Vérfarkasok falva melletti mező - búcsúztató

*Dilecre néz és kicsit pislog. Igen ez már az alkohol befolyása, de csak elmosolyodik kedvesen.* Szerintem a politika nem ide tartozó téma most Dilec.

*Amikor rákérdez hogy hogyan képviseltette magát a tanács csak zavartan néz rá és maga elé néz.* -Talán ezt majd akkor beszéljük meg Dilec, ha Eras is megérkezik. *Mondja halkan szinte diplomatikusan. De a tánc felkérés szinte arcon csapás volt neki. El kellett fogadnia, hisz nem utasíthatja vissza a diplomácia miatt is. Meg amúgy sem ülhet itt egész végig.*

-Re...rendben elfogadom. *Mondja kicsit meglepődve és lassan állt fel és lépett Dilechez. Hagyta hogy ő vezessen, hisz nem tudta itt milyen tánc a sikk.
____________________--
Sayla:

*Nézett rájuk ő ebbe nem tudott beleszólni.* Én az elf falvakba voltam kirendelve, hogy őrizzem a kijáratot... de ti olyan jól elláttátok a bajukat, hogy nekem egy két kicsike harc se maradt... *Mondja mielőtt elmennének táncolni. Ott marad az asztalnál és csak figyeli őket. Főleg Dilecet. Ha keze netán olyan helyre téved ahova nem kellene, ott tudjon teremni. Részeg ember mindenre képes.

*Bólintott, amikor a lány elnapolta a politikát. Amikor pedig belement a felkérésbe, újra mosolyra húzódott a szája.*

Helyes! Gyere!

A terem közepén pont kényelmesen elfértek. A zene ritmusa és intenzitása pont megfelelő volt, tökéletes időzítés. Leiran előtt kicsit meghajolt, mielőtt megfogta a kezét és megpörgette. Aztán elkezdődött a tánc. Könnyen vezette Leirant, nem volt két ballábas a lány. Dilec is jól mozgott, magabiztosan. Hamarosan a terem közepén csak ők voltak: nem minden nap láttak ilyet az emberek, hogy a Tanácstagok nem csak puccos bálokon tudnak savanyogni, hanem az egyszerű nép között is jól tudják magukat érezni. Hagytak nekik teret, körbeállták őket. Lassan a ritmusra kézzel tapsolni, lábbal dobogni kezdtek. Dilec jól érezte magát tánc közben, halkan énekelt is.*

https://www.youtube.com/watch?v=8M9XpeYW4RU

*Dileccel tart és mikor elkezdődik a szám elégé meglepődik rajta. Eleinte nem tudja, hogy kellene erre táncolnia. Ahogy Dilec meghajlik ő pukedlizik egyet és hagyja hogy meg pörgesse. Sikerül felvennie a zene ritmusát és inkább hagyja hogy ösztönei vezéreljék a táncban. Jól sül el a dolog. Mosolyogva táncol már a közepe felé és nem is figyel a környezetre. Fel kacag az egyik pörgetés alkalmával és feloldódik, pedig ő nem is ivott alkoholt, de talán nem is baj.

Lassan a számnak vége és Leiran mosolyogva hajol meg kicsit Dilec felé.*
-Köszönöm a táncot, bár őszinte leszek nem tudtam mire számítsak és hogy mozogjak, de jó táncpartnerem volt. *Mondja kedvesen mosolyogva és kicsit nevetve. A tér közepére három vérfarkas srác jön be énekelve a következő zenére. Leiran arrébb megy és figyeli őket.*
________________
Sayla:

*Végig úgy helyezkedett az asztalnál hogy lássa Leirant ám mikor az a három vérfarkas bemegy a tér közepére Leiran arrébb húzódik és eltűnik a tömegben. Idegesen áll fel az asztaltól és keresi tekintetével, de nem találja.*

-Francba! Ha nem találom meg mire Eras ide ér nekem annyi! *Jegyzi meg morogva és ott hagyja az asztalt, hogy keresse Leirant a tömegben. Arra igyekszik amerre utoljára látta.*

*Ő is nevetett magukon, elég érdekes hatást kelthettek együtt, hisz minden egyes szerencsétlen mozdulat után kacagásban törtek ki, nem törődve környezetükkel.*

Tudom, hogy nem akartál lepattintani. Az a nő már a harcmezőn is ott volt, nem? Látásból biztosa ismerem, Geron Aurelius lánya, egyik alkalommal az apja felajánlott egy szállást pár napra, míg ott időztem a városban. Kedves ember.

*A védtelen hölgy titulusra felvonta a szemöldökét, és csípőre vágta a kezét. Nem sikerült szigorú benyomást keltenie, nem tudta magáról levakarni a mosolyt.*

Remélem ezt csak viccnek szántad. Még ilyen körülmények közt is egyike vagyok a jelenlévők legveszélyesebb tagjainak. Ezt persze ne vedd komolyan. De tény, ha durran az agyam, sok mindenre képes vagyok. Talán meg kellene tanulnom mantrázni. Majdnem megkérdeztem, hogy kérsz e inni valamit, de inkább hagyjuk. Az előbb is kicsit igatag voltál tánc közben, ezt sem javaslom.

*Közben az egyik sarokba vezette magukat, és leült egy asztalhoz. Várakozón Gaulra pillantott, bár nem tudta, minek is kellene történnie.*

Mihez kezdesz ezek után?

*Bólogatott amikor visszaemlékezett a csatamezőre, Leiran valóban ott volt. Védekezően vállat vont, de ő sem tudott nem mosolyogni, mintha csak ráfaragták róla. Élvezte Freya társaságát, sőt az egész légkör nagyon is jót tett neki, úgy érezte mintha semmi gondja nem lenne.*

- Nyugavér, csigalom, persze hogy csak vicc volt. Láttalak harcolni, meg azok az állatok is...az aztán valami volt. Tudom miről beszélsz, a családban mindenki nagyon hajlamos elveszteni a fejét, úgyhogy megtanulunk az egész fölé emelkedni. Mint én pár órája a mezőn.
*Úgy érzi nem túl jó ötlet felhozni a csatát, ezért inkább elhallgat és elmereng ahogy a körülöttük mulatókat kezdi el nézni. Aztán az egyszerű kérdés hatására mintha minden más megszűnt volna és a kérdező felé fordult. Tényleg, mit is akar kezdeni? Aggodalom ült ki az arcára, a kérdés eddig még egyszer sem fogalmazódott meg benne, hiszen az elmúlt lassan két nap eseményei hihetetlen sebességgel zajlottak le annyi év céltalan bolyongás után, olyannyira, hogy nehéznek találta, hogy visszaszokjon a "normális" viselkedéshez. Hosszú ideig csak körömmel piszkálta az asztal felszínét amit hamar felkarcolt. A belső vívódás után hirtelen mosoly jelent meg az arcán és Freya szemeibe nézett.*

- Azt fogom kezdeni ezek után...hogy kitalálom, mit akarok kezdeni ezek után. Nem hiszem, hogy egyszerűen csak hazamennék és csendben éldegélném az életemet. Egy üres ház nem otthon, és nem látok túl sok esélyt rá, hogy valaha is meg fogom osztani valakivel.
*Sokatmondóan megemelte a jobb karját és meglóbálta a jobb lábát amint megrázta a fejét, de a mosolya egy pillanatra sem rezzent meg, a nyugodt beletörődés úgy látszik már régen megszilárdult benne. Hiába, sok fal van még, amit az évek alatt felhúzott maga köré.*
- Úgyhogy egyelőre nincs különösebb célom, de a jövő úgyis kifürkészhetetlen. Tulajdonképpen, talán elkísérhetnélek az utadon, de igazán nem akarok a terhedre lenni...de ha már itt tartunk, én is megkérdezhetném ugyanezt tőled. Mi lesz veled most?

*Míg Gaul hallgatott, az arcát fürkészte. A farkas érzelmei tisztán olvashatóak voltak. Végighallgatta.*

Hogy velem mi lesz? Ugyan! Én már jó pár évtizede járom a szigetet. Többször volt, hogy egy-egy kocsmai verekedés után -amit nem egyszer én robbantottam ki- csak úgy elmentem. Talán itt sem lesz másként. Az életemben három szilárd pont van. Az a nagyanyám, Raden és A.J. Nélkülök nem hiszem, hogy az lennék aki... bár ilyen idegbajos sem, az biztos! Rájuk bármikor számíthatok, és tudom, hogy az életüket is feláldoznák értem, ha arra kerülne a sor. Raden ugye mindig velem van, a nagyit meg azt az idiótát, akit sosem volt bátyámként tartok számon, időről-időre meglátogatom. Közben segítek, akinek tudok, új embereket ismerek meg, rengeteget tanulok tőlük. Az egyetlen aggasztó tényező talán az, hogy Radent több ízben is le akarták már vadászni. Sok időbe szokott telni, mire elmagyarázom, hogy ő az én kis kedvencem.

*Itt egy kicsit megállt, sóhajtott egyet, majd értetlenséget tükröző arccal felnézett.*

De miért hiszed azt, hogy az egészségedből adódóan nem találnál magadnak párt? Hisz még így is klasszisokkal jobb vagy egyes férfiaknál. Például Dilechez képest jóval elviselhetőbb vagy, ezt biztosan állíthatom. Meg egyébként jól nézel ki, kedves vagy, figyelmes, van humorod és érdekes személyiséggel rendelkezel. Nyilván megtalálod majd a neked valót. Addig is, ha már úgyis lelepleztem bunkóságom, pofátlanul megkérdezem, hogy egy ideig nem e maradhatnék nálad? Csak mert Dilechez nem szívesen mennék vissza, a városlakók meg ugye sosem szimpatizáltak velem igazán... Így legalább egy darabig nem leszel egyedül, és ha netán átalakítanád a házat, vagy csak kitakarítanál, segítenék. Ezeket mellesleg szívesen végzem. A.J. is nem egyszer tolt le, hogy sosem talált semmit, pedig én csak elraktam a dolgait!

*Csendben maradt, közben szorított, hogy beleegyezik, mert ha nem, akkor valószínűleg még az éjjel tovább áll a következő lakott területre.*

*Most rajta volt a hallgatás sora, figyelmesen nézte a beszélgetőpartnerét, néha lassan bólintott, helyeslően.*

- Jó dolog és fontos, hogy az ember életében legyenek ilyen személyek. Vagy épp állatok. Igazság szerint Raden rám is a frászt hozta egy kicsit, azt hittem engem akart megenni, holott csak a sülttel szemezett...de egészen aranyos is tud lenni, gondolom.

*A hirtelen bók áradatra csak elvörösödött a feje mint a főtt ráknak, teljesen megszeppent tőle. Az asztalra támaszkodott és elnevette magát.*
- Hát, ilyesmiket se hallottam legalább már ötven éve...
*Gyorsan továbbvitte a témát, nyilván nem akarta tovább firtatni a dolgot.*
- Nos, ezen még gondolkoznom kell...vagy nem. Persze hogy maradhatsz, ameddig csak akarsz.

*Kacsintott egyet és nem sokkal utána eltűnt a mosolya. Mélyen elgondolkodott, aztán egy sóhaj után mégis visszatért az előző témához. Lehúzta a kesztyűjét, és felemelte a kezét. Az ábrázatát próbálta nem komoran tartani, ami egész jól sikerült; néhol még halványan visszatért az a szokásos vigyora.*

- Még ha valaki túl is jutna azon, hogy a testem majdnem fele így néz ki...milyen lenne tudnia, hogy elég egy apró érintés, és megtudja mit érzek én a nap minden percében? Még csak körülírni sem tudom, mihez hasonlít. Képzeld el, ahogy érzed magad elrohadni, újra meg újra. Elvileg nem tudnám érezni...de hát, ilyen a fekete mágia. Minél tovább tart a kontaktus és minél nagyobb felületen, annál erősebb.
*Hátradőlt, a kezét az asztalra fektette.*
- Egy idő után hozzászoktam, de még mindig nem tudok rendesen aludni.

Ó, igen, Raden nagyon aranyos! Már ha egy ekkora állatot lehet így jellemezni. Még a nagyitól kaptam egész pici koromban egyik szülinapomra. Azt mondta, hogy az egész szigetet bejárta, hogy méltó ajándékot találjon nekem, de szerintem csak egy balul elsült mágikus kísérlet eredményeként született. Magam sem tudom, hogy micsoda. Olyan, mint egy tigris, csak teljesen fekete, úgy dörgölőzik, mint egy macska, de a mellső végtagjaiból denevérszárnyak nőnek ki, felér a mellkasomig és olyan nehéz, mint egy ló!

*Mikor Gaul elvörösödött, akkor döbbent rá, hogy nem is számolt a reakciókkal, de nem bánta, legalább egy kicsit építette az önbizalmát. Meg amúgy is, komolyan gondolta. A kacsintást ő is viszonozta, cinkosan elvigyorodott. Majd a kézre pillantott.*

Az alváson tudnék segíteni. Ma is eloszlattam Dilec összes bűntudatát és fájdalmát álmából. Az menne. Egyszerűen csak azt nem tudom elhinni, hogy nem lehet meggyógyítani. Mert mindenre van megoldás. Francba! Nagyon bosszant ez az egész.

*Hosszasan gondolkozott, törte a fejét.*

Valami nagy hatalmú fehér mágus kellene... ha Boriszt felkeresnénk? Vagy... a nagyit!

*Csillant fel a szeme, és már akkor tudta rögtön, hogy ez egy kolosszális ötlet.*

Nagyon bírnád, eszméletlen egy vénasszony. Ha nem is tud rendesen meggyógyítani, biztosan tud javítani az állapotodon. Rengeteg vészes esetet hozott már helyre, egy-kettő volt rosszabb is a te helyzetednél. Igen, azt hiszem, érdemes lenne elmennünk hozzá.

*Raden történetén elgondolkodott, aztán vállat vont. Mintha megérezték volna hogy kezd józanodni, valaki elé rakott egy korsót és hátba veregette. Elmormolt egy köszönömöt, de újra Freyára figyelt.*
- Ki tudja, lehet hogy direkt ilyen. Ha belegondolsz, egész praktikus összeállítás.

*Elgondolkodott az ajánlatokon, gondosan mérlegelve őket. Közben beleszagolt a korsóba - igen, ez ugyanaz az erős akármi volt. Meg kell majd kérdeznie a nevét...*

- Hát...tulajdonképpen az alvás nem hangzik rosszul, nagyon rám férne. A nagyanyád pedig...hmm. *meghúzta az italt* Rendben. Egyszer sort keríthetünk rá, hogy megnézetjük vele ezt az átkot. Rosszabb nem nagyon lehet, és ha ő tanított téged, akkor nyilván tényleg tudhat valamit. De...*felemelte egy ujját* Egy feltételem van. Csak akkor vagyok hajlandó akármit is tenni ez ellen, ha garantálja, hogy a megoldás nem befolyásolja majd a harci képességeimet. Ebből nem engedek.

*A komoly, zord ábrázata újra feloldódott az alkoholban, ahogy a korsó megint üresebb lett. Mélyen Freya szemébe nézett és megcsóválta a fejét.*

- Csak tudnám, miért segítesz nekem ennyit...

*kukunak nem volt tériszony, hiszen nem egyszer repült már bagoly formában, de ez a mostani még a hóvirágos repülésnél is jobb volt. Amikor Eras figurát dobott kinyitotta ő is a sárkányszárnyait meglepetésében. A menetszél belekapott és a minisárkány lerepült Eras hátáról. Elkezdett csapkodni hogy beérje de a nagy sárkány gyorsabb volt így kuku maga repülve tette meg a maradék kicsike utat, de csak nevetett az eseten*

-Háá ez jó vót pirostűskés! A kiselfet akartad betojatni? Hülyén nézné ki barna csíkkal hallode! Mongyuk ahogy látom csak röhög ez is pedig nem is részeg...MÉG! *mondja aztán a minisárkány gyors szárnycsapkodásba kezd mert észrevette hogy mind a két sárkány leelőzte.

-Hééékás! *siet utánuk! * -Nehogymá! *zuhanórepüléssel is gyorsít és a végén kifulladva ugyan, de nem sokkal Eras után ér földet. Ide oda rohangál az új mini sárkányformájában a földön hogy kifigurázza a nagyokat*

-Akkor ettől a mennyiségtől még nem lesz bajod. Ha pedig mégis, akkor jelezd kérlek és megoldom. *mondta még válaszul az alakváltónak*


*Arou tartotta az iramot Erassal, de ő nem vetett be semmilyen figurát, hanem nagyon is símán siklott a levegőben.
Az alakváltó és az Elf nő nagyon szorosan ültek egymás mögött.. érezte..
Magában elmosolyodott és figyelmét a repülés felé fordította. Nem illik kihallgatni a fiatalokat még akkor sem ha nem szándékos. Úgy érezte hogy két utasa között valami kailakulóban van.. ezért igyekezett lágy repüléssel megteremteni az alaphangulatot. *

Amikor kiértek a barlangból alig érezhetően, de emelkedni kezdett, de csak annyira hogy a Hold szeme előtt legyenek. Vitorlázva siklott a mezőig hogy ott ívesen és finoman landoljon. Éppen csak akkor billentette meg magát egy kicsit amikor kikerülte a mini szürkét, aki éppen lesodródott Eras hátáról*

-Csak óvatosan kuku. Most úgy nézel ki mint egy kisbaba..... *mondta nevetve amikor elhaladt mellette. A lehető legsimábban kezdte meg a landolást. Puhán érkezett a fűre és az utolsó métereket feltartott szárnnyal sétálva tette meg. A kocsma előtti tisztáson letelepedett és maga mell csukta szárnyait, hogy utasai kényelmesen leszállhassanak róla. Addig ő révetegen figyelte a hold arcát és az előtte elúszókeskeny felhőcsíkokat. A benti zsivaj és mulatozás hangja sem tudta elnyomni a tücskök ciripelését... olyan szép éjszaka volt hogy arou egy oár pillanatra el is feledkezett arról hogy be kell menniük.*

-Még maradok egy pár percet idekinn. De Ti menjetek csak be. * mondta nekik a holdat nézve, majd rájuk pillantott* - Köszönöm hogy velem repültetek. Remélem jól utaztatok.

Tudom. Nagyon szeretem, nem egyszer mentette meg az életemet ez a jószág.

*Míg Gaul gondolkozott, enyhe gyomorideg fogta el, hogy beleegyezzen. Nem tudta, hogy miért viseli ennyire szívén a sorsát. Mikor a másik az italért nyúlt, már majdnem felhorkantott volna, hogy inkább ne, de aztán csak lemondóan legyintett.*

Szerintem a harci képességeid csak javulnának, de persze majd előtte kikérjük a nagyi véleményét is.

*A fejcsóválásra elvigyorodott, és megvonta a vállát.*

Mondtam, hogy segíteni szoktam minden utamba eső embernek. Te is az vagy. Ráadásul még a barátom is. Ennyi. Jobb, ha hozzászoksz, hisz az utazás alatt is együtt leszünk majd, és ha itt letelepedsz, akkor is önkéntelenül megszeretteted magad valakivel. Ez pedig gondoskodást szokott maga után vonni. Barátkozz a gondolattal.

Én is köszönöm a táncot! Nagy tehetség vagy! ;-)

*mikor a 3 vérfarkas pali elkezdett énekelni, tartott egy gyors helyzetfelmérést. Hamar megtalálta, akiket keresett: Freyát Gaullal... valamiért rettentő dühös lett. Gyilkos pillantások kíséretében fordult el: ugyan mire lenne féltékeny? Jaj, már nem szabad innia!! Kezébe nyomtak egy pohár farkasvért... húzóra leküldte. Ekkor hiányérzete támast. Automatikusan a zsebeihez kapott, majd a rejtett tőréhez nyúlt. Ezek megvannak. Akkor mi az ördög...??? Leiran! Körbepillantott. Sehol nem látta. Elkezdte keresni. Ha valamelyik agyalágyult felfalta... Belefutott Saylába, kiment minden vér az arcából.*

Azt hittem veled van... menj, nézd meg a női mosdóban! Én teszek itt egy kört!

*egyre idegesebben járkált a tombolók között. Kereste a lányt.*

*Újabbat kortyolt az italból, egészen kezdte megszeretni. Pár pillanatig csak nézett a korsóra, aztán felpillantott a vele szemben ülőre.*

- Nagyon köszönöm...tényleg. Szerintem nem tudod, valójában mennyire csodálatos személy is vagy. Ritka az ilyen. Minden erőmmel próbálkozok, de elég nehéz hozzászokni ahhoz hogy visszakaphatok pár darabkát a régi életemből...sőt, új életet kezdhetek, ráadásul ilyen gyorsan fordult a sorsom. De majd megoldom. Elvégre már van segítségem, nemde?

*Újra korsóval játszadozott egy darabig, ide-oda lökdöste két keze között és nézte, ahogy a folyadék táncot jár benne. Megitta ami benne maradt aztán hirtelen felállt, visszahúzta a kesztyűjét, enyhén meghajolt és kinyújtotta a kezét Freya felé.*

- Szabad egy táncra? Ismerek egy dalt, ami szerintem ideillő lesz...

* Khaled csillogó szemekkel figyeli az alattuk elsuhanó tájat, az apró pontokká vált lakókat. A szállítójuk kijelentésére lejjebb hajol és jobban megkapaszkodik, érzi, hogy erre szükség lesz. A mutatvány alatt először elkerekedik a szeme, majd közelebb lapul Erashoz, mert kicsit tart a zuhanástól. Nevetve felkiált, a hangja nem félelemről árulkodik, bár némi helyet azért kap benne. *

* Az alakváltó ténykedése csak akkor szúr neki szemet, amikor a menetszél leviszi. * Kuku! * Kiált utána és kinyújtja érte a kezét, de már későn. Megnyugszik, látja, hogy egy ideig tudja velük tartani a tempót is.
Khaled csak azután egyenesedik fel ismét, hogy landoltak a céljuk közelében. Óvatosan lemászik a sárkány hátáról, enyhén oldalra biccentett fejjel, mosolyogva hajol meg felé. * Köszönöm, hogy elhoztál idáig.

________________________

Ha gondom van, akkor úgyis szóvá teszem... * Mondja a sárkánynak. *

* Útközben csendben van, érdeklődve figyeli Séléstinát és a rókát. Az állat szemmel láthatóan élvezi a társalgást, legalábbis Gil számára roppant lelkesnek tűnik. Eras mutatványát csak egy fejcsóválással nyugtázza, majd ahogy lehagyják Kukut, felnevet rajta. * Nem vagyunk messze, húzz bele! * Kiált oda neki. *

* Miután földet értek, elsőként száll le Arorua hátáról. Séléstinához fordul, amikor le akar szállni róla, átöleli a derekánál és könnyed mozdulattal leemeli. * Hamar ideértünk...

-Te se panaszkodhatsz. *Mondja mielőtt elveszett volna a tömegben.*

*Leiran szinte teljesen elveszett a tömegben és kicsit félve kereste Dilecet vagy Saylat. Nem akarta bajba sodorni a lányt, de a tömegben csak a kijáratot találta meg. Ki is ment, hisz más nem majd odakint össze tudnak futni. Jót is tett neki kicsit a friss levegő a kocsma áporodott szaga után. Mély levegőt véve szellőztette ki a fejét. Nem ivott még alkoholt de ez a bor gőzös környezet elégé megcsapta őt is. Elszokott már az alkoholtól. Ám ekkor pillantotta meg a nagy fehér sárkányt és mellette a vöröset. Furcsállva vette észre a kis szürkét aki utánuk loholt. Mikor megpillantotta Erast, kicsit megkönnyebbült, hogy megtalálta a helyet ahol vannak, de közben aggódni is kezdett, hisz Sayla nem volt mellette. Nem tudott most ezzel mit kezdeni, ha bemegy újra csak a tömeggel találja szembe magát és nem hiszi, hogy bárkit is könnyedén megtalálna odabenn. Ahogy leszállt Arorua és hátán megpillantotta Selest épségben kicsit megkönnyebbült. Gildasnak is megörült. Mosolyogva sietett oda hozzájuk.*

-Sziasztok! *Mondja mosolyogva kedvesen.* -Örülök hogy épségben látlak mindkettőtöket. *Szavai őszinték voltak és ekkor szállt le Eras is. Arca bíbor vörös lett hirtelenjében.*

-Szia Eras. *Látta a férfin idegességét, ami csak még jobban csattani fog harcosán, mivel az nincs vele.*

*Sayla mikor megpillantja Dilecet és látja az nincs vele feje teljesen begőzöl.*

-Hol van Leiran! *Kiáltja neki idegesen.* Mi a fészkes fenét hiszel te?! Engem lenyakaznak ha nem találom meg! *Kiabál vele, de igazából csak az aggodalom szól belőle. Mégis csak egy kocsmában vannak. Mikor Dilec mondja hogy ő hol keresse, mély levegőt véve igyekszik lehiggadni.*

-Jó megnézem! Te meg szerintem odakint nézd meg! -Mondja neki a javaslatot, bár igazából parancsnak hangzik. Elsiet a mosdóhoz, benyit de nem találja ott. Kapkodva idegesen csörtet kifele a helyről, szerencséjére hamar megpillantja odakint a cuki pofa, a kétszersült, a szentfazék és persze főnöke társaságában. Elhúzza a száját és sietősen lép oda. Leiran mellé igyekszik higgadt maradni és nem mutatva jelét Erasnak, hogy elvesztette egy időre.*

-Szép jó estét. *Mondja de direkt kihagyja most az udvarlást. Ő is megpillantja a kis szürke sárkányt és felvonja a szemöldökét. Aroura pillant.* -Minek hoztatok magatokkal egy kölyök sárkányt? *Kérdi és ekkor pillantja meg Khaledet. Kedvesebb mosolyt erőltet az arcára.* -Szia kölyök...

*A bókot fel sem vette, már néhányszor vádolták meg hasonlóval, sosem hitt nekik igazán, bár a mostanit érezte a legőszintébbnek.*

Ezt nevezik csodának, azt hiszem. Többször láttam hasonlót. Persze, hogy van segítséged.

*Mikor a férfi kiürítette korsóját, csak rosszallóan elhúzta a száját, de nem szólt semmit. A felé nyújtott kézbe belekapaszkodott, ő is felállt. Biztonságban érezte magát, nagyon nyugodtnak. Úgy vélte egy újabb igaz barátot talált. Kíváncsian várta a dalt, bár kicsit kételkedett Gaul egyensúlyérzékében a jelenlegi körülményeket és italokat tekintve, de azért bízott benne, hogy nem kell majd elkapnia egyszer sem a nála valószínűleg jóval súlyosabb farkast.

Raden belesett az egyik ablakon, fejét a párkányra támasztotta, hamar elnyomta az álom. Freya örült, hogy nem kószált el messzire.*

Nézd, Raden is itt van! Szerintem neked is jót tenne egy állat társasága. Az ember sokat tanulhat tőlük, általuk.

*Mosolyodott el, közben valóban elgondolkozott rajta, hogy esetleg honnan szerezhetne megfelelő lényt, vagy egyáltalán mi legyen.*

- Csoda, mi? Lehet hogy az, ki tudja...

*Pár pillanat volt amíg összeszedte magát és úgy érezte biztosan állt. Ő is meglátta Radent benézni az ablakon és felnevetett ahogy a macskaszerű lény a kocsma hangos zajai ellenére is elbóbiskolt...tényleg elég furcsa állat.*

- Ez hihetetlen, hogy képes ilyen zajban aludni? Majd megpróbálom nem felverni, de nem ígérhetek semmit...

*Vigyorgott egyet, aztán behunyta a szemét és megköszörülte a torkát, remélte hogy az alkohol a hangját nem befolyásolta. Aztán rázendített és táncra perdült Freyával, megpróbálta túlharsogni a többi éneklőt, akik nagy örömére hamar elhallgattak és jókedvűen csatlakoztak az ő dalához.*


*Ahogy befejezte elhallgatott és csak nevetve táncolt tovább, egy kicsit közelebb húzva magához a partnerét. A többi mulató elölről kezdte a dalt, a nagy részük ismerte. Magát is meglepte azzal hogy mennyire stabil volt, nem várta, hogy ilyen jól bírja majd...de ahogy abbahagyta az éneklést ismét meglátszott rajta az ital, bár még mindig jól tartotta magát.*

/A dalocska Somlói Ferenc "A Csodák Könyve" művéből van. /

*Egyre idegesebben járkált a tomboló tömegben. Aztán egy hang kiemelkedett a többi közül. Egy pillanatra mindenki elhallgatott, majd követték a nótát. Elmosolyodott, ismerte ezt a számot. De hova tűnt Leiran??? Egy futó pillanatra látta Saylát, ahogy kiment a terem másik végén a kocsmából. Klassz! Ezek szerint nincs a mosdóban a lány... átverekedte magát a tömegen, mígnem azt vette észre, hogy egy táncoló pár az útját állja. Kerülte volna őket jobbról, de ők is arra mozdultak. Jó, akkor balról, de ekkor ők is arra mentek. Jó, még egy próba, ismét sikertelen. Már főtt a feje, amikor megnézte, hogy kik ezek a merész huligánok. Freya és Gaul! Sóhajtott egyet és engedett a romantikus erőszaknak, mindkettőnek átkarolta a vállát, megállítva ezzel a táncukat.*

Csá! Már bocs, hogy így bepofátlankodok, de elvesztettem valamit... Míg más a házkulcsát kavarja el, én egy komplett embert! Freyától egy kicsivel magasabb, ránézésre ötvenegynehány kiló, hosszú fekete hajjal, előfordulási területe leginkább az őrzők városa és Tanácsgyűlések... Gyerekek! Elhagytam Leirant! Mert hát én nem adok a kicsire, ha elszúrok valamit, akkor azt már stílszerűen, nagyban nyomom! Freya, meg ne szólalj, tudom, hogy te erről ódákat tudnál zengeni! *ránézett a lányra. Tekintete enyhén ittas, de őszinte: ezt a vallomást a hallgatóknak kell megjegyeznie, mert Dilec holnapra nem fog semmire emlékzeni.* És még sosem kértem miatta bocsánatot. Egy tuskó vagyok! Sajnálom!

*Mintha valami teher esett volna le a válláról, arcvonásai kisimultak, szája széle mosolyra húzódott. Ekkor Gaul vállára ejtette a fejét és felkiáltott.*

ISTENEM!!! Elvesztettem Leirant!!! *aztán halkan, hogy csak a fiú hallja, suttogott.* Rajtatok tartom a szemem, csak okosan!

*Elengedte őket, Gaul vállát megveregette, majd Sayla után rohant. Kint egy teljes fogadóbizottság állt, de nem illetődött meg. A hideg levegő jót tett neki.*

Hééé, hellóóó!!! Már hiányoltunk benneteket! Jól utaztatok?? Héé, akit még nem ismernék! Én Dilec D. vagyok! Üdv nektek! *észrevette Leirant és Erast. Tekintetével nem árulta el saját balgaságát.* Eras!!! Már nagyon vártunk! Mi újság? Gyertek, igyatok valamit!

*Tánc közben behunyta a szemét, dúdolta a dallamot. Az emberek, az áporodott levegő és a kocsma falai hirtelen eltűntek, úgy érezte otthon van a kis kertben nagyanyjával, azon a napon, mikor elindult vándorlására. Legutóbb akkor érezte azt, hogy "most minden tökéletes". Kinyitotta a szemét, és csak nevetett, nevetett! Olyan jó volt elfeledni a csata borzalmait! Nagyon hálás volt Gaulnak, hogy... hogy mi? Vajon miért? Maga sem tudta. Egyszerűen csak örült, hogy itt van neki, élvezte a vele töltött időt. Ebben az idilli állapotban volt, mikor Dilec borszagú lehelettel és ködös tekintettel átkarolta őket. De mit átkarolta, hisz szó szerint beléjük csimpaszkodott, mikor Gauldoth amúgy sem volt valami stabil. Freya lassan összeomolni látszott, mivel próbálta mindkettőt megtartani. Már éppen ki akarta kérni magának, mikor rájött, hogy Dilec részeg. Sosem látta még így. Továbbá akkor is a torkán akadt a szó, mikor a férfi beismerte, hogy hibázott és egy tuskó. Itt majdnem lelkesen, elismerően helyeselt, de ekkor meg a bocsánatkérés akasztotta meg. Teljesen elámult.*

Dilec, azt hiszem ki kellene aludnod magad. Bevallom, sokszor ábrándoztam róla, hogy egyszer majd ilyeneket mondasz, de hogy íííííííígy?! Mindegy, minden elismerésem a tiéd. Úgy látom, hogy A.J. mégiscsak megölelt titokban valamikor, mert rohamos fejlődést mutatsz. Talán valóban létre kellene hoznom azt a céget vele.

*Dilec még mindig görcsösen kapaszkodott beléjük, nem kerülte el figyelmét, hogy valamit súgott Gaulnak, így rátaposott a vezér lábára minden erejével.*

Leirant kifelé láttam menni az előbb. Megnézhetnéd arra.

*Mondta kicsit bosszúsan, de ekkor a férfi már el is tűnt a kijáratban.*

Többet nem szabad, hogy italhoz jusson.

*Amikor táncpartnere kinyitotta a szemeit épp mondani akart valamit, de Dilec rájukszakadt, kishíján felbukott tőle. Magában bocsánatot kért Freyától a helyzetért, de csak hallgatta Dilecet...ez a fickó a világáról nem tudott! Majdnem kiröhögte, de aztán meggondolta magát...mégis mennyit ivott? Amikor odasúgta neki a szavakat, csak pislogott. Hogy mi? Rajtuk tartja a szemeit? Na de Dilec nem...vagy...mi? Túl részeg volt ő ehhez. Végig csendben maradt amíg a vezér eltávozott, aztán az arcán a meglepetést és zavarodottságot felváltotta a vidámság.*

- Mit is mondtál korábban a csodákról? Úgy látszik ez a csodák estéje...te is elég boldognak tűnsz.

*A repülés alatt kellemesen csevegett el az állattal, észre sem vette, annyira belemerült ,hogy hamarosan meg is érkeztek. Arra ,hogy Kuku lecsúszott a másikról, felpillantott ,aggodalommal a tekintetében, de hamar kiderült ,hogy nem lett gond. Megnyugodva várta türelmesen az út végét. Amint leszálltak, még megsem tudta próbálni, hogy ő szálljon le, a férfi már le is emelte a derekánál fogva. Elmosolyodva tekintett rá, zöld szemeiben kedvesség élt felé. *
Köszönöm, és neked is.
*Pillantott Arorua-ra , s egy kicsit meghajolt, ezután fordult az épület felé ahonnan a zajok szürödtek ki.*
Ide mennénk be ? Vajon sokan vannak bent? Csak farkasok....?
*Hangjában parányi félelem bujkált, de csak a közelében lévők veheték ki. Nem nagyon tágitott az alakáltó és a gyógyitó mellől. Ezután észrevette Leirant s elmosolyodott felé, intett egy kicsit, megdöntve a fejét. Nem sokkal késöbb jelent meg a farkas vezér, akit már a csatában is láthatott. Észrevette először rajta ,hogy ,mintha nem is itt járna, vagy keresne valamit, majd bemutatkozott és ekkor....leesett neki. Leirant kereste. Kezetnyújtott.*
Séléstina Saika, az erdei elfek tanácstagja vagyok, örvendek.
*Pillantott vissza Gildsra kedvesen.*

--------------------------

*Észrevette ,hogy Kuku leszállt róla, egy pillanatig összeszükült szemmel figyelte, ám amint látta ,hogy ,mint egy dedós, de mégiscsak jön utánuk elvigyorodott. Nem lesz baja! Így ment tovább.*
Remélem élvezed, kölyök!
*Pillantott hátra Khaled-re majd sietette a zuhanórepülést és még egy érdekes manővert vitt véghez ,mielőtt leszállt volna vele. Szórakoztatta kicsit. Amint leszállt róla felvette emberi alakját s megigazgatta amgán a ruhát, biccentett az elf meg az alakváltó felé is, de tekintette sietetve nézett körbe. Még mindig nagyon ideges volt. Ha Dilec, csak egy ujjal is hozzá ér...... Ekkor látta meg az ismerős finom alakot. Rögtön elé lépett, így 'féluton' találkoztak.*
Remélem jól mulattál! Mostantól figyelek rád. Mghoztam az elveszet báránykákat, elég sokan voltak.* biccentett a társaság felé.*
Hol van Sayla? Biztos ,hogy....
*Morgott még egy kicsit. Ekkor lépett ki Dilec, közben Sayla is. Biccentett felé, egy kicsit nézte komoran, majd mivel azon nem tűnt ki semmilyen változás elvigyorodott.*
Remélem sokat ihatunk! És mellesleg Dilec, a lovagi tornát ,majd a gyülésen megbeszéljük..mit mondasz?
*Keze mozdult parányit Leiran dereka felé, de végül nem ölelte át, inkább kinyújtotta felé kezét.*
Kisasszony? Megígértem az öregnek ,hogy most este én vigyázzok rád, elfogadod? Mert akkor bemehetnénk....
*Figyelmet sem adott a másik sárkánynak. Majd elszámol vele.....de nem most.*

Ez nem csoda volt. Csak pár pohár abból a savszerű italból. Lemerem fogadni, hogy holnap semmire sem fog emlékezni. Nem számít. Igen, már régen nem éreztem ilyen boldognak magam. Nem is tudom. Azt hiszem ez a te érdemed. Köszönöm.

*Elmosolyodott, próbálta összes háláját ebbe a mimikába sűríteni, mert nem tudta, hogyan is tudná megfogalmazni. Aztán kicsit elgondolkozott, gyors fejszámolás után megállapította, hogy Gaul is éppen eleget ivott.*

Jól érzed magad? Nem akarsz leülni egy kicsit?

*Erre eszébe jutott Raden, gyorsan az ablakhoz fordult, az állat még mindig zavartalanul aludt az ablakhoz támaszkodva. Nagyon remélte, hogy mire mennének haza, fel fog kelni, mert szinte képtelenség felébreszteni.*

*Mosolyogva pillant Erasra és látja rajta hogy féltékeny. Ez egy kis örömet okoz neki.*
-Ugyan Eras nem történt semmi. Sayla csak ki ment a mosdóba, Dilec pedig csak felkért táncolni. Nem ittam alkoholt, Dilec viszont igen. *Mondja kicsit kuncogva és bele karol Erasba és kicsit közelebb hajolva súg a fülébe.*

-Tán csak nem féltékeny vagy kedvesem?*Suttogását más nem halhatja csak Eras. Mosolyogva pillant fel rá.*

-Örülök, hogy ti is eljöttetek. Gildas. Személyesen is bocsánatot akarok kérni tőled, amiért késve küldtem el az információt, csak az alakváltó kém elégé elterelte a figyelmem. Kukuval szerettem volna elküldeni a levelet. *Mondja teljes méltósággal.*

- És még egy kis politika, mielőtt bemegyünk jól érezni magunkat. Az alakváltó kémet, szeretném majd neked kiszolgáltatni. Az ügy bírálását rátok bíznám, mivel Eleika meghalt, így nincs miért a tanács hozzon ítéletet. Eleika lett volna itt a legfőbb bűnös, akit mi szerettünk volna elítélni.
_______________
Sayla:

-Üdv főnök. *Mondja és látszik hogy csak egy pohár italt ivott meg, és örült hogy végre itt van, és nem neki kel testőrként részt vennie a bulin. Mély levegőt véve indul vissza a kocsmába.*

-Igen a mosdóba voltam, és megbeszéltük Leirannal, hogy idekint találkozunk. *Nézek Dilecre, hogy ő is ugyan ezt mondja.*