A sárkány hegy alatt elterülő erdő

*Hallja a lepeseket kozeledni es kicsit hatralep de aztan a kozeledo alak megszolal. Sayla az. Aroru fellelegzik es egeszen megnyugszik a lany simogato kozelsegetol es hangjatol. Kinyitja zold szemeit es szegyenlosen ranez.*

-oszinten sajnalom. * vett egy mely levegot es helyesloen bolintott megfogta a lany kezet hogy kapcsolatban legyenek es tovabbmentek. A vedopajzsot nem vonta le maguk korul, de lathatoan sokkal nyugodtabb lett. Neman ment par percig mire megszolalt.*

-ez ... Nagyon kinos. Nem akartam hogy igy lass. Most biztosan egy gyava alaknak tartasz. Es azt hiszem ra is szolgaltam.. Talan tenyleg gyava vagyok... Foleg ilyen belyeken. Nagyon sajnalom. Igazad van. Jobb ha sietosen kimegyunk. Nem fogok nyafogni, megigerem.
*Nem akarta tovabb rontani a helyzetet. Hiszen eppen most omlott porra minden ferfiui tartasa az elmult percekben.*

-ha van otleted hogyan karpotolhatlak a kellemetlensegert kerlek majd mondd meg. Barmi lehet az. * Remelte hogy jovateheti valahogyan. Ugyanis mar fontos volt a szamara hogy a lany mit gondol rola*

*Mosolyogva rázom meg a fejem és hátra pillantok rá miközben haladunk kifelé.*

-Nem tartalak gyávának... nem vagy harcos, és teljesen nem tudod magad megvédeni. Harcban egyenesen elvéreznél, és ezt nem bántásból mondom. A képességed sem a harcra alkalmas. Gyógyító vagy amit becsülök benned. *Mondom teljesen őszintén. Megfordulva sétálok tovább, hogy szemeibe nézhessek, hogy lássa az őszinteségemet.*

- Ha a nyafogással könnyebb a lelkednek és nyugodtabb vagy akkor tedd... de csak egy bizonyos mértékig mert odakint tényleg meg rugdoslak akkor. *Mondom őszintén de mosolyogva.*

*Tovább haladunk és hamar elérjük a másik nagyobb vízgyűjtőt, de nem állunk meg hanem tovább haladunk.*

-Már nem vagyunk messze. *Mondom biztatóan és kb még 20 perc és meglátjuk a barlang végét. Kilépve a barlangból már a csillagos eget látjuk meg. Mosolyogva nézek fel az égre.*

-Azért ez a sötétség remélem nem gond kedvesem. *Nem engedem el a kezét, hanem a síremlékhez menve simítom meg.*

-Szép volt Arou... úgy látom a rövidítésed tökéletesen bevált és mi vagyunk az elsők. *Mondom elismerően és kedvesen pillantok fel rá.*

-Gyújtok tüzet és estére itt maradunk. A folyó sincs messze. Talán jól esne neked is egy kis fürdő. *Kacérabban pillantok rá.*

*Megorult, hogy a lany nem tartja gyavanak es meg nyafogni is engedi. De igeretehez hiven nem panaszkodott a hatralevo uton se a hidegre, se a fajo labaira, se arra hogy meg mindig nem ertek ki... De meg a kerdest sem tette fel hogy mi volt Ernes lelohelye. A villa nem volt nala mikor visszajott. Tehat velhetoen egy sir mellett jottek el. *

-igen gyogyoto.. Egy nyafogos gyogyito *mondta de mar felengedve es viccelodve es adott a lanynak egy puszit*

-koszonom Sayla! Tudod Te sokban kulonbozol a tobbi harcostol. Az o tarsasagukban most csupa ostoba remisztgetos trefa celpontja lennek, de Te nem tettel ilyet. Ezert nagyon halas is vagyok Neked!

*amikor kiertek a csillagos eg ala, egeszen felderult ar arca es felnevetett. Eleresztette a pajzsot es a feny aurat, felkapta Saylat es megporgette. *

-Kijutottunk es meg nyertunk is! Koszonom Neked! *megcsokolta a lanyt utana tette le, de tovabbra sem engedte el a kezet o sem.

-igen. Ussunk tabort. S ha mar itt vagyunk majd meditalok is egyet. Ugyis eppen ideje. a hely tele van feher magiaval...

*a furdesre es a kacer pillantasra neki is felcsillan a szeme.*

-bizony.. Nagyon jo lenne egy furdo.. de elobb rakok tuzet hogy megsuljon a vacsorad. Keszitsek a husodhoz salatat?

-Nem szeretek másokat rémisztgetni, főleg nem azokat akik látom mennyire rosszul vannak. *Mondom teljesen őszintén miközben haladunk.*

*Mikor kiérünk és megpörget mosolyogva nézek rá és a csókját viszonozom finoman megcirógatva arcát. Mikor letesz érzem ő se akarja elengedni a kezem, ami igazán jól esik, majd mégis csak elengedjük egymás kezét.*

-Ha gondolod, csinálhatsz salátát köretnek, bár te úgy is azt fogsz enni, így csinálhatsz két főre. Én szeretem a zöldségeket és a gyümölcsöket is. Kicsit vissza térve a barlangban feljött témára, én a civilekkel sose tudtam úgy bánni mint ők. Ha a közelben voltak vagy láttak, persze úgy viselkedtem mint ők, de az csak egy álarc volt... Nem akartam, hogy kinézzenek maguk közül, de ennek vége... már nem érdekel mit mondanak a többiek... *Gondolkodok el egy kicsit a szavaimon.*

-Igen mondhatjuk, hogy melletted megtanultam magam elfogadni, úgy ahogy vagyok Arou. Örülök, hogy eljöttél a vadászatra és mondhatjuk, hogy Leirannak köszönhetjük ezt. *Mondom kicsit elgondolkodva a dolgon.*

-A tüzet pedig megcsinálom én. Sátrat nem hoztam, így a szabad ég alatt alszunk. Remélem ez neked nem gond. *Most engedem csak el a kezét, hogy lerakjam a zsákot és elkezdek a környéken száraz fát szedni és a sírhelytől kicsit távolabb rakok tüzet, hogy az ne sértse meg a hely tisztaságát.*

Akkor ne is gondolkodjunk rajta.
*Vigyorodott el szélesen ,majd egy mosollyal nézte. Végül a odasétált, leguggolt és belökte a sátorba. Bement utána, majd behúzta annak elejét s egy széles ,sármos mosollyal döntötte le, mialatt hosszan csókolta meg.*

Majd hajnalban....cipekedek én.
*Motyogta mialatt csókolgatta.*

*Meglep Eras cselekedete de egyben jól is esik. Minden csókját viszonozom.*

- Cipekedhetsz mert biztos hogy én is a hátadon leszek. *Mondom picit felkuncogva és viszonozom csókjait. Nyakát ölelve bújok hozzá szorosan és karjaimmal körülfonva nyakát húzom őt is magamhoz.*

/Cenzúra Privát /

-Salata koret ket fore. Meglesz!
-orulok neki hogy igy latod. Bevallom tartottam ettol az egesz vadaszattol. Tul regen nem mozdultam mar ki.
* mondta es nekilatott megcsinalni higy aztan nyugodtan furodhessenek. Eloszedte a gyumolcsoket es ami volt zoldsegeket, majd osszevagta izles szerint es kicsit megparolta a tuz folott. Ez Viszonylag gyorsan megvolt. Aztan atadta a tuzet a husnak amihez o nem nnyult hozza.*

- igen azt hiszem sokat koszonhetunk neki. a szabad eg alatt alvassal semmi bajom. Majd ha meglatod belulrol az otthonom megerted. A falak es a teto hianya nem zavar. Egyaltalan nem. *Mikozben beszel figyeli Ernest aki eppen egy pocok utan szalad a bokorba.*

-ugy latom a nagy vadasz ismet akcioban. Most vajon mit hoz majd.. Vaddisznot? *mondja viccelodve es leulve a tuz fenyenel figyeli a lanyt.*

*Mosolyogva nézek Aroura és mikor szabad lett a tűz felhúzom a húst egy fa nyársra beirdalva kicsit besózva teszem a tűz fölé. Aroura pillantok kedvesen.*

- Köztük azt hogy Eras nem rúgott ki egyből amint meg tudta a dolgot. *Mondom ki az igazat és kicsit elhúzom a szám.*

-Talán túl sokat köszönhetek jelenleg Leirannak. Ideje leszállnom a barackjáról. Még ha csak viccelődve is érdeklődtem annyit. *Mondom őszintén.*

- Nos akkor azt hiszem egy hálózsák és két pokróc el fog kelni a csomagomban. *Kicsit felkuncogok és Ernestre nézek.*

- Majd ha ott leszek elviszem magammal vadászni őt is... mert gondolom húst azt nem tartasz otthon, de remélem azért konyhád van ahol főzhessek vagy süthessek egy kis húst is magamnak. Vagy intézzem el az erdőben majd? *Kérdem érdeklődőn, mert azért ez fontos részlete annak, hogy ne veszekedjünk kapásból. Felhőzva térdeim ölelem át és nézek a tűzbe melegedni. Arou köpenye még mindig rajtam.*

-Ahm... remélem nem gond hogy össze gyűrtem, ha nem tettem volna valószínű, hogy tiszta kosz és víz lenne az alja, mert magam után húztam volna. *Mondom miközben lassan veszem le, mert a tűz mellett kezdek felmelegedni.*

-Ohhh jut is eszembe! Ígértem neked valamit! *mondom szélesen elvigyorodva és mellé húzódva rakom ölembe köpenyét. Kivéve kezéből a salátás tálat teszem biztonságos helyre. Közel húzódom hozzá és mélyen nézek a szemeibe mosolyogva.*

-Bár ülő helyzetben nem igazán lehet valakit seggbe rúgni. *Jegyzem meg és inkább tarkójába kapaszkodva húzom le magamhoz egy hosszú szenvedélyes csókra.*

*elmosolyodott a Leiranos részen* -igen azt hiszem ezt ő is értékelné. Nem hiszem, hogy túlzottam partner lenne egy kétbarackos dologban. De ha persze lenne egy plusz barack amit meg szeretnél osztani, nyugodtan gondolj rám... *tréfálkozott vele Arou*

-Igen valóban el fog kelni ha ahhoz vagy szokva... De ha ha gondolod szívesen kölcsönadom a hintaszéket is, és van egy jókora függőágy is amit használhatsz. Más bútorom nem igazán van, a kőbe vájt polcokon és szekrényeken kívül. Kivéve a konyha, mert ott vannak a főzetkészítéshez használatos dolgaim.
-Ó igen! A konyhám még nem látott vért. De majd készülök az érkezésedre és építek neked egyet mire jössz. Nem kell az erdőben intézned Ott lesz minden amire szükséged lehet a húsok miatt. Csak a főzetes konyhába ne vigyél semmi véreset vagy halottat kérlek.

*mosolyogva nézte a túlméretes köpenyt ahogy levette a lány és megrázta a fejét.*
-Ez a köpeny látott már rosszabbat is mint egy kis gyűrődés. Amikor az a kis alakváltó össze vissza kente szederrel akkor tényleg azt hittem hogy búcsút mondhatok neki.

*a saláta elvételénél már gyanakodni kezdett hogy mi következik és sejtelmesen elmosolyodott*
-Ó igen.. a hátsón rúgás. Egyelőre rajta ülök. Úgyse tudod megrúgni minisárkány.... *incselkedett vele és direkt cukkolta miközben viszonozza a csókot.*

*Nem kicsit lepődök meg Arou megjegyzésén a barack osztozáson és kicsit fel is csillan a szemem.*

-Nos talán nem is rossz ötlet ez a barack megosztozás... de a banánon nem osztozok a kis csajjal. *Vágom hozzá miközben szemeibe nézek mosolyogva. Kíváncsi vagyok meddig megy el.*

-Hmm tudok egy igazán fincsi barackot aki még benne is lenne a dologba. *Merengek el a dolgon és ez az ötlet igazán tetszik, bár tény leütném a csajt ha Arou banánja kellene neki. Szorosan bújok kedvesemhez és nézek a szemeibe.*

-Nem fogok olyan helyen húst készíteni ahol nem szeretnéd. Ez természetes, hisz én megyek vendégségbe nekem kell alkalmazkodni. *Zárom le ennyivel a konyha témát és a vendégség megbeszélését. Igazából még van erre időnk.*

-Azt hogy MÉG a fenekeden ülsz az egy dolog. Könnyedén kibillentelek én a testhelyzetedből nem gondolod? *Kérdem mosolyogva kacéran mert már arra rájöttem, hogy ezt ő nagyon is élvezi. Hirtelen lököm meg oldalra és eldőlve húzok a fenekére kezemmel egy nagyobbat, majd még egyet. Vissza rántva adok neki csókot kacéran és érzékien. Hosszúra elnyújtom. Imádom ezt a pasast. Főleg ha van olyan perverz mint én. Hmm igazán fel bizgatta a fantáziámat.*

- Viszont igen fel bizgattad a fantáziám ezzel a dologgal. *Mondom ki őszintén és hirtelen jut eszembe a hús így gyors meg is fordítom, de nem akarom hagyni ezt a témát.*

-Gondolj csak bele két barackot kapsz egyszerre! *Mondom kacéran.* Persze csak ha kapsz a másik barackból, bár ennek igazából úgy van igazán értelme.

*Meglepodik hogy a lany komolyan gondolkodik a viccbol tett ajanlaton. Eppen az ellenkezojere szamitott, de amikor a lany folytatta, elgondolkodott. Alapjaban veve nem vetette el ezt az egeszet, csak egeszen eddig csak fantazialt rola.. Mint bizonyara minden ferfi.. Erre Sayla gyakorlatilag mar szinte szervezi is... Neki is szoget utott a fejebe a gondolat...*

* A gondolatbol az oldalrabillentes es a hatsonveres zokkentette ki*

-Aucs! Te agressziv torpesarkany... *mondta neki a hosszu csok utan*
-hat nem foytatod? *cukkolta aztan matekozni kezdett*
-szoval hozol nekunk kozosbe egy barackot... Nos.. Meg nem probaltam ilyesmit.. De ... Mielott menthetetlenul venseg leszek, kiprobalnam. De persze csak ha Te ugy akarod. *Tette hozza mert volt egy olyan erzese hogy a lanynak nem ez lenne az elso ilyen dolga*

*nezte a tuzet es magahoz huzta a lanyt es lagyan a fulet cirogatta ajkaival. majd erzekien belesugott...*
-meg fog egni az a hus.. Mar percek ota kesz...*boki meg az oldalat egy kicsit*

-Agresszív törpesárkány mi?! *Kérdem és az oldalát bökdösöm meg játékosan.*

-Nem ér a magasságommal cukkolni! *Mondom és kicsit duzzogón engedem el és ülök mellette, de ő magához húzva ölel meg. Mondataira pedig igen csak meglepődök és nagy szemekkel nézek szemeibe. Azért valahol belül lehet azt reméltem, hogy nem fog neki tetszeni az ötlet.*

/Privát (Mielőtt megszólnak közszemérem sértésért XD)/

*Hajnalban csendben kelt ki a lány mellől. A sátorból kiérve kereste meg a nadrágját, ami még az éjszaka folytán valahogyan kirepült onnan.... nem is tudja miként... <:3. Ezután megropogtatta a nyakát, majd megkereste a ruhatárának többi tagját, egészen addig míg fel nem öltözött teljesen.
Gyors mozdulatokkal összepakolt....inkább dobált kint mindent, majd igyekezett azt összekötni s bezsákolni.
A sátor maradt csak hamarosan ,de a lány még aludt.
Belépet, megcirógatta az oldalát, s a kezeibe véve úgy vitte ki. Ott letette a fűbe s ráterítette a palástját amit még nem vett fel. Ezután csukta össze a sátrat is. Ez sokkal könnyebb feladatnak bizonyult ,mint maga a felépítése.*

Na..már csak téged kell valahogyan kicsit felöltöztetnelek....

*Nem ébredek fel kedvesem pakolására és arra se ahogy kivisz a sátorból. Csak odakint a hűvösebb szellőre eszmélek fel kicsit ami arcom éri. Lassan megmocorogva nyitom ki szemeim és álmosan kómásan zilált hajjal ébredek. A palástjába csomagolva ébredek és körbenézve látom, hogy már mindent elpakolt. Lassan fel ülve fogom magam elé palástját és nézek a már fel öltözött kedvesemre.*

- Me... mennyi az idő? -Kérdem álmosan és a ruhás táskát magamhoz húzva túrok ki magamnak ruháimat és a palást alatt kezdek el felöltözni. Mikor felveszem ruháim azonnal vissza fekszek és csak az égre nézek résnyire nyitott szemeimmel.*

-Én... én még álmos vagyok. *Mondom őszintén és e is csukódik a szemem.*

Talán hajnali 3 van...nem aludtunk csak 5 órát. De nyugodtan feküdj vissza...csak előtte öltözz fel.
Az nekem nem nagyon megy. Én csak vetkőztetni tudok.
*Bólintott egyetértően a saját szavaira ,majd a lányt nézte hosszan amint az mágikus módon oldotta meg az egészet a palástja alatt. Közben a hátára vette a legtöbb dolgot, végül a lány mellé sétált.*

Aludj nyugodtan.
*Emelte fel a kezeibe, a palásttal együtt, mivel azzal még kicsit betakarta a lányt. így ment tovább. Már nem volt olyan messze, így tudta úgy reggel 7 órára ott is lesz. Remélhetőleg elsőként! És Laosék nem előzték meg.*

*Szorosan bújok kedvesemhez mellkasára döntve fejem szuszogok, de már csak pihent. Szemeit ugyan nem nyitotta ki, de félálomba volt csak.*

- Szeretlek. *Mondom kómás hangon és érződik rajta hogy félálomba vagyok csak.*

- Nem nehéz a súly amit cipelsz kedvesem? *Kérdem érdeklődőn, de juszt se bírnék még a lábamra állni. Kicsit megfészkelődök de csak óvatosan ne okozzak gondot és kiszabadítva kezem helyezem szíve fölé.*

- Bár igaz te erős harcos vagy... minek kérdezek butaságot. *Mondom kiegészítve és válaszolva önmagamnak.*

- Bocsásd meg kérlek a buta kérdésem. Még félig alszom. *Mondom elpilledve ismét és megtörlöm nyáltól csillogó ajkaim.* -Azért össze nyálazni nem akarlak. *Mondom őszintén*

*nyugodtan, nagy léptekkel haladt a lánnyal a karjaiban. Az úgy tűnt még sem aludt teljesen vissza. Szavaira csak el-elmosolyodott. Megrázta a fejét ,ám mielőtt válaszolhatott volna, Leiran már megtette magának. Bólintott.*
Pontosan. Erős harcos vagyok, és ez nekem nem árt. Legalább edzek egy kicsit.

*Engedett meg egy kis vigyort ,majd a lányra tekintett. Egyik szeme megrándult egy pillanatra.*
Azért...azt én is remélem ,hogy nem nyálazol össze...nem vagyok hozzá szokva.....

*Azzal tovább haladt vele. Körbe pillantott. Parányit hűvös volt így hajnalban, de ő nem fázott. Hamarosan itt a nyár, sőt...már csak pár nap és elvileg már nyár van. Ahh..akkor majd mehetnek a közeli patakokhoz...meg a vízeséshez! Illetve...több lesz a munka is.....
Nagyot sóhajtva vett erőt magán s indult újra.*

*nem sokkal később hangos horkolás üti meg Eras fülét.. Két jómadárt találja az úton akik elterülve az avaron, szétdobott lábakkal és karokkal hortyogtak .. Laos feje alatt és Dekterim lába alatt egy egy poggyász.

Láthatóan sárkánybort vedeltek egész úton és ráadásul csakis ezt hoztak a zsákjukban útravalónak. Ezt alátámasztandó, üres palackok nyaka állt ki Dekterim "lábtartójából" és Laos "párnájából" *

*Az éjszaka igazán kellemesen telt és furcsa módon ki is fáradtam. Jelenleg a síremlék mellett egy hálózsákban fekszem kedvesemmel. Szorosan hozzábújva mellkasára helyezett fejjel. Mélyeket lélegzek és néha fel is horkanok. Mélyen alszom ölelő karjaiban.*

*A tűzet amit gyújtottunk még az este eloltottuk és csak úgy aludtunk el. Az élelmet elraktuk és fel akasztottam egy ágra, hogy a hús evő állatok ne érhessék el, és ne dézsmálják meg, míg alszunk. Ernes Arou mellett össze gömbölyödve alszik a másik hálózsákon. Kezem az ő testén pihen. Mosolyogva alszom hosszú idők után először. A síremlék hatalmas fehér mágiája még rám is nyugtató hatással van.*

*Álmodom. Azt álmodom miközben kedvesem ölel, hogy itt vagyunk az erdőben a síremléknél újra kedvesemmel. Álmomban is elégé pikáns dolgokat művelünk amire csak elmosolyodom. Mint ha újra élném az este eseményeit. Furcsa számomra szokatlan érintést érzek hasamon. Az érintés irányába nézek. Egy női kezet látok rajta. Végig vezetve a kezet mellettünk guggoló ében fekete hajú nő térdepel és mosolyogva néz minket. Teljesen zavarba hoz és nem tudom ki, vagy mi lehet. Bizsergést érzek hasamba és melegséget, majd hirtelen eltűnik ez a kép. Egy új kezdődik.

Újra itt vagyunk Arouval ennél a síremléknél de már nagy a hasam. Teljesen megijedek a dologtól. Nem értem, de valahogy még se inkább a félelem, mint sem a nyugalom és a szeretet érzése fonja körül lelkem így álmomban. Arou előttem térdel és Gaiahoz fohászkodik és ad hálát neki. De mégis miért? Nem értem. Ismét megjelenik előttünk a fekete hajú alak amit ezelőtt láttam és teljesen zavarba hoz. Szóra nyitnám ajkam, hogy meg tudjam ki is ő, de nem jön ki hang a torkomon. ismét kép váltás.

Megint ugyan ez a hely, de már nem csak ketten vagyunk itt kedvesemmel. Egyre furcsább ez az álom. Elhúzom a szám a valóságban, de az álomban mosolyogva nézek fel kedvesemre. Ismét nagy a hasam, de már gyerekek rohangálnak körülöttünk és gyűrű virít ujjamon és Arou ujján is. Kedvesem most mögöttem áll és hasam simogatja mosolyogva boldogan. Az ében fekete hajú nő ismét megjelenik előttünk és ő is a hasamra teszi kezét mosolyogva. Mikor ismét megkérdezném ki ő eltűnik, de mi továbbra is itt maradunk. A valóságban megmocorgok ébredni szeretnék, de nem tudok.*

*Arou kivételesen minden öltözék nélkül volt beburkolózva a hálózsákjába. Az este folyamán tönkrement ruháit a csomagjába hajtogatta. az egyetlen váltóruhát amit a táborból elhoztak, a visszaútra tartogatta és nem akarta alvással összegyűrni. A hátán aludt nyugodtan és egyenletesen szuszogott és kisimult arccal, magához ölelve tartotta Saylát*


*Nem emlékezett hogy bármit is álmodott volna, olyan mélyen aludt. Sayla enyhe mocorgására kinyitotta a szemeit és hunyorogva nézte az égen úszó kora reggeli felhőket. Néhol még látszott rajtuk a pír. A levegő a hajnali párától volt terhes és az éjjeli vadvirágok buja illata még ott volt a levegőben. Szabad kezét a feje alá tette és a síremlék felé tekintett. Szeretett itt lenni. S úgy tűnik megnyerték a versenyt is. Vajon mit fognak szólni a többiek ha rájönnek hogy a legesélytelenebb csapat nyert. *


*Eszébe jutott hogy hamarosan itt lehetnek és így találják őket. Bár legszívesebben hagyta volna még aludni, de nem tudta Sayla mit szeretne… Gyöngéden megcirógatta a lány vállát és arcát hogy felébressze*

-Ébredj kedves! Hamarosan itt lesznek a többiek is.

*Kedvese nem válaszolt. Úgy tűnt ténylegesen elaludt. És ezzel semmi gond nem is volt. Hamarosan horkolás csapta meg a fülét. Dekterim és Laos részegen feküdtek. Elvigyorodott rajtuk, úgy tűnt csak idáig jutottak. Végig futott az agyán ,hogy kirúgja az egyik feje, a másik lába alól az üres üveget..... nagyon is csábította a gondolat.
Aztán véletlenül arra felé vitte a lába, s még véletlenebb módon ütközött bele az üvegbe ,ami ki is gurult az említett helyről.*
Hoppá...
*Vigyorodott el ártatlanul, majd ment tovább mielőtt azok felfoghatnák ,hogy mi is történt. Vissza pillantott még egyszer de nem állt meg. Hát ezek jól elhozták a borok nagy részét! Olyan részegek ,hogy még a későbbiekben sem lesznek túl hasznosak. Valószínűleg még akadályozni is fogják őket...viszont reptetni tilos....*

*Aztán ment még, már igazán közel járt mikor halk ,mégis mély hangot hallott.*
- Ébredj kedves! Hamarosan itt lesznek a többiek is.
*Azon mód megtorpant. Eszébe jutott az előző nap, az az idegesítő kép mely hatására kidöntötte a fát. A feje halványan színt váltott, hajától eltérően, most apró kékest véve fel. Nem akarta ezt látni! NEM!
Inkább megkerüli kétszer a szigetet.....
Aztán döbbenten pillantott maga elé. Hogy kerültek ezek ide hamarabb? Biztos vagyok benne ,hogy nem mentek el mellettünk! De repülni sem láttam őket...és...
A fejére csapott hirtelen.
Te idióta......hát nem ott volt a barlang......*

*Ébredni szeretnék de nem tudok. A gyerekek körülöttünk szaladgálnak én pedig csak figyelek. Arou is a gyerekekkel játszik mint egy nagy gyerek. Egy fiú és egy kislány. Kik lehetnek ők és mi ez a nagy has? Tele vagyok kérdésekkel és nem tudom elgondolni mi lehet ez. Hirtelen Arou megáll hozzám sétál és megcirógatva arcom szól hozzám.*

-Ébredj kedves! Hamarosan itt lesznek a többiek is. *Micsoda? Milyen többiek? Kérdem magamban és furcsállom a dolgot. Össze szorítom szemeim, már a valóságban is. Ismét megmocorgok és mikor kinyitom már újra itt vagyok. Egy hálózsákba bújva kedvesemmel mellkasán feküdve. Igen mint ha így aludtam volna el. Ezek utána képek után valahogy nehéz érzékelnem, hogy mi is a valóság. Lassan felülve nézek szét.*

-A gyerekek hova lettek? *Kérdem furcsállva a dolgot és megrázom a fejem és Aroura nézek.*

- Te... te is láttál itt egy ében fekete hajú nőt? *Össze vagyok zavarodva, de most van hangom. Arcomhoz emelem kezem és belenézve húzom el a szám. Érzem ahogy mozgatom a testem és hirtelen hasamra vezetem tekintetem és kapok oda. Nem nagy... olyan mint volt.*

- Furcsa...*Teljesen össze vagyok zavarodva és mint ha Arou ott se lenne fordulok meg és kapom fel kardomat. Kihúzva kicsit tokjából vágom meg karom. Érzem a fájdalmat, de nem szisszenek fel csak megkönnyebbülök, hogy csak álmodtam és ez a valóság. Letörölve kardomról vérem ejtem vissza és támasztom eddigi helyére. Sebemmel nem törődve fordulok vissza kedvesemhez.*

- Kérlek bocsáss meg ha most megijesztettelek, de elégé furcsa álmom volt...*Mondom őszintén és kikászálódva a hálózsákból a síremlékhez megyek. Rajtam van már a váltás ruha.*

*Vissza alszom teljesen és már nem folyik nyálam szerencsére. Halkan szuszogok és az üveg csörömpölésre nyitom ki a szemem.*

-Mi... mi történt? *Kérdem össze szorítva szemeim. mert bele hasít a fény. Ásítok egy nagyot majd nyújtózok egy nagyot. Gerincem végig ropog ami most igazán jól esik, de utána csak vissza bújok kedvesem karjaiba.*

*Ahogy haladunk tovább Eras hirtelen megtorpan és én is meg hallom az öreg Arou hangját. Nos igen felesleges kérdeznem miért torpant meg. Felnézve rá simítom meg arcát. Látom ahogy elkékül feje az idegességtől.*

- Nincs semmi baj kedvesem. Kérlek bocsáss meg nekem, hogy nem nyertél. *Mondom kedvesen és kiszállok öléből, mielőtt mérgében megszorítana akaratán kívül. Hirtelen ébredtem fel és az álom is kipattant a szememből ezen dolgok miatt. Előtte állva simítom meg arcát. Sayla hangját hallom meg, bár nem értem amit mond elégé halkan beszél.*

- Kedvesem... nem akarlak idegesíteni, de most pontosan mi idegesít jobban, az hogy Saylaék értek el a célba előbb? Vagy az, hogy ők együtt vannak. Bár inkább féltékenységi idegességnek mondanám. De akkor is két okból lehetsz féltékeny vagy ideges ha ők okozzák. Vagy mert ígéretet tettél valamire Geretnek Saylaval kapcsolatban amit ez a dolog felborított, vagy félsz hogy elveszted az egyik jó harcosod. Tudom én ezt nem érthetem... de még is érdekelne, hogy miért vagy ennyire dühös és ideges mióta együtt vannak? Nem inkább örülnöd kellene annak, hogy Sayla is talált párt magának?

*Nem értette mit hord össze Sayla, ő bizony nem látott senkit. Aztán megkapta a magyarázatot amikor látta a vágást. Sayla túl hirtelen ébredt és ezért nem tudta ébren van e vagy sem. Elmosolyodott. Ezek szerint jó alaposan kifárasztotta tegnap. *

-Nem ijedtem meg. Látom hogy mélyen aludtál, csak gondoltam felébresztelek.

*Megmoccant a hálózsákjában és felszisszent. Igen.. az történt amire számított. Elaludta a derekát mert nem ebben a formájában szokott aludni. Óvatosan ült fel és kigombolta a hálózsákját. Megborzongott a mezítelen bőréhez érő levegőtől. *

-Áhhh… ezt én sose szoknám meg…. minden tagom fáj! *nyafogott és közben nézte hogy a lány a síremlékhez meg*

-Ha akarod, majd meséld el mit álmodtál.. most viszont megyek és rendbe hozom magam.

* Még nem jöttek meg a többiek, így nem zavartatta magát. Felkelt és azonmód pőrén a batyujához lépett. Komótosan előszedegette a váltócuccát, a fésűjét és a fogkeféjét is, majd a papucsát és lement a folyóhoz megmosakodni és felöltözni.*

-Akkor jó ha nem ijedtél meg. *Mondom felé nézve és mély levegőt véve megyek vissza mellé és guggolok le és veszek ki egy csík anyagot és kötöm el a vérző sebet.*

-Az... az álom? -Nos elégé érdekes volt és felkavaró a számomra... de szerintem ez csak álom marad még egy ideig. -Mondom őszintén. Látom ahogy mezítelen kimászik a hálózsákból lassan és elkezd nyafogni.*

-Én meg sárkány alakban nem tudok aludni, szóval kénytelen leszel alkalmazkodni, ha hozzám akarsz bújni. *Mondom ellent mondást nem tűrő keményebb hangon.*

-Hidd el... ha egy jó darabig így alszol előbb utóbb megszokod és nem fog fájni a hátad. *Oldalra biccentem a fejem és ajkaimba harapva pásztázom végig kedvesem, de hagyom hogy elmenjen össze szedelőzködni, mert nem éppen lenne jó látvány a többieknek így. Miután elment én újra a síremlékre nézek és keresztbe font karokkal nézem. Hirtelen villan be a kép. Álmomban is így álltam itt. Hirtelen pillantottam le a hasamra. Nem még mindig nem változott. Még mindig lapos. Mély levegőt véve próbáltam elfeledni ezeket a képeket. A tűz előző esti helyéhez lépek és újabb tüzet rakok.

Hátizsákból elővéve kezdek bele egy kis hús sütésbe, hogy mire a srácok ideérnek legyen friss reggeli nekik is. Hasam nagyot morran fel. Gyomrom felé helyezve nyomom kicsit meg.*

-Majd kapsz enni ha kész! *Mondom morogva. Utálom mikor morog még ha igaza is van és követelőzik. Leülve a fa tövébe húzom fel lábaim és csak a síremléket figyelem, miközben várom vissza kedvesem és a többieket megérkezni.*