A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*Még bele se tudok inni mikor a srácok méltatlankodtak, így leemelem az üveget a számtól és Laosra meg Dekterimre nézek.*

-Bezzeg ti ihattok mi? *kérdem felvont szemöldökkel és ekkor Arou is megmoccan. Srácok kapkodva teszik le mielőtt kiesne és magam mellett tartva az üveget nézek kedvesemre, aki kicsit összekente magát és be verte fejét ahogy lerakták. Arou is azt mondta ne igyon mert árthat. Morcosan nézek rá és idegesebben nyomom Laos kezébe az üveg bort.*

-Nesze... *mondom és oldalra fordítom a fejem.*

-Nem vagyok terhes! Az csak egy álom volt Arou... *Mondom bár eleget teszek kérésének és leguggolva a hátizsákomból vizet veszek elő és abba kortyolok bele. A zsákomban lévő üveg sárkány bort pedig kivéve ismét Laos kezébe nyomom az üveget.*

-Fogd... én már úgy se ihatom meg... mert drága párom túl aggódja magát egy álom miatt és ezért még részegen képes ugrálni... *Lehunyom a szemem és feje mellé lépve guggolok vissza megfogva a kezét mélyen nézek a szemébe.*

- Arou... ha az is leszek még nem lenne semmi baj attól ha iszok egy két kortyot... Mellesleg csak jelzem neked hogy a segged szét rúgom ha nekem lesz igazam és nem jós álom volt... olyan dologért aggódsz már most ami lehet nem is igaz. *Mondom fogaim közt sziszegve, hogy csak ő hallja. Egy puszit nyomok homlokára és felegyenesedve nézek a srácokra.*

- Most már ti is látjátok... mennyire szeretne gyereket... most már értitek, miért jobb, hogy ez így történt...Ha tényleg állapotos leszek, akkor jobb, hogy így történt...

*Laos átvette az üveget és meghúzta. Majd beletette az öreg lábánál lévő pakkjába. A második, teli üveget vigyorogva vette el és jól láthatóan meglóbálta Dekterim előtt majd azt is a pakkjába süllyesztette!*

-Hééé! Nem ér! Minden bort neki adsz? És én??? Nekem semmi? *méltatlankodott Dekterim széttárva a karjait. Míg Sayla a szentfazékkal társalgott ledobva a szijjat A batyujához lépett és elővette az egyik palackját és jól meghúzta.*

*Arou próbálta kivenni és értelmezni Sayla szavait és bólintott rá hogy tudomásul vette, de egyben mosolygott is amiért kedvese nem fog alkoholt inni. Megnyugodva próbált visszatalálni a koncentrációhoz hogy folytassa az öngyógyítást, de a részegsége miatt továbbra is nehéz dolga volt. Lassabban haladt vele mint szeretné. De most hogy biztos volt benne hogy minden rendben van „idekinn” folytathatta a dolgát „odabenn”. Ismét elszenderedni látszott ahogy alámerült abba a másik világba.

*Mikor a beszélgetésnek vége szakadt a párocska között, Dekterim a félig telt üveget az öreg lábától az öreg hóna alá tette, minél messzebb Laostól*

-Vigyázz rá öreg barátom! *mondta Arounak aki kómásan igyekezett az előbb figyelni Sayla szavaira de aztán láűthatóan ismét alámerült a bódulatba.* -Úgy látom jól áll neki az az üveg. Egész helyre kis alkoholista lenne belőle*tréfálkozott*

-Jobb persze! *hagyta helyben Laos is* -De ahogy ismerlek előbb utóbb elvered az öreget. Biztos hogy ezt ő is átgondolta, vagy vigyek neki bort amikor majd meglátogatlak? *folytatta bajtársa tréfáját ő is.*

-Higgyétek el nem lenne belőle jó alkoholista. *Mondom miközben felállok és a két srácra nézek mély levegőt véve nézek szét.*

-Laos... fenyegetni lehet... komoly sérülést sose okoznék neki. Tiszta erőmből se ütném meg nem úgy mint téged... de igen rúgtam már fenéken... és nem öreg jó? *Mondom őszintén.*

-Sárkánybort meg ne neki... nekem hozz majd... de menjünk tovább, mert így nem érünk hamarabb Erasék előtt a táborba. Ennyi erővel a síremléknél is várhattunk volna. *Mondom és egy rongyot elővéve hideg vizet öntve rá teszem Arou homlokára elsimítva onnan a haját. Ezzel is segíteni kívánva gyógyulását. Mikor a srácok felveszik előremenve vezetem őket tovább.*

*Elérünk a belső vízgyűjtőig és a srácokra nézve veszek ki három palackot menet közben kedvesem lábától és a vízbe dugva kiöblítve belőle a bort töltöm fel vízzel. Hamar végzek ezzel és tovább indulok a srácokkal.*

- Tudjátok azért hiányozni fog a csapat... meg értem Eras álláspontját, de kicsit rossz volt nézni ahogy mindegyikőtöknek van párja nekem meg nincs, de igazából nem zavart... tudom azt vártátok, hogy csajjal jövök össze, de azzal is csak a törvényt szegtem volna meg ha tartósan vele maradok... egy nőnek tartósan egy férfi mellett a helye, hogy gyerekük születhessen. És azért meddő sárkány nő kevés van... És azok sem lezbik... de attól hogy Arouval vagyok a barackokról nem mondok le! *Emelem ki a mondatom végét.*

*Arou bódultan de megnyugodva vonult vissza belső világába és eléggé lassan gyógyította a mérgezését. A részegség miatt nehéz volt a koncentrálás, bár a vizes ruha amit érzett segített kicsit… de… olyan nyugis végre minden…Sayla nem iszik, … nem verekednek, őt meg éppen viszik… akár alhatna is… igen… úgyis olyan nehéz koncentrálni…. ~győzte meg a részeg elméje arról hogy aludjon, és ő engedelmeskedett neki. Az amúgy is gyenge koncentráció felbomlott és a sárkány ténylegesen elaludt. Hamarosan ritmusosan halkan hortyogni kezdett... a barackos megjegyzést emiatt már csal távolról foszlányokban hallotta*

-Igen Te is hiányozni fogsz! És azt hiszem a főnöknek is kell némi idő mire ezt feldolgozza. Ahogy nekünk is. És akár hogy is… de RÁtámadtál Sayla! Persze tudjuk miért, nem kell ragozni. De akkor is ez történt. Elé is állhattál volna hogy feltartsd, vagy közlöd vele hogy átvállalod amit tenni akar az öreggel, de ez neked nem jutott eszedbe mert éppen fekete füst volt az agyad helyén. *fejtegette Dekterim*

-Persze MI tudjuk hogy előbb ütsz aztán kérdezel, de ez akkor sem nem nyerő stratégia. Ha pedig ma nekitámadsz a felettesednek, lehet holnap majd egy civilnek. Csak mert éppen elgőzöl az agyad. Most is elgőzölt.. máskor is lehet ilyen. Ezért nem lehetsz többet harcos, és nem amiatt mert párod vagy családod lesz! Ez csak megadta azt a kezdő lökést ami kihozta belőled az állatot….

-Én nem számon kérni akarlak ezzel Sayla! Tényleg nem! De ha egy civil megy neki Arounak hogy elverje, mert csak … mert mondjuk nem rózsaszínben van, vagy mert túl magas! Akkor is ugyanez lenne, még ha most azt is hiszed hogy nem! ezt pedig Eras nem hagyhatja! Ezért volt veled most ilyen! azt hiszem ez neki jobban fáj mint neked vagy nekünk.

-De összességében nézve a helyzetet. Tényleg jobb hogy így alakult! Legalább a szentfazék majd tanít neked egy kis önuralmat. *mondta neki, de a hanghordozásában egyáltalán nem volt semmi él. Inkább csak beletörődött okfejtés, mert a séta közben volt ideje átrágni a dolgokat*

*Laos tőle szokatlanul csendesen hallgatta az okfejtést és csak néha hümmögött. Amikor meghallotta Arou hortyogását vigyorgott*
-Héé így én is bármikor gyógyítom magam!! *felnevetett hogy zengett tőle a barlangjárat* - Bealudt a szentfazék!

*A palackokat feltöltve sétálok utánuk, majd mellettük. Hallgatom Dekterim okfejtését és teljesen ledöbbenek azokon amit mond, de egy részét nem is értem.*

-Átvállalni azt amit Arouval akart tenni? Olyat is lehet? *Kérdem teljesen elképedve, bár tény utána kellesz ezeknek néznem, mert még nem volt olyan személy az életemben, akit ennyire meg akartam védeni. Jó persze Geret, de ő más... ő is harcos volt.*

- Az az igazság Dekterim, hogy civilnek sose rontanék... megtehettem volna azt is, hogy magam elé húzom Leirant és a nyakának szegezem a kardom... de nem tettem mert civil. Szóval nem mondható annak a cselekedetem, hogy elöntötte a füst az agyam... mert... mert mérlegeltem a két helyzet között, de Leirannak ehhez semmi köze nem volt egyrészt... más részt pedig nem is tudtam erről az átvállalósdiról. Az egyszerű elé állás pedig nem segített volna, ezt te is tudod Dekterim... akármilyen erős harcos vagyok Eras könnyedén félre seper vagy kikerül... De teljesen mindegy már hogy ott akkor mit tehettem volna, vagy mit tettem... megtörtént és ez van. *Mondom beletörődve.*

-Viszont szeretnék erről az átvállalós dolgokról némileg több információt kapni, mert ez nekem most új. *Mondom a srácokra nézve miközben észre veszem Arou hortyogását. Gondolhattam volna a könnyebbet választja.*

-Jó Laos ha nem bírod át veszem tőled a szíjat. Had aludjon addig is tudunk haladni. *Mondom teljesen őszintén és tovább vezetem őket. Így hogy alig állunk meg gyorsabban haladunk, mint ahogy idefele jöttünk.*

*Dekterim kicsit értetlenül nézett rá*
-Persze hogy lehet! Te nem olvastad el a harcosokra vonatkozó törvényeket? Vagy a szabályzatot? *csodálkozott el* - Persze te Gerettől jöttél és nem az alapképzésen keresztül jutottál el a harcos kasztig. Talán emiatt nem tudsz róla… *fejtegette tovább az okokat*

-Pedig tényleg van ilyen! *szólalt meg Laos is és esze ágában nem volt átadni a szijjat* -Elbirom a tatát nyugi.. Csak vicces ahogy hortyog.

-amúgy az öreg aki persze nem öreg öreg.... szóval az öreg mit fog szólni hogy barackolsz amikor banánod is van? Vagy bedobjátok közösbe?

-Vagy ő meg szerez magának másik banánt?

-Téged…

-Elkaplak elverlek! *teszi le Arou lába felől a hordágyat és mát indul is hogy elkapja és megbúbolja Dekterimet mire ő is gyorsan leteszi Arout és már várja is a bajtársát egy baráti hepajra*

-Nem nem olvastam... abba amit Geret a kezembe nyomott abba nem volt ilyen... lehet szándékosan vette ki belőle? *Kérdem kicsit elgondolkodva magam elé nézve és utána Aroura. Mikor a srácok kezdenek vitatkozni és lerakják kedvesem csak rájuk nézek.*

-Nos ami a barackokat illeti nem fogjuk a közösbe dobni, mert féltem a banánom. Szóval én ilyen önző dög vagyok, hogy én barackozom ő pedig csak az én barackom falhatja. *mondom határozottan.*

-Amúgy meg a barackokról az első "találkozásunk" jut eszembe. A csata után mikor a földalatti kijáratokat ellenőriztük, volt egy megemlékezés a vérfarkasoknál meg egy ilyen sirató jellegű buli... Na Erasnak még volt elintézni valója, így Leirant bízták rám... mikor meg jött Arou meg Eras ő kint maradt a kocsma előtt. Én egy kis idő után mentem ki hozzá. Láthatóan paprikás hangulatban volt...

-Valamiért már akkor azt a késztetés éreztem, hogy ott legyek a közelébe, persze ezt nem mondanám el ha ébren lenne. Dühített ez az érzés, de mégis sárkány alakra váltottam és mellé telepedtem. Egy darabig egész jól elbeszélgettünk, és akkor megkérdezte, hogy miért nem megyek be én meg őszintén válaszoltam. Nem tudtam én semmit ezelőtt róla azt se hogy él... és ugye milyen vagyok ha nem jutok barackhoz az nem jó buli ott meg csak ilyen izmos leizzadt síró nők voltak nekem meg azok nem jönnek be... a barack témára felkapta a vizet... utólag mondta hogy félre értett... de akkor nagyon mérges voltam rá. *Mesélem el a fiúknak a dolgot.*

-Valahogy egészen addig míg a vadászat első estélye meg nem történt egyszerre akartam mellette lenni, de dühített is ez az érzés... szóval nem tudom olyan... olyan fura volt. *Mondom miközben a civakodásuk figyelem.*

-Na elég legyen! Induljunk tovább mert még legalább 2 óra gyaloglás van hátra és a fáklyáka nem biztos hogy kibírják ha nem indulunk.

*Hosszú időt töltöttünk kettesben ami nagyon jól esett és sikerült minden rossz dolgot magunk mögött tudni. Felöltözve álltam fel és mosolyogva kivirulva nézek kedvesemre.*

- Menjünk lassan tovább? Még így is lassabbak leszünk a fiúknál. Szerintem csak napnyugtakor fogunk a táborba érni. Ma már otthon akarsz aludni, vagy még ma itt alszunk és csak reggel indulunk? Hogy tervezted a dolgokat? *Kérdem érdeklődőn és felkapva a ruhás hátizsákot hátamra*

-A papír rendezésben segítek neked kedvesem majd rendben? *Kérdem mosolyogva miközben belé karolok és úgy indulunk meg vissza felé a táborba.*

- Azért jó volt ez a kikapcsolódás. Én azért nem bántam meg hogy eljöttünk. *Mondom vállának döntve a fejem.*

-Jó volt látni ahogy vadászol, ahogy elejted a vadat fitogtatva tudásod és erőd. Nekem te leszel mindig is a legerősebb harcos. *Mondom mosolyogva kedvesen.*

* Az a hosszú idő amit együtt eltöltöttek elégé kivezette belőle a feszültséget. Örült ,hogy túllehetett ezen s szinte kicsattanó energiával állt fel. Megropogtatta kicsit a nyakát és végtagjait ,amint felállt ,hogy felöltözzön. Hamar sikerült minden ruhaneműt magárra vennie. Ezután kivette a zsákból a vizet, abból ivott pár kortyolt. A lányra pillantott széles vigyorral. Még mindig eszébe jutott az elmúlt pár óra....
Halkan szisszent fel, végül elvette róla a pillantását és kihúzta magát. Magáévá tette a maradék hátizsákot s mellette indult meg. Úgy nézte hosszan. Csak egy halvány mosollyal fogadta annak túláradó szavait. De azért kihúzta magát büszkén!*
Rendben. Majd megint segíthetsz.

Igen...nem volt tökéletes...de legalább pihentünk egy keveset. Neeem..arra gondoltam ,hogy reggel indulhatnánk. Felesleges lenne az éjszakát repüléssel tölteni. Nem gondolod?

Még szép! Csak én lehetek!
Fitogtatom, mert van mit!
*Széles és sármos vigyorral pillantott rá.* Ezeket nem egy nap alatt hoztam létre!

- Azt tudom. De már kicsiként is úgy megtudtad szorítani a kezem hogy az valami hihetetlen... De ezt te tovább fejlesztetted és én nekem így tetszel. *Mondom mosolyogva.*

- Malaia estre szeretnél akkor eljönni velem? *Kérdem felnézve rá érdeklődőn.*

-De ugye tudod ha viszlek akkor neked nagyon jól kell viselkedned. Nem akarok semmi gubancot Kalíval mert soha többet nem mehet oda senki ünnepelni velük, bár tudom neked ez nem jelent sok veszteséget, de én nem szeretném ha gond lenne. Neked se lenne jó ha Kalí még jobban megorrolna rád. *Mondom felnézve rá kicsit komolyabbra véve mondandómat, de hogy oldjam a hangulatot csípőmmel lököm meg övét.*

-De azért szeretném ha velem jönnél. Ha te nem jössz nem tudom ki fog engem megtáncoltatni, bár tudom te nem szeretsz táncolni, és csak hülyülök veled. *Mondom tovább kicsit oldandón a hangulatot ami hirtelen lett komoly.*

A Malaia-ra?
*Pillantott rá érdeklődve s rögtön eszébe jutott ,hogy neki ott kell lennie! Hiszen el akarja oda csalogatni Orafot valahogy....pár levél megteszi majd a hatását. Muszáj vele ott találkoznia! Amint a lány ecsetelni kezdi ,hogy Kalí így és úgy megforgatja a szemeit ,majd elvigyorodik s figyelem elterelésképp a nyakába csókol szenvedélyesen.*

Persze ,hogy ott leszek. De nem táncolok...maximum csak egyszer...egy kicsit.
És az nem igazán izgat. Kalí csak mondja nekem a dolgokat, de sosem tenne semmit. Tudja ,hogy csak viccelődőm!
*Szélesen elvigyorodik, úgy nézi ,majd előre pillantott.*
Megnézhetek más lányokat is mialatt táncolnak?
*Vigyorral vonta fel a szemöldökét.*

*Nyakamra érkező érzéki csókba kicsit felszusszanok és mosolyogva nézek kedvesemre.*

- Akkor az az egy táncod is az enyém lesz kedvesem, bár azért ott nem lehetünk nyíltak, hiszen még nem jelentettük be a dolgot, de talán így jobb is még egy darabig. Majd szép lassan rájönnek az emberek. Nem igazán szeretném köztémává tenni magunkat. Elégé sokat rágódnának ezen a témán. *Mondom ki őszintén a véleményem aminek szerintem ő fog a legjobban örülni, bár néha elégé nehéz magamat vissza fogni, hogy ne lopjak ajkairól édes csókot.*

*Kérdésén kicsit meglepődöm és felnézek rá mosolyogva.*

-Hűséget fogadtál nem vakságot én úgy tudom, de ez csak akkor érvényes, ha én is megnézhetem a srácokat, szóval úgy nézegess lányokat, hogy akkor én meg a fiúkat fogom meg nézni. *Játékosan kicsit pimaszul nyújtom ki a nyelvem, bár ő tudja a legjobban, hiába nézek meg más srácot akkor sem fog igazán érdekelni. Nem szándékoztam női szemmel nézni a többi férfit ott a Malaian, mert én nekem már csak Eras létezik mint igazi férfi.*

- De ha túl feltűnően fogod csinálni én oldalba böklek. Az a lányoknak is zavaró, ha feltűnően stírölöd őket. Persze meg lehet nézni, ezzel nincs gond, csak ne csábulj el mert akkor szét rugdosom a valagad. *Ismét egy üres fenyegetés, de elég szépen éreztetem, hogy csak viccelek, mert mosolygok és kicsit fel is kuncogok a dolgon. Sose sikerülnek az ilyen akcióim. Mindig nekem fáj jobban, de azért néha jó kimondani ezt.*

*Amikor azt kezdte kifejteni kedvese ,hogy még nem tudnak róluk és jobb is ha nem közvetlenül jelentik ki, akkor jobban kezdte érezni magát. Nem azzal volt gondja ,hogy ezt felvállalja, hiszen nem érdekelte volna ,hogy mást mit mond! Ennyire fafejűnek és makacsnak gondolhatták, hiszen mindig megszerezte azt amit akart.
Inkább arról volt szó, hogy nem akarta azt, hogy most mindenki róluk beszéljen ,hiszen a lány alapjáraton kikapta az új figyelmet, mivel ő lett az új vezető az őrzőknél. Így taktikusabbnak látta most, ha ezzel nem rukkolnak elő.*
Így a legjobb!

*A fenyegetései üresek, de jó nevet rajtuk. Igazán vicces elképzelnie azt ,ahogyan a lány megpróbál más férfiak közelébe menni, vagy ahogyan őt próbálja helyben hagyni. Enyhe vigyorral vonja fel szemöldökét.*
Pontosan... neked jobban fájna ,mint nekem, így azt hiszem ezt az ötletet azonnal el is vethetjük. Emlékszel ,hogy nem is olyan régen a hasfalamra céloztál, s neked fájt a kezed? Ez sem lenne másként!

Ohh..pedig jó néha zavarba hozni a lányokat. El sem tudod képzelni, milyen kellemes látványt nyújtotok kicsit vörösesen, levont szende szemekkel, vagy határozott, dühös pillantásokkal. Nagyon élvezetes! Sokat ki lehet olvasni az alap természetből.
Régebben a srácokkal is így válogattunk.
*Vallotta be a kalandos életének egyik részét mialatt rá pillantott.*
Pórázon nem fogsz tartani...de azért mi sárkányok sem vagyunk csapodárok, ha érezzük hol a helyünk.
Az meg ha te szemezgetsz... hogy őszinte leszek, tudom nem mész el, így inkább csak a srác jár rosszul.
*Sokat sejtetően vigyorodott el.*

- De nem mondom, hogy mindig sikerülni fog megállni, hogy megcsókoljalak akár közösségbe is. *Mondom őszintén felnézve rá mosolyogva.*

- Nem a hasfaladra céloztam, csak te meg fordultál! *Mondom szinte azonnal rávágva.*

-Ha más nem jéggel erősítem meg a lábam hogy meg is érezd a fenéken billentést... *Mondom dacosan keresztbe fonva karjaimat és felemelem az orrom. Még hogy vessem el az ötletet cöh...*

-Azért annyira nem vagyok gyenge... fájdalmat még tudok okozni. *Mondom továbbra is duzzogón, és ekkor pedig jön az, hogy én őgy se lépnék le mellőle, jó ebben tény és való igaza van. Nem bírnám otthagyni. Nagyot sóhajtok megenyhülve.*

-Túl jól ismersz már kedvesem. *Mondom ismét vállának döntve a fejem. Közben szépen haladunk, és az idő is lassan telik, mikor hangokat hallok az erdőből. Zavartan pillantok a neszek felé.*

-Ez... ez mi lehet? *Kérdem kicsit aggódón.*

Ohoho..erre nem is kértelek. Csak óvatosan...HAHAHA tudom fura ezt az én számból hallani, de tudod milyenek azok a keselyűk akik ilyenkor rászállnak az emberre. Szinte szétcsípik és nem tudsz ellenük semmit se csinálni!
*Mondta a hasonlatot, de valahogyan tényleg így működött rendesen is. Felpillantott az égre mialatt mentek. Már tervezgette félig ,hogy hogyan fog elbánni a férfival.*

Ugyan, valld be ,hogy a hasfalam érdekelt akkor is! <:3

*Amikor duzzogni kezdett ismételten felnevetett. Jóbban érezte magát, s ez meglátszódott rajta is. Habár tudta ,hogy amint találkozik a többiekkel, ismételten komorabb lesz, így jobban ki akarta élvezni ezt a kis időt, míg csak kettesben sétálnak.*
Hát..pont azért szeretsz, mert ilyen jóképű, erős és szellemes vagyok .
*Vigyorodott el hozzá elég szélesen.*
Szóval... miért akarnál nálam kicsit is erősebb lenni? Nem jó az! Én is így szeretlek... okosnak, makacsnak és kicsit gyengébbnek. : D

*Elmosolyodott ahogyan a vállán érezte a lány fejét. Tovább mentek, de most már egyszerre léptek. Kis idő eltelik ,mire változik ez a felállás. Az erdő felé pillant. Nem lesz tőle túl komolyan, könnyedén veszi. Vállat von.*
Valami vad valószínűleg...főleg mivel nappal van. Ez nem meglepő...végül is ez egy erdő.

*Dekterim és Laos egymást csépelve válaszolgatnak Saylának.*
-De ha te barackozol akkor az öreg miért ne banánozhatna… hehh.. nézd csak Laost hogy felizgatta a lehetőség.. heheh *Esett kilépővel és rugással*

-Leruglak megtéplek! Megiszom a borod! *fenyegette meg Laos miközben gáncsolta*

-A boromat neee! * gurulta ki a gáncsot és ment neki vállal hogy eldöntse*

-Az összeset elveszem. *lépett ki előle és tolta tarkón összekulcsolt ököllel és közben Sayla sztorijára is felelt*
-Szoktuk vele cukkolni… a nőkkel…

* Dekterim elhasalt egyenesen az öregre, de kezeivel támasztotta meg magát két oldalon. Épp csak centire állva meg az alvó arctól, de sehol nem ért hozzá *
-Vigyázz a civilre hé! *mondta és már fel is pattant* -Jah szerintem is azon kaphatta fel a vizet akkor.. pedig nem szokta *tért ki Laos csizmája elől és hátraugrott védekezőállásba*

-Vigyázzon rá Sayla! Féltheti tőled mert máris csókolgattad! *röhögte ki Laos a barátját de nem folytatta a csetepatét mert Sayla szavainak nyomatékot adva az egyik fáklya gyors kis lobogások közepette el is sercent.*

-Siessünk. És szerintem itassuk meg a szentfazekat vízzel hogy hamarabb józanodjon. Hátha végül kell mint lámpás…

-Igen tudom kedvesem, milyenek a pletykások. Szeretnek minden félét össze kombinálni, ezért is gondoltam, hogy jó lenne bejelenteni, de még sem, mert akkor is csak menne a pletyka így meg talán később veszik észre a dolgot. *Mondom teljesen őszintén és mély levegőt véve nézek a neszek felé.*

-Ha a hasfalad érdekelne nem ütnék, hogy a pikkelyed nyoma ott maradjon a kezemen. *Mondom felnézve rá.* De igen nagyon szeretem a hasfalad, de nem ütögetni... *Gondolkodom el picit kérdésén, de jól is esnek szavai. Nem tudok igazából duzzogni most.*

-Miért is szeretnék tőled erősebb lenni? Nos nem is tudom, talán... talán mert jó lenne ha megtudnám magam védeni. ha te nem vagy mellettem. Te is tudod, hogy mint vezetőt elégé sok támadás fog érni és nem csak mentálisan, de fizikailag is... bár az önvédelmem már elégé kifejlesztettem... a támadás is jó lenne, de igazából ki tudja mennyire venném hasznát. *Mondom őszintén kicsit elgondolkodva és a nesz abba marad.*

-Igen igazad lehet kedvesem valószínű csak egy állatka. *Mondom elmosolyodva és tovább indulunk.*

- De jól esnek a szavaid. Igen én inkább az eszemet próbálom használni, nem a nyers erőt... Emlékszel arra a mesére amit meséltem neked elég gyakran? Az oroszlán, a vaddisznó és a farkas barátságáról? A címére is emlékszem és egyben a tanulsága is ez. Többet ésszel, mint erővel... nos ez nálam eddig be jött, bár azért tényleg vannak helyzetek ahol az ész már kevés...

Nem hiszem ,hogy fizikailag sokan támadnának rád. Nem csak az öreged döntése miatt. Persze, abban biztos vagyok,hogy lesznek, vannak akiknek ez a felállás nem tetszik, de nem fognak neked támadni. Ez biztos..legalábbis nem szemtől szembe. Mégiscsak az őrzők a semleges népcsoport.... ezt nem könnyű átgázolni.
*Gondolkodott el egy kicsit.*
Mellesleg katonailag is logikátlan lenne a lépés.

*Bólintott ,majd tovább indult vele. A nesz teljesen elhallgatott így még ennél több jelentőséget sem adott neki. Amikor a meséről kezdett a lány beszélni felvonta egyik szemöldökét, majd egy mosollyal nézte.*
Tudod...én már arra a mesére nem is emlékszem! De elhiszem neked...ha így van, akkor így van.
*Bólintott rá. Nem mentek túl sokat ismételten lehetett hallani az apró neszt, de most valami parányi csendes hang is társult hozzá. Mintha valaki szenvedne. Elkomorodott megtorpanva s elővette kardját annak hüvelyéből. Jelzett a lánynak ,hogy csendesen kövesse, s így nesztelenül indult be hatalmas lépteivel az erdős külső szegletére ahonnan a hang jött.*

-Akkor úgy alapból rossz hangulata volt. *Mondom el nekik a dolgot.* -Bár nem tudom miért... de hát na ez van. Mikor jöttünk. Akkor is irritált, hogy itt van és haza akartam kergetni, hogy elmenjen a kedve mindentől, de nem jött össze, így utólag úgy érzem nagyon bután viselkedtem, de nem változtatnék rajta. *Mondom őszintén és amikor Dekterim majdnem rá esik Aroura kicsit nézek rájuk kíváncsian.*

- Azért óvatosan srácok mert szét csapok köztetek. *Mondom és elővéve egy palackot amiben víz van iszok egy kicsit.*

-És mégis hogy gondoltátok, hogy itassuk meg? Alvó sárkányt, hogy itatsz meg hideg vízzel? *Kérdem érdeklődőn és kicserélem a vizes rongyot a homlokán. Remélem alvás után már nem lesz részeg. Mély levegőt véve gondolkodom hogy is tudnám megitatni, anélkül hogy baja esne.*

-Ülj le mellé vedd az öledbe a fejét, majd szádba vegyél vizet és úgy itasd meg egy csók közben. Ha fel is ébred így kellemes lesz az ébresztője:D Engem az asszony mindig így itat meg ha részeg vagyok. Ezért is éri meg nekem lerészegedni.*Mondja teli vigyorral rám nézve. Mivel nincs jobb ötletem, így egy próbát megér.*

*Leülve mellé finomabban húzom fejét az ölembe. Számba véve egy adag vizet hajolok oda hozzá. Finoman pacskolom meg arcát, hogy picit felébredjen, majd oda hajolva hozzá óvatosan csók közben adom szájába a vizet. Megemelve fejét nyelésre igyekszem ingerelni kedvesemet. Sikerült! Ennek a dolognak igazán megörülök, és pár nyelet vizet így itatok meg vele. Amúgy se lenne jó ha kiszáradna. Miután meg itattam érdeklődve figyelem egy kicsit kedvesem, hogy vajon felébred-e erre, vagy sem.*
/Kockát dobtam arra, hogy felébredsz-e kedvesem vagy sem és páratlan lett, így tovább haladok./

*Látom, hogy továbbra is alszik, így felnézek a srácokra.*

-Vegyétek fel és induljunk tovább egy óra és elérjük a másik víz gyűjtőt, ahol ismét megitatom, ha addig nem ébred fel, de siessünk a fáklyák miatt. *Mondom határozottan és Deki és Laos felkapják a két szíjat én csak az után állok fel és indulunk meg. A fáklyákat felvéve haladok mellettük és világítom meg az utat.*

-Szóval az asszony így itat meg téged mikor részeg vagy. Nos ezt tőlem ne várd el, hogy ezt meg teszem neked... *Mondom határozottan, és igazából az se tetszik, hogy erre rávettek és ők végig nézték.*

-Igen, így és nem is fogadnám el tőled se mástól csak az én kedves feleségemtől! Amúgy meg, ha igazán szereted nem érdekel más banánja se barackja, szóval a helyedben lehet elgondolkodnék, hogy tényleg szereted-e.*Mondja nekem én pedig kicsit mérgesebben nézek rá.*

-Laos... az egy dolog, hogy valamit mondok, és hogy mit teszek. Kettő... fiatal vagyok miért ne gondolhatnék a barackokra? Mellesleg beszéltük már ezt Arouval, hogy ő kíváncsi milyen lehet két nővel, a dong csak az, hogy ha egy barackot bedobunk a közösbe, akkor az a barack akarhatja a banánt is... na én meg azt nem engedem senkinek... az az enyém. Mondtam önző vagyok. *Válaszolok feltevésére.*

-A másik pedig az, Arou így ismert meg, hogy szeretem a barackokat is. Így fogad el ahogy vagyok! *Mondom határozottan amire Dekterim jó ízűen felnevet.*

-Jaj Sayla, Sayla, Sayla... jó hallani, hogy azért annyira nagyon nem változtál meg. Még mindig humorodnál vagy. Persze hogy így fogad el ahogy vagy, de nem hiszem, hogy jól esne neki, ha mondjuk egy másik csajjal látna együtt ahogy falod a barackját és neki nem adsz. Bár az elmondásaid alapján, még azt is kinézném belőle, hogy oda megy hozzátok és a te barackod kezdi el falni.*Nevet ismét fel jó ízűen.*

-Tudod Dekterim sok mindent nem tudtok róla, amit én már igen, de többet nem mondok erről, mert ez Arou és az én kis magán ügyünk. *Mondom miközben világítok a fáklyákkal. Ha nem lennének a kezemben akkor most keresztbe fonnám őket duzzogón, de valahogy nem szeretném, ha megégetném magam. Hosszas beszélgetés közepette érünk el a vízgyűjtőhöz és ott a srácok ismét leteszik Arout én pedig leülve ismét ölembe húzom fejét és megitatom az előző módszerrel. Közben én is iszom, ahogy a fiúk is.*

*Érdeklődve figyelem kedvesem arcát, hogy vajon erre most felébred-e. A hideg vizes ronggyal kicsit megtörölgetem arcát.*

-Nem emlékezhetsz mindenre. *Mondom elmosolyodva és mikor kedvesem megtorpan én is meg állok. Hallom én is a hangokat és hirtelen nem tudom hova rakni. Kedvesem jelzését fogva indulok el mögötte szép lassan csendesen. Ahogy haladunk egyre kijjebb az erdőből a széle felé egyre hangosabbak a hangok, bár nekem egyre inkább élveződés hangjának hallatszik, mint jajveszékelésnek.*

*Eras viszont nem torpan meg. Finoman fogom meg a karját.*

-Kedvesem sze... szerintem ők csak azt csinálják amit mi is tettünk egy párórával ezelőtt. Nem... nem kellene megzavarni őket.*Mondom halkan és fülig vörösödve, de nem áll meg kedvesem, mint ha meg se hallotta volna a dolgot. Egy bokor mögé guggol le és lesz ki a levelek között. Oda lopakodok én is mögé és válla fölött nézek ki én is.*

*Nos igen igazam volt, de nem egy párocska van ott, hanem több. Teljesen fülig vörösödök a látványon és megfogva kedvesem karját nézek fel rá kérlelőn.*

-Kérlek kedvesem menjünk innen. Ne... ne zavarjuk meg őket. *Mondom vörösen zavarba jőve és a hangok már jól kivehetőek, hogy élvezetből csinálják a párocskák egymás mellett, viszont a hangok eszembe juttatják azt amit Erassal műveltünk és nagyot nyelek.*

*Szinte meg sem hallja kedvese szavait, csak akkor amikor már bokroknál guggolnak. Felvonja a szemöldökét és csendre inti Leirant ,mialatt csendesen elhúzza s ekkor látják meg a csoportos orgiát. Míg kedvese elvörösödik, addig ő csak egy vigyort enged meg. Jól megnézi őket, legalábbis ,hogy tudja hova tartoznak. Végül egy könnyed mozdulattal ereszti vissza az ágat s pillant a lányra. Már a látványától is jól mulat.*

Csak nem kényesen érint ? * Nevetett halkan fel, hogy azért ne bukjanak le rögtön, bár ezt inkább csak a lány miatt teszi. Amúgy nem érdekelné.* Hiszen nem olyan rég mi is ezt csináltuk.
Ahh..hogy elmenjünk? De kíváncsi lettem, hogy vajon miért csinálják itt, ennyien?
Mert biztos vagyok benne ,hogy ennek oka van. Különben csak egy párocskával lenne dolgunk.

*Sandít rá egy kicsit.*
Tényleg ennyire félsz lebukni, Leiran?

*Arou ivott.. és közben felébredt. A hideg víz megtette a hatást. Kinyitotta a szemeit és Saylát látta... az ölében volt a feje... micsoda kép... Becsukta a szemét majd ismét kinyitotta. Nem álmodik*

-Jó reggelt *mondta kissé még pityókásan, de sokkal jobban volt mint korábban*
-Azt hiszem szomjas cagyok.. meg tudnék inni egy egész hordónyi vizet *jelentkeztek nála a józanodás tünetei*

*Lassan felült és egy puszit adott Saylának, mit sem törődve a két jelenlévővel, aztán felkelt és a vízgyűjtőhöz ment... s csak ivott és ivott és ivott... Mikor végre teleitta magát hideg vízzel körbenézett*

-Mennyit sikerült haladni? *aztán a fehér cseppkövekre tévedt a tekintete.. tudta hogy ez melyik oldalon van*
-Úgy látom egészen sokat. Elnézést kérek amiért cipeltettem magam

*Pirulva nézek kedvesemre és oldalra fordítom a fejem.*

-Tu... tudom, hogy nem rég mi is ezt csináltuk, csak azért én se vagyok fából és... *Rázom meg fejem és inkább tovább hallgatom amit mond és igen igaza van, talán nem véletlen csinálják ennyien egy helyen és engem is kezd érdekelni. Kicsit körbe nézve próbálom kideríteni, hogy miért pont ezt a helyet választották az orgiájukra mikor párt cserélnek és felállva néznek körbe. Lehúzva a fejem lapulok meg kedvesem mellett.*

-Szerinted miért ezt a helyet választották erre? És nem teljesen ugyan ezt csináltuk, mert mi kettesben voltunk ők meg 6-an... *Mondom kedvesem szemeibe nézve.*

-Mellesleg ha lebukunk lehet minket is belerángatnak a dologba. Te örülnél neki, hogy engem bámulnak miközben intim helyzetben vagyunk? *Kérdem érdeklődőn, mert azért ez nem mindegy.*

-Jó reggelt kedvesem. Örülök, hogy jobban vagy. *Mondom elmosolyodva kedvesen és finoman simítom meg az arcát és hagyom, hogy fel állva oda menjen inni. Lassan állok fel és csak úgy figyeljük a srácokkal.*

-Igen elégé sokat sikerült haladunk és ugyan kell nekik egy kis edzés ha le akarnak majd egyszer engem győzni. *Mondom magabiztosan elvigyorodva.*

-Viszont a fáklyáink igen csak fogyóban van... tudom szokatlan kérés tőlem, de majd tudnál nekünk világítani? Vagy már annyira jól? *Kérdem érdeklődőn.*

-Remélem igen. *Keresztbe fonom a kezeimet és úgy nézek rá.*

- Viszont tudod, hogy én haragszom rád. *Mondom felvonva a szemöldököm.*

- Miattad kénytelen voltam elmondani a srácoknak a titkot... bár megjegyzem feleslegesen aggódsz, mert még ha az is leszek a jövőben még jelenleg meg se tapadhattak... semmi bajuk nem lett volna se a harctól, se az alkoholtól... de ne hidd, hogy mindig így fogok neked "engedelmeskedni" *Mondom határozottan ránézve. Elé lépkedek majd megkerülve kicsit erősebben rúgom seggbe kedvesem.*

-Ez azért mert nem bírod tartani a szád!

*Lejjebb húzza a fejét ,amikor az egyik menet véget ért, és párt cserélnek. Lassan emeli vörös tekintetét a lányra.*
Nem tudom... tudtom szerint itt nincs semmilyen szentély ,hogy mondjuk azért "áldozzanak", szóval tényleg nem tudom. Gondolod ez valami szekta, amely így add tiszteltet Gaia-nak? A földanyának..mint testiséget?

*Felvonja a szemöldökét a lány feltételezésén,majd megrázza a fejét.*
Most viccelsz? Inkább szétrúgnám a feneküket.... dehogyis. Van annyi önérzetem ,hogy ami az enyém, ahhoz más nem nyúlhat!