Vérfarkasok falva melletti mező - búcsúztató

*Meglepődik hogy valaki a saját nevén szólítja... de legalább ennyire meglepődik a női harcos ténykedésén és kérdésén. Egy pillanatra össze is zavarodik, nem tudja mit is mondhatna erre*

-Köszönöm kérdésed Sayla Black! Tényleg hálás vagyok érte! De ez nem olyasmi amiről beszélhetnék. Bocsánatkéréssel pedig nem tartozol nekem. Harcos vagy. Nem kell sem megértőnek, sem udvariasnak lenned. *mosolyodik el szomorúan, majd sóhajt egyet.*

-viszont én szeretnék az lenni, ezért nem fogom a korunkat firtatni, mert ahhoz meg kellene tudjam a tiedet hogy válaszolhassak. *tette hozzá kicsit szórakozottan* - az pedig udvariatlanság lenne a részemről.

-A sérüléseket hobbiból tartogatod, vagy kedveled ha nem gyógyulnak hamar? *kérdezte őszinte kíváncsisággal, mert nem értette hogy egy harcos miért nem gyógyíttatja meg magát ha lehetősége van rá. Ez nem volt logikus a számára*

-Gerret is mindíg tartogatta őket *emlékszik vissza valahova a távoli multba.* - Úgy kellett levadásznom hogy meggyógyítsam. Persze lehet hogy csak ezzel akart rávenni hogy edzzek... *kuncog*
-Van fogalmad róla milyen nehéz levadászni és akarata ellenére meggyógyítani a puffogós zsémbes harapós nagybátyádat? *kérdezte tettetett rosszallással*

*Ezerszer jobban érezte magát, miután Seles meggyógyította.*

Igen, Raden mindig is bolondult Dilecért, és most így kettőnk közt szólva, szerintem azért Dilec is szereti. Nagyon szépen köszönöm. Nem, már nem fáj, csak egy kicsit még tompán lüktet.

*Ekkor a fejéhez kapott. Hisz ő is meg tudta volna gyógyítani magát! Eszméletlen, hogy milyen bamba ma! Közben nem kerülte el figyelmét hogy Dilec is megköszöni, hogy ŐT helyrehozták. Hát mi lelte ez a palit? Aztán Gaulra nézett, ő sem tudta elképzelni, hogy vajon mije harap, de kíváncsian felvonta a szemöldökét.*

Tessék?

*Aztán észrevette a férfi lábán csüngő alakváltót, aki Eleikát szaggatta szét. Hát, úgy látszott ő is jól érzi magát. Nyilván mély gondolatokat próbált volna megfogalmazni, de csak elnyújtott hörgések jöttek ki a torkán. Freya eltüntette a közelében lévő italokat, hogy legalább többet ne tudjon inni szegény. Raden odament Kukuhoz, megszaglászta, majd melléfeküdt. Kicsit gondolkozott, majd a fiú arcát is megnyalogatta, persze nem olyan szinten, mint ahogy az előbb Dilecét. Gyorsan kötött barátságokat.*

Azért valóban érdekes, hogy nem ájultam el, bár azt mindig is tudtam, hogy strapabíró vagyok. De, hogy ennyire? Selestina, veled mi újság, hogy vagy? Remélem minden rendben volt a visszaúton.

*Megrázza a fejét a mondataira.* -Attól hogy harcos vagyok, még nekem is ugyan úgy tisztelnem kell másokat. Az hogy a korom nem firtatod, köszönöm, de tudom, hogy idősebb vagy a tisztelet neked is kijár. Egy gyógyító is ugyan annyit tesz a nemzetségéért, mint egy harcos. Az hogy én nem gyógyíttatom meg magam nem hobbi... csak így tudom, hogy még élek. Nevezhetsz akár mazoistának is, de ha fáj egy seb... tudom, hogy élek, és később ha heglesz emlékeztetni fog arra, hogy hol és miért szereztem.

*Sayla teljesen meglepődik mikor nagybátyja nevét hallja a gyógyító szájából és fel is kapja a fejét.*

-Te meg honnan tudod ezeket? Jó oké ismered Geretet az az a bácsikám ez leesett nekem a mondataidból, de honnan tudod, hogy én az ő unokahúga vagyok? *Kérdi meglepettséggel, és nézi a fehér sárkányt.*

- Úgy őszintén miket tudsz te még rólam, anélkül, hogy egyáltalán ezidáig találkoztunk volna? *Kezdi kicsit elveszteni a fejét de hamar vissza rázódik a játszott rosszalló mondatokkal és mély levegőt véve vissza nézett a holdra.*

-Az az igazság, hogy kevés harcos van aki tartogatja a sebeit és hagyja, hogy maguktól gyógyuljanak. Ezek közé a kevesek közé tartozom én is és Eras is. Mi még a nagybátyámtól tanultunk küzdeni és mit ne mondjak elégé kemény kezű alak, de azért szeretem. Részben neki köszönhetem, hogy ilyen lettem. Nem vagyok egy szelíd nő... nem is akarok az lenni. Nem is igazán érdekel mások véleménye rólam. *Mondta ki őszintén és a holdra nézett. Hirtelen újra elfogta a rosszul lét saját magától és elhúzza sárkány száját.*

-Ez az érzelgős szöveg amit itt eleresztettem pff... *Rázza meg a fejét és kicsit bosszúsabban helyezi vissza a földre.* De nincs hangulatom bulizni... őszinte leszek odabent mindenkinek van párja és így nem buli, hogy nem lehet udvarolni.

* A lassabb számnál andalogva de finomabban vezette a lányt. Elgondolkodott, régebben az ilyen számoknál mindig eljött, de észrevette ,hogy az örző lánynak ez mennyire fontos, így most nem így tett. Elmosolyodott kicsit felé, szavaira bólintott, de arcán még mindig erős vonások voltak, csupán szája szélén lévő kis gödröcskéből és a szemeiben fel-fel bukkanó érzelmek jelezték ,hogy a lány felé most igen is másként viselkedik. De ezt is meghagyta csak kettejüknek, a tekintéje ,számára még fontos volt, s ebből nem adott alább.*

Nem is kell, tudniuk. És ezt akartam hallani. Nem is fogadnék el más eshetőséget.
*Forgatta meg, majd hagyta ,hogy fejét a melkasára hajtsa, most már tényleg csak andalogtak a pár táncoló között, mivel sokan kiálltak a lassabb számra. Bár volt pár elborult férfi elme, akik póénból összeálltak erre a számra.*

Dilec ? *Aprót nevetett fel mély hangján.* Igen, észrevettem ,hogy sokkal szórakozottabb ,mint eddig. Amíg nem voltam itt legalább elszórakoztatott téged. Most meg itt vagyok, bár úgy tűnik talált más 'áldozatott'.
Ez a farkasvér nagyon jó! Majd iszom még egy kicsit belőle, azt hiszem.
*Aztán eszébe jutott a sárkány kint. Nem jött be, ezt már észrevette, elgondolkodott. Úgy pillantott vissza rá.*
Akkor leszek jó vezető, ha engedek is, nem igaz? Jobb lenne szólni Arorua-nak ,hogy élvezze az estét....
Ejnye...túl lágyszívű vagyok...

*Eras szavaira kicsit felnevet és lassan engedi el. Mosolyogva pillant a szemébe és meghajol köszönet kép.*

-Köszönöm a táncot. *Mondja de még a lassú számból van, de mivel tudja Eras nem szereti az ilyeneket és amúgy is ki akar menni Aroruahoz így engedi.*

-Nem jó szívűség, ideje lenne felé is eltenni a sérelmed, de ezt te is tudod. Beszélgettünk már erről, és nem akarom hogy tovább kínozd szegényt. Épp eleget bántja édesapád. Szeretném ha az inkognitóját feloldanád és bemutatnád Dilecnek illendően. Még mindig azt hiszi, hogy az ő neve Borisz. Ez olyan mint ha téged úgy hívnának állandó jelleggel, hogy Maltazar vagy nem tudom én hogy. Menjünk nézzük meg, hogy van. Szerintem nem a legjobban. *Mondja őszintén és Erasba karolva vezeti ki az ajtó felé. Az ajtóba torpan meg és látja Arou derengő fényétől a mellette fekvő másik sárkányt és szinte azonnal menteni kívánja a helyzetet, mert valamiért bízik benne, hogy nem éppen rossz dolog készülődik.*

-Tudod mit inkább mégis hagyjuk. *Mondja miközben elvesz a tálcáról és Eras kezébe nyom egy stempli farkas vért.* Parancsolj Eras. Ez az amit kértél. *Mondja szinte kapkodósan és elé áll, mintha eltakarhatná a kilátást.*

Ennek örülök. Lassan majd az is elmúlik és nem lesz bajod. Csak most jöttem, de látom ti már régóta benne vagytok a mulatságban. Vigyázzatok magatokra azért. Örülök ,hogy nem esett nagyobb bajotok, illetve tudtatok pihenni. Gondolom akkor Carme és A.J is rendben van, valahol a közelben.

*Kicsit arrébb lépett ,majd biccentett a két férfi felé, ahogyan megköszönték a segítségét, pedig szükségtelen volt. amúgy is megtette volna. Gaul szavaira értetlenül nézett. Ő sem tudta jobban mi harap, a saját homlokára mutatott, kérdésével egészen aranyosnao tünt egy pillanatra. Habár kezdte sejteni ,hogy a férfi beszéde, már az alkohol hatása.*
Úgy érted a homlokod harap?
*Észrevette Kukut, látta ahogyan dölöngél, s kinyújtotta a kezét, ha arra lenne szükség, lendületből, de a fiú a szék mellé huppant. Csak nézte, úgy tűnt sem őt, sem Freyát nem ismerte fel, csak a két férfit. Zavartan mosolyodott el a látottakon, majd inkáb kezét szája elé emelte s csendesen kuncogott magában ezen, de közben kedvesen rázta meg a fejét. Majd felpillantott, lassú szám következett. Mivel a táncparkett, csupá pár párból, és néhány bolondos férfiból állt, könnyen átláthatott rajta s észrevette Leirant ,meg Erast is. Nem lepödött meg a komináción az előző gyűlés miatt. Csendesen pillantott tovább, tekintette észrevétlenül haladt. Keresett valakiket, valakit. Khalednek megigérte ,hogy vigyázz rá.....nem hagyhatta nagyon egyedül, bár Gildassal volt, de ő meg....... nem találta hirtelen őket. Zavartan nézett ,majd a többiekre pillantott kedvesen.*

Igyatok azért vízet is, vagy valamilyen rostos italt, mielőtt megint baj lehetne.
Ahh... Igen, aludtam egy nagyot Freya...de nem jutottam haza. Időm sem lett volna nagyon rá. Khaleddel együtt Gildasnál voltunk, aztán velük és Kukuval jöttünk ide.
*Ekkor mutatott a kissé részeg alakváltóra. Fél szemmel figyelte, végig. Vissza pillantott.*
Felkeltem, sütit csináltunk....ettünk kicsit és jöttünk is. De jobban érzem magam....sokkal.
*Azt nem mondta ami közben volt, ezt az érzést, önző módon, most még magának szerette volna megtartani.*
De megígértem Dilecnek, hogy táncolok vele, így...csak utána nézem meg mi is van a többiekkel.
*Tekintett vissza a táncolókra fél szemmel.*

-Nagyon régóta ismerjük egymást a nagybátyáddal. Emlékszem a napra is amikor magához vett Téged. Szörnyű eset volt. Már nem lehetett rajtuk segíteni. *ismét borongós hangulata lett ezért inkább hagyta a témát*

-Hogy miket tudok... Valóban ez a kérdés? vagy inkább az hogy hogyhogy te nem tudod hogy tudom.... *kérdezte de nem várt rá választ.* -bahhh! Mesebeszéd. Akkor is érzed hogy élsz ha fúj a szél. Ahhoz nem kellenek a sebek. *mondja, aztán végighallgatja a lányt*

- Nincs benn kinek udvarolni? s ezt pont velem kell megbeszélned harcos? *valami megmagyarázhatatlan indulat töltötte el.. Ma már elégszer járatták a bolondját vele, még egyet nem viselt volna el. *

-Csak három okot ismerek amiért egy harcos pont erről a témáról beszélgetne velem. Gúnyolódás, vagy valami otromba játék amit esetleg csak később értek meg, vagy a szánalom. Bocsáss meg Sayla Black de jelenleg egyikben sem leszek a partnered. *zárta le a témát teljesen higgadt és távolságtartó hangon, mert túlzottan zavarban volt. Bizalmatlansága is tehetetlen dühe is eléggé megduzzadt mióta ideértek. Persze kifelé ebből nem mutatott semmit.. belül viszont tombolt.*

*Felvette emberi alakját mert döntésre jutott. Némi derengő aurát kivételesen ebben az alakban is viselt magán, hogy a koncentrációval elnyomja a kellemetlen gondolatait. Hófehér ünnepi öltözékén az ezüstszál hópiheminták csillogása olyan hatást keltett, mintha tulajdonosuk most érkezett volna a havasokról. Elhatározta hogy bemegy és megkeresi azt a berzerker farkast amíg mindenki használhatatlan részeggé nem lesz, átadja neki a főzeteket, aztán szépen hazamegy. Ernes abbahagyta a pocokláb nyalogatását mert már végzett a vacsorájával és cikk cakkban ugrálva futva követte a gazdáját.*

*Hallgatta Aroruat és mikor az kifakadt teljesen elképedve nézett rá. Az öreg mamár másodjára okoz neki hasonló meglepetést és hebegni kezd.*

-Én egyáltalán nem gunyólódni, vagy sértegetni akartalak. Bocsáss meg nekem hogy azt se tudom kivagy vagy épp mi volt a múltadban! *Fakad ki és ő is felveszi az emberi alakját úgy szól Arou után és utána is siet.*

- Lehet hogy harcos vagyok de érzéketlen nem! *Kiáltja utána és szinte elönti agyát a düh ahogy leteremtette, pedig ő csak őszintén beszélt. Újra sárkány alakot öltött, mert végképp elment minden kedve a bulitól és felszállt a levegőbe. Elindult haza fele. Senkitől se köszönt el.*

/-> Harci központ- Sárkányok Városa/

*Szinte személyes sértésnek érezte, hogy ennyire részegnek nézik. Felemelte a kezét.*
El vagyok átkozva, és nem ajánlatos hozzám érni...ennyire nem lehetett rossz szóhasználat! De csak vicceltem, ez túl nagy falat lenne egy személynek. Már félre ne értsd, biztos kiváló vagy meg minden, csak...

*Inkább elhallgatott és hátradőlt a székkel, hogy el tudja érni a háta mögötti asztalra helyezett boroskupák egyikét. Megszaglászta és elégedetten kortyolt bele mikor megérezte a mézbor ismerős ízét. Aztán ellenőrizte, mi húzza a lábát...mit ivott ez a srác?! Teljesen megkészült! Csak vigyorogva tűrte az új jövevényt, csendben remélte hogy azért nem akarja majd levetkőztetni, vagy valami bizarr dolgot...de úgy nézett ki, hogy a világról sem tudott, nemhogy a finommotoros képességekről.*
- Kivel van a kópé? Szerintem nem kéne többet innia...

*Talán még mondott volna valamit, de aztán a zene lassúra váltott. A múltját szerelmével együtt maga mögött hagyta ugyan, tudta, ha nem engedi el ami elmúlt, az felemészti őt. De úgy tűnik, hogy ez az egy zene még mindig hatással van rá és az emlékeire. Ugyanazt tette amit eddig, csak ült és mosolygott. Kerülte a többiek tekintetét, jól tudta hogy mit tükröznek a szemei és nem akarta egy pillantással elrontani a hangulatot. Eszébe jutott hogy egyszer, régen egy idős némi elsírta magát ahogy a szemébe nézett. Beleborzongott a gondolatba. Pont Rose halála utá történt, ha jól emlékezett...tessék, helyben vagyunk. Újabb nagy kortyokkal könnyítette meg a kupáját.*

*Bólintott a lány felé amint abba hagyták a táncot, habár az még javában tartott. Csak nézte, azzal kicsit elhúzta a száját.*
Azt mondod bocsássak meg neki? Bevallom akkor most neked ,hogy leginkább,csak szokás már, hogy így ,vagy úgy viselkedek vele. Sosem láttam az anyámat, miért kellene örökre haragudnom rá? Persze...nem vagyok teljesen jóbban a gyógyitókkal, de ez megint más. Aroruat csak jó néha bosszantani, ami közte meg apám között van, az nem tartozik rám.
*Vont vállat. Mialatt beszélt, finom érintéssel a derekánál terelte a lányt kifele a tömegből.*

*Furán pillantott rá, amint az akcióba kezdett. Lehetett látni az arcán ,hogy nem hülye és sejti ,hogy Leiran tervez valamit. Ettől függetlenül örömmel vette el az ítalt, s hörpintett belőle egy nagyot. Csak ezután sóhajtott, úgy tűnt egy pillanatig megráng a szeme.*
Leiran, ne nézz bolodnak... mit tervezzel?

*Azzal könnyed mozdulattal tolta félre s kilépet. Körbe nézett, látta ,ahogyan Sayla meg Arorua összeszólalkozik. Nem tűnt ki róla semmilyen változás, ugyan úgy komolan nézte őket ,majd megigazgatta a felsőjét ,úgy lépett közelebb. Ekkor Sayla már elment. Majd beszél vele késöbb. Intett a gyógyitónak.*
Azon töprengtem ,hogy miért nem vagy bent, azon kivül ,hogy nem szereted a hasonló bulikat.
*Nézte, hangja most nem volt csipős, vagy gúnyoros. Felpillantott a nála még ígyis jóval magasabb férfira.*
Aztán rájöttem ,hogy úgy vélted az inkognitód még áll. *megrázta a fejét s derekára tette kezét.*
Nem...már kívántam szólni, hogy nyugodtan mutatkozz be, láthatóan Dilecet nem zavarta a közbelépésünk, bár látom.

* A tánctéren a közelebb lévő homájos párocska két pasas... hova keveredett!!! Ajjaj! Megpróbált felkapaszkodni abban ami előtte volt.. most tudatosult benne hogy egy vérfarkas férfi harcos térdén nyugszik a feje...*

.... .....

*Egyszer csak veleki nyálas smacit adott.. de ki lehet az... Odanézett a nagy fekete szőrű jószágra és még jobban elkerekedtek a szemei. Gildas most áll bosszút a csókért! *

WHÁÁÁ *felpattant és egy spicces félfordulattal startolva kirugta maga alól a saját lábát majd egy gyors szembefordulattal korrigálta és azonnal át is bucskázott az alakváltott Gildasnak vélt Raden-en majd csendesen úgy is maradt az állaton fekve. Azon gondolkodott hogy valamiért sötét van.. és mit keres valami szőr a szájában. Kisvártatva tápászkodni próbált szegény jószágon de rájött hogy valójában kényelmes itt... miért is ne alhatna egy kicsit....

Értem Eras, de talán néha túlzásokba esik át a piszkálódás. De igazad van. Megszokás, de a gyógyítókat azért sem szereted igazából, mert Geret edzett téged is mármint Sayla nagybátyja és persze atyád. Minden egyes hegedre büszke vagy. Egy gyógyító képességgel megáldott személy pedig a hegeket eltünteti. *Mondja végül elérik az ajtót.*

~~o~~ (Lezárt rész)

-Én semmit nem tervezek. *Mondja ártatlan szemekkel nézve rá és mikor Eras kimegy én is utána sietek és látom hogy az idilli kép ami az előbb volt megszűnt és Arou befelé tart, de Eras előtt megtorpan és látom ahogy Sayla elviharzik. Megrázza a fejét és ő is kilép. Követi Erast, bár kicsit csalódott, hogy az idilli kép megszakadt. Oda lépve hozzájuk simítja meg kedvese hátát finoman. Hagyja őket beszélni.*

*Hallotta a hátának címzett kiabálást de nem vette komolyan. Egyes sárkányok mi mindent meg nem tesznek hogy higyjen nekik. De aztán úgyis ugyanaz a vége, hogy az ő kárára van valami vicc.
A harcosok ebben kiváltképp ügyesek. Enyhe mosollyal nyugtázta az esetet, majd Eras került elé.
Arou egészen meglepődött a szavain.
De nem azon amit mondott, hanem azon hogy mi változhatott amiért Eras meggondolta magát. Lehajolt és a nyakába vette Ernest.*

-Valóban így volt Eras úrfi. *hajolt meg kiadva Erasnak a tiszteletet. Hűvös volt és nyugodt most is mint mindíg.
A kivételesen emberalakban is rajta lévő aurának és a hókristály alakú ezüst hímzéseknek köszönhetően viszont kifejezetten fagyosnak tűnt*
-Bizonyára megvolt az oka amiért csak most engedélyezed a bemutatkozásomat. Sajnálatos, hogy már jócskán elmulasztottam a megfelelő lehetőséget. *közölte teljesen nyugodt hangon* -Ezért már nem fogom Dilecet felkeresni bemutatkozással.

-Bevallom már arra is gondoltam, hogy megint csak a bolondját járatod velem. Még nehezteltem is Rád miatta! *mondta ki neki egyenesen, mert mindíg is őszinte volt az uralkodó család minden tagjával.
Ahogy kimondta a duzzogó sértettség is azonnal feloldódott benne. A fénylő aurát egy legyintéssel eltüntette maga körül, mintha csak az egész esetre legyintene. Máris sokkal kevéssé volt hideg jelenség ahogy Lenézett Erasra, s egy pillanat mulva már el is mosolyodott.*

-Minden esetre köszönöm Pirospitypang úrfi, hogy most már viselhetem a nevem. Adnak itt alkoholmenteset is, vagy köteles leszek azt inni amit Te ittál? *Kérdezte Erastól miközben elhaladt mellette hogy belépjen a helyiségbe, vigyázva hogy ne verje be a fejét.*


A fejét olykor jócskán le kellett húznia hogy ne verje be az átívelő gerendákba, de a gerendák közötti részen ő is fel tudott egyenesedni.
Ez némiképp behatárolta a mozgásterét, de legalább nem kellett folyton görnyednie. Magasan kitűnt a többiek felett.
Nyugodtan ácsorgott nyakában a rókával és szemlélte a jelenlévőket. Talás sikerül megtalánia a berzerkert és talán nem is lesz abban a túl bódult állapotban mint a helyiségben már egyesek....ha igen.. nos... ismert trükköt a józanításra.. hiszen az is csak egy mérgezés...*

Geret? Igen...erről is lehet szó, habár most jelen pillanatban erre nem is gondoltam.
*Vigyorodott el hosszan.*
De igen, bár...mondhatom ,hogy sajnos Arounak s neked hála nem sok hegem maradt, de azok büszke vagyok. Ám...minden eddigi harc a fejemben van, minden lépés, mozdulat, sérülés, mélyen beleivódott az agyamba.*

~~o~~

*Csak nézte a férfit. Egyre több mindent lát ma belőle, először az ahogyan félt, majd amint most látt ,hogy sértett. Úgy tűnik ő sem a nyugalom mintaképe. Megrázta a fejét széles vigyorral ,majd megvakarta a tarkóját.*
Inkább azt mondanám ,hogy valaki elterelte a figyelmem.
*Biccentett Leiran felé ,majd karba fonta kezeit ,most már határozotabban.*
De legalább itt már nincsenek mérges patkányok, nem igaz?
*Nevetett fel.*
Nem.... Dilec már elért egy bizonyos szintet, de még emlékezni fog rád. Nyugodtan köszönj be, azzal el is engedlek. Vagy maradsz , vagy mész. Bár látom Sayla távozott is.

Van...van persze alkoholmentes is, de remélem azért iszol is, ha már itt vagy!
*Majd megtorpant s rángatózni kezdett a bal szeme. Kis vigyorral mely inkább vicsor lett.*
Minek hívtál? Nincs is piros pitypang! Nem vagyok virág!!!

*Látta ,hogy bement. Ezután vissza pillantott kedvesére. Kihúzta magát.*
Na..büszke vagy rám?

*Hallgatta őket és a piros pitypangnál szája elé tette a kezét, mert igyekezett nem nevetni, de azon az arcon amit Eras vágott nem tudott nem nevetni. Kicsit arrébb sétált és pukkadozott a nevetéstől, mikor kedvese felé fordult és kérdezte hogy büszke-e rá komolyságot erőltetett az arcára.*

-Igen kedvesem büszke vagyok rád. De ezt az arcot meg kellett volna örökíteni. Első olyan vérszívás amire nem igazán tudsz mit mondani. Piros pitypang hmmm.... Biztos szép virág lenne ha lenne ilyen, és olyan erős mint te. *Mondja mosolyogva de a végét már komolyan. Igaz csak próbál javítani a helyzetén. Vissza sétál hozzá és mélyen a szemeibe néz.*

-Bocsáss meg nekem hogy kinevettelek piros pitypang. *Mondja és a megnevezésnél nem bírja megint elneveti magát. Pedig nem is ivott semmit.*

-Igen.. legalább azok nincsenek. *mondta majd gyanakodva felvonta egyik szemöldökét.*
-Voltak egyáltalán? Vagy csak végig a bolondját járattad az öreggel te csibész? *kérdezte tettetett rosszallással. Mert ami volt is dühe az mind elmúlt abban a pillanatban amikor kimondta amit akart.*

*Körbenézett de egyelőre nem vette észre Dilecet*
-Úgy véled még emlékezne? Egyelőre én azt sem látom merre van. Hogy maradok vagy megyek e, még meglátom. Az attól függ milyen itt... Még nem tudom...

*Ez a nem létező növény nevet kukutól hallotta.. a hatását látva úgy tűnik érdemes volt megjegyeznie. Sikerült nem elnevetnie magát amikor Leiran is átvette a becenevet. Úgy gondolta megtoldja ő is egy kicsit még*

-Ugyan Eras úrfi! a mákvirág is virág.. habár nem pitypang.. de lehet piros... *viccelt vele tovább de egy úttal felajánlotta a visszavágás lehetőségét is hiszen mégis csak az uralkodó ház hercegének vérét szívta*
-Bocsáss meg a sértésért. Cserébe teljesítem egy kívánságod. Hogy kiengeszteljelek. Kérlek nevezd meg mit szeretnél. De ha lehet ne tánc legyen.. itt túl alacsonyak a gerendák... *mondta neki miközben baljával megkopogtatta az egyiket az orra előtt.*

Ohh...hát, egyszer már láttam én mérges óriás patkányokat....de hogy pontosan ott voltak e..azt nem tudom.
*Mondta elpillantva ártatlan arcot vágva, s csak a végén sanditott rá egy vigyorral.*
De azért ne mond ,hogy nem élvezted.
Hm...most én sem látom pontosan...de az imént még...erre sétálgatott...


*A lányra sanditott, össze szűkitett szemekkel. Egy kis ideig csak nézte, majd felvonta a fejét mialatt karba tette a kezeit.*
Akkor remélem a kisasszony tudja ,hogy mivel megy haza, mert ez a fuvar elhúzott!
*Jelentette ki, azzal beindult a másik után, de tőle is megkapta úgyan ezt. Ismételten megtorpant.*
Hogy is hívott téged ? Hóvirág? Sajnos téged ez nem zavar annyira ,mint engem!
Nem lenne szép virág! Mivel én nem lennék virág! HIába vagyok erős..ez azért más!
*Morgott fel, a halántékánál már lehetett halványan látni a lüktető eret. A lány vissza sétált hozzá s csak nézte csendesen, felvont orral. Halkan morgott az orra alatt.*
Azt hiszem jobb ha iszom még egy kicsit.....

*Nézett a férfira ,majd elgondolkodott hosszan. Az ötleten akaratlanul is szélesen elvigyorodott.*
Mi lenne....ha az egyik hölgyet megkörnyékeznéd kicsit?

*A kitalált kívánság hallatán kicsit megnyúlt az arca.. inkább táncolt volna.. de innen nincs visszaút.*
-Mégis melyiket? Amelyik először belép az ajtón? Vagy amelyik először hozzánk szól? Mondd melyiet?

*Nézett Erasra meglepődve és mikor elment előle csak nézett utána.* -Jó rendben akkor majd találkozunk Eras valamikor! *Mondja besértődve a szállítás miatt, de inkább csak játszik. Kereszbe fonja a karjait és nem megy egy tapostat se tovább. Egy ittas vérfarkas megy oda hozzá érdeklődőn.*

-Valami baj van kisasszony? *Kérdi kedves kissé udvarlós hangsúllyal.*

-Nem köszönöm, igazán kedves, de nincs szükségem segítségre. *Mondja kapásból Leiran. Reméli hamar lekopik róla, ma már nincs kedve ttas ordassal táncolni, főleg nem olyannal akit nem is ismer.*

-Nos akkor megtisztelne egy tánccal kisasszony? *Kérdi Leirantól az ordas aki inkább hátrébb húzódik.*

-Köszönöm a felkérést, de sajnos már elígérkeztem... valakinek. *Mondja zavart mosollyal és reméli Eras nincs túl messze.*

-Mégis kinek? Nem látok ön mellett senkit kis asszony. *Köti az ebet a karóhoz a vérfarkas férfi, Leiran még egy lépsét hátrébb tesz.*

Melyiket? Hm...... Legyen az aki a legnagyobb zajt csapja a következő pillanatban. Jó?
*Vigyorodott el, aztán hátra pillantott.*
Ez a lány annyira önfejű.....*morgott ,majd várt még egy kicsit elhúzva a száját.*
Mindegy...nem lesz baja... biztos fejlödött egy kicsit...
*Mondta s várt Arou új partnerének felbukkanására ,majd pár perc múltán felsóhajtott.*
Várj egy kicsit..addig nézd ki a hölgyet, de megbeszélni nem ér!

Mégis kinek? Nem látok ön mellett senkit kis asszony.
Akkor nem tudom merre nézel. Ha bajt akarsz piszkáld még kicsit. Ha nem akkor ajánlom ,hgy húzd be a farkad és loholj másmerre komám. Van még elég bokor amin élvezkedhetsz az este folyamán, hagyd a kisasszonyt magának.
*Morgott felvont szemöldökkel. Nem tekintette ellenfelének a farkast.*

*Egyre komorabban nézte Kukut. A csapos felé intett és valami rövid kézjelet intézett felé, mire a csapos felnevetett és fityiszt mutatott vissza. Dilec erre úgy bepipult, hogy Kukura mutatott, majd a csaposra és nyiszálni kezdte a saját torkát a kézélével, jelezve, hogy itt biza' kivégzés lesz, ha nem cselekszik rögtön. A csapos kicsit felágaskodott a pult mögül, hogy lássa, mi történik nem is olyan messze tőle, majd csak fáradtan biccentett, jelezve, hogy megadja Dilecnek, amit kér. Három ujját felmutatta, majd nekiállt ténykedni a pult mögött. Ekkor Selestinára pillantott.*

Ez a szám pont megfelelő lesz, nem gondolod?

*Meghajolt kicsit a lány előtt, majd bevezette a parkett egy üresebb részére. Szépen megfogta a kezét, és táncolni kezdtek. Ügyes volt, folyamatosan mosolygott, viszont gondolatai messze jártak. Néha összeráncolta a szemöldökét, de hamar újra barátságos arcot erőltetett magára. Sejtette, hogy a lány hamar felfedezi ezt a vívódást, ezért mentegetőzésbe fogott.*

Ne haragudj, csak úgy érzem, nem viselkedek helyénvalón... egy alfának nem lenne szabad ennyit innia! Vigyáznom kell a vendégekre és a falkára! Egy alfának nem lehetnek ilyen kósza kilengései, mint amit most én művelek egész éjszaka... és Kuku is aggaszt. De most kevertetek a pultossal neki egy józanítót, mert alkoholmérgezést fog kapni, szerintem farkasvért ihatott... 3 percen belül kész lesz, málnaszörppel kértem és szívószállal, remélem meg tudjuk itatni!

*Megpörgette a lányt.*

Amúgy jól érzed itt magad?

*Mikor a szám véget ért, ismét meghajolt és kezet csókolt neki.*

Köszönöm a táncot! Lenyűgöző voltál! Ha nem haragszol, megyek Kukunak a koktélért...

*Odament a csaposhoz, aki pont akkor tette le az italt a pultra. Nagy bajsza alatt kicsit rosszallóan húzta el a száját.*

Remélem nem versz át, és nem neked kell! Ismerlek Dilec, ha te elkezded ezt szlopálni, akkor 3 napig csak vedelsz és józanodsz!

*Olyan mérgesen nézett vele farkasszemet, hogy már a saját szeme kezdett miatta sajogni.*

Az egyszer volt! *nem akarta hozzátenni, hogy akkor, mikor Freyával szakítottak, így inkább csak gyorsan elvette a poharat és visszament Kukuékhoz. Egyre mérgesebb volt magára: egy alfa nem viselkedhet így! Leguggolt az alvó Kukuhoz.*

Francba... Kuku! Kuku! Ébredj! Nézd, mit hoztam! *rázta meg az alakváltót, hátha felébred.*

*valamit érzett tompán messziről de fogalma sem volt mi lehet az.. talán Ceki horkol.. Nembaj arra nem kel föl. Olyan jól alszik.. minek fölkelni. Mi ez a szőr a nyelvén.. Rav haja? De mi a fenét keresett a szájában... kusza gondolatok mögül mintha valaki beszélt volna.. de mit és minek? Hagyá aludni Gil! mondta de valójában csak ez lett belőle:

-hááááá *aztán átfordult volna a másik oldalára de valójában csak a jobb lábát sikerült Raden horpaszára helyeznie.*

*Gaul felé pillantott, majd vissza Kukura.*
Azt hiszem...mondhatom ,hogy hozzánk.....hozzám is.
* Dilec szavai hirtelen jutnak el a tudatáig, majd épp csak egy szót tud felé kipréselni.*
Ahm...

*A meghajlásnál ,majd ahogyan bevezette halványan elmosolyodott. Mindvégig udvarias volt vele szemben, a tánc alatt is, így egy szava nem lehetett. Egyszerre léptek, szépen táncoltak, amihez hozzá járult az arckifejezés is. Csak kedvesen elmosolyodott ,majd észrevette ,hogy a férfi elég sokszor töpreng el valamin. Arcának mimikái teljesen elárulták. Csendesen szólalt meg, de éppen annyira ,hogy hallhassa még.*
Tudod, ha van jobb dolgod, nem szükséges táncolnunk. Nagyon kedves tőled ,hogy megtiszteltél vele, gondolom ezzel is mutatod, hogy ....
*Ekkor elkezdte mondani Dilec amit kívánt. Hamar rájött ,hogy előző szavai nem is biztos ,hogy eljutottak a leterhelt, friss vezető tudatáig, így szavaira csak kicsit biccentett. Megértően pillantott rá.*

Nem kell ennyire keménynek lenned magadhoz. Habár alfa vagy, és igen kötelességed ,hogy figyelj a vendégeidre s a falkádra, ha túlságosan komor maradsz, azzal csak a falkádnak ártasz. Úgy vélem, eddig nem sokan vették észre ,hogy túlságosan kilengtél volna, a legtöbben súlyosabb állapotban vannak ,mint te.
*Nevetett picit.*
Ezzel persze ,nem azt mondo ,hogy most még döntsd magadba alkoholt. Nem...szerintem most vagy azon a szinten, hogy elérd az egyensúlyt még. Élvezd kicsit az estét, felelőséggel, de nyugodtan.
Tudom ezek a szavak egymás mellett, nem túl könnyűnek hangzanak....és igazából, csak tanács, semmi más.

*Megpördült a forgatásnál, szőke haja finoman hullott alá, a vállaira ,majd tovább a hátának közepére, míg elől pár szál az arcába hullott. Zöld szemeit a forgás alatt a termen pásztázta...majd a kérdésnél ráemelte partnerére. Nem lehetett illetlen, nem akarta megbántani amúgy sem semmivel. Elmosolyodott, őszintén.*
Igen, habár nekem az ilyen mókázás egészen új....először meg is ijedtem ahogyan kikaptak a tömegből.
De köszönöm azért.
Kérlek vigyázz rá, vagy talán jobb ha oda megyek én is hozzá. Nem szeretném ha Kukunak baja esne. Nagy bajkeverő tud lenni, de nagyon lehet szeretni.
*Mosolyodott el hosszan, s egy pillanatra lehunyta a szemeit.*

*Amint a szám végetért meghajolt kicsit előtte. A kedves gesztusra csak nézett, de végül biccentett.*
Köszönöm viszont, nem füllentettél, tényleg jó táncos vagy.
*Majd megvárta míg elmegy. Egy pillanatig gondolkodott azon ,hogy vissza megy Kuku miatt, de aztán rájött ,hogy kis időt nyer, most úgyis figyelnek rá. Jobb lenne ha Khaledre vigyázna, mivel megigérte neki....és nem szerette volna sokáig idegenek között hagyni. Meg az is érdekelte Gildas mit csinált. Lassan indult el vissza fele ,ahol még nem rég volt velük. Elég lassan haladt, ahogyan ismételten egy gyorsabb és ritmusosabb szám következett, a parketen is megjelentek a jó s rossz táncosok, elzárva rendesen az útját.*

*A megmentőjére pillant ás hálásan karol bele. Szorosan Erashoz bújva. A vérfarkas végig néz rajta és lassan inkább eloson onnan. Leiran meg inkább átkozza, hogy egy ilyen helyen kezdte el adni a durcás kislányt, de igazából ezzel is csak Eras egoját simogatta, hisz megvédhette.*

-Köszönöm Eras. *Mondja és inkább vele tart, mert nem igazán mer ezek után egyedül mászkálni. Vissza térnek Arouhoz és nem szól inkább semmit.

*Komoran nézte a farkast, majd amint az eliszkolt csak nézett utána. Amint már a látókörén kivül esett, emelte vissza a tekintetétt, most a lányra. Sóhajtott.*
Na...mondom ,hogy csak a baj van.
*Nézte ,de azért megsimogatta a fejét, mint valami gyereknek....*
Gyere menjünk vissza mielőtt még egy szatir éppenséggel rád fené a fogát. Amúgyis, adtam Arorua-nak egy igen csak vicces feladatott, gondolom te sem akarsz belőle kimaradni.

*Ahogyan bementek, engedte ,hogy a lány belé kapaszkodjon, arcán, talán az előző tettől, hogy megvédehette a nőt, vagy a kínálkozó szórakozás okán, de egy széles, megnyirő vigyor ült. Vonásaiban kemény volt, de az a kis mosoly gödör ott ült a helyén. Ebből lehetett következtetni, hogy igen csak jól érzi magát, újra.
A gyógyitó mellé álltak vissza, rásanditott a lányra.*
Nézzük meg, hogyan hódít az öreg.
* Azzal az említett személyre pillantott. Látta ,hogy nem nagyon tud dönteni, vagy vissza koszik, így sóhajtott. Inkább körbe nézett ő is. Meglátta Dilecéc társaságát, ott volt egy hölgy, a többi részeg között. Legalábbis a földön elnyúló foltból csak az alakváltóra gondolhatott, míg a másik férfit nem is ismerte. Talán Dilec tűnt még a legjozanabbnak aki, csak abban a pillanatban tért vissza a társasághoz a táncból. Szórakozottan forgatta meg a szemeit.*
Akkor legyen ő.
*Biccentett Freya felé.* Több férfi üli körbe, kíváncsi vagyok, mihez kezdesz.

(Nem írtam mert Aroura vártam....de lehet ti emg rám vártatok, így inkább írtam XD Bocsi előre is mindenkitől, bocsi Freya ,hogy rádszabadítom XDXD)