A sárkány hegy alatt elterülő erdő

Nem kell gyógyítanod... annyira nem vertem el csak az orra tört be... az meg helyre jön neki... Ajánlom, hogy többet ne szívózzon ma mert tényleg a halál szélére verem. *Sziszegte a fogai között és keresztbe rakta lábait és kezeit.*

Nem komolyan... hallottad hogy beszélt velem?! Mint ha egy szajha lennék! Na meg a Mari néni piros bolyhos papucsát azt! Azt vagyok én szajha! Gusztusom nincs ahhoz, hogy ő hozzá hozzáérjek... max ököllel ha verem!

*Felnézett a holdra.* Igen csodálkozik, hogy még életben hagytam azt a bunkócit!

*Most nem bírt lenyugodni még a nyugtató látványnak köszönhetően sem. A hold szép volt és bevilágította a helyet. Fénye csillogott a víz tükrén ahol egy egy buborék még úszkált a szappan miatt.* Igazából a saját ruháimon kívül nem szoktam mást kimosni, de rendben... igazából nem vagyok ebben olyan jó szóval csak illemből kérdeztem. *Még mindig nem higgadt le.*

*csak moolyogni tudott ezen a puffogáson, hiszen a harcosok egymás bajtársai voltak.. és általában folyton egymást verték ha nem volt ellenfél. A folyó szélén kövekkel fogatta le a ruhákat hogy addig is ázzanak amíg a többit mossa. most levette a soron következő széléről a követ és mosni kezdte... történetesen a lány alsóneműje volt az. Arorua viszont nem zavartatta magát.. szappanozott, dörzsölt ömbített. majd csekkolta hogy rendben van e és folytatta tovább...*

-Szerintem túl ideges vagy miatta *mondta szórakozottan meglengette a bugyit hogy az is a bokor ágon landoljon és kicsepegjen*

*Látta ahogy kimossa a bugyiját és azt a bokorra dobja. Nem igazán zavarta a dolog, mert Arou nem piszkálódott vele a bugyi miatt. Ellentétben a többiekkel. Mély levegőt vett és azt hirtelen fújta ki.*

Lehet igazad van, de egyszerűen az agy vizem is fel forr tőle! A szavak amit használni... egyből kinyílik a bicska a zsebemben ahogy megszólal. Egyszerűen... áhhh... mindegy is... *Mondta és nézte a vizet majd a férfira.*

Tudod nem olyan könnyű ám a harcos élet. Néha elgondolkodom van-e egyáltalán harcosokra szükség, hisz a szigeten béke van és ha az őrzőkőn múlik az is lesz... bár ez a mostani eset is a vérfarkasoknál... jó oké mi pont nem harcoltunk, de mindenki más ott volt... még az a Chris is aki nem harcos...*Húzta el a száját.*

De másnap mikor vissza tértem az Elf faluban az az érzésem volt, hogy nagy változások lesznek mindannyiunk életébe. *mondta és mély levegőt véve lekönyökölt térdére és állát kezébe helyezte.*

Te mit gondolsz erről? Így a sziget helyzetéről. Te ott voltál a harcban... te hogy érzed? Lesznek változások?

*Leiran már nem teljesen tud vissza aludni és csak mocorog és próbált vissza aludni nulla sikerrel. Lassan felült és bele túrt a hajába. A srácok odakint hangosan beszélgettek főleg a vadászat volt a téma. Leiran az első tárgyat ami kezébe akadt azt dobta ki hozzájuk. A magassarkú csizmája volt az ami egy az egyben Laos arcának repült.*

-Nem igaz, hogy nem lehet halkabban beszélni! *Szólt ki morcosan. Nem éppen jól ébredt. Felhúzta a térdeit és rájuk támaszkodva kezeivel hajába túrt. Még kómás volt, és igazából szívesen aludt volna még. Nem tudta mennyi lehet az idő. Ásított majd mivel alig látott csak a kintről beszűrődő fény világított, így hamar rá jött, hogy a nap már lement. Meggyújtotta a vihar lámpát és úgy helyezte, hogy az ne okozzon gondot és Erast is igyekezett nem felébreszteni. Fésűjét kereste.*

*Kis időbe és kutakodásba bele tellett mire megtalálta és elkezdte kibontani a haját. Szemeit behunyta, még mindig igyekezett fel ébredni.*

*A verekedést és veszekedést átaludta. Az alvókájával sosem volt gond, bombát lehetett volna mellette robbantani és nem kelt volna fel rá. Azonban amikor kedvese kezdet másodjára piszmogni mellette lassan nyitotta ki a szemét ásitva s felpillantott. Nyújtozkodott egyet.*
Hogy vagy? Mi ez a zsivaj?
*Kérdezte s egy apró csokot nyomott Leiran fejére mialatt ő fésülködött ,majd beletúrt vörös hajába s úgy lépett ki. Az inget közben igazgatta meg magán. Úgy nézet szét.*

Mégis mi a fészkes fene folyik itt? Azonnal álljatok elém mind sorakozva!
*Hangja parancsoló volt, olyan mély és vészjosló ,mint az edzéseken és gyakorlatokon. Ekkor vette észre ,hogy Laos nem éppen egészséges, Sayla meg a szentfazék meg hiányzik. Szemei szikrát szórtak.*
Mi történt?

*Leiran rápillantott még kicsit kómásan.* -Fáradtan de lassan felkelek...*Mondta és fésülködött tovább. Nem volt kíváncsi a kint zajló eseményekre.*

-A srácok egyből haptákban álltak. Laos zavartan megvakarta a tarkóját. Orra vérzett mert Leiran cipője is ott találta el.* Tudja uram... öhmm... mi csak beszélgettünk és... öhm...

-Túl lőtt Sayla piszkálásán és a fenevad betörte az orrát... utána pedig túl hangos volt fel ébresztette Leiran kisasszonyt és kidobta a cipőjét. Az is Laos arcába repült egyenesen. *Mondta ki kerek perec az aki igazából alig szólal meg.* Szóval Laos ellen vannak a csajok! Bár ő tehet róla... Nem kellett volna le cicamicáznia Saylat... na meg az se volt szép, hogy próbálta becsalogatni az ágyába-.- és halkabb is lehetett volna.

-Kössz haver én is bíztam benned... A szent fazék el ment mosni a folyóhoz. Miután beverte az orrom Sayla utána sietett... Szóval igen megint együtt vannak...*Mondta elkomorodva Erasra pillantva.* Esküszöm az a szent fazék elveszi tőlünk a fenevadat! Egyre többet lóg vele mint velünk. *mondta kicsit aggódón.* Egyáltalán mi a francnak jött velünk?!

*Ekkor lépett ki Leiran komoly pillantással.* -Azért jött velünk, mert én meg hívtam... és ha többet van vele mint veletek ne csodálkozz... ilyen nagyszájú alakot nehéz elviselni. Főleg hogy le nem szakadsz Saylaról piszkálódás céljából. *Mondta és mély levegőt vett. A tűzhöz ment, ő elmondta a véleményét. Mielőtt ki jött volna a viharlámpát eloltotta a sátorban.*

*Hallgatta őket komolyan s karba tett kézzel. Bólintott akkor mikor teljesen kiderült az igazság s kedvesére pillantott, amikor ő közbe szólt. Intett felé.*
Leiran, kérlek, ez az én dolgom, majd én elintézem!
*Hangja még mindig szigorú volt, így a lánnyal szemben is. Úgy pillantott vissza.*

Laos, fejezd be ezt az egészet! Azért vagyunk itt ,hogy pihenjünk, nem azért ,hogy mindennap össze verekedjetek! Világos ? Ezt még megbeszéljünk otthon mind! *Morogta*
Nekem sem tetszik ,hogy Sayla így távol marad, főleg ezzel a férfival, de jelenleg nem szólhatunk bele. Tudja mi a dolga, majd ha elveti a súlykot, akkor rá is rá lesz szólva. Addig meg hagyd békén. Ha meg nem tetszik, beárullak a jegyesednél!

*Leiran tudta miért ilyen vele így nem is nehesztelt érte. Felvette a bokacipőjét a földről és felhúzta a lábára. Csendesen ült le a tűz mellé.*

*Erasra nézett és ajkai össze szorultak.* -Jó... jó... rendben értettem. *Mondta és mély levegőt véve nézett a folyó felé.* Féltem az egyetlen női tagunk... féltem a húgunk... oké érdekelje a banán, de miért pont ezzel a majd 700 éves vénemberrel kellett? Na mindegy nem az én dolgom...*Mondta letörölve az orra alól a vért.*

-Ugyan Laos mindannyian féltjük... de had élje az életét...*Mondta és mikor Eras mondta Sayla kötelességeit és hogy rá lesz szólva megrázta a fejét.* Nők... *Mondta és azzal vissza leült a tűz mellé.* Elégé sok vadat hoztunk ma vissza uram... nyulat, őzet, vaddisznót. Vadásztunk annyit hogy elég legyen a "kirándulásra". *Mondta halkabban.*

*Leiran mély levegőt vett és rakott a tűzre és levette a fedőt az üst felől.* Itt van a vacsora egyetek amennyit szeretnétek. Lassan ők is biztos vissza jönnek. *Mondta csendesen, és fekete teának rakott fel vizet.*

Persze érthető az álláspontottok ,de ennyi. Nem szólhattok így bele. Maximum én,de még én sem teljesen.
*Nézte őket ,majd bólintott. Összecsapta a kezeit nagy vigyorral.*
Ez igazán jó hír! Tegyük csak el őket, a 'kirándulás', nagyon is közel van már.
*A végét csendesen tette hozzá, de Leiran szavaira rápillantott.*

Hát akkor srácok egyetek...majd utána mehet a többi.
*Azzal a lányhoz sétált s hirtelen felhúzva ölelte át a derekánál fogva, majd kicsit megcsókolta az arcát.*

*Kicsit meglepődik azon ahogy felhúzza és mélyen a szemébe néz majd elmosolyodik azon hogy az arcát csókolja meg.* Kedvesem... célt tévesztettél. A szám nem ott van. *Mondta piszkálódón majd finoman hajába túrva csókolta meg. Nem törődve azon, hogy a srácok is ott vannak. Hosszan csókolja és csak lassan szakad el.*

Látod itt a szám...*Kuncogott kicsit.* De látom neked is jót fog tenni egy kis Fekete tea ébresztő kép. *Mondta mosolyogva és kicsit kinyújtja a nyelvét. Piszkálódik és szívja a vérét.*

*Leült ő is és szedett az üstből ahogy a többiek is. Tapintatosan nem nézik a csókolózókat.*

-A világon minden és mindenkor változik Sayla. Ahogy ez a folyó látod? Néha egészen kicsi márkor egészen nagy. a vize tovazúdul és rombol és alkot. Tegnap és ma is voltál benne de már nem ugyanaz a folyó mint volt és ha most belelépnél sem lenne ugyanaz amibe korábban belelépnél, mert közben változik.

*kezdett el filozofálni az utolsó ruhadarab mosása közben majd ezt is kilendítette rutinosan a bokorra csepegni. Ktette a szapapnt is és leöblítette a kezeit, majd ivott is egy jót. Itána kijött, lehajtogatta a nadrág szárát amit feltűrt hogy ne legyen vizes. Felvette zokniját és klumpáját (mert most nm csizmában jött el a táborból) majd összeszedte a ruhadarabokat hogy a tábor közelében teregessen ki. Nem szerette volna ha egy kóbor vaddisznó éppen az ő boxerét vagy ingét rágná meg. *

-mehetünk vissza kedves? Még ki kell teregetnem, Téged pedig vár a vacsora... hússal

Pontosan tudom merre van a szád, csak gondoltam nem ott környékezlek meg átmenetileg.
*Vigyorgott de nem engedte el az öleléséből, csak még szorosabban vonta magához s csókolta meg újra de most már az ajkán. Ezután eleresztette s leült a többiekhez. Úgy vett el ő is egy tál húsos ételt.*

Ne pironkodjatok! Hát ti otthon mit csináltok az asszonnyal ha nem ezt?
*Mordult vigyorral rájuk.*

*Sayla a filozofáláson elgondolkodott és eszébe jutott egy dal, amit el is kezdett énekelni*

*A lány hangja szép volt bár kissé maszatos. Nem volt igazán tiszta. Mire Arou végzett az utolsó ruha kimosásával, fel állt és össze szedte a saját tiszta ruháit.* Nos a sajátjaimat viszem, és azt kiteregetem, de nem vagyok éhes igazán, bár ennem kellene ha nem akarom hogy elvesszen az erőm az edzéshez. *Mondta elgondolkodva miközben össze szedte a ruháit.*

Igen mehetünk Arou! *Mondta és a kedves jelző kicsit meglepő volt számára és csak egy zavart mosollyal nézett rá kis pirral amit a hold most tisztán megvilágította lány világos bőrén. A ruháival a kezében indult vissza a tábor felé.*


/A dal amit énekel: https://www.youtube.com/watch?v=rsiZnE0ETmQ /

*Leiran a csók alatt kissé elgyengült és igyekezett minél hosszabban elnyújtani azt, ám mikor elszakadtak vissza ült előző helyére és keresztbe rakta a lábait és ő is szedett magának a vacsorából és enni kezdett. Szemben ült Erassal.*

- Ugyan! Én ennél különbet is csinálok az asszonnyal, de igazán mondhattad volna, hogy erre a vadászatra hozzuk őket, mert akkor nem csak lesnénk azt, hogy neked milyen jó dolgod van. *Nézett Erasra miközben evett.* És akkor talán Leiran se unatkozna. Nők között lenne.

-Én így sem unatkozom. Nekem tökéletes így ahogy van. *Mondta mosolyogva és Erasra pillantva kicsit kacéran vette szájába a falatot. Szeme is megcsillant.* - Tudjátok lehet, hogy egy ártatlan kis lánynak tűnök a számotokra... de a kedves főnökötök nem egy buliba vitt bele... de erre még ti is emlékeztek! *Mondta és újabb falatot lenyelve maga mellé teszi a tálját és egy ötlettől vezérelve énekelni kezdett.*

/ Amit énekelni kezdett: https://www.youtube.com/watch?v=3M_KX4Him2E Én sajna nem tudom olyan szépen berakni mint Gaul XD/

*Elvigyorodott mialatt már ültek s ők is cstlakoztak a vacsorázókhoz. Megrázta a fejét.*
Mint látjátok így is nagyon jól el van...valószínüleg azért ez nőveli a becses kis egóját. Nem utolsó soron ,meg így inkább nosztalgikus ez az egész.
De majd legközelebb inkább olyan tracspartit szervezünk ahová hozhatjátok őket is....más nem.

*Majd csak hallgatta a kedvesét ahogyan énekelt. Egy-egy résznél ő is kicsit beleénekelt, mély hangjával ,de csak kicsit.*

*Leiran hallotta amit Eras mondott a srácoknak és csak mosolyogva nézett rájuk, de mivel már bele kezdett a dalba így azt nem akarta félbeszakítani, ám ez jó hangulatot teremtett a fiúk körébe. Ők is olykor olykor bele énekeltek. Jól érezte magát még ha egyedül volt "nő". Miután véget ért a dal mosolyogva nézett a fiúkra és evett tovább.*

Mielőtt elkezdtem volna énekelni, kedvesem tudod valaki jól tudja "manipulálni" a dolgokat. Mind a ketten te és Arou is a másiktól vártátok a nemet... persze én ezt tudtam jól, hogy arra számítottál, hogy Arorua nemet fog mondani nekem, de azt is tudtam, hogy ő is arra fog várni, hogy te azt mond, hogy nem jöhet... Itt jön a tapasztalt személy ismeret a képbe.*Mondja kicsit sunyi mosollyal kedvesére nézve.*

-Látod látod kedvesem, aki okos az úgy játssza ki a lapjait, jó legyen a számára. Igen régen voltam így el szórakozni és jó nekem itt. Nem panaszkodom viszont egyáltalán nem növelem a becses kis egómat. Én nem szorulok ilyen dolgokra. *Kinyújtotta a nyelvét a férfi felé, hisz megint adott egy sakk mattot kedvesének.* Sakk matt Eras! Ezt a játszmát is én nyertem

-Óhóóó! Erasz vigyázz a kedveseddel! Eszes! Nem szeretem az eszes nőket! Résen kell lenned haver! *Mondta főnökére nézve és csak felnevetett ezen.*

*Hallgatta Leirant de nem pillantott rá. Hagyta hadd játszon egy kicsit, egészen addig amig nem fogja a büszkeségét sérteni. A végén is csak elvigyorodott ,de még mindig nem nézett rá, s inkább most figyelmen kivül hagyta annak nyelv nyújtogatását is. Ha nem ad figyelmet, nem folytatja. Laos szavaira intett neki.*

Hát igen, az eszes nők átka. Nem gond, amivel foglalkozni fog ahhoz kell az ész és a diplomatikusság. Az majd elégé lefárasztja ahhoz ,hogy engem békén hagyjon. Nekem amúgy is más a dolgom.
*Nézett a tűzre, egy-egy vigyorral, majd ezt még szélesebbre húzta.*
De ha sokáig próbál felül kerekedni rajtam, akkor egyik nap majd azt veszi észre ,hogy már nincs kin.
*Ezt jelezte is felé, most emelte rá szemeit.*
És akkor neked lesz Sakk-Matt drága.
*Mondta pimasz vigyoral. Jól tudta, az örzőknek egy nagy szerelme lehet hosszú életük alatt. Ez irreális, de így van. Viszont Leiran meg azt tudta ,hogy egy harcos főlé nem lehet kerekedni, vagy nem sokáig.*

Na de elég ezekkel a búval bélelt dolgokkal! Mi mindig fogunk vitázni, különbségeink okán!
*Csapta őssze a kezeit.*
Merre tettétek le az elfogott vadakat?

*Leiranmély levegőt véve nézett rá és inkább evett tovább. Nem akart folyton felé kerekedni, de jellemén elégé nehéz volt felül kerekednie.* Hányszor is mondtam már hogy igazad van? De ha ezt most nem mondtam volna el akkor nem is tudnád drága...*Mondta Erasra pillantva. Kicsit elkomorodott a dolgon, hiszen ez jóformán egy ultimátum volt a számára. Ezek után csak csendben eszegetett tovább.*

-Be raktuk a kajás sátorba őket, a közösbe. Nézd meg mennyire telepakoltuk ma. Holnap lehet otthonra vadászni! *Vigyorodott el. Az előbb mondotakra is lett volna egy két csípős megjegyzése, de nem mondott inkább semmit, mert nem akarta szítani a tüzet.*

Nem egy-egy alkalomról van szó drága, ezért szólok most. Hogy ne legyen folyamatos.
*Ő is csendben falatozott ,bár bólintott Laos felé mikor válszolt. Közben kicsit elgondolkodott. Tudta ,hogy a lánynak ez nem esik jól, de őszinte akart vele lenni. Mondjuk azért ez kicsit túlzás volt, mert bizonyosan nem hagyná ott, de erről nem kell tudnia még. A személyiségük ellentétei ellen nem tehettek, de kezdte észrevenni ,hogy azért ragaszkodik hozzá. Nem adta volna egy könnyen, az biztos. Ha veszekednének akkor sem. Így most csak csendes vitákat, és kisebb nagyobb erőfitogtatásokat csinálnak. Akarva- akaratlanul.*

Amúgy ezzel semmi bajom. Tényleg nem számítottam arra ,hogy Arorua el fog jönni, de sok mindenre nem számítottam az utóbbi időben. Sok változás történt, igen rövid idő alatt, ezt mindenkinek fel kell fognia.
*Vett el még egy nagy darab húst.*
Csak nem szeretném ,ha majd mindig az orromnál fogva vinnél.

*Leiran ránézett és felvonta a szemöldökét.* Már annyiszor meg tehettem volna Eras... de tudom, hogy egy könnyen nem hoztál volna ide. megállapodás ide vagy oda. Ha Arou nemet mond te is azt tetted volna, hiába csinálok Kukunak vacsorát. Igaz is azt majd még el kell vinned neki. *Mondta komoly pillantással.*

-De mind ez nem változtat azpn ahogy irántad érzek kedves. *mondta és mikor megette az adaját lerakta a tányért a többi mosatlanhoz és mély levegőt vett.* Remek megint mosogathatok... minél tovább húzom annál több lesz. Valakinek hozhatok inni? *kérdi a fiúkra nézve és lassan állt fel. Kicsit leporolta a fenekét a kőn lévő portól. A fiúk bólintottak és Leiran tudta mit is kell hoznia nekik.*

*A kajás sátorhoz ment és kivett 4 üveg sárkány bort és egy adag előre elkészített palackozott barack levet. Oda adta a fiúknak és Erasnak is adott egy üveg sárkány bort és rámosolygott. Lehajolt hozzá és puszit nyomott arcára, majd a fülébe súgta.*

-Szeretlek én hatalmas és erős házi sárkányom. *Miután ezt a fülébe súgta úgy hogy a fiúk ne hallják és ne legyen nekik feltűnő vissza ment az előző helyére és kibontva a palackot bele ivott a gyümölcs lébe.*

-Azt hiszem ma én nem iszom sárkány bort. Nem akarom túlzásba vinni.

Könnyen nem hoztalak volna ide, ez tény, de megígértem a vacsora fejében, szóval előbb utóbb úgy is itt lennél. Azért annyiszor nem hagynálak ki az ilyesmikből.
* Tekintetével végig követte, majd mielőtt vissza jött volna,megérintette a kezét.*
Majd segítek most én, habár nem leszek túl nagy segítség, de majd törölgetek.
*Vigyorgott szélesen, azzal elengedte. Amint vissza fele jött átvette ő is a bort. Sugott szavainál elmosolyodott s rápillantott hosszan és sokat sejtetően. Mivel menne, mégis elengedi. Nem akarja a srácok előtt ezt az egészet levezetni. Kibontja a palackot ,majd belekortyol. Neki nem árt meg ennyi bor, hozzá van szokva.*

Egy kicsit azért megkóstolhatod..legalább a mosogatásunk viccesen fog telni.
*Nyújtotta felé ,majd még a fiúkra pillantott. Észrevette ,hogy a másik kettő sokáig marad távol, de inkább nem szólt. hagyta őket...jobb, ha most nem avatkozik a dolgokba..majd késöbb úgyis beszélnie kell velük.* Remélem elégé kifáradtatok. Holnap lesz még egy hosszú napunk.
De neked biztos tetszeni fog drága!

*Érezte hogy meg meg fogja kezét és minidg egy mosollyal nézett rá.*

-Ugyan hagyd a törölgetést, majd elmosogatok. Nincs igazából gond vele. Már elég rutinos vagyok benne, bár ha a fiúk csinálnák könnyebb lenne. *Kuncogott kicsit. Miután meglátta a suttogott szavai után a férfi arcát mosolyogva ült vissza az előző helyére. Hallgatta a mondatait és elvette a palack sárkány bort.*

-De nem szeretném ha fent lenne a gyomor savam tőle... nem hoztam szódabikarbónát. *mondta és csak egy kortyot ivott belőle és vissza adta kedvesének.*

-Ohh és mit tervezel a holnapi napra? *Kérdi érdeklődve, és inkább issza a gyümölcs levet.*

*A fiúkra pillantott felnevetve.*
Na..ki akar mosogatni vacsora után ? Nem segítetek egy finom hölgynek?

Nem s azt mondtam ,hogy idd meg az egészet. Csak kortyolj bele.
*Mosolyodott el, majd vissza vette a kérdésére a fiúkra pillantott ,majd újra rá.*
Hát a "kirándulásra" ,ez elég sok mindent takar...de lényegében azt...ami a neve is. Egy kemény terepen megyünk végig. Kisebb csapatokban, amolyan verseny. Holnap reggeltől holnap után reggelig. Aki hamarabb ér a célhoz, az nyer. Illetve azok.

*A srácok a mosogatást említve az éget kezdték kémlelni, mint ha ők itt se lennének , majd mikor Eras konkrétan hozzájuk szólt felé fordultak értetlen fejjel.* Tessék főnök! Mondtál valamit?

-Jó hagyjátok! *Mondta sóhajtva mert vette a célzást. Mikor a tervéről kezdett mesélni csak elhúzta a száját.*

-Ez tény és való szép elképzelés lenne, ha nem sárkányokkal lennék körülvéve... momentán rajtam kívül it mindenki tud repülni kedvesem. *Mondta ránézve és körbe mutatott az ujjával.* Tudod ez kicsit nagy hátrányom veletek szemben. Még ha csapatba is megyek veled... mert gondolom veled leszek egy csapatban... akkor se tudok repülni! *MOndta elmosolyodva.*

De rendben legyen, hogy lesznek a csapatok, vagy majd akkor beszéljük meg ha itt lesz Sayla és Arorua is?

Hátrány vagy nem hátrány, de velem leszel. Hacsak nem akarsz ezek közül valamelyikkel.
*Itt rámutatott a három sárkányra ,majd vissza.*
Annyira nem féltelek rőlük ,mert mindnek van jegyese vagy felesége. Ha nem lenne..na akkor kicsit aggódnék.
*Nevetett fel.* Eddig én voltam az egyetlen szingli a körünkben..meg persze Sayla..de ő mindig más téma volt kicsit ebben.
*Pillantott a srácokra ,majd vissza a lányra.*
Hát...az biztos ,hogy ők együtt akarnak menni..és valljuk be jobb is lenne...azután ,hogy Lao meg ő így össze vekeredett.
*Pillantott szúrósan az emberére ,majd az égre tekintett.* De akkor nem jön ki a csapat....hm....hogy legyen.