Vérfarkasok falva melletti mező - búcsúztató

*Arou elégedetten fogadta a felmordulást, még mosolygott is mellé*

-Rendben van, akkor hamarosan újra találkozunk Uralkodóm! Ha van valaki sérült akit bevittek a kocsmába és nem tudok róla, még szeretném ellátni. De nagyon sietek hogy ne várakoztassalak. Kérlek ha azt tapasztalod hogy késlekedem, akkor induljatok el nélkülem. Nem szeretnélek feltartani benneteket. *hajolt meg Eras felé*

-Jöjj velem Gaouldoth! Elkísérlek a kocsmáig. *mondta, és a vérfarkas harcos vállára tette a kezét hogy az ne maradjon le tőle. Ő maga pedig jókora öles lépteivel lendületesen a kocsma felé vette az irányt maga mellett terelve a vérfarkast.*

-melyik nap látogathatlak meg vizsgálat céljából? Legkésőbb 6 nap múlva esetleg? Vagy megoldható előbb? Addig minden nap igyál meg egy főzetet. Sokkal jobban fogod érezni magad tőle. *tört elő belőle a szakmai buzgóság*

*Arra eszmélt gondolataiból hogy a nagy sárkány a kocsma irányába vezeti. Gyorsan igazodott a tempójához, sőt később majdnem le is hagyta sietségében. Nagyon remélte, hogy Freya nem döntött úgy hogy itthagyja és továbbáll...a felkelő nap sugaraira pillantott.*
- Mondjuk...nem tudom. Mindjárt felkel a nap, szóval...holnap. Mégis miből áll a vizsgálat...?
*Óvatos hanggal kérdezte, közben a másik arcát fürkészte.*

*Leiran csak fáradtan pillogott Eras ölébe. Legszívesebben kiszállt volna de nem bírt, nem volt ereje hozzá. Ha nem ennyien lettek volna nem fáradt volna ennyire ki. Mikor Dilec biccentett ő is így tett végül kettesben maradt Erasal. Szomorkásan pillantott fel rá és végig hallgatta a dorgálást.*

-Igen igazad van, csak tudod nem szerettem volna ha harc lenne belőle, és próbáltam diplomáciai úton megoldani, de nem sikerült. Viszont nem bocsájtottam volna meg magamnak, ha meg se próbálom. Az hogy egyedül mentem oda nem teljesen igaz, mert Arorua is itt volt, bár tudom, hogy ismersz és hogy egyedül akartam eredetileg ide jönni. Úgy gondoltam ha baj kerekedik, tudom annyira az erőm használni, hogy megvédjem magam, mindaddig míg ide nem értek. Tudtam, hogy mérges leszel, de... kérlek értsd meg az én néző pontom is....

-Ha van esély elkerülni a csatát, minden alkalmat meg kell ragadnom hozzá. *Mondja nyugodtan és a végén csak mély levegőt véve sóhajt és megsimítja az arcát.*

-A vadászatot emiatt már nem fújhatod le. Az egy teljesen más alku volt közöttünk, és nem olyan vagy aki megszegje a szavát. Ismerlek már ennyire Eras. *Hangját halkabbra veszi.* A képességem használata pedig azért fárasztott le ennyire, mert elégé sok személyen alkalmaztam... így ez elégé nagy méretű volt... a nagy méretű, vagy részletes illúziót maximum 20 percig tudom fent tartani kedvesem, de én miután Arou elvitt még besegítettem neki fehér mágiával a gyógyításba. Bűn tudatom nem hagyta, hogy ne segítsek.

-Nincs mentség cselekedeteimre és jogos a dorgálásod kedvesem, de nem tudom azt mondani hogy megbántam azt amit tettem, csak egyetlen egy cselekedetet... de azt te is tudod hogy mi...

*meglepte hogy a vérfarkas mennyire tud sietni. Általában ahhoz volt szokva hogy loholnak utána ha siet. Elismerően vette tudomásul hogy Gauldoth mennyire fürge.*

-Ma nekem sem lett volna alkalmas mert várnak rám az Örzők városában. De akkor holnap délután itt leszek ha megfelel. A vizsgálat két részből állhat. Azért mondom hogy állhat, mert a második felébe csak akkor menj bele ha megismerted a kockázatokat. *kezdte el taglalni a dolgot*

-Az első rész midössze megtekintésen és az elmondásodon alapul. Ez alapján fogom elkészíteni a szérumot, ami a személyedre szabottan és a lehető legjobban csökkenti a fájdalmat, valamint azt a szérumot is ami majd segít megőrízni az elmédet és az amlékeidet. *néz sokatmondóan Gaulra*

-Bár biztos vagy benne hogy nem terjeszkedik láthatóan, nem lehetsz biztos benne hogy a csontvelődben hol tart éppen. A vizygálattal meg tudom állapítani. Ehhez a részhez nem fogok mágiát használni.

-A vizsgálat második felébe akkor menj bele ha tudomásul veszed hogy megeröltető lesz a számodra, de szeretnél megszabadulni a zombesztinuszodtól. Ez esetben, ha tudod, kérlek kerítsd elő azt a tekercset ami ezt okozta, vagy egy egyértelmű leírást róla és akkor a vizsgálat második részére nem is lesz szükség.

-A második részben ugyanis óvatosan ugyan, de mágikus úton szeretném felderíteni, miféle átok az ami ezt okozta. Ez a folyamat meglehetősen kellemetlen érzés lesz mindkettőnk számára. De hozni fogok szérumot ami csökkenti a mellékhatásokat.
- Ha ez sikerül, ha pontosan meg tudjuk határozni az ártó mágia mibenlétét, akkor már hozzá tudnék látni kidolgozni a folyamatot, amivel az átok megtörhető, a következménye pedig visszafordítható.

-Ha pedig mindezeknek a végére tudunk járni.... Nos akkor, de csakis akkor... kedvenc vérfarkasom.... visszakapnád at eredeti élő végtagjaidat. Sajnos ezzel egyelőre nem bíztatlak, mert addig még hosszú az út. A folyamat kidolgozása több időt is igénybevehet. És ha nem lesz meg a tekercs, vagy a leírása és a mágikus felderítés sem jár sikerrel, akkor hiába próbálkoztunk, mert akkor nem tudlak megszabadítani tőle.

*Csak nézte ahogyan elmennek, majd végig hallgatta a lányt. Bólintott felé, de még mindig szorosan tartotta.*
Azt nem mondhatom ,hogy pontosan megértem amit mondasz, mivel nem mindenben egyezik a szemszögünk, és a véleményünk, de elfogadom. Csak ésszel. Leiran, ésszel!
Ami meg azt illeti, aludhatsz majd hamarosan egy jót. Ha gondolod még út közben is. Rólam biztosan nem fogsz leesni ,mint Aroruaról. Láttam...láttam.
*Bólintott elhúzva a száját.*
Nem volt túl szép mutatvány...ugye tudod?

A dorgálásról ennyit. Szerintem megbeszéltük, és nem akarok többet ehhez szólni.
Ami meg a vadászatot illeti ebben igazad van. Már nem tehetem meg, hogy kijelentem ,hogy nem jössz.
Az egész le lett beszélve, és szavamat is adtam. Egy harcos megtartja a szavát.

Tudom ,hogy ott volt. De nem közvetlenül mögötted. A szerencséd annyi ,hogy jelzett nekünk ,hogy probléma van. Na...ez nagy mázlid.
*Majd csak nézte egy hosszú szünetig. Elfogadta, amint a lány megsimította az arcát. Halvány mosoly jelent meg ajkának szegletében.*
Tudod mit ?....Ma maradok, nem kelek útra. Kurucz meg fogja érteni, apám valószínűleg nincs otthon, és amúgy is vissza kellene majd mennem a gyűlésre. Szóval inkább maradok. Alszunk egy nagyot....ránk fér.
*Ásított egy hatalmasat.*

*Pirulva nézett oldalra és kínosan érezte magát.* Ne... nem tehetek róla, elaludtam és valószínű megint forgolódtam és... és rosszul fordulhattam. Arou se tehet róla és én se, az egy véletlen volt, de nem épp tanácsos nekem Sárkány háton aludnom, ezt te is tudod. Volt már hogy rólad is lefordultam. Hidd el én se élveztem, hogy arra ébredek, hogy zuhanok. *Mondja és lassan pillant vissza rá és mély levegőt véve maga elé nézett. Akkor ott így találta helyesnek a dolgot.*

-Szeretlek Eras. *Mondja csendesen és csak elmosolyodik szavain és bólint.*

-Ez így van, és addig is kicsit együtt lehetünk, és segíthetsz a konyhában a süteményeknél. *Nyújtja ki kicsit a nyelvét, persze nem gondolja komolyan és csak csipkelődik.* -Nyugi csak viccelek. *Cirógatja meg ismét az arcát és ő is ásít egyet.*

-Igen az alvás mind kettőnknek jót fog tenni, mostanság nem igazán sikerült aludnunk. Én se aludtam valami mélyen, és azt hiszem nekem se kelessz altatás.

*A szavaira elmosolyodott...vagyis leginkább a vallomásra.*
Tennéd is másként...
*Viccelődött ,majd sóhajtott ,kicsit változtatott a tartásán.*
Én is..de azt hiszem ez nem alkalmas időpont arra, hogy kifejezzük egymás iránt az...érzéseinket.
*Bár halkan beszélt körbe-körbe pillantott, nem e hallotta őket valaki, majd hirtelen, döbbenten pillantott rá.*

Én és a konyha? Felejtős. AZ jó vicc volt ,hogy Gildast kötényben láttam...de én nem fogok csatlakozni ehhez a sorhoz.
*Rázta meg a fejét határozottan.*
Inkább csak ízlelem. Jó?

Hát nem....pedig nem ehhez szoktam. Na nem ,mintha nem élveztem volna ezt a pár napot. És még jön a vadászat is..azt hiszem igen csak mozgalmas hetem van.
*Vigyorodott el.*
Ami meg a lovagi tornát illeti, majd elmondom milyen szabályok szoktak ilyenkor lenni. Jó?
Aztán majd a vadászat után...

*Figyelmesen, változó arckifejezésekkel hallgatta a részleteket, ám egy alapszintű komolyság - komorság? - mindig látható volt az ábrázatán. Hosszú pillanatokig az emlékeibe révedt mielőtt válaszolt volna.*
- Értem. Gondolom a túlélési esélyeimről még korai faggatózni, de az információ amit tudni szeretnék a vizsgálat után, hogy a folyamat befolyásolná-e a harci képességeimet. Gondolom a családnevem miatt nem kell elmagyaráznom, mennyire fontos ez nekem...
*Felhorkantott, szinte nevetnie kellett, de nem tette.*
Hogy megerőltető lesz? Ötven éve a nap minden percében érzem amit te a kocsmában. Azt hiszem, kellőképpen megedződtem a tüzében.

*Egy önbizalomtól duzzadó mosolyt villantott, még ha legbelül tudta is, hogy a fájdalom mindig lehet rosszabb, nincs határa. Az egész úgyis csak átmeneti. Nem szentelt ennek a faktornak túl nagy jelentőséget. Aztán pár másodperc eltelt, mire felidézte a múltját.*
- A tekercset nem fogom tudni megtalálni. A kezeim között égett el élénkzöld lánggal, a szövege pedig rettentő hosszú volt, csak ha újra láthatnám, ismerném fel.
*Oldalra fordult és vérvörös szemeiben tűz égett ahogy felnézett a férfira.*
- Mindent képes vagyok elviselni, hogy maradéktalanul helyreállíts, ha képes vagy rá. A fájdalom és szenvedés mit sem jelent számomra. Tudom, korai még ilyenekről beszélni. Csak miheztartás végett mondom.

*Mosolyogva néz a férfira és mély levegőt véve hunyja be szemeit. Újra mellkasának dönti fejét. Hallgatta szavait, a konyhánál csak felkuncogott.*

-Igen jó lesz és csak vicceltem. Hagylak inkább aludni olyankor mikor főzök. *Mondja kedvesen és kezét mellkasára helyezi. Hallgatja a szívverését.*

- Gildas a konyhában volt? *Kérdi kicsit meglepődve és ki is nyitotta a szemét.* Jó mindegy nem is olyan lényeges, inkább csak tartok attól, hogy most Gil eltűnik és nem fog jönni a gyűlésre, de igazából nem rám tartoznak az ügyei, csak az amit meg akar osztani. *Mondja teljesen őszintén és finoman simítja meg a mellkasát.*

-A szabályokat természetesen köszönöm ha elmondod, de majd a bíróknak jobb lenne olyat választani, akik már csináltak ilyet. Mondjuk jó atyád, vagy Geret. Ők ehhez értenek, én nem. A szervezést persze szívesen megcsinálom.

*Kitisztította a fejét, amíg Selestina beszélt. Kb nem is figyelt rá. Mire kinyitotta a szemét, ránézett a lányra.*

Hm? Bocsi, nem hallottam a mondataidat. Miről van szó?... Hova tartok éppen?*úgy tűnt, a szellemek tényleg segítenek Harmoniának, bármit is kér. Most éppen a memóriáját akarta kitörölni, hogy ne legyen ennyire hisztirohamos.*

Mi volt itt?*nézett körül, s leszállt farkasáról. Többet nem is tudott nagyon kérdezni, csak kíváncsian tekintett az elfre.*

-Igen, a vizsgálat után többet fogunk tudni mind a ketten. De azt alapul véve, hogy ötven éve élsz vele nem fogsz csak úgy belehalni. Megjegyzem ez igazán ritka. Akit efféle átok ér vagy a gyors lefolyás miatt hal meg, vagy a fájdalom miatt önnön kezével vet véget az életének mielőtt bármit is tenni lehetne. az hogy mindenféle szérum nélkül ötven évet éltél le ezzel nagyon is nagy teljesítmény. .. és nagyon is egyedi. *mondta őszinte dícsérettel a hangjában, miközben odaértek a kocsmához. Látta a két beszélgető elf nőt, s intett nekik üdvözlésképpen.

-Tudod Gaouldoth! Kihívás lesz mindkettőnknek az eseted! De ahogy Te is, én is állok elébe. Mindent meg fogok tenni hogy kiderítsem mi volt az és visszakapd ami a Tiéd. *mondta nagyon komolyan, majd lehajolva lépett be az épületbe és felegyenesedett a gerendák közötti részen. Körbenézett odabenn és üdvözölte a jelen lévőket*

-Üdv mindenkinek! Nocsak Chris! Már épp kezdtelek hiányolni merre vagy. *az asztalra téved a tekintete*
-Kuku! Látom megint ittál pedig nem is józanítottalak ki teljesen. Merre hagytad a köpenyemet? *kérdezte, de tekintetével közben már a kis rókát kereste. Meg is találta összegömbölyödve egy szék alatt egy felborult kupa mellett.

-Ó Ernes! *a kisróka nem figyelt fel a nevére ezért odalépett hozzá és lehajolt érte. A róka hószín bundája bortól vöröslött és csupa csatakos volt. a kis állat pedig teljesen el volt alélva.*
-Te berugtál Ernes! *mondta az állatnak elképedve, majd körbepillantott hitetlenkedve hogy más is látja e amit ő, mert ő nem akarja elhinni a saját szemének*

Akkor jó. Inkább alszom, bár neked sem kell annyira túlerőltetned magad.
Nyugodtan aludj te is..majd eszünk valamit. Már nem csak te vagy ott nő. Nem kötelességed mindent ellátni.
*Nézte nyugodtan ,majd széles vigyorral bólintott.*
Úúúgy ám. Kötény volt rajta, és a konyhában volt. Nem is tudtam ,hogy ennyire konyhatündér.
*Majd felnevetett*
Bár csak azért szerintem ,mert az a kis hosszú fülű srác, Khaled meg Séléstina is ott volt. Mondom..nem is tudtam ,hogy óvodát nyitott.

Rendben. A szabályokat ők ismerik, ezzel nem lesz gond. Inkább veled közöltetném. De mivel Dilec ötlete volt, a bíráknak valókat, vele együtt kell megválasztanom. És nem tudom ,hogy a "lovagok" kivel járnának jobban... apámmal vagy Gerettel.
*Azzal sóhajtott kicsit.*
Már csak a nyereményt kell kitalálnunk.
*Végül a kocsma felé pillantott. Várta a gyóyitótt.*

*Elmosolyodott Dilec felé amint odaért hozzájuk. Kérdésére csak bólintott.*
Szerencsére senki. Vagy legalábbis nem súlyosan. A többiek bent vannak.

*Értetlenül nézett rá, amint a lány vissza kérdezett s újra rápillantott. Eleinte nem értette az egészet, majd csak zavartan mosolyodott el. Nem tudott mit gondolni....oldalra pillantott párszor, hogy tényleg megtörtént e ,majd csak rápillantott ismételten.*
Éppen kisebb harc volt....amiben te is részt vettél. És most haza akartál menni ,mert vége a bulinak,de.....
*Kezdte s ekkor eszébe jutott valami, amire kedvesen elmosolyodva megfogta a csuklóját s vissza ment a kocsmába vele együtt.*
De előtte szerettél volna beszélgetni azzal a fiúval. Meg persze elköszönni tőle.
*Mutatott itt rá Kukura. Ekkor látta ,hogy az asszonyság nem igazán Akarja elengedni Dilecet. Felnevetett csendesen.*

*Elszántan vigyorgott megint csak szélesebben, ahogy a kocsma elé értek.*
- Elhatározás és makacsság kérdése az egész. Ha élni akarok...akkor élni fogok. Nem bonyolult képlet. És előre is köszönöm minden segítséged, valamint azokat is amiket eddig tettél. Nem csak értem, hanem mindenkiért. Most viszont utadra engedlek, kísérd vissza Erast és Leirant. Még találkozunk!

*Megveregette segítője vállát, aztán kiszúrta Freyát. Újra izgatott lett, pár lépéssel mellette termett egy vigyorral a száján ami remélte fertőzőnek bizonyul majd.*
- Szia. Gondoltam szólok hogy ma nem halt meg senki. Te...jól vagy már? Úgy látom fizikailag rendbe szedted magad, de...lelkileg is minden rendben?

*Kezdeti lendülete egy alábbhagyott amint megszólalt, kicsit bizonytalannak tűnt. Az utolsó kérdésre azonban visszatért a határozottsága, valóban aggódott a nő egészségéért.*

*Sóhajtott Kuku bejelentésére. Tehát Gildas elment. Pedig biztosan érdekes lett volna az a találkozó!*

Kár!

*Ekkor jött be Dilec. Az asszony kirohanása kicsit meglepte, majd menthetetlenül elnevette magát.*

Én jól vagyok!

*Már épp ment volna megkeresni Gault, mikor belépett Arouval. Ami persze nem is lett volna gond, ha nem ütközik frontálisan az ajtóval. Kicsit megtántorodott. Úgy tűnik, ez a mai nagyon nem az ő napja! Megdörzsölte homlokát, villantott egy tíz karátos mosolyt.*

Sziasztok!

*Elnézte Arout és Ernest. El sem hitte, hogy nem vette észre ezt az aranyos kis szőrgombócot. Talán mert csatakosan szürke bundájával teljesen beleolvadt a kocsma padlójába. Gaul ekkorra már mellette volt. Vigyora ragadósnak bizonyult. Közlendője után boldogan ugrott egy nagyot.*

De jó!

*Majd a következő kérdésre kicsit csendben maradt, elvigyorodott, és bólintott egyet.*

Igen, azt hiszem igen. Kérlek ne haragudj rám.

*Ezzel futó puszit nyomott Gaul ajkaira, visszament a korsójához, töltött bele egy kis bort, leült, és iszogatni kezdett.*

Nem, nem hiszem, hogy csinált volna hasonlót ezidáig.

*Aztán próbálta megérteni Kuku látszólag összefüggéstelen szavait.*

Értem.

*Majd bejött Dilec, nemsokára Arou és Gault is. Nekik is töltött egy kis italt, kezükbe nyomta.*

Egészségetekre!

*Aroura nézett.*

Áhh, csak lekötöttem Wrahnt, míg Dilec odaér, semmi különösebbet nem csináltam. Te hogy vagy? Holnap -vagy talán ma?- délelőtt ellátogatok a Sárkányok városába. Találkozóm lesz Saylával és nagybátyjával. Kuku szerint ismered az öreget. tudnál róla mesélni valamit? Bevallom, kíváncsi vagyok rá. Kukunak én adtam italt, sajnálom. Nem tudtam, hogy ennyire kiüti majd, de el kell mondanom, hogy végeredményben örülök neki. Sosem találkoztam még ilyen emberrel, mint ő. Nagyon szórakoztató a társasága.

*Mondta vigyorogva. Ekkor léptek be Selesék. Harmonia úgy festett, mint egy holdkóros, igazán furcsa volt. Vállat vont. Kicsit már sok volt neki az a sok kavarodás, ami a lány köröl folyt.

Már alig várta a találkozót Sayla nagybátyjával.*

-Szívesen! Rendben! Holnap délután itt leszek a faluban érted. *mondta a harcosnak búcsúzóul, majd fölnyalábolta Ernest a karjába és szeretettel magához öleli. Nem bánja azt sem hogy összekeni vele magát. Megsimogatja a kis jószágot és ereje maradékával gyógyízani kezdi a mérgezést. Közben még egyszer felnéz, mert Chris éppen itallal kínálta.*

-Köszönöm, én nem iszom alkoholt. Igen, ismerem Geretet. Ifjúkori jóbarátom. Egy makacs házsártos nagydarab verekedős figura de mi mindíg is jóban voltunk. s nem csak mert oda van a hugomért...

-Szívesen bemutatlak benneteket egymásnak. Eras úrfi viszont már vár rám. Éppen indulunk az Örzők városába
Erassal és Leirannal. Még ma reggel át kell repülnöm nekem is a sárkányvárosba is a könyvtárba, mert kell egy nap hogy felkészüljek egy speciális varázslattal.. holnap délutánra ugyanis szeretnék visszatérni hogy használjam is.... Ahhoz pedig nagyon tiszta agy fog kelleni. *mondta neki és keze között végre megmozdult a kisróka*

-Te kis bohóc! *simogatta meg megkönnyebbüléssel a hangjában* - Chris, ha van kedved gyere velünk, de akkor sietve kapd össze magad mert rögtön indulunk. Az Örzők városában biztosan lesz számodra is szoba. Ha nem, akkor megosztom veled az enyémet amit használni szoktam.
-Kuku miatt ne aggódj. ahogy látom az állapota részeg de nem veszélyes. És gondolom nem kellett beléerőltetni az italt....

-Tényleg! Kuku? Merre hagytad a köpenyemet? Kinn van vagy behoztad? *kérdezte az asztalon heverő alakváltót de attól csak egy kifelé mutogatás tellett* -Remek *sóhajtott és elindult kifelé a hátsó ajtó irányába. Keresztülsétált a kocsmán figyelve a gerendákra és kiment a hátsó ajtón. A bokroknál megtalálta a földön a köpenyét. Letette Ernest a harmatosodó fűre míg elhajtogatta a köpenyt a táskájába, majd újra a karjaiba vette a kis rókát. Visszalépett a kocsmához hogy meglesse Chris végül jön e vagy sem.*

*Hallotta hogy egyre több a hang, de mégis csend kezdett telepedni az agyára.. forgott vele a kocsma a csuklás pedig nem akart abbamaradni. Hirtelen nagyon szomjas lett... talán vízre. Feltápászkodott és lelépett mezitlábas lábára majd kicsit összeakadt szemmel nézett Dilecre mert éppen őt látta... valamiért betöltötte a látómezejét. Felé kezdett slattyogni magában motyogva valamit de hirtelen jobbra vitte a lába de aztán egy sasszé után vissza balra majd egy pillanatra megállt és megint előre próbálkozott de megint balra sikeredett egyenesen Gauldothnak oldalazott. Réveteg és értelmetlen tekintettel rámeredt a fickóra és igyekezett felismerni.*

-CSÁ!!..... *HIKK*

-Igen tudom kedvesem, hogy nem csak én vagyok ott nő, de Erenis nem főz olyat amibe hús is kerül... ő vega és nem hiszem hogy vega kaját ennél kedvesem, bár a köretnek jó az amit csinál de egy kis húst akkor is kell csinálni. Legfeljebb a sütést rá bízom. *Gondolkodik el és mély levegőt véve nyitja ki újra a szemét és néz fel kedvesére.*

-Hajnalodik. *Állapítja meg a távolba meredve ahol lassan kezd feljönni a nap és az első sugarak finoman érik el őket.*

-Olyan szép a napfelkelte... viszont ma este lenne a gyűlés... ahhh... nem akarom... fáradt vagyok... nagyon is fáradt vagyok. *Mondja nyűgösen és még jobban Eras Karjaiba bújik.*

-Nem lenne kényelmesebb ha a hátadon lennék? Nem zsibbad még a kezed? *Kérdi érdeklődve, mert ő igazán nehéznek ítéli meg önmagát.*

*Értetlenül sietett Selestina mögött.*

És miről szeretnék vele beszélgetni? Elköszönni, minek?*visszatértek az emlékei, de teljesen nyugodt, és látszólag tudatlan maradt. Újra akart kezdeni mindent.*

*Elmosolyodott Dilecen. Máris jobb kedve támadt. Így bátrabb volt, hogy azt mutatta, nem tudja, mi történt az elmúlt pár percben.*

*Megrázta kicsit a fejét ,egy kisebb mosollyal.*
Nem tudom pontosan miről akartatok beszélgetni, de a tegnapi harcban már összefutottatok. Gondolom arról.
Elköszönni? Hát pontosan azért, mivel vége van a bulinak. Illik elköszönni.
*Majd elengedte s elmosolyodott befelé. Látta ,ahogyan a gyógyító készül menni, Chrisnek int ismét, de most sem szándékszik inni. Amint látja ,hogy Freya mosolyog, jobban érzi magát, majd egy pillanatra megszeppen amint látja Gaul és Freya közti harmóniát. Zavart mosollyal pillant kicsit el mialatt mutató ujjával megérinti a saját arcát.*

Kuku!
*Döbbenten nézi ,ahogyan az neki támaszkodik Gaulnak. Gyorsan lépked oda, s kezeit az alakváltó vállára teszi s maga felé fordítja. Aggodalmasan nézi.*
Mi a baj? Megint ittál Kuku ? Jajj...úgy tűnik így nem te, hanem én viszlek téged haza.....hozzátok..úgy értem.

Igen.....inkább a te főztödből eszem, ha nem gond.
*Nevetett egy kicsit fel ,majd sóhajtott ismételten. Ezután elgondolkodott hosszan.
Csak arra emelte fel a fejét ,amint a lány a napfelkeltét mondta. Rábólintott.*
Tényleg szép....

Nehéz? Dehogyis.
*Nevetett fel hosszan.* Sőt...meg kell mondanom,hogy eddig te voltál a legkönnyebb, pedig vagy 3 nőt emelgettem az utóbbi napokban.
*Vigyorodott el, végül bólintott.* Estére ki tudod magad aludni. Ha akarod a leveleket majd szétküldöm én...
Talán ennyit segíthetek.

*Mosolyogva nézi a nap felkeltét és lassan vissza felnéz Erasra.*

-Tudom, hogy az én főztömet jobban szereted, így mindenképp kell főznöm. *Mondom mosolyogva és kényelmesen elhelyezkedik karjaiba.*

-Csak azért mondod, hogy megnyugtass, hogy nem vagyok nehéz, de jól esik ezt hallanom. *Mondja gyengéd hangon és Felkarjának dönti fejét és lassan kapaszkodik bele Eras nyakába, bár ez inkább csak erőtlen kapaszkodás.*

- Igen estig kipihenhetem magam a leveleket pedig elküldöm szerintem, vagy ketten elküldjük megosztva a dolgokat. De ha nem kelnék fel hamarabb mint te, akkor kérlek küld el és ébressz fel előtte. 20-kor kezdődne elvileg, de meglátjuk ki jön el és ki nem. Mi ketten biztos ott leszünk, és szerintem Dilec is, de talán Selessel jó lenne beszélni, neki is könnyebb lenne ha már ma ott aludna az Őrzők városában. O... oda tudnál vinni engem Seleshez? Azt hiszem a kocsmában van bent. *Mondja komolyan felnézve kedvesére.*

Nem..nem csak azért mondom. Ez így van. Lehet súlyban nem sok különbség van köztetek..de mindenképp te vagy a legkönnyebb. Yrisz ,törékeny és könnyű, de nem annyira ,mint te. Carme meg kecses, de erős, még ha nem is látszik rajta. Nem véletlenül van Dilec mellett gondolom. Az izom pedig több kalóriában ...szóval de, te vagy.
*Vigyorodott el*

*A kérdésre a kocsmára pillantott. Majd sóhajtott s bólintva indult meg.*
Megakarod őt is szállásolni? Jó..mondjuk megértem......
De akkor megint külön alszunk.

*Nyugodtan cipelte a fáradt lányt, majd megtorpant az ajtóban. Látta hogy Arorua már éppen jönni készült ki, így még belépet gyorsan. Jelezve ,hogy várjanak még egy pillanatot. Letette a lányt.*
Csak óvatosan..aztán majd viszlek.

-Nem kell külön aludni kedvesem. Az én szobámba nem jön be senki. *Mondja hallkan kedvesének és mosolyogva hagyja hogy cipelje. Mikor oda érnek a kocsmához lábára áll, de kapaszkodik Erasban, majd az asztalban, hogy kicsit közelebb menjen.*

-Selestina, egy szóra kérlek, fontos dologról lenne szó. *Mondja kedvesen és türelmesen, és mikor elé ér lassan szólal meg.*

-Ma este gyűlés lesz, és arra gondoltam, hogy tanácsosabb lenne velünk jönnöd. A központi épületben eltudsz aludni, és Kuku is jöhet. Van elé szoba, és Gildasz is jön ha minden igaz, ő már megkapta a levelet erről a gyűlésről, de még küldeni is fogunk neki. Meg ott kijózanodhat. Erenis már elég jóba van vele és tud rajta segíteni. *Mondja teljesen őszintén és látszik hogy fáradt. Sebesülése nincs. Arou felé néz.*

-Arorua ugye megkérhetlek rá, hogy hozd Selestinát és Kukut ha úgy dönt, hogy jönnek. Nem szívesen hagynám itt a kölyköt.