Vérfarkasok falva melletti mező - búcsúztató

*Örült, hogy mindenki épségben van. Aroun és a rókáján elmosolyodott, jó volt látni, hogy van még ezen a szigeten jókedv és szeretet. Amikor észrevette Freyát, már éppen a fejére akarta olvasni a másolattal együtt, hogy micsoda rokonai vannak, de mire előhalászta az iratot és rápillantott a lányra, egy apró szájra puszi csattant el. Teljesen lemeredt. Gyorsan visszafordult a csaposhoz, aki szintén látta az esetet. A csapos rövid helyzetfelmérés után elővett egy üveg farkasvért és egy poharat. Összehasonlította a két űrtartalmat, megszorozta Dilec tekintetével, gyököt vont az előző apró csókból, majd úgy döntött, a teli üveget tolja Dilec orra alá.

Ő olyan gyilkos pillantással nézett fel a csaposra, mint még soha senkire. Férfiúi büszkeséggel átvette tőle, majd végiglocsolta a pultot az itallal. Már marta is a fát.*

Nincs mire inni, te idióta!

*Éppen vissza akart fordulni, mikor a könyökével meglökött egy mécsest. A kiöntött ital és vele együtt a bútor azonnal lángra kapott. Dilec és a csapos gyorsan reagált, törlőronggyal és köpennyel ellapogatták a tüzet. A nők sikoltozva figyelték az eseményeket. Dilec nem mert hátrafordulni. Hátha mégse látták meg... egyetlen kézmozdulattal jelezte, hogy azt a koktélos poharat adja neki oda a csapos, ami a pult túlsó végében árválkodott. A férfi nem kérdezett semmit, csak teljesítette az alfa kérését. Dilec pedig kihúzta magát és szembefordult a többiekkel. Fél szemöldöke kicsit megperzselődött, kormos volt az arca is. A helyiséget büdös füstszag járta át. Mintha mi sem történt volna, belekortyolt az italba. De az menten vissza akart jönni. Inkább letette a poharat, és csak sápadtan pihegett. A füst is a tüdejére ment, felköhögött.

Aztán Kuku indult meg felé. Vagyis úgy tűnt, kezdetben. Hatalmas nagy kitérők után végül Gaulhoz húzott a szíve. Ccc! Még Kuku is elpártol tőle... Aztán észrevette, hogy időközben megérkeztek Erasék is. Erről már nem is akart inkább tudomást venni. Legszívesebben elsüllyedt volna. Visszafordult a pulthoz és nem szólt semmit.*

*Egészen addig nem vette észre mennyire feszült volt amíg az igenlő válasz hatására elernyedtek az izmai. Válaszolni akart épp, de Freya megakadályozta egy puszival. Pár pillanatig csak állt és nézett, fel se fogta igazán mi történt. Chris ezt kihasználva egy korsót nyomott a kezébe, de ő jóformán észre se vette a cselt. Az arca szokás szerint rákvörös lett, de ugyanakkor a mosolya szinte fájdalmasan szélessé vált: a fejében az ötven év alatt maga köré épített falak egy nagy részét a nőnek sikerült porrá zúznia csupán egy ilyen aprónak tűnő tettel. Kuku ébresztette fel őt, mikor nekioldalazott. Visszaköszönt, vagyis azt hitte, miközben csak tátogott mint a kifogott ponty, elég hülyén nézett ki. Újfent némán biccentett Selesnek amiért hatástalanította az alakváltót, azzal követte Freyát az asztalhoz és leült vele szemben, miután beleivott a kors-ki csempészett italt a kezembe?! ...Nem érdekes. Halkan nevetett ahogy próbálta akaraterejével eltüntetni a piros színt arcáról...elenyésző sikerrel.*
- Te aztán szeretsz szinte mindenre felkészült harcosokat meglepni, mi?

*Újabb korty. Egy kicsit megkomolyodott, de nem sokkal; elszántan nézett, de még mindig mosolygott, egyszerűen nem bírta letörölni az arcáról! Nem mintha akarta volna...*
- Van más hír is. Arorua, a nagy fehér felajánlotta, hogy megvizsgál és ha tud, meggyógyít engem. Elfogadtam, holnap tér vissza.
*Mély sóhaj következett, látszott, hogy nem teljesen nyugodt az egész miatt. Nyilván nem veszélytelen, hogy lehetne az? Akármeddig is élte túl, egy ilyen komoly dolog meggyógyítása nem lehet biztonságos. Csak most kezdett igazán belegondolni ebbe. Zsebre tette a csupasz jobb kezét és előre hajolt, már valamivel halkabban beszélt.*
- Én csak...szeretnék anélkül ölelni, hogy rettegnem kéne attól hogy fá--

*Félbeszakította a lángok fellobbanásának túlságosan is ismerős hangja és a bent lévő nők sikolya. Azonnal hátraperdült a székében és meglátta ahogy Dilec és a csapos veszett szorgalommal próbálják kioltani a pultról felcsapó lángokat...el sem tudta képzelni hogy történhetett ez; húsz másodperce még minden normális volt! Megdermedve, együgyű arckifejezéssel bámulta a mutatványt, és a szája is tátva maradt amikor mindkét férfi úgy tett, mintha csak egy rossz szóvicc hangzott volna el, semmi több. Lassan fordult vissza a vele szemben ülőhöz, tanácstalanul. Legalább az arca már nem hasonlított színben Eras hajához.*
- Ez...ez most...mi volt...?

*Nem figyelte különösebben környezetét, a belépő Selesnek és Leiranéknak halkan köszönt. Gaul leült vele szemben.*

Megleptelek?

*Majd a férfi bejelentette a hírt. Először nagyon örült, majd végig gondolta, hogy mivel is járhat ez a kezelés. Megfogta a farkas bal kezét, mely az asztalon pihent.*

Segítek majd, amiben csak tudok.

*Ekkor tűz lobbant a pulton. Bár hamar eloltották, Dilec zaklatottnak tűnt. Nem értette mi baja lehet. Talán jó ötlet lenne, ha beszélne vele?*

Fogalmam sincs.

*Válaszolt Gaulnak.*

*Csendben hallgatta Arout. Meglepte felajánlása.*

Igen, szeretnék veletek menni. Délelőtt tízkor találkozok velük a főtéren, ha esetleg meg tudod oldani. Nincs holmim, csak így jöttem.

*Mutatott végig magán. Meg sem hallotta Eras felmerülő nevét. Ekkor tértek vissza Selesék, rájuk sem hederített, Erasra és Leiranra viszont annál inkább. Gyomorideg fogta el. Pont, mikor megjavulna! Akkor találkozik a férfival! Eszméletlen! Hamar feszültté vált. Arcán ebből a belső kirohanásnak nyoma sem volt. Mormolt egy köszönésfélét, majd enyhén elfordult. Várta, mikor ismerik fel, hisz a Sárkányok városa tele van dekorálva a körözési plakátjaival, nem egyen szép summa jutalom összeg is fel van tüntetve a képe mellett.
Kigyulladt a pult. Nem értette, miért kell ettől annyira kiborulni. Csak egy kis tűz.*

-Délelőtt tízkor a főtéren leszel. Amilyen jó idő van ha alvás előtt kimosod reggel 8-ra meg is szárad minden ruhád. Szívesen odaadnám az én váltás holmimat mert ki van tisztítva, de sajnos nem a Te méreted.
Végszükség esetén majd kérek számodra Leirantól. Még bőven lesz időnk átrepülni a sárkányvárosba. Csak nem harcosnak akarsz szegődni? Egészen biztosan meggondoltad? Geret nagyon kemény, bár valóban nagyon igazságos is... *mondta eltűnődve és éppen kifelé tartott mikor Erasék bejöttek*

-Eras úrfi! Sajnálom hogy megvárakoztattalak... *kezdte, de amikor Leiran megkérte Selestináék fuvarozására rájött hogy nem a késlekedés oka volt hogy megjelentek.*


-Természetesen nem jelent gondot. Bár hajnalodik, ezért javaslom Kuku vegye fel megint a köpenyem *s már vette is elő hogy harmadjára is kukura adja akit éppen Selestina támogat*

-Már nincs energiám józanítani, de Selestinát sem kérhetem meg hogy tartsa, mert Rá Ernest bízom hogy fogja meg le ne essen. Most Ernes nincs éppen túl jól. Mutatja az elf lánynak a kisrókát.* beborozott míg nem figyeltünk rá. *hirtelen ötlettől vezérelve a nála jóval kisebb Chrisre néz*

-Chris. *mosolygott szépesen a férfira* - Kérlek ismét segíts nekem. Utazz te is a hátamon és tartsd a helyén az alakváltót, mert hamarosan hajnal. Kuku eleve nincs abban az állapotban hogy képes legyen kapaszkodni. Alakot váltani pedig a fény miatt nem fog tudni.
Hármótokat is elbírlak. *örült hogy így kitalálta, hiszen Leirannak a kezébe nem adta volna most Ernest, mert a lány annyira kimerült hogy bármikor bealudhat majd menetküzben Eras karjában.

*gondolatmenetét a tűz megjelenése szakította félbe, amit láthatóan gyorsan eloltottak.*
-Óvatosan! Nehogy 2 csata után pont tűzben égesd meg a mancsod Dilec! *szólt oda neki, majd kihajtogatta az előhúzott ruhadarabot és kukura igazította*


*Kuku némán tűrte hogy megint betekerjék a nagy fehér köpenybe. Erősen kába volt a részegségtől és a hajnal miatt az álomosságtól is. De legalább az álmosságtól abbamaradt a csuklás.
Tejbetökként vigyorgott mindenfelé és mindenkire. Az egész épület forgott vele és érezte úgy gyomortéjon, hogy ennek még lessznek következményei.*

Kuku: -réééé.... szeg

Arou: -igen az vagy

Kuku: -róóóó ..róóóó

Arou:-igen ő is részeg

Kuku: -hehhh! *vigyorgott* -róóóó....

Arou: -kicsit ne mozgasd a fejed. így.. *csuklyát hajtott a köpeny anyagából amit a kis alakváltó fejébe húzott a nap ellen

Kuku: -de a róóka

Arou: -remélem nem azt mondod hogy rókázni kell... nem fogok megállni közben

Kuku: -nem?

Arou: -nem. vagy elintézed most vagy majd alaposat kell fürödjünk mindannyian.

Kuku: -hehhe.

Arou: -direkt pedig nem ér. *nézett nagyon szigorúan kukura*

Kuku: -nem?

Arou: -nem. S ha rájövök hogy direkt művelsz ilyesmit, te is kapsz egy napot Gerettel.

Kuku: -kive.. asz mekki?

Arou: -A fickó a rémálmaidból.

Kuku: -egy macska O.o

Arou: -igen.. egy óriási macska *hagyta annyiban és remélte eléggé sikerült elrettenteni az alakváltót attól hogy direkt hányja össze őket. Befejezte a bebugyolálást és Selestinára és Chrisre pillantott.*
-Akkor mehetünk?

*Végig figyelt Kukura, s próbálta úgy tartani ,hogy lehetőleg ne essen el, de azért ne is ő legyen a célpontja. Biccentett Leiranéknak, úgy tűnt a lány nagyon kifáradt. Szavaira elgondolkodott, habár nem is kellet sokat, mert Kukura pillantott. Vele túlságosan komplikált lenne ,most a földalatti városba menni, olyan közel meg nincs ,hogy egyedül vissza vigye, mivel a nap is kell fel. Ezenfelül tényleg este lesz a gyűlés, amin valószínűleg Gildas is megjelenik, addigra meg már Kuku is kijózanodik.... igen ez tűnt a legjobb megoldásnak. Vissza pillantva bólintott.*
Rendben, azt hiszem tényleg így a legjobb.

Ernes! *Nézte a rókát is, aki szintén nem festett túl jól. Arcán meglátszott, ahogyan nézte, hogy sajnálja a kis állatott, hiszek ők azért nem szoktak úgy az italhoz, mint mások. Bőszen bólintott, úgy ,hogy egy pillanatra elengedte Kukut, ám mielőtt az borult volna, gyorsan kapta el ismételten. A tűzre s az azután néma csendre is csak fél szemmel tudott rápillantani, épp lemaradt a támogatás miatt mindenről. Csak nézte ahogyan Dilec ügyködik, fél szemmel utána a másik párosra pillantott. Valahogyan érezte ,hogy ennek a kettöne köze van egymáshoz...ha parányit is. Abból amit még Freya mesélt.... végül vissza pillantott a sárkányra, s átadta Kuku rendezgetését. Chrisre pillantott.*

Köszönöm ha segítesz.
*Azzal csak egy kedves mosollyal nézte, ahogyan Kukura rákerül a köpeny. Bármit is mondtak, igazán aranyos volt, így kábultan. Tény nem kevert annyi bajt, de aranyos volt.....legalábbis addig amíg nem szándékozik őket lehányni.....
Amíg Arorua rendezgette az alakváltót, pár lépéssel Dilec mellé lépet. Először a vállára tette a kezét nyugtatóan ,majd azt levéve kezet nyújtott felé.*
Akkor este. Addig is jó pihenést, és vigyázz a többiekre. Amit mondtam Dilec...azon meg azért gondolkodj kicsit el. Bele kell rázódnod az alfaságba., de nem szabad ,hogy csak komoran járj kelj....az embereid sem ezt várják el tőled. Nem?
*Mosolyodott el kedvesen, végül elköszönt tőle és a csapostól is. Pont mikor a gyógyító megkérdezte ,hogy mehetnek e. Hozzájuk lépett ,majd átvette a kis rókát, s magához ölelte óvatosan.*
Mehetünk.

*Indult meg kifele ,majd kint ,megvárta őket.*
-------------------
Eras:

*Hagyta ,hogy a lány intézkedjen, így most kicsit körbe nézett. Látta ,hogy a farkas lányok közül páran megnézik ,mire vörös szemeit érdeklődve emelte rájuk, hogy mi is folyik ott. Azok elpillantottak azonnal. Ezután mérte fel újra a kocsmát. A férfiak, harcosok kirohanása nem okozott nagy gondot, szerencsére nem tört el semmi. Gondolta ennek a csapos is igazán örül. Miután Séléstina beleegyezett arra fele pillantott s Arorua szavaira kezdte el jobban fürkészni az új srácot. A harcok alatt nem látta, de nem is figyelt hátra nagyon. Elkomorodott kicsit, ahogyan az arcélét kezdte elemezni. Mintha látta volna már valahol....tudta....de hol? Aztán figyelmét ,hirtelen megzavarta Dilec és a tűz. Csak nézett egy pillanatig ,majd felnevetett öblösen. Mindenre számított ,de még egy ilyen kisebb búcsúztatóra nem.*
Ne igyál többet, mert biztos ,hogy meg fog ártani!
Akkor este!

*Mondta neki, azzal a visszatérő Leirant ismételten a karjaiba vette. A rohanásba el is felejtette ,hogy az előbb még a másik sárkányt fürkészte. Majd vállat vont. Úgy gondolta ,ha fontos akkor úgyis eszébe fog jutni ,hogy hol is látta. Miután mindenki elkészült ,elindult az elf után, de még intett hátra fele. *
Na Leiran...készen állsz még egy kis repülésre ?
*Lépdelt ki, csak ezután jutott el agyáig valami s érdeklődve tekintett a másik két férfira.*
Miért akarsz Gerettel találkozni?

*Ne fordulj hátra! Ne fordulj hátra! Nem látta senki! - mantrázott magában, miközben a frissen kiégett pultot tanulmányozta. A csapos valami olyasmit motyogott az orra alatt, hogy ez már a harmadik bútordarab, amit cserélni kell a héten. De ez izgatta a legkevésbé. Miért is akadt ki ennyire? Hiszen az a csaj ott mögötte csak Freya! CSAK Freya! Nincs min idegeskednie! Az a lány mindig is egy lökött tyúk volt, és nem is szerette őt igazán sosem! Megdörzsölte a szemeit, és észrevette, hogy valószínűleg az arca csupa korom. Belenyúlt a zsebébe, és előkapott egy kendőt. Ez volt az, amelyikre a csókot adta és végül gyáván mégis inkább eltette. Gyáva lett volna? Nem! A helyzethez képest a legjobbat cselekedte! Mérgesen megtörölgette az arcát, majd hanyagul, szinte már dühösen dobta le pultra. Hallotta Eras nevetését, ami még inkább a földbe döngölte. Nem rajtam nevet! Nem rajtam nevet! A beszólására egy picit fordult hátra, és csak intett egyet.
A nagy lelki krízisből egy érintés zökkentette ki. Valaki megfogta a vállát. Rákapta a tekintetét és látta, hogy Selestina az. Felállt a székről és kezet fogott a lánnyal. Nehezen jöttek ki a hangok. Halványan mosolygott.*

Igazad lehet. Kösz...köszönöm Selestina! ... A legjobbakat kívánom neked is! Legyen biztonságos utatok!

*Hosszan nézte, ahogy a vendégek lassan kimentek és elindultak. Aztán tekintete újra Gaulra és Freyára tévedt. A csaj fogta Gaul kezét! FOGTA A KEZÉT! Ne nézz oda! Ne nézz oda! Tökkelütött, menjél haza! - ez utóbbit ő sem tudta, hogy magának vagy Gaulnak mondta-e fejben. Erőt vett magán, majd felemelt fővel ő is távozott a kocsmából. Egy hangos, határozott szép estét mindenkinek-kel lépett ki az ajtón.*

*Csendben maradt, a tekintetén látszott hogy gondolkodóba esett. Egy futó pillanatra megrezzent mikor a nő hozzáért a kezéhez, de ez gyorsan elmúlt. Belül idegesítette, hogy még mindig nem sikerült teljesen hozzászoknia az effajta érintésekhez. Nem baj...lépésenként.*

- Megleptél...igen. Nem hittem volna, hogy...mármint...úgy értem...
*Még egy kicsit rágódott a szavakon, nem is tudta pontosan, hogy hogy fogalmazza meg. Felfordította a tenyerét, hogy meg tudja fogni Freya kezét.*
- Nem hittem volna, hogy elég jó lehetek. Akárkinek...pláne neked.

*Az utolsó szó kiejtésére vidámabb lett, újult erővel a hangjában folytatta tovább.*
- Tudod, ha harcolok...igazából...az egész szinte előny. Olyankor két karom és lábam van. De ha ölelésekről, vagy kézfogásról, vagy ilyesmikről van szó, akkor...akkor egy karom van, és rettegek, hogy egy rossz mozdulattal fájdalmat okozok. És eszem ágában sincs olyasvalakivel kockáztatni ezt, aki ennyit tett értem.

*Rövid szünet következett, ahogy a korsót a szájához emelte. Jobban ízlett neki mint a farkasvér, talán otthonra is be kéne szereznie ebből...*
- Szóval, szeretném ha majd elkísérnél, ha...ha Arorua talál valami gyógymódot.
*Mivel háttal volt Dilecnek nem vette észre a furcsa viselkedését, csak azt hallotta ahogy elköszön, de mire visszaköszönt volna a férfi már a kint járt.*

*Selestinára figyelt, és örült, hogy még ennyire össze tudta magát szedni. Támaszkodva állt, és bólintott.*

-Örülök, hogy így döntöttél Seles. Ha bármire szükséged lenne, vagy Kukunak vagy a többi vendégednek csak nyugodtan keressétek Erenist. Ő tud nektek segíteni, ha én még aludnék. *Mondja komolyan ránézve és leült a székbe.*

-Bocsánat csak nagyon elfáradtam. Arou tőled is bocsánatot kérek, hogy nem figyeltem Ernesre, de... ahh... mindegy... nincs rá mentség. Ernes miattam került ilyen állapotba, mert nem figyeltem rá, holott az én gondjaimra bíztad. *Mondja kicsit elszomorodva és fáradtan nézett Aroura. Lassan fel állt és a tűz felé kapta a tekintetét, de igazából fel se fogta a dolgokat. Agya már nem úgy fogott, mint annak előtte. Úgy érezte magát, mint aki részeg, pedig nem is ivott alkoholt. Eras ismét karjaiba vette és felsóhajtott. Halkan mondta.*

-Szánalmas vagyok... És én lennék a következő vezető... *Gondjai egyszerre zúdulnak vállaira és agyába, de igyekszik nem kimutatni érzéseit ezzel kapcsolatba. Arcát Eras mellkasába fúrja és megkapaszkodik nyakába. Eras csak annyit érezhet, hogy mellkasán a ruha mintha kezdene vizes lenni. Mikor Eras hozzá intézte kérdését csak bólintott.*

-Mehetünk. *Annyira fáradt volt, hogy Christ se vette észre.*

*Látta Gaul rezzenését, ahogy megfogta kezét. Elmosolyodott. Most biztosan az az idióta, holdkóros vigyor van a képén! Rég nem érzett hasonlót, és most teljesen váratlanul érte ez az egész. Úgy érezte ajándékot kapott, amire feltétlenül vigyáznia kell. Figyelmesen hallgatta Gauldoth szavait, csak egy kis idő után értette meg, hogy mit is akar mondani.*

Nem értem, hogy miért gondolod így. Úgy érzem, nagyon szerencsés vagyok, hogy megtaláltalak, bár lehet, hogy te botlottál belém. Mindegy is.

*A továbbiakban is némán hallgatott - úgy látszik egyre jobban megy ez nekem -, közben Dilec távozott. Gondolkodóba ejtette az újdonsült alfa efféle viselkedése. Talán a harc borította ki. Elvégre Freyát is megviselte, úgy tűnik, ez a férfiaknál sincs másképp. Pillanatnyi figyelmetlensége nem volt feltűnő. Bólintott, szemet szúrt neki az a kis "ha" jókora kihangsúlyozása.*

El foglak kísérni, sőt. Én is gyógyítottam már párszor, és amiben csak tudok, segítek, hogy jobban légy. Meglesz a gyógymód, ne aggódj.

*Maga is meglepődött szavain, hisz azt hitte Dilec után ilyet soha többé nem érez. Mi ez a túlzott gondoskodás? Nem túl nyálas ez neki? Mármint... ha ennek is sírás lesz a vége? Mihez fog kezdeni azután?

Belső tépelődését egy hatalmas ásítás szakította félbe.*

Ne haragudj. Nagyon álmos vagyok.

*Elámult Arou határtalannak tetsző nagylelkűségén. Hogy tud egy ember így viselkedni? Mármint, nem megjátszásból, nem személyes haszon által vezérelve... Biztos nagyon nehéz lehet. Ez teljesen újként hatott neki, hisz a sziget "alvilágában" egyáltalán nem találkozott még ilyesfajta magatartással. Épp ezért bólintott, mikor a férfi kérdezte.*

Igen, biztos, hogy harcos akarok lenni. Azt hiszem, ez majd segít, hogy kontrolláljam az erőm, és... *és megtalálni önmagam - gondolta, de ezt már hangosan nem tette hozzá. Krákogott egyet.* Köszönöm, Arorua.

*Gondolatai elkalandoztak, jövőképével játszadoztak naivat, ábrándosat. Esetleg előfordulhat, hogy valóban egy tiszteletbeli katonává válik. Micsoda előrelépés lenne! Ha ezt megtudnák majd a barátai! Barátai... erre elkomorodott. Azt a rengeteg gazembert csak nem hívhatja így! Mindegy. Majd kitalál nekik valami frappáns megszólítást.
Akkor figyelt újra, mikor Arou megszólította. Még épp el tudta csípni a neki szegezett szavakat.*

Hogy rajtad utazzak? Ez jó! *vigyorodott el, de meg kellett állapítania, hogy a másik komolyan gondolja. Mi? Hogy sárkányon utazzon, mikor maga is az? Nincs az az isten! Aztán rájött, hogy mégis. Hisz Arou úgymond épp most karolja fel, ő meg annyit sem tudna megtenni, hogy ezúttal kicsit másképp közlekedjen. Nem értette, honnan jönnek neki ezek a furcsa, enyhén nyálszagú gondolatok. Talán öregszik. Sóhajtott.* Rendben.

*Aztán mérte végig újra Kukut. Vizslatva falfehér arcát, meghökkent jelentősen akadozó nyelvén. Eddig nagyon szimpatikusnak találta, de most! Ha lehányja a srác? Haragudnának, ha útközben csak úgy lelökné? Nem szólt semmit, összeszorította fogait. Nyugi.*

Felőlem mehetünk. *majd Selesre nézett* Segítek.

*Szólt. Már tudta, hogy miért érzi magát furcsán. Egész végig magán érezte Eras kutató tekintetét. Ekkor próbált minél apróbbnak tűnni, de ez már csak a szárnyi miatt sem jöttek össze, hisz azok hatalmas terjedelemmel bírtak. Úgy tűnt, a férfi még nem ismerte fel. Még. Meglepődött, hisz valóban elég karakteres megjelenése van, és szinte mindenki hallott már a "Szárnyas banditáról". Utálta ezt a nevet, hiába tiltakozott ellene - ököllel, egy-két orrba vágással - rajta maradt. Úgy hangzott, mint valami baromfi párizsi reklám neve. Nem hogy inkább valami ütőset találtak volna ki! Áh, kész, ez az ő szerencséje. Kiment Seles mellé a kocsma elé. Köszönt Dilecnek, aki épp akkor jött ki.*

Seles, te boldog vagy? Mármint, úgy igazán, teljesen boldog?

*Kérdezte, maga is elhűlve rajta. Hogy kérdezhet ilyet? Már tényleg, menthetetlenül meggárgyult. Teljesen elkeseredett, félrenézett, a földet rugdosta. Ezek után meg sem lepődne, ha egy napon talpig rózsaszínben, fodros kis tütüben tipegne végig Sárkány Város utcáin.*

*Meglepetés ült ki az arcára, látszott hogy nem túl gyakran hall olyat, hogy valaki örül neki. Ennek és Freya mosolyának hatására kellemes melegséget érzett a mellkasában, olyat mint amikor pár éve odacsaptak egy buzogánnyal, csak ez jó érzés volt és még levegőt is tudott venni, ami csak fokozta az egészet. Szóhoz jutni viszont ugyanúgy nehéz volt mint akkor, de most egészen más okokból.*
- Hát...köszönöm, azt hiszem. Szerintem mindkettőnknek szüksége van a másikra. Az lényegtelen, hogy ki botlott kibe.

*Mint eddig már megannyiszor, megint végigfuttatta magában az elmúlt napok eseményeit, és megint mosolyognia kellett, ha arra gondolt mikor először meglátta Freyát és azon tűnődött, elkísérje-e őket a csatába. Ki hitte volna, hogy idáig eljut az élete, mikor arra a két kis fűszálra bízta a döntéshozatalt? Ki hitte volna, hogy ennyit fog változni az élete egyetlen döntés miatt? Az ásítás hangja zökkentette ki a merengéséből és mintha ez emlékeztette volna arra hogy hajnalodik, maga is ásított egyet, ahogy körbepillantott a kocsmában. A népek fogyatkoztak, már alig voltak bent páran.*
- Semmi gond, teljesen érthető...nem volt egy laza este. Induljunk pihenni?

*Az utolsó mondatra valami motoszkálni kezdett az elméje hátuljában, de nem tudta hova tenni, így figyelmen kívül hagyta.*

Leiran kérlek! Nem a Te hibád! Ernes néha nagyon szeret másokat utánozni. Valakitől látta hogy issza a bort és ezért csinálta. Semmi baja nem lesz, már józanítottam rajta kicsit. * vigasztalta a lányt*

*Ernes befészkelte magát Selestina karjaiba és már aludt is. Arou bólintott és távolabb lépett odakinn. Felvette a hatalmas fehér sárkány alakját és rögvest derngő fényaura vette körül.*

-Chris kérlek tedd fel kukut és segíts Selestinának is. Kukut magad elé ültesd így tudod tartani és nem fog lehányni sem, Selestina mögötted üljön, az ölében Ernesttel, így ő tud majd kapaszkodni beléd hátulról.
-A biztonságuk a Te kezedben van. Számítok rád! *mondta, mert sejtette milyen furcsa kérés lehet ez most a másik sárkánynak, hogy ő maga is sárkányháton utazzon. Leeresztette szárnyait hogy könnyebben fel tudjanak rá szállni. Mikor végeztek tett pár lépést hogy érezze mindenki a helyén van e, majd egy elegáns de erős lökéssel elrugaszkodott a talajtól. Hatalmas szárnycsapásokkal emelkedett egyre feljebb és feljebb, néha tett egy környi siklórepülést is hogy kihasználja az első légáramlatokat. Majd amikor elérte a kellő magasságot irányba állt az Örzők városa felé. Legalább annyit sikló-repült mint amennyit tempózott, mégsem voltak tőle lassúak. Könnyedén szelték a levegőt, mintha súlytalanok lennének. Érezhető volt hogy ez a sárkény ideje fő részét sárkányalakjában tölti.*

*kuku hunyorgott a felkelő nap látványától és legszívesebben most helyben elaludt volna, de előbb még feltaszigálták egy világítós sárkányra. Megint csuklani kezdett de nagyot nyelve úrrá lett az ingeren.. most inkább szomjas és álmos volt. Ahogy felemelkedtek kicsit meglódult a gyomba és böfögött egyet de egyéb nem történt. Az égy gyorsan világosodott ezért kuku a szemébe húzta a csuklyát és ficeregni kezdett hogy megfordulhasson. Hátrafele kapirgált Chris felé, Hol annak orrába nyúlt véletlenül, hol annak fülét ragadta meg... vagy a hajába kapott bele.... de csak nem hagyta abba.... egészen addig, míg el nem kapott valami nagydarab köpenyfélét hogy azt is maga elé húzza a fény ellen. Mindegy mi volt az csak legyen végre sötééééét!*

*Dilec elindult visszafele a Bázisra.*

--->>Vérfarkasok falva//

*Kint nézte a napfelkeltét, ahogyan az szépen bevilágítja a környezetet. Nagyon szépnek találta. Hosszan nézett messzire, majd érdeklődve s lepetten pillantott a sárkányra amint az mellé ért, s kérdését hallotta. Elgondolkodott kicsit mert nem értette hirtelen ,hogy értheti.*
Azt hiszem igen. Furcsa érzések kavarognak bennem, sokféle, van ami új is, mégis....azt hiszem igen, boldog vagyok.
*Mosolygott felé, s tényleg lehetett az arcán látni ,hogy boldog. Kiült valami fehéres bőrére, zöld szemeibe és mosolyába amit csak ezzel lehetett magyarázni. Aztán meglátta ,hogy a fiú vontatottan , elkeseredetten rugdos egy követ. Szomorúbban pillantott rá, s egyik kezével megérintette annak vállát.*
Mi a baj Chris? Történt valami?... ezért kérdezted ezt is?

*Kedves mosollyal figyelte az alvó rókát aki a kezében elhelyezkedett. Hosszan nézte, maga a pillanat is apró boldogságot okozott neki. A gyógyító szavaira a férfira pillantott ,majd vissza Chrisre.*
Ha gondolod...segítek.
*Aztán látta ,hogy Kuku szenved. Egy pillanatra átadta Aroruanak a rókát ,míg nem változott a férfi át, azzal a mellényt levette s rátette az alakváltóra ,hogy kevesebb fény érje. Csak ezután vette vissza Ernest. Amint Arorua átalakult, még a másik sárkányra pillantott, majd a segítségével felült. Kukut nézte, végül Chris hátát. Örült, hogy a háta mögött és nem előtte kell ülnie. Óvatosan kapaszkodott meg annak derekában szabad kezével ,míg a másikban a most már ölében pihenő rókát tartotta. Félt még mindig a repüléstől, így kicsit behunyta szemeit s fejét a másik hátának döntötte.*
Norgard úr.... kérlek óvatosan.

Leiran..nem a te hibád....
*Sóhajtott főleg akkor ,amikor érezte ,hogy a lány sírni kezdett. De nem hozta szóba, mert tudta nem akarja ,hogy a többiek ezt észrevegyék, így vigyázott. Habár előzőleg nagyon lekötötte a sárkány, Leiran ténykedései miatt most nem tudott rá figyelni. A lány értelmetlen önmarcangolása, és sírása viszont teljesen lekötötte. Egy kicsit sajnálta, de aztán ideges volt, s végül megint sajnálta. Már nem tudta mit tegyen, vagy mit mondjon, így inkább csak átalakult s úgy tette fel magára a lányt.* Öleld át a nyakam!

*Kérte hangosan ,majd óvatosan engedte ki szárnyait. Nézte ahogyan a többiek még beszélnek. Így ezt a kis időt kihasználta, s felemelkedett. Kicsit, lassan, keringett, várva a gyógyítót. Lassan repült ,hogy a lány nehogy lecsússzon. Így tekintett vissza a többiekre.*
Na akkor mehetünk?
Szeretném Arorua ha bemutatnád a vendéged miután leszálltunk.

*Leiran igyekezett magát össze szedni és lassan sikerült is neki, mikor Eras sárkánnyá változott már nem könnyezett. Belekapaszkodott Eras nyakába és hagyta hogy felrepüljön. Megcirógatva nyakát súgja neki.*

-Szeretlek Eras és kérlek bocsáss meg... Nem hiszem, hogy kibírnám nélküled. *Mondja félhangon, mivel tudja csak ketten vannak még fent, majd Arou is felrepült ő pedig behunyta a szemét és cirógatta Eras nyakát.*

-Ha te nem lennél mellettem, akkor nem bírnám ezt elviselni. Köszönöm neked. *Mondja teljesen őszintén és hangja is tükrözi, Most ez a csend és az hogy csak tartotta, nem vigasztalta sokkal többet jelentett, mint azt bárki is hihetné. Magában kell feldolgoznia a dolgokat és azt ő tudta. A vezetőség felelősséggel jár. Egész életében erre a felelősségre próbálta apja felkészíteni, de láthatóan nem vezetett eredményre és csak még dacosabb lett, most viszont nagyon nehéz volt neki, de ha eddig ennyire dacoskodott hát viseli a következményét. Ismét megcirógatta Eras nyakát.*

-Indulhatunk kedvesem.*Mondom fáradt hangon, mert látom Arou már felröppent a kis csapattal és elis indult az őrzők városa felé ahogy ők is.*

/-> Őrzők városa Központi épület Hálószobák (Eras Gresil, Selestina Saika, Arorua Norgard, Chris és én)/

*Gaul kijelentésén elgondolkozott. Valóban szüksége lenne a férfira? Eddig még sosem függött senkitől. Ezek után még az is megeshet, hogy letelepedik itt. Hogy bírná a helyhez kötött életformát? Hülyeség. Nagyon álmos, biztos azért jutnak eszébe ilyenek.*

Igen, jó lenne már aludni egy kicsit!

*Ezzel felállt. Elszörnyedve látta, hogy már fent van a nap. Eszébe jutott a legutóbbi alkalom, mikor fedetlen bőrrel volt kint napközben. Nem szívesen idézte fel a leégett bőr emlékét. Elhúzta a száját. Intett Radennek, az kelletlenül felállt. Freya felvett a földről egy csatakos, italtól ázott köpenyt. Nem volt valami kellemes illatú, de inkább szagolja ezt, mintsem hogy kimenjen nélküle. Kisétált a kocsma elé, megállt megvárni Gault.*

Gyere, különben haza kell cipelned a karodban, mert menten elalszok!

*Mondta mosolyogva, újabb ásítást nyomva el.*

*Figyelte ahogy Freya feláll, addig ő kiürítette a korsóját. Nem szerette volna hogy véget érjen az este, és végképp nem akart harcolni. Szórakozni szeretett volna, a tegnapi után főleg. Még mindig dühítette kicsit, hogy a megemlékezés estéjén csetepatét kellett rendezni, de a haragja fokozatosan elszállt ahogy az álmos nőt nézte. Olyan...gyorsan történt minden, de nem bánta. Még mindig nem tudta, miért ilyen irányba haladtak a dolgok, ahogy azt sem, hogy miért pont őt választhatta egy olyan személy mint Freya. Jeges félelem kúszott be lassan, alattomosan az elméjébe; mi történik, ha ennek netalán vége szakadna? Kibírná egyáltalán ép ésszel?
Nem, nem, nem. Nem félhet. Eldöntötte, nem törődik a miértekkel és "mi lesz ha" kérdésekkel. Az ásítás bosszantóan ragályosnak bizonyult. Feltápászkodott a székből és gyorsan a nő mellett termett, a nem túl tiszta köpeny ellenére átkarolva őt. Nem csak az ásítása volt ragályos, a mosolya is. Az hogy Raden eddig nem piszkálta őt amiért közelebb került Freyához, furcsa elégedettséggel töltötte el.*
- Akkor vigyáznom kell, hogy el ne dőlj a fáradtságtól...gyerünk, álomszuszék.

/ A Vérfarkasok falva - Gauldoth háza/