A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*A srácok felállnak, aztán jön a szentfazék, kezdődik valami ismét előről. Ha nem lett volna a reggeli jót nevetne ezen, de ismételten követik egymást a már megtörtént fordulatok. Arou iszik, a két srác ezen múlat parányit, ő is így tenne, majd Sayla ismét felszólalt, aztán Leiran is. Elkomorodik. Feláll és a kezében lévő kis fadarabot, amit a tűzre akart tenni ,mielőtt eloltják hirtelen dobta el a távolba. Annak amint neki ütközött a síremléknek, hirtelen volt nagy hangja. Így, a következmény nagy csendet produkált.*

Black ha valami problémád van akkor mond! Nem hiszem ,hogyha szórakoznak a srácok akkor neked máris ugranod kell mint egy öröké sértet és agresszív nőnek! Úgy csinálsz, mintha téged, vagy te veled nem szórakoztak volna ugyan így! Vannak üres fenyegetések is. Mellesleg, *fogta meg a bort amit a kezébe nyomtak még.*
Én is tudtam a raguról, és ? Jó poénnak szántam én is hogy a srácok fetrengenek tőle.
*Kortyolt egy nagyot az italból ,majd egy huzamra kezdte meginni, és ment is neki. Nem akadt el benne. Amint kiitta szinte az utolsó cseppet is eldobta az üveget is. Úgy, feszülten emelkedett fel. Húzta ki magát.*
Tessék ennyi. Legyen büntetés, amiért szórakoztunk velük. Azt hiszem ettől még a szentfazék sem nyuvad ki. Mi lenne ha nem loholnál mögötte , és inkább átgondolnád azt amit mondasz és teszel!
*Fogta fel a csomagokat, majd a hátára vonta.*
Látod...ezért mondtam. Változtál. Már nem fenevad vagy, hanem nő. És ezt neked is el kell fogadnod, mert a kettő között nem lehetsz.

*Majd jelzett a srácoknak ,hogy majd találkoznak, s ez szólt Arounak is. Kedvese után ment, de tudta ,hogy az is megsértődött. És nem akart most jó pofizni vele. Nő..persze ,hogy Sayla pártját fogja sok mindenben. De van, amibe hiába szólnak bele...... bizonyos szabályok, vagy a büszkeség miatt, sosem lesz igazuk.*

*Aggódva hallgatta Saylát, mert nem akarta hogy a lány tovább nehezítse a saját helyzetét. Hiszen az hogy edző lehet e vagy sem, mindössze Eras jóindulatán múlik majd. Aggódott hogy a lány maga alatt vágja a fát ezzel a hozzáállással. de azt is tudta hogy a Black-ek ilyenek. Ezt pedig Eras is tudja. Még mindíg bizott abban hogy bölcs és jó döntés fog születni majd... ha végre mindenki megnyugszik.*

-Sayla kedves! Hiszen nem is fenyegettek. Csak viccelődtek velem a tegnapiért. Ami pedig teljesen jogos volt hiszen én kezdtem a tréfát a kék főzettel amit a tudtuk ellenére adtam be nekik. *mondta neki engesztelő nyugodt hangon. Letette az üres üveget és bocsánatkérően elmosolyodott Laos felé és felemelte a mutatóujját, beléfojtva a kitörni készülő riposztot. Nem akarta hogy tovább folytassák ezt az értelmetlenséget. * - most ne laos, kérlek.! Inkább megiszom mégegy üveggel, csak kérlek ne vitázzatok olyasmin ami felesleges.

*Dekretim mintha csak erre várt volna széles vigyorral előhúzott Laus pakkjából még egy üveget és felbontotta a fogával. Átadta Laosnak aki még mindig farkasszemezett az öreggel, mégis hogy jön ahhoz egy civil hogy beleszóljon a harcosok dolgába. Aztán észbe kapott.. Sayla már nem is harcos…. Inkább átvette az üveget Dekterimtől és csendben leült a tűz mellé és meghúzta ő is a bort. *

L:-Ti hogy értetek ide előbb? *terelte másra a témát*
A: - van egy barlang a hegy alatt. Ott jöttünk át. *magyarázta és ő sem említette a viccet vagy Sayla túlreagálását. Bízott benne, hogy a lány majd megbékél ha kicsit békén hagyják és felfogja hogy nincs is valódi veszély*
D:- sose hallottam róla!
A: - a bejárata évszázadok óta a növények alatt van. Ti fiatalok vagytok, nem csoda hogy nem hallottatok róla *mondta és kezdte érezni hogy egy kis vizet is innia kellene, mert ha sokáig beszéltetik akkor nem fogja tudni elkezdeni időben a mérgezés megszüntetését, később pedig túl részeg lesz hozzá hogy megtegye.*
L: - és hol a bejárat?
A: -itt a fák között nem messze. Ti is ott jöttök vissza?
D:-szerintem jah. Mivel a tábort Peterre bíztuk mert ő szarabbul nézett ki mint mi.
L: -elindulni se bírt
D:-jobb lenne Eras előtt odaérni mert ha meglátja hogy Peter behányt a kajasátorba ő is kap a fejére
L:-majd Sayla segít kitakarítani. Ugye Sayla? *próbálta őt is bevonni mint régen a csipkelődésekbe. Dekterim könyöke késve érkezett az oldalába így késve kapcsolt hogy nem biztos hogy ez most jó ötlet*
A: -én is szivesen segítek takarítani. Elég volt mára a bajból. *ajánlkozott Arou önként és remélte ezzel elejét veszi Sayla újabb kitörésének ami úgy tűnt most gyakoribb, mióta együtt lettek.*

*Erasra tekint és meghallgatja mondatait. Felfogta mondandóját, de nem szólt egy szót se. Ekkor Aroura pillantott és lehunyva a szemét keresztbe fonta a karjait. Nem akart szólni, most már nem. Mikor Eras elment csak lehunyt szemmel ennyit tett hozzá.*

-A viccelődnek is meg van a helye és ideje... nem is tudom kik mondták ezt nekem annak idején... *Pillant Laosra ugyanis ezt ő mondta neki mikor ő is rossz pillanatban lőtt el egy "poént".*

-A poén csak addig vicces, míg minden résztvevőnek az... Nem is tudom kik mondták ezt nekem... szóval ki nem tud mérlegelni? *Kérdi miután Eras már hallótávon kívül volt.*

-Ez most nem volt vicces és igen nő vagyok és nem fenevad... nektek volt igazatok örüljetek. *Mondom és a zsákomhoz lépve kapom a hátamra a tűzhöz megyek és Laosra nézek.*

-Attól még amit mondtam áll... jól gondoljátok meg kire emeltek kezet és nem viccből... Attól hogy nő vagyok... még mindig elverlek titeket... talán azért ez cikibb nem? *Kérdem piszkálódva ha már ők voltak olyan kedvesek és rosszkor lőtték el ezt a poént.*

*Már nem hallotta a beszélgetést és ugyan tudta hogy ez csak csipkelődés azért ezt most nem kellett volna. Nem tartotta viccesnek. Ez provokációvolt ami célba ért... egyszerűen nem tudja elhinni, hogy ennyire nem bírnak magukkal a harcosok. Távolabb állt meg és maga elé nézett. Nem szólt egy szót se. Felesleges is lett volna.

Hallotta Eras közeledő lépteit így bevárta mikor megérkezett felnézett rá.*

-A fiúk se tudják mikor lehet viccelődni... *jegyzem meg és mély levegőt véve nézek a távolba.*

-Nem vagyok megsértődve mielőtt azt hinnéd, csak én már nem voltam kíváncsi a folytatásra, mert tudtam hogy úgyis Saylat fogod leszúrni mert nem veszi észre a csipkelődést. *Mondom teljesen nyugodt hangon.*

-Ez sem beleszólás volt, csak elmondtam miért jöttem el... Te tudod mit hogy intézel a nemzetséged tagjai körül. Nem szólok bele. *Mondom teljesen őszintén nyugodt hangon.*

*Megvárta, ő meg beérte. Csendesen ment mellette, majd rápillantott amint beszélni kezdett. Pont ,mint gondolta.*
Értem...... hát tudod Leiran..nem csak a harcosok, de a legtöbb férfi ilyen. Nem mindig tudja mikor lehet viccelődni, de a nők meg sértődékenyebbek...láthattad ,hogy a szentfazék nem vette magára.
Lényegtelen... hiszen mondtad..te nem szólsz bele, én meg ezt majd teljesen elintézem. Ami kialakult...az kialakult.

*Bólintott a szavaira.*
Lehet ,hogy ezt mondod...de ismerlek annyira ,hogy tudjam Sayla pártját fogod, és bánt ez a dolog. Csak miattam nem szólsz már bele.
*Pillantott rá egy kicsit ,majd ismételten előre.*
Bár...ennyi erővel engem az érdekelne...te mit tettél volna, ha véletlenül Sayla sikeresen engem sebez meg ? Akkor hol van ez a dolog ?

L:-látom még akarsz egy bunyót mielőtt végleg civil leszel *vigyorodik el és felpattan a tűztől, lendületesen megmozgatva végtagjait. Dekterimre maradt a félig üres borosüveg, aki persze el is kezdi pusztítani. Arou kétségbeesetten nézett Laos után, de már nem tudta megállítani. Ebből tényleg bunyó lesz.*

* Körbenézett … de Eras és az Örző már nem voltak itt, így viszonylag szűk körben marad a dolog. Aggódott a lányért… és tudta hogy aligha tudná őt a harcos ellen megvédeni és az esze azt is tudta hogy ebbe most nem szólhat bele, mégis indult hogy közéjük álljon. Talán az ital kezdett dolgozni benne, de nem akarta hogy ez legyen. Véget akart vetni ennek akár olyan áron is hogy Laosnak fordul. De alig kelt fel, egy másik erős kéz ragadta meg és rántotta vissza ülő helyzetbe.*

D:-Te szépen itt maradsz szentfazék! *hallotta a kéz tulajdonosának erős hangját* -ha majd baj lesz gyógyíthatsz. *tette hozzá a harcos és meghúzta az üveget*

*Laosra nézek felvont szemöldökkel és oldalra döntöm a fejem.*

-Úgy látszik akarsz egy verést egy nőtől... Hagy lógva...*Mondom és elfordulva Laostól a síremlékhez megyek.*

-Inkább szállj magadba és ne hagyd hogy más erősebb legyen tőled... Eras 3. tisztjeként kötelességed erősnek lenni... *Mondom őszintén hátranézve rá. Kicsit higgadtabb vagyok már bár belül tombolok.*

- Szóval nem rombolom tovább tekintélyed. Hogy fogsz parancsot továbbítani ha kinevetnek mert egy nő elvert? Hallhattad a főnököt... nő vagyok... egy agresszív sértet nő... szóval inkább kérlek... a te érdekedben... a beszólásomra majd akkor jössz megtorlásért ha erősebb vagy nálam... most még nincs esélyed a győzelemre... A fellegvárban meg fogsz találni. *Mondom komolyan és Aroura nézek. Kezeimet nem engedem le.*

-Arou... próbáld meg magad meggyógyítani, vagy hozzak neked vizet?

*Mély levegőt véve nézek rá, majd utána. Ismét elindultam.*

- Ha téged sebez meg... tudod, hogy gyorsak a reflexeim... szerinted esélye lett volna rá? Ennyire nem hiszel bennem vagy a képességeimben? *Kérdem őszintén ránézve és mély levegőt véve nézek előre, miközben haladok.*

- Igen miattad nem szólok bele kedvesem, mert van enélkül is épp elég gondod bajod a dolgokkal. Szóval én nem fogom ezt neked megnehezíteni és nem fogom Sayla pártját. Ő is gondolkodhatna igen... de azt hittem te ismered a legjobban... de tudom mennyire nehéz ez neked... úgy érzed ezzel nem csak egy jó harcost, de egy barátot is elvesztettél... de ennek nem kell így lennie. *Mondom ki őszintén amit gondolok, de egyből felemelem a kezeim.*

-Nem mondok többet mielőtt úgy éreznéd beleszólok. *Mondom és mély levegőt véve a többi dolgot magamnak tartom meg.*

*Követi, nyugodtabban.*
Nem arról van szó ,hogy nem bízom a képességeidben...de tessék. Akkor ellene "támadtál" volna. Akkor igazából,most hol is a logika? Vagy az igazság ?
Látod...ezt mondom. Ti nők, hamarabb támadtok ha a szeretetiekről van szó. És nem fontos, hogy a támadó..barát..vagy nem..vagy ,hogy a támadás..komoly, vagy sem.
*Pillant rá ,végül sóhajt. Nehéz lenne ezt mindig vissza vezetni. Nem mondja ,hogy igaza van, de azt sem ,hogy nem. Ráhagyja, hogy gondolja azt róla amit kíván. A későbbi szavainál meg inkább rábólint arra amit a lány is mondott.*

Jó...ez az én dolgom. Én sem fogok a tiedbe beleavatkozni..ez már népi ügy.
*Pillant rá.*
Teljesen kizárt ,hogy vissza vegyem Leiran.... ígysem küldöm el a hadbíróság elé...de majd gondolkodom.

L: -Ne szórakozz velem Fenevad! Nem én kezdtem! ÉS még vissza is fogtam magam! Erre Te beszólsz és most azt reméled nem verlek el érte? Na gyere csak! Holnap már úgyse lehet ezt lejátszanunk mert elintézted hogy akkor már tényleg csak egy nő lehess! Tartozol ezzel nekem! *morogja dühösen a lányra. És ebben benne van a düh mellett az a bánat is amit azért érez mert elveszti holnaptól egy bajtársát* - Az utolsó harcunk Sayla! Szedd össze magad! *morogja és előrelép kicsit jobbra és baljával védve a fejét behúz egy nem túl erős tapogatózó ütést Sayla gyomorszájára hogy ezzel is bíztassa a harcra*

A: - NEE! A HASÁT NEEE! *Kiáltott fel Arou és ugrott is fel mire Dekterim ismét visszarántotta*
D: -az a gyomra volt öreg!
*Laos az első ütés után védekezőállásba helyezkedett mert meghallotta a jajveszékelést és egy pillanatra tanácstalan lett * L:- Mert mi van a hasával? Vakbél? Vagy mi a tököm….

*Arou Saylára nézett kétségbeesetten, de eszébe jutott az ígérete*
A:-csak.. ne…. *mondta és könyörögve nézett Saylára hogy hagyják már abba ezt az egészet! Dekterim pedig lenyomva ülve tartotta a már kapatos gyógyítót aki így most nem is tudott volna arra koncentrálni hogy gyógyítsa a kezdődő részegséget. Addig biztosan nem amíg ezt tart.*

*Amikor Laos ütött könnyedén kivédem a tenyeremmel támadását és unottan nézek rá.*

-Laos... attól, hogy civil leszek attól még lélekben harcos maradok... *Mondom nyugodtabb hangban, de mikor Arou felkiált mérgesebben pillantok rá, megrázom a fejem és Laosra nézek.*

- Civilek is vannak itt és az a civil a kedvesem. Én se tudnám végig nézni ahogy bántják és szerintem te se ha épp a feleséged verekedne. *Hangom őszinte volt.* -Szóval bocsi Laos... de ezt rövidre zárom. *Mondom és egy gyors mozdulattal nyúlok nyakához és megnyomva és megmozdítva nyaka két oldalán egy egy ideg dúcot bénítom le. Laos ernyedten hever el a földön. Leguggolva elé nézek a szemeibe.*

-Ezért mondtam, hogy nincs esélyed... ezt még sose használtam rajtad... de nyugodj le.

- Igen beszóltam mert ti is "poénkodtatok" de ennek most nem itt van a helye... *Mondom és fel oldom a bénultságát Laosnak. Ismét nyakához érintve ugyan ott nyomom meg és mozdítom újra ujjam. A bénultság feloldódik és elégé zsibbad. Felállok és ellépve a földön fekvő Laos mellett és oda megyek Dekterimhez és Arouhoz. Leguggolva Arou szemeibe nézek és mély levegőt véve leülök mellé. Karjaiba simulva leveszem Dekterim kezét Arou válláról.*

-Srácok el kell mondanom nektek valamit amit szeretném ha titokban tartanátok... mivel Arou elszólta magát így nincs értelme előttetek titkolni. *Mondom ki őszintén a dolgokat.*

-Termékeny időszakba léptem és Arouval nem bírtunk a vérünkkel és... neki adtam a nők azon becses kincsét amit mint ti is tudjátok szüzességnek mondanak... Volt egy álmom amit elmondtam Arounak. Gyerekek voltak benne és most ezért félti a hasam, bár még elégé korai bármit is mondani, de Arou már épp eleget várt arra, hogy gyermeke legyen... ha én meg tudom ajándékozni egy utóddal akkor kötelességem védeni a hasam akkor is, ha még nem tudunk biztosat, de... ezt kérlek ne mondjátok el Erasnak... így is épp elég volt az ami ma történt. Féltem Arout igen... képes vagyok fejjel menni a falnak érte ami ma azt eredményezte, hogy holnap már nem leszek harcos... lehet nem leszek tökéletes anya... de kérlek legalább ti értsétek meg azt amit érzek... *Mondom a srácokra nézve reménykedve hogy megértik a helyzetet.*

-Szeretem... és nem akarom, hogy baja legyen... mérges voltam és nem sikerült teljesen feldolgoznom a dolgokat még ezért reagáltam úgy ahogy azt láttátok... *Gondolkodom el a dolgokon és Arou karjaiba simulok.*

-Nincs semmi baj kedvesem. Nyugodj meg... nem tudott meg ütni kivédtem... most már gyógyítsd meg magad. *Kérem halkan.*

*Laos arcára meglepetés ült ki. Ezt a fogást nem ismerte és döbbenten tapasztalta hogy a teste nem engedelmeskedik és úgy dől össze mint a rongybaba. Észnél volt és értette is mit mondanak neki de nem bírt moccanni. Mikor Sayla újra megnyomta azt a bizonyos pontot igyekezett megjegyezni hol is van az. Egyszer még jól jöhet.*

*Megrázva a fejét kelt föl és leporolta magát* -Ezt igazán megtaníthatnád még ma! *próbálkozott be már sokkal nyugodtabb hangon de nem folytatta ahogy valami titokra terelődött a szó. Összenéztek Dekterimmel és már kezdték sejteni az a pityókás öreg miért sopánkodott, de megvárták a végét*

*Arou némiképp koordinálatlan mozdulattal ölelte meg Saylát és magához húzta miközben a lány beszélt. Homlokát a feje búbjára támasztotta és az alkohol hatására ami benne volt kicsit pityeregni kezdett a megkönnyebbüléstől hogy vége van, nincs verekedés. Már volt annyira részeg hogy ne érdekelje hogy a harcosok így látják… meg egyébként is, civilnek lehet…. *

*Dekterim felvonta egyik szemöldökét a jelenetre és hallgatta a lányt. Amikor összenéztek Laossal az ő tekintetében is ugyanazt látta amire ő is gondolt. S ahogy Sayla előadta a történetet a két harcos néma egyetértésben biccentett egymásnak és megfogadta hogy ők ugyan többet kezet nem emelnek Saylára , még viccből sem. A népüknél nagyon is nagy értéke volt a nőknek.. pláne ha az illető még állapotos is.*
-Kösz hogy elmondtad. Most nem is tudom mit mondjak erre *szólalt meg elsőnek az eszesebbik harcos* - Mert nagyon sok dolog megváltozott ez alatt a pár nap alatt és még hozzá kell szoknunk.

-igen ez olyan mintha Dekit holnaptól átoperálnák nővé és összejönne Gerettel és teherbe esne *foglalta össze Laos a képtelenségek sorát amit meg kell emészteniük*

-Miért pont én? Miért nem Peter?
-Mert ő operálás nélkül is megtenné! *röhögtek fel mindketten a nem jelenlévő kárára.*

*Arou hallotta Sayla szavait és próbált az öngyógyításra koncentrálni. De nagyon lassan ment a folyamat, mert a bor már megtette a hatást. Ölelte Saylát, a pityergés amilyen gyorsan jött olyan gyorsan abba is maradt, de szemei csukva voltak. Olyan volt mintha aludna.*

-Nah! Úgy látom a kék cseppért cserébe a szentfazekat meg cipelhetjük!
-Te hozod! Te itattad le!
-De azért mert te mondtad!
-Fogd be! *Laos a batyujához ment, kinyitotta.. becsukta.. kinyitotta, de csak nem lett meg amit keresett * Te Deki! Hova lett 3 üveg bor 5 perc alatt? Mi vagy Te? Szivacs??
-Azt hitted az én két üvegemet adom oda? *mutatott a párocska felé, jelezve hogy van egy részeg a hiányzó bor mellé* -A harmadikat meg te hagytad rám *lötyögtette meg a kezében lévő üveget.*
-Ezért még elkalapállak haver! *mondta és belepakolta a motyójába az üres üvegeket és elvette Dekterimtől azt ami félig volt* Sayla te mostantól nem ihatsz! *jelentette ki* -na nem mintha jutna...

-Te is tudod a visszafele utat a barlangon át? Csak mert ha igen akkor indulhatnánk. *szummázta Dekterim és szándékosan nem kommentálta tovább Sayla vallomását. Ezen nem volt mit kommentálni. Ezentúl másképp kell állniuk a dolgokhoz és kész* Visszük amíg kijózanodik.

*Örülök, hogy a srácok megértik álláspontom. Tudom, hogy Eras nem értené ezt meg. Felnézek kedvesemre és letörlöm arcáról a könnyeket.*

- Egy kicsit még várjunk, had gyógyítson magán kicsit. *Mondom nyugdtabb hangon és utána a srácokra nézek.*

-Kérlek erről senkinek egy szót se. Igen tudom milyen rossz lehet nektek. Nekem is az, de én nekem nem kellett nővé operáltatnom magam, és Aroura se haragudjatok kérlek. Előhozta belőlem azt amit már rég elfeledtem, hogy milyen is vagyok. Annyira beletemetkeztem a harcokba és a bánatomba, hogy már magam is elhittem, hogy az vagyok én, de... Arorua megmutatta, hogy ez nem így van. Nem hittem én magam sem, hogy olyan párt találok magamnak, aki így el tud fogadni és így leszek neki tökéletes. A példátok pedig igen humoros. *Kuncogok fel kicsit.*

-Bár Geret nem hiszem, hogy bárkit is teherbe ejtene, hisz ismeritek... bár még szorulni fogok nála, de szerintem ő már lelkiekben készül arra, hogy mi lesz ha haza térünk... mikor eljöttem pofon csapott mert nem engedelmeskedtem neki. Nem akart elengedni úgy, hogy lehet itt lesz Arorua... ők barátok és ismerik egymást nagyon jól. Valószínű tudta, hogy ha huzamos ideig leszek Arou mellett akkor ez lesz a vége... Ezért sem akarhatta, hogy találkozzak vele.

-De...*Komolyan a srácokra nézek.* -Attól még nem akarom, hogy másként viselkedjetek velem... Még nem biztos, hogy az vagyok amire gondoltok. Őszinte leszek félek is attól hogy az amit álmodtam jós álom lesz... eltudtok képzelni engem anyaként? Mert én nem... *Mondom ki őszintén a dolgokat.* -De milyen harcos lennék, ha megfutamodok a kihívás elől?

-A barlangi utat természetesen tudom, de most nem lenne jó mozgatni még ha cipelitek is. Úgy tűnik alszik, de nem... gyógyítja önmagát, bár elégé beütött a bor, így kicsit tovább fog tartani az öngyógyítása. Ennyit már tudok róla... na meg persze azt, hogy szeretem. *Gondolkodom el a dolgokon, majd szigorúan nézek a fiúkra.*

-De ha ezt bárkinek is elmeritek mondani én kicsinállak titeket... mondtam... attól hogy nő vagyok még el tudlak páholni titeket. Laos... ha majd meglátogatsz a Fellegvárba megtaníthatom, bár Geret akkor fejemet veszi. Meghagyta, hogy csak kivételes harcosoknak taníthatom meg azt a technikát, mert nagyon veszélyes. *mondom őszintén és ha akarnék se tudnék most kiszállni Arou öléből, mert érzem ahogy belém kapaszkodik.*

-Egy szóval nem mondtam hogy vedd vissza. *Mondom teljesen őszintén kedvesemre pillantva és mély levegőt véve indulok meg újra előre nézve haladok mikor Arou hangjára leszek figyelmes és amit mond az szöget üt a fejemben.*

-NEE! A HASÁT NEEE!

*Verekedik Sayla ez biztos. Megtorpanva nézek vissza, de nem szólalok meg. Ha Eras nem hallotta meg jobb ha nem idegesítem vele még jobban.*

~A hasát ne... talán... talán Sayla termékeny időszakban lenne? Úr isten... ha igen az... az azt jelentheti, hogy Arou és Sayla talán szülők lesznek. Mégis mikor és hogyan? Bár igaz elégé sokáig külön úton jártunk. Talán akkor mikor elhúzta Sayla Arout egy másik útra. Igen akkor. De... de mégis honnan tudhatnák már most. Na jó ez így túl bonyolult... ne komplikáljak éppenséggel más baja is lehet amiért ezt kéri Arou... remélem nem lesz gond.~

*Ezek a gondolatok hirtelen futnak végig az agyamon és megrázva a fejem sietek Eras után, mert nem akarom, hogy észrevegye azt, hogy megtorpantam. Csendben haladok tovább mellette.*

~Milyen csodás lenne ha Sayla állapotos lenne. 17 hónap múlva lenne egy kis sárkány.~ *Gondolataimra akaratlanul is elmosolyodok és tovább sétálok. Ezek a gondolatok felvidítanak, és mosolyt csalnak az arcomra.*
~Igen ez egy remek hír lenne... nekem.~ *Egészítem ki gondolataim és Erasra pillantok. Sóhajtva sétálok tovább mellette.*

-Lehet jobb lenne ha a vadászat után haza mennék egyből. Nem akarom tovább rabolni az idődet azzal, hogy a nyakadon vagyok. Épp elég dolgod lett most hirtelen. De ha szeretnéd, hogy maradjak természetesen maradok. *Mondom őszintén ki a gondolataimat.*

*Olyan gyorsan haladt, amúgy is hosszú lábaival, amennyire csak lehetett. Minél előbb túl akart ezen esni. Olyan már úgysem lesz ,mint régen volt, ez a köztes állapot meg borzasztó. Le akarta tudni végre az egészet. Belegondolt...nem volt elég az a sok munka ami rávárt...most jött még a tetejére még egy ami többet vont maga után, és ez SOS-ben volt fontos. Mélyen merült gondolataiba, egyik kezét így állához emelte.*
~ De talán nem is volt baj ,hogy Chris Gerethez ment. Még nem lehet bevenni, de ha az öreg kiképzi és áldását adja rá, legalább pótolhatom a csapatott. Nem lesz az a fenevad, de neki is adok egy esélyt. Elég sokszor kicsúszott már a kezeim közül...jobb ha most a közelében tartom. ~

*Kedvesére pillantott s észrevette ,hogy az is elmerült a gondolataiban. SŐT... mosolyog! Abban viszont biztos volt ,hogy ezt a mosolyt nem ő okozta. Elkomorodott. Abban is biztos volt, hogy nem az elkövetkezendő munka boldogítja ennyire, se Oraffal való történtek... jut eszébe..még el kell verni a a pasast.... vagyis...nem megveri....... azt nem teheti meg...áhh fenébe a szabállyal, majd úgy csinálja ,hogy ne tudják rá bizonyítani...ebben elég jó! Ő is volt rossz fiú régen...és az apja is tanított neki mindenfélét. De nem úgy szakít rá időt, ahogyan Arouval tette volna...neeem.. ez ahhoz képest, amit Oraf kap szinte semmi.
Ismét előre nézet. Előre örült ennek a dolognak, és azt is tudta ,mikor teheti meg. Bár a férfi elvileg nem jön a Malaia-ra...ez még korántsem biztos.... majd elintézi ,hogy azt higgye, oka van ott lenni. A Hold fesztivál még messze lenne...és ott figyelné az öreg...az nem jó. Előbb kell elintéznie.*

* A lány lassan beérte, szavainál egy pillanatra megakadt és felvonta a szemöldökét. Úgy emelte most rá a vörös tekintettét. A fejében felvillant valami...de azt el is vetette. Nem lehetett...hiszen az őrzők csak egyszer szeretnek igazán...és azt örökre.... legalábbis ha a lány tényleg őt szereti.....és nem csak félrehitt valamit. Nem is tudta..hogy most kell még ezzel is törődnie..aggódnia, vagy nem.*
Az lesz amit szeretnél. Ha az öreged nem szeretné ,hogy rögtön bele temetkezz a munkába akkor maradhatsz. a munka ,munka. De nem zavarsz...ezt te is tudhatnád.
*Nézte ,majd ismét előre pillantott.*
Azt hiszem..ismét mi érünk majd később vissza.

-Tőlem semmit se tudnak meg!
-Egyáltalán mit is kellene megtudniuk. *biztosította Laos is a hallgatásáról és elvigyorodott azon hogy Sayla természetre a régi maradt. Ez jó.. nem akarta hímes tojásként kezelni, még ha nem is fog bunyózni vele.*

-Márpedig előbb kell vissza érnünk mint a főnök! Fogalmam sincs milyen állapotban hagytuk a tábort. Csak egy dologra emlékszem.

-Arra én is. Peter behányt a kajasátorba aztán belefeküdt szépen *mondta és a karjával imitált egy hosszában elvágódó személyt*

-Remélem a kaját nem túrta össze mert ha azt is… akkor még vadásznunk is kell mielőtt Eras visszaér és kicserélni a húst.

*Dekterim közelebbről megnézte a Saylába kapaszkodó sárkányt és hümmögött egyet*
-hmmmm.. van egy ötletem

-Megint kezdi.. Most mi jutott eszedbe már megint! Avass be! *dörmögte neki Laos de Dekterim nem válaszolt, hanem a batyujához ment és lecsatolta róla a szijjakat majd Laos táskájával is ugyanezt tette*

-Ki ne mert nyitni! *figyelmeztette Laos a barátját*

*Dekterim szétnézett és megtalálta az öreg hálózsákját összepakolva. azt kibontotta és szétgombolta majd a két végére ráerősítette a szíjjakat, hevedereket csinálva belőle. A kapott hordágyat odaterítette Sayláék mellé És megfogta Arou vállát és elkezdte kibogozni Saylából*

-A lábát emeld Laos! *befektették a hálózsákba és elrendezgették. Arou nem „ébredt” fel rá, hanem békésen „aludt” tovább. Dekterim a szíj nélküli batyuikat és amit még batyut talált az öreg lábaihoz rakta, mert ott jobban elfér mintha vinnék. Elkezdte összegombolni a termetes hálózsákot ahol lehetett. Úgyis csak annyira kell hogy tartsa, hogy ne billenjen ki belőle. Laos eloltotta a tüzet és berugdosta földdel a hamvakat nehogy parázsba kapjon a szél*

-Csinos darab pakk! *Dícsérte meg Laos a gyógyítóból és motyókból álló kupacot és leguggolva a vállára vette a lábak felől a hálózsákra erősített szíjjat. Dekterim ugyanígy tett a másik oldalon*

-Azért azt a végét fogod meg mert ott a piád mi?

-Naná! Menet közben kiinnád mindet ami maradt!

-Irígy!

-Iszákos!

-Akkor induljunk.. *mondta és megindult majd szinte azonnal megálljt jelzett a kezével. Laos majdnem elbotlott egy kőben miatta*
-Mivan!
-A tűz!
-Eloltottam!
-És fáklyát szedtél előbb belőle?
-Minek?
-Gondoltam! Akkor majd a barlang előtt kell csinálnunk. Tudod benn sötét van….
-Fene….
-Azt hiszem ez a te részed lesz Sayla! Ehhez ész kell… Menjünk.
-Elverlek! Ne szivass Deki! *Mérgelődik, de tartja a lépést velük, pontosan egy függőhordágy hossznyival.*

-A kérdésem arra irányult, hogy te mit szeretnél. *Mondom ki őszintén gondolataim egy részét, és mély levegőt véve nézek magam elé ahogy sétálok mellette.*

-Igen valószínű megint mi érünk oda később... mert én előre rohantam és nem ott mentünk ahol mondtad. Miattam leszel megint utolsó. *Állapítom meg a nyilvánvalót és mély levegőt véve szaporítom és gyorsítom meg lépteim.*

-Akkor most nem állunk meg ebédelni. *Mondom határozottan és előre kaptatok az ösvényen ismét.*

-Ha nem akarsz utolsó lenni akkor sietnünk kell. Nincs idő megállni ebédelni. Majd eszel út közben. *Nem igazán akarom hogy még mérgesebb legyen azért mert miattam veszít.*

*Hagyja, hogy Arout lefejtsék rólam bár tudom hogy mindent érzékel mégis érezem hogy nem igazán akar elengedni. Mikor azonban sikerült és át rakták a rögtönzött hordágyba mély levegőt véve állok fel. A srácokra nézek ahogy csipkelődnek. Nem szólok most bele. Érzem hogy nyugodtabb vagyok így, hogy ők megértették azt amit most én érzek. ~Eras akkor se értené ha a feje tetejére állna a világ. Persze meg értem az ő állás pontját is, de hülyeség volt rá támadnom, viszont ha az amit álmodtam igaza van Arounak és jós álom, akkor... a 2 hónap pihenőről már nem térhettem volna vissza...~ Gondolataim most ekörül járnak, de igyekszem kitisztítani. Mikor felkapják a szíjakat és elindulnak vállamra kapom a zsákom és én is utánuk megyek.*

-Talán jobb lenne nekem előre menni. *Mondom de ekkor meg is állnak. Na igen a fény... idefele jövet Arou világított, de most fáklyák maradnak. Meg simítom Ernes fejét.*

-Akkor csinálok gyors mert a bejárat itt van nem messze. *Mondom őszintén és elővéve tőrömet megyek oda és vágok le három vaskosabb faágat és rongyot tekerve rá mártom bele a fenyves enyvébe.*

-Ez kész mehetünk, de én vezetek. *Mondom őszintén és a barlangbejáratához lépve gyújtom meg a fáklyákat és kettőt a fiúk kezébe adok, hogy tudjanak világítani vele. Előre engedem őket be és csak hamar előre sietek, hogy mutassam az utat.*

-Erre gyertek. Igazából egy nagyobb járat van amin haladni lehet. Sok minden van itt, de az sem lenne baj ha Arou végig "aludná" az utat... nem szereti a sötét helyeket, szóval ha fel ébred ne rémisztgessétek, ha nem akarjátok hogy nyafogjon a félelem miatt... *Adom intelmeim a srácoknak.*

Én örülök annak ha ott vagy velem.....
*Majd csak nézte ,hogy igyekszik. Akaratlanul is elmosolyodott rajta. Ki ne tenné ezt? Így végleg elvetette azt a gondolatot mely pár perce még leginkább zaklatta. Pár lépéssel, elég hamar utolérte, majd hirtelen ölelte át s vonta magához, hátulról. Bár sokkal magasabb volt, a lány hajába fúrta az arcát most. Érezte a finom illatát a hajának.*
Már mindegy....... nem akarok győzni. Azt hiszem, amilyen állapotban volt az a két barom..félek miért nem ment velük Peter....
Meg...inkább....rossz fiú vagyok és húzom a dolgot. Nem akarok még vissza térni.

*Követik Saylát a barlangba és amikor a lány Arou nyafogásáról és félelmeiről beszél egy pillanatra kitör belőlük a kuncogás*

-Úgy mondtad mint aki egész úton ezt hallgatta
- Akkor ha nem aludna végig… van még bor… *vetette fel az ötletet Dekterim*
-A te zsákodban!
-Nálad is van még kettő és a darab is!
-Te meg eleget ittál.
-Eleve kevesebbet hoztam, és nem nekem kell hanem a szentfazéknak.
-Mert a többit már előtte megittad…. és az enyémből már ivott egy üveggel. Most a Te részed jön….

*folytatódott a viccelődés köztük miközben egyre mentebb mentek a sötét járatokban. De a feszültség már belőlük is elmúlt. Hozzá kell még szokniuk az új helyzethez, ami nem lesz könnyű, de már kezdték egyre jobban elfogadni a helyzetet. Hiszen ha Sayla tényleg terhes akkor úgyse lehetett volna tovább harcos, mert a kettő nem fér össze egymással. Az meg úgysem lehet hogy minden harcosnak van már párja, csak neki nem.. Ez előbb vagy utóbb bekövetkezett volna.*

-Akkor ha szeretnéd maradok. *Mondom határozottan és tovább haladok előre, bár hirtelen állítanak meg. Eras ölel át hátulról és hajamba fúrja az arcát. Akaratlanul is elmosolyodok rajta.*

-Nos igen lehet hagyni kellene nekik időt, hogy rendbe hozhassák a dolgokat. Nekem nincs kedvem neki állni takarítani ha vissza értünk, szóval ha nem zavar hogy utolsók leszünk az nekem csak jó... akkor talán nem fogok kifáradni estére, mire vissza érünk. *Mondom szavaira majd a rossz fiú megjegyzésére szorosabban simulok karjaiba és oldalra döntöm fejem.*

-Mennyire szeretnél Rossz fiú lenni? *Kérdem kiemelve a rossz szót mosolyogva kicsit megnyalva ajkaim. Kimennek a fejemből a gondolataim, és jelenleg csak az iránta érzett szerelmem marad meg, ami hevesen lángol fel szívemben teljesen elnyomva gondolataimat.*

~Igen szeretem és bármennyire nem értek sokszor vele egyet ez nem fog változni. Bármennyit is vitatkozzunk nem bírnék ki nélküle hosszú időket. Már nem.~ *A gondolataim is már csak körülötte kezdtek el forogni. Még mindig oldalra döntve fejem fordítom kicsit hátra hogy szemeibe nézhessek.*

-Tudod én szeretem amikor "rossz" fiú vagy. *Mondom őszintén szemeibe nézve. Tekintetem csillog és oda hajolva hozzá hosszan csókolom meg. Mohón mégis érzelmesen. Minden érzésem ami most felé irányul kimutatkozik intenzív csókomból. A szerelem, tisztelet és a vágy érintései után. Mind mind bele keverednek csókomba.*

-Mikor a barlangba beértünk a nyafogását hallgattam igen... Bár eleinte csak viccelődött, de utána Ernes rá ijesztett a mocorgásával előhozott egy smaragd kővel kirakott ezüst vagy arany villát a fene se emlékszik rá... de egyedül hagytam... nem bírja a sötét helyeket... *Mondom ki őszintén és rájuk nézek komolyan.*

-Szóval kérlek itt most ezzel ne hecceljétek, mert lecsaplak titeket... *kérem és nyomatékosítom is nekik a dolgot. Elvigyorodok civakodásukon.*

-Nem nem elég neki az a bor amit megivott húzóra... Ne itassátok le mert nincs kedvem ápolni megint... Az üvegezps este után mikor bementetek még a tacsot is kidobta. Köszi nem kérek többet belőle elég volt egyszer. Láttam őgy is elég is volt. *Mondom elmosolyodva miközben haladunk a barlangban. A fáklyával világítom meg az utat.*

-Nos ami pedig Dekterim téged illet... igen sárkány bor terén olyan vagy mint a szivacs, bár Laos nyelvét meg még jobban megered tőle, így ne igyatok... nem tudok három dög nehéz pasit végig ráncigálni a barlangon, és ti lesztek azok akiket itt hagyok ha isztok. *Mondom megállva feléjük fordulva, majd Laos mellé lépve nyúlok be a táskákba kiveszem a maradék sárkány bort.*

-Veletek ellentétben én viszont iszok! *Mondom elvigyorodva és kihúzva a dugót emelem a számhoz és kezdem el dönteni az üveget.*

Na látod...akkor nem csak én járnék jól, hanem te is. Pakoljanak szépen....rakjanak rendet és majd utána mindent elintézünk. Nem erre jönnek valószínűleg, így még csak meg sem zavarhatnak minket.
* Búgta a fülébe kicsit ,s nem eresztette jobban el magától. Amint kijelentette a rossz-t, csak szélesen elvigyorodott . Itt döntetett el a dolog.*
Amennyire csak kívánod. Na mit szólsz? Maradjunk egy kicsit itt ? Egy kis délelőtti testmozgás ?

*Vigyorogva veszi ki fejét a hajából s nézi, ahogyan a lány is rápillant. Hosszan nézi a szemeit. Nagyon szereti azokat a szemeket...és magát a lányt is. Sokkal jobb, így ,hogy nem vitatkoznak. Talán majd minden kisebb össze röffenésük után édesebb lesz a békülés.
A csókot örömmel fogadja. Ugyan olyan intenzíven és hosszúra elnyújtva, mint amennyire a lány. Érzi ,ahogyan forr körülöttük a levegő.*

*A lehető leghosszabbra nyújtom el csókunkat és hajába túrok a mohó és szenvedélyes csók miatt. Levegő hiánya miatt szakadok el tőle és elveszek vörös tekintetében.*

-A rossz fiúk nem kérdezik még egyszer ha már megkapták a választ. *Mondom érzéki vágyakozó hangon. Érzem ahogy forr a testem ölelésétől. Érzem teste melegét és ajkaimba harapva szusszanok fel ahogy nyakamon érzem forró leheletét.*

-Maradjunk... szerintem is a barlangon keresztül mennek. *mondom és finoman megfordulva karjaiba dobom le a hátizsákot magamról és átölelve nyakát újra hosszan csókolom.*

/Adásunkat megszakítjuk. A következő képkockák cenzúrázásra kerültek./

-Naaa.. csak egy kicsit! *vigyorgott és elképzelte a dologban rejlő lehetőségeket*
-Nem is vagyok szivacs! Csak nem hagyom hogy kárba vesszen! *kontrázott vissza a másik és megnyúlt arccal figyelte hogy a lány velük ellentétben inni kezd... *
Héékás! Teszed vissza !*méltatlankodott* Már Te is az én készletem szlopálod?

*Önnön elméjén belül a maga gyógyítása közben tompán elértek hozzá a hangok. Hallotta a fiúk szokásos civódását, tompán érezte hogy viszik és hallotta azt is ahogy Sayla elmeséli a korábbi útjuk nem túl felemelő részleteit. De ezt még rá is hagyta volna, azonban amikor azt hallotta hogy Sayla alkoholt iszik szólni akart.. de ebben az állapotában nem tudott. Elkezdte megszakítani a folyamatot és miközben Sayla ivott az üvegek megcsörrentek a lábainál*

-Hohóó.. ébredezik a szentfazék!
-Álljunk meg akkor egy kicsit míg kicsomagoljuk. Ha felébredt jöhet gyalog *mondta Dekterim, ám Arou nem várta meg míg leteszik a függőhordágyat hanem felült és Saylára meredt!*

-Ne igyál alkoholt! Árthat! *mondta és azonnal erős szédülés fogta el, mert az mérgezést (részegséget) még nem sikerült teljesen meggyógyítania. Koordinálatlan és tétova mozdulatokkal próbált felállni*

Tedd le Deki, mert kiesik *szólt Laos időben így a függőhordágy a barlang talaján landolt mielőtt az öreg orral előre kiesett volna belőle. Így csak koppant egy kicsit meg maszatos lett, de nem lett semmi baja.*

-Hú ezt felnyaltad öreg! Bármi is volt a padlón! Na másszál szépen vissza. *Tuszkolta vissza Laos a hálózsákba és begombolta rá az egészet hogy ne szökjön*
-Így! *mondta amikor elkészült és megpaskolta a csomagot*

-NE igyál alkoholt! *motyogta Arou és megpróbálta böte mozdulattokkal kigombolni magát a hálózsákból*