Vérfarkasok falva melletti mező - búcsúztató

*Nézte, ahogy Gaul elindult, de igazán nem látta. Rémképek táncolták szörnyű mutatványukat szeme előtt. Szenvedő arcok sikoltottak, hörögték utolsó szavaikat. Nyirkos, hideg kezek emelkedtek a magasba, a semmibe markoltak, majd élettelenül zuhantak le. Eleven, ám rettegő szemeket látott halott tompává, békéssé szelídülni. Már biztos volt benne, hogy ez a két nap számára hatalmas lelki trauma volt, akkor is, ha a második harc nem is volt olyan vérengzős, mint az előző. Sosem fogja elfelejteni ezt a félelmet, amit ezek alatt érzett.

Aztán itt van Gaul is. Nem tudta letagadni, hogy valószínűleg nem csak baráti érdeklődéssel fordul hozzá, de... nem akar ennyire kitolni a férfivel. Hisz Dilec is miatta hülyült meg. Persze, már azelőtt sem volt egy százas, de azóta! Mellesleg Gauldothnak az élete amúgy sem fenékig tejfel, nem kell, hogy még ő is tetézze ezt magával. Hogy mit ért ezalatt? Hát, csak a szokásos hisztijeit, kiborulásait, kiabálásait, sokszor gyerekes indulatait. Nem, Gaul jobbat érdemel nála, és ezt tökéletesen tudta. Fogalma sem volt, hogy a másik mire gondolhat, hisz akkor nyilván nem rontotta volna tovább a dolgot a saját hallgatásával. Kicsit furcsán érezte magát, mert tudta, hogy már megbeszélte Gauldothtal, hogy nála fogja magát elszállásolni. Remélte, akkor nem lesz köztük ez a borús némaság.

A szél jeges karjaival tova szállította a harc bűzét, jótékony ködöt emelt a sérültekre, bár Arou hatására, ezek a személyek hamar felálltak, ki-ki arcán düh, megkönnyebbülés, esetleg megbánás tükröződött.

Radent megzavarta a hirtelen csend. Mivel Freya nem reagált kedveskedő dorombolására, Gaulhoz dörgölőzött. Közben a sötét elf is beérte őket, Dilecék mellé érkeztek.*

Minden rendben?

*Kérdezte úgy általánosan a jelenlévőktől.*

*Végighallgatta Kukut, és összeszedte gondolatait.*

Nem-nem, Selestina. Én teljesen meg akartam változni. Kuku, remélem nem lesz legközelebb, én voltam az a vörös hajú, zöld szemű lány, aki az első harcban volt ott melletted addig, amíg kellett. És szörnyű az, hogy mégis maradt az előző énemből valami.

*Itt bejött Chris.*

Ha ez vigasztal, akkor nem... Nem élek!*legszívesebben ő is dobott volna egy üveget, csak nem volt a közelében. De persze jól szétnézett, hátha. *

Tudod Harmonia, lehet azért hagyott valamit benned Gaia, hogy megtanuld kezelni a lehetőséget.
*Mosolyodott el kedvesen ,majd vissza pillantott az őt ölelő Kukura. Ő is ölelte ugan úgy. Majd ismét nevetett kicsit.*
Nem tudom ,hogy féltékeny lenne e.... de amúgy sem látja, és nincs miért féltékenynek lennie most. Amúgyis..csak ölelés. Őt is megszoktuk, nem igaz?

Hát, ha szeretnéd elkisérlek, viszont egyedül. Khaled hazament. Legalábbis remélem oda ment.....tudod valószínüleg sürgős volt..mert ő sem szólt.

*Azzal a belépőre pillantott egy mosollyal, kedvesen ,megdöntött fejjel.*
Te is jól vagy?

-Akkó alszol megint nálunk? Csinálok majd valami finomat mikó felkeltek. Na?

*elvigyorodik ahogy eszébe jut Harmonia szavaira hogy ki is ő*
-Há peeesze! Így mán tudom ki vagy! De most totál máshogy nézel ki
-Emlékszem el akaatalak vinni a csatátú hogy ne sérüjjé meg osztán közbe megláttam hogy Gildasz bajban van osztán leléptem neki segíteni. Asztán meg aszittem meghalt oszt elborút az agyam... *mondta de nem folytatta tovább a történetet. Megborzongott azokra az eseményeknk az emlékére amik ez után jöttek. Mintha még mindíg érezné Eleika ízét.*

*Egy nagyhangú fickó bejövetele után látta hogy elrepül pár üveg... és a lány mintha ideges lenne és körbenézne valami után, mintha ő is dobni akarna. Kuku mellett az asztalon ott volt egy félig telt kupa. Megfogta és megnyújtott bal karral odanyújtotta a lánynak, mert két lépésnyire volt tőle és nem érte volna el másképp. Az ölelést pedig egyelőre nem volt kedve abbahagyni. Selestinát karolva sandított zsiványul a belépőre, várva hogy Harmonia meglocsolja e a borral vagy sem.*

*Vállat vont, töltött mindenkinek.*

Seles, tessék. Furcsa alakváltó, Harmonia! Egészségetekre! *jól meghúzta saját poharát, majd még adott a többi nőnek is. Észrevette Harmonia kutató pillantását, majd Kuku mozdulatát. Felállt, kivette a srác kezéből a kupát* Utólagos engedelmeddel, köszönöm.

Igen, Selestina, jól vagyok. Mi újság veled? Hogy vagy? Hol szedted fel ezt a fickót?

*Bökött a még mindig ölelő Kukura vigyorogva.*

Mennyi idő lehet most?

*Gondolkozott el, mert szerencsére nem felejtette el a beígért találkozót.*

Nincs szükségem arra, hogy valaki vigyázzon rám. Elgurult a gyógyszered, és utána meg csak levegőnek néztél.*a kupára csak megrázta a fejét, és amúgy is késő lett volna, hogy elvegye, mert Chris egyből kikapta Kuku kezéből.*

Nem tudom...*dörzsölte meg a szemét.* De fáradt vagyok, és álmos. Egész végig nem aludtam semmit.*kicsit nyújtózkodott, megropogtatta csontjait.*

Szerintem, felejtsük el a történteket.*ezt Kukunak mondta.*Szívesen megölelnélek, de csak az álmosság beszél belőlem, és nem hinném, hogy olyan nagy lenne a kezed, hogy két lányt is a karjaidba zárj.*vigyorgott.*

Rendben....legyen. De előtte írok majd még haza, nem szeretném ha aggódnának. Aztán, amúgy is gyűlés lesz, onnan majd haza megyek. Talán így jó lesz.....
Mit csinálsz megint? Olyan rántotát?

*Ezután megkapta az italt Christől. Elmosolyodott ,de kedvesen megrázta a fejét. Kicsit elfáradt.*
Nem kérek köszönöm..... ritkán iszom ilyet... Majd máskor.
De örülök ,hogy jól vagy.
Én ? Azt hiszem én is jól, bár nem kívántam még egy hasonló ütközetben részt venni.
Ohh Kuku ? *Zavart mosollyal simogatta meg annak haját.* Hát még az előző gyűlésen futottunk össze vele a többiekkel, és sokat segített ő is az ütközetben. Igaz ?

*Majd Harmonia szavaira elmosolyodott.*
Ohh.. hát ha elenged engem akkor megtudod ölelni. Szerintem ez nem okozhat próblémát!
*Azzal vissza pillantott Chrisre.*
Nem is tudom..... már elég késő volt mikor jöttünk....azóta meg jócskán eltelt az idő...
*Pillantott ki az ablakon.*

-Hááátt... nálam mán el vót felejtődve mert meg se ismertelek most meg azé juttattad az eszembe hogy felejcsem el? *Eddig se tudta követni a lány logikáját most meg egyenest tótágast állt benne az értelem*
-neee nem köll megmagyarázni asszem uccse érteném *hagyta inkább annyibana dolgot, Selestinát pedig nem engedte el hanem megint 2 kézzel ölelte ahogy az idegen elvette tőle a kupát.*

-YEP! Üzennyé haza! *bólogatott* Tán rántottát! Tán pont olyat! De lehet hogy valami mást. Az attó függ mit tanálok meg előbb *mondta Selestinának, s közben az italt amit Chris adott megitta. Az szokatlanul erős volt ezért köhögni kezdett tőle. Eleresztette Selestinát hogy ne rajta landoljon a vacsora ha esetleg visszajönne*

-Ezmeg mivót!? *kérdezte a fickót*

*Pár lépés után hüvelyestől levette a pallost hátáról és botként támaszkodott rá, nagyon legyengült és az ital hatása is kezdett elmúlni. Csak baktatott előre, gondolkodott. Érezte ahogy gondolatai körülzárják őt, nem engedve acélos szorításukon, de megpróbálta azokat más irányba terelni. Talán...talán tényleg csak az elmúlt napok borzalmai zavarták meg ennyire. Ő maga a család hagyományait követve szerette a háborút, a küzdelmet, az utóhatások pedig az évekkel folyamatosan gyengülnek. 'Aki önszántából kardot ragad, Gauldoth, azért tesz így mert van valami, amiért tudatosan hajlandó kockára tenni az életét. Tudja, mit vállal', ahogy az apja is mondta. Egész kis korától fogva szinte teljesen kiírtották belőle a háború szörnyűségeitől való undort és a bénító halálfélelmet. Hisz muszáj volt, erős védelmezővé kellett váljon az ősi művészetnek és a családjának, szeretteinek. Olyan régóta élt már így, ráadásul a magányba burkolózva, hogy nem emlékezett gyerekkorából arra, milyen szörnyű lehet kívülről szemlélni az egészet.

Mikor Raden hozzádörgölőzött, szája szélei aprót mozdultak felfelé, megcirógatta az állat fejét, a füle mögött is. Aztán gondolatai új irányt vettek annak szelídsége láttán. Pár perccel ezelőtt még vadul küzdött a saját és mások életéért, most pedig úgy viselkedett mint egy egyszerű macska. Képes lenne egyáltalán ő is hasonlóra, vagy a lelke már rég elveszett? 'Éltünkben küzdelem, holtunkban megnyugvás', ismételgette családja krédóját a fejében ahogy a kérdésen gondolkozott; az évek során rengeteg értelmezését lelte fel a mondatnak, jóval többet, mint amennyi elsőre látszott. Idáig eljutott annyi év alatt, és most az utóbbi két napban is rengeteget változott. Az élet küzdelem. Ha itt adná fel és ásná ki régi énjét aki tegnap meghalt a vérmezőn, akkor az a rengeteg áldozat számára értelmét vesztené. Nem fogja feladni. A megnyugvás halál, lassú halál.
Félre kellett söpörnie a gondolatokat ahogy Dilec és az őt körülvevők közelébe ért. Szemeit rögtön Wrahnra szegezte, az arcán nem látszottak érzelmek ahogy felhúzta kezére a kesztyűt és pallosát még mindig sétabotként használva lassú léptekkel megindult a felkelés kiagyalója felé. Már korábban meg kellett volna tennie. Ha megtette volna, talán nem tört volna ki ez az egész, és nem sérülnek vagy halnak meg ennyien. Most még nem volt késő.*

*Felvette Wrahn elejtett kétélű bárdját és dühből oldalra dobta. Nem is figyelte, merre megy, csak mikor egy halálsikolyt hallott, akkor kapta oda a fejét. Egy harcos férfi lába előtt pár centire fúródott a földbe a gyilokszer, és ettől rémült meg a fazon.*

Bocsesz! Nincs harag, ugye?

*A harcos csak úgy férfiasan elájult. "Isten barma" - valami hasonló fogalmazódott meg Dilec fejében a tag megnyilvánulásán. Ekkor odaért hozzá Eras, kezében Carme. Teljesen ledöbbent.*

Carme! Megsérültél?? Mi a baj, komoly?? *választ várva hol a lányra, hol Erasra pillantott. Aztán elöntötte a harag. Grabancánál fogva felhúzta Wrahnt.* Ez a te műved, idióta!

*Már épp be akart neki húzni egyet, amikor Wrahn emlékeztette, hogy egy nemest nem lehet megütnni...*


Rendben... *Úgy megfejelte a férfit, hogy az mentem eszméletét vesztette. Elengedte őt, és Wrahn, akár egy darab fa, elterült a földön* Hogy ez jogilag mennyire állja meg a helyét nem tudom, de jó ötletnek tűnt. *pillantott Erasra* Szükségem lesz egy jó ügyvédre. Szerinted is? Átveszem Carmét, hazaviszem! Ha gondolod Eras, mindannyiótokat el tudunk szállásolni estére, mert úgy vélem, a partinak vége. Tudod, van a Bázisnak VIP részlege...

*Már vette volna át a lányt, amikor A.J. termett mellette. Mikor látta A.J. a távolból, hogy Carme megsebesült és ölben kell vinni, már rohant is felé.*

AJ: Hagyd, majd én hazaviszem!

Nem, én viszem haza!

AJ: Nem, én viszem!

Nem! Én!

AJ: míg téged a felebaráti szeretet motivál, addig engem egész más! Kérlek, ezt bízd rám!

*Dilecet úgy elkapta a harciláz, hogy A.J.-t is elkapta a grabancánál és egészen magához húzta. Szemei szikrákat szórtak*

Téged a jobb öklöm motiváljon, amivel behúzok neked egyet, ha Carmét bántod!

AJ: nyugalom! *ő közben teljesen nyugodt maradt* Én nem te vagyok...

*Tudta Dilec, hogy Freyára célzott ezzel. Elengedte a férfit, mire ő átvette Carmét Erastól*

AJ: Köszönöm a segítséget, innentől átveszem! Minden jót!

*Azzal elindult Carmével hazafele A.J. Dilec nem nézte őket sokáig, mert már gyorsan fejben számolt.*

Ördög vigye... Nincs is ennyi cellánk, mint amire szükség lenne! o_O Eras! Nem kell vagy négy tucat fegyenc? Van belőlük bőven, szívesen adok... Tudod, fénykép helyett. Hogy emlékeztessen valami az éjszakára :-D

*Gaul és Freya értek melléjük.*

Épségben vagytok? Gaul! Nem ismersz egy jó ügyvédet? Sajna Carme határai is végesek, ennyi mindent nem akaszthatunk a nyakába!

*Észrevette, hogy Freya olyan furcsa. Mint aki dugájába dőlt és melléült. Az arcán vízcsíkok... Könnyezett. Sírt. Elég jól ismerte már ahhoz a lányt, hogy meg tudja különböztetni, mikor csinálja hisztiből és mikor nagy a baj. A mostani nagyon nagy bajnak tűnt. Észre se vette magát, és egy zsepkendőt bogarászott elő a zsebéből. Automatikusan a szájához emelte, apró csókot adott a szélére, és már nyújtotta volna át... Ekkor ledermedt. Tudta, hogy ez mindig mosolyt csalt a lány arcára, de ennek a vigasztalásnak már lejárt a szavatossága. Nem mert Gaulra nézni. Konkrétan senkire nem mert nézni. Vajon hányan látták?? Mire fognak gondolni?? Gyorsan zsebre vágta.*

Bocsánat! Ezt nem adhatom! Én... Ezzel szoktam aludni! Azért ilyen... Nagy a kötődés. Sajnálom! Itt egy másik!

*Előhalászott egy másikat és a lány kezébe nyomta. Még mindig nem mert Gaulra nézni. Gyorsan visszasietett Erashoz*

Izé... Bocsánat a ma estéért! Köszönöm a segítséget!

*Észrevette Dilec hirtelen kérdés áradatátt a lány miatt. Rápillantott ,majd érdeklődve figyelte a lányt aztán vissza, vállátvonta.*
Nem hiszem ,hogy nagy baja lenne. Séléstina vele volt, valószínüleg meggyógyitotta, mellékesen meg, mondta ,hogy tud járni, csak gyorsabbak voltunk így ,hogy én hoztam.
Igaz kisasszony ?
*De nem tette még le. Csak nézte ,ahogyan Dilec megfejelte a másikat. Elvigyorodott elismerően.*
Szimpatikus ez az alak....
Igen, azt hiszem szükséged lesz egy ügyvédre...majd beszélek Leirannal ,ha gondolod. Ő biztosan tud valami okosat tanácsolni.
És köszönöm....de nem. Hazaviszem Leirant ,mivel megigértem az apjának, de ha gondolod, akkor küldök segítséget a foglyok miatt.
*Nevetett kicsit.*

*Aztán csak figyelte ahogyan a két férfi marakodik a lányért. Ő addig csendesen rápillantott.*
Mondcsak... sokszor csinálják ezt érted?
Akkor...kinek is adhatom?
*Vigyorodott el szélesen ,majd végül átadta A.J-re. Még nézte őket hosszan ,majd átpillantott Dilecre és felnevetett.*
Ha akarom sem ítélhetem el őket. Ez a te feladatod, de összeüthetünk pár kis cellát nekik valahogy, ha gondolod.

*Aztán megropogtatta a nyakát, a kezeit. Úgy tűnt, jobb ha most megmozgatja minden végtagját. Ekkor lépett oda hozzájuk még két alak. A nő úgy tűnt megtört. Sóhajtott, mondta ,hogy a nők maradjanak bent. Nem ismerte őket, így csak biccentett.*
Látom azért jól van mindenki. Ez jó.
*Nézet hosszan szét ,hogy merre lehet Arorua a kedvesével. Vissza pillantott végül s pont észrevette Dilec rejtett mozdulatátt. Széltében vigyorodott el. Vállon veregette.*
Hamarosan mennem kell, el tudod intézni nélkülem ?
*Nevetett.*

*Leiran még mindig aludt Arou hátán és nem mozdult. Halkan szuszogott és nem igazán tudta felébreszteni semmi. Teljesen kimerült szellemileg és ez nyomta álomba. Nem akart ő elaludni, de teste nem bírta tovább a megerőltetést.

Alvás közben csak annyi telik tőlem hogy kicsit meg kapaszkodom Arouba, de csak azért mert álmomban is repülök, csak épp Eras hátán.*

*újabb kört rótt a farkasok felett és a kör végén Eras úrfiék felé fordult már majdnem ott járt mikor észrevette a berzerkert. Mikor föléjük ért átmenetileg visszavonta a gyógyító aurát és majd csak utánuk terjesztette ki újra. Bár talán lett volna mit gyógyítani a berzerker közelében lévő nőn, de ha megtette volna azzal többet ártott volna a harcosnak. Fél szemmel az úrfit leste hogy van e bármire szüksége, vagy van e parancs. Óvatosan fordult Leirannal a hátán, mert a lány még mindig ráborulva aludt. Nagyon kiütötte magát szegény.-gondolta a sárkány. Ráállt az ívre, hogy újabb körbe kezdjen a farkasok fölött, bár a maradék sérülések már 8 napon belül maguktól is meggyógyulnának. *

*Végignézte A.J. és Dilec civakodását, persze előbbinek szurkolt, hisz A.J. szemmel láthatóan szerelmes volt. Ez máris örömmel töltötte el. Nem vette észre Dilec berögzült szokását, már csak arra eszmélt, hogy újra látja a régi mozdulatokat... automatikusan elmosolyodott, aztán hirtelen komorrá vált, mikor a vezér visszavette az átadni készült anyagot, és kapott tőle egy másikat. Csak állt meredten, nézte a kezében lévő figyelmességet.
A zsebkendő puszilós hagyományuk végig kísérte kapcsolatukat. Már nem emlékszik, hogy pontosan honnan ered, de ha Freya valamiért sírt, vagy csak épp dühös volt, Dilec mindig ezzel a szertartással nyújtott át neki egy zsepit. Ettől mindig mosolyognia kellett, és máris jobb kedvre derült. Persze évekkel ezelőtt kapta az utolsó ilyet, így furcsa volt épp itt és most, ilyen körülmények között viszontlátni.
Még mindig a zsepit szorongatta. Hallotta Eras megjegyzését, mikor gyorsan zsebre vágta kezét.*

Ööö... azt hiszem be kellene néznem a kocsmába, hogy meg van e még Seles.

*Mondta zavartan, majd elindult az említett épület felé.*

*Az álma lassan fordulatot vett és nem éppen kellemeset. Elkezdett fordulódni Arou hátán. Egyszer kétszer még könyökkel bele is ütött a hátába, de ez inkább neki fájt a kemény pikkelyek miatt. Egyik ilyen vetődős fordulatnál, akkor mikor Eras fölött jártak már nem volt alatta a sárkány. Leiran felébredt az erős szélre és teljesen megijedve kezdett valamibe megkapaszkodni.*

*Csak nézte, ahogy ott civakodik érte Dilec és A.J. Először nagy sóhajjal megfogta a fejét, és Erasra nézett.*

Nem. Ez az első alkalom, hogy ilyen helyzetben vagyok. Nem igazán élvezem.

*Várt, és csak várt, de mikor Dilec az öklét hozta fel, már le akart ugrani a földre, mutatva, hogy: Hé, skacok! Jól vagyok, befejeztétek a vitát? Köszike.. Ekkor viszont A.J. karjaiba került.*

Figyelj csak, tudok járni! Oké? Letennél? Csak kibicsaklott a bokám, de már minden rendben. Jobban van. Ugráljak is neked, hogy bebizonyítsam?

*észrevette hogy a lány forgolódni kezd és próbálta a helyén tartani egyensúlyjozással, de a lány egy hirtelen fordulattal menthetetlenül lecsúszott róla. Rögtön utánakapott de közben a lány is felébredt így egyszerre kaptak egymás után. Erősen megfogta és hirtelen azt sem tudta mit mondjon.*

-Leiran! Jól vagy? *kérdezte aggódva, majd megpillantotta odalenn Erast*

-Eras úrfi! Engedélyt kérek letenni Leirant! *kiáltotta oda neki*

*Kinyitotta a száját hogy megszólítsa a lázadót, de Dilec hezitálás nélkül lefejelte Wrahnt mire összeráncolta a homlokát. Egy darabig nézte a földön fekvő meggyötört harcost, szerette volna most elintézni a dolgot de úgy tűnik későbbre kell halasztania. Visszafordult és végignézett az utcán. Nagyon kevés halott volt, ami leemelt egy kicsit a lelkét nyomasztó teherből.
Szeme sarkából megpillantotta Dilec gesztusát és arra válaszul Freya reakcióját. A keze egy pillanatra szorosabban markolta a rögtönzött pallos-sétabotját, talán csak azért mert épp rátámaszkodott mikor megfordult és az alfa felé vette az irányt. Séta közben felnézett és látta ahogy a fehér sárkány még így, röptében is gyógyítja a sebesülteket. Hálás volt érte, a gyógyítókat egyébként is nagy becsben tartotta. Amikor csak tehette óvakodott a halálos sebek okozásától, bár nem mindig sikerült.
A gondolatra újra elkomorodott és az arca megint nyúzottnak tűnt, leemelte tekintetét az égről, vissza az úti célja felé. Freya ekkor már elindult a kocsmába, meredten nézte amíg oda nem ért az alfához, aztán az ő szemeibe nézett.*
- Dilec, ha zavarhatlak egy pillanatra...szeretném ha átadnál majd valamit Wrahnnak amikor magánál lesz.

Igen, végül is, mindegy, hisz nincs még nappal. Majd akkor ráérek az idő miatt aggódni. Figyelj csak... te ismered Sayla nagybátyját? *kérdezte Selestől* Ugyanis ő lesz a mesterem. Remélem nem valami rigolyás vénember.

*Reménykedett fennhangon, majd letette a kezében lévő kupát. Kuku felkiáltására elvigyorodott. Még sosem találkozott ilyen alakkal, egyszerűen nem bírta megállni nevetés nélkül, mikor megszólalt az alakváltó.*

Ez szerintem egy évszázadok óta érlelt farkas vér vót.

*Mondta, ízlelgetve a tájszólást, de szomorúan meg kellett állapítania, hogy neki nem áll olyan jól, mint a srácnak.*

Kuku, a nevem Chris Hailer. Hát téged merről szalajtottak? Még sosem hallottam ilyen akcentust, de minden elismerésem, azt hiszem a beszédtechnikád a legegyedibbek közé tartozik, amit valaha hallottam. Tessék, igyál egy kis vizet, nem kell megfulladni minden egyes legurított piától!

*Mondta, majd egy pohár vizet nyújtott felé.*

*Nem szólt semmit. Úgy érezte, hogy itt már nincs több dolga... Eddig sem volt. De most még jobban azt érzi, hogy semmi keresnivalója e társaság között.

Felállt, a padlót nézte, majd az ajtó felé fordult és elindult.*

Mit is képzeltem...*suttogta, majd elmosolyodott.

Hívni fogja azt a farkast, amelyikkel idejött, és azt kéri tőle, hogy vigye el egy olyan helyre, ahol nincs senki, csak az állatok és a fák vehetnék körül. Igen, ez most jó ötletnek tűnik. Itt hagyom ezt a bagást, hogy egyedül legyek azokkal, akikkel tudok beszélni is. Ha maradok, az nekem nem lesz jó.

Se szó, se beszéd, kilépett az ajtón, és füttyentett egyet.*

*A.J tekintete azonnal megváltozott, mikor már a karjaiban tarthatta a lányt. Bár hallotta, hogy minden rendben van, csak egy bokaficam, A.J. most kiélvezte a pillanatot, hogy ilyen közel lehetnek egymáshoz. Elvigyorodott.*

Ha olyan jól vagy, mint mondod, annál jobb! Inkább lazíts és hagyd magad! Hamarabb szabadulsz! Na gyere, te sózsák!

*Az oldalán át egy ügyes mozdulattal, lendületből a hátára gurította a lányt, hogy kényelmesebb legyen cipelni. Nem lakott messze, de azért fárasztó volt a harc. Még mindig mosolygott.*

Nálad vagy nálam? Az én házam messzebb van, és korántsem olyan fényűző, mint a tied, de nagylelkű vagyok és választhatsz

*A hajnali köd lassan leereszkedett, A.J. bokáját teljesen közrefogta. Egy-két madár csivitelni kezdett, nemsokára a fű is harmatos lesz. Valahogy ez a hajnal különleges volt számára. Meglepően jól érezte magát. Fütyörészni kezdett*

De én sétálni akarok!!

*A gyors helyzetváltozás kicsit meglepte, így kihasználva próbált kikerülni A.J. karmai közül... Sikertelen.* Szerintem, az én otthonom közelebb van, így mehetnénk oda.*feladta a próbálkozást.*És mi volt az, ami az előbb zajlott Dilec és közted? *kíváncsiskodott.*

* amint Kuku felszolalt, majd elengedte, arrébb is lépet egy kicsi. Inkább ,mint hogy viselje a legetséges következményekegt.
Koszos volt, de azért ezt nem viselte volna jól. Chris kérdésére hirtelen pillantoty rá.*
Nem, hogy öszinte legyek, Saylaval is csak két napja ismerkedtem össze.
Talán ha Eras Gressilt kérdezed meg, akkor több mindent tudhatsz meg.

*Nyugodtabban nézte öket, örült, hogy végül nem történt nagy baj.
Aztán felpillantott Harmonia felé, mert észrevette ,hogy csendesebnb lett..
Látta ,hogy távozni készül ,igy utána indult s a kocsma előtt érte utol.*
Mi a baj? Hova akarsz menni ? Ha baj, hogy egyedül utaznál akkor megyek veled..... Kuku biztosan megérti.

*Miközben Eras beszélt, felcsillant a szeme: isteni sugallatra mintegy megoldódni látszódott az este*

Igen, ha tudnátok Leirannal küldeni egy ügyvédet, aki mindenben jártas, azt megköszönném! Ha pedig menni szeretnétek, nem fogok erőszakoskodni! Köszönök még egyszer mindent! *zsepis rész, majd miután visszaért.*

A kollégát a haverjaival pedig *felnyalábolta Wrahnt. Próbálta az előbbi zavarát palástolni* bevisszük a Bázisra. A nemesek megkapják a VIP részleget, elvégre nem börtön, viszont ott tele vagyunk harcosokkal, nem fognak kijutni! Szerintem ez egy kiskapu...

*Már épp indult volna el vele, amikor Gaul megszólította. Felé fordult, felvonta a szemöldökét.* Mire gondolsz? Amúgy egy jó darabig bent lesz a Bázison, szerintem örömmel veszi, ha meglátogatod! *nyöszörgött egy kicsit Wrahn.* Vagy ragaszkodsz hozzá, hogy én legyek a kézbesítő?

*Közben a harcosok kezdték összeszedegetni ájult társaikat, hogy bevigyék a Bázisra.*

*még mindíg krákogva elvette a pohár vizet aztán gyorsan meg is itta. Kicsit megkönnyebbülten szusszant egy nagyot és úgy nézett vissza a fickóra aki időközben bemutatkozott*

-Ahha... huhhh.. ez nemsemmi haver! huhhh!!! Ettő tutkó kifekszem mint egy agyonvert lepényhal amint leér bennem. Asztán majd megin valami vitorlába leszek csavarva a bokrok alatt... *erről eszébe jutott a lány aki épp most ment ki, nyomában Selestinával*

-Esztet meg mi lelte? *bökött az ujjával a távozók irányába* - Most pedig télleg nem is szótam be neki. Vagy má megin ennyire büdös vok? *megszimatolja magát és gondolkodik, aztán csak felvonja a szemöldökét és vállat von, mert nem érzett magán semmi különöset. A korábbi rózsaparfűm még mindíg halványan érződött, meg átjárta a piaszag,.. meg a bokoré.. de semmi csatornaszag vagy rothadó szemét vagy pöcegödörszag de még izzadtszaga se volt.*
-Én télleg nem étem a kiccsajt! *hagyta végül annyiban a dolgot és nem agyalt rajta tovább mert csak megfájdulna tőle a kótyagos feje.*

-Te Chris! Amúmmeg mi van a beszédemmel? Bajod van vele? Az uccáró gyövök haver! Nincsen hunnan, mee mindenhunnan! Evvan! Amúmmeg ne a piros pitypangot kérdezzed meet az egy kicsit vadas agyilag. *mutatott a homlokára jelezvén hogy szerinte az említett személy kicsit kettyos* -Szal a böszmenagy hóvirág sokkal ételmesebb szerintem. *mondta láblógatva aztán hanyattdobta magát az asztalon beleheverve a kiborult sörbe és leverve egy poharat*
-Ez a pia amit attá totál hazavág engemet! Mánis érzem! *mondta és csuklani kezdett*