A sárkány hegy alatt elterülő erdő

-Bahh!! A személyiség nem vér-függő! Atyád sem volt olyan zsémbes agresszor turbósárkány mint a bácsikád, pedig ők aztán valóban egy tőről fakadtak. *kuncogta*
- Geret nevelése vagy és ez sokban segít nekem hogy mire számíthatok. Nem állítom hogy annyira ismerlek mint őt. Bolondság is lenne azt mondanom. Viszont kétségtelenül tisztességtelen előnyt jelent számomra veled szemben, aki nem is ismered egyetlen rokonomat sem.. Kivéve az unokaöcsémet Xantont. *mondta és közben elkezdte leszűrni az éppen elkészült adagot.*

-Laos, márpedig könnyen megeshet hogy alulról is eregetni fog . A főzet az emésztést serkenti és inkább eregesse mint rosszabbul legyen. Ha zavar a szél, akkor mielőbb cuccolj szélvédett helyre.

-Sayla, igen vele leszek és kísérem, mert gyakran meg kell majd állnia. Nem fogja tudni egészben lerepülni a távot. Kértelek is hogy tarts velem, de úgy tűnik te már a vadászatra gondoltál. a harci központban beírom majd a gyengélkedőre egy hétre, aztán viszem a cuccaidat ahogy megbeszéltük. De persze ha szeretnél előbb odaérni, akkor menj csak.

-El fogadom a felkérésedet a bíró posztra. *Mondom mosolyogva kedvesen miközben haladunk tovább a tábor felé.*

- Majd a lelátóról szurkolok neked, abba már csak nem köthetnek bele. *Kuncogok fel és mikor a rendrakás kerül szóba csak nagyot sóhajtok.*

- Nem fogok takarítani, ha nem is rakták rendbe én nem csinálok semmit... Mikor oda érünk csak le akarok dőlni a sátorba aludni. Vacsorát se csinálok. *Mondom makacsul elhatározva és nagyot nyújtózok.*

-A vissza úton jobban elfáradtam, mint az oda úton. Több volt a test mozgás. *Mondom kis huncut mosollyal majd amikor a bálról kezd beszélni elmosolyodok.*

- Igen Kicsit néha nekem is az az érzésem vele kapcsolatba hogy ilyen össze szedett hagyomány, de igazából míg a nők tánca az elfeknél az eladó sorba kerülő lányok tánca a Malaia esten, addig nálunk a vadász feleségek lejtenek táncot. Nem hosszú amolyan hála tánc Gaianak, hogy épségben haza hozta a férjüket. *Mondom mosolyogva és felkacagok.*

- Igen meghívlak rá, és szerintem a többieket is. *Mondom mosolyogva, majd amikor Eras rákérdez a tradicionális Őrző ruhára felkuncogok.*

-Nos mivel fiatal férfi tradicionális öltözet kellene neked mindenképp varrni, vagy varratni kellesz, szóval majd a méreteket leveszem hozzá, hogy jól is álljon neked. De még ezt át kellesz beszélni apámmal, hogy ő mit szól hozzá. Lehet azt mondja, hogy nektek is fel kell ezeket venni, de az is lehet hogy nem. *Mondom kicsit elgondolkodva.*

-Bár véleményem szerint a vendégeknek is fel kellene venniük a hagyományos ruháinkat. Én rendszerint azt hordom, de ez a női. A férfi sokkal másabb. Főleg, hogy neked a fiatal férfiak ruháját kellene hordanod aznap éjjel.

-Arou kedvesem... az egy dolog hogy az unokaöcséd ismerem Xantont, de ő teljesen más jellem mint te... ő harcos és a jelleme is harcoshoz méltó, még ha nyugodtabb is... *Mondom kedvesemre nézve elgondolkodva.*

-Az hogy vér függő vagy sem én azt nem tudhatom, de nevelésé minden kép... de egy bizonyos hajlam is kell rá. *Mondom miközben újra bele kortyolok a vízbe.*

-Viszont ha eregetni fog úgy kellen fordítanunk, hogy ne a sártak felé menjen... az anyagon ugyanis át megy a szag plusz még bele is ivódik... szóval lehet kicsit távolabb kéne majd vezetni. Nem csak Laos miatt... de azért szerintem Eras és Leiran se örülne neki ha sárkány bélbűzbe kellene aludnia és ez nem bántás! *A végit direkt kiemelem és mikor válaszol a kérdésemre és hogy már ezt elmondta és megkért rá, hogy tartsak vele elszégyenlem magam.*

-Tényleg? *Kérdem elpirulva.*

-Már mondtad? Kérlek bocsáss meg nekem kedvesem... átsiklottam akkor felette. Nem tudom mi lehet az oka, de természetesen megállok veletek. Nem sietek annyira leszerelni... így is nem kis arcon csapás lesz mindenki számára odabent... Xantonnak is valószínű... főleg ha meg tudja, hogy az oka micsoda. *Mondom elgondolkodva a végé halkan mondom és újra bele iszok a vízbe, mintha csak sárkány bor lenne. A palackra nézek.*

- Még ha lenne benne alkohol... talán jobb lenne. *Jegyzem meg magamnak és nagyot sóhajtva hunyom be a szemem.*

-Igen. Xanton inkább az apjára hasonlít. Külsőre és belsőre is. Belőle eléggé nehz lenne kiindulnod *mondta mosolyogva* - A hajlam fontosságával pedig egyet értek. De hát nem is lehetünk mind egyformák. Milyen unalmas is lenne….

-Nem! *mondta nyugodtan de határozottan, mert előtört belőle az orvos aki a betegéért harcol*
-Tudom hogy nem bántásból mondtad, de akkor is tiltakozom! Petert egyelőre nem mozgatjuk. Ha annyira hat már a főzet hogy előtörjön belőle bélgáz akkor már tud majd mocorogni magától is és arrébb tud menni. De addig hagyjátok pihenni *kelt a sárga sárkány védelmére* Ha most kezdenétek átvonszolni máshová azzal csak kínoznátok.

-Bizony mondtam kedvesem. De semmi baj! Inkább mondom újra és örülök ha velem tartasz. Nem hiszem hogy Erasnak lenne bármi kifogása ellene hogy elkísérjük Petert. *válaszolta miközben töltögette a főzetet a palackba *
-Esetleg ebből is kész egy húzót? *viccelődött vele és a kész palackokra mutatott*

*Peter időközben ébredezett és meg megmoccant. Hallotta hogy a többiek arról beszélnek milyen széllelbélelt lesz hamarosan és nagyon megalázónak érezte a helyzetet.. Megpróbált felállni és kivonszolni magát a táborból egy békésebb helyre ahol majd nem zavar senkit. Fogát összeszorítva sikerült felállnia és arrébb mennie pár métert de a hasa még nagyon kemény volt így nagyon szenvedett. Arou felfigyelt a mozgásra és megcsóválta a fejét. Felvette az egyik kész palackot és Peterhez ment hogy segítsen rajta*

-Áljj csak meg nagyfiú! Ne rohangálj annyira, csak óvatosan! *mondta neki és öles lépteivel hamar utólérte a vánszorgó behemótot.

-Ki akarok menni a táborból *dűnnyögte a sárkány és nem nézett a többiekre*

-Rendben! *törődött bele Arou és megértette miért akar távozni a tábor közepéről. Tenyerét az óriási has oldalára tette és enyhítette a fájdalmat, így Peter ismét tudott haladni. Kimentek a tábor szélére a tisztásra ahol Peter ismét lepihent, Arou pedig megitatott vele valamennyi főzetet. Mikor végeztek, atyai törődéssel meglappogatta Peter nyakát és visszasétált a táborba. Visszatelepedet főzetet töltögetni*

*Mikor Peter mocorog egyből felállok és oda sietek hozzá.*

-Hé hé nyugi... *Mondom neki megsimítva az oldalát és érzem hogy mennyire kemény a hasa.*

- Peter... nem is tudtam hogy terhes vagy... 3-mas ikrek? *Kérdem kicsit viccelődve bár kicsit belegondolva nekem is ilyen hasam lesz majd, ezért elhúzom a szám. Kikísérem Petert és Arout a tisztásra és finoman simogatom meg fejét.*

- Pepe én nem akartalak megbántani. *Mondom őszintén és mély levegőt veszek.*

-Pihenned kell. Szeretnéd ha itt maradnék? *Kérdem szemeibe nézve.*

-Nem... menj vissza a többiekhez úgy is csak aludni fogok... *Mondja szuszogva és csak résnyire nyitja ki a szemeit Arou után nézve.* -Kösz Arou... *Mondja nyűgösen és utána vissza rám pillant.*

- Mi ez a leszerelős duma? *Kérdi mikor kettesben vagyunk.* -Ugye nem akarsz minket itt hagyni?

-Én nem szeretném Pepe... de túl sok minden tört fel bennem az eddig bőszen elnyomott énemből... Nem tudtam arról, hogy a büntetést át lehet vállalni a kedvesed feje felől én pedig meg akartam védeni Arout... így Erasnak mentem...

-Ostoba szerelmes liba... *Mondja morogva és ledönti a fejét.* -És nekem ezt mikor akartátok elmondani?

-Amint jobban lettél volna, vagy haza fele az úton. *Simogatom meg sárkány nyakát és mély levegőt véve adok arcára egy testvéri puszit.* -Aludj inkább... *mondom és azzal megyek vissza a többiekhez magam elé nézve kicsit szomorkásabb lett a hangulatom majd a készített főzetre nézek.*

-Nem kérek köszönöm meg hagyom Peternek ezeket... de egy sárkány bort meg innék, de persze nem lehet! *mondom ingerültebben és vissza ülök az előző helyemre.*

-Minek mondtam el azt a hülye álmot...

Nem..nem hiszem ,hogy az gond lenne. Sőt! El is várom ,hogy szurkolj nekem!
Ha egy nő a kedvesének szurkol...az még a harcos a harcos vért is felpezsdíti!
*Ismételten nevetett egy sort. Igazából már várta ezt az egészet. Úgy is valamennyire ki fog maradni a többiből. A Malaia-ra is csak azért megy, hogy ellássa Oraf baját, míg igazából lehet el sem jut s Hold fesztiválra.... így inkább az előbbi maradt. De utána a lovagi torna majd Dileccel, és ez az ismeretlen vadászbál..... nagyon hosszú nyara lesz....
Bár..sok alkalom az ivászatra! Engedéllyel!
Erre máris egy kicsit jobb kedve lett.*

Nem is kell! Hagyd rájuk, nem azért jöttél ,hogy utánunk rendet rakj vagy pakolgass! Csak utánam...* tette hozzá egy vigyorral mialatt megpaskolta kedvese hátát, majd kicsit lejjebb pillantott a mellette lépdelőn és ezután a fenekével is ugyan így tett.*
Kis edzés.. formában kell tartanunk magunk!

Ééértem. Akkor te nem fogsz táncolni. Hm... csak később.
*Bólintott rá, ahogyan kezdett egy bizonyos kép összeállni a fejében az egészről. Amikor a lány ismételten a ruháról kezdett beszélni, ismételten végigmérte ,mint már annyiszor s zavart vigyor jelent meg az arcán.*
Szerintem a többiek is eljönnek..ezzel nem lesz gond......
És.....remélem a fiatal őrző férfi ruha nem olyan stílusú...mint a legtöbb ruhátok... hogy kilóg a has meg ilyenek... mert
nézzük csak meg.... nincs rá panaszom, sakkozni tudnék a hasfalamon.
*Simogatta meg vigyorogva mindkét kezével, elégé komikus módon.*
De azért nem szeretnék hasonló göncöt ,mint mondjuk Gildas hord...az olyan.....nem harcosos.... nem elég férfias....
*Vigyorral húzta el a száját.*

*Mosolyogva nézek kedvesemre.*
-Nem is tudnék másnak szurkolni. De talán két kategóriát is lehetne alakítani.*Gondolkodom el de végül csak meg rázom a fejem.*

-Nem majd ti kitaláljátok. *Mondom mosolyogva és ekkor kapom a hátba veregetést amin meglepődök, de a fenékre pacsinál viszont megenyhülve mosolyodok el.*

- Nos ami azt illeti nem is azért jöttem, hogy utánad pakoljak, de már túlságosan is hozzá szokhattam a takarításhoz így talán már unatkoznék is ha nem lenne mit össze takarítani. A megszokás az megszokás. *Vonom meg a vállam és én ahogy elképzelem kedvesem a hagyományos fiatal férfi ruhánkba össze fut a nyál a számban.*

-Nem nem olyan mint a női... nem enged ennyit láttatni az a ruha a nők legnagyobb bánatára, de a mintája sem ilyen hanem teljesen más. Az sokkal egyszerűbb, de mégis azért másabb mint ez a ruhád... de majd ha itt az ideje akkor úgy is meg látod. *Lassan haladunk tovább és nagyot beszélgetve. Igazán jól esik most így kettesben lenni vele, de lassan mégis vissza érünk a táborig. Nem messze a tábortól torpanunk meg. Mély levegőt véve nézek a táborra ahol csak 3 sátor áll a 4 helyett.*

-Csak utánad. *Mondom kedvesemre nézve jelezve, hogy nyugodtan előre mehet.*

Ez még a jövő zenéje. majd átrágjuk magunkat rajta Dileccel. Elvégre is, az ő ötlete volt.
*Bólintott kedvese felé, majd azért kicsit megrázza a fejét.*
Nem azért jöttél de erősen azt tetted. Amivel, félre ne érts, semmi baj nincs! Legalábbis...engem nem zavar ha helyettem pakolgatsz...de azt azért nem akarom ,hogy pihenés helyett a többiek helyett is pakolj...inkább kicsit élvezd ki még a szabadságod. Már csak órák kérdése.....
*Majd sóhajt*
Ahogyan az enyém is.

Hála az égnek! Nem szívesen vettem volna fel olyan hacukát...szóval akkor most megnyugtattál. Igen..majd meglátjuk.
*Beszélgettek még ,majd egyre közelebb értek a táborhoz. Neki is feltűnt a kevesebb sátor, így érdeklődve és mély sóhajjal lépett be. Körbe nézett s csipűre tette kezei szigorúan. Most érezte ugyan azt, amit még reggel. Nem szívesen jelent meg újra. Körbenézett.*
Itt meg mi történt?

*A jókora kanárisárga sárkány Erasékkal átellenben, a táboron kívűli bokrok közötti tisztáson fészkelődve próbált kényelmes pozíciót találni. Sajnos csak kevéssé sikerült. Jókorát böffentett bele az egyik bokorba*

-Fenébe *tette hozzá duzzogva és letette a fejét. Próbált aludni egy kicsit de megint jobban fájt a hasa. De nem akart szólni Arounak* -Hármasikrek… *duzzogott tovább és igyekezett valami másra gondolni és nem a hasára. De Sayla és a leszerelése jutott helyette eszébe… ez se volt felemelőbb téma. Tehetetlenségében tövestől kitépte az egyik bokrot ami a nyakánál csiklandozta és behajította a fák közé. aztán nagyot szusszanva ismét letette a fejét és résnyire nyitott szemmel figyelte a tábort… így esett hogy ő pillantotta meg először a visszaérkező Erast és Leirant. Kicsinek esélytelen látszania …inkább úgy tett mintha aludna.*

*Arou mosolygott Saylára a bor és a álom-puffogás miatt*
-Egy pohárnyi biztosan nem árt meg *engedett végül, és remélte tényleg maximum annyi lesz, mert attól még nem lehet baj. * - mármint nem ebből hanem a borból természetesen. *tette hozzá mosolyogva*

*Felállt hogy kiborítsa a főzet leszűrt moszatjait és újabb adag füvet nyerjen. Elhaladt a sürgős vadászat miatt megpihenő Dekterim és Laos mellett, majd egy puszit adott Saylának és ment tovább… egyenesen Eras és Leiran felé, akik ekkor toppantak be a táborba. Egy pillanatra megtorpant, csak hogy illendően köszöntse az úrfit és az örzőt, majd elhangzott a kérdés, amire egy pár pillanatig senki nem felelt, ezért Arou fogott bele. *

-Peter sajnos betegre ette magát a húsból, de a többiek beszerezték a hiányt. Ezért fáradtak ennyire. A húst tartalmazó sátor ponyvája szétszakadt, ezért pótoltuk a másikkal…. *Adott magyarázatot a csendespihenőre és az átrendezett táborképre* - Peternek szüksége lesz egy hét eltávra mert a gyengélkedőre kell mennie. *mondta és a tábor túlsó felén heverő óriási hasú betegére pillantott, majd vissza Erasra*

-Szüksége lesz még pár főzetre, de reggelre már tud majd röpülni. Igaz csak rövidtávon. Elkísérem az úton és ha nem bánod, Sayla is velem tartana, hogy segítségünkre legyen ha szükséges. Nem a visszatérés késleltetése végett kérem tőled, hanem azért, mert ha Peter leszállásra kényszerül, akkor én aligha tudnám megvédeni az erdőben ólálkodó ragadozóktól. Peter pedig nincs abban az állapotban hogy harcoljon.*foglalta össze és türelmesen várta a választ. A reggeli eseményre és a megoldással kapcsolatban feltett kérdésére nem tett egy kicsi utalást sem, mert nem tudta az úrfi mennyire dolgozta fel időközben az eseményeket. Nem volt illendő zaklatni ez ügyben míg az uralkodó maga fel nem hozza a témát.*

*Mikor Eras és Leiran megérkezik hirtelen állok fel és feléjük fordulva hajolok meg a harcosok köszöntési módja szerint, de meg is állok kezem mozdulatával és magam mellé téve lesütve szemem hajolok meg végül. Mivel Arou elmondta a lényeget így csak helyeselni tudok.*

-Igen így történt uram. *mondom határozottan és Peterre nézek. Már egy ideje csak nyüglődik.*

-Megnézem mi van Peterrel. *Oda sétálva hozzá simítom meg az arcát mellé guggolva.*

-Nagyon fáj? *Kérdem picit aggodalmasabban.*

- Még mindig nem tanultál a régebbi esetekből... szerencsére most itt van Arou ő tud neked segíteni... *mondom nyugtató lágy hangon bár lehet, hogy ezzel a kedvességemmel csak épp bosszantani fogom.*

- Szeretnéd hogy szóljak Aroruának? *Kérdem érdeklődőn.*
_______________________________
Leiran:

*Végig nézek a táboron ami rendbe van már rakva és utána Peterre.*

- Jaj szegény... *Mondom halkan inkább magamnak és utána felpillantok kedvesemre.*

- Megyek megnézem hogy van, bár Arou kezei között nagyon jó helyen van... de azért megnézem hogy van. Persze ha nem gond neked Arou... *mondom a gyógyítóra nézve.*

-Utána ha gondolod segítek amiben tudok. *mondom őszintén és ekkor eszembe jut az amit Eras mondott, hogy nem mások után jöttem pakolni meg rendet tartani vagy épp dolgozni hanem pihenni, de akkor se tudom hagyni, hogy Peter szenvedjen, még ha valamelyest az ő hibája is.*

*Nem sokkal később meglátják Arout aki mindent elmond. Fél szemmel az említett sárkányra pillant. Összevonja szemöldökét ,majd sóhajt egyet s végül bólint Aroua felé.*
Engedélyezem. A cipekedéseket és a többit ,majd elintézem Laossal és Dekterimmel.
*Úgy tűnt nem vette külön figyelembe amit Sayla csinált. Nem akart ismét a reggelre gondolni, így átmenetileg úgy tudta a legjobban türtőztetni magát, ha nagyrészt átnézett rajta. A nő kezdeti meghajlása felé biccentett, mert azért annyira bunkó nem volt, de onnantól kezdve nem reagált semmire amit csinált. Amint azonban látta ,hogy Peter felé megy vissza pillantott Aroura felé.*
Tedd amit jónak látsz vele kapcsolatban. Csak ne legyen baja...
*Nem csak jó harcosa...hanem jó barátja is. Sóhajtott ,azzal a tűzhely felé lépdelt tovább. Leiran szavaira fél vállról biccentett.*
Menj csak...
Én majd megyek később.

*Azzal leült ott s egy pillanatig elgondolkodott. Kimenőt kell adnia Peternek... remélte ,hogy Geret halad Chris képzésével. Úgy tűnik tényleg szüksége lesz rá.*

*Peter kinyitotta a szemét és Saylára nézett… nagyon fájt a hasa és ismét rosszabbul volt. *
-Aham… *mondta csendesen. Nem volt most ereje vitatkozni a lánnyal, pedig tőle kifejezetten zavaró volt ez a babusgatás.*




*Arou rövid de tiszteletteljes meghajlással fogadta az engedélyt*
-Vigyázok rá képességeim legjava szerint. *biztosította felőle, majd Leiranhoz fordult*
-Természetesen nem gond ha megnézed. De kérlek bánj vele óvatosan, nagyon nyűgös és még szenved. S ne maradj mellette sokáig kérlek. Hölgyek társaságában nem illik se szellenteni se böfögni.. nem akarom hogy emiatt visszatartsa, mert azzal most csak ártana magának. *felcsíp az edényből egy adag maszatot amivé a gyógynövény szétfőtt és jelentőségteljesen megmutatja Leirannak. Letior kapor és parti sárga megrafű. *mondja neki csillogó szemekkel, mintha Leirannak is ettől hirtelen lelkesnek kellene lennie, de aztán csak visszateszi a maszatot az edénykébe és elindul*
-Hozok még…. szükség lesz rá … *a segítség felajánlásra csak köszönetképpen bólintott, de nem mondott semmit hogy esetleg tenni kellene valamit. Úgy vélte nm az ő tisztje egy magas rangú Örzőt bármire is megkérni.*

*Mély levegőt véve nézek rá és lassan fel egyenesedve indulok vissza és Aroura nézek.*

- Arorua... nagyon fáj a hasa és meg kért szóljak neked. *Mondom keményebb hangon és a sátor felé megyek. Útközben elhaladok Eras mögött, de nem szólok hozzá. Tiszta ruhát veszek ki majd azzal a folyó felé indulok, hogy egy kicsit lefürödjek.*
___________________________
Leiran:

-Rendben, nem maradok sokáig. *Mondom és elindulok mikor elmondja a maszat össze tevőit.*

-Az emésztést elősegítő gyógyfőzeted alapanyagai... Ha egy kis kutya tejet is teszel bele talán még hatásosabb lesz, igaz úgy már emésztés segítő hashajtó lesz... *Mondom elgondolkodva.*

-Persze a te beteged, de talán hamarabb túl lenne rajta ha hashajtót is kapna mellé. *Mondom ki gondolataim, majd látom ahogy Sayla visszatér és Arounak mondja a dolgokat és végül a sátorhoz megy. Mély levegőt véve figyelem Erast és Saylat, majd inkább csak oda megyek Peterhez.*

- Szia Peter. *Köszönök neki elmosolyodva és a hasához menve simítom meg, majd kicsit eltávolítva a kezem a fehér mágia tudásommal enyhítek a fájdalmon. Sejtem Arou miért nem szüntette meg a feszítő érzést, így azt én is meg hagyom, de a fájdalmain enyhítek.*

- Jobb így Peter? *Kérdem mikor kicsit gyógyítottam rajta.*

- Arou nem sokára itt lesz és segít neked többet, én csak ennyit tudok tenni, hogy enyhítem a fájdalmat. *Mondom megsimítva az izmos combját.*

-De hagylak pihenni. *Mondom és azzal egy biztató mosollyal hagyom ott és megyek Erashoz. Mellé ülve nézek rá kedves mosollyal és finoman fogom meg a kezét.*
____________________________
Sayla:

*A folyóhoz érve veszem le a ruháimat és a langyos vízbe lépkedek be, hogy felfrissüljek. Jól esik most kicsit a vízben lenni. Az egyik gyengébb sodrásba ülök bele egy sziklára, és csak élvezem az ahogy a víz körül ölel és sodródik körülöttem és "átmossa" a testem.*

-Igen valóban az! *mondja Leirannak majd a kutyatej hallatán megrázza a fejét.*
-az most ide nem jó. Nem székrekedése van, hanem rengeteg a hús a gyomrában. az emésztés elején tart, a hashajtó ebben az állapotban csak üreg görcsöket okozna nála. Ebben a fázisban még nem szabad. Azt majd a gyengélkedőn holnap estétől, már kaphatja *teszi hozzá derűsen és éppen belépne a zöldbe gyógyfűért amikor Sayla mondja hogy Peternek szüksége van rá.*

-Köszönöm Sayla! *szólt neki, de a lány láthatóan nem volt baráti kedvében. *
*Míg Leiran egyenesen Peterhez megy, ő előbb kiüríti a főzet maszatokat és szedett újabb alapanyagot. Sejtette mitől van ismér fájdalma Peternek és remélte Leiran nem időz mellette. *

-Szia Leiran…. *Köszönt neki Peter, majd hálásan nézett Leiranra és kinyögött egy „Köszönöm” –öt de láthatóan nehezen lélegzett és egyre rosszabbul érezte magát. A fájdalom megszűnt ugyan, hála a lánynak, de valamiért mégse érezte magát jobban. Amikor elment ismét behúnyta a szemét és magában megfogadta , mint korábban is párszor, hogy többet nem csinál ilyet*

*Arou visszafelé menet az edényt letette benne a frissen szedett füvekkel és felkapott egy főzettel teli borospalackot . Elindult a pórul járt sárkány felé és örömmel konstatálta hogy Leiran távozott mellőle.. Ez nem női finom léleknek való ami most következik. Odalépett Peter fejéhez és a fülébe súgott valamit. Aztán fogta a szakadt ponyvát ami sátornak már nem volt alkalmas és pár ág segítségével hevenyészett paravánt készített belőle Peter feje és a tábor közé, hogy ne lássa őket . Elővette a kékcseppes fiolát és egyetlen cseppett beletett a főzetbe*

-Nem akarom *dünnyögte Peter de erőtlen volt a hangja és már szédült is*

-Nem nyitok erről szakmai vitát. Pontosan tudom mi a bajod! Az hogy visszafogod magad. Ez majd feloldja benned a gátlást és azt fogod tenni amit kell. *Mondta Arou és szigorúan nézett Peterre* - Ha bárki is kinevet azt majd elvered ha jobban leszel. De most túlságosan arra koncentrálsz mit szólnak mások és szépen bélcsavarodást kapsz.. azt pedig nem akarod, hidd el nekem! *mondta nyugodtan, de ellentmondást nem tűrően. Felemelte Peter fejét hogy nyelésre ösztökélje és megitatta vele a főzetet*

-Ezért laposra verlek szentfazék! *morogta ám nem volt benne elég erő ahhoz hogy hiteles legyen, Arou pedig nem vette zokon. Teljes hidegvérrel ment a sárkány oldalához és tette rá a tenyerét… Gyógyított rajta egy kicsit, majd pár perc elteltével megkerülte és átváltozott sárkányalakba. így át tudta érni Peter sárkányformáját és szakszerűen megmasszírozta a hasa alját mire egy jókora durrantás kíséretében jelentős szél távozott Peterből és a feszítő érzés is óriásit csökkent. Azonnal jobban érezte magát, de ha nem lettek volna a sárga pikkelyek akkor most vörös lett volna….. Lesunyta sárkányfüleit és örült hogy nem látja a többiek arcát.* -ez rettenetes! *zsémelt, de nem tagadhatta hogy sokkal jobban van*

*Arou visszaváltozott emberi formába és minta mi sem történt volna az előbb, felvette az üres üveget és meglappogatta Peter nyakát*

-Kitartás! Reggelre már repülni is fogsz tudni! *mondta neki és visszaindult a táborba. a paravánt úgy hagyta Peter előtt és szigorú ábrázatot öltött magára hogy belefojtsa a nevetést azokba akik viccesnek ítélték meg az óriási sárkányszellentést*

*Csak ült a tűz mellett s azt nézte hosszan. Tudta ,hogy... bármi ellentét is van, Peter most jó kezekben.... még jó ,hogy Leiran miatt eljött...bár a másik ok viszont nem a legjobb így...és az ismételten felidegesítette ,hogy bármire gondolt, mindennek a vége ez lett. Látta ,hogy Sayla el ment mellette, de nem tekintett sem fel, sem utána. Úgy tűnt mindketten felvették azt a mechanizmust ,hogy átnéznek egymáson. Legalábbis ő biztosan. Fél füllel hallgatta amint Leiran hozzá tett valami gyógynövényes cuccot Arou szavaihoz, de nem sokat értett belőle. Ennyire mélyen nem volt ebben a témában.
Aztán már csak arra pillantott fel ,mikor kedvese megérintette a kezét. Gyorsan elvigyorodott.*
Na...túléli a nagyfiú?

*Kérdezte majd nem sokra rá meghallotta a hatalmas szellentést. Egy pillanatra nézett maga elé ,vörös szemei idétlenül pislogtak előre ,majd hirtelen vált eszelős vigyorrá az egész az arcán. Csak azért nem nevette el magát ,mert tudta ez kellemetlen lehet az emberének..és tartotta magát annyira férfinak ,hogy ne röhögje ki........
bár nagyon nehéz volt.
Köhintett.*
Szóval?

*A vízben próbálom egymagam feldolgozni az eseményeket Peter nagy hasát látva nem kicsit ijedtem meg. Főleg ha tényleg jós álom. *
~A két gyerek ikrek voltak. Ha Peternek ennyire fáj csak az hogy tele ette magát a szülés mennyire fog fájni főleg ikreknél.~

*Megrázom a fejem és megfogva próbálom elűzni ezeket a gondolatokat a fejemből.*
~ Nem nem lehetek még az...Ki van csukva. Arou csak nagyon szeretne gyereket ezért hiszi, hogy jós álom. Nem is hiszi inkább reménykedik, de akkor mégis...~

*Gondolataimból egy nagyobb durranás ráz fel a tábor felől. Pislogva nézek arra felé, mert nem tudom mi történhetett, amikor szép lassan a talaj mentén erre halad a szag megértem, de nem tudok most ezen nevetni.*

- Szegény Pepe... *Mondom ki gondolatomat, e csak magamnak.*
_____________________________
Leiran:

*Mosolyogva nézek kedvesemre és a hangos szellentésre a fülem kicsit besípol. Ujjammal nyúlok fülembe, hogy ki dugítsam. Szerencsére ez sikerült. Vissza nézek kedvesemre.*

- Igen meg marad, de elégé nagy a hasa jó sok húst megehetett. Körülbelül akkor a hasa mint az ikrekkel vemhes 17. hónapban lévő sárkány nő. *Mondom halkan a végét, mert nem akarom Petert megbántani. A szellentés inkább hangos volt mint sem szagos, bár érezni benne a bélgázok bukéját, de engem nem ingerel nevetésre láthatóan a srácokat igen.*

-Arou kezei alatt minden rendben lesz. *Mondom határozottan és a tűzre pillantok és az oda érkező Aroura.*

-Szólj ha segítsek valamiben. *Mondom a fehér sárkányra nézve. Sayla felől direkt nem érdeklődöm, nem akarom, hogy Eras újra erre gondoljon.*
________________________
Laos és Dekterim:

*Az események külső szemlélőjeként nézték a táborban zajló eseményeket és nem kicsit lepte meg őket, hogy Eras nem szúrta le Petert a megevett hús miatt és mert egy hétig most ő is kiesik.*

*Révetegségükből a hangos szellentés rázza fel őket és Kezüket hirtelen teszik szájuk elé, vissza folytani kívánva a nevetést, mert épp elég kínos ez így is Peter számára. A nagyon halk rötyögésbe viszont Laos is elenged egy nagyobbat jól hallhatót.*

-Mi az Laos felfúvódtál? *Kérdi és legyezni kezd az orra előtt és fel pattanva rohan el onnan.* -Fújj Laos ez... aahhh marja a szemem!*Mondja menekülve a szag elől.*

-Kellett na! Te is hallottad a dokit... ha vissza fogom bélcsavarodást kaphatok én pedig abból nem kérek! *Mondja elvigyorodva.* -És remélem Peter se akar bélcsavarodást...

*Arou szigorú tekintettel nézett a két másik harcosra s közben visszafelé ballagott a tűzhöz. De amikor Laos is hangosan eregetni kezdett csak lemondóan sóhajtott egyet és megforgatta a szemeit *

-A harcosok a leggyerekesebbek a gyerekek után. *jegyezte meg csak úgy mikor letelepedett ő is a tűz mellé. A következő adag főzetet készítette elő akkurátusan. Apróra tépkedte és morzsolgatta a leveleket és szárakat, aztán a kis edénykébe dobálgatta és vizet töltött rá. Az utolsó palacknyit. Mellette a másik oldalon 3 főzettel teli és 2 üres borospalack árválkodott. Mellétette a harmadikat ami az imént ürült ki és megkavargatta az előkészített löttyöt, és a kampóra akasztotta, majd befordította a tűz széle fölé, hogy lassan forrjon fel.*

-Köszönöm szépen Leiran örző, de tényleg nem szükséges. Most már egyenes úton halad a gyógyulás felé. De nem hiszem hogy az ő részére is számolni kell vacsorát. -Úgy pár napig … *tette hozzá, majd összevonta a szemöldökét, láthatóan magában végiggondolva valamit és Erasra nézett. *
-Annak a beteg vérfarkasnak sikerült kiderítenem a baját. Helyre lehet hozni. *Visszanézett a lángokba és töprengve piszkálta az állát, keresve a szavakat, hogyan is fogalmazza meg. aztán mégis belefogott, de csak csendesen, hogy a harcosok ne hallják.*

-Egy olyan átok fogta meg ami nagyon veszélyes.. az is csoda hogy túlélte. Nem szívesen beszélek erről, de tudnod kell mik a kilátások mielőtt megkérlek hogy engedd meggyógyítanom. A folyamat nagy erejű gyógyító és fehér mágikus erőt fog igénybe venni. Egy eléggé… hmmm… vitatott, de hatékony keresővarázslattal sikerült ezt kideríteni.

- Az agyamba ivódott hogy pontosan milyen átokról van szó. Egy ősi halott feketemágus elméje fészkelte be magát a testébe.. és ötven év alatt alighanem a tudatába is beékelődött. Ha ott erőre kap, márpedig ha így marad akkor ez fog történni… akkor Gauldoth-ból váratlanul élőholt varázsló szörnyeteg válik ami veszélyt jelenthet bárkire. Ha azonban sikerül kitakarítani belőle, akkor örökre megszabdalhatunk tőle.

-Megengeded Eras Úrfi, hogy megkíséreljem a műveletet, miután Peter jobban lesz? A dolog két esélyes. Ha nem sikerül, akkor másik gyógyító után kell nézned, mert vélhetően én már nem leszek. De ha sikerül, akkor újabb életek kerülnek megmentésre. És nem lesz túlzás a többes szám. Mert az a dolog ami benne lappang, nem csak rá nézve veszélyes. *fejezte be a mondandóját és nyugodt derűvel felállt hogy hozzon vizet a folyóból a következő adag főzetekhez*
-Kérlek, hogy engedélyezd Eras Úrfi! A tudás mágikus úton ivódott az agyamba… nem tudom csak úgy elmondani másnak hogy mi van benne … *tette hozzá és mintha csak receptekről beszélgettek volna kedélyesen a víz felé indult* - Hamarosan visszatérek némi vízzel, addig magatokra hagylak hogy a terhelő jelenlétem és avatatlan fülem nélkül beszélgethessetek.



--------------

*Peter a távozó lépteket hallgatta és fülelt ki fog a leghangosabban röhögni.. aztán még továbbra sem.. semmi.... Egyetlen hahotát sem hallott pedig arra számított hogy a bajtársai jót derülnek rajta. Megnyugodva sóhajtott egyet amikor meghallotta a "választ" majd a két jómadarat... a szavaikból derült ki számára hogy Laos az illetékes. Elképzelte a jelenetet és sárkánymancsát a fejére tette (facepalm) és kuncogni kezdett. Hogy ezek ketten mennyire dilisek.... *
-Hallom versenyezni akarsz Laos! *szólt ki nekik a paraván mögül de nem látta őket* - de gyenge vagy! *feloldódott benne a feszültség részben a cseppnek köszönhetően, de méginkább a bajtársai ökörködésének jóvoltából*

Talán, de egyben én tudnék egy gyerekesebb személyt mondani.
*Vigyorodott el a gyógyító felé, ám nem folytatta. Elég volt csak célozgatnia. Azon ő is nevetett ,hogy Laos eregetni kezdett, sőt annak még jobban örült ,hogy ennek jelenlegi áldozata Dekterim volt és nem ő. Egy kis ideig nézte ahogyan Aroura készíti a dolgokat, majd hamar átpártolt onnan, mivel nem nagyon kötötte le. Kedvesének szavaira felvonta sóhajtva a szemöldökét.*
Ez a gyerek téma mindig feljön...pedig jobb lenne elfelejteni még a példákban is egy jó ideig.....
Leiran...Peter nagy fiú... nem biztos ,hogy ebben a pillanatban a gondoskodásod kell neki. Természetesen, kedves gondolat tőled....de érted....Büszke férfi azért ő is.

*Aztán a tűzet nézi kicsit. Csak akkor pillantott fel, felvonva a szemöldökét, amikor a gyógyító elkezdte a mondandóját. Már gondolta közbeszól, de a téma még érdekesebb részre érkezett. Annak súlyosságán először csak elvigyorodott, mintha vicc lenne ,majd amint kiderült ,hogy tényleg komoly, elkomorodott.*
Biztos vagy ebben?
*Hátradőlt és karba fonta a kezeit. Úgy nézte.*
Tudod ,hogy ebben nem csak én döntök.... Ha nem te lennél az egyik legfontosabb gyógyítónk, akkor megengedném gondolkodás nélkül de így.....át kell gondolnom Aroura...
*Csípte hüvelyk és mutatóujja közé az orra fölött lévő kis részt. Gondolkodott.*

*Egy darabig így ülök mezítelen a vízben és lassan állok fel és kezdem el magam lemosni a szappant magamhoz véve mosakszom meg majd kimegyek a vízből, pont mikor Arou oda ér.*

- Most kicsit fentebbről meríts vizet. *Mondom őszintén. és a vízre nézek.* -Nem rég fürödtem le még nyomokban lehet itt ezen a részen szappan. *Mondomom őszintén és elkezdem felvenni a ruháimat. Elsőnek a fehérneműt ami persze fekete színű, majd a többi ruhámat. A hajam össze fogva kötöm fel és nézek Aroura.*

- Gondolom jobban van Peter, hogy kiadta magából végre a dolgokat. *Mondom és elveszem a kezéből az üres palackokat és fentebb sétálva kezdem el megtölteni azokat.*

_______________________
Leiran:

- Máshogy nem tudtam jobban leírni kedvesem mekkora is a hasa... Bocsánat, hogy szemléletes példákat hozok fel és nem elvontakat ami túlzás... pl. Akkora mint egy ház... már bocsi de nem az ő hara inkább egy 17. hónapban járó iker vemhes sárkány nő hasának a méretével egyezik meg. *Mondom határozottan.*

- És ebben bocsánat ha nem a kedvedre teszek, de a gyerek téma mindig is fel fog jönni... Peternek is van már gyereke, és Dekterimnek is... Laosnak és a kedves feleségének még nem jöt össze. Na és? Akkor mi van ha feljön... ez az élet rendje. *Mondom határozottan, de nem kiakadva. A végén csak megrázva fejem fektetem vállára a fejem. Aroura figyelek és kicsit aggódni kezdek a dolgok miatt.*

- Ha engedélyt kapsz rá Arou akkor szeretném ha Erenis, vagy Yrisz ott lenne veled, hogy tudjon segíteni a bajban... a legjobb lenne ha mind a ketten... *Mondom határozottan majd kedvesemre nézek ahogy hátra dől és orrnyergét fogva gondolkodik. Megtámaszkodom hátam mögött és megsimogatom a fejét. Széles mosollyal nézek rá.*

- Eras kedvesem... ne törd annyira a fejed, még a végén megfájdul ettől a sok gondolkodástól. *Mondom kicsit pimaszul, oldani kívánva a helyzetet.*
_____________________
Laos és Dekterim

- Én ugyan nem kívánok versenyezni veled... Veled nem is lehet! *Mondja vigyorogva.*

- Ohh dehogy nem! A bűz rekordot Laos viszi! *Jelenti ki orrát fogva így elégé érdekes hangon.* -Peter csak a hangossági... de mondani szokták! Hangos fingnak nincs szaga, de ami sunyi lapos annak szaga irtózatos... na a Peteréhez képet a tidé Laos sunyi és lapos amilyen te is vagy! *Monda orrát fogva már rájátszva a dolgokra.*

- Kapd be Dekterim!

*A srácok nem is figyelnek Leiranra és Eras körül zajló dolgokra.*

Jó..jó jó..igazad van. Na... de attól függetlenül még ne.
Van elég bajom....nem akarok erről beszélni... Tudod ,jól ezt már átrágtuk.... Ha lehetséges...akkor kerüljük...még csak a megemlítést is.
*Bólintott a lány felé.*

*Érezte ,hogy elvonja a fejét Leiran tőle, majd meglátta őt. Hosszan nézte, szavaira sértett vigyort engedett meg s felnevetett.*
HaHaHa..nagyon vicces vagy! Titokban órákat veszel Gildastól?
*Kérdezte széles vigyorral ,majd sóhajtott.*
Mikorra kell döntenem?
*Kérdezett fel de észrevette ,hogy az öreg nincs ott. A fiúkra pillantott, de azok elvoltak magunkban igy legyintett s kedvese felé pillantott.*
Hol az öreg?

/Bocsánat a netem nagyon lassú ahoz hogy át lépjek. Örülök, hogy tudok reagot írni/

Leiran:

-Jó rendben édesem és igen megbeszéltük. *Mondom megcirógatva az arcát és mély levegőt véve oda hajolva adok homlokára egy puszit. A feltételezésére csak felkuncogok.*

- Nem nem veszek órákat Gildastól... és csak kicsit elterelni akartam a gondolataid, de látom nem túlzottan sikerült. *Mondom megsimítva arcát és mikor Aroutól kérdez szólni kívánnék, de észre veszi, hogy már elment feltölteni a palackokat.*

- Nem sokára vissza jön, csak hoz vizet a folyóból a főzetekhez, amire szükség lesz az este. *Mondom türelmesen és ismét megcirógatom az arcát.*

- Ha elfogadja Yrisz és Erenis segítségét, nem hiszem, hogy baj lehet belőle, ha segít. Annél nagyobb viszont lehet ha nem teszi meg. Nagyon szeretne Gauldothon segíteni, szóval szerintem add meg neki ezt a lehetőséget, és a testi épségére meg Sayla vigyázz majd. Nem hiszem, hogy hagyja egyedül odamenni. *Mondom elgondolkodva és a mellkasát cirógatom tovább.*

Hál' égnek....
*Sóhajtott. A puszira rásandított ,majd a következő szavainál elmosolyodott egy kicsit.*
Ezt öröm hallani! Nem szeretnék egy Gildast, csak nőben! Párbaj társnak tökéletes férfiként is a gyűléseken. És ennyi. Nem biztos ,hogy minden monológját elviselném tőled is.
*Mondta, habár látszott ,hogy ezt azért kicsit már vidámabban mondja.*

*Szavaira bólintott, de ismét megjelent az a kis gerezd a homlokán. Mélyen süllyedve ,jelezve ,hogy ismét elmerült a gondolataiba. Szokatlanul komolyan.*
Rendben..majd akkor megkérdezem tőle is.
Persze..nem erről van szó...bár azért ne haragudj meg, hogy ezt mondom, de sem Yrisz, sem a bunkósbotos csaj nincs még olyan szinten mint az öreg.... mondjuk azért jóval idősebb is náluk..szóval ez nem olyan meglepő....
De persze...talán tudnak segíteni neki.....Az a baj ,hogy ebben nem csak én döntenék...hanem az öregem is. De más nem beszélek Arouval és akkor a többit majd lerendezem családon belül.
De most úgy babusgatsz..meg cirógatsz..hogy megfordult a fejemben..hogy akarsz tőlem valamit.
*Elvigyorodott.*

*Majd felvonta a szemöldökét amikor a nő lett említve. Vállat vont gorombán..*
Az nem izgat ,hogy civilként hova megy. Már nem tartozik rám. Vagy megy vele vagy nem....hidegen hagy.
*Jelentette ki, de olyan hangsúllyal ,hogy érezhető volt, nem akar tovább erről beszélni. Legalábbis nem ebben a felállásban. Felállt a tűzre pillantott.*
Megnézem nagy fiút. Addig maradj itt ezekkel.
*Bökött Laosra és Dekterimre, végül egy talán enyhébb mosolyt engedett kedvese felé.*

*Már éppen úton volt mikor meghallotta még Leiran szavait. Ránézett, elmosolyodott, de csak a fejével intett nemet, mert már túl messze volt ahhoz hogy halk szóval elmagyarázza a veszélyeket. Majd úgyis megbeszélik amikor visszajött. Előbb adni akart Erasnak egy kis időt hogy eméssze a hallottakat*

*a víznél találta Saylát és kedvesen rámosolygott*
-Rendben, akkor feljebb megyek. *mondta és így is tett. Sayla segedelmével hamar megtöltötték a palackokat*

-Lesz még ilyen az elkövetkezendő egy hétben, de reggelre túl lesz a nehezén. *mondta és gondolatai máshol kalandoztak*

-Egy kérdés…. Még nem biztos hogy engedélyt kapok rá, de megkértem Eras Úrfit hadd kivitelezzem a gyógyítást azon a vérfarkason akit talán már említettem neked. Annyi dolog jár a fejemben, nem tudom említettem e Gaouldoth-t. Rémlik mintha mondtam volna…. *ráncolta össze a homlokát, aztán inkább legyintett rá és folytatta*

-Ha engedélyt kapok rá, akkor szeretném ha velem jönnél. De hogy tudd.. Ha nem sikerül a beavatkozás azt látni fogod rajtunk... Elkezdek akkor rohamosan élőholttá változni… Azt szeretném, ha akkor azon nyomban lefejeznél engem is és a vérfarkast is. *mondta és a palack bugyborogva megtelt. Kivette a vízből és bedugaszolta, majd kérdőn Saylára nézett*
-Ha megkapom az engedélyt akkor számíthatok a segítségedre? Vagy inkább Geretet kérjem meg? *elgondolkodott a lehetőségen* -Lehet inkább őt kellene….

-Nos? Visszamegyünk a táborba? Azt hiszem Eras úrfi hamarosan beszélni akar öreg fejemmel...

-Igen említetted és mondtam is, hogy nem bízom benne így elkísérlek, de arról nem volt szó, hogy ez ilyen veszélyes lesz rád nézve is. *mondom és teljesen elképedek a mondatain, de talán a kérésén még jobban. Pont őt kéri meg aki lehet a gyerekei anyja lesz.*

- De... de Arou... ezt... ezt nem teheted meg velem! Nem hagyhatsz itt mikor épp egymásra találtunk! *Fakadok ki teljesen ledöbbenve és magam elé nézve próbálom feldolgozni a hallottakat. Le is ülök egy kőre az épp aktuális vizes palackkal a kezembe.*

- Ezt... ezt nem csinálhatod meg velem... már te is el akarsz hagyni? Itt akarsz hagyni? Ráadásul úgy, hogy még én segédkezzek is ebben? *Kérdem meg teljesen kiakadva és szemeimbe a könnyek kezdenek gyülekezni. Örülök, hogy kettesben vagyunk és nem mindenki előtt kérdezte ezt meg, bár így is vissza fogom magam.*

-Nem! Nem engedem hogy oda menj! *csattan hangom és komolyan nézek fel rá.* -Ezt nem hagyhatom! Nem érdekel Eras engedi vagy sem, de én nem! *Mondom határozottan, de mégis remegő hangon. Igazából csak őt féltem és azt, hogy elveszíthetem.*
____________________________-
Leiran:

*Cirógatva arcát nézek szemeibe.*

-Igen igazad van... még fiatalok és tapasztalatlanok, de nálunk is vannak jó gyógyítók. Hirtelen viszont csak ők jutottak eszembe... *mondom elgondolkodva és kedvesemre nézek komoly pillantással.* -Zereka... a volt mesterem... ő kíváló gyógyító és sokat tanultak Arouval együtt... sok dolgot megbeszéltek már. Szerintem ebben is tudna segíteni neki, még ha az elmenetelre nem is lehet rá venni, de egy eszme csere ezzel kapcsolatban talán nem ártana.* Mondom és látom ahogy vissza süpped gondolataiba és mély levegőt véve hagyom, hogy fel álljon mellőlem.*

- Rendben maradok... *mondom és a tűzre nézek.~ Nem tudom meddig akar még így viselkedni, hisz természetes, hogy Sayla is szeretne párt... jó rendben rá támadt... ahh mindegy nem agyalok rajta. ~ Rázom meg a fejem majd újra a tűzbe meredek. Apám jut eszembe és az, hogy mennyire beteges mostanában, de erős és kitartő férfi. Nem fog meghalni, míg az unokáit nem látja.*

Nem ártana. Majd beszélj erről a gondolatról az öreggel is, ha visszatér. Én még gondolkodom a dolgon.
*Biccentett kedvese felé.*

*Hamarosan odaért a paravánhoz ,majd azt kikerülve a másik oldalára lépett. Nekidőlt egy kicsit s karba fonta a kezeit egy vigyorral.*
Látom jobban vagy már .... ennek örülök.
*Nézte meg hosszan ,majd elgondolkodott azon amit Arou mondott neki.*
Hallom ,hogy egy ideig ,most majd pihenned kell...és diétáznod. Arorua kikért egy kis el távra, a fiúk majd átveszik a csoportodat és a dolgod, nem lesz gond.
De azért remélem vissza akarsz utána jönni...és nem kényelmesedsz el.