Vérfarkasok falva melletti mező - búcsúztató

*Legszivesebben azt mondta volna ,hogy "Nem voltál ott a tegnapi harcban, nem láttad azt amit én láttam...", de végül csak ennyit tudott kibökni, hogyan igyekezett megnyugtatni még magát is. Csendesen, de őszintén.*
Aggódtam....

*Azután csend volt, legalábbis kettejük között egy pillanatig. A heves légzést hallotta, így tudta merre van az elf nő, de még mindig nem látta. Ő sem volt sokkal csendesebb, de pár pillanattal késöbb, nyelt egyet-kettőt és végre úgy érezte, kihúzhatja magát s rendben van. Most ahogyan bár fülelte a csata zaját, de nem arra koncentrált eszmélt rá ,hogy mielőtt eljött a kocsmából Kuku beszélt hozzá! És ő nem válaszolt! Valószínüleg azt sem tudja ,hogy Gildas elment, hiszen akkor nem maradt volna! Zavartan temette kicsit az arcát a kezébe, szerencsére ő még nem sérült meg. A következő pillanatban már érezte ,hogy figyelik, felpillantott s látta Thetat, látta ,hogy körbe állják őket. Az illuzió eltünt. Zaklatottan, de fokozott lélejelenléttel emelte fel a kardot, ám lehetett látni tartásából ,hogy kardforgatói művészete elégé alap szinten van csupán. Bár a férfiak hezitáltak, észrevett egy apró mosolyt a szájuk szegletében, aztán a következő pillanatban...Theta gyorsabb volt. Rápillantott lepetten ,majd hálásabban. Bólintott.*

Siess!
*Mondta s egy kis ideig még figylte ahogyan a lóvához megy , körbe pillantott, szerencsére nem vették még észre. A következő pillanatban, megfordult és gyorsabban ment vissza a kocsmához. Mivel a szélén igyekezett nem nagyon került össze senkivel.......
Felszisszent mivel érezte, hogy belekapaszkodtak hosszú szőke hajába, majd vissza rántották. Ahogyan térdre esett , az felhorzsant, s a durva kövektől apró vér folt jelent meg a nadrágon. A kardot a kezében tartotta mialatt érezte ,hogy párszor erősen meglökik s húzzák vissza a hajánál fogva. Leginkább csak ez fájt neki, így ajkába harapott. Mialatt az ordas éppen kiélezett fegyverét emelte lassan felé, az ő keze hátracsuklott, de összpontosított. ismételten az alakváltó szavai tüntek fel elméjében.....Tenyerénél érezte ,hogy sürűsödik gömb alakba a villám, de túl lassú volt. Azt kívánta, bárcsak gyorsabb lenne , majd amint zöld ,félelemben ülő szemeivel észrevette a penge hirtelen közeledését, nem megvárva a mágia végét, ráeresztette elégé közelről a villám gömböt, annak képébe. Az ordas hangosan kiáltott fel, a lány haját elengedte, így ő egy apró szusszanatott vehetett, de nem sokat. Nézte ahogyan a villámégette férfi mozdulatlanná dermed egy kis ideig a következmények után. Ezt kihasználva vette fel ismét a kardot ,majd tovább indult, hallotta a nagy fehér sárkány hangját, remélte tényleg hamarosan véget ér a harc. Mégsem ment be, mert a harcolók között észrevett valaki mást.....*
Carme!

*Igyekezett ugy kerülni a maradék harcosok zömét, hogy ne keljen harcba bocsátkoznia. Zaklatottan szedte a lábbait, volt amikor kisebb csapásokat igyekezett kivédeni, habár szerencsére súlyos sérüléseket nem szerzett, s amikor rá is támadtak, egy -egy karcolás után, ami bár fájt neki, vagy vérzet kicsit, de egy erősebb támadó éppen elvonta ellenfele figyelmét, így ő kislisszolhatott. Nem kereste a harcot, amint tudott odébb állt mindig. Hamarosan megérkezett a lányhoz ,leguggolt hozzá s aggodalmasan nézte, látta ,hogy a bokáját fogja ,így hirtelen tette le maga mellé a kardot, s oda a kezét a bokájára. Gyógyítani kezdte, s remélte most nem támadnak rájuk.*

*Csak a homlokát ráncolta a férfi eszeveszett csapkodására. Vajon miért teszi ezt? Miért, hisz...? Ekkor esett le neki, hogy ez már csak egy hisztérikus próbálkozás. Ez egyből elvette a kedvét, mert így a verekedés számára értelmét vesztette. Nagy sóhajjal kicsavarta a farkas kezéből a kardot, a földre lökte.*

Nem öllek meg. Nem az én dolgom. Megvárjuk az a Davidet... Danielt... vagy akárkit, nem tudom. Az új alfát! Azért ezt az egészet jobban is megszervezhetted volna, az alap ötlet egyáltalán nem rossz, elismerésem. De a kivitelezés?! Minőségi munka ember! Minőségi munka! Nálam ez egy alapelv, másoknak is meg kellene fogadniuk. Mégis, hogy tudtad ilyen gyászosan véghez vinni ezt az egészet? Meg is érdemelnéd a halált! Vagy, nem is. Élj ezzel a tudattal! Kezedben volt a lehetőség, és mégis elszúrtad. Méghozzá ilyen ocsmány módon. El sem tudod hinni, hogy fel tudnak bosszantani a hozzád hasonló szerencsétlenek.

*És csak beszélt, beszélt, légvételnyi szünetet sem hagyva, néha orrba rúgva a menekülni vágyó pasast. Ilyenkor tartott némi dorgálást, persze nem túl komolyat, hisz nem szerette volna, ha teljesen lestrapálná a fickó fizikumát, mert még szánt neki egy kört Dileccel is.*

Wrahnt bízd rám! Ennek a harcnak pillanatokon belül véget kell érnie!

*Rohant abba az irányba, ahol a férfit sejtette. Hamarosan észre is vette, de Chris előbb útját állta. A heves harc közben észrevette, hogy az illúzió elmúlt. Eras ötletére elkiáltotta magát, mire az a 10 harcos hátulról támadta meg az ellenséget. Hallotta Arou hangját, és észrevette a harcolókon, hogy csak a lelkükre kell beszélni, és abbahagyják a további küzdelmeket. Csak egy kis biztatásra van szükségük. Elkiáltotta magát.*

ELÉG!!! Mi értelme egymás ellen harcolnotok, amikor a vezéreteknek konkrétan VELEM van baja? Hagyjátok, hogy elintézzük egymás között, ti pedig hazamehettek! Természetesen közmunkára fognak titeket ítélni, de úgy gondolom ez még enyhe büntetés is... Nos? Állítsátok elő Wrahnt! Na? Hol van? *A harcosok értetlenül pislogtak egymásra, lassan engedték le kezükből a fegyvereket. Valaki a tömegből elkiáltotta magát, hogy OTT VAN! Minden szem a sárkányférfival küzdő Wrahnra szegeződött.* Ő lenne az? Ott, az a gyáva alak, aki éppen menekült volna? Érte, az ő parancsára akarjátok egymást öldökölni? *Hosszú csend, csak Wrahn üvöltését hozta a gyenge szellő. A hajnali köd kezdett leereszkedni.* Akkor... bízzátok rám! Aki egyetért velem, tegye le a fegyvert! *Először senki nem mozdult. Majd valaki az első sorban ledobta a kardját. Tompa puffanással ért földet. Aztán követte őt még néhány társa. Majd mindenki. Dilec elindult a Chrisékhez.*

Hé, pajti! A sereged vár néhány biztató szót! Nem akarsz nekik valami fennköltet mondani?

*Chris monológjával mit sem törődve próbált ellenállni, de sikertelenül. Valamikor visszaszerezte a kardját, közben megérkezett Dilec.*

Menjetek a pokolba!

Hm, ezt még gyakorolnod kell! Itt vagyok! Ahogy óhajtottad!

*Még meg is hajolt gúnyosan, Wrahn pedig megrökönyödve látta, hogy mindenki őt bámulja. Elkeseredetten rohant Dilec felé, aki könnyedén kitért előle. Ekkor újra támadt, de ezt is kivédte, közben a lapockái közé ütött az alfa, mikor éppen elsuhant volna mellette. Wrahn térdre esett.*

Köszönöm a segítséged, Chris! //amúgy tudja Dilec a neved? ha nem, akkor csak azt mondja, hogy "idegen"//Ez egy rossz húzásod volt Wrahn, ugye tudod?

Nemes vagyok, nem tartóztathatsz le! Ugye ezt te tudod?

Ja. CARME!!! Jogi asszisztensem! Merre vagy? Mindenre fogunk megoldást találni! Ne aggódj, cimbora!

*Amikor elmúlt az illúzió, ő még mindig csukott szemmel küzdött. Amikor Dilec elkiáltotta magát, még egy nyaklevest lekevert a mellette állónak a pajzzsal, majd elhajította. Tekintetével kereste a többieket, de nem találta. Egyedül volt a tömeg közepén.*

*Arorua szavaira megrázza a fejét és megkapaszkodik. A fehér mágiai gyógyításba ő is bele segít, de mikor Erashoz közelednek ugyan a gyógyító aurát felerősítve tartva, de egyik ordas lábát másiknak a kezét fagyasztja l Eras háta mögött. Elégé fárad, főleg hogy elégé sok farkasnak okozott gondot. Gondolatai csak cikáztak továbbra is és bánta cselekedetét, de most igyekezett ő is segíteni, így egyre több hátulról támadó vérfarkas lábát ragasztotta jéggel a földhöz.*

-Arou kérlek tegyél meg még egy kört. *Mondta csendesen. Hangja se olyan volt mint szokott lenni.*

-Máris Leiran örző! *mondta és már fordult is még egy körre. Észrevette hogy a lány másmilyen. Talán azért mert most hirtelen sok volt ez a rossz dolog. a szertartás, aztán ez... Gondolkodott hogyan tudná jobb kedvre deríteni*

-Úgy látom mindenki megvan. Mindkét oldalról. Meggyógyítjuk őket és nem lesz semmi baj. *mondta a lánynak halkan, hogy lenn azért ne hallják.*

*Ahogy fordult, ismét alacsonyan és lassan siklott, hogy minél többeket gyógyíthasson. A pajzsot egyelőre nem engedte le, nem akarta megkockáztatni, hogy egy késve kilőtt kósza nyílvessző esetleg kárt tegyen a lányban. Mikor Eras úrfi közelébe értek nyíltan végigmérte nem e lát rajta komoly sérülést.*

*Bólintott az alfa felé s úgy is tett. Nem tágított onnan ahol éppen volt, és az sem lepte meg, hogy a nagy fehér sárkány szavait hallotta. Ma már mondott neki pár dolgot, így kevés dolog lephette meg igazán. Legalábbis így hitte. Alapjáraton meg a harccal volt elfoglalva, de lassan az is abba maradt. Szinte kérlelően nézett az ordasokra, akik, láttva ,hogy mennyi társukat ütötte már le, inkább félre vonultak, vagy más ellen harcoltak, de őt szabályosan kikerülték. Mintha pestises lenne. Felmordult.*
Hé! Ez így nem ér!

*Aztán meghallotta Dilecet. A farkasok szépen lassan álltak le, majd nlhányan eldobták a fegyverüket, hamarosan meg ez láncreakciót inditott el, s minduntalan másodpercenként lehetett hallani ,hogy a tompa tárgy csapódik a homokosabb, porosabb földre. Körbepillantott, szép kis felfordulást okoztak! De élvezte.....ám ezt inkább nem teszi nyilvánoságra. Felpillantott magasba, látta ,hogy kedvee biztonságban van. Elkapta aggodó pilalntását ,mire széles vigyorral intett felé. Nem volt nagyon semmi baja. Pár ütés, egy kis horzsolás, de semmi egyébb. Ő inkább kikapta azokat a szerencsétleneket, akik kétkezű harcban próbáltak szerencsét. Tarkójára fonta kezeit s unottan indult meg, úgy tűnt a harc végetért, és amúgy is tudta ,hogy az alfa nem fogja magát hagyni, felesleges lett volna végig néznie ,hogy szórakozik el a "betolakodó" ellen. Amint lépdelt észrevett két alakot, s elsóhajtotta magát. Az egyiket épp ebben a pilalnatban kereste a nagykutya. Amint odaért felkapta a kezei közé a világos hajú farkaslányt, majd biccentett Séléstinának is.*
Megmondtam ,hogy ne gyere ki...
Ki kellet jönnöm...
Áhh...
*Morgott ,majd elindult most Dilec felé. A nő könyü volt, de nem könyebb ,mint Leiran. Most ,hogy egy pillanatra beklegondolt, már 2-3 napja csak nőket hordoz. Hát ez lenne a sorsa ? Bár tudta ,most csak viccelődik, még magával is.*
Jól van?
*Kérdezte Carmet ,majd hamarosan elérkeztek Dilec mellé. Gyorsan ment, mert a vörös sárkánynak hirtelen nyitottak egy átjárót úgymond, s nlhányan reszketve álltak szét. Főleg azok, akikkel ezelőtt harcolt. Ez a dolog meg nagyon is nővelte az egóját. Amint odaért kicsit megemelte a lányt ,de nem tette le.*
Meghoztam a jogi asszisztensed.

*A második körnél már látta, hogy nem támad senki Erasra se a másikra, így már csak feloldotta a jeget a farkasokról, de közben igyekezett Arounak segíteni. Érezte hogy a fehér sárkány próbál vele beszélgetni, d ő nem igazán tudott. Nem volt hangulata. Makacssága csak bajt hozott. Ez nem neki való. Ő nem ide való.

Ahogy haladtak látta, hogy Eras vigyorogva int neki de ő nem tudott mosolyogni, majd hogy Carmet cipeli.*

-Arou kérlek vigyél oda Wrahnhoz, Dilechez és a többiekhez. *Mondta komoly hangon.*

-Leiran őrző! Nagyon szívesen tenném, de még nem oldotta fel Eras úrfi a parancsát. Addig amíg ezt meg nem teszi, nem tehetek eleget a kérésednek, mert elsősorban neki tartozom engedelmességgel. Kérlek ne vedd zokon! *mondta és eléggé kényelmetlenül érezte magát hogy ellen kell mondjon a lánynak*

- Teszünk még pár gyógyító kört és egyúttal feléjük is fordulok mindegyik körben, hogy láthasd mi történik.

*Mondta a lánynak és már Dilecék felé vette az irányt de nem szállt le, csak arrafelé is tett gyógyító kört.*

*Hamarosan minden előkerült, és kiderült, hogy egy nagydarab részegben botlott meg. Szóval, egy eszméletlenhez szólt. Csak arra gondolt, hogy hamar el kell majd mennie valami kuruzslóhoz.

Ekkor hallotta meg a nevét, és egy koszos szöszit látott felé sietni. Megérintette a bokáját, és máris kezdett jobb lenni.*

Mintha elszállt volna a fájdalom. Köszönöm.*hálálkodott, s megnézte a lányt.*És veled mi történt? Mi van a lábaddal?* mutatott a véres részre.

Megsimította bokáját, és már el is felejtette. Bár érdekelte, hogy Selesina mégis merre járt.

Felkapta egy vörös hajú férfi, és mentek is, de hova?*

De... Én... Tudok... Jár...*de addigra már Dilechez értek. *Jól vagyok...

*Érzett valamit. Szinte egyből elengedte Kuku kezét, és undorodva nézte meg saját tenyerét. Valami csöpögött róla.*

H...Fúúúújjjjj.*valami világfájdalmas képet vágott, és a férfi ruhájába törölte. Bele is borzongott.*Gusztustalan vagy!*két lépést el is távolodott tőle.*

De, amúgy sajnálom, a történteket.*emelte fel a kezét, és kicsit megforgatta balra-jobbra, hogy Kuku jobban megértse, mire is mondott bocsánatot.*

Szóval Kuku... Nem voltál részeg!

-Auro kélrek tegyél le! *Mondta makacskodva, de továbbra is csak fárasztotta magát érezte, hogy nem fogja bírni sokáig, de ő se hagyta abba a fehér mágiás gyógyítást. Együtt a két fehér mágia igen csak jelentős erőt képviselt, még ha gyógyító erőről beszélünk akkor is. Arou továbbra se rakta le és kezdett benne felmenni a pumpa. Gondolkodóba esett leugrik a hátáról. Lenéz mikor Dilecék mellett mentek el, és látta, hogy nem igazán lenne esélye bármire is. Ha most leugrik minimum egy boka törés, és akkor neki még nagyobb baja lenne, mint Erasnak.*

-Arou kérlek tegyél le! *Mondta nyomatékosabban, de a fehér sárkány nem tette. Leiran azonban teljesen kimerült és a fehér sárkány érezhette hogy a lány nem hogy kapaszkodni, de már támaszkodni is alig bír, nem hogy ébren maradni. Végül teljesen kimerült és nem bírt ébren maradni. Arorua nyakára borult és elaludt. Amit igazából Arou csak abból vehetett észre, hogy már csak az ő mágiája maradt meg.

*Elmosolyodott a lány felé, megkönnyebbülten ,főleg ,hog a csata végetért és most már biztos volt benne ,hogy semi bajuk nem eshet. A kérdésére lepetten tekintett a lábbára, habár érezte a fájdalmat, eddig nem is pillantott oda. Elégé lekötötte az ordas akkor..... Elmosolyodott ismételten felé, lehunyott szemekkel*
Mondjuk úgy ,hogy elestem.....

*Ekkor Eras lépett oda hozzájuk. Komoran intézte hozzá a szavair ,mire felállt ,kihúzta magát s nyugodtabban válaszolt. Azt amit gondolt, amit érzet. Ezután a férfi felkapta minden szó nélkül Carmet s vitte magával. Ő meg ott maradt. Nézte őket, de nem ment utánuk. Mit mondhatott volna? Elől semmi keresnivalója. Megigazgatta poros és koszos haját.....arra gondolt, hogy ismét hajat kell majd mosnia, pont ,mint tegnap. A figyelme a kocsmán volt....de ezt csak kis idő elteltével vette tudomásul. Oldalra nézett, s lasasn de biztosan kereste az ismerősöket. Amint meg-meg pillantotta őket, kicsit elmosolyodott. Nem lett nagy bajuk..s ami nagyrészt volt, azt a fehér sárkány éppen gyógyitótta. Így nyugodtabb léptekkel, bár kicsit fáradtabban lépkedett vissza a kocsmába. Ott az asszonyság hirtelen pattant fel, azt gondolva, hogy ellenség, majd amikor felismerte őt, habár megjegyezte ,hogy most nem mutatt túlságosan szépen, megnyugodott. Ő csak intett a nőnek .*
Vége van... hamarosan mindenki mehet haza....
*Tekintette most megakadt a másik kettőn. Kuku éppen valami marhaságot csinált megint, Harmonia meg a kezét nézte. Elmosolyodott, parányit boldogabban nézte őket. De tudta, amint Kuku ránéz, ismét eszébe jut valami.... Lassan lépkedett közelebb s megtörölte a porosabb arcát.*
Jól vagytok..ugye ?
*Pillantott a lányra ,majd a másikra hosszan.*

-HÁÁHÁHÁHÁÁÁÁ HIHIHIHIHIHI *nevette ki hangosan a lányt, még az asztalon is oldalra billent és a hasát fogta nevettében*

-hát SÖR! szagód csak meg! *bíztatja a lányt* - Itten he! *mutat az asztalra amin ül* -Itten másztam bele véletlenű!

-Hun nem vótam részeg? amikó tanákosztunk? *kérdi és már nem röhög annyira hanem az állát fogja és gondolkodóba esik*
-Hát akkóse jut az eszembe! De ha ennyire gány vót akkó kezgyük előrő! Azzal kesztem hogy megöllelgettelek ugye? *kérdi és ölelőre tárja a karjait szélesen mosolyogva*

*így tárt karokkal hallotta meg hogy belép valaki és arra sandított és még szélesebbre tárta a karját mintha csak Selestinát is hívná. Látta hogy a lány csupa kosz de az ilyesmi őt egyáltalán nem zavarta*

-nagyölelés? (*^__________^*)

Nem vagyok teljesen jól. *válaszolt Selestinának, és a kacagó srácra nézett.*És te!*mutatott Kukura*Honnan veszed, hogy valaki nem e hányta ide ezt a sört? Fhujj...

És először is, Kiccsaj-nak hívtál, hogy idézzelek. Ha jól emlékszem...

És minek bújjak oda egy idegenhez, méghozzá pluszba úgy is hívják azt a személyt, hogy Kurukero. *mosolygott, de tényleg nem ment közelebb a kínált ölelésért.*

*Amikor a segítő gyógyító erő megszűnt és a lány is nagyon csendes lett hátracsapta a füleit hogy minden rendben van e... Leiran egyenletes lélegzése tudatta vele hogy a lány elaludt. Sajnálta de egyelőre nem tehette le. Idefönn biztonságban van és a parancs az parancs. Olyan óvatos ívben fordult hogy véletlenül se csússzon le róla a lány. Ennes is szokott aludni a hátán, így ebben már volt gyakorlata hogyan kell ilyenkor repülni. Újra és újra köröket tett a csapatok felett hogy gyógyuljanak. Komoly sérültet továbbra sem látott. *

Fáj valamid?
*Kérdezte a másik elftől ,majd egy pillanatra megszeppent ahogyan látta ,hogy az alakváltó széltében kitárja kezeit, mégnagyobbra s felajánlja a nagyölelést. Halkan nevetett fel, Kuku bolondozása emlékeztette a vicces órákra, és még ilyenkor is megnevetette. Nyugodtabban lépdelt közelebb ,majd megölelte a nála kisebb alakváltót. Megsimogatta a fejét.*
Örülök ,hogy nem esett bajotok.....
*Mialatt mondta átpillantott a másikra is. Kedvesen nézte, majd sóhajtott.*
Kuku....
*Kezdte csendesen, mert nem akarta elronatni a jókedvét.*

-Hát.. ha ki is hányta akkó sincsen mán benne. szal nem gáz *megszagolja a kezét ahol sörös* -Áhh esztet nem dobta ki senki taccsnak kiccsaj! Mee nem olyan a szaga De te úgyis mást gondótá hogy micsoda *nevette ki újra*

*Mikor Selestile elfogadta az ölelést boldogan ölelte meg. Hú ha ezt látná most Gildas milyen pipa lenne.*
- Képzejjed engemet meg valaki becsomagót egy fehér vitorlába osztán majd bepisátam a kiccsaj mentett meg. Osztán a sörre meg aszitte a kezemen hogy félrehordok.. *nevette de azonnal elhallgatott amikor Selestina megszólalt. Valahogy furcsa volt.. valami miatt olyan rosz előérzete volt de ő maga sem tudta miért.. talána vér szaga a lányról.. ekkor tudatosult félig még részeg agyában hogy a lány megsérült*

-Te megsérűté! *nézett fel rá tele aggodalommal* Hun a hóvirág majd meggyógyít! *nézett körbe de nem volt ott a coli, hiszen kinn történt valami.. igen.. kezdtek előjönni a képek: Eras is beparancsolta őket.. valami baj történt kinn... Tekintetében kétségbeeséssel nézett újra Selestina szemébe és valami rossz előérzet miatt nem tudta elengedni. Érezte hogy a szive a torkában dobog. Remélte nem halt meg senki. Főleg Gil.*

Nem, csak Kuku kicsit zakkant... Igen, másra gondoltam, mert te teljesen úgy intézted, hogy másnak lehessen azt felfogni.*gondolkodni kezdett.*

Hjaj, én ezt nem bírom ki! Mi van kint? Selestina, gyorsan beszélgessünk, mi a mondandód felém a külsőm miatt, hisz láttam a szemeidben, hogy rájöttél.*majd a sérülésre nézett.* És még engem akarsz megszidni, mikor te bajba sodortad magadat? Fú, teljesen visszamentem a régi Harmoniába. Nyugi van...*vett egy mély levegőt, és becsukta a szemét.*Nem tudom, hogy mi vonz ehhez a helyhez. Először azt hittem, Gaia mutat valamit. Először találkoztam vele, és most is itt van.*tekintett az alakváltóra.* De nem értem, miért van ez? És ha tovább idegeskedem, megőrülök!*ült le egy székre.*

Ohh Kuku. Ilyennem nem illik viccelődni egy lánnyal szemben!
*Pillantott rá meglepödve ,majd zavartan.*

Kint már nincs semmi. Sikerült lezárni az ügyet, szerencsére . Vannak sérültek, természetesen, de Norgard úr úgy láttam már intézkedik. Én még nem tudtam a közelébe menni..de majd meggyógyítom magam...
*Pillantott kedvesen az alakváltóra ahogyan az megijedt, mert ő megsérült*
Amúgy sem túlságosan nagy seb.....csak kicsi.

*Vissza pillantott a lányra, kedvesen.*
Igen, észrevettem, amit nem biztos ,hogy más igen. Harmonia...attól függetlenül ,hogy változtál, nem gond ha régi önmagadból is maradt valami. Gaia utat mutat és esélyt ad, de nem mondja meg mit kell tenned, vagy mi vagy te. Ettől függetlenül, persze majd késöbb még beszélünk erről. De mondom, nem kell mi miatt aggódni. Kint sikeresen lezárult a harc.

*Azzal vissza pillantott az alakváltóra, látta a szemeiben a félelmet. Úgyan azt látta, amit előző nap. Zavartan de kedvesen pillantott rá. Megértette.*
Gildasnak nem esett baja. De nincs is itt...még a harcok előtt elment. Norgard úr látta, ahogyan elment...... nem kösznt el senkitől, úgy tűnt sietett...bár látom..te sem tudtál róla.
*Ez a tudat ,talán egy parányi megkönnyebbülést adott számára. A férfi senkinek nem szólt...de még akkor is sok kérdés volt.*
Nem tudom hova ment..lehet haza..... este van..de hajnal előtt gondolom haza szeretnél te is érne. Elkisérjelek..vagy mennél egyedül?

-ockaj :d akkó nem viccelek vele.. XD legközelebb igazi lesz hehehehe *mondta de ezt is csak viccből. Hogy miről beszélgetett Selestina a másik elf lánnyal abból egy kukkot sem értett de amúgy is nehezére esett erőltetni még az agyát*

*Az ahogy Selestina nem sérült komolyan és hogy gyorsan elmondta a helyzetet megnyugtatta. Gildas tehát dolgára ment és kimaradt az egészből. Akkor jó! Elmosolyodott és megint megölelgette Selestinát, de most megkönnyebbülésből*

-akkó nem láttya hogy esztet csinálom hehe. pedig milyen fétékeny lenne ám! *mondta kétértelműen, mert ezt lehetett a lányra is és magára is érteni.. habár tudja hogy ezzel a résszel már lebukott még a sütisütés elején*

-innen nincsen messze a város, de ha akaasz kísérjé! De viszlek is megint ha akarod Alszotok megint nálunk Khaleddel?

*Mikor Freya mellé ült, úgy helyezkedett hogy kényelmes legyen mindkettőjüknek.*
- Ugyan, csak két csata volt az egész. Nem nagy cucc. Bár én ezen nevelkedtem...szóval ne higyj az őrült vérfarkasnak.

*Elgondolkodott a dolgon...tényleg elhaladt volna mellettük? Ezek szerint igen...mikor Freya megfogta a kezét odafordult hozzá. Visszanézett rá ahogy megszorította a kezét és mosolyognia kellett, már tudta miért féltette ennyire. Megvonta a vállát.*
- Szerintem mindenki jól van. Úgy tűnik mindjárt vége az egésznek. Hallgasd csak...
*Ekkor már hallotta hogy lassan mindenki elcsendesül, csak a távolból vette ki Dilec és Wrahn beszédét. Úgy tett mintha fülelne, közben közelebb húzódott. Összeért a homlokuk de nem moccant tovább, csak pimaszul vigyorgott.*
- Persze ha gondolod, elmehetünk megnézni őket...

*Unott ábrázattal végighallgatta Dilec szövegelését, nem egyszer elnyomott pár ásítást is. Megvárta, míg elintézi a nemest. A hálálkodásra, csak enyhén meghajtotta magát, majd elfordult, és a kocsma felé vette az irányt. Remélte, hogy Harmonia nem csinált semmi ostobaságot. Az a spiné bármire képes. Benyitott az ajtón.*

Harmonia? Mondd, hogy már nem élsz!

*Lépett be, majd elhajolt egy repülő sörös üveg elől.*

Hé! Nyugalom! Veletek vagyok, na, na!

*Mondta, mert még kettő pohár követte az előző támadást, ezek sem találtak. Hirtelen a dobálózó asszony mellett termett, megfogta a csuklóját. Dühösen a szemébe nézett.*

Elég.

*Majd ezzel elengedte a kart, elvigyorodott, töltött a nőnek egy pohár bort, körbekínálta a többieket is.*

Valaki még, esetleg?

Igen, két csata! Miközben én kocsmai verekedésekhez vagyok szokva! Ez nekem már bőven sok volt!

*Gaul felszólítására csakugyan figyelt, hallotta Dilec lelkifröccsét. Óhh, hát tanult tőle valamit! Enyhe büszkeség fogta el, majd hallotta Wrahn kiáltásait. Valóban vége volt. Aztán már csak arra eszmélt, hogy Gaul közvetlen közelről a képébe vigyorog. Hirtelen nem tudott mit tenni, elsírta magát. A két csata szörnyűsége tényleg sok volt neki, próbálta megőrizni maradék ép elméjét, persze nem sok sikerrel. Beleszipogott Gaul vállába. A zokogás hamar alábbhagyott, elmosolyodott, majd nevetett. Tudta, hogy legalább egy őrült benyomását keltheti.*

Ne haragudj. Azt hiszem agyamra mentek az elmúlt napok. Talán véglegesen idegbeteg lettem, vagy csak már régóta tartózkodom egy helyen, nem tudom. Ne aggódj, az előbb nem miattad bőgtem el magam, nehogy magadra vedd! *kacsintott rá* Menjünk, nézzük meg őket!

*Felállt, közben reménykedett, hogy előbbi viselkedésével nem sértette meg.*

*Egészen megijedt, ahogy Freya a semmiből sírva fakadt. Összezavarodott, de magához ölelte, szó nélkül kivárta a végét. Rossz érzés fogta el, a gyomra összeszorult, nem csak a látványtól. Mikor nevetés váltotta fel, végképp tanácstalanság ült ki az arcára. Meghallgatta, de a gondolatai minden logikát - egy átlag személynek tényleg megterhelő élmény ez, nem úgy mint neki - elkerülve a zuhanórepülésbe kezdtek: Hát persze....csak egy váll amin kisírhatta magát a nehéz időkben. Szinte meg se lep, mi másra kellenék? Hozzászokhattam volna már. Nyilván Freya tudta mi járt a fejében, mert azonnal megpróbálta az ellenkezőjét elhitetni vele. Erőltetett egy gépies vigyort ahogy követte a példáját és feltápászkodott bizonytalan lábakra.*
- Rendben...menjünk.

*Azzal el is indult Dilecék irányába, szó nélkül.*