és egymás elleni sérelmeitek, mint megannyi más élet? Jó döntés lesz-e érzelmektől vérző sebekkel a harc mezejére lépni? Lehet, hogy nem azokra fogtok koncentrálni, de ott lesznek, a felszínen. Ha ezért hibáztok és mások életével, vagy a sajátokéval fizettek...mi lesz majd akkor?

*A dárdák is a helyükre kerültek, majd a maradék vaspáncélokat emelte újra helyükre, ellenőrizve hogy érte-e őket kár, de semmit sem talált. Higgadtan, de szigorúan folytatta tovább mondanivalóját, újra végignézve a társaságon.*

A múlt sebeinek felhánytorgatására nem ez a megfelelő pillanat. Akárki csak akkor zilálja szét az egységet, ha az egység hagyja. Tegyétek félre a múltatokat. Most egy faj és a sziget jövője felé kell fordítanunk tekintetünket. Én ezt fogom tenni.
*Mély levegővétel után a vezérre pillantott, a következő ötlete miatt enyhén elhúzta a száját, még ha már régen el is fogadta, mivé vált.*
A tisztásra kívánkozom. Talán demoralizálhatja az ellenfelet, ennek a Balthazarnak követőit, hogy egy rothadó vérfarkassal kell szembenézniük, akinek az érintése kínszenvedés.

*Carme reakciója nem igazán lepte meg, viszont azt kifejezetten mellre szívta, hogy úgy beszélt vele, mint egy fogyatékossal. Bár, mi tagadás, tudta, hogy tényleg úgy is viselkedik. Elrakta a kardot, majd mikor Dilec ködös tekintettel elindult felé A.J., mint valami hős megmentő elé állt. Hálásan pillantott rá, és egyben büszke is volt, úgy látszik, mégis sikeres volt a lélektréning, hisz a férfi sokkal magabiztosabb. Mikor pedig elkezdte a monológját egyenesen madarat lehetett volna fogatni vele! Lehetne a személyi asszisztense. Ez egy kicsit felrázta, szétnézett a teremben, majd észrevette felborított felszereléseket. Mikor látta, hogy Gauldoth a helyére pakolja őket, elismerően csettintett.*

Látod? *lépett oda Dilec mellé, és megszemlélte a művet* Így sokkal előnyösebb az egész kompozíció. Próbáltuk kicsit kellemesebbé tenni az egész helyet, és láss csodát! Valóban sokkal szeretet teljesebb a szoba. *mutatott körbe a gyilkos fegyvereken, aztán komolyan ránézett* Hagyd A.J.-t most gondolkozom azon, hogy felvehetném másodállásba, mint asszisztens. Ígéretes tanítványnak bizonyul. Megfogadhatnád a tanácsait. Valóban rád fér egy ölelés. *alaposan körbenézett, majd felcsillanó szemekkel megszólalt* Gauldoth...? Bár nem hiszem, hogy azok után, hogy hagytad ilyen körülmények közt élni őszinte, segítő energiát tudna feléd sugározni. *morfondírozott, közben elhivatott ábrázattal csóválta a fejét* Döntöttem! Meg foglak gyógyítani! Már csak a gyógyítói esküm sem hagyja, hogy boldogtalannak lássalak!*kiáltott fel, majd táskájából előkapott egy rózsaszín folyadékkal teli fiolát* Tessék! Ez egy elég erős antidepresszáns, azt hiszem jót fog tenni neked.

*Gauldoth szavaira rossz érzések fogták el, tudta, hogy neki van igaza. Vajon mennyit szenvedett ez a farkas? Miket élt át ahhoz, hogy ilyen pontosan átlássa a dolgokat?*

Nem fogok hibázni. *mondta eltökélt hangon* Azt hiszem ezt Dilec nevében is mondhatom. Nem kell aggódnotok, ez *és kettejükre mutatott* egyáltalán nem komoly, csak szívatjuk egymást. Ez nem fog minket befolyásolni a csatatéren, és mindketten azon leszünk, hogy a lehető legkevesebb embert veszítsük.