A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*Laos dühösen fújt egyet válaszképpen és elindult a tábor felé. Dekterim vigyorogva követte őt*

-Sokkal szórakoztatóbb volt mint reméltem. *felelte és a távozók után nézett, majd ismét a lányra aki épp megdicsérte Ernest* -Kár hogy hamarosan vége a vadászatnak… Eljöhetnénk ide máskor is. Na persze nem a barlangba….. *tette hozzá rögtön, majd elgondolkodott*

-A vadászat után be kell ugranom a húgomhoz. Készít Geret születésnapjára egy tortát. Addigra készen lesz vele. Azt szeretném átvinni hozzá mielőtt visszamegyek a betegemhez. Szeretnél velem tartani? Ha igen, akkor megvárlak a Harci központnál míg… leszerelsz.. *kicsit óvatosan ejtette ki az utolsó szót, mert nem akart fájdalmat okozni as lánynak és nem tudta mennyire sikerült időközben megbékélnie a helyzettel*

*Bólintott ,majd amint kész lett az egyik szelet, azt átadta a lánynak s elkezdte a másikat csinálni. Mialatt dolgozott, mulattatta az egész helyzet. Végül vissza pillantott a lányra. Örült volna ha még nem kerül szóba a munka....de most már mindegy.*

Nekem mondod? Én úgy jöttem el ,hogy még maradt is. De jobb túllesni rajtuk. Onnantól kezdve akkor az embernek kicsit több ideje lesz. Azt hiszem az első dolgom...egy nagy alvás lesz utána....vagy egy kis borozás...
*Gondolkodik el saját szavain, végül eltünteti a lángot a kezéről s elkezd enni.*
Pont jó...átsült. Neked ízlik?

Hát nem tudom..... csak fájdítod a szíved..nem? Mellesleg...ha most befejezzük a munkákat..ott lesz egy csomó ünnep a nyakunkon! Sélésék..Maia..milye.... Akkor utána nem sokkal a Hold karnevál..fesztivál...ahova "elvileg" nem mehetek...és még utána a lovagi torna is!
*Szélesen elvigyorodott.*
Nem csak az időn érezni ,hogy itt a nyár !

*Aztán ismét a hússal kezd el foglalkozni.*

-Malaia est és a Hold fesztivál ahova tényleg nem jöhetsz... nekem viszont kötelességem mindenhol ott lenni... A Hold fesztivál nem annyira érdekel. A Malaia est sokkal inkább, mert azt még sose láttam hogy is zajlik. Jó Selestina mondott róla egy két dolgot, de az nem ugyan olyan mint ha ott vagy és látod. *Mondom ki őszintén a gondolataim.*

-Igen a nyár a legmozgalmasabb időszak. Ilyenkor sok az ünnepség és rendezvény a jó idő miatt... Tényleg a Lovagi tornáról vannak pontos információk? Mert esetleg ha gondolod és te is szeretnél versenyezni, akkor lehetnének Őrző bírák és megfigyelők, persze ez csak egy felvetés és hirtelen ötlet. Nem tudom mennyire akarsz te ott harcolni. *Gondolkodom el a dolgokon.*

-Persze nekem azon is ott kell lennem, de én biztos, hogy nem nevezek... Nem is engednéd. *Mondom elmosolyodva kedvesemre nézve.*

-A hús pedig pont jó, csak egy kicsi fűszer hiányzik róla. *mondom őszintén lassan eszegetve.*

-A nyár közepén, ha nem jön semmi se közbe akkor viszont nálunk is lesz egy ünnepség... lassan majd annak is neki kell állni szervezni, de az elégé mozgó ünnep nálunk. *Mondom elgondolkodva és morfondírozva a dolgokon.*

-Ugratni jobb, mint az áldozatnak lenni. *Sandítok újra a morgolódó Laosra és utána dobok egy faágat amivel hátba is kapom.*

-Ne morgolódj! Csak vissza kaptátok! *kiáltom utána majd kedvesemre nézek.*

-Igen majd eljövünk máskor is, de lehet már csak kettesben. *Mondom mosolyogva és miután Ernes megette a hús darabokat a nyakamba rekve indulok el. Elgondolkodok Arou ajánlatán.*

-Nos végül is az úti célunk ugyan az. Miért ne mehetnénk együtt. *Mondom elgondolkodva majd felnézek kedvesemre.*

-A betegedhez is szeretnéd ha elkísérnélek? *Kérdem érdeklődőn mert nem tudom mit csinálhatnék nála egyedül, bár tudom... edzenék látástól mikulásig és még ő se akadályozhatna meg.*

-Ha a központnál meg vársz mikor kirúgnak és össze szedem a cuccaim nem kellesz sokat várnod. Nem sok minden van ott... csak egy két ruha és hálózsák na meg a sólymom... Jut is eszembe... remélem Ernas nem fogja tápláléknak tekinteni... Van egy kerecsen sólymom... mindig szabadon van és ő választott engem... Nem tudom miért de mindig megkeres és még a leveleim is elviszi. *mondom és mosolyogva pillantok előre miközben elindulunk vissza a táborba együtt.*

Ahh..nem tudom mi érdekes lehet azon..... de komolyan. Az utóbbit legalább ismerem! Igaz pont emiatt tiltottak ki róla.
*Széles vigyorral nosztalgiázott a dolgon, végül sóhajtva pillantott a lányra.*
Hé! A Malaia-ra én is megvagyok hívva! Majd "jól" viselkedem!
*Nem hagyhatta ,hogy a lány ne engedje...hiszen akkor itt fuccsolt volna be a terve Oraffal szemben, amit már egy ideje kezdett magában érlelni.*

Igen gondolom! Szeretnék részt venni rajta...persze mivel mi vagyunk a szervezők Dileccel...így kicsit másképp..de részt fogok venni rajta!
*Jelentette ki ,majd elgondolkodott az ajánlaton.*
Nem rossz őtlet...nem rossz...
*A szavainál sóhajtott. Lenyelte a falatott.* Ha gondolod részt vehetsz rajta, de a szabályok elégé megkötnek, mivel hagyományos tornát terveztünk.....képességek nélkül.
*Emelte fel rá vöröses pillantását.*

Nálatok? Micsoda?
*Értetlenül pillant rá...nem is tudta ,hogy nekik is van ilyenkor ünnepsége.*

*Laos megdörgölte a bot helyét és morgott valamit érthetetlenül, de ment tovább Dekterimmel. Szerették volna mielőbb látni a tábort és Petert*

-Tetszik az ötlet. De ugye nem kell sokat gyalogolni közben? Vagy ha igen, akkor is lehetne inkább sárkányalakban? Úgy gyorsabban haladok….

-Örülök hogy van kedved együtt menni és szívesen veszem azt is ha Gauldoth gyógyítására is elkísérsz. Rendes fickó.. bár légy vele óvatos. Ne igyál meg mindent amit ad, még ha jó szándékkal is teszi. Ki tudja mi van benne… *jutott eszébe a titkos adalék*

-Megvárlak és természetesen a sólyom barátodat sem hagyjuk ott. Remélem nem veszi zokon az utazást. Bár azt hiszem a fellegvár tetszene neki.. sok ott a szabad tér .. a levegő.. a magasság… *mondta és kicsit el is kalandozott a figyelme a felhők felé. Ám ahogy mentek kicsit megbotlott egy gyökérben ezért befejezte a felhőnézegetést és inkább az utat figyelte*

-Szerinted Peter mit tehetett a táborral? Laos és Dekterim eléggé aggódónak tűntek amikor előresiettek…..

-Nem nem kell gyalogolni, bár tény én gyalogolni és futni jobban szeretek mint repülni. *Állapítom meg a dolgokat.*
-Majd meglátjuk jó? *Kérdem mosolyogva felnézve rá és amikor folytatja és Gauldoth kerül szóba szemöldököm össze húzom.*

-Gauldoth? Ismerem és nekem kevésbé tűnik kedvesnek... *Mondom sziszegve.* De elkísérlek... nem bízom benne. *Jelentem ki határozottan és keresztbe fonom a karjaim.*

- A sólyom meg majd utánunk repül, nincs kalitkában egyedül az állványt fogom magammal hozni ami az övé. Azon szokott aludni. Akkor csináltattam neki mikor állandóan az ablakban szunyókált. Megsajnáltam... De szerintem mielőtt a húgodhoz mennénk a cuccaim el kéne vinni hozzád. A sok pakkal még se állíthatunk be hozzá. Bár remélem nem olyan gyorsa a következtető képessége. Nem szeretném, hogy az egész város rólunk beszéljen... *Mondom reménnyel teli hangon és mély levegőt véve haladunk tovább.*

-Peter bizonyára befalta az összes húst amit össze vadásztunk... bár nekem csak egy őz volt közte az nem nagy veszteség, de majd elmegyek miután megérkeztünk még vadászni. Geretnek is vinni akarok haza. De akkor hogy is legyen a mente holnap? *Kérdem felnézve rá.*

-Logikailag az lenne a leghelyesebb, ha előbb elmennénk a Black házba elvinni a húst Geretnek... utána a Harci központ össze szedni a cuccaim aláírom a papírokat, és utána hozzád és onnan a húgodhoz és vissza a Black ház újra. *Gondolom végig és teljesen elhúzom a szám.* -Jó kis repülő túra...

-Akkor te futsz én meg feletted repülök *találta ki a megoldást viccelődve* -Vagy elhozzuk Gauldoth-t is hogy fusson előtted? *viccelődött tovább*

-akkor a sólyom barátoddal biztos nem lesz gond. A húgom.. nos, ő nagyon is remek következtető képességgel rendelkezik. Felesleges előtte bármit is titkolni mert akkor csak kombinálni kezd .... *magyarázta és közben mutogatott mintha kis alkatrészeket rakosgatna össze*

-Rendkívül jól tud következtetni. Már az is bőséges információ lesz neki ha elviszem neki a ruháimat hogy javítsa meg... *vonta fel az egyik szemöldökét amint végiggondolta ezt a lehetőséget*


-Peter hogy bírna megenni ennyi húst? Az rengeteg! *csodálkozott el a lehetőségen*
-Vagy sárkányformában esett volna neki? *gondolkodott el a lehetőségen és eszébe jutott hogy ha Peter tényleg ezt tette, akkor egy ideig nem tud majd visszaalakulni emberi formájába, hacsak ki nem hányatják vele a töménytelen mennyiségű húst, vagy ha meg nem várják az időt míg megemészti.... Ekkora mennyiségű étellel a gyomrában az átalakulás közben a gyomor nem tudna összeszűkülni és a sárkány egyszerűen kipukkanna... De szerencsére Gaia tett ellenlépéseket az ilyen balesetek megelőzése érdekében. Ha így próbálna meg egy sárkány emberi alakba változni, előbb elvesztené az eszméletét a fájdalomtól mintsem végbemenne a folyamat és a szerencsétlen megölhetné magát. De ha Peter valóban sárkányformában zabálta be az összes húst, attól Eras Gressil nem lesz elragadtatva....*


*gondolataiból a lány útvonalterve zökkentette ki*

-Nekem megfelel ez is, bár szerintem a leglogikusabb az lenne ha letennénk a húst a húgomnál. Onnan a harci központba mennénk, ahonnan a cuccaidat elvinnénk hozzám. Aztán a húgomnál ismét felvesszük a húst, a tortát és irány a Black ház. Időre és távra ugyanannyi, de én nem vagyok benne biztos hogy Geret nem e húzná a fejembe a tortát ha egy nap kétszer látogatnám meg. Persze a kedvedért szívesen bevállalom ezt is.. De a tortát sajnálnám..

- Majd össze hozzuk... *Mondom őszintén felnézve rá és valahogy Gault ki akarom hagyni a témák közül. Azért kísérem csak el Arout mert nem bízom a pasasban.*

*Auroráról szerzett információk alatt elhúzom a szám.* -Akkor akár veled megyek, akár nem így is úgy is meg tudja hogy neked barátnőd van... De ha nem megyek veled, vajon össze kombinálja, hogy én vagyok az? *Kérdem inkább magamtól és előre fele nézek a séta közben.*

- Valahogy nem tartom jó ötletnek ezt a repülő túrát. *Mondom elhúzva a szám, mert egyre jobban érzem, hogy le fogok bőgni előtte.*

-Peret hajlamos sárkány alakban túlzabálnia magát, szóval nem csodálkozom, ha arra érünk vissza, hogy sárkány alakban ott fetreng a táborban fájós hassal... Igen a szét pukkanás nem egyszer majdnem bekövetkezett nála.

-Viszont ha először Auroráékhoz megyünk akkor nekik is vinni kellene húst... mégis csak egy vadászatról megyünk oda hozzá... *Elgondolkodok a dolgokon.*

-És ha a harci központba mennénk előbb? Ott lerakom a húst össze szedem a cuccom oda adom neked te elviszed magadhoz vissza jössz addigra én aláírom a papírokat és felvéve a húst, megyünk el Aurorához hagyunk ott nekik belőle és úgy megyünk a Black házhoz? *Kérdem és így lényegesebben kevesebbet repkedek, bár nem tudom mennyire tetszik neki az ötlet, hogy vele akarom elcipeltetni a cuccaim.*

-Tudod mit hagyjuk...*Mondom komolyan.* -Jó lesz úgy ahogy te mondtad, de akkor még nekik is vadászni kell, persze szerintem mindenképp kellesz. Eras elégé mérges lesz, ha minden húst felzabált... *Megsimogatom Ernes fejét aki a vadászatra felélénkült.*

-Még mindig bírsz enni? Atya ég... jó sokat eszel kis róka létedre... *Mondom ránézve, majd vissza fel Aroruara.*

- Amúgy a repülés és a sárkány alak nem az én asztalom... jobb szeretem az emberi alakom, de persze ahova sietősen kell mennem oda repülök...

-Akkor ha így esett lesz bőven dolgotok Dekterimmel és Laossal … Addig én majd összetakarítok és kicsit orvoslom azt a hasfájást. De fájdalomcsillapítót nem kap. Azt ilyenkor nem szabad, nehogy elfeledkezzen magáról és alakot váltson…

-Az ötleted jó. Amíg a harci központban várnék el is vihetem a holmijaid. Ez remek ötlet Sayla! *mondta és láthatóan nem gondolt bele hogy miért kérte ezt a lány*

-Hexos kedvence leszel ezek után hogy gondolsz rájuk is a hússal. Ő a húgom férje és nagyon húsimádó. Ő egy nagyobbacska kék… majd meglátod… talán otthon lesz. Ernes ha sárkány lenne annyit enne mint Eras….. Szerencsére csak kis róka. És szerencsére tud vadászni. Korábban tettem arra kísérletet hátha megkedvelné a főzelékeket, de reménytelen eset…

-Különös nekem hogy valaki nem kedvel repülni. De természetesen elfogadom. ami engem illet legszívesebben mindig csak repülnék. *mondja neki mosolyogva, aztán megtorpan ahogy meglátja a tábort és szemei elkerekednek*

-Gaiara! Ez aztán a rumli! *kommentálta a látványt*

* A kajasátor ponyvája szakadtan hevert a földön, a húsokból csak pár mócsing és csont hevert szerteszét.. a bogrács az edények összeborogatva, és egy részük a földbe taposva … a többi sátor elgázolva… az egész tábor letarolva, eltiporva. *

-Nagy küzdelem lehetett itt…

* a látványt megmagyarázta az a kép, ami a romokban heverő tábor közepén fogadta őket… Egy termetes kanárisárga sárkány jókora pocakkal, szuszogva és fújtatva fetrengett a földön. Teljesen bele volt tekeredve a kajás sátor kötelékeibe, amik fogva tartották. Alakot váltva egyszerűen kiszabadulhatott volna de erre most esélye sem volt. Laos és Dekterim óvatosan próbálta lehámozni róla a rátekeredett köteleket.*

-Azt hiszem ezeket jobb lesz levágni. Majd a mi sátrunkból pótoljuk a kajasátorét! *mondta Dekterim és meglappogatta barátja busa sárkányfejét*

-Áhh ti is itt vagytok végre! *vette őket észre Laos, miközben éppen az egyik kötelet vágta el* -Azt hiszem Sayla szükség lesz a segítségedre! Gyorsan el kell ejtenünk még pár vadat.

-Alig hagyott meg valamit, azt hátravittük és letettük egy ponyvára. De az eléggé kevéske….

*a kanárisárga sárkány felpillantott az érkezőkre és nyögve megszólalt*

-Arou adj valamit.. mindjárt szétdurranok

*Arou elengedte Sayla kezét és Peterhez sietett és szomorúan nézett rá*
-Nem adhatok mert ha megszüntetem a túlevés miatti rossz érzést és te túl korán visszaalakulsz emberi formádba akkor vége az életednek. ahogy elnézem nagyjából egy hétig így kell maradnod... Kikérlek a gyengélkedőre az aktív szolgálatból...

-Nem változom vissza csak adj már valamit

-Nem lehet, mert ha adok az végzetes lehet de talán tudok segíteni a rosszul léteden, csak maradj nyugton

-mintha bárhova is mehetnék szentfazék!

-Ne zsémbelj harcos! Inkább csak próbálj mélyeket lélegezni és lazítani *jött elő belőle azonnal a gyógyító énje és türelmes kedves hangon beszélve közelítette meg a szenvedő sárkányt. Tenyerét a nagydarab hasra tette és koncentrálni kezdett... Peter légzése kicsit könnyebbé vált ahogy enyhült a rosszulléte, de a feszítő érzés a gyomrában nem szűnt meg. *

*Teljesen megkönnyebbülök mikor bele megy abba, hogy elvigye a cuccaim, így egy hosszabb repüléssel kevesebb, persze ezt nem mutatom ki mennyire megkönnyebbültem.*

-Remek akkor legyen így. *Mondom elmosolyodva majd mikor Hexos kerül szóba ismerős nekem a név.*

-Hexos... ismerős a neve. *Mondom elgondolkodva, majd felnézek kedvesemre.* -Nem az ő fia Xanton? *Kérdem érdeklődve, mert Xantont elég jól ismerem sokat edzünk együtt, mert szeretne erősebb lenni, és előrébb lépni.*

-Xanton első generációs harcos a családjában, szóval elégé nehéz neki előrébb lépnie, de sokat edzettem vele, míg ott voltam. Na neki milyen pofon lesz az, hogy kirúgtak... *Gondolkodom el és lassan kezd leesni a dolog és Aroura nézek.*

- Várj! Ha Xanton Hexos fia... Hexos meg a TE húgod férje, akkor Xanton anyja a te húgod... *Mondom végig vezetve hangosan és erre a döbbenetre még pluszba rá jön a megkötözött szenvedő kanári és a szét dúlt tábor.*

-Te jó ég! *Mondom elképedve és egyből oda sietek. Előkapva a tőröm kezdem el levágni a köteleket Peterről, főleg azokat amik belevágtak pikkelyébe.*

-Mi a jó eget csináltál itt Peter?! *Kérdem kicsit aggódón és Aroura nézek.*

- Nem lenne jobb kihányatni vele? Igaz kárba menne a hús, de hamarabb meg is gyógyulna. *Mondom és sikeresen kiszabadítjuk a fiúkkal.*

-Persze, hogy segítek nektek... pont most mondtam Arounak, hogy szerintem felfalta Peter a húst... tudjátok milyen haspók... de még mindig nem tanult belőle... *Mondom kicsit morgósabban.*

- Így is még vadászhattam volna, de áhh... mindegy meg oldjuk. Hárman hamar össze vadásszuk a hiányzó húst... Arou rád bízhatjuk a rendbe tételt? *Kérdem reménykedve, hogy igen.*

-Igen ő az. Hexos Zenim a húgom férje és egyben Xanton Zenim apja. Egyedüli harcos a családban. Nem is gondoltam hogy ismeritek egymást. Lehet hogy találkoztok is. Gyakran hazajár a húgomékhoz. Gondot jelent esetleg? *kérdezte Saylát* - Bár előbb utóbb úgyis megtudja. *mondta neki és bólintott a lány gondolatmenetére amint levezette a rokoni kapcsolatokat*


*a három harcos rendre megszabadította Petert a kötelékeitől, miközben Arou szünet nélkül gyógyította. Peter rosszulléte lassan elmúlt és már mocorogni is bírt. Bűnbánó sárkánypofával nézett a bajtársaira*
-Azt hiszem berugtam… és befaltam mindent. Eras dühös lesz….

-Most ne ezzel törődj Peter! Próbálj meg úgy helyezkedni, hogy ne feküdj a hasadon, úgy kevéssé fogod érezni a feszítő érzést. *mondta és Sayla ötletére megrázta a fejét*
-A sárkány formánkat Gaia inkább teremtette falásra mint hányásra. Sárkányformánkban a fogazat is befelé áll és ez a minta ott van a nyelőcsőben is kis redőzet formájában… Az antiperisztaltika, ami szükséges a hányáshoz gyakorlatilag alig működik szilárd anyag esetében. Ha csak folyadék lenne, akkor meg lehetne tenni, de befalt nyers hús esetén nem… Ráadásul emiatt a sárkányformánkban meglévő egyedi mintázat miatt a befelé nem, de visszafelé elakadhatnak még a kisebb lenyelt csontok is, vagy a nagy mennyiségű hús kiöklendezésénél Peter meg is fulladhat. Túl kockázatos! A legjobb és egyben legbiztonságosabb megoldás, ha Peter pihen egy hetet míg a hús szépen átmegy rajta. A fájdalmait már megszüntettem, a gyomor feszítő érzésén pedig egy emésztést serkentő főzettel fogok segíteni. Ezt hamarosan elkészítem. Pár óra múlva Peter repülni is tud majd, de csak viszonylag rövid távon és többször meg kell állnia majd pihenni a visszaúton. Vele maradok majd, és jó lenne ha te is ezt tennéd, így egyszerre érnénk vissza. .. ahogy terveztük. De amíg ez a temérdek kaja át nem megy rajta addig semmi átváltozás…. *sorolta el a lehetőségeket és az érveket*
-Ööö… inkább nem akarok hányni! *tette hozzá Peter is a lehetőségeket hallva* -Jöhetne az a főzet doki!

-Hamarosan elkészítem Peter, de előbb… *a földbe tiport edények felé nézett* - elő kell készítenem a hozzávalókat és az edényt is. Addig türelem és kitartás! *lappogatta meg a nagy pocakot* - Nem fog sokáig tartani míg elkészül, az után pedig sokkal jobban leszel.

-Persze Sayla menjetek csak! A tábort majd én rendbe teszem és Petert is. *mondta nekik és nekilátott, hogy kihalássza a szükséges dolgokat a földből, s elmossa azokat*

-Nem nem jelent gondot, miért jelentene. Xantonnal egyszerre kezdtük a pályát, csak míg ő az alapképzésből jutott be én ugye máshonnan... 50 évvel idősebb tőlem ő most 300 és már van egy édes kis fia is ha jól tudom. Egyszer behozta hozzánk persze a srácok nem igazán örültek neki, én meg távol maradtam a gyerektől eleinte... maikor hármasban voltunk akkor mentem oda és néztem meg jobban. *Mesélek el egy dolgot amit még Laosék se tudtak. Szememben egy furcsa nyugodt fény csillan meg.*

- Annyira aranyos kis fiú tiszta apja. *Mondom mosolyogva kicsit elábrándozva elő jött megint a "rejtett" énem. Gondolataimból Arou szavai ráznak fel és végig hallgatom.*

-Jó jó bocsánat csak egy ötlet volt, te vagy a doki... de majd meg látjuk mennyivel lesz jobban holnap. *Mondom Peterre nézve és megsimítom az arcát.*

-Semmi baj Peter a lényeg hogy jobban legyél... amúgy is nekem kérne bocsánatot kérnem tőled is és a többiektől is...

-Sayla... menjünk inkább vadászni. *Mondta Laos nekem amire bólintok.*

-Akkor mi megyünk is. *Mondom és oda lépve Arouhoza simítom meg az arcát és adok rá egy puszit.*

-Ha kész vagy a gyógyításával a kajás sátort kérlek állítsd fel a főzet elkészítése előtt, hogy legyen hova pakolnunk. *Mondom neki, majd sárkány alakomba váltva repülök fel Laossal és Dekterimmel.*

- Az őrzők közül, nem hiszem hogy sokan neveznének, bár minden kép ott leszek, de én nem bíráskodom, viszont azt se akarom, hogy megint az legyen, mert hogy az őrzők döntenek. Ezt kérlek majd beszéljétek át, és legyen minden népből bíró. És akkor ha két ellentétes népből harcol egymással kettő akkor egy harmadikból lehetne a bíró, így nem lenne az hogy mert részre hajló a bíró. *Vezetem végig a gondolataimat , majd kedvesemre nézek.*

-Na ha képességet nem lehet használni akkor én már nem is nevezek... kevés nekem ahhoz a harci tudásom, hogy a képességem nélkül harcoljak. *Mondom elmosolyodva és lassan befejezem az ebédet.*

-Tudod talán még ez lenne a legjobb megoldás, hogy több nemzetségből lennének a bírák és akkor ti is részt vehetnétek Dileccel, bár tény neked kedvesem nincs ellenfeled. Lehet hogy aki ellened kerül be inkább vonyítva menekül el a harc elől. *Mosolyodok el és finoman combjára teszem a kezem.*

-Azért szeretlek.

-Igen, nagyon helyes kis kölyök! Olyan mintha az unokám lenne…. *mélázott el a lehetőségen egy kicsit és hasonló fény csillant a szemében mint Sayláéban*
-Megpróbálom Sayla, de a kajás sátor ponyvája eléggé darabos… a kötelek most lettek elvágva de persze elkészítek valami helyet. *ígérte és viszonozta a puszit*

*Amikor a vadászok elrepültek, kirángatta a földből az edényeket és elsietett velük a folyóhoz. Gyorsan elmosta azokat és visszafelé letérvén az ösvényről bóklászott és összeszedett pár növényt. ezekkel együtt tért vissza a romos táborba. Nyomban nekilátott elkészíteni a főzetet, s míg az nővények összefőttek addig a lerombolt sátrakat szedte össze. *

*Elsőként a harcosok sátrának anyagát szedte össze és igyekezett felállítani, hogy abba pakolhassák majd a húsokat, de sehogy sem akart összejönni. Peter nézte egy darabig aztán megelégelte a civil szerencsétlenkedést.*

-A széleit rögzítsd a földhöz a kampós karókkal. Aztán a fő tartórudat állítsd fel először a sátor hátsó részében hogy kitartsa. aztán ugyanígy az elejénél és csak utána feszítsd ki a kötelekkel és pányvákkal hogy stabil legyen! *segített neki Peter pár nyögés kíséretében. Ezzel a segítséggel Arou már hamar felállította a sátrat és bepakolta a hústartó állványokat*

-Köszönöm Peter! Öreg sárkány is holtig tanul…

-Szivesen! De jöhetne már az a főzet.... huhh...

-Türelem! Már félkész... Tarts ki még egy kicsit.

*A főzetet megkavargatta, de még nem volt készen. Összehajtogatta a ponyvákat, feltekerte a köteleket. A többi sátor felállításának egyelőre nem fogott neki, mert sok időbe kerülne. Az egyes sátrak tartalmát igyekezett a megfelelő kupacokba visszahordani, leporolni és összehajtogatni. Remélte hogy senki holmiját nem keverte el másvalakiéhez. *

*a készülő főzet hamarosan kesernyés illatú gőzzel töltötte meg a délutáni levegőt. Arou odalépett hozzá, megkavargatta és leszűrte. Áttetsző élénkzöld folyadék lett a végeredmény. Ezt beletöltötte egy kiöblített borospalackba és felhígította hideg vízzel hogy ne legyen túl forró a sárkánynak, majd odalépett hozzá és kicsit feltartotta Peter fejét, majd a sárkánypofa szájzugánál elhúzta a pikkelyes ajkakat és lassan elkezdte beletölteni a keserű löttyöt. Közben nyugtató hangon beszélt hozzá*

-Ezt idd meg nagyfiú! Segíteni fog hidd el nekem! Tudom hogy nem a legfinomabb de sokkal jobban leszel tőle! Nyeld csak le szépen! Jól csinálod! ez az! *dícsérte meg amikor megitta az üveggel, majd vissza le eresztette Peter fejét és a homlokára tette a tenyerét. Koncentrált hogy ismét gyógyítson rajta amennyit lehet, majd hagyta pihenni a harcost és tovább serénykedett a rendrakással.*

*Hamarosan az egyes sátrak helyén összecsomagolt holmik gyülekeztek, mindegyik kupac mellett az összehajtogatott sátorponyva a feltekert kötelekkel. A kaja sátor szakadt ponyváját és elvágott köteleit is egy kupacba rendezte. A fiúk majd eldöntik mi legyen vele. Az edényeket elmosta és rendbe rakta. Közben fél óránként ellenőrizte Petert, aki nagyjából két óra múlva már egyenletesen lélegzett. úgy tűnik elaludt és a szervezete nekifogott emészteni. Biztosan rossz éjszakája volt, ezért hagyta hadd pihenjen. A tönkre vágott sáros húsmócsingokat és csontokat egy kupacba hordta a tábor mellett a bokrok alá. A rókák és dögevők majd eltakarítják. Ez a gondolat Ernesnek is eszébe jutott, mert az egyik mócsingnak nagy kedvvel neki is látott.*

*A rendrakás és a maradékok eltüntetése után Arou alaposan kezet mosott és nekilátott még egy nagyobb adag főzet elkészítésének, Maga mellé készített pár elöblített palackot és abba szűrte és töltötte a gyógyteát. Szükség lesz még pár adagot megitatnia Peterrel, ezért készített belőle előre. Míg a főzet készült felállította a többi sátrat is és belepakolta a holmikat. A fiúk cuccai fölé nem tudott sátrat húzni, így azt csak leterítette a darab ponyvával.

Az idő telt, a főzet készült, ő pedig hallgatta a madarakat és az egyenletes szuszogást.. Viszonylag hamar sikerült a tábor rendrakásával végeznie de tudta hamarosan megérkeznek a vadászok, így kihasználta a csendes alkalmat... leült egy kidőlt fára és a felhőket nézve várt. Az elmúlt és az elkövetkezendő napok eseményein töprengett...*

*Miután elrepültünk a fiúkkal a romos tábortól csak hamar szét váltunk és vadakra lesve vadászunk. Fontos, hogy minél több vadat elejtsünk, mielőtt Eras vissza ér. Legalább Peterre ne legyen olyan mérges, még ha tudni is fogja mi történt. A vadászat elégé könnyedén megy nekem és sikerül jó pár vadat elejtenem. Őzet, vaddisznót, szarvast éppen mit találok. Az elejtett állatokat egy helyre cipelve lábuknál kötöm össze a szállításhoz és a tároláshoz egy kötéllel egy füzérbe. Többször ellenőrizve megyek az újabb zsákmányért.

Az idő halad és szebben megy a vadászat mint reméltem. Laost látom teljesen felpakolva a tábor felé haladni, majd utána Dekterimet. Én is felröppenek így. Az égre nézve látom, hogy 3 óra telhetett el. Laosnál látok 3 őzet 3 szarvast és egy vaddisznót. Remek... Dekterimnél vajon mennyi lehet. Töprengek el majd utolérve őket nézem meg Dekterim zsákmányát. 3 vaddisznó 2 szarvas. Remek jó szépen haladunk nálam van még 3 szarvas, 2 vaddisznó és egy őz. Remek aszt hiszem ennyi volt a kajás sátorba ott maradva.

Mikor vissza érünk a táborba lerakva az elejtett vadakat nézek körbe és mosolyogva kedvesemre.*

-Nagyon szépen köszönöm a srácok nevében is. Azt hiszem sikerült vissza szedni a hiányzó húst. *Mondom miközben bepakolom azokat a kajás sátorba. Laos és Dekterim is megérkezik és az általuk ejtetteket is beakasztom.*

-Elég lesz? *Kérdi érdekelődőn.*

-Nagyon remélem mert én hulla vagyok. *Mondja a kontrát.*

-Igen elég lesz srácok, nekem viszont vissza kell mennem, mert ez csak az eddig össze szedett hús és igazából ez Erasé és a tiétek srácok... még én két vadat levadászok... utána itt vagyok. *Mondom és kilépve a sátorból változom vissza sárkány alakba és el is szállok onnan.*

*Lihegve roskad le és Peterre néz.*

- Hogy van még ereje?! Pedig nem is bírja a hosszú távú repülést... *Jegyzi meg Laos.*

-Mert nem is sárkány alakba vadászott... emberi alakban tudod hogy fürgébb... Hosszú távon pocsék repülő...

*Éppen a friss keserűfőzetet szűrte le és töltötte palackokba, s hígította hideg vízzel, amikor látta hogy visszaérkeztek a harcosok, de mire odaért volna, Sayla már el is repült. Épp csak a fiúk mondatait hallotta*

-Mi baja, hogy nem tud hosszú távon repülni? *kérdezte őket őszinte kíváncsisággal, miközben az alvó Peterhez lépett és a homlokára tette a tenyerét hogy ismét gyógyítson rajta. Aztán költögetni kezdte, megint megemelte a fejét és megitatta ahogyan három órával ezelőtt is, majd hagyta tovább aludni.*

-Peter kicsit jobban van és a főzet is kezd hatni, de ma még nem lesz képes vigadni…. Reggel felé már lesz olyan jól hogy tudjon repülni is, addig viszont 3 óránként megitatom ezzel a főzettel. *mondta nekik az információkat*
-Természetesen majd én intézem, csak azért mondtam hogy képben legyetek vele kapcsolatban. *tette hozzá és szigorúan rájuk nézett* -Tehát mi baja Saylának?

-Hát öööö... *Hirtelen nem tudja mit mondhatna Salya repülésével kapcsolatba így megvakarja a fejét. Mikor Peterről kezd el beszélni megnyugszik és reméli nem terelődik vissza a szó.*

-Ez igazán jó hír Arou. Te aztán érted a dolgod. *Mondja elvigyorodva amiből kínos mosoly lesz és felsője nyakát igazítja meg, mint ha egy képzelet beli hurkot akarna meglazítani.*

- Semmi baj nincs Saylaval... *Mondja és oldalra néz zavartan. Most először látja ilyen komolynak Arout.*

-Azt gondolom észrevetted szentfazék, hogy elégé sűrűn csapkod a szárnyaival repülés közben. Nos ez több okból adódik neki össze, ugye kisebb is mint mi így nehezebb alapból fent maradnia, de izom tömege is nagyobb ami még jobban húzza le. Az izom nehezebb mint a háj...Ezt gondolom, mint gyógyító te is tudod... Szóval a hosszú távú repüléseket nem bírja. Elfárad... *Mondja el Dekterim teljesen őszintén a dolgot.*

-Te nagyon nem normális! *Szól rá Laos.* Sayla ezért kinyír! *Mondja és nézi az eget, hogy vajon merre lehet.*

*Eközben én gyanútlanul vadászom tovább és elejtek nagybátyámnak egy vaddisznót és egy szarvast aminek lábait egymáshoz kötve fűzöm szorosra és a Zenim családnak akikhez látogatóba megyünk kedvesemmel egy őzet és vaddisznót. Mivel úgy érzem ez így elegendő lesz hozzá kötve a maradék két állatot ellenőrzöm át a kötelet és felvéve sárkány alakom mély levegőket véve de felrepülök a magasba karmaim közt tartva a 4 tetemet. Elindulok visszafelé.*

*Arou összevonja a szemöldökét mert a magyarázat eléggé kézenfekvőnek tűnik, de nem eléggé, Más sárkányok is vannak akik kicsik és vannak akik nehezek. Valóban fáradékonyabbak repülésnél , de visszaemlékezve Sayla repülési módszere a folyamatos tempózás, mintha nem ismerné, vagy nem érezné a légáramlatokat. Mint az az úszó, aki nem ismeri a mellúszást vagy a siklást hanem csak a kutyaúszást. De ez akkor más lesz, ezt a két harcostól nem fogja megtudni. A szigorúság megenyhült az arcán és kedélyesen elmosolyodott*

-Értem! Ez eléggé nyomós érv. *mondta, de belül hitte hogy van még más oka is ennek. Mert ha csak ez lenne az indok, akkor már rég hozzá kellett volna szokjon a saját súlyához és röpképességéhez. De ezt majd máskor deríti ki.*

- Saylát ismerve megharapna benneteket, ha megtudja, hogy elmondtátok. Tehát majd véletlenül fogom őt megkérdezni egy adandó alkalommal. *biztosított a harcosokat a diszkréciójáról* - engem köt a titoktartás fogadalma.

*Peter nagyot szusszantva fordult az oldalára álmában és egy jókora böfögés hagyta el a száját, annyira hogy meglobogtatta az épp előtte álló Arou haját*

-Ehhh… *legyezte el kicsit a levegőt az orra elől* - érezni hogy hat a főzet. *mondta és visszament a kis edényhez, hogy elkészítse az esti adagokat a gyomorkeserűből*

*A két harcos egyszerre biccent köszönet kép majd felnevetnek ahogy Peter leböfögi a gyógyítót és körbe néznek a táborban.*

-Köszönjük Arou, hogy kitakarítottad a tábort. *mondta miközben fel állt és Sayla közeledett. Láthatóan már elégé fáradtan. Mély levegőt véve rázta meg a fejét. Makacs nem fogadná el a segítséget.*

*Ahogy megpillantom a tábort megkönnyebbülve szállok le a kajás sátor előtt és azon nyomban emberi alakra váltva pihegve terülök el ott.*

-Jól vagyok! *Kiáltok fel és igyekszem minél hamarabb össze szedni magam és felülve viszem be a kajás sátorba az ajándékba szánt zsákmányokat és lecipzárazva vetek véget a rohamnak.*

-Kész! Meg van minden! És még időnk is van pihenni! *Mondom és az egyik fa mellé menve roskadok le a tövébe és magam elé nézve próbálok teljesen megnyugodni és pihenni. Ez most nagyon kimerített, és sajnos be kell látnom, nem nekem való a repülés. Sőt utálok repülni.*

-Hogy van Peter? Kérdem mély levegőket véve a srácokra nézve.*

-Köszönjük Sayla a segítséget, nélküled nem ment volna ilyen gyorsan a vadászat. *Mondja és felállva oda nyújt neki egy vizes palackot, majd Peterre néz.*

- Jobban... Arou gondját viseli. *Mondja és nem néz rám.*

-Remek...*Mondom és elvéve a vizes palackot húzom meg és mohón iszok a hidegebb vízből.*

-Igazán nincs mit! Közben Peter megtanított sátrat állítani. *válaszolta Laosnak derűsen és nem is kérdezte őket többet Sayla repülőtechnikájáról. Megkavarhatta a következő adag főzetet amikor Sayla beesett a vadakkal. Laos fejrázására csak hümmögöttt*

-Humm... Makacs ugye! .. Persze!... hiszen Black. *mondta mintha ez magyarázat lenne mindenre*
- Olyan mint a nagybátyja, akivel történetesen együtt nőttem fel.. tehát aligha kell nekem bemutatni ezt a típust … *nevette el magát a makacsul igyekvő Sayla láttán*
- Mintha az ifjabb Geretet látnám női kiadásban. *mondta a harcosoknak és szórakozottan megkavargatta megint a főzetet*
-Persze Sayla sokkal jobban néz ki….. *tette hozzá mikor Sayla előjött*

-Igazán szép fogás! Pihenj csak! Most már jöhet az Úrfi és az Örző. Rendben van a hús is és a tábor is. Reggelre Peter is röpképes lesz… de csak rövid távon. Éreztem a böffentése szagából hogy alakul.. mintha huzat lenne odabenn… még az is lehet hogy a másik végén is szelelni kezd.. akkor jajj nekünk… *utalt a vicces jelenetre és játékosan megforgatta a szemeit*

Igazából még nem mindenen gondolkodtam el. Persze a szabályok adottak..ez természetes a lovagi tornákban ,meg hogy a régi korokat idézzük majd. De hogy ennél többet?
Nem volt időm még rá!
*Legyintett .*
Tudod.. Dilec azt mondta neki vannak ötletei... azt hiszem majd azokkal együtt vezetem be a sajátjaimat is. Amúgy is megbeszéltük ,hogy egy kis borozás mellett átbeszéljük majd a dolgokat.... tényleg..még erre is sort kell kerítenem!

Nem rossz ötlet...nekem nem jutott eszembe.. látod! Jó ,hogy itt vagy! Igen..ez a minden népből egy bíró jó gondolat. És a bírának nem is kell férfinak lennie..lehet nő is. Azt hiszem be kell szerveznünk pár húsit erre a részlegre.
*Vigyorodott el szélesen ,majd kedvesére pillantott.*
Természetesen...örülnék ha az őrzők részét elfogadnád.

Vonyítani? Szó mi szó... tény ,hogy szinte én vagyok a legerősebb köztünk,* emelte meg büszkén mellkasát.* de szavaidból kivéve már előre eldöntötted egy lehetséges harc kimenetelét!
*Felnevetett.*
Sajnos nem én vagyok a legerősebb lény a szigeten, de azt nem tagadom ,hogy nem csak élvezetes..hanem megtisztelő is lenne ,ha Dileccel harcolhatnék. azt hiszem, egy komoly, apait-anyait beleadó, mégis büszke harcot látnánk....igen..ez nem is rossz.
*Gondolkodott el ,majd végül kedvese szavaira hirtelen pillantott rá. Vörös szemeiben egy kis időre gyengédség vegyült.*

Én is.

*Mosolyogva nézek kedvesemre. *

-Szóval azt szeretnéd, hogy én legyek az egyik Őrző bíró? *Kérdem mosolyogva.*

-Ez igazán hízelgő tőled, de én például a te meccseiden nem bíráskodhatnék, hiszen ha kiderül, már pedig előbb utóbb kiderül, hogy mi együtt vagyunk akkor joggal fogják mondani, hogy részre hajló voltam feléd... *mondom mosolyogva és egy puszit nyomok az arcára.*

-Na de induljunk ha meg ebédeltünk, mert lassan sötétedik. Szerencsére már nem vagyunk messze. *Mondom miközben fel állok és elpakolva mindent indulásra kész vagyok. Mikor kedvesem is fel áll együtt indulunk el.*

- Nos akkor majd értesítesz a fejleményekről. *Mondom mosolyogva és eszembe jut a kérdése az ünnepséggel kapcsolatban, miközben sétálunk kezdem el mondani.*

- Az Őrzőknél nyáron egy vadász bál szokott lenni. Tudom eddig nem mondtam, és nem is említettem, mert igazából csak az Őrzők voltak eddig rá meghívva, de lehet idén mi is megnyitjuk ezt a szokásunkat a többiek előtt, ha már ők megtették. *Mondom elgondolkodva és kedvesemre nézek.*

-A vadász bál olyan, hogy maszkot húzol és elegáns ruhába bújsz és igazából a táncról szól az egész mulatság. Az őrző férfiak egy vadászat eseményeit mutatják be a legelején és az egyik elejtett vad állat szívét a földbe helyezve jelképesen adjuk vissza szellemét Gaianak a földanyánknak. A többi része mulatozás. Mondhatni egy álarcos bálnak is, de itt általában állatra emlékeztető álarcot viselünk és a tradicionális Őrző ruhát. Az elején van ez a vadászat bemutatás és utána egy hagyományos tánc amit a nők járnak el de utána kötetlen mulatozás... Talán még tetszene is neked. *Mesélem el a dolgokat a vadász bállal kapcsolatban.*

Igen..azt! Pont megfelelsz rá...és azért legalább részt veszel benne, ha már nem harcolsz. Ugyan..ezt én jól tudom! Majd addig félre vonulsz míg én küzdők Nem kívánok csalni, és tudom ,hogy te sem tennéd meg, de inkább ne is adjunk rá indokot, vagy eshetőséget a támadásra!

*Nézte ,majd felállt. Leporolta magát kicsit s úgy indult meg mellette. a hátizsákot magára kapta.*
Nem.. szerencsére már nem. És mivel elidőztünk, azt hiszem bőven kitakarították a tábort. Nem kell majd semmit csinálnod.
*Pillantott az égre s azt elemezte. szavainál elmosolyodott.*
Majd üzenek.

Éééértem... akkor ez megmagyarázz mindent, hogy miért nem hallotta róla semmit. Hm...milatt meséled kicsit olyan ,mintha a népetek magukba olvasztottak volna máshonnan elemeket... De mindenképp érdekes! Állat maszk?
Tetszik!
*Szélesen elvigyorodott s a lányra pillantott hosszan mialatt haladtak.*
Gondolom meghívsz majd rá!
Ahh..v.árj csak... őrző ruci.... hát nem hiszem ,hogy lenne a méretemben...vagy túl jól állna XD
*Felnevetett hosszan.* Gondolj el benne!

-Rendkívül makacs... *Mondja és nézi ahogy Sayla beteszi a húst majd utána amikor a fához ül le.*

- Na igen az egy érdekes jelenet volt, de ne adja az ég, hogy alulról is eregessen, mert akkor azt hiszem bedobom a vízbe. *Mondja szélesen elvigyorodva.*

*Nagy levegőket véve pihenek a fa tövébe és nézek kedvesemre.*

-Igen neked nagy előnyöd van a kiismerésrésemmel kapcsolatban, de nem teljesen vagyok olyan személyiségileg mint Geret... Bennem nem Black és Revena család vére folyik hanem Black és Renion. *Mondom határozottan elmosolyodva. Kezdek megpihenni és mély levegőt véve hunyom le a szemem. Légzésem normalizálódik, bár biztos, hogy látta ezt Arou és csodálkozom, hogy nem kezdett el aggódni.*

- Arou... te fogod kísérni haza Petert? *Kérdem érdeklődőn.* -Mert ha igen lehet én gyorsabban oda fogok érni, ha csak le nem szállok én is veletek. *Gondolkodom el a dolgokon.*