A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*Felnevetett kedvese aggódó megjegyzésén.* Ugyan Eras én sose kezdenék más sárkánnyal.... egyáltalán más férfival se. *Nézett rá és csal megrázta a fejét.*

*Laos csak jobban össze húzta magát és nyakát is behúzta.* Bocsánat főnök... azt hiszem felkeltettem a fenevadat...

*Leiran Laosra nézett.* Az nem kifejezés. Ahogy reggel elbánt veled kicsit meglepődtem. Tudtam, hogy erős, de azért azt nem hittem hogy ennyire idegbeteg is... Amúgy igen nem tanácsos vele össze rakni. Még a végén lelökné egy szikláról itt nekünk... bár csak nem olyan Sayla...

-Nem nem olyan, de tény, hogy lakatot kell tennem a számra mellette. Az még hangyám hogy én hogy néztem ki... de a szikla... fuhuuu *Húzta el a száját felemelve a szemöldökét.*

-És ezek ellenére folytattad a szívózást... öcsém te egy hat ökör vagy... *Mondta a csendesebbik és lerakta a koszos tálat.* Igazán finom volt Leiran kisasszony! Köszönöm a vacsorát. *Mondta és főnökére nézett.* Főnök, elnézést kérek. Nem szoktam bele szólni az ilyenekbe, de egyikünk itt maradhatna, hisz a kajára is vigyáznia kell valakinek. Viszont szerintem kössük ki azt is, hogy nem lehet repülni. Elvégre igaza van Leiran kisasszonynak. Semmi értelme, ha repülve tesszük meg a távot. Abba nincs edzés. A javaslatom arra, hogy ki maradjon itt az Laos... kitűnő büntetés lenne számára azért mert ennyire felhergelte Saylat... Gondoljon bele főnök... beszélhetne a fákhoz meg a virágokhoz. *Mosolyodott el kicsit gonoszan Laosra nézve.* És kitűnő alkalom számára az elgondolkodásnak is.

ég szerencse ,hogy én ezt átaludtam. Nem kívántam volna belekeveredni..ez a ti hülyeségetek....*sóhajtott.*

Laos sosem az eszéről volt híres. Maradjunk ennyiben, és szerintem a kedves neje sem azért választotta.
*Nevetett fel ,majd ismételten kortyolt az italból. A csendesebb harcosára pillantott ,majd bólintott felé.*

Akkor legyen. Laos marad itt örködni, Sayla után megérdemli ,hogy egy kis virággal tölstön egy napot és egy estét. Attól még az asszony sem lesz féltékeny.
*nevetett fel.*
S akkor azt hiszem a többi csapat is megvan.

*éppen a végszóra érkeztek vissza így Aroruának fogalma sem volt semmiféle edzésről.

A klupájában kicsit csoszogva át sétált a többiek között a tábor melletti alacsonyabb fácskákhoz és elkezdte szépen akkurátusan kiteregetni a ruháit. Mindet szépen kifordítva, nehogy a faágak véletlenül nyomot hagyjanak és látszódjanak amikor felveszi majd.

Alaposan egyenként kirázta mindet és meghúzogatta. hogy ne legyen gyűrött. Amikor végzett a teregetéssel*

*Amikor végez kérdőn Saylára néz, hogy ő kiteregetett e már, mert ha nem akkor ő szivesen megcsinálja*

*Sayla Arouval tartott és keresztül nézett Laoson. Nem szólt hozzájuk. Nem is hallotta miről volt szó. Mikor észre vette Erast kicsit elmosolyodott.*

Áhh felébredtetek? *kérdi higgadtan.* Remélem sikerült pihennetek! *Mondta és elkezdte kiteregetni a ruháit.* Bár igaz Laos nagy szája miatt még a holtak is felkelnének...*Mondta és felhúzva az orrát folytatta a teregetést.*

Na megjöttetek? Ohh mosni voltatok? *kérdi a teregetést nézve.* Holnap elmegyünk túrázni. Bár a részleteket szerintem hagyom hogy Eras közölje, hisz ő ötlete volt amit én támogatok. Nem igazán voltam még erre felé kirándulni. *Mondta kedvesen elmosolyodva.* Viszont a célt ne felejtsd el közölni kérlek. Bár nekem csak bírni és élvezni kel a túrát, mert engem úgy is te fogsz vezetni. *Mondta mosolyogva.*

-Naaa ez igazán jó hír! Régen voltam túrázni! Ugye repülni nem lesz szabad! Ha már csapatokra oszlunk. Leiran szavaiból így vettem ki, hogy csapatokra bomlunk és amolyan verseny lesz. *Mondta rájuk nézve és megragadt a teregetésben, mert Erasra és Leiranra figyelt. Az eddig alig beszélő harcos társuk is csendben maradt. Laos inkább nem mert most szólni. Túl sokan voltak körülöttük és így is kihúzta a gyufát már. Bár a vizes ruhákat látva, ahogy tereget igen csak ott motoszkált a fejében a beszólás.*

*Nézte ahogyan az elveszett báránykák visszatérnek ,majd biccentet feléjük Csak ezután tekintett vissza a harcosaira . Ismételten kortyolt egyet a borból. Arou nem tekintet rájuk, vagy szólalt meg, de úgy tünt Sayla inkább teszi ezt. Miután Leiran elmondta a dolgokat ő csak bólintott rá.*

Pontosan. Repülés kizárva, holnap reggeltől utána lévő reggelig tart, 2 fős csapatokban. Laos marad itt örködni. Ti lesztek együtt Arouval, ők ketten, és mi Leirannal. Innen indulunk, az erdő közepén lévő ősi siremlék a távpont fele, és utána ide kell a táborba vissza jönni a következő reggel. A táspontban van elrejtve egy-egy apró tárgy...ha anélkül jövünk vissza az csalás. Ezeket majd Laos elrejti mielőtt elindulunk, és akkor egyenlő az esélye mindenkinek.
*Vigyorodott el ,majd még rájuk pillantott.*
Vacsoráztok?

Sayla...én ezt már kitárgyaltam a fiúkkal. Te is felejtsd el szépen.

*éppen vette el Sayla kezéből a lány ruháit is, mert Sayla nem haladt a teregetéssel, amikor meghallotta a kirándulés dolgot.. túrázás.. fáradtság.. nem lehet repülni...
Egyre inkább sápadt el a gondolatra ami esetében eléggé különös volt.*

-Egészen biztosan nem maradhatnék a tábort felügyelni Laos helyett Eras úrfi?
Egy harcos bizonyára nagyobb eséllyel és kedvvel indulna a versenyen mint egy öreg civil sárkány aki a legritkább esetben szokott emberi formában gyalogolni. Aligha érne el velem Sayla a táv első felének feléig. Vagy addig se. Ráadásul ma éjfél után esni fog és holnap csupa sár lesz minden... *adta le egyben az időjárás jelentést is. Próbált kibúvókat találni.. inkább aludan mint efféle sportot űzzön*

*Aroura pillantott annak kibúvó keresésén és felhúzta a szemöldökét.* Az kellene még hogy Laossal egy csapatba legyek! El se indulnánk és már agyon vertük egymást... *Mondta ki határozottan, bár Eras szavaira figyelt és igazából tényt közölt.*

- A másik pedig az, hogy ideje kicsit a lábaidat is edzeni. Ha nem győzök nekem nem túlzottan lényeg és amúgy is Leiran kisasszony is civil. Itt egyedüli kimondottan harcosokból álló csapat a fiúk lesznek, de tudod mit Arou! Ha holnap eljössz a túrára, akkor ma este nem eszek húst. Hiába vonultál vissza az edzéstől. Hidd el jó móka lesz ez a kirándulás, még ha egy kicsit saras is leszel. Mit számít az?! *Kérdi ránézve. Az ifjonti hév és lendület igen csak benne volt.*

- Miért jöttél el akkor erre a vadászatra, ha csak itt akarsz ülni a táborban és aludni. Azt otthon is lehet! *mondta ránézve.* Ne alá becsülöd magad! Ez nem szép dolog! Nem olyan nagy táv ez! *Mondta még mindig biztatólag Aroura nézve.*

*Leiran most inkább nem szólt semmit ez az ő belső dolguk. Kicsit felkuncogott Saylan és figyelte Arou reakcióját. Nem biztos, hogy komolyan gondolta, hogy egy ilyen fiatal életerős nővel kezd. Kíváncsi lesz mi sül ki ebből az egészből, bár elégé meglepte, hogy a remete ilyen könnyedén közel férkőzött a lányhoz, aki láthatóan sokkal sugárzóbb lett az események után.*

Ohh, nem Arorua! Ha Laosal össze tenném Saylat szerintem úgyan az lenne, amiről én ma szerencsésen lemaradtam.
*Vidult fel. Jót szórakozott az öreg reakcióin ,mialatt látta ,hogy Saylaban mintha jobban pezsegne a vér, s ebből kiindulva aktívabban venne részt a kirándulásban. Bólintott a szavaira.*
Mellesleg, igen. Leiran velem tartana, így nem csak egy civil lenne az egészben. És ő belement, miért ne mennél bele te is?
Jót fog tenni egy kis séta.
*Vigyorodott el. Ezt mindazért ,amikor a 'lázát' nézegette. Összecsapta a kezeit.*
Akkor ezt megbeszéltük. Reggel innen indulunk majd.

*Mélyet sóhajtott beletörődésül és teregetett tovább. Való igaz hogy nem egyedül civil.. nem sok kifogása maradt, így beletörődött a dologba*
-emiatt nem kell böjtölnöd. Az csak egy tréfának indult, mert azt hittem kibirom legalább egy napot az edzésedet *mondta és hangjába kicsit szomorúság tónusa vegyült*

*Nem volt túl sok kedve az egész sárdagasztós mászkáláshoz.. annyira ellentéte volt a jól megszokott életének... , még akkor sem jött meg a kedve ha arra gondolt hogy talán jó dolog ez ha mások ennyire szeretik.

Abban igazat adott a lánynak, hogy ha egyszer aludni otthon is tud.. valójában rájött hogy szeretne otthon lenni.. a fellegvárban. Annyira elszokott a kirándulásoktól hogy nem is vágyott már rá. Mi ez ha nem az öregség jele..? Erre a gondolatra elkomorodott. Kiteregette a lány utolsó alsóneműit is majd kicsit savanyú arccal elindult az erdőbe. A ki róka követte őt, nem volt nehéz dolga, mert a klupa nem terepre való és ezért Arorua lassan haladt, meg megállva és a talajt nézte és az ágakat, aztán megint a talajt.*

*Sayla észrevette hogy a maradék ruháját Arou teregette ki. Örült annak, hogy végül belement a dologba. Mosolyogva nézett fel rá, de mosolya lefagyott arcáról, mikor látta mennyire elszontyolodik. Sóhajt és szólna, de Arou már el is ment mellőle. Néz utána és kezdett rá mérges is lenni.*

Mi a bús bajod van neked?! Mi a fenéért jöttél el, ha csak a búskomor képed lehet látni! A repülésen kívül más már fel se vidít szentfazék?! Nem hiszem el, hogy ennyire nem lehet a társaságba lenni! Most itt vagy társaságba 300 évig egyedül voltál én a helyedben nem elvonulnék, hanem élvezném a társaságot! *Kiáltott utána mérgelődve és leült a többiekhez.*

Eskü nem tudom mi ez a nagy letargia nála, de ááááhhh... mindegy hagyjuk... *mondta és keresztbe rakta kezeit*
___________________
Leiran:

Ugyan Sayla hagy neki egy kis időt. 300 év hosszú egyedül, és mindenki más. *Mondta nyugatólag és Szedett Saylanak egy kis ételt és oda adta neki. Egyből neki kezdett enni puffogva.*

*Csak nézte az öreget , de nem szólalt meg. Csak nézte ,ahogyan harcos lány elkezdte a dolgát. Sóhajtott ,de most az egyszer nem szólt bele ,mivel megígérte a kedvesének ,hogy azért nyugodtabban kezeli a dolgokat. Bár lett volna mit mondania. Végülis előre pillantott, egy kisebb vigyorral.*

Igaza van Leirannak, gondolj bele, nem egy fiatal sárkány. Megterhelő lehet neki a sok séta, meg túra.
*Gondolkodott el.*

*mikor megtalálta amit keresett.. azt a speciális gombát amelyet úgy lehet megtalálni hogy aki keresi tudja milyen ág alatt nő a földben, lehajolt és egy keze ügyébe eső gallyacskával kitúrta a laza talajból. Egy majdnem teljesen gömb alakú indigókék gomba volt az. Szórakozottan megporolgatta, majd láthatóan nagyobb kedvvel csoszogott vissza a táborba. Még azt is feledtette vel az a valami hogy az előbb még borongós hangulata volt*

-Rendben Sayla! Ha nem bánod hogy lassú leszek, akkor bizony lassú leszek. *felmutatja a szerzeményét és most már az ő tekintetében is a várakozás csillog*
-Ez a gomba nem nő meg akárhol! kifejezetten sokat kell keresni! De hogy ne unatkozz majd mellettem, edzsésképpen hozhatod a gombákat és bogyókat amiket összeszedek pár speciális főzetemhez. *ártatlan széles mosoly*

Jó igazatok van...*Mondta és mély levegőt vett, majd Erasra pillantott. Összehúzta szemöldökét. Végül csak megrázta a fejét. Evett tovább, majd mikor megjelent Arou és előadta magát szemei elkerekedtek és csak nézett rá lefagyva, mint a windos.*

*Egy jó darabig ilyen fagyott állapotban ült. Még az evésben is meg állt. Lassan pislogott és a gombát nézte.* Jó oké... persze miért ne segítek cipekedni. *Mondta mintegy bele törődve a dolgokba. Végül is egy csapatba lesznek és kirándulnak, ha most nem nyer akkor nem nyer, de legalább mozogni fog az öreg is.*

__________________
Leiran:

*Mikor meg jelent Arou és megmutatta a gombát kicsit meglepődött.* Gerenton gomba? Nocsak erre felé ilyenek is nőnek? *kérdi és lassan felállva oda ment és megnézte közelebbről is a gombát. Leiran volt a legalacsonyabb a társaságban.*

-Szép találat Arou... gondolom, majd azt a főzetedet fogod belőle elkészíteni ami jó a magas lázra, köhögésre, torok fájásra, az izom fájdalmakra és az ízületi fájdalmakra. A neve most nem jut eszembe. *Mondta elgondolkodva. Látszott hogy töri a fejét a főzet nevén.*

*A gomba hírére felpillantott, de nem nagyon kötötte le. Csak nézte amint kedvese is oda megy, majd vállat vont. Az égre pillantott. Őt nem kötötték ezek le. Ismét inkább kortyolgatott a borból. Látta ,hogy a srácok is ezt teszik ,sőt azt is ,hogy az orruk alatt mosolyognak rá. Erre elvigyorodott mialatt megvillantak a szemei feléjük. Halkan suttogta a szavakat ,hogy csak ők halják.*
Végetek....

-Köszönöm Sayla! *mondta láthatóan felvillanyozva* -nagyon kedves Tőled hogy segítesz. Ha gondolod közben szívesen elmagyarázom hogyan készül el belőle az a bizonyos főzet amit Leiran említett. Nagyon hatásos és nagyon jó ha van. *mondja neki és lelkiekben már készül arra hogy megtanítsa Saylát egy csomó receptre míg úton lesznek....*

*az örzőre néz és bólogat, majd hagy neki még időt, hogy gondolkodjön a főzet nevén... kicsit segít is:
-g.... *kérdőn néz leiranra*

-ger..... *igyekszik kicsit többet segíteni éééés kérdőn néz Leiranra*

*Sayla a jelenetet látva elvette Eras kezéből az üveg sárkány bort és meghúzta.* Azt hiszem holnap vinnem kell magammal az útra ebből. Ha engem elkezd erre a francokra tanítani én nem tudom mit csinálok vele... Nagyon nagyon nem értek ehez...*Mondta inkább magának és vissza adta Eras kezébe a palackot és ette tovább a vacsorát.*

*Hamar meg ette és a mosatlanok közé rakta a tányérját. Fel állt és szó nélkül felvéve a szenyes edényeket a folyóhoz ment, hogy elmosogasson.*

______________________
Leiran:

*Nézett Auróra elgondolkodva és végül feladva a dolgot megrázta a fejét.* Nem ez nekem nem megy! Az én agyam nem fog az ilyenekre... annak is örülök hogy erre emlékeztem....*Mondta és mély levegőt véve ellépett Arou mellől és ekkor látta, hogy Salya elindult a koszos edényekkel. Erasra pillantott.*

-Netán beteg?

*Csak pislogott kicsit mikor Sayla kivette a kezéből a bort s belekortyolt. Nézte egy ideig ,majd vissza vette erőszakosan tőle.*
Majd vehetsz a raktárunkból!
*Mondta s végül felnevetett.*
Nem is tudom ,hogy melyikünk jár jobban. Biztos meggondoltad? Laos vagy Arou?
*Azzal csak nézett, amint elment mosogatni. Kedvesére pillantott a kérdésnél.*

Fogalmam sincs.... ivott egy kicsit..lehet az tett be neki.
*Mondta ártatlanul.*

*mikor látja hogy Leirannak nem megy, kimondja*
-Germotu főzetnek nevezzük és mi kell bele pontosan? *kezdte a keresztkérdést aztán eszébe jutott hogy megígérte hogy nem zaklatja ezzel többet.*

-mindegy *legyint* majd Saylának megtanítom *mondta és felderült az arca már a gondolattól is hogy valakit megtaníthat az egyik speciális főzetére. Körbenézett hova tűnt el Sayla.. de már csak a hátát látta ahogy elfele megy a mosatlanokkal. Nosza bemászott a sátorba hogy eltegye a gombát. Éppen becsomagolta amikor valamit észrevett a takarók között. A kék főzetes fiola volt amitől előző este betéptek. Ez akkor eshetett ki és kerülhetett a takarók közé. Jó hogy ki nem folyt, különben a bőrükbe ivódott volna és még most se lennének józanok. Újabb ötlete támadt. Elrejtette a tenyerében a kis fiolát és a legtermészetesebb ábrázatával jött elő, majd telepedett a többiek közé.

Kivárta a pillanatot amikor senki nem figyelt rá és belecsepegtetett néhány cseppet a raguba. Vissza elrejtette a fiolkát és felhúzta térdét, kényelembe helyezte magát mint ahogy szokta. És szórakozottan figyelt. Az a pár csepp szer nem elég ahhoz hogy bármi képzeteket vagy hallucinációt okozzon, de hamarosan mindenkinek kellemesen jókedve lesz. Kivéve ha valaki eleve kapatosan eszik ragut...*

*Sayla már nem hallotta Arou mondatát. Mikor oda ért a folyóhoz neki is kezdett a mosogatásnak egyedül. Ki akarta szellőztetni a fejét ezek után. Erre most őgy érezte pont jó egy kis mosogatás.*

*Gondolataiba mélyedve mosta el a szennyes edényeket. Irritálta Arou lustasága, de ez a gyűjtögetéssel egybe kötött túra talán még jól is elsülhet. Türelmesnek kell lennie holnap, bár ez számára igen csak nagy kihívást jelent. Sóhajtva folytatta a mosogatást. Nem haladt olyan gyorsan mint Arou, ő nem volt olyan ügyes és fürge.*

*Nézett Sayla után és Arou megjegyzésére vele kapcsolatba meglepődött és pislogott kicsit.* Na ha ő meg fogja tanulni akkor egy hónapig ugyan azt fogom enni mint Eras! *Mondta és már tudta, hogy ez egy eleve halva született ötlet, ahogy az is hogy Arou edzen együtt a lánnyal. Hallgatta a sárcok beszélgetését mosolyogva és magához véve az őszi levet azt kortyolgatta, majd Arou felé nyújtotta, mikor ő vissza tért a sátorból és közéjük ült.*

Parancsolj, őszi lé saját recept. Nincs benne alkohol, csak gyümölcs egy kis cukorral és vízzel. Elégé sűrű és kesernyés lett az alap lé, így tettem még bele ezeket. *Mondta és a férfi kezébe nyomta az üveget. Ezek után vissza fordult a beszélgetés fele. Néha fel kuncogott a történeteiken.*

Én nekem egyetlen egy ilyen "tivornya" maradt meg az emlékeimben. Persze arra is Eras vitt el, bár csábítani és unszolni nem kellett, mentem én magamtól is. Bár nem az egészre emlékszem, csak arra amikor megtanítottatok nekem egy dalt. Azóta is megmaradt az emlékeimben elégé élesen. *Mondta elmosolyodva.*

Akkor volt az, hogy Laos összeverekedett egy másik sárkánnyal mert annak a barátnőjére hajtott rá a kocsmába. Akkor még nem volt családotok. *Mondta és kuncogott kicsit.* Tudjátok hiányzott amúgy nekem ez. HOgy leüljünk és jól érezzük magunkat. Beszélgessünk hülyüljünk. Bár ki akar pókerezni? Hoztam ám hozzá kártyát is. *Mondta és felállva a sátrához sietett. Ekkor tudta Arou az ételbe csempészni a kék löttyöt. Mikor vssza jött a pakli kártyával hozott magának is még egy üveg Sárkány bort.*

Hmm bor... hogy is kezdődik az a dal? *Kérdi persze tudja a szöveget.*

Ülj le mellém! *Ekkor ül le vissza Eras mellé.*
Valamit mondok! Szomjas vagy látom, egy üveg bort ki bontok. Figyelj! *Énekelte tovább és ki is bontotta azt a palackot amit magával hozott, és önmagán nevetett fel.*

Lehet hogy ne vagy gyenge, de ha szívedbe szál a penge, attól nem érzed magad jobban ha kocsidban bomba robban! *Folytatta Laos a dalt és ő is fel nevetett rajta.* Igen erre emlékszem én is! Ez egy jóóó szám! Eras... egyet nem értek! Miért nem hoztad eddig el magaddal Leirant a vadászatokra? Jó hangulatot tud teremteni. *Mondta vigyorogva.* Jó persze szabályunk hogy nőt nem hozunk...

És mégis mi ez a szabály? Hisz a lányok tudják csak igazán feldobni a hangulatot. *mosolygott kedvesére.* Jó tudom a kan buli az kan buli...

Hát igen, ha az a terved ,hogy Saylat megtanítsd ezekre ,akkor szerintem most mondj le róla. Habár én csak örülnék ha Leirannak egy hétig azt kellene ennie ,mint nekem. Azt hiszem nem lenne gondja semmivel. Persze kevesebbet.
*Tekintett a kedvesére.*
Az ő teste nem bír el annyi ételt és energiát ,mint amennyi nekem kell. De még szép.....
*egy pillanatra elképzelte, hogy a lány sokkal erősebb, nagyobb és izmosabb. Abban a pillanatban kicsit elkékült a feje. Megrázta azt.*
Bár ha már itt tartunk, inkább csak maradjon a könnyü és zöld ételeknél meg gyümölcsöknél. AZ a legjobb neki.

*Arou ügyködését nem vette észre ,bár hiába nézte az ételt, ő nemrég evett, így már nem kívánta nagyon. Ehelyett viszont ivott, újra, s újra kisebbeket kortyolgatott. Amikor Leiran vissza ült mellé rápillantott. Amint elkezdte a dalt felnevetett ,de ő nem folytatta. Néha énekelt, ám nem igazán engedte ki a hangját. Ahhoz nagyon részegnek kellet lennie. Mivel tudta ,hogy a hangja nem éppen élvezetes, de nem is használta sosem arra, hogy másokat szórakoztasson . Ezt a kegyet meghagyta másnak, mint mondjuk Laosnak aki most is folytatta Leiran után. Az ő hangját már inkább elviselte. A bor a szentfazék felé nyújtotta.*
Tegnap ittál, gyerünk..egy kicsit kortyolj bele....de ne idd meg mind. Ez az enyém.

A kan buli ,az Kan buli!
*Jelentette ki bősz bólogatással s ugyan így tett a másik három is.*
Ha nem lennél itt, hidd el más témák lennének. Ilyenkor azonban, midenki igyekszik alegjobb formáját hozni, ez a nők átka.
*Nevetett fel* Észre sem veszed ,hogy az ujjaik köré csavarnak...és már úgy viselkedsz ahogyan ők fütyülnek.
*Nézett a másiknál lévő borra.*

*Szerényen mosolygott, majd elvette és megköszönte a bort*

-Köszönöm szépen! Megkóstolom.. habár egy kis fűszer mehetne még bele. *Mondta és kinyitotta a kék cseppes fiolát és belecsepegtetett párat az Erastól kapott borba. Kicsit ellötyögtette a bort majd beleivott és úgy adta vissza Erasnak.*

-amint látod, nem tettem bele sokat és ittam is belőle. A többi a Tiéd! *mondta és elégedetten mosolygot.. Remélte hogy ma este jót mulat a többi sárkányon cserébe a holnapi fáradságos sétáért*

*Sayla lassan befejezte a mosogatást és a szivacsot kimosva a felső tiszta tálba rakta bele azt és felvéve azokat sétált vissza a táborba. Ekkor adta vissza Arou Erasnak a bort. Figyelte őket csendesen és lerakta az edényeket. A sátorhoz lépve vett ki egy üveg sárkánybort a maga számára és ült le, kicsit távolabb a bagázstól. Kibontva a bort ivott bele. Most nem volt igazán jó hangulata.

Egyrészt bántotta a dolog, hogy kitudódott a titka, és hogy nem bírta magát türtőztetni, de valahogy nem bánta még sem a dolgot. Kettős érzése volt a dolgokkal kapcsolatban és ezt próbálta önmagában tisztázni. Hallotta az énekléseket és a jó kedvet, de ez se csalt arcára mosolyt. Sóhajtva húzta fel a térdeit és támaszkodott rájuk. Bele bele ivott a borába, teljesen kizárta most tudatából a külvilágot. Mikor Leiran megköszönte a mosogatást arra is csak legyintett.*

_______
Leiran:

*Miután Sayla elvonult, úgy gondolta ő inkább nem zavarja most. Nevetett és szórakozott a fiúkkal, mint ahogy régen is tették. Erasra pillantott mosolyogva.*

Mit szólnál ha üvegeznénk, mint a régi időkben. Egy kis nosztalgia. *szélesen mosolygott csillogó szemekkel, majd Aroura pillantott.* Te beszállsz Arou? Hidd el jó móka! Olyan dolgokat kell megcsinálnia annak aki re a palack orra mutat amit csak te kitalálsz! Bár igaz nem csak cselekedet lehet, hanem kérdésre is a válasz. A büntetés az, hogy le kell venned egy ruha darabot. Ez szégyenlősöknek nem való játék. *Mosolya nem tünt el látszott rajta, hogy hat a bor.*

-Az egész játék úgy zajlik, hogy körbe ülünk. Egy valaki meg pörgeti az üveget és aki felé mutat az üveg szája annak fel kell tennie azt a kérdést hogy: "Felelsz vagy mersz?" ha a feleleket mondja akkor egy kérdést kell feltenni neki amire köteles válaszolni, ha még sem teszi le kell vennie egy ruha darabot. Ha a merek-et mondja akkor viszont feladatot kell adni neki amit meg kell csinálnia. Ha nem teszi akkor is ruhadarab az ára! Ékszer nem számít ruhadarabnak!

-Nos Eras játszunk? *kérdi ismét ajkába harapva.*

*Vissza vette az italt ,majd kortyolt belőle, de azért nem túl sokat. Gyanakodva mérte fel a pasast.*
Jól láttam ,hogy mit csepegtettél bele? Komolyan, mit akarsz elérni?
*Nevetett fel jóizűen ,majd még Sayla felé pillantott. A srácokra biccentett, de azok közül csak megvontál a vállukat. Sóhajtott s így kortyolt ismételten az italba.*

Játszunk? Drága, én nem vagyok szégyenlős. Ha gondolod, itt a srácok előtt, egy szál semmiben futok egy kőrt, engem az sem izgat túlságosan. Veled ellentétben. Meg azért bevallom, én sem örülnék ha a többiek téged néznének.
*Abban a pillanatban sanditott rájuk, de azok csak ártatlanul tekintettek el.*
De miért is ne, ha a szentfazék is csatlakozik, akkor játszunk.
*Tette le maga mellé a bort.*
Sayla, gyere te is! Szórakozz kicsit, a sérelmeidet most vissza adhatod!
*Vigyorodott el hosszan.*

*Arutua csak Somolygott Eras kérdésén.*
-ezzel elérni.. semmit. csak oldottabbá szeretném tenni a hangulatot. Ezzel rágjátok a fülem egy ideje, most legyen így. *kezd hatni a kék lötty*
-Holnap úgyis sáros leszek és zsémbes... addig sem akarok dondolni rá. Igyál Eras úrfi! Pontosan az van benne amit gondolsz! A maradék raguba is tettem.
A játékban pedig benne vagyok bármi legyen is az *oldódott fel végül teljesen ahogy hatni kezdett a szérum*