A Vérfarkasok falva -Utcák

*Egy köpönyeges lovas vágtatott elő Yeralti kapuján és verte fel a port az utcán. Nagyot nyerített hogy elijessze az útjába tévedő macskákat de a vágtán lassított. Nem akart valami szekérnyomban felbukni hogy megint elessenek. Egyenesen a Waerjak házhoz tartott, s annak közelében már csak ügetett, illetve sétált. Sötételf őrök álltak odakinn ledermedve. Az árnyas bejárat be volt zúzva,… A hely nem olyan volt mint amire emlékezett. Ösztönei azonnal megsúgták hogy veszély van odabenn ezért nem ment tovább a szoborként álló strázsáktól*

-Be ne mennyé királylány! *kérte aggódva és próbálta kitalálni mi lehet odabenn, hogy közbeavatkozzanak e egyáltalán. Majd lassan, hogy a lány közben könnyedén lecsúszhasson átalakult emberi formába és elvett az egyik őrtől egy nyílpuskát és Selestinának adta.*

-Ehhez étesz akkó ugye? Ha igen akkó legyék nálad, hátha kigyönne valaki. Én belesek mi van odabe és kigyövök a hírekkel. Oké? *kérdezte és már vetette is le a két üveggel teli táskát, s a bokrok alá helyezte hogy biztonságban legyenek.*


*Odafentről egy szürke denevér figyelte az eseményeket. Nem volt nehéz követnie a lovat és lovasát, hiszen csak egy kapuja volt a városnak. Felismerte a Loriniel őröket és nem tetszett neki a helyzet. Az őrök le voltak merevedve ami azt jelenti varázshasználó bénította meg őket. Zuhanórepülésben vetette magát a célszemélyre, hogy megakadályozza, nehogy bemenjen oda. Kuku szürke hajába ragadt majd felröppent onnan mire az alakváltó utánakapott*

-Hééé! *kapott a denevér után, de aztán csak megborzolta a haját és a bőregér után pillantott* -Tünnyé innen!

*Amint egyre közelebb értek, érezte ,hogy lassítanak s ez, az előző incidens oka folytán érthető is volt az elf számára. Azonban hamarosan zavarttá, abból pedig aggodalmassá vált a pillantása ,ahogyan egyre közelebb értek. Nézte a szinte megdermedt őröket, s mialatt lecsúszott Kukurol, rápillantott.*
Hirtelen nem is...de, ha bajuk esett ? Hiszen...látod..azt...
*Mutatott azzal a bejáratra.... illetve annak maradványára. Felnyögött halkan amint a nyílpuska a kezébe került. Összevonta a szemöldökét, ahogyan megnézte éppen milyen típussal van dolga. Arca hirtelen változott meg, habár még mindig megtartotta a finomabb vonásokat. Ehhez értett... lassan bólintott.*
Igazából... hasonló az eljárás.. szóval tudom használni.

*Hirtelen kapta fel a fejét az ötletre.*
Kuku, és ha nagyon veszélyes ? *kérdezett rá, habár abban a pillanatban eszébe jutott, hogy valószínűleg meg tudná magát védeni az alakváltó. Mégis aggódott miatta. Nagyon is. Görcsösen fogta a fegyvert ahogyan nézte..... gondolkodott, végül aprót harapott az ajkába.*
De..csak nézz be, jó? Szólj...hogy mikor menjek....
*Kérte ,majd halvány mosollyal pillantott rá.*
És nagyon vigyázz magadra....

*Azzal csak, megremegve pillantott utána. Az őrök úgy tűnt ,semmit sem értek most, s ez aggodalomra adott okot. Felvonta a nyílpuskát ,majd beállította s beállt . Az ajtóra szegezte, mély levegőt vett. Látta a bőregeret, de nem támadott rá. Legszívesebben ő sem engedte volna be az alakváltót......*
Engedd be...kérlek!
*Szólalt meg úgy ,hogy az állat érthesse.*

*Kuku bólintott és elszántan tekintett az ajtó helye irányába*
-Hát… láttad űket harcóni! Szal lehet hogy nem estt bajuk. Kemény a fejük! *mutatott a saját kobajkára* -Csak belesek királylány és vigyázok! *vigyorodott el és jólesett neki a másik aggodalma, aztán a denevérre pillantott és arcáról lefagyott a vigyor. A dolog túl gyorsan történt…*

*A denevér  egy kört tett le a levegőben hogy újra Kuku hajába ragadjon mikor Selestina hozzá beszélt. Meglepetten nézett a hang irányába.. Ez a nő nem is sötételf.. ráadásul beszél hozzá mintha tudná hogy nem denevér.. vagy mégis azt hiszi? Mindegy! erre most nincs idő. Leereszkedett és alakot váltott majd egyetlen gyors, gyakorlott és határozott könyökcsapással leütötte az értetlenül rámeredő másik alakváltót*

-Nem megy sehová! *közölte a szürke köpenyes alak és a csukja alól metszően hideg zöld szempár meredt az elfre.* -Ahogyan maga sem! *folytatta és mintha valami gyors bűvésztrükk volna, előkerült a köpeny ujjából egy pálca és a strázsák felé intett vele. A pálcából sötétlila köd tört elő és beterítette az őröket akikről nyomban feloldódott a mozdulatlanság varázsa*

-Az úrnőtök, Theta Loriniel kisasszony bajban van *mondta nekik bársonyosan kellemes hangon, majd mintha csak egy hölgyet tessékelne be egy színházba utat mutatott az őrségnek*

*Csak miután a két palackot rejtő bokor aljába húzta a leütött alakváltót, nézett újra Selestinára és nem szólt semmit csak összepréselte az ajkait és inkább az eszméletlen alakot kezdte fixírozni.*

-Mit is mondott mi a neve?

Igen kemény...de....
*Mosolyodott el, majd ez le is fagyott az arcáról, amint látta ,hogy a denevér hirtelen átalakul és leütötte a barátját. A döbbenet kiült az arcára egy pillanatra ,majd már mozdult volna, zaklatottan, amikor az idegen az öröknek szólt ,majd beküldte őket. Ajkaiba harapva figyelte ahogyan arrébb vonja az alakváltó testét. Ökölbe szorította a kezét.
Amint az alak hosszan nézte a fiatal alakváltót, hirtelen termett az mellett ,leguggolva mellé. Eszébe jutott ,hogy a másikra tartja a fegyverét, de mivel pálca volt nála, könnyen megbéníthatta volna. Eredménytelenül szított volna ellentétet. Így, habár nem tette messze magától, mégis inkább Kukuval kezdett foglalkozni.*

Nem értem mire volt ez jó!
*Rivallt az alak felé, s a lendülettől lecsúszott a csuklya, amely most kimutatta ,hogy szép zöld szemeiben harag volt, de egyben keveredett az aggodalommal is a másik miatt. A kérdésre nem válaszolt rögtön, letérdelt s közelebb vonta magához Kukut, majd megnézte ,hol ütötték meg. Szerencsére semmi súlyos nem volt....vagy legalábbis nem látta.*
Kukunak.
*Válaszolta de nem tekintett rá. Most sokkal jobban lekötötte ,hogy bent mi lehet...... lehet nagyobb baj történt, azért támadtak most rájuk. Zaklatottan pillantott vissza az alakváltóra ,mialatt megsimította a homlokát s elvonta egy két világos, szürkés-fehéres tincsét.*

Ki maga ? Mi történt bent?

Természetesen nem! De nem hiszem ,hogy ......
*Kezdte majd lepetten nézte a megjelenő alakot. Nagyon hasonlított Kukura , így csak nézte lepetten ,de nem engedte el a barátját. Vissza pillantott rá. Hiszen sok mindenre nem emlékezett... és az utcán nőt fel... ettől függetlenül lehetett, sőt valószínű volt ,hogy van valahol családja.....talán...vagy..legalábbis úgy tűnik.
Sandított vissza az idegenre. Hosszan nézte. Ha rokonok is lennének...talán ő nem tehet arról ami Kukuval történt...mégis bántotta a gondolat, hogy valakik eldobták...és most megjelennek a fiú életében...*

*Nem teljesen értette, de örült annak ,hogy minden rossz vagy jó ellenére, Kuku nem olyan ,mint a másik. Őt úgy szerették amilyen...még ha néha sok fejtörést is okozott másnak. Halványan elmosolyodott, a térdére húzta az eszméletlen alakváltót. Ha Gildas tudná.... hiszen ő is ragaszkodik már hozzá......*

*Vissza kapta a tekintetét. Elkomorodott. Vidámabb? Nem tudna ebben a helyzetben túlzottan vidám lenni.....*
Hiszem ,hogy bármi is folyik odabent, nem lesz bántódása a barátaimnak...
Legalábbis remélem... *motyogta a végét maga elé. Nem győzőtt még senki....de kinek kellet volna? Kik voltak bent ? A farkasok... igen... Theta..most rémlik neki az örök miatt ,hogy ő is! És...ő is használ pálcát....
lassan felpillantott az idegenre.*
A Loriniel családhoz tartozik? Vagy köze van hozzájuk?
*A neven elgondolkodott. Hosszan s végül ismét maga elé pillantott. Nem hagyhatta ezzel az idegennel itt Kukut. Nem tehette meg..... maradnia kell itt kint.*
Edgar....

Nem.
*Jelentette ki és nézte továbbra is hosszan. Nem tudta eldönteni ,hogyan viselkedjen felé. Nem bízott benne, habár megállította őket. És hasonlított Kukura... mégis, bántotta őt. Úgy tűnt ,pontosan ő sem tudja ,hogy az ölében pihenő alakváltó kicsoda...nem csak ők. Nem válaszolt a kérdésre, úgyis megtette ezt az idegen helyette. Füleit megmozgatta. Ő is hallotta a csata zaját s ez nagyon is aggasztotta. Sem a Malaia, sem a készülődés gondolata nem kötötte le, sokkal fontosabb dolgok voltak most!*
Valószínű, minden segítség fontos lehet, ha az ellenfél erős.... de tudok gyógyítani..... ha valaki megsérül, szükséges lehet ez is.

*Meglepődött amint elmosolyodott. Még több hasonlóságot vélt felfedezni a vonásaikban. Habár még mindig nem volt egyforma teljesen.... ami érthető is volt. Megrázta a fejét a kérdésére.*
Vidámabb nem...talán egy fokkal nyugodtabb. De még így is féltem őket, habár lehetséges ,hogy ez teljesen lényegtelen. De sosem tudhatjuk.... maga vidám tudna lenni, ha megtudná ,hogy valaki meghalt...pedig lehet tehetett volna valamit ?
*Zöld szemeiben őszinteség volt. nem hazudott, nem játszotta meg magát. Törődött azokkal akik odabent voltak.*

*Nem tudta pontosan ,hogyan vegye fel Edgar hangulat változását. Nézte ahogyan leült, nézte, ahogyan mosolyog s őket figyeli. Hosszan nézte, s csak halk sóhajjal pillantott el. Abban biztos volt, hogy nem fogja őket beengedni... hiába próbálkozik. Lassan pillantott vissza..még..mindig nem tudott teljesen megbízni benne.*
A nevem Séléstina...érthető okom és módom van arra ,hogy ismerjek sokakat.
*Nem akarta pontosan kimondani ,hogy mert tanácstag.*
A jó barátom Kuku, jelenleg és az utóbbi időben pedig segítségem és társam az úton.

Igen..mondták már nekem.. De nem lehetünk állandóan vidámak. *Halványan elmosolyodott. Úgy vélte mégsem olyan veszélyes Edgar. Legalábbis jelenleg. Ettől függetlenül a kisebb távolságot még tartotta vele szemben is.*

De...*szólalt fel, majd hagyta ,hogy megnézze Kukut. Habár minden mozdulatát, mint egy anya tigris figyelte, hogy ha hirtelen, olyan mozdulatot tenne, akkor megvédje barátját. Aztán észrevette a változást....csal nézte hosszan a férfit, akin látszott a zavar. Jobban talán ,mint akarta volna. Elvonta félig a szemeit s ő is rápillantott Kukura. Nem tudta hirtelen mit láthatott a másik, de mindenképpen köze van...kettejükhöz. Lassan emelte vissza a pillantását.*

Rendben.....mivel nem szeretném itt hagyni Kukut, valószínűleg nem tehetek mást. Várnom kell.
*Nézett hosszan rá ,majd csak kicsit komorabban figyelte mit csinál. Habár már látott ilyesmit, náluk ez elég ritka. Ez amolyan... alakváltó dolog lehet......*
De igen. Az utóbbi időben inkább nálam volt, habár előtte is utaztunk együtt. Nagyon fontos nekem, ezért ssem szeretném ,hogy baja legyen.
* A végét szúrós pillantással adta a másik tudomásár, annak intézkedése folytán.*

Helyekre ? Több helyen is van most ilyen?
*Kérdezte ,majd megrázta a fejét. Megsimogatta Kuku homlokát.*
Nem fogom itt hagyni...így nem lesz ebből gond. Nem fog bemenni...
*Lassan átpillantott rá. Most végre megengedett egy kedvesebb mosolyt.*
Lekötelezne Edgar....csak vigyázzon ön is magára.

*A lány válasza után egy darabig csak mozdulatlanul ült. Egyik térdén átvetette a füstölgő rudacskát tartó karját, a másik kezével hátratámaszkodott, de tenyere alatt továbbra is ott volt a varázspálca. Üres tekintettel nézte a berobbant ajtót, majd ismét a szájához emelte a szálat, beleszívott úgy, hogy annak felizzott a vége, majd kifújta a füstöt*

-Mindig van ilyen. Ha nem itt akkor máshol. Akár a farkasoknál, akár Yeraltiban. Nem sokat lehetett még odalenn ha ezt nem tudja. *mondta majd ismét beleszívott egyet, a hamut pedig maga mellé pöcögtette a fűbe*

-Ha lekötelezem akkor kérek cserébe még valamit. *a lányra pillantott és a füstölgő rudacskával a fiú felé bökött* -Ne is említsen neki engem. Semmi közöm hozzá. Nem az akire gondoltam. *hazudta, majd elszívta a rudacska maradékát, a csikket pedig kioltotta a fűben. Felállt, leporolgatta a köpenyét, megpörgette a kezében a varázspálcát és kényelmes léptekkel elindult a ház felé*

Edgar --->----Gauldoth Waerjak ház --->>

*Kuku furákat álmodott.. azt álmodta hogy sajog az állcsúcsa.. de azt is hogy valami tágas szobában van és valahonnan ismerős dallam szólt zongorán. Emlékezett rá hogy hallotta már, talán álmában, de fogalma sem volt mi lehet az. Valakik beszélgettek. Egy férfi és egy nő. A zongoraszó elhallgatott és még egy női hang csatlakozott a többihez. A hang zaklatott volt, mégis nyugodt érzést keltett benne. Azt álmodta hogy nagyon álmos, valaki mégis felemeli és öltözteti. Valahogyan olyan ismerős volt az egész, de legalább ennyire idegennek és furának tűnt amikor ébredezni kezdett. Felnézett és egy pillanatra azt hitte Gulábánál van, de aztán pislogott párat és Selestinát látta. Ásított volna egyet de nem ment mert sajgott az álla.*

-Aucs! Esztet jóó bekaptam mi? Tégedet nem bántott ugye? *Kérdezte de egyelőre nem tápászkodott fel. Jólesett neki, hogy feje a lány ölében pihen.*

Nem... hogy őszinte legyek, csak az utóbbi időben jelentem meg többször is errefelé és Yeraltiban. Azelőtt nem igazán volt alkalmam hozzá.
*Vallotta be csendesen s halvány mosollyal fürkészte a másikat. Valahogyan ,most mintha kicsit változott volna. Nem tudta pontosan miért, talán az előző okán, de ezt a változást, a légkörükön is érezte. Hirtelen pislogott egyet, amikor a kérés jött.*
... Rendben.
*Egyezett bele, habár túlságosan is elgondolkodtatta ez a dolog. Biztos volt benne ,hogy volt közük egymáshoz, ez már csak a külsőről is lejött. De természetesen, ha nem kell, nem szól Kukunak. Nem lehet tudni ,hogy a fiúnak ez milyen változást okozna.
Csak nézte, ahogyan felkészült rá, majd bement a házba. Fogalma sincs ki lehet ez az alak.*

Kuku!
*Mosolyodott el megkönnyebbülten ahogyan az alakváltó magához tért. Megsimogatta a homlokát s elvont onnan egy tincset. Bólintott a szavaira, mialatt lehunyta a szemeit.*
Igen...elégé kiütöttek... hogy érzed magad ? Fáj valamid?
*Cirógatta a haját, pont úgy ,mint amikor Kuku macska volt s a szőrét simogatta. Megrázta a fejét.*
Nem. nem bántott. Fura alak, de nem ellenség.

-Áhh… *megfogta az állkapcsát* -Az állam fáj.. Totál beütötte… *mondta és a cirógatásra önkéntelenül kialakította a torkában azt a macskaszervet és dorombolni kezdett. *

-Nem ellenség? Há láttad micsinát! Leütött! Szerencséje hogy tégedet nem bántott mer akkó elkapnám. *kicsit megemelte a fejét és körbenézett hol van a köpenyes fickó, de se őt, se a dermedt őröket nem látta*
-Mi…? Hova lettek az őrök? Ellopta az őket? *nézett nagyot, hogy ezt vajon hogy csinálhatta a másik* … ez…. ellopta az őröket!! *mutatott az üres területre hogy a lány is lássa amit ő lát, aztán eszébe jutott hova is akart menni és felkelt a kellemes helyzetből*

-Megyek széjjelnézekk gyósan asztán mán itt is vok.

De nem tört el meg ilyesmi... hiszen beszélsz. Ez remek.
*Elmosolyodott s halkan felnevetett amint a dorombolást meghallotta.*

Hidd el nem ellenség... beszéltem vele, miután kiütött téged. Azt nem mondom ,hogy a barátunk, de nem is az ellenségünk.
*Magyarázta ,majd csak meglepődött amint a fiú felpattant. Hosszan nézett rá, meglepődött.*
Ahh, nem lopta el őket! Az őrök csak bementek Theta miatt!
* Pattant fel ő is s úgy nézte egy kedves mosollyal az alakváltót s az ő "bolondságait".*

Várj, várj várj!
*Kiáltott fel amint észrevette ,hogy beindulna.*
Ne menj be Kuku!
*Kapta el a karját zavartan. Mivel megígérte, nem akarta beengedni.*
Sokan vannak bent, és nagy a hangzavar...nem szeretném ha bemennél... bizonyosan bajok vannak....
Nem szeretném ,hogy bajod legyen....

-De akkó engemet meg méé ütött ki! *kezdte panaszosan de nem folytatta.. lehet hogy korábban besurrant hozzájuk élelmet csenni és felismerte.. akkor érthető, hogy ő kapott egy jókora maflást a lány meg nem. De ezt nem akarta felvetni a lány előtt, inkább annyiban hagyta a dolgot.*

-Szal az őrök most jó hogy bementek vagy nem jó? Téta mijatt mentek be. Lehet hogy ez a Téta támatta meg Gaulékat? Akkó nem kéne segíccsünk? Ők is segítettek, meg attak enni is. *érvelt, mert nem értette miért is ne nézhetne legalább be, hogy mi folyik ott*

*Amikor a lány megragadta a karját már megértette. A lány aggódott. Úgy tűnik sokkal jobban felkavarta Gildas eltűnése és sérülten előkerülése mint őt. Persze igaz is.. látta őket együtt ahogyan majdnem csókolóztak. Biztosan sokkal zaklatottabb még most is mint Ceki vagy Rav vagy kuku. Megfordult és megölelte hogy megnyugtassa*

-hát akkóó nem megyek be ha nem akarod... de akkó szójjunk be legalább a szomszédnak osztán kűggyük be őtet. Csak van itten valami rokonnyuk vagy baráttyuk.. elvégre vérfarkasok falkába vannak. Jó lesz így? *kérdezte és fülelt a zajra… úgy tűnt mintha abbamaradna*

Látod.... azt sajnos én sem tudom... ezért haragszom is rá...
Nem volt oka ,hogy bántson téged.
~ Legalábbis amit annak mondott, az nem volt elég jó ok hozzá.~
*Halkan sóhajtott ,de csak nézte. Nem tudta mit mondhatna...egyáltalán mondhat e bármit is ,mivel a feltevések csak bajt hozhatnak... és... akkor még ott van az is ,hogy megkérte ne engedje be...de
ha belegondolt..... nem is akarta ,hogy bemenjen. Sokan voltak bent....de nem akarta ,hogy egyedül bemenjen.
Belement az imént...mert nem akarta feltartani...indok nélkül...mégis..mélyen egy kicsit örült annak ,higy Edgar kiütötte az alakváltót s megállította.*

Jó... úgy tűnik az örök mind Theta ,mind pedig Gauldothék mellett állnak. Ez mindenképpen jó. Ezért vájunk egy kicsit... ha...hamarosan vége is lesz, szükségük lesz ránk. De lehet, ha hirtelen bemegyünk...csak zavart keltünk..nem tudhatjuk éppen ..... miként állnak bent a dolgok.
*Motyogta ,de zaklatottan nézte. Nem akarta elengedni.*

*Az ölelésnél egy pillanatra meglepődött, mert másra számított, mégis, sokkal jobban megkönnyebbült. Amúgy nem látta, ajkába harapva szipogott párat. Tudta ,hogy nem fog sírni, mégis sokkal jobb volt biztonságban tudni őt is. Mostanában túl sok dolog történt ami megviselheti az embereket......*
Ühm.....
*Bólintott hosszan ,majd kedvesebben.*
Jó lesz így.... Az a baj... hogy nem tudom..ki merre lakik...

*Kuku helyeslően bólogatott amíg a lány az ő sérelmeivel értett egyet*
-Hát… nem Téta a támadó? Mer akkó lehet nem gáz hogy bementek… De elcsendesedtek. *mondta és elengedte az ölelésből Selestinát.
Te nem tod de én igen! *azzal felvette Dilec gyakorlószereléses alakját és bekopogott az első házhoz. Egy középkorú vérfarkas jött ki kezében bárd, a ruhája elé pedig egy véres kötény kötve. Éppen húst darabolt mikor az ál-alfa meglátogatta*

-Üdv néked Alfa! *Kezdte és tekintetében apró értetlenség villant, mire az ál-Dilec megköszörülte torkát és a tőle telhető legjobb Alfahangon utasítást adott*

-Üdv! Menny a Waerjak házho segíteni és szójjál még pár barátodnak is. Majd megyek én is. *mondta és már ment is tovább a következő szomszédba, mielőtt bármi kérdés megfogalmazódott volna a vérfarkas fejében. A fickó átnézett a szomszédba és látta hogy hiányzik az ajtó. A zajt hallotta ugyan, de gyakorlásnak fogta fel. Nem értette miért a parancs, miért a fura beszéd és mit keres itt egy elf nő is az alfával, de a parancs az parancs… bár az Alfa meglehetősen furán beszélt. Lesétált a lépcsőjén, becsukta maga mögött az ajtót és sietett végrehajtani a parancsot. Azonmód bárddal és véred kötényben sietett át a szomszédba. Kilépve körbenézett és látta hogy a másik szomszéd is közeledik, nála az ásója van mert az asszony megkérte ültessen át egy szilvafát. Egymásra nézve vállat vontak és igyekeztek a Waerjak portára*

Szerintem Théta nem ellenség... bizonyosan megvannak a kellemetlen szokásai, de az ünnepségen sem volt ellenség....
*Nézett utána ,majd ő is az ajtóra. Hallotta, s remélte ,hogy jó indokkal történt ez. Csak egy kicsit kell még várni. Edgar visszatér..lehetőleg mindenki mással... ha sérült van azt ellátja. Minden rendben lesz...
Legalábbis ezzel nyugtatta magát, de az utóbbi napok érezte ,hogy jobban felzaklatták ,mint kellet volna, vagy amihez hozzá volt szokva. Amint úgy érezte ,megnyugodott ismételten barátjára tekintett, az pedig már Dilecként nézett vissza rá. Lepetten nézte, majd egy kis mosollyal követte.*

Le fogunk bukni... *motyogta csendesen s csak várt ,míg az első szomszéd felfogta a dolgokat, ám sietett Kuku-Dilec után, amint az tovább indult. Nem akart ő sem időt adni arra ,hogy kérdezhessenek. Hamarosan pedig több szomszéd is a Waerjack ház felé tartott. Vissza pillantott*
Messziről olyan ,mintha éppen most akarnának betörni oda...lázadva...
*Halványan elmosolyodott.*
Lassan vedd vissza az alakod..mielőtt megjelenik az igazi Dilec.

*kuku az ál-Dilec összevonta a szemöldökét és próbált emlékezniaz ünnepségre, denem ment. Utolsó emlékképe Gauldoth térde és az hogy valaki össze visszanyalogatta az arcát.>

-Nem emlékszem rá.. be vótam nyomva  *mutatott a fejére, majd elvigyorodott*

*Újabb és újabb tanácstalan, engedelmes vérfarkasok indultak a Waerjakházhoz és indultak volna befelé. Ki ki ahogy éppen valami a kezében volt. Egymásra néztek és egymástól vártak tanácsot, aztán az alfa és a lány felé néztek...csakhogy az alfa már nem volt sehol.*

*Az ál-Dilec vállat vont és egyetértve vissza alakult kukuvá majd a lány felé pillantott és éppen mondott volna valamit... de a torkán akadt a szó. Farkasszemet nézett ugyanis a már majdnem ucca hossznyira lévő, de rá emelt kérdő tekintetekkel. A vérfarkasok most is az Alfájuktól várták az instrukciókat.  Bármit is akart mondani, azonnal elfelejtette amint felhangzott az első dühös "CSALÓK" kiáltás. A tucatnyi eddig tanácstalan,de engedelmeskedő vérfarkas..a bárdos és az ásós fickóval sereghajtóként, morogva és futva indult a két idegen felé. Egyre gyorsabban.....*

*Elkerekedett, rémült tekintettel nézett a lány mögé és belátta a helyzet semmi jót nem ígér... egy cseppet sem jót*

-Mán lejis buktunk királylány! Vágta! vágtaaa! váááágtaaaa....!!! *Sürgette és átalakult kukupacivá, s kapállt a lábával hogy a lány azonnal üljön fel rá mielőtt odaér hozzájuk egy tucatnyi felmérgelt vérfarkas*

Akkor lényegében mindegy is...
*Sóhajtott egy kicsit halvány mosollyal. Annak örült ,hogy úgy tűnt rendeződni kezdenek a dolgok. Aztán hirtelen a fülét ütötte meg a hangos kiáltások egyike, melyet több is követett. Mivel a fegyver már rég nem volt a kezében, és amúgy sem lőhetett volna rájuk, ijedten nyikkant fel.*
Tudtam, tudtam, tudtam! Lebuktunk!!!
Kuku, ezek most elfognak kapni és ártatlanságunkat figyelembe se véve......
*Kezdte hirtelen nagy ijedelemmel, azzal ő is inkább a menekülésre szavazott, látván a sok éppen össze készített fegyverekből álló kisebb sereget.*

*Már nem aggódott teljesen azon mi lesz ott..... majd elnézést kér legközelebb ,most az életüket mentette inkább ő is. Hirtelen mászott fel a Kuku pacira, majd előre dőlt, szorosan átkarolva a nyakát.*
Kérlek csak ne kapjanak el minket! Csak ne érjenek útól! Farkasok.. gyorsan tudnak futni!
*Azzal zöld szemeivel hátra pillantott s a halál félelem ült ki benne. Előre fordult, s szorosabban kapaszkodott belé.*
Ne nézz hátra, csak fuss kérlek!
*Ideje sem volt már gondolkozni mi lenne helyes vagy mi nem.... ebben a pillanatban minden kiment a fejéből.*

*amint a lány a hátára pattant Kukupaci nyerített egy nagyot és mint a nyíl nekiiramodott az utcán, nyomában a vérfarkasokkal. Egy ásó repült el mellettük és állt bele egy fa kerítésoszlopba, mögülük csalódott de dühös ordítás kíséretében. Kuku nem nézett hátra. Összeszedve magát amennyire csak lehet, még jobban gyorsított, futott az életükért egyenesen ki a faluból. A vérfarkasok egészen a falu határáig üldözték őket és mindenfélét kiabáltak, hogy ezt Dilec meg fogja tudni és hogy vissza ne merjenek jönni mert akkor… de a végét jótékonyan elmosta a körülöttük kavargó esti szél.*

---- > Úton - "Elf falvak - Yeralti" között - éjjel --->