Vérfarkasok falva melletti mező - búcsúztató

- Szerintem pedig az is csoda az ilyen személyiségnél, ha beismerik a hibáikat. Még részegen sem könnyű, hidd el.
*A köszönetre még a fogait is kivillantotta, úgy vigyorgott. Jól érezte magát, és nem csak az alkohol miatt. Még mindig alig tudta elhinni, hogy az élete alapjaiban változott meg, ráadásul ennyi új személy került bele hirtelen, főleg az, akivel az imént táncolt.*
- Hát akármit is tettem, nagyon szívesen.

*Azzal ismét szorosan megölelte, majd a kérdéseken egy kicsit elgondolkozott aztán hevesen bólogatott.*
- Persze, hogy jól érzem magamat! Miért ne lennék? Itt vagy te, van pia is...várj, azt mondod nem bírom a piát? Nézd meg a többieket, mondjuk azt a fickót aki kiütötte magát és kilóg az ablakon!
*Egy kézzel elengedte, a másikkal még mindig átkarolta, majd széles ívben a kocsma túlsó végébe mutatott és azzal a lendülettel hátra is dőlt Freyát magával rántva, szerencsére egy székbe. Vihogott mint egy óvodás, hirtelen még jobban megszomjazott.*

*Miutan leszalltak rola, elmerengve nezte a holdat, hallgatta a tucskoket. *
-igazan nagyon szivesen. *A leszallok fele nezett es meglatta a tobbieket is. Felallt, felejuk fordult, szarnyait feltartva fejet meghajtotta Leiran es Dilec fele. *

-Udvozlom a farkasok uj vezetojet. S ismetelten a holgyeket is. *Mondta Borisz hangjan, de nem mutatkozik be hahem az illetekes Erasra nez, hogy vajon elmult e mar az inkognito kotelessege.* -a kolyok miatt ne legyen gondod Sayla! *mondja a nonek*

-Kuku, te pedig kerlek ne rohangalj, hanem maradj itt mellettem. *Mondta a kis sarkanynak, mert valamiert annak a latvanya felebresztette benne az atyai osztonoket. *


........................



*Kuku eddig fel ala rohangalt es futva megkoszonte Erasnak az utat majd korbetalpalta Dilecet, Saylat és Leriant. Amikor a nagy feher maga mellé szolitja inkabb Gildas és Selestina koze manoverez. *
-Jo nekem itten. Mennyunkbe... Igyunk valamit skacok. Te nem gyussz borisz?

Nocsak... hamar észrevettek bennünket... habár nem éppen a legszerényebb belépőt választottuk. * Utal itt arra, hogy a két sárkány igencsak feltűnő jelenség. Aprót biccent Leiran felé. * Örülök a találkozásnak... a levéllel ne foglalkozz, megszokott dolog. Az utolsó pillanatban megszervezett őrség nem volt olyan erőteljes, mint amit egy kis ráfordítással állíthattunk volna... volt egy kisebb dulakodás a főbejáratnál, de a részleteket még nem tudom. Ma nem dolgozok, még fejben sem vagyok hajlandó hivatalos ügyeket végigvezetni. * Mondja nevetve. * A kémet holnap hazahozom, ha neked is megfelel... még később jelenésem van egy vacsorán, szóval a mai nap elég zsúfolt.

* Sayla felbukkanása eszébe juttatja a megjegyzéseket korábbról. Összeszűkíti a szemét, de erőt vesz magán és nem tesz semmilyen kommentárt. Nem akar felesleges veszekedést, mert nincs hozzá túl sok hangulata. Egy kurtán elmormolt 'Estét'-tel köszön neki. *

* Séléstina kérdésére rápillant a nőre, a tekintete javarészt megnyugtató. * Ne aggódj... nyilván sokan vannak bent, de kétlem, hogy csak farkasok. Az éjjel láttam néhány sötételfet és alakváltót is a mezőn... ráadásul ott volt a közeledben az a sárkány és egy másik elf is, valószínűleg őket is meghívták. A farkasok sem olyan borzasztóak, mint a harcban... csak ne engedd, hogy szonátát vonyítsanak neked. * Teszi hozzá a végét nevetve. * *

* Kezet fog Dilec-kel, féloldalasan elmosolyodik. * Tartozom neked egy névvel... Raghnall Gildas, az alakváltók főbírája és követe a tanácsban. Nem véletlenül mondtam, hogy még sokszor fogunk találkozni.

_________________________

* Khaled óvatosan a háttérbe húzódik, túl sok az ismeretlen, és furcsán sok zaj szűrődik ki a kocsmából. Még nem járt ilyen helyen, nem tudja, hogy mire számítson. Finom meghajlással köszön az eléjük sietőknek. A farkasok vezetőjét már látta korábban, Saylát szintén. Körülnéz: a többiek szemmel láthatóan nincsenek megszeppenve, így ő is igyekszik megemberelni magát. Nem marad le Kuku, Séléstina és Gildas mellől, ők jelentik a legbiztosabb pontokat a számára. *

*Gauldoth vigyorára önkéntelenül is az ő szája is mosolyra húzódott. Mikor a másik a kocsma túlsó végében mutogatott valami fazonra, épphogy szemügyre vehette volna, beleborultak egy székbe. Gaul nevetni kezdett, de ez sem tartott sokáig, mert tovább estek, immár a szék társaságában. Freya nem ütötte meg magát különösebben, hisz a férfin landolt, de azért nem volt kényelmes. Nehezen feltápászkodott.*

Na, gyere! Azért már te is eléggé be vagy állva. Fáj valamid?

*Nyújtotta felé a kezét, közben enyhe terpeszállásba vágta magát, hogy nehogy megint a földön kössenek ki.*

Keresünk stabilabb széket. Kettőt.

*Vonakodva elfogadta a kezet, de inkább saját erejéből tápászkodott fel. Lehet, hogy tényleg sokat ivott...*
- Nem ütötted meg magad? Ugyan, kőkemény fejem van. Viszont egy kis víz jó lenne, talán tényleg le kéne állnom ma estére, különben a végén még megölöm magunkat. A mézborhoz szoktam, nem az ilyen mérgekhez...

*Ha hazaért, talán megcsapolja a készletét. Majd még eldönti addig. Most viszont határozottnak...tűnő léptekkel a pult felé vette az irányt, kért két nagy pohár vizet amikkel leült egy közeli asztalhoz, melyből egy méretes tőr állt ki.*
- Mondtál valamit arról, hogy nekem is jót tenne egy állat társasága...mit értettél ezalatt?

*Erasszal kezet fogott*

Örülünk, hogy itt vagytok! A tornát meg fogjuk beszélni mindenképp! Jót fog tenni egy ilyen össznépi program a szigetnek! De mindent csak a maga idejében! Inni van bőven! *Azért féloldalasan odasúgta neki, hogy* A farkasvérrel vigyázz! ÜT!

*Sayla tekintetére nagyon aprót biccentett felé. Cinkostársak! Arorua szólt hozzá. A hangja... olyan ismerős! Látta, hogy a sárkány Erastól vár valamit, így ő is felé fordult*

Nem fogod elhinni, ma volt nálunk egy magas gyógyító, ugyanilyen hanggal! Amúgy láttam már veled, amikor elkaptuk a kémet! Ismerősöd, esetleg?

*Ekkor Gildas rázott vele kezet. Eszébe jutott a férfi, pont vele akart beszélni, amikor hirtelen el kellett khm, rohannia. Önkéntelenül is mosolyra húzódott a szája.*

Raghall Gildas... *ismételte a nevet.* alakváltó! Te voltál Holir is igaz? Meg a fekete lény, aki lelépett Balthazartól a könyvvel, ugye? És te állítottad meg Kukut, amikor kicsit begőzölt... *Megveregette a vállát. Valamiért bizalmat szavazott meg magában a férfinak.* Jól van, örülök, hogy nem őrültem meg! *a többiek felé fordult* Bírom ezt a palit!

Na de, ne ácsorogjunk itt kint! Biztos szomjasak vagytok! Gyertek be bátran! *Elindult hogy bevesse őket, közben rákiáltott az egyik távolabb álló harcosra, aki egy fával szemezett nagyon.*

Az a fa nem azért van ott! Nincs telihold, hogy mentségedre legyen! Csak a kijelölt helyeken! Idióta!

*Bement a kocsmába. Néhány férfi félkörbe állva, egymás vállát átkarolva kezdtek el táncolni, lábukkal dobogva az ütemet. https://www.youtube.com/watch?v=QVbI8VFbBJQ Az ajtóban már felkészültek a vendégek fogadására. a Kocsmáros látta, hogy itt biza' nagy parti van, így hát gyorsan a három legszebb pincérnőjét egy-egy tálca itallal az ajtó mellé állította. Ha jönnek be a vendégek, akkor bármiből választhattak, minden volt a tálcákon.*

*Amikor Gildas elmondta Leirannak mennyi dolga lesz, figyelt, majd elpillantott. Igaza volt a férfinak ,ahogy így elmondta pontosan miket fog körübelül csinálni .Tényleg mostanság igen zsúfolt napok elé néztek.*

*Kukura pillantott aki még mindig kis sárkányként rohangált melléjük. Mosollyal hajolt le s megsimogatta egy ideig. Aztán kihúzta magát s vissza pillantott a férfira.*
Igen valóban, bár nem úgy tűnik ,mintha bárki is ellenséges lenne, nem igaz?
*Mosolyodott el ,majd hirtelen rájött ő is erre, s hirtelen bólintott.*
Tényleg! Chris és Harmonia, biztosan itt vannak valahol! Remélem egyiküknek sem esett baja, még elköszönni sem volt időnk reggel.....
*Majd Khaledre pillantott, aki lassan odasomfordált feléjük. Kedvesen rámosolyodott, teljesen megértette az érzéseit, így megfogta a kezét.*
Nem lesz baj.... *suttogta.* csak ne csatangolj el.

*A farkasvezér kezet fogott Erassal, majd Gildassal is, de az ő kezét nem fogadta el, vagy csak átnézett rajta. Egy pillanatra csüggedten pillantott maga elé, mert nem tudta pontosan, apró feledékenységnek, a buli halugata miatt, vagy egyszerűen csak azért mert nő. Lassan vonta le a kezét, s inkább nem tett semmilyen kommentárt magában ehhez. Nem akart félreértéseket, hiszen a férfi is tanácstag lesz. Ahogyan a többiek elindultak, ő is ment velük.*

*A zenére egy pillanatra behunyta fél szemét s fülére tette kezét ,míg meg nem szokta az a nagy zsivajt. Nyugodtan figyelte meg a körülötte lévőket, akik már mulattak nevettek, vagy ittak. Bármit is csináltak, kellemes volt nézni ,hogy a több nemzetségből való harcosok s vendégek, mind ,mind jól mulattak egymással. Erre kicsit ő is elmosolyodott. Amint a csinos pincérnők megjelentek s kinálgatták még őt is ,egy pillanatra zavartan pillantott rájuk, mivel erre nem számitott ,majd kicsit megrázta a fejét. Ő most nem kért, biztos volt benne, hogy egy kicsi is megártana, és ezt jelenleg nem tehette meg. Mivel úgy tűnt ezt észrevette a másik pincérnő, tálcájáról egy kis vízet nyomott a kezébe ,majd útjára engedte. Ő meg csak nézte a sok mulatótm de nem kívánt ellépni még se Khaled, sem Gildas mellől. Egyszer azonban valaki kivált a kis csiportból s széles vigyorral kapta el a karját, majd húzta be a körbe ,hogy csinálja velük a "könnyebb" lépéseket. Ő az első pillanatban megijedt és még vissza tekintett a többiekre ,majd zavartan nézett ,mert már ott volt közöttük s azt sem tudta mit tegyen. Az ők bulijaik teljesen mások voltak ,mint amiket otthon szoktak rendezni. Amint az "elrablója" észrevette ,hogy nem ismeri ezeket a szokásokat, pár társával nevetésekkel közben mutatta meg ,hogy lépkedjen áldozata, az halvány zavart mosollyal figyelte.*
-------------------------------------------

Főleg ezek után. Ebben egyetértünk, ami meg hozzá tevődik ,hogy a harcosainknak, illetve bárkinek akinek csak egy kicsit vadabb vére van, kellemesen fog telni. A lovagi tornáknak azonban mindig volt valamilyen nyereménye is, de ezt majd megbeszéljük a késöbbiekben.
*Bólintott rá, majd csak hallgatta őket, de túl nagy volt az egyetértés, végülis rábólintott.*
Jól van, nem rontom el ezt a kellemes estét!

*Csendesen nézett át a gyógyitóra ,majd biccentett felé. Elvigyorodott a másikra.*
Igen , igen tudom. Nem akartam belepofátlankodni a harcotokba, míg nem kéred, de azért gondoltam jól jön majd egy igen csak speciális ember erre a harcra. Mert, ti vérfarkasok jó harcosok vagytok, de kevés köztetek a gyógyitó, a fehér mágia használó meg még kevesebb.
De úgy látom nem sértettelek meg.
*Nevetett fel.*

Bírni lehet, és vitatkozni vele, vagy szívni a vérét. Az a legkellemesebb , hidd el nekem! Nincs jobb, amikor egy egy gúnyos megjegyzésedet ismételten kiforgatja, vagy vissza dobja. Lehet , hogy nem túl izmos, de ezekre esze van.
*Leiranra pillantott ,majd elindult befele vele. Ott már várták őket italal, ő meg széles vigyorral kapott le két poharat is, végül amint beljebb értek széles vigyorral nézett szét.*
Ohh igen, de rég voltam ilyen mulatságon! Élvezetes esténk lesz!
Dilec, *pillantott rá* melyik is a farkasvér?

Sayla, élvezd ki ezt az estét te is, ilyen buliban még nem lehettél!
*Nevetett fel* Leiran, remélem azért még nem ittál sokat.
*Majd észrevette a rablást s felnevetett.*
Ilyet sem látni mindennap, gyere Leiran... téged én viszlek táncolni...ha engeded, ha nem.
*Vigyorodott el szélesen ,majd megragadta a derekát s úgy forgatta be.*
Ismered a táncot?

*Eltámogatta Gault a pulthoz, majd az asztalhoz tartott vele. Hamar felfedezte a gyönyörű tőrt, majd egy határozott mozdulattal megrántotta. Semmi nem történt, viszont karja roppant egy hangosat. Szeme sem rebbent. Nem adta fel, újra megpróbálta. Ezúttal az asztal is jött. Körbenézett, már néhányan elszemlélték szerencsétlenkedését. Visszarakta a bútort a helyére, ráugrott, méteres terpeszt vett fel, marokra kapta a tőrt, és minden erejével húzni kezdte, így válaszolt Gauldothnak.*

Egy állat rengeteget segít, hogy légy ember. Hogy légy figyelmesebb és türelmesebb. *közben ugyanúgy erőlködött* Mindezek mellett még csak magányos sem lehetsz, sőt! Például ha szomorú vagyok, Raden mindig odajön és kiköveteli, hogy szeretgessem, amivel az én kedvem is sokkal jobb lesz. Megvéd mindentől, hűséges, szeret úgy ahogy vagy, nem ítélkezik.

*A tőr ennél a pontnál adta meg magát. Freya még akkor is húzta, így ezzel a lendülettel hátravágódott egy kiadós repülés után. Az asztal is felborult. Többen elismerően hümmögtek a mutatvány láttán, hisz a lány három asztal és öt szék alatt szánkázott át sértetlenül, mire lefejelte a szembelévő falat. Ráadásul a tőrt végig a kezében szorongatta, de rejtélyes mód azzal sem sértette meg magát. Tudata mégsem parázslott el. Óvatosan levált a falról jókora mélyedést hagyva benne, és homlokán máris rohamos növekedésnek indult egy pukli. Megrázta fejét. Méltóságteljesen felállt, nem törődött a tömeggel, visszament Gauldothoz, bár többször is célt tévesztett, ingatagon közlekedett, nagyon fájt a feje, szédült. Hanyagnak szánt mozdulattal leült, ezzel együtt elrakta a tőrt.*

Azt hiszem röviden ennyi. Remélem kimerítő választ adhattam a kérdésre.

Igen, sokat segített a harcban, köszönjük a segítséget, még akkor is, ha csak titokban küldtétek!

A farkasvér? Hm... *megnézte mind a két italt.* A bal kezedben levő, az, amelyik már marja a pohár oldalát! Óvatosan, ha húzóra iszod félő, hogy kigyullad a torkod!

*Amikor beértek, igyekezett minden vendéget a periférikus látókörén belül tudni. Ekkor egy gyönyörű elf nőt ragadott ki az egyik tag - Gheza! Az átkozott! - és vitte el táncolni. Ekkor valami derengeni kezdett. Hisz odakint bemutatkozott neki! Ő meg figyelembe se vette! Egy ilyen csinos nőt! Pfff... erre még az öregedés sem indok! Pedig még a neve is a fülében csengett. Selestina Saika! Miközben a fiúk mutogatták neki a lépéseket, ő lépett oda a lány mellé, és kicsit meghajolt.*

Nagyon sajnálom, hogy kint nem volt rá alkalmam, de örvendek a találkozásnak, Selestina! Ha zavarnak ezek a bitangok, szólj s elkergetem! Amúgy jó táncos vagyok - és okos és szerény,- ha megengeded, felkérnélek egy táncra! Nem ilyen ugrabugrásra, mint amit ezek a majmok itt leművelnek, hanem valami normálisabbra!

*Hülye tuskó! Pitizzél még, jól van, ezt már úgyse mosod le magadról! Te, vakkakas! ... hátha nincs még veszve minden, reménykedjél csak! Idióta! - mondta magának.*

*Ekkor csattanások, borulások hangjának sorozata zavarta meg a tömeget. Dilec bosszúsan nézett a zaj irányába.*

Elnézésedet kérem, Máris visszatérek! Csak rendet teszek...

*meghajolt a lány előtt, majd átverekedte magát a tömegen.*

Mi a fészkes fene folyik itt??? *meglátta Freyát, a pusztítást, a falban az új mélyedést. Felsóhajtott.* Gondolhattam volna! Freya, az isten áldjon meg! Hogy szakadjon rád az ég, mindig neked kell középpontban lenni?? Még ha falnak is mész, annak is a legközepét találod el! *megvizsgálta a lyukat, hümmögött egyet.* Ügyes. Legalább összetörted magad? *Kérdezte hanyag stílusban, bár valahol legbelül tényleg érdekelte. Aggódott, egyem a szíve csücskét, már tényleg nem hiányzott neki több ital.*

*Vigyorgott ahogy Freya szemet vetett a tőrre. A roppanásra már felhúzta a szemöldökét, és épp el tudta kapni a két poharat, ahogy amaz felborította az asztalt. Az egész már komikus volt, de aztán Freya felmászott az asztalra és úgy kezdte húzni a fegyvert, közben még beszélt is, mintha teljesen hétköznapi dolgot tenne! És ő még azt hitte, ez a helyzet nem lehet viccesebb...beleivott az egyik pohár vízbe ami alig sikerült a vigyor mellett. Ami rögtön lefagyott az arcáról, ahogy a tőr engedett és Freya a megengedettnél nagyobb sebességgel csúszni kezdett a padlón, egyenesen a falnak. A mutatvány annyira meglepte, hogy csak tátott szájjal ült a székén. Látta lépteiben a bizonytalanságot, de azon csodálkozott volna, ha nincs! Egyáltalán hogy van még magánál?*
- Pe...persze, kielégítő volt...de jól vagy? Ez azért elég durva volt...el kell majd kapjalak ha elájulnál?

*Próbálta viccelődéssel oldani a feszültséget magában, majd az érkező Dilecre pillantott. Odanyújtotta neki az egyik pohár vizet, a másikat lerakta az asztalra.*
- Neked is jót tenne már egy kis folyadék, amiben nincs alkohol. Ha jól látom, tanácstagok közt vagy!

*Bár kifelé nem mutatta, magában kicsit elszontyolodott amiért Eras nem oldotta fel az inkognitó kötelezettséget felőle, hiszen nem nevezte a nevén. Pedig itt aztán csak idő kérdése hogy a kisebb alakváltó mikor szólja el magát. Arról viszont már nem ő tehet majd. Mivel a dolognak ez a része nem rá tartozott és nem is tehetett róla nem zavartatta magát.

Amikor a többiek bementek az épületbe Arorua elfordította a fejét felőlük és a holdra tekintett, majd megtornáztatta kicsit a szárnyait és némileg távolabb sétált az épülettől. A féktelen bulizás nem az ő világa volt. Alkoholt sem ivott és énekelni is csak a felhőknek szokott mindentől és mindenkitől távol ahol nem zavarja senki.

Kiválasztotta a helyet ahol a legtöbb tücsök szólt. Ott ismét letelepedett és a Holdat nézte merengve. Felerősítette maga körül a fényaurát ezzel nyomva el apró elégedetlenségét a kialakult kellemetlen helyzet miatt. Most nem volt kedve bemenni. Eszébe sem volt tovább hazudni a kilétét illetően Dilecnek csak hogyfedezze Eras terveit. A maga részéről a kötelességét megtette. Segített a harcban és megjelent az ünnepségen. Ha nem megy be, akkor se beszélnie és szükségképpen füllentenie. Kicsit irigynek érezte magát Gildasra aki bemutatkozhatott. Mégjobban erősített a fényén, így gyakorlatilag bevilágította a környéket. A koncentrációs gyakorlat és a holdfényben úszó felhők látványa sikeresen elterelték a gondolatait. Ernes viszont új életre kelt az éjszaka hangjaitól.. A kis róka lepattant gazdája hátáról és elindult felfedezni a környéket, egeret, pockot akart fogni, ahogy akkor szokta ha Arou elviszi vadászni.*

*Kuku élvezettel fogadta a simogatást és minisárkány fogas mosolyt eresztett Dilec felé amikor közölte hogy bírja Gildast. Igen.. ez a farkas neki is szimpatikus volt.. meg vicces volt amikor zsémbelt.. bár azt a rózsaillatotnem kellett volna.
Amikor a medve esetet említette, már nem is mosolygott annyira. Bár Dilec finoman fogalmazott, azért ő mégis egy kicsit beleborzongott az emlékbe*
-Asszem esztán se falok vérfarkast. Nem jó asz íze. *mondta az új falkavezérnek, de látta azt inkább a buli érdekli, hiszen még Selestina köszönését se fogadta. Megindult ő is befelé a többiek után.. még mindíg minisárkány alakban.
Odabenn pár pillanatig Gildas mögött maradt és olyan pózokban merevedett ki mintha nagy lenne.... A tekintetével közben felmérte a terepet és husss.. már slisszolt ia a lábak alatt fürgén ide oda hogy keressen egy gazdátlan kupát. amikor talált egyet felvette az eredeti alakját és felkapta a kupát mintha az övé lenne, húzóra nyakalt belőle egy jó adagot majd visszatette a helyére és leült egy asztallal odébb hogy megtámassza magát mert amibe beleivott az... valami... erőőőősss..volt...*

-Wháááááá! Kirájjjjssáág! *Mondta Gaulnak mert történetesen egy székkel arrébb huppant le mint a férfi ült. Dilecnek csak erős mosollyal integetett*

*Amint elkezdte érteni a mozdulatokat, s azok sorrendjét halkan felnevetett, mire a farkas tapsolt egyet. Éppen elkezdett volna táncolni a pasas, amikor megjelent Dilec. Lepetten tekintett a lány rá, majd elmosolyodott. Akkor tényleg csak figyelmetlenség volt, nem más. Szavaira halkan nevetett fel.*
Nem zavarnak, igaz először megijedtem, ahogyan kirántottak a többiek közül.
*Pillantott hátra, hiszen tudta Khaled nem az a bátor fajta meg hát.... ,majd hirtelen kapta vissza a fejét.*
Táncra? Okos és szerény? Dilec, ha nem baj mivel te sem magázol így én sem, azt hiszem kicsit már ittál, nem igaz?
*Nevetett halkan, de kezével takarta ilyenkor a száját. Egész vicces volt most ez a helyzet, nem sokszor került hasonlóba. Végül bólintott.* Rendben miért ne.....táncolni szabad, nem igaz?

Persze...*kapta ijedten fel a fejét s nézett arra. Meglátta ő is Freyát így arra indult.* Freya!
Minden rendben ?*ijedt meg , aggodalmasan nézte a sötét elf nőt, de z útját állták a táncolók.*
Jajj... Kérem..

-Sayla:

*Aroruara nézett és szinte kifakadt.* -Te nagyon nem normális! Mi a jó eget képzeltél, hogy egy ilyen buliba hozol egy kölyköt?! A sárkány babák nem ilyen helyre valók! *Hangja tükrözte az idegességét és arca is teljesen eltorzult.* Ha az asszony nem bír rá vigyázni akkor inkább maradtál volna otthon. Egyáltalán honnan szedted?! Elvileg a földalatti városba mentetek nem?! Ott meg nincsenek bébi sárkányok. *Fel alá kezd el járkálni idegességében, de mikor Eras megszólal, hogy érezze jól magát megrázza a fejét, és ekkor látta hogy a bébi sárkány bement Aroura pillantott.* -Így vigyázol te rá?! Most ment be a zsúfolt kocsmába te nagyon okos!

-Jó tudod mit nem érdekel! *Mondja Sayla és bemenve ő is elvesz egy farkas vért és ő húzóra issza meg az erős alkoholt és hamar elvegyül a tömegben.*
____________________
Leiran:

*Erasra pillant és megrázza a fejét.* Gildasz tanácstag és nem akarok a gyűléseken a hármótok vérszívását hallgatni.

*Mondta őszintén és mély levegőt véve ment be Erassal. Mikor látta hogy Selest táncba viszik csak megsajnálta szegényt. Mikor Dilec őt is felkérte csak elmosolyodott. Ám azon hogy Eras választási lehetőséget se adott neki meglepődött. Igen egyértelmű hogy féltékeny. Csípőre teszi a kezét.*

-És miért vagy olyan biztos hogy én táncolni akarok veled? És amúgy is mondtam én még nem ittam alkoholt és nem is szándékszom. Őszi levet ittam. *Ám már nem tud ellenkezni, mert Eras húzza be táncolni a tér közepére és csak mosolyogva néz a szemeibe. Úgy mondja neki szintén csak ő hallja.*

-Ennyire féltékeny vagy? Ez jól esik, tőled. *Mondja mosolyogva és hagyja hogy Eras vezesse.*

*Mikor kicsit kevesebb ember figyelte, felhúzta lábait a székre, térdeire hajtotta fejét. Szorosan lehunyta a szemét.*

Nagyon szép tőr. Gondolt el, hisz még nem is használtam, miközben ilyen pusztításokat vitt véghez, vajon mit tenne egy csatában? Hát, azt hiszem jól vagyok, de azért majd diszkréten elkaphatnál, ha netán felmond az egyensúly készségem. Pedig én alig ittam valamit!

*Az utolsó mondatot már térdei felett kikukucskálva mondta, végig Gauldothra nézve, kicsit szomorkásan. Ekkor érkezett meg Dilec is. Persze újfent bunkó volt, Freya saját maga lestrapálódottsága miatt nem hallotta ki a férfi szavai mögött lapuló őszinte aggodalmat. Pedig ha! Lerakta lábait, lassan felállt, kihúzta magát.*

Nemhogy inkább örülnél neki, hogy csináltam helyet három piás üvegednek! Még neked áll feljebb! Áúú! *fejéhez kapott, saját kiabálása okozott fájdalmat* Igen, összetörtem magam. Nagyon vészes?

*Elhúzta frufruját homloka elől, így láthatóvá vált a máris szivárványszínekben játszó méretes púp. Az előző csattanásokra persze Raden is felkelt, immár a lány mellett ücsörgött kissé szégyenkezve, hogy nem volt ébren megakadályozni a szerencsétlenséget. A rosszalló tekintetekre csak egy fenyegető morgással válaszolt. Dilecet világ életében imádta, így mikor már nem bírta tovább, játékosan elrugaszkodott s földről, és ledöntötte lábáról a farkast. Boldogan elkezdte nyalogatni az arcát. Freya csak sóhajtott, visszaült. A hideg vizes poharat homlokához szorította. Mikor úgy gondolta, hogy Raden elég nyált csurgatott Dilecre, csak csettintett egyet, és az állat máris mögötte termett teljesen nyugodtan.*

A csodák estéje!

*Fanyar nevetést hallatott, majd egy újabb "áúúú"-t. Abban a pillanatban hallotta meg az ismerős hangot, feltápászkodott, elindult felé. A hang tulajdonosában Selestinát kellett felismernie. Fáradtan a nyakába szakadt.*

Szia! Ne haragudj, de muszáj kapaszkodnom. Nézd, milyen béna voltam!

*Újra szabaddá tette homlokát, az elf felé fordította, közben az asztalhoz vezette, ahol Gaul és Dilec is tartózkodott.*

*Visszapillantott Saylára és először nagyon nagyon értetlen sárkányképet vágott... aztán lassan leesett neki mire utalhatott a sárkányharcos*

-Sayla.. Kuku egy alakváltó és nem egy valódi sárkánybébi. Ő Gildas ... jó barátja. A csatában is tudott vigyázni magára. Kérlek higyj nekem ha azt mondom, ne aggódj miatta. *válaszolt a lány hátának mert a másik már be is indult mire válaszolt volna. Talán meghallotta.. talán nem... nem is fontos.... tényleg nem... *

*Inkább visszafordult a Hold felé. Erős fényaurája bevilágította a tisztást a kocsma előtt*

*Meglepödött ,de nyugodtabb mosollyal szemlélte, amint a lány a karjaiba hanyatlott. Hosszan nézte meg pukliját ,majd sóhajtott kicsit.*
Istenem......vigyázz magadra....
*Segített neki vissza menni, majd leültette, míg a két férfira pillantott. Gault felismerte, elúőször a faluban ,majd a mélyedésben találkozott vele. Meghajolt.*
Üdvözletem...

*Azzal vissza fordult a lány felé s finoman érintette kezével a puklit. Halvány, fehéres fény jelent meg a keze és a sérülés között ,majd az kezdett vissza húzódni, s meggyógyulni.*
Szerencsére ki tudtam magam pihenni...de nem szeretném ,hogy megsérülj...mégis ,hogyan csapódtál oda?

*Látta ,hogy Dilec ,most kicsit nyálasabb ,mint volt, elmosolyodott, aztán az állatra tekintett.* Úgy látom régi barátott talált.
*Lassan fejezte be a gyógyitást.* Tessék...fáj még?

*Elhúzta a száját ahogy Freya összegömbölyödött a széken. Nyilvánvalóan nem volt jól, nem tetszett neki az egész, főleg hogy összevissza járkál. Csak ide-oda nézett, a zűrzavar túl nagy volt. Hirtelen valaki megszólította - vagy legalábbis csak sejthette hogy őt, mert az illető rá nézett. Á igen, ismerte azt a nézést...az az ördögi ital...*
- Csak óvatosan a piával, nagyon ki tud ütni az a vacak amibe beleittál...

*Visszafordult, és sehol sem látta Freyát. Enyhe pánikérzet fogta el, de aztán megnyugodott mert a sötételf visszatért egy másik elffel, az erdei változatból, aki valahonnan ismerős volt...persze, a harcmezőn, a veremben! Tehát akkor ő is látta, ahogy elbőgte magát, ez nagyszerű. A tudat hogy Freya látta még csak-csak elviselhető volt, de ez már szinte kínos volt. Nembaj, biztos akad majd valahol még alkohol!*

- Freya, szerintem nem kéne ide-oda kolbászolnod...ha úgy nézzük az is furcsa, hogy még magadnál vagy. *Seles felé fordult és mosolyogva biccentett egyet.* Gauldoth vagyok, futólag már összefutottunk a vérmezőn, ha jól emlékszem. Örülök hogy kijutottál egy darabban.

*Már épp megpróbálta volna vonakodva maga meggyógyítani a sérülést, félvén hogy a nő egyszer csak majd lefordul a székéről, amikor a másik elf közbelépett. Elismerően bólintott, aztán vigyorogva ide-oda lóbálta a karját. Úgy látszik, az alkohol nem múlik el nyomtalanul.*
- Heh, egy ilyet én is kérnék. Csak az enyém harap.

Igen? Remek!
*Itta ki egy húzásra azt amit Dilec mondott, majd nyelt egyet ,de szélesen elvigyorodott.* Isteni!

Miért? Nagyon kellemes hangulatú lenne ezentúl a tanács gyűlései..nem gondolod ?
*Vigyorodott el felé.*

Mert én vagyok számodra a tökély jelenleg. Ennyire egyszerű!
Ugyan...tudom ,hogy szoktál néha alkoholt inni, de azért reméltem ,hogy nem tetted meg ,míg itt voltam! Nem szép dolog kihagyni engem.
*Majd csak nézett rá a szavaknál. Még mindig szorosan tartotta maga mellett. Amint beértek a körbe, elkezdte megtáncoltatni. Nyersesége ellenére, habár nem volt mester táncos, de bizonyos lépéseket egészen jól alkalmazott. Más különben merev volt, és még a táncban is inkább határozott fellépése volt előtérben. Suttogva válaszolt a lánynak ,mialatt a füléhez hajolt.*
Nem akarom ,hogy a tudtomon kivül mással táncolj....vagy hasonlók. Nem vagy te ártatlan kislány, jól tudot mi mit kővet. *Forgatta meg.*
Nem engedlek már át.
*Suttogta még neki.*

Eh, pupák!

*Csak legyintett Freya felé, bár arckifejezésén átfutott némi fájdalom. Kapott egy pohár vizet a kezébe, értetlenül meredt Gaulra.*

Víz?! Menj már! Igen, itt van majdnem a teljes - vagy a teljes - nem sikerült összeszámolnom őket, így se vettem észre mindenkit... Amúgy meg teljesen észnél vagyok!

*Mérgelődött magában még egy sort, majd beleivott a vízbe. Ennyi pia után fura volt ezt innia, de végül jól esett. Körbepillantott, Seleistina jött segíteni Freyának, Kuku ott ült nem messze tőlük és nagyon vigyorgott. Fú, de betegre tudja magát inni az a kis alakváltó! Csak remélni merte, hogy ha egy kupa bortól úgy be tudott rúgni, akkor szegény nem a farkasvérbe kóstolt bele. Annak tényleg színes vége lenne! Visszaintegetett.*

Jó újra látni! Aztán csak óvatosan igyál!

*Ekkor valami nagy és fekete ugrott rá, hirtelen gyorsasággal temérdek nyállal. A földre terítette Dilecet, aki kapálózott, és hol mérgelődött, hol meg nevetett a jószágon.*

Neehehehehe pfuj! Raden, az isten áldjon meg! Pfuj! Mássz máháháháháár le rólam!! RADEN!!! Ez nyál!!! Hagyjál már!!

*Mikor Freya magához hívta az állatot, az még egyszer nagy szemeivel ránézett Dilecre, aki csak megvakarta neki a fejét. Valami doromboló hang kíséretében távozott Raden, Dilec pedig végre feltápászkodhatott. Selestina végzett a gyógyítással, Gaul meg össze-vissza beszélt. Ő meg csurom nyál volt. Lekapta a zakóját, ami alatt fehér ing volt.*

Mi harap? Asszem lemaradtam.

Selestina! Köszönjük a gyógyítást!

*Szélesen vigyorgott Gaulra amikor az válaszolt de nem igazán értette hogy mit.. mintha tompán távolról valami talán.... na mindegy. Aztán vigyorgott Dilecre mint a tejbetök. A nagy bigyótól csupa nyálas Dilec láttán felvihogott... körbenézett a tömegen de nem ismert fel arcokat.. se ismerőst se ismeretlent.. csak Dilecet látta ismerősnek még nyálasan is... ezért inkább őt nézte.*
-HÁÁÁÁ *Köszönt neki..saját felfogása szerint normálisan, majd felállt és visszatántorgott a kupáig.. kupákig.. mindegy..
Az egyik kupa felé nyúlt és megragadta, de az ujjai csak levegőt markoltak.. fura hehe.. pedig ott van a kupa.. na még egyszer . melléé.. na.. .. megint melléé... naaaa... felvette (most eltalálta) a kupát és meghúzta megint a valamit*

-Hááááá *mondta dícsérve a nedűt majd letette vissza az asztalra.. a kupa eltűnt az asztal mellett de kuku ezt nem érzékelte. Vissza indult a székre Dilecékhez de nagyon darabos volt a mozgása. Az utoló lépésnél előre majd visszahátra oldalfolrulatos zöttyenéssel spékelve melléhuppant a széknek. Megkapaszkodott Gaul széke lábában ls nadrágszárában és ülő helyzetbe tornázta magát. állát Gaul térdére helyezte hátha stabiul marad ez a vérfarkas mert fura mód hiába ült mégis ingatagnak látszott. Köszönt neki is mert mintha látta voltna a csatamezőn*
-HÁÁÁÁ!

*Odabent van de már igazából az egészhez nincs kedve. Keresi a kis sárkányt, mert nem hallotta Arou szavait mérge miatt. Végül csak egy pohár farkas vért gurít le még a torkán végül kimegy vissza a kocsma elé. Úgy az egész estéhez mér nincs hangulata. Sokkal inkább van benne a verekedés, mint az hogy ő most bulizzon. Nem is tud táncolni, és még az énekhangja se szép.

Újra kimegy a kocsma elé ahol Aurora nézi a holdat fehér fényével. Lassan sétál oda hozzá és keresztbe fonja karjait.*

-Minek jöttél el otthonról, hogy ha csak itt fekszel sárkány alakban és csak bámulod a holdat? *Kérdi de sokkal nyugodtabb a hangja, mint amikor a kis sárkányról volt szó. Nem tudta miért mérgesítette fel ennyire, hiszen nem is szereti a gyerekeket.*

-Komolyan nem értelek... Ezt fogod a vadászaton is csinálni? Mert ha igen mi aztán nagyon nem leszünk jóban...

*Ekkor egy csapat részeg Vérfarkas meg oda Saylahoz és borulnak rá, hogy megtámaszkodjanak.*

-Hé kis csajszi? Gyere bulizz velünk! *Mondja az amelyik Saylaba kapaszkodott.*

-Eressz el. *Morogja fogai között. Ha hamarosan nem hagyják békén ellátja a baját.* -Azt mondtam eressz el! *Kiáltja és löki arrébb a vérfarkast, aki csak nem eresztette el elsőre.

-Hé hé hé kis csaj! Neked meg mi bajod? Én csak bulizni hívtalak! Bár igaz ha ilyen tüzes vagy akkor az ágyban is jó lehetsz! *Mondja a részeg egyén, amire Sayla még mindig igyekszik türtőztetni magát de az ágya megjegyzésnél kiborul a bili és behúz egyet a vérfarkasnak. Társai kést rántanak és egyenest neki rongyolnak Saylanak, aki nem hagyja magát de egy mély vágást figyelmetlenségéből sikerül beszereznie. A vérfarkasok látva, hogy a csaj nem épp egy gyenge nő inkább eliszkolnak.*

*Sayla néz utánuk mérgesen. Az övtáskájából vesz elő egy rongyot amit elszakít, majd a leszakított darabbal köti be sérült felkarját. Az egyik közeli fához meg és ott ül le. Maga elé nézve várakozik csendesen. Már Arouval se foglalkozik igazán.*

*Mosolyogva hagyta annyiba a tanács gyűléssel kapcsolatos dolgokat és csak megrázza a fejét. A táncparketten meghagyja a férfinak a határozott kissé merev fellépését. Ő inkább a finom és kecses mozdulatok híve, és így is táncol. Tökéletes ellentétben van a két tánc stílus mégis jól mutat együtt.

Mikor füléhez hajolva válaszol neki a férfi csak ismét elmosolyodik. Lassabb szám következik, de nem tudni ki kérte ezt, bár tény a sok részegnek talán kell egy kis nyugtató zene. Leiran szorosan bújik oda Erashoz, és már nem bírja magát vissza fogni a közelében. Mellkasára hajtja a fejét és úgy válaszol a mondataira.*

-Lehet hogy nem vagyok ártatlan kislány már, de ezt másnak rajtad kívül nem kell tudnia, és nem is akarok másé lenni kedvesem. *Szavaiban tükröződik boldogsága. Jobban érzi magát mióta Eras itt van.*

-És már nem bírom úgy az alkoholt se, mint régen... inkább nem kockáztatom azt, hogy úgy nézzek ki mint Dilec. *Kuncog fel kicsit a tánc közben, ami inkább csak andalgás.*

*oldalra pillant a lány szavaira és végignézi a harcot is. Nem szólt bele, hiszen a lány egy harcos. Nincs szüksége a segítségére. Amikor a részeg huligánok elszeleltek és a lány bekötözte a sebeit, csak akkor szólalt meg*

-Az hogy miért vagyok idekinn, nem tartozik rád. Az hogy nem leszünk jóban, pedig nem érdekel. *mondta kicsit talán élesebb hangnemben mint akarta*

-Ha nem akarsz sérüléssel bulizni fáradj ide és érintsd meg a pikkelyeim. Akkor meg fogsz gyógyulni ahogy más harcosok is meggyógyultak a csata után akiket megérintettem. De aztán légy szíves hagyj magamra.

*mondta neki majd visszafordult a Hold felé, Nem akart vitatkozni, nem volt hozzá hangulata.
Igazából már mindentől elment a kedve.. tele volt fájó és rossz gondolatokkal amit igyekezett kiűzni az elméhéből.
Pont nem hiányzott ide egy sárkány hogy emlékeztesse rá. Ismét eszébe jut, hogy ha bemenne hogy legalább azt a farkast megkeresse akinek át akarta adni a főzetet talán valamelyik alakváltó, vagy az erdei elf elszólná a nevét, pedig Eras viselkedéséből nyilvánvaló volt hogy az inkognitó parancsa életben van.. hazudni pedig nem akart és nem is volt hajlandó kellemetlen helyzetbe keveredni emiatt..

Egyszer majdcsak kijön az a farkas ha odabenn van.. átadja neki a főzeteket és aztán hazamegy. igen.. így fog tenni. Annak az elf leánynak majd megüzeni hogy most sajnos nem alkalmas az eszmecsere... Egy kósza pillanatig megfordult az is a fejében hogy lemond a főgyógyító szerepéről és elhagyja a sárkányok területét mert annyira elege van az egészből... de ezt a gondolatot nyomban el is vetette, hiszen a húga és annak családja hiányoznának neki.. eddig is elviselte hogy a Gressilek így bánnak vele és ezután is el fogja viselni.

Ezen a szálon továbbvezette magát a gondolatmenete egészen évszázadokkal ezelőttig amikor egykori feleségével Millenniával kirándultak.. milyen boldogok is voltak.. olyan tökéletes volt minden.. de nem tudta őt elérni az uralkodó mikor szükség lett volna rá.. Eras anyja meghalt mielőtt odaért volna... milyen szomorú és fájdalmas emlék ez mindenkinek.

Soha nem tudta túltenni magát rajta.. legalább annyira vádolta magát mint az idős Gressil őt. Ha alkalma lenne rá hogy az életét adhatná cserébe... de nincs ilyen lehetőség. Már halott volt mire odaért...
Arou nem is figyelte ott van e még a nagyszájú harcoslány vagy sem. Szomorúan, fájdalmas tekintettel nézte a holdat és elrévedt az emlékeibe... Drága Millennia.. amikor még együtt néztük a holdat... milyen régen is volt.. olyan szép volt... azóta pedig van a semmi...gondolta*

*Sayla felfigyelt a mondataira és csak nézte. Nem szólt egy szót se, hagyta magába a fehér sárkányt, bár az igazat megszólva így ahogy elnézte kicsit megsajnálta és ő is kezdett megenyhülni. Lassan állt fel és sétált oda mellé. Ő is felvette a sárkány alakját, de nem ért a gyógyítóhoz. A tőle kisebb fekete sárkány mellé feküdt olyan távolságba, hogy az ugyan hozzá ne érjen, de mégis a közelébe legyen. Tőle szokatlanul szelíden szólalt meg. Kettesben voltak. Nem zavarta őket senki sem.*

-Arorua. *Most először szólította igazi nevén.* Látom, hogy valami bánt. Én nem tudom mi volt a múltadban ami ennyire felzaklatott, vagy fájó dolog, de nem szeretem így látni egy honfi társam se. Attól független, hogy szívlelem vagy sem. *Fejét a földre teszi és úgy nézi a holdat. Valahogy most úgy érzi, hogy nem tud mérges lenni rá, de nem akarja hogy meggyógyítsa. A seb ugyan fáj neki, de nem foglalkozik vele, a kötés rajta viszont elpattant mikor átalakult. Az kötözések voltak az egyetlen olyan dolog a sárkányokon ami nem tűnt el az átváltozás alkalmával és elszakadt. A seb már nem vérzett szerencsére, de a szellő mely lágyan fújdogál az este érte a sebet és csípte, de most nem ezzel foglalkozott. Ő is a holdat nézte.*

- Nem kérem, hogy beszélj róla, mert nem az én dolgom, de talán én se a legmegfelelőbben kezeltem a dolgokat és ezért bocsánatot kérek tőled. Tisztelettel kellene irántad lennem. Mivel idősebb vagy tőlem. Legalábbis így gondolom. Külsőre ugyan ez alig észrevehető, de tényleg sajnálom. *Mondja és már önmagától kezd hányingere lenni. Sose volt még ennyire megértő és tapintatos senkivel se, főleg azok után amilyen éllel beszélt hozzá.*