A sárkány hegy alatt elterülő erdő

Akkor este! Mindenképp énekeljétek el meg akarom én is tanulni! *mondta vigyorogva és mint aki nem veszi észre lassan fel áll. Arou után megy és finoman megfogja a karját.*

Ne menekülj nagy fiú! Az edzés az edzés... ha csak nem Wc-re mész oké... oda nem kísérlek el, de ha oda mész és 10 percen belül nem jösz vissza megkereslek és kezdő edzésként meg kell védened magad az ütéseim ellen. *Mondta bájosan kedvesen.*

Nos a vasak viselése önmagában még nem megerőltető és nem élénkítő hatású, de! Én aktivizállak! Nos gyerünk akkor essünk neki! *Mondta és Erasnak még intve elvitte a vízeséshez.* Nos az első feladatod az lesz, hogy be kell állnod arra a sziklára. Két oldalra kitárt karokkal kell állnod mozdulatlanul! *Mondta komoly pillantással Aroura nézve.*

*Egy pillanatig gondolkodott azon hogy milyen halaszthatatlan teendője akadna, de sajnos se főzetkészítő konyha... se labor.. se sebesült...és tényleg nem kellett kimennie sem.*

-Hát jó legyen

*mondta savanyú arccal. Mikor odaértek a vízeséshez másra számított azt hitte ugrállni kell vagy futkosni vagy egyéb bolondságok, de csak állnia kell.. kitárt karokkal mintha repülne. Ez nem tűnt nehéz dolognak, ezért bement a sziklára és beállt a pózba amit a lány mondott... és állt... és állt.... a karjait egyre nehezebbnek érezte... és állt ....

a vállizmai pár perc után máris égni kezdtek,, kicsit próbálta pihentetni hogy lejjebb engedi de csak rosszabb lett... na ez ííígy naggyon nem lesz jó!

Nem is nézett a part felé mert szinte maga előtt látta a lány elégedett vigyorát. inkább más tervet vett elő. Mindíg is könnyen ment neki a meditáció. ha ki tudja kapcsolni vele a vállában érződő fájdalmat akkor és csak akkor van esélye hogy ne legyen puhány már az elején. Behunyta a szemét és koncentrált. Egész életében koncentrációs gyakorlatokat végzett, így ez nem volt nehéz. Elképzelte hogy felhők között repül .. könnyű mint a pihe.. csak a felhők vannak a napfény és ő.. csak a nyugtató fehérség.. lassan réveteg állapotba került a fájdalom eltompult a kép mögött Arou pedig tovább állt ebben a pózban....*

*Sayla nézte egy darabig közben levette a csizmáját és beugrott Arou mellé a vízesés alá. Kiegyensúlyozta magát egy lábra. Jobb lábára állt rá, a bal talpát a jobb térdére simította rá. Karjait szintén két oldalra tárta ki. Az ő egész testén plusz 20 kg súly volt. Plusz a rá zúduló víz tömege is nyomta a testét.*

*Sayla állt nagyon sokáig. A szemét nem nyitotta ki de halkan szólalt meg.* Most pihenhetsz Arou... *mondta a férfinak célozva, mivel tudta, hogy ez milyen kimerítő, főleg egy olyannak aki még nem edzett.* Arou körülbelül 10 percet engedte így tölteni. Sayla viszont továbbra se mozdult.*

*Még intett neki ,remélte el kapja kicsit a grabancát majd körbe pillantott. Nem volt jobb dolga, íy inkább vissza sétált a sátorhoz, majd befeküdt kedvese mellé. Kicsit megigazgatta a lábbait ,majd szorosan átölelve dölt mellé s hunyta le szemeit. Végre aludhatott kicsit.*

Szeretlek! *Mondta álmában és résnyire kinyitotta a szemét majd vissza és aludt tovább. Szorosan Erashoz fészkelte magát és mellkasára fektette fejét. Lenyugodott. nem mocorgott tovább.*

*A repules kozepette valahonnan meghallotta Sayla hangjat. Azt mondta pihenhet... Remek.

Leengedte karjait es most tudatosult benne mennyire fajnak vallai. Elkepedve nezte hogy a lany tovabbra is ezt cSinalja.

Leult és tenyereit osztonosen az atellenes vallaira tette hogy meggyogyitsa.. Ne ez nem serules volt, csak faradtsag... Hiabavalo probalkozas vvolt.

Igy inkabb dorzsolgette és a fozet jutott eszebe minden reszletremeno osszetevovel egyutt. Sajnos annak egyik osszetevoje innen tavol viragzik. Ktt pedig neki nincs belole... Miert is lenne... *

*Sayla továbbra is úgy állt ahogy eddig. Mozdulatlanul, nem nyitotta ki a szemét, de tudta mennyire fájhatnak Arou izmai, így jobb kezével zsebébe nyúlt és a mellette ülő férfinak nyújtotta át tartalmát. Egy kulacsot vett elő és még mindig nem nézett a férfira.* Igyál belőle, jót fog tenni hidd el nekem!

*Nyugodt és kitartó volt most Sayla. Csinálta az edzését, Miután Arou átvette a főzetet ő vissza emelte oldalra karját és állt. Testén látszódott már a gyötrelem. Főleg jobb lábán, de Sayla akkor se hagyta abba. Lassan lábat cserélt, de akkor is ugyan abban a pózban maradt. Még ugyan ennyi ideig. A főzet átadása után nem szólalt meg. Ő edzett tovább. Testén látszódott a gyötrődés és a kimerültség.*

*Sayla kitartott és nem állt le. Lassan mozdulni kezdett és jobb karját előre nyújtotta a balt hátra. Jobb lábát is kinyújtotta hátra derekát meghajlította csípőjével együtt. Mozdulata lassú volt és vontatott, de továbbra is a bal lábán állt ami néha már megremegett a plusz súlyok miatt.*

-köszönöm *fogadta el a kulacsot és belekortyolt. Igen ez az a főzet. pontosan ismerte, hiszen rengeteget készített már belőle a patika számára. Most mégis mástól kellett kapjon. Visszazárta a kulacsot és letette maga mellé. A víz normál esetben nem zavarta volna hogy a vállára zubog de most már kezdte unni. Kimászott a partra és ott hanyatt elfeküdt karjait maga mellé oldalra dobva és nézte a felhőket. Tudta hogy nem fogja végigbírni az edzést.. de legalább jó lenne ha a vacsoráig kibírná hogy Sayla csak nézhesse a húst....*

*Sayla hallotta ahogy kimászik a partra Arou, úgy érezte ez neki pont elég volt mára.* Vedd le a súlyokat Arou... mára ennyi volt! *mondta komolyan, de nem nyitotta ki a szemét. Lassú mozdulattal váltott pózt. Egyre nehezebbeket és nehezebbeket. Minél jobban fáradt annál jobban feszítette határait. A békés délutánt inkább edzésre fordította, ha már itt vannak a természetben.*

*A mostani pózban jobb lába ugyan úgy ki van nyújtva csak most előre . Derekát és hátát hátra hajlította. A víz arcába zúdult és haját hátra fésülte. Jobb keze az ég felé mutatott bal pedig szinte csak lógott lefelé, de még sem, mert az egyenesen maradt, mint egy fém pálca. Bal lába már nem csak néha mereget meg.*

*Már legalább 20 perce áll egy helyben lesúlyozva a vízesés alatt egy lábon. Sayla még mindig feszíti a határait. Még eltelik 10 perc, de kitartása még mindig kitart. Lassú mozgásokkal vált pózt 10 percenként. Az idő halad. Arout hagyja pihenni. Végül Sayla egy óra álldogálás után lép ki a vízesésből. Testének nem engedi meg a remegést, de izomzata elégé igénybe lett véve. Egyedül szemeiben mutatkozik meg a fáradtság. Kimegy Arou mellé a partra és leül. Felvéve a kulacsot bele iszik. Mindezek után veszi csak le magáról a súlyokat.*

Ez jól esett! *Mondta elmosolyodva.*

*Az ital csillapította ugyan a vállaiban a fájdalmat, de az erőt nem adta vissza. Mozdulatlanul feküdt míg Sayla mellé nem ült, akkor ránézett*

-nem veszem le.. talán máris húst ennél? *mondta és közben a mutatóujját ide oda mozgatta, nyomatékosítva a nemet... de nem emelte meg a kezét*

Edzésről volt szó és nem kínzásról...*Mondta felé fordítva a fejét és miután levette a sajátjait Arou csuklójáról is levette azokat.*

És ismerve téged most aludni fogsz szóval alváshoz meg nem viseljük. *Mondta rá nézve és felhajolva csókot adott a szájára és mélyen a szemébe nézett.*

Tudom hogy arra vársz, hogy majd én itt hisztizni csapkodni fogok csak mert este nem ehetek húst, de nem tudom neked ebbe mi a szórakoztató, hogy én bosszankodom! De ezt enélkül is megkaphatod... *Mondta és újra csókot adott ajkaira végül lemászott felőle. Könnyedebbnek érezte testét és ez az érzés mindig felemelő volt számára.*

*Hagyta hogy a lány lecsatolja a sújokat*

-akkor most ki nyert? *mosolyog a csók után és átöleli a lányt* - azt hiszem én nyertem *viszonozza a csókot*

-Igen... vicces lett volna nézni hogy almát eszel mikor mások a húst falják.. *feltámaszkodott a karjaira de a karja remegni kezdett így inkább csak könyökölve maradt.*

-igen .. jól gondolod. nagyot fogok aludni nem csak a sújok miatt hanem mert szeretek aludni. Remek időtöltés

Még senki...*Nézett rá mosolyogva.* Edzésről van szó és nem kínzásról... én még mindig nem fogok enni viszont te meg jössz majd edzeni holnap is. *Mondta kicsit sunyi mosollyal.*

Én még valószínű nem fogok aludni, de állandóan alszol és ez így nagyon nem jó. Át alszod az életed.... *Mondta elhúzva a száját.* Eras is szeret aludni, de azért ő nem állandóan alszik... bár szerintem most befeküdt Leiran mellé... elégé nyúzott a kis asszonyka mióta együtt vannak vajon miért? *Kérdi és felkuncog.* Ohh az az édes nektarin...

*Ábrándozik el és ajkába harap.* Egyszer láttam hogy neki nektarinja van, de ezt nem árulom el Eras előtt, hogy ezt tudom. Kitekerné a nyakam

Te melyiket szereted? Nektarin, Őszi barack vagy sárga barack. Sárga a fazonírozott csak hogy tudd mire gondolok. *Vigyorog szélesen, most valamiért eszébe jutottak a barackok és nem akar leszállni a témáról.*

-Csakhogy az egyesség nem erre vonatkozott, hanem arra hogy nem veszem le a sújokat. Az edzés nem nekem való és nincs is rá szükségem. az alvás remek sport egy magamfajta öreg civil sárkánynak.

*a barackos kérdésnél rettenetesen zavarba jött, nem számított ilyen kérdésre egy nőtől.. aztán persze eszébe jutott ki is kérdezte*

-öhmm... nem voltam felkészülve erre a kérdésre. Erre most inkább diszkréten nem válaszolnék.
*Mondta és felült, leporolgatta magát, majd sóhajtott mert úgy látta újra át kell öltöznie még vacsora előtt. Ha ennyi váltás ruhát elhasznál egy nap akkor jobb ha ma este szépen mindent kimos....*

Edzésről volt szó, az hogy te nem tudod mi az edzés az a te bajod...*Mondta ránézve.* De ha elismered hogy vesztettél akkor nem kínozlak tovább... *Nézett rá és közel ült mellé.*

Az alvás nem sport... és sose lesz az... és ha ennyire bele törődtél hogy öreg vagy... akkor mégis miért érzem azt, hogy kívánod a társaságom?

*Mély levegőt véve nézett fel az égre.* Túl könnyű zavarba hozni. *Megrázta a fejét és ránézett.*

jó kifogás, hogy erre a kérdésre nem voltál felkészülve... de megmondhatod nekem őszintén... tegnap elégé szeretted a barackot...*Nézet rá huncut tekintettel és csak felkuncogott.* Na jó nem hozlak még jobban zavarba. Nem mondok többet. *Mondta és kinyújtotta a lábait.*

*két karját a feje alá tette úgy feküdt vissza a fűre*

-tudod mit? Akkor inkább vesztettem! Én ehhez nem érzek elég késztetést magamban. Jobban szeretek meditálni és főzeteken elmélkedni mint fura pózokban sanyargatni magamat. Ez olyan harcos dolog. Én pedig nem vagyok az. furán néznék ki kigyúrva.. le kellene cserélnem a ruhatáramat is.. *mondta és a lányra sandított* - Inkább beismerem a vereségem. Veled szemben veszteni nem szégyen, én pedig nem rendelkezem amúgy sem nagy egóval hogy ne ismerjek be ilyesmit. *mondta és hangjából kiérződött hogy őszintén elismeri a lány képességeit.*

-engem gyógyítónak szánt Gaia. ebben a mesterségben maximum a gyökerekkel, levelekkel és termésekkel teli kosarat kell cipelnem hazáig.. azt is sárkányalakban. a fakanalam sem éppen egy húsz kilós darab... *kuncogott*

-A barack.. nos igen.. persze hogy érdekel, csak én nem szoktam erről így.. beszélgetni. Legalábbis úgy ahogy te értelmezed. Mert ha a gyümölcsről lenne szó akkor a válaszom hogy mindegyiket egyszerre egy salátában, megöntve némi mézzel

*Nézett rá felvonva a szemöldökét és megtámaszkodott mellette.* Nos ez esetben én ehetek húst, neked pedig ezeket nem kel többet felvenni.

*Nézte a férfit és elgondolkodott. Érzett valamit a férfi iránt, valami késztetést, hogy odabújjon és szinte kuncsorogjon a gyengédségért ami belőle árad. Sayla hirtelen állt fel. Arcáról lefagyott a mosoly. Elég erősen elgondolkodott, kicsit össze volt zavarodva a dolgok miatt.*

*A víz széléhez ment és csak bámult a messzeségbe.* Arou... te mit érzel mióta megtörtént az... Mármint úgy értem komolyan. Érzel valami változást idebent? *Kérdi felé fordulva és szívére mutatott.* Én nem tudom szavakba önteni neked ezt a dolgot, de ha kettesben vagyunk teljesen máshogy viselkedem, mint másokkal... és nem bírom megmagyarázni... dühítenek dolgok veled kapcsolatban. Főleg ez az állandó alvás és lustaság... de még sem tudnálak bántani...

Nem egyszerűen nem bírom magam rá venni arra hogy igenis addig piszkáljalak, míg fel nem állsz és kezdesz el mozogni velem... Össze vagyok zavarodva Arou... te... te érzel valami változást?

-mert áldott jó szíved van! *mondta mosolyogva* -Ezért nem is bántanál.
*a lány felé fordított a fejét s látta hogy komolyan nagyon elgondolkodott. Feltápászkodott, a karjára lehetőleg nem nehezedve, majd odasétált mögé és hátulról átkarolva megölelte majd az állát a lány feje búbjára tette.*

-Gondoltál arra hogy talán nem is változás az amit most észrevettél, hanem egyszerűen csak nem érzed szükségét annak hogy velem szemben demonstráld az erődet?

-Harcos vagy. Az egyetlen női harcos. Bizonyára folyamatos küzdelemben élsz hogy megtartsd ezt a titulust. De ezt én bármikor elismerem, Előttem nem kell bizonyítanod vagy másnak látszanod mint aki valójában vagy Sayla.
Mennyire is ismered önmagad valójában? .. Nem, nem kell nekem válaszolnod. De magadhoz odabenn légy őszinte.
*megpuszilta a lány feje búbját majd nőiesen finom ujjaival megcirógatta az arcát.*

*Mély levegőt véve bújt Arou karjaiba fúrta magát és elgondolkodott a dolgon amit Arou mondott és behunyta a szemét. Úgy próbált önmagában válaszolni és még jobban kezdte idegesíteni ez a bizonytalanság.*

Igazad lehet Arou... de mégis... ááááhhhh....*Furta arcát Arou mellkasába, hisz próbálta megfogalmazni mit is érez mellette, de jelenleg nem tudta.*

Arou nem ismerem magam minden helyzetben... csak harcosok között voltam... sose voltam kint a városban. Sose sétáltam a város utcáin sokat... csak a patikáig meg vissza az is repülve... inkább a központban voltam és edzettem, küzdöttem. Folyamatosan... egyedül Erassal mozdultam ki a kocsmákba tivornyázni... szóval mindig férfiként viselkedtem... Ezért is lehetek most össze zavarodva... mert melletted sokkal békésebb vagyok... még ha idegesítenek dolgok akkor is nem tudnálak bántani...

Úgy érzem lelkileg kezdek elérzékenyülni... előhozod belőlem a nőt...*Mondta kicsit elfancsalodva. Sayla belső világában eddig szunnyadt, de most szinte egyszerre tört elő belőle Arou közelségétől. A gyengédségétől és kedvességétől. Szorosan bújt hozzá és lassan nézett fel rá. Lassan lábujjhegyre állt és mivel csizmája nem volt rajta így alacsonyabb volt és nem tud fentebb ágaskodni de vágyott arra hogy Arou megcsókolja. Kezeivel lassan nyúlt fel nyakához ás lehúzta magához. Hosszan csókolta meg. Érzelmei benne voltak csókjába. Minden amit nem tudott megfogalmazni.*

-ennél édesebb szavakat aligha mondhattál volna nekem* mondta és viszonozta a csókot.. pedig most nem is voltak a szer hatása alatt. Amikor ajkaik elváltak egymástól Arou törte meg a csendet.*

- biztosan éhes lehetsz már.. csak egy almát ettél. Jöjj visszakísérlek a táborba. *Mondta és kézen fogta a lányt hogy visszamenjenek. Szándékosan kerülte a komolyabb témát, mert nem is ismerték még egymást igazán. És nem akarta hiú reményekbe ringatni magát.*

-Ami engem illet ma még mosnom is kell.. nem szeretném ha zavarnálak vele edzés közben.. de máshol nincs hozzá elég buborék a vízben csak itt. Elintézem míg rendesen eszel....

*Sayla kicsit elpirult és csak nézett fel Aroura, majd megrázta a fejét mikor megszólalt. Ment utána csendesen. Gondolataiba merült.*

Nem vagyok éhes és nem szándékoztam ma többet a vízesés alatt edzeni, de amúgy se zavarnál a mosással. *Mondta halkan. Megkérhetnélek arra, hogy kimosd az enyémeket is? *Kicsit bizonytalanul kérdi a dolgot. Sayla lassan engedte el Arou kezét, hisz nem mondták ki hogy járnak, de talán erre nincs is szükség kettejük között ám ő nem igazán akar lemondani az igazi céljairól, amiről nem is beszélt még senkinek.*

*Mikor vissza értek csak leült oda ahol előtte ültek és maga elé nézve gondolkodott amikor vissza tértek a többiek a vadászatból elégé sok vaddal. A csendesebbik be is rakta a kajás sátorba őket. Laos egyből Sayla mellé huppant és nagy hangon kezdett el beszélni.*

Azta de remek vadászat volt a mai! Ennyi vadat még nem láttál Sayla mint amit mi ma! *Mondta vigyorogva és átkarolta a lányt.* Nos cica mica ma este melyikünkkel bújsz be egy sátorba? *Kérdi piszkálódón.*

*Az eddigi békés gondolataiba elmerül Sayla egy szempillantás alatt eltünt és fején áthatóan ki dagadt az ér ahogy össze szorította a fogát és a szemeit.* Laos vedd le rólam a mocskos kezed és takarodj a közelemből mert megint agy helyen verlek!

Ugyan már cicuka ne légy ilyen mérges. Dorombolj már nekem is kicsit!

*Saylanak ez tette be a kaput és öklét meglódítva egyenesen beverte Laos orrát.* Neked sose fog ez a macska dorombolni, ahogy senki másnak sem a harcosok közül!

*Veszekedésüktől víz hangzott a környék.*

-Persze! Nem számít pár holmival több vagy kevesebb

*mondta teketóriázás nélkül. Látszott hogy neki nincs ellenére a házimunka. a táborba már nem kézenfogva mentek be és elváltak útjaik, mert Arorua a sátor felé vette az irányt. Először ismételten átöltözött, most egy hozzá képest egyszerűbb fehér farmerba és fehér belebújós hosszú ujjúba, majd belepakolta egy táskába a szennyesét és kikutatta Sayláét is a cuccaiból. Mellédobott egy szappant majd bekötötte a zsák száját és kibújt a sátorból. Ekkor már folyt a szokásos civakodás a harcosok között. Feléjük intett mosolyogva majd a vállára vetette a zsákot és elindult vissza a vízeséshez. Ernest ide oda szökkenve követte*

*Sayla látta a férfi ügyködését, de nem zavarta sokkal inkább Laos pofátlansága és mondatai. A vége megint csak az lett hogy Laos újabb sérüléseket szerzett, mert Sayla megint szépen helyben hagyta. Duzzogva ült le vissza a sziklára és keresztbe rakta lábait úgy ült ott. Lassan vette csak észre, hogy csizmája nincs a lábán. Sóhajtva állt fel és sietősen futott el a csizmájához.*

*Mikor odaért Arou már elkezdet mosni, vagy legalábbis valami olyasféle. Oda ment a csizmájához és a sziklára ülve vette fel.* Egyszer még ki fogom nyírni ezt a tök fejet... *Mondta Arounak dühöngve.* Komolyan teljesen rám van kattanva...

*Gondolkodik el és csak halkabban tesz egy megjegyzést inkább magának.* Talán már bocsájtom is ki a ferromont? *Húzza el a száját és megrázza azt.* Nem hiszem... csak az agyam akarja húzni... *miután ezt így megbeszélte önmagával Aroura nézett.*

Tudok esetleg segíteni valamiben? *Kérdi egyenesen a férfira nézve aki mellette volt.*

*A hangos szóváltásra mocorogni kezdett és forgolódni. Fejére húzta a takarót, hogy ne hallja a veszekedést és a verekedést, de ez nem igazán jött be. Nyöszörögve és morogva ült fel. Haja tiszta kóc volt és mérgesen nézett kifelé a sátorból.*

*Mikor vége volt a vitának és a verés vette kezdetét és a végén hallotta Saylat elviharzani vissza feküdt és szorosan Erashoz bújt.* Remélem már csendben maradnak...*Mondta halkan és megpróbált vissza aludni. Szorosan bújt oda a férfihoz.*

*szorgalmasan szappanozott dörzsölt és öblített, megint szappanozott, dörzsölt és öblített, majd ellenőrízte a ruhadarabot és amelyk késznek bizonyult azt akaposan átöblítette kicsavarta és kitette a parti bokrok ágaira csöpögni. Mikor a lány odaért a csizmájáért még javában dolgozott. Felnézett a lányra és elmosolyodott azon hogy megint puffog.*

-akkor ma még gyógyítanom kell? *mosolyogta*

-Nem köszönöm! Ezt inkább én csinálom, így tudom hogy olyan lett a végeredmény amilyennek szeretném. Nem mintha kétségbe vonnám a mosási képességeidet, de ne segíts benne kérlek. Az is elég segítség ha maradsz beszélgetni. Tudod nem sokszor van rá alkalmam. Kivéve amikor éppen a főzeteket viszem a patikába. Vagy ha a nővérem átjön.

-Nézd a hold már felkelt. Látod milyen az arca? Mindíg olyan csodálkozó. Most is... Látod?