Vérfarkasok falva melletti mező - búcsúztató

*Rövid fejrázással válaszolt, ami nem bizonyult túl jó ötletnek mert azonnal beleszédült, ha nem támaszkodott volna a kardra talán megtántorodott volna. Megjegyezte magában, hogy kerülje a hirtelen fejmozdulatokat...*
- Hát...később személyesen is meglátogatom ha tudom, de szeretném ezt minél hamarabb letudni.

*Lehúzta a kesztyűjét rajta a címerrel, amit átnyújtott Dilecnek.*
- Nem ragaszkodom hogy te tedd meg, de... ha tudod, add majd ezt át neki valamikor. Részvétem a fia miatt...láttam tegnap. Jól harcolt, és...és mosollyal az arcán halt meg.
*Szomorú tekintettel nézett a mocorgó férfira és lassan megcsóválta a fejét, szinte suttogva beszélt.*
- Csak egy apa, akinek elvette az eszét a gyász.

*Azzal mély levegőt vett és a földre pillantott, majd egy fáradt mosollyal visszanézett a vele szemben állóra.*
- Akartam korábban mondani valamit a pozíciód terheiről és hogy mennyire ügyelned kell majd dolgokra, de úgy látom már egészen belerázódtál.

Akkor ezt megbeszéltük. Majd intézkedem.
De ne felejtsd el ,hogy holnap....*ekkor felpillantott az égre.* Vagy talán ma?
Lényegtelen, a fontos ,hogy ott legyél a tanácskkozáson, amely, ahogyan gondolom Leiran már mondta most kivételtesen a ti kedvetekért este lesz. Bár szerintem, mivel ez nagyon is hivatalos dolog, úgy is fog küldeni levelet.
Majd akkor megbeszéljük a lovagi tornát is.
*Vigyorodott el szélesen.*
Habár, csak is barátit. A szabályokat úgyis tudjuk ketten, majd megmutatjuk a többieknek is.

*Ekkor látta ,hogy Arorua egyre többet körözz felette, majd a lány lelóg róla. Hirtelen apró ijedelem jelent meg a tekintetében, habár tudta, a férfi nem ejti le. Intett neki.*
Szálljatok le!
Köszönjünk el rendesen mielőtt mennénk!

*Arou azonnal ereszkedni kezdett és a föld közelében hatalmas szárnycsapásokkal lassított, szinte helyben tartotta magát a levegőben olyan óvatosan tette le a lányt.*

-Óvatosan Leiran! Eras úrfi kérlek vigyázz rá! Nagyon kimerült! *mondta*

* Aztán kicsit újra felemelkedett és egy nagyobb helyen leszállt ő maga is, majd átalakult emberi formába. A pajzsot és az aurát feloldotta maga körül és körbenézett. Meglátta Gaoudothot és elmosolyodott, majd egyenesen felé vette az irányt.. Őt csakis a képességével tudta gyógyítani és a sápadságából úgy tűnt sok vért vesztett ezért nem késlekedett. Ahogy közeledett felé integetett neki hogy jöjjön közelebb. Nem akarta megzavarni a társalgást. *

*A kocsma ajtajában Selesbe és Harmoniába botlott. Halkan mormogott egy hellót, majd belépett az áporodott épületbe. Alig volt pár ember bent. Kukut, valamint a robbantgatós srácot ismerte a harcmezőről, a többi nő meg itt bulizott a csata előtt. Sóhajtva leült.

A sárkány végignézett a lányon, majd szó nélkül töltött neki egy pohár italt. Freya biccentett, majd kiürítette a korsót. Eszméletlen milyen hülye tud lenni néha! Nem érzett különösebben semmit Dilec gesztusa miatt, inkább csak meglepődött. Hisz ő állandóan bunkón viselkedett vele, mióta csak itt van. Egyszer sem kapott tőle egy kedves szót, de még csak egy mosolyt sem! Mindenesetre Freya nem is bánta. Ő már régen lezárta ezt az egészet. Azért állt olyan sokáig mozdulatlanul, hisz azt hitte, a férfi is hasonlóan járt el. Talán mégsem.
Nem volt képes elhinni, hogy ennyire el tudta hagyni saját magát! Hisz ő Freya Rawidan! A híres lelki guru! Na, szép... idáig süllyedt, hogy magának kell bizonygatnia, hogy kiféle-miféle.

Felállt, átsétált az apró mosdóba. A tükör csak éppen nem robbant ki a láttára. Valóban csapnivalóan nézett ki. Munkához látott. Megmosta arcát, kiszedte hajából a gallyakat, táskájából elővett fésűvel rendbe hozta frizuráját. A falnak dőlt, pillanatnyi nyugalmát kihasználva teljesen meggyógyította magát, ezzel eltüntetve a tarka véraláfutásokat. Ruháját megvizsgálva átkozódni kezdett. Ő ezt kölcsönbe kapta! Hogy adja most vissza ilyen állapotban?! Leporolta öltözékét, de ennél többet nem tudott tenni. Újfent a tükörbe pillantott. Ezúttal sokkal jobb benyomást keltett, mintha a régi fény is ott pislákolt volna a tekintete mélyén. Össze fogja kaparni magát! Ezt a lehető legnagyobb elszántsággal fogadta meg. A tükörbe vigyorgott, tudta, hogy sikerülni fog. Visszament a többiekhez.*

Kuku, mi újság? Nem tudod, hogy Gildas merre jár? Ugyanis megbeszéltem vele amolyan receptcsere összefutást.

*Raden közben leheveredett az egyik sarokban, alvást színlelt.*

*Leiran igyekezett minél jobban kapaszkodni, ahogy erejéből telt és igyekezett nem félni. Tudta hogy Arou nem engedi el, de így utazni a levegőbe nem igazán volt kellemes. Mikor a föld közelébe volt és Arou elengedte könnyedén huppant a földre és pihegett. Valahogy a félelme nem igazán hagyta most össze esni, bár lábait elégé gyengének érezte. Eras elé lépet és nézett fel a férfira. Aggódón mérte végig és mikor látta nincs komoly baja Arou után nézett.*

-Köszönöm Arou. *Kiáltott oda neki és utána újra Erasra nézett sajnálkozó pillantással.* -Sa... sajnálom, hogy megint csak gondot okoztam. *Mondta ki végül és maga elé nézett. Bántotta még mindig a bűntudat, hogy bajt okozott és várta a dorgálást, mert most jogos lenne a férfitól.*

- Te... jól vagy? *Kérdi halk, kissé gyenge hangon.*

Áhh, Harmonia kiszámíthatatlan, ne is törődj vele. Erast semmiképp nem kérdezem meg, még csak találkozni sem akarok vele. Böszme nagy hóvirág? A sárkány aki fent világított? Hm, jó, majd meglátom, hogy tudok e vele beszélni.

*Újfent szélesen elvigyorodott.*

Ugyan, Kuku, a te beszédeddel nincsen semmi baj, egyáltalán nem azért mondtam. Csak nem tudtam, hogy élnek a szigeten ilyen különleges személyek, mint te. Hogyhogy idekeveredtél most?

*Szórakoztatta a fiú stílusa, próbálta minél többet beszéltetni. Ekkor látta belépni azt a hülye tyúkot, aki majdnem sült sárkányt csinált belőle. Végigmérte már-már depresszióba hajló ábrázatát. Elhúzta a száját, italt tett le a szerencsétlen elé, majd a lány eltűnt. Észre sem vette visszatértét, csak mikor megszólította Kukut. Úgy tűnt, ismerik egymást.*

*elterülve feküdt az asztal tetején balját a gyomrára tette hátha abbamarad a csuklás. Lábait még így is lógázta miközben beszélt. Nagyon fecsegős lett az alkohol hatására*

-Akkó okkké! Mán aszittem *HIKK* velem vóna baja! hehh! Tod nem is így nézett ki. *HIKK* Gyakran csiná ilyet? *kérdezte de nem igazán várt rá választ, kezdte tényleg fejbeütni az ital amit Chris adott neki.

-Igen az a keringő világító hó-*HIKK*-virág! *mondta és szórakozottan karikákat rajzolt a jobb mutatóujjával a levegőbe.*
-Én mindíg itten vótam csak éppenséggel mindenfelééé... *mutatott a jobb karjával egy teljes kört* -mostan ide meg Gildassal meg Selestinával meg Khaleddel meg a két óriási szárnyas*HIKK*gyíkkal gyüttem. Tod merhogy buli meg aszongyák emlékezés. Hát nemtom te hogy vagy ezzee! *HIKK* -De én nem akarok emlékezni mindenre.. Eleika nem vót finom... *BÖFF* .. Tod leharaptam a fejét.. de csak miután kibelesztem... *a homlokára csapja a jobb kezét mert megint eszébe jutott hogy ezt pont hogy el akarta felejteni, erre újra emlékezik rá*

* Freya kérdésére egy kicsit felemelte a fejét. Ránézett a lányra aztán visszakoppant az asztalra*

-Au*HIKK*ucs! *ufff* Fene!
-Eeement dógára. Úgytom nem szót előtte. Ha szót is én nem emlékszem meer engemet meg vanaki eedugott a bokor alá.... Peesze lehet hogy ő vót? *eltűnödött egy pillanatra*
-Szal aszongyák sietett. *HIKK* Bisztos olyan tudósságosság dóga van! *mondta és megint körözött a jobb mutatóujjával nyomatékosításképpen*

Az jó lenne, ha küldenétek egy hollót! Csak hogy biztosan tudjam, hányra kell menni! De ez az esti időpont nagyon tetszik Ezt a tanácskozást a világért nem hagynám ki! A lovagi tornát is mindenképp meg kell beszélnünk, elvégre a sziget harcosainak is jót tesz, ha lesz hol levezetni a felesleges energiájukat!

*Közben Leiran is földet ért, és Erasszal kezdett társalogni. Addig Gaulra figyelt. Összehúzta a szemöldökét, úgy tűnt, Gaul nincs túl jól. Furcsán fáradtnak látszott. A kesztyű átadásán kicsit meglepődött.*

Persze, átadom neki, valószínűleg én előbb találkozom vele, mint te... Átadom az üzenettel együtt. Feltéve, ha nem szedi le tíz körömmel az arcomat. De fogja tudni, mit jelent ez? *Közben Wrahn ébredezni kezdett, felemelte a fejét, mire Dilec oda se pillantva, csak úgy vaktában ismét fejbe csapta. Wrahn teste újra élettelenül ernyedt el Dilec szorításában.*
Jah, egy apa, aki ön-és közveszélyes. Valahogy nem tudom sajnálni.
Igen! Úgy veszem észre, hogy fog menni ez az alfás dolog! Néha úgy érzem magam, mint egy óvóbácsi!

*Ekkor 5 harcos érkezett szaladva, kifulladva. A legmagasabb szólalt meg legelőbb, két fulladás között.*

Uram! Jelentem... uramnak... jelen-tem...

Nektek nem Balthazar házát kellene felügyelnetek?

De, uram... csak... az úgy volt... hogy... jött egy nő! Hintóval! Nagyon gazdag volt! És kifosztotta a házat! Az egyik festmény helyén ezt az üzenetet hagyta... Ezzel a tőrrel! *Egy kifehérített pergamenlapot adott át és egy tőrt, aminek a markolatán egy címer volt. Dilec komor tekintettel olvasni kezdte.*

Ez egy szerződés hiteles másolata... A Loriniel család pénzt kölcsönzött Balthazarnak, aki most mivel főben járó bűnt követett el és vagyonelkobzás alá fognak kerülni az ingóságai, így az előre lefektetett szerződés értelmében visszavették azt, ami járt nekik... Piszok uzsorások! Jól gondolom, ez Freya rokona lenne? Aki feltűnt itt?

*Kérdezte mérgesen Gaultól. Majd visszanézett az őrre.*

És ti mit csináltatok addig, míg ezek kipakoltak mindent? Álltatok és néztétek?

Jelentem, uram... jelen-tem... iiii..gen. Ugyanis megbénított mindannyiunkat! *A többi őr erősen bólogatott, hogy ja-ja, így volt!*

*Elfogyott a türelme. Elkezdett Wrahnostul fel-alá járkálni.*

Nem, Gaul, nem... ez már túl sok! Még ez is! Az isten áldja meg Freyát meg a rokonait!!! Most mit csináljak?

*Nagyot nyelt, leült a földre. Görcsbe állt a hasa.*

El... El akarok menni. Bárhol jó lesz! Miért van az az, hogy próbálok közelíteni egy idegenhez, de egyszerűen nem tudok vele mit csinálni. Nem tudom megszólítani, semmi. Hogy hirtelen mennyire megnyíltam előtted! *aztán a nagy távolban megjelent a hívott állat, és olyan kocogás típusban jött feléjük.* Jobb lenne, ha nem jönnék többet ide.

Azt hiszem, hogy Kuku a bajom... Hogy miért, az számomra is kérdőjeles.

*Biccentett Freya felé ,mialatt az elf bement ,majd leguggolt a másik lány mellé. Megértően pillantott rá. Egy kicsit megértette, volt ,hogy ő maga sem tudta egy-egy helyzetben mit tehetne....talán ezért is mosolygott olyankor csendesen. Majd lepetten pillantott rá.*
Kuku? De miért?
Ha szeretnél vele beszélni, akkor beszélj. Nem harap...
*Nevetett kicsit halkan maga elé, majd csak nézte ahogyan jön az állat.*
Tényleg elmész, akkor?

Ahj, elegem van mindenből! Kellett nekem megmondani, hogy ki vagyok! Valami vonz hozzá, és nem értem, miért pont ő? Te tudod? Biztos velem van a baj.*megsimogatta a farkast, ami megnyalta a kezét.*

Igen, azt hiszem, mennem kell. Talán több ideig is távol leszek. Majd nem gondolok Kukura, oké? Persze, hülye én, megint róla fecsegek.*felpattant a ragadozóra.*

*Érdeklődve felhúzta az egyik szemöldökét. Lovagi torna...? Tetszett neki az ötlet, nagyon is. Emlékeztetnie kell majd magát, hogy kérdezősködjön erről az eseményről, ha jobban lesz.*
- Nem jelent semmi különöset. A családom címere van a kesztyűn, amolyan jelképes dolog, ha már személyesen nem tudtam elrendezni vele a dolgot.
*Félig Arou felé fordult, intett neki hogy mindjárt megy. Az óvóbácsis dolgon nevetnie kellett, a férfi tényleg átlátta a helyzetet!*
- Nem tévedtél sokat. Az öregem mindig azt mondta, a jó vezér apaként vigyáz a népére...

*Odaérkező őrök szakították félbe a mondanivalóját de nem vette fel a dolgot, kíváncsian hallgatta végig őket. Loriniel?! A homlokára csapott, felismerte a Theta nevet; a Lorinielek rengetegszer jártak a családjánál, érdekelte őket a fegyverarzenál és a rengeteg könyv, ami bár valóban régi, de szinte mind a Tánccal foglalkozik, miért kellene az másnak? Kételkedett benne, hogy akárki más képes lenne elsajátítani. Emlékezett, az egyikük egyszer ajánlatot tett a kandalló fölött lógó ősrégi becses festményre, és az apja habzó szájjal üldözte ki a ház környékéről...ah, igen. Akkor maradtak abba az ajánlattételek. Arra eszmélt, hogy Dilec elvesztette a hidegvérét és fel-alá járkál. Talán túlbecsülte a férfi vezetői képességeit...igen, túl. Nembaj, majd belerázódik. Egy kis csipkelődés talán majd helyrerakja, szemtelenül vigyorogni kezdett az ötletre.*
- Hát először is higgadj le különben én foglak le, és nincs rajtam kesztyű...másodszor, neked kell kitalálnod, vezérem. Én nem egész tíz perce még vérző nyakkal egy páncélos harcost faltörő kosként használva rohantam keresztül a küzdelem sűrűjén, kijár nekem egy kis pihenés! Nos...hajrá!

*Azzal meghajolt a jelenlévőknek és Arou felé lépdelt. Közben futólag a kocsmát fürkészte, nagyon remélte hogy Freya nem állt csak úgy tovább, szó nélkül...*
- Á, itt a kedvenc sárkányom. Nagyszerű munkát végeztél az előbb, alig vannak áldozatok. Ami pedig a kocsmában történteket illeti...sajnálom, szólnom kellett volna a dologról, de ott nem volt idő magyarázatra...

*Kedvesen hallgatta ,majd parányit vállatvont.*
Nem tudom megmondani, de ezzel nincs semmi baj. Szerintem nem kell emiatt elkerülnöd. Inkább beszélgess vele, és akkor talán megtudod...mi is ez az egész.
Kuku nagyon bolondos, és sok mindenben még gyerekes, pedig nálunk idősebb, de nagy szíve van. Nagyon lehet szeretni.

*Majd csak nézte ,amig felül a ragadozóra. Sóhajtott kicsit.*
Ha gondolod...de kérlek. Ne tünj el. És ha hazamész, csak óvatosan.
Nem szabad menekülnöd..... a régi és az új Harmonia közötti részt kell megtalálnod. Vagyis önmagad.

Áh, semmi különös! Csak nem szeretem, ha valaki nem önmaga.

----->> Carme háza - Vérfarkasok mellett//

*Elindult a sötét elfek városa felé. Fejében mindenféle gondolatok kavarogtak. Muszáj volt előbb megnyugodnia, mielőtt hazamegy... csak egyetlen emberre számíthatott: Malára.*

---->>Föld alatti város - Mala kovácsműhelye//

*Biccentett még Dilecnek, de már csak fél füllel hallgatta ,hogy mit beszélgetnek. Bár az nagyon is megcsapta a fülét, hogy egy nemes kirabolta a másik házát. Érdeklődve vonogatta a fejét, ezután ért mellé Leiran, amire azonnal rákapta a tekintetétt. Erős kezeivel megfogta a lány vállait s finomabban tartotta meg, látta rajta ,hogy elégé fáradt, szinte teljesen kimerült, habár ezt Arorua is közölte vele. Annak szavaira elvigyorodott bólintva felé ,majd a lányra tekintett vissza. Sóhajtva meghallgatta ,legszivesebben megölelte volna, megsimitotta volna az arcát, de végül mégsem tette meg. Még nem tehette. De azért kicsit közelebb hajolt hozzá, mintha olyan titkos dolgot mondana neki.*

Nem tud senki arról ,hogy te csináltad volna az illuziót...csak jót akartál, nem mindig sül el jól. De nem a te hibád. Nem esett nagy bajuk ,vagy ha igen itt volt Arorua. És tanultál is belőle...de azért ne hangoztassuk ,hogy te voltál. Oké?
*Nevetett kicsit fel, majd a karjaiba vette a lányt.*
De azért haragszom ,hogy eljöttél ,mikor megkértelek rá ,hogy ne tedd! Láttalak...elbújtam...
Jobb lesz ha hazaviszlek. Apád már biztosan aggódik. Bőven túlléptük a megszabot időkorlátot.
*Indult el Arorua felé, mialatt cipelte a lányt.*
Most pihenj...jó?
*Azzal még intett Dilecnek.*

-Köszönöm az elismerést kedvenc vérfarkasom, de ők nem áldozatok, csak jelenleg még eszméletlenek. *mosolygott* -Repülősó nincs nálam hogy élesztgessem őket, de hamarosan felébrednek ők is. *mondta, és már nyújtotta is mindkét kezét épp ahogy a kocsmában tett amikor kijózanította*

-Nem tehetsz róla. Részeg voltál! És amint látod nem lett tőle semmi bajom. *fogta két tenyerébe a férfi fejét és a frissen szerzett sérüléseit gyógyította, valamint a vérképzést gyorsította meg átmenetileg hogy a férfi vérveszteségét orvosolja. aztán észrevett egy heget ami nm volt ott. Hüvejkujjával még végigsimította a heget mielőtt elengedte Gaouldoth-t*

-Elnézést, de azt a heget nem hagytam már sorsára ha úgyis itt voltam. Remélhetőleg egy leány ezért hálás lesz még nekem. Viszont ebből még oda akartam adni párat. *Előkotorta a köpenye zsebeiből a maradék 6 fájdalomcsillapító főzetet és átnyújtotta a harcosnak.* -Ez elég lesz addig míg nem készítek neked egy megfelelő koncentrátumot a kínzó fájdalom ellen. Ha megengeded szívesen megvizsgálnám a zombesztinuszod előrehaladott állapotát és a lefolyás gyorsaságát, mert ha nem tévedek feketemágiatest tenyészet emészt éppen. A vizsgálat után az eredményeid szerint tudok majd szert készíteni ami segít majd megőrizni az ép elmédet és az emlékeidet amikor a tenyészet eléri az agyadat.... *mondta de nem folytatta tovább mert meglátta Erast közeledni*

-Uralkodóm? Te nem szereztél sérülést még most sem? Láz esetleg? *kérdezte és már nyúlt is Eras homloka felé mintha csak ellenőrizni akarná a hőmérsékletét*

*Érezte vállain kedvese kezét és hogy így segít neki diszkréten megállni a lábán. Ahogy közelebb hajolt, szerette volna megcsókolni kedvesét és meghallgatta amit mondott. Szavaira bólintott. Finoman simította meg a kezét és húzta fel, hogy jobban szemügyre vegye. Látta hogy van rajta egy kicsi seb, ezt még ő is meg tudja gyógyítani, még ebben az állapotában is. Bólintott a szavaira és szórakozottan gyógyította meg a sebet.*

-Értem kedvesem. *suttogta majd újra azon kapta magát hogy cipelik.* De... de még Dilectől én... én el se köszöntem. *Mondja zavartan, majd azon kapja magát hogy Arou előtt vannak és Gaul előtt. Őt pedig cipelik. Zavarba jőve hallgatott és csak Arou kérdéseire figyelt fel.*

-Nem nem lázas és csak a keze sérült... de azt már meggyógyítottam. *Mondja és Gaulra nézett.* Önnel minden rendben van Gaul úr? * Kérdi fáradt hangon, majd Eras mellkasának dönti a fejét. Nincs ereje ellenkezni.*

*Hátrahőkölt, és majdnem visszakérdezett. Hogyhogy nincsenek áldozatok? Egy sem...? Először csak vigyorgott, aztán nevetve a levegőbe ugrott örömében, mint valami kisfiú. Nem is tudta, mikor került ki ilyen szórakoztató összecsapásból tudván, hogy nem vett el életet! Ha ezt Freya meghallja!*
- Nincs áldozat! Nincsenek halottak! Akkor ez egy nagyszerű ütközet volt!

*Csak rövid ideig örömködött, mert Arou szinte azonnal kezelésbe vette. Örült neki, hogy nem vette magára a dolgot, talán ő is túl komolyan vette. Érezte ahogy a harc maradványai elpárolognak, de a fáradtság megmaradt, és valamennyire még mindig szédült, de nem volt vészes. Semmi amit egy jó alvás ne hozna majd helyre...apropó alvás, le kéne szoknia az éjszakai életről, már zsinórban a második este amit ébren tölt. A hegre tett megjegyzésnél egy kicsit leragadt...honnan tud...nem érdekes, már kapta is a további főzeteket, ugyanolyat mint amilyet a kocsmában kapott tőle. A micsoda állapota? Lefolyás? Az agya?! Mi? A sok információtól megrökönyödve emelte maga elé a kezeit, az italokat fogva.*
- Várj várj várj, hogyhogy eléri az agyamat? Ez nem terjed tovább, csak...csak van. A testem majdnem felén.
*Felemelte a kesztyűtlen jobbját és megmozgatta az ujjait, afféle szemléltetésképp.*
- Már lassan ötven éve, belekontárkodtam a feketemágiába, és egy tekercsben írt ige szépen elintézett. A fájdalomcsillapítókat elfogadom ugyan, de ilyen sok idő alatt már egészen hozzászoktam. És az...igyekezeted is köszönöm.

*Furcsa, hogy egy szinte idegen ennyi mindent megtenne érte...de hát sok gyógyító ilyen. Jó is az. Várjunk, 'uralkodóm'? Eras irányába fordult hogy szemügyre vegye, ám Leiranon akadt meg a szeme. Két tanácstag, mi? Ráadásul egy őrző és egy sárkány. Hm. Bár valahogy érezte hogy nem teljesen illik ide, tiszteletben tartotta a protokollt és enyhén meghajolt a férfi előtt. Most vette csak észre a vörös szemeit, amiket a családján kívül csak keveseknél látott.*
- Jól sejtettem hát, hogy nem akárki harcolt az oldalunkon, egészen...vérpezsdítő volt, szép munka. Gauldoth Waerjak, ha jól emlékszem még nem mutatkoztam be.

*Aztán Leiranra nézett és szélesen vigyorgott. Igen, most már mind testben, mind lélekben jól volt. A pallost vissza is vette a hátára, úgy ítélte már tud gond nélkül járni.*
- Természetesen, főleg hogy senki sem halt meg. Régen volt már részem hasonlóan tüzes harcban, haláleset nélkül. Ez kellett már, igazán jól szórakoztam.

Ne aggódj. Van elég dolga...még csak most ismerkedik az alfaság okozta mellékhatással. A felelősséggel.
*Nevetett fel valamennyit.*
Nem veszi ,most zokon, Amúgy is szóltam. De jut eszembe, levelet majd kell küldenünk....küldened neki a gyülés pontos idejéről. Mert el fogja felejteni.

*Elkomorodott amint a szentfazék ismételten a homlokával akart játszadozni.*
Mondtam ,hogy nincs lázam! Nem szokott lenni! Érett ,erős férfi vagyok!
*Aztán az idegen férfi fürkésző tekintetére válaszolva rá emelte vörös szemeit. Egy pillanatig csak nézte, majd elvigyorodott annak szavain. Dagasztotta az egóját az biztos, de azért nem várt ilyesmiket el. Sosem. Arorua is csak a maga szeretette miatt csinálta. Habár, jó is így. Neki nem mondja ,hogy ne tegye. *
Kezet nyújtanék Gauldoth, de mint látja elégé lefoglalták a kezeimet. A kisasszony elégé kifáradt, én meg felelősségel tartozom az apjának.
*Vonta kicsit meg a vállát, azzal bemutatkozott..*
Eras Gressil. Jó végre látni egy Waerjak-ot. Elégé érdekes olvasmány a családjának a harci krónikája. Sajnos nem túl bőbeszédű nagyrészt maga a fejezet, de elégé érdekes. Élveztem.
Ami a harcot illeti, én is élveztem. Jobb volt az öklömet használni, mint hogy most levágjak pár kart vagy hasonlók.

*Ezután hagyta ,hogy kicsit beszéljen a lánnyal.*
Az ünnepség gondolom itt ér véget, ahogyan Dilec is mondta. Remélem ha előbb nem is, de a lovagi tornán találkozunk majd. Izgalmas ellenfél lenne.

Arorua...szólj ha mehetünk.

*Arou közelebb hajolva megszemlélte a mozgatott ujjakat*
-Ez annak tűnik amiről beszéltem. Az hogy nem terjeszkedik nem jelenti azt hogy később sem fog. Ha fehér mágiával kontrollálod, akkor lassabban terjeszkedik. A megszüntetéséhez tudnom kellene pontosan az eredeti átkot. Ezért nem biztatlak azzal hogy meg tudlak belőle gyógyítani. Viszont egy vizsgálat mindenképp kelleni fog. Akkor is ha csak a szérumot dolgozom ki.

*Eras nem tudott hárító mozdulatot tenni mert tele volt a keze Leirannal. a komor tekintet pedig nem akadályoz meg egy buzgó gyógyítót. Arou kaján vigyorral vitte be a homlokpacsit és ellenőrizte az állapotát. Pár zúzódástól eltekintve semmit nem talált. Azoknak pedig elég volt csupán ez az egy pillanat*
-Nos valóban semmi bajod. Ennek nagyon örülök. *vonta el a kezét és hagyta hadd beszélgessen Gaouldoth és Eras. Az indulás utáni érdeklődésre válaszolta.*

-Bármikor uralkodóm! Mindössze Ernest kell felvennem a kocsmából ahol hagytam. És Kukut kell kitekernem a köpenyemből amibe tekerve bokrok alá rejtettem az összecsapás előtt. Intézkedhetem és itt találkozunk, vagy eljöttök a kocsmáig és onnan induljunk?

-Örülök hogy jól van Gaul úr. *Mondja kicsit elmosolyodva és mély levegőt véve hunyta be a szemeit.* -Én is rendkívül örülök neki, hogy nem lett halál eset, igyekeztem meg akadályozni a harcot, de sajnos nem sikerült... bár Wharn ellen van némi bizonyítékom, hogy szövetkezett Balthazarral... de igazából csak a gyász vette el ennyire az eszét... mindegy is... Számíthattunk volna erre.

*Mondja mély levegőt véve és lassan nyitja ki a szemét.*-Kérem bocsáss meg nekem Gaul, de leragadnak a szemeim. Elégé... kimerítő számomra a fehér mágia használata főleg ilyen hosszan. *Direkt nem említi az illúziót, mert vélhetően senki nem emlegeti, így ő se. Főleg azok után ahogy Dilec reagált, nem szívesen tárná közszemlére a dolgot.*

- Arou igen ügyes és jó gyógyító. Többet ért el mint amit én megtaníthattam volna neki valaha is... *Mosolyogva pillant Aroura, majd felnéz Erasra.*

-Az indulásban te dönts Eras. Arou aludhatsz nálunk. A szoba még mindig ott van.

*Elgondolkozott azon amit Arou mondott. Látta mire volt képes, és neki jobban hitt mint azoknak akik régen undorral az arcukon megvizsgálták.*
- Rendben...majd valamikor sort kerítünk egy vizsgálatra. Az átok szövegére nem emlékszem, de hosszú volt és kacifántos...de erről majd máskor többet, úgy látom most sietős a csapat dolga.

*A kézfogás elmaradására csak legyintett. Viszont apró, csintalan fény villant a szemében a könyv említésére.*
- Aha! Több okból is szűkszavú az a könyv. Egy, vannak benne rejtett üzenetek, és kettő, az amihez akárki hozzájuthat, csak egy a megannyi, titkosabb krónika közül. Azok a mi birtokunkban vannak.
*A végén kacsintott egyet, aztán meghallgatta Leirant aki a látványból ítélve szinte már álmában beszélt.*
- Ugyan, egy ilyen este akárkiből kiűzne minden energiát aki nincs hozzászokva. A Wrahn és Balthazar közti kapcsolatról már én is hallottam, igen...mindenesetre...nekem is van egy utam a kocsmába. Meg kell osztanom valakivel a halálos áldozatok számát.

*A gondolatra hogy Freya arcára esetleg mosolyt csalhat, vagy legalább csak leveheti a hordozott teher egy részét, maga is kénytelen volt elmosolyodni. Úgy tűnt sikerült magában elnyomnia a kételyeket a korábbi kitörésével kapcsolatban; rájött hogy önmagának mennyivel jobb kedve lett a jó hír hallatán, akkor Freya hogy érezhette magát eddig? De nem baj, csak érjen oda!*

*Hosszan figyelte, ahogy Gaul távozik, majd a többiekkel beszélgetésbe elegyedik. Ő átadta az egyik harcosnak az eszméletlen Wrahnt, és utasításokat adott, hogy kit hova tegyenek el. Wrahnt a VIP részlegbe küldte, a többi felkelő nemessel együtt, fejenként 5 őrrel, akik éjjel-nappal vigyáznak rájuk. A katonákat gyors kalkuláció után úgy rendezte, hogy minden egyes cellába plusz 5 fő kerüljön, így el fognak férni ideiglenesen... dél körül mindenkit ki fog engedni, addig lesz idejük elgondolkodni, milyen csúnya dolgot is tettek. Úgy döntött még a kocsmába is visszamegy - egyrészt kiegyenlíteni a számlát, másrészről megnézni, hogy ott is minden rendben van-e. Útközben odament még a kis csapathoz gyorsan elköszönni. Az öklén alig volt bőr, nem tudta hol megmosni, hogy a kézfogásnál ne dzsuvázzon össze senkit, így apró mozdulattal jobb híján a nadrágjába törölte a kézfejét.*

Akkor minden jót nektek! Köszönöm, hogy eljöttetek, azért remélem jól éreztétek magatokat!

*Kezet fogott előbb Erasszal, majd Arouval, Gaullal inkább nem, Leiran felé pedig biccentett.*

Én megyek és megnézem a kocsmát, hogy mi újság van ott... Jó éjt nektek! A tanácsgyűlésen majd találkozunk!

*Visszament a kocsmába. Kint találkozott Harmoniával és Selestinával.*

Minden rendben? Vannak még bent a kocsmában?

*Észrevette, hogy Selestina mintha kint járt volna a csatában. Elöntötte a pulykaméreg: nem nőknek való a csata! Nehogy valami rosszat szóljon, inkább bement.*

*Amikor benyitott, a paprikás hangulatú nő, aki mindenfélét hajigált a többiekre, most nem dobálózott, hanem odarohant Dilechez és megölelte. Dilec kicsit lepődött meg csak, hirtelen nem tudott mit kezdeni a helyzettel, kicsit megveregette a nő hátát.*

Jól van, jól van... izé... nincs baj! Minden rendben!

*De a nő csak nem akarta elengedni.*

Jól van, elég! Elég! Mondom, hogy eressz! Naaa! *minden próbálkozás ellenére sem engedte a nő.* Nincs valami csavarlazító?

*Nagy nehezen gyengült a szorítás, majd teljesen lemászott róla a nő. Szipogott, de látszott rajta, hogy jól van. A pultoshoz ment, letett az asztalra egy arannyal teli erszényt, majd végzett egy gyors mustrát.*

Mindenki jól van? A buli véget ért!

*Látta ,hogy a gyógyító túlságosan is élvezte a jelenlegi helyzetet, de nem akart semmiféle "hisztit" vagy dörmögést most ,mivel nem csak ők voltak itt. Persze azért egy kicsit felmordult. Végül a szövegelés végére megrázta a fejét.*
Nem, Leiran fáradt, és nekem sincs nagyon kitől elköszönnöm már, szóval inkább megvárunk itt.
*Mondta a sárkánynak ,majd biccentett még Gaul felé. Aztán megjelent Dilec, bár elég gyors tempóban. Maga sem tudta ,hogy de a pasas kierőszakolt valamilyen csodálatos módon egy kézfogást, -ami nehezebb lehetett ,kezében a lánnyal,- aztán elment. Természetesen azért ő is elköszönt tőle. Úgy vélte a későbbiekben jó tanácsbeli szövetségesre lelhet benne. Miután a másik kettő is elindult, kicsit félre állt az útból a lánnyal s hosszan pillantott rá.*

Látom még nagyon kifáraszt a képességed használata. Tényleg jobb, hogy jöttem én is. De az amit csináltál....az kőkemény önfejűség volt Leiran! Oda menni egyedül egy katonai csoport elé....
*Rázta a fejét rosszallóan.*
Pont te mondtad ,hogy a gyászoló apa, elvesztheti eszét....erre akkor nem gondoltál?
Megérdemelnéd ,hogy ne vigyelek a vadászatra....