A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*Engedte ,hogy lemásszon. Nem is vette nagyon észre. Aztán elkomorodott, végül megérezte a lány érintését, s felsóhajtott. Rápillantott lassan ,majd elkomorodott.*
Mindkettő. Nem örülök ennek, és nem is akarok! Túl gyorsan történt és teljes 180 fokos fordulatot vett az egész, és ezzel sok minden változni fog.
EZT NEM AKAROM LEIRAN!
*Mordult fel, talán kicsit hangosabban is, így meghallhatták odaát is. Habár már nem is érdekelte. Tovább lépdelt idegesen, már mindegy volt. Aztán pár lépés után meg is torpant, a fejére kiült valami.....amit nem lehetett pontosan leolvasni.....
Látta ahogyan az öregnek a satnya feneke szabadon vonaglik ahogyan megy a folyó felé. Még jó, hogy nem libben ilyen-olyan is.....
Aztán lassan pillantott vissza kedvesére.*
Hunyd be a szemed....MOST! És.....elég...volt....

*Nézek kedvesemre válasza nem lep meg, mert tudom de a kiabálása igen. Egy pillanatra még meg is rezzenek. Igen gondolhattam volna erre a válaszra. Indulok utána, mikor meglátom döbbent kifejezését. Talán ezt tudnám rá a legelemzőbbnek mondani. Mire követném tekintetét ismét rám szól, hogy csukjam be a szemem most. Jobbnak látom nem ellenkezni és össze szorítom a szemem.*

-Mi... mi történt kedvesem? Miért kellett behunyni a szemem? *Kérdem értetlenül és mély levegőt véve behunyt szemmel állok. Én nem tudok látásom nélkül tájékozódni, nem úgy mint Yrisz.*

-Eras... kérlek mondj már valamit! Mi történt?! *Kérdem továbbra és és végül elkezdek tapogatózni, lassan és óvatosan sétálok előre előre nyújtott kezekkel tapogatózva. Viszont ahogy előre fele haladok beleakad lábam egy fa gyökerébe és előre borulva kerülök a földre.*

-Au...au au...*mondom röviden háromszor míg behunyt szemmel ülök fel.*

-Még mindig nem nyitottam ki! *Mondom határozottan és inkább ülve maradok.* -De nem mozdulok innen, míg ki nem nyithatom...

*Laos és Dekterim Eras üvegkirúgós akciója után nehézkesen tápászkodtak hunyorogtak és egymásra néztek. Nem értették miért ébredtek fel.. Addigra Eras már továbbállt*

D:-haver.. ez nagyon gáz... mindjárt hányok
L:-ki ne dobd haver... ez túl jó pia ahhoz
D:-fel kéne kelni... nem akarok utolsó lenni
L:-csak nem tán. Az tuti hogy az öreg és Sayla előtt járunk
D:-akkor jó! *mondta és felült. Bambán meredt maga elé és az elgurult üveget nézte*
-Te Laos!
L:-mondd! *dünnyögte még mindíg fektében*
D:-mi nem hoztunk se kaját se sátrat? Vagy megittuk azt is?
L:-te mindent képes vagy meginni. Biztos megittad...
D:-de most komolyan!
L:-komolyan mindent képes vagy meginni... *azzal felült ő is és nyújtózott egyet majd a batyuja után nyúlt és kibontotta.. tömve volt üveggel.. ráadásul fele üres volt.* -és üres üvegeket tettél vissza helyette *nevetett fel mert már tudta hogy valami volt velük amikor elindultak mert csak piát pakoltak az útra*
L:-szerintem el kéne csépelni az öreget.. tuti tett valamit a kajánkba az a sutyerák!
D: -a vén csikasz? Nemáááár!
L:-de ha mondom! Láttad hogy mit tud a kék cseppje és Saylát is bedrogozta.
D:-hmmmmm *elgondolkodik és lassan elkezdi elpakolni az üres üvegeket*
L:-min agyalsz?
D:-azon amin te is ...
L:-mondd már!
D:-az öreg megérdemelne egy verést *vigyorog*
L:-pont arra gondoltál amire gondoltam *vigyorog*

*Össze szedelődzködtek és nagy egyetértésben elindultak tovább a síremlék felé, megbeszélve hogy ki gáncsolja el és ki üti le...*

*kényelmesen lesétált a vízhez és precizen leporolt egy laposabb követ s letette a holmijait. Nehogy porosak legyenek. Mellétette a fogkefét is, vigyázva a fejére a hajkefe nyelét téve alá.

A víz itt erősen csobogott, nem hallatszott ide Eras kifakadása. ezért a legnagyobb lelki nyugalommal vágott neki a reggeli fürdőzésnek.

A papucsot is a parton hagyta, majd óvatosan belemászott a vízbe hogy el ne csússzon. Kényelmesen elmerült benne és élvezte a folyó vizet... az egyik kiálló kőbe kapaszkodva ringattatta magát a vízzel és kicsit vissza is szendergett. Kimerítő volt a tegnap és az éjjel nemkülönben. Sayla majd úgyis szól ha indulni kell. Mélyet sóhajtott és elpihent. A víz egyenletes csobogása mint altató szólt a fülének*

*Felfigyelek Eras kiáltására*

-EZT NEM AKAROM LEIRAN!

*Felkapom a fejem na ezek vitatkoznak? Furcsa pedig nem látta őket még veszekedni, majd újra Eras hangja csapja meg fülem.*

- MOST!

-Na vajon mi történhetett? *Kérdem önmagamtól majd megfordítom a húst és az összeset felrakom, mert valahogy az az érzésem, hogy kevés lesz az amit felraktam. Felállok és közelebb megyek a hangokhoz.*

-Tiszteletem uram! *Mondom kemény régi hangomon.* -Jól telt útjuk? *Kérdem érdeklődőn, majd Leiranra nézek és leguggolva fogom meg finoman karját.*

-Nyugi Leiran csak én vagyok. Gyere segítek. *Mondom és felhúzva vezetem a síremlékhez.*

-Azt hiszem itt már kinyithatod a szemed. *Mondom és erre látom ahogy kinyitja.*
_________________
Leiran:

-Köszönöm Sayla... bár nem értem miért kellett behunynom. *Mondom őszintén és vissza nézek Erasra.*

*Nem jött reakció, és igazából most nagyon is örült neki. Kedvesére pillantott aki közben elesett. Már éppen indult volna ,hogy felsegítse, hiszen a nudista gyógyító jelenleg már eltűnt a látóterükből, amikor Sayla megjelent s szokásos modorában tisztelgett. Legalábbis így tűnt, de ő kivete ,hogy ez már nem az a fenevad, akit ő maga annak idején felvett, akit megköszönt Geretnek, habár erről nem is tudott. A tisztelgésnél elhúzta a száját. Hangja kemény és mély volt, hordozása pedig inkább bunkó.*
Nekem nem!

*Lépett el mellettük ,most egy kicsit Saylara hagyta kedvesét. Elvégre ő már a pasikra bukik, nem kell féltenie a barackját. Ismételte elöntötte a pulykaméreg , ha vissza gondolt arra, mennyit mesélt neki, s mennyit mesélt a sárkány nő..... minden harc, kiképzés ,minden év hasztalannak bizonyult a jövőt illetően...mert már döntést hozott. És tudta, Geret sem tenne másképp.*
Figyeljetek egymásra, úgyis nők vagytok...nekem van egy kis beszédem az önjelölttel.
*Mozdulataiból ki lehetett venni, hogy izmai megfeszültek. Egy harcos, mint Sayla ezt előre megérthette, hogy mit is jelent. Jelenleg a vezetőnek sokkalta elöntötte valami a józan ítélőképességét, amire, a harcokban büszke volt.*

*Eras szavaira felfigyelek és elönt a méreg. Felállok Leiran mellől és egyenesen ránézek.*

-Nem fogom hagyni hogy bántsd! Előbb rajtam kell túl jutnod Eras! *Morgom és kezd dühöm egyre hatalmasabb lenni. Kardom felvéve húzom elő azt. Leiran hirtelen fogja meg a kezem.*
_________________-
Leiran:

-Sayla kérlek ne tedd! Eras állj meg! *Kiáltok utána és próbálom nyugtatni a helyzetet, de Sayla ordít rám.*
________________-
Sayla:

-Te ebbe ne szólj bele! *Kiáltom Leiranra és kirántva kezéből kezemet lódulok meg Eras felé.*

*Hamar mögötte termek és kardom tokjával ütöm keményen tarkón, amit tudok, hogy megérez. Elé táncolva kardommal suhintok. Mintha táncolnék. Erős és energetikus kard lendítés indul meg Eras jobb karja felé. Kardját előrántva védi ki támadásom.*

-Nem hagyom, hogy bántsd! *Sziszegem fogaim között.*

*mindeközben minderről nem is sejtve semmit Arou ellazulva hortyog a vízben, a követ használva párnának és horgonynak. A víz hangjain át mintha tompán hallana valamit de olyan távoli... Még véletlenül se zavarja meg a békésen alvó sárkányt*

*Fel sem veszi Sayla szavait ,csak meg tovább. Amint Leiran hangja is képbe kerül egy pillanatra megtorpant s rájuk pillant. ekkor már van egy kis távolság közöttük. Elkomorul látványon, s Saylaval egy időben kiált fel ő is.*
Leiran ebbe ne szólj bele!

*Azzal, elsötétült szemekkel várja ,hogy felé érjen. Nem ránt kardot. Nőt nem bánt. S ez ettől a pillanattól vonatkozik rá is.
Nem várt támadást tőle, így az meglepte, de időben kivonta a kardját s azzal védte ki. Mozdulatai most sokkal inkább egy táncoséhoz hasonlít, mint valami képzett harcosához. Ez a felismerés csak még jobban feldühíti. Szemei egy pillanatra megvillannak, ahogyan fenyegetni meri, s egy hosszú másodpercig gondolkodik azon, vajon viszonozza e a támadást vagy sem. Végül Dekterim és Laos közeledő hangja töri meg ezt a csendet.
Nem..nem fog kezdeményezni. Nem ő lépett át egy bizonyos határt.
Ha el is verte volna egy kicsit az öreget...itt van Leiran is..az öreg gyógyító..és amúgy sem verte volna meg olyan nagyon...csak egy kicsit. Eltette a kardját, nemesi mozdulattal vissza annak hüvelyébe. Felvonta fejét, mint felette való, mint vezére s amint már látó és halló távolságba került a két társ, dörmögve, de vissza nem vonhatóan folytatta.*

Sayla Black, a Black család legfiatalabb tagja, ezennel elbocsátalak és felmentelek a harcosi kötelezettséged alól. Kifogásoknak több mindent sorolhatnék, de a bűnöd az, amit mástól sem fogadók el..nem hogy egy Nőtöl. A felettesre való támadás azonnali elbocsátást jelent. Ami jelen pillanatban, a vadászat végétől teljesedik ki, amint hazaértünk. Jelentkezned kell a központban, majd csomagolnod.
*A hüvelybe vissza helyezett kard nagyot csattant. lehet nem tűnt ki rajta, de fájt neki kimondania ezeket a szavakat.*
Mivel hosszú évekig szolgáltál megbízhatóan a fegyelmi tárgyalásoktól eltekintek. De az elbocsátást nem vonom vissza.
* Azzal sarkon fordult és visszafele indult. Még a folyó felé pillantott, de már nem ért neki ez az egész annyit ,hogy harcba keveredjen.*

*Én is hallom ahogy a srácok közelednek, de már nincs vissza út ám ekkor olyat tesz Eras ami dühít, de ésszerű cselekedet tőle és jogos. Elrakom kardom és harcoshoz méltóan fogadom az ítéletet. Vállam hoz emelve kezem hajtok fejet "felettesem" előtt. Nem szólok egy szót se, csak sárkány alakomba változok és felrepülve tűnök el onnan. Mérges vagyok önmagamra amiért ezt tettem, de még se hagyhattam, hogy Arout bántsa. Szeretem... A folyó felett haladok el ezzel Arou felett is. Egy olyan helyre repülök, ahol egyedül lehetek kicsit. A sziklára repülve alakulok vissza és leülve nézek magam elé.*
____________________
Leiran:

-Sayla! *Kiáltok utána, de láthatóan már nem hallja. Szomorúan nézek utána, majd Erasra. Nem szólok egy szót se csak magam elé nézek le. Én ebbe már nem szólhatok bele. Túl lőtt a célon, de csak szerettét akarta védeni, de mégis. Tényleg szükség volt erre? Gondolataimba mélyedve veszem le a húst a tűzről még időben és egy papírra rakom le a tűz mellé. Magam is oda ülök. Nem tudom mit tehetnék, most ebben a helyzetben. Hosszan gondolkodom el a dolgokon.*

- Biztos, hogy ez volt a leghelyesebb? *Kérdem inkább magamtól halkan csendesen.*

-Hisz csak azt akarta megvédeni akit szeret... *Mondom tovább és most érzem azt rossz ötlet volt eljönnöm és Arout is elhozni.*

*Nem pillant egyikükre sem. Végignézi ahogyan Sayla elmegy ,majd öblös léptekkel indul meg tovább. Kedvese szavait érti, de nem válaszol rájuk. Ahogy ő nem értheti időnként, ez viszont is így van. A különbségek egy kicsit mindig kettejük között fognak állni. Látja Dekterim és Laos arcát, de nem áll meg mellettük. Nincs kedve ebből vitát szítani.*

Egyetek, és élvezzétek még ki a napot. Délután megyünk ha úgy alakul.
*Jelentette ki ,majd vissza ment az erdő széléhez s oda ült le. Gondolkodott. A kis csapat, most teljesen szétszóródott.*

*Nem is vártam választ Erastól, bár én túlzásnak érzem azt amit tett, de én nem tudok semmit tenni. Sayla elviharzott és nem tudok utána menni. A srácok teljesen elképedve állnak, de éhségük igen nagy így oda jönnek a tűzhöz és leülve kezdenek el falatozni, de ők se igazán tudják még felfogni mi is történt pontosan. Én végig láttam. Oké felettesére támadt, de... de Sayla csak azt akarta megvédeni akit szeret. Nem értem a dolgot.*

*Hosszú néma csend ült ki a tájra. Fel állok és kedvesem után megyek. Csendben és halkan lépkedem mögé. Letérdelve mögötte ölelem finoman át hátulról.*

-Bocsánatot kérek tőled... ez az egész az én hibám, ha... ha nem akarok jönni annyira, ha nem jön Arou... ez... ez az egész nem történik meg. *Mondom ki azt amire gondolok bár úgy érzem akkor csak húztuk volna azt hogy Sayla és Arou össze jöjjenek. Gaia terveit nem lehet kiszámítani, vagy keresztül húzni. Amit ő eltervez, azt véghez is viszi. Sayla és Arou pedig olyan jól mutatnak egymás mellett... és... miért ne lehetne nő is harcos. Bár ezt már kifejtette nekem kedvesem, de akkor se tudom felfogni a dolgot.*

-Sajnálom. *Mondom mert az én hibám. Vállának döntöm fejem és lassan indul meg a könnyem. ~Lelkileg mindenkit megvisel ez a dolog. Tudom, hogy őt is. Sayla volt a legjobb harcosa. Annak ellenére, hogy nő ő volt a legjobb és jó barátok voltak. Vagy talán még most is azok? Bár elégé bélyeget nyom most ez rájuk. Azért remélem Sayla nem csinál ostobaságot. Arou... hol lehetsz?~ Temet kezek gondolataimba, mert ha ezeket mkimondanám csak még dühösebb lenne Eras amit nem akarok.*

*Komoran néz maga elé mialatt gondolkodik. Hallotta a halk lépteket, ezeknek hangjából előre megállapította ,hogy ki is jött utána. Bár gondolhatta is volna. Tudta ,hogy kedvese nem ért vele egyet, de nem akarta ismételten előhozni ezt a témát. Ebben sosem fognak egyet érteni. Másképp éltek, más eszmékben nőttek fel.Nem is várta ,hogy megértse már. Tudta..nem fogja elfogadni.
Szavaira elkomorodott, gyengédebben érintette meg a kezét, de nem fordult felé.*
Nem a te hibád, én mondtam ,hogy jöjjön valaki ha te is. Mellesleg, előbb utóbb találkoztak volna...nem igaz? te azt mondanád ez is Gaia terve volt, de én nem hiszek Gaiaban.

*Érzi a hátán a nedvességet s hallja a halk hüppögést. Sóhajt előre nézve, de még mindig keményen tartja magát. Enyhén megsimogatja a kezét.*
Ne sajnáld. Bárhogyan is gondolkodok, ez előtt utóbb megtörtént volna. Talán örülnünk kellene ,hogy előbb, és nem utóbb. Így legalább én is tanultam az esetből. Igaza volt apámnak, amiért lehordott annak idején ,hogy felvettem Saylat. Igaza volt abban, hogy ő is nő... bár azért kellemes volt ez a kis idő.
*Mondta azzal rácsapott a saját térdére ,mintha jobban lenne. Felállt.*
Menj enni a srácokhoz. Majd megyek én is.
*Tett meg pár lépést előre ,de végül még vissza pillantott.*
Nem akarom ,hogy kövess...csak sétálok.
*Azzal tovább ment.*

*Felriadt valamire, körbenézett és pislogott párat de mire a látása kitisztult nem látott semmi különöset. Úgy tűnik elaludt, ami nem is volt csoda az este történtek után. Belecsúszott a vízbe és befejezte a fürdést a partra ment és megmosta a fogát, megfésülködött, ez idő akatt megszáradt annyira hogy felvehesse a ruháit. Mikor végzett papucsban visszaklappogott a táborba és látta hogy Laos és Dekterim is megérkeztek. Úgy tűnik alaposan elaludhatott. Erast és Leirant nem látta meg. Odament a két harcoshoz.*

-Üdv néktek harcosok! És jóétvágyat! *mondta nekik majd elpakolta a hajkeféjét és a fogkefét a motyójába, ezért nem vette észre komor pillantásukat.*

-Sayla merre van? *fordult vissza feléjük mire azok összenéztek és némi tanácstalanság látszott az ábrázatukon hogy mit is kellene egyáltalán egy civilnek elmondani a történtekből. Az hogy meg akarták verni az öreget eltörpült az események mellett ezért ülve maradtak és ettek tovább. Kisvártatva Laos mégis megszólalt*

L: -elrepült

-Igen? *körbenézett de meglátta a lány holmiját, tehát bizonyára nem ment messze.*
-S hova?

L:-tudomisén! *mondta komoran és láthatóan ennyivel rövidre is zárta a beszélgetést*

*Arou felsóhajtott, mert úgy érezte aligha húzhat ki többet a harcosokból. Összepakolta a lány holmiját is és hogy hasznosan töltse az időt míg Az Úrfi és Leiran is megérkezik, vagy míg Sayla visszatér, Az emlékműhöz sétált, szertartásosan letérdelt előtte és imádkozni kezdett.

Ahogy belefogott megtelt körülötte a levegő szent derengéssel. A hely valósággal ontotta magából a fegér mágikus erőket és mindemellett ideális volt imahelynek. Arou nyugodt és átszellemült arccal imádkozott. Kizárva elméjéből a külvilágot, melynek a közelmúltban történt eseményeiről mit sem tudott.

Ernes közben kényelmesen heverészett a síremlék árnyékában*

*Jól esik kedvesem érintése.*

-Attól még barátok maradhattok. -Mondom ki amire gondoltam, bár tudom ő így nem fogja elfogadni Saylat. Bizonyítani se hagyta igazából, bár Sayla magának kereste a bajt, mert rá támadt, de... de csak Arout akarta megvédeni. Megrázom a fejem és mély levegőt véve engedem el. Felnézek rá és épp indulnék utána mikor mondja hogy ne kövessem, csak sétál. Egyedül akar lenni, amit megértek. Ahogy vissza érek meg pillantom Arout és a srácokat "beszélgetni" majd Arout elpakolni és leülni imádkozni. Mély levegőt véve ment oda.*

-Arorua Norgard...*Szólítom teljes nevén.*

- Beszélhetnénk? Tudom, hogy rosszkor zavarlak, de nem ér rá később.

*A sziklán üldögélt és nézett maga elé. Gondolataiba temetkezett.*

Nem hagyhattam, hogy oda mehessen, de... de mégis... Geret iszonyat dühös lesz... szégyent hoztam rá és a családomra is. Nem... a családomra nem. Apám sose akarta volna hogy harcos legyek... Mégis... mit akarsz tőlem Gaia?!

*Teszem fel magamban a kérdést, mert én igenis hiszem Gaiaban hisz körbe vesz minket.*

-Geret mérges lesz... talán ki is tagad... de... nem érdekel. A szívem szerint cselekedtem, ahogy mindig is mondta. *Mondom őszintén ki hangosan, bár nem vagyok nyugodtabb. Kardom levéve oldalamról nézem és kihúzva nézem meg a pengéjét.*

-Sajnálom öreg barátom... már nem az én oldalamon fogsz harcba menni... *Nem sírok, bár lenne miért, még se tudok.*

*a nevét hallja és egy röviz mondattal megszakítja imáját és Leiranra néz, majd feláll*

-Igen Leiran örző? *kérdi és meglepődik hogy Eras nincs mellette.. bizonyára most érkeztek... hacsak nincs valami baj... talán megsérült az Úrfi menet közben és ezért nincs itt....*

-Kérlek mondd miben sehíthetek! *kérdi némi türelmetlenséggel a hangjában, hiszen ha az Úrfi megsérült azonnal ott akart lenni*

-Ne itt beszéljük meg. *Mondom határozottan és elindulva arrébb tudom, hogy Arou követ. Mikor úgy érzem elég messze vagyunk keresztbe font kezekkel fordulok felé és nézek fel rá távolabbról.*

- Saylaról van szó... láttad, hogy nincs itt. Meg kellene keresned... elégé mérges és dühös állapotban hagyott itt minket... Eras elbocsájtotta. A vadászat végeztével ő már nem lesz harcos... egyből a harci központba kell mennie össze pakolnia. El se tudom képzelni Geret mennyire ki lesz kelve magából... és nem Erast fogja hibáztatni... mert Sayla a védelmed érdekében Erasra támadt... Bár nem értem miért... csak a beszédéből vettem észre.

*Mondom el a dolgokat őszintén és mély levegőt véve nézek magam elé.*

-Tudom túl aggódom... de félek, hogy butaságot csinál.

*Eléggé sok információ volt ez így hirtelen. Próbálta összerakni a miértet és a hogyant*

-Tehát Sayla rátámadt az Úrfira azért hogy engem védjen? *kérdezett vissza de csak azért hogy összegezze az elhangzottakat*

-Butaság volt. Senki sem támadhat az Uralkodóra semmilyen indokkal! Ha Az Úrfi úgy dönt bármilyen okból, hogy végez velem, akkor természetesen megteheti. Joga van hozzá hogy így tegyen. *mondta teljesen higgadtan és természetesen, mintha csak azt mondaná kék az ég és zöld a fű.*

-A Geretek persze mindíg is előbb hallgattak az érzelmeikre mint az eszükre. De nem tudom segítene e bármit is ha utána mennék, mert nem tudom mit mondhatnék vagy adhatnék neki.

*Fel alá járkált pár pillanatig ahogy töprengett.. nem ismerte annyira Saylát hogy ilyen helyzetben tudta volna mire van szüksége. Vélhetően biztosan nem az segítene ha úgy bánna vele mint egy nővel hasonló helyzetben.. vagy egy harcossal hasonló helyzetben... de azzal meg nem is tudja hogy kell bánni hasonló helyzetben... *

-Merre van Eras Úrfi? A tanácsát szeretném kérni ezzel kapcsolatban. *mondta Leirannak teljesen komolyan*

*Egyedül akart lenni, és annak most örült ,hogy kedvese nem jött utána. Így jobb volt.... nem akarta ,hogy most mögötte legyen. Lassan sétált rugdosta a kijelölt követ ,majd úgy ment tovább. Vörös tekintette most mindvégig azt a kis követ követte folyamatosan. Persze elméjében gondolkodott, hosszan, mélyen és mégsem érezte ,hogy előrébb jutna. Csak ment és ment, de nem volt útja. Pro és kontra...tények és állítások sorakoztak fel benne, a döntésével kapcsolatban, de végül mégis úgy volt vele, hogy nem tett semmi olyat, amit nem volt helyes. Előbb- utóbb ez megtörtén volna, az ,hogy most lett.....csak egy kicsit elrontotta a hangulatot. De még mindig jobb ,mint később. Azt már eldöntötte természetesen ,hogy ismervén Geretet, nem a teljes igazságot tárja elé az elbocsátás ügyén. Nem akar ebből nagyobb bonyodalmat..elég lesz így is. Meg hát ismeri az öreget..... inkább mond valami mást. Haragudjon inkább rá ,mint Saylára...jobban elviseli. Meg aztán....már csak ketten vannak a Black-ek közül... nem kell ez a konfliktus ide.
Beletúrt a vöröses hajába és hátrahúzta a frufruját feszülten. Még az apjával is beszélnie kell majd......
A rohadt életbe! Ezzel a sok ........*

-Annyira ostoba vagy! *Förmedek rá mérgesen.*

- Arra nem gondolsz, hogy Sayla mit érezett volna akkor ha hagyja hogy megverjen téged? Harcos! Ha nő akkor is egy harcos aki megvédi a szeretteit! *Fakadok ki teljesen.*

-Azt tette amit a szíve diktált... mindig is azt tette... *Hangom lassan enyhül meg.*

-Én megértem mind a kettejüket... Megértem, hogy féltitek a nőket... de pont Saylat? Bizonyítani se hagyta, hogy igenis el tudja látni így is a feladatát, hogy veled van. Mérges volt és feléd ment. Én is ezt tettem volna a helyébe... *Mondom őszintén és már ki jön belőlem a dolog.*

-Azt viszont hogy MOST kérj tanácsot Erastól... nem ajánlom... akkor inkább menj vissza imádkozni... de szerintem ha egyszerűen csak mellette vagy... már az is több... mint amit most csinálsz. *Mondom keményen ideje őket felrázni.*

-Szereted? Szerintem igen... vagy legalábbis alakulóban van... Nem az egy férfi feladata, hogy párja mellett legyen jóban és rosszban is? Vagy a sárkányoknál ez sem így van? *Kérdem még mindig haragosan, bár már jóval visszább véve a hangomból. Sose engedtem meg magamnak ilyen hangsúlyt Arouval szemben, most még is ki hozta belőlem.*

-Tudod mit? Tégy amit akarsz... nem tudom hol van Eras... elment sétálni. *Mondom azzal elviharozva mellette megyek vissza a sírhelyhez.*

*Meglepte az Örző kirohanása és bár felelni akart nem volt ideje rá. Csak pislogott közben. Értette a lány mit akar mondani és értette az indokokat is. Sayláét is, de az Úrfiét is. És pontosan ezért kell beszélnie Erassal mielőtt Saylához megy, mert ők régebben ismerik egymást. Nem tartotta magát ostobának amiatt mert hideg fejjel képes gondolkodni ahelyett hogy rózsaszín ködöket kergetve érzelgősen Sayla után rohanna. Hiszen a nő egyedül akart lenni. S még harcos. A vadászat végéig az. Egy civilnek nincs joga megzavarni egy harcost ha az elvonult. Mi másért ment volna el innen ha nem ezért. Ha most Sayla után menne, lehet több kárt okozna mint hasznot. Hagyta hogy Leiran elviharzzon mellette és remélte hamarosan lehiggad. Lehajolt Ernesért, Felvette kicsit megsimogatta majd vissza letette*

-Keresd meg szépen Eras úrfit! *mondta neki, mire a kisróka megiramodott el vissza szaladgált és hamarosan eltűnt Arou szeme elől. A fehér sárkány pedig töprengve bement az erdőbe és várta Ernes jelzését. Kissé gondterhelt arccal rótta az utat a kis vadcsapáson. Szerette volna ha a helyzetből ki tudnának hozni egy optimális, mindenki számára elfogadható dolgot. Szerette Saylát de a hűsége a Gressileké. Ha Az Uraklodó parancsba adná hogy hagyja el a lányt, habozás nélkül megtenné, akkor is ha közben megszakadna a szíve. De remélte hogy az Úrfi bölcsebb lesz ennél.*

*Kisvártatva jött a három rövid nyikkantás és Arou arra vette az irányt. Néhány percen belül meglátta Eras úrfi vörös haját kiemelkedni pár magasabb bokor mögül egy másik vad csapásról. Látta arcán a tanácstalan dühöt és a töprengést. Bárcsak segíthetne. Lassan odalépdelt hozzá és tiszteletteljesen megállt mellette. Nem akarta megzavarni, várt amíg szólhat.*

*Csak sétált tovább. Majd fél szemmel meglátta ahogyan a róka megjelent s eltűnt. Tudta mi lesz a folytatás. Kisvártatva a szentfazék meg is jelent. Csendben állt s nézett előre, most összekulcsolta kezeit a háta mögött. Az öreg nem szólalt meg...rá várt. Így hát sóhajtott s azután szólalt fel.*

Gondolom hallottad mi történt....
Ha te is szeretnél kioktatni, akkor azt hiszem rosszkor jöttél. Elégé igyekszem átgondolni..és nem hiszem, hogy jó lenne , ha most merülnénk bele a mélyére ennek. Leiran eleget mondja nekem.....
*Pillantott el. Látszott az arcán a morgolódás, és a parányi tanácstalanság. Várt...majd mielőtt megszólalt volna Arou folytatta.*
Arra jutottam ,hogy Geretnek nem mondom el az igazat. Majd kitalálok valamit. Nem akarom ,hogy az egyetlen rokonát elveszítse...se ő, se Sayla. Geretnek nagyon fontos.
*Rúgta meg a követ, ami most messzebb távozott. Mintha növelte volna önbizalmát. Rá emelte komolyan vöröslő tekintettét.*
De nem fogom vissza fogadni. Rám támadott, és nem kockáztatok még egyszer. Azt hiszem...így is megússza nagyban.

*Arou hagyta hadd vezesse végig a gondolatait az Úrfi és nem szólt közbe. Csak állt és együtt érző pillantással nyugtázta a hallottakat. Egyáltalán nem látszott dühösnek és eszébe sem volt hogy bármit is Eras fejére olvasson. Azoban mikor a tervet hallotta megköszörülte a torkát és mégis közbeszólt*

-Az Uralkodó hírnevén sokkal nagyobb csorba esne egy füllentés miatt mint amit egy ilyen dolog miatt kockáztatni szabad. *mondta neki atyai hangon, de nem tolakodóan és egy kicsit sem kioktatóan vagy ellenségesen. Nem akarta kizökkenteni az elmélkedéséből, csak rá akart mutatni arra hogy van amit nem tehet meg Gressilként. Nem akarta hogy egy rossz döntéssel besározza a jövőjét. Sem a önmaga sem a hozzá hű népe érdekében.*

-A Tisztességedet tennéd kockára vele. Semmiképpen nem javaslom hogy elhallgasd az igazságot. Az igazság fájdalmas dolog de az igazság mindig tiszta. *mondja és közben a követ nézi amit Eras elrugott* -Az igazságos uralkodó ereje pedig pontosan ebbena nehézsédben edződik Eras Úrfi! A harcos karod sem könnyen edződött. Ahogyan ez sem egy könnyű eset. *mondta és sóhajtott egyet. Azon töprengett hogyan is lehetne megoldást találni arra a helyzetre ami kialakult. Sayla már nem lesz többé harcos mert felettesére támadt. Ezért akár hadbíróság is ítélhetne felette és Eras jóindulatát tanúsítja hogy nem ez történik éppen.*

-Gerettel pláne nem lenne jó ezt eljátszani. Rám néz és a vesémig lát mert kölyökkorunk óta ismerjük egymást... azonnal kiderülne minden. Majd én beszélek vele hogy ettől még a rokona az rokon marad. *tette hozzá hogy megnyugtassa* -Majd lerendezzük egymás közt.

-Egy kérdés fogalmazódott meg bennem. Nem tudom rá a választ, mert nem ismerem a harcosok belső világát…. Ha egy harcos kedvese felbosszantja a harcos felettesét és az ezért cserébe meg akarja leckéztetni, akkor a harcosnak milyen eszközei vannak arra hogy megvédelmezze azt akit szeret? Erre a kérdésre van valami válasz a jelen történésektől függetlenül? Mert ha van, akkor Saylának azt kellett volna cselekednie. Rád támadnia semmiképpen. Ő már nem lehet harcos és ez teljesen érthető. De szeretném ha találna egy másik utat amit követhet. És nekem mint egyszerű civilnek erre nincs ötletem. Te sokkal régebb óta ismered Saylát mint én… Van ötleted kérlek, ami úgy véled neki is tetszene? Gondolom valami verekedős dolog vagy ilyesmi….. *mondja majd egyenesen és őszintén Eras szemébe néz*

-Mivel ezt az egészet én okoztam, szeretnék élni azzal a lehetőséggel, hogy átvállaljam a büntetését, amennyiben ez lehetséges. Azon büntetés mellé ami nekem eleve kijár ezért, természetesen.

Igazad van....
*Túrt ismételten a hajába. Kezdett újra ideges lenni. Rühellte ezt az egészet. harcolni.. a katonákat vezetni és edzetni..igen azt imádta, de ezeket a hivatalos dolgokat egyszerűen kikerülte volna ha lehetett volna. Végül sóhajtott kicsit ,s megvakarta a tarkóját. Már egy ideje nem nézett rá ,csak hallgatta. Ismételten elgondolkodott.*
Így is beszélnem kell még apámmal, és meghallgatnom azt amit majd mondani fog...emellett meg, felelős vagyok a népért...ha tetszik, ha nem. Nem tehetek ilyen kivételeket....

Nem..nem könnyű...... mindenképp valaki rosszul jön ki belőle, és mindenképp hallgatni fogok, innen vagy onnan...de mindegy is. Ez nem is olyan fontos.
*Mondta de azért látszott ,hogy kicsit zavarta. Normális esetben nem hallgatta volna meg így a férfit, ez is annak volt betudható, hogy kora ellenére volt, amire nem készítették fel. Apja ezekben nem volt kegyelmes, soha. Úgy tűnt Eras mégis csak örökölt valamit megboldogult anyjától, csak erre senki nem tanította meg, vagy mutatott rá. A kérdésnél hosszan pillantott rá ,majd karba fonta a kezeit. Hivatalosan, nyugodtabban beszélt.*

Az attól függ ,hogy milyen dolgot követett el a felettessel szemben. Bizonyos viselkedési formákért, ugyan úgy jár a ruházás, de ez sok mindentől függ. Jelen esetben mivel általában a harcosok férfiak, és a kedvese nő, így a nőkkel szemben nincsen olyan erős büntetés. Mivel te is tudod ,hogy nőstényeinket védjük...már csak a fajunk miatt is.
De a büntetés mérete mindig az elkövetett bűntől függ, ilyen esetben a harcosnak általában vagy el kell fogadnia az ítéletet, vagy pedig átvállalnia. És tudom mire akarsz kilyukadni...de Sayla nem átvállalta, hanem azonmód harcos állásba állt a védelmedre. Az engem is meglepett, hogy nekem jött. A különbségek néha parányiak..de különbségek.
A francokat a fejével!
*Tűnt el a hidegvére.*
Elég lett volna fejet hajtania és kérnie az átvállalást..de nem. Az a nőszemély inkább támadott.. Ugyan már Arou! Csak egy kicsit kaptál volna ki! Csak nem fogom megverni annyira a legjobb gyógyítónkat és jelenleg a vendégünket...ennyire hülye én sem vagyok!
*Pillantott rá, majd elkomorodott. A fejét rázta.*

Nem. Ezt nem engedélyezem. Nem tudod átvállalni, mivel nem olyan dolgot tett, amit át lehetne vállalni. Elbocsátom...mivel jó harcos volt, nem indítok ellene bírósági eljárást. Szükségtelen....
*majd elgondolkodott.*
Nem tudom.... Jelen helyzetben..mint nő..nem tudom..... Vissza kell szoknia a normál életbe..először is.
A szabályok kötöttek..... nő nem lehet harcos.

Jó....intézzétek el...Akkor ebből kimaradnék inkább. Míg Geret maga nem kéret.