A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*Ahogy Sayla a fényt emlegette körbenézett és bólogatott. Értette hogy a fáklyák nem tartanak ki túl sokáig. Fény nélkül pedig még az is eltévedne itt aki jól ismeri az utat.*

-Persze hogy tudok. Csak iszom még egyet *mondta és már fordult is volna hogy igyon amikor leesett neki hogy a lány neheztel rá. Kétségbeesetten nézett rá, mert meg akarta értetni vele az aggodalmát*

-De akkor is….. *kezdte, de nem tudta hogyan önthetné szavakba az aggodalmát. aztán jött a seggberúgás amitől kicsit előre is kellett lépjen hogy megőrizze az egyensúlyát!* -Hohóóó… mások előtt ilyet? *Mondta neki halkan és nézett a háta mögé. Szemében csintalan fény bujkált, majd sóhajtott egyet és egy pillanattal később ragyogó aura vette körül, megvilágítva a barlangot. Ez jóval erősebb fényt adott a már csak gyéren pislákoló fáklyák helyett és a fehér cseppkövek szikrázva verték vissza a fényt.

-Áhh a szemem! Én is seggberúgom mindjárt!

-Legalább szóltál volna te szentfazék! Itt lesünk kitágult pupillákkal erre te belevillogsz!

-Hallgassatok és békéljetek harcosok! Most már a terhetek is könnyebb lesz és biztosan nem tévedünk el… *mondta nyugodt derűs hangon és a vízhez ment hogy ismét igyon mielőtt elindulnak*

-Neee papolj!

-Miért ne lehetne szekta, akik így tisztelegnek Gaia előtt, bár elégé érdekes megnyilvánulás, de sokat olvastam már ilyenekről. Ők is sárkányok, de egyikük se harcos szóval valószínű polgárok. Polgárok között, pedig előfordulhatnak ilyenek. Bár amíg így áldoznak addig nincs gond. *Mondom őszintén és ismét óvatosan kilesek, ám komoly mondataira mosolyogva nézek vissza rá.*

-Ezt örömmel hallom, mert nem akarok csatlakozni egy ilyen orgiához. Nem bírnám ki hogy más olyan helyzetben akár csak rád nézzen. *Mondom őszintén és oda hajolva adok egy érzékibb csókot ajkaira.*

-Viszont akkor ha gondolod inkább menjünk... vagy még szeretnél mozizni? Mert nekem nincs kedvem. Csinálni jobb, mint nézni, persze nem az orgiára gondolok. *mondom őszintén és lassan elindulok guggolásban elfele menni, hogy ne fedjem fel magam.*

*Mosolyogva nézek fel kedvesemre és lábujj hegyre állva adok puszit állára, mert így is csak azt érem el.*

-Tán gond? *kérdem majd nézek rá és mikor hirtelen felvonja a fényt maga köré behunyom a szemem. Mikor újra látok már hallom laos hangját és nézek a fiúkra.*

-Na na! *Figyelmeztetem őket mosolyogva és utána kedvesemre, aki ismét a vízgyűjtőnél guggolva iszik. Csábító, de még mennyire csábító az, hogy most rúgjam fenéken, de nem akarok tovább késlekedni és a srácokra nézek.*

-Kapjuk fel a cuccaink és induljunk. Jah és Arou! Nem tévedtünk el most sem... jó a tájékozódó képességem és attól, hogy úgy tűnt nem figyelek, igenis figyeltem, hogy merre megyünk...*Mondom keresztbe fonva karjaimat és mély levegőt véve nézek rá.*

-De Eras előtt tartsd a szád mert nem tudom mit teszek veled! Elhiszem, hogy aggódsz, de azért... nem kell egy álom miatt szétkürtölni a dolgokat... *Mondom és a srácokra nézek.*

-Mehetünk tovább?!

Lehetséges. Az biztos ,hogy sárkányok. Látom rajtuk népem jellegzetességeit...és nem hiszem ,hogy más fajból ilyen messzire jönnének, egy kis etye-petye miatt. Gaia? Ugyan kérlek...bár meglehet... ha vannak ilyen örültek...akkor bármi lehetséges.....
*Fordult vissza s felvonta az egyik szemöldökét ,mialatt megnézett valamit úgy tűnt, valamint elégé elgondolkodott.*

Ezt akkor én is örömmel hallom.
*Vigyorodott el ,majd végül bólintott s vissza igazgatta a bokros részt. Rápillantott.*
Menjünk....mielőtt behúznak..
*Ijesztgette a lányt, s csendben követte, szinte guggolva. Ám mielőtt kiérhettek volna, egy szempár villant, amit észrevett, így elkapva a lányt, oldalra estek egyet. Kivonta a kardját az említett felé, aki most Ádám kosztümben állt előttük.*
Áhh...úgy látom lekéstük a kezdést.
*Vigyorodott el felé. Annak szemeiben hűvös fény csillant.*
- A leskelőket büntetni kell.
Gondolod? Jó gyere csak..felnyársallak ha meguntad az életed, és inkább Gaia-hoz mennél.

-Bocsánat! *mondta derűsen és épp emiatt nem is hatott túl őszintén a bocsánatkérése a hirtelen fény miatt*

-Persze nem mondok neki semmit… ha nem verekszel vele *tette hozzá a saját feltételét és szemeivel a hátizsákját kereste. a hidegvíz megtette a hatást, már egészen jól érezte magát. Felvette a hátizsákot és a nyakába kapta Ernest aki az itatás eleje óta ide oda kórincálgatott*

-Tőlem indulhatunk *mondta *

-Na milyen friss!

-Ha én is aludtam volna eddig és cipeltetem a seggem, én is az lennék.

-Ez kérem csak időleges. Hamarosan azt kívánnátok majd bárcsak aludnék *a „fenyegetése” derűs volt és szórakozott hangnemű . Elindult és egy pillanatra megtorpant, mutatóujját felemelte hogy nyomatékosítsa a szavait* - de nem üthettek le hogy újra aludjak… Ha megteszitek, Saylával gyűlik meg a bajotok *mondta ugyanabban a derűs nyugodt hangnemben és elindult a többiek előtt, bevilágítva az utat.*

-Még két óra és ott leszünk a kijáratnál

-Ne várd el tőlem, hogy hirtelen nyugodt leszek és nem fogok verekedni... azért teljes 180°fordulatot én magam se vagyok képes meg tenni, bár a többieknek így is annyi... De ha meg teszed nem szólok hozzád Arou! *mondom karba fonva kezeimet és csak reménykedni tudok, hogy ez számára büntetés. A nyafogásával való fenyegetőzésre meg lódítom a lábam és ismét fenékbe rúgom.*

-Te csak ne fenyegetőzz világos?! Mert ha nyafogni próbálsz a fiúknak esélyük nem lesz reagálni, mert én rúglak seggbe. Kibírod azt a két órát több mint a felén túl vagy hála a srácoknak. Nézd már még ő fenyegetőzik aki aludt... *Morgolódom picit és a srácok meg csak jót nevetek, mivel poénkodás volt az egész, bár ezt én is tudom, mégse tetszett az, hogy ennyire ki ismert már így kapásból, bár igaz én hangoztattam neki, hogy bárkivel szemben megvédem.*

-Mellesleg Arou! Ha nekem meg kell téged védenem a srácokkal szemben akkor annak verekedés lesz a vége... És azt hiszem te pont, hogy nem akarod, hogy verekedjek. *Mondom elmosolyodva mellé lépve.*

-Ez így van!*Mondja vigyorogva Laos majd hirtelen megjátszott félelemmel néz körbe.* - Ti is hallottátok? Valami mozgott a sötétben! *Mondja persze belül vigyorog, ám vállába ütök ököllel.*

-Ne kezd! Nem akarom a nyafogását hallgatni... Nincs ott semmi!

-Vannak olyan emberek, akik még az ősi szertartásokat művelik, bár ezt a mai társadalmak igen csak elvetik etikai okok miatt. Régen az ilyen orgiák minden naposak voltak, persze nem egyenlő arányban voltak ott a felek... inkább a nők voltak többen. Régebben ugye sokkal több volt a nő mint a férfi, és hogy a gyerekek száma több legyen több nő tartozott egy férfihoz. *Mondom el azokat a a dolgokat amire ő pont, hogy nem emlékezhetett, mert még ez az emberek világában volt így.*

- Ilyen "szertartásokon" ünnepelték a testiséget, az örömöket és persze Gaiat magát. Ma már az olyanokat akik még űzik ezeket a régi szokásokat szektásoknak mondják, de éppen lehetne őket ősi hagyomány tisztelőnek is, bár mondom ezek már az átalakult társadalmakban etikailag nem igazán elfogadottak. *Fejtem ki a dolgokat miközben haladunk előre, majd a behúzásnál kicsit rémültebben pillantok vissza rá.*

-Azt nem akarom! *Mondom határozottan, de szavaim és hangom halkabb, hogy ne halljanak meg. Mikor vissza fordulok viszont érzem ahogy kedvesem megfog és maga mögé tolva dőlünk el. Hallom ahogy kardja sziszegve siklik ki hüvelyéből. Megláttak minket ez már biztos. Kicsit aggodalmasan hallgatom a párbeszédet, de most nem szólalok meg.*

/Mivel nálam a zöld már foglalt így fehérrel írom ugyan azt a srácot mint Eras zöldel/

-A kis hölgy sokat tud a dolgokról. *Jegyzi meg és a kardra néz, majd ismét Erasra.*
- Nem untam meg az életem, de a leskelődőknek akkor is büntetés jár, nem igaz kedvesem? *Kérdi és egy éva kosztümben lévő hölgy lép ki a bokorból a srác után.*

-Ez így van! Hmmm milyen szemre való férfi! Erős, izmos! Biztos hogy nemesbije is igazán izmos lehet! *Vigyorodik el csábosan és kicsit közelebb lép.* -Mit szólnál ha ő az enyém lenne! A tiéd lehet a tudálékos csaj!

*A lány mézes mázos hangján és mondandóján nem kicsit lepődöm meg és kap el a féltékenység. Hirtelen állok fel Eras mögül és villanó szemekkel nézek a lányra.*

- Kikaparom a szemed! Őt nem adom! Ő az én kedvesem! *Sziszegem fogaim között mérgesen amire a lány láthatóan csak pislog és hirtelen mind ketten letérdelnek, ahogy fel ismernek minket.*

- Gressil úr! Kérem bocsásson meg nekünk! Nem... nem vettük észre, hogy ön az! *Mondta mélyen meghajolva előtte.*

-Kérem Gressil úr, ne haragudjon! *Mondja a lány is, de ekkor felkapja a fejét, mint ha most jutott volna el a tudatáig amit mondtam. Felnézett rám majd Erasra, utána ismét rám.* -Eras úr... Leiran kisasszony az ön kedvese? *Teszi fel a kérdést ami szinte nyilvánvaló azok után, hogy megfenyegettem a csajt.* -Csak mert a fenyegetése és hanglejtése féltékenységet tükrözött. *Magyarázza és a srác is felemeli a fejét.*

-Csak ugyan igazad van Sarlotte... Meg mit keresnek erre felé? *Kérdi felénk nézve érdeklődőn.*

- Ezt inkább mi kérdezhetnénk, hogy mi a jó eget csináltok idekint ráadásul ennyien! *Mondom dacosan oldalra fordítva a fejem. Nem akarok rájuk nézni és még mindig dühít a lány mondatai.*

-De a kisasszony is igen szemre való! Nincs esetleg kedvük csatlakozni? *Kérdi a srác.* -Igazán kellemes érzés! *Próbálja csalogatni a párocskát.*

- NEM! *Jelentem ki határozottan és elis indulok onnan, én erre nem vagyok vevő se kíváncsi, ha tovább ott maradok tényleg kikaparom a szemét a csajnak. Ekkor megtorpanok és vissza nézek. Látom ahogy a kis csaj próbálkozik Erasnál. Vissza futva állok közéjük és arcal Kedvesem felé fordulva állok közöttük.*

-Még egy ujjal hozzá érsz én nem tudom mit teszek! *Sziszegem a lányra sandítva. Igen talán ennyire féltékenynek sose láthatott Eras.*

*Még mindig egy vigyorral tekintett a férfira . Kedvesét még mindig maga mellett tartotta. Amint csatlakozott a hölgyemény, szavaira szélesen és büszkén húzta kicsit magát. *
Szó mi szó, nem panaszkodhatok. Megvagyok vele elégedve.
* Bólintott rá hosszan, majd felvonta a szemöldökét ahogyan az közelített felé. Már éppen mondani kívánt valamit, mire kedvese felpattant és cselekedett..Ezt a kis időt ki használta s felállt, megigazítva a ruháját. Ekkor ismerték fel. Féloldalas vigyorral tekintett a két leborult
. A kérdésnél rápillantott, elmosolyodva. Élvezte a lány reakcióit.*

Mint látjátok nem csatlakozhatok. Amúgy is csorba esne a nevemen, bármennyire is vallásos dolog ez.
* Színlelt egy sóhajt ,s ezután pillantott a lányra.*Ho ho..... kedves kérlek....
Mielőtt bármi lenne.... inkább menjünk.
*Nem akart itt hatalmas perpatvart, bár azért tetszett neki ,hogy a lány nekimenne másnak , ő miatta XD. Növelte az egóját. Bár ugyan ezzel szembesült még az Őrzők városában is ,mikor az alakváltó lánykával "találkozott." Köhintett, s azért kicsit vissza húzta Leirant. Biccentett a páros felé.*

Maradjunk annyiban, hogy én nem teszek említést...a kis ádám-éva kosztümős játékról, ha ti se erről.
*Itt magára ,majd Leiranra mutatott felváltva. A másik kettő hosszan pillantott egymásra, majd a férfi mégis egy mosollyal bepróbálkozott.*
- Talán a kisasszony..mégis megpróbálná....
*Kezdte de Eras meglengette Leiran mögött ,szinte észrevétlenül a kardot a férfi nemesebbik pontja körül, elégé jelzésszerűen a férfinak.*

*Derűs beletörődéssel hallgatta a zsémbelést. Az újabb hátsón billentésnél csak leporolgatta az ülepét, mert nem akart lábnyomokat a fehér nadrágjára. Úgy tűnt hogy a gyógyító kifejezetten jól van és kész gyorsan teljesíteni a hátralevő távot… egészen addig míg meg nem hallotta Laost*

-Mit láttál? *kérdezte aggódó arccal ránézve majd körbetekintett. Sayla szavait hallva nem kezdett bele semmilyen nyafogásba, viszont nem ment előre. Inkább a csapat közepén haladt, hogy ha szörnyek lennének idelenn, akkor ne kelljen harcolnia. *

-Egészen biztos vagy benne Sayla, hogy nincs idelenn semmi? Lehet azóta lett…. *kezdte még inkább aggódni és a harcosokra nézett, hogy lássa rajtuk hogy minden rendben van e*

*Laos és Dekterim szinte csak erre várt. Amint a szentfazék láthatóan beijedt, összekacsintottak és elkezdtek sziklától szikláig kommandózni, mintha mindenhonnan veszély leselkedne. Arou már így látta őket és ez enm volt éppen az a jelenet ami megnyugtatta volna…*

-Uhmmm… *nézett újból Saylára a harcosok ténykedését látva* -Egészen biztosan nincsenek itt szörnyek? *kérdezte halkabban, nehogy felébresszen valami hatalmas bélfaló rémet* -Talán gyorsabban is mehetnénk...

-Csak érjünk ki szét rúgom... *Mondom de elharapom a végét és kedvesemre nézek.*

-Nem látod hogy ugratnak? Nincs itt semmi higgadj le... ha lenne, most hallanánk mi is a neszeket nem csak ők ketten... egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyire félsz valamitől... *Mondom határozottan és megfogom a kezét.*

-Itt vagyok nem lehet semmi baj. *Mondom határozottan és elindulok magammal húzva Arout.*

-Nos akkor gyorsítsuk meg a lépteinket, hogy hamarabb ki érjünk. Ha kiértünk nyugodtabb leszel remélem... *Mondom és a fiúk csak tovább folytaják a kommandós játékot. Egyszer mikor Dekterimhez közel érek fenéken rúgom erősebben amire ő maga is felugrik, mert nem látta mozdulatomat.*

-Valami megrúgott! Itt tényleg vannak! *Mondta izgatott hangon Laosra nézve.*

*Hmm talán most őket kellene beugratni. Leguggolva gyors veszek fel egy követ és amikor nem velnk vannak elfoglalva dobok előre egy követ ami hangosan puffan.*

-Mi volt ez?! *Kérdi a hang felé kapva fejét Laos.* Mi lehetett ez?! Ez tényleg valós zaj volt! *Mondja kisebb riadalommal hangjában.*

-Ugyan srácok nincs itt semmi. *Mondom de Ernestet elengedve kacsintok rá mint cinkos társamra. Előtte fülébe súgtam, hogy ha előre rohan észrevétlen és zajt csapa akkor odakint kap egy kis húst. Mind ezt Arou előtt nyíltan csinálom, de a fiúk ezt nem veszik észre. Ernes kelt most zajt a maga róka hangján kvaffog és kaparja meg az egyik követ, amire a srácok izgatottabb lelki állapotba kerülve haladnak gyorsabban a hang irányába, de a fényben maradva.*

-Ugyan srácok én nem hallok semmi zajt. *Mondom rájuk nézve és mikor ismét nem figyelnek most Laost rúgom seggbe.*

-Auu! Valami engem is seggbe rúgott! Sayla! Nem láttál semmit? Ti vagytok hátul! *Mondja zaklatottan.*

- Én nem láttam semmit. És te Arou? *Kérdem és kicsit erősebben fogom meg a kezét, hogy jelezzek neki. Most én akarom őket ugratni, bár bízom benne észre vette azokat amit csináltam szándékosan előtte.*

*Arcom most nem a zavartságomtól vörös hanem a féltékenységtől. Tudom nagyon jól hogy ez is csak az ő egóját simogatja, de nem akarom, hogy más nő ilyen "öltözékben" hozzá érjen. Mikor kedvesem próbál megfékezni elfordítom a fejem és el is indulok újra el onnan amikor férfi fogja meg a kezem finoman.*

-Ugyan! Eras úrfi és hölgyem, miért mennének! Hisz ön itt a leggyönyörűbb nő! *Mondja nyálasan amire kis gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon és ahol a karomat fogja egyre hidegem lessz a bőröm. A fréfi hirtelen kapja el a kezét.*

-Ez... ez hideg! *Jelenti és fújni kezdi a kezét.*

-Ha még egyszer megérint... vagy bókolni kezd... nem a keze fog fázni... *Mondom őszintén és most nem vagyok épp jó hangulatomban. Előre indulok viharosabb léptekkel.*

*Ledöbben a fenyegetésen, de jól esik neki, hogy Eras megvédte.* -Ugyan már! Higyje el Eras úrfi, hogy többet tudok nyújtani mint kedvese. Egy kis változatosság sose árt!

*Mivel a férfi még mindig próbálkozott, hagyta ,hogy kedvese intézze el. Legalább nem mondhatja ,hogy sosem hagyja rá..... ha több dolog lesz, majd akkor ténylegesen közbe avatkozik. De akkor a férfi elveszíti nemesebbik részét.
A kardját még mindig nem tette el, a vállára vette. A pengén szépen megvillant a fény ami a lombkoronák közül érkezett.*

Higgye el, igazat mond. Következőre...azt fogja lefagyasztani..és ha nem hagyja békén...akkor majd én össze is töröm.
*Mutatott a férfi kis himbi-limbijére. Végül mielőtt kedvese után pillanthatna ,a nő kezdi el őt fűzni. Elvigyorodik a szavain ,majd kicsit megrázza a fejét.*
Azt nem hiszem.... elég sok nővel volt már dolgom és látom rajtuk mennyit bírnak. Mellesleg most láttam is önt. *Biccentett a bokros felé ahol előzőleg voltak.*
Higgye el.... nem tud többet nyújtani! De azért köszönöm az ajánlatot!
*Tette el a kardját s arrébb lépett párat.*
Ha gondolja,viszont bemutatom az apámnak. Kicsit öregecske, de az ön tempóját még simán lenyomja.
*Vigyora elég szélessé vált.*

*Teljesen ledöbben a dolgon és kicsit bosszantja is, hogy ennyire lenézi az úrfi.*

-Nem vagyok olyan gyenge, mint mondja! Tegyen egy próbát! *Mondta nem feladva a dolgot, amikor viszont az idős Gressil kerül szóba duzzogva fonja karjait össze keblei alatt ami nem nagyok.*

- Ván kéjencekkel nem kezdek! *Fordítja el a fejét.*

*Mikor megérzi a kard pengét a vállán és a fenyegetést Eras úrfitól egész meghunyászkodik és inkább már nem szól egy szót se. Megfogva a csaj kezét húzza inkább el onnan.*

-További kellemes napot! *Mondja sietősen elbúcsúzva és vissza húzza a többiekhez.*

*Kiérve az ösvényre amin eddig haladtunk még mindig bosszant a dolog. Nem akarom elhinni, hogy még benne is volt a flörtben. Talán ez zavart a legjobban, bár legbelül bízom benne és tudom, hogy nem fog megcsalni, de mégis zavar a dolog. Az ösvényen várok kedvesemre ahol viszont furcsa zajok vesznek körbe. Motoszkálások a fák ágai között. Figyelek a zajokra és kapkodom a fejem ide oda, bár bízom benne, hogy csak állatok azok. Végül elhallgatnak a neszek én pedig kezdek lenyugodni. Szerencsére nem volt semmi. Míg várok kedvesemre, aki remélhetőleg nemsokára utolér levéve a táskám veszem elő a vizes palackot és iszom kicsit.*

*Nem tagadja ,hogy nagyon jól mulat az egészen. A nő felháborodása, és ahogyan a férfi utána szinte elvonszolja onnan. Nevethetnéke támad, de azért nem gyalázza meg őket...ennél jobban nem. Végül is ,az ő rangjában erre már figyelni kell! Az ösvényen megy, kapkodja a lábát, hogy kedvesét utol érje. Amint meglátja észreveszi ,hogy valami nyugtalanítja. Hallja a neszeket, de nem add rájuk nagyobb jelentőséget. Kikerüli, s úgy, nesztelenül megy a közelébe , a háta mögé, majd fújj a nyakába, hogy megijessze. Csak a reakció után nevet fel.*

Mit gondoltál..hogy maradok? Pukkancs!

*A hirtelen hűvösebb erős szellőre megrezzenve nézek hátra kedvesemre. A kérdése és a szólítása nem oldja épp a hangulatom. Elfordítva a fejem válaszolok.*

- Azt teszem amit akarsz... és nem vagyok pukkancs...*Mondom és lehunyom a szemem.*

- Láttam, hogy élvezed a helyzetet... és én hiába mondtam, hamarabb, hogy menjünk onnan... nem neked makacskodni kellett... *mondom kicsit pufogva és nagyot sóhajtva fordítom vissza a fejem felé.*

- Mehetünk tovább? *Kérdem mert nem akarok tovább itt maradni. Nem tudom mit élvezett a helyzetbe pontosan, de valahogy nem hiszem, hogy pont az én féltékenységem mulattatná ennyire.*

- Tessék igyál. *mondom kezébe nyomva a vizes palackot és az egyik szeder bokorhoz menve csippentek le egyet és eszem meg, majd elindulok vissza a tábor felé.*

*Felnevetett ,majd ment kedvese után. Szavainál kicsit megrázta a fejét.*
Ugyan..ugyan... ne legyél ilyen mufurc.
* Nézte hosszan. Mosolya nem tűnt el. Csendben hallgatta tovább.*

Kíváncsi voltam..olyan nagy bűn ez? Tudni akartam milyen szekta. Ebből a kis pillanatból többet tudtam meg mint gondolnád.
Persze!
*Bólint azzal átveszi a palackot s mialatt elindulnak kortyolgat belőle. Végül vissza csavarja a kupakot rá s vissza adja.*

De..most komolyan... mi zavar leginkább? Mert nem hiszem ,hogy pár pucér ember....

*Sayla kezét fogja és hálásan pillant a lányra. Gyávának érzi magát amiért szorong a sötét zárt helyeken, de ezzel sosem tudott mit kezdeni.. De örült neki hogy lány ezt elfogadja. Megszaporázták lépteiket*

*Dekterim izgatott hangjára erősebben fogra Sayla kezét, de észrevette a rúgást és amikor látta miket művel a lány leesett neki hogy vicc készül. Vette a lány jelzését és ő is visszajelzett a kézfogáson át hogy megértette… *

*megjátszott a pánikkal fordult hirtelen az egyik sötét mellékjárat felé és arra mutatott. *

-Ott láttam villanni a szemét! *mondta a harcosoknak, mire ők is arra figyeltek feszülten, de persze nem láthattak semmit* Arou Saylára nézett és kacsintott. mentek tovább, mire a harcosok fdezték őket hátulról arra az esetre ha a rém előugrana a mellékjáratból. Ezt még eljátszotta velük párszor miközben jócskán haladtak… Dekterimnek idővel kezdhetett gyanus lenni a dolog, mert egyre kevéssé volt feszült. De ő is folytatta a játékot, mert Laos még mindenre ugrott *

Ott van láttam! *mondta Deki is*

-Hol? Kapjuk már el! Követ minket! *Laos pedig megint árnyékra vetődött*

*Az idő jól telt, az út pedig fogyott. Mire Arounak eszébe jutott hogy elfáradt a sétától, már elérték a folyondár függönyét. *

-Olyan jól szórakoztunk hogy észre sem vettem már ide is értünk *mondta derősen, mire Dekterim szélesen Elvigyorodott Laosra és A tarkóján összefonta a kezeit, ezzel is jelezve hogy ő bizony tudta hogy nem igazi a veszély. Laod viszont fedezte őket hátulról miközben kiértek és csak utána esett le neki mit mondott az öreg.

-Mi?? MIII??? Ti mind végig engem szivattatok????

*Dekterim a táskájába nyúlt és elővette az utolsó borát. Fogával kikapta belőle a dugót és röhögve átnyújtotta a bajtársának. Laos mérgét elvette a gesztus. Elkapta az üveget és jól meghúzta*

-Remélem Pepe nem túrta szét a tábort.... *tértek vissza a gondolatai a lehetőségre*

-Nem nem bűn a kíváncsiság... *Mondom kicsit megenyhülve és igyekszem lenyugodni.*

- Nem a pucér testek zavarnak... *Mondom kurtán és mély levegőt véve nézek vissza fel rá.*

-És te mit élveztél a helyzetben a legjobban? Hisz láttam rajtad hogy élvezted... szóval? *Kérdem de nézek rá.*

*Gyors léptekkel haladok mert még mindig nem tudtam lehiggadni, pedig tudom, hogy nem csalt volna meg, mégis látni ezt a jelenetet elégé feldühített.*

*Veszem kedvesem jelzését és cinkos mosollyal veszem tudomásul a dolgot. Ahogy haladunk igen jól szórakoztunk, bár idővel észreveszem, hogy Dekterim át látott a szitán, ám folytatja mert Laos ugyan úgy ugrik a dolgokra. Igazán szórakoztatónak érzem ezt.

Kiérünk a barlangból és kedvesemre nézek mosolyogva, majd Laosra.*

- Na milyen volt az ugratás áldozatának lenni Laos? *Kérdem érdeklődve, mert ezzel próbáltam bemutatni nekik milyen rossz is az ugratott félnek lenni. Aroura pillantok.*

-És milyen volt neked az ugratók között lenni? *Kérdem érdeklődve kedvesemet és ingét megfogva húzom le magamhoz teljesen és kicsit erőszakosabb mohó csókot lehelek ajkaira.*

-Nagyon ügyes voltál kedvesem. Látod ugratni jobb mint ugratottnak lenni. *Mondom finomabban megpacskolva az arcát.*

-Nos menjünk tovább nem vagyunk már messze a tábortól. *Mondom és felnézek az égre erősen délutánra járt már.*

- Remélem Eras még nincs ott...*Mondom őszintén és felkapom ölembe Ernest, és az utolsó két falat nyers húst is a kis rókának adom.*

-Te is nagyon ügyes voltál. *mondom mosolyogva mert ez most nagyon jól esett nekem.*

*Sóhajtva lépked utána, miután eltette fegyverét, kezeit a tarkójára teszi s úgy megy tovább. De szemeivel végig a lányt követi. Eleinte csak néz, majd ismételten elvigyorodik annak szavain.*
De..de nagyon is élveztem most ,hogy féltékenykedtél. Ha láttad volna az arcukat!
*Nevetett fel jóízűen ,majd nézte továbbra is vöröslő pillantásokkal.*

Hát..ha őszinte választ akarsz.... először is ,hogy engem akartak...többen. Na azt nagyon. Másodszor, hogy kiálltál értem és nekimentél volna úgy egy sárkánynőnek, hogy amúgy tudod semmi esélye nálam. Konok vagy és makacs.
*Megy utána nyugodtan. Ő nem siet.*
Ugyan Leiran..hiszen én sem hagytam ,hogy a pasas hozzád érjen.

*Hallgatom szavait és kicsit megtorpanva nézek rá.*

- Az zavart, hogy rád hajtott, úgy hogy ott vagyok és tudom, hogy megvédtél mind a sráctól mind a csajtól, de egyszerűen annyira dühít az hogy látom nyilvánosan rád mászik és utána bizonygatja hogy ő jobb nálam... *Mondom és egyszerűen csak rágondolok és forr a vérem.*

- Tudom, hogy semmi esélye nálad, de egyszerűen legszívesebben ott tapasztottam volna össze a száját jéggel. A pasiról meg ne is beszéljünk... *Mondom felemelve a kezem.*

- Bocsi de elégé hűvös tudok lenni és ha a te képességed jegye nem a tűz lenne, akkor még te is fáznál olykor mellettem éjjel. *Mondom ki őszintén.* -Csak egy kicsit használtam az erőmet... és egyből hisztizik hogy hideg? *Kérdem felvont szemöldökkel.*

-Mellesleg semmi hangulatom nem volt hallgatni. Nem is volt szép nem csodálkozom hogy csak az ilyen orgiákon van számára valami akció... *Mondom kis és igyekszem lenyugodni.*

-Igen konok és makacs vagyok és féltékeny. *Mondom ki és mély levegőt véve behunyom a szemem úgy próbálok kicsit lehiggadni.*

*Sóhajt kicsit de hagyja hadd tombolja ki magát. Végül pár perc elteltével ,mikor vissza fordul végre felé, ő meg beéri, az utolsó mondat után hirtelen kapja el a karját s vonja magához, majd egy hosszú szenvedélyes csókkal jutalmazza meg. Azt egyre inkább elhúzza, ám a legtöbbször fent lévő hevesség helyett most lágyan csókolja kedvese ajkait. Ezután ráemeli vörös pillantását.*

Amíg ott vagyok...szükségtelen. Hidd el, ha hozzád közelítettek volna, már nem lenne a pasasnak meg a nemesebbik része. Úgy hogy ne aggódj...és felesleges most már ezen rágnod magad. Vicces volt, megtörtént...ne loholj rajta majd napokig. Jó?

*Nézek a szemeibe és látom, hogy egyre közelebb ér ahogy megálltam és úgy folytattam. Végig a szemeibe nézek és mikor elém ér fejezem be halkabban a mondatot. Magához húzva hajol hozzám és megcsókol. Érzem a szenvedélyét és érzelmeit benne a lágy csókja nagyon jól esik és finoman viszonozom még jobban elhúzva a folyását.*

*Lassan szakad el tőlem és mélyen elveszve nézek a vörös szempárba.*

- Szeretlek és már lehiggadtam. *Mondom őszintén és finoman simítom meg az arcát lágyan.*

- Ha komoly lett volna nem mulattál volna, csak ott abban a helyzetben egyszerűen annyira... mindegy... így is láttál most már. *Mondom nyugodt hangon és mély levegőt véve nézek a szemeibe.*

- Éhes vagy? *Kérdem érdeklődőn megcirógatva mellkasát.*

-Most hagyom, hogy úgy süsd meg ahogy te szeretnéd. Persze csak ha éhes vagy. Már jócskán elmúlt dél, szóval lehet enni kellene. *mondom elgondolkodva.*

Igen, nagyon éhes vagyok! A reggeliből nem ettem sokat és már korog a gyomrom!
*Sóhajtott drámaian ,mialatt tovább ment kicsit, de végül csak a táskából vett ki pár szelet húst.*
Te kérsz?
*Kérdezte mialatt kinyújtotta a kezét s egy kis összpontosítással láng gyulladt benne. Abban kezdte el átsütni a húsokat.*

Miután ettünk ,majd belehúzunk ,hogy sötétedés előtt odaérjünk. Nem szeretnék most éjszaka mászkálni...veled.

-Igen én is kérek. *Mondom miközben leteszem a táskám és a fűre telepszem le egy fa tövébe. Figyelem ahogy párom megsüti a húsokat én pedig kenyeret vágok le annyit amennyi húst megsüt. Mihelyt megkapom a két szelet húst amit kértem kenyérre rakva kezdem el eszegetni szép lassan komótosan.*

-Igen jó lenne sötétedés előtt vissza érni a táborba. Remélem már semmi nem jön közbe az úton. A többiek lehet már oda értek, de talán nem is gond. *Mondom elgondolkodva és eszek még egy falatot, de a többiekről nem ejtek több szót, inkább szeretném kedvesem társaságát élvezni addig míg nyugodt. Ha oda érünk nem hiszem, hogy az lesz. Körülbelül fél úton járhatunk jelenleg.*

- Bele se merek gondolni, mennyi minden gyűlt még össze ezalatt a hét alatt... Rengeteg papír munka... nem is értem minek kell ennyi helyre lejegyezni a dolgokat... Mindegy amit meg kell csinálni, azt meg kell... inkább pihenjek még amíg megtehetem... *Mondom és az égre nézek fel a fák lombjai között.*

- Annyira békés itt minden. Nem maradhatnánk itt? *Kérdem elmosolyodva kedvesemre nézve.* -Igen tudom a választ nem kell mondanod, de ábrándozni szabad nem? *Kérdem újra és mély levegőt véve eszem tovább az ebédet.*